Külső területek - Erdőmélye
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
ErdőmélyeNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1367. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-19 18:48:34
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Miközben Monsotor vissza igyekszik emlékezni, hogy mit is volt az elhangzó mondat, amit az ezernyi ajaktól volt hallható. Vissza tud rá emlékezni, de nem tudja ezt összekapcsolni a dúvadakkal és az agancsossal, hiszen ha az agancsos ellen lenne, akkor nem tudna oda bemenekülni. És mivel ő ezt megfejteni nem képes, jobbnak látja, hogyha a nála okosabb elfet és mélységit kérdezi meg erről*
-Szerintetek ha nem minket akar távol tartani, akkor miért van itt ez az akármi előttünk?
*Míg a szerzetes válaszra vár, a forgószél mögötti szilhuettet vizsgálhatja. Vajon a furcsa jelenség mit takar, és az agancsos miért menekült pont a forgószélbe. Majd az óriás körbe tekint, és figyelmes lesz rá, hogy az állatok megint sorfalat állnak. Az óriás elrakja az agancsot, ami fegyverként szolgálta, és kalapácsát veszi kézbe harcra készen, szembenézve a boszorkány széllel.*


1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-18 21:41:11
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Lyz lelkében sajnos számít a látványra, de mégsem lehet rá felkészülve eléggé. Mintha ezer szilánk marná szívét, amikor Boytára néz. Sok szép táj van mögöttük, sokszor megjárták az erdőt, az ingoványt. Boyta bár Vadvéd lova volt, s Sadmyr keze alatt nevelkedett, valahogyan Lyznél kötött ki. Barátságos négylábú volt, és szerencsére Lyzzel sem volt nehéz dolga.
Összerezzen, amikor a nedves orr a kezéhez ér, mintha mondani szeretne neki valamit.*
~Először a lupus, most pedig egy minx.~
*Ha nem ez a nap volna, és nem egy ilyen nap volna, még el is mosolyodna a minxen. Óhatatlanul finxnek mondja magában, mióta Shennel elbohóckodtak. Már amikor minden rendben van, és Lyz nem Erdőmélyén élet-halál harcot vív valami idegen agancsos entitással.*
- Gyáva... *halkan ismétli Denzackot, miközben féloldalt fordul a minxhez. Kezével az állat puha orrát simítja meg, ha az nem húzódik el tőle. Valahol vigasz ez, de Boytát nem tudja pótolni. A gyengéd mozdulat közben csak egy gondolat motoz az elf lány fejében. ~Mi jöhet még?~ Ezért szemével, majd testtel is az erőd felé fordul egészen, s a szelet kezdi pásztázni. *
- Fiúk. Figyeljetek. Valami még lehet ott *szűkíti szemeit az erőd bejárata felé, ahol csak azokat a sziluetteket látja, amit a jelenésben, amikor a villámos farkas megcsapta.*
- Mintha mondani szeretne valamit *érti ezt a minxre, és ezen már cseppet sem lepődik meg a lupus után.* Figyeljetek...
*Lyz újabb vesszőt vesz elő a tegezből, s az idegre helyezi. Bár nem tart célra, hisz semmi fenyegetőt nem tapasztal eddig, azért résen van, s szeretné, ha társait sem érné váratlanul, bármi miatt állnak még mindig így az állatok. Szeme sarkából figyel jobbra, majd balra, s tudatosodik benne, hogy gyakorlatilag élvonalba kerültek. Ha a forgószél nem csak viszi az ellent, hanem hozza is, hát legyen. Akkor az utolsó két nyílvesszővel indul ellenük, de menekülni nem fog.*
- Gyere elő! Ne rejtőzz tovább! *kiáltja a forgószélnek, hátha elviszi a hangot oda, ahová szánja.*


