Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-23 19:41:43
Üzenet elküldve: 2015-05-23 19:41:43
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Ryz szobája//
*Szép lassan mindennel végzett, és mint vadonhoz szokott ragadozó a ketrecben kezd egyre türelmetlenebbül fel-alá járkálni.
~Jöhetne már! Vagy ébrednék fel.~
Megfordul a fejében a lehetőség, hogy elhagyva a szobát járja be a jól ismert házat, de nem szeretne másokkal összefutni, épp elég, hogy Mordi néni jelenlétének zajai felszűrődnek olykor. Biztos, hogy nem szabadulna hamar a vénségtől, és amilyen idióta dolgokat álmodott már össze eddig is, jobb, ha távol marad mindenki mástól. Nagy sóhajjal dobja magát a selyemmel megvetett ágyba. Picit ugrál rajta ültében, hogy próbálja a rugózását, és elégedetlenül húzza el száját. Majd mégis végig hever a párnátlanított ágyon, hátára dőlve, karjait feje alá fonva, de pattan is fel egyből, valami keményen zavarót érezve a fal felől. Egy könyvecske. Lapoz bele nem túl nagy érdeklődéssel majd röhög fel vidáman. Napló, idegen, lányos pufók betűkkel, egészen könnyen olvasható. Lép a sarokban heverő párnához, majd feje alá gyűrve helyezkedik el kényelmesen, és itt-ott felütve olvas bele.
"Ma a hajamat feltűztem egy bonyolult, fonatokból álló kontyba, amibe piros szalagokat fontam. Nagyon harmonikusan mutatott a fehérben a vörösre festett ajkaimmal, és a feketével hangsúlyozott szememmel."
~Tehát mélységi. És ringyó.~
"Piros, selyem kezeslábast vettem fel, hozzá vastag ezüstövet, és ezüstcsatos csizmát."
~Hogy oda ne rohanjak.~
Lapozza át a totál érdektelen részt, teljesen feleslegesen, hisz minden bejegyzés az öltözék, frizura, smink alapos leírásával kezdődik. Hamar szokja meg, és hagyja is ki az első bekezdéseket. "Utálom Moont" Röhög fel harsányan, és olvas tovább "egész nap piszkált, és gúnyolódott, szerintem féltékeny rám, mert csinosabb vagyok nála." Elvonva a naplót szemei elől mereng a sorokon. Annyira jellemző ez unokahúgára, begyűjt maga köré egy csomó szokatlan, furcsa holmit, alakot, aztán meg nem tudja mit kezdjen velük. Rázza meg hószín üstökét, és lapoz kettőt. "Szerelmes vagyok!"
~Meg egy idétlen ribanc.~
"Svir olyan csodálatos, ő lesz a férjem"
~A szerencsétlen!~
Röhög fel újra, látva az ékezeteket jelölő pontok helyén a szívecskéket. Gyorsan végig futtatja tekintetét a sorokon, hangosan kacagva, majd lapoz tovább, valahogy nem érdekli egyetlen liba érzelmes csepegése sem. "Ma megismerkedtem egy szép szőke lánnyal a barakkban."
~Nah!~
Fészkelődik érdeklődve, és falja a sorokat. "Magas, hosszú, búzaszín haja van."
~Van ilyen szín?~
Gondolkodik el egy pillanatra jót derülve. "És tengerkék szeme."
~Igen, azt hiszem összefutottunk már.~
"Esyaenek hívják."
~Jó tudni.~
"És ő lesz az új barátnőm."
~Az enyém is.~
"Megkértem, hogy költözzön be a kúriába, és elfogadta az ajánlatomat."
~Ügyes kislány vagy.~
"De nagyon bánt, hogy hazudtam neki."
~Csúnya-csúnya, rossz kislány!~
"Pedig olyan kedves, szép, és segíteni is akar."
~Ha tudnád hogy csókol!~
Élvezettel olvasgatja a sok butaságot legújabb kiszemeltjéről, semmi terhelőt nem találva a sorok között, hiszen Twini naplójával szemben mindig is lányként viselkedett, abban egy szó nem sok, annyi sem szerepel a tündér, sötételf gubancról.*
*Szép lassan mindennel végzett, és mint vadonhoz szokott ragadozó a ketrecben kezd egyre türelmetlenebbül fel-alá járkálni.
~Jöhetne már! Vagy ébrednék fel.~
Megfordul a fejében a lehetőség, hogy elhagyva a szobát járja be a jól ismert házat, de nem szeretne másokkal összefutni, épp elég, hogy Mordi néni jelenlétének zajai felszűrődnek olykor. Biztos, hogy nem szabadulna hamar a vénségtől, és amilyen idióta dolgokat álmodott már össze eddig is, jobb, ha távol marad mindenki mástól. Nagy sóhajjal dobja magát a selyemmel megvetett ágyba. Picit ugrál rajta ültében, hogy próbálja a rugózását, és elégedetlenül húzza el száját. Majd mégis végig hever a párnátlanított ágyon, hátára dőlve, karjait feje alá fonva, de pattan is fel egyből, valami keményen zavarót érezve a fal felől. Egy könyvecske. Lapoz bele nem túl nagy érdeklődéssel majd röhög fel vidáman. Napló, idegen, lányos pufók betűkkel, egészen könnyen olvasható. Lép a sarokban heverő párnához, majd feje alá gyűrve helyezkedik el kényelmesen, és itt-ott felütve olvas bele.
"Ma a hajamat feltűztem egy bonyolult, fonatokból álló kontyba, amibe piros szalagokat fontam. Nagyon harmonikusan mutatott a fehérben a vörösre festett ajkaimmal, és a feketével hangsúlyozott szememmel."
~Tehát mélységi. És ringyó.~
"Piros, selyem kezeslábast vettem fel, hozzá vastag ezüstövet, és ezüstcsatos csizmát."
~Hogy oda ne rohanjak.~
Lapozza át a totál érdektelen részt, teljesen feleslegesen, hisz minden bejegyzés az öltözék, frizura, smink alapos leírásával kezdődik. Hamar szokja meg, és hagyja is ki az első bekezdéseket. "Utálom Moont" Röhög fel harsányan, és olvas tovább "egész nap piszkált, és gúnyolódott, szerintem féltékeny rám, mert csinosabb vagyok nála." Elvonva a naplót szemei elől mereng a sorokon. Annyira jellemző ez unokahúgára, begyűjt maga köré egy csomó szokatlan, furcsa holmit, alakot, aztán meg nem tudja mit kezdjen velük. Rázza meg hószín üstökét, és lapoz kettőt. "Szerelmes vagyok!"
~Meg egy idétlen ribanc.~
"Svir olyan csodálatos, ő lesz a férjem"
~A szerencsétlen!~
Röhög fel újra, látva az ékezeteket jelölő pontok helyén a szívecskéket. Gyorsan végig futtatja tekintetét a sorokon, hangosan kacagva, majd lapoz tovább, valahogy nem érdekli egyetlen liba érzelmes csepegése sem. "Ma megismerkedtem egy szép szőke lánnyal a barakkban."
~Nah!~
Fészkelődik érdeklődve, és falja a sorokat. "Magas, hosszú, búzaszín haja van."
~Van ilyen szín?~
Gondolkodik el egy pillanatra jót derülve. "És tengerkék szeme."
~Igen, azt hiszem összefutottunk már.~
"Esyaenek hívják."
~Jó tudni.~
"És ő lesz az új barátnőm."
~Az enyém is.~
"Megkértem, hogy költözzön be a kúriába, és elfogadta az ajánlatomat."
~Ügyes kislány vagy.~
"De nagyon bánt, hogy hazudtam neki."
~Csúnya-csúnya, rossz kislány!~
"Pedig olyan kedves, szép, és segíteni is akar."
~Ha tudnád hogy csókol!~
Élvezettel olvasgatja a sok butaságot legújabb kiszemeltjéről, semmi terhelőt nem találva a sorok között, hiszen Twini naplójával szemben mindig is lányként viselkedett, abban egy szó nem sok, annyi sem szerepel a tündér, sötételf gubancról.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-23 18:40:26
Üzenet elküldve: 2015-05-23 18:40:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Dolgozó//
* Xiltynel a megbeszélésük végére értek. A felkiáltásra elmosolyodik.*
- Ránk! *illeszti bele a családjába az öreget is.
Neki is lett volna még egy-két kérdése, terve az öreggel de végül csak egy kérdést tesz fel.*
- Gondolom akkor mára ennyi. Holnap ha semmi dolgod sincs lennél kedves nekem egy-két igazi mélységi mondatot megtanítani? *kérdezi mert bizony még most is ott cseng a füleiben az az egyszerű köszönés amit Xiltyn használt.*
- Ilyen egyszerűekre gondolnék, hogy veszély, vagy minden rendben, vagy mondjuk hozz egy pohár bort. *mondja mosolyogva. Hogy ez mire is jó az egzotikumon kívül? Talán néha érdemes volna afféle senki más által már nem használt nyelvként felhasználniuk.*
- Hogy mondod, hogy három íjász van a szemközti tetőn? *kérdezi hirtelen mert ez egy igen jó vizsga lehet az öreg memóriájára na meg a nyelv Moon által megtanulhatóságára is.
A választ bevárja majd indulásra készen emelkedik fel a székről, hogy Xiltynt is kifele terelje, ha csak nem akar pont a dolgozószobában üldögélni tovább is csendben.
Ekkor hallja mag a kopogtatás.*
- Tessék! *szól és állva fogadja a fiatal nőstényt. Sanzlyn valahol korban a felnőttség hátárán járhat, bár ezt Moon nem tudja pontosan. Amikor befordul az ajtón majd bezárja maga mögött egy pillanatra megütközik rajta majd elmosolyodik.*
- Nem, dehogy. Rég láttalak húgocskám. *szól unokahúgának majd kíváncsian néz Xiltynre majd a lányra.*
- Azt hiszem még nem találkoztatok. Ő itt Sanzlyn, apai ágról unokatestvérem. Az idős mélységi pedig Xiltyn, anyai ágon rokonom. *fejezi be a bemutatást majd kérdőn néz a lányra.*
- Miben segíthetek?
* Xiltynel a megbeszélésük végére értek. A felkiáltásra elmosolyodik.*
- Ránk! *illeszti bele a családjába az öreget is.
Neki is lett volna még egy-két kérdése, terve az öreggel de végül csak egy kérdést tesz fel.*
- Gondolom akkor mára ennyi. Holnap ha semmi dolgod sincs lennél kedves nekem egy-két igazi mélységi mondatot megtanítani? *kérdezi mert bizony még most is ott cseng a füleiben az az egyszerű köszönés amit Xiltyn használt.*
- Ilyen egyszerűekre gondolnék, hogy veszély, vagy minden rendben, vagy mondjuk hozz egy pohár bort. *mondja mosolyogva. Hogy ez mire is jó az egzotikumon kívül? Talán néha érdemes volna afféle senki más által már nem használt nyelvként felhasználniuk.*
- Hogy mondod, hogy három íjász van a szemközti tetőn? *kérdezi hirtelen mert ez egy igen jó vizsga lehet az öreg memóriájára na meg a nyelv Moon által megtanulhatóságára is.
A választ bevárja majd indulásra készen emelkedik fel a székről, hogy Xiltynt is kifele terelje, ha csak nem akar pont a dolgozószobában üldögélni tovább is csendben.
Ekkor hallja mag a kopogtatás.*
- Tessék! *szól és állva fogadja a fiatal nőstényt. Sanzlyn valahol korban a felnőttség hátárán járhat, bár ezt Moon nem tudja pontosan. Amikor befordul az ajtón majd bezárja maga mögött egy pillanatra megütközik rajta majd elmosolyodik.*
- Nem, dehogy. Rég láttalak húgocskám. *szól unokahúgának majd kíváncsian néz Xiltynre majd a lányra.*
- Azt hiszem még nem találkoztatok. Ő itt Sanzlyn, apai ágról unokatestvérem. Az idős mélységi pedig Xiltyn, anyai ágon rokonom. *fejezi be a bemutatást majd kérdőn néz a lányra.*
- Miben segíthetek?
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-23 18:34:55
Üzenet elküldve: 2015-05-23 18:34:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Nagy búsan tér vissza a konyhába, sajnálva igen a sötételf uraságot. Félhangosan sápítozva csak.*
-Drága anyácska, de jó is, hogy ezt már nem élte meg szegény Syelill Nagyasszony. Haaj.
*Persze a matróna halálát sem kívánta soha, s erősen gyászolta Rynizz nagyanyját a szörnyűséget követően.*
-Meg is hasadt volna egészen az a jó szíve.
*Morzsol el egy könnycseppet szeme sarkában, holott erősen kétséges, hogy a keménykezű, vérengző, szigorú mélységinek volt-e egyáltalán szíve. Mordi mama viszont túl elnéző, túlságosan elfogult gazdáival szemben. Már-már a végtelenségig, épp ezért a valóságot kicsit, vagy inkább nagyon torzítva érzékeli.
Ilyen, és hasonló gondolatok között tér vissza munkájához, szomorkodva fejezve be a menüt.*
*Nagy búsan tér vissza a konyhába, sajnálva igen a sötételf uraságot. Félhangosan sápítozva csak.*
-Drága anyácska, de jó is, hogy ezt már nem élte meg szegény Syelill Nagyasszony. Haaj.
