Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-06 22:32:37
Üzenet elküldve: 2015-05-06 22:32:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Udvar //
* Míg Cralan az átöltözéssel volt elfoglalva, addig a kúria minden fontosabb személye összegyűlt az udvaron. Bár nem mutatja, de igencsak meglepi a létszám a szerzetest. Csendben áll meg űrnője mögött, s figyeli a kibontakozó eseményeket. Sajnos az idősebb nemes ezt a pillanatot választja, hogy a párduc elejtőjéről érdeklődjön. Mivel Moon személyi testőre, illetve ha minden igaz, akkor a család testőreinek parancsnoka is, nem valhat szégyent. *
- Uram, a nevem... -
* Kezdene bele, ám egy érdekes esemény szakítja félbe, ami az itt vendégeskedő gnómot érinti. *
- Úrnőm? -
* Kérdezi csendesen Moont, bár így is minden tekintet a nőt pásztázza. *
* Míg Cralan az átöltözéssel volt elfoglalva, addig a kúria minden fontosabb személye összegyűlt az udvaron. Bár nem mutatja, de igencsak meglepi a létszám a szerzetest. Csendben áll meg űrnője mögött, s figyeli a kibontakozó eseményeket. Sajnos az idősebb nemes ezt a pillanatot választja, hogy a párduc elejtőjéről érdeklődjön. Mivel Moon személyi testőre, illetve ha minden igaz, akkor a család testőreinek parancsnoka is, nem valhat szégyent. *
- Uram, a nevem... -
* Kezdene bele, ám egy érdekes esemény szakítja félbe, ami az itt vendégeskedő gnómot érinti. *
- Úrnőm? -
* Kérdezi csendesen Moont, bár így is minden tekintet a nőt pásztázza. *
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-05 18:37:53
Üzenet elküldve: 2015-05-05 18:37:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Udvar //
* Az egyenruha átadása után az újonnan megesketett testőr csakhamar távozik. Xiltyn tekintete egy ideig követi a távolodó alakot és azon morfondírozik vajon mennyire gondolta komolyan a kiejtett szavakat. Ő minden esküt megszegett amit életében tett, így nem tulajdonít különösebb jelentőséget az imént látottaknak. ~ Az eskü arra jó, hogy megbízzanak benned. Emígy nagyobb kárt tehetsz. ~ mosolyodik el tompán a cinikus gondolatoktól.
Moon és Rynizz szóváltása közben tekintete újra a párducra terelődik. A tetemet bámulva régi emlékek törnek utat elméjében kiknek főszereplője a Sydrick Draq'uas nevű mélységi. Két szablyát forgatott, miknek a markolatát párductest alakúra faragták, ő maga pedig büszkén viselte a "Padan" becenevet. A kezdeti időkben kettejük kapcsolata több mint veszedelmes volt, mivel egy hajszál választotta el őket attól, hogy végezzenek egymással. Idővel ravaszságának, és sima modorának hála támogatójává tette Sydricket ki segítette őt a keserű végig. ~ Ostoba hősszerelmes. ~ ingatja meg fejét, ahogy visszatér a valóságba. ~ Pont annyira halott ő is mint ez a párduc. ~ költözik vissza arcára a tompa mosoly, és újra Moon szavaira figyelmez.
Azért hívta magával Rynizzt is a kertbe, hogy bemutathassa a nősténynek, de a hallottak alapján, úgy tűnik a matróna már mindent tud, nincs miért megszólalnia. Kissé zavarja, hogy nem ő mondhatta meg először Moonak, hogy kire akadt a fürdőházban, de továbbsiklik az érzés felett.
Időközben Cralan is visszatér s immár a Dwirinthalen őrség egyenruhájában feszít. Posztjához hűen néma árnyként helyezkedik el védence mögött, de a kép valahogy nem áll össze Xiltyben. ~ Furcsa szerzet. Mintha... ~ akad meg gondolata, ahogy a hím szürkés haját és arcát pásztázza. ~ Nem lehet. Olyan nincs. ~ győzi meg magát az előtörő gondolat hamisságáról.
Meglepetten pillant Moonra, amikor a nőstény a véleménye után érdeklődik. *
- Szép. - * adja meg tömör válaszát. * - De mi a neve a harcosnak ki elejtette? - * szegeződik tekintete immár leplezetlenül a matróna mögött álló mélységire. Mielőtt válasz érkezne, a Gid nevű szolga érkezik, s ő akaratlanul is hallja a rövid tájékoztatást. Az öreg arca mintha megremegne, de nem mozdul. ~ Hogy a pokolba juthatott ki? ~ morfondírozik. *
- Nem akarok ünneprontó lenni, de azt hiszem a dolog nem tűr halasztást. - * biccent a ház felé. * - Az a gnóm nem mehet el. - * mondja jeges hangon. Szája már nyílik is, hogy parancsokat osztogasson. ~ Valaki menjen az ablakához azonnal, ketten pedig az ajtaját betörni. ~ hallja a megfelelő utasításokat elméjében, de fekete ajkai némák maradnak. Eme szavak, most Moont illetik. *
A hozzászólás írója (Cahlind Xiltyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.05 18:38:20
* Az egyenruha átadása után az újonnan megesketett testőr csakhamar távozik. Xiltyn tekintete egy ideig követi a távolodó alakot és azon morfondírozik vajon mennyire gondolta komolyan a kiejtett szavakat. Ő minden esküt megszegett amit életében tett, így nem tulajdonít különösebb jelentőséget az imént látottaknak. ~ Az eskü arra jó, hogy megbízzanak benned. Emígy nagyobb kárt tehetsz. ~ mosolyodik el tompán a cinikus gondolatoktól.
Moon és Rynizz szóváltása közben tekintete újra a párducra terelődik. A tetemet bámulva régi emlékek törnek utat elméjében kiknek főszereplője a Sydrick Draq'uas nevű mélységi. Két szablyát forgatott, miknek a markolatát párductest alakúra faragták, ő maga pedig büszkén viselte a "Padan" becenevet. A kezdeti időkben kettejük kapcsolata több mint veszedelmes volt, mivel egy hajszál választotta el őket attól, hogy végezzenek egymással. Idővel ravaszságának, és sima modorának hála támogatójává tette Sydricket ki segítette őt a keserű végig. ~ Ostoba hősszerelmes. ~ ingatja meg fejét, ahogy visszatér a valóságba. ~ Pont annyira halott ő is mint ez a párduc. ~ költözik vissza arcára a tompa mosoly, és újra Moon szavaira figyelmez.
Azért hívta magával Rynizzt is a kertbe, hogy bemutathassa a nősténynek, de a hallottak alapján, úgy tűnik a matróna már mindent tud, nincs miért megszólalnia. Kissé zavarja, hogy nem ő mondhatta meg először Moonak, hogy kire akadt a fürdőházban, de továbbsiklik az érzés felett.
Időközben Cralan is visszatér s immár a Dwirinthalen őrség egyenruhájában feszít. Posztjához hűen néma árnyként helyezkedik el védence mögött, de a kép valahogy nem áll össze Xiltyben. ~ Furcsa szerzet. Mintha... ~ akad meg gondolata, ahogy a hím szürkés haját és arcát pásztázza. ~ Nem lehet. Olyan nincs. ~ győzi meg magát az előtörő gondolat hamisságáról.
Meglepetten pillant Moonra, amikor a nőstény a véleménye után érdeklődik. *
- Szép. - * adja meg tömör válaszát. * - De mi a neve a harcosnak ki elejtette? - * szegeződik tekintete immár leplezetlenül a matróna mögött álló mélységire. Mielőtt válasz érkezne, a Gid nevű szolga érkezik, s ő akaratlanul is hallja a rövid tájékoztatást. Az öreg arca mintha megremegne, de nem mozdul. ~ Hogy a pokolba juthatott ki? ~ morfondírozik. *
- Nem akarok ünneprontó lenni, de azt hiszem a dolog nem tűr halasztást. - * biccent a ház felé. * - Az a gnóm nem mehet el. - * mondja jeges hangon. Szája már nyílik is, hogy parancsokat osztogasson. ~ Valaki menjen az ablakához azonnal, ketten pedig az ajtaját betörni. ~ hallja a megfelelő utasításokat elméjében, de fekete ajkai némák maradnak. Eme szavak, most Moont illetik. *
A hozzászólás írója (Cahlind Xiltyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.05 18:38:20
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-04 13:52:54
Üzenet elküldve: 2015-05-04 13:52:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Udvar//
* A parancsot megértette. Néha már elgondolkodott azon mi lenne ha itt hagyná a mélységieket de mindig arra jutott még mindig biztonságosabb a Kúriában mint a Szegénynegyedben. Tudja kiben bízhat meg, sejti kivel érdemes óvatosnak lennie, a többieket meg csak egyszerűen szolgálja. Nem csinál nagy különbséget az urak között, talán csak annyit mint minden szolgáló aki tudja kinek a kenyerét eszi.
Apró főhajtással veszi tudomásul mi is lesz a feladata, majd még egyszer az udvar közepében fekvő állatra néz.*
- Szükségük van valamire? *kérdezi hisz könnyen megeshet, hogy kell oda kés, esetleg forróvíz vagy talán szalma. Bármit is kérjenek megpróbálja azt megszerezni. Tekintete főleg Moonon pihen de érdeklődéssel várja a két hím véleményét is, mint közvetlen uraiét.*
A hozzászólás írója (Gidralds Mohen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.04 14:28:24
* A parancsot megértette. Néha már elgondolkodott azon mi lenne ha itt hagyná a mélységieket de mindig arra jutott még mindig biztonságosabb a Kúriában mint a Szegénynegyedben. Tudja kiben bízhat meg, sejti kivel érdemes óvatosnak lennie, a többieket meg csak egyszerűen szolgálja. Nem csinál nagy különbséget az urak között, talán csak annyit mint minden szolgáló aki tudja kinek a kenyerét eszi.
Apró főhajtással veszi tudomásul mi is lesz a feladata, majd még egyszer az udvar közepében fekvő állatra néz.*
- Szükségük van valamire? *kérdezi hisz könnyen megeshet, hogy kell oda kés, esetleg forróvíz vagy talán szalma. Bármit is kérjenek megpróbálja azt megszerezni. Tekintete főleg Moonon pihen de érdeklődéssel várja a két hím véleményét is, mint közvetlen uraiét.*
A hozzászólás írója (Gidralds Mohen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.04 14:28:24
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-03 17:37:44
Üzenet elküldve: 2015-05-03 17:37:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Udvar//
* Furcsa, hogy elsőre pont azt hiányolta ami végül nagyon is sikeredett. A ceremóniát minek során átadta az egyenruhát Cralannak, a házban lévők nagyja végignézte, sőt utolsó pillanatban még Gid is megjelent, bár valószínű ő inkább csak az emeletről lebotorkáló gnóm esetét akarta jelenteni. Egy nagy ház már csak ilyen. Bár azt nem látta senki amint Jeza felment Xilhez de azt már sikerült észrevegye valaki amint szinte legurult a lépcsőkről majd visszavonult a saját szobájába.
Xiltyn szavaira hálás szemekkel néz a vén mélységire. Igen, pontosan ez hiányzott így arról is megfeledkezik, hogy eredetileg párban várta őt le, azzal akit a szobájában rejteget. Egy fejbiccentéssel mond köszönetet az öregnek.
Cralan szavai is mérhetőek az eseménnyel így miután engedélyt kér a visszavonulásra egy kézmozdulattal engedi el a testőrt és amíg az távol van odasétál Rynhez.
Az imént csak elsietett mellettük. Bár bemutatkozott de sejti, némi magyarázat tartozik, esetleg pár szót még illik váltania velük. Tekintete először megpihen unokabátyján. A férfias kinézetet talán csak most veszi észre. Csalfa mosolyra szalad ajka majd száját megnyalva láthatóan, játékosan méri végig a hímet mint az régebb, gyerekként is tette.*
- Ejh bátyám, hol hagytad a nyafka nőszemélyt, Twinit? *kérdezi majd a testőrként bejelentett hölgyre néz, talán eddigre érkezik ki Cralan is aki az új egyenruhájában igazán jól fest, talán még a saját családjába tartozó hímeknél is jobban. Sajnos ez a hibája megvan a Dwirinthalen vérnek, és ha valaki követte a történelmüket az tudja is, hogy valamely oknál fogva mint igen sok nemesi család, ők is hajlanak rá, hogy csak a saját vérükbe bízzanak.*
- Szóval te is testőr volnál? *kérdezi Esyaet miközben már oldalán ott áll a saját testőre.*
- Ha igen akkor szobád a család testőreivel egy soron lesz, ha nem *és itt most elmosolyodik hisz valahogy a nőből hamarabb lát ki ágyast mint testőrt *akkor Rynizz saját szobájában szállásol el.
