Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-20 22:05:08
Üzenet elküldve: 2013-01-20 22:05:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Ankpuff pónin poroszkálva döcög végig a negyeden, a nyakát bőszen forgatva, mert keres valamit. Mégpedig nem mást, mint kúriát keres. Sosem járt erre, új helyeket is térképről látott, és háromszor hamarabb barátkozik meg a kartográfiával, mint akármi utcatáblákkal. Ezért hát a nyaknyújtás és fejforgatás. Így könnyebb látni. Nagy kék szemeit meresztgeti is tisztességesen, szó se róla. Szájában pipa füstöl, és hogy mentében se unatkozzon, addig is karattyol. Mivel máshoz nem tud, hát ezért a pónihoz.*
- Na, erre varrjál gombot, pupák! Láttál te már ekkora várost öregem?
- Ugye nem! Hát én se! De ragya egye, ha értem, hogy miért hiszik egyesek, hogy értelmes dolog egy nagy tucat embert meg más fajzatot minél kisebb helyen minél sűrűbben összezsúfolni. Nem vagyunk mi babok! *Az, hogy a póni nem válaszol, láthatólag cseppet sem zavarja. Az ő beszélőkéje bírja kettő helyett is.*
- Akár hogy is, Ödön, ez a munka kell nekünk. Még sosem voltam kapuőr, de olyan fene nagy ördöngösség csak nem lehet. Papundekli legyek, ha nem leszünk elsőosztályú, minden igényt kielégítő strázsák. Talán még te is kapsz valami nyalka egyenruhát, rólam nem is szólva... és akkor aztán nyalkák leszünk, az csavarkulcs. *Szív egy jót a pipán, pöffent kettőt, s folytatja*
- Na? Szerinted ez lesz az? Vagy csak ellustultál? Már mondtam, Ödön, nem addig megyünk, amíg jól esik, hanem amíg kell! *Ráncolja össze a szemöldökét, majd serényen bökdösi sarkával az épp nem annyira derék hátast.*
- Hopp! Odass! Ragya legyek a levélen, ha nem ez lesz az! Gyerünk! *Majd megérkezvén szemrevételez*
- Igen, tuti-dugó, hogy ez az! Ronda, öreg, és nagy ajtaja van. Pont, ahogy az a kétfogú üstfoltozó mondta. Látod, komám, én mondtam, hogy ide találunk... Na, nesze neked egy alma. Nesze nekem egy alma, aztán kopogjunk. *És lőn. A pipát elrakja, az almát megharapja, igazít kettőt a gatyáján, hármat simít a mellényén, és zörget. Szép, szinkópás ütemet dörömböl.*
- Hmm… hát ez egy kicsit unalmas, nem gondolod, Ödön? Vagy süketek talán? Micsoda egy naplopó banda élhet itt! *Dörömböl még egyszer, de ezúttal keményebben.*
- Nos, talán csak az erélyesebb fellépésemre vártak, elvégre egy valamit is magára adó baka legyen erős, mint a csavar, és veszélyes, mint a százas szög a farzsebben. És hát a mind a ketten tudjuk, hogy ha valaki, akkor egy gnóm az aztán ön és közveszélyes a köbön! *Vakargatni kezd a füle hegyét. *
- Vagy ez a türelem próbája… *harap egy nagyot az almából és csámcsogni kezd.*
- Elvégre a vártán ott aztán dögunalmas ácsorogni. Sötét van, álmos vagy, alig látsz az orrodig, és ébren kell maradj, mert valami bitang, mondjuk a főnököd, vagy valami komisz rabló, csak arra vár, hogy pár percre béhunyd a szemed. Ha erre azt mondod, hogy elég disznó dolog komisz főnöknek vagy aljas tolvajnak lenni, hát akkor láttátlanban igazat adok neked, de nagyon csak ne hangoztasd, elvégre egy másik relációban én meg a te főnököd lennék ugyebár. *Vet egy megrovó pillantást a pónira, igen rosszallóan, amiért az a főnökét merte kritizálni.*
- Megjegyzem, ha így megy tovább, hamar elfogunk jutni a lábbal rugdalásig… ami nem lenne éppen kifinomult megoldás. De hát ezek úgy látszik, a fülükön ülnek. *Vállat von, majd ugyan azzal a lendülettel pár nagy harapással körberágja az almát. A csutkát pedig hanyag mozdulattal veti Ödön elé.*
- Csak ne félteném a nagylábujjam! Mindig meg akartam tanulni a lábbal festést… de ha most várakozás közben eltöröm, akkor aztán fújhatom! Ja, egészségedre, komám. *Két jókorát bikázik a kapuba, had döngjön, majd kissé sziszegve és sántítva viszabattyog a pónihoz, és simogatni kezdi az állat fejét. A farát a póni oldalának veti, támaszkodik. Egész kényelmes, ha a gnómot egy másik állat tartja…*
- Kellett volna hoznom egy könyvet, vagy valami. *Bosszankodik magában míg a mellénye zsebéből előkeríti a pipáját és a dohányos szelencét. Komótos tömködésbe kezd, majd gyújt, s már szívja is a füstöt.*
- Az én anyai nagynéném volt ilyen megátalkodott vendégkerülő. Csak úgy lehetett bejutni hozzá, ha ismerted a titkos jelszót, de kopogtatóknak a füle botját se mozgatta. Persze ahány ház, annyi szokás. Ezek meg, ha igaz, ilyen füstös népek. *Szippant, füstkarikát fúj.*
- No persze ha valakiben, hát bennem aztán nem teng túl a fajgyűlölet. Sőt! Kifejezetten szociális léleknek mondhatom magam, de tudod koma, nem mindenki olyan jó lélek ám, mint én. Vagy a gnómok általában. Képzeld, egyesek nem átallnak, magukat különbnek gondolni írd és mondd, csak mert alapom. Na, ehhez mit szólsz, he? Semmi egyenlőség! Semmi jogi izé! Nem, barátocskám. Jobb, ha minden disznóságra felkészülünk, és felvértezzük magunkat a lenéző és fontoskodó pillantásokkal szemben, mert azt mondják ez a mostani hirdető is egy kékharisnya. Egy Matrica… vagy matriárka, vagy efféle. Púp legyek egy teve hátán, ha értem mire jó ez. *Nyújtózik és ásít egy akkorát, de akkorát, hogy még a pipa is majd kifordul a szájából. Sőt! Ki is esik, csak éppen elkapja úgy derékmagasságban. És eddig ez volt a mai nap legizgalmasabb eseménye…*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.21 17:29:43, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
- Na, erre varrjál gombot, pupák! Láttál te már ekkora várost öregem?
- Ugye nem! Hát én se! De ragya egye, ha értem, hogy miért hiszik egyesek, hogy értelmes dolog egy nagy tucat embert meg más fajzatot minél kisebb helyen minél sűrűbben összezsúfolni. Nem vagyunk mi babok! *Az, hogy a póni nem válaszol, láthatólag cseppet sem zavarja. Az ő beszélőkéje bírja kettő helyett is.*
- Akár hogy is, Ödön, ez a munka kell nekünk. Még sosem voltam kapuőr, de olyan fene nagy ördöngösség csak nem lehet. Papundekli legyek, ha nem leszünk elsőosztályú, minden igényt kielégítő strázsák. Talán még te is kapsz valami nyalka egyenruhát, rólam nem is szólva... és akkor aztán nyalkák leszünk, az csavarkulcs. *Szív egy jót a pipán, pöffent kettőt, s folytatja*
- Na? Szerinted ez lesz az? Vagy csak ellustultál? Már mondtam, Ödön, nem addig megyünk, amíg jól esik, hanem amíg kell! *Ráncolja össze a szemöldökét, majd serényen bökdösi sarkával az épp nem annyira derék hátast.*
- Hopp! Odass! Ragya legyek a levélen, ha nem ez lesz az! Gyerünk! *Majd megérkezvén szemrevételez*
- Igen, tuti-dugó, hogy ez az! Ronda, öreg, és nagy ajtaja van. Pont, ahogy az a kétfogú üstfoltozó mondta. Látod, komám, én mondtam, hogy ide találunk... Na, nesze neked egy alma. Nesze nekem egy alma, aztán kopogjunk. *És lőn. A pipát elrakja, az almát megharapja, igazít kettőt a gatyáján, hármat simít a mellényén, és zörget. Szép, szinkópás ütemet dörömböl.*
- Hmm… hát ez egy kicsit unalmas, nem gondolod, Ödön? Vagy süketek talán? Micsoda egy naplopó banda élhet itt! *Dörömböl még egyszer, de ezúttal keményebben.*
- Nos, talán csak az erélyesebb fellépésemre vártak, elvégre egy valamit is magára adó baka legyen erős, mint a csavar, és veszélyes, mint a százas szög a farzsebben. És hát a mind a ketten tudjuk, hogy ha valaki, akkor egy gnóm az aztán ön és közveszélyes a köbön! *Vakargatni kezd a füle hegyét. *
- Vagy ez a türelem próbája… *harap egy nagyot az almából és csámcsogni kezd.*
- Elvégre a vártán ott aztán dögunalmas ácsorogni. Sötét van, álmos vagy, alig látsz az orrodig, és ébren kell maradj, mert valami bitang, mondjuk a főnököd, vagy valami komisz rabló, csak arra vár, hogy pár percre béhunyd a szemed. Ha erre azt mondod, hogy elég disznó dolog komisz főnöknek vagy aljas tolvajnak lenni, hát akkor láttátlanban igazat adok neked, de nagyon csak ne hangoztasd, elvégre egy másik relációban én meg a te főnököd lennék ugyebár. *Vet egy megrovó pillantást a pónira, igen rosszallóan, amiért az a főnökét merte kritizálni.*
- Megjegyzem, ha így megy tovább, hamar elfogunk jutni a lábbal rugdalásig… ami nem lenne éppen kifinomult megoldás. De hát ezek úgy látszik, a fülükön ülnek. *Vállat von, majd ugyan azzal a lendülettel pár nagy harapással körberágja az almát. A csutkát pedig hanyag mozdulattal veti Ödön elé.*
- Csak ne félteném a nagylábujjam! Mindig meg akartam tanulni a lábbal festést… de ha most várakozás közben eltöröm, akkor aztán fújhatom! Ja, egészségedre, komám. *Két jókorát bikázik a kapuba, had döngjön, majd kissé sziszegve és sántítva viszabattyog a pónihoz, és simogatni kezdi az állat fejét. A farát a póni oldalának veti, támaszkodik. Egész kényelmes, ha a gnómot egy másik állat tartja…*
- Kellett volna hoznom egy könyvet, vagy valami. *Bosszankodik magában míg a mellénye zsebéből előkeríti a pipáját és a dohányos szelencét. Komótos tömködésbe kezd, majd gyújt, s már szívja is a füstöt.*
- Az én anyai nagynéném volt ilyen megátalkodott vendégkerülő. Csak úgy lehetett bejutni hozzá, ha ismerted a titkos jelszót, de kopogtatóknak a füle botját se mozgatta. Persze ahány ház, annyi szokás. Ezek meg, ha igaz, ilyen füstös népek. *Szippant, füstkarikát fúj.*
- No persze ha valakiben, hát bennem aztán nem teng túl a fajgyűlölet. Sőt! Kifejezetten szociális léleknek mondhatom magam, de tudod koma, nem mindenki olyan jó lélek ám, mint én. Vagy a gnómok általában. Képzeld, egyesek nem átallnak, magukat különbnek gondolni írd és mondd, csak mert alapom. Na, ehhez mit szólsz, he? Semmi egyenlőség! Semmi jogi izé! Nem, barátocskám. Jobb, ha minden disznóságra felkészülünk, és felvértezzük magunkat a lenéző és fontoskodó pillantásokkal szemben, mert azt mondják ez a mostani hirdető is egy kékharisnya. Egy Matrica… vagy matriárka, vagy efféle. Púp legyek egy teve hátán, ha értem mire jó ez. *Nyújtózik és ásít egy akkorát, de akkorát, hogy még a pipa is majd kifordul a szájából. Sőt! Ki is esik, csak éppen elkapja úgy derékmagasságban. És eddig ez volt a mai nap legizgalmasabb eseménye…*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.21 17:29:43, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-20 21:16:20
Üzenet elküldve: 2013-01-20 21:16:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Lazzur körülbelül úgy baktat be késő délután a kúria előkertjébe, mint valami győztes had...
Büszkén és tőle szokatlanul... derűsen. Sisakja meg vagyon emelkedve és még nagyobb örömére, a rakodó munkások is eltakarodtak a környékről. Illetve a kutyák pihennek csak a kert hátsó szegletében. Lazac és a dobberman kölykök. Egyet leszámolva, ami Moonnál van. Az ebek meg is örülnek neki. Bár Lazac csak azzal jelzi gazdájának, hogy észrevette jelenlétét, hogy előrecsapja hegyes füleit és felül.