*Persze a matróna halálát sem kívánta soha, s erősen gyászolta Rynizz nagyanyját a szörnyűséget követően.*
-Meg is hasadt volna egészen az a jó szíve.
*Morzsol el egy könnycseppet szeme sarkában, holott erősen kétséges, hogy a keménykezű, vérengző, szigorú mélységinek volt-e egyáltalán szíve. Mordi mama viszont túl elnéző, túlságosan elfogult gazdáival szemben. Már-már a végtelenségig, épp ezért a valóságot kicsit, vagy inkább nagyon torzítva érzékeli.
Ilyen, és hasonló gondolatok között tér vissza munkájához, szomorkodva fejezve be a menüt.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-23 17:21:14
Üzenet elküldve: 2015-05-23 17:21:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Ryz szobája//
*Hosszasan vizsgálgatja át az itt élő holmiját, illetlen dolog, de nagyon, ám ez őt egy cseppet sem zavarja. Az információ hatalom! Ezt a leckét jól belevertek. Közben megszomjazik, és ugyan van odabenn vizes kancsó is, pohár is, valahogy nem erre vágyik. Röviden mérlegeli a Mordi mamától elhangzottakat. Kisdrága, és vigaszital. Feltehetően egy jó nagy bögre cukros tejet hagyott az ajtó előtt a nő, legalábbis ezt nézi ki az itt lakó hölgyeményből. Persze a kíváncsiság nagy úr, és miután ez amúgy is egy álom.*
~Bor legyen. Bor legyen.~
*Próbál mentális erővel úrrá lenni a képzeten, majd fülelve, és kivárva azt a pillanatot, mikor semmi sem hangzik a közelből guggol le és nyitja résnyire az ajtót, kikémlelve elégedett mosolyt csal arcára a látvány. Bor, és kihalt folyosó. A nedűt magához véve csukja hangtalanul az ajtót, és kortyol egy nagyot.*
~Pont ahogy szeretem. Menni fog ez.~
*Jobbra-balra döntögetve nyakát lazítja ki izmait és koncentrál erősen.*
~A szőkét ruha nélkül. A szőkét ruha nélkül.~
*Kivárva szemez az ajtóval, de semmi. Nyitja újra a fal mellett lapulva, les kis egy gyors pillanatra. Sehol a nő.*
-Francba.
*Csukja be és borát kortyolgatva tér vissza az átvizsgáláshoz.*
*Hosszasan vizsgálgatja át az itt élő holmiját, illetlen dolog, de nagyon, ám ez őt egy cseppet sem zavarja. Az információ hatalom! Ezt a leckét jól belevertek. Közben megszomjazik, és ugyan van odabenn vizes kancsó is, pohár is, valahogy nem erre vágyik. Röviden mérlegeli a Mordi mamától elhangzottakat. Kisdrága, és vigaszital. Feltehetően egy jó nagy bögre cukros tejet hagyott az ajtó előtt a nő, legalábbis ezt nézi ki az itt lakó hölgyeményből. Persze a kíváncsiság nagy úr, és miután ez amúgy is egy álom.*
~Bor legyen. Bor legyen.~
*Próbál mentális erővel úrrá lenni a képzeten, majd fülelve, és kivárva azt a pillanatot, mikor semmi sem hangzik a közelből guggol le és nyitja résnyire az ajtót, kikémlelve elégedett mosolyt csal arcára a látvány. Bor, és kihalt folyosó. A nedűt magához véve csukja hangtalanul az ajtót, és kortyol egy nagyot.*
~Pont ahogy szeretem. Menni fog ez.~
*Jobbra-balra döntögetve nyakát lazítja ki izmait és koncentrál erősen.*
~A szőkét ruha nélkül. A szőkét ruha nélkül.~
*Kivárva szemez az ajtóval, de semmi. Nyitja újra a fal mellett lapulva, les kis egy gyors pillanatra. Sehol a nő.*
-Francba.
*Csukja be és borát kortyolgatva tér vissza az átvizsgáláshoz.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-23 16:49:15
Üzenet elküldve: 2015-05-23 16:49:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Mire vársz? Férfi kell! //
* A holmiját átadja a cselédnek, hogy vigye szobájába, mielőtt elindulna, feltekint az emeletre, bár korán sem biztos, hogy Rynizz szobájának ablaka az udvarra néz. Mélyet sóhajt, társaság nélkül a sétálás sem olyan élvezetes. Megfordul fejében, hogy esetleg mégis enged s megpróbálja elcsalni magával Twinit. Három nyomos oka van annak, hogy még sem tesz így. Az első: elég csúnya dolgokat vágott a fejéhez, ami igazán nem volt szép dolog. Olyannal élt vissza, amit bizalmasan közöltek vele. S gyanítja, hogy emiatt haragszik is rá. A második: csupán csak a dac, hogy nem fogja hagyni, hogy bolondnak nézzék, és azt higgye, hogy a hisztizésével mindent elérhet. Na, nála aztán nem! Nem beszélve arról, hogy végtére is először oktatónak alkalmazta, mely a tegnapi nap folyamán testőrséggel bővült, de társalkodónő szerepkörről még nem esett szó. Elhangozni mindenesetre nem hangzott el, de a gyanú hatalmas, hogy Twini inkább azt látja benne, mint sem az előbbi kettőt. Harmadszorra pedig Rynizz, a valódi az a hús-vér sötételf aki, temperamentumában és kinézetében is igazi férfi. *
~ Persze most még kicsit nyeszlett, meg alacsonyabb is, de… Áh! ~ * rázza meg fejét, hogy elűzze fejéből a vágy gerjesztett gondolatokat. Egy baja van, hogy túl sokat gondolkodik, s most még szégyenkezhet is miatta, hogy annak a mocsoknak így sikerült levetkőztetni erényét. Érzi, hogy megint kezd forrni vére, de most nem a vágytól, hanem a dühtől. Még egy nap se telt el, s mégis annyi érzés kavargott már benne. Nem is gondolkodik tovább, mert abból még eddig jó nem sült ki. Bosszankodva ragadja meg szoknyáját, s indul meg az épületbe, hogy a házon átvágva végre kiérjen a vaskapun át a gazdagok negyedébe. *
* A holmiját átadja a cselédnek, hogy vigye szobájába, mielőtt elindulna, feltekint az emeletre, bár korán sem biztos, hogy Rynizz szobájának ablaka az udvarra néz. Mélyet sóhajt, társaság nélkül a sétálás sem olyan élvezetes. Megfordul fejében, hogy esetleg mégis enged s megpróbálja elcsalni magával Twinit. Három nyomos oka van annak, hogy még sem tesz így. Az első: elég csúnya dolgokat vágott a fejéhez, ami igazán nem volt szép dolog. Olyannal élt vissza, amit bizalmasan közöltek vele. S gyanítja, hogy emiatt haragszik is rá. A második: csupán csak a dac, hogy nem fogja hagyni, hogy bolondnak nézzék, és azt higgye, hogy a hisztizésével mindent elérhet. Na, nála aztán nem! Nem beszélve arról, hogy végtére is először oktatónak alkalmazta, mely a tegnapi nap folyamán testőrséggel bővült, de társalkodónő szerepkörről még nem esett szó. Elhangozni mindenesetre nem hangzott el, de a gyanú hatalmas, hogy Twini inkább azt látja benne, mint sem az előbbi kettőt. Harmadszorra pedig Rynizz, a valódi az a hús-vér sötételf aki, temperamentumában és kinézetében is igazi férfi. *
~ Persze most még kicsit nyeszlett, meg alacsonyabb is, de… Áh! ~ * rázza meg fejét, hogy elűzze fejéből a vágy gerjesztett gondolatokat. Egy baja van, hogy túl sokat gondolkodik, s most még szégyenkezhet is miatta, hogy annak a mocsoknak így sikerült levetkőztetni erényét. Érzi, hogy megint kezd forrni vére, de most nem a vágytól, hanem a dühtől. Még egy nap se telt el, s mégis annyi érzés kavargott már benne. Nem is gondolkodik tovább, mert abból még eddig jó nem sült ki. Bosszankodva ragadja meg szoknyáját, s indul meg az épületbe, hogy a házon átvágva végre kiérjen a vaskapun át a gazdagok negyedébe. *
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-23 15:43:43
Üzenet elküldve: 2015-05-23 15:43:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Ryz szobája//
*Alig hogy kibontja a fura fonatot kopognak az ajtón. Legkevésbé sem akarja, hogy bárki megzavarja, ezért morcosan fordul a hang irányába, némán, és feszülten figyelve. Ismerős hang.*
~Mordi mama?~
*Hát persze, az artheniori kúria, azért volt olyan ismerős az udvar, rakja össze hamar az információ morzsákat.*
~Még jó hogy nem jön be!~
*Morog magában, erőteljesen szurkolva a vénségnek hogy végre elcsoszogjon. Mert valahogy a szakácsnő képe nem fér bele egy valamire való erotikus álomba se. Kezével, mintha kereket hajtana egy fáradt mosollyal sürgeti az asszony nagyon is ismerős frázisait.*
~Szóval vigasztalni kell? Menni fog.~
*Vigyorog az ajtóra, és igen reméli, hogy a szőkéről van szó, nem egy korban Mordihoz közelítő csoroszlyáról.*
~Az kell, hogy ne a legjobb résznél szakadjon félbe, ez a tetű dolog.~
*Válaszol szótlanul is a vénség utolsó felajánlására, majd mikor hallja a lépteket távolodni fordul vissza a tükörhöz, hogy kifésülje, tarkóján összefogja haját. Ha az is elkészült tovább vizsgálódik a szoba lakójának apróságait nézegetve, jelleméből azok alapján leszűrve valamicskét. Egyre taszítóbb a kialakuló kép. Túl sok csicsa, túl sok parfüm. Végig szagolta mindet fanyalogva, egyik se a kék szemű illata. Túl sok a selyem, túl sok a kence. Sehol semmi fegyver, még egy apró tőr sem.*
~Legalább a ruhái nem hatalmasok.~
*Próbálja megítélni az itt lakó alkatát, sok apróságból érezve úgy, fiatal, kiforratlan leányka lehet az illető, bár annyi érthetetlen vacak van itt, hogy ha eddig nem lett volna teljesen bizonyos benne, hogy igazi nagy baromságokat képes összeálmodni, hát most kénytelen lenne belátni.*
~Játszhatok hős lovagosdit, ha nem a szőke jön.~
*Húzza el ajkát elégedetlen félmosolyra, miközben ádázul villan tekintete, ezúttal egy óriási zsabóval ellátott magas nyakú, fehér női blúzra. A csipkés, falatnyi hálóinget viszont már kaján vigyorral szemrevételezi.*
A hozzászólás írója (Rynizz Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.23 15:49:32
*Alig hogy kibontja a fura fonatot kopognak az ajtón. Legkevésbé sem akarja, hogy bárki megzavarja, ezért morcosan fordul a hang irányába, némán, és feszülten figyelve. Ismerős hang.*
~Mordi mama?~
*Hát persze, az artheniori kúria, azért volt olyan ismerős az udvar, rakja össze hamar az információ morzsákat.*
~Még jó hogy nem jön be!~
*Morog magában, erőteljesen szurkolva a vénségnek hogy végre elcsoszogjon. Mert valahogy a szakácsnő képe nem fér bele egy valamire való erotikus álomba se. Kezével, mintha kereket hajtana egy fáradt mosollyal sürgeti az asszony nagyon is ismerős frázisait.*
~Szóval vigasztalni kell? Menni fog.~
*Vigyorog az ajtóra, és igen reméli, hogy a szőkéről van szó, nem egy korban Mordihoz közelítő csoroszlyáról.*
~Az kell, hogy ne a legjobb résznél szakadjon félbe, ez a tetű dolog.~
*Válaszol szótlanul is a vénség utolsó felajánlására, majd mikor hallja a lépteket távolodni fordul vissza a tükörhöz, hogy kifésülje, tarkóján összefogja haját. Ha az is elkészült tovább vizsgálódik a szoba lakójának apróságait nézegetve, jelleméből azok alapján leszűrve valamicskét. Egyre taszítóbb a kialakuló kép. Túl sok csicsa, túl sok parfüm. Végig szagolta mindet fanyalogva, egyik se a kék szemű illata. Túl sok a selyem, túl sok a kence. Sehol semmi fegyver, még egy apró tőr sem.*
~Legalább a ruhái nem hatalmasok.~
*Próbálja megítélni az itt lakó alkatát, sok apróságból érezve úgy, fiatal, kiforratlan leányka lehet az illető, bár annyi érthetetlen vacak van itt, hogy ha eddig nem lett volna teljesen bizonyos benne, hogy igazi nagy baromságokat képes összeálmodni, hát most kénytelen lenne belátni.*
~Játszhatok hős lovagosdit, ha nem a szőke jön.~
*Húzza el ajkát elégedetlen félmosolyra, miközben ádázul villan tekintete, ezúttal egy óriási zsabóval ellátott magas nyakú, fehér női blúzra. A csipkés, falatnyi hálóinget viszont már kaján vigyorral szemrevételezi.*
A hozzászólás írója (Rynizz Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.23 15:49:32
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-23 15:16:04
Üzenet elküldve: 2015-05-23 15:16:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dolgozó//
*Szaténcipőjében halkan, ám gyorsan lépked le az emeleti lépcsőről, pedig nem hajtja semmi és senki. Mikor azonban észbe kap, hogy talán nem illő rohangálnia egy ilyen helyen, fokozatosan lelassít, majd megtorpan, pedig már majdnem leért. Amióta se Nyss, se Den nem mutatkozik a kúriában, egyre többet unatkozik. Már keresztül-kasul bejárta az egész kúriát, kivéve a pincéket, de a családtagokat még mindig nem tudja hova helyezni. Ráadásul szülei idejövetele óta nem jelentkeztek.*
~Nem is kellenek.~
*Ragaszkodik makacsul ehhez a gondolathoz, hiszen odahaza sem foglalkoztak vele túl sokat, de valahol mélyen igencsak a lelkére veszi.