1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-18 11:20:10
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Vannak olyan körülmények, amelyek még egy legendás íjász számára is lehetetlenek. Ilyen körülmény a távolság, a célpont mozgása, a körülötte szálló szárnyasok, melyek pajzsként védik és a forgószél ereje jelen esetben. Ezekkel szemben még Lyzendra legendákba illő íjász-képességei sem elégségesek.
De büszke lehet magára, hisz oly sokszor találta el az agancsos alakot, hogy az menekülőre fogta.
Az agancsos eltűnik a forgószélben a mögötte álló, romosnak tetsző egykori erőd falai mögött, az elf lány pedig társai felé fordul, jóllétük felől érdeklődve.
Sajnos Boytát nem messze magától találja meg, feltépett torokkal, összemarcangolva fekszik az oldalán, a dúvadak nem kímélték. Ahogy egykori hátasának maradványait nézi, nedves érintés érezhet a kézfején, s amikor odanéz, a minx áll mellette, a tenyerét nyalja épp, majd lehajtott fejét a kezéhet dörgöli, majd a forgószél felé fordítja értelemtől csillogó tekintetét, talán azt szeretné jelezni, még nem végeztek.
Az óriást komoly kérdések gyötrik, ahogy a forgószelet fürkészi, amelyben utolsó ellenfelük, a dúvadakat irányító agancsos eltűnt. Ha visszaemlékezik a szélben szóló, ezernyi ajakról szálló mondatra, amely talán magától az Erdőszellemtől érkezett, fény derülhet számára arra, hogy jól gondolkodik. Hisz akkor azt hallhatták, hogy a forgószél nem azért van, hogy híveit feltartsa. Talán éppen a dúvadak ellen volt. A késztetés erősödik benne, hogy mozduljon.
A mélységi haragosan kiált a menekülő agancsos után, dühe érthető, hisz utolsó ellenfelük gyáván elfutott az összecsapás elől, miután dúvadait megtizedelték, őt magát pedig többször komolyan megsebesítették.
Magában ő is jól gondolkodik, az erdő bár erős és megvannak a módszerei, lassan harcol, csak vadjaival és ragadozóival képes felvenni a harcot az ilyen alakokkal, mint az agancsos. Az egykori vadvédiek éppen ezért voltak Erdőmélyén, ki nem mondott szövetségük erre is kötelezte őket, ám most már csak ez a három szövetséges maradt számukra. Talán ez az utolsó harc, a végjáték, amelyben utolsóként segítségüket kéri.
Tanácstalannak tűnnek mindhárman, de ugyanígy érzik, hogy még nem végeztek, valami még hátra van. Az állatok sorfalat állnak a forgószéltől pár lépésre, sebesültek, épek, minden állat, még a madarak a fák ágain is, minden szempár a trióra szegeződik.*


1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-17 17:57:28
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Igyekszik megrohamozni az agancsost, miközben mellette egy nyílvessző süvít el, s akár őt, akár az agancsost szándékozott eltalálni, nem sikerült. Azonban Denzack nekilát a kerülgetős módszerrel legyőzni ellenfelét, viszont kevés sikerrel. Az utolsó hárítás után néhány lépéssel távolabb kerül az agancsostól, de meglepetésére az menekülőre fogja a dolgot, de mielőtt a mélységi elkaphatná, az agancsos köddé válik a forgószélben. Torka szakadtából üvölt utána a sötételf.*
- Gyáva!
*Az "aprólékkal" már elég könnyen végeznek, s a csata lecsitultával meg kell beszélniük, hogy miként tegyenek a továbbiakban.*
- Megvagyok. Szerintem minddel végeztük, azt leszámítva amelyik meglépett. Az átkozott!
*Denzack inkább bukásnak könyveli el a csatát, mivel nem sikerült megszabadítaniuk a világot attól a szörnytől, s tart tőle, hogy visszatér, talán még ennél is nagyobb sereggel. Továbbá attól is tart, hogy legközelebb, ha lesz legközelebb, nem lesz esélyük, hacsak a fák nem tanulnak meg addigra harcolni.*
- Lyz, hogyan tovább?
*Tanácstalan, mivel még sohasem vett részt csatában, s nem igen látott ennyi hullát egy helyen, bár nem hatja meg túlzottan a látvány. Szeretne többet megtudni a történtekről, de nem tudja kit kérdezzen, hiszen tudja vagy legalábbis gondolja, hogy társai éppen olyan tudatlanok, mint ő.*


1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-16 18:08:18
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Az óriásnak sikerül eltalálni a farkast, és hallja hogy valami reccsen, de nem foglalkozik vele, hisz el kell kapni az agancsos alakot. Látja, hogy Denzack az entitás után rohan, és ő is hasonlóképp tesz. Csak akkor áll meg, amikor látja, hogy a mélységit arrébb löki botjával az agancsos. Ezután szemtanúja lesz annak, ahogy elvész a forgószélben a dúvadak irányítója. Monsotor egyre csak a forgószelet bámulja, és a bámészkodásba megfeledkezik környezetéről. A kérdések csak jönnek a fejében.*
~Miért történt ez az egész? Mi van itt, ami ide vonzotta ezt a furcsa lényt? Miért menekült ide? És ha nem minket akár távol tartani Eeyr, akkor kit, vagy mit? Talán köze van ennek a lénynek az egészhez? És miért vezetett minket ide az, aki korábban lebénította Lyzt? Vajon azért vagyunk itt, hogy bemenjünk e furcsa jelenségben?~
*Közben elsuhan füle mellett Lyz minden szava, úgy áll a forgószél előtt, mint a cövek. Mintha most késztetést érezne, hogy bemenjen, de ugyanakkor visszatartja valami más dolog. Majd visszatérve a valóságba, körbe tekint, hátha van még valamilyen állat, melyet előzőleg az agancsos irányított, hisz nem akarja, hogy rajtaüssenek. De közben néha még a boszorkányszélre tekint, hisz tudni akarja mindennek az okát, és úgy hiszi, hogy az indok odabenn van. Valamint az agancsost is el kellene kapni.*


