Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-26 23:35:24
Üzenet elküldve: 2013-04-26 23:35:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Hallgatja a személyleírást, hogy kit is keres Arzurel. Egy nőt. Talán közeli rokon? Barát? Esetleg a Kedvese?
Mily szomorúan hallgatja, hiszen ha az utóbbi úgy nehezebb dolga lesz elfeledtetni vele azt, mi hozzá köti. Minden esetre megőrzi hidegvérét, s nem árulja el magát, ugyan azzal az arckifejezéssel s tekintettel néz rá, mint eddig.*
- Sajnos nem találkoztam feketében járó hölggyel, de ha látom őt, ígérem, szólok. Merre találhatom meg Önt, ha esetleg összefutnék azzal az illetővel, kit Ön keres?
*Kortyol egyet a pohárból, közben végig a férfi íriszébe néz. Egyre jobban tombol benne az a vágy, hogy megszerezze magának ma estére.
~Szóval a tettek elfje! Tetszik! Egyre jobban tetszik! Még a végén be is bizonyíthatja fent az ágyamba!~
*Ám türelem! Nem szeretne kapkodni, így tovább boncolgatja az ismerkedést.*
- Gondolom akkor a szabadidejében is ezzel foglalkozik. Vagy foglalkozik más valamivel is?
*Közelebb lép hozzá, de egyenlőre nem lép be az intim zónájába. Érezni akarja az illatát, látni, miként reagál a másik fél ehhez az apró mozdulathoz*
*Hallgatja a személyleírást, hogy kit is keres Arzurel. Egy nőt. Talán közeli rokon? Barát? Esetleg a Kedvese?
Mily szomorúan hallgatja, hiszen ha az utóbbi úgy nehezebb dolga lesz elfeledtetni vele azt, mi hozzá köti. Minden esetre megőrzi hidegvérét, s nem árulja el magát, ugyan azzal az arckifejezéssel s tekintettel néz rá, mint eddig.*
- Sajnos nem találkoztam feketében járó hölggyel, de ha látom őt, ígérem, szólok. Merre találhatom meg Önt, ha esetleg összefutnék azzal az illetővel, kit Ön keres?
*Kortyol egyet a pohárból, közben végig a férfi íriszébe néz. Egyre jobban tombol benne az a vágy, hogy megszerezze magának ma estére.
~Szóval a tettek elfje! Tetszik! Egyre jobban tetszik! Még a végén be is bizonyíthatja fent az ágyamba!~
*Ám türelem! Nem szeretne kapkodni, így tovább boncolgatja az ismerkedést.*
- Gondolom akkor a szabadidejében is ezzel foglalkozik. Vagy foglalkozik más valamivel is?
*Közelebb lép hozzá, de egyenlőre nem lép be az intim zónájába. Érezni akarja az illatát, látni, miként reagál a másik fél ehhez az apró mozdulathoz*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-26 23:04:39
Üzenet elküldve: 2013-04-26 23:04:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Lazz kicsit merész lépésre szánja el magát... több okból is. Tesz egy sanda fél lépést előrébb és kezével megtámaszkodik az asztal szélén, majd csípőjével dől annak neki.
A kérdés csak az ezen lépést minek fogja fel Aravae... támadás? Esetleges közeledés? Vagy bizalmasság?
Lazzur csupán közelebb akar lenni több okból is. Beszélgetésük csak rájuk tartozik nem másra... s más részről nagyon kellemesen érzi magát Aravae közelében. S jobban is hall így... elvégre jobb füle már nem a régi.*
-Értem mire gondol Hölgyem. Értem. Bár a kardot képzelje úgy mint... egy ecsetet. Ez kicsit furcsa... rémítő. De nézzen rá úgy akár ecsetként. Érdekes a... kontextus... a kapcsolat. A kettő között... festés s bajvívás nagyon hasonló.
*Ő is finoman visszamosolyog partnerére, s próbálja tekintetét a másik fél tekintetének rabságába hagyni. A legtöbb sötételffel ellentétben Ő nem kívánkozik dominálni a másik fél fölött... Ő is csak egy tagja ennek... a... táncnak. Ezen keringőnek.