Végül kihúzza magát, fejét felszegi majd elegánsan levonul, kezét a korláton csúsztatva, mint valami elegáns díva. A végén persze nem bírja ki egy félszeg vigyor nélkül, így az utolsó két fokról leszökken, majd meg sem áll a dolgozó szoba ajtajáig. Zárva. Szürke ujjait óvatosan nyújtja a kilincs irányába, de ekkor fülét megütik a bentről ki szűrődő beszédfoszlányok. Kezét így inkább összeszorítja, majd bekopog. Ha megkapja, hogy bejöhet, minden további nélkül beles az ajtón, besurran a nyitott résen majd be is csukja maga mögött az ajtót.*
- Zavarok?
*Szaténcipőjében halkan, ám gyorsan lépked le az emeleti lépcsőről, pedig nem hajtja semmi és senki. Mikor azonban észbe kap, hogy talán nem illő rohangálnia egy ilyen helyen, fokozatosan lelassít, majd megtorpan, pedig már majdnem leért. Amióta se Nyss, se Den nem mutatkozik a kúriában, egyre többet unatkozik. Már keresztül-kasul bejárta az egész kúriát, kivéve a pincéket, de a családtagokat még mindig nem tudja hova helyezni. Ráadásul szülei idejövetele óta nem jelentkeztek.*
~Nem is kellenek.~
*Ragaszkodik makacsul ehhez a gondolathoz, hiszen odahaza sem foglalkoztak vele túl sokat, de valahol mélyen igencsak a lelkére veszi.
Végül kihúzza magát, fejét felszegi majd elegánsan levonul, kezét a korláton csúsztatva, mint valami elegáns díva. A végén persze nem bírja ki egy félszeg vigyor nélkül, így az utolsó két fokról leszökken, majd meg sem áll a dolgozó szoba ajtajáig. Zárva. Szürke ujjait óvatosan nyújtja a kilincs irányába, de ekkor fülét megütik a bentről ki szűrődő beszédfoszlányok. Kezét így inkább összeszorítja, majd bekopog. Ha megkapja, hogy bejöhet, minden további nélkül beles az ajtón, besurran a nyitott résen majd be is csukja maga mögött az ajtót.*
- Zavarok?
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-23 15:14:12
Üzenet elküldve: 2015-05-23 15:14:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha, majd emelet//
*Az alapanyagok szépen előkészítve, megtisztítva, felaprózva, fazék a tűzhelyen olvad már benne a zsiradék. Mordi mama pedig a pletykára éhes némberek függöny-libbentő, térmegfigyelő sebességével tekint ki a konyhaablakon. Még épp látja, ahogy Rynizz úrfi hangosan, és leginkább hisztisen toporzékol, megint azt a butaságot állítva. Meg is rázza a jó Mordi őszfejét, szomorúan, tehetetlenül, és lép vissza dolgához, csak hogy alig egy perc múlva újabb robajok szakítsák ki teendőiből. Az úrficska ajtaja csapódott, meg mondja ő még innen is, úgy ismeri a házat. És sír szegény lelke. Magában tépelődik mit is tegyen, remélve a szép szőke kislány csak megvigasztalja. Visszatér hát a ragu dolgához, de csak nem hagyja nyugodni a kis kedvence sorsa, újfent tekint ki az ablakon, a leányka meg olvasgat. Nagy sóhajjal csapja le a törlőrongyot, és veszi félre a fazekat a tűzről, hamar kerít tálcát, rá talpaspoharat, belé az úrfi kedvenc borát, és indul meg vele az emeletre. Ryz ajtaján halkan kopogva, kedvesen szólva.*
-Én vagyok az Lelkem. Be se megyek, dehogy zavarlak, csak egy kis frissítőt hoztam, ide teszem az ajtód elé, kicsidrágám. Ez majd megvigasztal.
*Bájolog negédesen az ajtóval, fülelve azért, de hangokat bentről nem hallva, nagy, fájdalmas sóhajjal búcsúzik, és tér vissza konyhájába.*
-Ha bármi kell Galambocskám tudod hol találsz.
*Az alapanyagok szépen előkészítve, megtisztítva, felaprózva, fazék a tűzhelyen olvad már benne a zsiradék. Mordi mama pedig a pletykára éhes némberek függöny-libbentő, térmegfigyelő sebességével tekint ki a konyhaablakon. Még épp látja, ahogy Rynizz úrfi hangosan, és leginkább hisztisen toporzékol, megint azt a butaságot állítva. Meg is rázza a jó Mordi őszfejét, szomorúan, tehetetlenül, és lép vissza dolgához, csak hogy alig egy perc múlva újabb robajok szakítsák ki teendőiből. Az úrficska ajtaja csapódott, meg mondja ő még innen is, úgy ismeri a házat. És sír szegény lelke. Magában tépelődik mit is tegyen, remélve a szép szőke kislány csak megvigasztalja. Visszatér hát a ragu dolgához, de csak nem hagyja nyugodni a kis kedvence sorsa, újfent tekint ki az ablakon, a leányka meg olvasgat. Nagy sóhajjal csapja le a törlőrongyot, és veszi félre a fazekat a tűzről, hamar kerít tálcát, rá talpaspoharat, belé az úrfi kedvenc borát, és indul meg vele az emeletre. Ryz ajtaján halkan kopogva, kedvesen szólva.*
-Én vagyok az Lelkem. Be se megyek, dehogy zavarlak, csak egy kis frissítőt hoztam, ide teszem az ajtód elé, kicsidrágám. Ez majd megvigasztal.
*Bájolog negédesen az ajtóval, fülelve azért, de hangokat bentről nem hallva, nagy, fájdalmas sóhajjal búcsúzik, és tér vissza konyhájába.*
-Ha bármi kell Galambocskám tudod hol találsz.
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-23 14:56:24
Üzenet elküldve: 2015-05-23 14:56:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Mire vársz? Férfi kell! //
*Egy szót nem szól, sem Esyaehez, sem máshoz az udvaron, pusztán a nő ingerült, sértő szavaira zokog fel hangosan, és arcát tenyerével takarva kezd el futni a ház felé. Beérve pedig sebesen rohan fel a lépcsőn, és hangosan vágva be maga mögött az ajtót tűnik el szobájában.*
//Ryz szobája//
*Azon nyomban nyúl is végig hasalva az ágyon, arcát párnájába fúrva bőg percekig, majd mikor nyugszik kissé, és rájön, hogy épp azt teszi, mit mestere utána kiáltott dühösen ül fel, és vágja a párnát a sarokba.*
-Hülye Ecyae! Meg a hülye feladatai!
*Még mindig szipogva sajnálja önmagát tovább, jó hosszasan, majd nagy sóhajjal rúgja le csizmáit.*
-Hülye paci cipő!
*És kezd dühösen megszabadulni koszos ruháitól. A nadrágot is levetve, bújna ki ingéből, de a dühtől úgy remeg még keze, hogy nem bír a gombokkal, két szélét megfogva rángatja le magáról, még érződik rajta a nő illata. Összegyűrve szagol bele mélyebben és vigyorodik el.*
~Micsoda képtelen egy álom.~
*Rázza meg fejét, hitetlenkedve, vérszín tekintete a tükörre téved, és homlok ráncolva, elborzadva lép közelebb.*
-Kifejezetten képtelen.
*Veszi szemügyre alkatát fanyalogva, röviden morfondírozva azon, miért is álmodhatja önmagát nyeszlettnek. Majd ujjait elgondolkodva, elégedetten futtatja végig sebhelyein, ezek sem rémlenek. Nem, az ő testén nincs ilyesmi. Mint egy pókháló. Mint a Sötét Anya ajándéka. Ez a gondolat már elégedettséggel tölti el. Fordít hátat, ellenőrizve ott is folytatódik-e az áldás mintája, és vállvonva szemrevételezi a tetoválását is keresztező heg-hálót. Igazán nincs is jelentősége, csak egy álom.*
~Na de a nő! Az igen!~
*Mindig is szerette a harcias pipiket, kár, hogy nem sikerült végig játszani a dolgot, holott milyen jól haladtak, végül csak elkezdte büntetni. Újabb vigyorral díjazza a szőkeség alakítását. És csak most néz szét jobban a szobában.*
~Biztos az övé.~
*Nyugtázza magában látva a temérdek női holmit.*
~Vagy egy mélységi ringyóé?~
*Méri fel tekintetével az ablakok keskenységét.*
-Halál mindegy. A szőkét akarom ide álmodni.
*Jelenti ki parancsolón, csak remélve, hogy ez segít, és feszülten figyeli az ajtót percekig. Semmi. Talán jobb is. Legalább van ideje felkészülni. Tölt vizet a mosdótálba, és mosakszik meg alaposan, majd a ruhásszekrényt vizsgálja át.*
~Piperkőc egy csaj lehet.~
*Végül találva igényének közel megfelelő holmit bújik bele a bő szárú, lágy esésű, fekete pizsama nadrágba, vékony csípőjén kötve meg annak madzagját. Újból szemez az ajtóval, de csak nem jön senki, ereszkedik hát le a tükör elé, sosem hordta így a haját, és kutat máris fésű után.*
*Egy szót nem szól, sem Esyaehez, sem máshoz az udvaron, pusztán a nő ingerült, sértő szavaira zokog fel hangosan, és arcát tenyerével takarva kezd el futni a ház felé. Beérve pedig sebesen rohan fel a lépcsőn, és hangosan vágva be maga mögött az ajtót tűnik el szobájában.*
//Ryz szobája//
*Azon nyomban nyúl is végig hasalva az ágyon, arcát párnájába fúrva bőg percekig, majd mikor nyugszik kissé, és rájön, hogy épp azt teszi, mit mestere utána kiáltott dühösen ül fel, és vágja a párnát a sarokba.*
-Hülye Ecyae! Meg a hülye feladatai!
*Még mindig szipogva sajnálja önmagát tovább, jó hosszasan, majd nagy sóhajjal rúgja le csizmáit.*
-Hülye paci cipő!
*És kezd dühösen megszabadulni koszos ruháitól. A nadrágot is levetve, bújna ki ingéből, de a dühtől úgy remeg még keze, hogy nem bír a gombokkal, két szélét megfogva rángatja le magáról, még érződik rajta a nő illata. Összegyűrve szagol bele mélyebben és vigyorodik el.*
~Micsoda képtelen egy álom.~
*Rázza meg fejét, hitetlenkedve, vérszín tekintete a tükörre téved, és homlok ráncolva, elborzadva lép közelebb.*
-Kifejezetten képtelen.
*Veszi szemügyre alkatát fanyalogva, röviden morfondírozva azon, miért is álmodhatja önmagát nyeszlettnek. Majd ujjait elgondolkodva, elégedetten futtatja végig sebhelyein, ezek sem rémlenek. Nem, az ő testén nincs ilyesmi. Mint egy pókháló. Mint a Sötét Anya ajándéka. Ez a gondolat már elégedettséggel tölti el. Fordít hátat, ellenőrizve ott is folytatódik-e az áldás mintája, és vállvonva szemrevételezi a tetoválását is keresztező heg-hálót. Igazán nincs is jelentősége, csak egy álom.*
~Na de a nő! Az igen!~
*Mindig is szerette a harcias pipiket, kár, hogy nem sikerült végig játszani a dolgot, holott milyen jól haladtak, végül csak elkezdte büntetni. Újabb vigyorral díjazza a szőkeség alakítását. És csak most néz szét jobban a szobában.*
~Biztos az övé.~
*Nyugtázza magában látva a temérdek női holmit.*
~Vagy egy mélységi ringyóé?~
*Méri fel tekintetével az ablakok keskenységét.*
-Halál mindegy. A szőkét akarom ide álmodni.
*Jelenti ki parancsolón, csak remélve, hogy ez segít, és feszülten figyeli az ajtót percekig. Semmi. Talán jobb is. Legalább van ideje felkészülni. Tölt vizet a mosdótálba, és mosakszik meg alaposan, majd a ruhásszekrényt vizsgálja át.*
~Piperkőc egy csaj lehet.~
*Végül találva igényének közel megfelelő holmit bújik bele a bő szárú, lágy esésű, fekete pizsama nadrágba, vékony csípőjén kötve meg annak madzagját. Újból szemez az ajtóval, de csak nem jön senki, ereszkedik hát le a tükör elé, sosem hordta így a haját, és kutat máris fésű után.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-23 14:06:51
Üzenet elküldve: 2015-05-23 14:06:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Érkezik a ház fáradhatatlan mindenese, egyből saját birodalma felé véve az irányt, és pakolja le azon nyomban szerzeményeit a konyha asztalra.*
-Lina? Meks?
