Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 68 (1341. - 1360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1902-1921
1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-12 19:31:22
Üzenet elküldve: 2019-03-12 19:31:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*Támadását siker koronázza és szép vágást ejt az őz lábán, ki ennek hatására előre is bukik. Denzacknak a továbbiakban már nem is kell foglalkoznia az állattal, mivel egy segítőkész vad felvágja az őz torkát. Azonban nincs lehetősége szusszanni egy pillanatra sem a mélységinek, mivel a farkas éppen arra készül, hogy fogait Denzack húsába mélyessze, de nem adatik meg neki ez a szerencse. A sötételf könnyedén rántja el karját a támadás elől, s nem sokkal később arra lesz figyelmes, hogy az állat magától összeseik. A férfi számára ekkor szabad út nyílik az agancsos vezér felé, aki látszólag szerzett néhány sebesülést. Denzack nem gondolkodik sokat, hiszen tudja a dolgát. Megindítja a végső rohamot, hogy végezzen a bestiák vezérével. Az agancsok miatt ki kell zárnia a felülről való támadást, így ha lát elég helyett az agancsos lába között, akkor megpróbál becsúszni és alulról sebet ejteni rajta, ha nem tudja ezt megtenni, akkor néhány kerülgetéssel vagy esetleg egyenes támadással igyekezne végezni áldozatával.*
//Végjáték//
*Támadását siker koronázza és szép vágást ejt az őz lábán, ki ennek hatására előre is bukik. Denzacknak a továbbiakban már nem is kell foglalkoznia az állattal, mivel egy segítőkész vad felvágja az őz torkát. Azonban nincs lehetősége szusszanni egy pillanatra sem a mélységinek, mivel a farkas éppen arra készül, hogy fogait Denzack húsába mélyessze, de nem adatik meg neki ez a szerencse. A sötételf könnyedén rántja el karját a támadás elől, s nem sokkal később arra lesz figyelmes, hogy az állat magától összeseik. A férfi számára ekkor szabad út nyílik az agancsos vezér felé, aki látszólag szerzett néhány sebesülést. Denzack nem gondolkodik sokat, hiszen tudja a dolgát. Megindítja a végső rohamot, hogy végezzen a bestiák vezérével. Az agancsok miatt ki kell zárnia a felülről való támadást, így ha lát elég helyett az agancsos lába között, akkor megpróbál becsúszni és alulról sebet ejteni rajta, ha nem tudja ezt megtenni, akkor néhány kerülgetéssel vagy esetleg egyenes támadással igyekezne végezni áldozatával.*
1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-12 19:08:37
Üzenet elküldve: 2019-03-12 19:08:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*Monsotor az elhullott ellenfelét, majd az agancsost vizsgálja. Az agancsosnak rohanna, de a csontszarvasokkal helyébe most egy farkas lép, hogy a szerzetest lefoglalja, így Monsotornak le kell győznie a farkast, hogy aztán mélységi társával együtt harcoljon az agancsos entitással. A farkas az óriás lábszárát akarja támadni. Az égimeszelő elhúzná a lábát a farkas borotvaéles fogai elől. Ha ez sikerülne neki, belerúgna a ragadozóba, még mielőtt az még egyszer harapna.*
//Végjáték//
*Monsotor az elhullott ellenfelét, majd az agancsost vizsgálja. Az agancsosnak rohanna, de a csontszarvasokkal helyébe most egy farkas lép, hogy a szerzetest lefoglalja, így Monsotornak le kell győznie a farkast, hogy aztán mélységi társával együtt harcoljon az agancsos entitással. A farkas az óriás lábszárát akarja támadni. Az égimeszelő elhúzná a lábát a farkas borotvaéles fogai elől. Ha ez sikerülne neki, belerúgna a ragadozóba, még mielőtt az még egyszer harapna.*
1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-12 06:47:38
Üzenet elküldve: 2019-03-12 06:47:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*Lyz látja a körülötte dúló harcot, de nem merülhet bele, neki messzebbre kell koncentrálnia. Nem ragadhat le, mert sosem kerülnek ki innen élve. Csak reméli, hogy társai tudnak magukra vigyázni, mert ő azzal tehet a legtöbbet, ha a korábban is eredményesen gyengített agancsost igyekszik kilőni. Ám a madarak megjelenésével, az esélyei gyengültek, és csupán elhivatottsága az, ami miatt mégis nekiengedi azt a vesszőt, ami a kóró vékony alak tenyerében köt ki.
Valójában közelebb szeretne kerülni, hogy onnan támadhasson, nagyobb eséllyel találva végzetes pontot. Nem az motiválja, hogy gyilkoljon, hanem hogy ez ne ismétlődhessen meg. Az pedig csak azt agancsos halálával érheti el. Azért olyan elszánt, és azért is keresi a lehetőséget, de tőle még távolabb van, mint a mélységitől.
Újabb vesszőt helyez az idegre, s ha helye van, közelebb is próbál jutni akár csak néhány lépéssel is.
~Találnom kell! Nem futhat el!.~
Segítenie kell Denzacknak, hogy társa beérhesse az alakot. Fogytán vannak a vesszői, az igaz, de ha sikerülne elérni az agancsost, vissza tudna szerezni hármat, és a két madárból is hátha megmaradt az a kettő épségben. De ahhoz ennek a csatának vége kell szakadjon.
A madárraj mögötti alak útját igyekszik felmérni, s ha valóban nem valami gyors, még talán esélye is lehet jól eltalálni.
Mély levegőt vesz, ahogy megfeszíti az íjat és fújja ki, amikor útnak engedi.*
//Végjáték//
*Lyz látja a körülötte dúló harcot, de nem merülhet bele, neki messzebbre kell koncentrálnia. Nem ragadhat le, mert sosem kerülnek ki innen élve. Csak reméli, hogy társai tudnak magukra vigyázni, mert ő azzal tehet a legtöbbet, ha a korábban is eredményesen gyengített agancsost igyekszik kilőni. Ám a madarak megjelenésével, az esélyei gyengültek, és csupán elhivatottsága az, ami miatt mégis nekiengedi azt a vesszőt, ami a kóró vékony alak tenyerében köt ki.
Valójában közelebb szeretne kerülni, hogy onnan támadhasson, nagyobb eséllyel találva végzetes pontot. Nem az motiválja, hogy gyilkoljon, hanem hogy ez ne ismétlődhessen meg. Az pedig csak azt agancsos halálával érheti el. Azért olyan elszánt, és azért is keresi a lehetőséget, de tőle még távolabb van, mint a mélységitől.
Újabb vesszőt helyez az idegre, s ha helye van, közelebb is próbál jutni akár csak néhány lépéssel is.
~Találnom kell! Nem futhat el!.~
Segítenie kell Denzacknak, hogy társa beérhesse az alakot. Fogytán vannak a vesszői, az igaz, de ha sikerülne elérni az agancsost, vissza tudna szerezni hármat, és a két madárból is hátha megmaradt az a kettő épségben. De ahhoz ennek a csatának vége kell szakadjon.
A madárraj mögötti alak útját igyekszik felmérni, s ha valóban nem valami gyors, még talán esélye is lehet jól eltalálni.
Mély levegőt vesz, ahogy megfeszíti az íjat és fújja ki, amikor útnak engedi.*
1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-11 23:31:55
Üzenet elküldve: 2019-03-11 23:31:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Végjáték//
//Lyzendra//
*Az elf íjászlány tökéletesen fel tudja mérni a helyzetüket a csatasor mögül. Bár úgy tűnhet, hogy a pozíciója és a tevékenysége nélkülözhetetlen a győzelem eléréséhez, láthatja, hogy társai kemény harcok árán védik meg őt. S ha ők nem volnának, a dúvadak széttépnék.
A hangja a viharos szélbe hasít, a dögök sorfala hátraszorul, ahogy a nyomás nő rajtuk. Lyzendra pedig újabb nyílvessző után nyúl, hogy a szárnyasok mögé bújó agancsosra küldje az újabb tollas halált.
Lövése hihetetlen módon átrepül a kavargó szárnyasok sorfalán és kitartott bal tenyerébe vágódik, mintha az elf íjász éppen oda szándékozta volna lőni.
Az agancsos felüvölt, karja lehanyatlik, újabb dúvadak csuklanak össze a csatasorban.*
//Denzack//
*A mélységi a falban harcol, s míg az állatok többnyire csak fékezik a rohamot, a férfinek lehetősége nyílik komolyan ritkítani a dúvadak sorait. Állja a sarat és ereiben érezheti azt az erőt adó érzést, amelynek bár nem ismeri forrását, sejtheti, kitől származhat.
Remekül gondolkodik, az őz felülről veszélyesebb és lentről védtelenebb. Tőre felhasítja a dúvad lábán az inakat, amitől a fertőzött állat képtelen megállni mellső lábain, így előre esik és egy irbisz felhasítja a torkát.
De a sötételfnek nincs ideje gondolkodni, mert újabb ellenfele érkezik egy farkas személyében. Sajnos nem tudja leszúrni ezt a dúvadat, ami a visszahúzott karja után kap, megpróbálja megharapni. De a mélységi könnyedén rántja el a harapás elől a karját, a vérhabos fogsor csattanva záródik előtte a levegőben.
Akad még ellenfél, bár valamiért, talán Lyzendra újabb lövése miatt, megint összeeszik pár dúvad. A korábban rátámadó farkas is összecsuklik. Denzack előtt rés nyílik a dúvadak során. Lehetősége nyílik egy rohammal megközelíteni és megtámadni az agancsost, aki körülbelül tíz lépésre lehet tőle, körülötte cikázó madár-védelem mögött.*
//Monsotor//
*Az óriás pontosan tudja, kinek köszönheti az erőt és a kitartást, mely elönti tagjait és új elszántságot kölcsönöz nekik. Monsotor eddig is remekül bírta a harcot, de mindenképpen jól jön ez a kis segítség.
