Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-12 20:42:44
Üzenet elküldve: 2015-08-12 20:42:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Az alkimista szobája//
*Nos, a pihentetős fázis véget ért, az laposan íves üvegtálkák tartalma pedig elkezdett megszáradni, egyesek jobban is, mint a többi. Az első egy szomorú, bár valamennyire sejtett csalódást hoz, ahogy a pálcikára bár rászáradt, de úgy összetapadnia nem sikerült, ennyi erővel cukormasszát is használhatott volna, azt legalább lenne értelme lenyalogatni róla.*
~Ami azt illeti, nem is hangzik rosszul, mint édesség. Egyszer majd tesztelem, ha Mordi mama nem ólálkodik a konyha közelében. De talán még ő ismerhet is valami ilyesmit.~
*De visszatérve a tálkához, ezt akár ki is moshatja, sok értelme nincs. Csepegtet egy kisebb savas folyadékot, majd rája egy hasonló kis tálkában vizet, ezzel elintézettnek véli a dolgot, majd magától feloldódik, majd később ki is mossa. A második már kellemesebb, látja, ahogy megnyúlik, amint húzza, így vissza is pörgeti az apró masszába, a második kísérlethez még felhasználná. Ettől függetlenül, ez a keverék az első rostán átment, ahogy az utána lévővel is megelégedett, sőt az valamennyivel jobb is, mert meg is szilárdult alig öt perc alatt.*
~Több, mint kellemes.~
*De még nem biztos, hogy a második a jobb, így rátér az utolsóra, de úgy látszik, hogy a végekben csak csalódnia kell. Az utolsó előttig még csak-csak, de az utolsó is hanyagolható. De legalább nem kell három-négy ilyen kísérlettel vesződnie, mire elér valamit, bár fejleszteni mindig lehet ezen. Egy oldással később, eldönti, hogy hagyja a másikakat is száradni, majd elkezdi lapozgatni a könyvét. A három kis tálka kikerül az ablakba, jó eséllyel estig nem fog hozzájuk nyúlni.*
*Nos, a pihentetős fázis véget ért, az laposan íves üvegtálkák tartalma pedig elkezdett megszáradni, egyesek jobban is, mint a többi. Az első egy szomorú, bár valamennyire sejtett csalódást hoz, ahogy a pálcikára bár rászáradt, de úgy összetapadnia nem sikerült, ennyi erővel cukormasszát is használhatott volna, azt legalább lenne értelme lenyalogatni róla.*
~Ami azt illeti, nem is hangzik rosszul, mint édesség. Egyszer majd tesztelem, ha Mordi mama nem ólálkodik a konyha közelében. De talán még ő ismerhet is valami ilyesmit.~
*De visszatérve a tálkához, ezt akár ki is moshatja, sok értelme nincs. Csepegtet egy kisebb savas folyadékot, majd rája egy hasonló kis tálkában vizet, ezzel elintézettnek véli a dolgot, majd magától feloldódik, majd később ki is mossa. A második már kellemesebb, látja, ahogy megnyúlik, amint húzza, így vissza is pörgeti az apró masszába, a második kísérlethez még felhasználná. Ettől függetlenül, ez a keverék az első rostán átment, ahogy az utána lévővel is megelégedett, sőt az valamennyivel jobb is, mert meg is szilárdult alig öt perc alatt.*
~Több, mint kellemes.~
*De még nem biztos, hogy a második a jobb, így rátér az utolsóra, de úgy látszik, hogy a végekben csak csalódnia kell. Az utolsó előttig még csak-csak, de az utolsó is hanyagolható. De legalább nem kell három-négy ilyen kísérlettel vesződnie, mire elér valamit, bár fejleszteni mindig lehet ezen. Egy oldással később, eldönti, hogy hagyja a másikakat is száradni, majd elkezdi lapozgatni a könyvét. A három kis tálka kikerül az ablakba, jó eséllyel estig nem fog hozzájuk nyúlni.*
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-12 20:31:05
Üzenet elküldve: 2015-08-12 20:31:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// A nemvárt gond //
*Hát őt azért igencsak érdekelné, hogy honnan szakajtották ezt a rokont. Részben választ is kap fel nem tett kérdéseire, bár cseppet furcsálja, hogy a nemesi család egy szem örököseként semmiféle juttatást nem biztosítottak számára édesapja halála után.*
-Fogadd részvétünket.
*Mondja, hiszen ilyenkor ezt kell mondani.*
~Hol ott? Legalább értékesítette azt az "ott"-at, jó pénzért?~
*Ilyesmit neki nem szabad kérdeznie, nem illik. De nem annyira ostoba lány, mint amilyennek nézni szokták. Az anyagiak iránt mindig is hatalmas érdeklődéssel volt, hiszen számára a legkisebb arany is hatalmas dolgot jelentett. Ha sok van, az ember nem foglalkozik vele különösképpen, de akinek mindig csak egy kevés jutott csak belőle...*
-A főtérnél a Pegazus fogadóról beszélhettek.
*Veti közbe egyszerűen.*
-Ezek szerint messzi vidékről érkeztél?
*Az ő kis története is a távolság jótékony messzeségeibe veszik ahová egy artheniori se ugrana el azért, hogy szavainak hitelessége felől érdeklődjön, ezt a húzást már ismeri és gyanakvását teljesen nem tudta elaltatni. Még nem tudja megmagyarázni magának, nincs rá logikus érv, egyszerűen furcsa ez az egész úgy, ahogy van. Az a másik nő is furcsa volt neki, de valahol a "dinnyeárus" Zhyan-jelenséget még meg tudta indokolni magának azzal az egyszerű ténnyel, hogy Yerougha férfi. Ez az unokahúg-dolog már sokkal komplikáltabb lehet, Kedvese pedig elég nagy játékos is hozzá. A boldogság ábrándjai, a szerelem rózsaszín köde sajnos nem burkolja be jelen pillanatban elméjét, de játssza a szerepet. Azért van itt.*
*Hát őt azért igencsak érdekelné, hogy honnan szakajtották ezt a rokont. Részben választ is kap fel nem tett kérdéseire, bár cseppet furcsálja, hogy a nemesi család egy szem örököseként semmiféle juttatást nem biztosítottak számára édesapja halála után.*
-Fogadd részvétünket.
*Mondja, hiszen ilyenkor ezt kell mondani.*
~Hol ott? Legalább értékesítette azt az "ott"-at, jó pénzért?~
*Ilyesmit neki nem szabad kérdeznie, nem illik. De nem annyira ostoba lány, mint amilyennek nézni szokták. Az anyagiak iránt mindig is hatalmas érdeklődéssel volt, hiszen számára a legkisebb arany is hatalmas dolgot jelentett. Ha sok van, az ember nem foglalkozik vele különösképpen, de akinek mindig csak egy kevés jutott csak belőle...*
-A főtérnél a Pegazus fogadóról beszélhettek.
*Veti közbe egyszerűen.*
-Ezek szerint messzi vidékről érkeztél?
*Az ő kis története is a távolság jótékony messzeségeibe veszik ahová egy artheniori se ugrana el azért, hogy szavainak hitelessége felől érdeklődjön, ezt a húzást már ismeri és gyanakvását teljesen nem tudta elaltatni. Még nem tudja megmagyarázni magának, nincs rá logikus érv, egyszerűen furcsa ez az egész úgy, ahogy van. Az a másik nő is furcsa volt neki, de valahol a "dinnyeárus" Zhyan-jelenséget még meg tudta indokolni magának azzal az egyszerű ténnyel, hogy Yerougha férfi. Ez az unokahúg-dolog már sokkal komplikáltabb lehet, Kedvese pedig elég nagy játékos is hozzá. A boldogság ábrándjai, a szerelem rózsaszín köde sajnos nem burkolja be jelen pillanatban elméjét, de játssza a szerepet. Azért van itt.*
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-12 20:14:50
Üzenet elküldve: 2015-08-12 20:14:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A nemvárt gond //
* Ó igen, a kölcsönös méregetések oda-vissza. Mintha valami párbajon lennének, persze nem mint résztvevők, sokkal inkább mint nézők. Szemfüles nézők, akik mindig mindent észre akarnak venni.*
- Albunnal kell egyet értenem. Nincs benne semmi érdekfeszítő, az én ágamról pedig végképp semmi, hisz rajta kívül élő közeli rokonomról nem is tudok * sóhajt fel, mintha csak valami keserű fájdalom marná szívét, és ahogy elengedik kezét az rögvest mellkasához simul, akárha kiszakadni készülő szívét támogatná.*
- Szeretett apám valami régi családi vita okán nem tartotta a kapcsolatot a rokonsággal. Hosszú hónapok óta küzdött a betegséggel, és néhány hete feladta a harcot.