Laz készült arra, hogy a ház körül nem talál kellő faanyagot így miközben tett egy bő sétát miután Gaelt elkísérte a főtérig, elment az egyik városi ácshoz és famaradékot kért. Kellő mennyiségűt amiből tud majd valami kutyaház szerűséget csinálni. Egy eb részére... természetesen. Bár még a négy vérmes jószág anyja mellett van... hamarosan eladó korba fognak kerülni.
Laz odasétál a kutyákhoz, majd ledobja a hátáról a faanyaggal teli zsákot. Melyben szög és kalapács is van. No meg egyéb barkácsoláshoz kellő eszközök. Ezeknek még későbbi is hasznát veheti.
Megsimogatja Lazac fejét, mire a kutya felnéz rá és elégedetten csóválja a farkát.*
-Na mi van nagylány... Sely nem rántott ki benneteket a bőrötökből? Jól meg lesztek... tudom.
*Mondja a sötét elf, majd azzal megnyugodva, hogy nincs nagyközönség előtt leveszi a sisakját, meglazítja a mellvértet és nekikezd a munkának. Ha minden jól megy jó kis eblak lesz itt a kert sarkában. Ami a legkevésbé sem fog senkit sem zavarni.
Először kiméri a helyet... átnézi a nagyobb darab falapokat, majd egy széndarab segítségével bejelöli a vágási vonalakat. Azután el kezdi a darabolást...
A méregetés közben persze előkerül a kalapács... szeg... no meg a fűrész is. Sose vallaná be magának de szeret barkácsolni.
Telik az idő... Laz pedig serényen csinálja a házat... körötte az ebek pedig hálanótát fújnak...
Fura egy sötételf... fura egy családtag...*
Büszkén és tőle szokatlanul... derűsen. Sisakja meg vagyon emelkedve és még nagyobb örömére, a rakodó munkások is eltakarodtak a környékről. Illetve a kutyák pihennek csak a kert hátsó szegletében. Lazac és a dobberman kölykök. Egyet leszámolva, ami Moonnál van. Az ebek meg is örülnek neki. Bár Lazac csak azzal jelzi gazdájának, hogy észrevette jelenlétét, hogy előrecsapja hegyes füleit és felül.
Laz készült arra, hogy a ház körül nem talál kellő faanyagot így miközben tett egy bő sétát miután Gaelt elkísérte a főtérig, elment az egyik városi ácshoz és famaradékot kért. Kellő mennyiségűt amiből tud majd valami kutyaház szerűséget csinálni. Egy eb részére... természetesen. Bár még a négy vérmes jószág anyja mellett van... hamarosan eladó korba fognak kerülni.
Laz odasétál a kutyákhoz, majd ledobja a hátáról a faanyaggal teli zsákot. Melyben szög és kalapács is van. No meg egyéb barkácsoláshoz kellő eszközök. Ezeknek még későbbi is hasznát veheti.
Megsimogatja Lazac fejét, mire a kutya felnéz rá és elégedetten csóválja a farkát.*
-Na mi van nagylány... Sely nem rántott ki benneteket a bőrötökből? Jól meg lesztek... tudom.
*Mondja a sötét elf, majd azzal megnyugodva, hogy nincs nagyközönség előtt leveszi a sisakját, meglazítja a mellvértet és nekikezd a munkának. Ha minden jól megy jó kis eblak lesz itt a kert sarkában. Ami a legkevésbé sem fog senkit sem zavarni.
Először kiméri a helyet... átnézi a nagyobb darab falapokat, majd egy széndarab segítségével bejelöli a vágási vonalakat. Azután el kezdi a darabolást...
A méregetés közben persze előkerül a kalapács... szeg... no meg a fűrész is. Sose vallaná be magának de szeret barkácsolni.
Telik az idő... Laz pedig serényen csinálja a házat... körötte az ebek pedig hálanótát fújnak...
Fura egy sötételf... fura egy családtag...*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:47:36
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:47:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
*Mindenképpen elengedhetetlen lesz egy családi gyógyító alkalmazása, akit szó szerint bármikor riaszthatnak, ha úgy hozná a szükség, aki eleget tud a családról és aki nem tesz fel kínos kérdéseket, továbbá a titkaik is biztonságban vannak nála.
Kopogtatnak, ő pedig megy ajtót nyitni, magában dohog, hogy miért neki kell a cselédség munkájával is törődni, mikor éppen elég problémája van már így is. De nem, nem akad senki, aki levenné válláról a terheket, így tovább kell erősíteni magát és folytatni a reggel óta tartó szenvedést. Még arra sem volt ideje, hogy pár falatot magához vegyen... Ebből sem kellene rendszert csinálni, mert biztos nem ezzel segíti elő legjobban a magzat fejlődését.*
-A legjobb helyen jár, a nevem Xselyahra Dwirinthalen, én vagyok a család feje. Még mindig keresek embereket, ha számomra értékes tudás birtokában vannak. Kerüljön beljebb.
*Tárja szélesre az ajtót, ügyesen behúzódva az árnyékba, hogy a nap ne égesse még tovább. Alaposan áttanulmányozza a jóvágású arcot, vérbeli elf, fajtája büszke is lehet rá... Még nem volt alkalma, hogy ezen nép fiait hálószobájába fogadja, de ami késik, nem múlik, szinte tálcán kínálja magát a lehetőség. Talán tovább is nézelődne, ha figyelmét nem vonná magára egy újabb közeledő. Arca rezzenéstelen marad, ahogy felismeri Den alakját, csak szeme szűkül össze, lelkében gyilkos őrület szikrája pattog, félő, hogy ha komolyabb lángra kap, itt helyben elemészti a hímet, utána pedig az esetleges szemtanút is, hogy sose derülhessen fény a családot övező, piszkos titkokra.*
-Den...
*Kimérten fogadja a meghajlást, eszében sincs a köszöntő gesztust a legkisebb mértékben is viszonozni, így is éppen elég, hogy nem esik neki itt helyben és tépi ki a gégéjét saját kezével. Pedig lelki szemei előtt lebeg a kép, ahogy ujjai a átszakítva a bőrt a húsba marnak, míg végül kínos lassúsággal megszabadíthatja semmire sem jó öccsét a földi lét nehézségeitől.*
-Mint látod, dolgom van, kezd el a holmijaidat felhordani a szobádba, különben kidobatom őket. Ha végeztem, akkor majd számolunk az engedetlenségedért.
*Alig mozdul a levegő, ahogy az utolsó szavakat a hímnek súgja, egészen bizonyos, hogy kettejükön kívül senki nem hallotta meg, Den pedig ígéretnek veheti, hogy amit kapni fog, abban egy cseppnyi élvezet sem lesz. Amikor Sely eljut arra a szintre, hogy nem tombol és nem rendez jelenetet, akkor a legmérgesebb és ezt ki is tudhatná jobban, ha nem épp az a személy, aki előszeretettel táncol a nőstény idegein.
További szavak nélkül hagyja faképnél öccsét, ahogy megfordul, egy halvány, de mégis érzékelhető mosoly játszik ajkain, miközben újra Zetriat felé fordul.*
-Fáradjunk a társalgóba, ott sokkal kényelmesebben meg tudjuk beszélni a részleteket.
*Keze pehelysúlyként nehezedik a férfi vállára, ahogy szinte már kedvesen invitálja befelé. Nem is kétséges, hogy ez is csak egy fricska Den orra alá.*
Kopogtatnak, ő pedig megy ajtót nyitni, magában dohog, hogy miért neki kell a cselédség munkájával is törődni, mikor éppen elég problémája van már így is. De nem, nem akad senki, aki levenné válláról a terheket, így tovább kell erősíteni magát és folytatni a reggel óta tartó szenvedést. Még arra sem volt ideje, hogy pár falatot magához vegyen... Ebből sem kellene rendszert csinálni, mert biztos nem ezzel segíti elő legjobban a magzat fejlődését.*
-A legjobb helyen jár, a nevem Xselyahra Dwirinthalen, én vagyok a család feje. Még mindig keresek embereket, ha számomra értékes tudás birtokában vannak. Kerüljön beljebb.
*Tárja szélesre az ajtót, ügyesen behúzódva az árnyékba, hogy a nap ne égesse még tovább. Alaposan áttanulmányozza a jóvágású arcot, vérbeli elf, fajtája büszke is lehet rá... Még nem volt alkalma, hogy ezen nép fiait hálószobájába fogadja, de ami késik, nem múlik, szinte tálcán kínálja magát a lehetőség. Talán tovább is nézelődne, ha figyelmét nem vonná magára egy újabb közeledő. Arca rezzenéstelen marad, ahogy felismeri Den alakját, csak szeme szűkül össze, lelkében gyilkos őrület szikrája pattog, félő, hogy ha komolyabb lángra kap, itt helyben elemészti a hímet, utána pedig az esetleges szemtanút is, hogy sose derülhessen fény a családot övező, piszkos titkokra.*
-Den...
*Kimérten fogadja a meghajlást, eszében sincs a köszöntő gesztust a legkisebb mértékben is viszonozni, így is éppen elég, hogy nem esik neki itt helyben és tépi ki a gégéjét saját kezével. Pedig lelki szemei előtt lebeg a kép, ahogy ujjai a átszakítva a bőrt a húsba marnak, míg végül kínos lassúsággal megszabadíthatja semmire sem jó öccsét a földi lét nehézségeitől.*
-Mint látod, dolgom van, kezd el a holmijaidat felhordani a szobádba, különben kidobatom őket. Ha végeztem, akkor majd számolunk az engedetlenségedért.
*Alig mozdul a levegő, ahogy az utolsó szavakat a hímnek súgja, egészen bizonyos, hogy kettejükön kívül senki nem hallotta meg, Den pedig ígéretnek veheti, hogy amit kapni fog, abban egy cseppnyi élvezet sem lesz. Amikor Sely eljut arra a szintre, hogy nem tombol és nem rendez jelenetet, akkor a legmérgesebb és ezt ki is tudhatná jobban, ha nem épp az a személy, aki előszeretettel táncol a nőstény idegein.
További szavak nélkül hagyja faképnél öccsét, ahogy megfordul, egy halvány, de mégis érzékelhető mosoly játszik ajkain, miközben újra Zetriat felé fordul.*
-Fáradjunk a társalgóba, ott sokkal kényelmesebben meg tudjuk beszélni a részleteket.
*Keze pehelysúlyként nehezedik a férfi vállára, ahogy szinte már kedvesen invitálja befelé. Nem is kétséges, hogy ez is csak egy fricska Den orra alá.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:23:03
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:23:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
*Az ajtó elött várakozva elgondolkozik, mit is kellene mondania. Nem tudja kit kell keresnie, és még abban sem biztos, hogy jó helyen jár. Már a távozás is megfordul a fejében, amit azonnal el is vet. Nincs más lehetősége, legalább meg kell próbálnia. Nem várakoztatják sokáig, a bejáratiajtót egy csinos mélységi nőstény nyitja ki. Mielött Zet megszólalna, átgondolja mit mondjon. Jó benyomást kell tenni a nőben, ha szeretne neki dolgozni.*
-Üdvözlöm! *jobb karját átlöki mellkasán és meghajol* Zetriat Iuthar vagyok. Láttam a hirdetésüket, úgy gondoltam eljövök, és érdeklődöm, keresnek-e még embereket.
*Magyarázza el a helyzetét nyugodt hangon.*
-Remélem jó helyen járok.
*Beszéd közben végig a sötételf szemébe néz, és megtartja a két lépés távolságot. Ekkor egy mélységi férfi érkezik, és hajol meg a nő előtt. Úgy tűnik testvérek. Zetriat egy apró meghajlással üdvözli Dent, majd várja a fejleményeket.*
-Üdvözlöm! *jobb karját átlöki mellkasán és meghajol* Zetriat Iuthar vagyok. Láttam a hirdetésüket, úgy gondoltam eljövök, és érdeklődöm, keresnek-e még embereket.
*Magyarázza el a helyzetét nyugodt hangon.*
-Remélem jó helyen járok.
*Beszéd közben végig a sötételf szemébe néz, és megtartja a két lépés távolságot. Ekkor egy mélységi férfi érkezik, és hajol meg a nő előtt. Úgy tűnik testvérek. Zetriat egy apró meghajlással üdvözli Dent, majd várja a fejleményeket.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-20 16:40:30
Üzenet elküldve: 2013-01-20 16:40:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// Moon //
*Hát, a Dwirinthalen család nem igazán alkalmazkodik. Inkább megteremtik a felszínen a saját mélységi birodalmukat... Hiszen Den már megálmodta, amint egy egész várost beterít a sötétlő kupola, ami kizárja a nap átkos fényét. Szorgos gnóm kezek építik fel a világ leghatalmasabb építményét, ami körbeöleli a várost és hatalmasságát eonokig emlegetik, miután a világ szétszakad a káosz óriási karmai között. Micsoda álomkép, kár, hogy a valóságban szinte lehetetlen volna kivitelezni. Talán csak mágiával, mint anno Pormeder felett...