1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-15 22:19:26
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Lyz torok szorítva nézi a vessző útját, annak forgószélbe vesző alakja után pengevékonyra szorított ajkaival és csalódott pillantással néz, közben pedig megindul Denzack és Monsotor után. Későn, de valószínűleg nem érte volna be az agancsost akkor sem, ha azonnal indul a lövés helyett. Borzasztóan bánja, hogy nem sikerült a találat, de annyiban mégis jó, hogy az erdő állatait nem tizedeli tovább az ótvaros sereg. Sajnos nem szűnt meg végleg a veszély, ahogy szerette volna, de átmeneti sikernek könyveli el. Társait nézi, majd hozzájuk siet.*
- Jól vagytok? *kérdi fennhangon már menetben. *
- Láttok még fekete dögöket? A fene vigye el! *Indulatos, talán emiatt sem sikerült az utolsó lövés, de az utolsó szitokban, minden benne van. A siker, a sikertelenség, az elesett állatok látványa is. Társai után, a többi állatra pillant, köztük kimondottan Boytát, s azt a lupust keresi, amelyik idevezette őket.*
- Gyertek, nézzünk körül.
~Banya itt van még? Vajon él még?~
*Szétzilált hajába túr, miközben kétségbeesett pillantással pásztázza a terepet.
~Hogyan tovább?~ Szívébe mar a pusztítás látványa, de nem fordítja el a pillantását. Az erdő és az Erdőszellem védelmében harcolt mindenki. Hősök, a maguk nemében. Csak éppen határozott terve ilyen esetre sosem volt, így csak azt tenné, amit az elf lány logikája alapjaiban diktál.
Más veszélytől tartva körülnézni, aztán az elhullottakat égetni, a sérült állatokat menteni, a menthetetleneknek kegyelmezni.*


1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-14 21:50:08
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Az erőviszonyok jelentősen átrendeződtek, Lyzendra, Monsotor és Denzack, az erdő vadjaival vállt-vállnak vetve harcolva pár perc alatt megtizedelte a dúvadak sorait. Mindenki kivette a részét a harcból legjobb képességei szerint. Ha el is buknak végül, őket nem érheti semmiféle szó, hogy nem tettek meg mindent.
Denzack előre tör, Monsotornak még jut egy ellenfél, mielőtt maga is megindulhat, miközben Lyzendra pár lépést csalva újabb lövésre készül, hogy a menekülő agancsost megállítsa és véget vethessenek a harcnak.*

//Lyzendra//

*Csak pár lépést sikerül tenni előre. A tegezben a nyilak vészesen fogynak, ám ebben a káoszban egyelőre képtelenség felmérni, hogy hol is lehetnek a kilőttek. Az bizonyos, hogy jó pár mered ki a menekülő agancsos testéből. Egy halandó már régen meghalt volna ilyen lövésektől, ez kétségtelen, de ez a kóróvékony alak még mindig mozog, sőt menekül.
Lyzendra újabb nyílvesszőt indít útnak rövid célzás után, s a tollas halál újra az agancsos felé reppen.
A nyíl újra egyenesen száguld a célpontja felé, ám a kavargó szél eltéríti és szinte magába szippantja, így nem éri el az agancsost, aki így újabb métereket lop, az alakja már félig beleveszik a forgószél keltette szürkeségbe.*

//Monsotor//

*Az óriásnak még jut egy ellenfél, egy farkas próbálja lábszáron harapni, vérhabos pofája vicsorba torzul, ahogy izmait megfeszítve támad Monsotorra.
Az erő, amely a harcban megszállja az óriást és szövetségeseit, meghozza eredményét. Monsotor elhúzza a lábát, a farkas agyarai a levegőben csattannak, majd jön a rúgás, hogy lezárja a harcot.
A rúgás ereje elsöprő, a dúvad farkas pofájának oldalába kapja és egyszerűen félresodorja. Valami reccsen is, bár a hangzavarban talán csak az óriás hallja.
Az út szabaddá válik előtte a menekülő agancsos felé. Előtte mélységi társa rohan a dúvadakat irányító elme után, de még nem érte el.*

//Denzack//

*A mélységi minden gyorsaságát latba veti, hogy beérje az agancsost. Az út szabad előtte, az ellenfél még nem ért bele a forgószélbe. Mellette egy nyílvessző süvít el, bizonyosan Lyzendráé, de nincs találat. A felerősödő forgószél felkapja és eltéríti a nyilat.
Viszont a sötételf felé gyors, s bár nincs elég hely, hogy az agancsos lábai között csússzon át, így kerüléssel kell próbálkoznia támadni.
A tőre útjába az agancsos botja kerül, fémesen koppan az a fa, de így az alak elkerüli, hogy újabb sebet szerezzen. Lidércfény villan a szarvaskoponya szemgödreiben, az egyikből Lyzendra nyílvesszeje áll ki, ahogy Denzackra néz, a mélységinek védekeznie kell.
A bot lendül és ugyan a sötételfnek sikerül kivédenie a támadást, hatalmas erővel csapódik neki a bot a fegyverének, hátracsúszik legalább két lépést a kásássá taposott hóban.*