Mellette Denzack szakszerű pusztításba kezd, de az óriás sem tétlenkedhet, hisz neki is akad ellenfele még. Sajnos neki nincs szerencséje, hogy összeessen előtte a rémszarvas helyébe lépő másik dúvad, egy farkas személyében. De ha őt képes lesz leütni, akkor neki is megnyílhat az út, bár csak a mélységi társa után lesz képes támadni, mert neki még le kell győznie egy ellenfelet.
A farkas megpróbál a lábszárába harapni.*
//Mindenki//
*Akik látják, Lyzendra és Denzack, hogy az agancsos megvonaglik és elfordul a harctól. Monsotornak még akad egy ellenfele, de ha őt legyőzte, ő is látni fogja, mi folyik a szárnyasokból alkotott függöny mögött.
A kóróvékony alak megpróbál elmenekülni. Túl sok nyilat kapott be az elftől, aki észreveheti, hogy tegzében már csak három nyílvessző van. Okosan kell gazdálkodnia vele, ha nem szeretne kifogyni belőlük.
Az agancsos a forgószél felé kezd mozogni, botjával segíti járását, de egy csak egy lassan futó ember gyorsaságával távolodik, mind, ki gyorsabb, beérheti. A szélvihar mintha már nem állítaná meg, ha senki sem éri be, beleveszik majd a forgó-kavargó szélbe.*
//Végjáték//
//Lyzendra//
*Az elf íjászlány tökéletesen fel tudja mérni a helyzetüket a csatasor mögül. Bár úgy tűnhet, hogy a pozíciója és a tevékenysége nélkülözhetetlen a győzelem eléréséhez, láthatja, hogy társai kemény harcok árán védik meg őt. S ha ők nem volnának, a dúvadak széttépnék.
A hangja a viharos szélbe hasít, a dögök sorfala hátraszorul, ahogy a nyomás nő rajtuk. Lyzendra pedig újabb nyílvessző után nyúl, hogy a szárnyasok mögé bújó agancsosra küldje az újabb tollas halált.
Lövése hihetetlen módon átrepül a kavargó szárnyasok sorfalán és kitartott bal tenyerébe vágódik, mintha az elf íjász éppen oda szándékozta volna lőni.
Az agancsos felüvölt, karja lehanyatlik, újabb dúvadak csuklanak össze a csatasorban.*
//Denzack//
*A mélységi a falban harcol, s míg az állatok többnyire csak fékezik a rohamot, a férfinek lehetősége nyílik komolyan ritkítani a dúvadak sorait. Állja a sarat és ereiben érezheti azt az erőt adó érzést, amelynek bár nem ismeri forrását, sejtheti, kitől származhat.
Remekül gondolkodik, az őz felülről veszélyesebb és lentről védtelenebb. Tőre felhasítja a dúvad lábán az inakat, amitől a fertőzött állat képtelen megállni mellső lábain, így előre esik és egy irbisz felhasítja a torkát.
De a sötételfnek nincs ideje gondolkodni, mert újabb ellenfele érkezik egy farkas személyében. Sajnos nem tudja leszúrni ezt a dúvadat, ami a visszahúzott karja után kap, megpróbálja megharapni. De a mélységi könnyedén rántja el a harapás elől a karját, a vérhabos fogsor csattanva záródik előtte a levegőben.
Akad még ellenfél, bár valamiért, talán Lyzendra újabb lövése miatt, megint összeeszik pár dúvad. A korábban rátámadó farkas is összecsuklik. Denzack előtt rés nyílik a dúvadak során. Lehetősége nyílik egy rohammal megközelíteni és megtámadni az agancsost, aki körülbelül tíz lépésre lehet tőle, körülötte cikázó madár-védelem mögött.*
//Monsotor//
*Az óriás pontosan tudja, kinek köszönheti az erőt és a kitartást, mely elönti tagjait és új elszántságot kölcsönöz nekik. Monsotor eddig is remekül bírta a harcot, de mindenképpen jól jön ez a kis segítség.
Mellette Denzack szakszerű pusztításba kezd, de az óriás sem tétlenkedhet, hisz neki is akad ellenfele még. Sajnos neki nincs szerencséje, hogy összeessen előtte a rémszarvas helyébe lépő másik dúvad, egy farkas személyében. De ha őt képes lesz leütni, akkor neki is megnyílhat az út, bár csak a mélységi társa után lesz képes támadni, mert neki még le kell győznie egy ellenfelet.
A farkas megpróbál a lábszárába harapni.*
//Mindenki//
*Akik látják, Lyzendra és Denzack, hogy az agancsos megvonaglik és elfordul a harctól. Monsotornak még akad egy ellenfele, de ha őt legyőzte, ő is látni fogja, mi folyik a szárnyasokból alkotott függöny mögött.
A kóróvékony alak megpróbál elmenekülni. Túl sok nyilat kapott be az elftől, aki észreveheti, hogy tegzében már csak három nyílvessző van. Okosan kell gazdálkodnia vele, ha nem szeretne kifogyni belőlük.
Az agancsos a forgószél felé kezd mozogni, botjával segíti járását, de egy csak egy lassan futó ember gyorsaságával távolodik, mind, ki gyorsabb, beérheti. A szélvihar mintha már nem állítaná meg, ha senki sem éri be, beleveszik majd a forgó-kavargó szélbe.*
1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-11 20:04:49
Üzenet elküldve: 2019-03-11 20:04:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*Ahogy kialakul az arcvonal, Monsotor mindenre elszánt, csak hogy megvédhesse Lyzt, aki most kulcsfontosságú a harcot illetően. Különös módon a szerzetes mintha a bizonyos Erdő Szellemének áldását érezné, és ami eddig fáj, az most semmissé lesz. A dúvadak bizony megindultak, de Eeyr és az erdő állatai segítségével a lehetetlen is csak egy szó. Az óriás hamar szembetalálja magát egy letört agancsú csontszarvassal. Monsotor kölcsön kapott és saját erejénél fogva lecsapna a dúvadra. A csapás sikerül, még az óriás is érzi az általa okozott csapás erejét. Faképpel nézi végig, ahogy a lupus fulgur lecsap rá, a villanás pillanatában szemét jobb karjával takarja, hogy ne vakuljon meg, majd a fényjelenség végével elveszi karját szeme elől.*
//Végjáték//
*Ahogy kialakul az arcvonal, Monsotor mindenre elszánt, csak hogy megvédhesse Lyzt, aki most kulcsfontosságú a harcot illetően. Különös módon a szerzetes mintha a bizonyos Erdő Szellemének áldását érezné, és ami eddig fáj, az most semmissé lesz. A dúvadak bizony megindultak, de Eeyr és az erdő állatai segítségével a lehetetlen is csak egy szó. Az óriás hamar szembetalálja magát egy letört agancsú csontszarvassal. Monsotor kölcsön kapott és saját erejénél fogva lecsapna a dúvadra. A csapás sikerül, még az óriás is érzi az általa okozott csapás erejét. Faképpel nézi végig, ahogy a lupus fulgur lecsap rá, a villanás pillanatában szemét jobb karjával takarja, hogy ne vakuljon meg, majd a fényjelenség végével elveszi karját szeme elől.*
1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-11 19:42:43
Üzenet elküldve: 2019-03-11 19:42:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*Nem titok talán egyikük számára sem, hogy ezúttal Lyz a kulcsfigura, miként csak ő tud jelen esetben mattot adni a fenevadak vezérének. Mi vagyunk a parasztok, kiknek egyetlen feladata távol tartani az ellenséget bármi áron. Denzack érzi, hogy elszáll belőle minden érzés, ami hátráltatná a harc folyamán, mintha csak újjászületett volna. Izgatottan várja a közelgő vadakat, szívesen ontaná ki fekete vérét bármelyik bestiának. Szerencséjére nem is kell sokat várnia, mivel a roham az elsők között éri őt. Egy agancsos társa védelmével élve a pokolra küldhet egy nyüves vaddisznót. Két ellenfélre van lehetősége támadni ezúttal, s a mélységi az őzt válassza először. Az őz miatt nem próbálkozik magas támadásokkal, így inkább alulról vagy éppen guggolva támadást indítani, mivel úgy érzi, hogy ezzel meglepheti az állatokat. Ha sikerül a támadás az őz ellen, akkor megpróbálkozik a farkas megölésével is. *
//Végjáték//
*Nem titok talán egyikük számára sem, hogy ezúttal Lyz a kulcsfigura, miként csak ő tud jelen esetben mattot adni a fenevadak vezérének. Mi vagyunk a parasztok, kiknek egyetlen feladata távol tartani az ellenséget bármi áron. Denzack érzi, hogy elszáll belőle minden érzés, ami hátráltatná a harc folyamán, mintha csak újjászületett volna. Izgatottan várja a közelgő vadakat, szívesen ontaná ki fekete vérét bármelyik bestiának. Szerencséjére nem is kell sokat várnia, mivel a roham az elsők között éri őt. Egy agancsos társa védelmével élve a pokolra küldhet egy nyüves vaddisznót. Két ellenfélre van lehetősége támadni ezúttal, s a mélységi az őzt válassza először. Az őz miatt nem próbálkozik magas támadásokkal, így inkább alulról vagy éppen guggolva támadást indítani, mivel úgy érzi, hogy ezzel meglepheti az állatokat. Ha sikerül a támadás az őz ellen, akkor megpróbálkozik a farkas megölésével is. *
1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-08 12:51:16
Üzenet elküldve: 2019-03-08 12:51:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*Lyz a nagy csatározásban annyira igyekszik lőni, hogy míg társai bírják az ellent tartani, addig mindenképpen tudjon egy nyilat útnak indítani. Bármennyire is félti társait, távolsági fegyver forgatójaként így lehet a leghasznosabb. Újra talál, nem is akárhol, de hiába, a roggyanó térd, s az eleső dögök, ha még mindig van belőlük, és még mindig van erő az irányítójukban.
