Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-03 18:39:54
Üzenet elküldve: 2013-02-03 18:39:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 189
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 189
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
* Beesteledett már a város felett. Odakint az utcákon sötétség uralkodik, már a csillagok is fent díszelegnek világítva az égbolton. Bent a Dwirinthalen kúriában sem uralkodik sokkal világosabb. Kellemes félhomály van a házban, amit a sötételfek szeretnek. Lilanna is hozzászokott már ehhez a fényviszonyhoz eléggé hamar. A délután folyamán szépen kitakarította a legtöbb helyiséget, segített felaggatni a díszítéseket. Már akkor tudták jól, hogy ezen az estén bál kerül megszervezésre. Volt hát tennivalója a kúria háznépének. Bizony, senki sem tétlenkedhetett, a szakácstól kezdve a kertészen át a szobalányokig bezárólag mindenkinek akadt valami feladat, amit ha elvégeztek már is volt egy másik, azt is el kellett végezni. Kifáradtak már estére, mégsem pihenhetett mindenki. A lány is ezek közé tartozik. Rá a felszolgálás feladata várakozik, pont mint néhány cselédleánynak is. Elegánsabb felszolgálóruhát öltöttek magukra és a díszes főteremben jártak-keltek, a kezükben megrakott tálcakkal, rajtuk különféle finomságokkal, italokkal. Idő közben a meghívott vendégek is megérkeznek, hol egyesében, hol pedig egyszerre többen.*
- Jó estét kívánok uram! Esetleg kér?*kérdezi meg a tálcára célozva. Ez a kérdés természetesen elmarad, ha a vendég előre kérette az ételt, avagy italt. Abban az esetben megállt az illető mellett és a tálcáját féléje nyújtotta, hogy levehesse róla amit kért.*
* Beesteledett már a város felett. Odakint az utcákon sötétség uralkodik, már a csillagok is fent díszelegnek világítva az égbolton. Bent a Dwirinthalen kúriában sem uralkodik sokkal világosabb. Kellemes félhomály van a házban, amit a sötételfek szeretnek. Lilanna is hozzászokott már ehhez a fényviszonyhoz eléggé hamar. A délután folyamán szépen kitakarította a legtöbb helyiséget, segített felaggatni a díszítéseket. Már akkor tudták jól, hogy ezen az estén bál kerül megszervezésre. Volt hát tennivalója a kúria háznépének. Bizony, senki sem tétlenkedhetett, a szakácstól kezdve a kertészen át a szobalányokig bezárólag mindenkinek akadt valami feladat, amit ha elvégeztek már is volt egy másik, azt is el kellett végezni. Kifáradtak már estére, mégsem pihenhetett mindenki. A lány is ezek közé tartozik. Rá a felszolgálás feladata várakozik, pont mint néhány cselédleánynak is. Elegánsabb felszolgálóruhát öltöttek magukra és a díszes főteremben jártak-keltek, a kezükben megrakott tálcakkal, rajtuk különféle finomságokkal, italokkal. Idő közben a meghívott vendégek is megérkeznek, hol egyesében, hol pedig egyszerre többen.*
- Jó estét kívánok uram! Esetleg kér?*kérdezi meg a tálcára célozva. Ez a kérdés természetesen elmarad, ha a vendég előre kérette az ételt, avagy italt. Abban az esetben megállt az illető mellett és a tálcáját féléje nyújtotta, hogy levehesse róla amit kért.*
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-03 18:36:41
Üzenet elküldve: 2013-02-03 18:36:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Bellgaraf ügyesen színlelt vidámsága egy pillanat alatt elpárolog. Hátrányban van, és csakis ennek köszönhető, hogy nem esik ellenfele torkának, pedig az kettesben is aligha lenne kifizetődő, vagy legalábbis fölös kockázatot jelentene. Gúnyosan meghajol Den és Lazzur felé, és megfordul a hátát mutatva nekik. Ez normál esetben soha nem tenné, de nem hiszi, hogy ez a kis hencegő hátba szúrja. Elvégre a vendégek előtt ügyelnie kéne "jó hírére". Szeme villámokat szór, ahogy otthagyja megaláztatásának helyszínét. Az erdőbe megy, és bár mozgása még most is nyugodt, és méltóságteljes, legszívesebben kibelezne valakit, aki valószínűleg Den lenne. Ám az a fellángolás, ugyanolyan rövid életű, mint az érzelmek úgy általában Bellgaraf lelkében. Amikor elhagyja a Gazdagnegyedet, már az egész találkozás nem több egy kellemetlen emléknél.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-03 17:43:34
Üzenet elküldve: 2013-02-03 17:43:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
- Lazzur, örvendek. Remélem nem gond a strázsa.
*Lép nagybátyja mellé, de hamar tovább is mozdul, hiszen megjön Louis úr, a zenész.*
- Louis Archel, a híres zenész, megtiszteltetés. Remélem kiváló zenei érzékét nem hagyta otthonában, s megosztja velünk mágikus hangzásait.
*Kis bókáradat az üdvözléshez kötve, de jól tudja milyenek a művészek. Szeretik, ha tehetségüket az egekig magasztalják, bizonyára Louis sem kivétel. Beljebb is tessékeli, majd megmutatja, hol lesz a fellépésének színhelye, a kis színpad, melyen már pár kiváló, hibátlan hangszer várja. Hamarosan a hangolás apró gyermeteg zöngéit követi a lágyan andalító muzsika.
A kis bonyodalom, mi a kapuban, illetve inkább az előtt kezd kibontakozni, kellemetlenül érinti. Szerencsére határozott fellépése, egész pontosan a fajtárs mellkasára megteszi hatását. Nem sok telik bele, hogy Laz bácsi is színre lépjen, majd így ketten hallgathatják a magyarázkodást.
Ujjait megfürdeti ezüstkék tincsei közt, újfent apró áramütés elméjébe az érzés, hogy ilyen rövid. Sely jogosan vette haját, de zavaró még. Meg kell szoknia.*
- Lealacsonyító a puszta feltételezés. Ha kocsmában verekedtem is valaha, ott élve aligha maradt más, mint a fegyvertársaim. És te nem vagy közülük való! Hord el magad!
*Pillantásával ölni tudna, de legalábbis a pokol ezer bugyrának kínját gyerekes játékká avanzsáló a tekintete.
Közben megérkezik egy újabb szolgáló, az a futár fiú, akit Sely oly örömmel vett fel.*
- Kérem, ne zavarja ez a kis jelenet, a báli díszek már fent vannak, hamarosan érkeznek a vendégek is. Remélem tudja, hogy mi lesz a dolga.
*Azzal útjára is engedi Zetriat-ot, hogy készülhessen, mert bizony a vendégek közt fog szlalomozni és pont. Tekintete ismét gyilkosan villan a betolakodóra.*
- Lazzur, örvendek. Remélem nem gond a strázsa.
*Lép nagybátyja mellé, de hamar tovább is mozdul, hiszen megjön Louis úr, a zenész.*
- Louis Archel, a híres zenész, megtiszteltetés. Remélem kiváló zenei érzékét nem hagyta otthonában, s megosztja velünk mágikus hangzásait.
*Kis bókáradat az üdvözléshez kötve, de jól tudja milyenek a művészek. Szeretik, ha tehetségüket az egekig magasztalják, bizonyára Louis sem kivétel. Beljebb is tessékeli, majd megmutatja, hol lesz a fellépésének színhelye, a kis színpad, melyen már pár kiváló, hibátlan hangszer várja. Hamarosan a hangolás apró gyermeteg zöngéit követi a lágyan andalító muzsika.
A kis bonyodalom, mi a kapuban, illetve inkább az előtt kezd kibontakozni, kellemetlenül érinti. Szerencsére határozott fellépése, egész pontosan a fajtárs mellkasára megteszi hatását. Nem sok telik bele, hogy Laz bácsi is színre lépjen, majd így ketten hallgathatják a magyarázkodást.
Ujjait megfürdeti ezüstkék tincsei közt, újfent apró áramütés elméjébe az érzés, hogy ilyen rövid. Sely jogosan vette haját, de zavaró még. Meg kell szoknia.*
- Lealacsonyító a puszta feltételezés. Ha kocsmában verekedtem is valaha, ott élve aligha maradt más, mint a fegyvertársaim. És te nem vagy közülük való! Hord el magad!
*Pillantásával ölni tudna, de legalábbis a pokol ezer bugyrának kínját gyerekes játékká avanzsáló a tekintete.
Közben megérkezik egy újabb szolgáló, az a futár fiú, akit Sely oly örömmel vett fel.*
- Kérem, ne zavarja ez a kis jelenet, a báli díszek már fent vannak, hamarosan érkeznek a vendégek is. Remélem tudja, hogy mi lesz a dolga.
*Azzal útjára is engedi Zetriat-ot, hogy készülhessen, mert bizony a vendégek közt fog szlalomozni és pont. Tekintete ismét gyilkosan villan a betolakodóra.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-03 15:20:00
Üzenet elküldve: 2013-02-03 15:20:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
// Dwirinthalen-bál //
*A Gazdagnegyed utcáin alig találni pár embert, mindenki a hamarosan el kezdödő bálra készül. 'Hogy miféle bálra?' Kérdezhetik a tájékozatlanok. Egyszerű a válasz, az újonnan érkezett mélységi család, a Dwirinthalenek rendezik meg kúriájukban, és minden kedves látogatót szívesen várnak. Zetriat is pontosan a rendezvény helyszíne felé tart, mivel a megjelenés minden alkalmazottnak kötelező. Az elf nem fogadta kitörő örömmel, mikor megtudta a hírt. Jobban szeret az erdőben kószálni vagy egy fán pihenni, mint a vendégek kissebb hada közt szlalomozni. Öltözete semmiben sem különbözik a hétköznapi viseletétől, egyedül bőrvértjétől szabadult meg a jeles alkalom végett. "Még most sem értem miért kell megjelennem." Szerencsére a nemesek csicsás épületei között egész jól ki ismeri magát, így nem telik sok időbe már az öreg kétszárnyú ajtó előtt találja magát. A belépés előtt egy bólintással köszönti az őröket, és megosztja velük ki ő és miért is van itt. Ha tehetné nem itt lenne, de nincs más választása, ez a feladata hát megteszi. Ha az ajtónállók be engedik belép az épületbe, ami most még sem oly sötét, mint első látogatásakor. Ennek oka a falakon elhelyezett gyér lángokkal pislákoló fáklyák. Így nem is annyira zord a ház összképe. A vendégek még nem érkeztek meg, csak néhány szolgáló, a zenész, Lazzur és Den na meg persze az ismeretlen betolakodó vehető észre. A hegyes fülű nem szeretné zavarni a három, az ő szemszögéből társalgó sötételfet, inkább megáll tisztességes távolságba és vár mígy valaki meg nem szólítja.*
*A Gazdagnegyed utcáin alig találni pár embert, mindenki a hamarosan el kezdödő bálra készül. 'Hogy miféle bálra?' Kérdezhetik a tájékozatlanok. Egyszerű a válasz, az újonnan érkezett mélységi család, a Dwirinthalenek rendezik meg kúriájukban, és minden kedves látogatót szívesen várnak. Zetriat is pontosan a rendezvény helyszíne felé tart, mivel a megjelenés minden alkalmazottnak kötelező. Az elf nem fogadta kitörő örömmel, mikor megtudta a hírt. Jobban szeret az erdőben kószálni vagy egy fán pihenni, mint a vendégek kissebb hada közt szlalomozni. Öltözete semmiben sem különbözik a hétköznapi viseletétől, egyedül bőrvértjétől szabadult meg a jeles alkalom végett. "Még most sem értem miért kell megjelennem." Szerencsére a nemesek csicsás épületei között egész jól ki ismeri magát, így nem telik sok időbe már az öreg kétszárnyú ajtó előtt találja magát. A belépés előtt egy bólintással köszönti az őröket, és megosztja velük ki ő és miért is van itt. Ha tehetné nem itt lenne, de nincs más választása, ez a feladata hát megteszi. Ha az ajtónállók be engedik belép az épületbe, ami most még sem oly sötét, mint első látogatásakor. Ennek oka a falakon elhelyezett gyér lángokkal pislákoló fáklyák. Így nem is annyira zord a ház összképe. A vendégek még nem érkeztek meg, csak néhány szolgáló, a zenész, Lazzur és Den na meg persze az ismeretlen betolakodó vehető észre. A hegyes fülű nem szeretné zavarni a három, az ő szemszögéből társalgó sötételfet, inkább megáll tisztességes távolságba és vár mígy valaki meg nem szólítja.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-03 14:42:01
Üzenet elküldve: 2013-02-03 14:42:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Végre valahára a saját ágyában ébred. Egy kivételes alkalom. Ahogy kinyitja álmatag pilláit rádöbben, hogy bizony ma van a várva vár nap. A bál. Így hát ki is pattan az ágyból, majd nyújtózkodik egy nagyot. Az asztalához sétál, hogy meggyújtson három gyertyát. A halovány fény elég ahhoz, hogy felöltse bálra szánt elegáns ruháját, hogy kicsinosítsa magát s hogy behangolja kedves hangszerét, mivel készült erre a jeles estére.