//Mindenki//

*Az agancsos ugyan nem kapott sebet, de úgy tűnik, hogy legyengült annyira, hogy felhagyjon a dúvadak irányításával és menekülni kezdjen. A forgószél most már nem állja útját valamiért és miután megtámadta Denzackot, beleveszik a forgószélbe, alakja eltűnik a kavargásban.
A dúvadakat legyőzik az erdő állatai, irányító elme híján könnyedén győzedelmeskednek. Legelől, a forgószéllel szemben a mélységi áll, mögötte Monsotor és leghátul Lyzendra.
Hogyan tovább?*


1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-12 19:31:22
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Támadását siker koronázza és szép vágást ejt az őz lábán, ki ennek hatására előre is bukik. Denzacknak a továbbiakban már nem is kell foglalkoznia az állattal, mivel egy segítőkész vad felvágja az őz torkát. Azonban nincs lehetősége szusszanni egy pillanatra sem a mélységinek, mivel a farkas éppen arra készül, hogy fogait Denzack húsába mélyessze, de nem adatik meg neki ez a szerencse. A sötételf könnyedén rántja el karját a támadás elől, s nem sokkal később arra lesz figyelmes, hogy az állat magától összeseik. A férfi számára ekkor szabad út nyílik az agancsos vezér felé, aki látszólag szerzett néhány sebesülést. Denzack nem gondolkodik sokat, hiszen tudja a dolgát. Megindítja a végső rohamot, hogy végezzen a bestiák vezérével. Az agancsok miatt ki kell zárnia a felülről való támadást, így ha lát elég helyett az agancsos lába között, akkor megpróbál becsúszni és alulról sebet ejteni rajta, ha nem tudja ezt megtenni, akkor néhány kerülgetéssel vagy esetleg egyenes támadással igyekezne végezni áldozatával.*


1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-12 19:08:37
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Monsotor az elhullott ellenfelét, majd az agancsost vizsgálja. Az agancsosnak rohanna, de a csontszarvasokkal helyébe most egy farkas lép, hogy a szerzetest lefoglalja, így Monsotornak le kell győznie a farkast, hogy aztán mélységi társával együtt harcoljon az agancsos entitással. A farkas az óriás lábszárát akarja támadni. Az égimeszelő elhúzná a lábát a farkas borotvaéles fogai elől. Ha ez sikerülne neki, belerúgna a ragadozóba, még mielőtt az még egyszer harapna.*


1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-12 06:47:38
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Lyz látja a körülötte dúló harcot, de nem merülhet bele, neki messzebbre kell koncentrálnia. Nem ragadhat le, mert sosem kerülnek ki innen élve. Csak reméli, hogy társai tudnak magukra vigyázni, mert ő azzal tehet a legtöbbet, ha a korábban is eredményesen gyengített agancsost igyekszik kilőni. Ám a madarak megjelenésével, az esélyei gyengültek, és csupán elhivatottsága az, ami miatt mégis nekiengedi azt a vesszőt, ami a kóró vékony alak tenyerében köt ki.
Valójában közelebb szeretne kerülni, hogy onnan támadhasson, nagyobb eséllyel találva végzetes pontot. Nem az motiválja, hogy gyilkoljon, hanem hogy ez ne ismétlődhessen meg. Az pedig csak azt agancsos halálával érheti el. Azért olyan elszánt, és azért is keresi a lehetőséget, de tőle még távolabb van, mint a mélységitől.
Újabb vesszőt helyez az idegre, s ha helye van, közelebb is próbál jutni akár csak néhány lépéssel is.
~Találnom kell! Nem futhat el!.~
Segítenie kell Denzacknak, hogy társa beérhesse az alakot. Fogytán vannak a vesszői, az igaz, de ha sikerülne elérni az agancsost, vissza tudna szerezni hármat, és a két madárból is hátha megmaradt az a kettő épségben. De ahhoz ennek a csatának vége kell szakadjon.
A madárraj mögötti alak útját igyekszik felmérni, s ha valóban nem valami gyors, még talán esélye is lehet jól eltalálni.
Mély levegőt vesz, ahogy megfeszíti az íjat és fújja ki, amikor útnak engedi.*



1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-11 23:31:55
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó levél//
//Végjáték//

//Lyzendra//

*Az elf íjászlány tökéletesen fel tudja mérni a helyzetüket a csatasor mögül. Bár úgy tűnhet, hogy a pozíciója és a tevékenysége nélkülözhetetlen a győzelem eléréséhez, láthatja, hogy társai kemény harcok árán védik meg őt. S ha ők nem volnának, a dúvadak széttépnék.
A hangja a viharos szélbe hasít, a dögök sorfala hátraszorul, ahogy a nyomás nő rajtuk. Lyzendra pedig újabb nyílvessző után nyúl, hogy a szárnyasok mögé bújó agancsosra küldje az újabb tollas halált.
Lövése hihetetlen módon átrepül a kavargó szárnyasok sorfalán és kitartott bal tenyerébe vágódik, mintha az elf íjász éppen oda szándékozta volna lőni.
Az agancsos felüvölt, karja lehanyatlik, újabb dúvadak csuklanak össze a csatasorban.*

