Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Soraya Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11048_1511015520_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-02-17 16:29:09
Üzenet elküldve: 2014-02-17 16:29:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
// Hívatlan vendég - Amine de Niiso, Soraya Dwirinthalen //
*Sajnos az őr alaposan ki van kupálva, pusztán azért, mert a nő higgadt, ő nem fog megfeledkezni semmiről. Elég volt egyszer elszúrni, hogy nem állt posztján, mikor kellett volna. S micsoda balszerencse, hogy pont akkor játszik valaki betörőset, amikor egymaga kell vigyázza a kaput. Így is elég gond szokott egy ilyen helyen az ember fiának nyakába szakadni, de így...
Nyel egyet, ahogy Denawarienhez küldi Soraya. Hallotta hírét, miket tesz a kötelességmulasztókkal. Lábuknál fogva lógatja fel mindet és úgy veri őket egy simított buzogánnyal. Semmi vágás, csak zúzás.*
- Máris, Úrnőm!
*Vágja azonnal vigyázzba magát és távozik. Indul is, hogy megkeresse kivégzőjét, s munkaadóját. Előre látja, innen élve már nem jut haza.
Jamillt nem hatja meg Amine pillantása, hiszen Sora szava számára a döntő. Így a fegyvereket és a köpönyeget is elviszi, amíg a két hölgy a társalgóba tér meg.
A társalgó. Kimondottan nagy helyiség, összességében csak az előtér a lépcsőnek köszönhetően, valamint a matróna hálóterme, mi felülmúlja. A falak mentén könyvespolcok, sok évszázad tudásával, történelem és szépirodalom elkülönülve, mégis mind megtalálható. Sok minden más is rejtőzik ott, mikről a legtöbb családtagnak tudomása sincs, talán még Den sem pontosan látja át, ám mi kell, rögvest kezébe akad innen. Az asztal mögött a szobor, csodálatos fehér márvány talapzaton, fekete márvány forma, mely Naekrah istennő ábrázolása. Persze, nem a bebörtönzése utáni időkről, mikor teremtette a sötételfeket, régebbről, míg csodálatos szépségével csábította el a férfiúi szíveket. Rablója volt soknak, száznak, talán még ezernek is, ám végül rút lett sorsa, de ennek köszönheti létét egy egész faj. Legalábbis a Dwirinthalen család általános hite szerint.
Az elfüggönyzött teremben csak pár gyertya ég, azok is inkább tiszteletből lobognak az istennő szobrának kecsesen formázott, márvány lábfejei körül, hiszen az éjszaka gyermekeinek nincs szüksége még ennyi fényre se.
Van idő pár kérdésre, mit Soraya feltehet Amine felé és fordítva, ha éppen úgy adódik, Jamill is a szokott rendelkezésre áll, idő közben másik strázsa került az ajtó elé, előbbi pedig belép a társalgóba és meghajol.*
- Úrnőm, Denawarien üzenetét hozom. Nem vár a mai napon vendéget, ámbár üdvözletét küldi a kisasszonynak, s sajnálja, de most más ügyek tartóztatják. Amennyiben, úrnőm, nem tart továbbra igényt a kisasszony társaságából, kikísérhetem.
*Ajánlkozik újabb lehetőség, ám utolsónak tűnik. Ki tudja, nem ez lenne-e az utolsó tette az életben. Mindegy is, csak egy felszíni, csak egy férfi... Van belőle sok-sok másik, kik arany reményében jelentkeznek majd őrségnek. S lesz ekképpen kísérete Amine-nek, vagy csak távozó a helyiségből, ki tudja, mennyi időre... Talán egy napra, talán mindörökké.*
*Sajnos az őr alaposan ki van kupálva, pusztán azért, mert a nő higgadt, ő nem fog megfeledkezni semmiről. Elég volt egyszer elszúrni, hogy nem állt posztján, mikor kellett volna. S micsoda balszerencse, hogy pont akkor játszik valaki betörőset, amikor egymaga kell vigyázza a kaput. Így is elég gond szokott egy ilyen helyen az ember fiának nyakába szakadni, de így...
Nyel egyet, ahogy Denawarienhez küldi Soraya. Hallotta hírét, miket tesz a kötelességmulasztókkal. Lábuknál fogva lógatja fel mindet és úgy veri őket egy simított buzogánnyal. Semmi vágás, csak zúzás.*
- Máris, Úrnőm!
*Vágja azonnal vigyázzba magát és távozik. Indul is, hogy megkeresse kivégzőjét, s munkaadóját. Előre látja, innen élve már nem jut haza.
Jamillt nem hatja meg Amine pillantása, hiszen Sora szava számára a döntő. Így a fegyvereket és a köpönyeget is elviszi, amíg a két hölgy a társalgóba tér meg.
A társalgó. Kimondottan nagy helyiség, összességében csak az előtér a lépcsőnek köszönhetően, valamint a matróna hálóterme, mi felülmúlja. A falak mentén könyvespolcok, sok évszázad tudásával, történelem és szépirodalom elkülönülve, mégis mind megtalálható. Sok minden más is rejtőzik ott, mikről a legtöbb családtagnak tudomása sincs, talán még Den sem pontosan látja át, ám mi kell, rögvest kezébe akad innen. Az asztal mögött a szobor, csodálatos fehér márvány talapzaton, fekete márvány forma, mely Naekrah istennő ábrázolása. Persze, nem a bebörtönzése utáni időkről, mikor teremtette a sötételfeket, régebbről, míg csodálatos szépségével csábította el a férfiúi szíveket. Rablója volt soknak, száznak, talán még ezernek is, ám végül rút lett sorsa, de ennek köszönheti létét egy egész faj. Legalábbis a Dwirinthalen család általános hite szerint.
Az elfüggönyzött teremben csak pár gyertya ég, azok is inkább tiszteletből lobognak az istennő szobrának kecsesen formázott, márvány lábfejei körül, hiszen az éjszaka gyermekeinek nincs szüksége még ennyi fényre se.
Van idő pár kérdésre, mit Soraya feltehet Amine felé és fordítva, ha éppen úgy adódik, Jamill is a szokott rendelkezésre áll, idő közben másik strázsa került az ajtó elé, előbbi pedig belép a társalgóba és meghajol.*
- Úrnőm, Denawarien üzenetét hozom. Nem vár a mai napon vendéget, ámbár üdvözletét küldi a kisasszonynak, s sajnálja, de most más ügyek tartóztatják. Amennyiben, úrnőm, nem tart továbbra igényt a kisasszony társaságából, kikísérhetem.
*Ajánlkozik újabb lehetőség, ám utolsónak tűnik. Ki tudja, nem ez lenne-e az utolsó tette az életben. Mindegy is, csak egy felszíni, csak egy férfi... Van belőle sok-sok másik, kik arany reményében jelentkeznek majd őrségnek. S lesz ekképpen kísérete Amine-nek, vagy csak távozó a helyiségből, ki tudja, mennyi időre... Talán egy napra, talán mindörökké.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-02-17 16:01:10
Üzenet elküldve: 2014-02-17 16:01:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hívatlan vendég - Soraya Dwirinthalen, Tucat//
*Kicsit már kezd beleszédülni az előtte álló nőstény tanulmányozására. Hiába próbálkozik végiggondolni minden lehetőséget, egyszerűen képtelen rájönni mi járhat a fejében. Egyik pillanatban meglepően közel jön, a másikban ismét eltávolodva méri fel. A fiatalka nősténynek már semmi fogalma sincs arról, hogy mik lesznek a következő mozdulatok.*
- Ezek szerint a családomról is szeretnek beszélni a felszínen. *Vonja le kissé mérgesen a következtetést, de ezt a nézését az ablak irányába szegezi inkább, hiszen csak a felszínieknek szánja. Még nem igazán tudja, hogy pozitív, vagy negatív hangzatú a szóbeszéd, de a legelső kérdésből ítélve, ahogyan az anyját illette a nőstény, nem tartja valószínűnek, hogy túl pozitív lenne. Ahogy a mellette álló alak megszólal, érdeklődve csillan fel a szeme, de ennek semmi jelét nem mutatja. Legalább most már ő is tudja a nevét. Ettől kicsit jobban érzi magát, de amíg fogalma sincs a család nevéről, még nagyon bizonytalan lábakon áll.*
- Nem szeretnék zavarni! *Kapja vissza a fejét, most már inkább aggódó pillantással. Tanult illemet, már hogyne tanult volna, és a világért se akarna zavarni, ha épp nemkívánatos lenne a jelenléte, bár a fogadóba meg egyáltalán nem akarna visszamenni, de ezt már esze ágában sincs szóvá tenni.
Egy fokkal nyitja jobban fel csak a szemeit, mikor az újabb nevet is meghallja. Azt ugyan még nem tudja, hogy ez egy újabb felszínihez tartozik, vagy egy mélységi neve, de ez is több a semminél.*
- Tessék?! *Ugrik meg az ijedtségtől. Nem igazán akarna megválni a fegyvereitől, a köpenye pedig nagyon értékes a számára, és fogalma sincs vajon visszakapja e őket egyáltalán. Már épp szóra nyitná a száját, hogy ellenkezzen, de gyorsan észhez kap. Jelenleg nem sok választása van, főleg ha most jó benyomást szeretne tenni. Gyilkos pillantást vet az emberre, minden dühét egyetlen pillantásba sűríti, hogy most egy időre meg kell válnia a fegyvereitől. Később mindenképp meg kell kérdeznie, hogy hová vitték őket. Végül felsóhajtva kapja le magáról a köpenyét, majd utána a kardokat, és egyenként átnyújtja őket a mellette állónak, majd szó nélkül követi Sorayát. Ahogy egy másik helységbe érnek, elcsodálkozva néz körül. Ha azt vesszük mi számára a megszokott, akkor a legjobb szó ami az eszébe jut a szobában körbenézve, az talán az otthonos jelző. Bár náluk leginkább a lilás színek a dominánsak. Tekintete végül a sarokban álló szobron állapodik meg. Egy pillanatra hunyorít a gyertyák fényére, de gyorsan megszokja, majd ahogy végignézte gyorsan visszakapja a tekintetét a nőstényre, nehogy udvariatlannak tűnjön a hosszas bámészkodása.*
- Öhm...köszönöm! *Bizonytalanodik el egy pillanatra, de gyorsan összeszedi magát, majd ahogy a nőstény helyet foglal, ő is leül a hozzá legközelebbi kanapé szélére, előre felkészülve a kérdésekre amik valószínűleg még rá várnak.*
*Kicsit már kezd beleszédülni az előtte álló nőstény tanulmányozására. Hiába próbálkozik végiggondolni minden lehetőséget, egyszerűen képtelen rájönni mi járhat a fejében. Egyik pillanatban meglepően közel jön, a másikban ismét eltávolodva méri fel. A fiatalka nősténynek már semmi fogalma sincs arról, hogy mik lesznek a következő mozdulatok.*
- Ezek szerint a családomról is szeretnek beszélni a felszínen. *Vonja le kissé mérgesen a következtetést, de ezt a nézését az ablak irányába szegezi inkább, hiszen csak a felszínieknek szánja. Még nem igazán tudja, hogy pozitív, vagy negatív hangzatú a szóbeszéd, de a legelső kérdésből ítélve, ahogyan az anyját illette a nőstény, nem tartja valószínűnek, hogy túl pozitív lenne. Ahogy a mellette álló alak megszólal, érdeklődve csillan fel a szeme, de ennek semmi jelét nem mutatja. Legalább most már ő is tudja a nevét. Ettől kicsit jobban érzi magát, de amíg fogalma sincs a család nevéről, még nagyon bizonytalan lábakon áll.*
- Nem szeretnék zavarni! *Kapja vissza a fejét, most már inkább aggódó pillantással. Tanult illemet, már hogyne tanult volna, és a világért se akarna zavarni, ha épp nemkívánatos lenne a jelenléte, bár a fogadóba meg egyáltalán nem akarna visszamenni, de ezt már esze ágában sincs szóvá tenni.