A védekezésre késztetett agancsos forma aggasztó mozzanatot tesz, s így még nehezebb lesz eltalálni. Közelebb kellene férkőzni hozzá, de a szárnyasok akkor is védenék. Első ízben tanácstalan.*
- Az agancsost támadjátok! *kiáltja. Hogy kinek, azt maga sem tudja, de hátha meghallgatásra lel szava. A harc hevében éppen csak hátas után kutat szemével, hátha akadna ami közelebb viszi az agancsoshoz, de már húzza is a következő nyilat. Nincs idő, lőni kell. Abban bízik, hogy nemigen mozdult el a korábbi helyéről, s hogy emlékezete nem csalja meg, mikor kiengedi a következő vesszőt. Egy pár pillanatig próbálja a denevérek mozgását is figyelni, hátha találna egy rést, amin átférkőzhet a lövedék, s aztán lő is.*
//Végjáték//
*Lyz a nagy csatározásban annyira igyekszik lőni, hogy míg társai bírják az ellent tartani, addig mindenképpen tudjon egy nyilat útnak indítani. Bármennyire is félti társait, távolsági fegyver forgatójaként így lehet a leghasznosabb. Újra talál, nem is akárhol, de hiába, a roggyanó térd, s az eleső dögök, ha még mindig van belőlük, és még mindig van erő az irányítójukban.
A védekezésre késztetett agancsos forma aggasztó mozzanatot tesz, s így még nehezebb lesz eltalálni. Közelebb kellene férkőzni hozzá, de a szárnyasok akkor is védenék. Első ízben tanácstalan.*
- Az agancsost támadjátok! *kiáltja. Hogy kinek, azt maga sem tudja, de hátha meghallgatásra lel szava. A harc hevében éppen csak hátas után kutat szemével, hátha akadna ami közelebb viszi az agancsoshoz, de már húzza is a következő nyilat. Nincs idő, lőni kell. Abban bízik, hogy nemigen mozdult el a korábbi helyéről, s hogy emlékezete nem csalja meg, mikor kiengedi a következő vesszőt. Egy pár pillanatig próbálja a denevérek mozgását is figyelni, hátha találna egy rést, amin átférkőzhet a lövedék, s aztán lő is.*
1353. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-05 21:57:54
Üzenet elküldve: 2019-03-05 21:57:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Végjáték//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ha Lyzendra találata fontos momentuma a harcnak, akkor két társának helyezkedése talán még fontosabb a végkimenetel szempontjából. Az elf íjász kiválóan teszi a dolgát, ám ha a dúvadak rohama eléri, egyszerűen eltapossák, széttépik és esélye sem lesz arra, hogy megismételje korábbi lövését, mellyel tucatnyi dögöt tett ártalmatlanná.
Kialakul az arcvonal, Monsotor és Denzack pedig csatasorban találják magukat Erdőmélye állataival. Oldalukon irbiszek, farkasok, lupus fulgurok, a minx és csodás agancsú szarvasok sorakoznak fel. Mind lelkükben érezhetik az Erdőszellem erejét, tagjaikból elszáll a fáradtság, nem érzik sebeik fájdalmát, bár a sérülések ugyanúgy megvannak, mint eddig.
A roham megindul a csatasor felé és a dúvadak összecsapnak az ék élén állókkal, mögöttük Lyzendra újra lövésre emeli íját.*
//Denzack//
*A mélységit éri el elsőként a dúvadak rohama, a mellette álló szarvas agancsa felfogja a rohamot, neki pedig egy félig elrohadt vaddisznó jut ellenfélül. Tőre végigvágja a dúvad pofáját és a dög a társai közé zuhan, a mögötte érkezők a vértől és hótól felázott földbe tapossák az elzuhanó testet.
A mélységinek lehetősége nyílik az őt is védő agancsosok között támadva két ellenfélre lesújtani. Egy rühes farkas és egy őrjöngő őz les rá nyálhabos pofájukkal.*
//Monsotor//
*Az óriás együtt harcol az irbiszekkel és a csatasorban is velük kerül egy oldalra. Az erdő párducai már több sebből véreznek, de ínyüket felhúzva, tépőfogaikat kivillantva, megfeszülő izmokkal várják a dúvadak rohamát.
A gondolat megfogan Monsotor fejében, felismeri a helyzetet, hogy meg kell védeniük Lyzendrát, hogy nyugodtan íjászkodhasson. Felettük sasok és sólymok csapnak össze denevérekkel és varjakkal, tolleső hullik rájuk fentről.
Egy letört agancsú, rémszarvas kerül újra az óriás elé, mellőle egy irbisz levadász egy másikat, torkon harapja és hátsó lábával rúgja-szaggatja darabokra.
Különleges erő tölti el karjait, ökle lendül, benne a másik bestiától zsákmányolt agancsdarabbal bal oldalon, a vállnál találja el ellenfelét, érzi, ahogy bordák törnek ütése nyomán és a rémszarvas hátrazuhan, egy lupus fulgur ugrik rá, fény villan és a dúvad nem mozdul többé.*
//Lyzendra//
*Egy elf ritkán vérszomjas, főleg, ha olyan nemes lelkű, mint a szőke íjász. Nemrég még otthonának hívhatta e helyet, s bár szövetségük megszakadt, mégis életét áldozná az Erdőszellemért és az erdőért.
Nyilat húz tegzéből, illeszt és célra emeli íját. A nyílvessző a gondolat sebességével szeli át a távolságot közöttük és rezegve áll meg az agancsos alak szarvaskoponyájának egyik szemgödrében.
A vihar zúgását is túlhangzó üvöltés harsan, fülsüketítő és egyszerre újabb tucatnyi dúvad esik össze mozdulatlanul.*
//Mindenki//
*Az agancsos megbicsaklik, de nem nyúl a koponya sötét üregébe fúródó vessző felé. A dúvadak rohama megtörik, Erdőmélye vadjai kezdenek felülkerekedni és visszaszorítani a dögöket. Azok persze nem futnak meg, hisz ilyen gondolataik nem is lehetnek, csupán eszközei a pusztításnak és a sötétségnek.
A dúvadak mozgása darabossá válik, de jócskán akad a csatasorban elhullott vad is. Az egyik irbisz oldalát felhasíthatta egy vaddisznó, egy szarvas fekszik üveges szemekkel a sárban, gyönyörű sas hullik le az égből fekete karmoktól felsértett torokkal.
Valamit valamiért. Az agancsos alak megpróbálja kihúzni magát, újra magasba emeli karját és az égen szálló denevérek és varjak elkezdik körberepülni, mintha valami védfalat akarnának emelni köré a saját testükből Lyzendra nyilai ellen.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 21:59:54
//Végjáték//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ha Lyzendra találata fontos momentuma a harcnak, akkor két társának helyezkedése talán még fontosabb a végkimenetel szempontjából. Az elf íjász kiválóan teszi a dolgát, ám ha a dúvadak rohama eléri, egyszerűen eltapossák, széttépik és esélye sem lesz arra, hogy megismételje korábbi lövését, mellyel tucatnyi dögöt tett ártalmatlanná.
Kialakul az arcvonal, Monsotor és Denzack pedig csatasorban találják magukat Erdőmélye állataival. Oldalukon irbiszek, farkasok, lupus fulgurok, a minx és csodás agancsú szarvasok sorakoznak fel. Mind lelkükben érezhetik az Erdőszellem erejét, tagjaikból elszáll a fáradtság, nem érzik sebeik fájdalmát, bár a sérülések ugyanúgy megvannak, mint eddig.
A roham megindul a csatasor felé és a dúvadak összecsapnak az ék élén állókkal, mögöttük Lyzendra újra lövésre emeli íját.*
//Denzack//
*A mélységit éri el elsőként a dúvadak rohama, a mellette álló szarvas agancsa felfogja a rohamot, neki pedig egy félig elrohadt vaddisznó jut ellenfélül. Tőre végigvágja a dúvad pofáját és a dög a társai közé zuhan, a mögötte érkezők a vértől és hótól felázott földbe tapossák az elzuhanó testet.
A mélységinek lehetősége nyílik az őt is védő agancsosok között támadva két ellenfélre lesújtani. Egy rühes farkas és egy őrjöngő őz les rá nyálhabos pofájukkal.*
//Monsotor//
*Az óriás együtt harcol az irbiszekkel és a csatasorban is velük kerül egy oldalra. Az erdő párducai már több sebből véreznek, de ínyüket felhúzva, tépőfogaikat kivillantva, megfeszülő izmokkal várják a dúvadak rohamát.
A gondolat megfogan Monsotor fejében, felismeri a helyzetet, hogy meg kell védeniük Lyzendrát, hogy nyugodtan íjászkodhasson. Felettük sasok és sólymok csapnak össze denevérekkel és varjakkal, tolleső hullik rájuk fentről.
Egy letört agancsú, rémszarvas kerül újra az óriás elé, mellőle egy irbisz levadász egy másikat, torkon harapja és hátsó lábával rúgja-szaggatja darabokra.
Különleges erő tölti el karjait, ökle lendül, benne a másik bestiától zsákmányolt agancsdarabbal bal oldalon, a vállnál találja el ellenfelét, érzi, ahogy bordák törnek ütése nyomán és a rémszarvas hátrazuhan, egy lupus fulgur ugrik rá, fény villan és a dúvad nem mozdul többé.*
//Lyzendra//
*Egy elf ritkán vérszomjas, főleg, ha olyan nemes lelkű, mint a szőke íjász. Nemrég még otthonának hívhatta e helyet, s bár szövetségük megszakadt, mégis életét áldozná az Erdőszellemért és az erdőért.
Nyilat húz tegzéből, illeszt és célra emeli íját. A nyílvessző a gondolat sebességével szeli át a távolságot közöttük és rezegve áll meg az agancsos alak szarvaskoponyájának egyik szemgödrében.