* Nem esik túlzásba, nem fakad sírva, csupán ajkába harap finoman, fejét is lehajtva egy pillanatra, mintha elrejteni akarná fájdalmát, hisz úri körökben nem illő nyíltan kimutatni az érzelmeket.*
- Egy régebben elcsípett beszélgetésből sejtettem, hogy Albunt errefelé lelem, és mivel ott már nem volt maradásom, így hát reménnyel felpakolva indultam útnak * mosolyodik el végül, hálás pillantást vetve a férfira. Igen, mintha valóban ő lett volna az utolsó reménysugár, mintha csak az tartotta volna benne a lelket, hogy akad, aki majd védőszárnyai alá veszi.*
- Nagyon hálás lennék. És egy pohár frissítőt megköszönnék. Bár útbaigazítást kérve sokan ajánlgatta valami fogadót, nem mertem mindenfele kószálni. Reméltem, hogy szerencsével járok * biccent, és bár vonásai, hangja, szavai ártatlanságot, merő hálát sugallnak a beavatott szem észreveheti az apró villanásokat áttetsző kék íriszein. Olyan mesterek tanították, kikért ha tudomásuk lenne róluk, megannyi színpadi komédiás kezét-lábát törné, hogy elleshessen néhány fortélyt vagy praktikát.*
- Rablók? Nem, az istenek óvták utam, és bár kimerítő volt, szerencsére semmi bonyodalomba nem ütköztem. A városba egy kedves kocsis hozott, gyaloglábon nem is bírtam volna már.
* Ó igen, a kölcsönös méregetések oda-vissza. Mintha valami párbajon lennének, persze nem mint résztvevők, sokkal inkább mint nézők. Szemfüles nézők, akik mindig mindent észre akarnak venni.*
- Albunnal kell egyet értenem. Nincs benne semmi érdekfeszítő, az én ágamról pedig végképp semmi, hisz rajta kívül élő közeli rokonomról nem is tudok * sóhajt fel, mintha csak valami keserű fájdalom marná szívét, és ahogy elengedik kezét az rögvest mellkasához simul, akárha kiszakadni készülő szívét támogatná.*
- Szeretett apám valami régi családi vita okán nem tartotta a kapcsolatot a rokonsággal. Hosszú hónapok óta küzdött a betegséggel, és néhány hete feladta a harcot.
* Nem esik túlzásba, nem fakad sírva, csupán ajkába harap finoman, fejét is lehajtva egy pillanatra, mintha elrejteni akarná fájdalmát, hisz úri körökben nem illő nyíltan kimutatni az érzelmeket.*
- Egy régebben elcsípett beszélgetésből sejtettem, hogy Albunt errefelé lelem, és mivel ott már nem volt maradásom, így hát reménnyel felpakolva indultam útnak * mosolyodik el végül, hálás pillantást vetve a férfira. Igen, mintha valóban ő lett volna az utolsó reménysugár, mintha csak az tartotta volna benne a lelket, hogy akad, aki majd védőszárnyai alá veszi.*
- Nagyon hálás lennék. És egy pohár frissítőt megköszönnék. Bár útbaigazítást kérve sokan ajánlgatta valami fogadót, nem mertem mindenfele kószálni. Reméltem, hogy szerencsével járok * biccent, és bár vonásai, hangja, szavai ártatlanságot, merő hálát sugallnak a beavatott szem észreveheti az apró villanásokat áttetsző kék íriszein. Olyan mesterek tanították, kikért ha tudomásuk lenne róluk, megannyi színpadi komédiás kezét-lábát törné, hogy elleshessen néhány fortélyt vagy praktikát.*
- Rablók? Nem, az istenek óvták utam, és bár kimerítő volt, szerencsére semmi bonyodalomba nem ütköztem. A városba egy kedves kocsis hozott, gyaloglábon nem is bírtam volna már.
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-12 18:11:41
Üzenet elküldve: 2015-08-12 18:11:41
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
// A nemvárt gond //
*Kétsége sincs afelől, hogy az új rokon listája bőséges lesz. Jó képet vág hozzá, igaz, más lehetőség egyelőre nem mutatkozik. Komoly tétje lehet annak, hogy a lány kedvében jár-e vagy sem. Elnézéskérő, röpke pillantás Manurira. Sejti, mi járhat a fejében. Ráadásul nem épp a legjobbkor, és a legvidámabb hangulatban kellett otthagyniuk egymást az imént. A feszítő kérdések pedig egyre csak sokasodnak.*
- A családtörténetem nem olyan érdekfeszítő, mint hinnéd *nyugtatja meg kedvesét. Egyet s mást azért már mondott magáról.*
~ No meg nem is annyira nyilvános. ~
- Talán találunk neked helyet a földszinten. Ha pedig éhes vagy szomjas volnál, ne habozz jelezni. *A kúriában az ilyesmi nem jelent túl nagy problémát. No meg nem lenne rossz, ha L'alita megtapasztalná, milyen is az, amikor Mordi mama a maga végtelen kedvességével rászabadul az emberre.*
- Milyen volt az utad? Történt bármi különös? Tudod, mostanában akad néhány rabló a környéken. *Közben feltérképezi a jövevényt, figyeli a mozdulatait, a gesztusait. Igyekszik róla minél több mindent megtudni, kiféle, miféle lehet.*
*Kétsége sincs afelől, hogy az új rokon listája bőséges lesz. Jó képet vág hozzá, igaz, más lehetőség egyelőre nem mutatkozik. Komoly tétje lehet annak, hogy a lány kedvében jár-e vagy sem. Elnézéskérő, röpke pillantás Manurira. Sejti, mi járhat a fejében. Ráadásul nem épp a legjobbkor, és a legvidámabb hangulatban kellett otthagyniuk egymást az imént. A feszítő kérdések pedig egyre csak sokasodnak.*
- A családtörténetem nem olyan érdekfeszítő, mint hinnéd *nyugtatja meg kedvesét. Egyet s mást azért már mondott magáról.*
~ No meg nem is annyira nyilvános. ~
- Talán találunk neked helyet a földszinten. Ha pedig éhes vagy szomjas volnál, ne habozz jelezni. *A kúriában az ilyesmi nem jelent túl nagy problémát. No meg nem lenne rossz, ha L'alita megtapasztalná, milyen is az, amikor Mordi mama a maga végtelen kedvességével rászabadul az emberre.*
- Milyen volt az utad? Történt bármi különös? Tudod, mostanában akad néhány rabló a környéken. *Közben feltérképezi a jövevényt, figyeli a mozdulatait, a gesztusait. Igyekszik róla minél több mindent megtudni, kiféle, miféle lehet.*
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-12 17:36:48
Üzenet elküldve: 2015-08-12 17:36:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// A nemvárt gond //
*Bizonyára saját baklövései miatt most különösen elnéző, meg egyébként sem az a hisztériás fajta a szolgálóból lett nemes kisasszony. Pusztán saját különös kis története miatt gyanakszik mindenre és mindenkire. Többek közt Yeroughara is, hiszen ahogy vele megtette, amit... könnyedén megteheti bárki mással. Épp hiányzik egy titokzatos rokon? Nem probléma, felszedi azt is az utcáról, ahogy tette azt vele is.
Persze, a rögtön érkező magyarázat csillapítja aggályainak fellobbanó tüzét mielőtt azon teljesen elperzselődne józan ítélőképessége.
Különösebben nincs zavarban, inkább az "ezt nem hiszem el, hogy már megint" reakciót váltják ki belőle a látottak. Ő otthon van, ami a másik hölgyről egyelőre nem mondható el még ha sokkal otthonosabban is mozog az úri környezetben, mint tette azt ő érkezése napján. Kevés dologban ennyire biztos, mint ebben az egyben.*
-Bízzunk benne.
*Válaszol mosolyogva Moonxylwery segítségét illetően. Tényleg nagyon reméli, hogy segít csak az a kérdés, hogy pontosan kin. A felé nyújtott kezet finoman megszorítja üdvözlésképpen, fekete szemei pedig a bájos arcon cikáznak alaposan eszébe vésve L'alita vonásait. Természetesen nem mérhető megjelenése, vagy kinézete a másikéhoz, de ezt is kezdi már megszokni. Arról nem is beszélve, hogy senki nem tudna neki eleget fizet ahhoz, hogy úri göncökben gyötörje magát itthon, szabadidejében.*
-Részemről a szerencse. Albun még úgy sem mesélt soha a rokonságáról, talán tőled többet megtudok majd a rejtélyes di Nomam családról. Biztos izgalmas lehet a történeted.
*Pillant oldalra Kedvesére is miután keze kicsusszan a másik lány markából.*
A hozzászólás írója (Manuri Rimse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.12 17:38:06
*Bizonyára saját baklövései miatt most különösen elnéző, meg egyébként sem az a hisztériás fajta a szolgálóból lett nemes kisasszony. Pusztán saját különös kis története miatt gyanakszik mindenre és mindenkire. Többek közt Yeroughara is, hiszen ahogy vele megtette, amit... könnyedén megteheti bárki mással. Épp hiányzik egy titokzatos rokon? Nem probléma, felszedi azt is az utcáról, ahogy tette azt vele is.
Persze, a rögtön érkező magyarázat csillapítja aggályainak fellobbanó tüzét mielőtt azon teljesen elperzselődne józan ítélőképessége.
Különösebben nincs zavarban, inkább az "ezt nem hiszem el, hogy már megint" reakciót váltják ki belőle a látottak. Ő otthon van, ami a másik hölgyről egyelőre nem mondható el még ha sokkal otthonosabban is mozog az úri környezetben, mint tette azt ő érkezése napján. Kevés dologban ennyire biztos, mint ebben az egyben.*
-Bízzunk benne.