//Denzack//

*A mélységi a falban harcol, s míg az állatok többnyire csak fékezik a rohamot, a férfinek lehetősége nyílik komolyan ritkítani a dúvadak sorait. Állja a sarat és ereiben érezheti azt az erőt adó érzést, amelynek bár nem ismeri forrását, sejtheti, kitől származhat.
Remekül gondolkodik, az őz felülről veszélyesebb és lentről védtelenebb. Tőre felhasítja a dúvad lábán az inakat, amitől a fertőzött állat képtelen megállni mellső lábain, így előre esik és egy irbisz felhasítja a torkát.
De a sötételfnek nincs ideje gondolkodni, mert újabb ellenfele érkezik egy farkas személyében. Sajnos nem tudja leszúrni ezt a dúvadat, ami a visszahúzott karja után kap, megpróbálja megharapni. De a mélységi könnyedén rántja el a harapás elől a karját, a vérhabos fogsor csattanva záródik előtte a levegőben.
Akad még ellenfél, bár valamiért, talán Lyzendra újabb lövése miatt, megint összeeszik pár dúvad. A korábban rátámadó farkas is összecsuklik. Denzack előtt rés nyílik a dúvadak során. Lehetősége nyílik egy rohammal megközelíteni és megtámadni az agancsost, aki körülbelül tíz lépésre lehet tőle, körülötte cikázó madár-védelem mögött.*

//Monsotor//

*Az óriás pontosan tudja, kinek köszönheti az erőt és a kitartást, mely elönti tagjait és új elszántságot kölcsönöz nekik. Monsotor eddig is remekül bírta a harcot, de mindenképpen jól jön ez a kis segítség.
Mellette Denzack szakszerű pusztításba kezd, de az óriás sem tétlenkedhet, hisz neki is akad ellenfele még. Sajnos neki nincs szerencséje, hogy összeessen előtte a rémszarvas helyébe lépő másik dúvad, egy farkas személyében. De ha őt képes lesz leütni, akkor neki is megnyílhat az út, bár csak a mélységi társa után lesz képes támadni, mert neki még le kell győznie egy ellenfelet.
A farkas megpróbál a lábszárába harapni.*

//Mindenki//

*Akik látják, Lyzendra és Denzack, hogy az agancsos megvonaglik és elfordul a harctól. Monsotornak még akad egy ellenfele, de ha őt legyőzte, ő is látni fogja, mi folyik a szárnyasokból alkotott függöny mögött.
A kóróvékony alak megpróbál elmenekülni. Túl sok nyilat kapott be az elftől, aki észreveheti, hogy tegzében már csak három nyílvessző van. Okosan kell gazdálkodnia vele, ha nem szeretne kifogyni belőlük.
Az agancsos a forgószél felé kezd mozogni, botjával segíti járását, de egy csak egy lassan futó ember gyorsaságával távolodik, mind, ki gyorsabb, beérheti. A szélvihar mintha már nem állítaná meg, ha senki sem éri be, beleveszik majd a forgó-kavargó szélbe.*


1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-11 20:04:49
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Ahogy kialakul az arcvonal, Monsotor mindenre elszánt, csak hogy megvédhesse Lyzt, aki most kulcsfontosságú a harcot illetően. Különös módon a szerzetes mintha a bizonyos Erdő Szellemének áldását érezné, és ami eddig fáj, az most semmissé lesz. A dúvadak bizony megindultak, de Eeyr és az erdő állatai segítségével a lehetetlen is csak egy szó. Az óriás hamar szembetalálja magát egy letört agancsú csontszarvassal. Monsotor kölcsön kapott és saját erejénél fogva lecsapna a dúvadra. A csapás sikerül, még az óriás is érzi az általa okozott csapás erejét. Faképpel nézi végig, ahogy a lupus fulgur lecsap rá, a villanás pillanatában szemét jobb karjával takarja, hogy ne vakuljon meg, majd a fényjelenség végével elveszi karját szeme elől.*


1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-11 19:42:43
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Nem titok talán egyikük számára sem, hogy ezúttal Lyz a kulcsfigura, miként csak ő tud jelen esetben mattot adni a fenevadak vezérének. Mi vagyunk a parasztok, kiknek egyetlen feladata távol tartani az ellenséget bármi áron. Denzack érzi, hogy elszáll belőle minden érzés, ami hátráltatná a harc folyamán, mintha csak újjászületett volna. Izgatottan várja a közelgő vadakat, szívesen ontaná ki fekete vérét bármelyik bestiának. Szerencséjére nem is kell sokat várnia, mivel a roham az elsők között éri őt. Egy agancsos társa védelmével élve a pokolra küldhet egy nyüves vaddisznót. Két ellenfélre van lehetősége támadni ezúttal, s a mélységi az őzt válassza először. Az őz miatt nem próbálkozik magas támadásokkal, így inkább alulról vagy éppen guggolva támadást indítani, mivel úgy érzi, hogy ezzel meglepheti az állatokat. Ha sikerül a támadás az őz ellen, akkor megpróbálkozik a farkas megölésével is. *


