Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1902-1921
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-12-15 19:09:04
Üzenet elküldve: 2015-12-15 19:09:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//
*Újabb ágat rak a tűzre, majd a kevéske gombát egy nagyobb kőre pakolja.*
-Mintha holdsajtot láttam volna.
*Jegyzi meg maga elé, és visszatér a fák közé, oda, ahol a fenyők állnak a közelben. S igaza is van. Méretes holdsajt bokrok terebélyesednek, s óriási magjuk éppen most táródik szét, ahogy a holdfénye rájuk vetül.*
-Hú, de jó.
*Jegyzi meg, s gyors kezekkel szedegeti az ehető magokat. Ezzel még Ryrin is jól lakik majd, ha visszaér. Még ruhája alját is felfogja, hogy azt szedje tele. Mikor már nem bír el többet, s kötője is tele, visszaindul a tűzhöz. Igaz, így nem tud sietni, de azért óvatos léptekkel elég hamar odaér, mert nincs messze. Lepakolja egy másik kőre a magvakat, majd elkémlel a túlpart irányába. Sajnos semmit nem lát már belőle.
Visszalép hát a tűzhöz, újabb hasábot tol rá. Soha nem sokat, épp csak mindig annyit, hogy életben tartsa a lángot. Végül egy kis oldalra húzott parázs felett megsüti a gombákat. Kiváló csemege lesz a holdsajt mellé.*
*Újabb ágat rak a tűzre, majd a kevéske gombát egy nagyobb kőre pakolja.*
-Mintha holdsajtot láttam volna.
*Jegyzi meg maga elé, és visszatér a fák közé, oda, ahol a fenyők állnak a közelben. S igaza is van. Méretes holdsajt bokrok terebélyesednek, s óriási magjuk éppen most táródik szét, ahogy a holdfénye rájuk vetül.*
-Hú, de jó.
*Jegyzi meg, s gyors kezekkel szedegeti az ehető magokat. Ezzel még Ryrin is jól lakik majd, ha visszaér. Még ruhája alját is felfogja, hogy azt szedje tele. Mikor már nem bír el többet, s kötője is tele, visszaindul a tűzhöz. Igaz, így nem tud sietni, de azért óvatos léptekkel elég hamar odaér, mert nincs messze. Lepakolja egy másik kőre a magvakat, majd elkémlel a túlpart irányába. Sajnos semmit nem lát már belőle.
Visszalép hát a tűzhöz, újabb hasábot tol rá. Soha nem sokat, épp csak mindig annyit, hogy életben tartsa a lángot. Végül egy kis oldalra húzott parázs felett megsüti a gombákat. Kiváló csemege lesz a holdsajt mellé.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-12-13 20:43:02
Üzenet elküldve: 2015-12-13 20:43:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis szörnyvadászat//
*Yfhorr vállat ránt Letrion Raeyan felvetésére.*
- Eh-gen. - *Ingatja meg jókora fejét jobbra is meg balra is, méricskélőn végigpillantva a gyógyítón. A hangsúlyból érződik, hogy ő és a harcosai semmiképp sem fognak ölbe tett kézzel ücsörögni, míg a biznisz elúszik az orruk előtt, de tekintetében nincs rosszallás: Ha valaki vállalja, hogy őrzi a kis tábort, míg holnap a csapat többi része elindul, azzal sincsen probléma.
Ha már a lobogó, vidám lángok körül ilyen szépen összegyűltek, a három zsoldos harcos sandán hallgatja a terveket, hogy miképp fogják be a gwuffot, vagy gwuffokat. Hallgatásukból hamarost kiviláglik: bár egytől egyik hétpróbás harcosok, és mintaszerűn harcolnak, vadásznak vagy küzdenek a megfelelőn hasas erszényekért, a gwuffadászatról halvány lila gőzük sincsen – ennek oka legfőképp abban keresendő, hogy nem túl tapasztaltak a zsákmányállat életben tartásában. Tehát, ha mondjuk a bőrét, a szőrét értékesítenék, gond nélkül legyaknának egy fél csordát, de így, hogy az állat épen és egészségesen éri meg a busás jutalmat, így már közel sem olyan biztosak a dolgukban.
Yfhorr azonban szemmel láthatóan előbb nyelné le keresztbe mindkét csatabaltáját, minthogy beismerje, hogy érdemben nem igazán hozzászólni a témához, itt-ott felhümment, amikor elhangzanak az ötletek. Végül megnyilatkozik, bár nem foglal konkrétan állást egyik ötlet mellett sem.*
- Meg kell próbálni. És holnap meg is tesszük. Ha javasolhatom, hölgyek-urak, igyekezzetek pihenéssel tölteni azokat az órákat, amiket nem az őrségben töltitek.
*Amit senki sem vállalt őrségnek, azt majd a kopasz, vagy a két másik marcona vállalja. Remélhetőleg mindenki gondoskodik arról, hogy a szürke-fehér parázsló rögök sose szűnjenek meg belehunyorogni az éjszakába, így a tűz körül nyugovóra térhetnek, és mindenki töltődhet egy kicsit a vadászat első napja előtt.
Az éj egyébként eseménytelenül telik, bár hallanak néha halk neszezést maguk körül, s még hajnaltájt egy farkasüvöltés is felcsahol élesen valahol a messzi távolban, úgy nagy általánosságban semmi nyugtalanítót nem észlelnek. Másnap ködpárába burkolt, hűvös téli reggel köszönti a csapatot. Az egyszerű, de bőséges tűzparázson megsütött reggeli után Yfhorr a csapatára pillant.*
- No, akkor gödröt ásunk valahova, vagy mi legyen?
*Yfhorr vállat ránt Letrion Raeyan felvetésére.*
- Eh-gen. - *Ingatja meg jókora fejét jobbra is meg balra is, méricskélőn végigpillantva a gyógyítón. A hangsúlyból érződik, hogy ő és a harcosai semmiképp sem fognak ölbe tett kézzel ücsörögni, míg a biznisz elúszik az orruk előtt, de tekintetében nincs rosszallás: Ha valaki vállalja, hogy őrzi a kis tábort, míg holnap a csapat többi része elindul, azzal sincsen probléma.
Ha már a lobogó, vidám lángok körül ilyen szépen összegyűltek, a három zsoldos harcos sandán hallgatja a terveket, hogy miképp fogják be a gwuffot, vagy gwuffokat. Hallgatásukból hamarost kiviláglik: bár egytől egyik hétpróbás harcosok, és mintaszerűn harcolnak, vadásznak vagy küzdenek a megfelelőn hasas erszényekért, a gwuffadászatról halvány lila gőzük sincsen – ennek oka legfőképp abban keresendő, hogy nem túl tapasztaltak a zsákmányállat életben tartásában. Tehát, ha mondjuk a bőrét, a szőrét értékesítenék, gond nélkül legyaknának egy fél csordát, de így, hogy az állat épen és egészségesen éri meg a busás jutalmat, így már közel sem olyan biztosak a dolgukban.
Yfhorr azonban szemmel láthatóan előbb nyelné le keresztbe mindkét csatabaltáját, minthogy beismerje, hogy érdemben nem igazán hozzászólni a témához, itt-ott felhümment, amikor elhangzanak az ötletek. Végül megnyilatkozik, bár nem foglal konkrétan állást egyik ötlet mellett sem.*
- Meg kell próbálni. És holnap meg is tesszük. Ha javasolhatom, hölgyek-urak, igyekezzetek pihenéssel tölteni azokat az órákat, amiket nem az őrségben töltitek.
*Amit senki sem vállalt őrségnek, azt majd a kopasz, vagy a két másik marcona vállalja. Remélhetőleg mindenki gondoskodik arról, hogy a szürke-fehér parázsló rögök sose szűnjenek meg belehunyorogni az éjszakába, így a tűz körül nyugovóra térhetnek, és mindenki töltődhet egy kicsit a vadászat első napja előtt.
Az éj egyébként eseménytelenül telik, bár hallanak néha halk neszezést maguk körül, s még hajnaltájt egy farkasüvöltés is felcsahol élesen valahol a messzi távolban, úgy nagy általánosságban semmi nyugtalanítót nem észlelnek. Másnap ködpárába burkolt, hűvös téli reggel köszönti a csapatot. Az egyszerű, de bőséges tűzparázson megsütött reggeli után Yfhorr a csapatára pillant.*
- No, akkor gödröt ásunk valahova, vagy mi legyen?
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-12-13 17:59:33
Üzenet elküldve: 2015-12-13 17:59:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Végre, megérkeznek a táborhoz. Már várta a pillanatot, rühell lovagolni. Az az állandó izgés-mozgás, meg az instabil járás, egyszerűen borzasztó. Le is pattan a lováról, és szinte megcsókolja a talaj örömében, de helyette inkább elegáns nyújtásokkal mozgatja meg elgémberedett tagjait.
A nap lassan lemegy, ez tény, és közben megbeszélik a holnap dolgait. Nem csapdamester ő, pláne nem ért ahhoz, hogy egy marha nagy állatot csapdába csaljon, így csak csendben hallgatja a többieket. A hóhajút elég agyafúrtnak könyveli el. A fojtóhurok nem válna be ennyi állatnál, a gödör viszont igen. A sűrű erdőben azok sem haladhatnak ügyesebben egy lónál, szóval minden bizonnyal széles csapások szolgáltatják nekik az utat, és ha oda egy ügyesen elrejtett vermet ásnak, szépen belepotyognak.
Azonban a lovakkal is maradni kell valakinek. Mivel Leilith nyomkövető, és egy csorda óriásállat ellen nem kell nagyon a szakértelme, szívesen vállalkozik a feladatra. Ha jönnek a farkasok, úgyis jól jönne, hogy aprítson valamit, már régen lakmározott a fájdalomból.*
- Én szívesen maradok.
*Húzódik édes mosolyra telt ajka, miközben Rhenamysra néz. Talán meglepi őket a vállalkozása, de ez a mosoly elég nagy (talán túl nagy) önbizalomra utal, így nem hiszi, hogy sok ellenvetésük lenne. Ha meg mégis, megvan rá a kész válasza.
Közben már elhappolták a leghamarabbi őridőket, szóval fájdalmasan sóhajt fel.*
- Negyedik. Majd felébresztenél, ha megkérhetlek?
