Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1902-1921
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-09 21:55:31
Üzenet elküldve: 2014-12-09 21:55:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Romok közt //
// Kriyon, Nathua és a szekér //
* A loholó uraság majd kiköpi a tüdejét de csak beéri azt a szekeret. Az öreg kérdőn néz miközben egy szalmaszálat rágcsál. A leány a háttérben abszolúte nem látja, lévén esze ágában sincs felcsapni a pápa szemét, már csak azért sem mert hogy nincs neki. *
- Bagóm?
* Kérdez vissza. *
- Hát... éppen akad.
* Fejét csóválva odavet a fiúnak egy kicsi erszényt, nem sok akad benne, maradjon még az öregnek is ugyebár... *
- Hé!
* Kiáltana utána de az már vissza is vonult a társához (kit továbbra sem lát pontosan az öreg*
- Balga utazók...
* Konstatálja végül, hogy a fiú ahogy jött úgy megy is és még a bagóját is elvitte. Elmorgolódik még magában a bolond idegenen aki épp lenyúlta a pipába valót. Aztán visszafordul az öszvérhez, hogy gyaloglásra fogja ismét. El szitkozódik még félhangosan miközben lassan halad tovább a város felé. Persze ez már a két utazót mit sem érdekli...
Úgy döntenek elindulnak a folyó irányába. (Nethua megláthatja a patanyomokat a mezőn még tán a vak is meglátná őket. Egyértelműen az erdő sűrű részébe visznek, arra amerre a folyót is sejtik. )
S valóban így is van, ott van a folyó mely Arthenior és a hegység között húzódik. Már messziről hallani a víz csobogását. Majd ahogy a partra érnek még egy hang üti fel a fejüket. úgy jó száz méterre északi irányba a folyó középen egy termetes ló nyerít s kapálózva igyekszik keresztül a folyón. De nincs egyedül, egy kisebb csapat van körötte. *
// Felthys, Lövil, Niema, Hemitar //
* A kis csapat gond nélkül átér a folyón, érezhető a sodrás de különösebb akadályt nem tesz gyakorlott lovas elé. Szóval mindenki átér békességben.
Niema úgy látszik kicsit szemfülesebb a többieknél, észrevesz valamit: miközben haladnak a folyón keresztül előre tekintve meglát a sűrű fák közt valami nem oda illőt, vörös fény izzik fel s dereng egy pár pillanatra, majd egy következő lépés után el is takarja egy távoli lombkorona. Tán csak a szeme káprázott? Vagy tényleg volt ott valami a sűrűben? *
// Lianne //
* A lánynak könnyű dolga van hiszen különösebben senki sem figyeli, származása is éppen az ő oldalára hajtja a malmot a természet ezen igencsak sűrű részén. Valóban egy fiút lát, majd később egy kisebb csapatot. A parton váltanak pár szót hallhatja mit beszélnek hiszen nincsen messze és hallása is kifinomultabb az emberinél. Aztán hirtelen érkezik a nyerítés. Riadtan menekül a hátas keresztül a folyón a habokkal küszködve. A lány túlpartot fürkészi a hátas gazdáját keresve, de amaz bizony semerre. Ellenben elf szemei megpillantanak valamit a távolban: Halovány vörös fény izzik fel egy rövid pillanatra. Kivenni nem tudja mi az, csupán mintha valami fény derengett volna rövid ideig. A túlpart sűrű növényzete többet nem engedett látni belőle. Apró, vörös fényfolt. Vajon mi lehet? *
// Mindenki ! //
* A paripa küszködve ugyan, de azért határozottan halad belegázolva a folyóba. Egyértelműen látható, minden rajta van: A nyereg, a nyeregtáska, oldalára erősített kardhüvely benne még a kard is ott pihen. Mintha csak elhagyta volna lovasát... Iránya pedig igencsak távolodik attól a bizonyos túl parttól ahová a 3 fős csapat (ami idő közben 4 re duzzadt Hemitarral) érkezett. *
// Kriyon, Nathua és a szekér //
* A loholó uraság majd kiköpi a tüdejét de csak beéri azt a szekeret. Az öreg kérdőn néz miközben egy szalmaszálat rágcsál. A leány a háttérben abszolúte nem látja, lévén esze ágában sincs felcsapni a pápa szemét, már csak azért sem mert hogy nincs neki. *
- Bagóm?
* Kérdez vissza. *
- Hát... éppen akad.
* Fejét csóválva odavet a fiúnak egy kicsi erszényt, nem sok akad benne, maradjon még az öregnek is ugyebár... *
- Hé!
* Kiáltana utána de az már vissza is vonult a társához (kit továbbra sem lát pontosan az öreg*
- Balga utazók...
* Konstatálja végül, hogy a fiú ahogy jött úgy megy is és még a bagóját is elvitte. Elmorgolódik még magában a bolond idegenen aki épp lenyúlta a pipába valót. Aztán visszafordul az öszvérhez, hogy gyaloglásra fogja ismét. El szitkozódik még félhangosan miközben lassan halad tovább a város felé. Persze ez már a két utazót mit sem érdekli...
Úgy döntenek elindulnak a folyó irányába. (Nethua megláthatja a patanyomokat a mezőn még tán a vak is meglátná őket. Egyértelműen az erdő sűrű részébe visznek, arra amerre a folyót is sejtik. )
S valóban így is van, ott van a folyó mely Arthenior és a hegység között húzódik. Már messziről hallani a víz csobogását. Majd ahogy a partra érnek még egy hang üti fel a fejüket. úgy jó száz méterre északi irányba a folyó középen egy termetes ló nyerít s kapálózva igyekszik keresztül a folyón. De nincs egyedül, egy kisebb csapat van körötte. *
// Felthys, Lövil, Niema, Hemitar //
* A kis csapat gond nélkül átér a folyón, érezhető a sodrás de különösebb akadályt nem tesz gyakorlott lovas elé. Szóval mindenki átér békességben.
Niema úgy látszik kicsit szemfülesebb a többieknél, észrevesz valamit: miközben haladnak a folyón keresztül előre tekintve meglát a sűrű fák közt valami nem oda illőt, vörös fény izzik fel s dereng egy pár pillanatra, majd egy következő lépés után el is takarja egy távoli lombkorona. Tán csak a szeme káprázott? Vagy tényleg volt ott valami a sűrűben? *
// Lianne //
* A lánynak könnyű dolga van hiszen különösebben senki sem figyeli, származása is éppen az ő oldalára hajtja a malmot a természet ezen igencsak sűrű részén. Valóban egy fiút lát, majd később egy kisebb csapatot. A parton váltanak pár szót hallhatja mit beszélnek hiszen nincsen messze és hallása is kifinomultabb az emberinél. Aztán hirtelen érkezik a nyerítés. Riadtan menekül a hátas keresztül a folyón a habokkal küszködve. A lány túlpartot fürkészi a hátas gazdáját keresve, de amaz bizony semerre. Ellenben elf szemei megpillantanak valamit a távolban: Halovány vörös fény izzik fel egy rövid pillanatra. Kivenni nem tudja mi az, csupán mintha valami fény derengett volna rövid ideig. A túlpart sűrű növényzete többet nem engedett látni belőle. Apró, vörös fényfolt. Vajon mi lehet? *
// Mindenki ! //
* A paripa küszködve ugyan, de azért határozottan halad belegázolva a folyóba. Egyértelműen látható, minden rajta van: A nyereg, a nyeregtáska, oldalára erősített kardhüvely benne még a kard is ott pihen. Mintha csak elhagyta volna lovasát... Iránya pedig igencsak távolodik attól a bizonyos túl parttól ahová a 3 fős csapat (ami idő közben 4 re duzzadt Hemitarral) érkezett. *
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-09 11:52:42
Üzenet elküldve: 2014-12-09 11:52:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt //
// Felthys, Lövil, Niema //
*Hemitar meglepetten tapasztalja, mikor a férfi megengedi, hogy lovára üljön és mivel az ifjúnak ez egy új dolog így hát rögtön él a lehetőséggel. Kicsit nehézkesen, de sikerül felülnie, az első alkalom hogy lovon utazik és ez arcán is látszik, az új élmény hatalmas mosolyt csal arcára. Amikor megindul a ló és a mámorító érzés alább hagy mosolygós arcával lenéz az idegenre és megszólal.*
- Köszönöm
*Hemitar tudja, hogy az őszintén kimondott köszönöm ebben a helyzetben tökéletesen elég, mert bármely más szóval próbálná még leplezni örömét az már csak mentegetőzésnek tűnne, és ő nem szeretne mentegetőzni. Habár igaz még be se mutatkoztak neki az idegenek és már rögtön lóra teszik, kicsit furcsa helyzet lenne bárki más számára, de ő nem szokott az ilyenekkel törődni. A túloldalra érve Hemitarnak leszállást parancsolnak, mire ő óvatosan lemászik a számára hatalmas állatról. Amikor leszáll és körbenéz, már megint zavarban kezdi érezni magát.*
~Milyen jó nap ez a mai, és ha nem lenne ennyire zavarba ejtő a tudat, hogy másoknak jövök ide segíteni és nekem segítenek, már pompás lenne.~
*Gondolatait összeszedve az ifjú megigazítja ruháját és hátára támaszkodó poggyászát majd kihúzza magát, a társaság felé fordul és megszólal.*
- Szóval ezek szerint egy irányba megyünk és az atya azt tanította, hogy a szívességet meg kell hálálni ezért arra gondoltam, hogy veletek tartanék a romok felkutatásában és segítenék nektek. Sok dologhoz értek és csupa hasznos dolgot hoztam magammal. Így hát, ha lehetne, és együtt megyünk, tovább akkor megtudhatnám a neveteket kedves idegenek?