1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-08 12:51:16
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Lyz a nagy csatározásban annyira igyekszik lőni, hogy míg társai bírják az ellent tartani, addig mindenképpen tudjon egy nyilat útnak indítani. Bármennyire is félti társait, távolsági fegyver forgatójaként így lehet a leghasznosabb. Újra talál, nem is akárhol, de hiába, a roggyanó térd, s az eleső dögök, ha még mindig van belőlük, és még mindig van erő az irányítójukban.
A védekezésre késztetett agancsos forma aggasztó mozzanatot tesz, s így még nehezebb lesz eltalálni. Közelebb kellene férkőzni hozzá, de a szárnyasok akkor is védenék. Első ízben tanácstalan.*
- Az agancsost támadjátok! *kiáltja. Hogy kinek, azt maga sem tudja, de hátha meghallgatásra lel szava. A harc hevében éppen csak hátas után kutat szemével, hátha akadna ami közelebb viszi az agancsoshoz, de már húzza is a következő nyilat. Nincs idő, lőni kell. Abban bízik, hogy nemigen mozdult el a korábbi helyéről, s hogy emlékezete nem csalja meg, mikor kiengedi a következő vesszőt. Egy pár pillanatig próbálja a denevérek mozgását is figyelni, hátha találna egy rést, amin átférkőzhet a lövedék, s aztán lő is.*


1353. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-05 21:57:54
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó levél//
//Végjáték//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Ha Lyzendra találata fontos momentuma a harcnak, akkor két társának helyezkedése talán még fontosabb a végkimenetel szempontjából. Az elf íjász kiválóan teszi a dolgát, ám ha a dúvadak rohama eléri, egyszerűen eltapossák, széttépik és esélye sem lesz arra, hogy megismételje korábbi lövését, mellyel tucatnyi dögöt tett ártalmatlanná.
Kialakul az arcvonal, Monsotor és Denzack pedig csatasorban találják magukat Erdőmélye állataival. Oldalukon irbiszek, farkasok, lupus fulgurok, a minx és csodás agancsú szarvasok sorakoznak fel. Mind lelkükben érezhetik az Erdőszellem erejét, tagjaikból elszáll a fáradtság, nem érzik sebeik fájdalmát, bár a sérülések ugyanúgy megvannak, mint eddig.
A roham megindul a csatasor felé és a dúvadak összecsapnak az ék élén állókkal, mögöttük Lyzendra újra lövésre emeli íját.*

//Denzack//

*A mélységit éri el elsőként a dúvadak rohama, a mellette álló szarvas agancsa felfogja a rohamot, neki pedig egy félig elrohadt vaddisznó jut ellenfélül. Tőre végigvágja a dúvad pofáját és a dög a társai közé zuhan, a mögötte érkezők a vértől és hótól felázott földbe tapossák az elzuhanó testet.
A mélységinek lehetősége nyílik az őt is védő agancsosok között támadva két ellenfélre lesújtani. Egy rühes farkas és egy őrjöngő őz les rá nyálhabos pofájukkal.*

//Monsotor//

*Az óriás együtt harcol az irbiszekkel és a csatasorban is velük kerül egy oldalra. Az erdő párducai már több sebből véreznek, de ínyüket felhúzva, tépőfogaikat kivillantva, megfeszülő izmokkal várják a dúvadak rohamát.
A gondolat megfogan Monsotor fejében, felismeri a helyzetet, hogy meg kell védeniük Lyzendrát, hogy nyugodtan íjászkodhasson. Felettük sasok és sólymok csapnak össze denevérekkel és varjakkal, tolleső hullik rájuk fentről.
Egy letört agancsú, rémszarvas kerül újra az óriás elé, mellőle egy irbisz levadász egy másikat, torkon harapja és hátsó lábával rúgja-szaggatja darabokra.
Különleges erő tölti el karjait, ökle lendül, benne a másik bestiától zsákmányolt agancsdarabbal bal oldalon, a vállnál találja el ellenfelét, érzi, ahogy bordák törnek ütése nyomán és a rémszarvas hátrazuhan, egy lupus fulgur ugrik rá, fény villan és a dúvad nem mozdul többé.*

//Lyzendra//

*Egy elf ritkán vérszomjas, főleg, ha olyan nemes lelkű, mint a szőke íjász. Nemrég még otthonának hívhatta e helyet, s bár szövetségük megszakadt, mégis életét áldozná az Erdőszellemért és az erdőért.
Nyilat húz tegzéből, illeszt és célra emeli íját. A nyílvessző a gondolat sebességével szeli át a távolságot közöttük és rezegve áll meg az agancsos alak szarvaskoponyájának egyik szemgödrében.
A vihar zúgását is túlhangzó üvöltés harsan, fülsüketítő és egyszerre újabb tucatnyi dúvad esik össze mozdulatlanul.*