*Néz újra bájos arccal a hóhajúra.*
*Végre, megérkeznek a táborhoz. Már várta a pillanatot, rühell lovagolni. Az az állandó izgés-mozgás, meg az instabil járás, egyszerűen borzasztó. Le is pattan a lováról, és szinte megcsókolja a talaj örömében, de helyette inkább elegáns nyújtásokkal mozgatja meg elgémberedett tagjait.
A nap lassan lemegy, ez tény, és közben megbeszélik a holnap dolgait. Nem csapdamester ő, pláne nem ért ahhoz, hogy egy marha nagy állatot csapdába csaljon, így csak csendben hallgatja a többieket. A hóhajút elég agyafúrtnak könyveli el. A fojtóhurok nem válna be ennyi állatnál, a gödör viszont igen. A sűrű erdőben azok sem haladhatnak ügyesebben egy lónál, szóval minden bizonnyal széles csapások szolgáltatják nekik az utat, és ha oda egy ügyesen elrejtett vermet ásnak, szépen belepotyognak.
Azonban a lovakkal is maradni kell valakinek. Mivel Leilith nyomkövető, és egy csorda óriásállat ellen nem kell nagyon a szakértelme, szívesen vállalkozik a feladatra. Ha jönnek a farkasok, úgyis jól jönne, hogy aprítson valamit, már régen lakmározott a fájdalomból.*
- Én szívesen maradok.
*Húzódik édes mosolyra telt ajka, miközben Rhenamysra néz. Talán meglepi őket a vállalkozása, de ez a mosoly elég nagy (talán túl nagy) önbizalomra utal, így nem hiszi, hogy sok ellenvetésük lenne. Ha meg mégis, megvan rá a kész válasza.
Közben már elhappolták a leghamarabbi őridőket, szóval fájdalmasan sóhajt fel.*
- Negyedik. Majd felébresztenél, ha megkérhetlek?
*Néz újra bájos arccal a hóhajúra.*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-12-10 08:49:31
Üzenet elküldve: 2015-12-10 08:49:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Habár elméleti lovagló tudását csak az elmúlt években ültethette át a gyakorlatba, eddig gond nélkül veszi az egyre nehezebb terepet, és az ágak elől való elhajolgatást. Azért megkönnyebbül, mikor végre megállnak, és bizonyára a hátasa is így van, hiszen neki is fárasztó lehetett a hepehupás, akadályokkal teli út.
A tűzifa gyűjtést mondhatni önként és dalolva vállalja. Ennél remekebb alkalmat mikor is találhatna, hogy alaposan szétnézzen a környéken, hátha talál még valamit a téli erdőben, amit gyógy- és egyéb főzeteihez, vagy mérgeihez felhasználhatna?
Természetesen a helyzet megvitatása nem marad el, a lángokról elvonva tekintetét emeli fel fejét, és néz a társaság többi tagjára.*
- Ilyen mélyen az erdőben nem a tolvajoktól kell félteni a lovat, hanem az éhes ragadozóktól. Ha itt hagyunk valakit a hátasokkal, az olyan legyen, aki el tud bánni egy csapat farkassal is, ha kell. *Adja hozzá a maga meglátásait a témához. Ennyire mélyen nem jön be senki a fák közé, hogy lopjon, hiszen erre kis esély van a zsákmányra. Szerinte legalábbis erre már csak azok járnak, akik vadásznak, növényeket gyűjtenek be, vagy egyszerűen remete mód távol akar élni a világ zajosabb részétől.*
- Ha már megtaláltuk a területet, ahova a gwuffok vonultak, esetleg meg lehet próbálni vermet ásni, és abba beleterelni néhányat? Vagy leválasztani néhányat a csordából, akik a szélen vagy hátul haladnak?
*Folytatja az ötletelést, persze lehet, meglátásai ostobaságok. Nem vadászatból él, az erdőbe alapanyagokért, és a szezonban a különféle bogyókért, vadonban termő gyümölcsökért járt.*
- Érdemes lenne talán a vízlelőhelyek mentén kutatni?
*Teszi még hozzá bizonytalanul.
Végül az őrködés, illetve a tűz őrzésének feladata marad utoljára.*
- Akkor leszek én a harmadik. *Toldja meg a sort, miközben tekintete Letrion és Arsenor között jár felváltva. Az eddig is világos volt számára, hogy ők ketten már ismerik egymás korábbról, most azonban lassan felmerül benne, vajon mennyire jól? No mindegy, ez végül is nem az ő dolga.*
*Habár elméleti lovagló tudását csak az elmúlt években ültethette át a gyakorlatba, eddig gond nélkül veszi az egyre nehezebb terepet, és az ágak elől való elhajolgatást. Azért megkönnyebbül, mikor végre megállnak, és bizonyára a hátasa is így van, hiszen neki is fárasztó lehetett a hepehupás, akadályokkal teli út.
A tűzifa gyűjtést mondhatni önként és dalolva vállalja. Ennél remekebb alkalmat mikor is találhatna, hogy alaposan szétnézzen a környéken, hátha talál még valamit a téli erdőben, amit gyógy- és egyéb főzeteihez, vagy mérgeihez felhasználhatna?
Természetesen a helyzet megvitatása nem marad el, a lángokról elvonva tekintetét emeli fel fejét, és néz a társaság többi tagjára.*
- Ilyen mélyen az erdőben nem a tolvajoktól kell félteni a lovat, hanem az éhes ragadozóktól. Ha itt hagyunk valakit a hátasokkal, az olyan legyen, aki el tud bánni egy csapat farkassal is, ha kell. *Adja hozzá a maga meglátásait a témához. Ennyire mélyen nem jön be senki a fák közé, hogy lopjon, hiszen erre kis esély van a zsákmányra. Szerinte legalábbis erre már csak azok járnak, akik vadásznak, növényeket gyűjtenek be, vagy egyszerűen remete mód távol akar élni a világ zajosabb részétől.*
- Ha már megtaláltuk a területet, ahova a gwuffok vonultak, esetleg meg lehet próbálni vermet ásni, és abba beleterelni néhányat? Vagy leválasztani néhányat a csordából, akik a szélen vagy hátul haladnak?
*Folytatja az ötletelést, persze lehet, meglátásai ostobaságok. Nem vadászatból él, az erdőbe alapanyagokért, és a szezonban a különféle bogyókért, vadonban termő gyümölcsökért járt.*
- Érdemes lenne talán a vízlelőhelyek mentén kutatni?
*Teszi még hozzá bizonytalanul.
Végül az őrködés, illetve a tűz őrzésének feladata marad utoljára.*
- Akkor leszek én a harmadik. *Toldja meg a sort, miközben tekintete Letrion és Arsenor között jár felváltva. Az eddig is világos volt számára, hogy ők ketten már ismerik egymás korábbról, most azonban lassan felmerül benne, vajon mennyire jól? No mindegy, ez végül is nem az ő dolga.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-12-09 21:15:35
Üzenet elküldve: 2015-12-09 21:15:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//
*A diplomatikus hangnem kiváló választásnak bizonyult, amikor is hátrébb húzódnak az állatok, és lassan elindulnak a bozótos felé, ahonnét előkerültek. Eközben Ryrin egyre közelebb sétál a Derengő fához, mígnem megáll alatta, hogy egy karnyújtásnyi távolságba kerüljön a hőn áhított levéltől.
Elfogja a kísértés, hogy többet is vegyen, ám nem lenne túlzottan sok értelme, hiszen a folyón visszafelé úgy is egy kevés alkoholt tartalmazó üvegcsében fogja visszaszállítani a szerzeményt, amiből bizony a recept szerint csakis egy lehet. Arra meg úgy sem valószínű, hogy lesz kapacitása, hogy a ruhája többi részében elrejtett levéldarabkákat óvja a folyó hömpölygő erejétől. Így is félő, hogy a vízbe esik a lovag, és éppen elegendő lesz neki arra figyelnie, hogy miként jut majd át a túlpartra.
Mindezek mellett is a bűnös gondolat csak egyetlen pillanatra kúszik be a fejébe, hiszen bár hibái kellő mennyiségben vannak, közel makulátlan jellemű lovag, aki mindenáron igyekszik megtartani az adott szavát.*
-Valószínűleg először és utoljára látlak a rövidke életemben!
*Konstatálja, miközben pontosan tudja, hogy az is hatalmas szerencse, hogy egy legendás lényt egyszer is megláthatott. Még egyszer alaposan végigméri a fát (már amennyire lehet a sötétbe), majd a karját kinyújtja és leszakít egy levelet. A másik kezével az alruhájának a belső zsebébe rejtett üvegcsét keresi. Ha sikeresen megtalálja, beleteszi a megszerzett levelet.*
~Már csak az a kérdés, hogy átkeljek-e ma a folyón, vagy várjam meg a reggelt?~
*Morfondírozik magában, miközben a távolban tűz fénye gyullad fel.*
-A barátom, Zilyan már biztosan vár! Köszönöm a segítséged, sokat jelent ez nekem! Kísérjen utadon a jószerencse!
*Köszön el a Derengő fától, hiszen így, hogy lámpása van az éjszakában, nem kell tovább vesztegetnie az idejét, jóllehet, mindentől függetlenül is veszélyes lesz az éjszakai tutajozás.*
~Hol is van? Ó, a Sistergős Mennykő!~
*Mérgelődik, miközben eszébe jut, hogy bizony a tutaj legalább nyolcszáz méterre van a folyón lefelé. Ahhoz, hogy biztonságosabban át tudjon evezni, mindenképp fel kell ide hoznia, még ha mindezt a sötét kellőképpen megnehezíti, akkor is.*
~Most akkor botorkálhatok a sötétben!? Remek!~
*A diplomatikus hangnem kiváló választásnak bizonyult, amikor is hátrébb húzódnak az állatok, és lassan elindulnak a bozótos felé, ahonnét előkerültek. Eközben Ryrin egyre közelebb sétál a Derengő fához, mígnem megáll alatta, hogy egy karnyújtásnyi távolságba kerüljön a hőn áhított levéltől.
Elfogja a kísértés, hogy többet is vegyen, ám nem lenne túlzottan sok értelme, hiszen a folyón visszafelé úgy is egy kevés alkoholt tartalmazó üvegcsében fogja visszaszállítani a szerzeményt, amiből bizony a recept szerint csakis egy lehet. Arra meg úgy sem valószínű, hogy lesz kapacitása, hogy a ruhája többi részében elrejtett levéldarabkákat óvja a folyó hömpölygő erejétől. Így is félő, hogy a vízbe esik a lovag, és éppen elegendő lesz neki arra figyelnie, hogy miként jut majd át a túlpartra.
