//Az alkimista szobája//
*Most már hivatalosan is elegendő kéngőzt nyelt ahhoz, hogy ne aggódjon a kísérleti hatások miatt, de ez még, sajnálatosan nem elég ahhoz, hogy megtalálja azt, amit szeretne. A padlón egy kék folt rendetlenkedik, amelyről már halovány fogalma sem akad, hogy pontosan miféle vegyszer lehetett, így nem sietett a feltörlésével, majd annak is eljön az ideje. Az ablak készenléti okokból szét van tárva, ha esetleg ki akarna vágni valamit azon keresztül. Rossz tapasztalatok. Már nem aggódik a mérgek miatt, lassan az összeset felhasználta sikertelen próbálkozásokhoz, ahogy sok mást is. Szólnia kéne Gidraldsnak, hogy az üvegszilánkokat takarítsa fel az udvarról. Már csak Démon miatt is. Őt is egyszer majdnem eltalálta. Az a kék paca megmozdult? Nem, reméli hogy nem. Nézi egy öt percnél is hosszabb ideig, de csak nem mozdul meg újra. Ez bőven nem volt jó ötlet, mer a lángon felejtette a vegyületét, ami most erőteljes rosszalkodásba kezdett. Ráönt gyorsan valamit, amivel sietve fojtani tudja és leveszi a borszeszégőt. Leverte az égőt. De csak a kőre esett.*
~Tényleg túl sok kéngázt szívtam. Egy pillanat.~
*Megnézi a kezében lévő üvegcsén a feliratot és nem az a piktogram fogadja, amit eddig hitt. A másik erre utaló jel az, amely szebb indikátora a félrenyúlásának, ahogy a kis fiola agressziója teljében rázza az asztalhoz rögzített tartót, kékes-zöldes gázokat engedve, melyek a fény törése szerint változtatják a színüket. Ez a fényhatás bármennyire is szemet kápráztató, nincs ideje gyönyörködni benne, leginkább annyit tehet, hogy a lehető leggyorsabb módon elhagyja a laborját, aminek az ajtaját veszetten csapja a falhoz, így adva tudatára az egész folyosónak, hogy érdemi munka folyik. Majd kettőt el is lép, amint egy nehézkes, tapogató érzés fogja el a lábát, amiképp a gáz szökik ki az ajtó résein.*
~Csodálatos...~
*Első pozitívum, hogy a gáz nehezebb, mint a levegő, így az emeletiek biztonságban vannak. A laborral szomszédban pedig csak az ő szobája van, így... annak az ajtaját nyitva felejtette. Mielőtt elégeti az összes maga kényelmére fenntartott bútort, megbizonyosodik, hogy a szer mennyire mérgező. Nem kell sokat keresnie, hogy a házban mászkáló apró pókok közül egyet mászkálni találjon, amire egy zsebkendővel és aljas szándékkal ráfújja a gázt. Elszámol lassan ötig és mivel az állat még nem fordult fel vagy falta fel magát, elegáns magabiztossággal tér vissza dolgozószobájában, hogy az asztala egyben van-e. És igen és még a fiola is egyben maradt, bár most úgy néz ki, mint egy vulkánkitörés szépiában. Térdig gázolván a kék gázban megvizsgálja a felfedezését, elsőre egy fapálcikával kevergeti, hogy elmarja-e. És még ez sem. Akkor első sikeres próbálkozásnak megteszi, de persze ezt csak az dönti el, hogy tényleges hatása van-e. Ami viszont még zavarja a lelki világát, egy törött üvegcse, melyet akkor dobott el, amikor elindult. A rajta lévő jel beazonosíthatóan egy olyan szer, amit nem akart volna hozzáadni, de, már nem lehet mit tenni.*
~Ez viszont nem jó így, kell valami, ami megtisztítja a vegyületet. Túl sok olyan dolog került bele, amit mellőzni lehetett volna. Hála, ez már könnyebb lesz. A gázfelhőket viszont nem tudom, hogy kell eltüntetni, mivel egy ablakkal nem tudok huzatot csinálni. Ez legyen a jövő kihívása. Most pedig a mellékvegyület.~