Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-22 08:22:22
Üzenet elküldve: 2015-05-22 08:22:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Gid, majd Tarnikos //
* A szerzetes arca együttérzést mutat, hallva az elf történetét. *
-Sajnos a kényszer nagy úr. Megértem, hogy milyen nehéz, és egyben csodálom is a kitartása miatt. -
* Feleli őszintén a szerzetes. A tanulásra viszont boldogan mond igen a szolgáló. Cralan már épp a részeleteken gondolkozik, amikor egy férfi jelenik meg, s munkát keres. *
- Cralan Sley vagyok, a Dwirinthalen család testőrparancsnoka. -
* Mutatkozik be, tartva magát a formalitásokhoz. Szerencsére Gid megoldja a dolgot, s a félvérnek már csak a kész feladatot kell elvégeznie. *
- Igaza van, megoldjuk ezt mi is. Ne zavarjuk az úrnőt. Tehát ön lovag. Milyen fegyverrel küzd? -
* Méri végig a másikat Cralan, s a kapott válasz függvényében dönt a próba mikéntjéről. *
* A szerzetes arca együttérzést mutat, hallva az elf történetét. *
-Sajnos a kényszer nagy úr. Megértem, hogy milyen nehéz, és egyben csodálom is a kitartása miatt. -
* Feleli őszintén a szerzetes. A tanulásra viszont boldogan mond igen a szolgáló. Cralan már épp a részeleteken gondolkozik, amikor egy férfi jelenik meg, s munkát keres. *
- Cralan Sley vagyok, a Dwirinthalen család testőrparancsnoka. -
* Mutatkozik be, tartva magát a formalitásokhoz. Szerencsére Gid megoldja a dolgot, s a félvérnek már csak a kész feladatot kell elvégeznie. *
- Igaza van, megoldjuk ezt mi is. Ne zavarjuk az úrnőt. Tehát ön lovag. Milyen fegyverrel küzd? -
* Méri végig a másikat Cralan, s a kapott válasz függvényében dönt a próba mikéntjéről. *
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-21 21:09:48
Üzenet elküldve: 2015-05-21 21:09:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Mire vársz? Férfi kell!//
* Tanulmányt lehetne írni az arcról, a penge vékonyra húzott ajkak, a lehajtott fej, mind a sértettség tiszta jelei. Szíve meg is enyhül, egy pillanatra, hisz tisztában van azzal, hogy nem ért hozzá, de nem is várt el tőle, hogy mindezt egyedül tegye meg. Ott lesz mellette, s majd elmagyarázza, s ha kell meg is mutatja neki. Nyitná is száját, hogy ezt közölje is vele, hogy nem kell aggódnia. De a lovászfiú gyorsabb, mint gondolta. Twini láthatóan beletörődik sorsába, így inkább nem szól semmit. Csak türelmesen várja, hogy végre kiinduljanak, s felszerszámozzák a fehér paripát. Konokságnak s visszavágásnak veszi, az odavetett mondatot, bár a pillantásban és a hangsúlyban van valami fura, s a megfogalmazás sem pontos. Bár a fura jelentése itt teljesen elvesztette valódi értelmét, akár normális is lehetne. A határozott fellépés, azonban már több mint furcsa. A lovászfiú nem értvén a dolgot, gyorsan a dolgára is siet, ahogy azt parancsolták. Hasonlóan szalad fel szemöldöke, mint az előbb Rynnek, s mellé rögtön a másik is. Olyan rutinossággal nyergeli fel a lovat, mint ahogy ő tenné. Húzza meg s engedi ki ott, ahol kell. S a vonások keménnyé rendeződnek át, mint ahogy a szemek is egy ragadozó tekintetével villannak rá. Az invitálásra inkább egyet hátra, mintsem előre lépne, s ennek az oka az a szemtelen vigyor, melyet megereszt felé a férfi. Mert, hogy ennek a mosolynak semmi köze nincs Twinihez, az már egyszer biztos. Ugyan az a pimasz sötételf vigyorog rá, aki jó egy órával közölte vele, hogy nem szívleli a hisztis nőszemélyeket. Persze nem így fejezte ki, magát, de az mellékes. Fordul a kocka. Míg a másikról süt a magabiztosság, belőle úgy száll el a maradék is, ahogy int felé, mintha csak keringőre hívnák. Lábai megreszketősödnek, bár ezt csak ő érzi. Dacoskodni, most ő fog. Határozott léptekkel indul meg a ló és felnyergelője felé. A jó tanácsokra csak rosszalló pillantás a juss. Már rég nem a lovaglásról van itt szó, legalábbis nem a szó szoros értelmében érzi ő ezt jól. S a szemtelenség nem titkoltan is bosszantja hisz nem szokott ő ehhez. Szép szavakhoz és virágokhoz igen. Mégis furcsán pezsegni kezd vére. Sehol az erény és leveszi az álarcot. Ryn már csak a tenger szemekben a kihívást láthatja. Felszegett fejjel, tekint végig Rynizzen. *
- Pazar. Tarts bakot! * utasítja a férfit. S most örül igazán, hogy messzire hajtotta a lovászt. Nem vetne jó fényt egyikükre sem, ha így látnák őket. Ez most, a kettőjük játéka. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.21 21:13:05
* Tanulmányt lehetne írni az arcról, a penge vékonyra húzott ajkak, a lehajtott fej, mind a sértettség tiszta jelei. Szíve meg is enyhül, egy pillanatra, hisz tisztában van azzal, hogy nem ért hozzá, de nem is várt el tőle, hogy mindezt egyedül tegye meg. Ott lesz mellette, s majd elmagyarázza, s ha kell meg is mutatja neki. Nyitná is száját, hogy ezt közölje is vele, hogy nem kell aggódnia. De a lovászfiú gyorsabb, mint gondolta. Twini láthatóan beletörődik sorsába, így inkább nem szól semmit. Csak türelmesen várja, hogy végre kiinduljanak, s felszerszámozzák a fehér paripát. Konokságnak s visszavágásnak veszi, az odavetett mondatot, bár a pillantásban és a hangsúlyban van valami fura, s a megfogalmazás sem pontos. Bár a fura jelentése itt teljesen elvesztette valódi értelmét, akár normális is lehetne. A határozott fellépés, azonban már több mint furcsa. A lovászfiú nem értvén a dolgot, gyorsan a dolgára is siet, ahogy azt parancsolták. Hasonlóan szalad fel szemöldöke, mint az előbb Rynnek, s mellé rögtön a másik is. Olyan rutinossággal nyergeli fel a lovat, mint ahogy ő tenné. Húzza meg s engedi ki ott, ahol kell. S a vonások keménnyé rendeződnek át, mint ahogy a szemek is egy ragadozó tekintetével villannak rá. Az invitálásra inkább egyet hátra, mintsem előre lépne, s ennek az oka az a szemtelen vigyor, melyet megereszt felé a férfi. Mert, hogy ennek a mosolynak semmi köze nincs Twinihez, az már egyszer biztos. Ugyan az a pimasz sötételf vigyorog rá, aki jó egy órával közölte vele, hogy nem szívleli a hisztis nőszemélyeket. Persze nem így fejezte ki, magát, de az mellékes. Fordul a kocka. Míg a másikról süt a magabiztosság, belőle úgy száll el a maradék is, ahogy int felé, mintha csak keringőre hívnák. Lábai megreszketősödnek, bár ezt csak ő érzi. Dacoskodni, most ő fog. Határozott léptekkel indul meg a ló és felnyergelője felé. A jó tanácsokra csak rosszalló pillantás a juss. Már rég nem a lovaglásról van itt szó, legalábbis nem a szó szoros értelmében érzi ő ezt jól. S a szemtelenség nem titkoltan is bosszantja hisz nem szokott ő ehhez. Szép szavakhoz és virágokhoz igen. Mégis furcsán pezsegni kezd vére. Sehol az erény és leveszi az álarcot. Ryn már csak a tenger szemekben a kihívást láthatja. Felszegett fejjel, tekint végig Rynizzen. *
- Pazar. Tarts bakot! * utasítja a férfit. S most örül igazán, hogy messzire hajtotta a lovászt. Nem vetne jó fényt egyikükre sem, ha így látnák őket. Ez most, a kettőjük játéka. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.21 21:13:05
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-21 21:06:18
Üzenet elküldve: 2015-05-21 21:06:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Dolgozó //
* Amíg mesél Moon italt tölt, ami hálás biccentéssel ragad magához, és nagy kortyokban kiüríti a pohár tartalmát. ~ Rég esett már bor ilyen jól. ~ teszi vissza az üres poharat a nőstény elé, jelezve, hogy bőven fér még belé.
Mondandója végeztével azonban kénytelen meglepődni a matróna kirohanásán.
Arcára merev, komor kifejezés telepszik ami semmi jót sem sejtet. Mély levegőt vesz és kissé előrébb hajol a székben, hogy közelebbről nézhessen az övéjéhez hasonló szempárba. *
- Nagybátyád? Nagynénéd? Nem. -* ingatja fejét. * - Nagyanyád, Luna testvére lesz ő, az én harmadik gyermekem. - * ~ Ni'aras akaratából. ~ * - És amíg élek én fogom nevelni. - * böki meg kinyújtott mutatóujjával a nőstény térdét majd újra hátradől a fotelben.
A témát ezzel lezártnak tekinti. Vita nélkül is kételyek kavarognak a fejében, ha Zora jelentkezne végre a hírekkel, akkor biztosat tudhatna. Ha sejtelmei beigazolódnak, a gyermek úgysem fogant meg. Ha így van, talán tesz még egy próbálkozást, mielőtt másik nőstényt keresne. Ez azonban még a jövő zenéje. *
- Van még valami. - * pillant az ajtó felé, mintha csak azt várná, hogy az a következő percben kinyílik. * - A testőröd; Cralan. Furcsának tűnt nekem. Mióta ismered őt? Hogy került a házhoz? * - nyúl újra a pohár után, mit ha szerencséje van Moon azóta már újratöltött. *
* Amíg mesél Moon italt tölt, ami hálás biccentéssel ragad magához, és nagy kortyokban kiüríti a pohár tartalmát. ~ Rég esett már bor ilyen jól. ~ teszi vissza az üres poharat a nőstény elé, jelezve, hogy bőven fér még belé.
Mondandója végeztével azonban kénytelen meglepődni a matróna kirohanásán.
Arcára merev, komor kifejezés telepszik ami semmi jót sem sejtet. Mély levegőt vesz és kissé előrébb hajol a székben, hogy közelebbről nézhessen az övéjéhez hasonló szempárba. *
- Nagybátyád? Nagynénéd? Nem. -* ingatja fejét. * - Nagyanyád, Luna testvére lesz ő, az én harmadik gyermekem. - * ~ Ni'aras akaratából. ~ * - És amíg élek én fogom nevelni. - * böki meg kinyújtott mutatóujjával a nőstény térdét majd újra hátradől a fotelben.
A témát ezzel lezártnak tekinti. Vita nélkül is kételyek kavarognak a fejében, ha Zora jelentkezne végre a hírekkel, akkor biztosat tudhatna. Ha sejtelmei beigazolódnak, a gyermek úgysem fogant meg. Ha így van, talán tesz még egy próbálkozást, mielőtt másik nőstényt keresne. Ez azonban még a jövő zenéje. *
- Van még valami. - * pillant az ajtó felé, mintha csak azt várná, hogy az a következő percben kinyílik. * - A testőröd; Cralan. Furcsának tűnt nekem. Mióta ismered őt? Hogy került a házhoz? * - nyúl újra a pohár után, mit ha szerencséje van Moon azóta már újratöltött. *
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-21 19:09:00
Üzenet elküldve: 2015-05-21 19:09:00
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Mire vársz? Férfi kell!//
*Ajkait durcásan lebiggyesztve tűri, hogy Esyea intézkedjen helyette, elvégre ő kérte. Ennek ellenére kifejezetten megszégyenítve érzi magát, pláne mikor a felszerszámozásra kerül a szó.*
-De.
*Kezd el habogni egyből, nagy szemekkel pislogva a Mester - ló - lovászfiú hármasra.*
-Én nem tudom hogy kell.
*Süllyed még egy kicsit mélyebbre a szégyenben, leginkább önmagát hibáztatva butaságáért. Mentségére szóljon, kevés tündér ért a lovakhoz, konkrétan egy sem. Végül kap annyi mentességet, hogy nem most azonnal kell nyergeljen, vagy legalábbis ő így értelmezi, s mint fuldokló kapaszkodik a futószárba, remélve ezzel minden jelenlévőt meggyőzött, hogy ő most aztán annyira elfoglalt, úgy tele van mindkét marka, hogy másra már ma nem is képes. És téved. Ahogy megtenne egy fél, tétova lépést a legény máris zavart torokköszörüléssel szól utána, "Uram, a nyereg." Twini pedig nagy sóhajjal, bánatosan lehajtott fejjel indul meg vissza, a számára teljesen képtelen alkalmatosság felé. Pár pillant, amíg méregeti a csillogó, bőrből készült dolgot, majd ujjait lágyan futtatja végig rajta, mintha csak szeretőjét érintené, fogalma sincs mit keres egy istállóban, érdeklődve, homlok ráncolva tekint hátra. Megint a szőke, meg egy fehér ló. Bal szemöldökét felvonva, mintha kérdést intézne, majd könnyed hanyagsággal rántja meg vállát.*
-Hát persze kisasszony, felnyergelem a lovát.