Először is a ruhakölteménnyel kezdi a készülődést. Még előző nap este készítette elő, mi most a szekrény ajtaján lóg. Egy vérvörös színű, bokáig érő, nyakpántos selyemruha, minek az egész háta nyitott, egészen derékig. Elegáns, letisztult de mégis feltűnő. Leakassza a fáról, majd magára ölti. Igazán testhezálló, jól kiemeli testalkatát. Ehhez a pompás ruhához egy hozzáillő magasított sarkú csizmát vesz fel. Leül az ágyára, majd kihúzza az éjjeliszekrény fiókját, miben ékszereit tartja. Mutatóujjára felhúzza családi gyűrűjét, amit még édesanyjától kapott, azután elővesz egy pókmedállal díszített láncot, mit a nyakára aggat. A többit otthagyja, hiszen nem szeretne túlzásokba esni. Ennyi bőven elég. Felkel, hogy bejárassa a magassarkú cipőjét, hogy ne törje a lábát, így járkálás közben fésüli ki hosszú fehér haját.*
~Hmmm, megcsináljam kontyba vagy ne? Hmmm! Csak feltűzöm, így nem lóg majd a szemembe.~
*Azzal kétoldalt hátrafogva hajtincseit felcsatolja pár vöröses csattal. S ezzel elkészült. Már csak annyi van hátra, hogy behangolja hegedűjét, hogy ne okozzon csalódást mikor fellép egy kisebb tömeg előtt. Szerencsére nem lámpalázas, így a lámpaláz messziről elkerüli. Egyesével pendíti meg a húrokat, s úgy néz ki, hogy minden rendben van. Vonójával egyszer-egyszer végighúz rajta, mi szépen megszólal. Tökéletes. Lerakja az asztalra, majd kimegy a szobájából, hogy megnézze kik vannak már itt. Óvatosan bezárja ajtaját, majd elindul a lépcső felé, ám nem megy le, a lépcső tetejéről figyeli az érkezőket. Végig néz az előtéren, ragyogóan fest, tán így még nem is látta. Gyönyörű. Látja a matróna öccsét, Denawarien-t, kihez bűnös szálak fűződnek és lát egy illetőt, ki hangolja a hangszereket. Egyenlőre nincs sok érkező. Így csendben visszasétál a szobájába s felkészül az előadására.*
*Végre valahára a saját ágyában ébred. Egy kivételes alkalom. Ahogy kinyitja álmatag pilláit rádöbben, hogy bizony ma van a várva vár nap. A bál. Így hát ki is pattan az ágyból, majd nyújtózkodik egy nagyot. Az asztalához sétál, hogy meggyújtson három gyertyát. A halovány fény elég ahhoz, hogy felöltse bálra szánt elegáns ruháját, hogy kicsinosítsa magát s hogy behangolja kedves hangszerét, mivel készült erre a jeles estére.
Először is a ruhakölteménnyel kezdi a készülődést. Még előző nap este készítette elő, mi most a szekrény ajtaján lóg. Egy vérvörös színű, bokáig érő, nyakpántos selyemruha, minek az egész háta nyitott, egészen derékig. Elegáns, letisztult de mégis feltűnő. Leakassza a fáról, majd magára ölti. Igazán testhezálló, jól kiemeli testalkatát. Ehhez a pompás ruhához egy hozzáillő magasított sarkú csizmát vesz fel. Leül az ágyára, majd kihúzza az éjjeliszekrény fiókját, miben ékszereit tartja. Mutatóujjára felhúzza családi gyűrűjét, amit még édesanyjától kapott, azután elővesz egy pókmedállal díszített láncot, mit a nyakára aggat. A többit otthagyja, hiszen nem szeretne túlzásokba esni. Ennyi bőven elég. Felkel, hogy bejárassa a magassarkú cipőjét, hogy ne törje a lábát, így járkálás közben fésüli ki hosszú fehér haját.*
~Hmmm, megcsináljam kontyba vagy ne? Hmmm! Csak feltűzöm, így nem lóg majd a szemembe.~
*Azzal kétoldalt hátrafogva hajtincseit felcsatolja pár vöröses csattal. S ezzel elkészült. Már csak annyi van hátra, hogy behangolja hegedűjét, hogy ne okozzon csalódást mikor fellép egy kisebb tömeg előtt. Szerencsére nem lámpalázas, így a lámpaláz messziről elkerüli. Egyesével pendíti meg a húrokat, s úgy néz ki, hogy minden rendben van. Vonójával egyszer-egyszer végighúz rajta, mi szépen megszólal. Tökéletes. Lerakja az asztalra, majd kimegy a szobájából, hogy megnézze kik vannak már itt. Óvatosan bezárja ajtaját, majd elindul a lépcső felé, ám nem megy le, a lépcső tetejéről figyeli az érkezőket. Végig néz az előtéren, ragyogóan fest, tán így még nem is látta. Gyönyörű. Látja a matróna öccsét, Denawarien-t, kihez bűnös szálak fűződnek és lát egy illetőt, ki hangolja a hangszereket. Egyenlőre nincs sok érkező. Így csendben visszasétál a szobájába s felkészül az előadására.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-03 13:37:05
Üzenet elküldve: 2013-02-03 13:37:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Denawarien, Lazzur//
*A sötételf visszatámadás nélkül tűri a rúgást, hisz ez a legokosabb amit tehet, ha már bebambulta a házat és rossz felé jött. Hátratántorodik, és gyorsan végigméri a társaságot. Hármójukkal nem bírna el, ezt mindenféle előképzettség nélkül is látná, szóval előveszi legártatlanabb arckifejezését. Bár félő, hogy szeme gyilkos villogása elárulja, ugyanis éppen arról fantáziál, hogy mit csinálna legszívesebben az útját álló fajtársával. Leporolja ruháját, húzza az időt, addig is amíg képes lesz valami ésszerű magyarázatot kitalálni, arról, hogy mit is csinált az előbb. Helyzete jóval könnyebb lenne, ha ő maga tudná, mit csinált.*
- Aranyos kutya, nem kétséges, hogy rendes gazdája van.
*Hiába erőlteti agyát, semmi hihető magyarázat nem jut eszébe. Úgyhogy egy eléggé egyszerű megoldás mellett dönt, ami minden fantáziát nélkülöz, viszont az igazat mondja. Így kerülheti el legjobban a zavaró keresztkérdéseket, és a hazudozásba való belebonyolódást. Ekkor azonban szinte önkéntelenül buknak elő szájából a szavak, amiket immár Denhez intéz.*
- Hát nem ismersz meg? Ezer éve nem láttalak! Nem rémlik az a kocsmai verekedés?
*Abból indul ki, hogy mint minden normális sötételf, Den is jó pár tömegverekedésben szerepelt már, amik általában kocsmákban szoktak kitörni.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.03 13:41:50, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák, központozás javítása. Továbbá a "sötételf"-et még mindig nem rövidítjük "self"-nek IC.
*A sötételf visszatámadás nélkül tűri a rúgást, hisz ez a legokosabb amit tehet, ha már bebambulta a házat és rossz felé jött. Hátratántorodik, és gyorsan végigméri a társaságot. Hármójukkal nem bírna el, ezt mindenféle előképzettség nélkül is látná, szóval előveszi legártatlanabb arckifejezését. Bár félő, hogy szeme gyilkos villogása elárulja, ugyanis éppen arról fantáziál, hogy mit csinálna legszívesebben az útját álló fajtársával. Leporolja ruháját, húzza az időt, addig is amíg képes lesz valami ésszerű magyarázatot kitalálni, arról, hogy mit is csinált az előbb. Helyzete jóval könnyebb lenne, ha ő maga tudná, mit csinált.*
- Aranyos kutya, nem kétséges, hogy rendes gazdája van.
*Hiába erőlteti agyát, semmi hihető magyarázat nem jut eszébe. Úgyhogy egy eléggé egyszerű megoldás mellett dönt, ami minden fantáziát nélkülöz, viszont az igazat mondja. Így kerülheti el legjobban a zavaró keresztkérdéseket, és a hazudozásba való belebonyolódást. Ekkor azonban szinte önkéntelenül buknak elő szájából a szavak, amiket immár Denhez intéz.*
- Hát nem ismersz meg? Ezer éve nem láttalak! Nem rémlik az a kocsmai verekedés?
*Abból indul ki, hogy mint minden normális sötételf, Den is jó pár tömegverekedésben szerepelt már, amik általában kocsmákban szoktak kitörni.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.03 13:41:50, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák, központozás javítása. Továbbá a "sötételf"-et még mindig nem rövidítjük "self"-nek IC.