Egy fokkal nyitja jobban fel csak a szemeit, mikor az újabb nevet is meghallja. Azt ugyan még nem tudja, hogy ez egy újabb felszínihez tartozik, vagy egy mélységi neve, de ez is több a semminél.*
- Tessék?! *Ugrik meg az ijedtségtől. Nem igazán akarna megválni a fegyvereitől, a köpenye pedig nagyon értékes a számára, és fogalma sincs vajon visszakapja e őket egyáltalán. Már épp szóra nyitná a száját, hogy ellenkezzen, de gyorsan észhez kap. Jelenleg nem sok választása van, főleg ha most jó benyomást szeretne tenni. Gyilkos pillantást vet az emberre, minden dühét egyetlen pillantásba sűríti, hogy most egy időre meg kell válnia a fegyvereitől. Később mindenképp meg kell kérdeznie, hogy hová vitték őket. Végül felsóhajtva kapja le magáról a köpenyét, majd utána a kardokat, és egyenként átnyújtja őket a mellette állónak, majd szó nélkül követi Sorayát. Ahogy egy másik helységbe érnek, elcsodálkozva néz körül. Ha azt vesszük mi számára a megszokott, akkor a legjobb szó ami az eszébe jut a szobában körbenézve, az talán az otthonos jelző. Bár náluk leginkább a lilás színek a dominánsak. Tekintete végül a sarokban álló szobron állapodik meg. Egy pillanatra hunyorít a gyertyák fényére, de gyorsan megszokja, majd ahogy végignézte gyorsan visszakapja a tekintetét a nőstényre, nehogy udvariatlannak tűnjön a hosszas bámészkodása.*
- Öhm...köszönöm! *Bizonytalanodik el egy pillanatra, de gyorsan összeszedi magát, majd ahogy a nőstény helyet foglal, ő is leül a hozzá legközelebbi kanapé szélére, előre felkészülve a kérdésekre amik valószínűleg még rá várnak.*
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-02-16 15:25:41
Üzenet elküldve: 2014-02-16 15:25:41
ÚJ
![>Soraya Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11048_1511015520_sotetelf_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
// Hívatlan vendég - Amine de Niiso, Tucat //
*Telitalálat. Elégedettség tölti el, de széles mosolya mi ezt hivatott jelezni értelmezhető szelíd gesztusként is. Noha kimondott szavaiért még sosem kért elnézést, a hirtelen jött ölelés bizonyára engesztelő is lehet. Soraya nem gondolkozik túlzottan sokat. Nincs rá szüksége, ő ösztönből cselekszik. Ez még sosem jelentett számára hátrányt, ezért sem kényszerült még rá, hogy átgondolja tetteit.*
- Hát persze kedvesem!
*Csitítja nyájasan a duzzogó gyermeket, majd hátrál egy lépést, hogy újra végigfuttassa tekintetét a jövevényen. Nem válaszol rögtön a felé szegezett kérdésre, inkább vár néhány pillanatot, majd leplezetlen közönnyel szólal meg.*
- Sosem jártam még ott. Csak hírből ismerem.
*Beszélgetésüket a strázsa szakítja félbe, ki próbálja pótolni elmulasztott feladatát. S talán jogos aggodalma, de Soraya higgadtságát látva nyugodtan megfeledkezhet róla.*
- Nem szükséges! Csupán félreértés történt, s gorombaság volna ily módon kidobni a vendéget.
*Ekkor közömbös arcán újfent előkúszik a mosoly, s hangjában némi kárörömmel utasítja a férfit.*
- Menjen Denawarienhez és számoljon be róla miért mulasztotta el kötelességét és egyúttal jelentse be vendégünket, a társalgóban fogunk várakozni!
*Ezt követően a fiatal nőstényhez fordul, s bár kissé csalódott, hogy játékát most nem folytathatja tovább, ezt rendületlen kedvességével ügyesen leplezi.*
- Amine kedvesem, Jamill átveszi a köpönyeged és fegyvereid, aztán kérlek kövess!
*Remélhetőleg ellenkezés nélkül eleget tesz a kérésnek, hisz bizonyos lehet számára, hogy nem barbár családhoz érkezett, akik bármikor torkának ugranának. S ha mégis így lenne, úgyis ők vannak többen, s ha nem akarják, hogy élve kikerüljön innen, bizonyosan nem is fog. De egyelőre nem fenyegeti semmiféle veszély, hogy aggódnia kellene. Ha követi Sorayát, ő a társalgóba vezeti, amelyben tovább uralkodik az előtérben megszokott félhomály. Lábuk alatt vörös szőnyeg, az ablakok előtt hosszú függönyök, mik csak néhány árnyalatban különböznek az előbb említettektől. A helyiségbe lépve rögtön szemet szúrhat a sarokban álló hatalmas márványszobor, mely Naekrah nagyságát hivatott hirdetni. A gyertyák derengő fényében, melyek alulról világítják meg arcát, talán kissé ijesztőnek tűnhet.*
- Foglalj helyet, ahol tetszik!
*Mutat a kanapék felé, ő maga pedig egy fotelben foglal helyet, s szótlanul fürkészi tovább Amine arcát. Kíváncsi milyen érzetet kelthet a lányban ez a baljós hangulatú ház, s próbálja leolvasni arcáról miféle gondolatok járhatnak most a fejében.*
*Telitalálat. Elégedettség tölti el, de széles mosolya mi ezt hivatott jelezni értelmezhető szelíd gesztusként is. Noha kimondott szavaiért még sosem kért elnézést, a hirtelen jött ölelés bizonyára engesztelő is lehet. Soraya nem gondolkozik túlzottan sokat. Nincs rá szüksége, ő ösztönből cselekszik. Ez még sosem jelentett számára hátrányt, ezért sem kényszerült még rá, hogy átgondolja tetteit.*
- Hát persze kedvesem!
*Csitítja nyájasan a duzzogó gyermeket, majd hátrál egy lépést, hogy újra végigfuttassa tekintetét a jövevényen. Nem válaszol rögtön a felé szegezett kérdésre, inkább vár néhány pillanatot, majd leplezetlen közönnyel szólal meg.*
- Sosem jártam még ott. Csak hírből ismerem.
*Beszélgetésüket a strázsa szakítja félbe, ki próbálja pótolni elmulasztott feladatát. S talán jogos aggodalma, de Soraya higgadtságát látva nyugodtan megfeledkezhet róla.*
- Nem szükséges! Csupán félreértés történt, s gorombaság volna ily módon kidobni a vendéget.
*Ekkor közömbös arcán újfent előkúszik a mosoly, s hangjában némi kárörömmel utasítja a férfit.*
- Menjen Denawarienhez és számoljon be róla miért mulasztotta el kötelességét és egyúttal jelentse be vendégünket, a társalgóban fogunk várakozni!
*Ezt követően a fiatal nőstényhez fordul, s bár kissé csalódott, hogy játékát most nem folytathatja tovább, ezt rendületlen kedvességével ügyesen leplezi.*
- Amine kedvesem, Jamill átveszi a köpönyeged és fegyvereid, aztán kérlek kövess!
*Remélhetőleg ellenkezés nélkül eleget tesz a kérésnek, hisz bizonyos lehet számára, hogy nem barbár családhoz érkezett, akik bármikor torkának ugranának. S ha mégis így lenne, úgyis ők vannak többen, s ha nem akarják, hogy élve kikerüljön innen, bizonyosan nem is fog. De egyelőre nem fenyegeti semmiféle veszély, hogy aggódnia kellene. Ha követi Sorayát, ő a társalgóba vezeti, amelyben tovább uralkodik az előtérben megszokott félhomály. Lábuk alatt vörös szőnyeg, az ablakok előtt hosszú függönyök, mik csak néhány árnyalatban különböznek az előbb említettektől. A helyiségbe lépve rögtön szemet szúrhat a sarokban álló hatalmas márványszobor, mely Naekrah nagyságát hivatott hirdetni. A gyertyák derengő fényében, melyek alulról világítják meg arcát, talán kissé ijesztőnek tűnhet.*
- Foglalj helyet, ahol tetszik!
*Mutat a kanapék felé, ő maga pedig egy fotelben foglal helyet, s szótlanul fürkészi tovább Amine arcát. Kíváncsi milyen érzetet kelthet a lányban ez a baljós hangulatú ház, s próbálja leolvasni arcáról miféle gondolatok járhatnak most a fejében.*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-02-16 09:30:10
Üzenet elküldve: 2014-02-16 09:30:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
// Hívatlan vendég - Amine de Niiso, Soraya Dwirinthalen //
*Első blikkre, mintha Soraya kezébe venné a dolgok irányítását a maga módján, miként mindig is szokta, pedig inkább tűnhet, hogy csak szórakozik. Pedig mennyivel jobban szórakozna, ha netalán egy napvilágon nevelt hím lépett volna be, hogy találkozzon vele. De nem, Amine sötételf, s nőstény, miként ő is. Viszont a lépcső melletti ajtó mögül kilépő férfi nem mondhatja el magáról egyiket sem. Illetve, mondhatja, csak furcsán pislogna rá mindenki.*
- Soraya úrnő!
*Megilletődik kissé a férfi, fekete bőrvértben, oldalán karddal. Elhagyta posztját, ki tudja miért. Persze, ő nagyon is jól tudja, ahogy a hátsó ajtó mögött maradt is.*
- Eltávolítsam a betolakodót, úrnőm?
*Kérdi kissé félve, hogy bizony ő lesz kipaterolva, kötelességmulasztásért. Hiszen az ajtón kívül kellett volna strázsálnia, nem pedig idebent tölteni az idejét. Úgyis órák kérdése, hogy váltsák, addig viszont nem hagyhatta volna el. Ha ezt Den megtudja...
Amennyiben Soraya a legkisebb jelét is adja, hogy hajlik a dologra, kívánja, hogy kisegítse az, kinek munkája is ez, ezért is fizetik, a férfi odalép Amine mellé. Ha kell, akár erőnek erejével is igyekszik eltávolítani, ám elsősorban maradna a szavaknál. Félve ér, de ha nincs más, hozzá fog a sötételf nőstényhez.*
- Kérem, távozzon...
*Persze, mindez nem így alakul, ha Sora valóban kezében tartja a dolgot és inkább zavarja vissza, ki, a kapu elé a férfit. Mert hát akkor pofa súlyba és menetel kifelé.
Ő így is, úgy is kintre kerül, már csak az marad nyitott, hogy Amine is vele tart, vagy ő bent marad, míg szegény őrszemünk egyedül marad odakint. Nem mintha oka lenne bárkinek is sajnálni.*
*Első blikkre, mintha Soraya kezébe venné a dolgok irányítását a maga módján, miként mindig is szokta, pedig inkább tűnhet, hogy csak szórakozik. Pedig mennyivel jobban szórakozna, ha netalán egy napvilágon nevelt hím lépett volna be, hogy találkozzon vele. De nem, Amine sötételf, s nőstény, miként ő is. Viszont a lépcső melletti ajtó mögül kilépő férfi nem mondhatja el magáról egyiket sem. Illetve, mondhatja, csak furcsán pislogna rá mindenki.*
- Soraya úrnő!
*Megilletődik kissé a férfi, fekete bőrvértben, oldalán karddal. Elhagyta posztját, ki tudja miért. Persze, ő nagyon is jól tudja, ahogy a hátsó ajtó mögött maradt is.*
- Eltávolítsam a betolakodót, úrnőm?
*Kérdi kissé félve, hogy bizony ő lesz kipaterolva, kötelességmulasztásért. Hiszen az ajtón kívül kellett volna strázsálnia, nem pedig idebent tölteni az idejét. Úgyis órák kérdése, hogy váltsák, addig viszont nem hagyhatta volna el. Ha ezt Den megtudja...
Amennyiben Soraya a legkisebb jelét is adja, hogy hajlik a dologra, kívánja, hogy kisegítse az, kinek munkája is ez, ezért is fizetik, a férfi odalép Amine mellé. Ha kell, akár erőnek erejével is igyekszik eltávolítani, ám elsősorban maradna a szavaknál. Félve ér, de ha nincs más, hozzá fog a sötételf nőstényhez.*
- Kérem, távozzon...
*Persze, mindez nem így alakul, ha Sora valóban kezében tartja a dolgot és inkább zavarja vissza, ki, a kapu elé a férfit. Mert hát akkor pofa súlyba és menetel kifelé.