*Sose voltak ellenére az efféle, avagy ennél durvább előjátékok.
~De a következő leosztásban a bajba jutott hölgy leszel, és senki se ment meg tőlem.~
Egyedül a közönség ellen vannak fenntartásai.*
-Mit bámulsz? *Mordul rá a kölyökre.* Menj a dolgodra.
*Elvégre, itt most ó az istállófiú, aki rövid vágta után a szalmába dönti a nőt. Azzal máris megfelelő izzasztót kutatnak vérvörös szemei, majd egy könnyed ~Mi a franc?~ Jó, nem annyira könnyed, de elég határozott mozdulattal kapja fel a nyerget, és pakolja át a nyeregalátétre, magában morfondírozva azon, miért is gyengült így le. Majd mindkettőt, együtt emelve, gondosan ügyelve a hevederre, kengyelszíjra helyezi a ló hátára, és rögzíti, olyan rutinossággal, mint ki naponta csinálja. mondjuk fogalma sincs, hogy akadt össze ezzel az ember nővel, de pillanatnyilag nem is zavarja téma, az egészre a legjobb magyarázata az, hogy álmodik.
A kantárt átvéve tartja meg a lovat, és pimasz mosollyal int Esyae felé, hogy nyeregbe szállhat.*
-Hölgyem, a hátasa.
*Igyekszik adni a szolgát, ha már ettől nedvesedik jobban a kicsike.*
-Figyeljen a ritmusra, mozgassa együtt a csípőjét, és diktálja az ütemet.
~Mert úgy szeretem.~
-Úgy sokkal kielégítőbb lesz.
*Szemrebbenés nélkül, pusztán halovány, kicsit gúnyos félmosolyával veti oda a segítőszándék köntösébe bujtatott kétértelmű, provokatív szavait.*
*Ajkait durcásan lebiggyesztve tűri, hogy Esyea intézkedjen helyette, elvégre ő kérte. Ennek ellenére kifejezetten megszégyenítve érzi magát, pláne mikor a felszerszámozásra kerül a szó.*
-De.
*Kezd el habogni egyből, nagy szemekkel pislogva a Mester - ló - lovászfiú hármasra.*
-Én nem tudom hogy kell.
*Süllyed még egy kicsit mélyebbre a szégyenben, leginkább önmagát hibáztatva butaságáért. Mentségére szóljon, kevés tündér ért a lovakhoz, konkrétan egy sem. Végül kap annyi mentességet, hogy nem most azonnal kell nyergeljen, vagy legalábbis ő így értelmezi, s mint fuldokló kapaszkodik a futószárba, remélve ezzel minden jelenlévőt meggyőzött, hogy ő most aztán annyira elfoglalt, úgy tele van mindkét marka, hogy másra már ma nem is képes. És téved. Ahogy megtenne egy fél, tétova lépést a legény máris zavart torokköszörüléssel szól utána, "Uram, a nyereg." Twini pedig nagy sóhajjal, bánatosan lehajtott fejjel indul meg vissza, a számára teljesen képtelen alkalmatosság felé. Pár pillant, amíg méregeti a csillogó, bőrből készült dolgot, majd ujjait lágyan futtatja végig rajta, mintha csak szeretőjét érintené, fogalma sincs mit keres egy istállóban, érdeklődve, homlok ráncolva tekint hátra. Megint a szőke, meg egy fehér ló. Bal szemöldökét felvonva, mintha kérdést intézne, majd könnyed hanyagsággal rántja meg vállát.*
-Hát persze kisasszony, felnyergelem a lovát.
*Sose voltak ellenére az efféle, avagy ennél durvább előjátékok.
~De a következő leosztásban a bajba jutott hölgy leszel, és senki se ment meg tőlem.~
Egyedül a közönség ellen vannak fenntartásai.*
-Mit bámulsz? *Mordul rá a kölyökre.* Menj a dolgodra.
*Elvégre, itt most ó az istállófiú, aki rövid vágta után a szalmába dönti a nőt. Azzal máris megfelelő izzasztót kutatnak vérvörös szemei, majd egy könnyed ~Mi a franc?~ Jó, nem annyira könnyed, de elég határozott mozdulattal kapja fel a nyerget, és pakolja át a nyeregalátétre, magában morfondírozva azon, miért is gyengült így le. Majd mindkettőt, együtt emelve, gondosan ügyelve a hevederre, kengyelszíjra helyezi a ló hátára, és rögzíti, olyan rutinossággal, mint ki naponta csinálja. mondjuk fogalma sincs, hogy akadt össze ezzel az ember nővel, de pillanatnyilag nem is zavarja téma, az egészre a legjobb magyarázata az, hogy álmodik.
A kantárt átvéve tartja meg a lovat, és pimasz mosollyal int Esyae felé, hogy nyeregbe szállhat.*
-Hölgyem, a hátasa.
*Igyekszik adni a szolgát, ha már ettől nedvesedik jobban a kicsike.*
-Figyeljen a ritmusra, mozgassa együtt a csípőjét, és diktálja az ütemet.
~Mert úgy szeretem.~
-Úgy sokkal kielégítőbb lesz.
*Szemrebbenés nélkül, pusztán halovány, kicsit gúnyos félmosolyával veti oda a segítőszándék köntösébe bujtatott kétértelmű, provokatív szavait.*
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-21 16:28:06
Üzenet elküldve: 2015-05-21 16:28:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Gidralds és Cralan //
- Igen, lovag vagyok. * válaszol határozottan az elf csodálkozó kérdésére. *
- Nagyon örvendek önnek is, Cralan. Bizonyára kiváló harcos lehet. * fordul ezekkel a szavakkal a vezetőhöz, majd visszapillant az elfre. *
- A testőrség szerintem megfelelne. Illik egy harcoshoz ez a szerep. Nem vágyom különleges bánásmódra a lovagságom ellenére sem. Szerintem tudtok olyan dolgokat biztosítani nekem, amire szükségem van a munkához. Akár el is kezdhetjük most a felmérésemet. * mondja alázatos hangvételben, majd visszamosolyog Gidraldsra, végül pedig Cralanra néz várakozóan, reménykedve. *
A hozzászólás írója (Elhand Tarmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.21 16:30:17
- Igen, lovag vagyok. * válaszol határozottan az elf csodálkozó kérdésére. *
- Nagyon örvendek önnek is, Cralan. Bizonyára kiváló harcos lehet. * fordul ezekkel a szavakkal a vezetőhöz, majd visszapillant az elfre. *
- A testőrség szerintem megfelelne. Illik egy harcoshoz ez a szerep. Nem vágyom különleges bánásmódra a lovagságom ellenére sem. Szerintem tudtok olyan dolgokat biztosítani nekem, amire szükségem van a munkához. Akár el is kezdhetjük most a felmérésemet. * mondja alázatos hangvételben, majd visszamosolyog Gidraldsra, végül pedig Cralanra néz várakozóan, reménykedve. *
A hozzászólás írója (Elhand Tarmikos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.21 16:30:17
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-21 07:43:31
Üzenet elküldve: 2015-05-21 07:43:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Dolgozó //
* A sunyi mosolyra egy fejcsóválás a válasz. Első dolga az lesz, hogy minden egyes a Kúriában élő lénynek nagyon komolyan a lelkére köti, hogy két helyen nincs mit egyedül keressenek. Ez a két hely pedig az emelet, ahova a sötételfeken kívül a szolgálók mehetnek, és a pince. A pincébe ismét csak ketten léptek eddig be a régi családon kívül. Moon, aki már több mint fél éve nem látogatta meg a család kabaláját és Gid aki hetente egyszer levisz valami becsomagolni valót a gnóm méretű házi kedvencnek.
Ha jobban belegondol tiszta szerencse, hogy Gid ért az állatok nyelvén mert másképp nem tudja mit kezdenének például a Hyrkaan által itt felejtett kígyóval.
Az italok ügyét lerendezték. A hozzászóláson csak elmosolyodik. Úgy tűnik nagyapja a komolyan iszogatók közé tartozik. Furcsa visszagondolni apjára aki képes volt akár ünnepségeken is úgy részt venni, hogy csak egy pohár bort ivott egész éjszaka. Ebben a gondolkodásmódban nevelte lányát is, többször is hangoztatva "A tiszta gondolatokhoz tiszta fej kell!"
A következő történetet nem nagyon érti, pontosabban csak azt a következtetést szűri le amivel már eddig is tisztában volt. Valami varázslat folytán a nagyapja aki már réges-rég halott kellene legyen még mindig itt kísérti őket.
A gnómra adott epés megjegyzésre csak elmosolyodik.*
- Csalánba nem üt a ménkő. *legyint majd a hosszúra nyúlt életútleírás örömére egy üveg félédes vöröset vesz elő az egyik fiókból. Úgy tűnik ez a beszélgetés most nem öt perces lesz, jobb ha egy kissé megöntözik a torkukat. Két poharat vesz ki, mind a kettőbe tölt majd a bort közelebb tolja Xiltynhez jelezve, ha még kér akkor töltsön. Moon nem valószínű, hogy még inna.
Szerencse, hogy a bort kitöltötte mert Xiltyn szavaira gyorsan innia kell egyet.*
- Utódot? Nagybátyám vagy nagynéném kellene szülessen? *kérdezi megütközve majd a fejét megrázza. *Olyan nincs. Ha sikerült a * és most elhallgat, bazsalyog, egyszerűen nem tudja a nagyapját kellően férfiasnak elképzelni, vagy ha mégis abból még rosszabb dolgok jönnek ki* próbálkozás akkor ahhoz a gyerekhez neked sok közöd nem lehet. Nagyapja leszel én meg örökbe fogadom. *szögezi le elég röviden még mielőtt Xiltyn nagyon beleélné magát az apai szerepkörbe. Másik lehetőség, hogy egyedül vagy esetleg a nősténnyel, Zorával nevelik fel a gyermeket, bár ennek nem igazán örülne. Gyűjtögető, védelmező természetű Moon. Szereti a családját maga körül látni.*
* A sunyi mosolyra egy fejcsóválás a válasz. Első dolga az lesz, hogy minden egyes a Kúriában élő lénynek nagyon komolyan a lelkére köti, hogy két helyen nincs mit egyedül keressenek. Ez a két hely pedig az emelet, ahova a sötételfeken kívül a szolgálók mehetnek, és a pince. A pincébe ismét csak ketten léptek eddig be a régi családon kívül. Moon, aki már több mint fél éve nem látogatta meg a család kabaláját és Gid aki hetente egyszer levisz valami becsomagolni valót a gnóm méretű házi kedvencnek.
Ha jobban belegondol tiszta szerencse, hogy Gid ért az állatok nyelvén mert másképp nem tudja mit kezdenének például a Hyrkaan által itt felejtett kígyóval.
Az italok ügyét lerendezték. A hozzászóláson csak elmosolyodik. Úgy tűnik nagyapja a komolyan iszogatók közé tartozik. Furcsa visszagondolni apjára aki képes volt akár ünnepségeken is úgy részt venni, hogy csak egy pohár bort ivott egész éjszaka. Ebben a gondolkodásmódban nevelte lányát is, többször is hangoztatva "A tiszta gondolatokhoz tiszta fej kell!"
A következő történetet nem nagyon érti, pontosabban csak azt a következtetést szűri le amivel már eddig is tisztában volt. Valami varázslat folytán a nagyapja aki már réges-rég halott kellene legyen még mindig itt kísérti őket.
A gnómra adott epés megjegyzésre csak elmosolyodik.*
- Csalánba nem üt a ménkő. *legyint majd a hosszúra nyúlt életútleírás örömére egy üveg félédes vöröset vesz elő az egyik fiókból. Úgy tűnik ez a beszélgetés most nem öt perces lesz, jobb ha egy kissé megöntözik a torkukat. Két poharat vesz ki, mind a kettőbe tölt majd a bort közelebb tolja Xiltynhez jelezve, ha még kér akkor töltsön. Moon nem valószínű, hogy még inna.