A vihar zúgását is túlhangzó üvöltés harsan, fülsüketítő és egyszerre újabb tucatnyi dúvad esik össze mozdulatlanul.*
//Mindenki//
*Az agancsos megbicsaklik, de nem nyúl a koponya sötét üregébe fúródó vessző felé. A dúvadak rohama megtörik, Erdőmélye vadjai kezdenek felülkerekedni és visszaszorítani a dögöket. Azok persze nem futnak meg, hisz ilyen gondolataik nem is lehetnek, csupán eszközei a pusztításnak és a sötétségnek.
A dúvadak mozgása darabossá válik, de jócskán akad a csatasorban elhullott vad is. Az egyik irbisz oldalát felhasíthatta egy vaddisznó, egy szarvas fekszik üveges szemekkel a sárban, gyönyörű sas hullik le az égből fekete karmoktól felsértett torokkal.
Valamit valamiért. Az agancsos alak megpróbálja kihúzni magát, újra magasba emeli karját és az égen szálló denevérek és varjak elkezdik körberepülni, mintha valami védfalat akarnának emelni köré a saját testükből Lyzendra nyilai ellen.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 21:59:54
1352. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-04 19:31:47
Üzenet elküldve: 2019-03-04 19:31:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
* Ösztönösen cselekszik, hiszen sarokba szorították, így kénytelen mindent megtenni annak érdekében, hogy túlélje ezt a mészárlást. Ujjait a farkas szemgödrébe vájja, s meglepő módon eléggé élvezi, ahogy ujjai között szétfolyik a farkas szeme. Már régen csinált ilyen brutális dolgokat és teljesen el is felejtette, hogy mennyire szerette ezt akkoriban, de nem ér rá nosztalgiázni, hiszen nagy patadobogással közelít felé egy állat, aki lesegíti a szemtelen farkast a sötételfről. *
- Kösz! * Kiált a minx után, majd feltápászkodik és látja két társa helyzetét. Az állatok védelmi vonalat alkotnak, hiszen Lyz felé zúdul az élőholt vadak tömege. Szinte fel sem fogja a történteket, de hamar azon kapja magát, hogy már tagja a védelmi láncnak. Felkészül hát a támadásra, bár fegyverkészlete nem erre van kitalálva és nem is egy erőbajnok, de hiányosságait igyekszik ügyességével és gyorsaságával is kompenzálni. *
//Végjáték//
* Ösztönösen cselekszik, hiszen sarokba szorították, így kénytelen mindent megtenni annak érdekében, hogy túlélje ezt a mészárlást. Ujjait a farkas szemgödrébe vájja, s meglepő módon eléggé élvezi, ahogy ujjai között szétfolyik a farkas szeme. Már régen csinált ilyen brutális dolgokat és teljesen el is felejtette, hogy mennyire szerette ezt akkoriban, de nem ér rá nosztalgiázni, hiszen nagy patadobogással közelít felé egy állat, aki lesegíti a szemtelen farkast a sötételfről. *
- Kösz! * Kiált a minx után, majd feltápászkodik és látja két társa helyzetét. Az állatok védelmi vonalat alkotnak, hiszen Lyz felé zúdul az élőholt vadak tömege. Szinte fel sem fogja a történteket, de hamar azon kapja magát, hogy már tagja a védelmi láncnak. Felkészül hát a támadásra, bár fegyverkészlete nem erre van kitalálva és nem is egy erőbajnok, de hiányosságait igyekszik ügyességével és gyorsaságával is kompenzálni. *
1351. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-01 20:56:15
Üzenet elküldve: 2019-03-01 20:56:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*Monsotort már nem lepi meg, hogy valaki beleavatkozik a harcába, de ő ezt nem bánja. Sőt, hálás is az irbisznek, amiért segített neki, amit egy bólintással jelez a csúcsragadozó felé. Ezután az agancsosra tekint, s észreveszi a nyilat a mellkasában. Az óriás biztos volt benne, hogy Lyz nyila az. Monsotor ezután körbenéz, és látja, hogy az elf felé indulnak meg a dúvadak. Innentől már világos neki, hogy társait, de legfőképp a hosszúéletűt meg kell védenie. Improvizált fegyverét tartva várja be a dúvadak hadát. Más nem is érdekli jelenleg, csak az, hogy megóvja társait az agancsos seregétől.*
//Végjáték//
*Monsotort már nem lepi meg, hogy valaki beleavatkozik a harcába, de ő ezt nem bánja. Sőt, hálás is az irbisznek, amiért segített neki, amit egy bólintással jelez a csúcsragadozó felé. Ezután az agancsosra tekint, s észreveszi a nyilat a mellkasában. Az óriás biztos volt benne, hogy Lyz nyila az. Monsotor ezután körbenéz, és látja, hogy az elf felé indulnak meg a dúvadak. Innentől már világos neki, hogy társait, de legfőképp a hosszúéletűt meg kell védenie. Improvizált fegyverét tartva várja be a dúvadak hadát. Más nem is érdekli jelenleg, csak az, hogy megóvja társait az agancsos seregétől.*
1350. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-01 06:41:08
Üzenet elküldve: 2019-03-01 06:41:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*Sosem lőne embert vagy más szerzetet, hacsak az nem veszélyezteti a társait, szeretteit, vagy igazságtalanul nálánál gyengébbet. Most a szarvasagancsos pedig az ellenük indított támadással, nem abba a kategóriába esik, akit védeni kellene. Arcát takarja a koponya, lehet alatta bármi szerzet, de akár démon is, a lényeg viszont, hogy támad, és egyetlen intésére ótvaros dögök hordái ölik az erdő gyönyörű állatait, s támadják társait is. Lyz ezért sem habozik azzal a vesszővel. Már csak ezzel az eggyel is sokat ment meg, és Lyznek ez elegendő ahhoz, hogy elszántabb legyen. Lyz sosem volt vérszomjas de most, a vak úgy fut végig rajta, mint a tisztáson a lupus csapása. Egyben csalódott, hogy nem rogyott azonnal halálba az agancsos. Az elf lány szemében az elszántság smaragdszín tüze lobog, az érzés pedig ujjai közé siklatja a következő vesszőt abban a pillanatban, hogy a dúvadak egy részét hullani látja. Úgy hiszi nincs más megoldás, le kell ölnie, bármi is az az alak. Így mentheti csak meg az erdőt és társait. Nem számít, hogy azt követően a többi dúvad rá koncentrál, ha nem tesz semmit, akkor mind meghalnak.
Mielőbb útnak indítja a vesszőt, nem indul közelebb, nem megy a dúvadak elé. Akkora távot nem tudna lecsalni, hogy bizton halálos sebet adhasson, így csak abban bízik, hogy nagyapjának tanítása, s a rendületlen gyakorlás elegendő ahhoz, hogy általuk megvédje sajátjait. A célpont pedig a az agancsos alak újfent.*
//Végjáték//
*Sosem lőne embert vagy más szerzetet, hacsak az nem veszélyezteti a társait, szeretteit, vagy igazságtalanul nálánál gyengébbet. Most a szarvasagancsos pedig az ellenük indított támadással, nem abba a kategóriába esik, akit védeni kellene. Arcát takarja a koponya, lehet alatta bármi szerzet, de akár démon is, a lényeg viszont, hogy támad, és egyetlen intésére ótvaros dögök hordái ölik az erdő gyönyörű állatait, s támadják társait is. Lyz ezért sem habozik azzal a vesszővel. Már csak ezzel az eggyel is sokat ment meg, és Lyznek ez elegendő ahhoz, hogy elszántabb legyen. Lyz sosem volt vérszomjas de most, a vak úgy fut végig rajta, mint a tisztáson a lupus csapása. Egyben csalódott, hogy nem rogyott azonnal halálba az agancsos. Az elf lány szemében az elszántság smaragdszín tüze lobog, az érzés pedig ujjai közé siklatja a következő vesszőt abban a pillanatban, hogy a dúvadak egy részét hullani látja. Úgy hiszi nincs más megoldás, le kell ölnie, bármi is az az alak. Így mentheti csak meg az erdőt és társait. Nem számít, hogy azt követően a többi dúvad rá koncentrál, ha nem tesz semmit, akkor mind meghalnak.
Mielőbb útnak indítja a vesszőt, nem indul közelebb, nem megy a dúvadak elé. Akkora távot nem tudna lecsalni, hogy bizton halálos sebet adhasson, így csak abban bízik, hogy nagyapjának tanítása, s a rendületlen gyakorlás elegendő ahhoz, hogy általuk megvédje sajátjait. A célpont pedig a az agancsos alak újfent.*
1349. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-02-28 15:35:28
Üzenet elküldve: 2019-02-28 15:35:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Végjáték//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Lyzendra//
*A nyílvesszők halálos pontossággal szelik át a madarak és az elf lány közti távolságot és a szárnyasok holtan zuhannak az avarba.
Körülötte valóban arat a halál, állatok és dúvadak kapaszkodnak egymásba tépve, marcangolva egymást. Bármennyire is magát okolja, ebben a pillanatban nem derülhet ki még, hogy megéri-e az áldozat. Az erdő vadjait nem ő szólította hadba, nem ő kényszerítette őket, hogy adják értékes életüket. Az erdőért teszik, az Erdő Szívéért.
Újabb vesszőt kap elő a tegezéből, hogy célpontot keressen neki, s meg is leli méghozzá a magas, agancsos alak képében, kiről úgy sejti, egyedüli okozója a történéseknek.
Nyilat illeszt és biztos kézzel engedi útjára azt, remélve, hogy egy jó lövéssel véget vethet az öldöklésnek.
A nyíl ezúttal is talál. Mellbe találja az agancsost, akinek mozdulata értetlenségről mesél, nem hitte volna, hogy ez megtörténhet. Ám Lyzendra jól okoskodott, a találattal egy ütemben féltucatnyi dúvad dől ki, számos madár és denevér hullik le a magasból.