Ő így is, úgy is kintre kerül, már csak az marad nyitott, hogy Amine is vele tart, vagy ő bent marad, míg szegény őrszemünk egyedül marad odakint. Nem mintha oka lenne bárkinek is sajnálni.*
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-02-15 13:58:28
Üzenet elküldve: 2014-02-15 13:58:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Agya lázasa kattog minden szóra, minden mozdulatra. Elkeseredetten próbál rájönni, hogy az előtte álló személy tényleg olyan szelíd mint amilyennek mutatja magát, vagy csak színjáték, hogy megnyugtathassa, vagy az éberségét elaltassa. Bármelyik is, túl sok nővére van ahhoz, hogy egy pillanatra is lankadjon a figyelme. Összerezzen, mikor a nőstény hangosan felkacag.*
- Eszembe se jutott, hogy sötétefek élnek a felszínen is. *Néz bocsánatkérően. Avval teljes mértékben tisztában volt, hogy vándorok, és egyéb küldetések miatt azért szép számban fordulnak meg a felszínen hozzá hasonlóak, de arról még csak álmodni sem mert, hogy le is telepednének. Mikor figyelmesen felméri, ő minden mozdulatát követi ahogy előröl hátulról végigszemléli. Szabad kezét a fegyverein tartja, folyamatosan a szeme előtt van az a kép, ahogy a nőstény odaugrik hozzá, és elragadja azokat tőle. A következő mondatra kitágult szemmel figyeli a felfedezést a rubint szemekben, majd Amine ijedten kapja a szemét a köpenyére.* ~A sárkányom!~ *Agya lázasan forog, vajon mennyire jöhettek rá, és honnan ismerik az ő városát, családját. Az apja által, vagy netán valamelyik testvére szerzett itt a felszínen magának hírnevet?*
- Nem csak az én anyám, hanem az egész városunk a békeszertő sárkánybolond! *Grimaszol kissé sértetten erre a kijelentésre. Biztos benne, hogy ha a nőstény találkozna két legidősebb testvérével már nem nevezné őket békeszeretőnek.* Ön ismeri a városom? *Pislog néhányat, de úgy dönt most inkább nem felesel tovább. Már épp szóra nyitja a száját a következő kérdésre válaszolva, mikor legnagyobb meglepetésére a nőstény átöleli. Tágra nyílt szemmel lefagyva fogadja az ölelést. Kicsit meg van szeppenve, de azért válaszol.*
- Csak...csak a bátyámat jöttem megkeresni. *Habogja még mindig zavartan. Ez a válasz igen kevés ahhoz képest, hogy pontosan miért is keresi, és az illető hol tartózkodik, de azt a lelkére kötötték, hogy tartsa szépen magában. Ismét dobban egyet a hirtelen riadtságtól a szíve, ahogy a nőstény ajkai elhagyják a családja ősi nevét. Ha eddig nem is, most már biztos lehet benne, hogy ismerik valamennyire a családját.*
- Amine. *Válaszolja végül egy beletörődött sóhaj kíséretében. Keze, mit eddig az ember fogva tartott, most visszahull az oldalára. Már kezdte nagyon idegesíteni a felszíni érintése.* Megkérdezhetem én is, hogy hova kerültem? *Néz körbe, és reménykedik, hogy legalább egy nevet ő is kap.*
- Eszembe se jutott, hogy sötétefek élnek a felszínen is. *Néz bocsánatkérően. Avval teljes mértékben tisztában volt, hogy vándorok, és egyéb küldetések miatt azért szép számban fordulnak meg a felszínen hozzá hasonlóak, de arról még csak álmodni sem mert, hogy le is telepednének. Mikor figyelmesen felméri, ő minden mozdulatát követi ahogy előröl hátulról végigszemléli. Szabad kezét a fegyverein tartja, folyamatosan a szeme előtt van az a kép, ahogy a nőstény odaugrik hozzá, és elragadja azokat tőle. A következő mondatra kitágult szemmel figyeli a felfedezést a rubint szemekben, majd Amine ijedten kapja a szemét a köpenyére.* ~A sárkányom!~ *Agya lázasan forog, vajon mennyire jöhettek rá, és honnan ismerik az ő városát, családját. Az apja által, vagy netán valamelyik testvére szerzett itt a felszínen magának hírnevet?*
- Nem csak az én anyám, hanem az egész városunk a békeszertő sárkánybolond! *Grimaszol kissé sértetten erre a kijelentésre. Biztos benne, hogy ha a nőstény találkozna két legidősebb testvérével már nem nevezné őket békeszeretőnek.* Ön ismeri a városom? *Pislog néhányat, de úgy dönt most inkább nem felesel tovább. Már épp szóra nyitja a száját a következő kérdésre válaszolva, mikor legnagyobb meglepetésére a nőstény átöleli. Tágra nyílt szemmel lefagyva fogadja az ölelést. Kicsit meg van szeppenve, de azért válaszol.*
- Csak...csak a bátyámat jöttem megkeresni. *Habogja még mindig zavartan. Ez a válasz igen kevés ahhoz képest, hogy pontosan miért is keresi, és az illető hol tartózkodik, de azt a lelkére kötötték, hogy tartsa szépen magában. Ismét dobban egyet a hirtelen riadtságtól a szíve, ahogy a nőstény ajkai elhagyják a családja ősi nevét. Ha eddig nem is, most már biztos lehet benne, hogy ismerik valamennyire a családját.*
- Amine. *Válaszolja végül egy beletörődött sóhaj kíséretében. Keze, mit eddig az ember fogva tartott, most visszahull az oldalára. Már kezdte nagyon idegesíteni a felszíni érintése.* Megkérdezhetem én is, hogy hova kerültem? *Néz körbe, és reménykedik, hogy legalább egy nevet ő is kap.*
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-02-15 12:02:19
Üzenet elküldve: 2014-02-15 12:02:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
*Szerencsésnek érezheti magát a leány, hogy a két tündöklő rubinkő, mely a nőstény arcán tündököl, csak látszólag képes arra, hogy gondolataiba beleolvasson. Mégis van valami fenyegető abban, ahogy tekintetét összefonja az övével. Barátságos, mégis erőszakos, s talán egyesek az őrület lángját fedezik fel szemeiben. Nem született még meg az a lény ki meg tudná jósolni mit tesz a következő pillanatban. S bár elkárhozott lelkének tükrei kételyt ébresztenek, már-már bájos ívre húzódó ajkai, kellemes érintése és közelsége igyekeznek elaltatni azt. Különös kettősség lengi körül, Amine egyszerre érezhet félelmet és vonzódást irányába.
Pár pillanatig némán fürkészi a gyermeki arcot, íriszei szinte vibrálnak, ahogy a leány egyik szeméről a másikra irányítja azt. Majd némaságát egy éles kacajjal töri meg, melyet követve kellemesen mély hangon búgja a lány fülébe.*
- Modortalanság? Ugyan hisz gyermek vagy még, ki tudna haragudni vétked miatt? Hisz nem törtél életünkre, bizonyára csak a kíváncsiság hozott ide, ugye kedvesem?
*Lassan távolodik el a hegyes kis fültől, hogy könnyed léptekkel kerüljön az idegen háta mögé. Ki ha nem is követi tekintetével, szinte bőrén érezheti a parázsló szemek forró érintését. Nem mutatja szándékát, hogy támadni kívánna, csupán alaposan próbálja felmérni kivel lehet dolga.*
- Nocsak egy fióka, ki szárnyait bontogatva túl messzire repült a fészkétől?
*Vigyorodik el a köpönyegre hímzett sárkány rajzolatot megpillantva, s rögtön sejti már, hogy melyik család gyermekével van dolga. Visszalépked hát elébe, hogy ismét szemébe pillanthasson, s úgy vonja ismét kérdőre.*
- A Te atyád az a békeszerető sárkánybolond? Vagy tévedek?
*Nyilvánvalóan provokálja a fiatal sötét elfet, kit még mindig az ember férfi béklyóz le. S habár továbbra sem szorítja karját, bizonyosan igyekszik majd visszatartani az esetlegesen felhergelt nősténykét. Ám az úrhölgy nem mutatja jelét félelemnek, most ismét egészen közel siklik a gyermekhez, szinte érezheti bőrén forró leheletét.*
- Szegény gyermek, hát hogy kerültél ily távol otthonodtól?
*Gúny nélkül hangzanak el szavai, majd ölelő karjaiba vonja Aminét, s szinte anyai szeretettel cirógatja meg fejét. Ujjait a hófehér tincsek közé fűzi, s tarkóját simogatja kedvesen. Amennyiben a gyermek nem próbálja eltaszítani magától néhány percig nem engedi el, majd Jamillhoz intézi szavait.*
- Ereszd el, hisz biztosan nem kíván menekülni, sejtheti már, hogy itt nincs mitől tartania! Ugye kedvesem? De szólj most már Te is kis De'Niiso, milyen néven szólítanak Téged?
A hozzászólás írója (Soraya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.15 12:06:49
Pár pillanatig némán fürkészi a gyermeki arcot, íriszei szinte vibrálnak, ahogy a leány egyik szeméről a másikra irányítja azt. Majd némaságát egy éles kacajjal töri meg, melyet követve kellemesen mély hangon búgja a lány fülébe.*
- Modortalanság? Ugyan hisz gyermek vagy még, ki tudna haragudni vétked miatt? Hisz nem törtél életünkre, bizonyára csak a kíváncsiság hozott ide, ugye kedvesem?
*Lassan távolodik el a hegyes kis fültől, hogy könnyed léptekkel kerüljön az idegen háta mögé. Ki ha nem is követi tekintetével, szinte bőrén érezheti a parázsló szemek forró érintését. Nem mutatja szándékát, hogy támadni kívánna, csupán alaposan próbálja felmérni kivel lehet dolga.*
- Nocsak egy fióka, ki szárnyait bontogatva túl messzire repült a fészkétől?
*Vigyorodik el a köpönyegre hímzett sárkány rajzolatot megpillantva, s rögtön sejti már, hogy melyik család gyermekével van dolga. Visszalépked hát elébe, hogy ismét szemébe pillanthasson, s úgy vonja ismét kérdőre.*
- A Te atyád az a békeszerető sárkánybolond? Vagy tévedek?
*Nyilvánvalóan provokálja a fiatal sötét elfet, kit még mindig az ember férfi béklyóz le. S habár továbbra sem szorítja karját, bizonyosan igyekszik majd visszatartani az esetlegesen felhergelt nősténykét. Ám az úrhölgy nem mutatja jelét félelemnek, most ismét egészen közel siklik a gyermekhez, szinte érezheti bőrén forró leheletét.*
- Szegény gyermek, hát hogy kerültél ily távol otthonodtól?
*Gúny nélkül hangzanak el szavai, majd ölelő karjaiba vonja Aminét, s szinte anyai szeretettel cirógatja meg fejét. Ujjait a hófehér tincsek közé fűzi, s tarkóját simogatja kedvesen. Amennyiben a gyermek nem próbálja eltaszítani magától néhány percig nem engedi el, majd Jamillhoz intézi szavait.*
- Ereszd el, hisz biztosan nem kíván menekülni, sejtheti már, hogy itt nincs mitől tartania! Ugye kedvesem? De szólj most már Te is kis De'Niiso, milyen néven szólítanak Téged?
A hozzászólás írója (Soraya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.15 12:06:49
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-02-15 00:07:15
Üzenet elküldve: 2014-02-15 00:07:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Hiába nyeri vissza az egyensúlyát, egyszer csak idegen ujjak fogják körbe a csuklóját, visszarántva a futásból. Meglepettségére már azonnal pattintja is ki ösztönösen szabad kezével az egyik kardját. Döbbenten látja, hogy egy emberrel van dolga, ami kicsit sem segít leküzdenie a védekező ösztöneit.* ~Megölhetem? Nem, ez a felszíni valószínűleg egy szolga, és ha most leszúrom még nagyobb bajban leszek.~ *Állapítja meg, majd mikor felé pillant, ő fejet hajt előtte. A még gyermeknek számító nőstény pislogva pattintja vissza a kardot a tokjába. Semmi kétség, egy szolga, bár az még mindig nagyon zavarja, hogy bilincsként tartja helyben. A női hangra a lépcső irányába kapja a fejét, ahol az előző nőstényt pillantja meg. Mozgása, és tartása kecses, elegáns és felsőbbrendűséget sugárzó. Amine meglepettségére, és talán legnagyobb örömére barátságosan tekint rá mikor a nevét kérdi, viszont ez korántsem győzi meg a kislányt, hogy el szabad neki árulnia. Szíve a torkában dobog, ahogy a nyakában lógó erszénykéjére gondol, benne a családja címerével, vagy a hátán lévő hatalmas sárkánymintával díszített köpenyére, bár nem biztos benne, hogy bármit is mondana nekik a sárkány szimbólum. Mikor elkapja a tekintetét a nő karmazsinvörös szemétől, állánál fogva fordítja vissza, hogy a szemébe nézhessen. Az ő szeme csak teljes sötétségben kap ilyen vörös színt. Úgy dönt végül a második kérdésre koncentrál, majd meglátja közben, hogy miként alakulnak a dolgok.*
- Elnézést kérek hívatlan látogatásért, ez az első felszíni falu amiben járok, és nem gondoltam volna, hogy élnek itt fajtám béliek. Elnézést kérek a modortalanságomért! *Hajtja meg kicsit a fejét, bocsánatot kérve. Nem igazán akar magyarázkodni, hisz a kevesebb néha több, és nem érzi ezeket az okokat enyhítőbb körülménynek abban, hogy nem volt képes előtte kopogni. Érdeklődő pillantással emeli fel a fejét, és néz ismét az előtte álló gyönyörű női alakra, aki buzgón próbálja nyugtatgatni. Most már tényleg kevésbé van megijedve, a kétely viszont még mindig ott van a fejében, hogy mi van, ha ez csak egy egyszerű álca, amivel kiszedhetik belőle a kellő információt a kilétéről, és a betolakodás okáról. De ez mindegy is, ha neki beszélnie kell, hát beszélni fog. Kíváncsian, bűnbánó nagy szemekkel figyeli a nőstényt, és próbál rájönni, hogy vajon a család fejével van e dolga, és várja mit kérdez tőle, vagy mond neki mielőtt ismét rátérne a név kérdésére.*
- Elnézést kérek hívatlan látogatásért, ez az első felszíni falu amiben járok, és nem gondoltam volna, hogy élnek itt fajtám béliek. Elnézést kérek a modortalanságomért! *Hajtja meg kicsit a fejét, bocsánatot kérve. Nem igazán akar magyarázkodni, hisz a kevesebb néha több, és nem érzi ezeket az okokat enyhítőbb körülménynek abban, hogy nem volt képes előtte kopogni. Érdeklődő pillantással emeli fel a fejét, és néz ismét az előtte álló gyönyörű női alakra, aki buzgón próbálja nyugtatgatni. Most már tényleg kevésbé van megijedve, a kétely viszont még mindig ott van a fejében, hogy mi van, ha ez csak egy egyszerű álca, amivel kiszedhetik belőle a kellő információt a kilétéről, és a betolakodás okáról. De ez mindegy is, ha neki beszélnie kell, hát beszélni fog. Kíváncsian, bűnbánó nagy szemekkel figyeli a nőstényt, és próbál rájönni, hogy vajon a család fejével van e dolga, és várja mit kérdez tőle, vagy mond neki mielőtt ismét rátérne a név kérdésére.*
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-02-14 23:03:23
Üzenet elküldve: 2014-02-14 23:03:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
// Hívatlan vendég - Amine de Niiso //
*Nem szokatlanok nesztelen léptei, hisz mindig az árnyakba burkolózva jár, hogy váratlanul bújhasson elő mögülük. Ám most nem csak ő a meglepetés okozója, s talán tanácstalanabb is, mint a jövevény, de vonásai merevségén ez nem változtat. Arca helyén mintha kősziklából faragott komor kőmaszk volna, mely mögül parázsló vörös szemek szokatlanul hidegen merednek a nőre. Jól sejtheti, hogy a nőstény nem fog rögtön nyomába eredni, csupán hangja csattan élesen.*
- Jamill!