S ha már társalgás és tánc... a légkör kellemes s már régóta beleötlött a fejébe, hogy ideje lenne elgémberedett tagjait kicsit megmozgatni. Egy tánc erejéig esetleg? A kérdés csak az... Aravae mennyire kapható erre?
Ez még ráér elvégre ezután kerül csak elő a kínos téma. A levél kérdése... mely főként becses társnőjét nyomasztja Lazzurnak.
Talán utána? Talán...*
-Jó megfigyelő Hölgyem. Érezhetően a tündék bölcsessége és jó ösztöne szól Önből. Remélem azért nem ejtette az eb kétségek közé. Nem bocsájtanám meg magamnak. Esetleg vannak kedvenc fajai? Nem csak ebekben de állatokban is Hölgyem?
*Kérdez vissza finoman Lazzur, s Aravae minden apró rezdülését figyelemmel kíséri.
Nem törékeny... nem félénk... ám mégis letisztult nőies és kellően vonzó. Intelligens és hasonló szellemű nő... olyanok gondolatai mint Lazzurnak. Vagy Lazzurré olyanok mint az Övé?
Majd némi tétovázás és tekintetbeszéd után előkerül a levél. Puha kezei Aravaenak, a sötételf vaskos kezébe helyezik a levelet. Lazzur finoman veszi magához a levelet s lopva megsimítja a múzsa kezét, ám egyből az írásba mélyed...
Rövidesen össze áll a kép. Az írás katonai tükörnyelv. Elf és ork grammatikán alapul és eléggé összetett, nem csoda, hogy a tündék nemes nyelvtudása is csak részlegesen bírja ezt kipuhatolni. Ékírás szerű... ork ABC. Lazzur néha hunyorog és az ujjait is használja az olvasáshoz. Néha fel-fel néz és mintha mormolna valamit... csak üresen néz fel partnerére... érzelemmentesen elvégre most... dolgozik.
A tartalom homályos, de van itt valami... egy nyom. Ez egy megkésett figyelmeztetés... segélykérés? Igen. Az... ez a bizonyos barát, Arthenior közelében ragadt... s ismeretlen támadók... támadták meg? De a pontos hely nem teljesen konkrét... ahogy a támadók kiléte és az állapot sem. Sok a hiányos mondat és hibás nyelvtan.
Lazzur végzett és hátrasandít. Majd így szól:*
-Azt hiszem van itt valami. Ez a bizonyos barát... nagy bajban volt... vagy még van. Ám a helye nem... konkrét... a támadók kiléte pedig árnyalt. Egy biztos... a levélt valaki visszatartotta túl soká maradt. De a végén van a lényeg. Valami van az ismerősnél ami Önt és a családját illeti... valami apró dolog de... nem egyértelmű.
*Megáll s megint körbenéz.*
-Ez egy veszélyes játék. Ha kívánja elmondhatom a véleményem. Ám nem ártana ha kicsit mozognánk mert még a végén gyanúsak leszünk, s minden vendéget én sem ismerek személyesen.
*Mondja Lazzur s a levelet finoman visszanyújtja Aravaenak.
Kössük össze a hasznost a kellemessel. Lazzur nem sétálni akar... sokkal inkább ha a mozgásba a másik fél beleegyezik felkéri táncolni. Az egészen megszokott egy bálon... nemde?*
*Lazz kicsit merész lépésre szánja el magát... több okból is. Tesz egy sanda fél lépést előrébb és kezével megtámaszkodik az asztal szélén, majd csípőjével dől annak neki.
A kérdés csak az ezen lépést minek fogja fel Aravae... támadás? Esetleges közeledés? Vagy bizalmasság?
Lazzur csupán közelebb akar lenni több okból is. Beszélgetésük csak rájuk tartozik nem másra... s más részről nagyon kellemesen érzi magát Aravae közelében. S jobban is hall így... elvégre jobb füle már nem a régi.*
-Értem mire gondol Hölgyem. Értem. Bár a kardot képzelje úgy mint... egy ecsetet. Ez kicsit furcsa... rémítő. De nézzen rá úgy akár ecsetként. Érdekes a... kontextus... a kapcsolat. A kettő között... festés s bajvívás nagyon hasonló.