Az agancsos, a melléből kiálló nyílvesszővel nem törődve az elf lány felé mutat és a dúvadak megindulnak felé. Végezni akar a terveit veszélyeztető elf íjásszal.*
//Monsotor//
*Az óriásnak rohamozó vaddisznó csaknem leveri lábáról őt, ám ez még nem teszi harcképtelenné. Ép lábára helyezve súlyát sikerül megvetnie a lábát a visszaforduló és újra támadó ellenféllel szemben. Kezében a korábbi összecsapásban zsákmányolt agancsot tartva várja be a rohamot, amikor a rohamozó dúvadat oldalba kapja egy irbisz. Erdőmélye csúcsragadozója egy hatalmas termetű hím párduc, karmai végigszántják a vaddisznó oldalát, csaknem kiontva a beleit, amitől a rohama megtörik, az óriásnak alkalma nyílik előnyös pozícióból támadni.
Az agancs végighasítja a dúvad jobb mellső lábát, amire a vaddisznó az oldalára dől, végigcsúszik az oldalán, erre a lábára már nem tud ráállni. Ez pecsételi meg a sorsát, az irbisz feltépi a torkát és véget vet szenvedésének.
Monsotor lélegzethez jut, látja, hogy Lyzendra eltalálja az agancsost, az megrogy és mozdulatára a dúvadak az elf lányra kezdenek fókuszálni és megindulnak felé. Az óriás Lyzendra előtt áll pár méterre, a meginduló dúvadakkal szemben.*
//Denzack//
*A szavakká formálódó fájdalom erőt ad, a halálközeli élmény beindítja az életösztön rejtett tartalékainak felszabadítását és a mélységi elszántan védekezik a mellkasára telepedő rühös farkas támadásai ellen.
Tőre helyett puszta kezével támad és ujja megtalálja a dög szemgödrét és undorító pukkanással pusztítja el annak szemét. A farkas felvonít, amikor oldalról patadobogást hallhat a sötételf, s a következő pillanatban a minx rohamától találva repül hat métert a levegőben a dúvad, hogy egy fának csapódva ne mozduljon többé.
Denzacknak lehetősége van felkelni, látja, hogy Monsotort is kisegíti egy irbisz, Lyzendra eltalálja az agancsost, aki hitetlenkedve mozdul felé. Kézjelére a dúvadak megindulnak az elf íjász felé.*
//Mindenki//
*A fordított háromszög alsó csúcsában áll Lyzendra, tőle jobbra és balra öt lépésre Denzack és Monsotor, a helyük a harc során kicsit átrendeződött, de a lényeg, hogy az agancsos mozdulatára a dúvadak megindultak az elf felé.
Körülöttük az állatok, az irbisz és a minx vezetésével pajzsfalat alkotnak Lyzendra előtt, ennek a falnak tagjai az óriás és a mélységi.
Pillanatok vannak hátra, míg az újabb roham eléri a csatasort.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.28 17:07:13
//Végjáték//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Lyzendra//
*A nyílvesszők halálos pontossággal szelik át a madarak és az elf lány közti távolságot és a szárnyasok holtan zuhannak az avarba.
Körülötte valóban arat a halál, állatok és dúvadak kapaszkodnak egymásba tépve, marcangolva egymást. Bármennyire is magát okolja, ebben a pillanatban nem derülhet ki még, hogy megéri-e az áldozat. Az erdő vadjait nem ő szólította hadba, nem ő kényszerítette őket, hogy adják értékes életüket. Az erdőért teszik, az Erdő Szívéért.
Újabb vesszőt kap elő a tegezéből, hogy célpontot keressen neki, s meg is leli méghozzá a magas, agancsos alak képében, kiről úgy sejti, egyedüli okozója a történéseknek.
Nyilat illeszt és biztos kézzel engedi útjára azt, remélve, hogy egy jó lövéssel véget vethet az öldöklésnek.
A nyíl ezúttal is talál. Mellbe találja az agancsost, akinek mozdulata értetlenségről mesél, nem hitte volna, hogy ez megtörténhet. Ám Lyzendra jól okoskodott, a találattal egy ütemben féltucatnyi dúvad dől ki, számos madár és denevér hullik le a magasból.
Az agancsos, a melléből kiálló nyílvesszővel nem törődve az elf lány felé mutat és a dúvadak megindulnak felé. Végezni akar a terveit veszélyeztető elf íjásszal.*
//Monsotor//
*Az óriásnak rohamozó vaddisznó csaknem leveri lábáról őt, ám ez még nem teszi harcképtelenné. Ép lábára helyezve súlyát sikerül megvetnie a lábát a visszaforduló és újra támadó ellenféllel szemben. Kezében a korábbi összecsapásban zsákmányolt agancsot tartva várja be a rohamot, amikor a rohamozó dúvadat oldalba kapja egy irbisz. Erdőmélye csúcsragadozója egy hatalmas termetű hím párduc, karmai végigszántják a vaddisznó oldalát, csaknem kiontva a beleit, amitől a rohama megtörik, az óriásnak alkalma nyílik előnyös pozícióból támadni.
Az agancs végighasítja a dúvad jobb mellső lábát, amire a vaddisznó az oldalára dől, végigcsúszik az oldalán, erre a lábára már nem tud ráállni. Ez pecsételi meg a sorsát, az irbisz feltépi a torkát és véget vet szenvedésének.
Monsotor lélegzethez jut, látja, hogy Lyzendra eltalálja az agancsost, az megrogy és mozdulatára a dúvadak az elf lányra kezdenek fókuszálni és megindulnak felé. Az óriás Lyzendra előtt áll pár méterre, a meginduló dúvadakkal szemben.*
//Denzack//
*A szavakká formálódó fájdalom erőt ad, a halálközeli élmény beindítja az életösztön rejtett tartalékainak felszabadítását és a mélységi elszántan védekezik a mellkasára telepedő rühös farkas támadásai ellen.
Tőre helyett puszta kezével támad és ujja megtalálja a dög szemgödrét és undorító pukkanással pusztítja el annak szemét. A farkas felvonít, amikor oldalról patadobogást hallhat a sötételf, s a következő pillanatban a minx rohamától találva repül hat métert a levegőben a dúvad, hogy egy fának csapódva ne mozduljon többé.
Denzacknak lehetősége van felkelni, látja, hogy Monsotort is kisegíti egy irbisz, Lyzendra eltalálja az agancsost, aki hitetlenkedve mozdul felé. Kézjelére a dúvadak megindulnak az elf íjász felé.*
//Mindenki//
*A fordított háromszög alsó csúcsában áll Lyzendra, tőle jobbra és balra öt lépésre Denzack és Monsotor, a helyük a harc során kicsit átrendeződött, de a lényeg, hogy az agancsos mozdulatára a dúvadak megindultak az elf felé.
Körülöttük az állatok, az irbisz és a minx vezetésével pajzsfalat alkotnak Lyzendra előtt, ennek a falnak tagjai az óriás és a mélységi.
Pillanatok vannak hátra, míg az újabb roham eléri a csatasort.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.28 17:07:13
1348. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-02-25 21:24:38
Üzenet elküldve: 2019-02-25 21:24:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
* Sok fejfájást okoz neki, hogy rosszul esett a lóról, de sajnos hamarosan azzal is szembesülnie kell, hogy más testrésze is élénken fog lüktetni a fájdalomtól. Ugyanis a védekező karjába a farkas rendje és módja szerint erősen belemélyeszti fogazatát, minek hatására Denzack egyből fel is kiált. *
- Á, te rohadt dög!
* A helyzetet még az is súlyosbítja, hogy a nála erősebbnek tűnő farkassal való hadakozás közben, nem sikerül bevinnie találatot, hiszen már annak is örül, ha egyáltalán távol tudja tartani magát azokat a csattogó fogakat. Tanácstalan és kissé kétségbeesett ebben a helyzetben, ezért a fegyveres támadás helyett, megpróbál puszta kézzel kárt tenni az állatban, mégpedig úgy, hogy megpróbálja kinyomni a bestia szemét, mivel reméli, hogy így össze tudja majd zavarni és lesz esélye végre ledöfni a vadat. *
//Végjáték//
* Sok fejfájást okoz neki, hogy rosszul esett a lóról, de sajnos hamarosan azzal is szembesülnie kell, hogy más testrésze is élénken fog lüktetni a fájdalomtól. Ugyanis a védekező karjába a farkas rendje és módja szerint erősen belemélyeszti fogazatát, minek hatására Denzack egyből fel is kiált. *
- Á, te rohadt dög!
* A helyzetet még az is súlyosbítja, hogy a nála erősebbnek tűnő farkassal való hadakozás közben, nem sikerül bevinnie találatot, hiszen már annak is örül, ha egyáltalán távol tudja tartani magát azokat a csattogó fogakat. Tanácstalan és kissé kétségbeesett ebben a helyzetben, ezért a fegyveres támadás helyett, megpróbál puszta kézzel kárt tenni az állatban, mégpedig úgy, hogy megpróbálja kinyomni a bestia szemét, mivel reméli, hogy így össze tudja majd zavarni és lesz esélye végre ledöfni a vadat. *
1347. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-02-25 18:40:51
Üzenet elküldve: 2019-02-25 18:40:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*Monsotor terve, hogy a disznó elől elugorjon, kudarcba fullad, amikor a rühes borjúnyi vaddisznó ugyanarra mozdul, mint amerre ő. Az óriás megérzi a rohamozó sertés támadását, érzi a fájdalmat, a zsibbadást a combján, amire egy morgás a reakciója, mely inkább a fájdalmat, mint a dühöt fejezi ki. Az óriás megpróbál felállni, az ép és a zúzódásos lábára is rátámaszkodni, a disznó irányába helyezkedve. Hogyha sikerül neki felállni, valamint ha nem rogyik össze a fájós lába, akkor már csak annyit tenne, hogy a rohamozó disznóba beledöfi egyenesen a szarvasagancsot, melyet kezében tart. Más esetben kénytelen alulról indítani a csapást, a disznó alatti szintről hogy felfelé döfhessen vele a megfelelő alkalomra. Bárhogyan is legyen, mindkét esetben jól időzítését lesz a szerzetesek szüksége.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.02.27 18:27:42, a következő indokkal:
Kérésre javítva.
