*Ha csak a vallás terén vannak ellentétek, az a legkevesebb, feltételezte, hogy a messzire szabadult rokonok körében már nem lesz akkora divat Naekrah tisztelete, találnak helyette más istent vagy istennőt, akit imádhatnak és akihez fohászaikat címezhetik.*
-Elképzelhető.
*Húgát több istenség? Hah... Képtelen gondolat.
Mi tagadás, meglepi a hirtelen jött vallomás, hogy valaki csak így a kezébe adja legfőbb gyengeségét, hisz egy tüdőelégtelenség nem gyerekjáték, de könnyen kihasználható, ha komolyan a vesztét akarnák. Fejét kicsit oldalra biccenti, ujját arcélére támasztja és elgondolkodva méri fel a hímet. Csak a bolondját járatná vele? Ezt a lehetőséget sem szabad kizárni, de azért az információt elraktározza magának, sosem lehet tudni, mikor lesz szüksége erre.*
-Senkinek nem volt könnyű gyerekkora, ha anyám értett valamihez, akkor az ez volt.
*Bár ő még a finomabbik változatot kapta, hiszen nősténynek, a család majdani vezetésére alkalmasnak született, de még neki is kemény volt.
Rezzenéstelenül állja Laz esetleg harcias tekintetét, ennyitől nem fog megszeppenni, ráadásul tisztán meg kell húzni a határokat, hogy mit engedhetnek meg vele szemben és mit nem. Ez a feltűnő, nyílt színi mustra túlment a vonalon.*
-A szobák berendezéséről mindenki maga gondoskodik, a saját ízlésének megfelelően, ameddig nem tesztek kárt semmiben, nem szabok határokat.
*Ha már szóba kerültek a szobák, utána kell néznie, mi ez az éktelen kopácsolás, ami az emeletről jön. Natynrea rendezkedne be? Egek, szólnia kell neki, hogy a ház maradjon egyben...*
-Reméltem, hogy a családomra nem kell ellenségemként tekintenem, inkább látnék benne szövetségeseket.
*Biccent egy aprót a hím mosolyára. A szóválasztás gondos és tudatos, szándékosan szövetségest említ, nem pedig szolgákat, kell a jó kapcsolat és kezdi észrevenni, hogy nagybátyja önérzet terén jóval kényesebb, mint a többiek. Lassacskán, de ki fogja ismerni, hogy kivel hogyan is kell bánni, hogy megfelelő bábu legyen a kezei között.
Den feltűnik egy pillanatra, majd menne is tovább, de mint minden esetben, a matróna hangja ezúttal is tökéletes mozdulatlanságba dermed.*
-Ha végeztél, bácsikánknak is keressetek egy alkalmas, száraz szobát.
*Mindössze ennyi, utána Den mehet, amerre csak akar, tekintete visszafordul Lazzur felé.*
-Semmi megoldhatatlan, köszönöm.
*Az ilyen apróbb fontoskodások csak azért kellenek, nehogy Den a nagy forgatagban véletlenül elfelejtse, kinek is tartozik alázattal, túl sok nőstény lett most hirtelen, ami akár meg is kavarhatja.
Vesz egy mélyebb levegőt, ahogy Lazzur felé indul, kezében a karddal, furcsa, hogy nem érez félelmet, inkább csak kíváncsiságot. Meg akarja ölni? Az kellemetlen lenne, hisz még alkalma sem volt, hogy komolyabban tervei megvalósításához fogjon. Ennek ellenére nem mozdul, alakuljon bárhogy, nemeshez illően fog viselkedni. De semmi drámai nem történik, a kard markolata kerül orra elé, amin előbb végigsimít, majd kezébe fogja. Ennél kisebb kardokhoz szokott, de mozdulatain, ahogy méregeti a fegyver egyensúlyát, látszik, hogy bizony nem idegenkedik a fegyverektől.*
-Valóban pompás darab.
*Visszanyújtja, majd válaszolna is a kérdésre, amikor ismét megzavarják magányukat. Ilztdar tért vissza, ezúttal egy gyermek társaságában.*
-Azt látom, hogy újabb személy, ennél kicsit bővebben kifejtenétek?
*Bár a hányinger egyre határozottabban kúszik fel a torkán és lábai is gyengébbé válnak, mégis feláll és méltóságteljesen a páros elé lép, tekintete érdeklődve fürkészi a kislány arcát. Van benne valami ismerős...*
-Légy üdvözölve, Moonxylwery. Neved ismeretlenül cseng, milyen rokonsági kapocs fűz minket?
*Ráncolja a szemöldökét értetlenségében. Dwirinthalen, tehát a főág sarja kell, hogy legyen, mégsem ismerős a neve, arcát is csak a jellegzetes, családi vonások tették ismerőssé. Ki lehet ő? Pillantása kérdőn rebben a lányról Ilzre, majd öccsére, majd ismét a gyermekre.*