Szerencse, hogy a bort kitöltötte mert Xiltyn szavaira gyorsan innia kell egyet.*
- Utódot? Nagybátyám vagy nagynéném kellene szülessen? *kérdezi megütközve majd a fejét megrázza. *Olyan nincs. Ha sikerült a * és most elhallgat, bazsalyog, egyszerűen nem tudja a nagyapját kellően férfiasnak elképzelni, vagy ha mégis abból még rosszabb dolgok jönnek ki* próbálkozás akkor ahhoz a gyerekhez neked sok közöd nem lehet. Nagyapja leszel én meg örökbe fogadom. *szögezi le elég röviden még mielőtt Xiltyn nagyon beleélné magát az apai szerepkörbe. Másik lehetőség, hogy egyedül vagy esetleg a nősténnyel, Zorával nevelik fel a gyermeket, bár ennek nem igazán örülne. Gyűjtögető, védelmező természetű Moon. Szereti a családját maga körül látni.*
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-20 21:46:06
Üzenet elküldve: 2015-05-20 21:46:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Mire vársz? Férfi kell! //
- Még jó! * hogy ez minek szól, a szembesülésnek, vagy hogy nem is szeretne ilyet kérni, az talány. De feltételezhetően mindkettőnek, de inkább az utóbbinak. Ezt még félig fekve, egyik szemével nézve csak rá Rynre. Az lenne csak igazán furcsa. *
A csoszogás egy fokkal jobb, de még nem az igazi. Nem tudja, hogy közölje ezt Twiniwel, hisz mindennel, amit mond, csak megbántja. Persze, ezt nem mondja, de látszik neki az arcán. De inkább, nem szól semmit, úgyis egy múló pillanat az egész, hisz amint belépnek az istállóba az addig nehezen magára erőltetett férfi, tovaillan. Lelkes ujjongás a lovak láttán, Es is örül, bár nem ennyire nyilvánvalóan. Gyönyörű lovat választ, mely tündér lelkéhez illik is. De ha nem nézi a belsőt, s csak a külső mázat veszi alapul, máris más a helyzet. A kemény vonásokat, melyre grafitszürke bőr feszül, s az abba ékelődött vérszín szemeket, inkább tudná elképzelni egy fekete vagy egy acélszürke telivéren elképzelni az elfet. De most, nem Ryn van itt, hanem Twini s neki a fehér tetszik. Hát, legyen az! Bólint feléje. Igaz, az sem biztos, hogy van itt Ryzznek lova, hisz egy istállófiú sem ugrott, hogy előkészítse azt neki. Esy is odalép a választott kancához, s megpaskolja annak nyakát, a nem messze lévő zabba is belemarkol, hogy azzal kedveskedjen a paripának. *
- Nem! * az utasítást egy másik követi, még pedig Esé. Ellentmondást nem tűrő és határozott. *
- A lovat az úr fogja felszerszámozni, készítsd elő!
- Ha meg akarod ülni, akkor meg kell tanulnod felnyergelni is. * teszi hozzá, ezeket a szavakat már Twininek szánja, hogy erősítse meg szavait a kölyöknek, hisz mégis csak ő az úr. Hangja, már kedvesebb, olyan amilyet eddig megszokhatott tőle a másik. *
- És én már tudok lovagolni, arra vagyok kíváncsi te tudsz-e. Addig meg megmozgatjuk egy kicsit ezt a pompás állatot. Felhelyezi a lóra a futószárat, hogy aztán azt Ryn kezébe nyomja. Kezét a kezeire kulcsolja, hogy megmutassa neki, hol is fogja azt biztonságosan, míg kivezeti az istállóból a lovat. Majd félre áll, s utat enged a tündérnek. *
- Indulhatok. * ő csak utána indul meg a ló mellett, ha mégis valami probléma lenne, segíteni tudjon. *
- Még jó! * hogy ez minek szól, a szembesülésnek, vagy hogy nem is szeretne ilyet kérni, az talány. De feltételezhetően mindkettőnek, de inkább az utóbbinak. Ezt még félig fekve, egyik szemével nézve csak rá Rynre. Az lenne csak igazán furcsa. *
A csoszogás egy fokkal jobb, de még nem az igazi. Nem tudja, hogy közölje ezt Twiniwel, hisz mindennel, amit mond, csak megbántja. Persze, ezt nem mondja, de látszik neki az arcán. De inkább, nem szól semmit, úgyis egy múló pillanat az egész, hisz amint belépnek az istállóba az addig nehezen magára erőltetett férfi, tovaillan. Lelkes ujjongás a lovak láttán, Es is örül, bár nem ennyire nyilvánvalóan. Gyönyörű lovat választ, mely tündér lelkéhez illik is. De ha nem nézi a belsőt, s csak a külső mázat veszi alapul, máris más a helyzet. A kemény vonásokat, melyre grafitszürke bőr feszül, s az abba ékelődött vérszín szemeket, inkább tudná elképzelni egy fekete vagy egy acélszürke telivéren elképzelni az elfet. De most, nem Ryn van itt, hanem Twini s neki a fehér tetszik. Hát, legyen az! Bólint feléje. Igaz, az sem biztos, hogy van itt Ryzznek lova, hisz egy istállófiú sem ugrott, hogy előkészítse azt neki. Esy is odalép a választott kancához, s megpaskolja annak nyakát, a nem messze lévő zabba is belemarkol, hogy azzal kedveskedjen a paripának. *
- Nem! * az utasítást egy másik követi, még pedig Esé. Ellentmondást nem tűrő és határozott. *
- A lovat az úr fogja felszerszámozni, készítsd elő!
- Ha meg akarod ülni, akkor meg kell tanulnod felnyergelni is. * teszi hozzá, ezeket a szavakat már Twininek szánja, hogy erősítse meg szavait a kölyöknek, hisz mégis csak ő az úr. Hangja, már kedvesebb, olyan amilyet eddig megszokhatott tőle a másik. *
- És én már tudok lovagolni, arra vagyok kíváncsi te tudsz-e. Addig meg megmozgatjuk egy kicsit ezt a pompás állatot. Felhelyezi a lóra a futószárat, hogy aztán azt Ryn kezébe nyomja. Kezét a kezeire kulcsolja, hogy megmutassa neki, hol is fogja azt biztonságosan, míg kivezeti az istállóból a lovat. Majd félre áll, s utat enged a tündérnek. *
- Indulhatok. * ő csak utána indul meg a ló mellett, ha mégis valami probléma lenne, segíteni tudjon. *
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-20 21:33:02
Üzenet elküldve: 2015-05-20 21:33:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Elhand Tarmikos és Cralan //
* Az újonnan érkezettet természetesen azonnal végigméri.*
- Lovag? *kérdez vissza csodálkozva. Eddig efféle szerzet sem volt a Kúriában, kivétel talán amikor a két távoli vendég hazavezette az öreg mélységit.*
- Üdvözöllek. Én vagyok Gidralds, ez a harcos pedig itt mellettem Cralan Sley, a ház harcosainak vezetője. *mutatja be egyúttal az épp gyakorló fegyvert tartó félvért.
Elgondolkodva néz az érkezőre. A Kúria a maga módján nyugodt hely, de erre azért nem számított.*
- Harcosokra szükségünk van, ha szeretnél elszegődni hozzánk akkor szívesen látunk viszont lovaghoz méltó kiképzést nem hinném, hogy tudnánk biztosítani. *néz kérdőn most Cralan felé hisz ebben mégis csak ő a szakavatott.*
- Ha megfelel a testőrségben helyet kaphatsz egy rövidke erőfelmérés után. *szól már mosolyogva hisz így egyszerre lehet tanulni na meg erőt felmérni. Gid majd ellesi a két harcostól a fegyverforgatást.*
- Mit szól hozzá Cralan? *érdeklődi meg a testőrparancsnok véleményét is.
Reménykedik benne, hogy a félvér elvállalja hisz mégis csak fölösleges most ebben az ügyben előrángatni a dolgozószobából a mélységieket. Moon majd meghallgatja Cralan véleményét az ifiúról és annak alapján dönti el milyen poszton tudja alkalmazni.*
- A felmérés természetesen gyakorlókardal történik. *mondja jókedvűen. Úgy tűnik érdekes óráknak néz elébe, bár arról még nem tud, hogy az edzés után az öreg szobáját kell majd Gid feltakaritsa.*
* Az újonnan érkezettet természetesen azonnal végigméri.*
- Lovag? *kérdez vissza csodálkozva. Eddig efféle szerzet sem volt a Kúriában, kivétel talán amikor a két távoli vendég hazavezette az öreg mélységit.*
- Üdvözöllek. Én vagyok Gidralds, ez a harcos pedig itt mellettem Cralan Sley, a ház harcosainak vezetője. *mutatja be egyúttal az épp gyakorló fegyvert tartó félvért.
Elgondolkodva néz az érkezőre. A Kúria a maga módján nyugodt hely, de erre azért nem számított.*
- Harcosokra szükségünk van, ha szeretnél elszegődni hozzánk akkor szívesen látunk viszont lovaghoz méltó kiképzést nem hinném, hogy tudnánk biztosítani. *néz kérdőn most Cralan felé hisz ebben mégis csak ő a szakavatott.*
- Ha megfelel a testőrségben helyet kaphatsz egy rövidke erőfelmérés után. *szól már mosolyogva hisz így egyszerre lehet tanulni na meg erőt felmérni. Gid majd ellesi a két harcostól a fegyverforgatást.*
- Mit szól hozzá Cralan? *érdeklődi meg a testőrparancsnok véleményét is.
Reménykedik benne, hogy a félvér elvállalja hisz mégis csak fölösleges most ebben az ügyben előrángatni a dolgozószobából a mélységieket. Moon majd meghallgatja Cralan véleményét az ifiúról és annak alapján dönti el milyen poszton tudja alkalmazni.*
- A felmérés természetesen gyakorlókardal történik. *mondja jókedvűen. Úgy tűnik érdekes óráknak néz elébe, bár arról még nem tud, hogy az edzés után az öreg szobáját kell majd Gid feltakaritsa.*
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-20 21:02:22
Üzenet elküldve: 2015-05-20 21:02:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Dolgozó //
* Hogy mit keresett Jeza a szekrényben és, hogy került oda arra valószínűleg Moon magától is rájön, így a hímtől csak egy titokzatos mosolyt kap válaszként. A szalonban aztán a matróna felfedezi, hogy valaki megdézsmálta az égetett szesz készletet. Eddig nem is tudott róla, hogy ilyen szép számmal akad itt pia, így csak a fejét ingatja. *
- Nem én voltam. De ha legközelebb nagyobb adag fog hiányozni akkor az már lehet, hogy én leszek. - * mondja rekedtes hangon, ahogy tekintetét végigjáratja a megürült almárium tartalmán. Volt régen egy ital, amit úgy hívtak, hogy Kígyóméreg. Csak Elian, a Méregkehely csaposa ismerte előállításának titkát, és ő magával is vitte a sírba. Azon régi napok óta nem ivott olyan jó töményet; Amióta itt vendégeskedik jóformán csak borozgatott. Talán szerencséje van, hogy Moon nem a borospince hiányosságait fedezte fel.
A régi idők emlékétől elszakadva megnyalja ajkait amin szinte érzi a Kígyóméreg ízét, majd egy nosztalgikus sóhajjal követi Moont a tárgyalóba, ahol letelepednek.
Úgy tűnik méregként csöpögő szavai célt érnek; Sikerül Moon fülébe ültetnie a bogarat, miszerint a gnóm megbízhatatlan részegeskedő. Még néhány olyan jelenet mint a mai, és a nőstény maga fogja kérni, hogy végezzen a kis mitugrásszal. ~ Elég egyetlen rossz lépés. ~ suttogja egy, gonosz hátsó hang elméjében a figyelmeztetést. *
- Tehát még egy évig itt akarod tartani? - * kérdezi savanyú arccal. Mivel jól ismeri a legtöbb intelligens faj természetét, biztos benne, hogyha a gnóm itt marad a háznál akkor valamilyen formában bosszút kíván majd állni rajta. * - Rendben. Ha egy napon nyílpuskalövedékkel teletűzdelt sündisznóként találsz rám, akkor majd jusson eszedbe amit ma mondtam. - * mondja sértettséget színlelve, s tekintete egy ideig megállapodik az elfüggönyözött ablakon. Miután végzett körmeinek tisztogatásával megpörgeti a tőrt az ujjai között és visszadugja mellénye alá. Moon kérdésére meglepettség tükröződik ében arcáról, s egy elfojtott köhintés után rá kerül a vállvonogatás sora. *
- Hogy én mit szeretnék az már rég nem fontos. - * mondja titokzatosan. * - Halott szeretnék lenni, de az a gyanúm az isteneknek, pontosabban az egyiknek még tervei vannak velem. - * dől hátra fotelében, s úgy kulcsolja össze két kezét ölében mint aki imádkozni készül. A homályos megjegyzés mellett nem akar elsiklani pontos magyarázat nélkül. Sosem mondta még ki hangosan e szavakat; Így talán könnyebb lesz a jövő: *
- Tudod, amikor Ni'aras papnői felavattak a rend Királykobrájának Sharwyn Lothra azt mondta nekem, hogy én leszek a Kígyó harmadik szeme. Az utolsó mi nyitva marad. Akkor még nem értettem mit akarnak ezzel mondani, de mostanra már az átkozott napnál is világosabb. - * fúj nagyot mielőtt folytatná. * - Kezdetben alig-alig kaptam az istennő látomásaiból valamit. A suttogását is csak ritkán hallottam.