*Válaszol mosolyogva Moonxylwery segítségét illetően. Tényleg nagyon reméli, hogy segít csak az a kérdés, hogy pontosan kin. A felé nyújtott kezet finoman megszorítja üdvözlésképpen, fekete szemei pedig a bájos arcon cikáznak alaposan eszébe vésve L'alita vonásait. Természetesen nem mérhető megjelenése, vagy kinézete a másikéhoz, de ezt is kezdi már megszokni. Arról nem is beszélve, hogy senki nem tudna neki eleget fizet ahhoz, hogy úri göncökben gyötörje magát itthon, szabadidejében.*
-Részemről a szerencse. Albun még úgy sem mesélt soha a rokonságáról, talán tőled többet megtudok majd a rejtélyes di Nomam családról. Biztos izgalmas lehet a történeted.
*Pillant oldalra Kedvesére is miután keze kicsusszan a másik lány markából.*
A hozzászólás írója (Manuri Rimse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.12 17:38:06
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-12 08:26:41
Üzenet elküldve: 2015-08-12 08:26:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A nemvárt gond //
- Ezzel nem lesz gond * biccent mosolyogva a férfi szavaira. Valóban teljes lista van a fejében arról, mi mindenre lesz majd szüksége. Persze az első sorban a ruhák állnak és egy hátas, ami kiszolgálja őt. És hogy mindez talán sok és szégyenletesen pimasz elsőre? Eszébe se jut effélékre gondolni. Ha valóban rokon lenne, ha a hirtelen felvetett közeg valós lenne talán örülne egy-két váltóingnek és a segítségnek. Ám a helyzet más, egészen más.
Bár talán akadna még mondanivalója, vagy csupán kérdezne, az alkalom elszáll, ahogy idegen nő toppan közéjük. Ám nem az esetleg várt módon reagál, nem rebben el Albun közeléből, még csak pír sem futja el arcát. Kíváncsin méregeti a másikat, ki nála sokkal nagyobb zavarban van, noha ennek talán fordítva kellene lennie. *
- Oh, nagyon örülök, hogy megismerhetem. És nagyon sajnálom, hogy csak így váratlanul toppantam be, de nem tudtam, hova máshova is mehetnék * sóhajt fel ártatlanul, egy lépéssel közelítve meg Manuri-t, kezét kedvesen nyújtva felé. Mintha nem is idegen lenne a házban, mintha nem csak most érkezett volna. *
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Syrinne!
- Ezzel nem lesz gond * biccent mosolyogva a férfi szavaira. Valóban teljes lista van a fejében arról, mi mindenre lesz majd szüksége. Persze az első sorban a ruhák állnak és egy hátas, ami kiszolgálja őt. És hogy mindez talán sok és szégyenletesen pimasz elsőre? Eszébe se jut effélékre gondolni. Ha valóban rokon lenne, ha a hirtelen felvetett közeg valós lenne talán örülne egy-két váltóingnek és a segítségnek. Ám a helyzet más, egészen más.
Bár talán akadna még mondanivalója, vagy csupán kérdezne, az alkalom elszáll, ahogy idegen nő toppan közéjük. Ám nem az esetleg várt módon reagál, nem rebben el Albun közeléből, még csak pír sem futja el arcát. Kíváncsin méregeti a másikat, ki nála sokkal nagyobb zavarban van, noha ennek talán fordítva kellene lennie. *
- Oh, nagyon örülök, hogy megismerhetem. És nagyon sajnálom, hogy csak így váratlanul toppantam be, de nem tudtam, hova máshova is mehetnék * sóhajt fel ártatlanul, egy lépéssel közelítve meg Manuri-t, kezét kedvesen nyújtva felé. Mintha nem is idegen lenne a házban, mintha nem csak most érkezett volna. *
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Syrinne!
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-12 01:41:59
Üzenet elküldve: 2015-08-12 01:41:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Az alkimista szobája//
*Öt kis üvegtálka, benne sárga kis folyadékcseppekkel és egy-egy pálcikával várja a kísérlet végét. Ez nagyjából kettőszáz cseppenés a csepegtetőből. Nem túl kellemes, kéne találnia valami más mérési eszközt is és már el is döntötte, hogy kit is kell ilyen feladatokra felkérni. *
~Százhetvenhárom... százhetvennégy...~
*Addig is, folytatódnak a számolások és reméli, nem zavarják meg ebben. Ironikus lenne, ha valakinek pont akkor kellene a segítsége, amikor őneki nincs szüksége más lények jelenlétére, de szerencsére ilyen ritkán fordul elő és akkor se mindig. Az idő mérése mindig is problémás volt, de talán egy egyszerűbb szerkezetet még maga is össze tudna rakni. Bár, üvegmunka, amihez meg nem igazán ért.*
~187...~
*Talán adhatna többet is időnek, mint kettőszáz cseppenés, végül is, nem egy gyors ragasztót akar elérni, hanem egy olyat, ami rendesen megköt. Ha jobban belegondol viszont, a felület olyan kicsi, hogy ez még könnyedén lehet ötször annyi idő, ha egy rendes eszközön próbálná. És ez még csak az első pár kísérlet anyaga, egyelőre annyit tesztel, hogy az öt változat közül mennyi az, ami átmegy az első teszten és örvendetes lenne, ha valamelyik jobb eredményt mutatna fel, mint az egyszerű gyanta, amit a természetből is ki tud nyerni, főleg mert az egyiknek alkotóeleme is.*
~kétszáztizenkettő...~
*Mégis adott egy kis időt. Ez egyébként a legmonotonabb része a feladatának, amikor ténylegesen egy olyan eseményre vár, ami nem a szeme előtt történik, mivel a megkötés egy nagyon halovány színváltáson túl nagyon nem látványos, ellenben a számolgatás nem köti le annyira, mint kellene, így untatja.*
~És ennyi elég is volt. Ideje letesztelni az elsőt.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.12 17:06:42, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Öt kis üvegtálka, benne sárga kis folyadékcseppekkel és egy-egy pálcikával várja a kísérlet végét. Ez nagyjából kettőszáz cseppenés a csepegtetőből. Nem túl kellemes, kéne találnia valami más mérési eszközt is és már el is döntötte, hogy kit is kell ilyen feladatokra felkérni. *
~Százhetvenhárom... százhetvennégy...~
*Addig is, folytatódnak a számolások és reméli, nem zavarják meg ebben. Ironikus lenne, ha valakinek pont akkor kellene a segítsége, amikor őneki nincs szüksége más lények jelenlétére, de szerencsére ilyen ritkán fordul elő és akkor se mindig. Az idő mérése mindig is problémás volt, de talán egy egyszerűbb szerkezetet még maga is össze tudna rakni. Bár, üvegmunka, amihez meg nem igazán ért.*
~187...~
*Talán adhatna többet is időnek, mint kettőszáz cseppenés, végül is, nem egy gyors ragasztót akar elérni, hanem egy olyat, ami rendesen megköt. Ha jobban belegondol viszont, a felület olyan kicsi, hogy ez még könnyedén lehet ötször annyi idő, ha egy rendes eszközön próbálná. És ez még csak az első pár kísérlet anyaga, egyelőre annyit tesztel, hogy az öt változat közül mennyi az, ami átmegy az első teszten és örvendetes lenne, ha valamelyik jobb eredményt mutatna fel, mint az egyszerű gyanta, amit a természetből is ki tud nyerni, főleg mert az egyiknek alkotóeleme is.*
~kétszáztizenkettő...~
*Mégis adott egy kis időt. Ez egyébként a legmonotonabb része a feladatának, amikor ténylegesen egy olyan eseményre vár, ami nem a szeme előtt történik, mivel a megkötés egy nagyon halovány színváltáson túl nagyon nem látványos, ellenben a számolgatás nem köti le annyira, mint kellene, így untatja.*
~És ennyi elég is volt. Ideje letesztelni az elsőt.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.12 17:06:42, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-11 21:27:05
Üzenet elküldve: 2015-08-11 21:27:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
// A nemvárt gond //
*Volt egy olyan érzése, hogy egyszer bekövetkezik egy ehhez hasonló pillanat, és a múlt visszaköszön az életében. De hogy ezt egy fiatal, csinos lány képében teszi, arra azért nem igazán számított. Lopva - vagy kevésbé lopva - méri végig az új rokont.*
- Élni éppen élek. És viszonylag jó erőben is vagyok *vonja mosolyra szája szegletét. Mondjuk ez pont ebben a pillanatban nem igaz, de általában véve igen. A holmik hiányán meg sem lepődik.*
- Gondold végig, mire lesz szükséged, és beszerezzük.