//Végjáték//
*Monsotor terve, hogy a disznó elől elugorjon, kudarcba fullad, amikor a rühes borjúnyi vaddisznó ugyanarra mozdul, mint amerre ő. Az óriás megérzi a rohamozó sertés támadását, érzi a fájdalmat, a zsibbadást a combján, amire egy morgás a reakciója, mely inkább a fájdalmat, mint a dühöt fejezi ki. Az óriás megpróbál felállni, az ép és a zúzódásos lábára is rátámaszkodni, a disznó irányába helyezkedve. Hogyha sikerül neki felállni, valamint ha nem rogyik össze a fájós lába, akkor már csak annyit tenne, hogy a rohamozó disznóba beledöfi egyenesen a szarvasagancsot, melyet kezében tart. Más esetben kénytelen alulról indítani a csapást, a disznó alatti szintről hogy felfelé döfhessen vele a megfelelő alkalomra. Bárhogyan is legyen, mindkét esetben jól időzítését lesz a szerzetesek szüksége.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.02.27 18:27:42, a következő indokkal:
Kérésre javítva.
1346. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-02-24 22:55:51
Üzenet elküldve: 2019-02-24 22:55:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*Lyz a vesszők becsapódása után sem tétlenkedne, csak egy rémesen hosszú pillanat, míg felfogja maga körül a véres csatát. Hogy két társát földre vitte két dög, hogy a gyönyörű állatok az ótvarosok áldozatai lesznek. Még ha felül is kerekednének, akkor is úgy gondolja, hogy egy áldozat is több, mint elegendő, és hiábavaló.*
~Ne! Ne!~
*Csakis az ő vezetésének oka, hogy a két társa sérüléseket szenved, és ha nem tesz valamit, talán itt is maradnak. Az agancsos óriás méretű alak felé fordul, korábban úgy látta, mint ha az ő intésére támadtak volna rájuk az avarból előbújó rémek.
Újabb vesszőt kap elő, sürgeti az ujjai közül pergő idő, ami csakis ellenük dolgozik. A vesszőt az idegre helyezi, s nem késlekedik útnak indítani a meglehetősen magas bőrökbe öltözött alak felé. Ha valóban ő mozgatja a szálakat, talán a halálával megmentheti társait, és felszabadíthatja az erdőt is. Újra visszavonulhatnak, tudván, hogy az Erdőszellem békéjét visszaadták. Más megoldást nem lát maga előtt, csak hogy kiiktassa azt, aki az ótvaros dögöket irányítja, s ezzel váltsa meg magukat, s az erdőt.*
//Végjáték//
*Lyz a vesszők becsapódása után sem tétlenkedne, csak egy rémesen hosszú pillanat, míg felfogja maga körül a véres csatát. Hogy két társát földre vitte két dög, hogy a gyönyörű állatok az ótvarosok áldozatai lesznek. Még ha felül is kerekednének, akkor is úgy gondolja, hogy egy áldozat is több, mint elegendő, és hiábavaló.*
~Ne! Ne!~
*Csakis az ő vezetésének oka, hogy a két társa sérüléseket szenved, és ha nem tesz valamit, talán itt is maradnak. Az agancsos óriás méretű alak felé fordul, korábban úgy látta, mint ha az ő intésére támadtak volna rájuk az avarból előbújó rémek.
Újabb vesszőt kap elő, sürgeti az ujjai közül pergő idő, ami csakis ellenük dolgozik. A vesszőt az idegre helyezi, s nem késlekedik útnak indítani a meglehetősen magas bőrökbe öltözött alak felé. Ha valóban ő mozgatja a szálakat, talán a halálával megmentheti társait, és felszabadíthatja az erdőt is. Újra visszavonulhatnak, tudván, hogy az Erdőszellem békéjét visszaadták. Más megoldást nem lát maga előtt, csak hogy kiiktassa azt, aki az ótvaros dögöket irányítja, s ezzel váltsa meg magukat, s az erdőt.*
1345. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-02-24 19:56:43
Üzenet elküldve: 2019-02-24 19:56:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Végjáték//
//Monsotor//
*Egy óriás ritkán ijed meg bármitől, s bár tagadhatatlanul van valami félelemkeltő ebben a sok, erdőtől elrugaszkodott dúvadban, Monsotor bátorságának páncélján elvásik a félelem karma.
A hatalmas testű vaddisznó felhorkanva hívja csörtére az óriást, aki megáll a rohamozó vad előtt, hogy a kellő pillanatban elugorhasson a roham elől.
Sajnos nem sikerül az időzítés, a vaddisznó hirtelen ugyanarra mozdul, amerre Monsotor, így a támadás eléri őt, a bal lábát csapja ki. A kombinált vért ezúttal is kisegíti, de az ütés olyan, mintha vasököllel ütöttek volna a combjába. Nagyon csúnya zúzódás marad majd utána, nem beszélve a múló zsibbadásról.
A vaddisznó tovább robog még pár métert, hogy visszaforduljon és újabb rohamba kezdjen a féltérde eső óriás ellen.*
//Lyzendra//
*Az elf nő láthatja, ahogy körülötte megbokrosodnak a lovak, nem csak az övé, de az óriásé és a mélységié is. Monsotor szerencsésebben ér földet, mint Denzack és szinte azonnal támadnak rájuk. Egy vaddisznó ront az óriásra, egy farkas ugrik a mélységire, de a végeredményt nem láthatja, mert neki is dolga akad.
Két madár veszi célba az elf nőt, aki két vesszőt helyez az idegre, hogy elhárítsa a rá leselkedő veszélyt. A két vessző egyszerre indul útjára, s bár a lövés nem a legszebb, de nem mondható hasztalannak. A nyílvesszők eltalálják a két felé zuhanó madarat, amelyek megbicsaklanak a levegőben és a piszkos, széttúrt hóba zuhannak.
Most láthatja, hogy Monsotort elgázolja a vaddisznó, a másik oldalon pedig Denzack hadakozik a farkassal a földön.*
//Denzack//
*A mélységi megfigyelése téves, a dúvadak és az agancsos alak két oldalról, a forgószél két oldaláról érkezik, nem belőle. S a hang is mást sugall. Ám a szerencsétlen esés után a farkas a mellkasára telepszik.
Az előnyösebb helyzetből kiindulva a farkas támad elsőként, fogait a védekezésre emelt karba mélyeszti a csuklónál, melyből sokat felfog a bőr alkarvédő, de nem eleget. A fájdalom végigszánt a mélységi idegein, amikor megpróbál visszatámadni.
A szúrás a dúvad koponyája felé viszont lecsúszik, nehéz visszatartani a vicsorgó, kaffogó farkast, ezért a támadás nem sikeres.*
//Végjáték//
//Monsotor//
*Egy óriás ritkán ijed meg bármitől, s bár tagadhatatlanul van valami félelemkeltő ebben a sok, erdőtől elrugaszkodott dúvadban, Monsotor bátorságának páncélján elvásik a félelem karma.
A hatalmas testű vaddisznó felhorkanva hívja csörtére az óriást, aki megáll a rohamozó vad előtt, hogy a kellő pillanatban elugorhasson a roham elől.
Sajnos nem sikerül az időzítés, a vaddisznó hirtelen ugyanarra mozdul, amerre Monsotor, így a támadás eléri őt, a bal lábát csapja ki. A kombinált vért ezúttal is kisegíti, de az ütés olyan, mintha vasököllel ütöttek volna a combjába. Nagyon csúnya zúzódás marad majd utána, nem beszélve a múló zsibbadásról.
A vaddisznó tovább robog még pár métert, hogy visszaforduljon és újabb rohamba kezdjen a féltérde eső óriás ellen.*
//Lyzendra//
*Az elf nő láthatja, ahogy körülötte megbokrosodnak a lovak, nem csak az övé, de az óriásé és a mélységié is. Monsotor szerencsésebben ér földet, mint Denzack és szinte azonnal támadnak rájuk. Egy vaddisznó ront az óriásra, egy farkas ugrik a mélységire, de a végeredményt nem láthatja, mert neki is dolga akad.
Két madár veszi célba az elf nőt, aki két vesszőt helyez az idegre, hogy elhárítsa a rá leselkedő veszélyt. A két vessző egyszerre indul útjára, s bár a lövés nem a legszebb, de nem mondható hasztalannak. A nyílvesszők eltalálják a két felé zuhanó madarat, amelyek megbicsaklanak a levegőben és a piszkos, széttúrt hóba zuhannak.
Most láthatja, hogy Monsotort elgázolja a vaddisznó, a másik oldalon pedig Denzack hadakozik a farkassal a földön.*
//Denzack//
*A mélységi megfigyelése téves, a dúvadak és az agancsos alak két oldalról, a forgószél két oldaláról érkezik, nem belőle. S a hang is mást sugall. Ám a szerencsétlen esés után a farkas a mellkasára telepszik.
Az előnyösebb helyzetből kiindulva a farkas támad elsőként, fogait a védekezésre emelt karba mélyeszti a csuklónál, melyből sokat felfog a bőr alkarvédő, de nem eleget. A fájdalom végigszánt a mélységi idegein, amikor megpróbál visszatámadni.