- A tűzvészben ami elpusztította a Wetras kastélyt meghalt Sharwyn, és Volnezis Nirien lett a rend új főpapnője. Ezt követően gyakoribbá váltak látomásaim, és már éjjelente is eljött hozzám, hogy az álmaimat kísértse. - * arckifejezése egészen megkeményedik, ahogy a régi napokról beszél. Sosem kedvelte különösebben az életét, de sosem érzett bűntudatot tettei miatt. Egyet kivéve. Megbízott Danthéban és Mystinben és ez a bizalom a vesztét okozta. A végzetes este részletezésére nem is tér ki külön. *
- Aztán eljött az a végzetes este s én Carsus Archel jóvoltából a reménytelenség végtelen síkjára kerültem. De Ni'aras még ott sem hagyott el. Azt hittem a másvilágon vagyok. Azt hittem a halál árnyéka borult rám, és a végtelen ürességben láttam és hallottam őt. Azonban ami kezdetben tisztán érthető és kivehető volt, az az idő múlásával eltompult s végül eltűnt előlem. - * mered maga elé Moon arcát figyelve. ~ Vajon mennyit ért meg ebből az egészből? ~ kérdezi magától. * - Mikor újra eszméltem, s világossá vállt számomra, hogy az élők világában járok, csakhamar visszatértek az álmok és a látomások.
- Míg a Thargodarokkal voltam minden éjjel láttam őt, ahogy előttem magasodik a sötétségben; Körbefonja a testem s a végső csók után kitátja irdatlan pofáját és lenyel engem. Imádkoztam hozzá, s válaszokért fohászkodtam, mire ő újabb álmokat küldött. - * fészkelődik a fotelben mielőtt előállna a végső kinyilatkoztatással. *
- Mostanra már egyértelművé vállt a szándéka. Én vagyok az ő utolsó követője, főpapja, vagy megtestesülése, ahogy tetszik. Így minden álma, minden suttogása nekem jut. - * ~ Amivel egyáltalán nem könnyű megbirkózni. ~ vallja be magának most először. Most mikor fáradtnak és öregnek érzi magát. * - S ő egyvalamire vágyik mindennél jobban. Arra, hogy utódot nemzzek, aki épp annyira lesz az ő gyermeke mint az enyém. - * választja szét eddig összekulcsolt ujjait, és megmutatja Monnak a hosszanti sebet bal tenyerén. *
- Míg távol voltál egy Zora Alendar nevű nősténnyel háltam. Másnap azonban baljós előjeleket kaptam. S én éreztem a zsigereimben, hogy próbálkozásomat nem fogja siker koronázni. Ezért is jött kapóra a gnóm. Ni'aras mindig szívesen fogadta a véráldozatot Ha eljő az idő, hogy újra próbát tegyek, jobban fel fogok készülni. - * hallgat el, hisz oly száraznak érzi a torkát mint aki napok óta nem ivott. *
* Hogy mit keresett Jeza a szekrényben és, hogy került oda arra valószínűleg Moon magától is rájön, így a hímtől csak egy titokzatos mosolyt kap válaszként. A szalonban aztán a matróna felfedezi, hogy valaki megdézsmálta az égetett szesz készletet. Eddig nem is tudott róla, hogy ilyen szép számmal akad itt pia, így csak a fejét ingatja. *
- Nem én voltam. De ha legközelebb nagyobb adag fog hiányozni akkor az már lehet, hogy én leszek. - * mondja rekedtes hangon, ahogy tekintetét végigjáratja a megürült almárium tartalmán. Volt régen egy ital, amit úgy hívtak, hogy Kígyóméreg. Csak Elian, a Méregkehely csaposa ismerte előállításának titkát, és ő magával is vitte a sírba. Azon régi napok óta nem ivott olyan jó töményet; Amióta itt vendégeskedik jóformán csak borozgatott. Talán szerencséje van, hogy Moon nem a borospince hiányosságait fedezte fel.
A régi idők emlékétől elszakadva megnyalja ajkait amin szinte érzi a Kígyóméreg ízét, majd egy nosztalgikus sóhajjal követi Moont a tárgyalóba, ahol letelepednek.
Úgy tűnik méregként csöpögő szavai célt érnek; Sikerül Moon fülébe ültetnie a bogarat, miszerint a gnóm megbízhatatlan részegeskedő. Még néhány olyan jelenet mint a mai, és a nőstény maga fogja kérni, hogy végezzen a kis mitugrásszal. ~ Elég egyetlen rossz lépés. ~ suttogja egy, gonosz hátsó hang elméjében a figyelmeztetést. *
- Tehát még egy évig itt akarod tartani? - * kérdezi savanyú arccal. Mivel jól ismeri a legtöbb intelligens faj természetét, biztos benne, hogyha a gnóm itt marad a háznál akkor valamilyen formában bosszút kíván majd állni rajta. * - Rendben. Ha egy napon nyílpuskalövedékkel teletűzdelt sündisznóként találsz rám, akkor majd jusson eszedbe amit ma mondtam. - * mondja sértettséget színlelve, s tekintete egy ideig megállapodik az elfüggönyözött ablakon. Miután végzett körmeinek tisztogatásával megpörgeti a tőrt az ujjai között és visszadugja mellénye alá. Moon kérdésére meglepettség tükröződik ében arcáról, s egy elfojtott köhintés után rá kerül a vállvonogatás sora. *
- Hogy én mit szeretnék az már rég nem fontos. - * mondja titokzatosan. * - Halott szeretnék lenni, de az a gyanúm az isteneknek, pontosabban az egyiknek még tervei vannak velem. - * dől hátra fotelében, s úgy kulcsolja össze két kezét ölében mint aki imádkozni készül. A homályos megjegyzés mellett nem akar elsiklani pontos magyarázat nélkül. Sosem mondta még ki hangosan e szavakat; Így talán könnyebb lesz a jövő: *
- Tudod, amikor Ni'aras papnői felavattak a rend Királykobrájának Sharwyn Lothra azt mondta nekem, hogy én leszek a Kígyó harmadik szeme. Az utolsó mi nyitva marad. Akkor még nem értettem mit akarnak ezzel mondani, de mostanra már az átkozott napnál is világosabb. - * fúj nagyot mielőtt folytatná. * - Kezdetben alig-alig kaptam az istennő látomásaiból valamit. A suttogását is csak ritkán hallottam.
- A tűzvészben ami elpusztította a Wetras kastélyt meghalt Sharwyn, és Volnezis Nirien lett a rend új főpapnője. Ezt követően gyakoribbá váltak látomásaim, és már éjjelente is eljött hozzám, hogy az álmaimat kísértse. - * arckifejezése egészen megkeményedik, ahogy a régi napokról beszél. Sosem kedvelte különösebben az életét, de sosem érzett bűntudatot tettei miatt. Egyet kivéve. Megbízott Danthéban és Mystinben és ez a bizalom a vesztét okozta. A végzetes este részletezésére nem is tér ki külön. *
- Aztán eljött az a végzetes este s én Carsus Archel jóvoltából a reménytelenség végtelen síkjára kerültem. De Ni'aras még ott sem hagyott el. Azt hittem a másvilágon vagyok. Azt hittem a halál árnyéka borult rám, és a végtelen ürességben láttam és hallottam őt. Azonban ami kezdetben tisztán érthető és kivehető volt, az az idő múlásával eltompult s végül eltűnt előlem. - * mered maga elé Moon arcát figyelve. ~ Vajon mennyit ért meg ebből az egészből? ~ kérdezi magától. * - Mikor újra eszméltem, s világossá vállt számomra, hogy az élők világában járok, csakhamar visszatértek az álmok és a látomások.
- Míg a Thargodarokkal voltam minden éjjel láttam őt, ahogy előttem magasodik a sötétségben; Körbefonja a testem s a végső csók után kitátja irdatlan pofáját és lenyel engem. Imádkoztam hozzá, s válaszokért fohászkodtam, mire ő újabb álmokat küldött. - * fészkelődik a fotelben mielőtt előállna a végső kinyilatkoztatással. *
- Mostanra már egyértelművé vállt a szándéka. Én vagyok az ő utolsó követője, főpapja, vagy megtestesülése, ahogy tetszik. Így minden álma, minden suttogása nekem jut. - * ~ Amivel egyáltalán nem könnyű megbirkózni. ~ vallja be magának most először. Most mikor fáradtnak és öregnek érzi magát. * - S ő egyvalamire vágyik mindennél jobban. Arra, hogy utódot nemzzek, aki épp annyira lesz az ő gyermeke mint az enyém. - * választja szét eddig összekulcsolt ujjait, és megmutatja Monnak a hosszanti sebet bal tenyerén. *
- Míg távol voltál egy Zora Alendar nevű nősténnyel háltam. Másnap azonban baljós előjeleket kaptam. S én éreztem a zsigereimben, hogy próbálkozásomat nem fogja siker koronázni. Ezért is jött kapóra a gnóm. Ni'aras mindig szívesen fogadta a véráldozatot Ha eljő az idő, hogy újra próbát tegyek, jobban fel fogok készülni. - * hallgat el, hisz oly száraznak érzi a torkát mint aki napok óta nem ivott. *
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-20 18:56:37
Üzenet elküldve: 2015-05-20 18:56:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Mire vársz? Férfi kell!//
*Megnyugszik szépen, gyorsan, hisz ez az utasítás, és Es arról nyilatkozik nincs baj. Hát nincs baj. A lovaglást érintő megerősítő szavakra bár serényen bólogat, azért sehogy sem tudja elképzelni tündérként miként lovagolna. A vizelés ügyére, meg csak fintorog eleinte.*
-Te nem is szembesülsz _ezzel_ minden egyes alkalommal, mikor felhúznád a szoknyád.
*Kortyol párat, hogy rejtse zavarát, mert persze, élvezetes dolog lány társaságban kidiskurálni a fiúk micsodáját, de egészen más a helyzet, ha az az ő lábai között lóg.*
-Hát azt nem is szeretném!
*Kezd tiltakozni hevesen, biztos, hogy nem fogja hagyni a nőnek, hogy hozzá érjen. Az lányok között nem szokás, meg fiúk között se. Ezzel a témát lezártnak tekintve hörpinti ki lassan teának maradékát, magában még érlelve az állva pisilés gondolatát, és inkább holnapra halasztva.*
-Igen, mehetünk.
*Csúsztatja a tálcát, és bögréjét a kovácsoltvas asztalkára, majd pattan fel lényegesen lendületesebben, a tea és a kis pihenő megtette hatását.*
-Bocsánat.
*Toppan meg azonnal, ahogy a szőke rászól, és bűnbánó arccal hajtja le fejét.*
-Csak annyi mindenre kell figyelni.
*Panaszkodik, majd indul meg újra, ezúttal csoszogósabb, nagypapás léptekkel, mit ki is tart egészen az istállóig. Ott újra lemerevedés, most az ámuldozó, boldog csodálattól.*
-Lovacskák!
*Lelkendezik, mint ki nem erre számított egy istállóban.*
-Engem nem zavar!
*Dönti el nagyon gyorsan a szagot és Es mentegetőzését tapasztalva, és máris kislányosan szökdécsel oda egy fehér kancához. megülni nem, de ölelgetni, puszilgatni, az orrát simogatni nagyon szeretné.*
-Ez.
*Jelenti ki, már a hátas nyakához bújva, annak sörényét fésülgetve ujjaival.*
-Aranyos pici paci vagy, jól megleszünk együtt meglátod, vágtázunk, és árkot ugrunk, és nyargalunk, és heverészünk a fűben, és hozok neked sárgarépát is, jó?
*Duruzsol az állatnak negédesen, őszinte, gyermeki örömmel.*
-Te!
*Vonja el fejét a ló nyakától, és mutat rá parancsolón az egyik közelben munkálkodó istállófiúra.*
-Ezen fogok lovagolni. Most. Készítsd elő.
*Ugyan szavai élesen pattognak, azért elég nyilvánvaló, hogy ezek nem egy úr utasításai, csak egy elkényeztettet bakfis hisztis követelőzése. Ennek ellenére a legény készségesen áll neki a nyergelésnek.*
-És egy másikat is a Mesteremnek.
*Fordul most Esyae felé.*
-Te melyiket szeretnéd?
*De nem mozdul a ló mellől, az egész művelet alatt taperolja a négylábú nyakát, orrát, sörényét.*
*Megnyugszik szépen, gyorsan, hisz ez az utasítás, és Es arról nyilatkozik nincs baj. Hát nincs baj. A lovaglást érintő megerősítő szavakra bár serényen bólogat, azért sehogy sem tudja elképzelni tündérként miként lovagolna. A vizelés ügyére, meg csak fintorog eleinte.*
-Te nem is szembesülsz _ezzel_ minden egyes alkalommal, mikor felhúznád a szoknyád.
*Kortyol párat, hogy rejtse zavarát, mert persze, élvezetes dolog lány társaságban kidiskurálni a fiúk micsodáját, de egészen más a helyzet, ha az az ő lábai között lóg.*
-Hát azt nem is szeretném!