* Sok választási lehetőség nincs. Mással nincs szándékába összezárni a nőt, még akár az elf dalnokukkal se, pedig az a lány tényleg nagyon kedves és békés természet.
Amíg a válaszra vár tekintete Xiltynre és a párducra siklik ismét. Nem lép tova, a beszélgetést még nem fejezte be, épp csak a párduc ügyét is érdemes volna megtárgyalni.*
- Mit szólsz hozzá Xiltyn? *kérdezi lelkesedéssel hangjában, az éjszakai mágia versus kard játékukat követő élet-halál harc eredménye lenyűgözi.*
- Mit kezdjünk vele? Tömjük ki vagy nyúzzuk meg? *kéri ki az öreg véleményét.
Eddig Gid figyelmesen hallgatott, ezt a pillanatot használja ki, hogy odalépjen Moonhoz és halkan értesítse a látottakról.*
- Asszonyom, a gnóm akit felfogadott a zárak felújítására igen rossz állapotban tért vissza a szobájába. *többet nem tud az esetről így nincs is mit mást mondjon, várakozik egy ideig, kap-e utasítást.*
- Figyeld az ajtaját. Ha órán belül nem jön ki engedélyt adok a felnyitására. *mondja Moon és őszintén reméli az apróság nem a saját ajtajával kezdte a munkát.*
* Furcsa, hogy elsőre pont azt hiányolta ami végül nagyon is sikeredett. A ceremóniát minek során átadta az egyenruhát Cralannak, a házban lévők nagyja végignézte, sőt utolsó pillanatban még Gid is megjelent, bár valószínű ő inkább csak az emeletről lebotorkáló gnóm esetét akarta jelenteni. Egy nagy ház már csak ilyen. Bár azt nem látta senki amint Jeza felment Xilhez de azt már sikerült észrevegye valaki amint szinte legurult a lépcsőkről majd visszavonult a saját szobájába.
Xiltyn szavaira hálás szemekkel néz a vén mélységire. Igen, pontosan ez hiányzott így arról is megfeledkezik, hogy eredetileg párban várta őt le, azzal akit a szobájában rejteget. Egy fejbiccentéssel mond köszönetet az öregnek.
Cralan szavai is mérhetőek az eseménnyel így miután engedélyt kér a visszavonulásra egy kézmozdulattal engedi el a testőrt és amíg az távol van odasétál Rynhez.
Az imént csak elsietett mellettük. Bár bemutatkozott de sejti, némi magyarázat tartozik, esetleg pár szót még illik váltania velük. Tekintete először megpihen unokabátyján. A férfias kinézetet talán csak most veszi észre. Csalfa mosolyra szalad ajka majd száját megnyalva láthatóan, játékosan méri végig a hímet mint az régebb, gyerekként is tette.*
- Ejh bátyám, hol hagytad a nyafka nőszemélyt, Twinit? *kérdezi majd a testőrként bejelentett hölgyre néz, talán eddigre érkezik ki Cralan is aki az új egyenruhájában igazán jól fest, talán még a saját családjába tartozó hímeknél is jobban. Sajnos ez a hibája megvan a Dwirinthalen vérnek, és ha valaki követte a történelmüket az tudja is, hogy valamely oknál fogva mint igen sok nemesi család, ők is hajlanak rá, hogy csak a saját vérükbe bízzanak.*
- Szóval te is testőr volnál? *kérdezi Esyaet miközben már oldalán ott áll a saját testőre.*
- Ha igen akkor szobád a család testőreivel egy soron lesz, ha nem *és itt most elmosolyodik hisz valahogy a nőből hamarabb lát ki ágyast mint testőrt *akkor Rynizz saját szobájában szállásol el.
* Sok választási lehetőség nincs. Mással nincs szándékába összezárni a nőt, még akár az elf dalnokukkal se, pedig az a lány tényleg nagyon kedves és békés természet.
Amíg a válaszra vár tekintete Xiltynre és a párducra siklik ismét. Nem lép tova, a beszélgetést még nem fejezte be, épp csak a párduc ügyét is érdemes volna megtárgyalni.*
- Mit szólsz hozzá Xiltyn? *kérdezi lelkesedéssel hangjában, az éjszakai mágia versus kard játékukat követő élet-halál harc eredménye lenyűgözi.*
- Mit kezdjünk vele? Tömjük ki vagy nyúzzuk meg? *kéri ki az öreg véleményét.
Eddig Gid figyelmesen hallgatott, ezt a pillanatot használja ki, hogy odalépjen Moonhoz és halkan értesítse a látottakról.*
- Asszonyom, a gnóm akit felfogadott a zárak felújítására igen rossz állapotban tért vissza a szobájába. *többet nem tud az esetről így nincs is mit mást mondjon, várakozik egy ideig, kap-e utasítást.*
- Figyeld az ajtaját. Ha órán belül nem jön ki engedélyt adok a felnyitására. *mondja Moon és őszintén reméli az apróság nem a saját ajtajával kezdte a munkát.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-03 15:53:38
Üzenet elküldve: 2015-05-03 15:53:38
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Emelet //
*Semmi rendkívüli, csak a szokásos nyüzsgés. Legalábbis az alkohol ködén át úgy sejlik. Moon meg feltehetően nem kapta meg a napi házi feladat reá eső részét. Miszerint ma Twininek egészen férfiként kell viselkednie, legalábbis ez az első lecke Xiltyn "Hogyan legyünk tényleg tökösek" tanfolyamán. Igazából most ez is borzasztóan vicces, ahogy Esyae arcán az értetlenkedés jele is. Magyarázatul csak megvonja mosolyogva vállát, mintha maga sem értené, miért szólítja így a mélységi leány. Avagy mintha az is csak a család elégedetlenségét tükröző momentum lenne Rynizz mássága miatt.
Többre nagyon idő sincs, már az öreg is elviharzott mellőlük, újabb parancsokat pattogtatva. Nagy sóhajjal fordul hát vissza a lépcsőn lefelé, szélesre tárva karjait vigyorog Esre.*
-Na ő a nagyapám.
*Nem is igen gondolkodik el az egymásnak ellentmondó utasításoknak, beérve a nőt belekarolva, lassabb tempót diktálva indul az udvar felé, közben magyarázva a történéseket.*
-Erre mondtam, hogy itt mindenki hóbortos kicsit. De semmi vész, biztos csak valami családi összejövetel, pár furcsa, és sötét tradícióval. Hamar vége lesz, ne aggódj. Aztán megmutatom a szobád.
*Mosolyog rá biztatóan a szőkére.*
//Udvar//
*Előbb igazán fel sem tűnik neki, mit állnak körbe rokonai, léptei még ruganyosak, jó kedve töretlen. Csak a csoportosuláshoz érve veszi észre a dögöt.*
-Hát fúj.
*Kezd azonnal fintorgásban, kényeskedésbe, igyekezve tartani a férfi hangot, miközben nagyon reméli ez nem egy újabb próba, hol neki kell puszta kézzel megnyúznia az elejtett vadat, és nyersen bezabálni a máját, vagy egyéb belsőségét, csak, hogy átkot törjenek. Kérdő pillantása cikázik Moon és Xiltyn között, kissé előrébb posztolva, mint Esyae.*
*Semmi rendkívüli, csak a szokásos nyüzsgés. Legalábbis az alkohol ködén át úgy sejlik. Moon meg feltehetően nem kapta meg a napi házi feladat reá eső részét. Miszerint ma Twininek egészen férfiként kell viselkednie, legalábbis ez az első lecke Xiltyn "Hogyan legyünk tényleg tökösek" tanfolyamán. Igazából most ez is borzasztóan vicces, ahogy Esyae arcán az értetlenkedés jele is. Magyarázatul csak megvonja mosolyogva vállát, mintha maga sem értené, miért szólítja így a mélységi leány. Avagy mintha az is csak a család elégedetlenségét tükröző momentum lenne Rynizz mássága miatt.
Többre nagyon idő sincs, már az öreg is elviharzott mellőlük, újabb parancsokat pattogtatva. Nagy sóhajjal fordul hát vissza a lépcsőn lefelé, szélesre tárva karjait vigyorog Esre.*
-Na ő a nagyapám.
*Nem is igen gondolkodik el az egymásnak ellentmondó utasításoknak, beérve a nőt belekarolva, lassabb tempót diktálva indul az udvar felé, közben magyarázva a történéseket.*
-Erre mondtam, hogy itt mindenki hóbortos kicsit. De semmi vész, biztos csak valami családi összejövetel, pár furcsa, és sötét tradícióval. Hamar vége lesz, ne aggódj. Aztán megmutatom a szobád.
*Mosolyog rá biztatóan a szőkére.*
//Udvar//
*Előbb igazán fel sem tűnik neki, mit állnak körbe rokonai, léptei még ruganyosak, jó kedve töretlen. Csak a csoportosuláshoz érve veszi észre a dögöt.*
-Hát fúj.
