// Saját szobájában //
*Úgy egy perce bámulja már szobájának plafonját, lassúakat pislogva a néma csendben. Már amennyit az esti sötétben lát egyáltalán, de ez lényegtelen mert nem fog fel az egészből semmit. A meredten felfelé bámuló szemek lassan életre kelnek, bizonytalanul keresve valami támpontot amiből beazonosíthatják hol is van. Egész kellemes így mozdulatlanul feküdni, szinte nem is érez semmit csak ahogy lassan fel-le ereszkedik mellkasa a lélegzetét követve.*
~Mi történt? Hol vagyok?~
*Bár fogalma sincs a helyzetről, legalább végre újra tudatánál van. Lassan oldalára fordul és ülő helyzetbe erőlködi magát, hátát ágyának támasztva. Odakint mintha épp kezdene feljönni a nap. Még mindig elég tompa, próbálja feldolgozni a képet amit maga előtt lát. A rendetlenség otthonossá teszi a helyet, és kétség kívül az ő holmija van szanaszét, de miért véres a padló? És mi ilyen büdös? A szobáról lassan saját magára fordítja szemeit és máris egyértelművé válik a helyzet. Értetlenül pislog a véres-hányásos ingre, és bár sok kérdésére kell még választ találnia, legelőször úgy dönt hogy ettől szabadul meg. Ügyetlenül babrál a gombokkal, a legfelső lassan sikerül is neki, a következővel már csak egy kis ideig foglalkozik aztán inkább úgy dönt felfelé lehúzza magáról az egészet. Biztos szépen ki tudná mosni ha elég időt szentelne rá, de most ilyesmi eszébe sem jut, a vértócsába dobja le, ott úgyis fel kell majd törölni, és legalább más nem lesz összemocskolva. Így meztelenül, kábán üldögélve veszi észre a combján a vágást, meg is piszkálja rögtön a sebet mint a gyerekek, a fájdalom pedig csak erre a noszogatásra várt hogy újra meglátogassa a gnóm tudatát. A lábát csak rövid ideig érzi, a homlokán lévő púp felől érkező hatalmas hullám hamar elnyomja azt. Sziszegve nyúl a seb felé hogy kitapogassa forrását, szép nagy dudor lett, a belőle induló vér is elég ijesztő lenne ha egy tükör előtt ülne. Követi ujjaival a csíkot, homlokán lefolyva végig a bőrére száradt, onnan pedig hajába ahol az ugyancsak odaszáradt hányással keveredett. Még mindig túl kába ahhoz hogy különösebben érdekelje az egész, az éles fájdalom és a kezdődő szédülés is elveszi a kedvét minden olyirányú gondolattól hogy nekiálljon orvosolni a helyzetet.
Épp tarkójánál matat ujjaival amikor pár tompa, halk dobbanás visszhangzik az ajtó felől. Kezét hajában hagyva fordul értetlenül a hang irányába. Agya az érkező ingerre, mint a komótosan legelésző tehén akinek a farára csapnak, beugrik egy sokkal gyorsabb ütembe. Szemeit önkéntelenül is összeszorítja az újabb érkező fájdalomhullámra, az ajtó túloldaláról érkező szavakra viszont megint odakapja tekintetét. Az ijedtségtől összerezzen, reflexből rántja kezeit mellkasa elé, lábait is felhúzza hogy egy esetleges belépő ne láthasson semmit, hisz fogalma sincs róla hogy az ajtó zárva van, és hogy a benne elfordított kulcs miatt eltartana egy darabig kintről bejutni. Igazából csak most esik le neki hogy az előbbi hang kopogás lehetett.*
~Moon? Úrnő?~
*Fogalma sincs mi folyik itt, de gyorsan válaszol nehogy kedve támadjon az idegennek bejönni.*
- Jól vagyok maradjon kint!
*Inkább hangzik kétségbeesettnek, főleg a megfogalmazás és sietség fényében hat inkább aggasztóan mint megnyugtatóan a mondat. Dehogy van jól, ennél távolabb talán még életében nem volt a jóltól, de semmiképp nem szeretné ha bárki is rányitna. Közben felnyúl az ágyra és maga elé húzza a takarót, aztán eszébe jut hogy a kérdésre is válaszolnia kellene.*
- Mit szeretne?
*Ezt sikerül kinyögnie végül, mégsem válaszolhatja azt hogy "nem". A szavak után megpróbál felkászálódni a földről az ágyba kapaszkodva, de amint elindul felfelé annyira megszédül hogy vissza is huppan a földre. Reszketni kezd a rémülettől és még mindig az ágyba kapaszkodva vadul kapkodja fejét bármilyen önvédelmi eszköz után kutatva, meg is találja az asztalon fekvő nyílpisztolyát, és a takarót magával húzva elvonszolja magát odáig. Szabad kezével gyorsan felnyúl érte, a takarót a hóna alá szorítja, aztán két halk kattanás hallatszik ahogy felhúzza a nyílvetőt. A mechanika rögtön be is helyezi a kis tűnyilat a helyére, kivételesen még a mérget feljuttató rész is hibátlanul működik. Mindkét remegő kezével a fegyverre markolva igyekszik az ajtó irányába célozni.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.12 22:44:20