Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-27 00:36:56
Üzenet elküldve: 2015-04-27 00:36:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel //
*Elkapja a felé hajított üveget, letépi a dugót, s nagyot húz belőle.*
-Mindjárt jobb.*Morog, s az asztalra csapja az üveget. Ideje összeszedni a cókmókját. Először is a kígyót elhelyezi a nyereg táskában, aztán előszedi a vértet is. Nem veszi fel, elég lesz a város határain kívül magára szenvednie, de azért beteszi a többi cucc közé. Egy bőr mellvért, egy részes kialakítású, viszonylag könnyű, de ellenálló darab. Persze nem egy teljes vért, főleg vágások ellen kiváló. Egy kard szúrást vagy lándzsadöfést már nem állít meg, talán valamennyit levesz a lendületből, és tompít, de azért jobb tudni mire való a páncél amit csatában hord a mélységi. Megszemléli, bólint, s elrámolja.*
~ Huh... de rohadt rég volt rajtam ~
*Ha minden kész, s úgy ítéli meg hogy a szakállas is összekaparta magát, vállára veszi nyereg táskákat, s felkapja az egyik kajás zsákot.*
-Ha kész vagy, menjünk.*Ha a másiknál is minden rendben, már indul is kifelé a szobából, le a lépcsőn, ahol int a sasnak is, hogy menet van. Kilép a bejárati ajtón, s megindul az istálló felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.28 12:33:51, a következő indokkal:
Itt nincs istálló. A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Elkapja a felé hajított üveget, letépi a dugót, s nagyot húz belőle.*
-Mindjárt jobb.*Morog, s az asztalra csapja az üveget. Ideje összeszedni a cókmókját. Először is a kígyót elhelyezi a nyereg táskában, aztán előszedi a vértet is. Nem veszi fel, elég lesz a város határain kívül magára szenvednie, de azért beteszi a többi cucc közé. Egy bőr mellvért, egy részes kialakítású, viszonylag könnyű, de ellenálló darab. Persze nem egy teljes vért, főleg vágások ellen kiváló. Egy kard szúrást vagy lándzsadöfést már nem állít meg, talán valamennyit levesz a lendületből, és tompít, de azért jobb tudni mire való a páncél amit csatában hord a mélységi. Megszemléli, bólint, s elrámolja.*
~ Huh... de rohadt rég volt rajtam ~
*Ha minden kész, s úgy ítéli meg hogy a szakállas is összekaparta magát, vállára veszi nyereg táskákat, s felkapja az egyik kajás zsákot.*
-Ha kész vagy, menjünk.*Ha a másiknál is minden rendben, már indul is kifelé a szobából, le a lépcsőn, ahol int a sasnak is, hogy menet van. Kilép a bejárati ajtón, s megindul az istálló felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.28 12:33:51, a következő indokkal:
Itt nincs istálló. A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-26 21:38:02
Üzenet elküldve: 2015-04-26 21:38:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszaka//
*Tovább marad ébren mint az elf, különös fáradtság most nem gyötri. A kocsmában a rövid ejtőzés azért még mindig egy kisujjnyi energiát táplált a szervezetébe. Egy idő után azért már az ő szeme is leragad és végül elalszik. Akárcsak az elf, ő is álmodik.
A falon áll kint és egy lécet tesz az egyik lőréshez. A füle mellett nyílvessző suhan, a fülcimpáján vér folyik. Mellette Traggor Mervord holtan rogy össze, a szeméből húsz centis vessző áll, a feje hátsó oldalán a vége kilóg. A kürt felharsan, Uraf magára kap egy köpenyt és a kezébe veszi a fejszét. A távoli bánya bejáratnál egy lovas áll csak, íját újra felhúzza és lő. A fal közepén áll meg. Lassan elkezdenek többen gyülekezni. Uraf alig ocsúdik fel, már több tucat megvadult vadember rohamozza őket, néhányuk igazi berzerkerként csépeli a falat, miközben fejükből patakzik a vér amit a falakról repülő kövek okoznak. Néhány törp, maga Uraf is kitör a kapun és ölni kezd. Bár tudja, hogy akkor mi történt, álmában másképp fejeződik be. Alig rohan ki a kapun egy bunkó egyenesen az arcába szalad, ő pedig elterül. Fölötte az egyik barbár egy dárdát döf belé.*
//Reggel//
*Az elf hangja zavarja fel a félálomból, halkan morran egyet majd elgémberedett tagjait még fekvő helyzetben megmozgatva ül fel. Bár haja nem kócolódik nagyon össze, szakálla ide-oda áll. A "hogyan-aludtál" kérdésre egy ásítást követően rövid választ ad.*
- Fekve.
*Reggelenként nem túl beszédes, ezért bármi duma nélkül kikapja a zsákból az egyik üveg whiskyt majd ügyesen odadobja az elfnek.*
*Tovább marad ébren mint az elf, különös fáradtság most nem gyötri. A kocsmában a rövid ejtőzés azért még mindig egy kisujjnyi energiát táplált a szervezetébe. Egy idő után azért már az ő szeme is leragad és végül elalszik. Akárcsak az elf, ő is álmodik.
A falon áll kint és egy lécet tesz az egyik lőréshez. A füle mellett nyílvessző suhan, a fülcimpáján vér folyik. Mellette Traggor Mervord holtan rogy össze, a szeméből húsz centis vessző áll, a feje hátsó oldalán a vége kilóg. A kürt felharsan, Uraf magára kap egy köpenyt és a kezébe veszi a fejszét. A távoli bánya bejáratnál egy lovas áll csak, íját újra felhúzza és lő. A fal közepén áll meg. Lassan elkezdenek többen gyülekezni. Uraf alig ocsúdik fel, már több tucat megvadult vadember rohamozza őket, néhányuk igazi berzerkerként csépeli a falat, miközben fejükből patakzik a vér amit a falakról repülő kövek okoznak. Néhány törp, maga Uraf is kitör a kapun és ölni kezd. Bár tudja, hogy akkor mi történt, álmában másképp fejeződik be. Alig rohan ki a kapun egy bunkó egyenesen az arcába szalad, ő pedig elterül. Fölötte az egyik barbár egy dárdát döf belé.*
//Reggel//
*Az elf hangja zavarja fel a félálomból, halkan morran egyet majd elgémberedett tagjait még fekvő helyzetben megmozgatva ül fel. Bár haja nem kócolódik nagyon össze, szakálla ide-oda áll. A "hogyan-aludtál" kérdésre egy ásítást követően rövid választ ad.*
- Fekve.
*Reggelenként nem túl beszédes, ezért bármi duma nélkül kikapja a zsákból az egyik üveg whiskyt majd ügyesen odadobja az elfnek.*
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-26 21:20:44
Üzenet elküldve: 2015-04-26 21:20:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Éjszaka //
*Ha nincs kérdés, az a legjobb. Ő is elterül a saját ágyában, s még mielőtt feje párnát érne, hangosan horkolni kezd. Messzi távolban jár álmában, gyermekkorában, a mélyben, olyan sötét helyeken, és lények közt, melyre ma már senki sem emlékszik.
Azt a napot éli át újra, melyet minden idegszálával gyűlöl. Azt az emléket, mely lassan 90 éve kínozza, de időnként, ahogy ma éjszaka is. Előjön. A pókisten. Olyan mélyen égett a tudatába a látványa, hogy amíg csak levegő van a tüdejében, amíg ver a szíve maga elé tudja idézni. Minden egyes részletét az áldozati rítusnak. Érzi csuklóin a láncokat, hallja fülében a sikolyokat, és érzi a mindent beterítő vér szagot. Még arra a pillanatra is emlékszik, mikor ő következett. A hosszú pillanatra mikor a lény lélegzetét érezte, a fájdalomra, amint a csáprágó átszúrta a bőrét, és arra a furcsa döbbenetre, amit kiváltott elméik összekapcsolódása. Hallotta a pókot, érezte a pókot. Egybefolyt a tudatuk, és a lény másképp döntött.
Sose mondta el senkinek, mit hallott, és mit látott annak a szőrös nyolc lábú dögnek a fejében. Azonnal megölték volna, ha kiderül.
A vére, mondták akkoriban a papnők nem tetszett a pókistennek. Igy került a testőrök közé, s ezért küldték a felszínre is. Ő volt a fiú akinek a vére nem ízlett a szörnyetegnek.*
// Reggel //
*A nap első sugarával ébred. Lassan nyitja ki a csipáit, de mivel tegnap nem ivott sokat, így nem kínszenvedés a feltápászkodás. Vagyis, de... mert így viszont minden rohadt fájó testrészét érzi, az összes sebhellyel együtt. Némi bemozgatás nélkül gyakorlatilag talpra se képes állni, és az is kőkemény szitkozódás közepette sikerül. Ha egyszer már forog a könyök, a térd, a váll, akkor már megy. Az első mozdulatok az irgalmatlanul rosszak.*
-Héé koma, reggel van!*Morran a másik aggastyánnak.* Ideje gatyába rázni magunkat.*Azzal neki is áll felhúzni a csizmáit. Indulni akar, mielőtt még a ház népe felfedezi az ital készlet megcsappanását.*
-Hogy aludtál?*Kérdi.* Dobj ide egy üveg whiskyt. Mindjárt megőrülök ha józanul kell neki indulnunk.
*Ha nincs kérdés, az a legjobb. Ő is elterül a saját ágyában, s még mielőtt feje párnát érne, hangosan horkolni kezd. Messzi távolban jár álmában, gyermekkorában, a mélyben, olyan sötét helyeken, és lények közt, melyre ma már senki sem emlékszik.
Azt a napot éli át újra, melyet minden idegszálával gyűlöl. Azt az emléket, mely lassan 90 éve kínozza, de időnként, ahogy ma éjszaka is. Előjön. A pókisten. Olyan mélyen égett a tudatába a látványa, hogy amíg csak levegő van a tüdejében, amíg ver a szíve maga elé tudja idézni. Minden egyes részletét az áldozati rítusnak. Érzi csuklóin a láncokat, hallja fülében a sikolyokat, és érzi a mindent beterítő vér szagot. Még arra a pillanatra is emlékszik, mikor ő következett. A hosszú pillanatra mikor a lény lélegzetét érezte, a fájdalomra, amint a csáprágó átszúrta a bőrét, és arra a furcsa döbbenetre, amit kiváltott elméik összekapcsolódása. Hallotta a pókot, érezte a pókot. Egybefolyt a tudatuk, és a lény másképp döntött.
Sose mondta el senkinek, mit hallott, és mit látott annak a szőrös nyolc lábú dögnek a fejében. Azonnal megölték volna, ha kiderül.
A vére, mondták akkoriban a papnők nem tetszett a pókistennek. Igy került a testőrök közé, s ezért küldték a felszínre is. Ő volt a fiú akinek a vére nem ízlett a szörnyetegnek.*
// Reggel //
*A nap első sugarával ébred. Lassan nyitja ki a csipáit, de mivel tegnap nem ivott sokat, így nem kínszenvedés a feltápászkodás. Vagyis, de... mert így viszont minden rohadt fájó testrészét érzi, az összes sebhellyel együtt. Némi bemozgatás nélkül gyakorlatilag talpra se képes állni, és az is kőkemény szitkozódás közepette sikerül. Ha egyszer már forog a könyök, a térd, a váll, akkor már megy. Az első mozdulatok az irgalmatlanul rosszak.*
-Héé koma, reggel van!*Morran a másik aggastyánnak.* Ideje gatyába rázni magunkat.*Azzal neki is áll felhúzni a csizmáit. Indulni akar, mielőtt még a ház népe felfedezi az ital készlet megcsappanását.*
-Hogy aludtál?*Kérdi.* Dobj ide egy üveg whiskyt. Mindjárt megőrülök ha józanul kell neki indulnunk.
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-26 20:56:46
Üzenet elküldve: 2015-04-26 20:56:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszaka//
*A fáklya ötletet elveti, s bár nincs kifejezetten világos számára jól eltájékozódik a sötétbe.*
- Nem kell ide fáklya! Nem vagyok az a bukdácsoló, barátom!
*Lépteit szaporán szedi, gyorsan követi az elfet alig-alig marad le, az is csak a lépcsők miatt. Tömpe lábai nem szoktak hozzá.
A csörgést hallva elsőre poénra veszi és halkan felgöcög.*
- Talán egy csörgődobos, goblint rejtegetsz az egyik matrac alatt?