*Ekkor nyílik az ajtó, s bukkan fel a férfi kire Amine talán félelemből nem tekint fel. Ám hiába a nagy sietség, a hím hófehér ujjai fürgén bilincselik meg a lány csuklóját, határozottan tartva azt, de mégis vigyázva, hogy ne okozzanak fájdalmat. Ha ekkor mégis végig tekint a férfin, láthatja, hogy emberrel van dolga, kinek ruházatából egyértelműen megállapítható, hogy nem tartozik a ház urai közé. Egyszerű fehér ingjével, s barna nadrágjával sokkal inkább segédre vagy szolgálóra hasonlít. Meleg barna szemei félénken kutatják az idegen sötét elf pillantását, s ha találkozna tekintetük főhajtással üdvözölné.*
- Ne bólogass te szamár, nem közülünk való!
*Szisszen fel a nőstény dühösen, majd lassú léptekkel ereszkedik le a lépcsőn. Szemmel láthatóan finom kelmékből varrt, földig érő vörös ruhája vérfolyamként omlik le a fokokon. Egyszerű, egyenes szabása kihangsúlyozza a nőstény előkelő, kecses alkatát, s óvatos, mégis nemes lépteit. Fegyvert nem látni nála, csak az oldalán függő díszes markolatú, aranyozott tőrt, ami inkább tűnne ékszernek, mintsem valódi fegyvernek. S egyébként is, az ilyen hölgyekről senki nem gondolja, hogy bemocskolnák a kezüket.*
- Mi a neved?
*Ha Amine most a nőstény arcára tekint, meglepődhet, hisz arról lehullott a barátságtalan maszk. Helyére mosoly költözött, a vörös szemekben pedig egyértelműen kíváncsiság csillog. Finom ujjai gyengéden siklanak a fiatal idegen arcélére, s ha magától nem tette volna eddig, Soraya állánál fogva emeli meg kissé fejét, hogy tekintetük találkozhasson. A vörös szemek mintha tudatába látnának, oly mélyrehatóan tanulmányozzák, de látszólag semmi nem ad okot arra, hogy ez a fiatal nőstényben ellenérzést keltsen.*
- S mondd kedvesem, minek köszönhetjük a látogatásodat?
*Szavai oly nyájasan csengenek, mintha csak selymes méz csorogna az ében ajkakról. S hogy esetleges félelmét tovább csitítsa puha ujjai lágyan cirógatják Amine bőrét. Csodálkozhat ugyan, hogy dühödt vadkutyák helyett, úgy tűnik egy hízelgő macska érkezett fogadására, de később talán minden értelmet nyerhet.*
*Nem szokatlanok nesztelen léptei, hisz mindig az árnyakba burkolózva jár, hogy váratlanul bújhasson elő mögülük. Ám most nem csak ő a meglepetés okozója, s talán tanácstalanabb is, mint a jövevény, de vonásai merevségén ez nem változtat. Arca helyén mintha kősziklából faragott komor kőmaszk volna, mely mögül parázsló vörös szemek szokatlanul hidegen merednek a nőre. Jól sejtheti, hogy a nőstény nem fog rögtön nyomába eredni, csupán hangja csattan élesen.*
- Jamill!
*Ekkor nyílik az ajtó, s bukkan fel a férfi kire Amine talán félelemből nem tekint fel. Ám hiába a nagy sietség, a hím hófehér ujjai fürgén bilincselik meg a lány csuklóját, határozottan tartva azt, de mégis vigyázva, hogy ne okozzanak fájdalmat. Ha ekkor mégis végig tekint a férfin, láthatja, hogy emberrel van dolga, kinek ruházatából egyértelműen megállapítható, hogy nem tartozik a ház urai közé. Egyszerű fehér ingjével, s barna nadrágjával sokkal inkább segédre vagy szolgálóra hasonlít. Meleg barna szemei félénken kutatják az idegen sötét elf pillantását, s ha találkozna tekintetük főhajtással üdvözölné.*
- Ne bólogass te szamár, nem közülünk való!
*Szisszen fel a nőstény dühösen, majd lassú léptekkel ereszkedik le a lépcsőn. Szemmel láthatóan finom kelmékből varrt, földig érő vörös ruhája vérfolyamként omlik le a fokokon. Egyszerű, egyenes szabása kihangsúlyozza a nőstény előkelő, kecses alkatát, s óvatos, mégis nemes lépteit. Fegyvert nem látni nála, csak az oldalán függő díszes markolatú, aranyozott tőrt, ami inkább tűnne ékszernek, mintsem valódi fegyvernek. S egyébként is, az ilyen hölgyekről senki nem gondolja, hogy bemocskolnák a kezüket.*
- Mi a neved?
*Ha Amine most a nőstény arcára tekint, meglepődhet, hisz arról lehullott a barátságtalan maszk. Helyére mosoly költözött, a vörös szemekben pedig egyértelműen kíváncsiság csillog. Finom ujjai gyengéden siklanak a fiatal idegen arcélére, s ha magától nem tette volna eddig, Soraya állánál fogva emeli meg kissé fejét, hogy tekintetük találkozhasson. A vörös szemek mintha tudatába látnának, oly mélyrehatóan tanulmányozzák, de látszólag semmi nem ad okot arra, hogy ez a fiatal nőstényben ellenérzést keltsen.*
- S mondd kedvesem, minek köszönhetjük a látogatásodat?
*Szavai oly nyájasan csengenek, mintha csak selymes méz csorogna az ében ajkakról. S hogy esetleges félelmét tovább csitítsa puha ujjai lágyan cirógatják Amine bőrét. Csodálkozhat ugyan, hogy dühödt vadkutyák helyett, úgy tűnik egy hízelgő macska érkezett fogadására, de később talán minden értelmet nyerhet.*
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-02-14 21:46:55
Üzenet elküldve: 2014-02-14 21:46:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*A városszemlét egy hatalmas ház szakítja félbe, és Amine minden figyelmét egyik pillanatról a másikra, az érdekes kúria köti le.* ~Úgy néz ki, mintha rég nem laknának benne.~ *A hatalmas kapu hangtalanul nyílik már szinte csak érintésre. Az épület bejárata is nagy, majdnem akkora mint az otthonában. Mikor az ajtóhoz ér meglepetten simítja végig a falat.* ~Ismerem ezt a fajta követ.~ *Mosolyodik el ismét nosztalgikusan, de aztán gyorsan észhez kap.* ~Te jó ég! Ilyen sok időt tölthettem a törpök közelében, hogy már a kövek fajtáját is felismerem?!~ *Grimaszolva próbálja elhessegetni ezt a (számára kissé lealacsonyító) gondolatot. A sötételfeket nem érdeklik a kövek. Végül úgy dönt megnézi a kúriát belülről is. Az ajtó hangtalanul nyílik, ami még inkább az otthonára emlékezteti a lányt. Illedelmesen becsukja maga után, majd elképedve néz körül, ahogy lassan lépdel előre. Valamin aztán megakad a szeme. Lefagyva meredten bámulja a pók képet a falon. Felismeri, bár reméli, hogy csak téved.*
- A pókistennő? *Suttogja szinte alig hallható hangon, közben reflexszerűen megmarkolja a nyakában lógó kis erszénykét, amiben a családja címere pihen, jól elrejtve a ruhái alá, nehogy elveszítse. Gyorsan elszakítja magát a pókot ábrázoló képtől, már olyan érzése támad, hogy figyelik. Teljesen hangtalanul halad tovább, fel a lépcsőn, és befordul az egyik oldalfolyosóra. Egyszer csak, nem is olyan távolról hangokat hall. Valaki hangot ad a közeledtének, és lehet nincs is egyedül. A kúria nem is olyan elhagyatott, mint amilyennek látszik. Óvatosan hátrálni kezd, felkészülve a futásra. Még nem sokat tud az emberekről, de sejti, hogy egy magafajtát úgyse követnének, még ha egy hozzá hasonló fiatal nőstényről is van szó. Viszont ahogy visszafordítja a tekintetét a lépcső felé minden magabiztossága köddé lesz. A másik folyosón egy nő áll őt bámulva. Amine nem hallotta meg a közeledtét. Nem is csoda, a nősténynek pont olyan éjszínű bőre van mint neki, kecses vonalai, pillantása pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy meglepte a jelenléte. Kihasználva a kínálkozó alkalmat, mint aki kirobbant volna, futni kezd a lépcsőhöz a maga szokásos könnyed módján. Csuklyája ami védte arcát hátra hull felfedve azt, és félő, hogy hosszú hófehér egyenes tincsei is kiszabadulnak a köpeny alól. Nem törődve lépcsőfokokkal leugrik. A törékeny fiatal alkatához képest a hosszú lépcsősor felét ezzel a lendülettel teszi meg, de a cél a lépcső karfája, amin folytatja csúszva az útját. Egyensúlya egy pillanatra sem inog meg, főleg, ha a szükség úgy hozza.* ~Sötételfek!~ *Hitetlenkedik, és már bánja, hogy nem próbált meg előtte kopogni.* ~Nem igaz, ilyen velem nem történhet! Hogy kerülnek egy felszíni kúriába sötételfek?! ...És mi a fészkes fenéért nem kopogok mielőtt bemegyek valahova?!~ *Ugrik le gyorsan a lépcsőről. Egy pillanatra visszagondol, hogy már hetek óta szeretett volna fajtája bélivel találkozni hisz ez az első alkalma kint a felszínen, de ez a helyzet most más, bár azt nem tagadhatja, legbelül nagyon is örül, hogy sötételfek laknak itt.* ~Nekem végem, ha ezek megharagudtak rám! Gyakorlatilag besétáltam egy egész család, vagy az is lehet, hogy egy teljes ház felségterületére!~ *Ez Amine-t a városukban nem igazán izgatta volna családja pozícióját nézve, de itt igenis sokat számított, hisz fogalma sincs milyen személyiségű családhoz tolakodott be hívatlanul. Ahogy fut kifele a mellette lévő ajtó is nyílik. A lány döbbenten botlik el, ahogy kitér a hirtelen mellette termő hím elől.* ~Fenébe! Hogy a jó...majdnem nekivágódtam!~ *Zsörtölődik magában, ahogy hátra kapja jobb kezét, megállítva ezzel az esését, és már fel is löki magát a földről. Még csak meg sem próbál kísérletet tenni, hogy megnézze kinek ment majdnem neki. Fél ránézni az alakra, hogy milyen szempárral találná szemben magát. Anyja érthetően a tudtára adta a szabályokat, és egy idegen ház megsértése kicsit sem tartozott közéjük. Most csak abban reménykedik, hogy nem akarják majd megpróbálni őt megölni.* ~Vajon bajban vagyok?~ *Töpreng el, miközben végre sikerül visszanyernie az egyensúlyát.* ~Ez jellemző rám. Most hogyan tovább?~
A hozzászólás írója (Amine de Niiso) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.14 21:48:23
