//Kettő csak úgy tarthat titkot, ha egyikük holt - végszó//
- Úgy fogom óvni, ahogy téged is óvlak.
*Ahogy közelebb kerülnek, szeme megnyugvást próbál sugározni, mégis érzi, hogy a pánik magva benne is táptalajra lelt. Lelkének káosza alkalmas rá, hogy ilyet fogadjon magába? Sose gondolta volna. Sely épségéért sose gondolta nagy árnak a saját nyamvadt életét, de mos még valakiért hajlandónak kell lennie akár feláldozni, bármikor. Egy gyermek, kinek élete mostantól az ő kezükben van.
Egy hatalmas dobbanás Den mellkasában. Hát valóban lány lett. Hamis remény volt, hogy férfiúi gyermek teremhet Xselyahra méhében. Szívesen nevetne, de ajka nem fordul vigyorra. S ez még nem is a hír oka... Csupán egy röpke pillanatra siklik szeme a gyermek felé, ahogy a bába karjaiban tartja. Haja enyhén kéklik, árulkodóan apja kilétéről. Mégis elég fehérség rejtőzik benne, nem örökölte meg tisztán Denawarien kékes-ezüst hajszínét.
Szájának szegletében egy apró mosoly, ahogy Sely felé pillant, de ahogy az arcára pillant, saját ábrázata eltorzul. Nehéz lenne meghatározni azt a szörnyű felismerést és hirtelen lelkébe maró fájdalmat, ahogy rothadó szívébe jeges pengeként hatol az érzés. Pulzust se kell vizsgálni, azonnal tudja, hogy mi történt.
A nő érintésére feltekint rá, üres és üveges a tekintete. Mintha könny gyűlne szeme sarkába, ahogy felcsillan, mint egy gyémánt, miként a víz és a sötét föld határára téved. Sajnálja? Ez a felszíni féreg, aki semmit se tud, komolyan sajnálná?
Olyan erejű csend áll be, amit elviselni is nehéz. Érezni, ahogy a feszültség mindent behálóz. Mintha robbanni készülne. Mindent megsemmisítő erővel és olyan pusztítást okozva, amire nincs kész a család. Ám a bába mégis szétzúzza ezt a feszült és gyászos csendet. Még mindig kifejezéstelen, mégis kissé torz képpel veszi karba a gyermeket. S lenéz rá, üres tekintettel és értetlenséggel. Ennyi lett volna Xselyahra úrnő?
Feláll és a nő felé fordul. Pillantása ismét olyan gyilkos fénnyel izzik, amilyennel legádázabb ellenségeit szokta illetni.*
- Kérem, távozzon. Most!
*Hangja hideg és halk, ahogy kúszik felé. A szolgáló, kit küldetett is érte, elintézi a pénzügyeket. Világra segítette a legifjabb Dwirinthalent, így megérdemel egy kis jutalmazást. Den viszont most alkalmatlan bármire is.
Bal karjában a gyermekkel odaül Sely teste mellé és lassan simít végig arcát. Ennyi volt? Tudta előre, ezért kérte, hogy védelmezze a gyermeküket?*
- Naekrah vigyázzon rád, Úrnőm. Emlékezni fogok rád, mindig.
*A holt ajkakra lágy csókot lehel, majd feláll és a gyermekre néz. Egy valóban erős lány. Tökéletes matróna lesz. Ám addig Den lesz a főnök. Nem is remélte volna, hogy valóban sikerül, még ha csak pár évig is, de mégis vezető lesz. De ettől még hiányozni fog neki a nővére. Immáron egyedül maradt, mindkét testvérkéje holt. Persze, itt van még lánya, Moon és unokatestvérei Naty és Zara, meg Lazz bácsi. A többiek mostanában nem túlzottan sok életjelet adnak, észre se vette, hogy Narz mikor tette ki a lábát, de Soraya is régóta eltűnt. Ám most fontosabb, hogy egyben tartsa a család többi részét, kik itt vannak és nem máshol töltik idejüket. Naty bizonyosan több figyelmet fog kapni, ám így Xselyahra minden eddigi feladata a nyakába szakad.*
- Még a nevedet se árulta el, pedig biztos kiötlött már valamit.
*Jobbjának ujjával megcsiklandozza a csöppséget. Hiába rideg harcos és forró szerető, mégis él benne valami apaság. Főleg, ahogy a kis kék szemű gyermek megragadja ujját és boldogan kacag, vékony hangján. Aranyos kis gyermek, majd ad neki nevet, ami bizonyára Selynek is tetszene. És még ott van maga a matróna, akit el kell temetni. Mindig is azt hitte, hogy könnyű lesz, de nehéz szívvel tekint úrnője felé.
~Már most hiányzol nővérkém.~
De muszáj beletörődni és lépni tovább. Nem ragadhat le, minél hamarabb át kell vennie a vezetést. Ám ez most a gyász ideje, így elsőnek a temetést... Nem, a temetés másodsorban lesz rendezve, elsősorban a gyermekkel kell foglalkoznia. Arra van szüksége, amit Den nem adhat meg neki, így mindenképpen kelleni fog egy dajka. Már most fáj a feje, de a kisded ártatlan mosolya és gyengéd szorítása megnyugtató. Lágy mosollyal néz rá.*
- Apád erejét örökölted.