*Ekkor toppan közéjük Syrinne. Nem ment vissza, hogy jelezze, vendége van, ráadásul azt sem tudta, ki fog érkezni. Arra meg nem számított, hogy kedvese a keresésére indul. A fogadóban történtek után nem néz ki túl jól, hogy megint egy hölgyeménnyel ücsörög. Szóval úgy dönt, megelőzi a bajt, kilép a két lány közül, s összeismerteti őket egymással.*
- Szeretném bemutatni neked a kedvesemet, Syrinne Tavil-t *fordul először az új jövevényhez, figyelve kettejük reakcióit.*
- Ő pedig L'alita, az unokahúgom *teszi kölcsönössé az ismeretséget.*
- Váratlanul látogatott meg, előzetesen nem is tudtam az érkezéséről. *Ez inkább Manurinak szól, a másik lány nyilván tisztában van ezzel a ténnyel.* - A városban maradna egy ideig, és szállást keres. Moonxylwery talán tud ebben segíteni. *Mindenképpen szeretne beszélni erről a sötételf úrnővel. Szorgalmasan szállítja a kúriába az új lakókat, de eddig még mindig egyeztetett róla a matrónával. Erősen bizakodhat a sikerben, de ha nem jönne össze, akkor sincs világvége, hiszen a fogadóban is akad szállás.*
*Volt egy olyan érzése, hogy egyszer bekövetkezik egy ehhez hasonló pillanat, és a múlt visszaköszön az életében. De hogy ezt egy fiatal, csinos lány képében teszi, arra azért nem igazán számított. Lopva - vagy kevésbé lopva - méri végig az új rokont.*
- Élni éppen élek. És viszonylag jó erőben is vagyok *vonja mosolyra szája szegletét. Mondjuk ez pont ebben a pillanatban nem igaz, de általában véve igen. A holmik hiányán meg sem lepődik.*
- Gondold végig, mire lesz szükséged, és beszerezzük.
*Ekkor toppan közéjük Syrinne. Nem ment vissza, hogy jelezze, vendége van, ráadásul azt sem tudta, ki fog érkezni. Arra meg nem számított, hogy kedvese a keresésére indul. A fogadóban történtek után nem néz ki túl jól, hogy megint egy hölgyeménnyel ücsörög. Szóval úgy dönt, megelőzi a bajt, kilép a két lány közül, s összeismerteti őket egymással.*
- Szeretném bemutatni neked a kedvesemet, Syrinne Tavil-t *fordul először az új jövevényhez, figyelve kettejük reakcióit.*
- Ő pedig L'alita, az unokahúgom *teszi kölcsönössé az ismeretséget.*
- Váratlanul látogatott meg, előzetesen nem is tudtam az érkezéséről. *Ez inkább Manurinak szól, a másik lány nyilván tisztában van ezzel a ténnyel.* - A városban maradna egy ideig, és szállást keres. Moonxylwery talán tud ebben segíteni. *Mindenképpen szeretne beszélni erről a sötételf úrnővel. Szorgalmasan szállítja a kúriába az új lakókat, de eddig még mindig egyeztetett róla a matrónával. Erősen bizakodhat a sikerben, de ha nem jönne össze, akkor sincs világvége, hiszen a fogadóban is akad szállás.*
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-11 20:39:06
Üzenet elküldve: 2015-08-11 20:39:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Yerougha//
*Ő is úgy van vele, hogy jobb ha bekötözik a férfi kezét és ha ehhez igényel bármiféle segítséget a másik, akkor áll rendelkezésére. Ő sem túl boldog, magát korholja amiért ennyire felelőtlenül bánt a bájitalokkal, hiszen ki tudhatja miféle kimenetele lehetett volna ennek a kis malőrnek.
Megszorítja az övéhez nyúló ép kezet, arcán szomorkás mosoly jelenik meg. Hibát hibára halmoz, mondjon bármit is róla Albun, kifejezetten bénának érzi magát és alkalmasságát illető kételyei feltámadnak sírjukból. A távozást leginkább azért vetette fel, mert nem szeretné ha Albun gyilkolászásba kezdene és annak sem örülne túlzottan ha éppen Taitost sikerülne megöletni. Akkor inkább felvállalja a mártír szerepet újfent a szolgalelkű lény és feladja a másik kettőért.*
-Bocsánatot kérek, tényleg nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle...
//Albun szobája//
*Búcsúztatja a levegőzni induló férfit és ő maga is rendesebben felöltözik. Legalábbis a köntöshöz képest rendesebben, egyébként egy végtelenül egyszerű zöld színű, bájos A vonalú, térdig érő kis nyári ruhát sikerül kihalásznia Twini örökségéből. Különlegessége talán csak annyi, hogy egészen lent két zseb található rajta és az ujjatlan ruha mellkas részét arany fonállal hímzett indaminta gazdagítja. Szereti ezeket a lenge dolgokat, mindig is ilyeneket viselt, csak nem ilyen finom anyagból.
Természetesen az a szégyen nem fogja érni mindennek a tetejébe, hogy a férfire marad a takarítás. Lehúzza az ágyneműt, újat tesz fel és a régit szakszerűen összecsomagolva az ajtó mellé biggyeszti. Majd ha Mordi erre jár elviszi, vagy talán ő maga görgeti le a mosókonyháig. Zárt ajtók mögött (biztos ami biztos) összesepreget odabent és korlátozott lehetőségeihez mérten fel is mossa a padló összepancsolt részeit. Tőrét ruhája alá rejti testéhez szíjazva, ezek után biztosan gyakrabban fogja viselni, majd elpakolja kint maradt üvegcséit. Egyedül a három legújabbat csúsztatja bő zsebébe, hátha Nestar nem unja még annyira az arcát és beengedi megint a dolgozószobájába.
Miközben rendezkedik természetesen a történteken jár pici kis agya. Kattognak a fogaskerekek, de veszettül és valami önérzetféle is mintha felszikrázna a félvérben, de mire már sötét haját rendezgeti feltűzött kontyba már el is feledte a furcsa felindulást. A tükörben figyeli magát hosszasan. Nem azért, mert annyira szép lenne... pusztán csak a vele szemben lévő képtől vár valamiféle választ mielőtt újra Kedvese elé áll. Mit kéne mondjon, hogyan kellene megfogalmaznia ahhoz, hogy szavaival ne okozzon még nagyobb (talán visszafordíthatatlan) károkat és a felszínre törő eszelős féltékenységet a férfiúi büszkeség megsértése nélkül altathassa el.*
~Nesze nekem kihívás.~
*Grimaszol bele saját képébe, majd kilép a szoba ajtaján és a kúria túlsó oldala felé tart.*
~Szólnom kell majd Gidraldsnak is, hogy nézze meg a falat.~
// A nemvárt gond //
*A házban körbekérdezősködik merre látták Albunt lófrálni mert egyik általa tutinak tartott levegőzős helyen sem találta a harcost, amit azért kicsit furcsáll az elhangzottak fényében. Utolsó tippje a konyha lett volna, de az is üres, ellenben talán sikerül kiderítenie, hogy a szalonban van di Nomam úr.
Ha ez így alakul, akkor lépteit arra irányítja növekvő kíváncsisággal, ha bárki be szeretné őt jelenteni érkezése előtt, akkor udvariasan megkéri, hogy ne tegye, ám amit odabent megpillant, arra már nem tud mit mondani. Arcát kezébe temeti egy pillanatra mikor meglátja, hogy imádottja ismét idegen hölgytársaságot élvez. Igaz, ez előtt sincs még pohár, talán csak útbaigazítást kérnek lovagjától ismét. Igen, ezt mantrázza magában miközben hátulról megközelíti őket.*
-Üdvözlöm kisasszony!
*Köszönti az ismeretlent egy halovány mosollyal arcán, ezzel is bizonyítva (magának?), hogy már igazán otthon érzi magát a kúriában.*
*Ő is úgy van vele, hogy jobb ha bekötözik a férfi kezét és ha ehhez igényel bármiféle segítséget a másik, akkor áll rendelkezésére. Ő sem túl boldog, magát korholja amiért ennyire felelőtlenül bánt a bájitalokkal, hiszen ki tudhatja miféle kimenetele lehetett volna ennek a kis malőrnek.
Megszorítja az övéhez nyúló ép kezet, arcán szomorkás mosoly jelenik meg. Hibát hibára halmoz, mondjon bármit is róla Albun, kifejezetten bénának érzi magát és alkalmasságát illető kételyei feltámadnak sírjukból. A távozást leginkább azért vetette fel, mert nem szeretné ha Albun gyilkolászásba kezdene és annak sem örülne túlzottan ha éppen Taitost sikerülne megöletni. Akkor inkább felvállalja a mártír szerepet újfent a szolgalelkű lény és feladja a másik kettőért.*
-Bocsánatot kérek, tényleg nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle...
//Albun szobája//
*Búcsúztatja a levegőzni induló férfit és ő maga is rendesebben felöltözik. Legalábbis a köntöshöz képest rendesebben, egyébként egy végtelenül egyszerű zöld színű, bájos A vonalú, térdig érő kis nyári ruhát sikerül kihalásznia Twini örökségéből. Különlegessége talán csak annyi, hogy egészen lent két zseb található rajta és az ujjatlan ruha mellkas részét arany fonállal hímzett indaminta gazdagítja. Szereti ezeket a lenge dolgokat, mindig is ilyeneket viselt, csak nem ilyen finom anyagból.