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-03 10:48:38
Üzenet elküldve: 2013-02-03 10:48:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 142
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
* Fellépőruhája a megszokott eleganciát hozza, hiszen ugyanaz, mint eddig. Legalább is ugyan olyanra csináltatta. Az ujjatlan, fekete mellény gallérja kicsit magasabb az átlagétól, de nem kell még vissza hajtani ahhoz, hogy szabadon körbe nézhessen viselője. Persze ehhez egyenes tartás szükséges, Louis-ban ennek nincs hiánya. Szoknyája egész bokáig ér, s szintúgy fekete, csak úgy mint csizmája. Az egyetlen különbség, hogy míg a csizma a fények játékát vadul visszatükrözve csillan az érdeklődők szeme felé, addig ruházata csak ott enged némi nemű fénylésnek, ahol a nemes sötétkék cérnával hímzett indaminta húzódik. Nem túl sok, talán három lehet, s háta közepén egy ötvenhat szirmú virág nyílik, melynek közepén egy apró fog látható. Különös szimbólum meg kell hagyni. Maga a fogadás is eléggé nemes, s így még inkább megköveteli a nemes hangszert. Fekete hegedűt tart bárdunk a kezében, a hozzá való vonóval egyetemben egyetlen kemény borításos tokban. *
* Megérkezve köszön akinek köszönnie kell, majd a pódiumhoz siet. Noha hegedűje lesz az est fénypontja, azért szeretné ha a többi hangszer is rendben lenne. Behangolja őket, majd átnézi, hogy van e rajta sérülés. Sérült hangszerrel nem lehet szépen játszani. Szerencsére erre odafigyelt a házigazda, így nem lesz probléma, minden zajkeltő kitűnő állapotban van. A tokot leteszi maga mellé, majd egy hangos köhintést enged el. Jó az akusztika, hátul az egyik szolga erre nézett, szóval ott is jól lehetett hallani. Pompás. Minden a megbeszélt dolgok szerint halad eddig, ez tetszik Louis-nak. Körbe tekint. Kezdenek lassan szállingózni, így egy kis széket húz oda magához, s a megfelelő helyre teszi. Leül, ismét köhint, megfelelő. Akkor már csak a bemelegítés hiányzik. Hátra tekintve a lantot választja elsőnek. Halk, kellemes dallam tör fel belőle, mely inkább az érzékekre hat, lassan hömpölyög, mintha láthatatlan kezek fonnák körbe a befelé érkezőket, s tessékelnék beljebb. Egészen andalító, tipikusan olyan melódia ami arra hivatott, hogy elfeledtesse a kinti dolgokat az érkezőkkel valamelyest, s felkészítse őket a mulatás eme kissé visszafogott formájára. Ujjai kezdenek bemelegedni, csuklói is, lassan minden készen áll... már csak a vendégeket kell becsalogatni a parkettre. *
* Fellépőruhája a megszokott eleganciát hozza, hiszen ugyanaz, mint eddig. Legalább is ugyan olyanra csináltatta. Az ujjatlan, fekete mellény gallérja kicsit magasabb az átlagétól, de nem kell még vissza hajtani ahhoz, hogy szabadon körbe nézhessen viselője. Persze ehhez egyenes tartás szükséges, Louis-ban ennek nincs hiánya. Szoknyája egész bokáig ér, s szintúgy fekete, csak úgy mint csizmája. Az egyetlen különbség, hogy míg a csizma a fények játékát vadul visszatükrözve csillan az érdeklődők szeme felé, addig ruházata csak ott enged némi nemű fénylésnek, ahol a nemes sötétkék cérnával hímzett indaminta húzódik. Nem túl sok, talán három lehet, s háta közepén egy ötvenhat szirmú virág nyílik, melynek közepén egy apró fog látható. Különös szimbólum meg kell hagyni. Maga a fogadás is eléggé nemes, s így még inkább megköveteli a nemes hangszert. Fekete hegedűt tart bárdunk a kezében, a hozzá való vonóval egyetemben egyetlen kemény borításos tokban. *
* Megérkezve köszön akinek köszönnie kell, majd a pódiumhoz siet. Noha hegedűje lesz az est fénypontja, azért szeretné ha a többi hangszer is rendben lenne. Behangolja őket, majd átnézi, hogy van e rajta sérülés. Sérült hangszerrel nem lehet szépen játszani. Szerencsére erre odafigyelt a házigazda, így nem lesz probléma, minden zajkeltő kitűnő állapotban van. A tokot leteszi maga mellé, majd egy hangos köhintést enged el. Jó az akusztika, hátul az egyik szolga erre nézett, szóval ott is jól lehetett hallani. Pompás. Minden a megbeszélt dolgok szerint halad eddig, ez tetszik Louis-nak. Körbe tekint. Kezdenek lassan szállingózni, így egy kis széket húz oda magához, s a megfelelő helyre teszi. Leül, ismét köhint, megfelelő. Akkor már csak a bemelegítés hiányzik. Hátra tekintve a lantot választja elsőnek. Halk, kellemes dallam tör fel belőle, mely inkább az érzékekre hat, lassan hömpölyög, mintha láthatatlan kezek fonnák körbe a befelé érkezőket, s tessékelnék beljebb. Egészen andalító, tipikusan olyan melódia ami arra hivatott, hogy elfeledtesse a kinti dolgokat az érkezőkkel valamelyest, s felkészítse őket a mulatás eme kissé visszafogott formájára. Ujjai kezdenek bemelegedni, csuklói is, lassan minden készen áll... már csak a vendégeket kell becsalogatni a parkettre. *
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-03 00:36:16
Üzenet elküldve: 2013-02-03 00:36:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál - a bejárat környékén//
*Laz elvégezte a házi feladatát...
Megtisztította a páncélját és fegyverzetét. Nem állhat elvégre a család legidősebb tagja úgy a vendégek serege elé, mint valami koszos eb. Bár Lazac eb, annak ellenére nem koszos kifejezetten, így a hasonlat nem túl helytálló.
Lazzurnak kedve nincs az egészhez. Mondhatni nem kérdezték meg Őt erről az egészről... azt mondták itt kell lenni. Mosolyogni kell és kész.
Szerencsére viszont a mosolyt nem kell erőltesse, elvégre végig sisak lesz rajta. Ha pedig szerencséje van, miután beinvitálta a vendégeket talán eltűzhet innen a vérbe. Mondjuk fel a szobájába, egy kiadós alvásra, amit az elmúlt napokban nem bírt megtenni... vagy még jobb. Egy kis séta az erdőben.
De egyenlőre nem agonizál azon, mit tudna csinálni. Kiveszi a részét az adott munkából s a kert körbejárása után, megindul a bejárat felé...
//Bellgarf Hir és Denawarien Dwirinthalen//
*Éppen időben fordul be a sarkon, meglátja amint valami eléggé elbizakodott fajtársa egyszerűen csak úgy be akar menni.
Lazac vérmesen ugat. Fenéért is kötötte meg a leányt zsörtölődik a páncélos sötételf, azzal odalép az ugató kutyához és elengedi, ám megfogja láncos nyakörvét a szukának, mert látja drága rokona Den, gond nélkül útját állja az alaknak. Ám az még nem tiszta a férfi miként reagál, az ágáló Lazaccal megindul Laz is a férfi felé.*
-Fajtárs hallgasson a rokonra. Az eb ma még nem evett.
*Szól a rostély alól határozottan Lazzur és a férfi oldalánál áll meg. Lazacot alig lehet visszatartani. Az eb kifordítaná a férfit a bőréből.
Ha ezt a kis félreértést pedig letudták, Lazzur vált majd pár szót Dennel és nekikezd kedvenc foglalatosságának... az álldogálásnak.*
*Laz elvégezte a házi feladatát...
Megtisztította a páncélját és fegyverzetét. Nem állhat elvégre a család legidősebb tagja úgy a vendégek serege elé, mint valami koszos eb. Bár Lazac eb, annak ellenére nem koszos kifejezetten, így a hasonlat nem túl helytálló.
Lazzurnak kedve nincs az egészhez. Mondhatni nem kérdezték meg Őt erről az egészről... azt mondták itt kell lenni. Mosolyogni kell és kész.
Szerencsére viszont a mosolyt nem kell erőltesse, elvégre végig sisak lesz rajta. Ha pedig szerencséje van, miután beinvitálta a vendégeket talán eltűzhet innen a vérbe. Mondjuk fel a szobájába, egy kiadós alvásra, amit az elmúlt napokban nem bírt megtenni... vagy még jobb. Egy kis séta az erdőben.
De egyenlőre nem agonizál azon, mit tudna csinálni. Kiveszi a részét az adott munkából s a kert körbejárása után, megindul a bejárat felé...
//Bellgarf Hir és Denawarien Dwirinthalen//
*Éppen időben fordul be a sarkon, meglátja amint valami eléggé elbizakodott fajtársa egyszerűen csak úgy be akar menni.
Lazac vérmesen ugat. Fenéért is kötötte meg a leányt zsörtölődik a páncélos sötételf, azzal odalép az ugató kutyához és elengedi, ám megfogja láncos nyakörvét a szukának, mert látja drága rokona Den, gond nélkül útját állja az alaknak. Ám az még nem tiszta a férfi miként reagál, az ágáló Lazaccal megindul Laz is a férfi felé.*
-Fajtárs hallgasson a rokonra. Az eb ma még nem evett.
*Szól a rostély alól határozottan Lazzur és a férfi oldalánál áll meg. Lazacot alig lehet visszatartani. Az eb kifordítaná a férfit a bőréből.
Ha ezt a kis félreértést pedig letudták, Lazzur vált majd pár szót Dennel és nekikezd kedvenc foglalatosságának... az álldogálásnak.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-02 20:03:34
Üzenet elküldve: 2013-02-02 20:03:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Hamarosan kezdődik. Igen, a kis bál, mit Sely úgy várt és tervezett. Den számára csak egy újabb alkalom, mikor láthatja nővére mennyire beleéli magát a társadalmi életbe és helyzetét kihasználva, kapcsolatrendszerét tovább építi. De jól is teszi, hiszen a város vezetése a cél, oda kell bejutni, majd lassan felemészteni az egész helyet. Talán az öcskösnek szán egy kisebb részt a városból, mint bűntanyává tehet. Szép álom...
Ám nem oly szép, mint a terem, mit a bálra rendeztek be az étkezőből. A falakon fáklyatartókban gyér lángok pislognak, hogy a félhomálytól csak egy árnyalattal legyen világosabb, mélységiek szemére igazítva a helyzetet. A plafonról fehér virágcsodák lógnak láncos tartójukban, ahogy a sötét falaktól szinte világítanak azok is. Az egyik fal mentén, szemben a bejárattal, végig vörös terítős asztalok, rajta a már elkészített kis falatok és italok. Az a szakács jól végezte a dolgát, bár nm volt nehéz a feladata.
A sarokban egy apró pódium, mellette pár különböző, jó minőségű hangszer, hogy a zenész ne szenvedjen hiányt. A fáradozóknak pár széket is raktak az asztaltól tovább a fal tövébe, hogy tagjaikat ott pihentessék, esetleg az út után, mi ide vezette őket, vagy a tánctól majd megfáradván foglaljanak helyet. Az ajtót nyitja, s úgy is hagyja, nem árt egy kis légmozgás. Idő is van éppen, lassan érkezniük kell. Még nm a vendégek, kiket hívtak, előbb érkezzenek az alkalmazottak. Egy kis szabadidőt kaptak a báli munka előtt, így várakozik most Den.
Érkeznie kell a szakácsnak, ha elfogyna az étek, készítsen többet, s a felszolgáláshoz értőknek. Lazzur bácsikája is megérkezhet lassan, hogy őrséggel várja a vendégeket, kik pénz fejében lépnek majd be. Louis, az Archel fajzat is lassan betoppanhat, hogy tiszteletét adja, s zenéjével elkápráztassa a közönségét, ahogy az elvárható egy olyan névvel, mint amit ő visel. Bár, reméli tehetsége maradandóbb lesz, mint családjuk volt, bár talán csak megbújnak, míg eljő a Sötétség...
Ruházata kivételesen elegánsabb, bár sokban nem különbözik, talán csak az anyag finomsága és a csizma tisztasága. Az ing alatt most is alkarvédői vannak, készen bármire, pusztán fegyvere nincs oldalán. Szobájában maradt, berendezésre vár még az is, ám előbb a bál, majd a régi bútorok eladása, s jótékonyan való értékesítése. De nem szabad ennyire előre rohanni, első a bál...
Az előtér is szinte ragyog, bár ott a díszítés a régi, pár növény és néhány régi festmény, a bejárattal szembeni lépcsősor tetején pedig Xselyahra csodálatossága ragyog vissza a belépőkre. Egy pillanatra elidőzik a kéklő szempár, azúrjaiban furcsa csillanás, majd a bejárathoz lép. Mikor jönnek? Neki kell kiosztani mindenkit, míg Sely felkészül, megkérte bűnös öccsét, ki szavát vette és értette, majd teljesíti, mint tudja. Vajon mennyi lesz a létszám? Számtalan, vagy pusztán az a réteg, kiket ők hívtak meg? Idővel elválik, ám a közönség előtt, kellene a színtársulat...*
// Bellgaraf Hir //
*Egy időben a sötételffel, bentről egy másik férfi lép ki. Ezüstöskék haja rövid, mitől mostanában kicsit morcosabb az átlagnál. Ezért kicsit mérges, ahogy a fajtabeli egyre csak közeledik, az őröket semmibe véve, Denawarien szempárjában gyilkos izzással, lábát lendítve, váratlanul mellkason próbálja rúgni, hirtelen jött tolórúgása esélytelen, hogy védekezésbe ütközzön, hiszen ő is teljesen véletlenszerűen támadott.*
- Pusztulj innen rögvest, vagy feldarabollak és a kutyák elé vetlek.
*Erre rögvest fel is ugat Lazac, a házőrző szuka, bár a házhoz van láncolva, mit Lazzur gazdája épített neki, ezért csupán morgást hallat.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.02 20:48:02, a következő indokkal:
Megbeszélés alapján átjavítva.
*Hamarosan kezdődik. Igen, a kis bál, mit Sely úgy várt és tervezett. Den számára csak egy újabb alkalom, mikor láthatja nővére mennyire beleéli magát a társadalmi életbe és helyzetét kihasználva, kapcsolatrendszerét tovább építi. De jól is teszi, hiszen a város vezetése a cél, oda kell bejutni, majd lassan felemészteni az egész helyet. Talán az öcskösnek szán egy kisebb részt a városból, mint bűntanyává tehet. Szép álom...
Ám nem oly szép, mint a terem, mit a bálra rendeztek be az étkezőből. A falakon fáklyatartókban gyér lángok pislognak, hogy a félhomálytól csak egy árnyalattal legyen világosabb, mélységiek szemére igazítva a helyzetet. A plafonról fehér virágcsodák lógnak láncos tartójukban, ahogy a sötét falaktól szinte világítanak azok is. Az egyik fal mentén, szemben a bejárattal, végig vörös terítős asztalok, rajta a már elkészített kis falatok és italok. Az a szakács jól végezte a dolgát, bár nm volt nehéz a feladata.