*Kezd tiltakozni hevesen, biztos, hogy nem fogja hagyni a nőnek, hogy hozzá érjen. Az lányok között nem szokás, meg fiúk között se. Ezzel a témát lezártnak tekintve hörpinti ki lassan teának maradékát, magában még érlelve az állva pisilés gondolatát, és inkább holnapra halasztva.*
-Igen, mehetünk.
*Csúsztatja a tálcát, és bögréjét a kovácsoltvas asztalkára, majd pattan fel lényegesen lendületesebben, a tea és a kis pihenő megtette hatását.*
-Bocsánat.
*Toppan meg azonnal, ahogy a szőke rászól, és bűnbánó arccal hajtja le fejét.*
-Csak annyi mindenre kell figyelni.
*Panaszkodik, majd indul meg újra, ezúttal csoszogósabb, nagypapás léptekkel, mit ki is tart egészen az istállóig. Ott újra lemerevedés, most az ámuldozó, boldog csodálattól.*
-Lovacskák!
*Lelkendezik, mint ki nem erre számított egy istállóban.*
-Engem nem zavar!
*Dönti el nagyon gyorsan a szagot és Es mentegetőzését tapasztalva, és máris kislányosan szökdécsel oda egy fehér kancához. megülni nem, de ölelgetni, puszilgatni, az orrát simogatni nagyon szeretné.*
-Ez.
*Jelenti ki, már a hátas nyakához bújva, annak sörényét fésülgetve ujjaival.*
-Aranyos pici paci vagy, jól megleszünk együtt meglátod, vágtázunk, és árkot ugrunk, és nyargalunk, és heverészünk a fűben, és hozok neked sárgarépát is, jó?
*Duruzsol az állatnak negédesen, őszinte, gyermeki örömmel.*
-Te!
*Vonja el fejét a ló nyakától, és mutat rá parancsolón az egyik közelben munkálkodó istállófiúra.*
-Ezen fogok lovagolni. Most. Készítsd elő.
*Ugyan szavai élesen pattognak, azért elég nyilvánvaló, hogy ezek nem egy úr utasításai, csak egy elkényeztettet bakfis hisztis követelőzése. Ennek ellenére a legény készségesen áll neki a nyergelésnek.*
-És egy másikat is a Mesteremnek.
*Fordul most Esyae felé.*
-Te melyiket szeretnéd?
*De nem mozdul a ló mellől, az egész művelet alatt taperolja a négylábú nyakát, orrát, sörényét.*
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-20 13:20:37
Üzenet elküldve: 2015-05-20 13:20:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Gidralds Mohen //
* Meditálás közben végre megvilágosodik zavart elméje, és rájön, hogy szeretne magának végre valami fő elfoglaltságot találni, hiszen az életét borzasztóan unalmasnak találja. Már hallott régebbi kalandjai során a közelben lévő ódon, borostyánokkal benőtt Dwirinthalen kúriáról, ahol állítólag szinte kifogyhatatlanok a munkalehetőségek egy jó harcos számára. Márpedig Tarmikos bízik fegyverforgatási tehetségében, s úgy gondolja, hogy tapasztalataival megfelelően tudna újra szolgálni egy urat, ahogyan azt a régi időkben is tette. A kúria körül kérdezősködik sietősen. Szeretné megtudni, vajon merre kell intézkednie munkaügyben. Hamar eljut egy Gidralds Mohen nevű elf férfihez. Állítólag az ilyesféle ügyeket ő kezeli errefelé. Az elf nyugodtnak, és jó természetűnek tűnik, ezért a lovag bátran mer közelíteni felé. Amikor Tarmikos odaér hozzá, erőteljes, de mégis barátságos hangon megszólítja: *
- Üdvözlöm! A nevem Elhand Tarmikos. Lovag vagyok, a szó bizonyos értelmeiben véve. Bizonyára ön Gidralds úr, aki segít itt eligazodni a vendégeknek. Szeretném a segítségét kérni. Tudna nekem ajánlani valamilyen munkát, amivel szolgálhatnám a Dwirinthalen családot?
* Kérdezi a lovag, miközben fürkészi kék szemeivel az elfet, majd kérdése után kissé kihúzza magát, és válaszra vár. *
* Meditálás közben végre megvilágosodik zavart elméje, és rájön, hogy szeretne magának végre valami fő elfoglaltságot találni, hiszen az életét borzasztóan unalmasnak találja. Már hallott régebbi kalandjai során a közelben lévő ódon, borostyánokkal benőtt Dwirinthalen kúriáról, ahol állítólag szinte kifogyhatatlanok a munkalehetőségek egy jó harcos számára. Márpedig Tarmikos bízik fegyverforgatási tehetségében, s úgy gondolja, hogy tapasztalataival megfelelően tudna újra szolgálni egy urat, ahogyan azt a régi időkben is tette. A kúria körül kérdezősködik sietősen. Szeretné megtudni, vajon merre kell intézkednie munkaügyben. Hamar eljut egy Gidralds Mohen nevű elf férfihez. Állítólag az ilyesféle ügyeket ő kezeli errefelé. Az elf nyugodtnak, és jó természetűnek tűnik, ezért a lovag bátran mer közelíteni felé. Amikor Tarmikos odaér hozzá, erőteljes, de mégis barátságos hangon megszólítja: *
- Üdvözlöm! A nevem Elhand Tarmikos. Lovag vagyok, a szó bizonyos értelmeiben véve. Bizonyára ön Gidralds úr, aki segít itt eligazodni a vendégeknek. Szeretném a segítségét kérni. Tudna nekem ajánlani valamilyen munkát, amivel szolgálhatnám a Dwirinthalen családot?
* Kérdezi a lovag, miközben fürkészi kék szemeivel az elfet, majd kérdése után kissé kihúzza magát, és válaszra vár. *
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-20 09:19:32
Üzenet elküldve: 2015-05-20 09:19:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Saját szobájában //
*Kora délután tér magához a kellemes puha ágyban. Pár emlékkel gazdagabban ébred, de az elmúlt két nap még mindig teljes sötétségbe burkolódzik. Felismeri viszont a szobáját és hogy mi dolga itt, arra is emlékszik hogy a munka kész és találkoznia kellene végre Moonal. Nem tudja visszatért-e már a matróna, mindenesetre rendbe kell szednie magát és a szobát is. A feje még mindíg lüktet és sajog, rettentően éhes is már, de sok dolga van még mielőtt kimerészkedne a szobából. Csak egy kényelmes barna nadrágot és egy zöld felsőt húz magára, kedvenc ruháiba nem akar így koszosan belebújni. Sebtiben összepakol egy legalább élhető szintig, csak a vértócsa és az ing marad ugyanott ahol volt. Halkan kattan a zár mielőtt a résnyire nyíló ajtón kilesne, nem mintha tartana bármitől is, csak ilyen fizimiskával inkább nem találkozna senkivel. Túlságosan lopakodni sem akar, ha mégis belebotlik valakibe ám legyen, kevésbé problémás mintha azon kapnák hogy gyanúsan osonkodik. A koszos víz helyett szaporán hoz egy nagy vödörnyi tisztát, amit a szobájában több kisebb edényre oszt fel. Szerencsére nem látta meg senki, bár az hogy ő nem találkozott senkivel még nem jelenti feltétlenül hogy nem vették észre. Szekrényéből előkotorja saját szappanát és miután a tócsában heverésző ingét a szemétbe hajítja nekiáll felsikálni a padlóról a koszt, aztán aprólékosan kicsinosítja az egész szobát, ez volt listáján a legfontosabb. Eltart egy darabig amíg a kínzó éhség meg nem győzi hogy most már elég tiszta minden, nekilát végre egy másik edény vízből saját magát kicsinosítani. Az ajtót érkezése után természetesen ismét magára zárta, így aggodalom nélkül levetkőzhet és megmosakodhat rendesen. Előkotorja megint elsősegély dobozkáját, leveszi a kötéseket, kitisztítja rendesen a sebeket is. Mosakodás és hajmosás után már csak a fejét kötözi be újra, a combján lévő kis vágás egyáltalán nem olyan vészes. Dolga végeztével immár kedvenc ruhájába bújik vissza, minden csillog-villog, az egész tegnapi borzalomról csak a fején lévő kis kötés árulkodik. A gyötrő éhség már kezd elviselhetetlen lenni, de a legfontosabb az volt hogy rendbe tegye a dolgokat.*
// A konyha felé és vissza //
*Így frissen és üdén, bár rettentő éhesen, borzasztó fejfájással, kis hányingerrel és szédüléssel végre magabiztosan indulhat el élelmet keresni. Bár nemsokára vacsoraidő, nincs kedve a nagy társasághoz, így még azelőtt szeretne a konyhából kicsenni valamit. Az öreg szakácsnő még javában munkálkodik az étken, így egy rövid köszönésnél nem fordítanak egymásra több időt. Sonkát, lekvárt, mézet és kenyeret kerít, pár tojással szemezik még de meg kellene főznie őket arra viszont most se kedve se ideje, és zavarogni sem szeretne. Felpakolja a -hozzá mérten- nagy adagnyi élelmet egy tálcára és már siet is vissza szobájába vele.*
- Sajnos nem érek rá a többiekkel vacsorázni, nekem ne terítsenek.
*Veti még hátra az ajtó felé menet, igyekszik a lehető legtisztelettudóbb hangnemben. Valamit morog válasznak az öreg nénje úgyhogy biztosan hallotta, de nem figyel a szavakra. Visszasiet szobájába, újra magára zárja az ajtót, és az ágyába vackolva magát nekilát falatozni.*
*Kora délután tér magához a kellemes puha ágyban. Pár emlékkel gazdagabban ébred, de az elmúlt két nap még mindig teljes sötétségbe burkolódzik. Felismeri viszont a szobáját és hogy mi dolga itt, arra is emlékszik hogy a munka kész és találkoznia kellene végre Moonal. Nem tudja visszatért-e már a matróna, mindenesetre rendbe kell szednie magát és a szobát is. A feje még mindíg lüktet és sajog, rettentően éhes is már, de sok dolga van még mielőtt kimerészkedne a szobából. Csak egy kényelmes barna nadrágot és egy zöld felsőt húz magára, kedvenc ruháiba nem akar így koszosan belebújni. Sebtiben összepakol egy legalább élhető szintig, csak a vértócsa és az ing marad ugyanott ahol volt. Halkan kattan a zár mielőtt a résnyire nyíló ajtón kilesne, nem mintha tartana bármitől is, csak ilyen fizimiskával inkább nem találkozna senkivel. Túlságosan lopakodni sem akar, ha mégis belebotlik valakibe ám legyen, kevésbé problémás mintha azon kapnák hogy gyanúsan osonkodik. A koszos víz helyett szaporán hoz egy nagy vödörnyi tisztát, amit a szobájában több kisebb edényre oszt fel. Szerencsére nem látta meg senki, bár az hogy ő nem találkozott senkivel még nem jelenti feltétlenül hogy nem vették észre. Szekrényéből előkotorja saját szappanát és miután a tócsában heverésző ingét a szemétbe hajítja nekiáll felsikálni a padlóról a koszt, aztán aprólékosan kicsinosítja az egész szobát, ez volt listáján a legfontosabb. Eltart egy darabig amíg a kínzó éhség meg nem győzi hogy most már elég tiszta minden, nekilát végre egy másik edény vízből saját magát kicsinosítani. Az ajtót érkezése után természetesen ismét magára zárta, így aggodalom nélkül levetkőzhet és megmosakodhat rendesen. Előkotorja megint elsősegély dobozkáját, leveszi a kötéseket, kitisztítja rendesen a sebeket is. Mosakodás és hajmosás után már csak a fejét kötözi be újra, a combján lévő kis vágás egyáltalán nem olyan vészes. Dolga végeztével immár kedvenc ruhájába bújik vissza, minden csillog-villog, az egész tegnapi borzalomról csak a fején lévő kis kötés árulkodik. A gyötrő éhség már kezd elviselhetetlen lenni, de a legfontosabb az volt hogy rendbe tegye a dolgokat.*
// A konyha felé és vissza //
*Így frissen és üdén, bár rettentő éhesen, borzasztó fejfájással, kis hányingerrel és szédüléssel végre magabiztosan indulhat el élelmet keresni. Bár nemsokára vacsoraidő, nincs kedve a nagy társasághoz, így még azelőtt szeretne a konyhából kicsenni valamit. Az öreg szakácsnő még javában munkálkodik az étken, így egy rövid köszönésnél nem fordítanak egymásra több időt. Sonkát, lekvárt, mézet és kenyeret kerít, pár tojással szemezik még de meg kellene főznie őket arra viszont most se kedve se ideje, és zavarogni sem szeretne. Felpakolja a -hozzá mérten- nagy adagnyi élelmet egy tálcára és már siet is vissza szobájába vele.*
- Sajnos nem érek rá a többiekkel vacsorázni, nekem ne terítsenek.