Mindezek mellett is a bűnös gondolat csak egyetlen pillanatra kúszik be a fejébe, hiszen bár hibái kellő mennyiségben vannak, közel makulátlan jellemű lovag, aki mindenáron igyekszik megtartani az adott szavát.*
-Valószínűleg először és utoljára látlak a rövidke életemben!
*Konstatálja, miközben pontosan tudja, hogy az is hatalmas szerencse, hogy egy legendás lényt egyszer is megláthatott. Még egyszer alaposan végigméri a fát (már amennyire lehet a sötétbe), majd a karját kinyújtja és leszakít egy levelet. A másik kezével az alruhájának a belső zsebébe rejtett üvegcsét keresi. Ha sikeresen megtalálja, beleteszi a megszerzett levelet.*
~Már csak az a kérdés, hogy átkeljek-e ma a folyón, vagy várjam meg a reggelt?~
*Morfondírozik magában, miközben a távolban tűz fénye gyullad fel.*
-A barátom, Zilyan már biztosan vár! Köszönöm a segítséged, sokat jelent ez nekem! Kísérjen utadon a jószerencse!
*Köszön el a Derengő fától, hiszen így, hogy lámpása van az éjszakában, nem kell tovább vesztegetnie az idejét, jóllehet, mindentől függetlenül is veszélyes lesz az éjszakai tutajozás.*
~Hol is van? Ó, a Sistergős Mennykő!~
*Mérgelődik, miközben eszébe jut, hogy bizony a tutaj legalább nyolcszáz méterre van a folyón lefelé. Ahhoz, hogy biztonságosabban át tudjon evezni, mindenképp fel kell ide hoznia, még ha mindezt a sötét kellőképpen megnehezíti, akkor is.*
~Most akkor botorkálhatok a sötétben!? Remek!~
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-12-09 18:31:46
Üzenet elküldve: 2015-12-09 18:31:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis szörnyvadászat//
*Az erdőt is elérik és egyre mélyebbre hatolnak benne. A lovak kérdéséhez ő is hozzászól. Elmondja saját rossz tapasztalatát.*
-Az erdő tele van tolvajokkal. Múltkor mikor magára hagytam a holmim míg fürödtem ellopták.
*Nem folytatja, hogy ha nem hagyják ott a hárpiafejeket akkor nincstelenné válik mert megkérdeznék, mit keresett nála hárpiafej és akkor az egész kínos történetet el kéne mondania azt pedig nem szeretné. Ebből is csak annyit árult el amennyi nem kínos. Kihagyta, hogy nem egyedül fürdött. A komolyabb témára ő is megkomolyodik. A csapdás ötletre Arsenor a kopasz vezetőre néz.*
-Ez beválhat? Úgy értem mennyire erős bennük egymás védelmezésének ösztöne? Gondolom, ha egy kölyköt fognánk el véletlenül akkor az anya nem hagyná magára és az problémákat szülhet.
*Az éjszakázás során ismét rá lesz nézve ő pedig ártatlanul néz vissza. A mosolyt látva ő is elmosolyodik.*
-Megyek másodiknak.
*Az erdőt is elérik és egyre mélyebbre hatolnak benne. A lovak kérdéséhez ő is hozzászól. Elmondja saját rossz tapasztalatát.*
-Az erdő tele van tolvajokkal. Múltkor mikor magára hagytam a holmim míg fürödtem ellopták.
*Nem folytatja, hogy ha nem hagyják ott a hárpiafejeket akkor nincstelenné válik mert megkérdeznék, mit keresett nála hárpiafej és akkor az egész kínos történetet el kéne mondania azt pedig nem szeretné. Ebből is csak annyit árult el amennyi nem kínos. Kihagyta, hogy nem egyedül fürdött. A komolyabb témára ő is megkomolyodik. A csapdás ötletre Arsenor a kopasz vezetőre néz.*
-Ez beválhat? Úgy értem mennyire erős bennük egymás védelmezésének ösztöne? Gondolom, ha egy kölyköt fognánk el véletlenül akkor az anya nem hagyná magára és az problémákat szülhet.
*Az éjszakázás során ismét rá lesz nézve ő pedig ártatlanul néz vissza. A mosolyt látva ő is elmosolyodik.*
-Megyek másodiknak.
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-12-09 02:04:47
Üzenet elküldve: 2015-12-09 02:04:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis szörnyvadászat//
*Közben az erdő felé való lekanyarodást is megejtik, és ahogy egyre mélyebbre vetik magukat bele, Raeyan is fokozatosan elcsöndesül. Ez persze nem jelenti azt, hogy eddig megállás nélkül szövegelt, koránt sem. Tartott azért pihenőket benne. A nap eltelik, az erdő sűrűsödik, a talaj egyre egyenetlenebb, Raeyan pedig csak figyel. Most csak figyel, olyannyira, hogy Yfhorr egyenesen szószátyárrá változik mellette. Válasznak annyit szán:*
- Vagy valaki velük marad, vagy itt hagyjuk őket magukra.
*Igazából fogalma sincs, lova csak nemrég óta van, erdőbe még nem is jött vele. Hogy lopakodás, dzsindzsában gubbasztás, meg csapdaácsolás? Hát, valamiből meg kell tudni élni. De erre is csak egy bólintás a válasz. Mintha kicserélték volna. Vagy direkt csinálja? Elmegy tehát gallyakat, meg nagyobb darab letört faágakat is összeszedni – nem is kell messzire menni, kiváltképp ha valamennyien elindulnak fát gyűjteni, rövid időn belül összegyűlhet egy jó éjszakára való tüzelő. Ami, mint tudjuk, meggyújtva egyrészről megvéd a mostanában már egyre gyakoribb éjjeli fagyoktól, másrészről a vadállatokat is távol tartja. Este, tábortűz. Ekképp elmélkedik, már ha van hallgatósága.*
- Legegyszerűbb lenne csak felállítani a csapdákat, és átterelni rajtuk egy csordát. Élve elfogni – úgyhogy csak fojtóhurkokkal tudom elképzelni a dolgot. *Tekint körbe az esetleges hallgatóságon, hátha valakinek szélesebb ismerete, avagy jobb memóriája van, mert az övé mintha mostanában kezdene kihagyni – lásd: fáklya. Meg hálót sem hozott, egynek pedig az is jó lett volna.* De először is fel kell keresnünk őket.
*Igazából elsődleges célja, hogy kiprovokálja a többiekből az övénél jobb ötleteket. Ezen kívül, még egy témát felvet:*
- A tüzet is őrizni kell majd éjszaka, váltásban. Kezdek én elsőnek, ki vállalkozik a többi időre?
*Csak a szokásos dolgok ilyenkor. A tűz tíz perc alatt kialszik, ezért valaki mindig ébren van, hogy életben tartsa. Egykét-órát őrködik, aztán ébreszti a váltásjelöltet. Az önfeláldozása egyébként teljesen önös érdekű: így egy huzamban alhatja végig az éjszaka nem őrá eső részét. Végigváltja tekintetét Leilithen, Rhenamyson, és a kopaszokon, akár figyelnek, akár nem, és minő meglepetés, Arsenoron állapítja meg. Ezúttal nem tudja megállni, és rá is mosolyog.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.09 02:12:41
*Közben az erdő felé való lekanyarodást is megejtik, és ahogy egyre mélyebbre vetik magukat bele, Raeyan is fokozatosan elcsöndesül. Ez persze nem jelenti azt, hogy eddig megállás nélkül szövegelt, koránt sem. Tartott azért pihenőket benne. A nap eltelik, az erdő sűrűsödik, a talaj egyre egyenetlenebb, Raeyan pedig csak figyel. Most csak figyel, olyannyira, hogy Yfhorr egyenesen szószátyárrá változik mellette. Válasznak annyit szán:*
- Vagy valaki velük marad, vagy itt hagyjuk őket magukra.
*Igazából fogalma sincs, lova csak nemrég óta van, erdőbe még nem is jött vele. Hogy lopakodás, dzsindzsában gubbasztás, meg csapdaácsolás? Hát, valamiből meg kell tudni élni. De erre is csak egy bólintás a válasz. Mintha kicserélték volna. Vagy direkt csinálja? Elmegy tehát gallyakat, meg nagyobb darab letört faágakat is összeszedni – nem is kell messzire menni, kiváltképp ha valamennyien elindulnak fát gyűjteni, rövid időn belül összegyűlhet egy jó éjszakára való tüzelő. Ami, mint tudjuk, meggyújtva egyrészről megvéd a mostanában már egyre gyakoribb éjjeli fagyoktól, másrészről a vadállatokat is távol tartja. Este, tábortűz. Ekképp elmélkedik, már ha van hallgatósága.*
- Legegyszerűbb lenne csak felállítani a csapdákat, és átterelni rajtuk egy csordát. Élve elfogni – úgyhogy csak fojtóhurkokkal tudom elképzelni a dolgot. *Tekint körbe az esetleges hallgatóságon, hátha valakinek szélesebb ismerete, avagy jobb memóriája van, mert az övé mintha mostanában kezdene kihagyni – lásd: fáklya. Meg hálót sem hozott, egynek pedig az is jó lett volna.* De először is fel kell keresnünk őket.
*Igazából elsődleges célja, hogy kiprovokálja a többiekből az övénél jobb ötleteket. Ezen kívül, még egy témát felvet:*
- A tüzet is őrizni kell majd éjszaka, váltásban. Kezdek én elsőnek, ki vállalkozik a többi időre?
*Csak a szokásos dolgok ilyenkor. A tűz tíz perc alatt kialszik, ezért valaki mindig ébren van, hogy életben tartsa. Egykét-órát őrködik, aztán ébreszti a váltásjelöltet. Az önfeláldozása egyébként teljesen önös érdekű: így egy huzamban alhatja végig az éjszaka nem őrá eső részét. Végigváltja tekintetét Leilithen, Rhenamyson, és a kopaszokon, akár figyelnek, akár nem, és minő meglepetés, Arsenoron állapítja meg. Ezúttal nem tudja megállni, és rá is mosolyog.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.09 02:12:41
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-12-08 20:17:01
Üzenet elküldve: 2015-12-08 20:17:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//
*Zil ügyesen fát gyűjt, tüzet rak és élelmet is szerez, miközben Ryrin helyzete eléggé kétes. Bár a tündérlány gombát elég keveset talál, de több terebélyes holdsajt bokor is akad így a folyó mentén, amiről bátran leszedegetheti az élelmet jelentő darabokat. Így sötétedve már bontogatja is gyümölcsházát, így nagyobb erőlködés nélkül érhető el az étek.