*Kezd azonnal fintorgásban, kényeskedésbe, igyekezve tartani a férfi hangot, miközben nagyon reméli ez nem egy újabb próba, hol neki kell puszta kézzel megnyúznia az elejtett vadat, és nyersen bezabálni a máját, vagy egyéb belsőségét, csak, hogy átkot törjenek. Kérdő pillantása cikázik Moon és Xiltyn között, kissé előrébb posztolva, mint Esyae.*
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-03 12:51:54
Üzenet elküldve: 2015-05-03 12:51:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Emelet //
*Hallja mintha beszélgetne valakivel a Kígyó, de a szavakat nem veszi ki. Mindenesetre ha a dörömbölés és kiabálás hatására nem szabadították még ki, akkor hiába is folytatná hisz biztosan hallották csak nem foglalkoznak vele. Érdekes házba csöppent, talán újra végig kellene gondolnia hogy itt szeretne-e maradni, egy olyan helyen ahol ha valaki azt ordibálja hogy "Engedj ki! Segítség!", fütyülnek rá. Hát akkor nem is érdemes ilyesmivel tovább próbálkoznia. A női hang lassan elhalványul, hallgatja ahogy a hím motoszkál a szobában. Az érkező fenyegetés már úgysem tudja fokozni a helyzetet, de végtére is csendben marad, hogy jobban tudjon fülelni. Végül mintha távozna vendéglátója, de vár még kicsit és figyel mielőtt bármibe is kezdene. Mikor meggyőződik róla hogy tényleg csend lett, nekiállhat végre tovább dolgozni a kiszabaduláson. A tükör fém hátlapja is biztos használható lenne, de túl nagy macera ilyen kis helyen hozzájutni, és valószínűleg szanaszét vágná magát közben, így előbb inkább valami egyszerűbbel próbálkozik. Hátát megint a sarokból az oldalfalra csúsztatja, egyik lábát pedig a szemközti válaszfalra emeli. Talpával a falra elegendő nyomást gyakorol hogy háta ne csússzon le amíg a másik lábát is felhúzza a párja mellé, aztán vesz még egy mély lélegzetet és minden erejét megfeszítve nyomni kezdi a falapot. Még kezeit is térdeire helyezi hogy azokkal is tolja őket előrefelé. Remélhetőleg a megkezdett szétbaltázás és az eddigi dörömbölés eléggé lazított a szögelésen hogy valamelyik oldalon engedjen, de ha elég vékony a fa akkor az is lehet hogy középen egyszerűen kettészakad. Szerencsétlen szekrény recseg, ropog, de még nem akar engedni neki pedig elfogy az ereje. Kénytelen újra lelépni abba ami nemrég még a gyomrában kavargott, de már úgyis eléggé olyan hogy ne zavarja már ez a probléma. Kifújja magát kicsit, közben kezeit végigfuttatja a válaszfal illesztésénél, réseket keresve. Mennyivel egyszerűbb lenne ha legalább a szobában lenne valami fény, látná hogy hol szűrődik be, akkor még a szögeket is ki tudná talán venni. Az ajtó felőli oldalon meg is találja amit keres, itt szinte nem is volt rögzítve a lap, de a sötétségben az eszetlen ütlegelés közben nem tűnt fel neki. Most már figyelmesebben dobol végig az oldal mentén, keresi hol mennyire rugalmas az anyag, ahol a legkevésbé enged ott vannak a rögzítések. Be is saccol pár ilyen pontot, és immár célirányosan ezeknél a részeknél kezdi püfölni és rugdosni a fát, hátha sikerül lazítani még rajtuk. Ha eddig nem foglalkoztak a dörömböléssel ezután miért tennék? Más esélye úgysincs... Csinálja úgy fél percig aztán újra pihen kicsit, végül megint az oldalfalnak veti hátát és felhúzza egyik aztán másik lábát a válaszfalra.*
~Most vagy soha!~
*Fogait összeszorítva kezdi el megint nyomni talpaival a falat, kezeivel a térdeit, hátával a szemközti oldalt. Mintha érezné hogy végre történik is valami, de megint le kell lépnie pihenni. Rövid szuszakolás után újra végigjárja az előző ütögetős-rugdosódós kört, és több hatása van már a csapásoknak.*
~Menni fog ez!~
*Harmadjára is felhúzza lábait, de most a megfeszített nyomás helyett inkább rugózó mozgással próbálkozik. Nyom és enged, nyom és enged, minden alkalommal többet hajlik a fa, minden alkalommal kissé erősebben tol rá, de ez is igen hamar kifárasztja. Nem sok kedve van még egyszer eljátszani ugyanezt, inkább úgy dönt hogy a következő tolásba belead mindent, és az eredmény immár nem marad el. Ahogy az egyik szög enged, szép sorban követi a többi és a válaszfal nagy reccsenéssel szinte kiszakad a helyéről. Így persze nincs már ami megtámassza őt és háttal a hányásba esik. Az undor és a fájdalom viszont háttérbe szorul a menekülés reményében, pedig még a haja is olyan lett, és a lábát is megvágta az egyik kihajlott szög. Gyorsan összekaparja magát, nincs ideje vacakolni, kikecmereg a lyukon és sietve az ajtó felé indul.*
// Földszint //
*Cralannal pont elkerülhetik egymást amikor lesiet a lépcsőn. A végénél el is botlik de szerencsére közel volt már a talaj és a korlátban is még épp meg tudott kapaszkodni, így nem hasal el újra. Az alsó lépcsőn hagyott laposüvegét észre sem véve siet gyorsan a szobájába és a biztonság kedvéért kulcsra zárja az ajtót. Nem egy agresszív személyiség, de most valakit meg fog ölni. Nem is akárkit, megkeresi és addig lövi azt a "Kígyót" amíg a fájdalomtól sokkot kap. Átfut fejében a gondolat hogy előbb átöltözzön, akár meg is mosakodjon, de inkább nem húzza ilyenekkel az időt.*
~Nem reggel volt még az előbb?~
*Fent fel sem tűnt neki de saját szobájának ablakából fényt várt, kint mégis sötét van. Sokat ivott, ki tudja meddig volt ájultan a szekrényben, most kisebb gondja is nagyobb ennél... Nem is foglalkozik többet a kérdéssel, az asztalán heverésző nyílpisztolya felé veszi az irányt, a tervből viszont újabb szerencsétlenség lesz. Az alkohol, a sötétség, vagy csak a saját bénasága miatt sikerül rálépnie egy elgurult csavarra, nem is csoda amilyen rendetlenséget hagy mindig maga körül. Az éles szúrásra reflexből elhúzza lábát, így viszont elveszíti egyensúlyát és a mai nap folyamán már sokadszorra megint nekikoppan valaminek esés közben. Eddig mindig ott álldogált mellette a szerencse és úgy intézte a dolgokat hogy ne legyen komoly baja, most viszont már belefáradt a gnóm istápolgatásába. Az ágy szélét találja el fejével esés közben, de legalább a földön nem várja már semmi éles. Utóbbi elég sovány vigasz hisz ahogy puffan úgy is marad elterülve. Rászáradt bor a combján és ingén, hányás a lábán, ingének és hajának hátulján, egy kisebb vágás bal vádliján és egy vékony vércsík a homlokán... Nem rossz így a nap végére, bár szobájába zárva úgysem fog szemet szúrni senkinek.*
*Hallja mintha beszélgetne valakivel a Kígyó, de a szavakat nem veszi ki. Mindenesetre ha a dörömbölés és kiabálás hatására nem szabadították még ki, akkor hiába is folytatná hisz biztosan hallották csak nem foglalkoznak vele. Érdekes házba csöppent, talán újra végig kellene gondolnia hogy itt szeretne-e maradni, egy olyan helyen ahol ha valaki azt ordibálja hogy "Engedj ki! Segítség!", fütyülnek rá. Hát akkor nem is érdemes ilyesmivel tovább próbálkoznia. A női hang lassan elhalványul, hallgatja ahogy a hím motoszkál a szobában. Az érkező fenyegetés már úgysem tudja fokozni a helyzetet, de végtére is csendben marad, hogy jobban tudjon fülelni. Végül mintha távozna vendéglátója, de vár még kicsit és figyel mielőtt bármibe is kezdene. Mikor meggyőződik róla hogy tényleg csend lett, nekiállhat végre tovább dolgozni a kiszabaduláson. A tükör fém hátlapja is biztos használható lenne, de túl nagy macera ilyen kis helyen hozzájutni, és valószínűleg szanaszét vágná magát közben, így előbb inkább valami egyszerűbbel próbálkozik. Hátát megint a sarokból az oldalfalra csúsztatja, egyik lábát pedig a szemközti válaszfalra emeli. Talpával a falra elegendő nyomást gyakorol hogy háta ne csússzon le amíg a másik lábát is felhúzza a párja mellé, aztán vesz még egy mély lélegzetet és minden erejét megfeszítve nyomni kezdi a falapot. Még kezeit is térdeire helyezi hogy azokkal is tolja őket előrefelé. Remélhetőleg a megkezdett szétbaltázás és az eddigi dörömbölés eléggé lazított a szögelésen hogy valamelyik oldalon engedjen, de ha elég vékony a fa akkor az is lehet hogy középen egyszerűen kettészakad. Szerencsétlen szekrény recseg, ropog, de még nem akar engedni neki pedig elfogy az ereje. Kénytelen újra lelépni abba ami nemrég még a gyomrában kavargott, de már úgyis eléggé olyan hogy ne zavarja már ez a probléma. Kifújja magát kicsit, közben kezeit végigfuttatja a válaszfal illesztésénél, réseket keresve. Mennyivel egyszerűbb lenne ha legalább a szobában lenne valami fény, látná hogy hol szűrődik be, akkor még a szögeket is ki tudná talán venni. Az ajtó felőli oldalon meg is találja amit keres, itt szinte nem is volt rögzítve a lap, de a sötétségben az eszetlen ütlegelés közben nem tűnt fel neki. Most már figyelmesebben dobol végig az oldal mentén, keresi hol mennyire rugalmas az anyag, ahol a legkevésbé enged ott vannak a rögzítések. Be is saccol pár ilyen pontot, és immár célirányosan ezeknél a részeknél kezdi püfölni és rugdosni a fát, hátha sikerül lazítani még rajtuk. Ha eddig nem foglalkoztak a dörömböléssel ezután miért tennék? Más esélye úgysincs... Csinálja úgy fél percig aztán újra pihen kicsit, végül megint az oldalfalnak veti hátát és felhúzza egyik aztán másik lábát a válaszfalra.*
~Most vagy soha!~
*Fogait összeszorítva kezdi el megint nyomni talpaival a falat, kezeivel a térdeit, hátával a szemközti oldalt. Mintha érezné hogy végre történik is valami, de megint le kell lépnie pihenni. Rövid szuszakolás után újra végigjárja az előző ütögetős-rugdosódós kört, és több hatása van már a csapásoknak.*
~Menni fog ez!~
*Harmadjára is felhúzza lábait, de most a megfeszített nyomás helyett inkább rugózó mozgással próbálkozik. Nyom és enged, nyom és enged, minden alkalommal többet hajlik a fa, minden alkalommal kissé erősebben tol rá, de ez is igen hamar kifárasztja. Nem sok kedve van még egyszer eljátszani ugyanezt, inkább úgy dönt hogy a következő tolásba belead mindent, és az eredmény immár nem marad el. Ahogy az egyik szög enged, szép sorban követi a többi és a válaszfal nagy reccsenéssel szinte kiszakad a helyéről. Így persze nincs már ami megtámassza őt és háttal a hányásba esik. Az undor és a fájdalom viszont háttérbe szorul a menekülés reményében, pedig még a haja is olyan lett, és a lábát is megvágta az egyik kihajlott szög. Gyorsan összekaparja magát, nincs ideje vacakolni, kikecmereg a lyukon és sietve az ajtó felé indul.*
// Földszint //
*Cralannal pont elkerülhetik egymást amikor lesiet a lépcsőn. A végénél el is botlik de szerencsére közel volt már a talaj és a korlátban is még épp meg tudott kapaszkodni, így nem hasal el újra. Az alsó lépcsőn hagyott laposüvegét észre sem véve siet gyorsan a szobájába és a biztonság kedvéért kulcsra zárja az ajtót. Nem egy agresszív személyiség, de most valakit meg fog ölni. Nem is akárkit, megkeresi és addig lövi azt a "Kígyót" amíg a fájdalomtól sokkot kap. Átfut fejében a gondolat hogy előbb átöltözzön, akár meg is mosakodjon, de inkább nem húzza ilyenekkel az időt.*
~Nem reggel volt még az előbb?~
*Fent fel sem tűnt neki de saját szobájának ablakából fényt várt, kint mégis sötét van. Sokat ivott, ki tudja meddig volt ájultan a szekrényben, most kisebb gondja is nagyobb ennél... Nem is foglalkozik többet a kérdéssel, az asztalán heverésző nyílpisztolya felé veszi az irányt, a tervből viszont újabb szerencsétlenség lesz. Az alkohol, a sötétség, vagy csak a saját bénasága miatt sikerül rálépnie egy elgurult csavarra, nem is csoda amilyen rendetlenséget hagy mindig maga körül. Az éles szúrásra reflexből elhúzza lábát, így viszont elveszíti egyensúlyát és a mai nap folyamán már sokadszorra megint nekikoppan valaminek esés közben. Eddig mindig ott álldogált mellette a szerencse és úgy intézte a dolgokat hogy ne legyen komoly baja, most viszont már belefáradt a gnóm istápolgatásába. Az ágy szélét találja el fejével esés közben, de legalább a földön nem várja már semmi éles. Utóbbi elég sovány vigasz hisz ahogy puffan úgy is marad elterülve. Rászáradt bor a combján és ingén, hányás a lábán, ingének és hajának hátulján, egy kisebb vágás bal vádliján és egy vékony vércsík a homlokán... Nem rossz így a nap végére, bár szobájába zárva úgysem fog szemet szúrni senkinek.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-03 10:29:48
