// Mire vársz? Férfi kell! //
* Elveszi Twinitől a kardot, s erőn bámulja a kecses léptű férfit. Melybe belerondít, az a kicsit sem csábító fenék riszálás. Végig követi tekintetével, azért szeretné tudni, mégis merre veszi esetlen lépteit. Magában bólint, mikor az a közeli hintaágyon foglal helyet, s kislányosan löki meg magát. Gondterhelten sóhajt egyet, s teszi fel a gyakorló fegyvert az állványra. Még be sem rendezkedett, s máris gondok nyomasztják. Twin szavai visszhangoznak újra fejében, miszerint vele senki sem foglalkozik. Pedig, ha tudná, hogy mindenki vele foglalkozik. Persze ez az ő szemszögéből ez nem így hat. Kinek is tartozik szolgálataival? Annak az elfnek, ki szárnyas tündérnek hiszi magát, buta mesét kitalálva varázslóról, aki e testbe börtönözte. Vagy annak, aki már szeretné újra átvenni az uralmat teste felett. Az első próbálkozása nem volt túl barátságos, s meg lehet a többi sem lesz az. Hasonló zűrzavar lehet a fejében, mint Rynek. Megindul a házba, hátha talál valakit, aki segítségére lehetne. Bár még korai az óra, de a cselédség talán már feladataik elvégzéséhez készülődnek. Moonnal mindenképp beszélnie kell a nap folyamán. Reméli, hogy még ma időt tud szakítani rá a ház úrnője. Úgy gondalja, itt ő ismeri a legjobban a Ryn-t s talán ő tud tiszta vizet önteni a pohárba. Elgondolkodva halad végig a termeken, s folyosón s keserű fintorral veszi tudomásul, hogy nincs szerencséje, mert senki nem kerül útjába. Ebben a nagy csöndben, a félhomályban az ódon falak között, mintha egy siralomházban lépkedne. A hideg is végigfut a hátán. Áldja az eszét, hogy nem engedett Twini követelésének, s inkább választotta a kardforgatóknak fenntartott szállást. A tündér lány szobáját elnézve, elég sötét, azt is csak a színes ruhák dobják fel, melyet szekrénye mélyén rejteget. *
// Közben- Gidralds, Cralan- majd el //
* Mintha mégis látna befordulni valakit egy szobába. Szaporába veszi lépteit. Majd bekukucskál az ajtón. A tegnap este testőrré avatott férfi, s Gid az inas. Pont jó. Megköszörüli torkát, jelezve ezzel, hogy ott van, ha netalán olyanról esne szó, melyről neki nem kell tudnia. *
- Jó reggelt! * biccent előbb a testőrnek, majd az inasnak köszönésként. S beljebb lép. Végig futatja a tekintetét a helységen , csak annyira, hogy felmérje ez egy fegyverraktár.*
- Elnézést, amiért csak így megzavarom a beszélgetést, de egy szívességet kérnék Gidralds. Szeretném, ha az úrnője felkelt szólna neki, hogy ha lehet beszélni, szeretnék vele. Ha lesz rá alkalmas idő, küldessen értem. Tovább nem is tartanám fel önöket. S köszönöm. * hátrál ki az ajtón, s egy ismét egy fejbiccentéssel köszön, most búcsúzóul. *
- Ó, még valami, torpan meg a küszöbön. Ryn úrfi már reggelizett, így neki nem kell megteríteni. Korán kezdtük a napot. * teszi még hozzá, megakadályozva egy esetleges kérdést. Így is elég kellemetlenül érzi magát, hogy hívatlanul zavarta meg a beszélgetést. Főleg, hogy még egy napja sincs, hogy átlépte a kúria küszöbét. Ezzel távozik is. *
* Nem fordul, vissza a konyha felé veszi az irányt. Megszomjazott. Jól esne neki valami frissítő. Könnyen megtalálja, hisz már a reggelt is ott kezdte, hogy cselédség híján maga csináljon kiadós reggelit Rynnek. Most nagyobb szerencsével jár, hisz sürgölődnek a konyhában épp elegen. Szinte megfagy a levegő, ahogy belép. Mint riadt egerek úgy bámulják az idegen arcot. Értetlenül pillantanak rá, ami nem is csoda, hisz sose látták még itt. Nem törődik vele, egy szabad székre dobja le magát. Nem foglalkozva az udvariassággal kér egy teát. Nehéz levetkőzni azt, ha valakit éveken keresztül körbe ugráltak, s lesték minden szavát. Bár ez már jó ideje nem így van, de a vér nem válik vízzé. Ellenkezni senki nem mer, senki nem kérdezz, csinálják, amit mond. Hogy ez megszeppenésük vagy Es