Aligha lenne fárasztó őt szolgálni, hiszen a lányát csak nem kínozná lehetetlen feladatokkal. Sőt, aligha lenne bármi megterhelő kívánsága. Inkább csak pár kérés és a folyamatos odafigyelés. S természetesen, mindig szakítana időt edzésre. Utóbbi így is meglesz.*
- Természetesen.
*Villantja szokott vigyorát a lány felé, miközben már el is indulhatnak haza. Fülét ekkor furcsa, felszíni zaj üti meg. Rögvest eszébe jut, amikor egy hatalmas dög kergette, amit úgy tett el láb alól, ahogy mindenkit, aki nem kívánatos számára. Azóta tudja, hogy nem csak a felszíni elfek és emberek marcangolása izzítja vérét. Ám hallja azt is, hogy a kutya, ahogy a lényt a felszíniek hívják, Moon-hoz tartozik. Ölebe, akárcsak ő Sely-nek...*
- Aranyos...
*Engedi egyik kezét közelebb és ha nem fél a kutyus, akkor kis buksiját megsimogatja.*
- Gondolom, drága matrónánk nem túlzottan örül neki.
*Jut eszébe, mennyire idegenkedik minden állattól, ami nem pók. Vagy Den...
Hirtelen, ahogy az ajtó felé pillant, meglátja Sely-t. Hatalmas szerencse, hogy szavai elég halkak voltak. Reménykedik, hogy az ajtóban álló férfi eléggé eltereli a figyelmét...
Közeledik felé, talán Moon még oldalán lépked.*
- Naekrah áldjon, nővérem! Üdvözletem!
*Hajol meg nővére előtt, majd Zetriat felé biccent. Nem tudja, hogy esti kimaradása után mit várhat. Szerencsére, nyomtalan volt az este. És ahogy Sely-t ismeri, bűnhődni fog. Ám míg az idegen itt van, aligha kapja meg ezt. Nagyon reméli, hogy az istennő kegyébe fogadja és csak fájdalom lesz jussa.*
*Hát, a Dwirinthalen család nem igazán alkalmazkodik. Inkább megteremtik a felszínen a saját mélységi birodalmukat... Hiszen Den már megálmodta, amint egy egész várost beterít a sötétlő kupola, ami kizárja a nap átkos fényét. Szorgos gnóm kezek építik fel a világ leghatalmasabb építményét, ami körbeöleli a várost és hatalmasságát eonokig emlegetik, miután a világ szétszakad a káosz óriási karmai között. Micsoda álomkép, kár, hogy a valóságban szinte lehetetlen volna kivitelezni. Talán csak mágiával, mint anno Pormeder felett...
Aligha lenne fárasztó őt szolgálni, hiszen a lányát csak nem kínozná lehetetlen feladatokkal. Sőt, aligha lenne bármi megterhelő kívánsága. Inkább csak pár kérés és a folyamatos odafigyelés. S természetesen, mindig szakítana időt edzésre. Utóbbi így is meglesz.*
- Természetesen.
*Villantja szokott vigyorát a lány felé, miközben már el is indulhatnak haza. Fülét ekkor furcsa, felszíni zaj üti meg. Rögvest eszébe jut, amikor egy hatalmas dög kergette, amit úgy tett el láb alól, ahogy mindenkit, aki nem kívánatos számára. Azóta tudja, hogy nem csak a felszíni elfek és emberek marcangolása izzítja vérét. Ám hallja azt is, hogy a kutya, ahogy a lényt a felszíniek hívják, Moon-hoz tartozik. Ölebe, akárcsak ő Sely-nek...*
- Aranyos...
*Engedi egyik kezét közelebb és ha nem fél a kutyus, akkor kis buksiját megsimogatja.*
- Gondolom, drága matrónánk nem túlzottan örül neki.
*Jut eszébe, mennyire idegenkedik minden állattól, ami nem pók. Vagy Den...
Hirtelen, ahogy az ajtó felé pillant, meglátja Sely-t. Hatalmas szerencse, hogy szavai elég halkak voltak. Reménykedik, hogy az ajtóban álló férfi eléggé eltereli a figyelmét...
Közeledik felé, talán Moon még oldalán lépked.*
- Naekrah áldjon, nővérem! Üdvözletem!
*Hajol meg nővére előtt, majd Zetriat felé biccent. Nem tudja, hogy esti kimaradása után mit várhat. Szerencsére, nyomtalan volt az este. És ahogy Sely-t ismeri, bűnhődni fog. Ám míg az idegen itt van, aligha kapja meg ezt. Nagyon reméli, hogy az istennő kegyébe fogadja és csak fájdalom lesz jussa.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-20 14:52:14
Üzenet elküldve: 2013-01-20 14:52:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
- Rendben, semmi akadálya.
*Egyezik bele a lehető legrövidebben a vizsgálatba. Felmerül benne az a lehetőség, hogy talán csak erre az egyetlen vizsgálatra lenne szüksége fajtársának, s őt csak ezért hívták ide, ám ami azt illeti, saját hozzáállása, mentalitása egyáltalán nem indokolja, hogy erre rákérdezzen.
Ismét csak bólint - na de nem mintha olyan sok egyebet tehetne -, mikor Xelyahra kis időre a türelmét kéri. Egyáltalán nem bánja, hogy így alakult, így legalább van ideje átnézni holmiját, minden nála van-e azok közül, amikre szüksége lehet most.
Nincs. Hát persze, hogy nincs meg minden egy alapos vizsgálathoz - miért is lenne, ha a nap elején Llin egyszerű városnézésre indult? -, de mivel nem tűnik többnek a másik mélységi a túlterheltnél, nem is igazán gondolja, hogy nem lesz elég az a szerszám, ami jelenleg is nála van. Egy gyors állapotfelmérésre elegendőek azok a holmik is, amik szinte sosem kerülnek ki oldaltáskájából.
Előhalássza tehát az egyszerű kellékeket, kipakolja mindet egyelőre a társalgó asztalára, és kivárja szépen a sorát.*
*Egyezik bele a lehető legrövidebben a vizsgálatba. Felmerül benne az a lehetőség, hogy talán csak erre az egyetlen vizsgálatra lenne szüksége fajtársának, s őt csak ezért hívták ide, ám ami azt illeti, saját hozzáállása, mentalitása egyáltalán nem indokolja, hogy erre rákérdezzen.
Ismét csak bólint - na de nem mintha olyan sok egyebet tehetne -, mikor Xelyahra kis időre a türelmét kéri. Egyáltalán nem bánja, hogy így alakult, így legalább van ideje átnézni holmiját, minden nála van-e azok közül, amikre szüksége lehet most.
Nincs. Hát persze, hogy nincs meg minden egy alapos vizsgálathoz - miért is lenne, ha a nap elején Llin egyszerű városnézésre indult? -, de mivel nem tűnik többnek a másik mélységi a túlterheltnél, nem is igazán gondolja, hogy nem lesz elég az a szerszám, ami jelenleg is nála van. Egy gyors állapotfelmérésre elegendőek azok a holmik is, amik szinte sosem kerülnek ki oldaltáskájából.
Előhalássza tehát az egyszerű kellékeket, kipakolja mindet egyelőre a társalgó asztalára, és kivárja szépen a sorát.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-20 13:35:42
Üzenet elküldve: 2013-01-20 13:35:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
*Bólintással veszi tudomásul a munkával eltöltött évek számát, ez határozottan előnyös, olyat nem lenne hajlandó maga mellé fogadni, aki még épp csak pályakezdő, hiszen azok kezét akár a döbbenet is béníthatja, ami egy olyan családban, ahol hetente szükség lehet sebek összevarrására, nem épp ideális. Arról nem is beszélve, hogy egy sokat látott fajtárs nyilván nem fog feltenni kéretlen kérdéseket a sérülések keletkezéséről, és talán a diszkréciójára is jobban lehet számítani.*
-A papírokra és firkálmányokra semmit nem adok, akkor hiszem el, hogy valaki jó szakember, ha ezt a gyakorlatban látom.
*Akkor sem olvasná el más nemesek mézédes ömlengéseit, ha Llinores egyenesen az orra alá tolná a leveleket. Nem ad sem mások véleményére, sem holmi szóbeszédre, nála minden jelentkező teljesen tiszta lappal indul.*
-Viszont ha már itt van, örülnék, ha megvizsgálna. A költözéssel járó stressz és igénybevétel kifárasztott, gondolom, hogy pár nap ágynyugalom rendbe hozna, de ha már úgyis itt egy szakképzett gyógyító, inkább kikérem az Ön véleményét is.
*Bár részben tesztnek szánja, részben ott a baba iránti aggodalma is, reméli, hogy nem viseli meg túlzottan. Igaz, esze ágában sincs előre közölni, hogy áldott állapotban van, ha a nőstény valamiképpen rájön, az csak plusz pont a felvétele mellett.
Mivel a család amúgy is felszívódott, ő maradt csak a kúriában, így nem lenne akadálya, hogy akár itt helyben lebonyolítsák a vizsgálatot, netán megvárja, amíg a fajtárs elmegy, hogy a szükségesnek ítélt felszerelést megszerezze, de el kell halasztani a tervet, mert kopogtatnak. Lilanna valószínűleg az emeletet takarítja éppen, nem hallhatja, több cseléd pedig még nincs, így kénytelen a matróna maga menni.*
-Csak egy pillanat, de ne menjen el. Mindenképpen szeretnék sort keríteni a vizsgálatra, hogy ha elintéztem az újabb látogatót.
*Pedig azt hitte, hogy vége ennek a napnak, amikor a munkások elmentek...
Mikor ajtót nyit, jobbját automatikusan emeli, hogy szemeit valamennyire beárnyékolja a naptól, túl sokszor tette ma ki magát erős fénynek. Tekintete az ajtóban álló férfira siklik, gyors pillantással méri végig, magában hümmentve jegyezve meg, hogy a mai felhozatalból ez a legígéretesebb.*
-Miben segíthetek?
*Hangja sem olyan elutasító és hűvös, mint az eddigi esetekben, bár még mindig messze áll a barátiastól, egészen érdeklődő. Az ilyen tetszetős zsákmányt kár lenne már az első pillanatban elijeszteni.*
-A papírokra és firkálmányokra semmit nem adok, akkor hiszem el, hogy valaki jó szakember, ha ezt a gyakorlatban látom.
*Akkor sem olvasná el más nemesek mézédes ömlengéseit, ha Llinores egyenesen az orra alá tolná a leveleket. Nem ad sem mások véleményére, sem holmi szóbeszédre, nála minden jelentkező teljesen tiszta lappal indul.*
-Viszont ha már itt van, örülnék, ha megvizsgálna. A költözéssel járó stressz és igénybevétel kifárasztott, gondolom, hogy pár nap ágynyugalom rendbe hozna, de ha már úgyis itt egy szakképzett gyógyító, inkább kikérem az Ön véleményét is.
*Bár részben tesztnek szánja, részben ott a baba iránti aggodalma is, reméli, hogy nem viseli meg túlzottan. Igaz, esze ágában sincs előre közölni, hogy áldott állapotban van, ha a nőstény valamiképpen rájön, az csak plusz pont a felvétele mellett.
Mivel a család amúgy is felszívódott, ő maradt csak a kúriában, így nem lenne akadálya, hogy akár itt helyben lebonyolítsák a vizsgálatot, netán megvárja, amíg a fajtárs elmegy, hogy a szükségesnek ítélt felszerelést megszerezze, de el kell halasztani a tervet, mert kopogtatnak. Lilanna valószínűleg az emeletet takarítja éppen, nem hallhatja, több cseléd pedig még nincs, így kénytelen a matróna maga menni.*
-Csak egy pillanat, de ne menjen el. Mindenképpen szeretnék sort keríteni a vizsgálatra, hogy ha elintéztem az újabb látogatót.
*Pedig azt hitte, hogy vége ennek a napnak, amikor a munkások elmentek...
Mikor ajtót nyit, jobbját automatikusan emeli, hogy szemeit valamennyire beárnyékolja a naptól, túl sokszor tette ma ki magát erős fénynek. Tekintete az ajtóban álló férfira siklik, gyors pillantással méri végig, magában hümmentve jegyezve meg, hogy a mai felhozatalból ez a legígéretesebb.*
-Miben segíthetek?
*Hangja sem olyan elutasító és hűvös, mint az eddigi esetekben, bár még mindig messze áll a barátiastól, egészen érdeklődő. Az ilyen tetszetős zsákmányt kár lenne már az első pillanatban elijeszteni.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-20 09:25:29
Üzenet elküldve: 2013-01-20 09:25:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Csak csendben bólint, ahogy Xelyahra beinvitálja a további beszélgetés idejére, majd maga is vele tart a társalgó felé, s belépdel utána az ajtón, majd maga mögött becsukja azt.
Egy ideig még áll, jólnevelten kivárja, hogy a másik mélységi helyet foglaljon, majd őt is ezzel kínálja. Csak ekkor ül le maga is. Nem nagyon foglalkozik vele, hogy hol pihen meg, nem válogat - a hozzá legközelebb eső ülőalkalmatosságot veszi igénybe és kész.