Üzenet elküldve: 2015-05-03 10:29:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Lenn //
* Az események felpörögnek a házban. Ryn változatlan vehemenciával sürög-forog körülötte, mint valami táncos. Kezét megfogva invitálja, de inkább húzza maga után. Majd, mint egy zerge szökkenve veszi a felfele az irányt, az emeletre, ahonnan tényleg beszéd hangja szűrődik le. Remélte, hogy már a ma este folyamán, nem kerül ilyenre sor, s az ígért szobájában minél hamarabb leteheti felszerelését, s nyugovóra térhet. Nem fog a férfi után loholni, így csak szép lassan követi a vörös szőnyeggel beborított lépcsőn. *
// Emelet //
* Az emeletre éppen felérve egy nyúlánk sötételf hölgyeménnyel futnak össze. Ő maga kissé hátrébb Ryn mögött áll meg. Fiatal még, első ránézésre mindenképp. Kellemes küllem, finom modor. Ennyivel tudná jellemezni, ez alatt a pár perc alatt. Valami zubbonyt szorongat a kezében. *
~ Twini? ~ * Arcára és tekintetébe enyhe zavarodottság ül ki. S kérdőn tekint előbb, a nőre, majd Rynre. *
* Kérdezne is vissza, ám a nő gyorsan megelőzi. Egy gyors bemutatkozást követően, meg tudja, hogy a ház úrnőjéhez van szerencséje. *
- Esyae, Esyea Rugarth. * mutatkozik be ő is, egy apró fejbiccentés kíséretében. De Moon, már viharzik is tovább. Így nem maradt más, minthogy az Ékkő szeműtől várjon magyarázatot. Nem szokatlan, hogy valakinek becenevet adnak, de csengése alapján pont egy nőit, felettébb bizarr. Megzavarják ismét, mielőtt bármit is kérdezhetne vagy magyarázatot kapna. Egy idősödő sötételf férfi követi Moont le a lépcső. Nem túl magas, mint ahogy Ryn sem. Biztos családi vonás . Ám, míg Moon parancsosztogatás nélkül vonult el, addig a vén elf, Kiadja az utasítást, inkább Rynizznek, mint sem neki. Újabb beosztásról, lesz tudomása, melyről eddig nem esett szó. Testőr. Hát, erre eddig ne is gondolt, hogy ezzel a feladattal is meg kell birkóznia. Mogorva egy vénség, az már biztos. Lemondóan húzza el a száját, hogy most sem kap magyarázatot. Ha Ryn, engedelmeskedik s követi az Öreget, egy karmozdulattal jelzi, hogy menjen előre s mutassa az utat. *
// Udvar //
* Felveszi Rynizz tempóját, de mind végig csak a háta mögött marad. Az udvaron, ahova érkeznek egy nagy fekete állat teteme fekszik. Gyönyörű példány, ezt meg kell hagyni. A nő az eddig kezében tartott egyenruhát nyújt át egy férfinak. Nem, nehéz rájönnie, hogy ez valamiféle elismerés kinyilvánítás, megtiszteltetés. Nem szól, s nem tesz semmit, csak álldogál, jó három lépés távolságra, a rögtönzött átadáson, az összeverbuvált nézőközönség között. *
* Az események felpörögnek a házban. Ryn változatlan vehemenciával sürög-forog körülötte, mint valami táncos. Kezét megfogva invitálja, de inkább húzza maga után. Majd, mint egy zerge szökkenve veszi a felfele az irányt, az emeletre, ahonnan tényleg beszéd hangja szűrődik le. Remélte, hogy már a ma este folyamán, nem kerül ilyenre sor, s az ígért szobájában minél hamarabb leteheti felszerelését, s nyugovóra térhet. Nem fog a férfi után loholni, így csak szép lassan követi a vörös szőnyeggel beborított lépcsőn. *
// Emelet //
* Az emeletre éppen felérve egy nyúlánk sötételf hölgyeménnyel futnak össze. Ő maga kissé hátrébb Ryn mögött áll meg. Fiatal még, első ránézésre mindenképp. Kellemes küllem, finom modor. Ennyivel tudná jellemezni, ez alatt a pár perc alatt. Valami zubbonyt szorongat a kezében. *
~ Twini? ~ * Arcára és tekintetébe enyhe zavarodottság ül ki. S kérdőn tekint előbb, a nőre, majd Rynre. *
* Kérdezne is vissza, ám a nő gyorsan megelőzi. Egy gyors bemutatkozást követően, meg tudja, hogy a ház úrnőjéhez van szerencséje. *
- Esyae, Esyea Rugarth. * mutatkozik be ő is, egy apró fejbiccentés kíséretében. De Moon, már viharzik is tovább. Így nem maradt más, minthogy az Ékkő szeműtől várjon magyarázatot. Nem szokatlan, hogy valakinek becenevet adnak, de csengése alapján pont egy nőit, felettébb bizarr. Megzavarják ismét, mielőtt bármit is kérdezhetne vagy magyarázatot kapna. Egy idősödő sötételf férfi követi Moont le a lépcső. Nem túl magas, mint ahogy Ryn sem. Biztos családi vonás . Ám, míg Moon parancsosztogatás nélkül vonult el, addig a vén elf, Kiadja az utasítást, inkább Rynizznek, mint sem neki. Újabb beosztásról, lesz tudomása, melyről eddig nem esett szó. Testőr. Hát, erre eddig ne is gondolt, hogy ezzel a feladattal is meg kell birkóznia. Mogorva egy vénség, az már biztos. Lemondóan húzza el a száját, hogy most sem kap magyarázatot. Ha Ryn, engedelmeskedik s követi az Öreget, egy karmozdulattal jelzi, hogy menjen előre s mutassa az utat. *
// Udvar //
* Felveszi Rynizz tempóját, de mind végig csak a háta mögött marad. Az udvaron, ahova érkeznek egy nagy fekete állat teteme fekszik. Gyönyörű példány, ezt meg kell hagyni. A nő az eddig kezében tartott egyenruhát nyújt át egy férfinak. Nem, nehéz rájönnie, hogy ez valamiféle elismerés kinyilvánítás, megtiszteltetés. Nem szól, s nem tesz semmit, csak álldogál, jó három lépés távolságra, a rögtönzött átadáson, az összeverbuvált nézőközönség között. *
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-03 04:39:17
Üzenet elküldve: 2015-05-03 04:39:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Udvaron //
* Miután végleg elbúcsúzik a ragadozótól, s más feladata nincs, a szerzetes leül a sarkaira, s belekezd egy légzőgyakorlatba. Míg meditál a házból mozgást és beszélgetést hall, ám mivel gyanús hangok nem jönnek, úgy dönt, a helyén marad. Szerencsére nem kell sokat várakoznia, mert nem sokkal később apró léptek zaja üti meg a fülét. Feltekintve látja, hogy a nemes közeledik, karján az említett egyenruhával. Cralan gyorsan áll fel, s büszkén húzza ki magát. A karcsú, de izmos felsőtesten ott virítanak a friss hegek. Moon megáll vele szemben, s komoly hangon kezd el beszélni. Hivatalosan is testőrré avatja a félvért. *
- Ha életemmel, vagy halálommal megoltalmazhatom, megteszem. Életem ezentúl a Dwirinthalen családé. -
* Feleli nem kevésbé komolyan, s lassan átveszi a ruhát, s viszonozza a kézfogást. *
- Köszönöm, asszonyom. -
* Hajtja meg magát, miközben a szeme sarkából látja, hogy a korábban látott idősebb sötételf is megérkezik, s mond valamit őseik nyelvén. A szerzetes nem érti, de nem akar kellemetlen helyzetbe kerülni, azért, mert félmeztelenül áll a család tagjai előtt, ezért újra meghajol, először Moon, majd Xiltyn felé, majd elsiet, hogy átöltözzön. *
- Engedelmükkel. -
* Mondja, majd távozik. Gyorsan visszatér a szobájába, hogy lemosakodjon, s úgy vehesse fel az egyenruhát. Mikor visszatér az udvarra, már valóban egy nemesi család személyi testőrének néz ki. Ruhája pontosan ráillik, hamuszürke haja halánték magasságban van összefogva, a többi szabadon hullik vállaira, míg kardja széles fekete bőrövén lóg. Csendben áll meg védence mögött, s várja, hogy mi fog történni. *
* Miután végleg elbúcsúzik a ragadozótól, s más feladata nincs, a szerzetes leül a sarkaira, s belekezd egy légzőgyakorlatba. Míg meditál a házból mozgást és beszélgetést hall, ám mivel gyanús hangok nem jönnek, úgy dönt, a helyén marad. Szerencsére nem kell sokat várakoznia, mert nem sokkal később apró léptek zaja üti meg a fülét. Feltekintve látja, hogy a nemes közeledik, karján az említett egyenruhával. Cralan gyorsan áll fel, s büszkén húzza ki magát. A karcsú, de izmos felsőtesten ott virítanak a friss hegek. Moon megáll vele szemben, s komoly hangon kezd el beszélni. Hivatalosan is testőrré avatja a félvért. *
- Ha életemmel, vagy halálommal megoltalmazhatom, megteszem. Életem ezentúl a Dwirinthalen családé. -
* Feleli nem kevésbé komolyan, s lassan átveszi a ruhát, s viszonozza a kézfogást. *
- Köszönöm, asszonyom. -
* Hajtja meg magát, miközben a szeme sarkából látja, hogy a korábban látott idősebb sötételf is megérkezik, s mond valamit őseik nyelvén. A szerzetes nem érti, de nem akar kellemetlen helyzetbe kerülni, azért, mert félmeztelenül áll a család tagjai előtt, ezért újra meghajol, először Moon, majd Xiltyn felé, majd elsiet, hogy átöltözzön. *
- Engedelmükkel. -
* Mondja, majd távozik. Gyorsan visszatér a szobájába, hogy lemosakodjon, s úgy vehesse fel az egyenruhát. Mikor visszatér az udvarra, már valóban egy nemesi család személyi testőrének néz ki. Ruhája pontosan ráillik, hamuszürke haja halánték magasságban van összefogva, a többi szabadon hullik vállaira, míg kardja széles fekete bőrövén lóg. Csendben áll meg védence mögött, s várja, hogy mi fog történni. *
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-02 16:15:54
Üzenet elküldve: 2015-05-02 16:15:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Emelet //
* Csendben hallgatja Moon beszámolóját, amiben fény derül hosszas távollétének okára.
Közben a szekrény felől érkező hangok sem kerülik el figyelmét, mik arról árulkodnak, hogy a vendége épp felmaratja a szekrény belső lakkozását. ~ Remélem kijött belőle annyi, hogy most nyakig áll benne. ~ suhan át egy mosoly az arcán. *
- Éppen fontos kísérleteket végeztem, de máris jövök. - * mondja engedelmesen, majd csak úgy az orra alá mormogva teszi hozzá, hogy vendégének most pihenésre van szüksége.
Ekkor a földszint felől ismerős hang hallatszik, s csakhamar Moon is távozik; Xiltyn visszatér szobájába, ahol kiigazítja ingének ujjait, majd vállára kanyarítja fekete felleghajtóját. Készülődés közben ujjai megállapodnak az övébe tűzött tőrökön, amiket visszarak asztalának fiókjába. *
- Elég a hangoskodásból, különben nyakig töltöm a celládat a legmérgesebb kígyókkal. - * mondja jól hallhatóan a szoba sötétségnek, majd sarkon fordul és már megy is végig a folyosón, ahol Rynizzbe ütközik. Legutóbbi találkozásuk óta a hím egészen megférfiasodott, viszont hangjának borízű csengése arról árulkodik, hogy nem épp józan. *
- Hozd a testőröd a kertbe. A matróna ott vár ránk. - * mondja tömören, majd ellép a hím mellett és lesiet az előtérbe vezető lépcsősoron.
Még épp időben érkezik, hogy lássa az egyenruha ünnepélyes átadását, a halott párduc teteme felett. Lassan közelebb sétál, közben szemrevételezi a férfit, ki épp megtiszteltetésben részesül. Első ránézésre sötételfnek mondaná, de közelebb érve elbizonytalanodik Cralan hovatartozását illetően. *
- L'Padan zhah elghinyrr. L'sargtlin ku'lam phor. - * mondja ünnepélyesen a sötételfek torokhangú nyelvén. ~ A párduc halott, a harcos felemelkedik. ~ *
- Csodás préda. - * szól immár mindenki számára érthetően, miközben a fenséges állat holttetemét figyeli. *
* Csendben hallgatja Moon beszámolóját, amiben fény derül hosszas távollétének okára.
Közben a szekrény felől érkező hangok sem kerülik el figyelmét, mik arról árulkodnak, hogy a vendége épp felmaratja a szekrény belső lakkozását. ~ Remélem kijött belőle annyi, hogy most nyakig áll benne. ~ suhan át egy mosoly az arcán. *
- Éppen fontos kísérleteket végeztem, de máris jövök. - * mondja engedelmesen, majd csak úgy az orra alá mormogva teszi hozzá, hogy vendégének most pihenésre van szüksége.
Ekkor a földszint felől ismerős hang hallatszik, s csakhamar Moon is távozik; Xiltyn visszatér szobájába, ahol kiigazítja ingének ujjait, majd vállára kanyarítja fekete felleghajtóját. Készülődés közben ujjai megállapodnak az övébe tűzött tőrökön, amiket visszarak asztalának fiókjába. *
- Elég a hangoskodásból, különben nyakig töltöm a celládat a legmérgesebb kígyókkal. - * mondja jól hallhatóan a szoba sötétségnek, majd sarkon fordul és már megy is végig a folyosón, ahol Rynizzbe ütközik. Legutóbbi találkozásuk óta a hím egészen megférfiasodott, viszont hangjának borízű csengése arról árulkodik, hogy nem épp józan. *
- Hozd a testőröd a kertbe. A matróna ott vár ránk. - * mondja tömören, majd ellép a hím mellett és lesiet az előtérbe vezető lépcsősoron.