*Ordít segéderői után, kik ha megjelennek azonnal szaporázva szavait osztja ki nekik a munkát.*
-Te nagy mamlasz, pakold el szépen a dolgokat, a helyére. Miután feltöltöttél mindent.
*Fordul előbb a pattanásos legényhez.*
-Lányom te meg kezdjél neki a zöldségpucoláshoz de izibe, sehol se járunk még az ebéddel!
*Kezd is el azon nyomban hangosan csapkodni a fazekakkal.*
-Az uraságok alszanak még?
*Mordul vissza, s a választ hallva csendesebbre veszi szavait, és kezd bele a nyúl darabolásába. Pattogtatva a cseléd leányt és a fiút bőszen, a szokott rend szerint, hogy időre elkészüljön minden, egy perc pihenőt sem engedve nekik. Ha már hasznukat nem látja a konyhában iramodhatnak rendbe tenni a felébredt urak, kisasszonyok szobáit, ágyat vetni, friss vizet behordani, szellőztetni, ő addig az ebéd dolga körül sertepertél, tudva, hogy a háziak majd úgyis csak vacsorakor ülnek együtt asztalhoz. Vagyis jelentős átmenő forgalomra számít, gyakori terítéssel, mosogatással.*
*Érkezik a ház fáradhatatlan mindenese, egyből saját birodalma felé véve az irányt, és pakolja le azon nyomban szerzeményeit a konyha asztalra.*
-Lina? Meks?
*Ordít segéderői után, kik ha megjelennek azonnal szaporázva szavait osztja ki nekik a munkát.*
-Te nagy mamlasz, pakold el szépen a dolgokat, a helyére. Miután feltöltöttél mindent.
*Fordul előbb a pattanásos legényhez.*
-Lányom te meg kezdjél neki a zöldségpucoláshoz de izibe, sehol se járunk még az ebéddel!
*Kezd is el azon nyomban hangosan csapkodni a fazekakkal.*
-Az uraságok alszanak még?
*Mordul vissza, s a választ hallva csendesebbre veszi szavait, és kezd bele a nyúl darabolásába. Pattogtatva a cseléd leányt és a fiút bőszen, a szokott rend szerint, hogy időre elkészüljön minden, egy perc pihenőt sem engedve nekik. Ha már hasznukat nem látja a konyhában iramodhatnak rendbe tenni a felébredt urak, kisasszonyok szobáit, ágyat vetni, friss vizet behordani, szellőztetni, ő addig az ebéd dolga körül sertepertél, tudva, hogy a háziak majd úgyis csak vacsorakor ülnek együtt asztalhoz. Vagyis jelentős átmenő forgalomra számít, gyakori terítéssel, mosogatással.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-23 13:09:35
Üzenet elküldve: 2015-05-23 13:09:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Mire vársz? Férfi kell! //
* Twini visít, mint egy kis malac, de Es-t ez most tényleg nem érdekli, nem is igen figyel rá, saját dühében fortyog. Mondjuk hálát az égnek, hogy markolja a kápát, ahogy csak tudja, bár már igazán befejezhetné a hisztit, így is zúg az ő feje is. *
- Maradj már nyugton! Nem mész sehova! * hangja kissé ingerült, de nem kiabál, s folytatja, amit elkezdett. Most igazán nincs abban a hangulatban, hogy meghassa a rinyálás. Megkerüli a lovat, s teszi a dolgát. Feltűnően sokat mocorog az elf, s a lába is eltűnőben az orra elől. Felpillant s kapna is utána, hogy visszarántsa, vagy legalábbis próbálja tompítani az esést, de hiába, hangos puffanással érkezik a földre. Sír, szipog, mint egy taknyos kölyök, óriási könnycseppeket törölgetve a hamuszín arcról. *
~ Úgy kell neki! ~
* A lovon félig átnyúlva, figyeli, ahogy távozik. Legszívesebben, kezeit a nyakra fonná, s megszorongatná. Pufog, durrog magában, úgy érzi, joga most csak neki van, hogy nyavalyogjon, durcáskodjon vagy sértve érezze magát. *
- Menj és sírd tele a párnád. Maradj egy tündér lelkű mélységi! És… és ne feled, hogy pisilhetsz egész életedben állva! * kiáltja még Twini után.*
~ Bah! Hisztis picsa! Pont összeilletek Rynnel! ~ * el is gondolkodik rajta, hogy is nem sikerült még a teljes őrületbe hajszolnia magát. Durcásan tekint körbe, még mindig a lovon. Csak az őket bámuló, vagyis már csak az őt bámuló tekinteteket látva csúszik le a nyeregről egy hatalmas sóhajjal, akinek a vállát a világ összes gondja nyomja. A szégyen mellé bezsebelt egy lelkifurdalást is.*
~ Szép teljesítmény. ~
* De nem hagyja magát, inkább hergeli, hogy még véletlen se jusson eszébe, hogy Twini után menjen, duzzogjon csak a szobájában. Kissé leeresztett vállakkal vezeti vissza lovat az istállóba s nyergeli azt le, hogy aztán megtisztogassa, sörényét, farkát kifésülje. Úgy gondolja, ha megnyugszik a kis tündér, majd megkeresi, ha nem hát majd vacsora előtt megnézi éle még vagy… ebédidőben, majd elválik. De addig is maga is visszavonul szobájába. A helyzetet elnézve, ma már nem kell számítania arra, hogy akár lovaglásra vagy kardforgatásra kerülne sor, így átöltözik. Hasonlatos szabása van, mint a tegnapinak, annyi különbséggel, hogy színe almazöld. Vállait ugyanúgy szabadon hagyó, csak a dekoltázsnál szabtak még bele egy V kivágást, melyet vékonyka zsinórral lehet állítani. Annak függvényében, hogy a hölgy, aki hordja mennyire kívánja az arca helyett más irányba vonzani a férfi tekinteteteket. Ehhez színben passzoló derékfűzőt vesz fel, melyet egy a folyosóról berángatott cseléddel húzatott kellően szorosra. Haját gondosan kifésüli, s mivel tükör híján van így az ablakot használva tűzi félig fel laza kontyba, hossza bőven engedi, hogy legyen, ami lófarokként kunkorodjon. Úgy vette észre itt mindenki figyel a külsőségekre. Moon, Rynizz még az öreg mélységi is. S el is várják azt, elnézve a testőrség egyenruháját s a cselédséget. Hát ő is eleget tesz ennek. Ha minden igaz este úgyis közös vacsora a program. Előtte tervezte, hogy átöltözik, de ember tervezz az égiek meg végeznek. Mire végez, kicsit lenyugodott lelkében a vihar, de esze ágában sincs még mindig Twinit megkeresni, kitart elhatározása mellett. Így inkább papírost, s széndarabot vesz magához, s az egyetlen könyvet, mely megmaradt neki. Elég kellemes és nyugodt helynek bizonyult a hintaágy, így a motyójával odatelepszik le. Leveszi topánkáját, hogy kényelmesen elhelyezkedjen lábait feltéve s húzva az ágyon. Olvas, majd ha azt megunja, rajzol. A kint ácsingózó lovakat, a lovászokat, az ódon udvart vagy csak emlékezetből valamit. Ha addig nem zavarja meg senki nyugalmát, az ebédről minden bizonnyal megfeledkezik. S csak már elgémberedett tagjai veszik rá, arra, hogy felálljon. Ekkor úgy dönt, hogy mégis csak tesz egy könnyed sétát a negyedben, a piacon, jobb elfoglaltsága úgy sincs. A papírost és a könyvet egy szolgáló kezébe nyomja, s megkéri, tegye azt szobájába. Meghagyja, ha bárki is keresné a sétálni ment, de legkésőbb vacsorára visszaér. *
* Twini visít, mint egy kis malac, de Es-t ez most tényleg nem érdekli, nem is igen figyel rá, saját dühében fortyog. Mondjuk hálát az égnek, hogy markolja a kápát, ahogy csak tudja, bár már igazán befejezhetné a hisztit, így is zúg az ő feje is. *
- Maradj már nyugton! Nem mész sehova! * hangja kissé ingerült, de nem kiabál, s folytatja, amit elkezdett. Most igazán nincs abban a hangulatban, hogy meghassa a rinyálás. Megkerüli a lovat, s teszi a dolgát. Feltűnően sokat mocorog az elf, s a lába is eltűnőben az orra elől. Felpillant s kapna is utána, hogy visszarántsa, vagy legalábbis próbálja tompítani az esést, de hiába, hangos puffanással érkezik a földre. Sír, szipog, mint egy taknyos kölyök, óriási könnycseppeket törölgetve a hamuszín arcról. *
~ Úgy kell neki! ~
* A lovon félig átnyúlva, figyeli, ahogy távozik. Legszívesebben, kezeit a nyakra fonná, s megszorongatná. Pufog, durrog magában, úgy érzi, joga most csak neki van, hogy nyavalyogjon, durcáskodjon vagy sértve érezze magát. *
- Menj és sírd tele a párnád. Maradj egy tündér lelkű mélységi! És… és ne feled, hogy pisilhetsz egész életedben állva! * kiáltja még Twini után.*
~ Bah! Hisztis picsa! Pont összeilletek Rynnel! ~ * el is gondolkodik rajta, hogy is nem sikerült még a teljes őrületbe hajszolnia magát. Durcásan tekint körbe, még mindig a lovon. Csak az őket bámuló, vagyis már csak az őt bámuló tekinteteket látva csúszik le a nyeregről egy hatalmas sóhajjal, akinek a vállát a világ összes gondja nyomja. A szégyen mellé bezsebelt egy lelkifurdalást is.*
~ Szép teljesítmény. ~
* De nem hagyja magát, inkább hergeli, hogy még véletlen se jusson eszébe, hogy Twini után menjen, duzzogjon csak a szobájában. Kissé leeresztett vállakkal vezeti vissza lovat az istállóba s nyergeli azt le, hogy aztán megtisztogassa, sörényét, farkát kifésülje. Úgy gondolja, ha megnyugszik a kis tündér, majd megkeresi, ha nem hát majd vacsora előtt megnézi éle még vagy… ebédidőben, majd elválik. De addig is maga is visszavonul szobájába. A helyzetet elnézve, ma már nem kell számítania arra, hogy akár lovaglásra vagy kardforgatásra kerülne sor, így átöltözik. Hasonlatos szabása van, mint a tegnapinak, annyi különbséggel, hogy színe almazöld. Vállait ugyanúgy szabadon hagyó, csak a dekoltázsnál szabtak még bele egy V kivágást, melyet vékonyka zsinórral lehet állítani. Annak függvényében, hogy a hölgy, aki hordja mennyire kívánja az arca helyett más irányba vonzani a férfi tekinteteteket. Ehhez színben passzoló derékfűzőt vesz fel, melyet egy a folyosóról berángatott cseléddel húzatott kellően szorosra. Haját gondosan kifésüli, s mivel tükör híján van így az ablakot használva tűzi félig fel laza kontyba, hossza bőven engedi, hogy legyen, ami lófarokként kunkorodjon. Úgy vette észre itt mindenki figyel a külsőségekre. Moon, Rynizz még az öreg mélységi is. S el is várják azt, elnézve a testőrség egyenruháját s a cselédséget. Hát ő is eleget tesz ennek. Ha minden igaz este úgyis közös vacsora a program. Előtte tervezte, hogy átöltözik, de ember tervezz az égiek meg végeznek. Mire végez, kicsit lenyugodott lelkében a vihar, de esze ágában sincs még mindig Twinit megkeresni, kitart elhatározása mellett. Így inkább papírost, s széndarabot vesz magához, s az egyetlen könyvet, mely megmaradt neki. Elég kellemes és nyugodt helynek bizonyult a hintaágy, így a motyójával odatelepszik le. Leveszi topánkáját, hogy kényelmesen elhelyezkedjen lábait feltéve s húzva az ágyon. Olvas, majd ha azt megunja, rajzol. A kint ácsingózó lovakat, a lovászokat, az ódon udvart vagy csak emlékezetből valamit. Ha addig nem zavarja meg senki nyugalmát, az ebédről minden bizonnyal megfeledkezik. S csak már elgémberedett tagjai veszik rá, arra, hogy felálljon. Ekkor úgy dönt, hogy mégis csak tesz egy könnyed sétát a negyedben, a piacon, jobb elfoglaltsága úgy sincs. A papírost és a könyvet egy szolgáló kezébe nyomja, s megkéri, tegye azt szobájába. Meghagyja, ha bárki is keresné a sétálni ment, de legkésőbb vacsorára visszaér. *
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-23 11:35:39
Üzenet elküldve: 2015-05-23 11:35:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Mire vársz? Férfi kell! //
-Nem. Nem. Nem. Nem.
*Visít immár halkabban, de kapaszkodik mégis, reszketve a félelemtől.*
-Le akarok cállni Ec, hadd cálljak le.
*Fogja könyörgőre, de mozdulni nem mer, pláne nem mikor mestere eltűnik előle a nyeregből. Halkan szipogva, hatalmas könnycseppeket eregetve pityereg. Alig figyel a nőre, nem is rémlik neki, hogy nyergelt, felült volna, egyszer már csak ott volt, zúgó fejjel, pánikolva.