Eközben Ryrin diplomatikusra fogja a figurát. Meg kell hagyni, bizonyára előnyösebb így, mint mondjuk egy támadással elintézni a dolgot. Ez elég evidens a helyzetben. Talán a bölcs döntésének következtében, talán a barátságos hozzáállásával, esetleg a meggyőző beszédével éri el a célját, de összességében egy a lényeg: az állatok már akkor megfordulnak és elsétálnak, amikor a lovag még csak megindul, hogy leszedjen egy levelet. Ha továbbra is eltökélt, akkor pedig mindenféle nagyobb akadály nélkül (leszámítva egy kis nyújtózkodást) simán megszerezheti azt, amit szeretne. Lehetősége van akár többet is szedni, de számára legjobb tudomása szerint csupán egyre van szükség, így hát természetesen dönthet úgy, hogy csupán egyetlen szemet zár a markaiba.*
*Zil ügyesen fát gyűjt, tüzet rak és élelmet is szerez, miközben Ryrin helyzete eléggé kétes. Bár a tündérlány gombát elég keveset talál, de több terebélyes holdsajt bokor is akad így a folyó mentén, amiről bátran leszedegetheti az élelmet jelentő darabokat. Így sötétedve már bontogatja is gyümölcsházát, így nagyobb erőlködés nélkül érhető el az étek.
Eközben Ryrin diplomatikusra fogja a figurát. Meg kell hagyni, bizonyára előnyösebb így, mint mondjuk egy támadással elintézni a dolgot. Ez elég evidens a helyzetben. Talán a bölcs döntésének következtében, talán a barátságos hozzáállásával, esetleg a meggyőző beszédével éri el a célját, de összességében egy a lényeg: az állatok már akkor megfordulnak és elsétálnak, amikor a lovag még csak megindul, hogy leszedjen egy levelet. Ha továbbra is eltökélt, akkor pedig mindenféle nagyobb akadály nélkül (leszámítva egy kis nyújtózkodást) simán megszerezheti azt, amit szeretne. Lehetősége van akár többet is szedni, de számára legjobb tudomása szerint csupán egyre van szükség, így hát természetesen dönthet úgy, hogy csupán egyetlen szemet zár a markaiba.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-12-05 21:58:10
Üzenet elküldve: 2015-12-05 21:58:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis szörnyvadászat//
*Ha mindenki felszedelőzködött és felkerült a lova nyergébe, el is indulnak Yfhorr vezetésével. A három marcona küllemű egyén és a frissen összekovácsolódott négyesfogat kisorjázik a városból, és egy ideig északnak tartanak. Útjuk néma, egyhangú, és meglehetősen hosszadalmas, hacsak más nem kezdeményez beszélgetést, és mivel az idő meglehetősen hűvös, tán jobban is teszik az utazók, hogy nem hűtik a gyomruk fölösleges beszéddel. Tartanak néhány rövidebb pihenőt, de Yfhorr alapvetően gyors tempót diktál. Utóbb nyugatra kanyarodnak, ahogy Leilith jósolta: útjuk fák közé vezet. A satnya fényű nap hamarosan oldalról kerüli őket, és mire észbe kapnak, már ismét a szemükbe hunyorog, ami azt jelzi, hogy délután van. Az ösvény, amin a hegyek felé közelítenek, girbegurba, és terebélyes, gacsos gyökérzetű, ősöreg fákkal szegélyezett. Még nem értek be az erdő szívébe, de lehet, csak azért tűnik átláthatónak a köröttük fonódó csupasz ágak csipkemintázata, mert a jórészt lombtalan téli erdőben jóval előnyösebbek a látási viszonyok, mint mondjuk nyáron, amikor teljes, fullasztó lombpompájában szépellik az óriási erdő, mely a térképet kettészelő roppant hegységek ölében húzódik.
Aztán ahogy fogy alattuk a tekergőző erdei ösvény, úgy válik nehezebbé lovon az előrehaladás. Bár a ruganyos testű, fürge állatok tőlük telhetően igyekeznek ügyesen fel-le huppogni az útjukat minduntalan keresztbemetsző korhadt fatörzsek, gyökerek, kövek vagy földcsuszamlások csapdáin, előbb-utóbb mindegyik vadász megelégeli a kínlódós előrejutást. Mivel lemenőben a nap, Yfhorr azt javasolja, üssenek tábort a legközelebb eső tisztás közelében.
- Már nem vagyunk messze. - *Magyarázza, miközben lekászálódik a ló hátáról.* - A gwuffok csordástul beljebb és beljebb vonulnak az erdőbe, ahol még van élelem, és nagyobb biztonságban érzik magukat. Holnap korán reggel a nyomukba eredhetünk, azonban hogy pontosan merre az az arra, arról fogalmam sincs. A lovakkal is ki kéne találni, mi legyen.
*Fejét vakargatva a hátashoz fordul. A felvetés jogos: A hátasokat aligha vihetik magukkal az erdő szívébe, egyrészt csak zajt és felfordulást keltenének, másrészt, ahogy beljebb és beljebb mennek majd, úgy válik a talaj egyre meredekebbé, a fák sűrűbbé.*
- Számítok rá, hogy csapda-témában jobban otthon vagytok énnálam… - *Vigyorog a kopasz félszegen a társaság többi tagjára. Pöccint a vállán terpeszkedő, keresztbe rakott baltákon egyet.* - A sunyásban gubbasztásban, lopódzásban, meg ilyenekben inkább az erdőjáró népség van otthon, meg a vadászok, heh?
Ha tábort vernek, szükségük lesz nagyobb és kisebb ágakra a sátor felveréséhez illetve tűz kuporításához – előfordulhat, hogy a szürkületben, illetve a leszálló estében messzire elvilágló lángok fénye néhány hívatlan vendéget is odacsalhat, azonban megfontolandó, hogy a jeges talajon töltendő estét kellemesebbé teszi-e ha a kis tűz köré heverednek le egy pár órára pihenni.
Yfhorr és társai nem nézelődnek és nem különösebben izgatják magukat az őket körbevevő flóra és fauna végett – a tűz köré telepszenek, vizet forralnak, az előre csomagolt szárított húsból falatoznak. Ha a többiek magukra hagynák őket, hamar összeülnek egy kupacba, és fojtottan susmorogni kezdenek egymás között valami fura, recsegős hangzású, érdes nyelven – mivel a kopasz két társa egyaránt rézszín bőrű, lapos arcú és jellegzetes, markáns orrvonalú, nem okozhat különösebb meglepetéseket, hogy a közösen használton kívül a maguk népének nyelvén is beszélnek. Szemük bizalmatlanul rá-rávillan a tájra, a többi kalandorra néha, aztán folytatják a folyvást ingerültnek hangzó, tört hangsúlyú dialógust egymás közt.
Mivel a teljes napnyugtáig még van néhány rövid óra, a kalandoroknak van idejük körbenézni, hova is kerültek. A tapasztalt erdőjárónak a néma, moccanatlan táj is mesélhet százféle dologról. Esetleg ehetnek, pihenhetnek néhány extra órát, akár megpróbálhatnak csapd-le-csacsit játszani a három mogorva útitársukkal is, vagy lélekben (esetleg más egyéb módon) nekiállhatnak felkészülni arra, hogy holnap nagyjából milyen koncepcióval állnak majd neki a gwuffvadászatnak.*
*Ha mindenki felszedelőzködött és felkerült a lova nyergébe, el is indulnak Yfhorr vezetésével. A három marcona küllemű egyén és a frissen összekovácsolódott négyesfogat kisorjázik a városból, és egy ideig északnak tartanak. Útjuk néma, egyhangú, és meglehetősen hosszadalmas, hacsak más nem kezdeményez beszélgetést, és mivel az idő meglehetősen hűvös, tán jobban is teszik az utazók, hogy nem hűtik a gyomruk fölösleges beszéddel. Tartanak néhány rövidebb pihenőt, de Yfhorr alapvetően gyors tempót diktál. Utóbb nyugatra kanyarodnak, ahogy Leilith jósolta: útjuk fák közé vezet. A satnya fényű nap hamarosan oldalról kerüli őket, és mire észbe kapnak, már ismét a szemükbe hunyorog, ami azt jelzi, hogy délután van. Az ösvény, amin a hegyek felé közelítenek, girbegurba, és terebélyes, gacsos gyökérzetű, ősöreg fákkal szegélyezett. Még nem értek be az erdő szívébe, de lehet, csak azért tűnik átláthatónak a köröttük fonódó csupasz ágak csipkemintázata, mert a jórészt lombtalan téli erdőben jóval előnyösebbek a látási viszonyok, mint mondjuk nyáron, amikor teljes, fullasztó lombpompájában szépellik az óriási erdő, mely a térképet kettészelő roppant hegységek ölében húzódik.
Aztán ahogy fogy alattuk a tekergőző erdei ösvény, úgy válik nehezebbé lovon az előrehaladás. Bár a ruganyos testű, fürge állatok tőlük telhetően igyekeznek ügyesen fel-le huppogni az útjukat minduntalan keresztbemetsző korhadt fatörzsek, gyökerek, kövek vagy földcsuszamlások csapdáin, előbb-utóbb mindegyik vadász megelégeli a kínlódós előrejutást. Mivel lemenőben a nap, Yfhorr azt javasolja, üssenek tábort a legközelebb eső tisztás közelében.
- Már nem vagyunk messze. - *Magyarázza, miközben lekászálódik a ló hátáról.* - A gwuffok csordástul beljebb és beljebb vonulnak az erdőbe, ahol még van élelem, és nagyobb biztonságban érzik magukat. Holnap korán reggel a nyomukba eredhetünk, azonban hogy pontosan merre az az arra, arról fogalmam sincs. A lovakkal is ki kéne találni, mi legyen.
*Fejét vakargatva a hátashoz fordul. A felvetés jogos: A hátasokat aligha vihetik magukkal az erdő szívébe, egyrészt csak zajt és felfordulást keltenének, másrészt, ahogy beljebb és beljebb mennek majd, úgy válik a talaj egyre meredekebbé, a fák sűrűbbé.*
- Számítok rá, hogy csapda-témában jobban otthon vagytok énnálam… - *Vigyorog a kopasz félszegen a társaság többi tagjára. Pöccint a vállán terpeszkedő, keresztbe rakott baltákon egyet.* - A sunyásban gubbasztásban, lopódzásban, meg ilyenekben inkább az erdőjáró népség van otthon, meg a vadászok, heh?