- A pókistennő? *Suttogja szinte alig hallható hangon, közben reflexszerűen megmarkolja a nyakában lógó kis erszénykét, amiben a családja címere pihen, jól elrejtve a ruhái alá, nehogy elveszítse. Gyorsan elszakítja magát a pókot ábrázoló képtől, már olyan érzése támad, hogy figyelik. Teljesen hangtalanul halad tovább, fel a lépcsőn, és befordul az egyik oldalfolyosóra. Egyszer csak, nem is olyan távolról hangokat hall. Valaki hangot ad a közeledtének, és lehet nincs is egyedül. A kúria nem is olyan elhagyatott, mint amilyennek látszik. Óvatosan hátrálni kezd, felkészülve a futásra. Még nem sokat tud az emberekről, de sejti, hogy egy magafajtát úgyse követnének, még ha egy hozzá hasonló fiatal nőstényről is van szó. Viszont ahogy visszafordítja a tekintetét a lépcső felé minden magabiztossága köddé lesz. A másik folyosón egy nő áll őt bámulva. Amine nem hallotta meg a közeledtét. Nem is csoda, a nősténynek pont olyan éjszínű bőre van mint neki, kecses vonalai, pillantása pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy meglepte a jelenléte. Kihasználva a kínálkozó alkalmat, mint aki kirobbant volna, futni kezd a lépcsőhöz a maga szokásos könnyed módján. Csuklyája ami védte arcát hátra hull felfedve azt, és félő, hogy hosszú hófehér egyenes tincsei is kiszabadulnak a köpeny alól. Nem törődve lépcsőfokokkal leugrik. A törékeny fiatal alkatához képest a hosszú lépcsősor felét ezzel a lendülettel teszi meg, de a cél a lépcső karfája, amin folytatja csúszva az útját. Egyensúlya egy pillanatra sem inog meg, főleg, ha a szükség úgy hozza.* ~Sötételfek!~ *Hitetlenkedik, és már bánja, hogy nem próbált meg előtte kopogni.* ~Nem igaz, ilyen velem nem történhet! Hogy kerülnek egy felszíni kúriába sötételfek?! ...És mi a fészkes fenéért nem kopogok mielőtt bemegyek valahova?!~ *Ugrik le gyorsan a lépcsőről. Egy pillanatra visszagondol, hogy már hetek óta szeretett volna fajtája bélivel találkozni hisz ez az első alkalma kint a felszínen, de ez a helyzet most más, bár azt nem tagadhatja, legbelül nagyon is örül, hogy sötételfek laknak itt.* ~Nekem végem, ha ezek megharagudtak rám! Gyakorlatilag besétáltam egy egész család, vagy az is lehet, hogy egy teljes ház felségterületére!~ *Ez Amine-t a városukban nem igazán izgatta volna családja pozícióját nézve, de itt igenis sokat számított, hisz fogalma sincs milyen személyiségű családhoz tolakodott be hívatlanul. Ahogy fut kifele a mellette lévő ajtó is nyílik. A lány döbbenten botlik el, ahogy kitér a hirtelen mellette termő hím elől.* ~Fenébe! Hogy a jó...majdnem nekivágódtam!~ *Zsörtölődik magában, ahogy hátra kapja jobb kezét, megállítva ezzel az esését, és már fel is löki magát a földről. Még csak meg sem próbál kísérletet tenni, hogy megnézze kinek ment majdnem neki. Fél ránézni az alakra, hogy milyen szempárral találná szemben magát. Anyja érthetően a tudtára adta a szabályokat, és egy idegen ház megsértése kicsit sem tartozott közéjük. Most csak abban reménykedik, hogy nem akarják majd megpróbálni őt megölni.* ~Vajon bajban vagyok?~ *Töpreng el, miközben végre sikerül visszanyernie az egyensúlyát.* ~Ez jellemző rám. Most hogyan tovább?~
A hozzászólás írója (Amine de Niiso) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.14 21:48:23
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-02-10 21:48:38
Üzenet elküldve: 2014-02-10 21:48:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Csöndesen hallgatja Naty nénit, aki épp azt ecseteli, hogy nem kellene félnie a cipőktől. Tudja, hogy mindenki ezt mondja, de mégis... Valahányszor ránéz egy lábbelire, csak a sötétséget látja, amibe nem meri csak úgy beledugni a lábacskáját. Inkább a harisnya, azt könnyedén ki lehet fordítani, hogy meggyőződjön róla, nincsenek a belsejében elrejtett, éles fogacskák, amik csakis arra várnak, hogy az ő csöppnyi lábujjai bele merüljenek. arcára széles vigyor terül, ahogy nagynénje biztosítja róla, meg fogja kapni az áhított darabokat, egyenest a nőtől.*
-De jó! Mindenki jön! Én annyira nagyon örülök most! Hol van Lina és Gid? Menjünk és keressük meg őket.
*Immár apukája karjai között ficánkol vígan, sokkal jobb így, hogy csupasz talpainak nem kell a földet érnie. Igaz, hogy jobb lenne egy cipő, de olyan félelmetes, még csak belegondolni is, hogy mi minden borzalom történne, ha végül beadná a derekát és felhúzna egyet. Inkább akkor marad karon ülő, amíg a szép harisnyái el nem készülnek.
A társalgó felé veszik az irányt, miután időlegesen búcsút vesznek Natynraetől és Moonxylwerytől, Nysiss mosolyogva indul utánuk, majd ha elérték a kívánt helyszínt máris újra a puha szőnyegre kéretőzik Denawarien karjaiból. Olyan vicces érzés, ahogy a bolyhok csiklandozzák a talpát!*
-Gid, Gid! Den apuval és a többiekkel megyünk sütit jönni, te is velünk jössz? Nagyon sokan leszünk ám és nagyon jó móka lesz, én tudom. Ott leszek én, Den apu, Lina, Naty néni és még Moon is! Ugye eljössz? Kérlek kérlek!
*Ezúttal is a korábban már bevált taktikához fordul, két kis markával Gidralds nadrágjába kapaszkodik és a lehető legelbűvölőbben pislog fel rá. Ki tudna nemet mondani az ifjú matrónának? Még ennél is jobb kérdés, hogy ki merne? A férfi tökéletesen tisztában van a lányka pozíciójával, a hatalommal, amiről még a csöpp úrnő mit sem sejt, így aligha hangozhat el nemleges felelet.
Amit füleibe jut a lelkének tetsző beleegyezés, vidáman csapja össze párszor a tenyereit, és nem is foglalkozva a nagyokkal, a hideg padlóval, megiramodik a konyha irányába. Biztosan várják már odaát, tapicsait fürgén kapkodja, ha csak valamelyik férfi útját nem állja, akkor biztosan a kis triójukból elsőnek robog be a konyhába.*
-Lina, ugye te is sütsz velünk sütit? Fahéjasat szeretnék, mert Naty néni azt mondta, hogy az nagyon finom. Lehet? Ugye szabad?
*Nevelőjéhez fut, kis ujjait a nő tenyerébe mélyesztve, addig-addig ügyeskedve, míg az övénél nagyobb tenyér rá nem kulcsolódik.*
-De jó! Mindenki jön! Én annyira nagyon örülök most! Hol van Lina és Gid? Menjünk és keressük meg őket.
*Immár apukája karjai között ficánkol vígan, sokkal jobb így, hogy csupasz talpainak nem kell a földet érnie. Igaz, hogy jobb lenne egy cipő, de olyan félelmetes, még csak belegondolni is, hogy mi minden borzalom történne, ha végül beadná a derekát és felhúzna egyet. Inkább akkor marad karon ülő, amíg a szép harisnyái el nem készülnek.
A társalgó felé veszik az irányt, miután időlegesen búcsút vesznek Natynraetől és Moonxylwerytől, Nysiss mosolyogva indul utánuk, majd ha elérték a kívánt helyszínt máris újra a puha szőnyegre kéretőzik Denawarien karjaiból. Olyan vicces érzés, ahogy a bolyhok csiklandozzák a talpát!*
-Gid, Gid! Den apuval és a többiekkel megyünk sütit jönni, te is velünk jössz? Nagyon sokan leszünk ám és nagyon jó móka lesz, én tudom. Ott leszek én, Den apu, Lina, Naty néni és még Moon is! Ugye eljössz? Kérlek kérlek!
*Ezúttal is a korábban már bevált taktikához fordul, két kis markával Gidralds nadrágjába kapaszkodik és a lehető legelbűvölőbben pislog fel rá. Ki tudna nemet mondani az ifjú matrónának? Még ennél is jobb kérdés, hogy ki merne? A férfi tökéletesen tisztában van a lányka pozíciójával, a hatalommal, amiről még a csöpp úrnő mit sem sejt, így aligha hangozhat el nemleges felelet.
Amit füleibe jut a lelkének tetsző beleegyezés, vidáman csapja össze párszor a tenyereit, és nem is foglalkozva a nagyokkal, a hideg padlóval, megiramodik a konyha irányába. Biztosan várják már odaát, tapicsait fürgén kapkodja, ha csak valamelyik férfi útját nem állja, akkor biztosan a kis triójukból elsőnek robog be a konyhába.*
-Lina, ugye te is sütsz velünk sütit? Fahéjasat szeretnék, mert Naty néni azt mondta, hogy az nagyon finom. Lehet? Ugye szabad?
*Nevelőjéhez fut, kis ujjait a nő tenyerébe mélyesztve, addig-addig ügyeskedve, míg az övénél nagyobb tenyér rá nem kulcsolódik.*
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-02-10 14:26:33
Üzenet elküldve: 2014-02-10 14:26:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Még ha választana Nys cipőt, Den már örömködne, talán ünnepelne is, legkevésbé sincs kedve egy tüsszögő matrónácskához, aki nappalt éjjé téve nyafog. De legalább már tudja, hogy legközelebb erő helyett mást kell alkalmaznia. Mert a kis úrnő gyorsan szalad. Még szerencse, hogy a kúriát nem hagyhatja el, így pedig Dennél az előny.*
- Ne is mond...
*Persze, tudja jól, hogy Moon is volt gyermek, biztos meggyűlt vele a gondja Raissa-nak, de ha ennyi baj van velük, akkor inkább hagyja legközelebb Gidre és Linára a dolgot.
Hamarost odaér Moon társaságában Nyshez és Natyhoz. S unokatestvére kérdése juttatja az ő eszébe is, hogy régen látta már idősebbik leányát. De szerencsére csak vadászni volt. Ami viszont pozitívum, akárhogy is nézzük.*
- Persze, jöhetnek mind a ketten. Mi is megyünk, mind.
*Már kapja is újra karjai közé a leányt, ki nem átall alattomosan dörgölőzni hozzá is, hogy kikönyöröghesse a sütögetést. Vajon mi sül ki ebből a végén?
Moon kérdésére nevet kissé, benne is felötlik az elmélet, mi lányának elméjében is megfordult.*
- Én örülnék, ha mindenki kivenné a maga részét. Persze, Lina valódi királynő a konyhában, remélem ez nem fog senkit megzavarni.
*Sandít egy pillanatra Naty felé, tudja jól, hogy ő szeret mások felett uralkodni. De éppen arról is van már tudomása, hogy néha nincs ellenére, ha rajta uralkodik valaki. Még ha egy hím is az...*
- Semmi gond, sejtettem, hogy nem valami rossz dologban sántikálsz. Örülök, hogy Démonnal összeszoktok.
*Igyekszik nem gondolni tovább semmit, inkább a konyha témára koncentrál.*
- Ti menjetek a konyhába, Lina biztos ott van már, mi megkeressük Gidraldsot.
*Nagyon elemében van, mióta a család pátriárkája. Szolgalelkű kutya volt, igazi öleb, míg Sely felette állt, ám most ő lehet a kakas a szemétdombon. Még ha ez a szemétdomb egy kúria is, s nem kevés arany van a mélyére rejtve.
A lányok Linát valóban a konyhában találják, éppen edényeket törölget, miket nem túl régen mosott el. Meglátva a hölgyeket, illően hajol meg előttük.*
- Minek köszönhetem?
*Csak ennyit kérdez, mélység szülötteként nem kell szolga mód viselkednie. Pedig dajkaként egész közel áll hozzá.
Gidralds a társalgóban van, a könyveket tisztogatja, nem kívánná, hogy por ülje meg a borítókat. Den karjai közt a kis Nyssel lép be, s ráhagyja a kis matrónára, hogy rögvest beszervezze a férfit is a sütögetésbe. Tudja jól, hogy Gid kedveli őt, s tudja, hogy az ő szava legalább annyit ér, mint Dené. Ezek mellett még az is mellette szól, hogy Nys sokkal kedvesebben tudja kérni. Ha nem parancsolja meg, hogy ő bizony most jön, s velük fog sütni.*
- Ne is mond...