Természetesen az a szégyen nem fogja érni mindennek a tetejébe, hogy a férfire marad a takarítás. Lehúzza az ágyneműt, újat tesz fel és a régit szakszerűen összecsomagolva az ajtó mellé biggyeszti. Majd ha Mordi erre jár elviszi, vagy talán ő maga görgeti le a mosókonyháig. Zárt ajtók mögött (biztos ami biztos) összesepreget odabent és korlátozott lehetőségeihez mérten fel is mossa a padló összepancsolt részeit. Tőrét ruhája alá rejti testéhez szíjazva, ezek után biztosan gyakrabban fogja viselni, majd elpakolja kint maradt üvegcséit. Egyedül a három legújabbat csúsztatja bő zsebébe, hátha Nestar nem unja még annyira az arcát és beengedi megint a dolgozószobájába.
Miközben rendezkedik természetesen a történteken jár pici kis agya. Kattognak a fogaskerekek, de veszettül és valami önérzetféle is mintha felszikrázna a félvérben, de mire már sötét haját rendezgeti feltűzött kontyba már el is feledte a furcsa felindulást. A tükörben figyeli magát hosszasan. Nem azért, mert annyira szép lenne... pusztán csak a vele szemben lévő képtől vár valamiféle választ mielőtt újra Kedvese elé áll. Mit kéne mondjon, hogyan kellene megfogalmaznia ahhoz, hogy szavaival ne okozzon még nagyobb (talán visszafordíthatatlan) károkat és a felszínre törő eszelős féltékenységet a férfiúi büszkeség megsértése nélkül altathassa el.*
~Nesze nekem kihívás.~
*Grimaszol bele saját képébe, majd kilép a szoba ajtaján és a kúria túlsó oldala felé tart.*
~Szólnom kell majd Gidraldsnak is, hogy nézze meg a falat.~
// A nemvárt gond //
*A házban körbekérdezősködik merre látták Albunt lófrálni mert egyik általa tutinak tartott levegőzős helyen sem találta a harcost, amit azért kicsit furcsáll az elhangzottak fényében. Utolsó tippje a konyha lett volna, de az is üres, ellenben talán sikerül kiderítenie, hogy a szalonban van di Nomam úr.
Ha ez így alakul, akkor lépteit arra irányítja növekvő kíváncsisággal, ha bárki be szeretné őt jelenteni érkezése előtt, akkor udvariasan megkéri, hogy ne tegye, ám amit odabent megpillant, arra már nem tud mit mondani. Arcát kezébe temeti egy pillanatra mikor meglátja, hogy imádottja ismét idegen hölgytársaságot élvez. Igaz, ez előtt sincs még pohár, talán csak útbaigazítást kérnek lovagjától ismét. Igen, ezt mantrázza magában miközben hátulról megközelíti őket.*
-Üdvözlöm kisasszony!
*Köszönti az ismeretlent egy halovány mosollyal arcán, ezzel is bizonyítva (magának?), hogy már igazán otthon érzi magát a kúriában.*
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-11 20:04:57
Üzenet elküldve: 2015-08-11 20:04:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A nemvárt gond //
* Tudja, hogy a levél mrévadó. Mindannyian elkötelezettjei valakinek a világban. Teljesen mindegy, hogy ez az elkötelezettség vér vagy épp szövetség okán jön-e létra, a lényeg az erőssége. És pont ezért tudja, hogy a férfi nem fogja elzavarni, nem keres kibúvókat. Mindannyian adósok. Bár az ő tartozását nem ismeri, noha mecénása sok mindent elárult, ahogy a levél főbb sodrásait is. Nem mindent, mindent ő sem tudhat, de épp elget ahhoz, hogy ne tudják ellene fordítani helyzetét.
Érdeklődve figyeli Albun vonásait, míg végigfut az írottakon, majd ahogy amaz felállva felé közelít ő is felkél a kanapéról. Nem szeret felnézni senkire, még ilyen értelemben is, így hát adott a helyzet, hogy új rokona megölelje. Szavai hallatán se húzódik el vagy értetlenkedik, csupán torkából szökik fel egy karcos, doromboló kuncogásféle. *
- Igazából magam sem hittem, hogy élnek még rokonaim, kedves kuzin * csatlakozik kérdés nélkül az új szálhoz, majd miután ereszt az ölelés kezével kicsiny táskája felé int. *
- Sajnos holmim jórészét hátra kellett hagynom, az utazás nem tette lehetővé, hogy magammal cipeljem. Remélem mindezek pótlásában is segítségemre leszel.
* Apró utalás, szinte felajánlja a férfi számára a hős lovag szerepét noha mindketten sejtik, ez is része a dolognak. Nem csak szállást kér egy éjre. De persze nem lesz hálátlan, idővel minden tartozás kiegyenlítődik.*
* Tudja, hogy a levél mrévadó. Mindannyian elkötelezettjei valakinek a világban. Teljesen mindegy, hogy ez az elkötelezettség vér vagy épp szövetség okán jön-e létra, a lényeg az erőssége. És pont ezért tudja, hogy a férfi nem fogja elzavarni, nem keres kibúvókat. Mindannyian adósok. Bár az ő tartozását nem ismeri, noha mecénása sok mindent elárult, ahogy a levél főbb sodrásait is. Nem mindent, mindent ő sem tudhat, de épp elget ahhoz, hogy ne tudják ellene fordítani helyzetét.
Érdeklődve figyeli Albun vonásait, míg végigfut az írottakon, majd ahogy amaz felállva felé közelít ő is felkél a kanapéról. Nem szeret felnézni senkire, még ilyen értelemben is, így hát adott a helyzet, hogy új rokona megölelje. Szavai hallatán se húzódik el vagy értetlenkedik, csupán torkából szökik fel egy karcos, doromboló kuncogásféle. *
- Igazából magam sem hittem, hogy élnek még rokonaim, kedves kuzin * csatlakozik kérdés nélkül az új szálhoz, majd miután ereszt az ölelés kezével kicsiny táskája felé int. *
- Sajnos holmim jórészét hátra kellett hagynom, az utazás nem tette lehetővé, hogy magammal cipeljem. Remélem mindezek pótlásában is segítségemre leszel.
* Apró utalás, szinte felajánlja a férfi számára a hős lovag szerepét noha mindketten sejtik, ez is része a dolognak. Nem csak szállást kér egy éjre. De persze nem lesz hálátlan, idővel minden tartozás kiegyenlítődik.*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-11 17:24:24
Üzenet elküldve: 2015-08-11 17:24:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
// A nemvárt gond //
*Kissé furcsán néz. Leül, a lánnyal szemben, mintha ez segítene bármit is abban, hogy kitalálja, kivel van dolga. A méricskélés nem hoz eredményt. Fogalma sincs, mennyiben tartozik rá, hogy valaki a városba jön, szállást és tanulási lehetőséget kér. Netán az Albun név annyira túlnőtt saját határain, hogy minden szerencsevadászt hozzá irányítanak a városból? Átveszi a levelet, megtapogatja.*
~ A pecsét! ~ *Az bizony ismerősnek tűnik. Találkozott vele, hogyne találkozott volna. Feltöri a viaszt, előhúzza a borítékból a benne rejlő tartalmat, és olvasni kezd. A levél elég hosszú, néha bólint, hümmög, vagy épp a fejét csóválja. Még a fiatal hölgyike neve is benne van. Kezdi érteni, mi köze van ehhez az egészhez. Nem kis meglepetés, azt meg kell hagyni. Még egyszer megnézni magának a frissen érkezett teremtést. Aztán feláll, odamegy hozzá, majd ha a másik részéről ugyanezt tapasztalja, és nem ütközik túl nagy ellenállásba, átkarolja, jó hosszan.*
- Tudod, nem hittem volna, hogy megérem ezt a napot. Vagy hogy egyáltalán lesz alkalmam látni valaha. Légy üdvözölve köztünk, kedves unokahúgom.
*Nem tudhatja, L'alita ugyanúgy meglepődik-e, tud-e a levél tartalmáról egyáltalán, vagy csak magával cipelte, vagy sejtette-e, ki is ő.*
*Kissé furcsán néz. Leül, a lánnyal szemben, mintha ez segítene bármit is abban, hogy kitalálja, kivel van dolga. A méricskélés nem hoz eredményt. Fogalma sincs, mennyiben tartozik rá, hogy valaki a városba jön, szállást és tanulási lehetőséget kér. Netán az Albun név annyira túlnőtt saját határain, hogy minden szerencsevadászt hozzá irányítanak a városból? Átveszi a levelet, megtapogatja.*
~ A pecsét! ~ *Az bizony ismerősnek tűnik. Találkozott vele, hogyne találkozott volna. Feltöri a viaszt, előhúzza a borítékból a benne rejlő tartalmat, és olvasni kezd. A levél elég hosszú, néha bólint, hümmög, vagy épp a fejét csóválja. Még a fiatal hölgyike neve is benne van. Kezdi érteni, mi köze van ehhez az egészhez. Nem kis meglepetés, azt meg kell hagyni. Még egyszer megnézni magának a frissen érkezett teremtést. Aztán feláll, odamegy hozzá, majd ha a másik részéről ugyanezt tapasztalja, és nem ütközik túl nagy ellenállásba, átkarolja, jó hosszan.*
- Tudod, nem hittem volna, hogy megérem ezt a napot. Vagy hogy egyáltalán lesz alkalmam látni valaha. Légy üdvözölve köztünk, kedves unokahúgom.
