//Manuri//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz!//
*A csók természetesen jár. A mai néhány száz után ez meg sem kottyan. Meg még bájitalbemutatót is kap hozzá, szóval tökélegesen elégedett lehet.*
- Köszönöm *cuppan az újabb puszi a kárminvörös italért. Ha az erőt növeli, kifejezetten hasznosan jöhet ütközetben, bár gyengének éppenséggel így sem mondható. A változatos pompában felbukkanó italok neve nem sokat mond a számára. Inkább a színek beszélnek. Kezdi érte, Manuri miért mondta annak idején, hogy őt inkább a színek érdeklik. Csak a feketére vonja meg a szemöldökét. Ez a fajta, bárhol is forduljon elő, ritkán jelent jót, de lehet, hogy ez a bájitaltanban máshogy van. A feléje repülő italt reflexszerűen kapja el. Sötétsége különleges, kicsit baljós, valami vészhozó ősi szépség sugárzik belőle.*
- Lehet, hogy a nemi vágyat élénkíti *emeli meg vigyorogva a fiolát kedvese felé. Az aztán kifejezetten szép lenne, valószínűleg már Arthenior vezető párjává lépnének elő e téren. Néhány pillanat múlva kissé elkomorodik. Erről eszébe jut, amit az imént hallott Manuritól. A másik fickó, az előélet, a folyópart, az egymásba fonódó testekről alkotott dühödt képzet. Az ital roppan a kezében, felsértve tenyerét; arcizmai megfeszülnek.*
- Szóval idejön, igaz? *hangja fokozatosan olyanná válik, mint az ereje és hatalma tudatában lévő, áldozatával játszadozó nagyvadé; félig kacagva mondja el a mondatot, szinte átbökve szemével a lányt. Aztán a keserű félelem-tévképek jönnek.* - Talán meg sem várja az őszt. Egyenesen ideeszi a fene, bepofátlankodik az otthonomba, a szobánkba, aztán együttléteink emlékére majd itt dönget meg téged az asztalon, amíg nem leszek itthon, mi? Aztán belemászik az agyadba, és ott is felcsinál, újra meg újra.
*A világ igencsak egyszerűnek tűnik most, kevés szereplővel. Az ellenséggel, az árulóval és az igazságot hozó bosszúállóval, akinek ősi jogon minden megengedett. Ép keze ökölben, majd tenyérbe nyílik, és égbe hallhatón dördül a szoba falán. Apró füstszerűség száll a szoba levegőjébe.*
- Élheti világát a cafkájával együtt *vicsorít. A kontrollérzékét szinte teljesen elveszíti, a düh és a paranoia átveszi az irányítást. Manuri jobban teszi, ha hátrébb húzódik. Gyanakvása és tévhite csak gyűlik és gyűlik, lassan körvonalazódnak az első tervek a mágus kegyetlen megkínzására és elpusztítására, bár szóba még nem sikerül öntenie őket.*
- Megdöglesz, Taitos *villan sötéten, vészjóslón a tekintete.*
A hozzászólás írója (Yerougha Enchris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.10 22:21:01