Még épp időben érkezik, hogy lássa az egyenruha ünnepélyes átadását, a halott párduc teteme felett. Lassan közelebb sétál, közben szemrevételezi a férfit, ki épp megtiszteltetésben részesül. Első ránézésre sötételfnek mondaná, de közelebb érve elbizonytalanodik Cralan hovatartozását illetően. *
- L'Padan zhah elghinyrr. L'sargtlin ku'lam phor. - * mondja ünnepélyesen a sötételfek torokhangú nyelvén. ~ A párduc halott, a harcos felemelkedik. ~ *
- Csodás préda. - * szól immár mindenki számára érthetően, miközben a fenséges állat holttetemét figyeli. *
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-02 14:44:31
Üzenet elküldve: 2015-05-02 14:44:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Az épületben - Emelet //
* Mivel az ajtó igen hamar kinyílik nincs oka a betörésén tovább gondolkodni. Örömmel fogadja az öreg ölelését.*
- Vendui Xiltyn. *válaszol az ősök nyelvén. A szavak igen csak furcsán hangzanak az ajkairól. Lehet egyszer érdemes volna néhány fontosabb mélységi szót megismernie, olyanokat amiket mások a Kúriából még nem hallottak, csak esetleg azok akik a mélységben születtek.*
- Hogy vagy? Mit csinálsz? *kérdezi majd lelkesen válaszol.*
- Edzésen voltunk a testőrömmel. A próbánk igen jól sikerült viszont véletlenül az utunkba került egy erdei irbisz. *meséli majd hozzáteszi.*
- Pontosabban Démon hajtotta föl. *mondja elgondolkodva majd ismét csodálkozva fülel a szoba mélye felé. Tudja, hogy van bent valaki hisz a hányás jellegzetes hangjait hallja. Egy csepp fintor kíséretében rajzolódik egy mosoly az arcára.*
- Úgy hallom a vendéged nem érzi túl jól magát. *tér ki egy pillanatra a szobában maradottra majd csak úgy az ajtóból néz be, vajon hány italos üveg hever a földön.*
- Ha jobban lesz remélem bemutatod. *kacsint felé bár sejtelme sincs ki és mi okon van az öreg szobájában.*
- Szóval egy szép nagymacskát hoztunk Cralannal. *tér vissza az iménti témára és jut is eszébe azon mód, hogy be kell nézzen a testőr egyenruhájáért a dolgozószobába.*
- Nem tudom mit kezdjünk vele. Meg kellene talán nyúzni, vagy akár kitömni. *néz kérdőn Xilre.*
- Ha szétszedjük akkor a karmait Cralannak ígértem. Elég mélyen belemártotta az oldalába az állat miközben engem védett.
* Ahogy ezeket mondja akkor jut eszében Xiltyn "szobatársának" ismét zajt csapni, kiabálni.*
- Úgy hallom a vendéged elunta a magányt. Gyertek mind a ketten le, nézzük meg együtt a tetemet. *szól a kiabálás hallatán és bár szemöldökeit ráncolja mégis kedvesen mosolyog az öregre.
Ha a helyzet nem volna már így is elég érdekes, most meg lentről hallja, hogy borgőzös hangon szólnak.*
- Valaki még érkezett. *lép hátra majd visszanéz Xiltynre.*
- Két perc múlva találkozunk lent az udvaron és hozd a dörömbölőt is. *szól ellentmondást nem tűrően. Szerencsére a szekrény sorsáról még nem tud. Útja a dolgozószoba felé vezet ahonnan magához veszi az egyenruhát majd a lépcsősor felé veszi az irányt.
Valahol még a lépcsősor előtt találhatja szembe magát Rynizzel. Kíváncsian néz rá, főleg mivel a hím azt ordibálta nőt hozott magának pedig eddigi találkozásaik során szinte mindig azért panaszkodott, hogy ilyen körülmények között nem élhet egy úrhölgy.*
- Üdvözöllek benneteket. *lép közelebb hozzájuk feltételezve, hogy a nő már utolérte a hímet. Karján a testőrparancsnok ruháját tartja. A fekete-ezüst színű ruha a ház testőreinek színe, amíg a fekete-vörös a család hímjeinek harci egyenruhája, vagy éppen gyakorló ruhája. Mindkettőnek mellkas részén egészen halvány ezüstös pókhálón apró fekete pók védelmezi őket.*
- Szóval téged hozott magának Twini. *mondja mosolyogva a nőnek. Sejti nem lesz könnyű dolga unokabátyjával, de örül, hogy van aki állandóan szemmel tartsa háborodott elméjű családtagját.*
- Moonxylwery Dwirinthalen vagyok. *mutatkozik be majd később hozzáteszi *Valamit még el kell intéznem. Mindjárt jövök.
// Udvar //
* Kisiet hisz a párducot az udvaron hagyta és valószínűleg Cralan is még ott tartózkodik mellette. Szemtől szeme áll meg a testőrrel. Tudja, hogy apja mindig különleges ceremóniával avatta a testőröket de most valahogy erre itt sem idő sem pedig hely nincs. Az egyenruhát szépen két tenyerére helyezve nyújtja át a szerzetesnek, majd komolyan teszi hozzá.*
- Kiérdemelted ezt az egyenruhát és vele együtt a megbecsülésünket is. Jogod van a ház javaihoz és védelméhez, és kötelességed a ház javait és tulajdonosait megvédeni. *mondja majd mosolyogva teszi hozzá remélhetőleg miután már átvette Cralan a ruhát.*
- Gratulálok. * kezét szigorú kézfogásra nyújtja.*
- Visszavonulhatsz átöltözni. *engedi útjára a szerzetest a földszinti mosdó felé ő maga pedig tekintetét az irbiszen pihenteti meg.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.02 19:58:52, a következő indokkal:
Kérésre.
* Mivel az ajtó igen hamar kinyílik nincs oka a betörésén tovább gondolkodni. Örömmel fogadja az öreg ölelését.*
- Vendui Xiltyn. *válaszol az ősök nyelvén. A szavak igen csak furcsán hangzanak az ajkairól. Lehet egyszer érdemes volna néhány fontosabb mélységi szót megismernie, olyanokat amiket mások a Kúriából még nem hallottak, csak esetleg azok akik a mélységben születtek.*
- Hogy vagy? Mit csinálsz? *kérdezi majd lelkesen válaszol.*
- Edzésen voltunk a testőrömmel. A próbánk igen jól sikerült viszont véletlenül az utunkba került egy erdei irbisz. *meséli majd hozzáteszi.*
- Pontosabban Démon hajtotta föl. *mondja elgondolkodva majd ismét csodálkozva fülel a szoba mélye felé. Tudja, hogy van bent valaki hisz a hányás jellegzetes hangjait hallja. Egy csepp fintor kíséretében rajzolódik egy mosoly az arcára.*
- Úgy hallom a vendéged nem érzi túl jól magát. *tér ki egy pillanatra a szobában maradottra majd csak úgy az ajtóból néz be, vajon hány italos üveg hever a földön.*
- Ha jobban lesz remélem bemutatod. *kacsint felé bár sejtelme sincs ki és mi okon van az öreg szobájában.*
- Szóval egy szép nagymacskát hoztunk Cralannal. *tér vissza az iménti témára és jut is eszébe azon mód, hogy be kell nézzen a testőr egyenruhájáért a dolgozószobába.*
- Nem tudom mit kezdjünk vele. Meg kellene talán nyúzni, vagy akár kitömni. *néz kérdőn Xilre.*
- Ha szétszedjük akkor a karmait Cralannak ígértem. Elég mélyen belemártotta az oldalába az állat miközben engem védett.
* Ahogy ezeket mondja akkor jut eszében Xiltyn "szobatársának" ismét zajt csapni, kiabálni.*
- Úgy hallom a vendéged elunta a magányt. Gyertek mind a ketten le, nézzük meg együtt a tetemet. *szól a kiabálás hallatán és bár szemöldökeit ráncolja mégis kedvesen mosolyog az öregre.
Ha a helyzet nem volna már így is elég érdekes, most meg lentről hallja, hogy borgőzös hangon szólnak.*
- Valaki még érkezett. *lép hátra majd visszanéz Xiltynre.*
- Két perc múlva találkozunk lent az udvaron és hozd a dörömbölőt is. *szól ellentmondást nem tűrően. Szerencsére a szekrény sorsáról még nem tud. Útja a dolgozószoba felé vezet ahonnan magához veszi az egyenruhát majd a lépcsősor felé veszi az irányt.
Valahol még a lépcsősor előtt találhatja szembe magát Rynizzel. Kíváncsian néz rá, főleg mivel a hím azt ordibálta nőt hozott magának pedig eddigi találkozásaik során szinte mindig azért panaszkodott, hogy ilyen körülmények között nem élhet egy úrhölgy.*
- Üdvözöllek benneteket. *lép közelebb hozzájuk feltételezve, hogy a nő már utolérte a hímet. Karján a testőrparancsnok ruháját tartja. A fekete-ezüst színű ruha a ház testőreinek színe, amíg a fekete-vörös a család hímjeinek harci egyenruhája, vagy éppen gyakorló ruhája. Mindkettőnek mellkas részén egészen halvány ezüstös pókhálón apró fekete pók védelmezi őket.*
- Szóval téged hozott magának Twini. *mondja mosolyogva a nőnek. Sejti nem lesz könnyű dolga unokabátyjával, de örül, hogy van aki állandóan szemmel tartsa háborodott elméjű családtagját.*
- Moonxylwery Dwirinthalen vagyok. *mutatkozik be majd később hozzáteszi *Valamit még el kell intéznem. Mindjárt jövök.
// Udvar //
* Kisiet hisz a párducot az udvaron hagyta és valószínűleg Cralan is még ott tartózkodik mellette. Szemtől szeme áll meg a testőrrel. Tudja, hogy apja mindig különleges ceremóniával avatta a testőröket de most valahogy erre itt sem idő sem pedig hely nincs. Az egyenruhát szépen két tenyerére helyezve nyújtja át a szerzetesnek, majd komolyan teszi hozzá.*
- Kiérdemelted ezt az egyenruhát és vele együtt a megbecsülésünket is. Jogod van a ház javaihoz és védelméhez, és kötelességed a ház javait és tulajdonosait megvédeni. *mondja majd mosolyogva teszi hozzá remélhetőleg miután már átvette Cralan a ruhát.*
- Gratulálok. * kezét szigorú kézfogásra nyújtja.*
- Visszavonulhatsz átöltözni. *engedi útjára a szerzetest a földszinti mosdó felé ő maga pedig tekintetét az irbiszen pihenteti meg.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.02 19:58:52, a következő indokkal:
Kérésre.
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-02 14:02:16
Üzenet elküldve: 2015-05-02 14:02:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Benn- lenn //
*Az erős túlzás, hogy nyugodt szívvel tud az ódon épületben flangálni, általában minden egyes aprócska felülete ijedt borzongássál tölti el, még így, egy bő hat távlatából is. Viszont most az alkohol, s lelkesedés hatására figyelembe sem veszi a rémisztő részleteket.*
-Butaság.
*Legyinti le Esayet, és kezét ragadva máris vonszolja maga után a lépcső irányába.*
-Hallgasd csak.
*Tart rövidke szünetet a szövegelésben, az emelet felé irányítva tekintetét, honnan valóban szűrődnek le kétes zajok. Amit pedig felismer belőle, az épp az imént szólítottak hangja, meg dörömbölés.*
-Remélem nem az én szobám az.
//Fenn//
*Vág aggodalmas képet egy pillanatra, és iramodik máris a lépcső felé.*
-Vagy a tiéd!
*Már eresztve a szőkeség kezét, kettesével szedve a fokokat lohol fel vidoran, az ajtóban álló páros felé toppanva, csinos férfigúnyában, erősen becsiccsentve.*
-Megnézitek az új testőröm?
*Pillantgat a lépcső irányába, honnan Esyae feltűnő alakjára számít.*
A hozzászólás írója (Rynizz Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.02 14:03:00
*Az erős túlzás, hogy nyugodt szívvel tud az ódon épületben flangálni, általában minden egyes aprócska felülete ijedt borzongássál tölti el, még így, egy bő hat távlatából is. Viszont most az alkohol, s lelkesedés hatására figyelembe sem veszi a rémisztő részleteket.*
-Butaság.
*Legyinti le Esayet, és kezét ragadva máris vonszolja maga után a lépcső irányába.*
-Hallgasd csak.
*Tart rövidke szünetet a szövegelésben, az emelet felé irányítva tekintetét, honnan valóban szűrődnek le kétes zajok. Amit pedig felismer belőle, az épp az imént szólítottak hangja, meg dörömbölés.*
-Remélem nem az én szobám az.
//Fenn//
*Vág aggodalmas képet egy pillanatra, és iramodik máris a lépcső felé.*
-Vagy a tiéd!