*Aztán amint meglátja a hüllőt, egy pillanatra meghökkenve bámul az állat apró szemeibe.*
- Átkozott ég, és még azt hittem nekem van furcsa állatom!
*A kölyök farkasa odahaza, ehhez mérten semmi. Kevés kígyót látott életébe, azok pedig egyszerű apró mocsári lények voltak.*
- Ne aggódj, nem simogatok olyan állatot amit nem fed bunda.
*Mikor a kígyó visszakerül a helyére, kicsit felsóhajt majd lerakja a zsákokat az ideiglenes ágya mellé és a csizmája levétele után elterül az ágyban.*
- Azt hiszem egyelőre, nincs semmi kérdésem.
*A fáklya ötletet elveti, s bár nincs kifejezetten világos számára jól eltájékozódik a sötétbe.*
- Nem kell ide fáklya! Nem vagyok az a bukdácsoló, barátom!
*Lépteit szaporán szedi, gyorsan követi az elfet alig-alig marad le, az is csak a lépcsők miatt. Tömpe lábai nem szoktak hozzá.
A csörgést hallva elsőre poénra veszi és halkan felgöcög.*
- Talán egy csörgődobos, goblint rejtegetsz az egyik matrac alatt?
*Aztán amint meglátja a hüllőt, egy pillanatra meghökkenve bámul az állat apró szemeibe.*
- Átkozott ég, és még azt hittem nekem van furcsa állatom!
*A kölyök farkasa odahaza, ehhez mérten semmi. Kevés kígyót látott életébe, azok pedig egyszerű apró mocsári lények voltak.*
- Ne aggódj, nem simogatok olyan állatot amit nem fed bunda.
*Mikor a kígyó visszakerül a helyére, kicsit felsóhajt majd lerakja a zsákokat az ideiglenes ágya mellé és a csizmája levétele után elterül az ágyban.*
- Azt hiszem egyelőre, nincs semmi kérdésem.
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-26 15:52:05
Üzenet elküldve: 2015-04-26 15:52:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Éjszaka //
*Az éj sötét leple körbeöleli ahogy beleveszik a folyosó árnyékaiba. Neki nincs szüksége fáklyákra hogy lásson. Csak parázsló, vörös szeme villan elő, mikor pillantását hátra veti a törpére.*
-Gyújt meg egy fáklyát, és nem buksz orra.*Mondja vigyorogva a felmálházott törpnek. Jó lenne, ha nem vernék fel az egész házat egy hatalmas eséssel, és az abból fakadó csörömpöléssel.
Lassan halad, nincs oka sietni, lényegében kész vannak. Nyitja az ajtót, s be is megy, majd int társának hogy ez lesz a nyughelyük a mai éjszaka folyamán. Ha az hoz fáklyát, el tudja helyezni az egyik ilyen célra kialakított tartóban a falon.*
-Erről talán jobb ha előre szólok.*Morran Hyrkaan miután ledobta az általa cipelt zsákokat az ágy mellé. Az asztal mellé lép, int a másiknak a saját ágya felé, aztán óvatosan kibugyolál egy, a földre hajított takaró halmot, mely alól már előre baljós csörgés hallatszik.*
-Felébresztettük, ezt utálja.*Húzza el a száját, majd miután előkerült a hüllő, pár gyors kézmozdulattal rendere utasítja, s hagyja hogy az felkússzon a karján. Most fordul újfent a törpe felé.*
-Ez itt Luu mama.*Int a gyémánt hátú csörgőkígyó felé, mely érdeklődve szaglászik Uraf irányába.*
-Csak parancsra mar, vagy ha úgy ítéli meg hogy veszélyben vagyok. Nem kell tőle félned. Csak... sose akard megsimogatni, vagy ilyesmi.*Teszi hozzá a biztonság kedvéért. Nem tudja a törpének vannak e ilyen irányú hajlamai, pont ezért jobb felhívni a figyelmet a barátkozás veszélyeire.*
-A természetétől idegen az irgalom.*Azzal vissza is teszi a helyére, s újfent letakarja a paplannal.*
-Na, az ott a te ágyad.*Biccent a szoba távolabb eső felében lévő alvóhely felé.*
-Reggel kerítünk neked lovat, meg összeszedünk még pár holmit. Kötelet, olajlámpát, csákányt, felmálházzuk a hátasokat és indulunk is.*Elnyom egy hatalmas ásítást.* Ha van kérdésed, nyugodtan tedd fel.*Mondja miközben igyekszik leráncigálni a csizmáit. Ha kész, elegánsan behajítja őket a sarokba.*
*Az éj sötét leple körbeöleli ahogy beleveszik a folyosó árnyékaiba. Neki nincs szüksége fáklyákra hogy lásson. Csak parázsló, vörös szeme villan elő, mikor pillantását hátra veti a törpére.*
-Gyújt meg egy fáklyát, és nem buksz orra.*Mondja vigyorogva a felmálházott törpnek. Jó lenne, ha nem vernék fel az egész házat egy hatalmas eséssel, és az abból fakadó csörömpöléssel.
Lassan halad, nincs oka sietni, lényegében kész vannak. Nyitja az ajtót, s be is megy, majd int társának hogy ez lesz a nyughelyük a mai éjszaka folyamán. Ha az hoz fáklyát, el tudja helyezni az egyik ilyen célra kialakított tartóban a falon.*
-Erről talán jobb ha előre szólok.*Morran Hyrkaan miután ledobta az általa cipelt zsákokat az ágy mellé. Az asztal mellé lép, int a másiknak a saját ágya felé, aztán óvatosan kibugyolál egy, a földre hajított takaró halmot, mely alól már előre baljós csörgés hallatszik.*
-Felébresztettük, ezt utálja.*Húzza el a száját, majd miután előkerült a hüllő, pár gyors kézmozdulattal rendere utasítja, s hagyja hogy az felkússzon a karján. Most fordul újfent a törpe felé.*
-Ez itt Luu mama.*Int a gyémánt hátú csörgőkígyó felé, mely érdeklődve szaglászik Uraf irányába.*
-Csak parancsra mar, vagy ha úgy ítéli meg hogy veszélyben vagyok. Nem kell tőle félned. Csak... sose akard megsimogatni, vagy ilyesmi.*Teszi hozzá a biztonság kedvéért. Nem tudja a törpének vannak e ilyen irányú hajlamai, pont ezért jobb felhívni a figyelmet a barátkozás veszélyeire.*
-A természetétől idegen az irgalom.*Azzal vissza is teszi a helyére, s újfent letakarja a paplannal.*
-Na, az ott a te ágyad.*Biccent a szoba távolabb eső felében lévő alvóhely felé.*
-Reggel kerítünk neked lovat, meg összeszedünk még pár holmit. Kötelet, olajlámpát, csákányt, felmálházzuk a hátasokat és indulunk is.*Elnyom egy hatalmas ásítást.* Ha van kérdésed, nyugodtan tedd fel.*Mondja miközben igyekszik leráncigálni a csizmáit. Ha kész, elegánsan behajítja őket a sarokba.*
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-25 21:49:03
Üzenet elküldve: 2015-04-25 21:49:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszaka//
*Kicsivel később fejezi be az étkezést mint az elf, de a végén elégedetten dől hátra a székében, miközben szakálláról lesöprögeti az apró morzsákat.*
- Szép, szép szakma, de csak akkor ha van hozzá elég ember... na meg pénz.
*Az elf szavaival egyetért, egy bólintással jelzi is ezt majd feláll és az egyik zsákot magához véve ő is elkezd pakolni. Mikor az elf elkezdi adogatni a sajátjait, mindegyiknek egy csomót köt a szájára majd a kezébe szépen elrakosgatva veszi át a többit.
A tömérdek alkoholt látva elfüttyenti magát.*
- Nahát, ünnepelni akarsz a kaland után? Nem rossz mondhatom! Egy új májra lesz szükségünk, ha ezt mind benyakaljuk ketten.
*A tucatnyi zsák nem olyan nehéz mint hitte volna, ám elég kényelmetlen számára így álldogálni. Hosszú távon már nehéz lesz. Mikor az elf elveszi az egyik zsákot, még a biztonság kedvéért egy könnyebb második zsákot is felé nyújt.*
- Nem vagyok málhás szamár, pajtás!
*A többit magán hagyva követi az elfet, közben azért válaszol is a kérdésre.*
- Ugyan! Rémtörténetekkel altattak kölyök koromban!
*Kicsivel később fejezi be az étkezést mint az elf, de a végén elégedetten dől hátra a székében, miközben szakálláról lesöprögeti az apró morzsákat.*
- Szép, szép szakma, de csak akkor ha van hozzá elég ember... na meg pénz.
*Az elf szavaival egyetért, egy bólintással jelzi is ezt majd feláll és az egyik zsákot magához véve ő is elkezd pakolni. Mikor az elf elkezdi adogatni a sajátjait, mindegyiknek egy csomót köt a szájára majd a kezébe szépen elrakosgatva veszi át a többit.
A tömérdek alkoholt látva elfüttyenti magát.*
- Nahát, ünnepelni akarsz a kaland után? Nem rossz mondhatom! Egy új májra lesz szükségünk, ha ezt mind benyakaljuk ketten.
*A tucatnyi zsák nem olyan nehéz mint hitte volna, ám elég kényelmetlen számára így álldogálni. Hosszú távon már nehéz lesz. Mikor az elf elveszi az egyik zsákot, még a biztonság kedvéért egy könnyebb második zsákot is felé nyújt.*
- Nem vagyok málhás szamár, pajtás!
*A többit magán hagyva követi az elfet, közben azért válaszol is a kérdésre.*
- Ugyan! Rémtörténetekkel altattak kölyök koromban!
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-24 11:47:55
Üzenet elküldve: 2015-04-24 11:47:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Éjszaka //
*Miután alaposan teletömte a hasát, kényelmesen elterpeszkedik a székben, s egy csirke csonttal piszkálja a fogait, miközben a másik beszámolóját hallgatja.*
-A várépítés szép szakma, ha minden jól megy ezen a helyen is kiélheted az erődépítészeti hajlamaidat.*Morran végül majd mielőtt még elszenderedne ültében aktivizálja magát.* Na figyelj, össze kell rámolnunk. Hozok egy zsákot.*Azzal megy is, és kotor valamit ami megfelel a célnak. Mikor visszatér, az asztalra dobja az említett hordozóeszközt.*
-Na, pakoljuk tele!*S megint csak jó példával elöl járva el is kezdi berakni ami csak szembe jön. A kilós kenyértől a lekváron át a szárított húsig mindent. Remélhetőleg a törpe is hasonlóan tesz. Gyorsabban végeznek.
Ha kész a rámolás, akkor a méretes zsákot rövid lábú cimborája kezébe nyomja.*
-Még ránézünk valamire.*A szeme már előre csillog a tervezett " bűncselekmény " miatt. A szalonba átmenve ugyanahhoz a bárszekrényhez tart amiből Nestar is szemezgetett. Szélesre tárja az ajtókat, s elmélyedten kezd válogatni.*
-Legyen ez, ez, meg ez, huu... ezt is fogd meg.*Adogatja az üveg whiskyket, pálinkákat, és egyéb égetett szeszeket. Mintegy 5 liternyi piát biztos kipakol.*
-Már csak két pár üveg bor kell.*Amint mindent begyűjtöttek ércesen röhögni kezd a felmálházott törpére nézve.*
-Nem mondom, rajtad aztán van cókmók haver.*Felötlik benne a gondolat hogy hagyja cipekedni a másikat, de végül az egyik zsákot átveszi.*
-Na, ezt add csak ide!*S amint megkaparintotta a piával teli táskát elindul felfelé a lépcsőn.*
-Amúgy egy kriptába megyünk. Nem félsz az elf szellemektől, meg a gyerek meséktől, ugye?*Kérdi a lépcső felénél, hátra szólva.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.24 17:12:08, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (ahoz vs. ahhoz).
*Miután alaposan teletömte a hasát, kényelmesen elterpeszkedik a székben, s egy csirke csonttal piszkálja a fogait, miközben a másik beszámolóját hallgatja.*
-A várépítés szép szakma, ha minden jól megy ezen a helyen is kiélheted az erődépítészeti hajlamaidat.*Morran végül majd mielőtt még elszenderedne ültében aktivizálja magát.* Na figyelj, össze kell rámolnunk. Hozok egy zsákot.*Azzal megy is, és kotor valamit ami megfelel a célnak. Mikor visszatér, az asztalra dobja az említett hordozóeszközt.*
-Na, pakoljuk tele!*S megint csak jó példával elöl járva el is kezdi berakni ami csak szembe jön. A kilós kenyértől a lekváron át a szárított húsig mindent. Remélhetőleg a törpe is hasonlóan tesz. Gyorsabban végeznek.