//Mindenki//

*Az agancsos megbicsaklik, de nem nyúl a koponya sötét üregébe fúródó vessző felé. A dúvadak rohama megtörik, Erdőmélye vadjai kezdenek felülkerekedni és visszaszorítani a dögöket. Azok persze nem futnak meg, hisz ilyen gondolataik nem is lehetnek, csupán eszközei a pusztításnak és a sötétségnek.
A dúvadak mozgása darabossá válik, de jócskán akad a csatasorban elhullott vad is. Az egyik irbisz oldalát felhasíthatta egy vaddisznó, egy szarvas fekszik üveges szemekkel a sárban, gyönyörű sas hullik le az égből fekete karmoktól felsértett torokkal.
Valamit valamiért. Az agancsos alak megpróbálja kihúzni magát, újra magasba emeli karját és az égen szálló denevérek és varjak elkezdik körberepülni, mintha valami védfalat akarnának emelni köré a saját testükből Lyzendra nyilai ellen.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.05 21:59:54


1352. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-04 19:31:47
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó levél//
//Végjáték//

* Ösztönösen cselekszik, hiszen sarokba szorították, így kénytelen mindent megtenni annak érdekében, hogy túlélje ezt a mészárlást. Ujjait a farkas szemgödrébe vájja, s meglepő módon eléggé élvezi, ahogy ujjai között szétfolyik a farkas szeme. Már régen csinált ilyen brutális dolgokat és teljesen el is felejtette, hogy mennyire szerette ezt akkoriban, de nem ér rá nosztalgiázni, hiszen nagy patadobogással közelít felé egy állat, aki lesegíti a szemtelen farkast a sötételfről. *
- Kösz! * Kiált a minx után, majd feltápászkodik és látja két társa helyzetét. Az állatok védelmi vonalat alkotnak, hiszen Lyz felé zúdul az élőholt vadak tömege. Szinte fel sem fogja a történteket, de hamar azon kapja magát, hogy már tagja a védelmi láncnak. Felkészül hát a támadásra, bár fegyverkészlete nem erre van kitalálva és nem is egy erőbajnok, de hiányosságait igyekszik ügyességével és gyorsaságával is kompenzálni. *


1351. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-01 20:56:15
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Monsotort már nem lepi meg, hogy valaki beleavatkozik a harcába, de ő ezt nem bánja. Sőt, hálás is az irbisznek, amiért segített neki, amit egy bólintással jelez a csúcsragadozó felé. Ezután az agancsosra tekint, s észreveszi a nyilat a mellkasában. Az óriás biztos volt benne, hogy Lyz nyila az. Monsotor ezután körbenéz, és látja, hogy az elf felé indulnak meg a dúvadak. Innentől már világos neki, hogy társait, de legfőképp a hosszúéletűt meg kell védenie. Improvizált fegyverét tartva várja be a dúvadak hadát. Más nem is érdekli jelenleg, csak az, hogy megóvja társait az agancsos seregétől.*


1350. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-03-01 06:41:08
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Sosem lőne embert vagy más szerzetet, hacsak az nem veszélyezteti a társait, szeretteit, vagy igazságtalanul nálánál gyengébbet. Most a szarvasagancsos pedig az ellenük indított támadással, nem abba a kategóriába esik, akit védeni kellene. Arcát takarja a koponya, lehet alatta bármi szerzet, de akár démon is, a lényeg viszont, hogy támad, és egyetlen intésére ótvaros dögök hordái ölik az erdő gyönyörű állatait, s támadják társait is. Lyz ezért sem habozik azzal a vesszővel. Már csak ezzel az eggyel is sokat ment meg, és Lyznek ez elegendő ahhoz, hogy elszántabb legyen. Lyz sosem volt vérszomjas de most, a vak úgy fut végig rajta, mint a tisztáson a lupus csapása. Egyben csalódott, hogy nem rogyott azonnal halálba az agancsos. Az elf lány szemében az elszántság smaragdszín tüze lobog, az érzés pedig ujjai közé siklatja a következő vesszőt abban a pillanatban, hogy a dúvadak egy részét hullani látja. Úgy hiszi nincs más megoldás, le kell ölnie, bármi is az az alak. Így mentheti csak meg az erdőt és társait. Nem számít, hogy azt követően a többi dúvad rá koncentrál, ha nem tesz semmit, akkor mind meghalnak.
Mielőbb útnak indítja a vesszőt, nem indul közelebb, nem megy a dúvadak elé. Akkora távot nem tudna lecsalni, hogy bizton halálos sebet adhasson, így csak abban bízik, hogy nagyapjának tanítása, s a rendületlen gyakorlás elegendő ahhoz, hogy általuk megvédje sajátjait. A célpont pedig a az agancsos alak újfent.*


1349. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-02-28 15:35:28
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Utolsó levél//
//Végjáték//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