Ha tábort vernek, szükségük lesz nagyobb és kisebb ágakra a sátor felveréséhez illetve tűz kuporításához – előfordulhat, hogy a szürkületben, illetve a leszálló estében messzire elvilágló lángok fénye néhány hívatlan vendéget is odacsalhat, azonban megfontolandó, hogy a jeges talajon töltendő estét kellemesebbé teszi-e ha a kis tűz köré heverednek le egy pár órára pihenni.
Yfhorr és társai nem nézelődnek és nem különösebben izgatják magukat az őket körbevevő flóra és fauna végett – a tűz köré telepszenek, vizet forralnak, az előre csomagolt szárított húsból falatoznak. Ha a többiek magukra hagynák őket, hamar összeülnek egy kupacba, és fojtottan susmorogni kezdenek egymás között valami fura, recsegős hangzású, érdes nyelven – mivel a kopasz két társa egyaránt rézszín bőrű, lapos arcú és jellegzetes, markáns orrvonalú, nem okozhat különösebb meglepetéseket, hogy a közösen használton kívül a maguk népének nyelvén is beszélnek. Szemük bizalmatlanul rá-rávillan a tájra, a többi kalandorra néha, aztán folytatják a folyvást ingerültnek hangzó, tört hangsúlyú dialógust egymás közt.
Mivel a teljes napnyugtáig még van néhány rövid óra, a kalandoroknak van idejük körbenézni, hova is kerültek. A tapasztalt erdőjárónak a néma, moccanatlan táj is mesélhet százféle dologról. Esetleg ehetnek, pihenhetnek néhány extra órát, akár megpróbálhatnak csapd-le-csacsit játszani a három mogorva útitársukkal is, vagy lélekben (esetleg más egyéb módon) nekiállhatnak felkészülni arra, hogy holnap nagyjából milyen koncepcióval állnak majd neki a gwuffvadászatnak.*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-12-01 10:16:32
Üzenet elküldve: 2015-12-01 10:16:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//
*Ám mi van, ha a lovag úgy dönt, hogy nem a sötétben tér vissza, megkísérelve a veszélyes utat úgy, hogy alig lát. Zilyan ekkor döbben rá, hogy oly hosszú idő után megint magányosan töltheti az éjszakát, egyedül a sötétben. Régen volt már ilyen, s bár az is egy erdő volt, de még sem ennyire veszély.*
~Mégiscsak kéne az a tűz.~
*Állapítja meg magában, s nem is tétlenkedik tovább. Az erdő széle, és a folyó partja mindig bővelkedik ágakban. Uszadék fákat sodor partra a víz, melyek kiszáradva hevernek aztán szerteszét. A fák is ledobják elszáradt ágaikat, csupán le kell hajolni értük. Talán fertály órán át szedegeti az ágakat, majd egy kupacba hordja őket. Amikor úgy véli, eleget gyűjtött már, akkor helyes kis máglyát rak. Nem túl nagyot, hiszen nem az a cél, hogy elégesse az egészet. Csupán annyi, hogy jelzőfény legyen, no meg adjon egy kis meleget, és valamennyi kis biztonságot.
Közben persze megéhezik, ami nem is csoda, hiszen eléggé régen volt már napközép, amikor faltak valamit Ryrinnel. Zsákjukban nem sok elemózsia van, így Zi arra gondol, hogy körülnéz a környéken, hátha talál valami ehetőt. Néhány bogyót a bokrokon, gombát, ami ehető. Ezzel újabb percek telnek el. A gomba jó, és általában mindig akad belőle. De ha nem gomba, hát valami mást biztosan ad az erdő.
Ha talál valami ehetőt, azzal visszatér a farakás mellé, majd tűzszerszámmal, melyet Ryrin holmija között talál, meggyújtja a tüzet. A lángok narancs színe megvilágítja a helyet, két-három méter sugarú körben talán.*
*Ám mi van, ha a lovag úgy dönt, hogy nem a sötétben tér vissza, megkísérelve a veszélyes utat úgy, hogy alig lát. Zilyan ekkor döbben rá, hogy oly hosszú idő után megint magányosan töltheti az éjszakát, egyedül a sötétben. Régen volt már ilyen, s bár az is egy erdő volt, de még sem ennyire veszély.*
~Mégiscsak kéne az a tűz.~
*Állapítja meg magában, s nem is tétlenkedik tovább. Az erdő széle, és a folyó partja mindig bővelkedik ágakban. Uszadék fákat sodor partra a víz, melyek kiszáradva hevernek aztán szerteszét. A fák is ledobják elszáradt ágaikat, csupán le kell hajolni értük. Talán fertály órán át szedegeti az ágakat, majd egy kupacba hordja őket. Amikor úgy véli, eleget gyűjtött már, akkor helyes kis máglyát rak. Nem túl nagyot, hiszen nem az a cél, hogy elégesse az egészet. Csupán annyi, hogy jelzőfény legyen, no meg adjon egy kis meleget, és valamennyi kis biztonságot.
Közben persze megéhezik, ami nem is csoda, hiszen eléggé régen volt már napközép, amikor faltak valamit Ryrinnel. Zsákjukban nem sok elemózsia van, így Zi arra gondol, hogy körülnéz a környéken, hátha talál valami ehetőt. Néhány bogyót a bokrokon, gombát, ami ehető. Ezzel újabb percek telnek el. A gomba jó, és általában mindig akad belőle. De ha nem gomba, hát valami mást biztosan ad az erdő.
Ha talál valami ehetőt, azzal visszatér a farakás mellé, majd tűzszerszámmal, melyet Ryrin holmija között talál, meggyújtja a tüzet. A lángok narancs színe megvilágítja a helyet, két-három méter sugarú körben talán.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-30 21:22:11
Üzenet elküldve: 2015-11-30 21:22:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//
*Igazából kezdetben csak feltételezte, hogy a fának köszönhető a díszes társaság, de megerősítve csak akkor lett számára a tény, amikor a vérszomjas fenevadak nem támadták meg azonnal. Hisz ez az a tulajdonságuk, amivel beismerik, hogy nem hagyományos ragadozók, még ha fizikai valójukban olybá tűnik is.*
-Nézd, nincs szándékom tőled erőszakkal elvenni!
*Az még a lovagot is erősen meglepi, hogy a lények valamiféle aranyos kisállathoz hasonló viselkedést produkálnak. Vajon nem is rendelkeznek fizikai testtel?*
~Illúziók csupán?~
-Önös érdekeimet nem kívánom a sajátod fölé helyezni, így arra kérlek, hogy mérlegeld a szándékom!
*Lassan leengedi a karjait, és egy hatalmasat sóhajt. Úgy tűnik, hogy most jött ki a korábbi félelemtől felgyűlt feszültség.*
-Ad hát önszántadból, kérlek! Neked csak egy kicsiny levél, ám nekem az élet maga!
*Körbenéz, hogy az állatok miként reagálnak az eseményekre.*
-Most elindulok a levélért szépen, lassan. Ha úgy döntesz, hogy nem segítesz, kérlek, tudasd valami egyértelmű jelzéssel, és lovagi becsületszavamra, megfordulok és békében elsétálok. Rendben?
*Kérdezi, miközben óvatosan előre lép egyet a Derengő fa felé. Ha érkezik valami ellenreakció, akkor megtorpan, ha nem, akkor az első lépést továbbiak fogják majd követni.
Fel sem tűnik neki, hogy a feladat végzése közben mennyire besötétedik. Az erdő különösen borzasztó hely ilyenkor, a tündérnek szüksége lehet a lovagra.*
*Igazából kezdetben csak feltételezte, hogy a fának köszönhető a díszes társaság, de megerősítve csak akkor lett számára a tény, amikor a vérszomjas fenevadak nem támadták meg azonnal. Hisz ez az a tulajdonságuk, amivel beismerik, hogy nem hagyományos ragadozók, még ha fizikai valójukban olybá tűnik is.*
-Nézd, nincs szándékom tőled erőszakkal elvenni!
*Az még a lovagot is erősen meglepi, hogy a lények valamiféle aranyos kisállathoz hasonló viselkedést produkálnak. Vajon nem is rendelkeznek fizikai testtel?*
~Illúziók csupán?~
-Önös érdekeimet nem kívánom a sajátod fölé helyezni, így arra kérlek, hogy mérlegeld a szándékom!
*Lassan leengedi a karjait, és egy hatalmasat sóhajt. Úgy tűnik, hogy most jött ki a korábbi félelemtől felgyűlt feszültség.*
-Ad hát önszántadból, kérlek! Neked csak egy kicsiny levél, ám nekem az élet maga!
*Körbenéz, hogy az állatok miként reagálnak az eseményekre.*
-Most elindulok a levélért szépen, lassan. Ha úgy döntesz, hogy nem segítesz, kérlek, tudasd valami egyértelmű jelzéssel, és lovagi becsületszavamra, megfordulok és békében elsétálok. Rendben?
*Kérdezi, miközben óvatosan előre lép egyet a Derengő fa felé. Ha érkezik valami ellenreakció, akkor megtorpan, ha nem, akkor az első lépést továbbiak fogják majd követni.
Fel sem tűnik neki, hogy a feladat végzése közben mennyire besötétedik. Az erdő különösen borzasztó hely ilyenkor, a tündérnek szüksége lehet a lovagra.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-26 18:46:48
Üzenet elküldve: 2015-11-26 18:46:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//
*Bár valóban vannak furcsaságok a lovag körül, nincs egyértelmű jel arra mutatóan, hogy a Derengő fa lett volna az, aki épp megvédi magát, vagy aki idehívta ezeket az élőlényeket, így Ryrin ez irányú következtetése, és az, hogy számára ez teljesen egyértelmű lett hirtelen, kifejezetten előremutató intelligenciára utal. Talán túlságosan is előremutatóra, a végén még felrobban az agya...
Bár talán az egész egyértelművé válik, mikor a férfi elkezd a fának beszélni. Az állatok, mint valami aranyas kiskutyák foglalnak helyet hátsójukon, gyakorlatilag pár méterre a lovagtól körbeülve őt. A morgás megszűnik, csendben figyelik a lovag mozdulatait. Viszont a férfi semmiféle választ vagy válasznak értelmezhető dolgot nem kap - már persze azon felül, hogy a morgó fenevadak aranyos kiscicák szintjére süllyednek vissza egyik pillanatról a másikra. A kora esti szürkületen az összes hang Ryrinén kívül csupán a víz csobogása, és néha egy-egy madár eltévedt csicsergése.