*Nem tudhatja, L'alita ugyanúgy meglepődik-e, tud-e a levél tartalmáról egyáltalán, vagy csak magával cipelte, vagy sejtette-e, ki is ő.*
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-11 16:20:32
Üzenet elküldve: 2015-08-11 16:20:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A nemvárt gond //
* Már-már üdvözült mosoly jelenik meg ajkain, mikor betessékelik a házba. Bár tény, az belülről sokkal inkább sejtet borús hangulatot mintsem a kinti ódonság sugallná. Persze a fekete-bíbor páros nagyon hatásos, maga is igen kedveli a ruházat összeállításánál fontosabb alkalmakkor. Még se bánna némi egyéb színt is, míg várakozni kénytelen. De legalább nem vonódik el figyelme, azt magára fordíthatja megoldva köpenyét, sőt, le is veti, végül is, ha minden jól sikerül marad itt. Vagy valahol a közelben.
Így hát a belépő férfi már bársonyzöld utazóruhájában veheti szemügyre. Zöld a szoknya és a hangsúlyozóan szűk mellény, ellenben az alatta viselt ing fehér, még a kellemetlen út ellenére is.
És maga is végigméri a belépőt, immár valóban érdeklődve, sokat sejtetőn.*
~ Hát te lennél ~ * súgja a halk hang fejében, miközben ajkára már régóta gyakorolt mosoly kúszik, amolyan féloldalas, félszeg, már-már ártatlan. *
- Egy levelet hoztam Önnek, melyben szívességet kérnek a számomra. Új otthont, új helyet keresek, ahol olyan dolgokat tanulhatok, mikre ez idáig lehetőségem nem volt. És drága pártfogóm úgy véli, Ön majd rendelkezésemre áll mindezekben. Még sem engedhetett egy védtelen nőt egyedül egy idegen városba * hunyja le zavartan pilláit, elfedve átható tekintetét. És közben nyúl is mellényébe, igen, mintha csak annyira féltette volna az írást, vagy épp annyira fontosnak tartotta volna, hogy csak szíve mellett érezné biztonságban, húzza elő a pecséttel zárt borítékot és nyújtja át a férfinak. Csak eztán foglal helyet a felkínált kanapén, kecsesen, illőn, melyből látható, ez ideáig se ólban nevelkedett.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.12 17:05:52, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (ezidáig helyett ez idáig).
* Már-már üdvözült mosoly jelenik meg ajkain, mikor betessékelik a házba. Bár tény, az belülről sokkal inkább sejtet borús hangulatot mintsem a kinti ódonság sugallná. Persze a fekete-bíbor páros nagyon hatásos, maga is igen kedveli a ruházat összeállításánál fontosabb alkalmakkor. Még se bánna némi egyéb színt is, míg várakozni kénytelen. De legalább nem vonódik el figyelme, azt magára fordíthatja megoldva köpenyét, sőt, le is veti, végül is, ha minden jól sikerül marad itt. Vagy valahol a közelben.
Így hát a belépő férfi már bársonyzöld utazóruhájában veheti szemügyre. Zöld a szoknya és a hangsúlyozóan szűk mellény, ellenben az alatta viselt ing fehér, még a kellemetlen út ellenére is.
És maga is végigméri a belépőt, immár valóban érdeklődve, sokat sejtetőn.*
~ Hát te lennél ~ * súgja a halk hang fejében, miközben ajkára már régóta gyakorolt mosoly kúszik, amolyan féloldalas, félszeg, már-már ártatlan. *
- Egy levelet hoztam Önnek, melyben szívességet kérnek a számomra. Új otthont, új helyet keresek, ahol olyan dolgokat tanulhatok, mikre ez idáig lehetőségem nem volt. És drága pártfogóm úgy véli, Ön majd rendelkezésemre áll mindezekben. Még sem engedhetett egy védtelen nőt egyedül egy idegen városba * hunyja le zavartan pilláit, elfedve átható tekintetét. És közben nyúl is mellényébe, igen, mintha csak annyira féltette volna az írást, vagy épp annyira fontosnak tartotta volna, hogy csak szíve mellett érezné biztonságban, húzza elő a pecséttel zárt borítékot és nyújtja át a férfinak. Csak eztán foglal helyet a felkínált kanapén, kecsesen, illőn, melyből látható, ez ideáig se ólban nevelkedett.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.12 17:05:52, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (ezidáig helyett ez idáig).
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-11 14:36:01
Üzenet elküldve: 2015-08-11 14:36:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
// A nemvárt gond //
//Albun szobája//
*Elengedi kedvesét, majd letisztogatja és bekötözi sérült kezét. Gyolcs mindig van a szobájában, elvégre harcos volna, akinek mindig szükséges lehet az ilyesmire. Csak aztán öltözik fel. Nem szívesen vérezte volna össze a ruházatát. Úgy érzi magát, mint akit agyonvertek. Syrinne nem könnyítette meg a mai napját, sőt, kis híján végzetessé változtatta. Tomboló, öntudatlan haragjában agyon is csaphatta volna. Talán jobb, ha most adnak egy kis időt egymásnak a gondolkodásra.*
- Szívnom kell egy kis friss levegőt. Aztán megreparálom, ami tönkrement, és feltakarítok. *Amit most a szobájában van, a szilánkok, kifolyt italok, sérült fal, az nem a legszívmelengetőbb látvány. A hangja kissé szomorkásan. Elindul, hogy takarítóeszközöket keressen.*
//Szalon//
*Sokáig nem jut, csak a nappaliig. Majdnem elesik a háznép egyik tagjában, aki pont az ő keresésére indult, s jelzi számára, hogy egy hölgy keresi Albun di Nomamot. Éppenséggel nem vár senkit. Hacsak nem; villan be neki. Zhyannak megadta, hol találhatja meg. Szép is lenne, ha Manuri féltékenységének tárgya megjelenne, itt és most. Ugyanakkor segítséget ígért, ezt nem is fogja megtagadni. Persze, ha egyáltalán ő az.*
- Vezesse a szalonba, rögtön ott leszek! *adja ki az utasítást. Amíg ez megtörténik, gyorsan megkeresi a cselédség egy tagját, hogy cirokseprűt, vizet és valami rongyot kérjen tőle, és azt, hogy ezeket helyezze azokat a szobája bejárata mellé. Csak ez után indul a szalonba, hogy találkozzon a hölggyel. Belép. Csodálkozó pillantás, enyhén megemelt szemöldök. Soha életében nem látta még ezt a nőt. A talányok száma egyre szaporodik.*
- Albun di Nomam vagyok. Miben lehetek a szolgálatára? *Egy kézmozdulattal jelzi a másiknak, hogy foglaljon bátran helyet. Bőven van hova. Érzi, saját magának is tanácsos lesz majd leülnie. Épp túl van egy őrjöngési rohamon, ami iszonyúan kimerítette, a keze pedig bekötözve. Nincs a legjobb formájában.*
//Albun szobája//
*Elengedi kedvesét, majd letisztogatja és bekötözi sérült kezét. Gyolcs mindig van a szobájában, elvégre harcos volna, akinek mindig szükséges lehet az ilyesmire. Csak aztán öltözik fel. Nem szívesen vérezte volna össze a ruházatát. Úgy érzi magát, mint akit agyonvertek. Syrinne nem könnyítette meg a mai napját, sőt, kis híján végzetessé változtatta. Tomboló, öntudatlan haragjában agyon is csaphatta volna. Talán jobb, ha most adnak egy kis időt egymásnak a gondolkodásra.*
- Szívnom kell egy kis friss levegőt. Aztán megreparálom, ami tönkrement, és feltakarítok. *Amit most a szobájában van, a szilánkok, kifolyt italok, sérült fal, az nem a legszívmelengetőbb látvány. A hangja kissé szomorkásan. Elindul, hogy takarítóeszközöket keressen.*
//Szalon//
*Sokáig nem jut, csak a nappaliig. Majdnem elesik a háznép egyik tagjában, aki pont az ő keresésére indult, s jelzi számára, hogy egy hölgy keresi Albun di Nomamot. Éppenséggel nem vár senkit. Hacsak nem; villan be neki. Zhyannak megadta, hol találhatja meg. Szép is lenne, ha Manuri féltékenységének tárgya megjelenne, itt és most. Ugyanakkor segítséget ígért, ezt nem is fogja megtagadni. Persze, ha egyáltalán ő az.*
- Vezesse a szalonba, rögtön ott leszek! *adja ki az utasítást. Amíg ez megtörténik, gyorsan megkeresi a cselédség egy tagját, hogy cirokseprűt, vizet és valami rongyot kérjen tőle, és azt, hogy ezeket helyezze azokat a szobája bejárata mellé. Csak ez után indul a szalonba, hogy találkozzon a hölggyel. Belép. Csodálkozó pillantás, enyhén megemelt szemöldök. Soha életében nem látta még ezt a nőt. A talányok száma egyre szaporodik.*
- Albun di Nomam vagyok. Miben lehetek a szolgálatára? *Egy kézmozdulattal jelzi a másiknak, hogy foglaljon bátran helyet. Bőven van hova. Érzi, saját magának is tanácsos lesz majd leülnie. Épp túl van egy őrjöngési rohamon, ami iszonyúan kimerítette, a keze pedig bekötözve. Nincs a legjobb formájában.*
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-11 14:04:06
Üzenet elküldve: 2015-08-11 14:04:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A nemvárt gond //
* Szíve szerint táncot járna, és biztos benne, hogy nem is akármilyet. Végül is, nem hiába fordítottak annyi időt a taníttatására, nem hiába ismertettek meg vele megannyi táncfajtát, míg végül meglelte a saját lépéseit is. Most még sem alkalmas az idő, talán majd később, talán majd ha a helyzet úgy hozza, adhat bemutatót belőle. De nem most.