*Veti még hátra az ajtó felé menet, igyekszik a lehető legtisztelettudóbb hangnemben. Valamit morog válasznak az öreg nénje úgyhogy biztosan hallotta, de nem figyel a szavakra. Visszasiet szobájába, újra magára zárja az ajtót, és az ágyába vackolva magát nekilát falatozni.*
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-19 21:30:00
Üzenet elküldve: 2015-05-19 21:30:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Cralan //
* Egy igazi elfet nehéz meglepni lopakodással, viszont a fegyveres harc az más. Azzal majd valószínűleg Gidralds fogja meglepni a félvért, mármint a tudatlanságával.
A megjegyzésre egy lemondó mosoly a válasz. Igaza van a testőrnek. Az erdő gyermekei nem jól tűrik a kötöttségeket de neki nem maradt semmije. Amije most is van az mind a mélységieknek köszönhető.*
- Tudja, ha a szerencse elhagyja és az éh vagy fagyhalál vár magára akkor nem sokat válogat. *mondja majd még hozzáteszi *Még nem voltam húsz éves amikor teljesen az utcára kerültem. Lopni nem tudtam, az önfenntartás lehetetlen volt a számomra. Akkor talált rám egy ember. Talán két évet szolgálhattam nála. Megbecsültem magam amennyire csak tudtam, aztán jött a bál napja. Az ember úgy döntött jobb ajándékot nem hozhat Selyara Matrónának mint egy saját elfet. *a távolban mered. Már nem tudja pontosan átkozza vagy áldja a sorsot, hogy ide vezérelte.*
- A Matróna gyermeket várt de a szülést nem élte túl. Őt nehéz volt szolgálni. Később az úr szolgálatába kerültem. *mondja majd elmosolyodik. Ennyi pont elég volt a visszaemlékezésből. Megtanult együtt élni a Dwirinthalenekkel és ez a lényeg.
A következő szavakra felnevet.*
- Az öreg obsitos, Lazur is próbált tanítani de azt hiszem igazi antitalentum vagyok.* mondja vállat vonva.*
- Legyen akkor tanulás. Ki tudja, talán más módszereket alkalmaz mint ő tette. *mondja halvány mosollyal arcán.*
* Egy igazi elfet nehéz meglepni lopakodással, viszont a fegyveres harc az más. Azzal majd valószínűleg Gidralds fogja meglepni a félvért, mármint a tudatlanságával.
A megjegyzésre egy lemondó mosoly a válasz. Igaza van a testőrnek. Az erdő gyermekei nem jól tűrik a kötöttségeket de neki nem maradt semmije. Amije most is van az mind a mélységieknek köszönhető.*
- Tudja, ha a szerencse elhagyja és az éh vagy fagyhalál vár magára akkor nem sokat válogat. *mondja majd még hozzáteszi *Még nem voltam húsz éves amikor teljesen az utcára kerültem. Lopni nem tudtam, az önfenntartás lehetetlen volt a számomra. Akkor talált rám egy ember. Talán két évet szolgálhattam nála. Megbecsültem magam amennyire csak tudtam, aztán jött a bál napja. Az ember úgy döntött jobb ajándékot nem hozhat Selyara Matrónának mint egy saját elfet. *a távolban mered. Már nem tudja pontosan átkozza vagy áldja a sorsot, hogy ide vezérelte.*
- A Matróna gyermeket várt de a szülést nem élte túl. Őt nehéz volt szolgálni. Később az úr szolgálatába kerültem. *mondja majd elmosolyodik. Ennyi pont elég volt a visszaemlékezésből. Megtanult együtt élni a Dwirinthalenekkel és ez a lényeg.
A következő szavakra felnevet.*
- Az öreg obsitos, Lazur is próbált tanítani de azt hiszem igazi antitalentum vagyok.* mondja vállat vonva.*
- Legyen akkor tanulás. Ki tudja, talán más módszereket alkalmaz mint ő tette. *mondja halvány mosollyal arcán.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-19 19:37:15
Üzenet elküldve: 2015-05-19 19:37:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Dolgozó //
* Hogy rendezkedett az látszik. Már ahhoz sincs kedve, hogy morogjon az értékes szekrény miatt. Ha szétverte hát szétverte. A következő szavakon elmosolyodik.*
- És mégis mit keresett a szekrényben? *kérdezi fejét csóválva bár természetesen ha akkor és így tovább, szóval mindent ki lehet magyarázni.
Ahogy átsétáltak a szalonon látta, hogy valaki pakolászott az üvegek között, rá is kérdez gyorsan.*
- Te jártál a pálinkák és égetett szeszitalok között? *hangjában semmi harag nincs, végül is azért van, hogy fogyasszák viszont a mértékletesség az fontos, pedig most ha jól látja akkor valaki mértéktelenül kiürítette a polcokat. Ránézésre legalább hat üveg ital hiányzik, de akár több is lehet az. Az igazság amúgy az, hogy a másik nagybátyja, Hyrkaan vitt magával túlélőkészletet, de erről Moon sőt a háznép sem tud.
A dolgozószoba a szalonból nyílik. Nem túl nagy viszont körülbelül négyen kényelmesen elférnek bent. Ha nagyobb tárgyalás állna a küszöbön akkor azt a szalonba kellene megtartani egy ott felállított asztal körül.
Miután mind a ketten leültek figyelmesen hallgatja Xiltyn szavait. A gnóm ügyéből ismét egy újabb apróságot hall ki. A lány bizony komolyan részegeskedik. Ez egyáltalában nem tetszik a nősténynek és kénytelen igazat adni Xilnek bizonyos dolgokban.*
- Legfeljebb nem engedjük el. *ránt vállat. Hangjában semmilyen veszély nem hallatszik ki a gnóm felé, legalábbis életveszély nem. A szabadságában meg könnyen tudják korlátozni, úgy hogy szinte fel sem tűnik a számára, hogy valami nincs rendben.*
- Szerintem folytatja. Ő egy igazi ezermester. El nem tudod képzelni mennyi ideje kerestem és ha jól tudom csak egy zárral van kész. Tudok munkát adni neki legalább egy évre.
* Szemben ült le az öreggel. Nincs köztük az íróasztal, most nincs szándékában semmit sem írni avagy átmásolni. Ha már Jaze dolgát részben megbeszélték akkor kitér egy cseppet Xiltynre is.*
- És te mit szeretnél csinálni? Téged nem kötött senki a házhoz mégis azt hiszem két hete ki sem mozdultál innen.* néz kérdőn Xiltyn felé. Természetesen tudja, hogy már nagyon idős és nyugalmat akar, bár ebben az utolsóban nem annyira biztos a gnómos ügy na meg az iménti furcsa kérdés után.*
- Sima asztal van. Másféle nem.
* Hogy rendezkedett az látszik. Már ahhoz sincs kedve, hogy morogjon az értékes szekrény miatt. Ha szétverte hát szétverte. A következő szavakon elmosolyodik.*
- És mégis mit keresett a szekrényben? *kérdezi fejét csóválva bár természetesen ha akkor és így tovább, szóval mindent ki lehet magyarázni.
Ahogy átsétáltak a szalonon látta, hogy valaki pakolászott az üvegek között, rá is kérdez gyorsan.*
- Te jártál a pálinkák és égetett szeszitalok között? *hangjában semmi harag nincs, végül is azért van, hogy fogyasszák viszont a mértékletesség az fontos, pedig most ha jól látja akkor valaki mértéktelenül kiürítette a polcokat. Ránézésre legalább hat üveg ital hiányzik, de akár több is lehet az. Az igazság amúgy az, hogy a másik nagybátyja, Hyrkaan vitt magával túlélőkészletet, de erről Moon sőt a háznép sem tud.
A dolgozószoba a szalonból nyílik. Nem túl nagy viszont körülbelül négyen kényelmesen elférnek bent. Ha nagyobb tárgyalás állna a küszöbön akkor azt a szalonba kellene megtartani egy ott felállított asztal körül.
Miután mind a ketten leültek figyelmesen hallgatja Xiltyn szavait. A gnóm ügyéből ismét egy újabb apróságot hall ki. A lány bizony komolyan részegeskedik. Ez egyáltalában nem tetszik a nősténynek és kénytelen igazat adni Xilnek bizonyos dolgokban.*
- Legfeljebb nem engedjük el. *ránt vállat. Hangjában semmilyen veszély nem hallatszik ki a gnóm felé, legalábbis életveszély nem. A szabadságában meg könnyen tudják korlátozni, úgy hogy szinte fel sem tűnik a számára, hogy valami nincs rendben.*
- Szerintem folytatja. Ő egy igazi ezermester. El nem tudod képzelni mennyi ideje kerestem és ha jól tudom csak egy zárral van kész. Tudok munkát adni neki legalább egy évre.
* Szemben ült le az öreggel. Nincs köztük az íróasztal, most nincs szándékában semmit sem írni avagy átmásolni. Ha már Jaze dolgát részben megbeszélték akkor kitér egy cseppet Xiltynre is.*
- És te mit szeretnél csinálni? Téged nem kötött senki a házhoz mégis azt hiszem két hete ki sem mozdultál innen.* néz kérdőn Xiltyn felé. Természetesen tudja, hogy már nagyon idős és nyugalmat akar, bár ebben az utolsóban nem annyira biztos a gnómos ügy na meg az iménti furcsa kérdés után.*
- Sima asztal van. Másféle nem.
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-19 16:48:36
Üzenet elküldve: 2015-05-19 16:48:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Dolgozó //
- Rendezkedtem. - * mondja tompa hangon miközben meredten bámulja a romokat. Azon gondolkozik miféle hazugsággal hárítsa át az egész felfordulást Jezára, de letesz az ötletről. Nincs szüksége hazugságokra ahhoz, hogy elérje a célját. *
- A házignómod volt. Az okádéka kimarta a cseresznyefát. - * mondja felhúzott orral, majd Moon javaslatára rábólintva becsukja az ajtót, és elindul a nőstény után. A ruhákkal kapcsolatos kérdést elengedi a füle mellett. Olyannyira nem érdekli a téma, hogy szót sem hajlandó rá pazarolni. Azt a keveset amije van, az egyik sarokba is eltarthatná, vagy az asztal fiókjaiban. *
- A raktár remek ötlet. Talán akad ott egy szíjjakkal ellátott asztal is. - * szalad ki a száján a mondat, mintha csak hangosan gondolkozna. A lépcsőn lefelé kissé megbotlik, így kénytelen elkapni a faragott korlátot; Szerencsére hasra nem esik, így különösebb gond nélkül elérik a dolgozószobát. Miután meggyőződött róla, hogy senki nincs bent rajtuk kívül bezárja az ajtót és helyet foglal. Ahogy elhelyezkedik a kényelmes karosszékben fáradtság lesz úrrá rajta, mi mázsás súlyként kezdi el nyomni a vállát. Vesz néhány mély levegőt és megdörzsöli homlokát mielőtt belekezdene. *
- Jezabielről akarod veled beszélni. Mit is mondtál miért van itt? Zárakat cserélni? - * kérdezi érdeklődve, miközben szétnyitja felleghajtójának szárnyait, s nadrágjának övéből előhúzza azt a tőrt amivel nem is olyan régen a halálos döfést készült bevinni. Azóta sem tett le a szándékáról.
A tőrt hegyét hüvelykujjának körme alá helyezi, majd oldalra tolva kikotorja a körömágyára ragadt piszkot, amit akkurátus mozdulattal köpönyegébe töröl. *
- Azt hiszed folytatni fogja a munkáját a történtek után? - * vonja fel kérdően szemöldökét, és nekilát a mutatóujjának. * - Tegyük fel, hogy igen. Befejezi a munkát, átadja neked a kulcsokat, és fütyörészve távozik. Hazaér, megöleli a kis gnóm barátait, és elmond nekik mindent amit a családról és a kúriáról megtudott. Aztán elmegy az ivóba, és egy málnaszörptől olyan seggrészeg lesz, mint, ahogy ma mutatkozott. Megered a nyelve, és csak jár, jár a szája. - * mondja, ám egy pillanatra sem néz a nőstényre. Időközben már a kisujjánál tart. *
- Megengedheti ezt magának a Dwirinthalen család? - * néz fel immár Moonra, és átveszi a tőrt a másik kezébe. Finoman próbálja rávezetni utódát a lényegre, de ha ezzel a módszerrel sem fog sikert elérni a biztonság kedvéért van még egy ütőkártya a tarsolyában. *
- Rendezkedtem. - * mondja tompa hangon miközben meredten bámulja a romokat. Azon gondolkozik miféle hazugsággal hárítsa át az egész felfordulást Jezára, de letesz az ötletről. Nincs szüksége hazugságokra ahhoz, hogy elérje a célját. *
- A házignómod volt. Az okádéka kimarta a cseresznyefát. - * mondja felhúzott orral, majd Moon javaslatára rábólintva becsukja az ajtót, és elindul a nőstény után. A ruhákkal kapcsolatos kérdést elengedi a füle mellett. Olyannyira nem érdekli a téma, hogy szót sem hajlandó rá pazarolni. Azt a keveset amije van, az egyik sarokba is eltarthatná, vagy az asztal fiókjaiban. *
- A raktár remek ötlet. Talán akad ott egy szíjjakkal ellátott asztal is. - * szalad ki a száján a mondat, mintha csak hangosan gondolkozna. A lépcsőn lefelé kissé megbotlik, így kénytelen elkapni a faragott korlátot; Szerencsére hasra nem esik, így különösebb gond nélkül elérik a dolgozószobát. Miután meggyőződött róla, hogy senki nincs bent rajtuk kívül bezárja az ajtót és helyet foglal. Ahogy elhelyezkedik a kényelmes karosszékben fáradtság lesz úrrá rajta, mi mázsás súlyként kezdi el nyomni a vállát. Vesz néhány mély levegőt és megdörzsöli homlokát mielőtt belekezdene. *
- Jezabielről akarod veled beszélni. Mit is mondtál miért van itt? Zárakat cserélni? - * kérdezi érdeklődve, miközben szétnyitja felleghajtójának szárnyait, s nadrágjának övéből előhúzza azt a tőrt amivel nem is olyan régen a halálos döfést készült bevinni. Azóta sem tett le a szándékáról.