A kápába kapaszkodik, abban nincs hiba, de nem azért mert erre utasítják, csak azt találja a legbiztosabb pontnak, mit még elérhet. Sírdogálva suhannak el füle mellett a további instrukciók, csak annyit lát az egészből, hogy Es nem figyel rá, és nem segít. Nem érdekli a hülye kengyel, a hülye ló, és a hülye lovaglás sem! De így magára hagyva a rémületben mégis mit tehetne? Lábát nem pakolja odébb, a nyeregbe sem ül, de összeszedve minden bátorságát, használja ki az alkalmat, mikor Es megkerüli a lovat.*
-Legalább meghalok, éc vége lec az egécnek!
*Hisztizik, és csusszan le a lóról, nem túl kecsesen, végig hasalva rajta keresztben, majd fenekére tottyanva.
Még mindig pityeregve tápászkodik fel, könnyein keresztül túl sok mindent nem is látva, előbb arcát törli meg maszatos öklével, majd nadrágja ülepét porolgatja miközben tovább nyafog.*
-Elég volt! Felmegyek a cobáckámba, éc lefekcek aludni, éc ma már nem cinálok ilyeneket. Éc amúgy ic hülyecég. Éc lány vagyok nem fiú!
*Üvölti az utolsó mondatot, mert mérges ő is, leginkább azért, mert nem tudja mivel haragította magára megint ennyire Esyaet. Fordul sarkon, és totálisan megszégyenülve, halkan sírva vonul el.*
-Nem. Nem. Nem. Nem.
*Visít immár halkabban, de kapaszkodik mégis, reszketve a félelemtől.*
-Le akarok cállni Ec, hadd cálljak le.
*Fogja könyörgőre, de mozdulni nem mer, pláne nem mikor mestere eltűnik előle a nyeregből. Halkan szipogva, hatalmas könnycseppeket eregetve pityereg. Alig figyel a nőre, nem is rémlik neki, hogy nyergelt, felült volna, egyszer már csak ott volt, zúgó fejjel, pánikolva.
A kápába kapaszkodik, abban nincs hiba, de nem azért mert erre utasítják, csak azt találja a legbiztosabb pontnak, mit még elérhet. Sírdogálva suhannak el füle mellett a további instrukciók, csak annyit lát az egészből, hogy Es nem figyel rá, és nem segít. Nem érdekli a hülye kengyel, a hülye ló, és a hülye lovaglás sem! De így magára hagyva a rémületben mégis mit tehetne? Lábát nem pakolja odébb, a nyeregbe sem ül, de összeszedve minden bátorságát, használja ki az alkalmat, mikor Es megkerüli a lovat.*
-Legalább meghalok, éc vége lec az egécnek!
*Hisztizik, és csusszan le a lóról, nem túl kecsesen, végig hasalva rajta keresztben, majd fenekére tottyanva.
Még mindig pityeregve tápászkodik fel, könnyein keresztül túl sok mindent nem is látva, előbb arcát törli meg maszatos öklével, majd nadrágja ülepét porolgatja miközben tovább nyafog.*
-Elég volt! Felmegyek a cobáckámba, éc lefekcek aludni, éc ma már nem cinálok ilyeneket. Éc amúgy ic hülyecég. Éc lány vagyok nem fiú!
*Üvölti az utolsó mondatot, mert mérges ő is, leginkább azért, mert nem tudja mivel haragította magára megint ennyire Esyaet. Fordul sarkon, és totálisan megszégyenülve, halkan sírva vonul el.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-23 11:18:04
Üzenet elküldve: 2015-05-23 11:18:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Mire vársz? Férfi kell! //
* A tapasztalat nézőpont kérdése, volt már férfival dolga – eggyel, s akkor sem kellett csábítania, szerepet játszania, ezt még tanulnia kell -, csókolni is tud, s bele is feledkezne, ha pajzánabb gondolat nem jutna eszébe. A gúnyos kacaj mélyen mar önérzetébe, s szinte teljesen elsötétül tekintete. Ha valaki látná a tekintetet bizony inkább vállalná, a parázson járást, mint sem szembe nézzen vele. A mindig tiszta, nyugalmat árasztó kékség, eltakarják sötét baljós fekete fellegek.
A kantár lazul, mely nem bölcs tett a helyzetet tekintve. A hirtelen mozdulatok, az amúgy is ideges jószágnak a legkevésbé sem hiányzott. A kantár után kap, s szorosabbra fogja, hogy megzabolázz az alattuk, táncoló paripát. Hogy kit gyűlöl jobban, maga sem tudja. A hamuszín elfet, hogy úgy játszik vele, mint macska az egérrel, vagy magát, hogy így elgyengült a puha kezektől. De, azóta nem érintették férfi ajkak utoljára, mielőtt felpakolták a hajóra. A felkorbácsolt haragtól, szabad kezével újra és újra sújtana le a férfira, míg az álnok dög le nem fordul a nyeregből, s a sáros s egyéb maradványoktól szennyes szalmában nem látja hemperegni.
Derekára szorosan ölelő karok fonódnak, hátába Rynizz homloka, orra fúródik. Dühtől elvakultan valahol hallja Twini riadt, elkeseredett visítozását. A felismerés, állítja meg a kezet. Nem kétséges megérdemelné, mégis nincs szíve, így megalázni szerencsétlent, hisz mit sem tud semmiről, az elmúlt percekről, s elég a miatt szégyenkeznie. Egy gondolatnyi időt szán még arra, hogy megforduljon fejében, hogy ez az egész csak Rynizz önön gonoszságának perverz játéka. Egy unatkozó ficsúr szórakozása, nincs itt semmiféle ártatlan tündér lélek, csak egy beteges sötételf. Ez cseppet sem tesz jót, most amúgy is háborgó lelkének. Inkább el is kergeti, belegondolni sem mer abba, mit tenne akkor. Nem tehet róla, feszélyezi a test a háta mögött, nevezze azt magát bárkinek. Felnyalábolja a futószárat, lassú baktatásra ösztökéli az állatot. *
- Nincs, mitől tarts, csak kapaszkodj! * hangja hűvös, együttérzésnek nyoma sincs. Egy futó pillantást vet a válla felett a hó hajóra, benne nem titkolt megvetéssel. Örülhet a tündérke, hogy nem látja a fekete szembogárral egybe olvadó íriszeket.*
Az udvaron csak néhány istállófiú tüsténkedik még, hogy szalma, zab és friss víz kerüljön a lovak elé. Kiérve, kapva kap az alkalmon, hogy leszálljon a nyeregből. Már csak azért is, hogy minél hamarabb megszabadulhasson Ryntől. Mára s valószínűleg az elkövetkező időkre is épp eleget látott és épp eleget érzett belőle. Más részt, hogy lefoglalja a tündért, hogy eleget tudjon óbégatni és sápítozni, elfeledve a kérdezősködést. Bár nem épp így képzelte ezt, az egészet. De végül is a célját elérte vele, mint kútba esett, úgy kapaszkodik feljebb és feljebb. Az öreg elfnek igaza lehetett abban, hogy csupa férfias dolgot kell csinálnia, ahhoz, hogy helyre rázódjon szerencsétlen feje. Ma, már kétszer bújt elő, ha ilyen ütemben haladnak hamar túl lesznek rajta. S ez minél hamarabb bekövetkezik, annál hamarabb szabadulhat innen. Egyre biztosabb abban, hogy ő a legkevésbé alkalmas erre a feladatra, jobb kezekbe lenne egy férfiéban, aki testben és szellemben is az. Aki vasszigorral hajtaná, talán akad valaki a városban. Majd körbe néz a Pegazusban, ha lesz némi szabadideje vagy… ezen még gondolkodik. A derekát szorító kezekre teszi sajátját, nincs se finomkodás sem durvaság abban ahogy rámarkol a kezekre jelezvén, hogy szabadulni akar. Ha engednek, hamar veti át a ló feje felett a lábát, hogy leugorjon a hátasról. Szorosan fogja a gyeplőt, s nyugtatásként megpaskolja a ló nyakát így néz fel Rynre. Általában hamar tovaszáll haragja, de ez a vihar még javában tombol, így semmi kedvesség nincs tekintetében. *
- Akkor, ha már ilyen szerencsésen kiértünk, akár neki is állhatunk. A nyergelés és a nyeregbe szállás nem ment valami túl jól, talán a lovaglás. * ködösít, semmi kedve újra játszani az előbb történeteket, hogy elmagyarázza, hogy is került fel a ló hátára. Az újabb kérdésekhez vezetne, s abban még mindig nem biztos, hogy tudnia kellene Twininek a dologról, előbb beszél erről Moonnal, reméli minél hamarabb. Megfordul a fejében, hogy az lenne itt mindenkinek a legjobb, ha nem piszkálnák Rynt, legalábbis neki mindenképp. Elég jól el volt eddig a kis tündérrel. Inkább nem is foglalkozik vele, mert már a feje is belefájdult, s még a napnak korán sincs vége. Reméli épp elég magyarázat ez a tündérnek. *
- Kapaszkodj a kápába, s csússz előrébb! * üt rá a nyeregre, mutatva mire is gondolt. *
- Ne félj, fogom a lovat, csak nyugodtan. * próbálja nyugtatni az elfet, hogy nincs mitől tartania. *
- Ez itt a kengyel, akaszd bele a lábad. * emeli fel, majd engedi el a szerszámot. *
Próbálkozhat az elf, ami feltehetően nem fog sikerülni, mert Rynnél jó pár centivel magasabb, s ha az az ő magasságához állította, a próbálkozás kudarcra van ítélve. Így igazítana, kell rajta. Előtte a kantárt a másik kezébe nyomja. *
- Na várj, de előtte fogd meg ezt… ezzel a kezeddel itt, ezzel meg ott, fogd határozottan s a lehetőségekhez mérten ne ráncigáld. Nem hiányzik, hogy szétloccsanjon a fejed. Menni fog? * ha legalább egy félig határozott bólintást kap, csak akkor engedi el a kantárt, s hajol le, hogy húzzon a kengyelen. Haja előre omlik, eltakarva arcát, melynek kifejezetten örül. Ha Ryzz még annyiban sem segít neki, hogy a lábát félre húzza vagy felemelje, akkor az akadályt arrébb löki, hogy az ne legyen az arcába. *
- Vidd arrébb a lábad! * szólítja is fel, hátha hamarabb észbe kap. E tény, egy halvány kapaszkodó egy csekély s nevetséges indok. *
- Na, próbáljuk meg. Így jó lesz? * egyenesedik, miközben haját rutinos mozdulattal fogja két ujja közzé és dobja hátra. Nem nézz a férfira csak a lábat, s a kengyel, hogy jó lett e a beállítás, ha megerősítést kap fentről is, megkerüli a lovat, s a másik oldalról is megigazítja azt. Leporolja kezét, de az kellőképpen mocskos, így egy az épp vizet hordó fiúhoz lép, hogy a vödörben tisztára mossa kezeit. *
- Maradj nyugton, mindjárt jövök. * szól még oda Twininek, ne hogy eszébe jusson még véletlenül se ficánkolni a lovon. *
* Visszafelé haladva, halvány mosoly jelenik meg arcán, ahogy most a férfi mereven, szinte esetlenül ül a lovon, majdnem olyan mulatságos, mint a barakkban való szerencsétlenkedése. A látványra és az emlékre együtt, még szélesebbre húzza ajkait, halkan még fel is kacag. Persze ha távolléte alatt nem áll be valami változás a fejben, és a testben. Ha bármi furcsát észlel, gyanakodó pillantással méregeti a férfit, lépteit is lelassítva. Három lépés távolságra áll meg tőle. Fő a biztonság. *
- Indulhatunk? * teszi fel a kérdést mindkét esetben. Az előbbiben a ló mellé lép, hogy megragadja, a kantár lazán lelóg részét, s indulásra késztesse a lovat. Jobb ötlet lévén a kapu felé veszi az irányt. Szétnéznek a városba. Az utóbbiban a távolságot megtartva, csak kezével int az úrnak, hogy induljon, majd ő követi. Követi, épp annyira lemaradva, hogy az csak nyakát kitekerve nézhessen rá. Érezze csak magát nyeregbe, mindenféle téren egyrészről, másrészről, hogy ne lássa a lesütött szemeket, a pírt az arcán, a vékonyra szorított ajkakat. A választás az övé, hogy merre vezeti a lovat, s vele együtt őt is. *
* A tapasztalat nézőpont kérdése, volt már férfival dolga – eggyel, s akkor sem kellett csábítania, szerepet játszania, ezt még tanulnia kell -, csókolni is tud, s bele is feledkezne, ha pajzánabb gondolat nem jutna eszébe. A gúnyos kacaj mélyen mar önérzetébe, s szinte teljesen elsötétül tekintete. Ha valaki látná a tekintetet bizony inkább vállalná, a parázson járást, mint sem szembe nézzen vele. A mindig tiszta, nyugalmat árasztó kékség, eltakarják sötét baljós fekete fellegek.