*A mondókája végén már Hemitar inkább vidám és vigyorral teli arccal nézi a társaságát mintsem zavarba ejtett tekintetével.*
A hozzászólás írója (Rigolhand Hemitar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 11:54:10
// Felthys, Lövil, Niema //
*Hemitar meglepetten tapasztalja, mikor a férfi megengedi, hogy lovára üljön és mivel az ifjúnak ez egy új dolog így hát rögtön él a lehetőséggel. Kicsit nehézkesen, de sikerül felülnie, az első alkalom hogy lovon utazik és ez arcán is látszik, az új élmény hatalmas mosolyt csal arcára. Amikor megindul a ló és a mámorító érzés alább hagy mosolygós arcával lenéz az idegenre és megszólal.*
- Köszönöm
*Hemitar tudja, hogy az őszintén kimondott köszönöm ebben a helyzetben tökéletesen elég, mert bármely más szóval próbálná még leplezni örömét az már csak mentegetőzésnek tűnne, és ő nem szeretne mentegetőzni. Habár igaz még be se mutatkoztak neki az idegenek és már rögtön lóra teszik, kicsit furcsa helyzet lenne bárki más számára, de ő nem szokott az ilyenekkel törődni. A túloldalra érve Hemitarnak leszállást parancsolnak, mire ő óvatosan lemászik a számára hatalmas állatról. Amikor leszáll és körbenéz, már megint zavarban kezdi érezni magát.*
~Milyen jó nap ez a mai, és ha nem lenne ennyire zavarba ejtő a tudat, hogy másoknak jövök ide segíteni és nekem segítenek, már pompás lenne.~
*Gondolatait összeszedve az ifjú megigazítja ruháját és hátára támaszkodó poggyászát majd kihúzza magát, a társaság felé fordul és megszólal.*
- Szóval ezek szerint egy irányba megyünk és az atya azt tanította, hogy a szívességet meg kell hálálni ezért arra gondoltam, hogy veletek tartanék a romok felkutatásában és segítenék nektek. Sok dologhoz értek és csupa hasznos dolgot hoztam magammal. Így hát, ha lehetne, és együtt megyünk, tovább akkor megtudhatnám a neveteket kedves idegenek?
*A mondókája végén már Hemitar inkább vidám és vigyorral teli arccal nézi a társaságát mintsem zavarba ejtett tekintetével.*
A hozzászólás írója (Rigolhand Hemitar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 11:54:10
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-08 23:30:13
Üzenet elküldve: 2014-12-08 23:30:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Romok közt //
// Kriyon, Nathua és a szekér //
*Szánakozva nézi Tarha Al Thabarad akcióját biztonságos távolságból, majd miután végzett az öreggel -jelen esetben csak képletesen értve- a fiú felé fordul összeszűkült szemekkel. Sok mindent mondana ennek a kis taknyosnak, de most még sincs kedve belemászni egy ilyen vitába. Még a végén megint el kell vernie a srácot.*
-Akkor menj előre.
*Ajánlja fel neki a felderítő posztot vigyorogva. Szeret mögötte sunnyogni, mert így probléma mentesen le is ölheti, ha nagyon az agyára megy. Vagy csak tarkón vághatja. De el is tűnhet, mert az a produkció az előbb is vicces volt.*
-Ne pisáld össze magad, itt vagyok.
*Nevetgél felidézve a korábbi élményt.*
// Kriyon, Nathua és a szekér //
*Szánakozva nézi Tarha Al Thabarad akcióját biztonságos távolságból, majd miután végzett az öreggel -jelen esetben csak képletesen értve- a fiú felé fordul összeszűkült szemekkel. Sok mindent mondana ennek a kis taknyosnak, de most még sincs kedve belemászni egy ilyen vitába. Még a végén megint el kell vernie a srácot.*
-Akkor menj előre.
*Ajánlja fel neki a felderítő posztot vigyorogva. Szeret mögötte sunnyogni, mert így probléma mentesen le is ölheti, ha nagyon az agyára megy. Vagy csak tarkón vághatja. De el is tűnhet, mert az a produkció az előbb is vicces volt.*
-Ne pisáld össze magad, itt vagyok.
*Nevetgél felidézve a korábbi élményt.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-08 23:15:21
Üzenet elküldve: 2014-12-08 23:15:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Romok közt //
// Kriyon, Nathua és a szekér //
*Asztmatikus, tüdőbajos cihálással áll meg a szekér mellett.*
- Te... csak... várjál. *liheg, majd kihúzza magát, hátha a lépét marcangoló pokoli és a tüdejét tépő gyilkos fájdalom alább hagy.*
- Mi? *fordul meg, és veszi észre Nathuát.*
- Ja. Hö. Akkor semmit. Kivéve, ha van egy kis bagód, vagy más füstölnivalód. Van, nincs? Kösz, tata. Jó utat, meg ilyenek. *szenved még egy kicsit, de most, hogy előkerült a rusnya nyúlszemű némber, már kicsit biztonságosabbnak tűnik a világ. Főleg, hogy így messzebb van.*
- Na mi van, megint lemaradtál, és csalánra pisiltél, eperszemű? *kötegszik azonnal, szinte gondolkodás nélkül.*
- Na, akkor most te mondd meg, merre menjünk. Az eddig is jól bejött. Vagyis nem, fenét. Hehe. Ch. *gyújt rá, mert vagy az öregtől kapott valamit, vagy a sajátját sikerült életre lehelnie.*
- Ott van valami folyó, láttam. Talán foghatunk halat, mert éhezik a belem. Na?
// Kriyon, Nathua és a szekér //
*Asztmatikus, tüdőbajos cihálással áll meg a szekér mellett.*
- Te... csak... várjál. *liheg, majd kihúzza magát, hátha a lépét marcangoló pokoli és a tüdejét tépő gyilkos fájdalom alább hagy.*
- Mi? *fordul meg, és veszi észre Nathuát.*
- Ja. Hö. Akkor semmit. Kivéve, ha van egy kis bagód, vagy más füstölnivalód. Van, nincs? Kösz, tata. Jó utat, meg ilyenek. *szenved még egy kicsit, de most, hogy előkerült a rusnya nyúlszemű némber, már kicsit biztonságosabbnak tűnik a világ. Főleg, hogy így messzebb van.*
- Na mi van, megint lemaradtál, és csalánra pisiltél, eperszemű? *kötegszik azonnal, szinte gondolkodás nélkül.*
- Na, akkor most te mondd meg, merre menjünk. Az eddig is jól bejött. Vagyis nem, fenét. Hehe. Ch. *gyújt rá, mert vagy az öregtől kapott valamit, vagy a sajátját sikerült életre lehelnie.*
- Ott van valami folyó, láttam. Talán foghatunk halat, mert éhezik a belem. Na?
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-08 23:09:39
Üzenet elküldve: 2014-12-08 23:09:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Romok közt //
// Kriyon, Nathua és a szekér //
*A szottyos öreghez képest a szikkadt Nathua valóban lehet még lány, úgy egyébként viszont aligha neveznek lánynak egy 30-40 év közötti nőszemélyt, még ha félvér is. Meg is sértődne vélhetőleg, ha ilyesmi megnevezéssel illetnék. Kinőtt már rég a leány korból, s annak minden vele járó idegesítő szokásából.
Ami azt illeti még nőnek sem túl jó nő, mert számtalan heg díszíti. Ez amolyan szakmai ártalomnak betudható az esetében. Vékony szálú haja, nem omlik dúsan, alakja izmos, inas. Semmi puha, harapni való hús, mit marokra foghatna a férfiember.
A háttérből figyel tovább, bár nem rejtőzik el. Láthatja őt is a tata, ha felcsapja a pápaszemét.*
// Kriyon, Nathua és a szekér //
*A szottyos öreghez képest a szikkadt Nathua valóban lehet még lány, úgy egyébként viszont aligha neveznek lánynak egy 30-40 év közötti nőszemélyt, még ha félvér is. Meg is sértődne vélhetőleg, ha ilyesmi megnevezéssel illetnék. Kinőtt már rég a leány korból, s annak minden vele járó idegesítő szokásából.
Ami azt illeti még nőnek sem túl jó nő, mert számtalan heg díszíti. Ez amolyan szakmai ártalomnak betudható az esetében. Vékony szálú haja, nem omlik dúsan, alakja izmos, inas. Semmi puha, harapni való hús, mit marokra foghatna a férfiember.
A háttérből figyel tovább, bár nem rejtőzik el. Láthatja őt is a tata, ha felcsapja a pápaszemét.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:49:16
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:49:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt - két csöcsi meg egy kicsi//
*Végül is örül, neki, hogy a szőkeség elaludt a háta mögött, hiszen ilyenkor eleresztette kezét, hogy önállóan mozogjon, keressen valamit, ami alátámasztja a mögötte ülő nőiességét, és talált is, de a legkisebb mozzanatra rémülten kapta vissza a kezét. Idővel aztán felkel, így Felthys maximum csak káromkodhat ott, belül, és eléjük a folyó tárul. Egy darabig figyeli kérdése után, majd jön egy paci, ami ijedten áttrappol feléjük. Így már biztos, hogy nem lehet olyan mély.
Induljunk! -akarta volna mondani, ha nem került volna útjukba egy ismeretlen, aki Felthys szemében még csak gyermek.*
- Hahh *sóhajt fel*, úgy néz ki, megint én ázok meg. Pattanj fel, fiú, én majd átvezetem a lovat!
*Ha a Hemitarnak bemutatkozó fiú végre felül a lóra, akkor megfogja a kantárszárat, és átvezeti a lovat a folyón, amit remélhetőleg Lövil is követ. Az, hogy ő is a romok okán jött, meg sem lepi, hiszen több, mint valószínű, hogy sokan hallhatták akár pletyka útján, akár máshogy.
Nagyjából félúton veszi észre a hátrahagyott parton lévő hölgyet (Lianne-t), de már túl késő visszafordulni. ~Bizonyára boldogul.~ -gondolja, majd a túlpartra érkezve megállítja a lovat.*
- Végállomás, leszállás fiú. *inti le kedves hangon. Szeretne visszakerülni a nyeregbe, de azért jelzi, hogy őt sem hagyják hátra.*
*Végül is örül, neki, hogy a szőkeség elaludt a háta mögött, hiszen ilyenkor eleresztette kezét, hogy önállóan mozogjon, keressen valamit, ami alátámasztja a mögötte ülő nőiességét, és talált is, de a legkisebb mozzanatra rémülten kapta vissza a kezét. Idővel aztán felkel, így Felthys maximum csak káromkodhat ott, belül, és eléjük a folyó tárul. Egy darabig figyeli kérdése után, majd jön egy paci, ami ijedten áttrappol feléjük. Így már biztos, hogy nem lehet olyan mély.
Induljunk! -akarta volna mondani, ha nem került volna útjukba egy ismeretlen, aki Felthys szemében még csak gyermek.*
- Hahh *sóhajt fel*, úgy néz ki, megint én ázok meg. Pattanj fel, fiú, én majd átvezetem a lovat!