*Persze, tudja jól, hogy Moon is volt gyermek, biztos meggyűlt vele a gondja Raissa-nak, de ha ennyi baj van velük, akkor inkább hagyja legközelebb Gidre és Linára a dolgot.
Hamarost odaér Moon társaságában Nyshez és Natyhoz. S unokatestvére kérdése juttatja az ő eszébe is, hogy régen látta már idősebbik leányát. De szerencsére csak vadászni volt. Ami viszont pozitívum, akárhogy is nézzük.*
- Persze, jöhetnek mind a ketten. Mi is megyünk, mind.
*Már kapja is újra karjai közé a leányt, ki nem átall alattomosan dörgölőzni hozzá is, hogy kikönyöröghesse a sütögetést. Vajon mi sül ki ebből a végén?
Moon kérdésére nevet kissé, benne is felötlik az elmélet, mi lányának elméjében is megfordult.*
- Én örülnék, ha mindenki kivenné a maga részét. Persze, Lina valódi királynő a konyhában, remélem ez nem fog senkit megzavarni.
*Sandít egy pillanatra Naty felé, tudja jól, hogy ő szeret mások felett uralkodni. De éppen arról is van már tudomása, hogy néha nincs ellenére, ha rajta uralkodik valaki. Még ha egy hím is az...*
- Semmi gond, sejtettem, hogy nem valami rossz dologban sántikálsz. Örülök, hogy Démonnal összeszoktok.
*Igyekszik nem gondolni tovább semmit, inkább a konyha témára koncentrál.*
- Ti menjetek a konyhába, Lina biztos ott van már, mi megkeressük Gidraldsot.
*Nagyon elemében van, mióta a család pátriárkája. Szolgalelkű kutya volt, igazi öleb, míg Sely felette állt, ám most ő lehet a kakas a szemétdombon. Még ha ez a szemétdomb egy kúria is, s nem kevés arany van a mélyére rejtve.
A lányok Linát valóban a konyhában találják, éppen edényeket törölget, miket nem túl régen mosott el. Meglátva a hölgyeket, illően hajol meg előttük.*
- Minek köszönhetem?
*Csak ennyit kérdez, mélység szülötteként nem kell szolga mód viselkednie. Pedig dajkaként egész közel áll hozzá.
Gidralds a társalgóban van, a könyveket tisztogatja, nem kívánná, hogy por ülje meg a borítókat. Den karjai közt a kis Nyssel lép be, s ráhagyja a kis matrónára, hogy rögvest beszervezze a férfit is a sütögetésbe. Tudja jól, hogy Gid kedveli őt, s tudja, hogy az ő szava legalább annyit ér, mint Dené. Ezek mellett még az is mellette szól, hogy Nys sokkal kedvesebben tudja kérni. Ha nem parancsolja meg, hogy ő bizony most jön, s velük fog sütni.*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-02-05 07:13:15
Üzenet elküldve: 2014-02-05 07:13:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Felnevet a válaszon. Micsoda gondok adódhatnak egy aprócska lánnyal. Nem szereti a cipőket, pedig igazán nem lehet nagy gond a család számára, hogy a legszebb, Nys által választott lábbeli kerüljön az apró talpakra.*
- Gyerekek... *mondja végül mosolyogva miközben felveszi apja ütemét és fél lépéssel mögötte érkezik Nety elé.*
- Szép reggelt nektek!* köszönti a párost majd figyelmesen tekintetét Nysre fordítja. A lányka épp terveit taglalja. A közös sütögetés kissé meglepi. Az elmúlt öt évben két kezén megszámolhatja hányszor fordult meg a konyhába. A vásárlásban néha besegített, főleg ha valami egyedi darab felkutatásával bízták meg, de, hogy mondjuk egy gombalevest vagy valami más finomat főzzön, na az nem tartozott a feladatai közé.*
- Jó volna, szeretem a sütiket. *bólint rá bizonytalanul a meghívásra bár, hogy mit fognak hatan egy konyhában csinálni sejtelme sincs. Lehet, hogy Lina és Gid sütnek, ők pedig beszélgetnek majd pedig, amint kisült az első adag sütemény nekiülnek falatozni. Ennek a gondolatának egy kérdéssel hangot is ad.*
- És ki fogja összegyúrni, te vagy Lina? *kérdezi Nyst mosolyogva majd visszatér Naty kérdésére.*
- Igen, néha lehet bár mostanában több napot is a vadászházban töltök. *most villan az agyába, hogy bezzeg elkéredzkedni elfelejtett. Nem gondolja, hogy bárkit is zavarná az eltünedezése de azért jó tudni ki hol van a családból.* A hétvégén is ott voltam Démonnal* néz az apjára majd elnézést kérőn folytatja *Ne haragudj, hogy külön nem szóltam. Remélem sejtettétek.* Nem lehet olyan nehéz kitalálni Moon tartózkodási helyét. Vagy a Kúriában van a fiatal nőstény, vagy a vadászházban.*
- Gyerekek... *mondja végül mosolyogva miközben felveszi apja ütemét és fél lépéssel mögötte érkezik Nety elé.*
- Szép reggelt nektek!* köszönti a párost majd figyelmesen tekintetét Nysre fordítja. A lányka épp terveit taglalja. A közös sütögetés kissé meglepi. Az elmúlt öt évben két kezén megszámolhatja hányszor fordult meg a konyhába. A vásárlásban néha besegített, főleg ha valami egyedi darab felkutatásával bízták meg, de, hogy mondjuk egy gombalevest vagy valami más finomat főzzön, na az nem tartozott a feladatai közé.*
- Jó volna, szeretem a sütiket. *bólint rá bizonytalanul a meghívásra bár, hogy mit fognak hatan egy konyhában csinálni sejtelme sincs. Lehet, hogy Lina és Gid sütnek, ők pedig beszélgetnek majd pedig, amint kisült az első adag sütemény nekiülnek falatozni. Ennek a gondolatának egy kérdéssel hangot is ad.*
- És ki fogja összegyúrni, te vagy Lina? *kérdezi Nyst mosolyogva majd visszatér Naty kérdésére.*
- Igen, néha lehet bár mostanában több napot is a vadászházban töltök. *most villan az agyába, hogy bezzeg elkéredzkedni elfelejtett. Nem gondolja, hogy bárkit is zavarná az eltünedezése de azért jó tudni ki hol van a családból.* A hétvégén is ott voltam Démonnal* néz az apjára majd elnézést kérőn folytatja *Ne haragudj, hogy külön nem szóltam. Remélem sejtettétek.* Nem lehet olyan nehéz kitalálni Moon tartózkodási helyét. Vagy a Kúriában van a fiatal nőstény, vagy a vadászházban.*
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-02-05 01:04:00
Üzenet elküldve: 2014-02-05 01:04:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
*A hozzábújó kis szépséget alaposan megölelgeti, s gyengéden simogatja a hátát, megnyugtatásképpen. Ki hitte volna, hogy egy maga fajta nőstény képes az efféle szeretetre.*
- Ne félj a cipőtől, nem fog elveszni egyik ujjad sem. Tudod, én is voltam ám ilyen kicsike, mint te, s rám is rám adták a cipőt s még minden ujjam megvan a lábamon. De persze nem kell felvenni ha nem szeretnéd.
*Közben figyeli a távolban megjelenő Denawarien képét, így mielőtt hozzájuk érne csak ennyit súg oda Nys-nek.*
- A harisnyáról majd én gondoskodok, ne félj! Kapsz majd nagylányosat, mint amilyen nekem van, de pszt!
*Azzal köhint egyet, s mielőtt átadja Denawarien-nek, kicsit kacsint egyet. Megérkezik közben Moon is, így kedvesen köszönti őt is.*
- Üdv Moon! Téged is lehet látni?
*Karba tett kezekkel lépdel Den mellé, majd meglepetésére hallja, hogy Nys helyette is eldöntötte, hogy sütni fognak. Mosolyogva vállat von, s megadóan felemeli kezét.*
-Rendben van, úgy sincs jobb dolgom s ha már így eldöntötted nélkülem, hogy mennem kell sütni, hát megyek segítek, bár ebben pont nem vagyok jó. Nem értek a sütéshez. Hmm... mit szólsz a fahéjas süteményhez? Az nagyon finom!
~Mit ne mondjak, igazi vezető a kis lurkó, mint Selyahra volt! Naekrah fénye! Igazán büszke lehet rá!~
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.02.05 12:14:37, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
- Ne félj a cipőtől, nem fog elveszni egyik ujjad sem. Tudod, én is voltam ám ilyen kicsike, mint te, s rám is rám adták a cipőt s még minden ujjam megvan a lábamon. De persze nem kell felvenni ha nem szeretnéd.
*Közben figyeli a távolban megjelenő Denawarien képét, így mielőtt hozzájuk érne csak ennyit súg oda Nys-nek.*
- A harisnyáról majd én gondoskodok, ne félj! Kapsz majd nagylányosat, mint amilyen nekem van, de pszt!
*Azzal köhint egyet, s mielőtt átadja Denawarien-nek, kicsit kacsint egyet. Megérkezik közben Moon is, így kedvesen köszönti őt is.*
- Üdv Moon! Téged is lehet látni?
*Karba tett kezekkel lépdel Den mellé, majd meglepetésére hallja, hogy Nys helyette is eldöntötte, hogy sütni fognak. Mosolyogva vállat von, s megadóan felemeli kezét.*
-Rendben van, úgy sincs jobb dolgom s ha már így eldöntötted nélkülem, hogy mennem kell sütni, hát megyek segítek, bár ebben pont nem vagyok jó. Nem értek a sütéshez. Hmm... mit szólsz a fahéjas süteményhez? Az nagyon finom!
~Mit ne mondjak, igazi vezető a kis lurkó, mint Selyahra volt! Naekrah fénye! Igazán büszke lehet rá!~
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.02.05 12:14:37, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-02-02 16:29:49
Üzenet elküldve: 2014-02-02 16:29:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Édes kiscicaként bújik nagynénje karjaiba, megtalálva a remélt menedéket és biztonságot. nem is akarja egyhamar elengedni, karjaival átöleli a nőstény nyakát, úgy kapaszkodik belé, miközben hallgatja a nyugtatást.*
-De csak azért, mert te már felnőtt vagy és nagyobbak a lábujjaid. Az enyémek még ennyire nagyon picikék, lehet, hogy el is vesznének egy cipőben. Nem szeretném felvenni.
*Nyafog még tovább, arcán a nőéhez dörgölve, fél szemmel persze már azt figyelve, hogy mikor érkezik meg Denawarien, hogy erőnek erejével is ráadja a lábbeliket.*
-Szerinted én is kaphatok olyan szép harisnyákat, mint te, Naty néni? Olyan nagylányosakat?
*Erre az ajánlatra már felcsillannak a szemei, lelkesen néz rokonára. Olyan szép, combig érő darabokat szeretne, amilyeneket Natynrae lábán szokott látni, hogy ha felvágott szoknyákat visel. Vajon ő is kaphat olyat? Szép pókhálós mintával, természetesen.*
-Szia Moon!
*Mosolya még szélesebb lesz, ahogy megpillantja a család korban hozzá legközelebb álló tagját. Addig-addig ficánkol nagynénje kezében, amíg újra a földre nem kerülhet, akkor aztán a fiatalabbik lányhoz fut.*
-Den apuval csinálunk sütit, de nem diósat, mert azt nem szeretem. Jössz te is? Nagyon jó lesz! Meg Naty néni is! Den apu, jöhet Lina és Gid is?
*A cipők fenyegetéséről már valahogy el is fenyegetett, kérlelőn csimpaszkodik a hím nadrágjába, nagyon édesen pislogva rá, amíg ismét kézbe nem kerül, ekkor már arcát dörgöli apukájáéhoz, hátha így meg tudja győzni.*
-De csak azért, mert te már felnőtt vagy és nagyobbak a lábujjaid. Az enyémek még ennyire nagyon picikék, lehet, hogy el is vesznének egy cipőben. Nem szeretném felvenni.
*Nyafog még tovább, arcán a nőéhez dörgölve, fél szemmel persze már azt figyelve, hogy mikor érkezik meg Denawarien, hogy erőnek erejével is ráadja a lábbeliket.*
-Szerinted én is kaphatok olyan szép harisnyákat, mint te, Naty néni? Olyan nagylányosakat?
*Erre az ajánlatra már felcsillannak a szemei, lelkesen néz rokonára. Olyan szép, combig érő darabokat szeretne, amilyeneket Natynrae lábán szokott látni, hogy ha felvágott szoknyákat visel. Vajon ő is kaphat olyat? Szép pókhálós mintával, természetesen.*
-Szia Moon!