A kantár lazul, mely nem bölcs tett a helyzetet tekintve. A hirtelen mozdulatok, az amúgy is ideges jószágnak a legkevésbé sem hiányzott. A kantár után kap, s szorosabbra fogja, hogy megzabolázz az alattuk, táncoló paripát. Hogy kit gyűlöl jobban, maga sem tudja. A hamuszín elfet, hogy úgy játszik vele, mint macska az egérrel, vagy magát, hogy így elgyengült a puha kezektől. De, azóta nem érintették férfi ajkak utoljára, mielőtt felpakolták a hajóra. A felkorbácsolt haragtól, szabad kezével újra és újra sújtana le a férfira, míg az álnok dög le nem fordul a nyeregből, s a sáros s egyéb maradványoktól szennyes szalmában nem látja hemperegni.
Derekára szorosan ölelő karok fonódnak, hátába Rynizz homloka, orra fúródik. Dühtől elvakultan valahol hallja Twini riadt, elkeseredett visítozását. A felismerés, állítja meg a kezet. Nem kétséges megérdemelné, mégis nincs szíve, így megalázni szerencsétlent, hisz mit sem tud semmiről, az elmúlt percekről, s elég a miatt szégyenkeznie. Egy gondolatnyi időt szán még arra, hogy megforduljon fejében, hogy ez az egész csak Rynizz önön gonoszságának perverz játéka. Egy unatkozó ficsúr szórakozása, nincs itt semmiféle ártatlan tündér lélek, csak egy beteges sötételf. Ez cseppet sem tesz jót, most amúgy is háborgó lelkének. Inkább el is kergeti, belegondolni sem mer abba, mit tenne akkor. Nem tehet róla, feszélyezi a test a háta mögött, nevezze azt magát bárkinek. Felnyalábolja a futószárat, lassú baktatásra ösztökéli az állatot. *
- Nincs, mitől tarts, csak kapaszkodj! * hangja hűvös, együttérzésnek nyoma sincs. Egy futó pillantást vet a válla felett a hó hajóra, benne nem titkolt megvetéssel. Örülhet a tündérke, hogy nem látja a fekete szembogárral egybe olvadó íriszeket.*
Az udvaron csak néhány istállófiú tüsténkedik még, hogy szalma, zab és friss víz kerüljön a lovak elé. Kiérve, kapva kap az alkalmon, hogy leszálljon a nyeregből. Már csak azért is, hogy minél hamarabb megszabadulhasson Ryntől. Mára s valószínűleg az elkövetkező időkre is épp eleget látott és épp eleget érzett belőle. Más részt, hogy lefoglalja a tündért, hogy eleget tudjon óbégatni és sápítozni, elfeledve a kérdezősködést. Bár nem épp így képzelte ezt, az egészet. De végül is a célját elérte vele, mint kútba esett, úgy kapaszkodik feljebb és feljebb. Az öreg elfnek igaza lehetett abban, hogy csupa férfias dolgot kell csinálnia, ahhoz, hogy helyre rázódjon szerencsétlen feje. Ma, már kétszer bújt elő, ha ilyen ütemben haladnak hamar túl lesznek rajta. S ez minél hamarabb bekövetkezik, annál hamarabb szabadulhat innen. Egyre biztosabb abban, hogy ő a legkevésbé alkalmas erre a feladatra, jobb kezekbe lenne egy férfiéban, aki testben és szellemben is az. Aki vasszigorral hajtaná, talán akad valaki a városban. Majd körbe néz a Pegazusban, ha lesz némi szabadideje vagy… ezen még gondolkodik. A derekát szorító kezekre teszi sajátját, nincs se finomkodás sem durvaság abban ahogy rámarkol a kezekre jelezvén, hogy szabadulni akar. Ha engednek, hamar veti át a ló feje felett a lábát, hogy leugorjon a hátasról. Szorosan fogja a gyeplőt, s nyugtatásként megpaskolja a ló nyakát így néz fel Rynre. Általában hamar tovaszáll haragja, de ez a vihar még javában tombol, így semmi kedvesség nincs tekintetében. *
- Akkor, ha már ilyen szerencsésen kiértünk, akár neki is állhatunk. A nyergelés és a nyeregbe szállás nem ment valami túl jól, talán a lovaglás. * ködösít, semmi kedve újra játszani az előbb történeteket, hogy elmagyarázza, hogy is került fel a ló hátára. Az újabb kérdésekhez vezetne, s abban még mindig nem biztos, hogy tudnia kellene Twininek a dologról, előbb beszél erről Moonnal, reméli minél hamarabb. Megfordul a fejében, hogy az lenne itt mindenkinek a legjobb, ha nem piszkálnák Rynt, legalábbis neki mindenképp. Elég jól el volt eddig a kis tündérrel. Inkább nem is foglalkozik vele, mert már a feje is belefájdult, s még a napnak korán sincs vége. Reméli épp elég magyarázat ez a tündérnek. *
- Kapaszkodj a kápába, s csússz előrébb! * üt rá a nyeregre, mutatva mire is gondolt. *
- Ne félj, fogom a lovat, csak nyugodtan. * próbálja nyugtatni az elfet, hogy nincs mitől tartania. *
- Ez itt a kengyel, akaszd bele a lábad. * emeli fel, majd engedi el a szerszámot. *
Próbálkozhat az elf, ami feltehetően nem fog sikerülni, mert Rynnél jó pár centivel magasabb, s ha az az ő magasságához állította, a próbálkozás kudarcra van ítélve. Így igazítana, kell rajta. Előtte a kantárt a másik kezébe nyomja. *
- Na várj, de előtte fogd meg ezt… ezzel a kezeddel itt, ezzel meg ott, fogd határozottan s a lehetőségekhez mérten ne ráncigáld. Nem hiányzik, hogy szétloccsanjon a fejed. Menni fog? * ha legalább egy félig határozott bólintást kap, csak akkor engedi el a kantárt, s hajol le, hogy húzzon a kengyelen. Haja előre omlik, eltakarva arcát, melynek kifejezetten örül. Ha Ryzz még annyiban sem segít neki, hogy a lábát félre húzza vagy felemelje, akkor az akadályt arrébb löki, hogy az ne legyen az arcába. *
- Vidd arrébb a lábad! * szólítja is fel, hátha hamarabb észbe kap. E tény, egy halvány kapaszkodó egy csekély s nevetséges indok. *
- Na, próbáljuk meg. Így jó lesz? * egyenesedik, miközben haját rutinos mozdulattal fogja két ujja közzé és dobja hátra. Nem nézz a férfira csak a lábat, s a kengyel, hogy jó lett e a beállítás, ha megerősítést kap fentről is, megkerüli a lovat, s a másik oldalról is megigazítja azt. Leporolja kezét, de az kellőképpen mocskos, így egy az épp vizet hordó fiúhoz lép, hogy a vödörben tisztára mossa kezeit. *
- Maradj nyugton, mindjárt jövök. * szól még oda Twininek, ne hogy eszébe jusson még véletlenül se ficánkolni a lovon. *
* Visszafelé haladva, halvány mosoly jelenik meg arcán, ahogy most a férfi mereven, szinte esetlenül ül a lovon, majdnem olyan mulatságos, mint a barakkban való szerencsétlenkedése. A látványra és az emlékre együtt, még szélesebbre húzza ajkait, halkan még fel is kacag. Persze ha távolléte alatt nem áll be valami változás a fejben, és a testben. Ha bármi furcsát észlel, gyanakodó pillantással méregeti a férfit, lépteit is lelassítva. Három lépés távolságra áll meg tőle. Fő a biztonság. *
- Indulhatunk? * teszi fel a kérdést mindkét esetben. Az előbbiben a ló mellé lép, hogy megragadja, a kantár lazán lelóg részét, s indulásra késztesse a lovat. Jobb ötlet lévén a kapu felé veszi az irányt. Szétnéznek a városba. Az utóbbiban a távolságot megtartva, csak kezével int az úrnak, hogy induljon, majd ő követi. Követi, épp annyira lemaradva, hogy az csak nyakát kitekerve nézhessen rá. Érezze csak magát nyeregbe, mindenféle téren egyrészről, másrészről, hogy ne lássa a lesütött szemeket, a pírt az arcán, a vékonyra szorított ajkakat. A választás az övé, hogy merre vezeti a lovat, s vele együtt őt is. *
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-22 21:45:52
Üzenet elküldve: 2015-05-22 21:45:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Mire vársz? Férfi kell! //
*Hevül a kicsike, de persze ez is volt a cél, reakciója mégis meglepi Ryzt, ilyen gyors viszonzást bár kívánt, még sem várt.
~Totál reménytelen. Nem tud játszani.~
Elégedetlenkedik kissé, holott a szőkéből feltörő sóhaj az ő önérzetét legyezgeti.*
~Legalább csókolni tud.~
*Nyugtázza hamar, hogy sikerült egy tapasztaltabb leányt álmodnia magának miközben viszonozza a csókot meglepő lágysággal, nyelvének finom érintésével.
A fülét érő becézéstől, ha eszét nem is veszti egy halk, jóleső morgás elszabadul torkából, s még szorosabban vonja magához a nőt, álnokul hagyva hogy annak keze vezesse sajátját. Esyae várakozásai azonban beteljesületlenek maradnak, ennyi még szép kevés, hogy a hűvösen számító mélységi vágyait felgerjessze, bár kétségkívül jó úton halad a nő.
Majd löki el kezét, a simogatót, elégedett, hangos kacajt váltva ki a férfiból, és könyököl bordái közé. A következő mozdulat már a pánik szülte reflexé, baljával engedi a gyeplőt, és Es derekát fogja át, majd rögvest követi jobbja is, még arcát a nő hátába fúrva hunyja le szemeit, ez már nem egy férfi ölelése, és a feltörő hang sem Rynizzé.*
-Jaj félek! Jaj félek! Jaj félek!
*Vinnyog ismét Twini, tíz körömmel kapaszkodva mesterébe, szemét sem merve kinyitni.*
*Hevül a kicsike, de persze ez is volt a cél, reakciója mégis meglepi Ryzt, ilyen gyors viszonzást bár kívánt, még sem várt.
~Totál reménytelen. Nem tud játszani.~
Elégedetlenkedik kissé, holott a szőkéből feltörő sóhaj az ő önérzetét legyezgeti.*
~Legalább csókolni tud.~
*Nyugtázza hamar, hogy sikerült egy tapasztaltabb leányt álmodnia magának miközben viszonozza a csókot meglepő lágysággal, nyelvének finom érintésével.
A fülét érő becézéstől, ha eszét nem is veszti egy halk, jóleső morgás elszabadul torkából, s még szorosabban vonja magához a nőt, álnokul hagyva hogy annak keze vezesse sajátját. Esyae várakozásai azonban beteljesületlenek maradnak, ennyi még szép kevés, hogy a hűvösen számító mélységi vágyait felgerjessze, bár kétségkívül jó úton halad a nő.
Majd löki el kezét, a simogatót, elégedett, hangos kacajt váltva ki a férfiból, és könyököl bordái közé. A következő mozdulat már a pánik szülte reflexé, baljával engedi a gyeplőt, és Es derekát fogja át, majd rögvest követi jobbja is, még arcát a nő hátába fúrva hunyja le szemeit, ez már nem egy férfi ölelése, és a feltörő hang sem Rynizzé.*
-Jaj félek! Jaj félek! Jaj félek!
*Vinnyog ismét Twini, tíz körömmel kapaszkodva mesterébe, szemét sem merve kinyitni.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-22 20:44:00
Üzenet elküldve: 2015-05-22 20:44:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Mire vársz? Férfi kell! //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Várt volna hepciáskodást, ágálást, hőbörgést, és ehhez hasonlókat, ehelyett, kap nyájasságot és behízelgő modort. Ha valami olcsó nőcske lenne, aki most lát először urat, elaléltan omlana karjaiba a lábai közt forrón lüktető rejteket készségesen felajánlva. De mivel nem holmi kis cafka, úrnőnek született így kecsesen lép bele az összefont ujjakba, amennyire csak lehet, elhagyja magát, küzdjön csak meg, ha már játszani akart. Emelkedik, egyenes hát,derék kidomborított hátsó csakhogy adjon a látványnak. Ám valami nincs rendben, kicsit kényelmetlen, így újra felemelkedik a nyeregben, hogy helyezkedjen. Ezt az alkalmat használja ki Ryzz is, hogy nyeregbe legyen. Nem csak a háta mellkashoz, szorosan simul ott össze a csípő is. Egyszer érkeznek, s ha a nem lenne a selymes ruha, bizony egy kisebb vagy nagyobb hiba csúszott volna a dologba. Esnek elég nagy hiba ez is, gondolta a dolgot lezárt, nyugton marad a drága. A szituáció kényelmetlenül érinti a szőkét, a derekára simuló kéz a férfi egész lényének közelsége. Pillanatokra lélegzetét visszafojtva próbál messzebb kerülni Ryntől. Ám ez lehetetlen, s csak ront a helyzeten, a sajátján mindenképp, ha előrébb hajol feneke préselődik a sötételf ágyékához, ha hátra annak idegesítően nyugodt szívverését érzi, miközben az ő ereiben egyre jobban zubog a vér. Mégis választja a kevésbé kényesebb helyzetet, s dől a férfinak, a lazulással csak próbálkozik, hisz egy számára vadidegen került túlságosan is közel hozzá, akit mellesleg még félpucéran is látott. Nem gondolta volna, akkor, hogy bármiféle hatással is lesz rá Ryn, de a körülmény, a szunnyadó érzéki állat, s a felderengő kép sebhelyek a testen, s a nadrág alatt megbúvó tetoválás… kiszárad ajkát nedvesíti, majd harap is bele. *
~ Attól tartok én is, hogy nem lenne miért panaszkodni,~
* Nem segít ezen a búgó hang s a forró lehelet sem, melytől az apró pihék a nyakon égnek merednek, s egész teste borzong bele. A pillák elnehezednek, hogy óvón rejtsék el a tengerkék szemeket, hogy a leheletnyi csókoknak utat engedve tárja fel nyakát. *
- Ahhh… * az ajkakat kéjes sóhaj, hagyja el. Felforr a vére, s elkapja a vágy, hogy csókjával kóstolja, s hűvös szájával érintse a hamuszín bőrt. Az elf felé fordul, nézi a vörös szemet, majd a puha ajkakat, a nemes állat. Kóstolóként csókot lop, majd az arcélet csókolja, harapja gyengéden a hegyes fül tövéig, hogy aztán a cimpát fogja ajkai közé. Kezét a férfi kezére teszi, hogy végig kísérje útján. Bár eddig távolságot akart tőle tartani, most inkább a lhető legközelebb tolja farát a másik ágyékához, aprókat moccanva, dörgölőzve, hogy legalább fele annyira, de a férfi is felcsigázódjon.