A tőrt hegyét hüvelykujjának körme alá helyezi, majd oldalra tolva kikotorja a körömágyára ragadt piszkot, amit akkurátus mozdulattal köpönyegébe töröl. *
- Azt hiszed folytatni fogja a munkáját a történtek után? - * vonja fel kérdően szemöldökét, és nekilát a mutatóujjának. * - Tegyük fel, hogy igen. Befejezi a munkát, átadja neked a kulcsokat, és fütyörészve távozik. Hazaér, megöleli a kis gnóm barátait, és elmond nekik mindent amit a családról és a kúriáról megtudott. Aztán elmegy az ivóba, és egy málnaszörptől olyan seggrészeg lesz, mint, ahogy ma mutatkozott. Megered a nyelve, és csak jár, jár a szája. - * mondja, ám egy pillanatra sem néz a nőstényre. Időközben már a kisujjánál tart. *
- Megengedheti ezt magának a Dwirinthalen család? - * néz fel immár Moonra, és átveszi a tőrt a másik kezébe. Finoman próbálja rávezetni utódát a lényegre, de ha ezzel a módszerrel sem fog sikert elérni a biztonság kedvéért van még egy ütőkártya a tarsolyában. *
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-19 15:21:24
Üzenet elküldve: 2015-05-19 15:21:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Gid és kicsit Esyae //
* Nem sikerül teljesen meglepnie az elfet, amin nem is csodálkozik Cralan. A férfi nyíltságán és szorgalmán annál inkább. *
- Részemről a szerencse. Tudja, őszintén meglepett, hogy az erdő népének fia ilyen pozíciót tölt be a Dwirinthaleneknél. -
* Mondja ki őszintén, s elismeréssel tekint a másik kezére, amelynek fogása meghatóságról és lojalitásról árulkodnak. Éppen csak elválnak kezeik, amikor megjelenik a korábban látott testőrnő, s rövid párbeszédbe kezd a szolgálóval. A szerzetes nem szól bele, hagyja, hogy ezt az elf intézze. Mikor Esyae távozik, meghajol a nő felé, kifejezve tiszteletét. Ez a tisztet azonban hamar ismét a fakóhajúé, aki egy életlen gyakorlókarddal a kezében hívja próbára a testőrparancsnokot. *
- Kipróbálni, vagy megtanulni használni? Nem mindegy. -
* Kérdezi csillogó szemekkel a félvér, s bármilyen választ is kapjon, örömmel segít a hosszúéletűnek. *
* Nem sikerül teljesen meglepnie az elfet, amin nem is csodálkozik Cralan. A férfi nyíltságán és szorgalmán annál inkább. *
- Részemről a szerencse. Tudja, őszintén meglepett, hogy az erdő népének fia ilyen pozíciót tölt be a Dwirinthaleneknél. -
* Mondja ki őszintén, s elismeréssel tekint a másik kezére, amelynek fogása meghatóságról és lojalitásról árulkodnak. Éppen csak elválnak kezeik, amikor megjelenik a korábban látott testőrnő, s rövid párbeszédbe kezd a szolgálóval. A szerzetes nem szól bele, hagyja, hogy ezt az elf intézze. Mikor Esyae távozik, meghajol a nő felé, kifejezve tiszteletét. Ez a tisztet azonban hamar ismét a fakóhajúé, aki egy életlen gyakorlókarddal a kezében hívja próbára a testőrparancsnokot. *
- Kipróbálni, vagy megtanulni használni? Nem mindegy. -
* Kérdezi csillogó szemekkel a félvér, s bármilyen választ is kapjon, örömmel segít a hosszúéletűnek. *
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-19 12:23:13
Üzenet elküldve: 2015-05-19 12:23:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Mire vársz? Férfi kell! //
- Ha már ott voltam, ki is hozhattam neked. Dehogy is, nem bánt semmi. És nem mondtál semmi bántót. Ne aggódj! * mosolyog rá az elfre. Majd felfedi ötletét. Halk kuncogás csak jót jelent Es számára, talán nem lő vele bakot.*
- Butaság. Nem kell, ahhoz sem embernek, sem elfnek lenni, hogy megülj egy lovat. Kicsit nehézkesebb, de nem lehetetlen. És igen Rynizz termetével könnyebb lesz, s miért ne használnánk ki? Csodálatos érzés, majd meglátod. * a hirtelen témaváltásra először csak felkacag. *
- Igazán fura dolgokat, határozol el magadban. Nekem lehet meg se fordult volna a fejemben. * jegyzi meg még mindig nevetve. Aztán az ő arcszíne is hasonlatos lesz egy paradicsoméhoz. Még tekintetét is elszakítja a tündérétől. *
~ Először kigrasszál fél pucéran a szobából, utána testhez simuló hálóingben mutogatja nekem deszka testét, most meg ez… ~ * úgy gondolja, már így is többet látott Rynből, mint szeretett volna, vagy amit illendő lett volna látni egy testőrnek, mesternek. Megköszörüli torkát, majd csak utána fordul vissza Twinihez. Inkább nézi annak állát, s száját, minthogy a vörös szempárba nézzen. *
- Tudod ez pont olyan dolog, amit nem tudok neked megmutatni… s fogni sem tudok helyetted. * homlokát ráncolja, miközben keresi, a megfelelő szavakat s újra elfordítja fejét. Kényes téma ez, még ha elvileg egy nővel is társalog erről, aki gyakorlatilag egy férfi testben ücsörög mellette. Megeshet, talán más lenne a helyzet, ha tényleg egy aranyfürtös tündérke teázgatna mellette. Elképzelhető, hogy pajzán megjegyzéseket is fűzne hozzá, s mint nő a nővel jót kacagnának rajta, de így csak zavart mosollyal, s vörösödő orcával tudja fogadni az efféle dolgokat. Úgy lehet neki is férfiasodni kellene egy kicsit, hogy ne érjék váratlanul az ilyen gondolatok Twinitól. Vagy csak szoknia még a helyzetet. Ami nem biztos, hogy jó ötlet lenne, hisz ha Rynizz végérvényesen legyűri magában a tündérkét, Es is távozik. Az ígéretet, hogy marathat egy sose volt lánytól kapta. Nem is érti, hogy miért pont egy tündér álcája mögé bújva próbálta magát védeni Ryzz. Talán csak egy buta játéknak indult, mely a végén elhatalmasodott felette s maga alá gyűrte. Szempillantásnyi ideig még zavartan cikáznak szemei, minthogy gondolatai is, továbbit nem tud hozzá fűzni vagy nem akar, de szótlanul várja, hogy a tündér hátha a tündér estlege ki akarja egészíteni, téren tudástárát, akkor hagyja, hogy nyugodtan fogyassza el az élénkítő ital. Hátradől, mint egy lusta macska, tarkóját az ágy támlájának támasztja, lábait kinyújtja, kezeit hasán pihenteti. Becsukja, szemeit nem gondolkodik, csak élvezi a felkelő nap becézgető sugarainak érintését. S a lágy szellő simogatását. Ha úgy érzékeli a túl nagy a csend, abba marad a kanál s csésze csengésének jellegzetes hangja, csak akkor emeli tekintetét újra a lányra. *
- Indulhatunk? * kérdezi hangjában némi lustasággal. Nem kell messzire menniük, hisz csak pár méterre van tőlük az istálló. Soha nem járt még itt, de a lovak prüszkölését, s nyerítését bármely bolond felismerné. Megvárja, míg a tündér feláll, mint mindent ezt is oly körülményesen teszi. Egy percig csak nézi. *
- Ne riszálj így, kérlek! * az utolsót szinte könyörgésként hagyja el ajkait. Az alatt a pár méter alatt, feltételezhetően hallgatja a magyarázkodást. Mikor belépnek az istállóba, annak jellegzetes szaga kúszik fel az orrába. Nem néz Rynre, de látja maga előtt, ahogy elfintorodik, s szinte undorodva tekint körbe. *
- Ez sajnos ilyen. De pompás állatok. ha felülsz, egyre magad is megtapasztalod. A szabadság egyik formája. * tekint körbe a nemes állatokon. S nehéz leküzdeni a késztetést, hogy ne ülje meg akár szőrén is valamelyiket. Kitűnő kiállású mind ez nem vitás, s az ellátásuk se hagy kivetnivalót maga után. *
- Válasz, melyik tetszik? * egyszerűbb lesz így gondolja. Válaszon csak magának. *
- Ha már ott voltam, ki is hozhattam neked. Dehogy is, nem bánt semmi. És nem mondtál semmi bántót. Ne aggódj! * mosolyog rá az elfre. Majd felfedi ötletét. Halk kuncogás csak jót jelent Es számára, talán nem lő vele bakot.*
- Butaság. Nem kell, ahhoz sem embernek, sem elfnek lenni, hogy megülj egy lovat. Kicsit nehézkesebb, de nem lehetetlen. És igen Rynizz termetével könnyebb lesz, s miért ne használnánk ki? Csodálatos érzés, majd meglátod. * a hirtelen témaváltásra először csak felkacag. *
- Igazán fura dolgokat, határozol el magadban. Nekem lehet meg se fordult volna a fejemben. * jegyzi meg még mindig nevetve. Aztán az ő arcszíne is hasonlatos lesz egy paradicsoméhoz. Még tekintetét is elszakítja a tündérétől. *
~ Először kigrasszál fél pucéran a szobából, utána testhez simuló hálóingben mutogatja nekem deszka testét, most meg ez… ~ * úgy gondolja, már így is többet látott Rynből, mint szeretett volna, vagy amit illendő lett volna látni egy testőrnek, mesternek. Megköszörüli torkát, majd csak utána fordul vissza Twinihez. Inkább nézi annak állát, s száját, minthogy a vörös szempárba nézzen. *
- Tudod ez pont olyan dolog, amit nem tudok neked megmutatni… s fogni sem tudok helyetted. * homlokát ráncolja, miközben keresi, a megfelelő szavakat s újra elfordítja fejét. Kényes téma ez, még ha elvileg egy nővel is társalog erről, aki gyakorlatilag egy férfi testben ücsörög mellette. Megeshet, talán más lenne a helyzet, ha tényleg egy aranyfürtös tündérke teázgatna mellette. Elképzelhető, hogy pajzán megjegyzéseket is fűzne hozzá, s mint nő a nővel jót kacagnának rajta, de így csak zavart mosollyal, s vörösödő orcával tudja fogadni az efféle dolgokat. Úgy lehet neki is férfiasodni kellene egy kicsit, hogy ne érjék váratlanul az ilyen gondolatok Twinitól. Vagy csak szoknia még a helyzetet. Ami nem biztos, hogy jó ötlet lenne, hisz ha Rynizz végérvényesen legyűri magában a tündérkét, Es is távozik. Az ígéretet, hogy marathat egy sose volt lánytól kapta. Nem is érti, hogy miért pont egy tündér álcája mögé bújva próbálta magát védeni Ryzz. Talán csak egy buta játéknak indult, mely a végén elhatalmasodott felette s maga alá gyűrte. Szempillantásnyi ideig még zavartan cikáznak szemei, minthogy gondolatai is, továbbit nem tud hozzá fűzni vagy nem akar, de szótlanul várja, hogy a tündér hátha a tündér estlege ki akarja egészíteni, téren tudástárát, akkor hagyja, hogy nyugodtan fogyassza el az élénkítő ital. Hátradől, mint egy lusta macska, tarkóját az ágy támlájának támasztja, lábait kinyújtja, kezeit hasán pihenteti. Becsukja, szemeit nem gondolkodik, csak élvezi a felkelő nap becézgető sugarainak érintését. S a lágy szellő simogatását. Ha úgy érzékeli a túl nagy a csend, abba marad a kanál s csésze csengésének jellegzetes hangja, csak akkor emeli tekintetét újra a lányra. *
- Indulhatunk? * kérdezi hangjában némi lustasággal. Nem kell messzire menniük, hisz csak pár méterre van tőlük az istálló. Soha nem járt még itt, de a lovak prüszkölését, s nyerítését bármely bolond felismerné. Megvárja, míg a tündér feláll, mint mindent ezt is oly körülményesen teszi. Egy percig csak nézi. *
- Ne riszálj így, kérlek! * az utolsót szinte könyörgésként hagyja el ajkait. Az alatt a pár méter alatt, feltételezhetően hallgatja a magyarázkodást. Mikor belépnek az istállóba, annak jellegzetes szaga kúszik fel az orrába. Nem néz Rynre, de látja maga előtt, ahogy elfintorodik, s szinte undorodva tekint körbe. *
- Ez sajnos ilyen. De pompás állatok. ha felülsz, egyre magad is megtapasztalod. A szabadság egyik formája. * tekint körbe a nemes állatokon. S nehéz leküzdeni a késztetést, hogy ne ülje meg akár szőrén is valamelyiket. Kitűnő kiállású mind ez nem vitás, s az ellátásuk se hagy kivetnivalót maga után. *
- Válasz, melyik tetszik? * egyszerűbb lesz így gondolja. Válaszon csak magának. *
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-18 21:47:36
Üzenet elküldve: 2015-05-18 21:47:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Udvarról be //
* A lépcsőket néma csendben járják végig. Az általában Moonban fellelhető lelkesedését most rossz érzések törik le. Mindig is arra törekedett, hogy a családját maga köré fogja ami azért nem egy könnyű feladat egy ekkora házban.