A sarokban egy apró pódium, mellette pár különböző, jó minőségű hangszer, hogy a zenész ne szenvedjen hiányt. A fáradozóknak pár széket is raktak az asztaltól tovább a fal tövébe, hogy tagjaikat ott pihentessék, esetleg az út után, mi ide vezette őket, vagy a tánctól majd megfáradván foglaljanak helyet. Az ajtót nyitja, s úgy is hagyja, nem árt egy kis légmozgás. Idő is van éppen, lassan érkezniük kell. Még nm a vendégek, kiket hívtak, előbb érkezzenek az alkalmazottak. Egy kis szabadidőt kaptak a báli munka előtt, így várakozik most Den.
Érkeznie kell a szakácsnak, ha elfogyna az étek, készítsen többet, s a felszolgáláshoz értőknek. Lazzur bácsikája is megérkezhet lassan, hogy őrséggel várja a vendégeket, kik pénz fejében lépnek majd be. Louis, az Archel fajzat is lassan betoppanhat, hogy tiszteletét adja, s zenéjével elkápráztassa a közönségét, ahogy az elvárható egy olyan névvel, mint amit ő visel. Bár, reméli tehetsége maradandóbb lesz, mint családjuk volt, bár talán csak megbújnak, míg eljő a Sötétség...
Ruházata kivételesen elegánsabb, bár sokban nem különbözik, talán csak az anyag finomsága és a csizma tisztasága. Az ing alatt most is alkarvédői vannak, készen bármire, pusztán fegyvere nincs oldalán. Szobájában maradt, berendezésre vár még az is, ám előbb a bál, majd a régi bútorok eladása, s jótékonyan való értékesítése. De nem szabad ennyire előre rohanni, első a bál...
Az előtér is szinte ragyog, bár ott a díszítés a régi, pár növény és néhány régi festmény, a bejárattal szembeni lépcsősor tetején pedig Xselyahra csodálatossága ragyog vissza a belépőkre. Egy pillanatra elidőzik a kéklő szempár, azúrjaiban furcsa csillanás, majd a bejárathoz lép. Mikor jönnek? Neki kell kiosztani mindenkit, míg Sely felkészül, megkérte bűnös öccsét, ki szavát vette és értette, majd teljesíti, mint tudja. Vajon mennyi lesz a létszám? Számtalan, vagy pusztán az a réteg, kiket ők hívtak meg? Idővel elválik, ám a közönség előtt, kellene a színtársulat...*
// Bellgaraf Hir //
*Egy időben a sötételffel, bentről egy másik férfi lép ki. Ezüstöskék haja rövid, mitől mostanában kicsit morcosabb az átlagnál. Ezért kicsit mérges, ahogy a fajtabeli egyre csak közeledik, az őröket semmibe véve, Denawarien szempárjában gyilkos izzással, lábát lendítve, váratlanul mellkason próbálja rúgni, hirtelen jött tolórúgása esélytelen, hogy védekezésbe ütközzön, hiszen ő is teljesen véletlenszerűen támadott.*
- Pusztulj innen rögvest, vagy feldarabollak és a kutyák elé vetlek.
*Erre rögvest fel is ugat Lazac, a házőrző szuka, bár a házhoz van láncolva, mit Lazzur gazdája épített neki, ezért csupán morgást hallat.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.02 20:48:02, a következő indokkal:
Megbeszélés alapján átjavítva.
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-02 18:05:34
Üzenet elküldve: 2013-02-02 18:05:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Ankpuff Cselfes - felvételi játék vége//
*Révén nem kap választ a hallgatag leánytól nem vár tova, lévén el kell intézze a gnóm dolgát.
Azzal határozott léptekkel bemegy a kúriába.
Selyt keresi. Elvégre neki tartozik elszámolással. Tán úrnőjének van némi ideje, nagybátyjára s végighallgatja a vénülő alak mondandóját.
Csakhamar rá is talál a fogadó teremben Úrnőjére s elmondja a következőket:"Úrnőm elintéztem a kopogtató illető ügyét. Egy gnóm jelentkezett a család hirdetésére. Őrnek. Ne nézzen rám így, én sem erre készültem, de nem küldhettem el elvből. Felmértem. Az ürge egy igazi dumagép... veszélyesebb a nyelve mint a keze. Viszonylag otthonosan mozogna a feladatai terén, ám az erőnléte hagy maga után kívánni valót. Úgy vélem időhúzónak jó lesz az alak. Engedelmeddel Úrnőm felvenném... próbaidőre. A sorsáról pedig később mond majd ítéletet kegyed. Megfelel? Mert ha igen, akkor közlöm vele, s munkába is állítom."
Megkapja a választ, s különösebb érzelgősség vagy mázaskodás után magára hagyja úrnőjét, hogy a dolgával tudjon az foglalkozni.
Kilép a kapun s a gnóm felé indul. Közben kutyáját Lazacot maga mellé inti.*
-A következő kérdést ha nem bánja Ank nem hallgatom meg. Munkába lett állítva. Határozott próbaidőn van. Felméri a família többi tagja a képességét. Napokon belül szerzek magának egyenfelszerelést. Addig ha kívánja maradhat itt is vagy elintézheti ügyes-bajos dolgait. Végeztünk. Leléphet fiam.
*Mondja azzal melldobbantással szalutál. A Fennsíkon így üdvözölték egymást a katonák.
Azzal magára hagyja a gnómot s nekilát a kutyaház további építésének. Révén még a teteje nincs kész... aztán bélés belé és már meg is van a kutyamenedék.*
*Révén nem kap választ a hallgatag leánytól nem vár tova, lévén el kell intézze a gnóm dolgát.
Azzal határozott léptekkel bemegy a kúriába.
Selyt keresi. Elvégre neki tartozik elszámolással. Tán úrnőjének van némi ideje, nagybátyjára s végighallgatja a vénülő alak mondandóját.
Csakhamar rá is talál a fogadó teremben Úrnőjére s elmondja a következőket:"Úrnőm elintéztem a kopogtató illető ügyét. Egy gnóm jelentkezett a család hirdetésére. Őrnek. Ne nézzen rám így, én sem erre készültem, de nem küldhettem el elvből. Felmértem. Az ürge egy igazi dumagép... veszélyesebb a nyelve mint a keze. Viszonylag otthonosan mozogna a feladatai terén, ám az erőnléte hagy maga után kívánni valót. Úgy vélem időhúzónak jó lesz az alak. Engedelmeddel Úrnőm felvenném... próbaidőre. A sorsáról pedig később mond majd ítéletet kegyed. Megfelel? Mert ha igen, akkor közlöm vele, s munkába is állítom."
Megkapja a választ, s különösebb érzelgősség vagy mázaskodás után magára hagyja úrnőjét, hogy a dolgával tudjon az foglalkozni.
Kilép a kapun s a gnóm felé indul. Közben kutyáját Lazacot maga mellé inti.*
-A következő kérdést ha nem bánja Ank nem hallgatom meg. Munkába lett állítva. Határozott próbaidőn van. Felméri a família többi tagja a képességét. Napokon belül szerzek magának egyenfelszerelést. Addig ha kívánja maradhat itt is vagy elintézheti ügyes-bajos dolgait. Végeztünk. Leléphet fiam.
*Mondja azzal melldobbantással szalutál. A Fennsíkon így üdvözölték egymást a katonák.
Azzal magára hagyja a gnómot s nekilát a kutyaház további építésének. Révén még a teteje nincs kész... aztán bélés belé és már meg is van a kutyamenedék.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-02 15:54:57
Üzenet elküldve: 2013-02-02 15:54:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Bellgaraf hosszú léptekkel szeli a várost. Csizmája mintha nem is érinteni a földet. Fejét lehajtja, ahogy az a szokásává vált, mióta egy csúnya heg keresztezi torkát. A fehér cakkos szélű vágás igen durva sérülés volt annak idején, de a selfet az a tudat nyugtatja, hogy a tettesek életükkel fizettek a súlyos hibáért. A tűz árnyalataiban játszó szeme akarva akaratlan jeges tőrként funkcionál, ami egyenesen a szívéig hatol azoknak akik elég balszerencsések ahhoz, hogy belenézzenek. Bellgaraf mindig is szeretett a figyelem közpéppontjában lenni, élvezi is a helyzetet. Bellgaraf egyenesen megpróbál bemasírozni a házba, az őrök legnagyobb meglepetésére.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.02 20:10:26, a következő indokkal:
Nem mozgathatsz más karaktereket.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.02 20:10:26, a következő indokkal:
Nem mozgathatsz más karaktereket.
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-29 08:31:17
Üzenet elküldve: 2013-01-29 08:31:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Halk léptek, észrevehetetlen gesztusok, alig figyelemre méltó mozdulatok. Egyenlőre meg akarja húzni magát hisz még alig érkezett a kúriába. Apja megmondta kinek a kegyeire van szüksége, hogy maradhasson hát meg is tesz mindent, hogy apró cselekedetekkel hasznossá és talán később már fontossá is tegye magát. A matrónáknak mindig szükségük van valakire aki a kezük alá játszik, aki segíti őket, és ez valószínűleg nem olyan nőstény lesz aki veszélyt jelenthet a hatalmukra.
Némán vár és figyeli a fejleményeket. A beszélgetés lényege lezajlik mire szóhoz tud jutni. Most már tudja, hogy lesz egy futárja és egy gyógyítója is a családnak. Barátságosan mosolyog az újonnan érkezettekre bár a magas mélységi aki az ajtóban marad kissé megrémiszti. Vajon ki lehet? Egyik testvére a matrónának vagy unokatestvér esetleg más rokon? Jó lesz rendbe rakni Moon fejébe is lassanként ezt a családfát. Talán majd ha kimennek edzeni a barakkba Dennel, rá is kérdez, hogy akkor ki kicsoda?
Egy kis csend és ekkor sikerül feltennie a kérdést amire válasz is érkezik. Ha jól sejti akkor már csak két csupor teát kell hoznia mert az elf indulóban van.*
- Azonnal! *hallatszik a jókedvű válasz és már sipircel is ki a konyhába ahol vizet forral majd teafüvet keres. Az első napján a kúriában mindenhová benézett ami nem volt kulcsra zárva, többek között a konyhába is és ellenőrizte a teatartalékokat. Sok fajta szárított levél volt a szekrénybe. Néhányat ismert, sokat nem, de a kedvencét a narancsvirágot hamar megtalálta. A forró vizet tűzről levéve áztatja pár percet a teafüvet majd átszűri egy nagyobbacska üveg edénybe, és le is hűti a teát, később cukrozza. Jó negyed óra elteltével kis tálcára téve néhány csészényi kellemesen meleg, illatozó teával tér vissza a társalgóba, hogy egy kis asztalra helyezze azt Xselyahra közelébe.*
- Meghoztam a teát Úrnőm. *mondja mosolyogva , aprót fejet hajt a még bent maradók felé majd felegyenesedik * Megyek a szobámba pihenni. *teszi még hozzá majd a lépcsők felé veszi az irányt.
Szórakozottan, táncos, könnyed léptekkel szökdécsel fel a gyermek a lépcsőkön majd fordul be az első folyosóra. Nemsokára már tárja is szélesre a szobája ajtaját és örömmel konstatálja, hogy új bútorok és ágyneműk kerültek a régiek helyére. Az ő bútorai egyszerűek és célszerűek. Szekrény, éjjeli szekrény és ágy, egy új íróasztal, szék sőt az egyik sarokba még egy kényelmes fotel is került, mindez a barna egy sötétebb, vöröses árnyalatában. A szoba egy sarkában halomba rakva várnak a régi ruhái, apróságai amiket még tegnap pakolt ki a régi szekrényéből, asztalfiókjából. Mindent fürgén helyre rak, csak egy álarcnál torpan meg egy pillanatra. Elmosolyodik. Domtól kapta búcsúzóul. A fekete macskaálarc puhán simul kezeibe. Elgondolkodik, hova is tehetné, hogy lássa de mégse legyen éppen fő helyen. Végül az íróasztal fölé kerül, egy kis polcra az örökül hozott szelence társaságába, néhány fontosnak tartott könyv mellé.*
Némán vár és figyeli a fejleményeket. A beszélgetés lényege lezajlik mire szóhoz tud jutni. Most már tudja, hogy lesz egy futárja és egy gyógyítója is a családnak. Barátságosan mosolyog az újonnan érkezettekre bár a magas mélységi aki az ajtóban marad kissé megrémiszti. Vajon ki lehet? Egyik testvére a matrónának vagy unokatestvér esetleg más rokon? Jó lesz rendbe rakni Moon fejébe is lassanként ezt a családfát. Talán majd ha kimennek edzeni a barakkba Dennel, rá is kérdez, hogy akkor ki kicsoda?