Az öregnek, sőt vénséges vénnek tűnő épületet fürkészik kék szemei, a magas ablakokat, az egész ház sugallta sötétséget. Másnak talán riasztó lehet, ám számára sokkal inkább érdekes, sokat sejtető, hisz maga sem fél a sötéttől. Olyan kellemes az, rejtő, óvó, takaró, mint az éj, melyben olykor sajátos táncát járja.
Kopog vagy épp csengőt ránt, attól függően mit talál, majd ötujjas fésűvel túr végig kibomlott haján, hogy a végén újfent összefogja a fekete szalaggal, mi eddig zabolázta tincseit. Aztán következik sötétkék úti köpenye, megigazítva a ráncokat, nem mintha sokat tehetne érte. Hosszú út áll mögötte, és rögvest idejött. Még sem nézhet ki úgy, mintha most lépett volna ki az öltöztetőszobájából. *
- Albun di Nomam-t keresem, azt mondták, ennél a háznál találom meg * nyilvánítja ki szándékát, amint valaki hajlandó ajtót nyitni számára. És csak most éled a remény, hogy valóban itt leli a keresettet, és nem kell visszafelé is megtennie gyalogszerrel az utat abba a bizonyos fogadóba, amit annyian ajánlgattak. Vajon nem lett volna jobb még is ott felfrissülni, foglalt szobában hagyni a csomagot és úgy érkezni? Már teljesen felesleges gondolat.*
* Szíve szerint táncot járna, és biztos benne, hogy nem is akármilyet. Végül is, nem hiába fordítottak annyi időt a taníttatására, nem hiába ismertettek meg vele megannyi táncfajtát, míg végül meglelte a saját lépéseit is. Most még sem alkalmas az idő, talán majd később, talán majd ha a helyzet úgy hozza, adhat bemutatót belőle. De nem most.
Az öregnek, sőt vénséges vénnek tűnő épületet fürkészik kék szemei, a magas ablakokat, az egész ház sugallta sötétséget. Másnak talán riasztó lehet, ám számára sokkal inkább érdekes, sokat sejtető, hisz maga sem fél a sötéttől. Olyan kellemes az, rejtő, óvó, takaró, mint az éj, melyben olykor sajátos táncát járja.
Kopog vagy épp csengőt ránt, attól függően mit talál, majd ötujjas fésűvel túr végig kibomlott haján, hogy a végén újfent összefogja a fekete szalaggal, mi eddig zabolázta tincseit. Aztán következik sötétkék úti köpenye, megigazítva a ráncokat, nem mintha sokat tehetne érte. Hosszú út áll mögötte, és rögvest idejött. Még sem nézhet ki úgy, mintha most lépett volna ki az öltöztetőszobájából. *
- Albun di Nomam-t keresem, azt mondták, ennél a háznál találom meg * nyilvánítja ki szándékát, amint valaki hajlandó ajtót nyitni számára. És csak most éled a remény, hogy valóban itt leli a keresettet, és nem kell visszafelé is megtennie gyalogszerrel az utat abba a bizonyos fogadóba, amit annyian ajánlgattak. Vajon nem lett volna jobb még is ott felfrissülni, foglalt szobában hagyni a csomagot és úgy érkezni? Már teljesen felesleges gondolat.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-11 02:10:33
Üzenet elküldve: 2015-08-11 02:10:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Manuri//
*A tőr eldobása okos döntés. Így már közelebb engedi magához kedvesét, hagyja, hogy közelebbről is megvizsgálja sérült tenyerét. A szoba padlóján folt jelzi, hogy ott roppanthatta össze a fiolát, a falon pedig enyhe repedések mutatják, hogy volt dolga vele.*
- Maradjunk inkább a kötözésnél. *Maga is inkább ezen a véleményen van. Nem szeretne most bájitalokkal kísérletezni. A régiek törött és kifolyt maradványait is elég lesz majd eltávolítaniuk a szobából.
A ház elhagyására szóló ajánlatot fontolóra veszi, de nem akar élni vele. Ami történt, megtörtént. Nem volt önmaga, még ha ki is mondott néhány dolgot, azt normális körülmények között nem tenné. Vagy legfeljebb, ha egyedül van, és megivott már úgy három flaska bort.*
- Nem szeretném, ha elmennél *fogja meg marasztalón a lány kezét. Az események fényében azért van egy olyan rossz érzése, mintha egy szerencsétlenül elsült szabadulási kísérletnek lett volna a tanúja és részese. Ha így van, és ez később megerősítést nyer, nem marasztalja a másikat, de ha az iménti kijelentései szolgálnak okul, melyekre nem is igazán emlékszik, akkor az nem elegendő ok kapcsolatuk felbontásához.* - Te is tudod, hogy az nem én voltam; ne vedd komolyan. *Persze nehéz lesz ettől elvonatkoztatni.*
*A tőr eldobása okos döntés. Így már közelebb engedi magához kedvesét, hagyja, hogy közelebbről is megvizsgálja sérült tenyerét. A szoba padlóján folt jelzi, hogy ott roppanthatta össze a fiolát, a falon pedig enyhe repedések mutatják, hogy volt dolga vele.*
- Maradjunk inkább a kötözésnél. *Maga is inkább ezen a véleményen van. Nem szeretne most bájitalokkal kísérletezni. A régiek törött és kifolyt maradványait is elég lesz majd eltávolítaniuk a szobából.
A ház elhagyására szóló ajánlatot fontolóra veszi, de nem akar élni vele. Ami történt, megtörtént. Nem volt önmaga, még ha ki is mondott néhány dolgot, azt normális körülmények között nem tenné. Vagy legfeljebb, ha egyedül van, és megivott már úgy három flaska bort.*
- Nem szeretném, ha elmennél *fogja meg marasztalón a lány kezét. Az események fényében azért van egy olyan rossz érzése, mintha egy szerencsétlenül elsült szabadulási kísérletnek lett volna a tanúja és részese. Ha így van, és ez később megerősítést nyer, nem marasztalja a másikat, de ha az iménti kijelentései szolgálnak okul, melyekre nem is igazán emlékszik, akkor az nem elegendő ok kapcsolatuk felbontásához.* - Te is tudod, hogy az nem én voltam; ne vedd komolyan. *Persze nehéz lesz ettől elvonatkoztatni.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-11 01:47:50
Üzenet elküldve: 2015-08-11 01:47:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Yerougha//
*Tény, hogy Yerougha a jelek szerint visszanyerte régi önmagát, ezt lassan Manurinak is sikerül megállapítania. Lenéz a sebzett kézre, majd a tőrre, majd újra a kézre pillant és újra a tőrre, aztán szinte eldobja a fegyvert magától a földre és enyhén megrázza a fejét jelezve: semmi köze a kettőnek egymáshoz, de tényleg.
Bólogatva erősíti meg az emlékeket.*
-Fogalmam sincs, de már nincs benne és soha többet nem is lesz ebben a szobában többet belőle semmilyen formában!
*Szusszantva ül le az ágy szélére.*
-Mutasd a kezed.
*Nyújtja mancsait utána, de nem kap a férfi után.*
-Elrepedt a kezedben, gondolom így bejutott a szervezetedbe. Olyan volt az egész tényleg, mintha valami rohamod lenne. Fenyegetőztél, belevágtál a falba, meg ilyenek. Mondanám, hogy adok egy zöld bájitalt is, ami azonnal begyógyítja a sebet, de nem hiszem, hogy most ilyesmit szeretnél magadba dönteni. Most bekötözhetnénk, aztán majd megmutatod egy gyógyítónak, mit szólsz?
*Ráncolja össze fekete szemöldökeit aggódva, s ha úgy ítéli meg, hogy kellően lecsillapodott már Albun, akkor óvatosan előhozakodik a történtek többi részletének hatásával.*
-Figyelj csak, ha gondolod... én elmehetek. Ha úgy gondolod valójában, ahogy mondtad, akkor én inkább elmegyek. Senkit nem akartam bajba keverni és nem akartam neked se bosszúságot okozni.
*Tény, hogy Yerougha a jelek szerint visszanyerte régi önmagát, ezt lassan Manurinak is sikerül megállapítania. Lenéz a sebzett kézre, majd a tőrre, majd újra a kézre pillant és újra a tőrre, aztán szinte eldobja a fegyvert magától a földre és enyhén megrázza a fejét jelezve: semmi köze a kettőnek egymáshoz, de tényleg.
Bólogatva erősíti meg az emlékeket.*
-Fogalmam sincs, de már nincs benne és soha többet nem is lesz ebben a szobában többet belőle semmilyen formában!