Ám a fehér kanca nem tartozik a türelmes fajtához. Úgy gondolja, prüszköléssel, s fejrázással jelzi, hogy ha már felnyergelték bizony akár indulhatnának is. Józanító a ló rázkódása, vissza is rázza helyére az észt, melyet teljesen elhomályosított a vágy. Elborzadva, majd szégyenkezve veszi tudomásul, hogy épp a férfi illatát szívja magába, s annak fülével játszadozik éppen. S ha ez még nem lenne elég, vészesen közel jár annak keze, öléhez. Ha ár keze a kezén, meg is ragadja azt rögtön, hogy messzire lökje magától, s közben könyökkel is oldalba vágja, s reméli elég nagy lesz a meglepetés, hogy elég legyen ennyi ahhoz, hogy pillanatokkal később már egyedül üljön a nyeregben, ha csak az magával nem rántja. *
- Pimasz disznó! * majdhogy nem kiabálja felháborodottan a sötételf után. Ám nem sokkal később ugrik is utána, hogy szemügyre vegye, nem esett-e komolyabb baja. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.22 20:53:32
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Várt volna hepciáskodást, ágálást, hőbörgést, és ehhez hasonlókat, ehelyett, kap nyájasságot és behízelgő modort. Ha valami olcsó nőcske lenne, aki most lát először urat, elaléltan omlana karjaiba a lábai közt forrón lüktető rejteket készségesen felajánlva. De mivel nem holmi kis cafka, úrnőnek született így kecsesen lép bele az összefont ujjakba, amennyire csak lehet, elhagyja magát, küzdjön csak meg, ha már játszani akart. Emelkedik, egyenes hát,derék kidomborított hátsó csakhogy adjon a látványnak. Ám valami nincs rendben, kicsit kényelmetlen, így újra felemelkedik a nyeregben, hogy helyezkedjen. Ezt az alkalmat használja ki Ryzz is, hogy nyeregbe legyen. Nem csak a háta mellkashoz, szorosan simul ott össze a csípő is. Egyszer érkeznek, s ha a nem lenne a selymes ruha, bizony egy kisebb vagy nagyobb hiba csúszott volna a dologba. Esnek elég nagy hiba ez is, gondolta a dolgot lezárt, nyugton marad a drága. A szituáció kényelmetlenül érinti a szőkét, a derekára simuló kéz a férfi egész lényének közelsége. Pillanatokra lélegzetét visszafojtva próbál messzebb kerülni Ryntől. Ám ez lehetetlen, s csak ront a helyzeten, a sajátján mindenképp, ha előrébb hajol feneke préselődik a sötételf ágyékához, ha hátra annak idegesítően nyugodt szívverését érzi, miközben az ő ereiben egyre jobban zubog a vér. Mégis választja a kevésbé kényesebb helyzetet, s dől a férfinak, a lazulással csak próbálkozik, hisz egy számára vadidegen került túlságosan is közel hozzá, akit mellesleg még félpucéran is látott. Nem gondolta volna, akkor, hogy bármiféle hatással is lesz rá Ryn, de a körülmény, a szunnyadó érzéki állat, s a felderengő kép sebhelyek a testen, s a nadrág alatt megbúvó tetoválás… kiszárad ajkát nedvesíti, majd harap is bele. *
~ Attól tartok én is, hogy nem lenne miért panaszkodni,~
* Nem segít ezen a búgó hang s a forró lehelet sem, melytől az apró pihék a nyakon égnek merednek, s egész teste borzong bele. A pillák elnehezednek, hogy óvón rejtsék el a tengerkék szemeket, hogy a leheletnyi csókoknak utat engedve tárja fel nyakát. *
- Ahhh… * az ajkakat kéjes sóhaj, hagyja el. Felforr a vére, s elkapja a vágy, hogy csókjával kóstolja, s hűvös szájával érintse a hamuszín bőrt. Az elf felé fordul, nézi a vörös szemet, majd a puha ajkakat, a nemes állat. Kóstolóként csókot lop, majd az arcélet csókolja, harapja gyengéden a hegyes fül tövéig, hogy aztán a cimpát fogja ajkai közé. Kezét a férfi kezére teszi, hogy végig kísérje útján. Bár eddig távolságot akart tőle tartani, most inkább a lhető legközelebb tolja farát a másik ágyékához, aprókat moccanva, dörgölőzve, hogy legalább fele annyira, de a férfi is felcsigázódjon.
Ám a fehér kanca nem tartozik a türelmes fajtához. Úgy gondolja, prüszköléssel, s fejrázással jelzi, hogy ha már felnyergelték bizony akár indulhatnának is. Józanító a ló rázkódása, vissza is rázza helyére az észt, melyet teljesen elhomályosított a vágy. Elborzadva, majd szégyenkezve veszi tudomásul, hogy épp a férfi illatát szívja magába, s annak fülével játszadozik éppen. S ha ez még nem lenne elég, vészesen közel jár annak keze, öléhez. Ha ár keze a kezén, meg is ragadja azt rögtön, hogy messzire lökje magától, s közben könyökkel is oldalba vágja, s reméli elég nagy lesz a meglepetés, hogy elég legyen ennyi ahhoz, hogy pillanatokkal később már egyedül üljön a nyeregben, ha csak az magával nem rántja. *
- Pimasz disznó! * majdhogy nem kiabálja felháborodottan a sötételf után. Ám nem sokkal később ugrik is utána, hogy szemügyre vegye, nem esett-e komolyabb baja. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.22 20:53:32
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-22 18:29:16
Üzenet elküldve: 2015-05-22 18:29:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Gid és Cralan//
*Tarmikos figyeli Gidet és Cralant. Úgy látja, hogy szimpatikus számukra, és reményei szerint ezt a harci gyakorlat sem változtatja majd meg. Már régen harcolt, és kissé ideges a teljesítménye miatt, de arcán ezt nem mutatja. A kérdés kizökkenti mélázásából.*
-Természetesen karddal küzdök. *válaszolja büszkén mutatva oldalán fegyverére.*
A hozzászólás írója (Elhand Tarmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.22 18:31:04
*Tarmikos figyeli Gidet és Cralant. Úgy látja, hogy szimpatikus számukra, és reményei szerint ezt a harci gyakorlat sem változtatja majd meg. Már régen harcolt, és kissé ideges a teljesítménye miatt, de arcán ezt nem mutatja. A kérdés kizökkenti mélázásából.*
-Természetesen karddal küzdök. *válaszolja büszkén mutatva oldalán fegyverére.*
A hozzászólás írója (Elhand Tarmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.22 18:31:04
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-22 17:13:20
Üzenet elküldve: 2015-05-22 17:13:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Mire vársz? Férfi kell!//
*A nő meg hátrál. Hát igazán álmodhatna készségesebbet is, de ha ez van, ezzel kell beérnie. Szelídít keveset a pillantáson és a mosolyon, igyekezve valami megnyerő, barátságosabb arcot erőltetni magára. És már indulnak is felé a léptek, a tengerkék tekintet pedig haragvón fúródik saját vérszín szemeibe, elégedett mosolyt csalva arcára.
Viszont nem érkeznek kokettáló válaszok, ami meglepő, most vagy ő értelmezte rosszul a helyzetet, vagy a szőke pocsék játékos. Kár hogy a sötételf fia nem képes irányítani az álmait, hamar rövidre zárná ezt a részt. Végül az idegen nő, csak megszólal.*
~Szóval matrónásat játszunk.~
-Úrnőm.
*Hajt fejet egyes derékkel, és búgja azon a bejáratott hangszínen, mitől a legalacsonyabb rangú mélységi nőcske is hamar nemesnek képzeli magát, és hiszi el, hogy valójában nem is dühös Rynizzre, sőt, ruha nélkül sokkal kényelmesebben lehet folytatni a megkezdett társalgást.
Engedelmesen hajol meg, hogy ujjait összefűzve a kicsike beleléphessen, ha érdekelné bárki véleménye feltehetően ő is örülne, hogy nincs közönségük, elvégre nem túl méltó egy sötételfhez, hogy emberekkel szemben így viselkedjen. Viszont Rynizz már rég kivívta magának azt a jogot, hogy elég legyen Matrójáának megfelelnie, és abban hiba nem volt soha.
Na most a csaj, alkatához képest kifejezetten túlsúlyos, legalábbis Ryz az adottnál kevesebb erőkifejtésre számított, de így sikerrel vitte a nyeregbe segítés műveletét.
~Hülye egy álom ez.~
A valóságban ugye meg se kottyanna neki a nádszálkarcsú teremtés súlya. Röviden átsuhan elméjén a gondolat, hogy a lány mögé pattan, keze már úgyis a kápán, de ilyen tiszteletlenségért egy matróna minden inast csúnyán megbüntetne.
~Vagyis csúnyán megbüntetne.~
Vigyorodik el, és egy gyors, könnyed mozdulatot követve máris simul Esyae hátához mellkasa. Baljával a kantárt fogja, még jobbja a nő derekát öleli, tenyere melegen simul a szőke selymes ruhájára. Pusztán lábbal ösztökéli a lovat lépésre, közelebb hajolva forró lehelettel súgja szavait a kecses nyakat ingerelve.*
-Így biztonságosabb Úrnőm, csak lazuljon el, bízza rám magát. És ne aggódjon, panaszra még senkinek nem adtam okot.
*Apró csókkal érinti a nő nyakát, alig több borzongást keltő röpke szellőnél, mi hevesebb viharokat ígér, miközben kezét finoman csúsztatja le, szemérmetlen irányba.*
*A nő meg hátrál. Hát igazán álmodhatna készségesebbet is, de ha ez van, ezzel kell beérnie. Szelídít keveset a pillantáson és a mosolyon, igyekezve valami megnyerő, barátságosabb arcot erőltetni magára. És már indulnak is felé a léptek, a tengerkék tekintet pedig haragvón fúródik saját vérszín szemeibe, elégedett mosolyt csalva arcára.
Viszont nem érkeznek kokettáló válaszok, ami meglepő, most vagy ő értelmezte rosszul a helyzetet, vagy a szőke pocsék játékos. Kár hogy a sötételf fia nem képes irányítani az álmait, hamar rövidre zárná ezt a részt. Végül az idegen nő, csak megszólal.*
~Szóval matrónásat játszunk.~
-Úrnőm.
*Hajt fejet egyes derékkel, és búgja azon a bejáratott hangszínen, mitől a legalacsonyabb rangú mélységi nőcske is hamar nemesnek képzeli magát, és hiszi el, hogy valójában nem is dühös Rynizzre, sőt, ruha nélkül sokkal kényelmesebben lehet folytatni a megkezdett társalgást.
Engedelmesen hajol meg, hogy ujjait összefűzve a kicsike beleléphessen, ha érdekelné bárki véleménye feltehetően ő is örülne, hogy nincs közönségük, elvégre nem túl méltó egy sötételfhez, hogy emberekkel szemben így viselkedjen. Viszont Rynizz már rég kivívta magának azt a jogot, hogy elég legyen Matrójáának megfelelnie, és abban hiba nem volt soha.
Na most a csaj, alkatához képest kifejezetten túlsúlyos, legalábbis Ryz az adottnál kevesebb erőkifejtésre számított, de így sikerrel vitte a nyeregbe segítés műveletét.
~Hülye egy álom ez.~
A valóságban ugye meg se kottyanna neki a nádszálkarcsú teremtés súlya. Röviden átsuhan elméjén a gondolat, hogy a lány mögé pattan, keze már úgyis a kápán, de ilyen tiszteletlenségért egy matróna minden inast csúnyán megbüntetne.
~Vagyis csúnyán megbüntetne.~
Vigyorodik el, és egy gyors, könnyed mozdulatot követve máris simul Esyae hátához mellkasa. Baljával a kantárt fogja, még jobbja a nő derekát öleli, tenyere melegen simul a szőke selymes ruhájára. Pusztán lábbal ösztökéli a lovat lépésre, közelebb hajolva forró lehelettel súgja szavait a kecses nyakat ingerelve.*
-Így biztonságosabb Úrnőm, csak lazuljon el, bízza rám magát. És ne aggódjon, panaszra még senkinek nem adtam okot.