*Mosolya még szélesebb lesz, ahogy megpillantja a család korban hozzá legközelebb álló tagját. Addig-addig ficánkol nagynénje kezében, amíg újra a földre nem kerülhet, akkor aztán a fiatalabbik lányhoz fut.*
-Den apuval csinálunk sütit, de nem diósat, mert azt nem szeretem. Jössz te is? Nagyon jó lesz! Meg Naty néni is! Den apu, jöhet Lina és Gid is?
*A cipők fenyegetéséről már valahogy el is fenyegetett, kérlelőn csimpaszkodik a hím nadrágjába, nagyon édesen pislogva rá, amíg ismét kézbe nem kerül, ekkor már arcát dörgöli apukájáéhoz, hátha így meg tudja győzni.*
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-01-17 22:56:17
Üzenet elküldve: 2014-01-17 22:56:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Nem igazán várja, hogy a kis úrnő hatalmával elkezdjen élni. Épp elég nehéz így is sokszor vele, hát még ha tudja majd, hogy ha valamit megparancsol, azt kötelesek megtenni. Rövid életű a férfi szabadsága, ha a mélységi nőstények szavának kell engedni. Szerencsére, még egy ideig az ő kezében a hatalom, míg elég idős nem lesz az ő kis Pókocskája.
Bizony, nem hazudik, ahogy Sely-nek se hazudott soha. Meg is járta érte, de ígéretet tett. Szavát adta, hogy mindig az igazat mondja, így élt, s így veszett el nővére. Szerette őt, s legyen viszonzott ez, vagy viszonzatlan, gyümölcsük miként érik, már csak rajta áll. S a tudat, hogy neki kell anyja szintjére felhozni, sőt, még fölé emelni, fájó. Sosem fogja elfeledni senki Xselyahra úrnőt, ki a sötétségből a fény világába hozta őket, de végül Nysissdraira lesz az a matróna, aki idefent vezeti a Dwirinthalen-eket.
Alig húzná fel a pöttöm lábakra a hidegtől óvó darabokat, mikor már hűlt helye van csak a leendő úrnőnek. Meg akarja enni? Csak tudja meg, honnan szalasztotta ezt a képtelenséget a leány. Érthetetlen...
Elsőnek Moon az, kivel szembe találja magát, mikor a másik lánya után indul.*
- Mert fel akartam rá adni egy pár lábbelit.
*Ő sem egészen tudja, hogy ezt miként lehet máshogy elmagyarázni. De szerencsére segítségére lesz, miután betette maga mögött az ajtót Moonxylwery.
De nem is kell sokáig követni, hiszen Natynrae sikerrel kapja el a kis matrónát, beszélget el vele. Ez már jó hír, annyival kevesebbet kell kergetni.*
- Na végre, csak hogy meg vagy!
*Mosolyodik, ahogy látja Naty karjai közt a csöppnyi úrnőt. Akárhogy nézi, arcán látja, mennyire hasonlít anyjára, az úrnőre, egyetlen nővérére, kit szeretett. Soha, senki nem fog ily közel kerülni a férfi szívéhez. Talán csak egy a virgonc kis szépség, ki imádatának tárgya ebben a minutában is. Kellemes mosoly húzódik máskor őrült vigyort szorongató ajkaira, közelebb lép és Nys arcán simít végig a keze. Lágyan, puhán, ahogy máshoz soha nem érne.*
- Úgy lesz akkor, ahogy te szeretnéd, Pókocskám.
*Halkan csendülnek szavai, ha Naty nem ellenkezik, átveszi saját karjaiba a lányt. Magához ölelve viszi a konyha felé, de pár lépés után a többiekre néz, ha Nys eleddig nem tette volna fel kérdését nekik.*
- Jöttök velünk? Csinálunk valami finomságot a ki úrnőnek.
*Arcán olyan mosoly, amit még se Moon, se Naty nem láthatott. Egyszersmind kedves és törődő, ahogy csak egy apa tud mosolyogni. Ennek ellenére Moon is csak szikráját láthatta, mikor kettesben voltak és bensőségessé vált a hangulat. Látszólag Nys valóban a férfi szívének csücske, ha lehet így fogalmazni.*
A hozzászólás írója (Denawarien Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.17 23:16:47
Bizony, nem hazudik, ahogy Sely-nek se hazudott soha. Meg is járta érte, de ígéretet tett. Szavát adta, hogy mindig az igazat mondja, így élt, s így veszett el nővére. Szerette őt, s legyen viszonzott ez, vagy viszonzatlan, gyümölcsük miként érik, már csak rajta áll. S a tudat, hogy neki kell anyja szintjére felhozni, sőt, még fölé emelni, fájó. Sosem fogja elfeledni senki Xselyahra úrnőt, ki a sötétségből a fény világába hozta őket, de végül Nysissdraira lesz az a matróna, aki idefent vezeti a Dwirinthalen-eket.
Alig húzná fel a pöttöm lábakra a hidegtől óvó darabokat, mikor már hűlt helye van csak a leendő úrnőnek. Meg akarja enni? Csak tudja meg, honnan szalasztotta ezt a képtelenséget a leány. Érthetetlen...
Elsőnek Moon az, kivel szembe találja magát, mikor a másik lánya után indul.*
- Mert fel akartam rá adni egy pár lábbelit.
*Ő sem egészen tudja, hogy ezt miként lehet máshogy elmagyarázni. De szerencsére segítségére lesz, miután betette maga mögött az ajtót Moonxylwery.
De nem is kell sokáig követni, hiszen Natynrae sikerrel kapja el a kis matrónát, beszélget el vele. Ez már jó hír, annyival kevesebbet kell kergetni.*
- Na végre, csak hogy meg vagy!
*Mosolyodik, ahogy látja Naty karjai közt a csöppnyi úrnőt. Akárhogy nézi, arcán látja, mennyire hasonlít anyjára, az úrnőre, egyetlen nővérére, kit szeretett. Soha, senki nem fog ily közel kerülni a férfi szívéhez. Talán csak egy a virgonc kis szépség, ki imádatának tárgya ebben a minutában is. Kellemes mosoly húzódik máskor őrült vigyort szorongató ajkaira, közelebb lép és Nys arcán simít végig a keze. Lágyan, puhán, ahogy máshoz soha nem érne.*
- Úgy lesz akkor, ahogy te szeretnéd, Pókocskám.
*Halkan csendülnek szavai, ha Naty nem ellenkezik, átveszi saját karjaiba a lányt. Magához ölelve viszi a konyha felé, de pár lépés után a többiekre néz, ha Nys eleddig nem tette volna fel kérdését nekik.*
- Jöttök velünk? Csinálunk valami finomságot a ki úrnőnek.
*Arcán olyan mosoly, amit még se Moon, se Naty nem láthatott. Egyszersmind kedves és törődő, ahogy csak egy apa tud mosolyogni. Ennek ellenére Moon is csak szikráját láthatta, mikor kettesben voltak és bensőségessé vált a hangulat. Látszólag Nys valóban a férfi szívének csücske, ha lehet így fogalmazni.*
A hozzászólás írója (Denawarien Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.17 23:16:47
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2014-01-10 16:16:50
Üzenet elküldve: 2014-01-10 16:16:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
//Denawarien Dwirinthalen//
*Miután elvált a sötételftől és a törpétől, ideje saját dolgára indulnia: vissza kell fizetnie mindazt a kölcsönt, amit kapott. Két sötételfet és egy ember barátját kell meglátogatnia. Úgy gondolja, minél hamarabb megszabadul a pénztől, annál jobb a dolog, ezért első körben a Dwirinthalen kúriát keresi fel, hogy a család egyik vezetőjének visszaadja a tartozását.
Fáradt léptekkel közelíti meg a gazdagnegyedbeli kúriát, majd a hatalmas kétszárnyú ajtó előtt megáll, és a súlyos vaskopogtatóval pár dörrenést hagy hátra az ajtón. Ha ajtónak lehet nevezni, mert várkapunak néz ki ezekkel a méretekkel. Ha bármilyen őr, inas vagy családtag beengedi, elmagyarázza, hogy Denawarien Dwirinthalen-hez jött, abban az ügyben, hogy a kölcsönt kamatostul visszafizesse számára.
Ha beinvitálják és találkozik a megfelelő emberével, akkor a formaságok letudása után rögtön a tárgyra tér. Nem kíván sok időt elkölteni az épületben, mert siet, dolga van. Ezt Denawarien Dwirinthalen tudtára adja, majd átadja számára a 8000 aranyat.
Ugyanis szerződésük ennyi pénzről szól. Természetesen elvárja, hogy aláírva visszakapja a papírost, mert azzal, hogy az visszakerül hozzá, tudja bizonyítani, hogy teljesítette a fizetést. A sötételf csak addig tartogathatja a papírt, amíg kifizetésre nem kerül. Ha visszakapja a papírt, akkor a további formaságokat is letudva távozni szándékozik, amennyiben természetesen képes erre. Ki tudja, hogy ezek a sötételfek képesek lennének-e őt feltartóztatni, maradék pénzét elvenni, vagy bármilyen egyéb cselekvést elkövetni. Ha nincs semmi gond, és tud távozni, visszatér a gazdagnegyedbe.*
//Denawarien Dwirinthalen//
*Miután elvált a sötételftől és a törpétől, ideje saját dolgára indulnia: vissza kell fizetnie mindazt a kölcsönt, amit kapott. Két sötételfet és egy ember barátját kell meglátogatnia. Úgy gondolja, minél hamarabb megszabadul a pénztől, annál jobb a dolog, ezért első körben a Dwirinthalen kúriát keresi fel, hogy a család egyik vezetőjének visszaadja a tartozását.
Fáradt léptekkel közelíti meg a gazdagnegyedbeli kúriát, majd a hatalmas kétszárnyú ajtó előtt megáll, és a súlyos vaskopogtatóval pár dörrenést hagy hátra az ajtón. Ha ajtónak lehet nevezni, mert várkapunak néz ki ezekkel a méretekkel. Ha bármilyen őr, inas vagy családtag beengedi, elmagyarázza, hogy Denawarien Dwirinthalen-hez jött, abban az ügyben, hogy a kölcsönt kamatostul visszafizesse számára.
Ha beinvitálják és találkozik a megfelelő emberével, akkor a formaságok letudása után rögtön a tárgyra tér. Nem kíván sok időt elkölteni az épületben, mert siet, dolga van. Ezt Denawarien Dwirinthalen tudtára adja, majd átadja számára a 8000 aranyat.
Ugyanis szerződésük ennyi pénzről szól. Természetesen elvárja, hogy aláírva visszakapja a papírost, mert azzal, hogy az visszakerül hozzá, tudja bizonyítani, hogy teljesítette a fizetést. A sötételf csak addig tartogathatja a papírt, amíg kifizetésre nem kerül. Ha visszakapja a papírt, akkor a további formaságokat is letudva távozni szándékozik, amennyiben természetesen képes erre. Ki tudja, hogy ezek a sötételfek képesek lennének-e őt feltartóztatni, maradék pénzét elvenni, vagy bármilyen egyéb cselekvést elkövetni. Ha nincs semmi gond, és tud távozni, visszatér a gazdagnegyedbe.*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-12-19 22:37:28
Üzenet elküldve: 2013-12-19 22:37:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* A szobájában tesz-vesz. Válogatja a ruháit. Amik már nem jók neki azt felajánlja a szolgálók gyerekeinek, vagy egyszerűen elviszi a szegénynegyedbe. Éppen a valamikori báli ruháját forgatja szórakozottan amikor visongatást és gyors, ütemes kopogtatást hall. ~Ez meg ki lehet?~ gondolja miközben a színjátszó ruhát félreteszi és elindul az ajtó felé. A hangok nem szűnnek meg, bár halkulnak. Talpacskák távolodó dübögése hallatszik amikor kinyitja az ajtót. A folyosó vége felé les amerre eltűnni látja a kék hajzuhataggal megáldott gyermeket, majd a felnőttet keresi aki biztosan kíséri a kis Nyst. Amint meglátja Dent köszönti majd érdeklődve kérdezi.*
- Szia apa. Mit játszotok Nysissdrairaval? Miért kopogtat be minden ajtón?
* Mielőtt elindulna a kis matróna után a szobája ajtaját gondosan behúzza. Nem szereti ha idegenek lépnek be hozzá és ez alól többnyire még a cselédség sem kivétel. Zárkózott, bizalmatlan nővé vált, bár kedvessége a régi.*
- Szia apa. Mit játszotok Nysissdrairaval? Miért kopogtat be minden ajtón?