*Ha a Hemitarnak bemutatkozó fiú végre felül a lóra, akkor megfogja a kantárszárat, és átvezeti a lovat a folyón, amit remélhetőleg Lövil is követ. Az, hogy ő is a romok okán jött, meg sem lepi, hiszen több, mint valószínű, hogy sokan hallhatták akár pletyka útján, akár máshogy.
Nagyjából félúton veszi észre a hátrahagyott parton lévő hölgyet (Lianne-t), de már túl késő visszafordulni. ~Bizonyára boldogul.~ -gondolja, majd a túlpartra érkezve megállítja a lovat.*
- Végállomás, leszállás fiú. *inti le kedves hangon. Szeretne visszakerülni a nyeregbe, de azért jelzi, hogy őt sem hagyják hátra.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-08 16:51:27
Üzenet elküldve: 2014-12-08 16:51:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
*Továbbra is fülelve minden apró hangra, halad az erdő mélyebbi pontjai felé. Halkan, lágyan engedi csizmája talpát a zavaros avarra, ügyelve arra, hogy a továbbiakban se verjen túl nagy zajt, egy-egy száraz ág kettéroppanása saját súlya alatt.
Az erdőbe érkezése előtti nyomokon mereng. Valaki megelőzhette, vagy csak eltévedt vándorok tévelyedtek erre lovaikkal? Nem igazán tudja utólag sem mire vélni a nyomokat, de abban biztos, hogy nem egyedül van itt. S még, ha ez nem is lenne elég, mellé ott az a nyomasztó érzés a mellkasában, ami hatalmába kerítette mióta az erdőben van. Ez valami merőben más, mint amit eddig látott, ahol eddig élt. Persze ő mint erdőlakó, minden fát másként lát, minden egyes levélnek külön életet tulajdonít, de valahogy ez a hely, most mégis szokatlanul különbözik mindentől.
Merengését gallyak recsegése, ormótlan léptek zaja töri meg, s hegyét fülezve ugrik egy terebélyes fa rejtekébe, hogy kifigyelje a hang forrását. Csak fél szemmel tekint ki a kérges fa mögül, s barnái rögtön egy fiatal... várjunk csak... ~Hisz ez egy kölyök~ Ráncolja a homlokát. El nem tudja képzelni milyen vakmerőség vezette erre a helyre, de az biztos, hogy nem ismerős a rengetegben. Ezen felbosszantja magát, még a végén idevonzz valami vadállatot, s mivel túl nagy távolság nincs köztük, ez akár az ő vesztét is okozhatja. ~Idióta~ Rázza a fejét, íját továbbra is kezében tartva. Visszadől a fa rejtekébe, s vesz egy mély levegőt. Talán utána kellene mennie, hogy figyelmeztesse, ugyanakkor ez nem az ő dolga, s nem szeretne egy tanulatlan gyerek miatt itt veszni. Mivel azonban láthatóan arra igyekszik, merre őt is vezeti az útja, legalábbis a nyomok, s a hangok alapján a közelben levő folyó alapján, így kénytelen lesz tisztes távolságból, de követni. Amint biztos benne, hogy a kölyök nem veszi észre, meg is indul, hogy fáról fára haladva, de a nyomába eredjen. Lassú, megfontolt léptekkel halad, ám kénytelen megtorpanni, amikor újabb hangokat sodor felé a szél, s ezúttal nem is egyet. Talán tőlük származnának a nyomok? Ismét nekitámaszkodik egy vaskos fának, s onnan figyeli ki őket, amikor a kölyök leáll melléjük csevegni. Gyanúsan összeszűkíti szemeit, hogy alaposabban szemügyre vehesse kikkel is van dolga.~Meglepően forgalmas ez a hely~ Szólal meg cinikusan egy belső hang, s ettől a gondolattól meglehetősen bosszús lesz. Így nem tud elég gyorsan haladni, ha csak ezek mögött botorkál, kénytelen lesz találni valami más utat. Tekintete rögtön a magasba szökő fára szegeződik. ~Miért is ne?~ Gondolja a famászásról, majd gyorsan le is tesz róla, talán ideig óráig elrejtőzhet rajta, de haladni akkor sem fog tudni, hisz át kell kelnie a folyón, ahhoz pedig találnia kell egy gázlót.
Hogy gondolatait ismét megszakítsa valami, ekkor üti meg hegyes füleit egy lónyerítés, minek hangviteléből már egyből tudja, hogy ideges állatról lehet szó. Elrugaszkodik a fától, s továbbra is a sűrűben haladva, kínosan ügyelve arra, hogy ne csapjon zajt és ne vegyék észre, úgy halad a folyó felé. A gazdátlan, de a rajta levő felszerelésből láthatóan nem rég még megült ló láttán ismét baljós érzés keríti hatalmába, talán most kellene visszafordulnia, de kalandvágya nem engedi. Ajkára harapva kémleli a túlpartot, barna íriszeivel a ló gazdája után kutatva, miközben íját kissé megemeli, sosem lehet tudni.*
*Továbbra is fülelve minden apró hangra, halad az erdő mélyebbi pontjai felé. Halkan, lágyan engedi csizmája talpát a zavaros avarra, ügyelve arra, hogy a továbbiakban se verjen túl nagy zajt, egy-egy száraz ág kettéroppanása saját súlya alatt.
Az erdőbe érkezése előtti nyomokon mereng. Valaki megelőzhette, vagy csak eltévedt vándorok tévelyedtek erre lovaikkal? Nem igazán tudja utólag sem mire vélni a nyomokat, de abban biztos, hogy nem egyedül van itt. S még, ha ez nem is lenne elég, mellé ott az a nyomasztó érzés a mellkasában, ami hatalmába kerítette mióta az erdőben van. Ez valami merőben más, mint amit eddig látott, ahol eddig élt. Persze ő mint erdőlakó, minden fát másként lát, minden egyes levélnek külön életet tulajdonít, de valahogy ez a hely, most mégis szokatlanul különbözik mindentől.
Merengését gallyak recsegése, ormótlan léptek zaja töri meg, s hegyét fülezve ugrik egy terebélyes fa rejtekébe, hogy kifigyelje a hang forrását. Csak fél szemmel tekint ki a kérges fa mögül, s barnái rögtön egy fiatal... várjunk csak... ~Hisz ez egy kölyök~ Ráncolja a homlokát. El nem tudja képzelni milyen vakmerőség vezette erre a helyre, de az biztos, hogy nem ismerős a rengetegben. Ezen felbosszantja magát, még a végén idevonzz valami vadállatot, s mivel túl nagy távolság nincs köztük, ez akár az ő vesztét is okozhatja. ~Idióta~ Rázza a fejét, íját továbbra is kezében tartva. Visszadől a fa rejtekébe, s vesz egy mély levegőt. Talán utána kellene mennie, hogy figyelmeztesse, ugyanakkor ez nem az ő dolga, s nem szeretne egy tanulatlan gyerek miatt itt veszni. Mivel azonban láthatóan arra igyekszik, merre őt is vezeti az útja, legalábbis a nyomok, s a hangok alapján a közelben levő folyó alapján, így kénytelen lesz tisztes távolságból, de követni. Amint biztos benne, hogy a kölyök nem veszi észre, meg is indul, hogy fáról fára haladva, de a nyomába eredjen. Lassú, megfontolt léptekkel halad, ám kénytelen megtorpanni, amikor újabb hangokat sodor felé a szél, s ezúttal nem is egyet. Talán tőlük származnának a nyomok? Ismét nekitámaszkodik egy vaskos fának, s onnan figyeli ki őket, amikor a kölyök leáll melléjük csevegni. Gyanúsan összeszűkíti szemeit, hogy alaposabban szemügyre vehesse kikkel is van dolga.~Meglepően forgalmas ez a hely~ Szólal meg cinikusan egy belső hang, s ettől a gondolattól meglehetősen bosszús lesz. Így nem tud elég gyorsan haladni, ha csak ezek mögött botorkál, kénytelen lesz találni valami más utat. Tekintete rögtön a magasba szökő fára szegeződik. ~Miért is ne?~ Gondolja a famászásról, majd gyorsan le is tesz róla, talán ideig óráig elrejtőzhet rajta, de haladni akkor sem fog tudni, hisz át kell kelnie a folyón, ahhoz pedig találnia kell egy gázlót.
Hogy gondolatait ismét megszakítsa valami, ekkor üti meg hegyes füleit egy lónyerítés, minek hangviteléből már egyből tudja, hogy ideges állatról lehet szó. Elrugaszkodik a fától, s továbbra is a sűrűben haladva, kínosan ügyelve arra, hogy ne csapjon zajt és ne vegyék észre, úgy halad a folyó felé. A gazdátlan, de a rajta levő felszerelésből láthatóan nem rég még megült ló láttán ismét baljós érzés keríti hatalmába, talán most kellene visszafordulnia, de kalandvágya nem engedi. Ajkára harapva kémleli a túlpartot, barna íriszeivel a ló gazdája után kutatva, miközben íját kissé megemeli, sosem lehet tudni.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-08 15:53:52
Üzenet elküldve: 2014-12-08 15:53:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok között//
*Az ifjú Hemitar a folyó két partja közötti távolságot szemléli. A mellette lévő társaság hangja nem zavarja meg a gondolkodásban és csak akkor eszmél rá, hogy társasága van, mikor fejét jobbra fordítja gondolataiba merülő tekintetével, jobb kezével fejbúbját vakarva. Egy pillanat alatt megfeledkezik arról, amin gondolkodott arcán széles gyermeki mosoly jelenik, meg majd közelebb lépdel a kis csapathoz. Tekintete örömet és kedvességet sugároz olyan, mint szófogadó gyermek az anyához. A társasághoz lépdelve mikor közelebb ér jobban szemügyre veszi, őket természetesen csak egy pillanat az egész nem akarja, hogy azt higgyék, bámulja őket.*
// Felthys, Lövil, Niema //
~Egy kedves hölgy kinek tekintetébe csak jót vél felfedezni elsőre, de úgy sejti más is lapul a háttérben már csak felszerelését tekintve. Társa egy férfi tekintete és alkata büszkeséget sugároz címere ismerősnek tűnik, de egyelőre nem tudja a választ rá honnan. Biztosra veszi, hogy harcos, de első ránézésre megállapítja, hogy nem olyan, mint Darel. Végezetül a fekete csuklya Argus óvva intette a fekete csuklyás alakoktól, de mikor jobban szemügyre veszi női vonásokat vesz észre és a csuklya viselete is inkább a személyisége elrejtésére utal mintsem gonosz mágusra. A társaság inkább barátinak tűnik neki, mint szervezetnek így sejtése azt sugallja, az egész társaságnak mutatkozzon be. Mikor megáll a kis csapat előtt enyhén meghajol, és gyermeki hangján megszólal.~
- Üdvözletem a nevem Rigolhand Hamitar kicsit eltévedtem az erdőben.