*Apró csókkal érinti a nő nyakát, alig több borzongást keltő röpke szellőnél, mi hevesebb viharokat ígér, miközben kezét finoman csúsztatja le, szemérmetlen irányba.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-22 11:19:26
Üzenet elküldve: 2015-05-22 11:19:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Dolgozó //
* Mivel Moon nem pohártöltögetés céljából jött a dolgozóba, így kénytelen magának újratölteni. Aminek viszont jobban örül ennél, hogy a születendő utód témáját a matróna is lezártnak tekinti.
Immár könnyedebb témákra eveznek, így az ő szíve is könnyebbé válik. Míg Moon válaszát hallgatja mértékletes, kisebb kortyokkal lát hozzá a második pohár elfogyasztásához, ám mikor a nőstény záró szavai beigazolják gyanúját, még így is majdnem félre nyel. ~ Ezért volt olyan furcsa már első ránézésre is. A bőre; A szeme állása. ~ vág megütközött képet, ahogy leküzdi a bort. *
- Félvér. - * száll ajkairól a szó, mint valami főbenjáró bűn; Halálos átok. * - Régebben nem hittem volna el, ha valaki azt mondta volna, hogy életemben látni fogok korcs sötételfet. De, ahogy a Thargodarok között láttam tündért, - * vonja meg vállait. * - így már ez sem tud túlzottan meglepni. - * húzódnak vékony mosolyra ajkai, miket újra a jófajta vörösborral édesít meg. ~ Végül a mi fajtánk is annyira alkalmazkodott a felszínhez, hogy képes utódot nemzeni annak lakóival. ~ gondolja elmélázva. ~ Talán én is képes lennék rá. ~ deríti jókedvre, és borzasztja el egyszerre a gondolat. Az emberek nőstényei sokkal odaadóbb szeretők mint a fajtabéliek, és mindig úgy tekintett a velük való együttlétre mint egy csodálatos kalandra, ami semmi baljós következménnyel nem járhat.
Mondaná, hogy a korcs vérű sötételfeknek halállal kell lakolni tisztátalanságukért, de eszébe jut, hogy még azt a nyavalyás gnómot sem hajlandó Moon a kezére adni; Mit szólna hozzá, ha a testőrét kérné? Vagy azt a pimasz Nestart? Vagy Rynizzt? ~ Mindegyiküknek tisztulásra van szüksége. ~ szól egy gonosz hang elméje sötétjéből.
~ Érdekes, hogy az itt lakók felét a megbánás legcsekélyebb jele nélkül meg tudnám ölni. És mindegyikre indokom is lenne. Egytől-egyig. ~ mélázik jelenlegi helyzetén, amit Moon is észrevehet az üvegessé váló szempáron, na meg a nyugvó borospoháron. *
- Tetszik nekem ez a háznép - * rikkantja meglepetésszerűen, széles mosollyal arcán. *
- A Dwirinthalen családra! - * emeli poharát koccintásra, miután az újra üresen kerül vissza az asztalra, de egyelőre nem tölti újra.
Rynizzről is akart volna beszélni a matrónával, de a téma valahogy kiment a fejéből. *
A hozzászólás írója (Cahlind Xiltyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.22 11:28:12
* Mivel Moon nem pohártöltögetés céljából jött a dolgozóba, így kénytelen magának újratölteni. Aminek viszont jobban örül ennél, hogy a születendő utód témáját a matróna is lezártnak tekinti.
Immár könnyedebb témákra eveznek, így az ő szíve is könnyebbé válik. Míg Moon válaszát hallgatja mértékletes, kisebb kortyokkal lát hozzá a második pohár elfogyasztásához, ám mikor a nőstény záró szavai beigazolják gyanúját, még így is majdnem félre nyel. ~ Ezért volt olyan furcsa már első ránézésre is. A bőre; A szeme állása. ~ vág megütközött képet, ahogy leküzdi a bort. *
- Félvér. - * száll ajkairól a szó, mint valami főbenjáró bűn; Halálos átok. * - Régebben nem hittem volna el, ha valaki azt mondta volna, hogy életemben látni fogok korcs sötételfet. De, ahogy a Thargodarok között láttam tündért, - * vonja meg vállait. * - így már ez sem tud túlzottan meglepni. - * húzódnak vékony mosolyra ajkai, miket újra a jófajta vörösborral édesít meg. ~ Végül a mi fajtánk is annyira alkalmazkodott a felszínhez, hogy képes utódot nemzeni annak lakóival. ~ gondolja elmélázva. ~ Talán én is képes lennék rá. ~ deríti jókedvre, és borzasztja el egyszerre a gondolat. Az emberek nőstényei sokkal odaadóbb szeretők mint a fajtabéliek, és mindig úgy tekintett a velük való együttlétre mint egy csodálatos kalandra, ami semmi baljós következménnyel nem járhat.
Mondaná, hogy a korcs vérű sötételfeknek halállal kell lakolni tisztátalanságukért, de eszébe jut, hogy még azt a nyavalyás gnómot sem hajlandó Moon a kezére adni; Mit szólna hozzá, ha a testőrét kérné? Vagy azt a pimasz Nestart? Vagy Rynizzt? ~ Mindegyiküknek tisztulásra van szüksége. ~ szól egy gonosz hang elméje sötétjéből.
~ Érdekes, hogy az itt lakók felét a megbánás legcsekélyebb jele nélkül meg tudnám ölni. És mindegyikre indokom is lenne. Egytől-egyig. ~ mélázik jelenlegi helyzetén, amit Moon is észrevehet az üvegessé váló szempáron, na meg a nyugvó borospoháron. *
- Tetszik nekem ez a háznép - * rikkantja meglepetésszerűen, széles mosollyal arcán. *
- A Dwirinthalen családra! - * emeli poharát koccintásra, miután az újra üresen kerül vissza az asztalra, de egyelőre nem tölti újra.
Rynizzről is akart volna beszélni a matrónával, de a téma valahogy kiment a fejéből. *
A hozzászólás írója (Cahlind Xiltyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.22 11:28:12
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-22 09:37:26
Üzenet elküldve: 2015-05-22 09:37:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Dolgozó //
* A nagyanyai vagy nagyapai rokon hallatára még a száját is elhúzza.*
- Akkor meg főleg. *mondja de nincs szándékában ezen most tovább vitatkozni. Ami még csak meg sincs azon minek mérgelődne. Bármiféle további szó avagy tett nélkül siklik tovább a gyermek problémája felett, inkább csak kortyol még egy két aprót a borából. Xiltynnek peche van. Azért tolta elé az üveget, hogy attól a pillanattól fogva ha szeretne még inni akkor töltsön magának, így ha tényleg Moon elé kerül az üres pohár akkor azt csak rezignáltan körülbelül húsz centivel arrább tolja, úgy az asztal közepére feltételezve, hogy Xil sem kér többet.
Tekintete várakozva pihen meg az öreg arcán. Befejezték a beszélgetést vagy van még valami? Nincs túl sok dolga már mára de talán ideje volna egy jó nagyot aludni is.*
- Furcsa? *kérdez vissza csodálkozva. Mondjuk számára is furcsa volt az első néhány napban, de mára már úgy megszokta akár a levegővételt.*
- Pár hónapja, talán fél éve szolgál engem. *mondja mosolyogva.*
- Egy hirdetésre érkezett hasonlóan Jazehoz. *mutat rá, hogy bizony itt ez a szokás. Egy levélke jobbra, egy balra a céhekhez vagy a barakkbeli katonákhoz és ők útba irányítják a munkát keresőket.*
- Felajánlotta a szolgálatait én pedig elfogadtam. A hónapok során annyit előre jutott, hogy a jövendőbeli testőrségünk harcosait is rá fogom bízni. Ismer már annyira, hogy tudja mit várok el. Közösen harcolunk de nekem mint mágusnak néha hátrább kell húzódnom addig pedig az ő feladata az ellenség fenntartása. *magyarázza majd elgondolkodva néz Xiltyn szemeibe. Nem tudja a dédanyja milyen harcos volt, ha egyáltalában az volt de abban biztos, hogy az anyja a sötétséget és a tőröket kedvelte, erre utal a fegyver is amit tőle kapott.*
- Cralan amúgy félvér egy mélységi és egy ember gyermeke. *mondja mert valószínű, hogy a nagyapja főleg erre kíváncsi, ezt láthatta furcsának a testőrben.*
* A nagyanyai vagy nagyapai rokon hallatára még a száját is elhúzza.*
- Akkor meg főleg. *mondja de nincs szándékában ezen most tovább vitatkozni. Ami még csak meg sincs azon minek mérgelődne. Bármiféle további szó avagy tett nélkül siklik tovább a gyermek problémája felett, inkább csak kortyol még egy két aprót a borából. Xiltynnek peche van. Azért tolta elé az üveget, hogy attól a pillanattól fogva ha szeretne még inni akkor töltsön magának, így ha tényleg Moon elé kerül az üres pohár akkor azt csak rezignáltan körülbelül húsz centivel arrább tolja, úgy az asztal közepére feltételezve, hogy Xil sem kér többet.
Tekintete várakozva pihen meg az öreg arcán. Befejezték a beszélgetést vagy van még valami? Nincs túl sok dolga már mára de talán ideje volna egy jó nagyot aludni is.*
- Furcsa? *kérdez vissza csodálkozva. Mondjuk számára is furcsa volt az első néhány napban, de mára már úgy megszokta akár a levegővételt.*
- Pár hónapja, talán fél éve szolgál engem. *mondja mosolyogva.*
- Egy hirdetésre érkezett hasonlóan Jazehoz. *mutat rá, hogy bizony itt ez a szokás. Egy levélke jobbra, egy balra a céhekhez vagy a barakkbeli katonákhoz és ők útba irányítják a munkát keresőket.*
- Felajánlotta a szolgálatait én pedig elfogadtam. A hónapok során annyit előre jutott, hogy a jövendőbeli testőrségünk harcosait is rá fogom bízni. Ismer már annyira, hogy tudja mit várok el. Közösen harcolunk de nekem mint mágusnak néha hátrább kell húzódnom addig pedig az ő feladata az ellenség fenntartása. *magyarázza majd elgondolkodva néz Xiltyn szemeibe. Nem tudja a dédanyja milyen harcos volt, ha egyáltalában az volt de abban biztos, hogy az anyja a sötétséget és a tőröket kedvelte, erre utal a fegyver is amit tőle kapott.*
- Cralan amúgy félvér egy mélységi és egy ember gyermeke. *mondja mert valószínű, hogy a nagyapja főleg erre kíváncsi, ezt láthatta furcsának a testőrben.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-22 09:11:15
Üzenet elküldve: 2015-05-22 09:11:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Elhand Tarmikos és Cralan //
* Elmosolyodik Tarmikos lelkesedésének láttán. Jó néha új vért látni a Kúria ódon falai között. Egyelőre még maradnak a fegyverraktárban ameddig ki nem derül melyen gyakorlófegyverre van szüksége az embernek. Később természetesen kimennek az udvarra, ott a gyakorló tér és ott Gidnek azonnal lesz egy kis feladata is, méghozzá megkötni vagy bezárni a kutyákat. Talán a mai nap elégséges ha csak rövidebb láncra fogja Démont, Lazacot pedig talán meg sem köti, az öreg pára úgy is egész nap csak fáradtan hevert az egyik sarokba. Kicsi az esély, hogy pontosan a harcosok kedvéért hagyja fel bágyadt mélázását.
Cralan szavaira Gid is kíváncsin néz az ifiura, bár szerinte csakis a kard lehet, vagy mégsem? Még jó néhány fegyver van amivel a lovagok is harcolnak. Ha nem csalódik még íjászokat is látott akik lovagi vértben feszítettek, bár ezt a megoldást elég furcsának tartja. Az elfek általában csak egy könnyű bőrvértet vesznek magukra még a legnagyobb csaták során is, hogy könnyen tudjanak mozogni.*
* Elmosolyodik Tarmikos lelkesedésének láttán. Jó néha új vért látni a Kúria ódon falai között. Egyelőre még maradnak a fegyverraktárban ameddig ki nem derül melyen gyakorlófegyverre van szüksége az embernek. Később természetesen kimennek az udvarra, ott a gyakorló tér és ott Gidnek azonnal lesz egy kis feladata is, méghozzá megkötni vagy bezárni a kutyákat. Talán a mai nap elégséges ha csak rövidebb láncra fogja Démont, Lazacot pedig talán meg sem köti, az öreg pára úgy is egész nap csak fáradtan hevert az egyik sarokba. Kicsi az esély, hogy pontosan a harcosok kedvéért hagyja fel bágyadt mélázását.
Cralan szavaira Gid is kíváncsin néz az ifiura, bár szerinte csakis a kard lehet, vagy mégsem? Még jó néhány fegyver van amivel a lovagok is harcolnak. Ha nem csalódik még íjászokat is látott akik lovagi vértben feszítettek, bár ezt a megoldást elég furcsának tartja. Az elfek általában csak egy könnyű bőrvértet vesznek magukra még a legnagyobb csaták során is, hogy könnyen tudjanak mozogni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760