Ha kész a rámolás, akkor a méretes zsákot rövid lábú cimborája kezébe nyomja.*
-Még ránézünk valamire.*A szeme már előre csillog a tervezett " bűncselekmény " miatt. A szalonba átmenve ugyanahhoz a bárszekrényhez tart amiből Nestar is szemezgetett. Szélesre tárja az ajtókat, s elmélyedten kezd válogatni.*
-Legyen ez, ez, meg ez, huu... ezt is fogd meg.*Adogatja az üveg whiskyket, pálinkákat, és egyéb égetett szeszeket. Mintegy 5 liternyi piát biztos kipakol.*
-Már csak két pár üveg bor kell.*Amint mindent begyűjtöttek ércesen röhögni kezd a felmálházott törpére nézve.*
-Nem mondom, rajtad aztán van cókmók haver.*Felötlik benne a gondolat hogy hagyja cipekedni a másikat, de végül az egyik zsákot átveszi.*
-Na, ezt add csak ide!*S amint megkaparintotta a piával teli táskát elindul felfelé a lépcsőn.*
-Amúgy egy kriptába megyünk. Nem félsz az elf szellemektől, meg a gyerek meséktől, ugye?*Kérdi a lépcső felénél, hátra szólva.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.24 17:12:08, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (ahoz vs. ahhoz).
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-23 20:36:50
Üzenet elküldve: 2015-04-23 20:36:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszaka//
*Elégedetten dörzsöli össze a tenyerét.*
- Nagyszerű! Akkor majd kicsit megkopasztalak belőle, ha nem bánod.
*Ha magától kérdezi, ő maga nem bánja.*
- A sör az sör, csak ne legyen híg. Ha kellemesen simogatja a torkom, már nem köpöm ki.
*Azzal összecsapja az elf korsójával a sajátját és meghúzza. Az ital nem rossz, gyorsan legurul. A lőre után hamar kezébe kapja az első kezébe akadó szelet kenyeret és beléből egy darabot kitépve, egy nagy szelet sajt mellett szájába tömi azokat. Míg az elf beszél, gyorsan lenyeli a falatot majd válaszol.*
- Igaz ami igaz nem vagyunk túl gyorsak, ám amit nem árt ha tudsz pajtás, s bár nehezen ismerem el, de a törpök válogatósak a páncélok és fegyverek terén. Ha nem adsz egy olyan mellvértet a kezembe ami kicsorbítja a nyílvesszőt vagy egy olyan fejszét, ami nem vágja át rögtön az ellenség nyakát, akkor páncéltalanul és pusztakézzel megyek harcolni. Avagy magam csinálom meg a fegyver és páncél készletemet.
*Gyorsan bekap egy szelet sonkát majd válaszol a következő kérdésre.*
- Eleinte egy sima vaspáncél volt, tudod amolyan egyszer viselhető. Azt elég hamar lecseréltem, a második havi szerény zsoldomból. Utána egy egészen más, teljes testet fedő fémdobozt hordtam. Nem volt könnyű viselni, de egy idő után hozzászoktam. Aztán egy barbár fejszéje felnyitotta a mellkas részt, úgyhogy az egyik barátommal közösen megalkottunk egy egészen új darabot. Nem volt túl vastag, csillogó lemezpáncél volt középen egy medvét ábrázoló címerrel. Könnyű volt benne mozogni, a hozzáalkotott sisak az egész arcom fedte, a szemeimnél voltak csupán rések. Azonban a térdhajlatnál gyenge volt, így nem is hiába lőttek meg ott pár év múltán. Mivel nem maradtam elég gyors benne, így átruháztam az unokaöcsémnek, aki ugyan nem az eszével, de a bátorságával és a harci tudásával igencsak jó hasznát vette. Ami a fegyvert illeti, mindig is ez a fejszém volt, jó szolgálatot tett, a buzogányom pedig nem sokkal a leszerelésem előtt lett állandó társam.
*A sok beszédtől hamar kiszárad a torka ezért legurít egy újabb korsó sört majd további étkezés közben válaszol.*
- Többségében várfalat építettem odahaza, bár az inkább egy erődfal volt. Vastag és kemény sziklákból, csupán a kapuja volt tölgyből. Segítettem az építkezésben, de inkább csak tervező voltam mint munkás.
*Elégedetten dörzsöli össze a tenyerét.*
- Nagyszerű! Akkor majd kicsit megkopasztalak belőle, ha nem bánod.
*Ha magától kérdezi, ő maga nem bánja.*
- A sör az sör, csak ne legyen híg. Ha kellemesen simogatja a torkom, már nem köpöm ki.
*Azzal összecsapja az elf korsójával a sajátját és meghúzza. Az ital nem rossz, gyorsan legurul. A lőre után hamar kezébe kapja az első kezébe akadó szelet kenyeret és beléből egy darabot kitépve, egy nagy szelet sajt mellett szájába tömi azokat. Míg az elf beszél, gyorsan lenyeli a falatot majd válaszol.*
- Igaz ami igaz nem vagyunk túl gyorsak, ám amit nem árt ha tudsz pajtás, s bár nehezen ismerem el, de a törpök válogatósak a páncélok és fegyverek terén. Ha nem adsz egy olyan mellvértet a kezembe ami kicsorbítja a nyílvesszőt vagy egy olyan fejszét, ami nem vágja át rögtön az ellenség nyakát, akkor páncéltalanul és pusztakézzel megyek harcolni. Avagy magam csinálom meg a fegyver és páncél készletemet.
*Gyorsan bekap egy szelet sonkát majd válaszol a következő kérdésre.*
- Eleinte egy sima vaspáncél volt, tudod amolyan egyszer viselhető. Azt elég hamar lecseréltem, a második havi szerény zsoldomból. Utána egy egészen más, teljes testet fedő fémdobozt hordtam. Nem volt könnyű viselni, de egy idő után hozzászoktam. Aztán egy barbár fejszéje felnyitotta a mellkas részt, úgyhogy az egyik barátommal közösen megalkottunk egy egészen új darabot. Nem volt túl vastag, csillogó lemezpáncél volt középen egy medvét ábrázoló címerrel. Könnyű volt benne mozogni, a hozzáalkotott sisak az egész arcom fedte, a szemeimnél voltak csupán rések. Azonban a térdhajlatnál gyenge volt, így nem is hiába lőttek meg ott pár év múltán. Mivel nem maradtam elég gyors benne, így átruháztam az unokaöcsémnek, aki ugyan nem az eszével, de a bátorságával és a harci tudásával igencsak jó hasznát vette. Ami a fegyvert illeti, mindig is ez a fejszém volt, jó szolgálatot tett, a buzogányom pedig nem sokkal a leszerelésem előtt lett állandó társam.
*A sok beszédtől hamar kiszárad a torka ezért legurít egy újabb korsó sört majd további étkezés közben válaszol.*
- Többségében várfalat építettem odahaza, bár az inkább egy erődfal volt. Vastag és kemény sziklákból, csupán a kapuja volt tölgyből. Segítettem az építkezésben, de inkább csak tervező voltam mint munkás.
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-23 08:52:10
Üzenet elküldve: 2015-04-23 08:52:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Éjszaka //
*Épp egy eper dzsemet mérlegel igen komoly arckifejezéssel, mikor is rákérdeznek a pipa dohány létére, avagy nem létére.*
-Mákod van.*Szól át a háta fölött, továbbra sem tudván eldönteni szükség lehet e eper dzsemre egy ilyen kaland során.* A tűz városából jövök, van egy kisebb táskányim, adok belőle. Úgyis meg kell még tárgyalnunk ezt azt... *Függőben hagyja a dolgot, s végül a dzsem mellett dönt, s azt is a törpe lapát tenyerébe nyomja.*
-Asszem kész, ennyi kajával elleszünk 4-5 napig.*Elégedetten dörzsöli össze a kezét, s két kupát kerítve azon nyomban sört is csapol egy szimpatikusnak tűnő hordóból.*
-Nem hiszem hogy mohasör, de szerintem megjárja. Itt nem tartanak vackokat. Legalábbis a tapasztalat eddig ezt mutatja. Khm... tudod, én se vagyok itt olyan régóta.*Azzal átnyújtja a kupát, s ha a kurta lábú már erősen fogja keményen hozzácsapja a saját kupáját az övéhez.*
-Az aranyra.*Mondja hangosan, s hatalmas adag sört tölt magába, majd elégedetten huppan le az egyik székre.*
-Na együnk.*Adja ki az ellentmondást nem tűrő parancsot, s jó példával elöl járva maga elé is vesz egy hatalmas szelet sajtot, kenyeret, disznó sonkát, meg hagymát. S jóízűen lakomázni kezd.*
-Csak azért kérdeztem a páncélt.*Duma közben egy friss újhagyma szárával mutogat, mintha csak sétapálca lenne.* Mert emlékeim szerint a törpök a nehéz vértet részesítik előnyben a mozgékonysággal szemben. Nem is árt az néha. Mondjuk cipelni nehéz.*Vonja le a végső konklúziót.*
-Fénykorodban milyen páncélban harcoltál?*Kérdi, csak hogy azért képbe kerüljön a másik felkészültségét illetően.*
-Másrészt, hogy megy az építészet? Tudod, ha végeztünk ezzel a kis jótékonysági kirándulással, megerősíttetném a kapukat. Csini kis hely.*Mutat körbe.* De teljesen védhetetlen.*Nem mintha ez az ő hatásköre lenne, de ki tudja? Egyszer talán kikérik a tanácsát, és akkor rögtön elő is rukkolhatna egy törpe építész zsenivel. Nem lenne rossz húzás.*
~ Reméljük az elf átkoktól nem félsz túlzottan koma ~
*Épp egy eper dzsemet mérlegel igen komoly arckifejezéssel, mikor is rákérdeznek a pipa dohány létére, avagy nem létére.*
-Mákod van.*Szól át a háta fölött, továbbra sem tudván eldönteni szükség lehet e eper dzsemre egy ilyen kaland során.* A tűz városából jövök, van egy kisebb táskányim, adok belőle. Úgyis meg kell még tárgyalnunk ezt azt... *Függőben hagyja a dolgot, s végül a dzsem mellett dönt, s azt is a törpe lapát tenyerébe nyomja.*
-Asszem kész, ennyi kajával elleszünk 4-5 napig.*Elégedetten dörzsöli össze a kezét, s két kupát kerítve azon nyomban sört is csapol egy szimpatikusnak tűnő hordóból.*
-Nem hiszem hogy mohasör, de szerintem megjárja. Itt nem tartanak vackokat. Legalábbis a tapasztalat eddig ezt mutatja. Khm... tudod, én se vagyok itt olyan régóta.*Azzal átnyújtja a kupát, s ha a kurta lábú már erősen fogja keményen hozzácsapja a saját kupáját az övéhez.*
-Az aranyra.*Mondja hangosan, s hatalmas adag sört tölt magába, majd elégedetten huppan le az egyik székre.*
-Na együnk.*Adja ki az ellentmondást nem tűrő parancsot, s jó példával elöl járva maga elé is vesz egy hatalmas szelet sajtot, kenyeret, disznó sonkát, meg hagymát. S jóízűen lakomázni kezd.*
-Csak azért kérdeztem a páncélt.*Duma közben egy friss újhagyma szárával mutogat, mintha csak sétapálca lenne.* Mert emlékeim szerint a törpök a nehéz vértet részesítik előnyben a mozgékonysággal szemben. Nem is árt az néha. Mondjuk cipelni nehéz.*Vonja le a végső konklúziót.*
-Fénykorodban milyen páncélban harcoltál?*Kérdi, csak hogy azért képbe kerüljön a másik felkészültségét illetően.*
-Másrészt, hogy megy az építészet? Tudod, ha végeztünk ezzel a kis jótékonysági kirándulással, megerősíttetném a kapukat. Csini kis hely.*Mutat körbe.* De teljesen védhetetlen.*Nem mintha ez az ő hatásköre lenne, de ki tudja? Egyszer talán kikérik a tanácsát, és akkor rögtön elő is rukkolhatna egy törpe építész zsenivel. Nem lenne rossz húzás.*
~ Reméljük az elf átkoktól nem félsz túlzottan koma ~
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-22 22:22:32
Üzenet elküldve: 2015-04-22 22:22:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Xiltyn //