*Miikor rájön mi volt első mondata hirtelen zavarba kezdi érezni magát így mikor visszaegyenesedik, tekintetét még kicsit lefelé szegezi.*
- Azért jöttem, mert hallottam pontosabban biztosan sokan hallották van erre egy ősi rom és gondoltam sokan jönnek majd erre így én is jövök és segítek majd másoknak.
*A mondat végére már tekintetét a három főre emeli mely gyermeki csodálkozással és kíváncsisággal teli és arca továbbra is mosollyal teli. Gondolatait a túlparton lévő ló nyerítése töri meg mire a fiú odakapja tekintetét.*
*Az ifjú Hemitar a folyó két partja közötti távolságot szemléli. A mellette lévő társaság hangja nem zavarja meg a gondolkodásban és csak akkor eszmél rá, hogy társasága van, mikor fejét jobbra fordítja gondolataiba merülő tekintetével, jobb kezével fejbúbját vakarva. Egy pillanat alatt megfeledkezik arról, amin gondolkodott arcán széles gyermeki mosoly jelenik, meg majd közelebb lépdel a kis csapathoz. Tekintete örömet és kedvességet sugároz olyan, mint szófogadó gyermek az anyához. A társasághoz lépdelve mikor közelebb ér jobban szemügyre veszi, őket természetesen csak egy pillanat az egész nem akarja, hogy azt higgyék, bámulja őket.*
// Felthys, Lövil, Niema //
~Egy kedves hölgy kinek tekintetébe csak jót vél felfedezni elsőre, de úgy sejti más is lapul a háttérben már csak felszerelését tekintve. Társa egy férfi tekintete és alkata büszkeséget sugároz címere ismerősnek tűnik, de egyelőre nem tudja a választ rá honnan. Biztosra veszi, hogy harcos, de első ránézésre megállapítja, hogy nem olyan, mint Darel. Végezetül a fekete csuklya Argus óvva intette a fekete csuklyás alakoktól, de mikor jobban szemügyre veszi női vonásokat vesz észre és a csuklya viselete is inkább a személyisége elrejtésére utal mintsem gonosz mágusra. A társaság inkább barátinak tűnik neki, mint szervezetnek így sejtése azt sugallja, az egész társaságnak mutatkozzon be. Mikor megáll a kis csapat előtt enyhén meghajol, és gyermeki hangján megszólal.~
- Üdvözletem a nevem Rigolhand Hamitar kicsit eltévedtem az erdőben.
*Miikor rájön mi volt első mondata hirtelen zavarba kezdi érezni magát így mikor visszaegyenesedik, tekintetét még kicsit lefelé szegezi.*
- Azért jöttem, mert hallottam pontosabban biztosan sokan hallották van erre egy ősi rom és gondoltam sokan jönnek majd erre így én is jövök és segítek majd másoknak.
*A mondat végére már tekintetét a három főre emeli mely gyermeki csodálkozással és kíváncsisággal teli és arca továbbra is mosollyal teli. Gondolatait a túlparton lévő ló nyerítése töri meg mire a fiú odakapja tekintetét.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-08 15:38:41
Üzenet elküldve: 2014-12-08 15:38:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Romok közt//
*A pár órán át tartó zötykölődés során jó esélye nyílik pihenni egy kicsit. A társaság nem igazán beszélget, így néha-néha elbóbiskol, ami még az erényére is válik, tekintve, hogy az éjszakát nem csavargással szerette volna tölteni. Így persze eredeti terve is meghiúsul, miszerint valamikor majd leválik a csapattól. A víz morajló zaja ébreszti nem túl mély álmából, s rögtön szembesül is a problémával. No meg persze az előttük álldogáló talárossal, aki szintén a vizet fürkészi.*
- Azt hiszem, le kellene szálljunk. Ha van gázló, át tudjuk vezetni a lovakat* feleli Felthys kérdésére, s fel sem tűnik neki most már a Cicus név. Az ijedt hátasállat pedig pont a megfelelő időben érkezik, a válasszal együtt: félelem nélkül nyargal át a folyó egy sekélyebb szakaszán.*
- Nem valami biztató * jegyzi meg mintegy mellékesen, célozva arra, hogy az állatok általában ösztönösen érzik a veszélyt*
*A pár órán át tartó zötykölődés során jó esélye nyílik pihenni egy kicsit. A társaság nem igazán beszélget, így néha-néha elbóbiskol, ami még az erényére is válik, tekintve, hogy az éjszakát nem csavargással szerette volna tölteni. Így persze eredeti terve is meghiúsul, miszerint valamikor majd leválik a csapattól. A víz morajló zaja ébreszti nem túl mély álmából, s rögtön szembesül is a problémával. No meg persze az előttük álldogáló talárossal, aki szintén a vizet fürkészi.*
- Azt hiszem, le kellene szálljunk. Ha van gázló, át tudjuk vezetni a lovakat* feleli Felthys kérdésére, s fel sem tűnik neki most már a Cicus név. Az ijedt hátasállat pedig pont a megfelelő időben érkezik, a válasszal együtt: félelem nélkül nyargal át a folyó egy sekélyebb szakaszán.*
- Nem valami biztató * jegyzi meg mintegy mellékesen, célozva arra, hogy az állatok általában ösztönösen érzik a veszélyt*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-08 08:57:00
Üzenet elküldve: 2014-12-08 08:57:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Romok közt //
// Lianne //
* Az elf leány ügyesen halad a sűrű erdőben. A fák s a bokrok egyre szorosabbra húzzák kacifántos ágaik. Ahogy haladtában végigsimít azon a bizonyos fán, kellemetlen érzés keríti hatalmába. Valahogy olyan érzés az ujjnak mintha nem is fakéreg volna, hanem valami egészen más. Valami nyugtalanítja, és íját kezébe fogja. Bölcs gondolat. Sok mendemonda kelt már útra az erdőmélyi rémségekről, sosem lehet tudni. Ahogy lassan tovább halad hirtelen hangokat hall. Tőle jobbra a fák közt egy taláros, alacsony alakot pillant meg. (Hemitar) Nem nagyon ügyel járásnak halkításán s a hátán egy hátizsák ugrabugrál lépéseinek nyomán. Egyértelműen látszik, hogy nem osonásra termett figura. Ugyan abba az irányba halad amerre Lianne. Nincs túl messze az idegen, de egy újabb hang csapja meg az elf kifinomult füleket. Vízcsobogás. Nem messze előttük patak / folyó lehet. (Ha érdeklődött a lány a városban akkor tudhatja, hogy Artheniortól nyugatra egy folyó szeli ketté az erdőt elválasztva a hegyektől. Ha az öreg szavában bízhat, akkor elvileg jó úton halad! ) *
// Hemitar //
* Az erdő nem sok jóval kecsegtet a fiatal papnövendéknek. Eddig ismeretlen tájakon jár és ahogy egyre beljebb halad úgy ereszkedik rá egyre jobban a sejtelmes sötétség. Az erdőmélyi fák magas, sűrű lombjai igen kevés fényt eresztenek be, így nehéz volna megállapítani, hogy milyen napszak is van. Göcsörtös fák ágai nyúlnak a fiú felé mint valami förtelmes kezek akik be akarják kebelezni. Egy-egy kiálló bokor hegyes ága meg is karistolja a fiú ruházatát. Halk kaparászó neszek a jobb oldalon. Majd újabb levélcsörgés a balon. Ha kissé szaporábbra veszi a tempót akkor igen hamar eljuthat a folyóhoz amiről hallott. Jó 50 méter széles, ránézésre nem túl mély és a sodrás sem tűnik olyan veszélyesnek. *
// Kriyon, Nathua és a szekér //
* Nem igazán siet az öreg sehova, az öszvér is unottan húzza maga után terhét. Nem egy mai darab ez a szekér mindez meghallatszik nyikorgó hangjáról is. Az öreg először meg sem hallja a kiabálást, nagyot hallhat, ha egy nyílt mezőn nem hall meg ilyesmit. S ez valóban így is lehet… minden esetre a másik már eljut az agyához ahogy közelebb ér a loholó mágus. Nem túl sietősen fordul hátra, hogy ellenőrizze vajon valóban hallott e valamit vagy csak a szél bolondozik vele. De hamar kiszúrja a felé rohanó Kriyon, hunyorog egy kicsit aztán szépen lassan nem sietve el a dolgokat meghúzza a kantárt megálljt parancsolva az öszvérnek. Mintha csak apa és fia lennének, mindkettő szájában megaludhatna a tej… Mikor Kriyon mellé ér. Az öreg ránéz aztán meg kérdi. *
- Oszt, mi kéne?
* A lányt, mivel nem is jön közelebb így nem is látja az öreg paraszt. Az öszvér kapva kap az alkalmon és leharapja azt a kis maradvány fűszálat ami még az út szélén kókadozik a tél beköszönte óta. *
// Felthys, Lövil, Niema //
* A kis trió követi a fogadóban hallottakat és az erdőmélyi kis utazásuk egyelőre nyugodalmasan telik. A patanyomokat a földön viszonylag könnyű követni. A nagy haladásban pedig a csapat egyszer csak elér a folyóhoz. Minkét partján sűrűn övezik a fák, bokrok. De akad egy-egy rész ahol gond nélkül át lehet kelni, egy ilyen éppen nem sokkal mellettük leledzik. Ahol épp egy alacsony taláros alak ácsorog. *
// Folyónál lévők - Felthys, Lövil, Niema, Hemitar, Lianne //
* A látvány magáért beszél: jó 50 méter széles folyó húzódik előttük. A sodrás nem túl vészes s így ránézésre maximum derékig érhet egy átlagos embernek. Óvatosan ugyan, de akár a lovak is át tudnak kelni rajta. (mindenki aki a parthoz ér láthatja a másikat: a 3 fős kis csapatot (Felthys, Lövil, Niema), tőlük balra Hemitar szemléli épp a folyó hömpölygő vizét. Nem sokkal tőle neki szintén bal oldalt pedig Lianne helyezkedik el (már persze akkor ha követte az idegent vagy a folyó hangját).