Újra bólint, hogy így tudassa a Xselyahra néven bemutatkozóval, hogy legkevésbé sem zavarja a költözéssel járó felfordulás.*
- Már magam sem tudom pontosan, talán húsz-harminc éve... A lényeg, hogy az életem java részét gyógyítóként tudtam le. Már egész fiatal koromban tanítani kezdtek és munkára fogtak. Ajánlólevelem nincsen, mivel ma érkeztem a városba és nem úgy készültem, hogy rögtön szükségem is lesz ilyesmire... Viszont szolgáltam már családoknál, városi gyógyítóként, de még egy-egy kisebb ostrom-féleségben is.
*A lényegre törekszik, csak azt tudatja a másik nővel, amit mindenképp fontosnak és mérvadónak tart az alkalmazás kérdését illetően. Dicsérhetné magát persze órákig, ahogy bizonyosan mások is tették már előtte, de ő nem az a fajta. Valakinek vagy megfelel így, vagy nem hall róla többet. Az már nem az ő dolga, hogy azon sajnálkozzon, hogy nem kap meg egy állást - aminek a helyébe általában akad másik kettő...*
A hozzászólás írója (Llinores Léina Ruokhian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.20 09:26:28
Egy ideig még áll, jólnevelten kivárja, hogy a másik mélységi helyet foglaljon, majd őt is ezzel kínálja. Csak ekkor ül le maga is. Nem nagyon foglalkozik vele, hogy hol pihen meg, nem válogat - a hozzá legközelebb eső ülőalkalmatosságot veszi igénybe és kész.
Újra bólint, hogy így tudassa a Xselyahra néven bemutatkozóval, hogy legkevésbé sem zavarja a költözéssel járó felfordulás.*
- Már magam sem tudom pontosan, talán húsz-harminc éve... A lényeg, hogy az életem java részét gyógyítóként tudtam le. Már egész fiatal koromban tanítani kezdtek és munkára fogtak. Ajánlólevelem nincsen, mivel ma érkeztem a városba és nem úgy készültem, hogy rögtön szükségem is lesz ilyesmire... Viszont szolgáltam már családoknál, városi gyógyítóként, de még egy-egy kisebb ostrom-féleségben is.
*A lényegre törekszik, csak azt tudatja a másik nővel, amit mindenképp fontosnak és mérvadónak tart az alkalmazás kérdését illetően. Dicsérhetné magát persze órákig, ahogy bizonyosan mások is tették már előtte, de ő nem az a fajta. Valakinek vagy megfelel így, vagy nem hall róla többet. Az már nem az ő dolga, hogy azon sajnálkozzon, hogy nem kap meg egy állást - aminek a helyébe általában akad másik kettő...*
A hozzászólás írója (Llinores Léina Ruokhian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.20 09:26:28
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-18 15:19:53
Üzenet elküldve: 2013-01-18 15:19:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
*Hetek óta nem volt már a Nesayang kúrián kívül, végre szabad. Nem sokat változott a Gazdagnegyed, még mindig sok csicsás túl díszített ház, a benne élőkről nem is szólva. Sosem szerette a városnak ezen részét, talán a sok kíváncsi szem miatt, mik elől elbújni nem lehet. Sokan megbámulták szakadt ruházata miatt. Legjobb lenne ha keresne egy szabót, ki rendbe készít neki pár új ruhadarabot, de ezzel majd később törődik, először munkát kell találnia. "Hol kezdjem? Beszélnem kellene pár járókelővel." A beszéd nem az erőssége, de ez szükség helyzet, El-lért meg kell tennie. Még egy pillantás vet a házra, hol kedvese, és Emma maradt, aztán irány előre. "Máris hiányzol nekem Eleonor. Ígérem hamar visszajövök hozzád, és elveszlek!" Nem is tudja merre halad éppen, nem ismeri ki magát a nemesek utcáin. Több ember mellett is elhaladt már, de még nem szedte össze magát a megszólításukhoz, de úgy tűnik nem is lesz szüksége rá. Csak a szerencsének köszönheti, hogy egy hirdetést vesz észre egy táblára kifüggesztve. "Egy sötételf család költözött Artheniorba? Érdekes." Nem sok jót hallani a legtöbb mélységiről, Zet sem igazán bízik a fajtájukban, de eddig ez tűnik a legjobb ajánlatnak. Nem halaszthatja el. Megjegyzi a papíron leírt címet, és elindul a cél felé. "Remélem nem tévedek el." Csuklyája sötétjébe burkolózva szeli át az ismeretlen útvonalat, az épületet keresve, míg végül meglát egy körülbelül ugyan olyat mint amilyen a lapon állt. "Remélem jó helyen járok." Mielőtt bekopogna az ajtón, megigazítja a fején lévő zöld csukját, és rászánja magát a kopogásra.*
"Mit meg nem teszek érted El!"
A hozzászólás írója (Zetriat Iuthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.18 15:24:51
"Mit meg nem teszek érted El!"
A hozzászólás írója (Zetriat Iuthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.18 15:24:51
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-18 12:38:53
Üzenet elküldve: 2013-01-18 12:38:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
*Újra béke és nyugalom... Most, hogy a munkások eltakarodtak, újra olyan üresnek és elhagyatottnak látszik a kúria, mint amikor legelőször idejöttek, mintha még mindig nem lenne benne élet. Kelleni fog valami, amivel egyértelműen belépnek a köztudatba és jelzik, hogy egy előkelő családdal gyarapodott a város. Talán egy fogadás vagy bál elég fényűző módja lenne, hogy a vezető réteget alkalma legyen szemrevételezni és megismerni.
Sokáig viszont nem akar a napon ácsorogni, így is érzi, hogy arcára keresnie kell valami hűsítőt, túl sokat mozgolódott a perzselő fényben. Szaporázná is a lépteit befelé, ami ilyen fáradtan nem is olyan könnyű, így még az ajtóig sem jut, amikor Llinores hangja utoléri. A köszöntésre megáll és hátrafordul, gyors pillantással méri végig a fajtárs nőstényt.*
-Igen, folyamatosan keresünk személyzetet és ebbe egy családi gyógyító is beletartozik. De inkább odabent folytassuk, ha kérhetem, gondolom önnek sem az minden álma, hogy a napon ácsorogjunk.
*Már így is túl sok volt az az idő, amit kényszerből idekint kellett töltenie, a továbbiakban megkímélné magát. Ha jól sejti, a másiknak sem lesz ellenvetése, így mutatja is az utat, egyenesen a társalgóba. Régi ismerősként köszönti a karosszékét, annyit használta ma, hogy meg kell vizsgálnia, nem kopott-e el túlzottan a huzat. Viszont meg kell hagyni, kényelmes és elég úriasszonyosan tud elhelyezkedni benne, hogy így sugározzon belőle, mennyire tudatában van saját pozíciójának és fontosságának.*
-A nevem Xselyahra Dwirinthalen, a ház matrónája vagyok. Foglaljon helyet. A felfordulást kérem, nézze el, ma költözködtünk és még nem volt idő, hogy minden a helyére kerüljön.
*Számolni sem tudja, hányadszorra darálja el ugyanezeket a mondatokat. Kicsit monotonná válik egy idő után, de legalább ez jelzi, hogy máris sok érdeklődő megfordult náluk. A jóságos mélységi család, akik nem restek a szegényeknek tisztességes bérrel, lakhatással és élelmezéssel munkát kínálni. Szinte már nevetségesen hangzik, de kellenek az ilyen külsőségek, hogy ne kerüljenek különc tradícióik miatt azonnal a társadalom peremére.*
-Szóval gyógyító... Mióta praktizál, mennyi tapasztalattal rendelkezik?
*Tér rá máris a tárgyra. Nem akar kontárokat maga körül, csak akkor hajlandó valakit a szolgálatába fogadni, ha kellően meggyőződött a kvalitásairól. Egy gyógyító esetében ez fokozottan igaz, hiszen hónapok kérése és komolyabb szaktudásra is szüksége lesz terhessége miatt.*
Sokáig viszont nem akar a napon ácsorogni, így is érzi, hogy arcára keresnie kell valami hűsítőt, túl sokat mozgolódott a perzselő fényben. Szaporázná is a lépteit befelé, ami ilyen fáradtan nem is olyan könnyű, így még az ajtóig sem jut, amikor Llinores hangja utoléri. A köszöntésre megáll és hátrafordul, gyors pillantással méri végig a fajtárs nőstényt.*
-Igen, folyamatosan keresünk személyzetet és ebbe egy családi gyógyító is beletartozik. De inkább odabent folytassuk, ha kérhetem, gondolom önnek sem az minden álma, hogy a napon ácsorogjunk.
*Már így is túl sok volt az az idő, amit kényszerből idekint kellett töltenie, a továbbiakban megkímélné magát. Ha jól sejti, a másiknak sem lesz ellenvetése, így mutatja is az utat, egyenesen a társalgóba. Régi ismerősként köszönti a karosszékét, annyit használta ma, hogy meg kell vizsgálnia, nem kopott-e el túlzottan a huzat. Viszont meg kell hagyni, kényelmes és elég úriasszonyosan tud elhelyezkedni benne, hogy így sugározzon belőle, mennyire tudatában van saját pozíciójának és fontosságának.*
-A nevem Xselyahra Dwirinthalen, a ház matrónája vagyok. Foglaljon helyet. A felfordulást kérem, nézze el, ma költözködtünk és még nem volt idő, hogy minden a helyére kerüljön.
*Számolni sem tudja, hányadszorra darálja el ugyanezeket a mondatokat. Kicsit monotonná válik egy idő után, de legalább ez jelzi, hogy máris sok érdeklődő megfordult náluk. A jóságos mélységi család, akik nem restek a szegényeknek tisztességes bérrel, lakhatással és élelmezéssel munkát kínálni. Szinte már nevetségesen hangzik, de kellenek az ilyen külsőségek, hogy ne kerüljenek különc tradícióik miatt azonnal a társadalom peremére.*
-Szóval gyógyító... Mióta praktizál, mennyi tapasztalattal rendelkezik?
*Tér rá máris a tárgyra. Nem akar kontárokat maga körül, csak akkor hajlandó valakit a szolgálatába fogadni, ha kellően meggyőződött a kvalitásairól. Egy gyógyító esetében ez fokozottan igaz, hiszen hónapok kérése és komolyabb szaktudásra is szüksége lesz terhessége miatt.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-17 08:48:30
Üzenet elküldve: 2013-01-17 08:48:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*A piacon letudva dolgát, útja ismét a Gazdagnegyed felé vezet, azon belül is ahhoz az épülethez, amely előtt nemrég még teljesen megrakott szekerek álltak. Úgy látszik, Llin a kelleténél talán kicsivel tovább elidőzött a piacon, ám reméli, még nem késett le arról, hogy ezen a helyen is megismertesse magát orvosként.
Mivel pipájában a parázs már a végét járja, az épület előtt még gyorsan kiütögeti, kitakarítja azt. Hamuval teli, még füstölgő pipával soha nem lép be sehova, hát nem is épp most fog belekezdeni.
Ugyan fajtársától, aki informálta a munkával kapcsolatban, elfelejtette megkérdezni, pontosan kit is keressen - legalábbis így emlékszik -, lépteit megindítja az épület belseje felé. Szerencséjére van még néhány rakodó odabent, és csodával határos módon akad köztük olyan, aki legalább meg tudja tippelni, kit zaklasson ügyével. Így hát hamarosan már Xselyahra után tart, lépteit sietősre fogva, megpróbálva beérni őt. Ha néhány lépés távolságra utoléri, tiszteletteljesen köszön.*
- Üdvözletem a Hölgynek! Elnézését kérem, hogy ezzel zavarom, de hallomásból tudom, hogy orvost keresnek, így, ha megengedi, be is mutatkoznék. A nevem Llinores Léina Ruokhian, jelentkezem szolgálatukra.
Mivel pipájában a parázs már a végét járja, az épület előtt még gyorsan kiütögeti, kitakarítja azt. Hamuval teli, még füstölgő pipával soha nem lép be sehova, hát nem is épp most fog belekezdeni.
Ugyan fajtársától, aki informálta a munkával kapcsolatban, elfelejtette megkérdezni, pontosan kit is keressen - legalábbis így emlékszik -, lépteit megindítja az épület belseje felé. Szerencséjére van még néhány rakodó odabent, és csodával határos módon akad köztük olyan, aki legalább meg tudja tippelni, kit zaklasson ügyével. Így hát hamarosan már Xselyahra után tart, lépteit sietősre fogva, megpróbálva beérni őt. Ha néhány lépés távolságra utoléri, tiszteletteljesen köszön.*
- Üdvözletem a Hölgynek! Elnézését kérem, hogy ezzel zavarom, de hallomásból tudom, hogy orvost keresnek, így, ha megengedi, be is mutatkoznék. A nevem Llinores Léina Ruokhian, jelentkezem szolgálatukra.