*Végre csak sikerült kihúznia a gyufát, no nem mintha erre játszott volna. Abban része volt az alkoholnak hogy józanul biztosan sikerült volna magába fojtania a nevetést. Egy vékony nyikkanás még átjut a torkán amikor a levegőbe rántják. Lát ő sok mindent repülés közben, de mámoros elméje inkább úgy dönt hogy az elmosódott információt felesleges lenne tudatáig is eljuttatni. A pohár szerencsére már akkor kiesett a kezéből mikor Xil megragadta, így legalább csak az arcát kedvesen üdvözlő fa belsőrész okoz neki sérüléseket. A koppanás és dörrenés után pár másodperc vészjósló csend ülepszik a szobára. Legalább arra jó a részegség hogy a fájdalom is eltompul tőle, így mikor újra eszméletéhez tér az említett kellemetlen érzés helyett inkább egy másik kényszeríti izmait mozgásba. A pár kimaradt lélegzetvétel után az első dolga egy nagy levegő, amitől viszont a még mindig tüdejében lévő bor ismét köhögési ingert kelt. Szerencsére legalább a hányingert felülírja, és nagyját már a sajnálatos esemény előtt sikerült kiadnia magából, így pár köhintés után sikerül végre lélegzethez jutnia. Szép lassan kezdi felfogni mi történt. A vak sötétben először akaratlanul is az jut eszébe hogy igaza volt, nincs semmilyen álomvilág a szekrényben, hisz bár nem tudja pontosan mit is találna ott, abban biztos hogy nem sötétséget. Rosszabb hogy kezdi érzékelni a fájdalmat, és ismét a hányingert, de legalább így vakon nincs minek forognia. Elég kényelmetlen testhelyzetben érkezett, de se ereje se kedve ezen változtatni, borzasztóan érzi magát. Talán az lenne a legegyszerűbb ha hagyná magát elaludni így ahogy van. Nem esne nehezére... Kissé aggasztja hogy álmában összehányja magát, de él a remény hogy megúszhatja. Végül mégis úgy dönt hogy kicsit kényelmesebb helyzetet keres, kivakarja magát a sarokból és arccal az ajtó felé fordul, térdeit felhúzza és átkarolja hogy fejét legyen mire fektetnie, hátát pedig a fának támassza. A sok testének karbantartására fordított idő most meghozza hasznát, igencsak hajlékony teremtés és ez nagyban megkönnyíti a dolgát. Nem hiszi hogy sokra menne dörömböléssel vagy ordibálással, de ereje és kedve sincs hozzá. Aludni akar, eltüntetni ezt a borzalmas fejfájást és hányingert. Olyan rosszul van hogy ha kinyílna az ajtó és szabad útja lenne, akkor se mászna ki hogy szobájában alhasson. Igazából ha akarna se tudna sokáig ilyen helyzetben ébren maradni, így ha a Kígyó nem dönt máshogy, hamar elnyomja az álom.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.22 22:28:15
*Végre csak sikerült kihúznia a gyufát, no nem mintha erre játszott volna. Abban része volt az alkoholnak hogy józanul biztosan sikerült volna magába fojtania a nevetést. Egy vékony nyikkanás még átjut a torkán amikor a levegőbe rántják. Lát ő sok mindent repülés közben, de mámoros elméje inkább úgy dönt hogy az elmosódott információt felesleges lenne tudatáig is eljuttatni. A pohár szerencsére már akkor kiesett a kezéből mikor Xil megragadta, így legalább csak az arcát kedvesen üdvözlő fa belsőrész okoz neki sérüléseket. A koppanás és dörrenés után pár másodperc vészjósló csend ülepszik a szobára. Legalább arra jó a részegség hogy a fájdalom is eltompul tőle, így mikor újra eszméletéhez tér az említett kellemetlen érzés helyett inkább egy másik kényszeríti izmait mozgásba. A pár kimaradt lélegzetvétel után az első dolga egy nagy levegő, amitől viszont a még mindig tüdejében lévő bor ismét köhögési ingert kelt. Szerencsére legalább a hányingert felülírja, és nagyját már a sajnálatos esemény előtt sikerült kiadnia magából, így pár köhintés után sikerül végre lélegzethez jutnia. Szép lassan kezdi felfogni mi történt. A vak sötétben először akaratlanul is az jut eszébe hogy igaza volt, nincs semmilyen álomvilág a szekrényben, hisz bár nem tudja pontosan mit is találna ott, abban biztos hogy nem sötétséget. Rosszabb hogy kezdi érzékelni a fájdalmat, és ismét a hányingert, de legalább így vakon nincs minek forognia. Elég kényelmetlen testhelyzetben érkezett, de se ereje se kedve ezen változtatni, borzasztóan érzi magát. Talán az lenne a legegyszerűbb ha hagyná magát elaludni így ahogy van. Nem esne nehezére... Kissé aggasztja hogy álmában összehányja magát, de él a remény hogy megúszhatja. Végül mégis úgy dönt hogy kicsit kényelmesebb helyzetet keres, kivakarja magát a sarokból és arccal az ajtó felé fordul, térdeit felhúzza és átkarolja hogy fejét legyen mire fektetnie, hátát pedig a fának támassza. A sok testének karbantartására fordított idő most meghozza hasznát, igencsak hajlékony teremtés és ez nagyban megkönnyíti a dolgát. Nem hiszi hogy sokra menne dörömböléssel vagy ordibálással, de ereje és kedve sincs hozzá. Aludni akar, eltüntetni ezt a borzalmas fejfájást és hányingert. Olyan rosszul van hogy ha kinyílna az ajtó és szabad útja lenne, akkor se mászna ki hogy szobájában alhasson. Igazából ha akarna se tudna sokáig ilyen helyzetben ébren maradni, így ha a Kígyó nem dönt máshogy, hamar elnyomja az álom.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.22 22:28:15
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-22 21:10:01
Üzenet elküldve: 2015-04-22 21:10:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Jeza //
* Sok szó semmiért. A mai nap tapasztalatai alapján ebben a házban felháborodnak, ha parancsol és kiröhögik, ha kér. A Nestarral való szóváltás után úgy gondolta, idefent, a saját szobájában szórakoztatóbb módját választja annak, hogy akaratát érvényesítse. Míg odalent az alkimistát egyszerű szolgaként kezelte, a szobájába tévedt aprócska látogatóra már az első pillanattól kezdve játékszerként gondolt. Egy játékszer ami az ő akarata szerint fog mozogni.
A jól bevált receptet követve előadta történetét, s szolgálatért cserébe busás jutalmat ígért. Egész életében így tárgyalt. Felajánlotta a lehetőséget, ám aki nem kívánt élni vele az könnyen keserű sorsra jutott. Most azonban azt kell gondolja, hogy elkövette azt a hibát, hogy túl kedves volt ezzel a kis mitugrásszal. Talpra segítette, borral kínálta, majd felbecsülhetetlen kincset ígért neki egy csekélységért cserébe.
A gnőm gyöngyöző kacagása szinte visszhangzik a terméskő falak között. Betudhatná a részegségnek, de nem így látja a helyzetet. Jeza hahotája az ostobasággal összefonódó tiszteletlenség ostorcsapásaként hasít végig koponyáján ám a belsőjében gyúló haragról csak a homlokán összetorlódó redők árulkodnak. ~ Ostoba gnóm. Olyan könnyű lehetett volna. ~
Halk, torokhangú nevetéssel csatlakozik Jeza jókedvéhez ám, a következő pillanatban váratlan dolog történik. Egyszerre mindkét keze mozgásba lendül, egy részeg szemének követhetetlen sebességgel, s míg balja a kilincsre fonódva, felrántja a szekrény bal szárnyának ajtaját, jobbjával a gnőm ingét próbálja megragadni, hátul a nyakánál. Ha sikerül, akkor jó nagyot taszajt az apróságon, hogy Jeza a következő pillanatban már csak azt láthassa, hogy vészesen közeledik a bútor gyomrának hátsó fala, mit, ha nem elég ügyes, akkor kénytelen lesz arccal hárítani.
Akárhogy is, ha benn van a madárka a kalickában hangos dörrenéssel csukódik mögötte a fekete faajtó, és hamar kerül egy polclap is, amivel kitámaszthatja azt. *
* Sok szó semmiért. A mai nap tapasztalatai alapján ebben a házban felháborodnak, ha parancsol és kiröhögik, ha kér. A Nestarral való szóváltás után úgy gondolta, idefent, a saját szobájában szórakoztatóbb módját választja annak, hogy akaratát érvényesítse. Míg odalent az alkimistát egyszerű szolgaként kezelte, a szobájába tévedt aprócska látogatóra már az első pillanattól kezdve játékszerként gondolt. Egy játékszer ami az ő akarata szerint fog mozogni.
A jól bevált receptet követve előadta történetét, s szolgálatért cserébe busás jutalmat ígért. Egész életében így tárgyalt. Felajánlotta a lehetőséget, ám aki nem kívánt élni vele az könnyen keserű sorsra jutott. Most azonban azt kell gondolja, hogy elkövette azt a hibát, hogy túl kedves volt ezzel a kis mitugrásszal. Talpra segítette, borral kínálta, majd felbecsülhetetlen kincset ígért neki egy csekélységért cserébe.
A gnőm gyöngyöző kacagása szinte visszhangzik a terméskő falak között. Betudhatná a részegségnek, de nem így látja a helyzetet. Jeza hahotája az ostobasággal összefonódó tiszteletlenség ostorcsapásaként hasít végig koponyáján ám a belsőjében gyúló haragról csak a homlokán összetorlódó redők árulkodnak. ~ Ostoba gnóm. Olyan könnyű lehetett volna. ~
Halk, torokhangú nevetéssel csatlakozik Jeza jókedvéhez ám, a következő pillanatban váratlan dolog történik. Egyszerre mindkét keze mozgásba lendül, egy részeg szemének követhetetlen sebességgel, s míg balja a kilincsre fonódva, felrántja a szekrény bal szárnyának ajtaját, jobbjával a gnőm ingét próbálja megragadni, hátul a nyakánál. Ha sikerül, akkor jó nagyot taszajt az apróságon, hogy Jeza a következő pillanatban már csak azt láthassa, hogy vészesen közeledik a bútor gyomrának hátsó fala, mit, ha nem elég ügyes, akkor kénytelen lesz arccal hárítani.
Akárhogy is, ha benn van a madárka a kalickában hangos dörrenéssel csukódik mögötte a fekete faajtó, és hamar kerül egy polclap is, amivel kitámaszthatja azt. *
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-22 17:32:48
Üzenet elküldve: 2015-04-22 17:32:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszaka//
*A sötét rájuk ereszkedik, mikor megérkeznek. Táskájából előveszi szépen összehajtott köpenyét és magára teríti, miközben belépnek. A hűvös szél csendben utána surran majd elillan a meleg szállás belsejében.*
- Hmm... otthonos.*mormogja miközben összedörzsöli a két tenyerét majd becsukja az ajtót.*
~ Szép munkát végeztek ezzel a hellyel.~
*Az elf ötletét egy helyeslő bólintással egyetért és a konyhába tart ő maga is. A kajákat szépen elpakolgatja széles tenyerébe majd asztalra rakja őket.*
- Ugyan nem tudom, hogy miért a konyháról jutott eszedbe a páncélzatom hiánya... de nem, nem kell. Csak hátráltatna.
*Átveszi a további dolgokat majd visszafordul az elfhez.*
- Apropó, pajtás! Nincs pipadohányod? Majd két hete nem hódoltam kedvenc szenvedélyemnek, mióta üres a dohánytasakom.
*A sötét rájuk ereszkedik, mikor megérkeznek. Táskájából előveszi szépen összehajtott köpenyét és magára teríti, miközben belépnek. A hűvös szél csendben utána surran majd elillan a meleg szállás belsejében.*
- Hmm... otthonos.*mormogja miközben összedörzsöli a két tenyerét majd becsukja az ajtót.*
~ Szép munkát végeztek ezzel a hellyel.~
*Az elf ötletét egy helyeslő bólintással egyetért és a konyhába tart ő maga is. A kajákat szépen elpakolgatja széles tenyerébe majd asztalra rakja őket.*
- Ugyan nem tudom, hogy miért a konyháról jutott eszedbe a páncélzatom hiánya... de nem, nem kell. Csak hátráltatna.