Minden esetre a háromfős csapat megláthatja Hemitart és ő is viszont, szóváltásukra oda kaphatja tekintetét, bár a szavakat kivenni nem tudja lévén azért van távolság de a hangokat észlelheti.
A folyó túlsó partján hirtelen nyerítés töri meg a nézelődést / ötletelést. Egy barna szín hátas, rajta a nyereg, a nyeregtáska, oldalára néhány holmi felerősítve. Kötél, kulacs . Nyerítve gázol bele a folyóba és ahogy azt tippelhették is nagyjából a mellkasáig ér fel. Csapkodva nyerítve halad a habok közt. valami igen csak felzaklathatta… *
// Lianne //
* Az elf leány ügyesen halad a sűrű erdőben. A fák s a bokrok egyre szorosabbra húzzák kacifántos ágaik. Ahogy haladtában végigsimít azon a bizonyos fán, kellemetlen érzés keríti hatalmába. Valahogy olyan érzés az ujjnak mintha nem is fakéreg volna, hanem valami egészen más. Valami nyugtalanítja, és íját kezébe fogja. Bölcs gondolat. Sok mendemonda kelt már útra az erdőmélyi rémségekről, sosem lehet tudni. Ahogy lassan tovább halad hirtelen hangokat hall. Tőle jobbra a fák közt egy taláros, alacsony alakot pillant meg. (Hemitar) Nem nagyon ügyel járásnak halkításán s a hátán egy hátizsák ugrabugrál lépéseinek nyomán. Egyértelműen látszik, hogy nem osonásra termett figura. Ugyan abba az irányba halad amerre Lianne. Nincs túl messze az idegen, de egy újabb hang csapja meg az elf kifinomult füleket. Vízcsobogás. Nem messze előttük patak / folyó lehet. (Ha érdeklődött a lány a városban akkor tudhatja, hogy Artheniortól nyugatra egy folyó szeli ketté az erdőt elválasztva a hegyektől. Ha az öreg szavában bízhat, akkor elvileg jó úton halad! ) *
// Hemitar //
* Az erdő nem sok jóval kecsegtet a fiatal papnövendéknek. Eddig ismeretlen tájakon jár és ahogy egyre beljebb halad úgy ereszkedik rá egyre jobban a sejtelmes sötétség. Az erdőmélyi fák magas, sűrű lombjai igen kevés fényt eresztenek be, így nehéz volna megállapítani, hogy milyen napszak is van. Göcsörtös fák ágai nyúlnak a fiú felé mint valami förtelmes kezek akik be akarják kebelezni. Egy-egy kiálló bokor hegyes ága meg is karistolja a fiú ruházatát. Halk kaparászó neszek a jobb oldalon. Majd újabb levélcsörgés a balon. Ha kissé szaporábbra veszi a tempót akkor igen hamar eljuthat a folyóhoz amiről hallott. Jó 50 méter széles, ránézésre nem túl mély és a sodrás sem tűnik olyan veszélyesnek. *
// Kriyon, Nathua és a szekér //
* Nem igazán siet az öreg sehova, az öszvér is unottan húzza maga után terhét. Nem egy mai darab ez a szekér mindez meghallatszik nyikorgó hangjáról is. Az öreg először meg sem hallja a kiabálást, nagyot hallhat, ha egy nyílt mezőn nem hall meg ilyesmit. S ez valóban így is lehet… minden esetre a másik már eljut az agyához ahogy közelebb ér a loholó mágus. Nem túl sietősen fordul hátra, hogy ellenőrizze vajon valóban hallott e valamit vagy csak a szél bolondozik vele. De hamar kiszúrja a felé rohanó Kriyon, hunyorog egy kicsit aztán szépen lassan nem sietve el a dolgokat meghúzza a kantárt megálljt parancsolva az öszvérnek. Mintha csak apa és fia lennének, mindkettő szájában megaludhatna a tej… Mikor Kriyon mellé ér. Az öreg ránéz aztán meg kérdi. *
- Oszt, mi kéne?
* A lányt, mivel nem is jön közelebb így nem is látja az öreg paraszt. Az öszvér kapva kap az alkalmon és leharapja azt a kis maradvány fűszálat ami még az út szélén kókadozik a tél beköszönte óta. *
// Felthys, Lövil, Niema //
* A kis trió követi a fogadóban hallottakat és az erdőmélyi kis utazásuk egyelőre nyugodalmasan telik. A patanyomokat a földön viszonylag könnyű követni. A nagy haladásban pedig a csapat egyszer csak elér a folyóhoz. Minkét partján sűrűn övezik a fák, bokrok. De akad egy-egy rész ahol gond nélkül át lehet kelni, egy ilyen éppen nem sokkal mellettük leledzik. Ahol épp egy alacsony taláros alak ácsorog. *
// Folyónál lévők - Felthys, Lövil, Niema, Hemitar, Lianne //
* A látvány magáért beszél: jó 50 méter széles folyó húzódik előttük. A sodrás nem túl vészes s így ránézésre maximum derékig érhet egy átlagos embernek. Óvatosan ugyan, de akár a lovak is át tudnak kelni rajta. (mindenki aki a parthoz ér láthatja a másikat: a 3 fős kis csapatot (Felthys, Lövil, Niema), tőlük balra Hemitar szemléli épp a folyó hömpölygő vizét. Nem sokkal tőle neki szintén bal oldalt pedig Lianne helyezkedik el (már persze akkor ha követte az idegent vagy a folyó hangját).
Minden esetre a háromfős csapat megláthatja Hemitart és ő is viszont, szóváltásukra oda kaphatja tekintetét, bár a szavakat kivenni nem tudja lévén azért van távolság de a hangokat észlelheti.
A folyó túlsó partján hirtelen nyerítés töri meg a nézelődést / ötletelést. Egy barna szín hátas, rajta a nyereg, a nyeregtáska, oldalára néhány holmi felerősítve. Kötél, kulacs . Nyerítve gázol bele a folyóba és ahogy azt tippelhették is nagyjából a mellkasáig ér fel. Csapkodva nyerítve halad a habok közt. valami igen csak felzaklathatta… *
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-08 02:19:45
Üzenet elküldve: 2014-12-08 02:19:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
*Nathua rendkívül jól szórakozik az őt keresgélő Kyrion kétségbeesett sipítozásán. Nem egy erdei tündér ő sem, a sivatagi városokban ritkább az egy négyzetméterre jutó fák száma, de még mindig tehetségesebben mozog az idegen(ebb) terepen, mint a mágustanonc.*
-Hahahahahaha.
*Morajlik fel karcos hangja a fák közül és végül gizda alakja is feltűnik a menőmanó előtt.*
-Itt vagyok ne fossá'mán'! Mitől félsz?! A legnagyobb csapás számodra csak az lehet, ha valami varázs folytán sokszorosítanak, de én egy mágust sem láttam a környéken... Oh, várj... *Pillant félreérthetetlenül a tűzvarázslók legtehetségesebbikére.* - Ja, nem. Nem látok itt egy mágust sem. Már olyat, aki tud varázsolni... *Biggyeszti le ajkait, mintha komolyan elszomorítaná a dolog, de képén megjelenő önelégült vicsora hamar leleplezi a kis színjátékot. A jelentet egy feléjük zötyögő szekér zavarja meg. Eszes kis barátja rendkívül éles meglátását tanúsítja, hogy elmésen le is csak a kínálkozó alkalomra.*
-Teljesen megszikkadt a bagófüstben pácolt agyad.
*Dörmögi az orra alatt, egyéb kifogása nincs az ellen, hogy interakcióba kerüljön wegtoren szégyene az öreggel, de ő inkább pár lépéssel távolabbról figyel. Nincs ennyire barátkozós kedvében és elveszve sincs annyira -szerinte-, hogy rászoruljon.*
*Nathua rendkívül jól szórakozik az őt keresgélő Kyrion kétségbeesett sipítozásán. Nem egy erdei tündér ő sem, a sivatagi városokban ritkább az egy négyzetméterre jutó fák száma, de még mindig tehetségesebben mozog az idegen(ebb) terepen, mint a mágustanonc.*
-Hahahahahaha.
*Morajlik fel karcos hangja a fák közül és végül gizda alakja is feltűnik a menőmanó előtt.*
-Itt vagyok ne fossá'mán'! Mitől félsz?! A legnagyobb csapás számodra csak az lehet, ha valami varázs folytán sokszorosítanak, de én egy mágust sem láttam a környéken... Oh, várj... *Pillant félreérthetetlenül a tűzvarázslók legtehetségesebbikére.* - Ja, nem. Nem látok itt egy mágust sem. Már olyat, aki tud varázsolni... *Biggyeszti le ajkait, mintha komolyan elszomorítaná a dolog, de képén megjelenő önelégült vicsora hamar leleplezi a kis színjátékot. A jelentet egy feléjük zötyögő szekér zavarja meg. Eszes kis barátja rendkívül éles meglátását tanúsítja, hogy elmésen le is csak a kínálkozó alkalomra.*
-Teljesen megszikkadt a bagófüstben pácolt agyad.
