*Pedig ha Lazz tudná, hogy Den mennyire féli is Sely büntető erejét, s mennyire is gondolkozik azon, hogy valamit szánt szándékkal megszegjen. Csak azt nem tudja, hogy a jelenlegi feszült hangulatában, mire, hogy reagálna. Így talán jobb is, ha most még szünetelteti a nagy pofáját, s olykor simulékony, máskor viszont mindenkivel szeges ellentétben álló modorát. De hogy valódi, páni félelem lenne, mit Sely kezeitől érez? Nos, ez jócskán túlzás, bár tudja, hogy drága nővére mire képes. Hátán viseli nyomát, illetve, még egy bizonyos helyen, amit nem szívesen oszt meg mások tekintetével.*
- Rendben. Ám akkor is csak elutasítani tudom az ajánlatod.
*A bájmosolynak helye nincs arcán, el is tűnik, helyette a lazább, de képén jóval megszokottabb, már-már vérmes vigyor terül el. Keserű emlékét feledi, s újfent élvezi, hogy önmaga lehet. Anyja sosem engedte, hogy szabad legyen, egy év könyörgésébe tellett az is, hogy a kiröppenő nővéri után mehessen. Pedig a kiképzése már végett ért, s így szerezhetett valódi tapasztalatokat. Végül, tényleg sikerült, méghozzá igencsak számottevő és nagy befolyással bíró tapasztalatok azok.
Befelé menet a nagybátyjuk ráköszön Naty-ra, de ő mintha inkább foglalkozna a közvetlen utána érkező Dennel, miután Ilz távozott. Egymás mellé érnek, drága unokatestvérével, a sejtelmes pillantás részéről s jelen van, ám vigyora töretlen marad. Mintha nem is puszta másodpercek, de órák telnének, míg így állnak.*
- Máshogy is tenném...
*Csak ennyit hagy hátra, s indul is tovább, mielőtt Lazz túlságosan előre menne, vagy mielőtt Sely véletlen rossz szobát akarna kiosztani.
Szava pont időben jut el nővére fülébe, s mikor a lépcsőn felér, Lazz-t tereli balra. Ott van még két szoba.*
- Ez, illetve a következő még üres. Válaszd bármelyiket nyugodtan.
*Rögvest megy is, hogy lássa, végül melyik szoba lesz lányáé, akiről, ha minden igaz, nem tudhat más. Nem is sejti, hogy Ilztdar tudása is a kis titok.
Ahogy odaér, Sely-t látja, ahogy a nyitott ajtó előtt áll. Talán pont a legrosszabb, vagy éppen a legjobb hely ez, hol Moon lehet. Közel van hozzá, ám nővére szobájához is. Viszont gondolataiból a matróna szavai ébresztik a valóságra.*
- Ahogy kívánod, nővérem.
*Apró fejhajtás. Az érintésre egész testében apró remegés fut végig, de talán a szemekben látott csillanás az oka. Valóban, azt látta, amit látni vélt? Különös.
Hamarost azonban Moon hangja is eltereli a saját gondolatairól. Mi ez a sok gondolatterelés a nőktől manapság?*
- A legjobb lesz, ha Den-nek szólítasz.
*Azért mégsem mondhatja, hogy hívja nyugodtan annak, amije. Különösen, amíg Sely hallótávolságon belül van. Vagy bárki más. Ám a következő kérdés már elgondolkodtatja. Honnan kerít most portörlőt? Még saját szobájával se tett semmit. Úgy néz ki, ahogy megkapta, csupán a holmiját dobta le. S az is csupán az, amit magával hozott.*
- Rögvest kerítek egyet.
*Ez még egy átlagos hangerőn szól a mosolygó sötételftől, de aztán közelebb hajol a lányhoz és nagyon halkan szólal fel újra.*
- Aztán jó lesz, ha egy kicsit elbeszélgetünk.
*Ezen nincs mit tovább beszélni, bele kell törődni. Így Den elindul, hogy leérjen a földszintre, ahol látja Naty-t, elnyúlva egy lenti kanapén. Vajon Sely mit tenne, ha itt vetné rá magát és meglátná? Nem csupán a kúria közepén tenné, de ráadásul pont unokatestvérével. Bizonyára súlyos büntetést róna rá. De ettől nem kell aggódni, hiszen Den csak a már megszokott, kissé pimasz vigyorát veszi fel és a sokat sejtető tekintetét, amivel a nőstényre pillant. Persze, csakis akkor, ha éppenséggel más nincs ott. Viszont megint elfelejtette, hogy hol is akart portörlőt keresni. Talán a hátsó, apró folyosónál lévő szekrényben lesz egy, így ha se Naty, se senki más nem állítja meg, akkor oda megy, a lépcső jobb oldalára.*