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-01-09 17:25:22
Üzenet elküldve: 2013-01-09 17:25:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
*A munkások szorgosan dolgoznak, nem mernek lustálkodni és lopni a napot, mert a mélységi nőstény hegyes fülei nem dísznek vannak, a társalgóból is tökéletesen hallja, ha nem olyan ütemben dobognak a lábak, ahogyan ő azt elvárná. Szóval fél füllel erre figyel, miközben az újonnan érkezett úriemberrel társalog. Jól sejtette, valóban munkát keresni jött, állítása szerint komornyiknak tökéletesen meg is állná a helyét. Eddig rendben is volna, de amint Sely kérdései záporozni kezdenek, mintha a magabiztosság lassan elpárologna. Bár elég meggyőző ajánlóleveleket tud felmutatni, ez ehhez a családhoz még kevés, hiányzik az a fajta plussz, amit nehéz lenne szavakkal kifejteni, egyszerűen tudja, hogy hiányzik ebből az emberből.
Nem vett el sok időt a tárgyalás, kimért udvariassággal küldi el a jelentkezőt, majd még egy percet engedélyez magának a karosszékben. A nagyját már kibírta, nem igaz? Keze ösztönös mozdulattal csúszik a hasára, ennek a gyereknek hála sokkal kevesebb ereje van, pedig most lenne szüksége minden cseppjére, hogy erős kezű, határozott matrónaként tudja a családot vezetni. És ha belegondol, hogy még csak a legkisebb akadályt mászták meg... Ehhez képest hol van még az, amikor majd a város vezetővel kell társalognia és elérnie, hogy ő is számítson, ne nézzenek át a családjukon és lassanként mind előnyösebb és előnyösebb pozícióba juttassa magát...
De ha már most azon aggodalmaskodik, mi lesz később, meg fog rekedni már az első dombnál, hiszen ha csak a hegycsúcsot figyeli, nem látja, hogy mi állja útját, mitől képtelen tovább haladni. Az első domb, hogy lábukat megvessék itt.
Feláll és az előtérbe lép, a falnak támaszkodva várja meg, hogy minden bútort lehordjanak a fenti szobákból. Ha ez elkészült, akkor aktivizálja magát újra, tekintetével szortírozza a rakományt, hogy a fennmaradó helyek közül mi hova kerül. Elsőként természetesen saját bútorait választja ki, megmutatja, melyik darabokat kell az emelet közepét elfoglaló, legnagyobb szobába szállítani, majd ha úgy látja, megjegyezték, akkor maga is felsétál, hogy elintézze a pontos berendezést. Az ágyat oda tolják, az asztal a másik falhoz megy, a tükör ide kerül, a szekrények oda, a ládákat pedig csak halmozzák a sarokba, azokat majd kipakolja ő. A következő Moon szobája, mivel a lány felszívódott, így nem lesz szívbajos, saját ízlésének megfelelően fogja elrendeztetni a bútorokat. Ha a csöpp rokonnak nem tetszik, majd keres valakit, aki átrendezi, addig is ez egy lecke, hogy ha akar valamit, ne legyen rest tenni érte.
Az emeleti szobák közül már csak Dené üres, de az úgy is marad. Sely utasítja a munkásokat, hogy öccse bútorait csak tegyék a fűre és hagyják ott. Majd az a drága hím megoldja saját magának, ha már nem volt annyi esze sem, hogy ne szórakozzon nővére idegeivel. Vajon félholtan is lesz ereje, hogy felcipelje legalább az ágyat? Aligha...
És a végére maradt a pince. Ide főként csak egy méretes ágy kerül és sok doboz, ezek rejtik a valódi berendezést. Apró félmosollyal simítja végig az egyiknek a tetejét, várja már, hogy itt is minden a helyére kerüljön, csak kellene valaki, aki felszereli a szükséges dolgokat...
A szekerek kiürültek, pontosabban nem teljesen, hiszen a házból kihordott bútorok vagy négyet is megtöltenek. Ezek közül az egyikre a teljesen használhatatlanok kerültek, ezeket el fogják szállítani, a másik három pedig ponyvával gondosan lefedve a hátsóudvarba kerül elraktározásra. Hogyan is lehetne gyorsabban megalapozni a család hírnevét, ha nem egy kis jótékonykodással...
A pakolóemberek megkapják végre a bérüket, amiért megdolgoztak, így távoznak, lassanként kiürül és elcsendesedik az udvar, akárcsak az egész kúria. Mindenki eltűnt... Sely kezeit csípőjére rakva méri végig újra az épületet, majd elégedett bólintással lép be, hogy szobájába visszavonulva pihenjen, amíg öccse meg nem érkezik.*
Nem vett el sok időt a tárgyalás, kimért udvariassággal küldi el a jelentkezőt, majd még egy percet engedélyez magának a karosszékben. A nagyját már kibírta, nem igaz? Keze ösztönös mozdulattal csúszik a hasára, ennek a gyereknek hála sokkal kevesebb ereje van, pedig most lenne szüksége minden cseppjére, hogy erős kezű, határozott matrónaként tudja a családot vezetni. És ha belegondol, hogy még csak a legkisebb akadályt mászták meg... Ehhez képest hol van még az, amikor majd a város vezetővel kell társalognia és elérnie, hogy ő is számítson, ne nézzenek át a családjukon és lassanként mind előnyösebb és előnyösebb pozícióba juttassa magát...
De ha már most azon aggodalmaskodik, mi lesz később, meg fog rekedni már az első dombnál, hiszen ha csak a hegycsúcsot figyeli, nem látja, hogy mi állja útját, mitől képtelen tovább haladni. Az első domb, hogy lábukat megvessék itt.
Feláll és az előtérbe lép, a falnak támaszkodva várja meg, hogy minden bútort lehordjanak a fenti szobákból. Ha ez elkészült, akkor aktivizálja magát újra, tekintetével szortírozza a rakományt, hogy a fennmaradó helyek közül mi hova kerül. Elsőként természetesen saját bútorait választja ki, megmutatja, melyik darabokat kell az emelet közepét elfoglaló, legnagyobb szobába szállítani, majd ha úgy látja, megjegyezték, akkor maga is felsétál, hogy elintézze a pontos berendezést. Az ágyat oda tolják, az asztal a másik falhoz megy, a tükör ide kerül, a szekrények oda, a ládákat pedig csak halmozzák a sarokba, azokat majd kipakolja ő. A következő Moon szobája, mivel a lány felszívódott, így nem lesz szívbajos, saját ízlésének megfelelően fogja elrendeztetni a bútorokat. Ha a csöpp rokonnak nem tetszik, majd keres valakit, aki átrendezi, addig is ez egy lecke, hogy ha akar valamit, ne legyen rest tenni érte.
Az emeleti szobák közül már csak Dené üres, de az úgy is marad. Sely utasítja a munkásokat, hogy öccse bútorait csak tegyék a fűre és hagyják ott. Majd az a drága hím megoldja saját magának, ha már nem volt annyi esze sem, hogy ne szórakozzon nővére idegeivel. Vajon félholtan is lesz ereje, hogy felcipelje legalább az ágyat? Aligha...
És a végére maradt a pince. Ide főként csak egy méretes ágy kerül és sok doboz, ezek rejtik a valódi berendezést. Apró félmosollyal simítja végig az egyiknek a tetejét, várja már, hogy itt is minden a helyére kerüljön, csak kellene valaki, aki felszereli a szükséges dolgokat...
A szekerek kiürültek, pontosabban nem teljesen, hiszen a házból kihordott bútorok vagy négyet is megtöltenek. Ezek közül az egyikre a teljesen használhatatlanok kerültek, ezeket el fogják szállítani, a másik három pedig ponyvával gondosan lefedve a hátsóudvarba kerül elraktározásra. Hogyan is lehetne gyorsabban megalapozni a család hírnevét, ha nem egy kis jótékonykodással...
A pakolóemberek megkapják végre a bérüket, amiért megdolgoztak, így távoznak, lassanként kiürül és elcsendesedik az udvar, akárcsak az egész kúria. Mindenki eltűnt... Sely kezeit csípőjére rakva méri végig újra az épületet, majd elégedett bólintással lép be, hogy szobájába visszavonulva pihenjen, amíg öccse meg nem érkezik.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-12-20 12:10:39
Üzenet elküldve: 2012-12-20 12:10:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
//Felvételi játék//
*Fraur tehát távozik, minden további akadékoskodás nélkül, Sely pedig visszaroskad a karosszékbe. Micsoda nap... Erőtartalékai végén jár és az előző, arcátlan jelentkező sem sokat segített lelki nyugalmának megőrzésében. És még nincs vége a teendők sorának, hiszen az emelet berendezésre vár, azt is neki kell koordinálnia, lévén tökéletesen egyedül maradt minden feladattal. Elremeg egy gyors fohászt Naekrah-hoz, hogy átkozza meg a többieket, majd feláll és határozottnak szánt léptekkel megindul a bejárati ajtó felé. A kopogtatást ugyan nem hallotta, de épp most akarja a munkásokat újra dologra bírni, így szerencsésen jön ki, hogy pont szélesre tárja az ajtót. Egy pillanatra meglepődik, amikor még csak véletlenül sem az egyik rakodóember néz vele farkasszemet. Gyorsan végigméri a férfit, majd mielőtt az bármit is szólhatna, mutatóujját feltartja, jelezve, hogy várjon, ha valahogy el tud férfi mellette, akkor kilép, újra a napfénybe és a munkásokhoz fordul.*
-Itt a pihenő vége, kezdjék el lehordani az emeletei bútorokat is. Három szobát találnak nyitva, azokból hordjanak ki mindent, világos?
*Meglátszik, hogy az irányítás veleszületett képesség, olyan természetességgel osztja a parancsokat, hogy a tagba szakadt, felszíni férfiak sem mondanak ellent neki, bár azért azzal a matróna is tisztában van, hogy ebben szerepet játszik a pénz is, amit a rakodásért kapnak.
Ha elindult a mozgolódás és újra szélesre tárult a két ajtószárny, akkor lép csak vissza Shaerd elé, aki remélhetőleg türelmesen várakozott eddig.*
-Jó napot, Xselyahra Dwirinthalen, a család feje.
*Nyújtja kezét előre, kézrázás, kézcsók, akármelyik is lesz belőle.*
-Hadd találjam ki, munkára jött jelentkezni.
*Kizárásos alapon. Rokon nem lehet, a munkások már jóval korábban befutottak mind, szóval csakis az marad, hogy újabb delikvens akar az ő pénzükön megélhetést szerezni. Amíg használható tudást mutat fel, addig nincs is ezzel probléma, a jó munkaerőért hajlandó fizetni, ha valóban úgy látja, hogy használható tudással rendelkeznek, ami a család hasznára válhat valamiképpen.*
-Ha kérhetném, inkább menjünk a társalgóba, bár kicsit nagy a felfordulás a költözés miatt, ott mégis kellemesebb, mint idekint ácsorogni.
*Fraur tehát távozik, minden további akadékoskodás nélkül, Sely pedig visszaroskad a karosszékbe. Micsoda nap... Erőtartalékai végén jár és az előző, arcátlan jelentkező sem sokat segített lelki nyugalmának megőrzésében. És még nincs vége a teendők sorának, hiszen az emelet berendezésre vár, azt is neki kell koordinálnia, lévén tökéletesen egyedül maradt minden feladattal. Elremeg egy gyors fohászt Naekrah-hoz, hogy átkozza meg a többieket, majd feláll és határozottnak szánt léptekkel megindul a bejárati ajtó felé. A kopogtatást ugyan nem hallotta, de épp most akarja a munkásokat újra dologra bírni, így szerencsésen jön ki, hogy pont szélesre tárja az ajtót. Egy pillanatra meglepődik, amikor még csak véletlenül sem az egyik rakodóember néz vele farkasszemet. Gyorsan végigméri a férfit, majd mielőtt az bármit is szólhatna, mutatóujját feltartja, jelezve, hogy várjon, ha valahogy el tud férfi mellette, akkor kilép, újra a napfénybe és a munkásokhoz fordul.*
-Itt a pihenő vége, kezdjék el lehordani az emeletei bútorokat is. Három szobát találnak nyitva, azokból hordjanak ki mindent, világos?
*Meglátszik, hogy az irányítás veleszületett képesség, olyan természetességgel osztja a parancsokat, hogy a tagba szakadt, felszíni férfiak sem mondanak ellent neki, bár azért azzal a matróna is tisztában van, hogy ebben szerepet játszik a pénz is, amit a rakodásért kapnak.
Ha elindult a mozgolódás és újra szélesre tárult a két ajtószárny, akkor lép csak vissza Shaerd elé, aki remélhetőleg türelmesen várakozott eddig.*
-Jó napot, Xselyahra Dwirinthalen, a család feje.
*Nyújtja kezét előre, kézrázás, kézcsók, akármelyik is lesz belőle.*
-Hadd találjam ki, munkára jött jelentkezni.