*Dörmögi az orra alatt, egyéb kifogása nincs az ellen, hogy interakcióba kerüljön wegtoren szégyene az öreggel, de ő inkább pár lépéssel távolabbról figyel. Nincs ennyire barátkozós kedvében és elveszve sincs annyira -szerinte-, hogy rászoruljon.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-07 23:38:47
Üzenet elküldve: 2014-12-07 23:38:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Romok közt //
*A nő nem válaszol, és Kryiont csak most önti el igazán a félsz.*
- Nathua! Nathua, ne szórakozz! *remeg meg a hangja, és előrántja csonttőrét. Egyelőre nem veszi észre a patanyomokat, mert az erdő zajaival van elfoglalva. Az sem tűnik fel neki - hiszen nem egy felderítőzseni - hogy egy mező szélén áll, nem messze az úttól.*
- Nath, gyere már elő, tisztára be vagyok gazolva ettől a rohadt erdőtől, te némber! *városi gyerek volt világéletében, Nathua pedig elrángatta ide, a bozótba. Persze, a B verzió az lett volna, hogy lesittelik vagy megkövezik, esetleg megfojtják.*
*Amit azonban még ő is észrevesz, az egy szekér.*
~ Szekér! Szekérke! ~ *tágul szeme kistányérméretűre, aztán hirtelen futásnak ered.*
- Várj, várj meg! *kiabál, de bagótól kínzott tüdeje a hidegben nem sokáig viszik előre nyeszlett hősünk.*
- Hö! Várjá' má'! Holló... ló... rágja ki a szemedet, várj! Hö!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.08 15:40:32, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*A nő nem válaszol, és Kryiont csak most önti el igazán a félsz.*
- Nathua! Nathua, ne szórakozz! *remeg meg a hangja, és előrántja csonttőrét. Egyelőre nem veszi észre a patanyomokat, mert az erdő zajaival van elfoglalva. Az sem tűnik fel neki - hiszen nem egy felderítőzseni - hogy egy mező szélén áll, nem messze az úttól.*
- Nath, gyere már elő, tisztára be vagyok gazolva ettől a rohadt erdőtől, te némber! *városi gyerek volt világéletében, Nathua pedig elrángatta ide, a bozótba. Persze, a B verzió az lett volna, hogy lesittelik vagy megkövezik, esetleg megfojtják.*
*Amit azonban még ő is észrevesz, az egy szekér.*
~ Szekér! Szekérke! ~ *tágul szeme kistányérméretűre, aztán hirtelen futásnak ered.*
- Várj, várj meg! *kiabál, de bagótól kínzott tüdeje a hidegben nem sokáig viszik előre nyeszlett hősünk.*
- Hö! Várjá' má'! Holló... ló... rágja ki a szemedet, várj! Hö!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.08 15:40:32, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-07 22:30:10
Üzenet elküldve: 2014-12-07 22:30:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
*Lövil visszagyorsít a szikla után, és az ágaktól az arcát az egyik kezével védi, ami azzal jár, hogy a ruhája a kezén némileg összeszakadozik, de szerencsére nem látszik ki olyan rész ahol észre lehetne venni a betegsége nyomait. Egy idő után még így is kénytelen leszállni, hogy vezesse az állatot. Ennek nem örül túlzottan, de szó nélkül halad a másik kettővel egészen a folyóig, ahol is a Felthys nevezetű a cicáinak nevezi őket.*
-Lovak át tudnák úszni? Vagy Gázlót találhatunk? Nem gyakran hagytam el a várost.*Selymes hangja szinte garantálja, hogy nem hazudik, ami az adott pillanatban igaz is, tényleg jobb szeret az épületek között, ott talál munkát és áldozatokat, de kell egy kis változás néha.*
*Lövil visszagyorsít a szikla után, és az ágaktól az arcát az egyik kezével védi, ami azzal jár, hogy a ruhája a kezén némileg összeszakadozik, de szerencsére nem látszik ki olyan rész ahol észre lehetne venni a betegsége nyomait. Egy idő után még így is kénytelen leszállni, hogy vezesse az állatot. Ennek nem örül túlzottan, de szó nélkül halad a másik kettővel egészen a folyóig, ahol is a Felthys nevezetű a cicáinak nevezi őket.*
-Lovak át tudnák úszni? Vagy Gázlót találhatunk? Nem gyakran hagytam el a várost.*Selymes hangja szinte garantálja, hogy nem hazudik, ami az adott pillanatban igaz is, tényleg jobb szeret az épületek között, ott talál munkát és áldozatokat, de kell egy kis változás néha.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-07 21:42:59
Üzenet elküldve: 2014-12-07 21:42:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
*Milyen kár, hogy a drága Lövil nem volt hajlandó engedni az úri gesztusnak! Mekkora bravúr lett volna, ha két vágtázó ló hátán kezdett volna neki a formaságoknak! De mindegy is, az ötlet csak ötlet marad, egyelőre nem ír rekordot kézcsókok terén. A csuklyás közömbös reakcióját édes nevetéssel nyugtázza, aminek tüzére a másik szemrehányása csak olaj. Jóízűt, nevet, majd befordul balra a sziklánál, napnyugat fele.
Itt már óvatosabb menetre fogja a lovat, amit az igazat megvallva nem is olyan régen kapott, így rutinja nem az adott állat megszokásából származik, hanem onnan, hogy élete felét nyeregben töltötte. Ebből visszamenőleg tudja, hogy ez a terep akár rejthet megbúvó gyökereket, vagy apró lyukakat; egy rossz lépés, és a Pusztai Kretén vagy a másik törött lábbal gazdagodik.
Ettől nem is kell sokáig félnie. A lombkoronaszint lassan olyan szűkre záródik össze, hogy a lovaglást ellehetetleníti. ~ Pont úgy, mint annál a parasztlánynál múltkor. ~ idézi fel magában mosolyogva. ~ Megígértem, hogy összeházasodunk, erre leléptem két fej káposztával... ~
Hirtelen egy folyó állja útjukat.*
- És most Cicusok?
A hozzászólás írója (Felthys Belaldur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.07 22:10:24
*Milyen kár, hogy a drága Lövil nem volt hajlandó engedni az úri gesztusnak! Mekkora bravúr lett volna, ha két vágtázó ló hátán kezdett volna neki a formaságoknak! De mindegy is, az ötlet csak ötlet marad, egyelőre nem ír rekordot kézcsókok terén. A csuklyás közömbös reakcióját édes nevetéssel nyugtázza, aminek tüzére a másik szemrehányása csak olaj. Jóízűt, nevet, majd befordul balra a sziklánál, napnyugat fele.
Itt már óvatosabb menetre fogja a lovat, amit az igazat megvallva nem is olyan régen kapott, így rutinja nem az adott állat megszokásából származik, hanem onnan, hogy élete felét nyeregben töltötte. Ebből visszamenőleg tudja, hogy ez a terep akár rejthet megbúvó gyökereket, vagy apró lyukakat; egy rossz lépés, és a Pusztai Kretén vagy a másik törött lábbal gazdagodik.
Ettől nem is kell sokáig félnie. A lombkoronaszint lassan olyan szűkre záródik össze, hogy a lovaglást ellehetetleníti. ~ Pont úgy, mint annál a parasztlánynál múltkor. ~ idézi fel magában mosolyogva. ~ Megígértem, hogy összeházasodunk, erre leléptem két fej káposztával... ~
Hirtelen egy folyó állja útjukat.*
- És most Cicusok?
A hozzászólás írója (Felthys Belaldur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.07 22:10:24
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-07 20:59:29
Üzenet elküldve: 2014-12-07 20:59:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Romok közt //
* A városból kifelé vezető úton három lovas halad ütemes tempóban. A karavánpihenő felé vezet útjuk, de hirtelen letérnek az ösvényről. Nyugati irányba. Egyenest a sűrű felé veszik az irányt. Erdőmélye… sok legendát hallani, sok rémtörténetet miféle lények lakják a sejtelmes erdőt. Sokan vannak kik nem térnek vissza ha egyszer elvesznek a rengetegben…
A három lovas alakja is hamar elvész a hatalmas erdő sötétjében. Egy idő után a lóháton való közlekedés már lehetetlenné válik a mindenfelé kapaszkodni akaró ágak, szúrós bokroknak hála. Gyalog szerrel mennek tovább, a lovakat maguk mellett vezetve. A vékonyabb fickó olykor a leveleket figyeli, az ágakat s a földön lévő dolgokat. Figyel s fülel. Utat mutat. A nagy darab kérdés nélkül követi csak úgy mint a nő. A folyóhoz érve átgázolnak rajta. Jó irányba haladnak, nyugatnak. A távolban halovány vöröslő fényt pillant meg a vékony. Közeledve romokat vél felfedezni a távolban, fegyvert húznak mindannyian s úgy vonulnak tovább… *
// Az érkezőknek, akik az út felől jönnek //
* A pihenő felé vezető út és az erdő közt széles sávban mező terül el. A mezőn patanyomok láthatóak (Aki ért a nyomok olvasásához az a következőket állapíthatja meg: frissek, tán 1 naposak sincsenek, 3 különböző lótól származnak. Az egyik nagyon mély nyomot hagyott, míg a másik kettő kevésbé. Az erdő sűrűjébe vezetnek egyenest nyugati irányba. Az öreg is ezt az irányt említette…
Az úton egy szekér gördül el éppen. Öreg, őszes hajú férfi hajtja öszvéreit. Néhány, bálába fogott rőzse köteget szállítmányoz a város felé. Komótos kis tempóban halad, nem siet sehova lassan el is tűnik alakja Arthenior irányába. *
* A városból kifelé vezető úton három lovas halad ütemes tempóban. A karavánpihenő felé vezet útjuk, de hirtelen letérnek az ösvényről. Nyugati irányba. Egyenest a sűrű felé veszik az irányt. Erdőmélye… sok legendát hallani, sok rémtörténetet miféle lények lakják a sejtelmes erdőt. Sokan vannak kik nem térnek vissza ha egyszer elvesznek a rengetegben…