* Mielőtt elindulna a kis matróna után a szobája ajtaját gondosan behúzza. Nem szereti ha idegenek lépnek be hozzá és ez alól többnyire még a cselédség sem kivétel. Zárkózott, bizalmatlan nővé vált, bár kedvessége a régi.*
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-12-18 20:17:44
Üzenet elküldve: 2013-12-18 20:17:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
~Milyen csendes ez a mai nap. Ki kellene találnom valami finomságot magamnak. De mégis mit? Túl kevés a hím a családban, még a városban is! Lehet egy pár napra vissza kellene utaznom!~
*Azzal felkel a fésülködő tükör elől, s kinyújtóztatja lábait. Ekkor kopogtatnak az ajtón, így odasétál s kinyitja azt. A drága kis Nysissdraira áll előtte.*
-Hát szia Drágám! Mi járatban erre?
*Kilép a szobájából, bezárja maga mögött az ajtót s azonnal felveszi az ölébe a gyereket. Valahogy nem kellene látnia a szobáját ilyen fiatalon. Mosolyogva végighallgatja, mi nyomja a kis lelkét, ám egyik kezével csak legyint.*
-Jaj Kedvesem! Nézd csak? Az én lábamon is van cipő, s lám még tudok járni!
*Azzal tesz pár lépést előre-hátra, biztosítva Nys-t arról, hogy igazat mondd.*
-Mit szólnál ha Den apa cipő helyett csak egy vastagabb harisnyát adna rád?
*Hangja végig barátságos, játékos, nincs benne semmi negatív érzet.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.18 21:32:52, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
*Azzal felkel a fésülködő tükör elől, s kinyújtóztatja lábait. Ekkor kopogtatnak az ajtón, így odasétál s kinyitja azt. A drága kis Nysissdraira áll előtte.*
-Hát szia Drágám! Mi járatban erre?
*Kilép a szobájából, bezárja maga mögött az ajtót s azonnal felveszi az ölébe a gyereket. Valahogy nem kellene látnia a szobáját ilyen fiatalon. Mosolyogva végighallgatja, mi nyomja a kis lelkét, ám egyik kezével csak legyint.*
-Jaj Kedvesem! Nézd csak? Az én lábamon is van cipő, s lám még tudok járni!
*Azzal tesz pár lépést előre-hátra, biztosítva Nys-t arról, hogy igazat mondd.*
-Mit szólnál ha Den apa cipő helyett csak egy vastagabb harisnyát adna rád?
*Hangja végig barátságos, játékos, nincs benne semmi negatív érzet.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.18 21:32:52, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-12-18 00:31:56
Üzenet elküldve: 2013-12-18 00:31:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Csak idő kérdése, hogy ezt az alaptörvényt ő is magáévá tegye, élve is minden alkalommal, hogy szavait alaposan a családtagok fejébe vésse.*
-Éljen!
*Nagy örömujjongás, ahogy apja újra biztosítja arról, hogy bizony a megígért édesség nem csak csábító csalétek volt, hanem valódi ígéret, amelyet most nyugodt szívvel behajthat. Nem is tétovázik sokat, máris bújik ki az ölelő karok közül, de azért mászik még egy picit a nagy ágyon, mielőtt a földre ugrana. Közben néha bólint is Denawarien szavaira, miszerint érti, hogy nem biztos, hogy ráérnek, de meg kell kérdezni. Annyira nagyon szeretné, ha többen is jönnének, mert szerinte úgy sokkal mókásabb lenne. Együtt sütit sütni mindenkivel... Az ágy szélén ücsörögve lóbálja a lábacskáit, kíváncsian nézve, hogy Den apu mit csinál, közben pedig azon gondolkozik, hogy majd előveszi legaranyosabb mosolyát és nagyon szépen fog kérlelni mindenkit, aki válaszol a kopogtatásra, hogy tartsanak vele. Egy gyermeknek nehéz ellenállni.
Kis kezeit kinyújtja, ahogy a hím felveszi, boldog mosollyal öleli át a nyakát, ő így is tökéletesen ellenne, de sajnos jön a kellemetlenség.*
-Nem akarok! Nem szeretem a cipőket, mert biztos meg akarják enni a lábaimat.
*Kapálózik tiltakozón, amikor visszakerül az ágyra, már ugrik is le, hogy fusson az ajtó felé. Ha sikerül megmenekülnie, akkor mezítláb szalad végig a szobák között, ha nem, akkor a ráadott lábbeliben, de a vége így is, úgy is az lesz, hogy mindenhova bezörget, futtában kopogtatva meg az ajtókat, remélhetőleg több családtagot is előhívva ezzel.
Amint Natynreat meglátja, egyből hozzá szalad, kék szemeivel ártatlanul pillantva fel rá, kezeit pedig nyújtva az ág felé, hogy vegyék fel.*
-Naty néni, védj meg, ments meg! Den apu cipőt akar rám adni, de én nem szeretem a cipőket, mert le fogják harapni a lábujjaimat.
*Újságolja panaszos, nyafogós hangon, ha sikerült időben elmenekülnie, akkor a várható bosszútól tartva bújik, akár nagynénje karjaiba, akár szoknyája, lábai mögé. Ha Denawarien még időben elkapta a kis szökni vágyót, úgy azzal van elfoglalva, hogy a lábairól leszedje a ráadott lábbeliket. Akárhogy legyen is, elkeseredetten fog küzdeni a cipők uralma ellen, még ha ez hideg talpacskával jár is.*
-Éljen!
*Nagy örömujjongás, ahogy apja újra biztosítja arról, hogy bizony a megígért édesség nem csak csábító csalétek volt, hanem valódi ígéret, amelyet most nyugodt szívvel behajthat. Nem is tétovázik sokat, máris bújik ki az ölelő karok közül, de azért mászik még egy picit a nagy ágyon, mielőtt a földre ugrana. Közben néha bólint is Denawarien szavaira, miszerint érti, hogy nem biztos, hogy ráérnek, de meg kell kérdezni. Annyira nagyon szeretné, ha többen is jönnének, mert szerinte úgy sokkal mókásabb lenne. Együtt sütit sütni mindenkivel... Az ágy szélén ücsörögve lóbálja a lábacskáit, kíváncsian nézve, hogy Den apu mit csinál, közben pedig azon gondolkozik, hogy majd előveszi legaranyosabb mosolyát és nagyon szépen fog kérlelni mindenkit, aki válaszol a kopogtatásra, hogy tartsanak vele. Egy gyermeknek nehéz ellenállni.
Kis kezeit kinyújtja, ahogy a hím felveszi, boldog mosollyal öleli át a nyakát, ő így is tökéletesen ellenne, de sajnos jön a kellemetlenség.*
-Nem akarok! Nem szeretem a cipőket, mert biztos meg akarják enni a lábaimat.
*Kapálózik tiltakozón, amikor visszakerül az ágyra, már ugrik is le, hogy fusson az ajtó felé. Ha sikerül megmenekülnie, akkor mezítláb szalad végig a szobák között, ha nem, akkor a ráadott lábbeliben, de a vége így is, úgy is az lesz, hogy mindenhova bezörget, futtában kopogtatva meg az ajtókat, remélhetőleg több családtagot is előhívva ezzel.
Amint Natynreat meglátja, egyből hozzá szalad, kék szemeivel ártatlanul pillantva fel rá, kezeit pedig nyújtva az ág felé, hogy vegyék fel.*
-Naty néni, védj meg, ments meg! Den apu cipőt akar rám adni, de én nem szeretem a cipőket, mert le fogják harapni a lábujjaimat.
*Újságolja panaszos, nyafogós hangon, ha sikerült időben elmenekülnie, akkor a várható bosszútól tartva bújik, akár nagynénje karjaiba, akár szoknyája, lábai mögé. Ha Denawarien még időben elkapta a kis szökni vágyót, úgy azzal van elfoglalva, hogy a lábairól leszedje a ráadott lábbeliket. Akárhogy legyen is, elkeseredetten fog küzdeni a cipők uralma ellen, még ha ez hideg talpacskával jár is.*
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-12-15 02:45:21
Üzenet elküldve: 2013-12-15 02:45:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Pedig bizony első szavára muszáj lesz mindenkinek agyába égetnie szavait, miként mondja, akárcsak Sely várta volna el mindenkitől. Még ha a kicsi matróna nem is fog acélos akarattal uralkodni, rá fog jönni, mennyire fontos ő.
Idővel megoldódik a helyzet, vége a végveszélynek, hiszen Nys szabadjára lesz eresztve, egyenest Den ölelésébe, hogy aztán számon legyen rajta kérve az ígért édesség. Milyen meglepő, igazi kis haspók a drága.*
- Bizony, jár a finomság, Pókocskám.
*Ahogy szabadul a kis mancsok közül, apró csókot nyom a homlokára és már kászálódik is kifelé az ágyból. Hiszen, ha ott fetrengenek, nehéz lesz süteményt szerezni. Így egyszerűen szökhet meg Nysiss is, nem tartóztatja Den apu.*
- Hát, tudod, a többiek elfoglaltak. Körbeleshetünk, hátha van valaki, de nem hiszem, hogy sokan unatkoznak most.
*Arról megpróbál szót sem ejteni, hogy igazából, ha Nys azt mondja, hogy most mindenkinek kötelező vele sütizni, akkor nem lehet kifogásuk. Ő maga persze megy vele, hiszen rabja a kis matrónának, ki fölötte már teljesen uralkodik, még ha néha úgy is tűnik, Den szabja a határokat.
Ölbe kapja kis leányát, úgy viszi az ajtóhoz, de aztán csak megáll.*
- Kell valami a lábadra, nehogy nekem megfagyjanak a kis lábacskáid.
*Fordul is, egy teljes kör után az ágyra ülteti a gyermeket, hogy körbelessen, hol találhatja kislánya kis lábbelijét. Persze, milyen meglepő, hogy az egyik sarokban van az egyik, míg a másikban a párja. Kénytelen lesz maga menni érte, mire Gidralds ideér, már ő is megteszi a távot. Így hamarost úgy tér vissza már Nys elé térdelve, hogy kezei közt a finom, puha anyaggal bélelt, talpán bőrrel fedett lábbelik vannak, melyek fekete anyagán fehér hímzés van. Mintha egy-egy pókháló lenne rajtuk, le se tagadhatnák, hogy a család tulajdona. Előbb az egyik, majd a másik, s már kész is.*
- Na gyere, nézzünk körül.
*Persze, azért igyekszik mihamarabb a konyhába érni, remélhetőleg vagy ott, vagy út közben meglelik Linát, ki már készülhet is, hogy segédkezzen valami finomság elkészítésében.*
- Milyen édességet szeretnél, Nys?
Idővel megoldódik a helyzet, vége a végveszélynek, hiszen Nys szabadjára lesz eresztve, egyenest Den ölelésébe, hogy aztán számon legyen rajta kérve az ígért édesség. Milyen meglepő, igazi kis haspók a drága.*
- Bizony, jár a finomság, Pókocskám.
*Ahogy szabadul a kis mancsok közül, apró csókot nyom a homlokára és már kászálódik is kifelé az ágyból. Hiszen, ha ott fetrengenek, nehéz lesz süteményt szerezni. Így egyszerűen szökhet meg Nysiss is, nem tartóztatja Den apu.*
- Hát, tudod, a többiek elfoglaltak. Körbeleshetünk, hátha van valaki, de nem hiszem, hogy sokan unatkoznak most.
*Arról megpróbál szót sem ejteni, hogy igazából, ha Nys azt mondja, hogy most mindenkinek kötelező vele sütizni, akkor nem lehet kifogásuk. Ő maga persze megy vele, hiszen rabja a kis matrónának, ki fölötte már teljesen uralkodik, még ha néha úgy is tűnik, Den szabja a határokat.
Ölbe kapja kis leányát, úgy viszi az ajtóhoz, de aztán csak megáll.*
- Kell valami a lábadra, nehogy nekem megfagyjanak a kis lábacskáid.
*Fordul is, egy teljes kör után az ágyra ülteti a gyermeket, hogy körbelessen, hol találhatja kislánya kis lábbelijét. Persze, milyen meglepő, hogy az egyik sarokban van az egyik, míg a másikban a párja. Kénytelen lesz maga menni érte, mire Gidralds ideér, már ő is megteszi a távot. Így hamarost úgy tér vissza már Nys elé térdelve, hogy kezei közt a finom, puha anyaggal bélelt, talpán bőrrel fedett lábbelik vannak, melyek fekete anyagán fehér hímzés van. Mintha egy-egy pókháló lenne rajtuk, le se tagadhatnák, hogy a család tulajdona. Előbb az egyik, majd a másik, s már kész is.*
- Na gyere, nézzünk körül.
*Persze, azért igyekszik mihamarabb a konyhába érni, remélhetőleg vagy ott, vagy út közben meglelik Linát, ki már készülhet is, hogy segédkezzen valami finomság elkészítésében.*
- Milyen édességet szeretnél, Nys?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760