Egy kis csend és ekkor sikerül feltennie a kérdést amire válasz is érkezik. Ha jól sejti akkor már csak két csupor teát kell hoznia mert az elf indulóban van.*
- Azonnal! *hallatszik a jókedvű válasz és már sipircel is ki a konyhába ahol vizet forral majd teafüvet keres. Az első napján a kúriában mindenhová benézett ami nem volt kulcsra zárva, többek között a konyhába is és ellenőrizte a teatartalékokat. Sok fajta szárított levél volt a szekrénybe. Néhányat ismert, sokat nem, de a kedvencét a narancsvirágot hamar megtalálta. A forró vizet tűzről levéve áztatja pár percet a teafüvet majd átszűri egy nagyobbacska üveg edénybe, és le is hűti a teát, később cukrozza. Jó negyed óra elteltével kis tálcára téve néhány csészényi kellemesen meleg, illatozó teával tér vissza a társalgóba, hogy egy kis asztalra helyezze azt Xselyahra közelébe.*
- Meghoztam a teát Úrnőm. *mondja mosolyogva , aprót fejet hajt a még bent maradók felé majd felegyenesedik * Megyek a szobámba pihenni. *teszi még hozzá majd a lépcsők felé veszi az irányt.
Szórakozottan, táncos, könnyed léptekkel szökdécsel fel a gyermek a lépcsőkön majd fordul be az első folyosóra. Nemsokára már tárja is szélesre a szobája ajtaját és örömmel konstatálja, hogy új bútorok és ágyneműk kerültek a régiek helyére. Az ő bútorai egyszerűek és célszerűek. Szekrény, éjjeli szekrény és ágy, egy új íróasztal, szék sőt az egyik sarokba még egy kényelmes fotel is került, mindez a barna egy sötétebb, vöröses árnyalatában. A szoba egy sarkában halomba rakva várnak a régi ruhái, apróságai amiket még tegnap pakolt ki a régi szekrényéből, asztalfiókjából. Mindent fürgén helyre rak, csak egy álarcnál torpan meg egy pillanatra. Elmosolyodik. Domtól kapta búcsúzóul. A fekete macskaálarc puhán simul kezeibe. Elgondolkodik, hova is tehetné, hogy lássa de mégse legyen éppen fő helyen. Végül az íróasztal fölé kerül, egy kis polcra az örökül hozott szelence társaságába, néhány fontosnak tartott könyv mellé.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-28 20:08:27
Üzenet elküldve: 2013-01-28 20:08:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
*A sötétség zavaró Zetriat számára, nem láthatja tisztán a vele szemben ülő sötételfet. Így nem veszi észre Xselyahra reakcióját sem az arca leleplezésének pillanatában. Még egy új arcot ismerhet meg az elf, egy kislány személyében. Igaz befelé jövet követte őket, de akkor Zet végig a matrónára és az illemszabályok betartására figyelt.*
-Megfontolandó ajánlatok. De úgy gondolom, számomra a legmegfelelőbb ha futárként szolgálhatnám Önt. Lovam nincs, nem engedhetem meg magamnak. De nincs is rá szükségem, több utat is ismerek, ami gyorsan elvisz a kijelölt helyre.
*Nem rosszak a felteltételek, 170 arany havonta egy teljesen korrekt ár egy pár levélért vagy egyéb küldeményekért. A szállás és a koszt csak ráadás. Szinte visszautasíthatatlan ajánlat elfünk helyzetében, de mégis átgondolandó. Még mindig nem tud megbarátkozni a gondolattal, hogy egy sötételf családnak dolgozzon. Ekkor jelenik meg még egy nőstény ki puszikkal üdvözli Selyt, Zet egy bólintással üdvözli. Sok mindenkit kell még megismernie, egy igen nagy családról van szó. Miután végeztek a megbeszéléssel, a nő ki kiséri az álláskeresőt. Narzuth mellett elhaladva furcsa érzések ragadják el, teste megborzong, a sötét félelem egy kis szikrája pattan ki lelkében. Ez az érzés nem kúszik fel arcára, ugyanolyan komoly és érzelem nélküli mint mindig. Csak egyetlen éles pillantást vet oda a mélységi férfinak az üdvözlés helyett. Ha a másik egy kicsit is értelmes, rá jön, hogy Zetriatra nem tett túl jó első benyomást. Végül az ajtóban megállva, szembe fordul a ház Úrnőjével.*
-Ha lehet két nap múlva visszatérnék és munkába állnék.
*Válaszol a kérdésre, végül egy meghajlással elköszön, és eltávolodik a kúriától.*
-Megfontolandó ajánlatok. De úgy gondolom, számomra a legmegfelelőbb ha futárként szolgálhatnám Önt. Lovam nincs, nem engedhetem meg magamnak. De nincs is rá szükségem, több utat is ismerek, ami gyorsan elvisz a kijelölt helyre.
*Nem rosszak a felteltételek, 170 arany havonta egy teljesen korrekt ár egy pár levélért vagy egyéb küldeményekért. A szállás és a koszt csak ráadás. Szinte visszautasíthatatlan ajánlat elfünk helyzetében, de mégis átgondolandó. Még mindig nem tud megbarátkozni a gondolattal, hogy egy sötételf családnak dolgozzon. Ekkor jelenik meg még egy nőstény ki puszikkal üdvözli Selyt, Zet egy bólintással üdvözli. Sok mindenkit kell még megismernie, egy igen nagy családról van szó. Miután végeztek a megbeszéléssel, a nő ki kiséri az álláskeresőt. Narzuth mellett elhaladva furcsa érzések ragadják el, teste megborzong, a sötét félelem egy kis szikrája pattan ki lelkében. Ez az érzés nem kúszik fel arcára, ugyanolyan komoly és érzelem nélküli mint mindig. Csak egyetlen éles pillantást vet oda a mélységi férfinak az üdvözlés helyett. Ha a másik egy kicsit is értelmes, rá jön, hogy Zetriatra nem tett túl jó első benyomást. Végül az ajtóban megállva, szembe fordul a ház Úrnőjével.*
-Ha lehet két nap múlva visszatérnék és munkába állnék.
*Válaszol a kérdésre, végül egy meghajlással elköszön, és eltávolodik a kúriától.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-27 17:45:07
Üzenet elküldve: 2013-01-27 17:45:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
-Szervusz, gyermek.
*Főbólintással üdvözli a legifjabb sarjat, majd Zetriatot beljebb kíséri, hellyel kínálja, miközben ő maga is visszatelepszik a karosszékébe és hallgatja a mondandóját. Tekintete végig az elfet mustrálja, már amennyit láthat belőle, de mielőtt szóvá kellene tennie a csuklyát, a férfi magától is megválik tőle. A matróna önkéntelenül nyalja meg ajkait, ahogy teljes egészében megpillantja a vonzó arcot és szőke hajzuhatagot. És ez az elf alatta akar szolgálni? A Sötét Anyára, mennyi lehetőséget tudna neki ajánlani...*
-Nos szívesen mondanám, hogy kertész lehetne, de a városi körülmények miatt igen szegényes itt a növényzet, így ezt azt hiszem, hanyagolni kell. Esetleg, szakács, komornyik, netán... Ha szeret utazni és rendelkezik egy gyors lóval, akkor futárként is tudnám alkalmazni. Melyiket találja szimpatikusnak?
*Nem kertel, egyből a lényegre tér. Persze azt, hogy az ágyasa is nyugodtan lehetne, inkább nem közli, rontana a család hírnevén, amit nem engedhet meg.*
-Bármelyik lehetőséget is választja, ugyanazt tudom ajánlani: szállás, koszt és havonta 170 arany. Az Ön esetében, Llinores, ez annyiban változik, hogy csak nekünk óhajt-e dolgozni vagy sem. Ha igen, akkor ezek vonatkoznak Önre is, ha nem, akkor a bérezése alkalmanként változó.
*Nem árthat, ha minél előbb tisztázzák az ilyen részleteket is, hogy kiderüljön, ilyen körülmények között is vállalják-e a munkát vagy sem.
Reméli, megkapja a választ, mire Natynrae belép és egyből hozzá viharzik. A meghajlást biccentve veszi tudomásul, a puszik azonban ledermesztik, a kelleténél nagyobbra nyílt szemekkel pislog a nőstény után. Még hozzá kell szoknia, hogy unokatestvére mennyire különbözik tőle...*
-Csinálhatnál egy csészével, igen. Utána pedig menj, nézd meg a szobádat.
*Bólint Moon kérdésére, hadd tegye magát hasznosság a másik. Ha a megbeszélés megtörtént, akkor kikíséri Zetriatot, közben pillantása Narzuth felé is eltéved, hogy jelezze, észrevette, hogy a hím megérkezett. Ha az elfnek még van kérdése, ezen a ponton felteheti, ha nem kérdez, akkor a matróna érdeklődik, hogy mikortól állna a rendelkezésükre és mikortól költözne be. Ezek a legfontosabbak, ha megtudta, amit kellett, elbúcsúzik és útját ismét a társalgó felé veszi.*
-Narzuth, üdvözöllek, testvéred már korábban megérkezett, de azóta nem is láttuk. Pár perc türelmeteket kérem, amíg odabent tárgyalok, gondolom, addig Natynrae szívesen elszórakoztat.
*Modora bár nem nevezhető barátságosnak, mégsem olyan lekezelő és megvető, lévén családtagról van szó és idefent már nem engedhetik meg azt a luxust, hogy nyíltan semmibe vegyék a hímeket, különösen úgy nem, hogy a családi egység érdekében rájuk is szükség van. Ezért ilyen udvarias hát, figyelve, hogy hangján se érződjön a fáradtság. Ha a két rokon tudomásul vette, hogy kicsit később foglalkozik velük, visszalép a társalgóba és becsukja maga mögött az ajtót. Nem kellenek szemtanúk, senkinek nem kell tudnia, hogy vizsgálatra készül.*
-Köszönöm a türelmét, akár azonnal neki is láthatunk.
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.01.27 21:20:53, a következő indokkal:
Kérésre.
*Főbólintással üdvözli a legifjabb sarjat, majd Zetriatot beljebb kíséri, hellyel kínálja, miközben ő maga is visszatelepszik a karosszékébe és hallgatja a mondandóját. Tekintete végig az elfet mustrálja, már amennyit láthat belőle, de mielőtt szóvá kellene tennie a csuklyát, a férfi magától is megválik tőle. A matróna önkéntelenül nyalja meg ajkait, ahogy teljes egészében megpillantja a vonzó arcot és szőke hajzuhatagot. És ez az elf alatta akar szolgálni? A Sötét Anyára, mennyi lehetőséget tudna neki ajánlani...*
-Nos szívesen mondanám, hogy kertész lehetne, de a városi körülmények miatt igen szegényes itt a növényzet, így ezt azt hiszem, hanyagolni kell. Esetleg, szakács, komornyik, netán... Ha szeret utazni és rendelkezik egy gyors lóval, akkor futárként is tudnám alkalmazni. Melyiket találja szimpatikusnak?
*Nem kertel, egyből a lényegre tér. Persze azt, hogy az ágyasa is nyugodtan lehetne, inkább nem közli, rontana a család hírnevén, amit nem engedhet meg.*
-Bármelyik lehetőséget is választja, ugyanazt tudom ajánlani: szállás, koszt és havonta 170 arany. Az Ön esetében, Llinores, ez annyiban változik, hogy csak nekünk óhajt-e dolgozni vagy sem. Ha igen, akkor ezek vonatkoznak Önre is, ha nem, akkor a bérezése alkalmanként változó.
*Nem árthat, ha minél előbb tisztázzák az ilyen részleteket is, hogy kiderüljön, ilyen körülmények között is vállalják-e a munkát vagy sem.