A három lovas alakja is hamar elvész a hatalmas erdő sötétjében. Egy idő után a lóháton való közlekedés már lehetetlenné válik a mindenfelé kapaszkodni akaró ágak, szúrós bokroknak hála. Gyalog szerrel mennek tovább, a lovakat maguk mellett vezetve. A vékonyabb fickó olykor a leveleket figyeli, az ágakat s a földön lévő dolgokat. Figyel s fülel. Utat mutat. A nagy darab kérdés nélkül követi csak úgy mint a nő. A folyóhoz érve átgázolnak rajta. Jó irányba haladnak, nyugatnak. A távolban halovány vöröslő fényt pillant meg a vékony. Közeledve romokat vél felfedezni a távolban, fegyvert húznak mindannyian s úgy vonulnak tovább… *
// Az érkezőknek, akik az út felől jönnek //
* A pihenő felé vezető út és az erdő közt széles sávban mező terül el. A mezőn patanyomok láthatóak (Aki ért a nyomok olvasásához az a következőket állapíthatja meg: frissek, tán 1 naposak sincsenek, 3 különböző lótól származnak. Az egyik nagyon mély nyomot hagyott, míg a másik kettő kevésbé. Az erdő sűrűjébe vezetnek egyenest nyugati irányba. Az öreg is ezt az irányt említette…
Az úton egy szekér gördül el éppen. Öreg, őszes hajú férfi hajtja öszvéreit. Néhány, bálába fogott rőzse köteget szállítmányoz a város felé. Komótos kis tempóban halad, nem siet sehova lassan el is tűnik alakja Arthenior irányába. *
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-07 16:23:29
Üzenet elküldve: 2014-12-07 16:23:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A fiatal fiú a fák által körülvett ösvényt követve járja az erdő mélyét legalább is ő így gondolja. Hemitar nem vett magához sok dolgot egy hátizsák ugrál a hátán miközben megy, látszik nem az ő kis méretéhez van igazítva és nem is ő az első tulajdonosa a hátizsáknak. Az oldalán egy kis kulacs és nyakában a medál, amin a víz ősi elemének szimbóluma lóg. Kivételesen kicsit melegebben öltözött a kelleténél papi talárjára egy kabátot vett fel és saruját egy csizmára cserélte le. A templomban a papok adtak neki még más dolgokat is kötszert, némi gyógynövényt vészhelyzetre.*
~Az ifjú úgy gondolta a kocsmában sok érdeklődő és kíváncsi tekintetett, amit felfedezni vélt az öreg meséjére, hogy lesznek, akiket idevonz a kis történet ezért is gondolta, hogy eljön és megpróbál segíteni azoknak akiknek, tudd. Ha meg tévedett legalább túrázik egy kicsit. Igaz az ifjú papnövendéket hajtja kicsit a kalandvágy is, de mint a templomban is tanulta szolgáld az elemeket és megsegítenek, segíts másokon és nem marad viszonzatlanul a jótett. Habár így utólag gondolva kicsit sajnálja, hogy ennyi aggodalmat okoz az atyának, de ő is belátta, a fiú már megérett arra, hogy önálló döntést hozzon, és megígérte amennyire lehet, elkerüli a veszélyt. ~
*Mikor aggodalmain túljutott a fiú tekintetét és gondolatait újból az előtte álló helyzetre összpontosítja. Arca újból mosolyra kerekedik, tekintete csillog a kíváncsiságtól és a kalandvágytól. Apró gyengéd lépteivel megy tovább az erdőt járva néha-néha megcsodálva a természet adta látványt. Hátulról nézve a kis termete és a körülötte lévő fák olyan látványt nyújtanak, mint a kisgyerek, aki az utcát járja a nagy emberek és a még nagyobb házak között.*
~Az ifjú úgy gondolta a kocsmában sok érdeklődő és kíváncsi tekintetett, amit felfedezni vélt az öreg meséjére, hogy lesznek, akiket idevonz a kis történet ezért is gondolta, hogy eljön és megpróbál segíteni azoknak akiknek, tudd. Ha meg tévedett legalább túrázik egy kicsit. Igaz az ifjú papnövendéket hajtja kicsit a kalandvágy is, de mint a templomban is tanulta szolgáld az elemeket és megsegítenek, segíts másokon és nem marad viszonzatlanul a jótett. Habár így utólag gondolva kicsit sajnálja, hogy ennyi aggodalmat okoz az atyának, de ő is belátta, a fiú már megérett arra, hogy önálló döntést hozzon, és megígérte amennyire lehet, elkerüli a veszélyt. ~
*Mikor aggodalmain túljutott a fiú tekintetét és gondolatait újból az előtte álló helyzetre összpontosítja. Arca újból mosolyra kerekedik, tekintete csillog a kíváncsiságtól és a kalandvágytól. Apró gyengéd lépteivel megy tovább az erdőt járva néha-néha megcsodálva a természet adta látványt. Hátulról nézve a kis termete és a körülötte lévő fák olyan látványt nyújtanak, mint a kisgyerek, aki az utcát járja a nagy emberek és a még nagyobb házak között.*
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-07 15:05:31
Üzenet elküldve: 2014-12-07 15:05:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Romok közt//
*Eltévedtek. Naná, hogy eltévedtek.*
- Ez, mert sajnos ezt le kell szögeznem, a te hibád. *hallatszik immár vagy huszadszor az elmúlt két órában.*
- Mert ugye, höhh, te meg az ismerőseid. Naja. *fullad motyogásba a siránkozás, aztán a sűrűből egy nyeszlett varázslókezdemény kászálódik ki. Nincs egyedül, de akihez beszél, még mögötte jár.*
- Ez egy rossz hely, Nath. *Kriyon con Althabarad rendkívül rossz hangulatát jellemzi, hogy egy ideje már nem cseszegeti társnőjét, csak hibáztatja. És persze siránkozik, ami amúgy igencsak sajátja.*
- Hideg van, ami önmagában is rossz. Fázom is, éhes vagyok, elázott a bagónk, és alig van élelmünk, amellett annyit tudunk, hogy merre van az arra. De eljutni oda? He? *társnője vagy egy órája már rá sem mordult, ezért megfordul megnézni, él e még.*
- Nath? Mássz már elő, rusnyácskám! *a tisztás, a halvány, de még észlelhető napfény és az eső hiánya kicsit jobb kedvre deríti.*
*Eltévedtek. Naná, hogy eltévedtek.*
- Ez, mert sajnos ezt le kell szögeznem, a te hibád. *hallatszik immár vagy huszadszor az elmúlt két órában.*
- Mert ugye, höhh, te meg az ismerőseid. Naja. *fullad motyogásba a siránkozás, aztán a sűrűből egy nyeszlett varázslókezdemény kászálódik ki. Nincs egyedül, de akihez beszél, még mögötte jár.*
- Ez egy rossz hely, Nath. *Kriyon con Althabarad rendkívül rossz hangulatát jellemzi, hogy egy ideje már nem cseszegeti társnőjét, csak hibáztatja. És persze siránkozik, ami amúgy igencsak sajátja.*
- Hideg van, ami önmagában is rossz. Fázom is, éhes vagyok, elázott a bagónk, és alig van élelmünk, amellett annyit tudunk, hogy merre van az arra. De eljutni oda? He? *társnője vagy egy órája már rá sem mordult, ezért megfordul megnézni, él e még.*
- Nath? Mássz már elő, rusnyácskám! *a tisztás, a halvány, de még észlelhető napfény és az eső hiánya kicsit jobb kedvre deríti.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-12-06 20:52:22
Üzenet elküldve: 2014-12-06 20:52:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Mélyet szippant az erdő friss levegőjéből, s talán ha jellemző lenne rá, még el is mosolyodna az ismerős illattól. Amint csizmája talpa találkozik az avar száraz, elhaló gallyaival, szinte zenei füleinek az apró reccsenés, amit ez a találkozás okoz. Újra találkozása a rengeteggel kellemes, s egyben mégis szokatlanul nyugtalanító érzéssel tölti el. Egyrészt az erdő az otthona, itt érzi csak jól magát, az erdőben, hol a nap csak küszködve, a magas fák levelei között tud átjutni, ahol nem hallja a zajongó városiakat, s ahol könnyedén mozog. Menet közben jobbjával végigsimít egy fa törzsén, majd lágy léptekkel halad tovább. Balsejtelme továbbra sem akar elmúlni, igaz nem nagyon tudná megmagyarázni, hogy mi okozza ezt, de valami még sem hagyja nyugodni. Kezébe fogja az íját, biztosabb, ha fogja, ki tudja mi leselkedik itt rá. Barna íriszeit folyamatosan gyanúsan jártatja körbe az öreg fák törzsei között, miközben füleit hegyezi minden egyes apró rezzenésre, mit a távolból, vagy éppen akár a közelből hallhat.
Agya pedig folyamatosan jár, de immár nem a régmúltból hozott feladatán gondolkodik, hanem azon, hogy egyáltalán jó ötlet volt-e idejönni s a kocsmában hallott romok után kutatni. Gondolatban megrántja a vállát. Igen régóta nem történt már vele semmi, ami némileg említésre méltó is lehetett volna, s bár nem az a kimondott kalandor típus, aki szándékosan a veszély elé megy, de valamiért mégis felkeltette az érdeklődését az elkapott szófoszlány. Vajon mit rejthet ez az erdő, ami olyan veszélyes, hogy többen nem tértek vissza a tervezett akciójuk után?
Összébb húzza magán zöld köpenyét, s szabad kezével lazán félresimít egy az arcába szökő rakoncátlan, rózsaszín tincset, majd látván annak egyre élénkebb színét gondterhelten ráncolja meg szemöldökét. Ki tudja mikor szokja meg, hogy nem a régi aranyló színben játszó hajszálakkal kémleli a világot, s mint sok mindent, amit az öreg mondott neki, ezt a dolgot sem érti. Mégis mi haszna van abból, hogy nem szőke, hanem ilyen virágszín hajkoronával jár, kel? ~Teljesen értelmetlen.~ De, ahogy eddig mindig, most is elveti magában ezzel kapcsolatos gondolatait. Amit Ehnadios mond, azt bizony nem szabad megkérdőjelezni, hisz mégis csak ő az idősebb.*
Agya pedig folyamatosan jár, de immár nem a régmúltból hozott feladatán gondolkodik, hanem azon, hogy egyáltalán jó ötlet volt-e idejönni s a kocsmában hallott romok után kutatni. Gondolatban megrántja a vállát. Igen régóta nem történt már vele semmi, ami némileg említésre méltó is lehetett volna, s bár nem az a kimondott kalandor típus, aki szándékosan a veszély elé megy, de valamiért mégis felkeltette az érdeklődését az elkapott szófoszlány. Vajon mit rejthet ez az erdő, ami olyan veszélyes, hogy többen nem tértek vissza a tervezett akciójuk után?