*Átveszi a további dolgokat majd visszafordul az elfhez.*
- Apropó, pajtás! Nincs pipadohányod? Majd két hete nem hódoltam kedvenc szenvedélyemnek, mióta üres a dohánytasakom.
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-22 15:17:02
Üzenet elküldve: 2015-04-22 15:17:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Éjszaka //
*Éjjel érkezik, elég későn, mondhatni. De nem egyedül, azonban kísérője ezúttal nem egy hétköznapi éjszakai pillangó képét ölti.*
-Na, ez itt a kúria.*Jelenti be a törpének, amint kinyitja az ajtót, s udvariasan előre is megy, hiszen ő itthon van.*
-Holnap reggel korán indulunk, úgyhogy javaslom rohanjuk le a konyhát, amíg még ilyen fittek vagyunk.*Azzal indul is az említett helyiség felé.*
-Ha már konyha... *Elmélázik kissé* Neked nem kéne valami páncél féle? Amúgy is igen ritkát látok törpét vért nélkül.*Megrántja a vállát, miközben elkezdi kipakolni a kamrát, s nagy adag tál kajákat nyom a törpe kezébe.*
-Ezeket az asztalra, aha, ezt meg elvisszük, ezt is elvisszük, tegyél csak mindent az asztalra amit adok.*Azzal pakol is rendületlenül a kurta kezébe, aki remélhetőleg mindent továbbít az asztalra.*
-Lehet én se húzok vértet.*Megvakarja az állát.* Azért elviszem, biztos ami biztos ugye.*Bólint és rámol tovább.*
-Az íjakhoz mennyire értesz?*Kérdi, kezében egy üveg lekvárral.* Aszondja barack, az jó, azt mindig szerettem.*Adja tovább szakértői gondoskodással.*
*Éjjel érkezik, elég későn, mondhatni. De nem egyedül, azonban kísérője ezúttal nem egy hétköznapi éjszakai pillangó képét ölti.*
-Na, ez itt a kúria.*Jelenti be a törpének, amint kinyitja az ajtót, s udvariasan előre is megy, hiszen ő itthon van.*
-Holnap reggel korán indulunk, úgyhogy javaslom rohanjuk le a konyhát, amíg még ilyen fittek vagyunk.*Azzal indul is az említett helyiség felé.*
-Ha már konyha... *Elmélázik kissé* Neked nem kéne valami páncél féle? Amúgy is igen ritkát látok törpét vért nélkül.*Megrántja a vállát, miközben elkezdi kipakolni a kamrát, s nagy adag tál kajákat nyom a törpe kezébe.*
-Ezeket az asztalra, aha, ezt meg elvisszük, ezt is elvisszük, tegyél csak mindent az asztalra amit adok.*Azzal pakol is rendületlenül a kurta kezébe, aki remélhetőleg mindent továbbít az asztalra.*
-Lehet én se húzok vértet.*Megvakarja az állát.* Azért elviszem, biztos ami biztos ugye.*Bólint és rámol tovább.*
-Az íjakhoz mennyire értesz?*Kérdi, kezében egy üveg lekvárral.* Aszondja barack, az jó, azt mindig szerettem.*Adja tovább szakértői gondoskodással.*
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-21 14:59:12
Üzenet elküldve: 2015-04-21 14:59:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Xiltyn //
*A kézmozdulatra újra a szekrény felé fordul, és végig azt bámulja miközben hallgatja a mélységit. Kissé szkeptikusan fogadja az alagútról szóló mesét, bár a mágia egy végtelen erő, nem igazán hiszi el hogy tényleg ilyen dolog rejlene a kúria falain belül. Viszont akár létezik, akár nem, érdekes kérdéseket vet fel az ötlet. Esetleg csak illúzió lenne, mint egy álom? Vagy egy tényleges tér ahol alakot ölt bármi amit elképzel a használó? Ha utóbbi, akkor ki lehet-e hozni onnan dolgokat? Miért akarna egyáltalán kijönni bárki egy ilyen világból? Vajon neki mi lenne az "álmai birodalma"? Ezeken tűnődve az is felmerül benne, hogy talán épp most is álmodik, de inkább nem teszi próbára hogy így van-e vagy sem. Kusza gondolatai közben kissé tántorogva bár, de követi a férfit, szemei ide-oda futnak a szekrényen. Ahogy egyre inkább elméjébe merül a teste feletti kontroll is csökken. Szemei hiába járnak, sokat nem fog fel a látottakból, és a hányingeren kívül mást nem igazán érez. Még mindig nem hiszi el hogy tényleg képes lenne erre ez a szekrény, sokkal valószínűbbnek tartja hogy csak be akarja csalni és zárni oda. De annak mi értelme lenne? Amióta itt van a szobában bármikor elkaphatta volna "a Kígyó", bármikor megölhette, megmérgezhette volna. Könnyűszerrel megfoghatná és a szekrénybe vághatná. Mi célból csalná be a szekrénybe? Azon kívül hogy esetleg egy jót röhögjön azon hogy elhitte a mesét és tényleg bemászott... Veszteni valója nem sok van, és bármilyen kicsi is az esély hogy igazat mond Xiltyn, vesztenivaló nélkül még így is megéri kipróbálni. Ekkor érnek el a szívességhez, erre várt már a mese eleje óta. Kérdés hogy előbb kipróbálhatja-e a szekrényt, vagy a szívességet kell megtennie... Az álomvilág elméleti kérdéseinek feszegetését felfüggesztve tekintetét Xiltyn arcára emeli, kíváncsian várva miről is lesz szó. Bármennyire is részeg, ez egy nagyon átlátszó átverésnek tűnik. Az idióta mese hallatán viszont a félelmetes sötételf inkább bugyuta komédiássá vedlett át aki mélységesen alábecsüli Tinki értelmi képességeit. A szekrény varázslatos tulajdonságait viszont egy még hihetetlenebb mese követi. Szemei tágra nyílnak a csodálkozástól ahogy hallgatja a szavakat, a feladatát... A félelmetes fekete alak, a baltás kígyó, az elmúlt pár perc eseményei mind a semmibe foszlanak ahogy az utolsó kérdésre válaszul kifakad belőle a nevetés. Szabad kezével a szájához kapva próbálja magába fojtani de nem lehet. Ekkora ökörséget még életében nem hallott, a nagy röhögéstől meg is tántorodik és térdre rogy hogy aztán sarkaira ülve kacagjon tovább. A pohárból újra kilöttyen egy kis bor de legalább nem ejti el, így már ingének alja is bevörösödik kissé, onnan pedig combjain folyik tovább a hideg nedű. Ezzel ő mit sem törődve nevetgél tovább fejét lefelé fordítva, de igyekezetének hála hamar sikerül visszanyernie önuralmát. Megtörli kissé megnedvesedett szemeit aztán kortyol megint poharából.*
~Egy sötételfbe bújt tündér! Egy sündér!~
*Ekkor újra elfogja a nevetés így sikerül félrenyelnie. Újra szájához kap és kissé előredőlve köhög és röhög egyszerre a mélységi lábai előtt. Másik kezével a földre tenyerel, a poharat talpánál a mutató és hüvelyk ujja között megtámasztva hogy megmentse a maradék kevéske bort. Előfordulhat persze hogy minden szó igaz és viselkedésével végre ténylegesen felingerli házigazdáját. Legalább jókedvűen hal meg...*
*A kézmozdulatra újra a szekrény felé fordul, és végig azt bámulja miközben hallgatja a mélységit. Kissé szkeptikusan fogadja az alagútról szóló mesét, bár a mágia egy végtelen erő, nem igazán hiszi el hogy tényleg ilyen dolog rejlene a kúria falain belül. Viszont akár létezik, akár nem, érdekes kérdéseket vet fel az ötlet. Esetleg csak illúzió lenne, mint egy álom? Vagy egy tényleges tér ahol alakot ölt bármi amit elképzel a használó? Ha utóbbi, akkor ki lehet-e hozni onnan dolgokat? Miért akarna egyáltalán kijönni bárki egy ilyen világból? Vajon neki mi lenne az "álmai birodalma"? Ezeken tűnődve az is felmerül benne, hogy talán épp most is álmodik, de inkább nem teszi próbára hogy így van-e vagy sem. Kusza gondolatai közben kissé tántorogva bár, de követi a férfit, szemei ide-oda futnak a szekrényen. Ahogy egyre inkább elméjébe merül a teste feletti kontroll is csökken. Szemei hiába járnak, sokat nem fog fel a látottakból, és a hányingeren kívül mást nem igazán érez. Még mindig nem hiszi el hogy tényleg képes lenne erre ez a szekrény, sokkal valószínűbbnek tartja hogy csak be akarja csalni és zárni oda. De annak mi értelme lenne? Amióta itt van a szobában bármikor elkaphatta volna "a Kígyó", bármikor megölhette, megmérgezhette volna. Könnyűszerrel megfoghatná és a szekrénybe vághatná. Mi célból csalná be a szekrénybe? Azon kívül hogy esetleg egy jót röhögjön azon hogy elhitte a mesét és tényleg bemászott... Veszteni valója nem sok van, és bármilyen kicsi is az esély hogy igazat mond Xiltyn, vesztenivaló nélkül még így is megéri kipróbálni. Ekkor érnek el a szívességhez, erre várt már a mese eleje óta. Kérdés hogy előbb kipróbálhatja-e a szekrényt, vagy a szívességet kell megtennie... Az álomvilág elméleti kérdéseinek feszegetését felfüggesztve tekintetét Xiltyn arcára emeli, kíváncsian várva miről is lesz szó. Bármennyire is részeg, ez egy nagyon átlátszó átverésnek tűnik. Az idióta mese hallatán viszont a félelmetes sötételf inkább bugyuta komédiássá vedlett át aki mélységesen alábecsüli Tinki értelmi képességeit. A szekrény varázslatos tulajdonságait viszont egy még hihetetlenebb mese követi. Szemei tágra nyílnak a csodálkozástól ahogy hallgatja a szavakat, a feladatát... A félelmetes fekete alak, a baltás kígyó, az elmúlt pár perc eseményei mind a semmibe foszlanak ahogy az utolsó kérdésre válaszul kifakad belőle a nevetés. Szabad kezével a szájához kapva próbálja magába fojtani de nem lehet. Ekkora ökörséget még életében nem hallott, a nagy röhögéstől meg is tántorodik és térdre rogy hogy aztán sarkaira ülve kacagjon tovább. A pohárból újra kilöttyen egy kis bor de legalább nem ejti el, így már ingének alja is bevörösödik kissé, onnan pedig combjain folyik tovább a hideg nedű. Ezzel ő mit sem törődve nevetgél tovább fejét lefelé fordítva, de igyekezetének hála hamar sikerül visszanyernie önuralmát. Megtörli kissé megnedvesedett szemeit aztán kortyol megint poharából.*
~Egy sötételfbe bújt tündér! Egy sündér!~
*Ekkor újra elfogja a nevetés így sikerül félrenyelnie. Újra szájához kap és kissé előredőlve köhög és röhög egyszerre a mélységi lábai előtt. Másik kezével a földre tenyerel, a poharat talpánál a mutató és hüvelyk ujja között megtámasztva hogy megmentse a maradék kevéske bort. Előfordulhat persze hogy minden szó igaz és viselkedésével végre ténylegesen felingerli házigazdáját. Legalább jókedvűen hal meg...*
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-20 15:06:43
Üzenet elküldve: 2015-04-20 15:06:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Jeza //
* A bemutatkozás megtörténik, a poharak halkan csilingelve ütődnek egymásnak, az öreg pedig elraktározza elméjébe az apró gnőm nevét. ~ Jezabiel. Milyen szépen cseng. ~ ízlelgeti magában vendége nevét miközben lehuppan a szófa párnázott ülőkéjére. Méregzöld tekintete a jövevényre tapad és fesztelenül méregeti míg a Jeza a lomokat megkerülve az ülőhely elé tipeg. ~ Mintha tartana tőlem. ~ mosolyodik el két korty között.
~ Mit is kezdhetnék veled? Fajtád minden része tökéletesen hasznosítható. Még holtan is bőségesen megérnéd a pénzed. ~ kalandozik el gondolatban míg az apróság feszengését figyeli.