A szúrás a dúvad koponyája felé viszont lecsúszik, nehéz visszatartani a vicsorgó, kaffogó farkast, ezért a támadás nem sikeres.*
1344. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-02-24 18:34:27
Üzenet elküldve: 2019-02-24 18:34:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
* Erősen cibálja Denzack ruháját és haját a szél, de elviseli, pedig még nem is látja, hogy milyen erős sereggel kell farkasszemet néznie. Körbenéz, s látja, hogy az erdő lakói csatarendbe álltak, s a mélységi azt hinné, hogy álmodik, ha nem volna ennyire valóságos az egész. Egy hang szökik végig az erdőn, ami emberinek tűnik, de mégsem mondható teljesen annak. Denzack nem igazán hitt az erdő szellemében és társaiban, de a mai nap után, már semmiben sem kételkedik. Ha valaki azt mondaná, hogy angyalokat látott alászállni az égből, még azt is elhinné. Az ég nagyot zeng, majd félholt vadak jelennek meg a sűrű szélforgóból, egyre nagyobb számban. A mélységi nem fél igazán, hiszen már a rémszarvasok elleni harcban is fel volt készülve a halálra, mivel úgy véli, hogy ha a legrosszabbra számít, akkor nem érheti csalódás. A fenevadak közül egy magas alak is kiemelkedik, aki minden bizonnyal a lények vezetője, mivel intésére rohamra indul a két hadsereg. Hatalmas erővel csapnak össze a bestiák, s a sötételf is készülődne a támadásra, de lova megugrik a félelemtől és őt leveti a talajra. Szerencsétlenségére elég rosszul ér földet, mivel a hátára érkezik, így hirtelen ki is szökik belőle minden levegő. Pár pillanatig kótyagos képeket lát a körülötte zajló eseményekről, majd mikor már kezd összeállni a kép, akkor pillantja csak meg a rárontó fenevadat. Karjával igyekszik úgy nyúlni, hogy meg tudja tartani a farkas fejét, de eközben egy gyors mozdulattal megpróbál az egyik kezével a tőréért nyúlni és, ha sikerül neki, akkor egy határozott mozdulattal szándékozik átdöfni vele a korcs nyüves koponyáját. *
//Végjáték//
* Erősen cibálja Denzack ruháját és haját a szél, de elviseli, pedig még nem is látja, hogy milyen erős sereggel kell farkasszemet néznie. Körbenéz, s látja, hogy az erdő lakói csatarendbe álltak, s a mélységi azt hinné, hogy álmodik, ha nem volna ennyire valóságos az egész. Egy hang szökik végig az erdőn, ami emberinek tűnik, de mégsem mondható teljesen annak. Denzack nem igazán hitt az erdő szellemében és társaiban, de a mai nap után, már semmiben sem kételkedik. Ha valaki azt mondaná, hogy angyalokat látott alászállni az égből, még azt is elhinné. Az ég nagyot zeng, majd félholt vadak jelennek meg a sűrű szélforgóból, egyre nagyobb számban. A mélységi nem fél igazán, hiszen már a rémszarvasok elleni harcban is fel volt készülve a halálra, mivel úgy véli, hogy ha a legrosszabbra számít, akkor nem érheti csalódás. A fenevadak közül egy magas alak is kiemelkedik, aki minden bizonnyal a lények vezetője, mivel intésére rohamra indul a két hadsereg. Hatalmas erővel csapnak össze a bestiák, s a sötételf is készülődne a támadásra, de lova megugrik a félelemtől és őt leveti a talajra. Szerencsétlenségére elég rosszul ér földet, mivel a hátára érkezik, így hirtelen ki is szökik belőle minden levegő. Pár pillanatig kótyagos képeket lát a körülötte zajló eseményekről, majd mikor már kezd összeállni a kép, akkor pillantja csak meg a rárontó fenevadat. Karjával igyekszik úgy nyúlni, hogy meg tudja tartani a farkas fejét, de eközben egy gyors mozdulattal megpróbál az egyik kezével a tőréért nyúlni és, ha sikerül neki, akkor egy határozott mozdulattal szándékozik átdöfni vele a korcs nyüves koponyáját. *
1343. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-02-23 15:55:49
Üzenet elküldve: 2019-02-23 15:55:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*Lyz a forgószél előtt torpan meg társaival. Hajtincseit tépi, hangját majd' elnyomja a robaj, amivel a széltölcsér jár. Nincs jó érzése, mint ha mindenki őt, őket figyelné, és ahogy végigtekint magukon, és az állatok felé pillant, valóban minden állat rájuk szegez tekintetét. Mint akitől a megoldást várják, de Lyz nem érti, hogyan szüntethetné meg a szelet. Hamarost ezer hangból álló mondat férkőzik a fejébe, ezer falevél zizegése, milliárd fakéreg recsegéseként. Azt követően viszont előtűnnek a világító szemű rémállatok, s az a különös alak valamivel távolabb. Mint aki környékezi a szelet, de áthatolni nem tud rajta. Szája úgy mozog, mint ha a rémeket irányítaná.
Lyznek nincs sok ideje értelmezni az ezer hangú szózatot, s arra sem adatik, hogy a villámoktól mentes szél felé vezesse a csapatot az állatokkal, mert Boyta ágaskodva veti le magáról. Minden ügyessége és gyakorlata megvan, hogy szerencsésen érjen födet. Térdeltéből felpattan, amint csak tud, még éppen időben, hogy két vesszőt helyezzen az idegre, és a rá támadó varjak felé engedje. A váratlanul kialakult csata kétségbe ejti. A társai, újra hadakozni kényszerülnek. A állatok, harcolni.
Sosem látta az Erdőszellemet, de abban biztos, hogy nem öldökölné le az állatokat ilyen módon.
Elődeik éppen az ilyenek miatt kaptak itt menedéket. Ez az érzése a szőke elf lánynak. És bárhogyan is kiadta az útjukat az erdő, Lyz nem szűnik meg védeni őt, bármilyen mételytől, ami felüti itt fejét. S társait is, így torka szakadtából üvölt az ellőtt vesszőket követően Denzacknak és Monsotornak.*
- Az erődbe! Az erődbe!
*Lyz azzal a lendülettel az agancsos felé fordul, bármi is ő, ami mérgezi ezt a gyönyörű, különleges állatokkal teli erdőt, a Fákban lakó otthonát, ami Lyz otthona is volt, nincs itt helye. Lyz pedig minden erejével azon lesz, hogy pusztuljon.*
//Végjáték//
*Lyz a forgószél előtt torpan meg társaival. Hajtincseit tépi, hangját majd' elnyomja a robaj, amivel a széltölcsér jár. Nincs jó érzése, mint ha mindenki őt, őket figyelné, és ahogy végigtekint magukon, és az állatok felé pillant, valóban minden állat rájuk szegez tekintetét. Mint akitől a megoldást várják, de Lyz nem érti, hogyan szüntethetné meg a szelet. Hamarost ezer hangból álló mondat férkőzik a fejébe, ezer falevél zizegése, milliárd fakéreg recsegéseként. Azt követően viszont előtűnnek a világító szemű rémállatok, s az a különös alak valamivel távolabb. Mint aki környékezi a szelet, de áthatolni nem tud rajta. Szája úgy mozog, mint ha a rémeket irányítaná.
Lyznek nincs sok ideje értelmezni az ezer hangú szózatot, s arra sem adatik, hogy a villámoktól mentes szél felé vezesse a csapatot az állatokkal, mert Boyta ágaskodva veti le magáról. Minden ügyessége és gyakorlata megvan, hogy szerencsésen érjen födet. Térdeltéből felpattan, amint csak tud, még éppen időben, hogy két vesszőt helyezzen az idegre, és a rá támadó varjak felé engedje. A váratlanul kialakult csata kétségbe ejti. A társai, újra hadakozni kényszerülnek. A állatok, harcolni.
Sosem látta az Erdőszellemet, de abban biztos, hogy nem öldökölné le az állatokat ilyen módon.
Elődeik éppen az ilyenek miatt kaptak itt menedéket. Ez az érzése a szőke elf lánynak. És bárhogyan is kiadta az útjukat az erdő, Lyz nem szűnik meg védeni őt, bármilyen mételytől, ami felüti itt fejét. S társait is, így torka szakadtából üvölt az ellőtt vesszőket követően Denzacknak és Monsotornak.*
- Az erődbe! Az erődbe!
*Lyz azzal a lendülettel az agancsos felé fordul, bármi is ő, ami mérgezi ezt a gyönyörű, különleges állatokkal teli erdőt, a Fákban lakó otthonát, ami Lyz otthona is volt, nincs itt helye. Lyz pedig minden erejével azon lesz, hogy pusztuljon.*
1342. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-02-21 20:07:49
Üzenet elküldve: 2019-02-21 20:07:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Ritka jelenség lehet, hogy az állatok elfekkel, mélységiekkel vagy más intelligens és civilizált fajokkal fognak össze, de a közös célért muszáj. A három lovast figyeli az összes állat, mely az oldalukra csapódott. Monsotor indulna a forgószél felé, amikor meghallja a különös hangot. Erre a szerzetes felkapja a felét és hirtelen körbe tekint a tájon. Majd csodálkozásában halkan megszólal az égre felfelé nézve.*
-Te vagy az?
*De az ezután következő hangok hatására megint átvizsgálja a terepet. A rémszarvasokat Mons felismeri korábbról, de a felemás bundájú farkasok, a rühes, félig kopasz vaddisznók, a denevérek, varjak, és baglyok ismeretlenek számára, nem nagyon tud mást azon kívül, hogy ők az ellenség. A vonítás, csaholás és vijjogás már nem ijesztik meg az óriást. Monsotor a sok dúvad közt figyelmes lesz a rejtelmes alakra, kinek koponyája egy szarvaskoponya és egy botot tart. Nem tudja kiszűrni, hogy mit is mondhat a különös entitás, csak annyit vesz le, hogy feléjük mutat baljával. Ezek után kezdődik a harc az erdő lényei és a dúvadak között égen és földön. A lova a többi lóval együtt megugrik, és ledobják lovasaikat. Monsotor szerencséjére rogyasztott állásban érkezik, és már ráeszmél, hogy bizony ezt öldöklés nélkül nem lehet megoldani, így előveszi a már korábbi harc során elrakott agancsot és felegyesedik. Körbenéz, és hirtelen meglátja a felé rohamozó rühes, borjúnyi vaddisznó. Amikor a disznó már a közelében van, akkor próbálna meg oldalra ugorni, hogy kikerülhesse a rohamot.*
*Ritka jelenség lehet, hogy az állatok elfekkel, mélységiekkel vagy más intelligens és civilizált fajokkal fognak össze, de a közös célért muszáj. A három lovast figyeli az összes állat, mely az oldalukra csapódott. Monsotor indulna a forgószél felé, amikor meghallja a különös hangot. Erre a szerzetes felkapja a felét és hirtelen körbe tekint a tájon. Majd csodálkozásában halkan megszólal az égre felfelé nézve.*
-Te vagy az?