Közben Zilyan gondolataiba réved, méghozzá viszonylag okos gondolatokba. Azonban ezzel párhuzamosan némi éhséget is érezni kezd - még nincs abba az állapotban, hogy kifejezetten éhes lenne, de az biztos, hogy nem tagadna meg magától némi ételt.*
*Bár valóban vannak furcsaságok a lovag körül, nincs egyértelmű jel arra mutatóan, hogy a Derengő fa lett volna az, aki épp megvédi magát, vagy aki idehívta ezeket az élőlényeket, így Ryrin ez irányú következtetése, és az, hogy számára ez teljesen egyértelmű lett hirtelen, kifejezetten előremutató intelligenciára utal. Talán túlságosan is előremutatóra, a végén még felrobban az agya...
Bár talán az egész egyértelművé válik, mikor a férfi elkezd a fának beszélni. Az állatok, mint valami aranyas kiskutyák foglalnak helyet hátsójukon, gyakorlatilag pár méterre a lovagtól körbeülve őt. A morgás megszűnik, csendben figyelik a lovag mozdulatait. Viszont a férfi semmiféle választ vagy válasznak értelmezhető dolgot nem kap - már persze azon felül, hogy a morgó fenevadak aranyos kiscicák szintjére süllyednek vissza egyik pillanatról a másikra. A kora esti szürkületen az összes hang Ryrinén kívül csupán a víz csobogása, és néha egy-egy madár eltévedt csicsergése.
Közben Zilyan gondolataiba réved, méghozzá viszonylag okos gondolatokba. Azonban ezzel párhuzamosan némi éhséget is érezni kezd - még nincs abba az állapotban, hogy kifejezetten éhes lenne, de az biztos, hogy nem tagadna meg magától némi ételt.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-26 16:28:56
Üzenet elküldve: 2015-11-26 16:28:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//
*Zilyan sajnos egyre kevesebbet lát a túlsó parton történő eseményekből. A félhomály elmélyül, hamarosan leszáll az est, ahogy a napkorong vészesen közeledik égi útjának végére.S nem csak a sötétség az, mely akadályozza, hanem a távolság is. Persze, még ki tudja venni a fát, és mellette a lovag alakját is. Innen, olyan kicsinek tűnik.
Hogy a férfi meg kívánja érinteni a különös lényt, azt nem látja, ahogy alig bírja kivenni a férfit hirtelen körülvevő vadak körvonalait. Inkább csak, jó ösztönnel, megérzi a vészt. A hangokat sem hallja, hiszen azt elnyomja a folyó zúgása.
Mindentől függetlenül olykor feláll a kiszemelt törzsről, közelebb sétál, már amennyire a folyó engedi, s aggódóan tördeli kezecskéit, és sóhajtozik is hozzá. Gondolatait leginkább az tölti ki, miként is fog visszatalálni hozzá a lovag majd a sötétben?
Talán ágakat, gallyakat kéne gyűjtenie, és egy kisebb máglyát rakni, amit majd később meggyújthat, ezzel adva irányfényt.
Azt már csak másodlagosan reméli, hogy sikerül megszerezni a Derengő fa egy levelét.*
*Zilyan sajnos egyre kevesebbet lát a túlsó parton történő eseményekből. A félhomály elmélyül, hamarosan leszáll az est, ahogy a napkorong vészesen közeledik égi útjának végére.S nem csak a sötétség az, mely akadályozza, hanem a távolság is. Persze, még ki tudja venni a fát, és mellette a lovag alakját is. Innen, olyan kicsinek tűnik.
Hogy a férfi meg kívánja érinteni a különös lényt, azt nem látja, ahogy alig bírja kivenni a férfit hirtelen körülvevő vadak körvonalait. Inkább csak, jó ösztönnel, megérzi a vészt. A hangokat sem hallja, hiszen azt elnyomja a folyó zúgása.
Mindentől függetlenül olykor feláll a kiszemelt törzsről, közelebb sétál, már amennyire a folyó engedi, s aggódóan tördeli kezecskéit, és sóhajtozik is hozzá. Gondolatait leginkább az tölti ki, miként is fog visszatalálni hozzá a lovag majd a sötétben?
Talán ágakat, gallyakat kéne gyűjtenie, és egy kisebb máglyát rakni, amit majd később meggyújthat, ezzel adva irányfényt.
Azt már csak másodlagosan reméli, hogy sikerül megszerezni a Derengő fa egy levelét.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-24 21:26:43
Üzenet elküldve: 2015-11-24 21:26:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//
*A fának a megérintése sok mindenen változtat. A lovag egyetlen pillanat alatt döbben rá, hogy egy roppant intelligens, mágikus lényt sodort elé a sors. Talán még csodálná is, de efféléken már nincs ideje gondolkozni, ugyanis a háta mögül hallatszó hangot követi talán egy tucat másik is, és pillanatok alatt körbeállják a lovagot a lupusfalgurhoz és a szürke farkashoz hasonló, vagy velük azonos lények. Az önvédelmi mechanizmus természetesen Ryrinben is beindul és a kardja felé nyúl. A kezébe viszont nem akad más, mint az alruhája, hiszen a kardja a túlparton hever. Az egyetlen fegyver egy tőr nála, de míg az egy lény ellen talán megfelelő is volna, ennyivel esélytelen lenne elbánnia. Az eszméletlen túlerő súlyát épp, hogy el tudja viselni anélkül, hogy maga alá vizelne. Igen, fél! Bármilyen nagy harcos és bátor szívű lovag is, van az a kilátástalan helyzet, mikor a félelem megkörnyékezi.
Egy másik opció a menekülés lehetne, de miután körbe vették, annak egyetlen útja az volna, ha felkapaszkodna a Derengő fára. Átfut az agyán a gondolat, de egy kínos mosoly keretében elhessegeti, hiszen mielőtt a lábát megvethetné, azonnal szétszaggatnák az éhes bestiák. De várjunk csak!*
~Hiszen ezek nem támadnak!~
*Pillant sejtelmesen körbe, majd megadóan felemeli mindkét kezét és a titokzatos fa felé fordul.*
-Jól van, jól van! Te nyertél!
*Talán ostobának tűnhet, de nem igen van más választása, mint beszélgetni egy fával.*
-Népem vezére elárult. Én viszont nem az ő személyére esküdtem fel, hanem a mindenkori vezetőre, és magára a népre.
*Egy kis szünetet tart, hogy szemügyre vegye a környező bestiákat.*
-Szerencsére a nép kinevelt még egy vezért, így már ketten vannak. A második vezetőben bízom, és fogadalmamhoz csak úgy lehetek hű, ha visszamegyek és óvom őt, és a népet a testvére, illetve a világ elől! Álcát kell öltenem! Ehhez kell egy bájital, aminek az első alkotóeleme az egyik leveled.
*Most egészen biztos benne a lovag, hogy a bestiák mozgásba lendülnek, így várja a sorsát. Ha a támadás elmarad, csak akkor folytatja majd a monológját.*
*A fának a megérintése sok mindenen változtat. A lovag egyetlen pillanat alatt döbben rá, hogy egy roppant intelligens, mágikus lényt sodort elé a sors. Talán még csodálná is, de efféléken már nincs ideje gondolkozni, ugyanis a háta mögül hallatszó hangot követi talán egy tucat másik is, és pillanatok alatt körbeállják a lovagot a lupusfalgurhoz és a szürke farkashoz hasonló, vagy velük azonos lények. Az önvédelmi mechanizmus természetesen Ryrinben is beindul és a kardja felé nyúl. A kezébe viszont nem akad más, mint az alruhája, hiszen a kardja a túlparton hever. Az egyetlen fegyver egy tőr nála, de míg az egy lény ellen talán megfelelő is volna, ennyivel esélytelen lenne elbánnia. Az eszméletlen túlerő súlyát épp, hogy el tudja viselni anélkül, hogy maga alá vizelne. Igen, fél! Bármilyen nagy harcos és bátor szívű lovag is, van az a kilátástalan helyzet, mikor a félelem megkörnyékezi.
Egy másik opció a menekülés lehetne, de miután körbe vették, annak egyetlen útja az volna, ha felkapaszkodna a Derengő fára. Átfut az agyán a gondolat, de egy kínos mosoly keretében elhessegeti, hiszen mielőtt a lábát megvethetné, azonnal szétszaggatnák az éhes bestiák. De várjunk csak!*
~Hiszen ezek nem támadnak!~
*Pillant sejtelmesen körbe, majd megadóan felemeli mindkét kezét és a titokzatos fa felé fordul.*
-Jól van, jól van! Te nyertél!
*Talán ostobának tűnhet, de nem igen van más választása, mint beszélgetni egy fával.*
-Népem vezére elárult. Én viszont nem az ő személyére esküdtem fel, hanem a mindenkori vezetőre, és magára a népre.
*Egy kis szünetet tart, hogy szemügyre vegye a környező bestiákat.*
-Szerencsére a nép kinevelt még egy vezért, így már ketten vannak. A második vezetőben bízom, és fogadalmamhoz csak úgy lehetek hű, ha visszamegyek és óvom őt, és a népet a testvére, illetve a világ elől! Álcát kell öltenem! Ehhez kell egy bájital, aminek az első alkotóeleme az egyik leveled.