Reméli, megkapja a választ, mire Natynrae belép és egyből hozzá viharzik. A meghajlást biccentve veszi tudomásul, a puszik azonban ledermesztik, a kelleténél nagyobbra nyílt szemekkel pislog a nőstény után. Még hozzá kell szoknia, hogy unokatestvére mennyire különbözik tőle...*
-Csinálhatnál egy csészével, igen. Utána pedig menj, nézd meg a szobádat.
*Bólint Moon kérdésére, hadd tegye magát hasznosság a másik. Ha a megbeszélés megtörtént, akkor kikíséri Zetriatot, közben pillantása Narzuth felé is eltéved, hogy jelezze, észrevette, hogy a hím megérkezett. Ha az elfnek még van kérdése, ezen a ponton felteheti, ha nem kérdez, akkor a matróna érdeklődik, hogy mikortól állna a rendelkezésükre és mikortól költözne be. Ezek a legfontosabbak, ha megtudta, amit kellett, elbúcsúzik és útját ismét a társalgó felé veszi.*
-Narzuth, üdvözöllek, testvéred már korábban megérkezett, de azóta nem is láttuk. Pár perc türelmeteket kérem, amíg odabent tárgyalok, gondolom, addig Natynrae szívesen elszórakoztat.
*Modora bár nem nevezhető barátságosnak, mégsem olyan lekezelő és megvető, lévén családtagról van szó és idefent már nem engedhetik meg azt a luxust, hogy nyíltan semmibe vegyék a hímeket, különösen úgy nem, hogy a családi egység érdekében rájuk is szükség van. Ezért ilyen udvarias hát, figyelve, hogy hangján se érződjön a fáradtság. Ha a két rokon tudomásul vette, hogy kicsit később foglalkozik velük, visszalép a társalgóba és becsukja maga mögött az ajtót. Nem kellenek szemtanúk, senkinek nem kell tudnia, hogy vizsgálatra készül.*
-Köszönöm a türelmét, akár azonnal neki is láthatunk.
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.01.27 21:20:53, a következő indokkal:
Kérésre.
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-27 16:23:23
Üzenet elküldve: 2013-01-27 16:23:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
-Igen, ő Xselyahra, a matrónánk.
*Tekint fel a festményre ő is, szinte áhítattal beszél róla. Csak azt sajnálja, hogy nem az ő festménye került a középpontba. Miután visszaindul Xselyahratól egy kecses mozdulattal hátradobja fehér hajzuhatagát, majd karba fonja kezeit s lassan lépkedve várakozik sorára. Figyeli Narzuth arcvonásait, szinte nem változott semmit. Ugyan az a komor, kemény arckifejezés, mi beleégett agyába már gyerekként, szinte nem változott semmit, csak magasabb lett. Látja, hogy suhan tekintete egyik sarokról a másikra, ám nem tudja leolvasni mit is gondol.*
~De utálom mikor rezzenéstelen, semmitmondó arccal néz minden felé. Nem tudom leolvasni róla, hogy tetszik-e vagy sem és ha megkérdezném, nem biztos, hogy olyan választ kapnék, ami az ínyemre van. ~
*Sóhajt egy nagyot mikor odaér hozzá s halovány mosolyra húzza ajkát.*
- Igen, még mindig sérelmezem, hogy anno nem kaptam kellő figyelmet se tőled se a testvéredtől, mindig is külön világban éltetek s ez mit sem változott a mai napig. Persze, most, hogy felnőttem s kellő bájt kaptam Naekrah Istennőtől, már felfigyelnek rám. Hírnév, mi? Így legalább nem kell küzdenem a figyelemért, hogy középpontban legyek, úgy, mint régen. Pedig szívesen játszottam volna veletek.
~Persze ez most is így van, csak hogy erősen megváltoztak a játékszereim. Velem fejlődtek. A babákat felváltotta a bilincs, az ugráló kötélnek a végét leszedtem, hogy kötözésre használjam, botok helyett pálcák vannak, mivel büntetek. Hol édesen, hol fájdalmasan.~
- De mindegy is. Mindenki sokat változott, még te is. Kész férfi lettél. S mondd csak, mivel foglalkozol a mindennapokban?
*Suttog, de hangja így is búg. Tükrözi jellemét.*
*Tekint fel a festményre ő is, szinte áhítattal beszél róla. Csak azt sajnálja, hogy nem az ő festménye került a középpontba. Miután visszaindul Xselyahratól egy kecses mozdulattal hátradobja fehér hajzuhatagát, majd karba fonja kezeit s lassan lépkedve várakozik sorára. Figyeli Narzuth arcvonásait, szinte nem változott semmit. Ugyan az a komor, kemény arckifejezés, mi beleégett agyába már gyerekként, szinte nem változott semmit, csak magasabb lett. Látja, hogy suhan tekintete egyik sarokról a másikra, ám nem tudja leolvasni mit is gondol.*
~De utálom mikor rezzenéstelen, semmitmondó arccal néz minden felé. Nem tudom leolvasni róla, hogy tetszik-e vagy sem és ha megkérdezném, nem biztos, hogy olyan választ kapnék, ami az ínyemre van. ~
*Sóhajt egy nagyot mikor odaér hozzá s halovány mosolyra húzza ajkát.*
- Igen, még mindig sérelmezem, hogy anno nem kaptam kellő figyelmet se tőled se a testvéredtől, mindig is külön világban éltetek s ez mit sem változott a mai napig. Persze, most, hogy felnőttem s kellő bájt kaptam Naekrah Istennőtől, már felfigyelnek rám. Hírnév, mi? Így legalább nem kell küzdenem a figyelemért, hogy középpontban legyek, úgy, mint régen. Pedig szívesen játszottam volna veletek.
~Persze ez most is így van, csak hogy erősen megváltoztak a játékszereim. Velem fejlődtek. A babákat felváltotta a bilincs, az ugráló kötélnek a végét leszedtem, hogy kötözésre használjam, botok helyett pálcák vannak, mivel büntetek. Hol édesen, hol fájdalmasan.~
- De mindegy is. Mindenki sokat változott, még te is. Kész férfi lettél. S mondd csak, mivel foglalkozol a mindennapokban?
*Suttog, de hangja így is búg. Tükrözi jellemét.*
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-27 14:10:11
Üzenet elküldve: 2013-01-27 14:10:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Két finom kéz szorul a vállára, mikor még be sem fejezte a csomó rögzítését. Noha fajtájához mérten Narzuth igen magas, így meglehet inkább csak a karját érte, főként ha a nőstény nem akart pipiskedni.
Nem rezzen meg, maga mögött hagyta az ijedezés luxusát már mielőtt megszületett.*
-Megleptél *sandít hátra válla fölött, az elismerést azért megadva. A hangszín kevésbé ismerős mint amennyi nosztalgiát hordoz magában a hanglejtése... a sziszegés persze, elvéthetetlen, ki más kerülne hátába mint valamelyik villásnyelvű nőstény a családjából? Határozott mozdulattal húz egyet a pányván, mielőtt szembefordulna rokonával. Heterokrómiás szemeit a szokásos, döglött pillantással futtatja végig Natyn. A hím egyik írisze savósárga, míg a másik ennél is természettagadóbb, ezüstfehérben játszik.
-Natynrae, a kedvességed semmit sem változott mióta nem láttalak. *ível halván görbület ajkai sarkába. A mosoly furcsa mód, sosem oldotta fel kegyetlen jellegét, a markáns halotti maszk mindig is idegen jellegű maradt. *Ezek szerint én lennék az első? *végigfürkészi újra a beérett vonásokat, a keretükben sütő zafírokat bárhol felismerni.*
-Nos... matrónánk hívásának ki állhatna ellen?
*Unokatestvére oldalán indul meg házba. A kapu előtt gyülekezők nem ragadják meg a figyelmét. Nem tudhatja, oda tartozik-e a gnóm vagy épp a kislány... a kislány aki fél... Ha lehetőség van rá, úgy egy villanás erejéig elkapja pillantását. Holtan látja őt, elsorvadva, és a felemás íriszek tükrében a nőstény ugyanarra láthat.
Apró kísérlet. Semmitmondón siklatja tovább tükreit. Ha látta is Seawil: hát képzelte csak.
Biccent a társaságnak mielőtt átlép a küszöbön Natynrae nyomában.
Áldás a sötétség... őt, aki csak éjszaka él, már jócskán megviselte a nap szenmbántó ragyogása.*
-Ő Xselyahra, gondolom? *kérdezi az előcsarnok vízhangos terében templomi halkságra fogva vissza sírimély basszusát. Fejével a főhelyet elfoglaló portré felé biccent. Szemei pillanatra összszűkülnek ahogy végigpillant a fiatal festményalakon. Hwae trónra jutott és meghalt, de ő is gyermek volt még mikor utoljára látta, nem hogy a másodszülött.
Illő távolságtartásban várja ki míg Naty köszönti a matrónát, semmi sem iondokolja hogy küszöbön belülre pofátlankodjon mikor odabent ügyintézés folyik. A mélységben nevelkedett, a nemescsaládok kötelékében mégha felnőtt korba lépve mind gyakrabban hagyta is maga mögött őket az ijesztő üzelmeknek hála. Nem hiányolták... az az igazság, mindig az volt az ő szabadságának záloga, hogy rossz érzéseket keltett tulajdon vérében is. Remekül megtanult rájátszani mivoltára, ám éppen úgy, el is tudja hagyni e színházi sallangokat. Az illemre azért még éppen úgy emlékszik ahogy sziszegő anyanyelvét sem mossa el az idő.
Várakozás közben a termet méri fel. Komor, s elegáns lak felszíni mércével, az övével pedig illően cirádás. A nősténynem ízlése mindig is túlzottan nyakatekert volt... Az ő puritán szabású, fekete öltözéke továbbra is funkcionalista személyiségre utal. A matéria minősége tán utalhat kékvérű származásra, ám leginkább alakja az mely kölcsönöz némi méltóságot e "díszburkolatnak" s nem fordítva történik. A nemesség unt, megtűrt palástként szegélyezi vállát, a halál billoga mellett mégis jelentéktelennek látszik ez a síron inneni pózolás... tetszelgés egymás előtt, hisz saját maga számára nincs szükség ámításra. A csontos halotti maszk, a furcsa hüllőtekintet, s a köpeny takarásában, övén megpihenő koponya épp erről árulkodik. Bőrkesztyűs kezével kilebbenti a köpönyeg szárnyát hisz idebent melegebb van. Natynrae hamarosan visszalebben hozzá.*
-Ki hinné, hogy még mindig sérelmezed. Nem hiszem, hogy túl sokan hagynak figyelmen kívül... A hírneved megelőz, kuzin. *hangját sosem színezte meg eleven árnyalat.*A self azt gondolná, ennyi rajongás bármelyik úrnőt kárpótolja.* mindenki tudja, hogy a férfiak beszélnek a kékszemű szépségéről. Habár a kormosokat szidják, a végén mindig előkerül egy-egy nőstény neve, akit azért szívesen elnézegetnek.*
Nem rezzen meg, maga mögött hagyta az ijedezés luxusát már mielőtt megszületett.*
-Megleptél *sandít hátra válla fölött, az elismerést azért megadva. A hangszín kevésbé ismerős mint amennyi nosztalgiát hordoz magában a hanglejtése... a sziszegés persze, elvéthetetlen, ki más kerülne hátába mint valamelyik villásnyelvű nőstény a családjából? Határozott mozdulattal húz egyet a pányván, mielőtt szembefordulna rokonával. Heterokrómiás szemeit a szokásos, döglött pillantással futtatja végig Natyn. A hím egyik írisze savósárga, míg a másik ennél is természettagadóbb, ezüstfehérben játszik.
-Natynrae, a kedvességed semmit sem változott mióta nem láttalak. *ível halván görbület ajkai sarkába. A mosoly furcsa mód, sosem oldotta fel kegyetlen jellegét, a markáns halotti maszk mindig is idegen jellegű maradt. *Ezek szerint én lennék az első? *végigfürkészi újra a beérett vonásokat, a keretükben sütő zafírokat bárhol felismerni.*
-Nos... matrónánk hívásának ki állhatna ellen?