*Kizárásos alapon. Rokon nem lehet, a munkások már jóval korábban befutottak mind, szóval csakis az marad, hogy újabb delikvens akar az ő pénzükön megélhetést szerezni. Amíg használható tudást mutat fel, addig nincs is ezzel probléma, a jó munkaerőért hajlandó fizetni, ha valóban úgy látja, hogy használható tudással rendelkeznek, ami a család hasznára válhat valamiképpen.*
-Ha kérhetném, inkább menjünk a társalgóba, bár kicsit nagy a felfordulás a költözés miatt, ott mégis kellemesebb, mint idekint ácsorogni.
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-12-18 12:11:47
Üzenet elküldve: 2012-12-18 12:11:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Felvételi játék//
*Shaerd komótos léptekkel halad tovább az úton a kúria felé. Szemrevételezi a rengeteg holmit, amely szekereken található, s az ott lebzselő munkások pakolásszák le őket. Arra következtet, hogy nyilván a becses család nemrégiben költözhetett erre a tájra, ebben erősíti az is, hogy a kormosképű egyed tájékoztatásai alapján éppen személyzetet keresnek. Shaerd számára ez bőven megér egy próbát, elvégre meglehetősen jártas az illemben és az úri társaságok köreiben. Eljátszhatja, hogy lakáj esetleg komornyik.
Sétabotját felkapva a kúria ajtajához vezetik lépei, majd háromszor erősen rákoppint a bot végével. Ezután hátrébb lép, ahogy az illem kívánja, s vár netán valaki ajtót nyit-e neki. Amennyiben ez nem történik meg, tekintettel a kissé összevissza álló személyes holmikra, némileg meglöki az ajtót. Amint az kitárul, hangosan beszól.*
-Tiszteletem a ház lakóinak...*Ezután hallgatózik, hogy kap-e bármiféle érdemleges választ.*
*Shaerd komótos léptekkel halad tovább az úton a kúria felé. Szemrevételezi a rengeteg holmit, amely szekereken található, s az ott lebzselő munkások pakolásszák le őket. Arra következtet, hogy nyilván a becses család nemrégiben költözhetett erre a tájra, ebben erősíti az is, hogy a kormosképű egyed tájékoztatásai alapján éppen személyzetet keresnek. Shaerd számára ez bőven megér egy próbát, elvégre meglehetősen jártas az illemben és az úri társaságok köreiben. Eljátszhatja, hogy lakáj esetleg komornyik.
Sétabotját felkapva a kúria ajtajához vezetik lépei, majd háromszor erősen rákoppint a bot végével. Ezután hátrébb lép, ahogy az illem kívánja, s vár netán valaki ajtót nyit-e neki. Amennyiben ez nem történik meg, tekintettel a kissé összevissza álló személyes holmikra, némileg meglöki az ajtót. Amint az kitárul, hangosan beszól.*
-Tiszteletem a ház lakóinak...*Ezután hallgatózik, hogy kap-e bármiféle érdemleges választ.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-12-10 21:36:18
Üzenet elküldve: 2012-12-10 21:36:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A kellemes érintések halmazába burkolózik egy időre, hagyja, hogy a férfi kezdeményezzen. Nem szeretné azonnal letámadni. Nem, nem. Most kivételesen nem szaggatja le a ruhát a hímről, nem mélyeszti bele körmét a hátába, nem veszi elő a fekete bőrpálcát, sem az úgy nevezett fenekelőt, nem, most az egyszer érzéki lesz s nem fog eszközökhöz, nyúlni. Legalább is a kezdetekben. Nem garantálja Vol testi épségét, ha egyszer igazán beindul a móka. Puhatolózó az a csók amit a férfitől kap, mily’ finom s édes. Lassan sóhajt egy nagyot s pár mozdulattal már az ágyon hevernek. Apróbb mozdulatokkal segít Volaryonnak kigombolnia az ingét. Ahogy megpillantja az alaposan kidolgozott testét beleharap ajkába.*
~Azt a …~
*Halkan felnyög. Végig simít mellkasán s leveszi az inget róla. Ráhajtja fejét mellizmára, s hallgatja heves szívverését. Hümmög egyet, majd a férfire pillant kacérul és kicsiny csókokkal borítja be testét, egészen a nyakáig, végül az ajka szélire leheli az utolsót. Ezt az egy estét nem szeretné elkapkodni, hiszen alig ha lesz még egyszer hozzá szerencséje így kiélvezi minden pillanatát az estének. Ráfordul a férfire, majd a füléhez hajol.*
- Milyen finom az illata… már az óta édesgetem magamba, mióta az étterembe olyan közel hajoltunk egymáshoz. Vonzó, nagyon… *lepillant a mellkasra* vonzó.
*Felegyenesedik s a férfi csípőjére ül, s megszabadul lassan a felsőjétől, majd visszahajol arcához, hogy szenvedélyesen megcsókolja.*
~Már nagyon akarlak, minden porcikám téged kíván.~
*A kissé vadabb csók közben végig simítja az izmos felkart egész a kézfejig, majd Volaryon feje fölé emeli, jelezve, hogy ő vezet jelenleg. Felpillant kéjtől izzó szemével s egyenesen a férfiébe néz.*
- Hogy szeretné? Mélyen és szenvedélyesen? Vagy kiláncolva és vadul?
*Suttogja a szavakat búgó hangon, ezzel is tetézve éhségét. A nyakához bújik, majd gyengéden beleharap.*
~Érzem, hogy mocorogsz lent. Lassan az alsóruháktól is megszabadulunk. Csak még egy picit játszadozok. Hmhmhm. Ígérem émelyítő éjjeled lesz, Volaryon s nem fogsz egyhamar elfelejteni.~
*A kellemes érintések halmazába burkolózik egy időre, hagyja, hogy a férfi kezdeményezzen. Nem szeretné azonnal letámadni. Nem, nem. Most kivételesen nem szaggatja le a ruhát a hímről, nem mélyeszti bele körmét a hátába, nem veszi elő a fekete bőrpálcát, sem az úgy nevezett fenekelőt, nem, most az egyszer érzéki lesz s nem fog eszközökhöz, nyúlni. Legalább is a kezdetekben. Nem garantálja Vol testi épségét, ha egyszer igazán beindul a móka. Puhatolózó az a csók amit a férfitől kap, mily’ finom s édes. Lassan sóhajt egy nagyot s pár mozdulattal már az ágyon hevernek. Apróbb mozdulatokkal segít Volaryonnak kigombolnia az ingét. Ahogy megpillantja az alaposan kidolgozott testét beleharap ajkába.*
~Azt a …~
*Halkan felnyög. Végig simít mellkasán s leveszi az inget róla. Ráhajtja fejét mellizmára, s hallgatja heves szívverését. Hümmög egyet, majd a férfire pillant kacérul és kicsiny csókokkal borítja be testét, egészen a nyakáig, végül az ajka szélire leheli az utolsót. Ezt az egy estét nem szeretné elkapkodni, hiszen alig ha lesz még egyszer hozzá szerencséje így kiélvezi minden pillanatát az estének. Ráfordul a férfire, majd a füléhez hajol.*
- Milyen finom az illata… már az óta édesgetem magamba, mióta az étterembe olyan közel hajoltunk egymáshoz. Vonzó, nagyon… *lepillant a mellkasra* vonzó.
*Felegyenesedik s a férfi csípőjére ül, s megszabadul lassan a felsőjétől, majd visszahajol arcához, hogy szenvedélyesen megcsókolja.*
~Már nagyon akarlak, minden porcikám téged kíván.~
*A kissé vadabb csók közben végig simítja az izmos felkart egész a kézfejig, majd Volaryon feje fölé emeli, jelezve, hogy ő vezet jelenleg. Felpillant kéjtől izzó szemével s egyenesen a férfiébe néz.*
- Hogy szeretné? Mélyen és szenvedélyesen? Vagy kiláncolva és vadul?
*Suttogja a szavakat búgó hangon, ezzel is tetézve éhségét. A nyakához bújik, majd gyengéden beleharap.*
~Érzem, hogy mocorogsz lent. Lassan az alsóruháktól is megszabadulunk. Csak még egy picit játszadozok. Hmhmhm. Ígérem émelyítő éjjeled lesz, Volaryon s nem fogsz egyhamar elfelejteni.~
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-12-08 14:40:13
Üzenet elküldve: 2012-12-08 14:40:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
*Egyedül lenne? Tévedés... Oka van annak, hogy az egész pereputtyot maga köré gyűjtötte. A képzeletbeli sakktáblán ő a király, a mindenható, akinek létén a játszma áll vagy bukik. A többi bábu csak nevetlen senki, feláldozható parasztok, akiknek egyetlen értelmük, hogy saját életükkel is, de őt védjék. Ha érdeke úgy hozza, nem lesz rest bárkinek életét venni vagy hagyni kialudni, ha ezáltal ő maga biztonságban lehet vagy a hatalmi ranglétrán feljebb léphet. Nem lenne olyan ostoba, hogy egyedül menjen szembe a világgal, talán a lépései nem mindig mutatnak logikát, valójában nagyon gondosan kitervelt, kusza logika szövevény hálóz be mindent, egyben tartva terveit.*
-Ettől a szememben nem lett értékesebb vagy használhatóbb, inkább csak feleslegesebb, aki még arra is tökéletesen képtelen, hogy a feljebbvalóinak tiszteletet mutasson.
*Régi énje most dühvel átitatva, fúriaként tombolva fröcsögne, talán egyenest tíz körmével esne az arcátlan férfinak, de a család vezetésére eltökélt matróna rezzenéstelenül ül, hangja is hűvösen cseng, nyoma sincs benne az éledező haragnak, ami belülről nyaldossa egyre hevülő lángokkal a torkát.
Kiadja a parancsot, tömören és egyértelműen, innentől nincs helye kérdésnek vagy félreértésnek. Az ajtónál áll, háttal a masszív faanyagnak, pilláit félig leeresztve figyeli a férfit, nehogy parázslóan vörös íriszei árulják el hollétét. Bármennyire nem látszik, ő is tanult harcolni, még ha tudása nyíltan nem is vetekedhet a család bajnokával, azért nem kell félteni, ha arról van szó, hogy megvédje magát. Megfordul a fejében, hogy nesztelenül pár lépést arrébb mozduljon, tökéletesen kilépve így abból az irányból, amerre a férfi tart, de végül marad, egyenes háttal és felszegett fejjel. Egy nemes, sötételf úrnő nem menekül.
Még akkor sem, ha épp az ajtóhoz préselik és keményen megragadják a csuklóját. Szemei teljesen kinyílnak, vészes tűz lobban bennük, ahogy hallgatja a szavakat. Van képe...?*
-Most azonnal eressz el, különben a mocskos felszíniek legnagyobb törvényei sem mentenek meg a haláltól.
*Sziszegi a választ, nem fog kapálózni és tekeregni, hogy szabaduljon, meghagyja a lehetőséget, hogy a férfi legalább ennyivel megbánást mutasson. Ha ez sem történne meg, annak már meglesznek a következményei.
Előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de szabadul, keze lendületet véve nem várt keménységgel csapódik az arcra. Nem olyan törékeny virágszál, mint gondolják, ében bőre alatt kidolgozott izmok lapulnak, ütése kellően érezhető még így is, hogy a kimerültség rogyasztja a lábait.*
-Mégis mit képzelsz, kivel beszélhetsz ilyen hangon? Te jöttél munkát kérni és mégis fenyegetőzöl? Ennyire vak vagy, ember, hogy nem látod, hogy egy nemesi család fejére, emelted kardod, majd kezed? Ezért még a felszíniek törvényei szerint is bíróság elé vihetnélek, a mi saját törvényeinkről nem is beszélve.
*Az az átkozott Den, hogy ilyenkor nincs mellette, amikor valóban ki kellene belezni valakit...*
-Mámoros élvezet nem oltalmazott életeket? Ostoba...
*És még őt nézik le, hogy zsenge kora ellenére máris a családja felett uralkodik? Mégis több bölcsesség szorult belé, mint ebbe a férfiba.*
-Most takarodj, két hét múlva gyere vissza. Ha addigra megtanultad moderálni magad, megvívhatsz családom bajnokával, akkor majd kiderül, valóban tudod-e tettekkel bizonyítani nagy szavaidat.
*Ismét csak egyértelmű utasítás, visszaül a karosszékbe és fejét elfordítja, nem kíván több szót vesztegetni a másikra.*
-Ettől a szememben nem lett értékesebb vagy használhatóbb, inkább csak feleslegesebb, aki még arra is tökéletesen képtelen, hogy a feljebbvalóinak tiszteletet mutasson.
*Régi énje most dühvel átitatva, fúriaként tombolva fröcsögne, talán egyenest tíz körmével esne az arcátlan férfinak, de a család vezetésére eltökélt matróna rezzenéstelenül ül, hangja is hűvösen cseng, nyoma sincs benne az éledező haragnak, ami belülről nyaldossa egyre hevülő lángokkal a torkát.