Összébb húzza magán zöld köpenyét, s szabad kezével lazán félresimít egy az arcába szökő rakoncátlan, rózsaszín tincset, majd látván annak egyre élénkebb színét gondterhelten ráncolja meg szemöldökét. Ki tudja mikor szokja meg, hogy nem a régi aranyló színben játszó hajszálakkal kémleli a világot, s mint sok mindent, amit az öreg mondott neki, ezt a dolgot sem érti. Mégis mi haszna van abból, hogy nem szőke, hanem ilyen virágszín hajkoronával jár, kel? ~Teljesen értelmetlen.~ De, ahogy eddig mindig, most is elveti magában ezzel kapcsolatos gondolatait. Amit Ehnadios mond, azt bizony nem szabad megkérdőjelezni, hisz mégis csak ő az idősebb.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-10-02 18:53:41
Üzenet elküldve: 2014-10-02 18:53:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A sötét erdő mélye otthonos érzést kelt benne, mindjárt lemegy a nap és az éj sötétje még inkább a kedvére való lesz. A motoszkálás hangjai eljutnak a füléig. A fa szürkés törzse eltakarja őt, de érzékeit kiterjesztve megérzi a prémes jószágot, ami közeledik. Nem mozdul, légzését is lelassítja és koncentrál. A pár méterre elhelyezett csapda várja már áldozatát. A kegyetlen halál láttán érzett kéjes érzést semmiért nem mulasztaná el. Az állat megáll, mintha csak megérezné az előtte lévő csapdát, de aztán óvatosan megközelíti a kihelyezett csalétket. A vasfogak, hirtelen csattannak és az állat vonyító hangot hallatva múlik ki. Elégedett mosolyra húzza a száját, a mai kellemes ebéd is tálalva. Kilép a fa takarásából és kiszabadítja a csapdából a tetemet, aztán elkezd visszafelé menni a fák sűrű sötétje felé, ideiglenes otthonába. Hosszú utat ment, mire rátalált az erdő mélyén lévő rejtekre, ami megfelelt az igényeinek. Egyedül a természet erőivel él, nem kell találkoznia senki ember fiával. Nem vágyott eljönni kelet erdejéből, ahol igazán otthon van, de, ha már így kellett lennie, akkor egy ideig inkább itt lakik, mint bárhol máshol. Egyedül, senki által nem háborítva a természet erőinek közelségében. De egy bosszantó gondolat mindig utoléri akár merre megy.*
~A lányom, miatt kellett otthagynom az otthonom. Igaz jó itt, de ha megtalálom emlékeztetem, majd mivel tartozik a szülő anyjának! Addig is jó lesz itt az erdő mélyén egy kicsit. Idáig is hosszú volt az út és most vérre szomjazom nem a hosszú vándor útra. Vigyázz, kicsi lányom jól vigyázz, mert nemsokára, anyád újra útra kel és bárhol vagy is most, anya megtalál és visszavisz drágám, ahová tartozol.~
*A kis állat bőrét hamar lenyúzza a késsel, mikor visszatér az otthonosan berendezett sziklamélyedésbe, amely fölött egy hatalmas fa gyökere húzódik. Már elsőre is szimpatikusnak találta a helyet, így itt pihent meg és ennek, már jó pár hete. Most már tovább kellene indulnia, de valahogy nem akaródzik elhagyni még a félhomályt. Az állat beleit kitépi és belsőségeit egy kis tálba szórja, majd a szemeit becsukva a kőhöz sétál, ami a a fa mellett van, mintha csak a természet oltára lenne az erdő mélyén és kiszórja rá az összeset.*
-Sors nagy hatalmú istennője mutasd meg nekem sikerrel végzem, e küldetésem?
*Kinyitja a szemét és elégedetten húzódik mosolyra a szája az állat szíve esik legközelebb a kő közepéhez és ez azt jelenti az istennő szerint sikerül elérnie a célját.*
-Megyek már kicsim! Nem kell már sokat várnod rám.
*A nevetése éles hangja végig süvít az erdőn elröppentve a szomszéd bokron ülő madarat.*
A hozzászólás írója (Monoria Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.02 18:59:42
~A lányom, miatt kellett otthagynom az otthonom. Igaz jó itt, de ha megtalálom emlékeztetem, majd mivel tartozik a szülő anyjának! Addig is jó lesz itt az erdő mélyén egy kicsit. Idáig is hosszú volt az út és most vérre szomjazom nem a hosszú vándor útra. Vigyázz, kicsi lányom jól vigyázz, mert nemsokára, anyád újra útra kel és bárhol vagy is most, anya megtalál és visszavisz drágám, ahová tartozol.~
*A kis állat bőrét hamar lenyúzza a késsel, mikor visszatér az otthonosan berendezett sziklamélyedésbe, amely fölött egy hatalmas fa gyökere húzódik. Már elsőre is szimpatikusnak találta a helyet, így itt pihent meg és ennek, már jó pár hete. Most már tovább kellene indulnia, de valahogy nem akaródzik elhagyni még a félhomályt. Az állat beleit kitépi és belsőségeit egy kis tálba szórja, majd a szemeit becsukva a kőhöz sétál, ami a a fa mellett van, mintha csak a természet oltára lenne az erdő mélyén és kiszórja rá az összeset.*
-Sors nagy hatalmú istennője mutasd meg nekem sikerrel végzem, e küldetésem?
*Kinyitja a szemét és elégedetten húzódik mosolyra a szája az állat szíve esik legközelebb a kő közepéhez és ez azt jelenti az istennő szerint sikerül elérnie a célját.*
-Megyek már kicsim! Nem kell már sokat várnod rám.
*A nevetése éles hangja végig süvít az erdőn elröppentve a szomszéd bokron ülő madarat.*
A hozzászólás írója (Monoria Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.02 18:59:42
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2014-09-07 13:07:27
Üzenet elküldve: 2014-09-07 13:07:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Kezd sötétedni, bár itt soha nincs túl nagy világosság. Néhány napja ért ide, az erdő sűrűjébe. Ami azt illeti elég jó érzi magát itt, hisz nem a városi népek között bandukol, hanem magában van, illetve a lovával, Perivel. Jól boldogul, csapdákat állít, s most is tűzrakóhelyet épít nagyobb ágakból és gallyakból. A madár, amit ejtett elég nagy, s nem kell hozzá sok idő, már a lángok pirosasra sütik a zsákmány bőrét. Talált egy folyót, s tisza vize teljesen felfrissíti. Állatbőrből készült hálózsákját pedig a földre teríti. A tűzhöz közel fekszik, hogy biztonságban legyen a farkasoktól vagy más ragadozóktól, hűséges hátasa is a közelben van.
Azonban a lassan közeledő éj csendjét csak egy bagoly huhogása töri meg. Így nyugodtan pihenhet Rewa.
Másnap kipihenten ébred, s leereszkedik a folyóhoz, hogy szomját oltsa, s hogy megmosakodjon. Egy durva anyagú törölközővel szárítkozik meg, majd néhány gumót eszik. Vizet forral, s néhány ízesebb levelet dobál az edénybe, nemsokára kész is a meleg ital, hisz a hajnal még hidegebb, így jól esik a szervezetnek a forró folyadék.
Úgy dönt, hogy ma továbbáll. Nem fél, hisz az erdő a barátja, az élelem, s akár szállás, no meg gyógynövények forrása. Nem alkimista ugyan, de ismeri a növényeket, hogy mit ehet meg és mit nem. Egy bájital elkészítése már bitos nem menne neki, de ennyit tudnia kell az embernek.
Nem éhes most, a tegnapi vacsora elég energiát adott neki, hogy továbbmenjen. A kis folyót nem akarja szem elől téveszteni, így ott ereszkednek lejjebb egy sárosabb részen, s amellett lovagol tovább. Pontosan nem tudja, hogy hova jut ki, de ért ahhoz, hogy ki tudjon jutni, emiatt nem izgul. De hova sietne? Itt legalább nem kell tartania a városiak gonoszabb rétegétől. S a táborukban lévő aranyakat, melyeket elhozott, most nem lophatja el senki.
Útjuk nyugodt, csak egy őzet ijesztenek el. Itt az állatoknak sem kell nagyon vadásztól tartani, ilyen mélyre nincs értelme bemenni, kiljebb is vannak vadak. A sárban megfigyelhető rengeteg nyom, nyulak, őzek vaddisznók, madarak, s van olyan állat lábnyoma, amit nem is ismer föl.
Egy kisebb tisztást pillant meg, a fák nem túl szabályos körben helyezkednek el, de jó ez a hely. Ismét nekiáll a tűzrakóhelynek, de még nem gyújtja meg a fát, hisz úgy sincs még mit megsütni, a csapdák sincsenek még fölállítva. De megteszi most némi gyümölcs is. Kicsit beljebb jó adag vadmálnát talál, s lova is tud enni néhány friss levelet. A patakhoz még visszamegy vízért. Majd leül, s csak gondokodik.
Ilyenforma helyen halt meg a húga, oda fektette a víz mellé, s próbálta tisztítani a sebet… De hiába. A nagy pusztításra nem csak a fájdalmas emlékek, hanem a bal kezén egy heg is emlékezteti.*
A hozzászólás írója (Rewa Haylasi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.07 13:11:19
Azonban a lassan közeledő éj csendjét csak egy bagoly huhogása töri meg. Így nyugodtan pihenhet Rewa.
Másnap kipihenten ébred, s leereszkedik a folyóhoz, hogy szomját oltsa, s hogy megmosakodjon. Egy durva anyagú törölközővel szárítkozik meg, majd néhány gumót eszik. Vizet forral, s néhány ízesebb levelet dobál az edénybe, nemsokára kész is a meleg ital, hisz a hajnal még hidegebb, így jól esik a szervezetnek a forró folyadék.
Úgy dönt, hogy ma továbbáll. Nem fél, hisz az erdő a barátja, az élelem, s akár szállás, no meg gyógynövények forrása. Nem alkimista ugyan, de ismeri a növényeket, hogy mit ehet meg és mit nem. Egy bájital elkészítése már bitos nem menne neki, de ennyit tudnia kell az embernek.
Nem éhes most, a tegnapi vacsora elég energiát adott neki, hogy továbbmenjen. A kis folyót nem akarja szem elől téveszteni, így ott ereszkednek lejjebb egy sárosabb részen, s amellett lovagol tovább. Pontosan nem tudja, hogy hova jut ki, de ért ahhoz, hogy ki tudjon jutni, emiatt nem izgul. De hova sietne? Itt legalább nem kell tartania a városiak gonoszabb rétegétől. S a táborukban lévő aranyakat, melyeket elhozott, most nem lophatja el senki.
Útjuk nyugodt, csak egy őzet ijesztenek el. Itt az állatoknak sem kell nagyon vadásztól tartani, ilyen mélyre nincs értelme bemenni, kiljebb is vannak vadak. A sárban megfigyelhető rengeteg nyom, nyulak, őzek vaddisznók, madarak, s van olyan állat lábnyoma, amit nem is ismer föl.
Egy kisebb tisztást pillant meg, a fák nem túl szabályos körben helyezkednek el, de jó ez a hely. Ismét nekiáll a tűzrakóhelynek, de még nem gyújtja meg a fát, hisz úgy sincs még mit megsütni, a csapdák sincsenek még fölállítva. De megteszi most némi gyümölcs is. Kicsit beljebb jó adag vadmálnát talál, s lova is tud enni néhány friss levelet. A patakhoz még visszamegy vízért. Majd leül, s csak gondokodik.
Ilyenforma helyen halt meg a húga, oda fektette a víz mellé, s próbálta tisztítani a sebet… De hiába. A nagy pusztításra nem csak a fájdalmas emlékek, hanem a bal kezén egy heg is emlékezteti.*
A hozzászólás írója (Rewa Haylasi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.07 13:11:19
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1902-1921