határozottságának eredménye, nem fontos. Hamar meg is kapja a gőzölgő italt. A felfele szálló gőzt, gyorsan fúja el a csésze felett. Mintha ezzel, a le is hűtötte volna, a forró teát. Nem így történt. Annyira belemerült gondolataiba, mely Twini és Rynizz kettőse körül forog még, mindig, hogy ajkait a csésze, míg nyelve hegyét az itóka égeti meg. Hangosan felszisszen, visszarántja a valóságba a égető fájdalom. Megnyalja ajkait, s körbe tekint. Senki nem foglalkozik vele már. Ennek csak örülni tud. Így ismét gondolatiba temetkezik. Nem tudja, most mi tévő legyen. Mivel is üssék el az időt. Talán majd ebéd után, tehetnek egy próbát a kardforgatással, hátha addig felszívja magát a tündér. De addig? Ez nagy kérdés. A arcfestés nem épp jó móka és nem is ezért van itt. Persze megígérte Twininek, hogy csinálnak ezt azt amit ő szeret, de lehet ennek még váratnia kellene magára. Most már óvatosabban kortyolgatja az italt, okulva az előzőbből. Közben kér még egy teát. Gondolja jól fog esni Rynnek, Twininek, ki tudja már azt?! Kis ezüstszín tálcára helyezik, a míves csészét mellé kanalat, tejet, s mézet. Nem akart ekkora körítést neki, ő úgy gondolta, hogy csak a csészét viszi, de ha már így alakult. Közben eszébe jutott egy ötlet is. Ami nem annyira megerőltető, s reményei szerint még hasznos is lehet. Ha már megerőltetés, arra is ki kell találnia valamit, hogy hogy lehetne Rynizz erőnlétén javítani. Mert, bár hiába eszik, de csak egy nagy duda lesz, ha azt nem dolgozza izommá. Jót vidul rajta, ahogy elképzeli Rynt nagy pókhassal, amint épp messzire pattan egy gomb a feszülő ingről. Bár fogalma sincs, hogy egyáltalán létezik-e dagadt elf, meg lehet ők is olyan jó tulajdonsággal rendelkeznek, mint a tündérek. Magához ragadja a tálcát, s megindul ki a tündérhez az udvarra. Reméli, azóta nem jutott eszébe valami a kis hebrencsnek s még ott találja. A lehető leggyorsabb tempóban, melyet egy tálca lavírozásával lehet véghezvinni, szedi lábait. Megkönnyebbüléssel fogadja, hogy Ryn még mindig ott van ahol hagyta. Elmerengve hintáztatja magát, mint egy kislány. Megint meg kell állapítania, hogy a küllemhez ez a viselkedésforma egyáltalán nem való. Csak megrázza fejét, s odasétál. *
- Hoztam neked teát. Bár lehet, hogy kicsit kilötyögött. * nyújtja át a tálcát Twininwk. Aztán leül mellé a hintaágyra. Előre hajol, s térdeire támaszkodik. A hosszú hajzuhatag előre omlik, mint egy vízesés eltakarva ezzel arcát. Egy pár pillanatig, csak maga elé bámul. Majd kezével átnyúl tarkója felett, hogy a másik oldalra húzza a hajzuhatagot, s Rynre emelje a tengerkék szemeket, melyben meg-megcsillannak a zöld foltok is. Kedves, szelíd mosolyra húzza ajkait. A szemek nyugalmat, a vonások békességet sugároznak. Már nyoma sincs, az előbbi dacnak, s sértettségnek. Így működik, szeszélyes, mint a tenger. Azt is hamar fel tudja korbácsolni, egy hirtelen jött vihar. Mint ahogy, hamar le is csendesül, ha a sötét fellegeket tovaűzi a szikrázó napsütés. Pillanatokig csak figyeli a gránitba foglalt vonásokat. megfordul a fejében, hogy említést tesz Twininek arról, hogy feltételezése szerint Ryn villogtatja fehér fogait odabentről. De úgy dönt vár még vele, addig mindenképp, míg nem beszél Moonnal. Tart attól, hogy a kis tündérke pánikba esik, s mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ne történjen meg. Hisz, akkor minden eddigi elképzelése arról, hogy Ryn a tündér testében van, mélybe hull.*
- Gondoltam, jól fog esni. Említetted, hogy nem tudsz lovagolni. arra gondoltam, hogy miután megittad és pihentél egy kicsit, megpróbálkozhatnánk vele. Mit szólsz? Rynizz, biztos tudott lovagolni. Ennyivel is előrébb lennénk. Nem is annyira megerőltető, s nem is unatkoznánk. És szerintem élveznéd is. * biztatásként kacsint egyet a férfira, lányra, ki tudja már azt? ! *