A kaland említésével mintha kissé felkeltené Jeza érdeklődését, még ha nem is úgy, ahogy ő gondolja. Ha látnám a gnőm gondolatait a szexuális kalandok fantáziaképeivel vélhetőleg hangosan felkacagna. Ilyen mélyre azért még ő sem süllyedne. Persze vannak dolgok, amiket szívesen kipróbálna Jezával, de ezek korántsem szexuális jellegűek.
A gnőm kérdését rövid csend követi, Xiltyn merengve bámul a másikra, mintha csak azon gondolkozna elmerje-e mondani vendégének a részleteket. Végül elégedetten csettint egyet a nyelvével és így szól:*
- Mint láthatod éppen nagy munkában vagyok. - * int szabad kezével a félig lebontott szekrény felé. * - Ez a bútordarab Denawrien Dwirinthalen, a matróna apjának tulajdonát képezte. Talán Moon sem tudott róla miféle erővel rendelkezik, amikor beköltöztetett engem ide. - *tart rövid, ám jelentőségteljes szünetet.*
- A bal oldali ajtó mögött egy mágikus járat nyílik, ami álmai birodalmába repíti az oda belépőt. Az én álmaim túl sötétnek bizonyultak ezért láttam neki a szekrény elpusztításának - * halkít szavain és szomorkás képpel figyeli a gnőm arcát.* - De most, hogy itt vagy Jezabiel, valamiért meggondoltam magam. - *kerül elő a lehető legőszintébb hangja és arckifejezése.*
- Ha szeretnéd te is bepillantást nyerhetsz most egy olyan helyre, amiről mindig is álmodtál. - * tápászkodik fel térdére támaszkodva és pár lépéssel a hatalmas szekrény baloldali, zárt ajtaja előtt terem. A gnőm talán ugyanazt érzi majd az ódon bútordarab elé állva, mint ő. Apró falat, egy sötét isten kitátott szája előtt.*
- Nincs más dolgod mint belépni, miután kinyitottam az ajtót. - * téved tekintete a fekete acélkilincsre ami egy fél pókot formáz. A másik, levert ajtón volt a másik fele, mivel eggyé vált a fa-, és acélművesek eme remekműve. *
- Cserébe ezért a csodálatos élményért viszont egy apró szívességet kérnék. - * pillant le Jezára, és tekintete egyenesen a gnőmébe akaszkodik.* - Él a Kúria falai között egy tündér. Azaz sötételf, csak épp egy tündér költözött a testébe elmondása szerint. Tudtommal a tündérek és a gnómok jól megvannak egymással. Annyi lenne a dolgod, hogy megkéred a tündért takarodjon el a nemes testből amit bitorol. Jobb eséllyel hallgatna rád mint rám. - * a vége kevésbé lett cizellált, mint akarta de lényegtelen. *
- Nos? Mit mondasz? - * toppant papucsba bújtatott lábával miközben várakozóan figyeli vendégét. *
* A bemutatkozás megtörténik, a poharak halkan csilingelve ütődnek egymásnak, az öreg pedig elraktározza elméjébe az apró gnőm nevét. ~ Jezabiel. Milyen szépen cseng. ~ ízlelgeti magában vendége nevét miközben lehuppan a szófa párnázott ülőkéjére. Méregzöld tekintete a jövevényre tapad és fesztelenül méregeti míg a Jeza a lomokat megkerülve az ülőhely elé tipeg. ~ Mintha tartana tőlem. ~ mosolyodik el két korty között.
~ Mit is kezdhetnék veled? Fajtád minden része tökéletesen hasznosítható. Még holtan is bőségesen megérnéd a pénzed. ~ kalandozik el gondolatban míg az apróság feszengését figyeli.
A kaland említésével mintha kissé felkeltené Jeza érdeklődését, még ha nem is úgy, ahogy ő gondolja. Ha látnám a gnőm gondolatait a szexuális kalandok fantáziaképeivel vélhetőleg hangosan felkacagna. Ilyen mélyre azért még ő sem süllyedne. Persze vannak dolgok, amiket szívesen kipróbálna Jezával, de ezek korántsem szexuális jellegűek.
A gnőm kérdését rövid csend követi, Xiltyn merengve bámul a másikra, mintha csak azon gondolkozna elmerje-e mondani vendégének a részleteket. Végül elégedetten csettint egyet a nyelvével és így szól:*
- Mint láthatod éppen nagy munkában vagyok. - * int szabad kezével a félig lebontott szekrény felé. * - Ez a bútordarab Denawrien Dwirinthalen, a matróna apjának tulajdonát képezte. Talán Moon sem tudott róla miféle erővel rendelkezik, amikor beköltöztetett engem ide. - *tart rövid, ám jelentőségteljes szünetet.*
- A bal oldali ajtó mögött egy mágikus járat nyílik, ami álmai birodalmába repíti az oda belépőt. Az én álmaim túl sötétnek bizonyultak ezért láttam neki a szekrény elpusztításának - * halkít szavain és szomorkás képpel figyeli a gnőm arcát.* - De most, hogy itt vagy Jezabiel, valamiért meggondoltam magam. - *kerül elő a lehető legőszintébb hangja és arckifejezése.*
- Ha szeretnéd te is bepillantást nyerhetsz most egy olyan helyre, amiről mindig is álmodtál. - * tápászkodik fel térdére támaszkodva és pár lépéssel a hatalmas szekrény baloldali, zárt ajtaja előtt terem. A gnőm talán ugyanazt érzi majd az ódon bútordarab elé állva, mint ő. Apró falat, egy sötét isten kitátott szája előtt.*
- Nincs más dolgod mint belépni, miután kinyitottam az ajtót. - * téved tekintete a fekete acélkilincsre ami egy fél pókot formáz. A másik, levert ajtón volt a másik fele, mivel eggyé vált a fa-, és acélművesek eme remekműve. *
- Cserébe ezért a csodálatos élményért viszont egy apró szívességet kérnék. - * pillant le Jezára, és tekintete egyenesen a gnőmébe akaszkodik.* - Él a Kúria falai között egy tündér. Azaz sötételf, csak épp egy tündér költözött a testébe elmondása szerint. Tudtommal a tündérek és a gnómok jól megvannak egymással. Annyi lenne a dolgod, hogy megkéred a tündért takarodjon el a nemes testből amit bitorol. Jobb eséllyel hallgatna rád mint rám. - * a vége kevésbé lett cizellált, mint akarta de lényegtelen. *
- Nos? Mit mondasz? - * toppant papucsba bújtatott lábával miközben várakozóan figyeli vendégét. *
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-20 01:55:52
Üzenet elküldve: 2015-04-20 01:55:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Kellemes délután arra, hogy elpazarolja. Illetve nem pazarlás, de a maga nemében elég kevés hasznot fog belőle hozni. Tisztábba fogalmazva, ha megéli azt, hogy a könyvét értő kezekbe vegyék, akkor elenyészőt, ha nem éli meg, akkor a világon semmit. Utódai pedig objektív okokból kifolyólag sem tudnak majd jövedelmezőséget látni ebben. Pennája, írótolla megvan, a könyv is megadja magát a szándéknak és kinyílik. Új, illetve pár hónapos, de használva nem volt és üres. Az utóbbi a legfontosabb, hiszen tartalommal ő maga kívánja feltölteni, azért is vette elő. A mérete barátságosan kicsiny, a komoly filozófiai művekkel nem versenghet, inkább csak útmutató, tájékoztató vékony, de kemény fedeles iromány. Leginkább azért ragaszkodott ehhez, mert könnyebb is bele írni és később foszlik is szét. Meg, bár sok szempontból nem szeret túlköltekezni, ami munkát kiad a kezéből, arra különösen érzékeny, hogy mily minőségben teszi, legyen ez külsőségében vagy éppen belső tartalomban. Túlcicomázni nem fogja, egyszerűnek tervezte, meg nem is nagyon ért hozzá. A könyvmásolás és írás, midőn még más módszer nem terjedt el, nagyon is pazarló, ha nincs kemény és pontos menetben vezetve, így elsőképp jegyzetek sokaságaiba vesződve próbálja formalizálni, egyben érthetővé tenni az információhalmazt, ami a rendelkezésére áll. Ezen túl nem is tervez mindent megosztani, nem veszi el a kísérletezés örömeit senkitől. Egyrészt, mert a nagy mindenség összes receptjét még ő sem ismeri, más szempontból vannak olyan dolgok, amit minden alkimistának magának kell megismernie, megtanulnia és persze anomáliák, melyeket nem is érthetne meg, hanem a saját tapasztalatainak útján járja be. Nem akarja elvenni az utazás lehetőségét és élvezetét, melyet az alkímia világa nyújt, éppen ellenkezőleg, egy egyszerű támaszték, ami mindenki számára elérhető, amelyet egyébként is megtudna, de komoly és szerény képességekkel drága úton. Felmerülhet, hogy ez az alkimistáknak semmit sem fog mondani, teljes bizonyossággal, csak kontároknak segít. De ezzel nincs gond, amennyiben a kontár nem tér el a könyv tudástartalmától, nem próbálkozik átírni az alapvető és egyszerű összefüggéseket, amikre rámutat, úgy magát is képzi és szépen lassan elvész a kontár mivolta, értő művelője lesz a tudománynak. Aki pedig átírná, az ellen keveset tehet, azok egyébként is elítélendő módon állnak az anyagelmélet tudományához és nem is akarja, hogy bármiféle köze legyen hozzájuk. A jegyzet alapú összeírásból gyorsan száműződik is a fekete ital és minden sötét mozzanata, ártó hatása, amivel jár, erről említést sem tervez tenni. Egyszerűen káros, rontó és gennyes hatású, tisztes szándékkal használhatatlan lötty, még ha Nestar egyes alfajaiból tart is magánál. Erre nem igazán büszke, de letagadni nem fogja, megosztani sem viszont. Vannak olyan szörnyűségek, amit eltüntetni egészében sosem szabad, de csak azok kezébe kerülhet, akik képesek tisztelni és félni azt a hatalmat, mellyel akár magukat is tönkre tehetik és nem mámorosodnak el a hatalom hívásától. Összességében, lélekben is tudósnak, ismerni vágyónak kell lennie, de ezt sosem a maga szemszögéből, hanem egy maga fölé rendelt elvnek a szolgálatában kell tennie, legyen az világi, szakrális vagy szakmai. Ez nem ad bocsánatot az esetleges, általános erkölcsiségnek ellentmondó tetteknek, de az elvek tisztán tartásával magát is megvédheti. Nestar szakmaisága elég száraz, de jól termő talaj, ami a valóságban nem állja meg a helyét, ezért más hasonlatot is kéne keressen. Ettől függetlenül, a vázlatos anyag kész, már csak szavakba kell önteni. Ez nehezebb, hiszen ha egyetlen, nem javítható hibát vét, akkor az egész oldalt tépheti ki, korrekcióra nincs lehetősége. Pontosabban van, de nem akar azzal élni, egyetlen oldalt még letud írni, főleg mivel számolhatatlanul sok ideje áll rendelkezésére, nem köti a halálon kívül semmi abban, hogy mikor lesz ennek vége, mikor érzi úgy, hogy műve megérett a kiadatásra. Csak meg ne haladja a társadalom, bár erre a konkurenciát tekintve... illetve, a többi, magát alkimistának nevező személyt tekintve, kevés esélyt lát. Az sem tagadható, hogy nem ismer mindenkit. Hosszú órák ténykedése után, kész lett egy hibátlan példány és még pár szemétre való példány, ez megkönnyíti a dolgát a többivel, hiszen már lesz egy pontos alap, amit csak másoltatni kell. Pár napra gondolt, de végül két hat végére húzódva kész is lesz a többi, bár a szakácskodást és a keze megerőltetését nem próbálja, pihentetése már nem csak ajánlott jellegű, hanem szükségesnek is tűnt. Nem íródeák, a monoton munka a lelkét is megviselte egy kicsit. De először, irány a könyvtár, hiszen oda szánta. Egy ideig nem tervez új könyvet írni, főleg mert a tematika ily könnyedségében már kevés témában tudna valamennyire hasznos dolgot is kiadni a keze közül. Szövetbe csomagolva, öt példányban, hogy a város mocska ne okozhasson benne kárt, amíg oda elér. Megfájdul a szeme a nap fényétől és nem bizonyos abban, hogy az előző napokban minden étkezése megvolt, de elindul.*
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-18 15:27:45
Üzenet elküldve: 2015-04-18 15:27:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Xiltyn //
*Az invitálásra csak kettővel lép beljebb, de legalább az ajtót kénytelen elengedni, ami a róla lecsúszó kéz hatására visszahajlik kissé csukottabb állapotba. A hirtelen gyúló fényre az ő szemei is összeszűkülnek, de csak egy pillanatig bántja és ezt bőven kárpótolja hogy most már rendesebben lát. Így már lényegesen könnyebb megállapítania hogy mi is történt és mire kellett a fejsze. Hogy bátor lenne? Nem érzi magát annak. Sokkal bátrabb lenne ha legalább rendesen fel lenne öltözve és a nyílpisztolya nála lenne. Inkább kíváncsi és óvatlan. Kissé megszeppenve engedelmeskedik az illemnek, nem is nagyon gondolja végig a mozdulatot, csak sodródik a helyzet sugallta viselkedéssel amikor viszonozza a bemutatkozást és koccintanak.*
- Jezabiel.