*Már eresztve a szőkeség kezét, kettesével szedve a fokokat lohol fel vidoran, az ajtóban álló páros felé toppanva, csinos férfigúnyában, erősen becsiccsentve.*
-Megnézitek az új testőröm?
*Pillantgat a lépcső irányába, honnan Esyae feltűnő alakjára számít.*
A hozzászólás írója (Rynizz Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.02 14:03:00
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-01 23:37:52
Üzenet elküldve: 2015-05-01 23:37:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
* A kérdést, a válasz hallatán, már szinte meg is bánta. Esze ágában sem volt magának udvaroltatni. Persze, azért jól esnek neki a szavak, melyek ízes, választékosan megválogatva szólnak. Jelenleg el tudja képzelni, hogy nagy nőfaló volt a férfi fénykorában. Az ilyen szövegért bizony dögleni szoktak a nők. Az ital kevésbé volt jó hatással járására, mint kedvére. A zavarba ejtő bókok után csak mosolyogva hallgatja a férfit, néha megingatva fejét, annak jó kedve, felszabadultsága láttán. Megfordult a fejében, hogy rászól, hogy halkabban, s kevésbé feltűnően viselkedjen, de nincs szíve elrontani a hangulatát, figyel ő kettejük helyett is. *
// Benn- lenn //
* Nem erre számított. Az épület a hold fényében rémisztő lidércként magasodik az ideérkezők felé. Le is lassítja lépteit, hogy a meghökkentségtől vagy a benne ébredő félelemtől. Vagy a kettő együtt van rá ilyen hatással. Mindenesetre gyorsan körbe pillant, lát-e esetleg még házi sírkertet is. De ilyenről nincs szó. Aztán csak megszaporázza lépteit Ryn után, aki mit sem törődve azzal, hogy akár a ház népe rég alszik már vágtázik be a két szárnyú ajtón. Olyan vehemens, mintha legalább egy színpompás arany terembe vezetné be. Valami ilyesmire is számít Es is, legalábbis ha nem is aranyra, de világosabb terekre. Ryn otthonosan mozog, s hozzá szokott már a látványhoz, de számára igen csak megdöbbentő látványt nyújt a fél szerzetet ábrázoló szobor. Sosem látott és hallott ilyenről. Ám nincs ideje jobban szemügyre venni, mivel a másik szinte sürgetve invitálja beljebb, hogy eldicsekedhessen régi önmagával. Legalábbis elsőre, azt hitte. Ám a következő lekicsinylő szavak, melyet magát illeti, szintén meghökkentik. Ez a pár perc, inkább nap megrökönyödések sorozata. Pedig, a képet elnézve, még számára is egy szemrevaló férfi látványát nyújtja. Nyitná is szóra ajkait, hogy rácáfoljon a szavaira, de az már illan is tovább egy családi bemutatás reményében. Még pár pillanatig merőn nézi a képet, s az kiről festették, végül megadva magát, hogy hallgatásra késztették követi. A későre jár már, s nem igazán tarja jó ötletnek, hogy itt most nagy feneket kerítsenek a bemutatásnak. Próbálná is ezt jelezni, de késő. Hangja már harsan is, mint valami udvarmesteré, ki a vendégek érkezését jelenti be egy ünnepélyen. Körbe pillant, hátha előront valaki valamely ajtó mögül a ricsaj hallatán. De egyelőre semmi. *
- Lehet, már alszanak, későre jár már.
// Benn- lenn //
* Nem erre számított. Az épület a hold fényében rémisztő lidércként magasodik az ideérkezők felé. Le is lassítja lépteit, hogy a meghökkentségtől vagy a benne ébredő félelemtől. Vagy a kettő együtt van rá ilyen hatással. Mindenesetre gyorsan körbe pillant, lát-e esetleg még házi sírkertet is. De ilyenről nincs szó. Aztán csak megszaporázza lépteit Ryn után, aki mit sem törődve azzal, hogy akár a ház népe rég alszik már vágtázik be a két szárnyú ajtón. Olyan vehemens, mintha legalább egy színpompás arany terembe vezetné be. Valami ilyesmire is számít Es is, legalábbis ha nem is aranyra, de világosabb terekre. Ryn otthonosan mozog, s hozzá szokott már a látványhoz, de számára igen csak megdöbbentő látványt nyújt a fél szerzetet ábrázoló szobor. Sosem látott és hallott ilyenről. Ám nincs ideje jobban szemügyre venni, mivel a másik szinte sürgetve invitálja beljebb, hogy eldicsekedhessen régi önmagával. Legalábbis elsőre, azt hitte. Ám a következő lekicsinylő szavak, melyet magát illeti, szintén meghökkentik. Ez a pár perc, inkább nap megrökönyödések sorozata. Pedig, a képet elnézve, még számára is egy szemrevaló férfi látványát nyújtja. Nyitná is szóra ajkait, hogy rácáfoljon a szavaira, de az már illan is tovább egy családi bemutatás reményében. Még pár pillanatig merőn nézi a képet, s az kiről festették, végül megadva magát, hogy hallgatásra késztették követi. A későre jár már, s nem igazán tarja jó ötletnek, hogy itt most nagy feneket kerítsenek a bemutatásnak. Próbálná is ezt jelezni, de késő. Hangja már harsan is, mint valami udvarmesteré, ki a vendégek érkezését jelenti be egy ünnepélyen. Körbe pillant, hátha előront valaki valamely ajtó mögül a ricsaj hallatán. De egyelőre semmi. *
- Lehet, már alszanak, későre jár már.
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-01 22:30:16
Üzenet elküldve: 2015-05-01 22:30:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Emelet //
*A vad dörömbölése és üvöltözése közben nem tűnik fel neki se a kinti motoszkálás, se az elhangzó szavak. A szekrény vékonyabb oldalfala néha meg-megreccsen kicsit, de nem akar engedni. Annál inkább kezd teste engedelmeskedni gyomra akaratának. A testmozgás és a félelem miatt viszont egész éber lett, így amikor már érzi hogy eljött az idő, viszonylag tiszta fejjel tudja végiggondolni mi is lenne a legjobb megoldás a problémára. Megoldásnak mondjuk nehezen nevezhető, inkább az elkerülhetetlen legtűrhetőbb kivitelezése. Nagyot nyel és a dörömbölést és ordibálást abbahagyva hátát kicsit jobbra csúsztatja abba a sarokba ahol az ajtó nyílik. Közben kezeivel kitapogatja az ellentétes sarkot és előredőlve fejét annak támasztja. Épp csak sikerül helyzetbe kerülnie amikor már nem tudja tartani tovább. A következő sajnálatos eseményekről elég ha a hangok beszélnek, biztosan egyértelmű hogy mi folyik odabent. Szerencsére így neki csak a lábfeje lesz olyan, de a szekrény fáját szépen ki fogja marni az alkoholos-savas-vacsorás maszlag ami az egyik sarokból indulva lassan szétfolyik az aljzaton. Hát nem hányt még szekrénybe, se nem hányta még össze a saját lábát, de most már ezeket is kipipálhatja. Az elkerülhetetlen hogy a lábához is elérjen a tócsa, de amíg nem mozdul csak az oldala lesz olyan, a talpa alá nem folyik be. Nem mintha sok kedve lenne mocorogni, nem is nagyon tudna hova, marad ugyanúgy előredőlve. Ingujjával megtörli a száját, vesz pár mély lélegzetet, aztán újra halk szavakra nyitja száját.*
- Most már kezdek morcos lenni.
*Ez még talán nem is hallatszik ki, de egy újabb hagy dobbanás követi ahogy jobbjával megint az oldalfalra csap egyet.*
- Engedj! Ki!
*Sokkal kevésbé riadt ordítozás, már-már inkább fenyegetésként hangzik ahogy lassan követi egymást a két hangos szó. Hallatszik hogy igazán mérges, no nem mintha bármit is tudna tenni. Esetleg megharapja, de addig csak nem alacsonyodik.*
*A vad dörömbölése és üvöltözése közben nem tűnik fel neki se a kinti motoszkálás, se az elhangzó szavak. A szekrény vékonyabb oldalfala néha meg-megreccsen kicsit, de nem akar engedni. Annál inkább kezd teste engedelmeskedni gyomra akaratának. A testmozgás és a félelem miatt viszont egész éber lett, így amikor már érzi hogy eljött az idő, viszonylag tiszta fejjel tudja végiggondolni mi is lenne a legjobb megoldás a problémára. Megoldásnak mondjuk nehezen nevezhető, inkább az elkerülhetetlen legtűrhetőbb kivitelezése. Nagyot nyel és a dörömbölést és ordibálást abbahagyva hátát kicsit jobbra csúsztatja abba a sarokba ahol az ajtó nyílik. Közben kezeivel kitapogatja az ellentétes sarkot és előredőlve fejét annak támasztja. Épp csak sikerül helyzetbe kerülnie amikor már nem tudja tartani tovább. A következő sajnálatos eseményekről elég ha a hangok beszélnek, biztosan egyértelmű hogy mi folyik odabent. Szerencsére így neki csak a lábfeje lesz olyan, de a szekrény fáját szépen ki fogja marni az alkoholos-savas-vacsorás maszlag ami az egyik sarokból indulva lassan szétfolyik az aljzaton. Hát nem hányt még szekrénybe, se nem hányta még össze a saját lábát, de most már ezeket is kipipálhatja. Az elkerülhetetlen hogy a lábához is elérjen a tócsa, de amíg nem mozdul csak az oldala lesz olyan, a talpa alá nem folyik be. Nem mintha sok kedve lenne mocorogni, nem is nagyon tudna hova, marad ugyanúgy előredőlve. Ingujjával megtörli a száját, vesz pár mély lélegzetet, aztán újra halk szavakra nyitja száját.*
- Most már kezdek morcos lenni.
*Ez még talán nem is hallatszik ki, de egy újabb hagy dobbanás követi ahogy jobbjával megint az oldalfalra csap egyet.*
- Engedj! Ki!
*Sokkal kevésbé riadt ordítozás, már-már inkább fenyegetésként hangzik ahogy lassan követi egymást a két hangos szó. Hallatszik hogy igazán mérges, no nem mintha bármit is tudna tenni. Esetleg megharapja, de addig csak nem alacsonyodik.*
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-05-01 21:57:29
Üzenet elküldve: 2015-05-01 21:57:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Benn - lenn//
*Érkezve szélesre tárja a kúria kapuját, és természetesen még Esyae előtt vonul beljebb, változatlan hangerővel, mit sem törődve azzal, hogy itthon talán már alszanak.*
-Megjöttünk!
*Üvölt bele a gyéren megvilágított fogadótérbe, az itthoniak bizonnyal totális megelégedésére egy részeg férfi hangján, beszédhiba nélkül, épp figyelmen kívül hagyva az ajtóval szemközt magasodó, fekete, borzalmas, rusnya félig pók-félig nő szobrot. Máris kapva el Esyae kezét, és izgatottan vonszolva önmaga után.*
-Gyere-gyere! Megmutatom hogy néztem ki.
*Húzza maga után, végig a folyosón, sok mélységi, sok családtag festményét elhagyva. Majd lecövekelve egy idős sötételf hölgyet, és egy ifjú mélységi férfit ábrázoló képnél. Vonásaiban tényleg mutat hasonlóságot, bár az ábrázolt alak testesebb, izmosabb. Mosolytalan, komoly arccal mered a világba, egy harcos testtartásával. Jóképű az bizonyos, olyan, aki után megfordulnak a nők, és olyan, aki borzalmasan mutathat selyem estélyiben.*
-Hát nem szörnyű?
*Húzza el száját fintorogva.*
-Karótnyelt, pökhendi, beképzelt.
*Ölti ki nyelvét a képmásra.*
-Nem hogy zabszemet, egy egész szakajtót dugtak fel a se. *Harapja el a mondatot felnevetve, mert úgy egy rendes lány nem beszél.* Hát tudod hova.
*Kacsint a szőkeségre vidáman.*
-Vélemény?
*De igazán válaszra már nem is várva pördül meg.*
-Bemutatlak.
*Szögezi le, és kezd el máris kiabálni.*
-Moon! Xiltyn! Nőt hoztam haza! Magamnak!
*Érkezve szélesre tárja a kúria kapuját, és természetesen még Esyae előtt vonul beljebb, változatlan hangerővel, mit sem törődve azzal, hogy itthon talán már alszanak.*
-Megjöttünk!