Kiadja a parancsot, tömören és egyértelműen, innentől nincs helye kérdésnek vagy félreértésnek. Az ajtónál áll, háttal a masszív faanyagnak, pilláit félig leeresztve figyeli a férfit, nehogy parázslóan vörös íriszei árulják el hollétét. Bármennyire nem látszik, ő is tanult harcolni, még ha tudása nyíltan nem is vetekedhet a család bajnokával, azért nem kell félteni, ha arról van szó, hogy megvédje magát. Megfordul a fejében, hogy nesztelenül pár lépést arrébb mozduljon, tökéletesen kilépve így abból az irányból, amerre a férfi tart, de végül marad, egyenes háttal és felszegett fejjel. Egy nemes, sötételf úrnő nem menekül.
Még akkor sem, ha épp az ajtóhoz préselik és keményen megragadják a csuklóját. Szemei teljesen kinyílnak, vészes tűz lobban bennük, ahogy hallgatja a szavakat. Van képe...?*
-Most azonnal eressz el, különben a mocskos felszíniek legnagyobb törvényei sem mentenek meg a haláltól.
*Sziszegi a választ, nem fog kapálózni és tekeregni, hogy szabaduljon, meghagyja a lehetőséget, hogy a férfi legalább ennyivel megbánást mutasson. Ha ez sem történne meg, annak már meglesznek a következményei.
Előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de szabadul, keze lendületet véve nem várt keménységgel csapódik az arcra. Nem olyan törékeny virágszál, mint gondolják, ében bőre alatt kidolgozott izmok lapulnak, ütése kellően érezhető még így is, hogy a kimerültség rogyasztja a lábait.*
-Mégis mit képzelsz, kivel beszélhetsz ilyen hangon? Te jöttél munkát kérni és mégis fenyegetőzöl? Ennyire vak vagy, ember, hogy nem látod, hogy egy nemesi család fejére, emelted kardod, majd kezed? Ezért még a felszíniek törvényei szerint is bíróság elé vihetnélek, a mi saját törvényeinkről nem is beszélve.
*Az az átkozott Den, hogy ilyenkor nincs mellette, amikor valóban ki kellene belezni valakit...*
-Mámoros élvezet nem oltalmazott életeket? Ostoba...
*És még őt nézik le, hogy zsenge kora ellenére máris a családja felett uralkodik? Mégis több bölcsesség szorult belé, mint ebbe a férfiba.*
-Most takarodj, két hét múlva gyere vissza. Ha addigra megtanultad moderálni magad, megvívhatsz családom bajnokával, akkor majd kiderül, valóban tudod-e tettekkel bizonyítani nagy szavaidat.
*Ismét csak egyértelmű utasítás, visszaül a karosszékbe és fejét elfordítja, nem kíván több szót vesztegetni a másikra.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-12-04 19:18:12
Üzenet elküldve: 2012-12-04 19:18:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hümmentve ért egyet a kifejtéssel, de nem egészével. Megvannak a maga okai a másfajta véleményre, elég nyomósnak lehetne nevezni az előző munkaadó karóra tűzött fejét, aki maga ment a betérő haramia elébe szimpla fogadtatás céljából. Mindketten fejüket vesztették, csak a formalitás végett.
~ Tehát nincsen bizalmasa. ~ Nem sok magyarázatra szorul, bizalmatlan népségnek ismeri a sötételfeket, amit mindössze megerősít a nőstény a saját szavaival. Mögötte haladva csóválja meg fejét rosszallása végett, a halál röptében kapja el az egyedül szárnyalókat és szegezi a földhöz. Könnyen hányja kardélre és vérezteti ki, amit most ő is megtehetne, de a penge megáll mielőtt valóban fájó közelségbe kerülne a mélységivel. A szándéka egyszerű volt, nem több puszta demonstrációnál és ráébresztésnél, ami nem tűnik bekövetkezettnek a nősténynél. Az önelégültség kényelmébe süppedve néz vissza rá, csak a megemelkedett mellkas jelzi az érdemi reakciót.*
- Maga mondta: mikor testőre nincs mellette. Ez nem fitogtatás. Tény, hogyha komoly elhatározással mozdítottam volna a szablyát feltárhattam volna bensőjét, ha akarom. -*hangsúlya felér egy vállvonással. Nem áll az ő érdekében egyelőre a matróna biztonsága, magától értetődő ellenben, amit mond. A később érkező fegyveresek, kik az elmondottak szerint ketten vannak, ha minden igaz, nem támasztanák fel a fehér üstökűt. A pók, pedig, ha levágják a fejét nem sokáig mozog tovább, ahogyan a hátrahagyott család sem. Arcán érdektelenség tanyázik, lazán veszi, miközben szemmel követi Xsely lehajolását a padló érintéséig.
A visszakérdezés megválaszolatlanul marad, éles hallással rendelkezik a kormos elf és költői kérdésnél másfelől sem lehet több az előbbi. Egyhelyben várja a végkifejletet, mit is akar elérni közeledésével a gyengébbik nem tagja. Régi vágású, leckéztető jellegű szankcionálás nem fordul meg kemény fejében, így hát türelemmel kíséri a lépteket. Először azt hinné, hogy a felfogadásra tért ki a másik, de szertefoszlik a képzet.
Az elsuttogott ukázra nem rebben szempárja, tekintetével követi a ringó csípő gazdáját és nem mozdul az ajtó becsukásának pillanatáig. Kínosan nyújtja el a percet, először a vállán átvetett kardot veszi le bőrszíjastul, végül az övére helyezett fegyvert dobja a padlóra. Szeme nem szokik hozzá egyből a sötétséghez, így a kapkodást mellőzi. Fülel mennyire közel is helyezkedik el hozzá a nőstény és odábblép hozzá, míg hozzá nem nyomódik amaz.*
- Így nem nyeri el mások tiszteletét.. -*nyúl előbb a kacsó után, mint dörren hangja. Nem hallatszódik ki harag, ellenszenv belőle. Lekezelőhöz közelebb áll, de annak sem nevezhető. Ujjai rámarkolnak, szorosan fogja baljával, de nem okoz fájdalmat vele. Az erőfitogtatás nem merül fel benne, dehogyis.. csak érvényesíti akaratát a maga módján és bírja figyelmes meghallgatásra Xselyt.*
- A bordélyházban vagy másutt talál ágymelegítőt, nem hinném, hogy nehezére esne befogni egyet. -*ha nyugodt maradt a nőstény lazul tartása, kényelmesebben fogja.*- Egyszerű munka miatt jöttem, ami korántsem sem jár ilyesféle feltétellel, mégha kívánatos is a házigazda. A família védelme teljes erőmmel.. -*izmai duzzadnak az erőtől, nem a levegőbe beszél és ez le is olvasható róla mindezek ellenére.*- Minden más külön asztal és téma. Szolgálataimról tanúbizonyságot tehetek, ha engedi, de a mámoros élvezet nem oltalmazott életeket mióta világ a világ.
~ Tehát nincsen bizalmasa. ~ Nem sok magyarázatra szorul, bizalmatlan népségnek ismeri a sötételfeket, amit mindössze megerősít a nőstény a saját szavaival. Mögötte haladva csóválja meg fejét rosszallása végett, a halál röptében kapja el az egyedül szárnyalókat és szegezi a földhöz. Könnyen hányja kardélre és vérezteti ki, amit most ő is megtehetne, de a penge megáll mielőtt valóban fájó közelségbe kerülne a mélységivel. A szándéka egyszerű volt, nem több puszta demonstrációnál és ráébresztésnél, ami nem tűnik bekövetkezettnek a nősténynél. Az önelégültség kényelmébe süppedve néz vissza rá, csak a megemelkedett mellkas jelzi az érdemi reakciót.*
- Maga mondta: mikor testőre nincs mellette. Ez nem fitogtatás. Tény, hogyha komoly elhatározással mozdítottam volna a szablyát feltárhattam volna bensőjét, ha akarom. -*hangsúlya felér egy vállvonással. Nem áll az ő érdekében egyelőre a matróna biztonsága, magától értetődő ellenben, amit mond. A később érkező fegyveresek, kik az elmondottak szerint ketten vannak, ha minden igaz, nem támasztanák fel a fehér üstökűt. A pók, pedig, ha levágják a fejét nem sokáig mozog tovább, ahogyan a hátrahagyott család sem. Arcán érdektelenség tanyázik, lazán veszi, miközben szemmel követi Xsely lehajolását a padló érintéséig.
A visszakérdezés megválaszolatlanul marad, éles hallással rendelkezik a kormos elf és költői kérdésnél másfelől sem lehet több az előbbi. Egyhelyben várja a végkifejletet, mit is akar elérni közeledésével a gyengébbik nem tagja. Régi vágású, leckéztető jellegű szankcionálás nem fordul meg kemény fejében, így hát türelemmel kíséri a lépteket. Először azt hinné, hogy a felfogadásra tért ki a másik, de szertefoszlik a képzet.
Az elsuttogott ukázra nem rebben szempárja, tekintetével követi a ringó csípő gazdáját és nem mozdul az ajtó becsukásának pillanatáig. Kínosan nyújtja el a percet, először a vállán átvetett kardot veszi le bőrszíjastul, végül az övére helyezett fegyvert dobja a padlóra. Szeme nem szokik hozzá egyből a sötétséghez, így a kapkodást mellőzi. Fülel mennyire közel is helyezkedik el hozzá a nőstény és odábblép hozzá, míg hozzá nem nyomódik amaz.*
- Így nem nyeri el mások tiszteletét.. -*nyúl előbb a kacsó után, mint dörren hangja. Nem hallatszódik ki harag, ellenszenv belőle. Lekezelőhöz közelebb áll, de annak sem nevezhető. Ujjai rámarkolnak, szorosan fogja baljával, de nem okoz fájdalmat vele. Az erőfitogtatás nem merül fel benne, dehogyis.. csak érvényesíti akaratát a maga módján és bírja figyelmes meghallgatásra Xselyt.*
- A bordélyházban vagy másutt talál ágymelegítőt, nem hinném, hogy nehezére esne befogni egyet. -*ha nyugodt maradt a nőstény lazul tartása, kényelmesebben fogja.*- Egyszerű munka miatt jöttem, ami korántsem sem jár ilyesféle feltétellel, mégha kívánatos is a házigazda. A família védelme teljes erőmmel.. -*izmai duzzadnak az erőtől, nem a levegőbe beszél és ez le is olvasható róla mindezek ellenére.*- Minden más külön asztal és téma. Szolgálataimról tanúbizonyságot tehetek, ha engedi, de a mámoros élvezet nem oltalmazott életeket mióta világ a világ.
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-11-29 17:27:57
Üzenet elküldve: 2012-11-29 17:27:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 189
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 189
Játékstílus: Szelíd
- Ahogyan csak szeretné. Igyekszem sietni, hogy ne húzzam sokáig az időt. Ígérem, a dobozokhoz egyetlen egy ujjammal sem fogok hozzáérni.*válaszolja, majd miután elment ha, kényelmesebb ruhát húzott, visszatért a nemesi házba. Ott felszedi a hordott szőnyegeket és odakint szépen, alaposan kiporolja őket. Azután bemegy és a konyhából előszedi a seprűt és felseperi a padlót és fel is mossa azt. Viszonylag gyorsan felszárad és hozza vissza be a szőnyegeket a helyükre. Így halad végig, minden szobán, majd port töröl és lemossa a felületeket.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-11-29 00:03:24
Üzenet elküldve: 2012-11-29 00:03:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
-Rendben, ha visszaért, a földszinttel kezdjen, a konyha sarkában talál takarító eszközöket, seprőt, porrongyot, tollseprűt, felmosórongyot, vödröt, amire csak szüksége lehet. Rázza ki a szőnyegeket is, amiket behoznak, de a dobozokhoz ne nyúljon, azokból én magam fogok majd kipakolni.
*Jobb előre kiadni a feladatot a tündérkének, hogy ha visszatért, akkor ne kelljen azzal bajlódnia, hogy még őt is elkapja itt a nagy rohanásban, nehogy valamit rosszul csináljon.
Ha ezt letudta, meg kell küzdeni még Lazzal és a kiskutyákkal is, ami elég kényelmetlen helyzetbe hozza. Nem az idegeivel van a baj, hanem a babával, de jobb, ha erre nem is gyanakszik senki, inkább gondolják idegbetegnek, minthogy titkát idejekorán megsejtsék.*
-Már most megbántam.
*Morogja nagybátyja szavaira, de nem fog hosszabb vitákba bocsátkozni, ereje túlzottan korlátolt és láthatóan még szüksége lesz rá, hisz újabb váratlan "vendég" toppan be.*
-Talán akad is, de mint a család feje, kötelességem, hogy tisztában legyek vele, kit is engedünk a házunkba, így a cselédség ügyeivel is én foglalkozom.