*Gondolkodik milyen jelzővel illethetné magát, de végül nem tesz hozzá semmit. Eltévedt kisegér a kígyó sötét barlangjában. A hirtelen jött adrenalin és izgalom lassan kezd leülepedni benne, így a képek és a gondolatok kezdenek újra elmosódni fejében. Bizalmatlanul szagol bele a pohárba mielőtt kortyolna egy kicsit, hiába részeg, a fesztelen ünneplés ideje elmúlt és igyekszik minden józan eszét összekaparni hogy kikecmeregjen ebből a helyzetből. Innia semmiképp nem kellene többet, ráadásul kezd igencsak rosszul lenni, de sértő lenne visszautasítani. Ha nem lett volna nemrég halálra ijesztve, akkor valószínűleg kedélyes érdeklődéssel állna neki faggatózni, bár ez a túlságosan mézesmázos stílus akkor is kissé gyanús lenne, pláne így. Akkor szoktak így viselkedni amikor ki akarnak használni valakit... Vagy elcsábítani esetleg. Egyik lehetőség sem kecsegtet túl jó jövőképpel, de nyíltan ellenkezni nem mer. Óvatos léptekkel indul hát közelebb, kissé ténferegve kecmergi át magát a földön felgyülemlett lomokon, egészen a kanapéig. Majdnem sikerül elbotlania odafelé, de csak megtalálja egyensúlyát. Egy kis bor kilöttyen, és bár a kezén is végigfolyik beszínezve fehér ingének bő ujját, ő maga észre sem veszi. Leülni viszont inkább nem ül le, csak megáll a neki szánt hely előtt. Mit vár egy sötételf azután hogy a lelket is kiijeszti belőle, aztán kígyóként mutatkozik be? Ettől függetlenül igencsak kíváncsi, és még mindig tart tőle hogy engedelmesség híján a balta rosszabbik felén végzi.*
- Milyen... Kaland?
*Kaland, nem a legjobb szó ebben a helyzetben. Feladat, probléma, munka... sok más jobb szót használhatott volna a házigazda, a kaland kifejezetten baljós, sőt akár szexuális sugallatú lehet. A fejében lüktető vér sem teszi kellemesebbé közérzetét, tenyerei izzadnak, a világ könyörtelenül forog, és még mindig van egy pohár bor a kezében. Pótcselekvésnek inkább ebből kortyol még egyet miközben várja a választ, bármilyen mozgás jobb mint tétlenül álldogálni.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.18 15:31:57
*Az invitálásra csak kettővel lép beljebb, de legalább az ajtót kénytelen elengedni, ami a róla lecsúszó kéz hatására visszahajlik kissé csukottabb állapotba. A hirtelen gyúló fényre az ő szemei is összeszűkülnek, de csak egy pillanatig bántja és ezt bőven kárpótolja hogy most már rendesebben lát. Így már lényegesen könnyebb megállapítania hogy mi is történt és mire kellett a fejsze. Hogy bátor lenne? Nem érzi magát annak. Sokkal bátrabb lenne ha legalább rendesen fel lenne öltözve és a nyílpisztolya nála lenne. Inkább kíváncsi és óvatlan. Kissé megszeppenve engedelmeskedik az illemnek, nem is nagyon gondolja végig a mozdulatot, csak sodródik a helyzet sugallta viselkedéssel amikor viszonozza a bemutatkozást és koccintanak.*
- Jezabiel.
*Gondolkodik milyen jelzővel illethetné magát, de végül nem tesz hozzá semmit. Eltévedt kisegér a kígyó sötét barlangjában. A hirtelen jött adrenalin és izgalom lassan kezd leülepedni benne, így a képek és a gondolatok kezdenek újra elmosódni fejében. Bizalmatlanul szagol bele a pohárba mielőtt kortyolna egy kicsit, hiába részeg, a fesztelen ünneplés ideje elmúlt és igyekszik minden józan eszét összekaparni hogy kikecmeregjen ebből a helyzetből. Innia semmiképp nem kellene többet, ráadásul kezd igencsak rosszul lenni, de sértő lenne visszautasítani. Ha nem lett volna nemrég halálra ijesztve, akkor valószínűleg kedélyes érdeklődéssel állna neki faggatózni, bár ez a túlságosan mézesmázos stílus akkor is kissé gyanús lenne, pláne így. Akkor szoktak így viselkedni amikor ki akarnak használni valakit... Vagy elcsábítani esetleg. Egyik lehetőség sem kecsegtet túl jó jövőképpel, de nyíltan ellenkezni nem mer. Óvatos léptekkel indul hát közelebb, kissé ténferegve kecmergi át magát a földön felgyülemlett lomokon, egészen a kanapéig. Majdnem sikerül elbotlania odafelé, de csak megtalálja egyensúlyát. Egy kis bor kilöttyen, és bár a kezén is végigfolyik beszínezve fehér ingének bő ujját, ő maga észre sem veszi. Leülni viszont inkább nem ül le, csak megáll a neki szánt hely előtt. Mit vár egy sötételf azután hogy a lelket is kiijeszti belőle, aztán kígyóként mutatkozik be? Ettől függetlenül igencsak kíváncsi, és még mindig tart tőle hogy engedelmesség híján a balta rosszabbik felén végzi.*
- Milyen... Kaland?
*Kaland, nem a legjobb szó ebben a helyzetben. Feladat, probléma, munka... sok más jobb szót használhatott volna a házigazda, a kaland kifejezetten baljós, sőt akár szexuális sugallatú lehet. A fejében lüktető vér sem teszi kellemesebbé közérzetét, tenyerei izzadnak, a világ könyörtelenül forog, és még mindig van egy pohár bor a kezében. Pótcselekvésnek inkább ebből kortyol még egyet miközben várja a választ, bármilyen mozgás jobb mint tétlenül álldogálni.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.18 15:31:57
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-17 19:55:30
Üzenet elküldve: 2015-04-17 19:55:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Jeza //
* Érdeklődve figyeli, a gnóm arckifejezését, ahogy a sötétben közeledik hozzá. Úgy tűnik sikerült jól ráijesztenie a talpra rántós kis produkciójával. ~ Mi jöhet még ezután? ~ hallja elméjében a gonosz, hátsó hang kérdését, mitől tompa mosoly suhan át képén.
Miután talpra segítette, Jeza a kilincsbe kapaszkodik, így az ajtó továbbra is nyitva van. *
- Na gyere beljebb, ne toporogj ott a küszöbömön mint a szaró varjú. - * érkezik a reszelős hang a sötétség szívéből, majd halk motoszkálás, meg némi kotorászás hallható, s kisvártatva az asztalon egy olajlámpás kap fényre. A fény mint olyan tökéletesen tájidegen jelenség errefelé, így az öreg egyből hunyorogni kezd, és inkább vendége felé fordítja a lámpást, ő maga pedig hátrébb lép a halványan derengő fénykör ívén kívülre.
Jeza az újonnan gyúlt fényességben, bal kéz felé a félig szétvert szekrényt láthatja, minek jobb szárnya már teljesen ki van ürítve, a bal azonban még érintetlen; Zárt ajtóval várja a folytatást. A földön ott hevernek a kivert polcok egymás hegyén-hátán, alattuk a levert ajtószárny, rajtuk pedig a kiszórt ruhadarabok, és a vértől maszatos nyelű fejsze. Az ajtóval szemben helyezkedik el a széles dolgozóasztal, min a lámpás pihen, mellette néhány borospalack zöldellik a tompa fényben. Az asztal mellett, a falhoz tolva két személyes szófa látható, a jobboldali falon pedig elfüggönyözött ajtónyílás, ami mögött Xiltyn hálókamrája van. Összességében véve egyszerű a berendezés, sőt akár puritánnak is nevezhető. Ha Jeza jobban körbekémlel, észrevehet még a szoba különböző pontjain szétszórt, láthatólag üres borospalackokat.*
- Szükségem van egy olyan bátor valakire, mint te. - * mondja, legbarátságosabb hangját elővéve. Oly rég nem volt ilyen közel gnómhoz, pláne gnőmhöz, hogy egy rakás érdekes ötlet jut egyszerre eszébe, és nem akarja őket elrontani meggondolatlansággal. * - Mert te aztán igazán bátor vagy, hogy követni mertél ide. - * lép elő az asztal mögül, kezében két talpas pohárral. Az egyik az imént használt véres falú, a másik viszont szép tiszta, most vette elő a fiókból. Mindkettőben ugyanaz a vörös nedű lötyög, Dwirinthalenék házibora, amiből jó néhány palackkal felhozatott a pincéből. A tiszta poharat Jeza felé nyújtja, hogy koccinthassanak a megismerkedésre. *
- Xiltyn vagyok a Kígyó. – * emeli poharát pertura, arcán barátságos mosollyal, ami valahogy semmi jót sem ígér.
Ha ezen túlestek, a földön szétszórt holmikat megkerülve ismét kioldalog a lámpa fényköréből és a szófán foglal helyet. Véres tenyerét beletörli a huzatba, majd kortyol a borából és így szól: *
- Mint mondtam, szükségem lenne egy bátor és ügyes segítőre, aki nem riad vissza egy kis kalandtól. - * mondja titokzatoskodva, miközben jelzésértékűen megcsapkodja a szófa üres felületét. Ha sikerült beindítsa a gnőm fantáziáját, akkor úgyis hamarost ott fog csücsülni mellette a részletekért "esedezve"; Ha pedig nem, akkor kénytelen lesz más módszert választani. *
* Érdeklődve figyeli, a gnóm arckifejezését, ahogy a sötétben közeledik hozzá. Úgy tűnik sikerült jól ráijesztenie a talpra rántós kis produkciójával. ~ Mi jöhet még ezután? ~ hallja elméjében a gonosz, hátsó hang kérdését, mitől tompa mosoly suhan át képén.
Miután talpra segítette, Jeza a kilincsbe kapaszkodik, így az ajtó továbbra is nyitva van. *
- Na gyere beljebb, ne toporogj ott a küszöbömön mint a szaró varjú. - * érkezik a reszelős hang a sötétség szívéből, majd halk motoszkálás, meg némi kotorászás hallható, s kisvártatva az asztalon egy olajlámpás kap fényre. A fény mint olyan tökéletesen tájidegen jelenség errefelé, így az öreg egyből hunyorogni kezd, és inkább vendége felé fordítja a lámpást, ő maga pedig hátrébb lép a halványan derengő fénykör ívén kívülre.
Jeza az újonnan gyúlt fényességben, bal kéz felé a félig szétvert szekrényt láthatja, minek jobb szárnya már teljesen ki van ürítve, a bal azonban még érintetlen; Zárt ajtóval várja a folytatást. A földön ott hevernek a kivert polcok egymás hegyén-hátán, alattuk a levert ajtószárny, rajtuk pedig a kiszórt ruhadarabok, és a vértől maszatos nyelű fejsze. Az ajtóval szemben helyezkedik el a széles dolgozóasztal, min a lámpás pihen, mellette néhány borospalack zöldellik a tompa fényben. Az asztal mellett, a falhoz tolva két személyes szófa látható, a jobboldali falon pedig elfüggönyözött ajtónyílás, ami mögött Xiltyn hálókamrája van. Összességében véve egyszerű a berendezés, sőt akár puritánnak is nevezhető. Ha Jeza jobban körbekémlel, észrevehet még a szoba különböző pontjain szétszórt, láthatólag üres borospalackokat.*
- Szükségem van egy olyan bátor valakire, mint te. - * mondja, legbarátságosabb hangját elővéve. Oly rég nem volt ilyen közel gnómhoz, pláne gnőmhöz, hogy egy rakás érdekes ötlet jut egyszerre eszébe, és nem akarja őket elrontani meggondolatlansággal. * - Mert te aztán igazán bátor vagy, hogy követni mertél ide. - * lép elő az asztal mögül, kezében két talpas pohárral. Az egyik az imént használt véres falú, a másik viszont szép tiszta, most vette elő a fiókból. Mindkettőben ugyanaz a vörös nedű lötyög, Dwirinthalenék házibora, amiből jó néhány palackkal felhozatott a pincéből. A tiszta poharat Jeza felé nyújtja, hogy koccinthassanak a megismerkedésre. *
- Xiltyn vagyok a Kígyó. – * emeli poharát pertura, arcán barátságos mosollyal, ami valahogy semmi jót sem ígér.