*Üvölt bele a gyéren megvilágított fogadótérbe, az itthoniak bizonnyal totális megelégedésére egy részeg férfi hangján, beszédhiba nélkül, épp figyelmen kívül hagyva az ajtóval szemközt magasodó, fekete, borzalmas, rusnya félig pók-félig nő szobrot. Máris kapva el Esyae kezét, és izgatottan vonszolva önmaga után.*
-Gyere-gyere! Megmutatom hogy néztem ki.
*Húzza maga után, végig a folyosón, sok mélységi, sok családtag festményét elhagyva. Majd lecövekelve egy idős sötételf hölgyet, és egy ifjú mélységi férfit ábrázoló képnél. Vonásaiban tényleg mutat hasonlóságot, bár az ábrázolt alak testesebb, izmosabb. Mosolytalan, komoly arccal mered a világba, egy harcos testtartásával. Jóképű az bizonyos, olyan, aki után megfordulnak a nők, és olyan, aki borzalmasan mutathat selyem estélyiben.*
-Hát nem szörnyű?
*Húzza el száját fintorogva.*
-Karótnyelt, pökhendi, beképzelt.
*Ölti ki nyelvét a képmásra.*
-Nem hogy zabszemet, egy egész szakajtót dugtak fel a se. *Harapja el a mondatot felnevetve, mert úgy egy rendes lány nem beszél.* Hát tudod hova.
*Kacsint a szőkeségre vidáman.*
-Vélemény?
*De igazán válaszra már nem is várva pördül meg.*
-Bemutatlak.
*Szögezi le, és kezd el máris kiabálni.*
-Moon! Xiltyn! Nőt hoztam haza! Magamnak!
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-30 18:25:00
Üzenet elküldve: 2015-04-30 18:25:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Emelet //
* ~ Mintha elméláztam volna. ~ figyelmezteti magát. Gondolatai olyannyira magával ragadták, hogy jó ideig csak állt az asztal mögött üveges szemekkel meredt maga elé. A valóságba visszatérve teste kissé megrázkódik és abbahagyja a kések fenését. A monoton, csikorgó hang abbamarad és újra tökéletes csend telepszik a szobára.
~ Mókázzunk. ~ olvad össze minden egy szóba, amin az elmúlt percekben gondolkozott, és már indul is a szekrényhez, mikor hangot ütik meg a fülét. ~ Ébredezik. ~ hallgatja Jeza motoszkálását ami rövid időn belül dörömböléssé növik ki magát, mihez végre kiáltozás is társul. *
- Jezabiel felébredt. - * érkezik válaszul a reszelős hang egészen közelről. *
- Máris kiengedlek. - * mondja barátságosan miközben tenyerét a kitámasztó lécre helyezi, és felkészül rá, hogy az ajtót felrántva egy pontos döféssel a másvilágra küldje a gnómot.
Mielőtt még a terv tetté válna az ajtó felől kopogás hallatszik. ~ Moon. ~ tudatosul benne a hanghoz tartozó személy. Örömöt és némi dühöt érez egyszerre, hisz oly rég találkozott már a nősténnyel, mégis most pont rosszkor bukkan fel.
Elégedetlenül felsóhajt, ahogy az izgalmasnak ígérkező pillanat megszakad. Fejét ingatva ballag az ajtóhoz, léptei alatt a két tőrt az övébe tűzi. *
- Vendui Moon. - * nyit ajtót mosolyogva. Szürke mellénye alatt feltűrt ujjú fekete inget visel házi nadrággal és kényelmes papuccsal. *
- Örülök, hogy megérkeztél. Mintha eonok teltek volna el a legutóbbi találkozásunk óta. - * lép ki a folyosóra, hogy megölelje a nőstényt. *
- Mi jót hoztál? - * érdeklődik megszimatolva Moon nyakát. ~ Izgalom, és fáradtság. ~ jegyzi meg magában, majd az ölelésből kiszakadva visszaáll az ajtónyílásba. *
* ~ Mintha elméláztam volna. ~ figyelmezteti magát. Gondolatai olyannyira magával ragadták, hogy jó ideig csak állt az asztal mögött üveges szemekkel meredt maga elé. A valóságba visszatérve teste kissé megrázkódik és abbahagyja a kések fenését. A monoton, csikorgó hang abbamarad és újra tökéletes csend telepszik a szobára.
~ Mókázzunk. ~ olvad össze minden egy szóba, amin az elmúlt percekben gondolkozott, és már indul is a szekrényhez, mikor hangot ütik meg a fülét. ~ Ébredezik. ~ hallgatja Jeza motoszkálását ami rövid időn belül dörömböléssé növik ki magát, mihez végre kiáltozás is társul. *
- Jezabiel felébredt. - * érkezik válaszul a reszelős hang egészen közelről. *
- Máris kiengedlek. - * mondja barátságosan miközben tenyerét a kitámasztó lécre helyezi, és felkészül rá, hogy az ajtót felrántva egy pontos döféssel a másvilágra küldje a gnómot.
Mielőtt még a terv tetté válna az ajtó felől kopogás hallatszik. ~ Moon. ~ tudatosul benne a hanghoz tartozó személy. Örömöt és némi dühöt érez egyszerre, hisz oly rég találkozott már a nősténnyel, mégis most pont rosszkor bukkan fel.
Elégedetlenül felsóhajt, ahogy az izgalmasnak ígérkező pillanat megszakad. Fejét ingatva ballag az ajtóhoz, léptei alatt a két tőrt az övébe tűzi. *
- Vendui Moon. - * nyit ajtót mosolyogva. Szürke mellénye alatt feltűrt ujjú fekete inget visel házi nadrággal és kényelmes papuccsal. *
- Örülök, hogy megérkeztél. Mintha eonok teltek volna el a legutóbbi találkozásunk óta. - * lép ki a folyosóra, hogy megölelje a nőstényt. *
- Mi jót hoztál? - * érdeklődik megszimatolva Moon nyakát. ~ Izgalom, és fáradtság. ~ jegyzi meg magában, majd az ölelésből kiszakadva visszaáll az ajtónyílásba. *
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-28 09:35:56
Üzenet elküldve: 2015-04-28 09:35:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Az épületben //
* A napszakhoz képest meglehetősen gyorsan sikerül elintézni a behatolók átadását, így a szerzetes hamarosan ismét Hajnal nyergében találja magát. Moon elfogadja, hogy meg kell várni az őrség küldöttét, így biztosítva van a mai napi nyugalmuk. *
- Az igazat megvallva, nem bánom ezt a kis pihenőt. Nem úgy sikerült az edzés, ahogy terveztük, de legalább olyan kemény volt. -
* Mondja, miközben átvágnak a gazdagnegyeden, egyenesen a kúriához. Útjuk az istállóhoz vezet, ahol kikötik a fáradt hátasokat. A mélységi hölgy rögtön a dolgára siet, de várakozásra kéri a testőrt. *
- Természetesen megvárom, Asszonyom. De ha kérhetem, lenne szíves az egyenruhámat elhozni? -
* Kérdezi végigmutatva csupasz felsőtestén, ami egyeseknek talán kellemes látvány, de nem illik egy testőrparancsnoknak. Míg Moon távol van, Cralan lecsutaklja a lovakat, majd az irbisz tetemét fekteti ki úgy, mintha éppen most aludna el. *
- Igazán sajnálom. Jó vadász vált volna belőled. -
* Suttogja a tetemnek, miközben leveszi róla átvérzett és felhasított ujjasát. Mellkasán és az alkarján a sebek ugyan begyógyultak, de a hegek és egy kis tompa fájdalom azért megmaradt emlékezetőnek. *
* A napszakhoz képest meglehetősen gyorsan sikerül elintézni a behatolók átadását, így a szerzetes hamarosan ismét Hajnal nyergében találja magát. Moon elfogadja, hogy meg kell várni az őrség küldöttét, így biztosítva van a mai napi nyugalmuk. *
- Az igazat megvallva, nem bánom ezt a kis pihenőt. Nem úgy sikerült az edzés, ahogy terveztük, de legalább olyan kemény volt. -
* Mondja, miközben átvágnak a gazdagnegyeden, egyenesen a kúriához. Útjuk az istállóhoz vezet, ahol kikötik a fáradt hátasokat. A mélységi hölgy rögtön a dolgára siet, de várakozásra kéri a testőrt. *
- Természetesen megvárom, Asszonyom. De ha kérhetem, lenne szíves az egyenruhámat elhozni? -
* Kérdezi végigmutatva csupasz felsőtestén, ami egyeseknek talán kellemes látvány, de nem illik egy testőrparancsnoknak. Míg Moon távol van, Cralan lecsutaklja a lovakat, majd az irbisz tetemét fekteti ki úgy, mintha éppen most aludna el. *
- Igazán sajnálom. Jó vadász vált volna belőled. -
* Suttogja a tetemnek, miközben leveszi róla átvérzett és felhasított ujjasát. Mellkasán és az alkarján a sebek ugyan begyógyultak, de a hegek és egy kis tompa fájdalom azért megmaradt emlékezetőnek. *
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-28 07:33:36
Üzenet elküldve: 2015-04-28 07:33:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Az épületben//
* Hajnalban érkeznek vissza Cralanal, a sérült Démonnal és a halott párduccal. Furcsa menet lehettek a Gazdagnegyed utcáin amint a két ló végigvonult a szerzetes által gallyakból készített hordággyal.
Amint belépnek a nagykapun Démon hátravonul a kutyaházba és ott pihen le. Moon ha szembetalálkozik Gidel azonnal utasítja, hogy vigyen a kutyának erősítő főzettel átitatott ételt. Remélhetőleg ennek köszönhetően a kedves jószág hamar rendbe jön.
A lovakat az istállóba vezetik, őket is ellátják viszont az irbisz tetemét egyelőre a legegyszerűbben az udvar közepén hagyják.*
- Az állatot meg kell nyúzni. *szól Cralannak majd jókedvűen teszi hozzá, hisz végre ismét otthon vannak.*
- Ha éhes vagy nézz be a konyhára. Ha nem akkor várj meg itt amíg megnézem mit csinál a nagyapám. *mondja és már lendületből indul is meg, hogy belépjen a főajtón majd áthaladva a vendégfogadón megérkezzen a lépcsősor elé. Azokon is vidáman szalad fel, hogy a következő pillanatban lassabbra fogja a lépteit és megfontoltan vonuljon végig a folyosón. A központi részen, saját szobájával szemben van a nagyapja szobája így ott állapodik meg majd kopogtat be az ajtón.*
- Xiltyn ébren vagy? *kérdezi félhangosan mert annyit azért nem ér a vad, hogy ezért felébressze az öreget. Körülbelül ekkor hallhatja meg bentről a kiabálást.*
- Papa, mit csinálsz? *kopogtat valamivel határozottabban és ha bentről további zajt hall akkor el is várja az ajtó kinyitását.*
- Hoztam valami érdekeset. Szeretném ha megnéznéd. *teszi még hozzá hallgatózva, felkészülve arra, hogy ha szükséges kinyissa, feltörje az ajtót.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.28 07:34:39
* Hajnalban érkeznek vissza Cralanal, a sérült Démonnal és a halott párduccal. Furcsa menet lehettek a Gazdagnegyed utcáin amint a két ló végigvonult a szerzetes által gallyakból készített hordággyal.
Amint belépnek a nagykapun Démon hátravonul a kutyaházba és ott pihen le. Moon ha szembetalálkozik Gidel azonnal utasítja, hogy vigyen a kutyának erősítő főzettel átitatott ételt. Remélhetőleg ennek köszönhetően a kedves jószág hamar rendbe jön.
A lovakat az istállóba vezetik, őket is ellátják viszont az irbisz tetemét egyelőre a legegyszerűbben az udvar közepén hagyják.*
- Az állatot meg kell nyúzni. *szól Cralannak majd jókedvűen teszi hozzá, hisz végre ismét otthon vannak.*
- Ha éhes vagy nézz be a konyhára. Ha nem akkor várj meg itt amíg megnézem mit csinál a nagyapám. *mondja és már lendületből indul is meg, hogy belépjen a főajtón majd áthaladva a vendégfogadón megérkezzen a lépcsősor elé. Azokon is vidáman szalad fel, hogy a következő pillanatban lassabbra fogja a lépteit és megfontoltan vonuljon végig a folyosón. A központi részen, saját szobájával szemben van a nagyapja szobája így ott állapodik meg majd kopogtat be az ajtón.*
- Xiltyn ébren vagy? *kérdezi félhangosan mert annyit azért nem ér a vad, hogy ezért felébressze az öreget. Körülbelül ekkor hallhatja meg bentről a kiabálást.*
- Papa, mit csinálsz? *kopogtat valamivel határozottabban és ha bentről további zajt hall akkor el is várja az ajtó kinyitását.*
- Hoztam valami érdekeset. Szeretném ha megnéznéd. *teszi még hozzá hallgatózva, felkészülve arra, hogy ha szükséges kinyissa, feltörje az ajtót.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.28 07:34:39
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-27 17:28:31
Üzenet elküldve: 2015-04-27 17:28:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
*Egy rövid ideig még ásítozva üldögél az ágyon, majd bakancsát magára kapva feláll.*
- Ennél már csak frissebbek legyünk.*morran fel.