*Szusszantva ül le az ágy szélére.*
-Mutasd a kezed.
*Nyújtja mancsait utána, de nem kap a férfi után.*
-Elrepedt a kezedben, gondolom így bejutott a szervezetedbe. Olyan volt az egész tényleg, mintha valami rohamod lenne. Fenyegetőztél, belevágtál a falba, meg ilyenek. Mondanám, hogy adok egy zöld bájitalt is, ami azonnal begyógyítja a sebet, de nem hiszem, hogy most ilyesmit szeretnél magadba dönteni. Most bekötözhetnénk, aztán majd megmutatod egy gyógyítónak, mit szólsz?
*Ráncolja össze fekete szemöldökeit aggódva, s ha úgy ítéli meg, hogy kellően lecsillapodott már Albun, akkor óvatosan előhozakodik a történtek többi részletének hatásával.*
-Figyelj csak, ha gondolod... én elmehetek. Ha úgy gondolod valójában, ahogy mondtad, akkor én inkább elmegyek. Senkit nem akartam bajba keverni és nem akartam neked se bosszúságot okozni.
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-11 01:35:54
Üzenet elküldve: 2015-08-11 01:35:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Manuri//
*Valami, nagyon halványan rémlik, de tényleg olyan, mintha valaki mással történt volna meg. Fél szeme a fegyveren.*
- Nem én hadonászok egy tőrrel, idegesen *csóválja meg a fejét. Aztán lepillant fájdalmasan lüktető tenyerére: véres. Újabb pillantás a tőrre. Saját szempontjából nézve akár a lánnyal is csúnya dolgok történhettek, ami miatt fenyegetést jelenthet. A bizalma és a kedvesében való hite azonban sokkal erősebb ennél.*
- Hiszen az imént még itt voltunk békében, és a bájitalokról beszéltél nekem. *Ez tökéletesen rémlik. A kárminvörös italt fel is fedezi az asztalon, sőt, még egy-két színes üvegcsét is, valamint néhány sötétebb foltot.* - Aztán odadobtad nekem azt a fekete itallal töltött fiolát. *Elhallgat, a lassan visszatérő gondolatok cikáznak a fejében. Sokat nem tud ezekről a holmikról. Még mindig csak annyit, hogy a fekete az általában véve nem túl jó.*
- Mi volt benne? *szegezi aztán a kérdést Manurinak.*
*Valami, nagyon halványan rémlik, de tényleg olyan, mintha valaki mással történt volna meg. Fél szeme a fegyveren.*
- Nem én hadonászok egy tőrrel, idegesen *csóválja meg a fejét. Aztán lepillant fájdalmasan lüktető tenyerére: véres. Újabb pillantás a tőrre. Saját szempontjából nézve akár a lánnyal is csúnya dolgok történhettek, ami miatt fenyegetést jelenthet. A bizalma és a kedvesében való hite azonban sokkal erősebb ennél.*
- Hiszen az imént még itt voltunk békében, és a bájitalokról beszéltél nekem. *Ez tökéletesen rémlik. A kárminvörös italt fel is fedezi az asztalon, sőt, még egy-két színes üvegcsét is, valamint néhány sötétebb foltot.* - Aztán odadobtad nekem azt a fekete itallal töltött fiolát. *Elhallgat, a lassan visszatérő gondolatok cikáznak a fejében. Sokat nem tud ezekről a holmikról. Még mindig csak annyit, hogy a fekete az általában véve nem túl jó.*
- Mi volt benne? *szegezi aztán a kérdést Manurinak.*
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-11 01:20:40
Üzenet elküldve: 2015-08-11 01:20:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Yerougha//
*A felszólítással csak azt éri el a férfi, hogy Manuri visszaugrik az ágytól, de a tőrt nem szándékozik eltenni még akkor sem ha játszi könnyedséggel csavarhatná ki a kezéből a másik és könnyedén fordíthatná ellene saját fegyverét.
Kétkedve, bizalmatlanul méregeti mennyire beszámítható már a másik, vagy tényleg el kell szaladjon Nestar szobájáig?*
-Miazhogymitörtént?
*Hadarja a tőrt leengedve.*
-Teljesen kikeltél magadból! Olyanokat mondtál, hogy... hogy... *Épp csak felidéz pár szót, ismét érzi hogy könny szökik szemébe, így arcát el kell fordítsa, hogy "észrevétlen" kipisloghassa.*
-Egyik pillanatban még viccelődtünk, aztán idegrohamot kaptál és mindenkit meg akartál ölni.
~Varázsütésre.~
*A felszólítással csak azt éri el a férfi, hogy Manuri visszaugrik az ágytól, de a tőrt nem szándékozik eltenni még akkor sem ha játszi könnyedséggel csavarhatná ki a kezéből a másik és könnyedén fordíthatná ellene saját fegyverét.
Kétkedve, bizalmatlanul méregeti mennyire beszámítható már a másik, vagy tényleg el kell szaladjon Nestar szobájáig?*
-Miazhogymitörtént?
*Hadarja a tőrt leengedve.*
-Teljesen kikeltél magadból! Olyanokat mondtál, hogy... hogy... *Épp csak felidéz pár szót, ismét érzi hogy könny szökik szemébe, így arcát el kell fordítsa, hogy "észrevétlen" kipisloghassa.*
-Egyik pillanatban még viccelődtünk, aztán idegrohamot kaptál és mindenkit meg akartál ölni.
~Varázsütésre.~
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-11 00:34:39
Üzenet elküldve: 2015-08-11 00:34:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Manuri//
*A hallása már tökéletes. Meg az az érzéke is, ami a böködéseket fogja fel. Szóval a lába mozdul. Manuri nagy szerencséjére azért vissza nem rúg. Inkább lassan megfordul, bódultan. Még nem tért teljesen magához. Kinyitja a szemét. Az első, akit megpillant, kedves, aki föléhajol, egy tőrrel a kezében.*
- Teszed le gyorsan? *rivall rá ellentmondást nem tűrően. Épp csak egy pillanatra ájul el, aztán már rögtön fegyvert fognak rá. Mondjuk az imént ő is ezt csinálta a lánnyal, de az sokkal kellemesebb élmény volt mindkettőjük számára.*
- Mi történt? *kérdi. Valamennyire azért tisztában van vele, de csak ködösen és ködön át emlékezik az eseményekre, melyeket mintha másvalaki követett volna el. Legalábbis mostani tudatával nem érzi a tetteket a sajátjának.*
*A hallása már tökéletes. Meg az az érzéke is, ami a böködéseket fogja fel. Szóval a lába mozdul. Manuri nagy szerencséjére azért vissza nem rúg. Inkább lassan megfordul, bódultan. Még nem tért teljesen magához. Kinyitja a szemét. Az első, akit megpillant, kedves, aki föléhajol, egy tőrrel a kezében.*
- Teszed le gyorsan? *rivall rá ellentmondást nem tűrően. Épp csak egy pillanatra ájul el, aztán már rögtön fegyvert fognak rá. Mondjuk az imént ő is ezt csinálta a lánnyal, de az sokkal kellemesebb élmény volt mindkettőjük számára.*
- Mi történt? *kérdi. Valamennyire azért tisztában van vele, de csak ködösen és ködön át emlékezik az eseményekre, melyeket mintha másvalaki követett volna el. Legalábbis mostani tudatával nem érzi a tetteket a sajátjának.*
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-08-11 00:03:20
Üzenet elküldve: 2015-08-11 00:03:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Yerougha//
*Annyira tudta, hogy a füle botját se fogja mozdítani senki, hiába visít. Ez a büntetése amiért szinte álló nap a szobájában nyögdécsel! A szomszédok átka.*
-Fenébe! ~Hol van ilyenkor Gidralds is?!~
*Dühöng most ő a folyosón és már épp rászánná magát, hogy az ajtófélfától elszakadva elszaladjon az alkimista szobájáig, mikor mocorgásra lesz figyelmes bentről.*
-Albun?
*Lép vissza a szobába valamivel nyugodtabban, bár tőrét baljába helyezi vissza miközben megközelíti az ágyat és az azon kinyúlt pasast.*
-Albun, hallasz? Hallasz engem?
*Szólogatja újfent a harcost és finoman megbökdösi lábát is, hátha legalább azt ki tudja tapogatni él-e még.*
*Annyira tudta, hogy a füle botját se fogja mozdítani senki, hiába visít. Ez a büntetése amiért szinte álló nap a szobájában nyögdécsel! A szomszédok átka.*
-Fenébe! ~Hol van ilyenkor Gidralds is?!~
*Dühöng most ő a folyosón és már épp rászánná magát, hogy az ajtófélfától elszakadva elszaladjon az alkimista szobájáig, mikor mocorgásra lesz figyelmes bentről.*
-Albun?
*Lép vissza a szobába valamivel nyugodtabban, bár tőrét baljába helyezi vissza miközben megközelíti az ágyat és az azon kinyúlt pasast.*
-Albun, hallasz? Hallasz engem?
*Szólogatja újfent a harcost és finoman megbökdösi lábát is, hátha legalább azt ki tudja tapogatni él-e még.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760