//Zárangyal//
- Persze, miről lenne szó?
*Ez már izgalmasabban hangzik mint a zárakkal babrálás, követi is Albunt a szobájába. A titoktartás hallatán felhúzza szemöldökeit, de csak azért mert még inkább felkeltette kíváncsiságát ezzel. A szekrény titkaiból persze rögtön világos hogy mi lesz a feladat, egy újabb zár. Kissé elkeseredetten engedi lejjebb vállait, és fejét is megdönti ahogy a bútort bámulja. Úgy látszik ma egy ilyen napja van. Zárakra van kárhoztatva. Magával a zárral és a kulccsal nem hiszi hogy probléma lenne, a titkos dolgok már... nos az túlzás hogy kétségesek, hisz előbb utóbb úgyis mindent megold, ha napokat kell is szenvednie vele. Legalább újra felcsillan érdeklődése, hisz ez már kihívásszámba megy.*
- Nincs olyan hogy valami örökké zár, legrosszabb esetben baltával kell nekimenni!
*Próbál egy viccet csempészni a beszélgetésbe, közben ismét a férfi felé fordul vigyorogva.*
- Persze én nem vagyok ilyen barbár, épen és egészben fog majd tárva nyitva várni, de hogy mikor azt nehéz lenne megsaccolni. Jobb lenne ha átvihetném a szobámba mert talán hosszadalmas lesz, egyszerűbb lenne ott babrálni vele ahol nem nyithat rá más, ha már ilyen... személyes jellegű a dolog.
*Ebből egyértelmű hogy vállalja a feladatot. A pénz igazából még mellékes is lenne, hisz végre talál valami kikapcsolódást, jót fog szórakozni ezzel!*
- Nem kell aggódnod, minden titkát felfedi majd a kicsike, és az megmarad majd kettőnk között.
*Előtúrja zsebéből saját szobájának kulcsát és meg is indul az ajtó felé.*
- Csak tuszkoljuk át valahogy.
*Kérdése nincs, a feladat elég egyértelmű. Kinyit, kulcsot csinál, szétszerel (vagy legalábbis megkeres minden rejtett zugot), kipakol, összeszerel, és befogja a száját. Indul is hogy ha kiengedik akkor kinyissa saját ajtaját, aztán vissza hogy átszenvedjék valahogy a szekrényt. Ő mondjuk picike, de a látszathoz képest meglepően jó erőben van, Azgad’rhelion mágiája bizony tovább él a gnómok testében. Azért a könnyebbik oldalt választja amikor a szekrény mellé lép, ahol jobb a fogás és nem hátrafelé kell majd mennie. Talán Albun is meglepődik majd de kicsiny karjaiba valamivel több erő lakik mint egy átlagos emberében. Nem hiába véli úgy hogy felsőbbrendű fajhoz tartozik... Ketten sikerül is áthurcolniuk a szekrényt, Tinki szobájának kellős közepére helyezik hogy könnyen körbejárhassa és hozzáférjen minden oldalról, aztán innen is ki, és ott fejezik be a beszélgetést ahol elkezdték.*
- Felmegyek még a cuccért amit otthagytam, Linát is visszaengedem a dolgára, aztán neki is látok. Amint végeztem megkereslek, már ha itthon leszel, ha nem akkor hagyok üzenetet. Ti csak érezzétek jól magatokat.
*Sokatmondó vigyor kúszik ajkaira hisz bizony szokta ő hallani hogy mi folyik a fal túloldalán, és megemlítette a férfi hogy ma nem nagyon lesznek a szobában... Részéről ezzel az üzlet megköttetett, a feladat adott, neki is lát majd rögtön hisz ezt legalább jókedvvel csinálja, de mindenekelőtt felsiet vissza az emeletre hogy Linától elnézést kérjen és dolgára engedje, kis ládikáival pedig visszatérhessen a szobájába dolgozni, persze most is, mint mindig, kulcsra zárt ajtó mögött.*