Xiltyn ajtaja előtt megáll. Nem tolakszik előre, jóformán ha az öreg azt mondaná, soha senki nem teheti a lábát a szobájába azt is elfogadná remélve, hogy a ház szabályait betartja.
Amint az öreg benéz ő maga is követi tekintetével. Csodálkozva kerekedik el a szeme a szekrény romjai láttán. A bűzzel egyelőre nem foglalkozik, az valószínűleg még nem ért el az orráig.*
- Hát itt meg mi történt? Jaze irt gyakorolt? *kérdezi majd a szavak hallatán elmosolyodik. Már érti mi történhette, bár mondjuk még ez sem igazi indok a gnóm megkínzására, mert Moon még ennél a feltételezettnél tart.*
- Akkor megbeszélem a földszint lakóival, hogy az emeletre véletlenül se tévedjenek fel. *mondja majd kezét az orra elé emeli.*
- Valami nagyon bűzlik itt papi. Túl sokat borozgattál? *kérdez vissza hangjában egy cseppnyi cinizmussal.*
- Tudod mit. Menjünk le a dolgozószobába beszélgetni, ide meg felküldöm Gidet egy felmosóronggyal és vederrel. *mondja majd sajnálkozva néz a szekrény felé.*
- Kár érte, cseresznyefából készült. Most hol fogod tartani a ruháidat? *kérdezi hisz a saját meglátása szerint mégsem rugdoshatja jobbról balra a rend ruhákat amik eddig a szekrényben sorakoztak.*
- Ha gondolod körbenézhetsz a raktárban. Több régi bútordarab is van lent, még a ház előző tulajdonosaitól, ezt meg majd a szolgálók lehordják. *mutat még egyszer a romok felé majd már fordul is ki.
A saját szobájába nem szeretné beinvitálni. Sejti, hogy túl felszíninek, túl sötételftelennek találná Xiltyn a nem is olyan régen felújított területet.*
* A lépcsőket néma csendben járják végig. Az általában Moonban fellelhető lelkesedését most rossz érzések törik le. Mindig is arra törekedett, hogy a családját maga köré fogja ami azért nem egy könnyű feladat egy ekkora házban.
Xiltyn ajtaja előtt megáll. Nem tolakszik előre, jóformán ha az öreg azt mondaná, soha senki nem teheti a lábát a szobájába azt is elfogadná remélve, hogy a ház szabályait betartja.
Amint az öreg benéz ő maga is követi tekintetével. Csodálkozva kerekedik el a szeme a szekrény romjai láttán. A bűzzel egyelőre nem foglalkozik, az valószínűleg még nem ért el az orráig.*
- Hát itt meg mi történt? Jaze irt gyakorolt? *kérdezi majd a szavak hallatán elmosolyodik. Már érti mi történhette, bár mondjuk még ez sem igazi indok a gnóm megkínzására, mert Moon még ennél a feltételezettnél tart.*
- Akkor megbeszélem a földszint lakóival, hogy az emeletre véletlenül se tévedjenek fel. *mondja majd kezét az orra elé emeli.*
- Valami nagyon bűzlik itt papi. Túl sokat borozgattál? *kérdez vissza hangjában egy cseppnyi cinizmussal.*
- Tudod mit. Menjünk le a dolgozószobába beszélgetni, ide meg felküldöm Gidet egy felmosóronggyal és vederrel. *mondja majd sajnálkozva néz a szekrény felé.*
- Kár érte, cseresznyefából készült. Most hol fogod tartani a ruháidat? *kérdezi hisz a saját meglátása szerint mégsem rugdoshatja jobbról balra a rend ruhákat amik eddig a szekrényben sorakoztak.*
- Ha gondolod körbenézhetsz a raktárban. Több régi bútordarab is van lent, még a ház előző tulajdonosaitól, ezt meg majd a szolgálók lehordják. *mutat még egyszer a romok felé majd már fordul is ki.
A saját szobájába nem szeretné beinvitálni. Sejti, hogy túl felszíninek, túl sötételftelennek találná Xiltyn a nem is olyan régen felújított területet.*
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-18 21:10:21
Üzenet elküldve: 2015-05-18 21:10:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Cralan, Esyae //
* Épp azon gondolkodik ideje volna a rég nem használt kardokat elvinni a kovácshoz egy kis tisztításra, kiegyensúlyozásra, bármire amire csak szükségük lehet a fegyvereknek amikor az Úrnő testőre benéz a fegyverraktárba.
Mivel általában zárva van az ajtaja, bár a kulcsot nem viszik túl messze, hogy szükség esetén gyorsan kioszthassák a fegyvereket, kissé meg lepődik a félvér hangján.*
- Üdvözlöm Uram. Tényleg nem. *mondja végül mosolyogva majd a kezében tartott szép ívű íjat visszateszi a helyére, hogy kezét nyújthassa a férfinak.*
- Gidralds Mohen vagyok a ház szolgálója. *mutatkozik be majd ha lehet akkor férfiasan kezet szorít Cralanal.
A tegnap este látott harcosnő lép be a helyiségbe. Gid már szinte csodálkozva néz az újabb feltűnőre. Éveken keresztül az öreg Lazural sikálták kettesben a fegyvereket miközben a vén obsitos adomáit hallgatta. Nagyon pedáns volt a lovagi vértjére és a fegyverére és rengeteg csatában vett részt.*
- Üdvözlöm Hölgyem. *köszönti a nőt is egy kis cselédes meghajlással majd már figyeli is a rövid üzenetet.*
- Igen. Természetesen átadom amint találkozom az Asszonyommal. *válaszol majd a hozzáfűzött szavakat is meghallgatja és elmosolyodik.*
- Értettem Hölgyem. Ámbár a családban a közös vacsora az általános nem a reggeli vagy az ebéd. *teszi hozzá, hogy ezzel meg is nyugtassa Esyaet, ha korábban nem, de vacsoraidőre valószínűleg az egész család és bizony a családot fegyverükkel vagy kardjukkal szolgáló többi háznép is egy asztalhoz fog ülni.
Miután a harcosnő visszavonul tekintete ismét Cralanra figyelmez, na meg a gyakorlókardra.*
- Szeretné kipróbálni? *kérdezi miközben egy életlen, hosszú de könnyű kardot választ ki a polcról és suhint vele kettőt a levegőben. Nem egy harcos alkat. Sok hasznát nem veszik a kardforgatók de ki tudja, talán még rá is ragadt valami.*
* Épp azon gondolkodik ideje volna a rég nem használt kardokat elvinni a kovácshoz egy kis tisztításra, kiegyensúlyozásra, bármire amire csak szükségük lehet a fegyvereknek amikor az Úrnő testőre benéz a fegyverraktárba.
Mivel általában zárva van az ajtaja, bár a kulcsot nem viszik túl messze, hogy szükség esetén gyorsan kioszthassák a fegyvereket, kissé meg lepődik a félvér hangján.*
- Üdvözlöm Uram. Tényleg nem. *mondja végül mosolyogva majd a kezében tartott szép ívű íjat visszateszi a helyére, hogy kezét nyújthassa a férfinak.*
- Gidralds Mohen vagyok a ház szolgálója. *mutatkozik be majd ha lehet akkor férfiasan kezet szorít Cralanal.
A tegnap este látott harcosnő lép be a helyiségbe. Gid már szinte csodálkozva néz az újabb feltűnőre. Éveken keresztül az öreg Lazural sikálták kettesben a fegyvereket miközben a vén obsitos adomáit hallgatta. Nagyon pedáns volt a lovagi vértjére és a fegyverére és rengeteg csatában vett részt.*
- Üdvözlöm Hölgyem. *köszönti a nőt is egy kis cselédes meghajlással majd már figyeli is a rövid üzenetet.*
- Igen. Természetesen átadom amint találkozom az Asszonyommal. *válaszol majd a hozzáfűzött szavakat is meghallgatja és elmosolyodik.*
- Értettem Hölgyem. Ámbár a családban a közös vacsora az általános nem a reggeli vagy az ebéd. *teszi hozzá, hogy ezzel meg is nyugtassa Esyaet, ha korábban nem, de vacsoraidőre valószínűleg az egész család és bizony a családot fegyverükkel vagy kardjukkal szolgáló többi háznép is egy asztalhoz fog ülni.
Miután a harcosnő visszavonul tekintete ismét Cralanra figyelmez, na meg a gyakorlókardra.*
- Szeretné kipróbálni? *kérdezi miközben egy életlen, hosszú de könnyű kardot választ ki a polcról és suhint vele kettőt a levegőben. Nem egy harcos alkat. Sok hasznát nem veszik a kardforgatók de ki tudja, talán még rá is ragadt valami.*
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-18 20:27:50
Üzenet elküldve: 2015-05-18 20:27:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Mire vársz? Férfi kell!//
*A hintaágyba omolva próbálja a békébe ringatni önmagát, igyekezve zabolázni gondolatait, és lehetőleg teljesen kiüresíteni elméjét. Halkan dúdolgat egy kellemesen szomorkás dallamot, anyja altatta ezzel még gyermekként, s a dal ütemére hintáztatja magát. Valóban furcsa látvány egy sötételftől. Ám a tündért megnyugtatja. Sziesztáját Es hangja szakítja félbe, mind a dúdolást, mind monoton mozgást befejezve érdeklődve néz fel a nőre, és nyúl a tálca után.*
-Igazán nem kellett volna, erre ott vannak a cselédek. De köszönöm.
*Pakolja meg bőségesen mézzel a teát mindeközben.*
-Tényleg jól fog esni.
*Kavargat, majd kortyol, miközben a nőt figyeli.*
-Valami bánt? Rosszat mondtam?
*Néz ijedten, majd hallva a javaslatot kuncog fel.*
-Mindig az van bennem, hogy pici vagyok, a lovak meg olyan hatalmasak. De igazából Rynizz testével megpróbálhatjuk.
*Kortyol újabbat és mereng a lehetőségen, talán ő lenne az első tündér aki elmondhatja, hogy megült, egy igazi lovat.*
-Lenne kedvem hozzá.
*Bólint rá határozottan.*
-Én csak odáig jutottam, hogy ma egész nap állva fogok pisilni.
*Vallja be szégyellősen, majd vörösödik el nyomban.*
-De olyan fura megfogni.
*Fanyalog, grimaszol.*
*A hintaágyba omolva próbálja a békébe ringatni önmagát, igyekezve zabolázni gondolatait, és lehetőleg teljesen kiüresíteni elméjét. Halkan dúdolgat egy kellemesen szomorkás dallamot, anyja altatta ezzel még gyermekként, s a dal ütemére hintáztatja magát. Valóban furcsa látvány egy sötételftől. Ám a tündért megnyugtatja. Sziesztáját Es hangja szakítja félbe, mind a dúdolást, mind monoton mozgást befejezve érdeklődve néz fel a nőre, és nyúl a tálca után.*
-Igazán nem kellett volna, erre ott vannak a cselédek. De köszönöm.
*Pakolja meg bőségesen mézzel a teát mindeközben.*
-Tényleg jól fog esni.
*Kavargat, majd kortyol, miközben a nőt figyeli.*
-Valami bánt? Rosszat mondtam?
*Néz ijedten, majd hallva a javaslatot kuncog fel.*
-Mindig az van bennem, hogy pici vagyok, a lovak meg olyan hatalmasak. De igazából Rynizz testével megpróbálhatjuk.
*Kortyol újabbat és mereng a lehetőségen, talán ő lenne az első tündér aki elmondhatja, hogy megült, egy igazi lovat.*
-Lenne kedvem hozzá.
*Bólint rá határozottan.*
-Én csak odáig jutottam, hogy ma egész nap állva fogok pisilni.
*Vallja be szégyellősen, majd vörösödik el nyomban.*
-De olyan fura megfogni.
*Fanyalog, grimaszol.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760