*De az ezután következő hangok hatására megint átvizsgálja a terepet. A rémszarvasokat Mons felismeri korábbról, de a felemás bundájú farkasok, a rühes, félig kopasz vaddisznók, a denevérek, varjak, és baglyok ismeretlenek számára, nem nagyon tud mást azon kívül, hogy ők az ellenség. A vonítás, csaholás és vijjogás már nem ijesztik meg az óriást. Monsotor a sok dúvad közt figyelmes lesz a rejtelmes alakra, kinek koponyája egy szarvaskoponya és egy botot tart. Nem tudja kiszűrni, hogy mit is mondhat a különös entitás, csak annyit vesz le, hogy feléjük mutat baljával. Ezek után kezdődik a harc az erdő lényei és a dúvadak között égen és földön. A lova a többi lóval együtt megugrik, és ledobják lovasaikat. Monsotor szerencséjére rogyasztott állásban érkezik, és már ráeszmél, hogy bizony ezt öldöklés nélkül nem lehet megoldani, így előveszi a már korábbi harc során elrakott agancsot és felegyesedik. Körbenéz, és hirtelen meglátja a felé rohamozó rühes, borjúnyi vaddisznó. Amikor a disznó már a közelében van, akkor próbálna meg oldalra ugorni, hogy kikerülhesse a rohamot.*
1341. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-02-18 20:58:06
Üzenet elküldve: 2019-02-18 20:58:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Végjáték//
*Ahogy az irány is, úgy a szövetség állat és más fajúak között is egyértelmű. Ha szabad ilyet mondani, közös vadászatra indulnak elf, mélységi és óriás Erdőmélye legveszedelmesebb és kevésbé veszedelmes vadjaival.
A forgószél széles fala előtt azonban megtorpan az előrehaladás, mindenki, még az állatok is tisztelettel vegyes félelemmel tekintenek fel a szürke, felhőktől terhes ég alját fodrozó jelenségre. Lyzendra ezúttal nem láthat villámokat odabentről, semmi sem világítja meg a piszkosszürke hófal mögött lévő világot. Az elf nő szavát alig érteni a szélben, mögöttük a köpenyük szára csapkod, kiszabadítja a pántok, kendők alá zárt tincseket.
Mellettük az állatok felsorakozva, csatasort alkotva várnak. Az lupus alfa, a farkasok és az irbiszek tekintete a három lovas felé fordul, a fák ágain felvijjognak a sasok és sólymok.
Amikor Monsotor megindulna előre, egy hang érkezik a semmiből.
~ Vannak akadályok, melyek nem azért vannak, hogy a hozzám hűeket visszatartsák. ~
Furcsa, ezerhangú szózatként jön a hang, mintha a levelek zizegnének, mintha a hó morzsolódna, az ágak recsegnének.
Ám ekkor hatalmas égzengés kél, ezernyi torokból tör fel a csaholás, vonítás és vijjogás. A tölcsér mögül jelennek meg az első alakok. Felemás bundájú, égő szemű farkasok, melyek mintha az avar alól másztak volna elő. Rémszarvasok, melyekkel a hármas már korábban is találkozott, alkarnyi agyarú, félig kopasz és rühös bőrű, borjúnyi vaddisznók, lehetnek három-négy tucatnyian. A levegőből varjak, baglyok és denevérek csapnak le, mind mintha hónapokat töltött volna egy barlang gázos kipárolgásai közt, az ő szemeik is beteg-sárga fénnyel izzanak.
Bal oldalt egyetlen alak áll, mintha ő vezetné a hármasra törő sereget. Kóróvékony, magas alak, talán olyan magas, mint az óriás. A feje egy gyönyörű terpesztésű agancsban végződő szarvaskoponya. Mintha bőrből készült ruhákat hordana, de csak a vállán és a derekán feszül ilyen. A testének többi részét mintha fából és növényekből gyúrták volna. A karja hosszabb, mint egy humanoid lényé, ha kinyújtaná, talán a térde alá érne. Jobbjában botot tart, valami korhadt faféle egyenes-göcsörtös, vele egy magas ágát. Balját a hármas és az állatok csatasora felé emeli, mintha mozogna a szája, de a dúvadak és a szélvihar káoszában nem hallani semmit.
A sólymok és sasok felröppennek a magasba és összecsapnak a denevérek, varjak és baglyok seregeivel, míg odalent öldöklő harc kezdődik Erdőmélye vadjai és a dúvadak között.
A trió még lovon van, amikor mindez bekövetkezik, hátasaik érthető módon megugranak és levetik gazdáikat. Lyzendra féltérden ér talajt a hóban, ahogy lebucskázik, talppal és tenyérrel tudja tompítani az esést, mellett Monsotor olyan könnyedén ér földet rogyasztott állással, mintha mindig ilyen mutatványokat csinált volna, ám Denzacknak nem sikerül ilyen jól a landolás. A hátára esik, egy pillanatra kiszorul a tüdejéből a levegő és apró szikrákat lát, de komolyabb baja nem történik.
Az óriás felé egy borjúnyi vaddisznó rohamoz, Lyzendrát két hatalmas varjú veszi célba fentről, míg a földön lévő mélységi mellkasára egy félig bundájától megfosztott farkas ugrik vicsorogva, nem kétséges, hogy a vérét akarja.
Körülöttük pedig tépik, szaggatják egymást az állatok és dúvadak, a győzelem vagy vereség kérdése még kétséges mindkét oldalon.*
//Végjáték//
*Ahogy az irány is, úgy a szövetség állat és más fajúak között is egyértelmű. Ha szabad ilyet mondani, közös vadászatra indulnak elf, mélységi és óriás Erdőmélye legveszedelmesebb és kevésbé veszedelmes vadjaival.
A forgószél széles fala előtt azonban megtorpan az előrehaladás, mindenki, még az állatok is tisztelettel vegyes félelemmel tekintenek fel a szürke, felhőktől terhes ég alját fodrozó jelenségre. Lyzendra ezúttal nem láthat villámokat odabentről, semmi sem világítja meg a piszkosszürke hófal mögött lévő világot. Az elf nő szavát alig érteni a szélben, mögöttük a köpenyük szára csapkod, kiszabadítja a pántok, kendők alá zárt tincseket.
Mellettük az állatok felsorakozva, csatasort alkotva várnak. Az lupus alfa, a farkasok és az irbiszek tekintete a három lovas felé fordul, a fák ágain felvijjognak a sasok és sólymok.
Amikor Monsotor megindulna előre, egy hang érkezik a semmiből.
~ Vannak akadályok, melyek nem azért vannak, hogy a hozzám hűeket visszatartsák. ~
Furcsa, ezerhangú szózatként jön a hang, mintha a levelek zizegnének, mintha a hó morzsolódna, az ágak recsegnének.
Ám ekkor hatalmas égzengés kél, ezernyi torokból tör fel a csaholás, vonítás és vijjogás. A tölcsér mögül jelennek meg az első alakok. Felemás bundájú, égő szemű farkasok, melyek mintha az avar alól másztak volna elő. Rémszarvasok, melyekkel a hármas már korábban is találkozott, alkarnyi agyarú, félig kopasz és rühös bőrű, borjúnyi vaddisznók, lehetnek három-négy tucatnyian. A levegőből varjak, baglyok és denevérek csapnak le, mind mintha hónapokat töltött volna egy barlang gázos kipárolgásai közt, az ő szemeik is beteg-sárga fénnyel izzanak.
Bal oldalt egyetlen alak áll, mintha ő vezetné a hármasra törő sereget. Kóróvékony, magas alak, talán olyan magas, mint az óriás. A feje egy gyönyörű terpesztésű agancsban végződő szarvaskoponya. Mintha bőrből készült ruhákat hordana, de csak a vállán és a derekán feszül ilyen. A testének többi részét mintha fából és növényekből gyúrták volna. A karja hosszabb, mint egy humanoid lényé, ha kinyújtaná, talán a térde alá érne. Jobbjában botot tart, valami korhadt faféle egyenes-göcsörtös, vele egy magas ágát. Balját a hármas és az állatok csatasora felé emeli, mintha mozogna a szája, de a dúvadak és a szélvihar káoszában nem hallani semmit.
A sólymok és sasok felröppennek a magasba és összecsapnak a denevérek, varjak és baglyok seregeivel, míg odalent öldöklő harc kezdődik Erdőmélye vadjai és a dúvadak között.
A trió még lovon van, amikor mindez bekövetkezik, hátasaik érthető módon megugranak és levetik gazdáikat. Lyzendra féltérden ér talajt a hóban, ahogy lebucskázik, talppal és tenyérrel tudja tompítani az esést, mellett Monsotor olyan könnyedén ér földet rogyasztott állással, mintha mindig ilyen mutatványokat csinált volna, ám Denzacknak nem sikerül ilyen jól a landolás. A hátára esik, egy pillanatra kiszorul a tüdejéből a levegő és apró szikrákat lát, de komolyabb baja nem történik.
Az óriás felé egy borjúnyi vaddisznó rohamoz, Lyzendrát két hatalmas varjú veszi célba fentről, míg a földön lévő mélységi mellkasára egy félig bundájától megfosztott farkas ugrik vicsorogva, nem kétséges, hogy a vérét akarja.
Körülöttük pedig tépik, szaggatják egymást az állatok és dúvadak, a győzelem vagy vereség kérdése még kétséges mindkét oldalon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1902-1921