*Az utazással már kezd kicsit tele lenni, főleg ezzel a részével a világnak, hiszen pár nap alatt már sokadszor kell megtennie ezt az utat amit az ösvény képez a fák között. De csak arra jó, hogy kicsit jobban kínozza a lovát, hogy minél hamarabb letudhassa a távot. Így elég nagy darabot tudhat maga mögött, mire pihenőre kell térnie, viszont csak ekkor eszmél rá, hogy a vissza útra nem sok élelem van. Ezzel a tudattal aludni, ügyelve, hogy hátasa jól ki legyen kötve, az éjszaka folyamán. Már egészen bele van kényelmesedve páncéljába, és miután a csizma részét ideiglenesen le tudta venni még olyan nedves érzése sincs mint előtte. Viszont így se alszik valami jól, legalábbis egy nő ölelő karjai elégé hiányoznak már neki, és nem úgy néz ki, mint aki hamar talál magának új asszonyt. A reggel se megy túl jól, mivel minden tagja el van gémberedve, lassan idejét se tudja, mikor aludt utoljára rendes fekhelyen. Ennek ellenére elégé tempózik, hogy hamar odaérjen céljához, mivel még egy napra nem elég a nála lévő élelem, sőt az ebéd is épp csak kijön belőle még, hiába nagy embernek sok ennivaló kell, és Essage méretei bőven beletartoznak a nagy kategóriába. Miközben lovagol nem nagyon törődik a környezetével, de a szerencse ismét az ő oldalán áll, és nem találkozik se haramiákkal se vadállatokkal.~Ez vajon a nomádok hatása? Lehet, hogy ők védik meg ezt az ösvényt a bűnözőktől?~Már dél is elmúlik amikor megáll pihenőt tartani, és ebédelni. Ügyel, hogy hátasát olyan helyre kösse ki, ahol lehetősége van legelészni és kipihenheti magát, amíg lovasa is így tesz. Egy jó fél órát pihen evés után, és csak az után tápászkodik fel, az útjának folytatása céljából. Ez a pihenő viszont a vesztét is jelenti, legalábbis az időben történő megérkezéssel kapcsolatban komoly probléma merül fel, mert bár egész délután pihenés nélkül halad, így is legalább egy óra még a folyó mikorra a nap teljesen lebukik a fák mögött, és elérkezik az éjszaka. Nem áll meg, de kénytelen lassítani, és szinte csak lépésben haladni, hiszen nem szeretné , hogy újból egy ló a lábát töri alatta, és lassan már a gázlóhoz érkezik. Így viszont jócskán tovább tart az út egy óránál, és már koromfekete minden, mire meghallja a víz halk csobogását. Itt már nem mer tovább menni, de nem is lenne értelme, hiszen éjszaka érkezni a táborhoz nem tűnik túlságosan biztonságosnak. A sötétben tapogatózva mászik le a nyeregből, és fél kezével maga előtt tellegetve keres egy fát, amihez kikötheti lovát. Ezt követően letördel pár ágat, és a földön próbál pár száraz gallyat keríteni, amikkel tüzet rakhat. Ez nem könnyű feladat, és némi időt igénybe is vesz, viszont a végére egy kisebb tábortűz közelében térhet nyugovóra. Mikor reggel felébred szinte azonnal el is felejti az éjszaka álmait, de amire nem emlékezik, az nem is lehetett fontos, arra viszont emlékszik, hogy milyen jól esne most neki egy fürdőzés.*