//Lyzendra//

*A nyílvesszők halálos pontossággal szelik át a madarak és az elf lány közti távolságot és a szárnyasok holtan zuhannak az avarba.
Körülötte valóban arat a halál, állatok és dúvadak kapaszkodnak egymásba tépve, marcangolva egymást. Bármennyire is magát okolja, ebben a pillanatban nem derülhet ki még, hogy megéri-e az áldozat. Az erdő vadjait nem ő szólította hadba, nem ő kényszerítette őket, hogy adják értékes életüket. Az erdőért teszik, az Erdő Szívéért.
Újabb vesszőt kap elő a tegezéből, hogy célpontot keressen neki, s meg is leli méghozzá a magas, agancsos alak képében, kiről úgy sejti, egyedüli okozója a történéseknek.
Nyilat illeszt és biztos kézzel engedi útjára azt, remélve, hogy egy jó lövéssel véget vethet az öldöklésnek.
A nyíl ezúttal is talál. Mellbe találja az agancsost, akinek mozdulata értetlenségről mesél, nem hitte volna, hogy ez megtörténhet. Ám Lyzendra jól okoskodott, a találattal egy ütemben féltucatnyi dúvad dől ki, számos madár és denevér hullik le a magasból.
Az agancsos, a melléből kiálló nyílvesszővel nem törődve az elf lány felé mutat és a dúvadak megindulnak felé. Végezni akar a terveit veszélyeztető elf íjásszal.*

//Monsotor//

*Az óriásnak rohamozó vaddisznó csaknem leveri lábáról őt, ám ez még nem teszi harcképtelenné. Ép lábára helyezve súlyát sikerül megvetnie a lábát a visszaforduló és újra támadó ellenféllel szemben. Kezében a korábbi összecsapásban zsákmányolt agancsot tartva várja be a rohamot, amikor a rohamozó dúvadat oldalba kapja egy irbisz. Erdőmélye csúcsragadozója egy hatalmas termetű hím párduc, karmai végigszántják a vaddisznó oldalát, csaknem kiontva a beleit, amitől a rohama megtörik, az óriásnak alkalma nyílik előnyös pozícióból támadni.
Az agancs végighasítja a dúvad jobb mellső lábát, amire a vaddisznó az oldalára dől, végigcsúszik az oldalán, erre a lábára már nem tud ráállni. Ez pecsételi meg a sorsát, az irbisz feltépi a torkát és véget vet szenvedésének.
Monsotor lélegzethez jut, látja, hogy Lyzendra eltalálja az agancsost, az megrogy és mozdulatára a dúvadak az elf lányra kezdenek fókuszálni és megindulnak felé. Az óriás Lyzendra előtt áll pár méterre, a meginduló dúvadakkal szemben.*

//Denzack//

*A szavakká formálódó fájdalom erőt ad, a halálközeli élmény beindítja az életösztön rejtett tartalékainak felszabadítását és a mélységi elszántan védekezik a mellkasára telepedő rühös farkas támadásai ellen.
Tőre helyett puszta kezével támad és ujja megtalálja a dög szemgödrét és undorító pukkanással pusztítja el annak szemét. A farkas felvonít, amikor oldalról patadobogást hallhat a sötételf, s a következő pillanatban a minx rohamától találva repül hat métert a levegőben a dúvad, hogy egy fának csapódva ne mozduljon többé.
Denzacknak lehetősége van felkelni, látja, hogy Monsotort is kisegíti egy irbisz, Lyzendra eltalálja az agancsost, aki hitetlenkedve mozdul felé. Kézjelére a dúvadak megindulnak az elf íjász felé.*

//Mindenki//

*A fordított háromszög alsó csúcsában áll Lyzendra, tőle jobbra és balra öt lépésre Denzack és Monsotor, a helyük a harc során kicsit átrendeződött, de a lényeg, hogy az agancsos mozdulatára a dúvadak megindultak az elf felé.
Körülöttük az állatok, az irbisz és a minx vezetésével pajzsfalat alkotnak Lyzendra előtt, ennek a falnak tagjai az óriás és a mélységi.
Pillanatok vannak hátra, míg az újabb roham eléri a csatasort.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.28 17:07:13


1348. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőmélye
Üzenet elküldve: 2019-02-25 21:24:38
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó levél//
//Végjáték//

* Sok fejfájást okoz neki, hogy rosszul esett a lóról, de sajnos hamarosan azzal is szembesülnie kell, hogy más testrésze is élénken fog lüktetni a fájdalomtól. Ugyanis a védekező karjába a farkas rendje és módja szerint erősen belemélyeszti fogazatát, minek hatására Denzack egyből fel is kiált. *
- Á, te rohadt dög!
* A helyzetet még az is súlyosbítja, hogy a nála erősebbnek tűnő farkassal való hadakozás közben, nem sikerül bevinnie találatot, hiszen már annak is örül, ha egyáltalán távol tudja tartani magát azokat a csattogó fogakat. Tanácstalan és kissé kétségbeesett ebben a helyzetben, ezért a fegyveres támadás helyett, megpróbál puszta kézzel kárt tenni az állatban, mégpedig úgy, hogy megpróbálja kinyomni a bestia szemét, mivel reméli, hogy így össze tudja majd zavarni és lesz esélye végre ledöfni a vadat. *


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1348-1367