Ha ezen túlestek, a földön szétszórt holmikat megkerülve ismét kioldalog a lámpa fényköréből és a szófán foglal helyet. Véres tenyerét beletörli a huzatba, majd kortyol a borából és így szól: *
- Mint mondtam, szükségem lenne egy bátor és ügyes segítőre, aki nem riad vissza egy kis kalandtól. - * mondja titokzatoskodva, miközben jelzésértékűen megcsapkodja a szófa üres felületét. Ha sikerült beindítsa a gnőm fantáziáját, akkor úgyis hamarost ott fog csücsülni mellette a részletekért "esedezve"; Ha pedig nem, akkor kénytelen lesz más módszert választani. *
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-16 09:37:10
Üzenet elküldve: 2015-04-16 09:37:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Xiltyn //
*Hunyorogva pislog bele a sötétségbe, ő maga inkább a fényt részesíti előnyben. Hogyan is lehetne sötétben dolgozni? Lámpással persze, de itt az épp nincs. Nem segít a dolgon ittas állapota sem, bár szerencsére íriszei teszik a dolgukat és szép lassan kezd legalább foltokat kivenni a sötétségből. Lát legalábbis felé mozogni egy alakot, és az érkező hang is egyértelműsíti a helyzetet.*
~Most meghalok...~
*Igazából ennyi amire érdemben tud gondolni, és persze arra hogy az általában oldalán hordott nyílpisztolyát előkapja. A félelem és az alkohol miatt szerencsére kezei inkább mégis a kilincshez ragaszkodnak, mivel összesen egy ing van rajta nem sok haszna lett volna ha oldalához kap, azon kívül hogy megint orra esik. A felé nyúló kéz már elég közel van hogy felfogja mi történik, nyakát kissé behúzva összeszorítja szemeit felkészülvén a fájdalomra és az eljövendő halálra. Ez viszont mind elmarad, és a segítségnek hála sikerül újra megtalálnia egyensúlyát. Az érkező kérdés és a távolodó léptek után résnyire nyitja szemeit, a felgyorsult szívverés és az adrenalinfröccs átmenetileg sikeresen kitisztítja elméjét. Pislog párat értetlenül aztán nem meri tovább váratni a házigazdát, és bár még mindig nem tökéletes a kép, egy bizonytalan "i-igen" hagyja el a száját. A félelem bár lassan múlik, hisz ha meg akarták volna ölni már megtették volna, de az események hatására tenyerei kissé remegni kezdenek. Szédül, és egy újabb összeomlás megelőzése végett jobbjával inkább az ajtóba kapaszkodik, de lényegesen biztosabban áll már mint azelőtt.*
- Mi... *itt észreveszi a padlón szétdobált holmikat és a sanyarú sorsra jutott szekrényt így inkább megváltoztatja szavait*
- Hasznomat miben?
*Hunyorogva pislog bele a sötétségbe, ő maga inkább a fényt részesíti előnyben. Hogyan is lehetne sötétben dolgozni? Lámpással persze, de itt az épp nincs. Nem segít a dolgon ittas állapota sem, bár szerencsére íriszei teszik a dolgukat és szép lassan kezd legalább foltokat kivenni a sötétségből. Lát legalábbis felé mozogni egy alakot, és az érkező hang is egyértelműsíti a helyzetet.*
~Most meghalok...~
*Igazából ennyi amire érdemben tud gondolni, és persze arra hogy az általában oldalán hordott nyílpisztolyát előkapja. A félelem és az alkohol miatt szerencsére kezei inkább mégis a kilincshez ragaszkodnak, mivel összesen egy ing van rajta nem sok haszna lett volna ha oldalához kap, azon kívül hogy megint orra esik. A felé nyúló kéz már elég közel van hogy felfogja mi történik, nyakát kissé behúzva összeszorítja szemeit felkészülvén a fájdalomra és az eljövendő halálra. Ez viszont mind elmarad, és a segítségnek hála sikerül újra megtalálnia egyensúlyát. Az érkező kérdés és a távolodó léptek után résnyire nyitja szemeit, a felgyorsult szívverés és az adrenalinfröccs átmenetileg sikeresen kitisztítja elméjét. Pislog párat értetlenül aztán nem meri tovább váratni a házigazdát, és bár még mindig nem tökéletes a kép, egy bizonytalan "i-igen" hagyja el a száját. A félelem bár lassan múlik, hisz ha meg akarták volna ölni már megtették volna, de az események hatására tenyerei kissé remegni kezdenek. Szédül, és egy újabb összeomlás megelőzése végett jobbjával inkább az ajtóba kapaszkodik, de lényegesen biztosabban áll már mint azelőtt.*
- Mi... *itt észreveszi a padlón szétdobált holmikat és a sanyarú sorsra jutott szekrényt így inkább megváltoztatja szavait*
- Hasznomat miben?
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2015-04-15 22:02:56
Üzenet elküldve: 2015-04-15 22:02:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Rylissa Nadzyr//
*Sejtette, hogy nem túlságosan hatja meg a nőstényt az, hogy Nestar mennyire kapja meg az alkimistáknak egyébként kijáró tiszteletet, de azért arra nem számított, hogy ilyen nyíltan fog ennek jelt adni Főleg, mivel nem húzta olyan sokáig ezt a részt, hogy ezen négy-öt mondatban elunhatná magát. De legalább értékeli, hogy a hímtagok stílusához képest még kifinomultnak nevezhető. Meg valamennyire az őszinteséget is meg kell becsülni. Meg arra, hogy valaki poharat és nem kardot akar emelni arra, hogy itt van.*
-Ilyen megtisztelő kedvességet nem utasíthatok vissza.
*Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy valaki miképp viselkedik, amikor nincs megkötve neki mily stílusban tegye és ez most meglepte, de örül neki. Kezébe veszi a poharat egy mértékletes ivás erejéig, nem akarja, hogy a fejébe szálljon. A Smaragdláng sem. Figyelemmel követi a történetét és nem hagyja el a figyelmét az sem, hogy van rajta kívül még egy alkimista. Örülne, ha így lenne, bár nem szeretne senkivel sem dolgozni, de tágas a Kúria, megférnének egymás mellett és egy kellemes beszélgetésre mindig vevő, ha anyagelméletről van szó És legalább most annyit sem kéne magyaráznia, hiszen a másik fél is könnyedén ért annyit, mint ő. Ilyen halandóból összesen hármat ismer, egy ki is költözött Pirtianesbe. Nem telített a szakma, sőt, erősen kevesli a város alkimistáinak számát. Ha a kontárokat levonja persze, de abból egy is sok, csak annyi meg mindig akad.*
-Őszintén remélem, hogy épségben sikerül megtalálni.
*Mondana többet is, de most nem arról van szó, hogy ő miért örülne neki, nem akarja magára húzni a témát.*
-A fenyegetőzésektől és esetleges fizikai következményeiktől nem félek, meg tudom védeni magam, még ha talán nem is látszik, viszont nem tolerálom. Egyszer fogom jelezni, ha elfajul, az eltávozó levelemben. Ezt kérem ne vegye fenyegetésnek, a lényegre törő megfogalmazás ellenére sem. Nem kívánok neki nagy feneket keríteni, nem szoktam ilyesmihez és nem is kívánok.
*A hivatalos indoka tényleg annyi, hogy életében nem fenyegették meg eddig, amióta meg itt van, már kétszer is. A nem hivatalos, hogy bár ő elég gyorsan képes egy átlagos ellenfelet ártalmatlanítani és relatíve gyorsan, azonban a módszertől minden sejtje irtózik és szembe is megy azokkal a békés elvekkel, amiket vall. Ezt még magának sem bocsátaná meg, másoknak meg főleg. De el is űzi ezeket a gondolatokat, csak magának árt, ha túlgondolja. Naivan feltételezi, hogy soha nem lesz szüksége ilyesmire. Együtt iszik inkább Rylissa-val.*
-Nem rabolta, nagyon köszönöm a szíves beszélgetést, megtisztelt vele. További szép napot!
*Ha elment, ő is visszatér az olvasmányához egy ideig, utána átgondolja és inkább a szobájában folytatja a tanulmányozást. Ott még csak Lazac zavarta meg egyszer, ő is csak kívülről, nézőként.*
*Sejtette, hogy nem túlságosan hatja meg a nőstényt az, hogy Nestar mennyire kapja meg az alkimistáknak egyébként kijáró tiszteletet, de azért arra nem számított, hogy ilyen nyíltan fog ennek jelt adni Főleg, mivel nem húzta olyan sokáig ezt a részt, hogy ezen négy-öt mondatban elunhatná magát. De legalább értékeli, hogy a hímtagok stílusához képest még kifinomultnak nevezhető. Meg valamennyire az őszinteséget is meg kell becsülni. Meg arra, hogy valaki poharat és nem kardot akar emelni arra, hogy itt van.*
-Ilyen megtisztelő kedvességet nem utasíthatok vissza.
*Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy valaki miképp viselkedik, amikor nincs megkötve neki mily stílusban tegye és ez most meglepte, de örül neki. Kezébe veszi a poharat egy mértékletes ivás erejéig, nem akarja, hogy a fejébe szálljon. A Smaragdláng sem. Figyelemmel követi a történetét és nem hagyja el a figyelmét az sem, hogy van rajta kívül még egy alkimista. Örülne, ha így lenne, bár nem szeretne senkivel sem dolgozni, de tágas a Kúria, megférnének egymás mellett és egy kellemes beszélgetésre mindig vevő, ha anyagelméletről van szó És legalább most annyit sem kéne magyaráznia, hiszen a másik fél is könnyedén ért annyit, mint ő. Ilyen halandóból összesen hármat ismer, egy ki is költözött Pirtianesbe. Nem telített a szakma, sőt, erősen kevesli a város alkimistáinak számát. Ha a kontárokat levonja persze, de abból egy is sok, csak annyi meg mindig akad.*
-Őszintén remélem, hogy épségben sikerül megtalálni.
*Mondana többet is, de most nem arról van szó, hogy ő miért örülne neki, nem akarja magára húzni a témát.*
-A fenyegetőzésektől és esetleges fizikai következményeiktől nem félek, meg tudom védeni magam, még ha talán nem is látszik, viszont nem tolerálom. Egyszer fogom jelezni, ha elfajul, az eltávozó levelemben. Ezt kérem ne vegye fenyegetésnek, a lényegre törő megfogalmazás ellenére sem. Nem kívánok neki nagy feneket keríteni, nem szoktam ilyesmihez és nem is kívánok.
*A hivatalos indoka tényleg annyi, hogy életében nem fenyegették meg eddig, amióta meg itt van, már kétszer is. A nem hivatalos, hogy bár ő elég gyorsan képes egy átlagos ellenfelet ártalmatlanítani és relatíve gyorsan, azonban a módszertől minden sejtje irtózik és szembe is megy azokkal a békés elvekkel, amiket vall. Ezt még magának sem bocsátaná meg, másoknak meg főleg. De el is űzi ezeket a gondolatokat, csak magának árt, ha túlgondolja. Naivan feltételezi, hogy soha nem lesz szüksége ilyesmire. Együtt iszik inkább Rylissa-val.*
-Nem rabolta, nagyon köszönöm a szíves beszélgetést, megtisztelt vele. További szép napot!
*Ha elment, ő is visszatér az olvasmányához egy ideig, utána átgondolja és inkább a szobájában folytatja a tanulmányozást. Ott még csak Lazac zavarta meg egyszer, ő is csak kívülről, nézőként.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760