*Most egészen biztos benne a lovag, hogy a bestiák mozgásba lendülnek, így várja a sorsát. Ha a támadás elmarad, csak akkor folytatja majd a monológját.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-21 19:56:26
Üzenet elküldve: 2015-11-21 19:56:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//
*Valóban, elég szép látvány a Derengő fa. Azonban egy vadidegen, eddig nem látott élőlényhez csak úgy odasétálni és megérinteni elég kockázatos és megfontolatlan dolog. Akkor is, ha "csak egy fáról" van szó. Bár az elég világos, hogy nem egyszerű fa, és bizonyára a lovagnak lövése sincs arról, hogy szabad-e ilyesmit tennie vagy sem. Mozgó, érző lény lévén meglehetnek a saját védelmi mechanizmusai. És ezt igen hamar Ryrin is megláthatja. Abban a pillanatban, hogy a lovag keze eléri a fát, morgást hallhat maga mögül. Ha hátrapillant, akkor pedig eredetileg a fa felől is, és oldalról szintén. Ugyanis körös-körül több szürkés-feketés bundájú méretes négylábú ragadozó veszi körbe Ryrint, van továbbá pár kisebb, farkasszerű lény is található közöttük, nem épp hétköznapi kinézettel: feketés bundájában kékes-derengő hullámok vannak itt-ott. A pontos számukat hirtelen nehéz meghatározni, időt kell szentelni arra, hogy megszámolja őket az ember, ha érdekli a pontos számuk; de többen vannak, a férfit körbevették, három-öt méteres távolságból vicsorítanak rá. De nem támadnak. Furcsa, hogy a "semmiből" kerülnek oda, és még furcsább, hogy bár figyelnek, nem rohamozzák meg a férfit.*
*Valóban, elég szép látvány a Derengő fa. Azonban egy vadidegen, eddig nem látott élőlényhez csak úgy odasétálni és megérinteni elég kockázatos és megfontolatlan dolog. Akkor is, ha "csak egy fáról" van szó. Bár az elég világos, hogy nem egyszerű fa, és bizonyára a lovagnak lövése sincs arról, hogy szabad-e ilyesmit tennie vagy sem. Mozgó, érző lény lévén meglehetnek a saját védelmi mechanizmusai. És ezt igen hamar Ryrin is megláthatja. Abban a pillanatban, hogy a lovag keze eléri a fát, morgást hallhat maga mögül. Ha hátrapillant, akkor pedig eredetileg a fa felől is, és oldalról szintén. Ugyanis körös-körül több szürkés-feketés bundájú méretes négylábú ragadozó veszi körbe Ryrint, van továbbá pár kisebb, farkasszerű lény is található közöttük, nem épp hétköznapi kinézettel: feketés bundájában kékes-derengő hullámok vannak itt-ott. A pontos számukat hirtelen nehéz meghatározni, időt kell szentelni arra, hogy megszámolja őket az ember, ha érdekli a pontos számuk; de többen vannak, a férfit körbevették, három-öt méteres távolságból vicsorítanak rá. De nem támadnak. Furcsa, hogy a "semmiből" kerülnek oda, és még furcsább, hogy bár figyelnek, nem rohamozzák meg a férfit.*
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-17 20:51:06
Üzenet elküldve: 2015-11-17 20:51:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//
*A partra szállás nem teljesen eredményes, mert bizony a lovag ismét nem gondol a fizikára. Természetesen ennek az árát megfizeti, amint kénytelen derékig belesétálni a vízbe, hogy megmentse veszettül hánykolódó lélekvesztőjét.*
~Eddig csak hittem, de már egészen biztos vagyok benne, hogy megőrültem!~
*Rázza meg a fejét a tákolt tutajon végignézve. Igazából, még ha így is lenne, akkor sem fizetett túlzottan nagy árat azért, hogy életben van. A halál torkából tért vissza, és ha van egy kis mellékhatása, hát egye fene!
Ahogy tovább halad felfelé, szerencsére megpillantja a tündért. Int neki, hogy jól van, majd tovább halad, míg meg nem pillantja a Derengő fát. Lépteit lelassítja, a dúdolást pedig abbahagyja. Egészen közelre tud ilyen formán merészkedni, bár jól látható, hogy az élőlény árgus szemekkel figyeli.*
~Káprázatos!~
*Ámul el a gyönyörű leveleken, és az emberi arcon, ami rendkívüli különlegességgel rajzolódik ki a barázdák között.*
-Mintha valaha ember lettél volna!
*Súgja a fa irányába, majd kinyújtja a kezét, hogy megérintse.*
-Bámulatos!
*A természet eme különleges szépségétől el is felejtette, hogy mi volt eljövetelének célja. Talán, miután feltérképezte a fát, majd ismét az eszébe jut.*
*A partra szállás nem teljesen eredményes, mert bizony a lovag ismét nem gondol a fizikára. Természetesen ennek az árát megfizeti, amint kénytelen derékig belesétálni a vízbe, hogy megmentse veszettül hánykolódó lélekvesztőjét.*
~Eddig csak hittem, de már egészen biztos vagyok benne, hogy megőrültem!~
*Rázza meg a fejét a tákolt tutajon végignézve. Igazából, még ha így is lenne, akkor sem fizetett túlzottan nagy árat azért, hogy életben van. A halál torkából tért vissza, és ha van egy kis mellékhatása, hát egye fene!
Ahogy tovább halad felfelé, szerencsére megpillantja a tündért. Int neki, hogy jól van, majd tovább halad, míg meg nem pillantja a Derengő fát. Lépteit lelassítja, a dúdolást pedig abbahagyja. Egészen közelre tud ilyen formán merészkedni, bár jól látható, hogy az élőlény árgus szemekkel figyeli.*
~Káprázatos!~
*Ámul el a gyönyörű leveleken, és az emberi arcon, ami rendkívüli különlegességgel rajzolódik ki a barázdák között.*
-Mintha valaha ember lettél volna!
*Súgja a fa irányába, majd kinyújtja a kezét, hogy megérintse.*
-Bámulatos!
*A természet eme különleges szépségétől el is felejtette, hogy mi volt eljövetelének célja. Talán, miután feltérképezte a fát, majd ismét az eszébe jut.*
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-17 13:01:03
Üzenet elküldve: 2015-11-17 13:01:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//
*Az elképzelés alapvetően jó lenne a lovagtól, miszerint odafigyel majd a tutajára, de ez nem ilyen egyszerű. Szépen siklik az alkalmatosság a vízen a part felé, de a lovag leugrik róla. A férfi teste ezzel a magassággal és izomzattal még páncél nélkül is legalább 90kg, a tutaj meg ennek töredéke. Így a lendület, amit a férfi vesz a tutajon, az ellenkező irányban az úszóalkalmatosságot többszörös sebességgel löki meg, annyira, hogy az vagy egy-másfél méterrel visszacsúszik a vízbe, és mivel eredetileg sem közvetlen a partnál volt, mikor a férfi leugrott róla, most vagy két méterrel a parttól úszkál.
Szerencsére a folyó szélén nem nagy a sodrás, így Ryrin el tudja kapni, azonban ehhez bőségesen a vízbe kell mártóznia. Kicsit térd fölöttig vizes lesz, mire a tutajt ki tudja húzni a partra. De összességében sikerül.
A folyón fölfelé tartva szerencséje van: semmilyen vadállattal nem találkozik, és hamarosan el is éri a Derengő Fát. A túlparton láthatja a tündért is, de ami fontosabb, hogy a fa teljes egészében, élő módon van itt Ryrin előtt. Csodás látvány: levelei mintha fényaurával lennének körbevéve, ezüstösen csillognak. A fa törzse mélybarna színű, benne mély és kevésbé mély barázdák és repedések... és ott egy arc. Egy idős, bajszos úriember arca rajzolódik ki. Szeme szomorúságot tükröz - mint a képeknél, Ryrin bármerre oldalazik, olyan érzése lehet, mintha a szempár csak őt nézné.*
*Az elképzelés alapvetően jó lenne a lovagtól, miszerint odafigyel majd a tutajára, de ez nem ilyen egyszerű. Szépen siklik az alkalmatosság a vízen a part felé, de a lovag leugrik róla. A férfi teste ezzel a magassággal és izomzattal még páncél nélkül is legalább 90kg, a tutaj meg ennek töredéke. Így a lendület, amit a férfi vesz a tutajon, az ellenkező irányban az úszóalkalmatosságot többszörös sebességgel löki meg, annyira, hogy az vagy egy-másfél méterrel visszacsúszik a vízbe, és mivel eredetileg sem közvetlen a partnál volt, mikor a férfi leugrott róla, most vagy két méterrel a parttól úszkál.
Szerencsére a folyó szélén nem nagy a sodrás, így Ryrin el tudja kapni, azonban ehhez bőségesen a vízbe kell mártóznia. Kicsit térd fölöttig vizes lesz, mire a tutajt ki tudja húzni a partra. De összességében sikerül.
A folyón fölfelé tartva szerencséje van: semmilyen vadállattal nem találkozik, és hamarosan el is éri a Derengő Fát. A túlparton láthatja a tündért is, de ami fontosabb, hogy a fa teljes egészében, élő módon van itt Ryrin előtt. Csodás látvány: levelei mintha fényaurával lennének körbevéve, ezüstösen csillognak. A fa törzse mélybarna színű, benne mély és kevésbé mély barázdák és repedések... és ott egy arc. Egy idős, bajszos úriember arca rajzolódik ki. Szeme szomorúságot tükröz - mint a képeknél, Ryrin bármerre oldalazik, olyan érzése lehet, mintha a szempár csak őt nézné.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-16 20:50:50
Üzenet elküldve: 2015-11-16 20:50:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Nyugodalmas napok - 1. elem: Derengő fa//
*Hajózási tapasztalata van a lovagnak, de ott ugye jó esetben arra mennek, amerre akarnak, főleg, ha a szél a kedvező irányba fúj. A csónakázásnál más a helyzet, ott rosszul vonja le a következtetéseket, minek utána a kelleténél távolabb sodródik lefelé a folyón.*
~Visszafelé, ha marad erőm, megnézem majd, milyen, ha felfelé evezek.~
*Konstatálja, miközben megkísérel partra szállni. Amikor a tutaj a part közelébe ér, akkor leugrik róla, hogy a felvett lendületet már a földön sietve csillapítsa. Valószínűleg a tutaj mögötte éri el a partot, enyhén kicsúszva a földterületre. Akár így, akár úgy, de megfordul, és megpróbálja kijjebb húzni a tutajt a partra, nehogy egy gonosz áramlat elvigye az egyetlen visszatérési lehetőségét. Komoly bajban lenne, hiszen vágóeszközként csak a tőrét hozta át, ami megnehezítené az új tutaj gyártását, de ami nagyobbik baj, hogy idő közben be is esteledne, és ez a vidék nem éppen biztonságos. Szeretne visszaérni, bár nem maga miatt, mint inkább Zylian védelmében.
Partraszállás után elindul a Derengő fa irányába, remélvén, hogy az még a part mellett van, vagy legalább is a tündér tekintete elől nem tűnt el. Egyébként, ahogy feljebb sétál, keresi a túlparton maradt lényt, aki méltán jelezheti a fa pontos pozícióját.