*Unokatestvére oldalán indul meg házba. A kapu előtt gyülekezők nem ragadják meg a figyelmét. Nem tudhatja, oda tartozik-e a gnóm vagy épp a kislány... a kislány aki fél... Ha lehetőség van rá, úgy egy villanás erejéig elkapja pillantását. Holtan látja őt, elsorvadva, és a felemás íriszek tükrében a nőstény ugyanarra láthat.
Apró kísérlet. Semmitmondón siklatja tovább tükreit. Ha látta is Seawil: hát képzelte csak.
Biccent a társaságnak mielőtt átlép a küszöbön Natynrae nyomában.
Áldás a sötétség... őt, aki csak éjszaka él, már jócskán megviselte a nap szenmbántó ragyogása.*
-Ő Xselyahra, gondolom? *kérdezi az előcsarnok vízhangos terében templomi halkságra fogva vissza sírimély basszusát. Fejével a főhelyet elfoglaló portré felé biccent. Szemei pillanatra összszűkülnek ahogy végigpillant a fiatal festményalakon. Hwae trónra jutott és meghalt, de ő is gyermek volt még mikor utoljára látta, nem hogy a másodszülött.
Illő távolságtartásban várja ki míg Naty köszönti a matrónát, semmi sem iondokolja hogy küszöbön belülre pofátlankodjon mikor odabent ügyintézés folyik. A mélységben nevelkedett, a nemescsaládok kötelékében mégha felnőtt korba lépve mind gyakrabban hagyta is maga mögött őket az ijesztő üzelmeknek hála. Nem hiányolták... az az igazság, mindig az volt az ő szabadságának záloga, hogy rossz érzéseket keltett tulajdon vérében is. Remekül megtanult rájátszani mivoltára, ám éppen úgy, el is tudja hagyni e színházi sallangokat. Az illemre azért még éppen úgy emlékszik ahogy sziszegő anyanyelvét sem mossa el az idő.
Várakozás közben a termet méri fel. Komor, s elegáns lak felszíni mércével, az övével pedig illően cirádás. A nősténynem ízlése mindig is túlzottan nyakatekert volt... Az ő puritán szabású, fekete öltözéke továbbra is funkcionalista személyiségre utal. A matéria minősége tán utalhat kékvérű származásra, ám leginkább alakja az mely kölcsönöz némi méltóságot e "díszburkolatnak" s nem fordítva történik. A nemesség unt, megtűrt palástként szegélyezi vállát, a halál billoga mellett mégis jelentéktelennek látszik ez a síron inneni pózolás... tetszelgés egymás előtt, hisz saját maga számára nincs szükség ámításra. A csontos halotti maszk, a furcsa hüllőtekintet, s a köpeny takarásában, övén megpihenő koponya épp erről árulkodik. Bőrkesztyűs kezével kilebbenti a köpönyeg szárnyát hisz idebent melegebb van. Natynrae hamarosan visszalebben hozzá.*
-Ki hinné, hogy még mindig sérelmezed. Nem hiszem, hogy túl sokan hagynak figyelmen kívül... A hírneved megelőz, kuzin. *hangját sosem színezte meg eleven árnyalat.*A self azt gondolná, ennyi rajongás bármelyik úrnőt kárpótolja.* mindenki tudja, hogy a férfiak beszélnek a kékszemű szépségéről. Habár a kormosokat szidják, a végén mindig előkerül egy-egy nőstény neve, akit azért szívesen elnézegetnek.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-26 12:00:40
Üzenet elküldve: 2013-01-26 12:00:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
- Értem én, értem. Nagy a hal megeszi a kis halat, a farkas a birkát, az emberek és más értelmes lények pedig lemészárolják egymást. Csak hát az egyik a természet része, a másik pedig a döntéseink kérdése. Én legalábbis szeretem úgy gondolni, hogy értelmes lények más módokon is képesek elrendezni egy problémát. Hogy mást ne mondjak, a gnómok nem igen szoktak háborúzni... *Erőlteti az agyát kicsit, de nem nagyon tud felidézni valami hűdekomoly gnóm háborút.*
- No persze, azért megvédjük magunkat, ha épp úgy adódik. *Vigyorog a selfre némi önelégülettel. Ő is büszke ám a fajára...*
- Szóval a halál persze az élet része, de a háború...? Az csak döntés kérdése. Dönteni pedig igenis mindig lehetne máshogy is, még ha sokan el is vetik vagy tagadják a lehetőséget. Úgy viszont igen kevesen dönthetnek, hogy ők márpedig nem halnak meg. A legtöbb esetben ez nem rajtunk áll. *Somolyog az orra alatt.*
- Ha egy út elkezdődött, az egyszer véget is ér. *Vállat von.*
- Egy hős kiemelkedéséért nem túl nagy ár ezrek halála? Mellesleg nem is lehet folyton harcolni. Ahogy értelme sincs. Na persze értheti filozofikusan is dolgot... és akkor az egész életünk egy merő harc. *Mosolyog könnyedén.*
- Na, de hagyjuk ezt mondjuk egy esti borozás alkalmára. *legyint végül egyet, és ezzel már igazán ő is lezárja a kérdést. Egy időre.*
Hát... úgy fogok tenni. *biccent rá, hisz amúgy se járt még a templomban.*
- Végeztem. *Vágja rá nyomban, pedig szegény Laz még egy lépést sem tett. Majd vigyorogva folytatja.*
- De menjen csak, addig elszívok egy pipát, és úgy teszik, mint aki gondolkozik. *Nyugtatgatja a selfet.*
- Csak figyelje a füstjeleket! Biztosan ismeri az északi barbár törzsek füstjeleit... na majd azzal jelzek. Elég diszkrét. *Azzal neki is lát pipára gyújtani, közben szemmel tartva a jövés-menést. Egész kis sokadalom lett hirtelen, Ankpuff pedig kedélyesen integet mindenkinek, aki csak bedugja az orrát. Már hogy is ne tenné? Mivel amúgy sem siet, a pipa mellé a kulacsából is kortyol, bár hogy mi van benne, inkább nem köti senki orrára. Szíve szerint már enne is, de egyelőre visszafogja eme ingert. De mindent összevetve igazán otthonosan tétlenkedik. Olyan idetartozónak tetszik, mint egy kint felejtett kerti bútor.*
- No persze, azért megvédjük magunkat, ha épp úgy adódik. *Vigyorog a selfre némi önelégülettel. Ő is büszke ám a fajára...*
- Szóval a halál persze az élet része, de a háború...? Az csak döntés kérdése. Dönteni pedig igenis mindig lehetne máshogy is, még ha sokan el is vetik vagy tagadják a lehetőséget. Úgy viszont igen kevesen dönthetnek, hogy ők márpedig nem halnak meg. A legtöbb esetben ez nem rajtunk áll. *Somolyog az orra alatt.*
- Ha egy út elkezdődött, az egyszer véget is ér. *Vállat von.*
- Egy hős kiemelkedéséért nem túl nagy ár ezrek halála? Mellesleg nem is lehet folyton harcolni. Ahogy értelme sincs. Na persze értheti filozofikusan is dolgot... és akkor az egész életünk egy merő harc. *Mosolyog könnyedén.*
- Na, de hagyjuk ezt mondjuk egy esti borozás alkalmára. *legyint végül egyet, és ezzel már igazán ő is lezárja a kérdést. Egy időre.*
Hát... úgy fogok tenni. *biccent rá, hisz amúgy se járt még a templomban.*
- Végeztem. *Vágja rá nyomban, pedig szegény Laz még egy lépést sem tett. Majd vigyorogva folytatja.*
- De menjen csak, addig elszívok egy pipát, és úgy teszik, mint aki gondolkozik. *Nyugtatgatja a selfet.*
- Csak figyelje a füstjeleket! Biztosan ismeri az északi barbár törzsek füstjeleit... na majd azzal jelzek. Elég diszkrét. *Azzal neki is lát pipára gyújtani, közben szemmel tartva a jövés-menést. Egész kis sokadalom lett hirtelen, Ankpuff pedig kedélyesen integet mindenkinek, aki csak bedugja az orrát. Már hogy is ne tenné? Mivel amúgy sem siet, a pipa mellé a kulacsából is kortyol, bár hogy mi van benne, inkább nem köti senki orrára. Szíve szerint már enne is, de egyelőre visszafogja eme ingert. De mindent összevetve igazán otthonosan tétlenkedik. Olyan idetartozónak tetszik, mint egy kint felejtett kerti bútor.*
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-26 08:01:18
Üzenet elküldve: 2013-01-26 08:01:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Ül tovább türelmesen és vár, noha legkevésbé sem szereti a tétlenséget. Természetesen megérti, hogy a Xselyahra nevű fajtársának más dolga is van, hogy láthatólag még mindig nyüzsögnek körülötte az alkalmazott-félék; de részéről már akkor is legszívesebben túlesne azon a vizsgálaton. Az úgy is csak néhány percet venne igénybe, utána lehetne ideje a matrónának akármire is... De hát az ő döntése. Llinnek legkevésbé sincsen joga felülbírálni a vezető döntéseit.
Így hát vár. Ölébe ejtett kezeinek ujjait összefűzve vár, és figyel. Az új érkezőnek, valami elf férfinek, aki szintén munkával kapcsolatosan érdeklődik, szintén köszön és teljes nevén bemutatkozik. Ennek utána továbbra is csendben marad, hiszen Zetriat is a munkalehetőségekkel kapcsolatban akar érdeklődni. Hát hagyja. De nem csak azért, hogy a férfi tudásvágya kielégüljön, hanem azért is, hátha ő maga is megtud valami fontos információt, ami még eddig nem jutott tudomására. Elvégre ő és a matróna alig váltott két-három mondatot, mire kopogtattak az ajtón...*
Így hát vár. Ölébe ejtett kezeinek ujjait összefűzve vár, és figyel. Az új érkezőnek, valami elf férfinek, aki szintén munkával kapcsolatosan érdeklődik, szintén köszön és teljes nevén bemutatkozik. Ennek utána továbbra is csendben marad, hiszen Zetriat is a munkalehetőségekkel kapcsolatban akar érdeklődni. Hát hagyja. De nem csak azért, hogy a férfi tudásvágya kielégüljön, hanem azért is, hátha ő maga is megtud valami fontos információt, ami még eddig nem jutott tudomására. Elvégre ő és a matróna alig váltott két-három mondatot, mire kopogtattak az ajtón...*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-26 00:44:48
Üzenet elküldve: 2013-01-26 00:44:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
*Felkel az ágyból s az ablakhoz sétál. Túl aludta volna a reggelt? Hát persze, hiszen hosszú s kimerítő volt az éjjel, mit Denawariennel töltött. Felölti magára a tegnapi ruháit, bár fintorog, ,hogy ugyan azt a ruhát kell felvennie.*
~Hazáig kibírom.~
*Vállat von, közben kifésüli hosszú fehér haját, majd ujjaival simít vele, hogy úgy álljon, ahogy szeretné. Miután mindennel készen van, kilép az ajtón, majd becsukja maga mögött s be is zárja. Határozott, kecses léptekkel indul le a lépcsőn. Ha le is rá, biztos benne, hogy alaposan megnézik a bent lévő emberek. Még egy-egy bókot is kap út közben, mitől csak hízik a bögye. Huncutul elmosolyodik s leadja a kulcsot.*
- Köszönöm.
*Csak remélni tudja, hogy tudtak aludni tőlük a többi vendég, kik megszálltak az emeleten. Kilép a fogadóból, ám még a nap sugarai bántják a szemét. Összeszűkíti szemét s balra fordulva elindul a kúria felé. Végig vonul a főtéren ringó csípővel, magabiztos kisugárzással. Nem lehet nem észre venni. Tudja magáról, hogy jó nő, ezzel nagyon is tisztában van. Talán még rá is tesz egy lapáttal, hogy játékos és pajkos tekintettel néz rá másokra. Szereti megzavarni az emberek nyugalmi állapotát, főleg a férfiakét. Bár a felszíniekkel csak szórakozik, esze ágában sincs közelebb engedni őket. Csak is kizárólag a fajtársait engedi közelebb. Egy-egy hímet talán túlságosan is közel. Sétálás közben végig simít csábos ajkán, ezzel is kiakasztva a rápillantó illetőket.
