// Gid, Tarmikos //
* Cralan támadása betalál, ahogy az várható volt. A lovag hamar összeszedi magát, s dicséretére legyen mondva, odafigyel a szerzetes megjegyzéseire. Sajnos a másik testőrnő közjátéka kissé elvonja a figyelmét, s így a férfi nem látja, hogy Cralan eldobja botját. *
~ Újabb hiba. ~
* Állapítja meg, mert nem ejtették a fejére, s látja, mit akar a lovag csinálni. Egy pillanatig keserű lesz az arca, aztán vöröset lobban a tekintete. *
~ Tanuljunk kicsit. ~
* Meg akarja adni a lehetőséget a fiatal lovagnak, de előtte nem árt egy kis tanítás sem. Könnyűszerrel követi Tarmikos mozgását, s meg is ereszt felé néhány könnyebb, egyenes rúgást gyomor magasságban, hogy felmérje a másik stabilitását, nem komoly támadásként. *
- Önbizalom, nem önhittség. A második hiba. -
* Mondja a harmadik rugása után, s hirtelen guggol le. Teljes kört ír le a saját tengelye körül, miközben izmos lába kicsapódik, s ha minden igaz, ismét elkaszálja a harcos támasztólábát. Amennyiben Tarmikos nem tudja kikerűlni ezt valahogy, Cralan fölé hajol, s felsegíti. *
- Gid, ha megkérhetem, legyen kedves összeszedni az eszközöket. Mára vége az edzésnek. -
* Mondja a visszatérő elfnek, majd Mielőtt a lovag mondhatna bármit is, felé fordul. *
- Amit akartam, megtudtam. Sajnos, te lovag vagy, s akként is harcolsz. Ez kötöttségekkel jár, ami itt nem elfogadható. -
* Fordít hátat a másiknak a félvér. *
- Ezt mindenképpen meg fogom említeni Moon kisasszonynak. -
* Tekintete ezúttal mélyen fúródik a másikéba, érzelmek, benyomások után kutatva. *
- Meg kell említenünk, ha ezek után együtt akarunk dolgozni. -
* Mondja, s kezét a lovag vállára helyezi. *