Ismeretlen erdőterületen sokféle ragadozó mozoghat, ami bár nem tekinti az embert fő táplálékának, ellenben ha ráijesztenek, akkor kíméletlenül támad. Ennek kiküszöbölésére egy nyugodt dalt kezd dúdolászni, de csak azt követően, hogy megpillantotta a Derengő fát. Az élőlényre is nyugtatólag hathat a dal, és talán nem a menekülési ösztönt váltja ki belőle. Jó felhívni magára a lassú lény figyelmét, nehogy megijedjen. Tényleg! Meg tud a Derengő fa ijedni?*
*Hajózási tapasztalata van a lovagnak, de ott ugye jó esetben arra mennek, amerre akarnak, főleg, ha a szél a kedvező irányba fúj. A csónakázásnál más a helyzet, ott rosszul vonja le a következtetéseket, minek utána a kelleténél távolabb sodródik lefelé a folyón.*
~Visszafelé, ha marad erőm, megnézem majd, milyen, ha felfelé evezek.~
*Konstatálja, miközben megkísérel partra szállni. Amikor a tutaj a part közelébe ér, akkor leugrik róla, hogy a felvett lendületet már a földön sietve csillapítsa. Valószínűleg a tutaj mögötte éri el a partot, enyhén kicsúszva a földterületre. Akár így, akár úgy, de megfordul, és megpróbálja kijjebb húzni a tutajt a partra, nehogy egy gonosz áramlat elvigye az egyetlen visszatérési lehetőségét. Komoly bajban lenne, hiszen vágóeszközként csak a tőrét hozta át, ami megnehezítené az új tutaj gyártását, de ami nagyobbik baj, hogy idő közben be is esteledne, és ez a vidék nem éppen biztonságos. Szeretne visszaérni, bár nem maga miatt, mint inkább Zylian védelmében.
Partraszállás után elindul a Derengő fa irányába, remélvén, hogy az még a part mellett van, vagy legalább is a tündér tekintete elől nem tűnt el. Egyébként, ahogy feljebb sétál, keresi a túlparton maradt lényt, aki méltán jelezheti a fa pontos pozícióját.
Ismeretlen erdőterületen sokféle ragadozó mozoghat, ami bár nem tekinti az embert fő táplálékának, ellenben ha ráijesztenek, akkor kíméletlenül támad. Ennek kiküszöbölésére egy nyugodt dalt kezd dúdolászni, de csak azt követően, hogy megpillantotta a Derengő fát. Az élőlényre is nyugtatólag hathat a dal, és talán nem a menekülési ösztönt váltja ki belőle. Jó felhívni magára a lassú lény figyelmét, nehogy megijedjen. Tényleg! Meg tud a Derengő fa ijedni?*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-09 18:43:38
Üzenet elküldve: 2015-11-09 18:43:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
Reggelt! *Még az éjszaka hallott egy két fura hangot, viszont Quaro'th sokak számára riasztó hangját, röhögését is hallotta így nagy baj nem lehetett. Csodálkozik, hogy ily hamar felébred Lewonor, ő még épp hogy csak kinyitotta a szemét, mikor a másik már nyújtóztatja magát. Ő maga is feltápászkodik, igaz feje kicsit sajog, de sokat segített a kenőcs amit rákent. Viszont ilyen apróságokkal nem foglalkozik, nemesebb céljaik vannak mint apró kellemetlenségek. Hamar összeszedi a cuccait, és előkészül az indulásra. Reggel még egy kicsit szótlan, de hamar fel ébred.*
-Ha nincs ellenvetésed, szembenézünk a Grombar kastéllyal, amit említettél. Keresd ott a reményt, ahol mindenki fél! Ezt nem értik az emberek. És ez is okozza a vesztüket. A félelmüket nem használják fel, hanem a félelem pusztítja el őket.
*Nem vár Irrire, ha akarja úgyis megtalálja. És ha Gravaknak sincs ellenvetése nekivágnak az útnak. Nem ismeri a környéket, így Gravakra hagyatkozik tájékozódás szempontjából. Hisz ő él itt.*
- Mond! Miféle törzsek jelenthetnek még nekünk gondot? Kik azok akik megtűrnek minket?
* Persze szövetségről még szó sincs, és ne is legyen, de jó tudni mivel állunk szemben.*
Reggelt! *Még az éjszaka hallott egy két fura hangot, viszont Quaro'th sokak számára riasztó hangját, röhögését is hallotta így nagy baj nem lehetett. Csodálkozik, hogy ily hamar felébred Lewonor, ő még épp hogy csak kinyitotta a szemét, mikor a másik már nyújtóztatja magát. Ő maga is feltápászkodik, igaz feje kicsit sajog, de sokat segített a kenőcs amit rákent. Viszont ilyen apróságokkal nem foglalkozik, nemesebb céljaik vannak mint apró kellemetlenségek. Hamar összeszedi a cuccait, és előkészül az indulásra. Reggel még egy kicsit szótlan, de hamar fel ébred.*
-Ha nincs ellenvetésed, szembenézünk a Grombar kastéllyal, amit említettél. Keresd ott a reményt, ahol mindenki fél! Ezt nem értik az emberek. És ez is okozza a vesztüket. A félelmüket nem használják fel, hanem a félelem pusztítja el őket.
*Nem vár Irrire, ha akarja úgyis megtalálja. És ha Gravaknak sincs ellenvetése nekivágnak az útnak. Nem ismeri a környéket, így Gravakra hagyatkozik tájékozódás szempontjából. Hisz ő él itt.*
- Mond! Miféle törzsek jelenthetnek még nekünk gondot? Kik azok akik megtűrnek minket?
* Persze szövetségről még szó sincs, és ne is legyen, de jó tudni mivel állunk szemben.*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2015-11-09 18:12:46
Üzenet elküldve: 2015-11-09 18:12:46
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
-Hah. *A földbe vájt erőd ötletét hallva a helyzetük még egy fokkal derűsebbnek látszik. Elvégre amit testvére fontolgat az közelebb is van hozzájuk mint azt hinné.* -Ha csak ennyi kell, akár neki is állhatnánk. A füves puszta tele van kisebb nagyobb gödrökkel, banditatanyákkal és lóveszejtő aknákkal. Csempészek, zsebmetszők és torokmetszők rejtekei azok. Nem lesz nehéz megszabadulni tőlük.
*Mondjuk szerinte az erdő sem az a hely ahová az őrség szívesen betenné a lábát. Gyáva alakok azok, és ha elhagyják a várost már dőlnek is el sorra mint a dominók. Nem lenne a parancsnokaik helyében. Ilyen ostoba bandát képtelenség összetartani.
A beszélgetésnek lassan vége szakad. A vezér aludni tér, és a zöldbőrű követi példáját. Vaskos mancsait tarkója alá helyezi és szemével a föléjük tornyosuló fák lombját vizslatja. Na ezért nem kedveli az erdőt. Jobb is, hogy Hagrar nem akarja itt letáborozni, a sok fát és az ég folyamatos hiányát nehezen tudná elviselni. Egész egyszerűen nem menne, nem bírná sokáig.
Hamar álomba szenderül. Néha végig, végig simít a kis trófeáján, és ismét dédelgetni kezdi magában az álmait. A régi álmokat, a nagy erős, lángoktól és vérzivataroktól mocskos álmokat melyeket szinte már el is felejtett és most mint imádságok jutnak ismét az eszébe. Nem tervez, előre. Nem ábrándozik arról hány embert szeretne felszegni, vagy hány falut felgyújtani. Az erőről álmodik, és kéri a sorsot, hogy elhozza azt.
Másnap korán ébred. Amint a nap felkel a fák fölött és az első sugarai ráülnek a durva szemhéjára azok rögtön kinyílnak és a félhomályban keresik az elbujdosott fénykorongot.*
-Reggelt testvér. *Tápászkodik fel, majd eltapossa a tegnapi tűz maradékát. Megnyújtóztatja vastag karjait, tesz velük pár körkörös mozdulatot, hogy kiálljon vállából a reggeli görcs, és a maga részéről kész is az indulásra.*
A hozzászólás írója (Lewonor Gravak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.09 18:19:37
-Hah. *A földbe vájt erőd ötletét hallva a helyzetük még egy fokkal derűsebbnek látszik. Elvégre amit testvére fontolgat az közelebb is van hozzájuk mint azt hinné.* -Ha csak ennyi kell, akár neki is állhatnánk. A füves puszta tele van kisebb nagyobb gödrökkel, banditatanyákkal és lóveszejtő aknákkal. Csempészek, zsebmetszők és torokmetszők rejtekei azok. Nem lesz nehéz megszabadulni tőlük.
*Mondjuk szerinte az erdő sem az a hely ahová az őrség szívesen betenné a lábát. Gyáva alakok azok, és ha elhagyják a várost már dőlnek is el sorra mint a dominók. Nem lenne a parancsnokaik helyében. Ilyen ostoba bandát képtelenség összetartani.
A beszélgetésnek lassan vége szakad. A vezér aludni tér, és a zöldbőrű követi példáját. Vaskos mancsait tarkója alá helyezi és szemével a föléjük tornyosuló fák lombját vizslatja. Na ezért nem kedveli az erdőt. Jobb is, hogy Hagrar nem akarja itt letáborozni, a sok fát és az ég folyamatos hiányát nehezen tudná elviselni. Egész egyszerűen nem menne, nem bírná sokáig.
Hamar álomba szenderül. Néha végig, végig simít a kis trófeáján, és ismét dédelgetni kezdi magában az álmait. A régi álmokat, a nagy erős, lángoktól és vérzivataroktól mocskos álmokat melyeket szinte már el is felejtett és most mint imádságok jutnak ismét az eszébe. Nem tervez, előre. Nem ábrándozik arról hány embert szeretne felszegni, vagy hány falut felgyújtani. Az erőről álmodik, és kéri a sorsot, hogy elhozza azt.
Másnap korán ébred. Amint a nap felkel a fák fölött és az első sugarai ráülnek a durva szemhéjára azok rögtön kinyílnak és a félhomályban keresik az elbujdosott fénykorongot.*
-Reggelt testvér. *Tápászkodik fel, majd eltapossa a tegnapi tűz maradékát. Megnyújtóztatja vastag karjait, tesz velük pár körkörös mozdulatot, hogy kiálljon vállából a reggeli görcs, és a maga részéről kész is az indulásra.*
A hozzászólás írója (Lewonor Gravak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.09 18:19:37
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1902-1921