*Főleg úgy, hogy öccse, Naekrah átkozza el érte ezerszer, ki tudja, merre kujtorog éppen. Csak derüljön ki, hogy idegen nőstény keze van a dologban és olyan leckét kap, amihez képest az előzőek szinte semmisnek mondhatóak.
Betérnek a társalgóba, ahol nem kertel, azonnal kérdést szegez a férfinak, amire nem épp olyasfajta választ kap, mint várta volna. Az idegen megmozdul, kardján megtörik az ajtón beszűrődő fény és a mielőtt a matrónának egyáltalán levegőt venni volna ideje, a penge máris keresztbe vetett lábai mellett csapódik a padlóba. Egyedül a szeme rebben meg egy pillanatra, ez mutatja, hogy erre nem számított, de arca ugyanúgy hűvös és közömbös, hangjában sem érezni változást, amikor megszólal.*
-Ezzel akar megnyerni? Hogy azt fitogtatja, egy védtelen nőt bármelyik pillanatban képes lenne megölni, mikor testőre nincs mellette?
*Előre hajol, ujjai a padlóburkolatot simítják végig, felmérve, mekkora az okozott kár. Nem vészes, de szíve szerint Fraur valamelyik levágott ujjával tömné be, hogy amaz is láthassa, kinek a kezében van az irányítás.*
-Tettel?
*Feláll, kezeit összefonja és lassú léptekkel indul meg előre, mintha eltűnne belőle az érdektelenség, teste belső ösztön zenéjére ring, ahogy csökkenti a távolságot. Tettel pecsételni meg a hűséget... Ő erre csak egy módot ismer.*
-Valóban tettel akarod hűségedet bizonygatni? Ám legyen, kíváncsivá tettél, mégis mit tehetne egy felszíni, amivel képes engem feltétlen hűségéről meggyőzni.
*Talán most először ütközik ki szavaiból, hogy mennyire értéktelen és hiteltelen fajnak tartja a napfény gyermekeit. Egészen a férfi előtt áll, vérvörös pillantása keményen tartja fogva a másik tekintetét.*
-Vetkőzz.
*Festetlen ajkairól túlvilági sugallatként érkezik csak az elsuttogott szó, mintha nem is ő mondta volna, úgy fordul meg, hogy az ajtóhoz lépjen és becsukja, kirekesztve így a maradék fényt is, sötétbe burkolva a szobát, amiben csak ő láthat tökéletesen. Hogy dönt a másik? Komolyan veszi a parancsot vagy nem? Meddig képes elmenni hűsége bizonygatásáért?*
*Jobb előre kiadni a feladatot a tündérkének, hogy ha visszatért, akkor ne kelljen azzal bajlódnia, hogy még őt is elkapja itt a nagy rohanásban, nehogy valamit rosszul csináljon.
Ha ezt letudta, meg kell küzdeni még Lazzal és a kiskutyákkal is, ami elég kényelmetlen helyzetbe hozza. Nem az idegeivel van a baj, hanem a babával, de jobb, ha erre nem is gyanakszik senki, inkább gondolják idegbetegnek, minthogy titkát idejekorán megsejtsék.*
-Már most megbántam.
*Morogja nagybátyja szavaira, de nem fog hosszabb vitákba bocsátkozni, ereje túlzottan korlátolt és láthatóan még szüksége lesz rá, hisz újabb váratlan "vendég" toppan be.*
-Talán akad is, de mint a család feje, kötelességem, hogy tisztában legyek vele, kit is engedünk a házunkba, így a cselédség ügyeivel is én foglalkozom.
*Főleg úgy, hogy öccse, Naekrah átkozza el érte ezerszer, ki tudja, merre kujtorog éppen. Csak derüljön ki, hogy idegen nőstény keze van a dologban és olyan leckét kap, amihez képest az előzőek szinte semmisnek mondhatóak.
Betérnek a társalgóba, ahol nem kertel, azonnal kérdést szegez a férfinak, amire nem épp olyasfajta választ kap, mint várta volna. Az idegen megmozdul, kardján megtörik az ajtón beszűrődő fény és a mielőtt a matrónának egyáltalán levegőt venni volna ideje, a penge máris keresztbe vetett lábai mellett csapódik a padlóba. Egyedül a szeme rebben meg egy pillanatra, ez mutatja, hogy erre nem számított, de arca ugyanúgy hűvös és közömbös, hangjában sem érezni változást, amikor megszólal.*
-Ezzel akar megnyerni? Hogy azt fitogtatja, egy védtelen nőt bármelyik pillanatban képes lenne megölni, mikor testőre nincs mellette?
*Előre hajol, ujjai a padlóburkolatot simítják végig, felmérve, mekkora az okozott kár. Nem vészes, de szíve szerint Fraur valamelyik levágott ujjával tömné be, hogy amaz is láthassa, kinek a kezében van az irányítás.*
-Tettel?
*Feláll, kezeit összefonja és lassú léptekkel indul meg előre, mintha eltűnne belőle az érdektelenség, teste belső ösztön zenéjére ring, ahogy csökkenti a távolságot. Tettel pecsételni meg a hűséget... Ő erre csak egy módot ismer.*
-Valóban tettel akarod hűségedet bizonygatni? Ám legyen, kíváncsivá tettél, mégis mit tehetne egy felszíni, amivel képes engem feltétlen hűségéről meggyőzni.
*Talán most először ütközik ki szavaiból, hogy mennyire értéktelen és hiteltelen fajnak tartja a napfény gyermekeit. Egészen a férfi előtt áll, vérvörös pillantása keményen tartja fogva a másik tekintetét.*
-Vetkőzz.
*Festetlen ajkairól túlvilági sugallatként érkezik csak az elsuttogott szó, mintha nem is ő mondta volna, úgy fordul meg, hogy az ajtóhoz lépjen és becsukja, kirekesztve így a maradék fényt is, sötétbe burkolva a szobát, amiben csak ő láthat tökéletesen. Hogy dönt a másik? Komolyan veszi a parancsot vagy nem? Meddig képes elmenni hűsége bizonygatásáért?*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2012-11-28 19:28:45
Üzenet elküldve: 2012-11-28 19:28:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Markos kezével finoman fogja a mélységi nőstény törékeny kacsóját, milyen picinek is tűnik az övében, majdnem elvész.. ám meglelve kézfejét részesíti az etikett szabályait követve gyors kézcsókkal történő üdvözlésben. Nem ejti le a kapott kezet, útjára ereszti, mint a vízre ereszthető mini fahajót a süllyedés veszélyét maximálisan elkerülve.*
- Megtiszteltetésnek veszem, hogy fogadott, bizonyára akad számos más dolga is, mint egy ismeretlennel foglalkozni. -*magában furcsállja a titulust. A családfő szerepe jobb esetben a legidősebb férfire száll az előző halálát követőn és most itt a kivétel, ugyan az éjelfek szokásaival sosem volt ilyen mértékig tisztában. Lehet náluk ez beváltnak nevezhető... Az érkező nőstény felé biccent, láthatóan sietős és jómaga idejét sem raboltatná tovább, mint amennyi szükséges, viharzik tovább, elmarad a dívó köszöntés, pedig kétség alig férhet hozzá, hogy ékes virágszál. Futólag, mikor már megy a dolgára, akkor tekint utána alakját belőni és megjegyezni fejben. Későbbiekben jól jöhet az információ ki-kicsoda. Magabiztos a munkát illetően, megjelenése is elég meggyőző a szerephez, tudásával sem a kenyeret szokta szelni.
Bólint, jelezve mehetnek és indul meg a nőstény után szigorúan.„Az udvari szokások.” Nem amiatt eresztik maguk elé sosem a másik nem tagjait, de ezt talán soha se titkolták előlük. Feltűnőnek koránt sem mondható egyszerű szemlőlédőse, a ház belseje nem vonja el figyelmét, sosem volt érdekelt ilyen téren. Előbb a munkások forgatagán kell áttörni, szépen félretolni őket útjból, ha magától nem megy odébb a száját tartó birka. Láthatja - jő.
A felkínált helyre pillant le.. áh, elbírja, de nem foglal még helyet. A kérdés hallatán majdnem vigyor kúszik a borostával szegélyezett képére. Vakmerő meggyőzéssel, határozott lépéssel fogja csökkenteni a kettejük közötti távolságot, hogy a másodperc töredéke alatt rántsa ki az övéhez rögzített szablyát. A levegőt hasítja, miközben elégedett arckifejezés helyett egy hűs ábrázat tekint Xselyre. Gondolkodásnak helye nem feltétlen van, cselekedni kellett és a váratlan fordulatok nagy hatást váltanak ki. Kérdéses hideget vagy meleget. Az éles fegyver nem másutt, mint a fotel borításától pár hüvelykre áll meg.. pont a két térd közelében, ha a távolságuk megengedik. Nem időzik soká azon ponton, pár másodpercnyi idő elteltével visszahúzza, helyére teszi vasat. Talán öt másodperc volt az egész.*
- Nem sokon múlott.. -*nem gúnyolódik, csupán közöl mély altja.*- Lehet a legközelebbi vendége már nem demonstráció céljából fogja kirántani fegyverét. Gondolja végig, miféle érdeklődést kelthet a városi "aljban" családja ideköltözte. Fényűzés, vagyon, egy-két ellopható arany gyertyatartó, mi szemnek szájnak ingere és nem rendelkeznek vele. Tettel pecsételném hűségemet, hogy védelmükre kelljek szükség idején... -*nem, még most sem ül le a felkínált helyre. Minek, ha saját elgondolása szerint rúgná ki páros lábbal a nőstény? Volt már rá precedens és munka mindig akad, ha épp nem őrzővédő, hát zsoldos. Megspórolja magának a felállás fáradalmát és kíváncsian fürkészi a válasz előjeleit az éden arcon.*
- Megtiszteltetésnek veszem, hogy fogadott, bizonyára akad számos más dolga is, mint egy ismeretlennel foglalkozni. -*magában furcsállja a titulust. A családfő szerepe jobb esetben a legidősebb férfire száll az előző halálát követőn és most itt a kivétel, ugyan az éjelfek szokásaival sosem volt ilyen mértékig tisztában. Lehet náluk ez beváltnak nevezhető... Az érkező nőstény felé biccent, láthatóan sietős és jómaga idejét sem raboltatná tovább, mint amennyi szükséges, viharzik tovább, elmarad a dívó köszöntés, pedig kétség alig férhet hozzá, hogy ékes virágszál. Futólag, mikor már megy a dolgára, akkor tekint utána alakját belőni és megjegyezni fejben. Későbbiekben jól jöhet az információ ki-kicsoda. Magabiztos a munkát illetően, megjelenése is elég meggyőző a szerephez, tudásával sem a kenyeret szokta szelni.
Bólint, jelezve mehetnek és indul meg a nőstény után szigorúan.„Az udvari szokások.” Nem amiatt eresztik maguk elé sosem a másik nem tagjait, de ezt talán soha se titkolták előlük. Feltűnőnek koránt sem mondható egyszerű szemlőlédőse, a ház belseje nem vonja el figyelmét, sosem volt érdekelt ilyen téren. Előbb a munkások forgatagán kell áttörni, szépen félretolni őket útjból, ha magától nem megy odébb a száját tartó birka. Láthatja - jő.
A felkínált helyre pillant le.. áh, elbírja, de nem foglal még helyet. A kérdés hallatán majdnem vigyor kúszik a borostával szegélyezett képére. Vakmerő meggyőzéssel, határozott lépéssel fogja csökkenteni a kettejük közötti távolságot, hogy a másodperc töredéke alatt rántsa ki az övéhez rögzített szablyát. A levegőt hasítja, miközben elégedett arckifejezés helyett egy hűs ábrázat tekint Xselyre. Gondolkodásnak helye nem feltétlen van, cselekedni kellett és a váratlan fordulatok nagy hatást váltanak ki. Kérdéses hideget vagy meleget. Az éles fegyver nem másutt, mint a fotel borításától pár hüvelykre áll meg.. pont a két térd közelében, ha a távolságuk megengedik. Nem időzik soká azon ponton, pár másodpercnyi idő elteltével visszahúzza, helyére teszi vasat. Talán öt másodperc volt az egész.*
- Nem sokon múlott.. -*nem gúnyolódik, csupán közöl mély altja.*- Lehet a legközelebbi vendége már nem demonstráció céljából fogja kirántani fegyverét. Gondolja végig, miféle érdeklődést kelthet a városi "aljban" családja ideköltözte. Fényűzés, vagyon, egy-két ellopható arany gyertyatartó, mi szemnek szájnak ingere és nem rendelkeznek vele. Tettel pecsételném hűségemet, hogy védelmükre kelljek szükség idején... -*nem, még most sem ül le a felkínált helyre. Minek, ha saját elgondolása szerint rúgná ki páros lábbal a nőstény? Volt már rá precedens és munka mindig akad, ha épp nem őrzővédő, hát zsoldos. Megspórolja magának a felállás fáradalmát és kíváncsian fürkészi a válasz előjeleit az éden arcon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760