A Szegénynegyed utcáit tapossa. Itt belehúz a tempóba, hiszen nem szeretne kuncsorgó koldusokat maga köré vonzani. Talán még vissza is tartja lélegzetét, hiszen borzalmas szagok terjengenek erre felé. Majdnem rosszul is lesz, mikor ormótlanul bekúszik orrába az iszonyatos bűz.*
~Jaj csak érjek már ki ebből a fertőből.~
*Jobb irányba tartva kiér a gazdagok negyedébe. Micsoda megkönnyebbülés! Innentől már tudja az utat, megjegyezte, mikor Volaryonnal sétált hazafelé. Oh az az éj is mesebeli álomba illő volt. Elhalad a díszes kerítések mellett s egyenesen halad a kikövezett úton.*
~Még egy kicsi és otthon is vagyok. Véééégre! Hiányoznak már a kicsikéim.~
*Gondol itt a játékszereire, miket előszeretettel használ egy-egy forró éjszakán. A láthatáron feltűnik a kúria, s lát egy szép lovat a kerítés előtt a gazdájával együtt. Ahogy közelebb ér, láthatja, hogy épp kiköti a lovát egy magafajta. S jön a felismerés, hiszen ő Narzuth!*
~Mi a franc?!~
*Odalépdel hozzá hátulról s megfogja erősen a vállát.*
- Üdvözletem kedves rokon! Lám lám Te is ideértél? Hol hagytad a drágalátos testvéred? Hiszen Ti mindig együtt jöttök- mentek.
*Hangjából csak úgy árad a gúny, a féltékenység, hiszen eszébe juttatja a gyermeki éveket, mikor különcködtek s nem figyeltek rá.*
- Oh jaj, milyen tiszteletlen vagyok, be sem invitállak a kúriába. No csak gyere csak gyere, Xselyahra már biztosan vár.
*Azzal elengedi vállát s a kúria felé veszi az irányt. Ahogy lépdel befelé, látja nagybátyját, ki épp egy gnómmal társalog s egy nőt is lát mellettük, bár neki nem szentel nagyobb figyelmet.*
~He? Mit keres itt egy gnóm s az a nőszemély??? Na mindegy. Nem az én dolgom!~
*Tovább haladva azért biccent nekik, ha felfigyelnek rá, majd bevezeti a kúriába Narzuth-t.*
- Íme a kúria!
*Mutat körbe, majd ha meglátja Xselyahra-t, boldogan lépdel oda hozzá, hogy fejet hajtva köszönjön neki s lenyomjon két puszit az arcára.Sietősen felméri kikkel beszélget, biccent majd távozik a körből. Mivel nem akar zavarni, így visszasétál Narzuth-hoz*
- Várj itt míg a matróna végez a beszélgetéssel, aztán fogad téged. Addig itt leszek veled, hogy Rám is figyelj egy kicsit, ha már így elhanyagoltál kicsiként.
*Igen is neheztel rá s ezt érzékelteti. Még ennyi év után se felejtette el.*
~Hazáig kibírom.~
*Vállat von, közben kifésüli hosszú fehér haját, majd ujjaival simít vele, hogy úgy álljon, ahogy szeretné. Miután mindennel készen van, kilép az ajtón, majd becsukja maga mögött s be is zárja. Határozott, kecses léptekkel indul le a lépcsőn. Ha le is rá, biztos benne, hogy alaposan megnézik a bent lévő emberek. Még egy-egy bókot is kap út közben, mitől csak hízik a bögye. Huncutul elmosolyodik s leadja a kulcsot.*
- Köszönöm.
*Csak remélni tudja, hogy tudtak aludni tőlük a többi vendég, kik megszálltak az emeleten. Kilép a fogadóból, ám még a nap sugarai bántják a szemét. Összeszűkíti szemét s balra fordulva elindul a kúria felé. Végig vonul a főtéren ringó csípővel, magabiztos kisugárzással. Nem lehet nem észre venni. Tudja magáról, hogy jó nő, ezzel nagyon is tisztában van. Talán még rá is tesz egy lapáttal, hogy játékos és pajkos tekintettel néz rá másokra. Szereti megzavarni az emberek nyugalmi állapotát, főleg a férfiakét. Bár a felszíniekkel csak szórakozik, esze ágában sincs közelebb engedni őket. Csak is kizárólag a fajtársait engedi közelebb. Egy-egy hímet talán túlságosan is közel. Sétálás közben végig simít csábos ajkán, ezzel is kiakasztva a rápillantó illetőket.
A Szegénynegyed utcáit tapossa. Itt belehúz a tempóba, hiszen nem szeretne kuncsorgó koldusokat maga köré vonzani. Talán még vissza is tartja lélegzetét, hiszen borzalmas szagok terjengenek erre felé. Majdnem rosszul is lesz, mikor ormótlanul bekúszik orrába az iszonyatos bűz.*
~Jaj csak érjek már ki ebből a fertőből.~
*Jobb irányba tartva kiér a gazdagok negyedébe. Micsoda megkönnyebbülés! Innentől már tudja az utat, megjegyezte, mikor Volaryonnal sétált hazafelé. Oh az az éj is mesebeli álomba illő volt. Elhalad a díszes kerítések mellett s egyenesen halad a kikövezett úton.*
~Még egy kicsi és otthon is vagyok. Véééégre! Hiányoznak már a kicsikéim.~
*Gondol itt a játékszereire, miket előszeretettel használ egy-egy forró éjszakán. A láthatáron feltűnik a kúria, s lát egy szép lovat a kerítés előtt a gazdájával együtt. Ahogy közelebb ér, láthatja, hogy épp kiköti a lovát egy magafajta. S jön a felismerés, hiszen ő Narzuth!*
~Mi a franc?!~
*Odalépdel hozzá hátulról s megfogja erősen a vállát.*
- Üdvözletem kedves rokon! Lám lám Te is ideértél? Hol hagytad a drágalátos testvéred? Hiszen Ti mindig együtt jöttök- mentek.
*Hangjából csak úgy árad a gúny, a féltékenység, hiszen eszébe juttatja a gyermeki éveket, mikor különcködtek s nem figyeltek rá.*
- Oh jaj, milyen tiszteletlen vagyok, be sem invitállak a kúriába. No csak gyere csak gyere, Xselyahra már biztosan vár.
*Azzal elengedi vállát s a kúria felé veszi az irányt. Ahogy lépdel befelé, látja nagybátyját, ki épp egy gnómmal társalog s egy nőt is lát mellettük, bár neki nem szentel nagyobb figyelmet.*
~He? Mit keres itt egy gnóm s az a nőszemély??? Na mindegy. Nem az én dolgom!~
*Tovább haladva azért biccent nekik, ha felfigyelnek rá, majd bevezeti a kúriába Narzuth-t.*
- Íme a kúria!
*Mutat körbe, majd ha meglátja Xselyahra-t, boldogan lépdel oda hozzá, hogy fejet hajtva köszönjön neki s lenyomjon két puszit az arcára.Sietősen felméri kikkel beszélget, biccent majd távozik a körből. Mivel nem akar zavarni, így visszasétál Narzuth-hoz*
- Várj itt míg a matróna végez a beszélgetéssel, aztán fogad téged. Addig itt leszek veled, hogy Rám is figyelj egy kicsit, ha már így elhanyagoltál kicsiként.
*Igen is neheztel rá s ezt érzékelteti. Még ennyi év után se felejtette el.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-25 23:52:06
Üzenet elküldve: 2013-01-25 23:52:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Vak csataló... dög... Retteg a világtól mit nem látt, hall csak, érez... ízlel. Táguló orrlyukait megtölti az elhaladók szaga. Szaglása túl éles... Érzi az emberek borzongásszagát... a keserű harmatot mely a váz külső burkára kiül mikor elhaladnak mellette. Pillanatnyi zavart, dermedést szív magába... Fél mert tájékozódni kíván, fél ha nem érzi és fél attól amit megérez. Nem tudja, hogy tőle félnek. Fél a gazdájától is, de az ő szagát megszokta.
Fekete mén kopog a macskakövön. A hanyatló napfényben fakónak, piszkoltnak tűnik mint a túl sokszor mosott anyag. Az embernek rossz érzése támad, ha ránéz. Bizonytalan sejtelme a kimondhatatlannak, mi bizonysággá érik mikor a hátán ülő hímre siklatja feljebb pillantását. A mélységi nem flancol, nem vágta díszbe magát s mégcsak fémvért sem fénylik vagy irrizál éjszínnel a szikár alakon. Nemesnegyed...? A címerekre elvétve sandító, heterokrómiás szempár, a hátára omló, kórosan sárgult tincsek után ítélve inkább korcs szerzetnek tartható. Igaz, valójában túlzott tisztaság eredménye... Ám bőre sötét ében, vonása letisztult maszk. Kegyetlen isten metszette éji vad mintájára, s a nép riasztására. Nem élő, lidércalak...
-Neee... - rezzen meg egy idős hölgy ki a lányával arra sétál. Csipkenapernyő a kezében mintha ugyan nyár lenne.
Hályogtól fehérlő szemeket emel rá, és olyan jelet hány mi a gonoszt "elűzi". A kisasszony megugrik, karon fogva vezete csak árnyékot látó anyját.
-Mama! Mama! Rosszul vagy, drága mama? - kérdezi kétségbeesetten. A lovas pillantást sem vet a közjátékra, csupán belélegzi a kesernyés félelmet.
Amikor meglátja a lovagot, már tudja hogy helyben van. Ellentétes irányból érkezik mint amerre Lazzur tekint.
~Fémvért...?~
Lekanyarodik a kerítéshez mielőtt a ház kapujába érne. Oda köti ki a lovát, ahova nem sokkal ezelőtt a nővére, noha nem tud róla hogy Soraya már megérkezett.
Nem lepné meg... a baj nem jár egyedül, tartja a pór. S ebben az egyben feltétlen igaza van, ezzel kárpótolja a gúnyos arcú természet.*
-Zexen'uma honglath. *fürge mozdulatokkal szorul a csomó, miközben a hátas fülébe szisszen. Rémes hatású szavak, az ő szájából a mélységi nyelv is magára ölt némi obszcén színezetet.*
Fekete mén kopog a macskakövön. A hanyatló napfényben fakónak, piszkoltnak tűnik mint a túl sokszor mosott anyag. Az embernek rossz érzése támad, ha ránéz. Bizonytalan sejtelme a kimondhatatlannak, mi bizonysággá érik mikor a hátán ülő hímre siklatja feljebb pillantását. A mélységi nem flancol, nem vágta díszbe magát s mégcsak fémvért sem fénylik vagy irrizál éjszínnel a szikár alakon. Nemesnegyed...? A címerekre elvétve sandító, heterokrómiás szempár, a hátára omló, kórosan sárgult tincsek után ítélve inkább korcs szerzetnek tartható. Igaz, valójában túlzott tisztaság eredménye... Ám bőre sötét ében, vonása letisztult maszk. Kegyetlen isten metszette éji vad mintájára, s a nép riasztására. Nem élő, lidércalak...
-Neee... - rezzen meg egy idős hölgy ki a lányával arra sétál. Csipkenapernyő a kezében mintha ugyan nyár lenne.
Hályogtól fehérlő szemeket emel rá, és olyan jelet hány mi a gonoszt "elűzi". A kisasszony megugrik, karon fogva vezete csak árnyékot látó anyját.
-Mama! Mama! Rosszul vagy, drága mama? - kérdezi kétségbeesetten. A lovas pillantást sem vet a közjátékra, csupán belélegzi a kesernyés félelmet.
Amikor meglátja a lovagot, már tudja hogy helyben van. Ellentétes irányból érkezik mint amerre Lazzur tekint.
~Fémvért...?~
Lekanyarodik a kerítéshez mielőtt a ház kapujába érne. Oda köti ki a lovát, ahova nem sokkal ezelőtt a nővére, noha nem tud róla hogy Soraya már megérkezett.
Nem lepné meg... a baj nem jár egyedül, tartja a pór. S ebben az egyben feltétlen igaza van, ezzel kárpótolja a gúnyos arcú természet.*
-Zexen'uma honglath. *fürge mozdulatokkal szorul a csomó, miközben a hátas fülébe szisszen. Rémes hatású szavak, az ő szájából a mélységi nyelv is magára ölt némi obszcén színezetet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760