Táskájából előveszi fenőkövét majd egy gyors élesítés a fejsze élén. Hüvelykujját végighúzza rajta néhányszor, amíg egy kevéske vér nem serken ki. Ekkor már elég élesnek véli és felakasztja a hátára majd a zsákokat is magához veszi.*
- Indulhatunk.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.28 12:34:02, a következő indokkal:
Itt nincs istálló.
*Egy rövid ideig még ásítozva üldögél az ágyon, majd bakancsát magára kapva feláll.*
- Ennél már csak frissebbek legyünk.*morran fel.
Táskájából előveszi fenőkövét majd egy gyors élesítés a fejsze élén. Hüvelykujját végighúzza rajta néhányszor, amíg egy kevéske vér nem serken ki. Ekkor már elég élesnek véli és felakasztja a hátára majd a zsákokat is magához veszi.*
- Indulhatunk.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.28 12:34:02, a következő indokkal:
Itt nincs istálló.
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-27 17:10:05
Üzenet elküldve: 2015-04-27 17:10:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Xiltyn //
*Biztos nem támadna jobb kedve ha hallaná a mélységi mondókáját, álmatlan álmába viszont nem hatolnak be a szavak, se a léptek kopogása. Ordibálás, dörömbölés, egy vödör hideg víz, vagy az élve megnyúzáshoz társuló fájdalom biztosan elegendő lenne, de ezek híján halkan szuszogva hortyog a sötétségben. Az utolsó lehetőségre lehet hogy még sor kerül az este, de helyzetéből kifolyólag akkor sem tudna menekülni ha magánál lenne. Pedig ő csak ünnepelni akart, és megosztani a világgal a csodát amit legújabb kutatásainak hála végre képes lenne megvalósítani. Nem biztos hogy a túlzott alkoholfogyasztás a legjobb választás volt, de mindenkinek vannak hibái. Bár nem sűrű történés, de nem ez az első alkalom hogy többet ivott a kelleténél, viszont akár így kár úgy, valószínűleg ez lesz az utolsó. Az viszont első alkalom lenne ha nem ébredne fel a készülődő öklendezésre. Szerencsére testének belső riasztói annyira nincsenek hozzászokva az ilyen eseményekhez hogy beletörődjenek abba ami nemsokára történni fog. A vészjósló érzésre felriad, de persze hirtelen fogalma sincs hol van, csak az hogy nagyon hamar találnia kellene egy vödröt vagy hasonlót különben nem lesz jó vége. Megpróbál előre indulva felállni de valamibe beleütközik. A sötétben is felismeri a bőréhez simuló hideg tükör érintését ami a szekrényajtó belsejét borítja, azon végigtapogatózva szenvedi magát álló helyzetbe. A hirtelen támadó riadtság és félelem kicsit késlelteti az elkerülhetetlent, de az adrenalinhullámtól legalább tisztábban tudja végiggondolni mi is a helyzet. A már így is repedt tükörrel nem lenne szerencsés ujjat húzni így inkább a belső (remélhetőleg gyengébb) oldalfalon kezd vad dörömbölésbe.*
- Hé!
*Itt hangja kissé elcsuklik és a dörömbölés is tart egy szünetet mikor baljával szája elé kap és visszanyeli a hányinger első próbálkozását, de az ezzel járó hangjelenség is lehet hogy eljut fogvatartója füleiig.*
- Engedj ki! Engedj ki azonnal! Segítség!
*Kihasználja első győzelmét hogy folytassa amit elkezdett. Hátát a másik oldalnak támasztva dörömböl kétségbeesetten a szekrény vékonyabbik falán, két kézzel és jobb lábával egyszerre. Még az is lehet hogy a belső válaszfal elég gyenge ahhoz hogy előbb-utóbb engedjen az ütlegelésnek, de a keletkező hangos dübörgés és rémült ordítozás is talán elér valamilyen sikert. Még sosem volt szerencséje összehányni magát és minden tőle telhetőt megtesz hogy ez így is maradjon, de valaminek nagyon gyorsan történnie kell ahhoz hogy megússza a látszólag már elkerülhetetlent.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.27 17:20:22
*Biztos nem támadna jobb kedve ha hallaná a mélységi mondókáját, álmatlan álmába viszont nem hatolnak be a szavak, se a léptek kopogása. Ordibálás, dörömbölés, egy vödör hideg víz, vagy az élve megnyúzáshoz társuló fájdalom biztosan elegendő lenne, de ezek híján halkan szuszogva hortyog a sötétségben. Az utolsó lehetőségre lehet hogy még sor kerül az este, de helyzetéből kifolyólag akkor sem tudna menekülni ha magánál lenne. Pedig ő csak ünnepelni akart, és megosztani a világgal a csodát amit legújabb kutatásainak hála végre képes lenne megvalósítani. Nem biztos hogy a túlzott alkoholfogyasztás a legjobb választás volt, de mindenkinek vannak hibái. Bár nem sűrű történés, de nem ez az első alkalom hogy többet ivott a kelleténél, viszont akár így kár úgy, valószínűleg ez lesz az utolsó. Az viszont első alkalom lenne ha nem ébredne fel a készülődő öklendezésre. Szerencsére testének belső riasztói annyira nincsenek hozzászokva az ilyen eseményekhez hogy beletörődjenek abba ami nemsokára történni fog. A vészjósló érzésre felriad, de persze hirtelen fogalma sincs hol van, csak az hogy nagyon hamar találnia kellene egy vödröt vagy hasonlót különben nem lesz jó vége. Megpróbál előre indulva felállni de valamibe beleütközik. A sötétben is felismeri a bőréhez simuló hideg tükör érintését ami a szekrényajtó belsejét borítja, azon végigtapogatózva szenvedi magát álló helyzetbe. A hirtelen támadó riadtság és félelem kicsit késlelteti az elkerülhetetlent, de az adrenalinhullámtól legalább tisztábban tudja végiggondolni mi is a helyzet. A már így is repedt tükörrel nem lenne szerencsés ujjat húzni így inkább a belső (remélhetőleg gyengébb) oldalfalon kezd vad dörömbölésbe.*
- Hé!
*Itt hangja kissé elcsuklik és a dörömbölés is tart egy szünetet mikor baljával szája elé kap és visszanyeli a hányinger első próbálkozását, de az ezzel járó hangjelenség is lehet hogy eljut fogvatartója füleiig.*
- Engedj ki! Engedj ki azonnal! Segítség!
*Kihasználja első győzelmét hogy folytassa amit elkezdett. Hátát a másik oldalnak támasztva dörömböl kétségbeesetten a szekrény vékonyabbik falán, két kézzel és jobb lábával egyszerre. Még az is lehet hogy a belső válaszfal elég gyenge ahhoz hogy előbb-utóbb engedjen az ütlegelésnek, de a keletkező hangos dübörgés és rémült ordítozás is talán elér valamilyen sikert. Még sosem volt szerencséje összehányni magát és minden tőle telhetőt megtesz hogy ez így is maradjon, de valaminek nagyon gyorsan történnie kell ahhoz hogy megússza a látszólag már elkerülhetetlent.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.27 17:20:22
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-27 16:05:00
Üzenet elküldve: 2015-04-27 16:05:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Jeza //
* Miután az szekrény ajtaja bevágódik a gnőm mögött, Xiltyn kiragad egy deszkát a földön heverő halomból és egyik végét a kilincs alá helyezi kitámasztva az ajtót.
Két tenyerét összedörzsölve áll egy ideig a szekrény előtt, de mikor se kaparászást, se sikítozást nem hall unottan megfordul és visszaballag az asztalához. ~ Jól beverhette a fejét. ~ huppan le székére, majd elfújja az olajlámpást pislákoló lángját s így újra teljes sötétség költözik a szobába.
A kemény munka végeztével nyújtózik egyet, és a fogdaként szolgáló bútordarab felé pislog. *
- Pókok odvában, gnómot fogott a Kígyó. - * mormol maga elé miközben kihúzza az asztal egyik fiókját ahonnan két lapos pengéjű tőrt helyez az asztalra. * - De a gnóm hasonlatos biz a kígyókhoz. Ha levedli bőrét új értelmet nyer létezése. - * elegáns mozdulatokkal tűri fel ingének két ujját, s a következő pillanatban már ott is vannak a tőrök fekete ujjai között.
Csak úgy szórakozásból elkezdi húzogatni őket egymáson, így a pengék csikorgó hangot hallatnak. *
- A hátsóján jó puha a bőre, kesztyű lesz a hideg őszre. Hátának kiterjedése, elegendő egy pár cipellőre. - * dudorászik a késeket fenve. ~ Valószínűleg eléggé kiütötte magát ahhoz, hogy ne is érezze mi történik vele. No de majd ha felébred. Lesz nagy meglepetés. ~ nyalja végig ajakit és az ajtóhoz sétál ami még mindig résnyire nyitva van. Kikukkant a folyosóra, majd amikor senkit sem lát, becsukja az ajtót és visszaballag az asztalhoz.
~ Szükség lenne egy kísérleti asztalra. ~ morfondírozik a régi szép időkön. Az Égboltfürkészben volt egy szobája amiben minden megvolt a kísérletezéshez. Asztal szíjjakkal, kés készletek, mérgek; Egyszóval minden amire csak szüksége lehet egy magafajtának a kísérletezéshez. A kísérletek célja pedig általában a régi, használhatatlan "tárgyakból", új jól funkcionáló holmikat alkotni.
Álmodozó tekintete újra a szekrényre téved, és ajkain oly mosoly tükröződik, amitől még a jegesmedve ereiben is megfagyna a vér. *
* Miután az szekrény ajtaja bevágódik a gnőm mögött, Xiltyn kiragad egy deszkát a földön heverő halomból és egyik végét a kilincs alá helyezi kitámasztva az ajtót.
Két tenyerét összedörzsölve áll egy ideig a szekrény előtt, de mikor se kaparászást, se sikítozást nem hall unottan megfordul és visszaballag az asztalához. ~ Jól beverhette a fejét. ~ huppan le székére, majd elfújja az olajlámpást pislákoló lángját s így újra teljes sötétség költözik a szobába.
A kemény munka végeztével nyújtózik egyet, és a fogdaként szolgáló bútordarab felé pislog. *
- Pókok odvában, gnómot fogott a Kígyó. - * mormol maga elé miközben kihúzza az asztal egyik fiókját ahonnan két lapos pengéjű tőrt helyez az asztalra. * - De a gnóm hasonlatos biz a kígyókhoz. Ha levedli bőrét új értelmet nyer létezése. - * elegáns mozdulatokkal tűri fel ingének két ujját, s a következő pillanatban már ott is vannak a tőrök fekete ujjai között.
Csak úgy szórakozásból elkezdi húzogatni őket egymáson, így a pengék csikorgó hangot hallatnak. *
- A hátsóján jó puha a bőre, kesztyű lesz a hideg őszre. Hátának kiterjedése, elegendő egy pár cipellőre. - * dudorászik a késeket fenve. ~ Valószínűleg eléggé kiütötte magát ahhoz, hogy ne is érezze mi történik vele. No de majd ha felébred. Lesz nagy meglepetés. ~ nyalja végig ajakit és az ajtóhoz sétál ami még mindig résnyire nyitva van. Kikukkant a folyosóra, majd amikor senkit sem lát, becsukja az ajtót és visszaballag az asztalhoz.
~ Szükség lenne egy kísérleti asztalra. ~ morfondírozik a régi szép időkön. Az Égboltfürkészben volt egy szobája amiben minden megvolt a kísérletezéshez. Asztal szíjjakkal, kés készletek, mérgek; Egyszóval minden amire csak szüksége lehet egy magafajtának a kísérletezéshez. A kísérletek célja pedig általában a régi, használhatatlan "tárgyakból", új jól funkcionáló holmikat alkotni.
Álmodozó tekintete újra a szekrényre téved, és ajkain oly mosoly tükröződik, amitől még a jegesmedve ereiben is megfagyna a vér. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760