// Holdas éjjel, avagy a mágia gyönyörei //
*A nap szép lassacskán már lebukik a horizonton, s a kellemes meleget hamarosan kellemes hűvös váltja fel. Mordach még nem igazán tudta megszokni, hogy ily rövid idő alatt sokkal hosszabbak lettek az éjszakák, mint a nappalok. Bár nem bánja egyáltalán, hiszen a fő ág, melyet képvisel, pontosan ilyen időben tud kiteljesedni, ezért is javasolta Moonnak, hogy az éjjeli órákban kerüljön sor a tanítására, hiszen akkor sokkal könnyebben át tudja magát adni ennek az ágnak, ha láthatja a hold bágyadt tükrét odafent a sötétben, s beragyoghatja az elméjét.
Hamarosan Assa is megérkezik, szerencsére nem kell sokat várniuk egymásra a templom előtt. A Vörös elő is húzza táskájából a könyvet, amit átnyújt a hölgyeménynek.*
- Parancsolj, amíg tanítok, akár át is bogarászhatod. Vannak benne meditációs gyakorlatok, meg sok minden hasznos. Maradhat nálad egy ideig, csak vigyázz rá!
*Azzal szép lassan megindítja lovát, s elkezdenek haladni a kúria felé. Kíváncsi már rá, hogy nézhet ki belülről, hiszen eddig csak kívülről volt szerencsére megcsodálni, ám akkor látta, hogy nagyon hasonlít a hely az ő stílusához. Az ódon falak, a régies és kissé komor stílus nagyon magával ragadó. A mélységieknek nagyon jó ízlésük van, azt meg kell hagyni!*
- Szerintem nem kell aggódnod. Moont még egy bálon ismertem meg, és egyáltalán nem olyan, mint a többi sötételf. Erf és Moon közt ég és föld a különbség. A Dwirinthalen hölgy igazán kedves, megértő, kellően komoly s céltudatos, míg Erf... *húzza el száját* Szóval ne aggódj, szerintem szívesen fognak látni. A család többi tagjáról is hasonlóakat tudok, no meg ha tipikus mélységiek lennének, akkor be sem engednének embereket vagy tündéreket az épületbe.
*Nyugtatja meg Assát, s ha ilyenbe ütköznének esetleg, egyértelműen ő sem maradna sokáig, a tündért pedig nem hagyná magára, nem illetlen azért ő sem. Szépen is néznének ki, ha a hölgyemény rosszul érezné magát, ezért inkább elmenne, Mordach meg rábólintana úgy, hogy ő hívta oda...*
- Hosszú volt ez a mai nap... *jegyzi meg, mikor elhagyják a templomkertet* Nem terveztem, hogy lovagolni fogunk egész végig. Látod, ezért kell az a bájital, mert minél több varázslat van a fejemben, annál nagyobb az esélye, hogy néha kikapcsol az agyam.
*Húzza el a száját, mikor rálépnek a gazdagnegyed utcáira. Kellemes illatok terjednek a levegőben, néhány helyről jó kis nóta zendül fel, s a módosabb réteg megossza egymással az az napra jutó pletykákat az utcán, a padokon. Mordach úgy dönt, hogy leszáll a lováról, s inkább maga mellett vezeti, amúgy is egész nap rajta terpeszkedett, jó egy kicsit a saját lábán menni.*
- Nem vagy éhes? *pillant oldalra* Ha szerencsénk van, talán meg is vendégelnek odabent. *mutat egy irányba, ahol feltűnnek az ódon falak* Úgy látom, megjöttünk.
*Azzal odalép a kapu elé, először kopog párat erősebben, majd bekiált, hátha valaki meghallja az egyik ablakból, vagy valaki éppen kint van az udvaron. Nem szeretne illetlen lenni, hogy csak így besétál a birtokra, úgyhogy egyelőre vár, hogy hátha kijön valaki hozzájuk.*
- Mik a terveid holnapra, Assa? Betérsz a templomba tanulni? Én személy szerint elnézek a piacra egy alkimistához, aztán lehetséges, hogy tovább megyek a karavánpihenő felé, majd még meglátjuk. Őszintén szólva kicsit lusta vagyok...
*Kacag fel hangosan, kissé fáradtan, melyet hangjából is ki lehet hallani. Nem véletlen, azért az embert lefárasztja ilyen sok vándorlás, amit az utóbbi időben tett, főleg, hogy a mai napot is kénytelen voltak átszáguldani. Persze ez a Vörös hibája, hiszen előbb is eszébe juthatott volna, hogy vissza kell térnie a mai éjjelre Artheniorba. Szerencsére még nincs késésben, s remélhetőleg a kapunál sem kell sokat várnia, hiszen ha Moon sem felejtette el, hogy jön, akkor remélhetőleg már várja.*