*Ő is finoman visszamosolyog partnerére, s próbálja tekintetét a másik fél tekintetének rabságába hagyni. A legtöbb sötételffel ellentétben Ő nem kívánkozik dominálni a másik fél fölött... Ő is csak egy tagja ennek... a... táncnak. Ezen keringőnek.
S ha már társalgás és tánc... a légkör kellemes s már régóta beleötlött a fejébe, hogy ideje lenne elgémberedett tagjait kicsit megmozgatni. Egy tánc erejéig esetleg? A kérdés csak az... Aravae mennyire kapható erre?
Ez még ráér elvégre ezután kerül csak elő a kínos téma. A levél kérdése... mely főként becses társnőjét nyomasztja Lazzurnak.
Talán utána? Talán...*
-Jó megfigyelő Hölgyem. Érezhetően a tündék bölcsessége és jó ösztöne szól Önből. Remélem azért nem ejtette az eb kétségek közé. Nem bocsájtanám meg magamnak. Esetleg vannak kedvenc fajai? Nem csak ebekben de állatokban is Hölgyem?
*Kérdez vissza finoman Lazzur, s Aravae minden apró rezdülését figyelemmel kíséri.
Nem törékeny... nem félénk... ám mégis letisztult nőies és kellően vonzó. Intelligens és hasonló szellemű nő... olyanok gondolatai mint Lazzurnak. Vagy Lazzurré olyanok mint az Övé?
Majd némi tétovázás és tekintetbeszéd után előkerül a levél. Puha kezei Aravaenak, a sötételf vaskos kezébe helyezik a levelet. Lazzur finoman veszi magához a levelet s lopva megsimítja a múzsa kezét, ám egyből az írásba mélyed...
Rövidesen össze áll a kép. Az írás katonai tükörnyelv. Elf és ork grammatikán alapul és eléggé összetett, nem csoda, hogy a tündék nemes nyelvtudása is csak részlegesen bírja ezt kipuhatolni. Ékírás szerű... ork ABC. Lazzur néha hunyorog és az ujjait is használja az olvasáshoz. Néha fel-fel néz és mintha mormolna valamit... csak üresen néz fel partnerére... érzelemmentesen elvégre most... dolgozik.
A tartalom homályos, de van itt valami... egy nyom. Ez egy megkésett figyelmeztetés... segélykérés? Igen. Az... ez a bizonyos barát, Arthenior közelében ragadt... s ismeretlen támadók... támadták meg? De a pontos hely nem teljesen konkrét... ahogy a támadók kiléte és az állapot sem. Sok a hiányos mondat és hibás nyelvtan.
Lazzur végzett és hátrasandít. Majd így szól:*
-Azt hiszem van itt valami. Ez a bizonyos barát... nagy bajban volt... vagy még van. Ám a helye nem... konkrét... a támadók kiléte pedig árnyalt. Egy biztos... a levélt valaki visszatartotta túl soká maradt. De a végén van a lényeg. Valami van az ismerősnél ami Önt és a családját illeti... valami apró dolog de... nem egyértelmű.
*Megáll s megint körbenéz.*
-Ez egy veszélyes játék. Ha kívánja elmondhatom a véleményem. Ám nem ártana ha kicsit mozognánk mert még a végén gyanúsak leszünk, s minden vendéget én sem ismerek személyesen.
*Mondja Lazzur s a levelet finoman visszanyújtja Aravaenak.
Kössük össze a hasznost a kellemessel. Lazzur nem sétálni akar... sokkal inkább ha a mozgásba a másik fél beleegyezik felkéri táncolni. Az egészen megszokott egy bálon... nemde?*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-26 22:35:45
Üzenet elküldve: 2013-04-26 22:35:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Kiderül, hogy Pyrkon Dravok is konyít a mágiához. Ő a tűz ágazatot képviseli, amit a közeli karavánpihenőben tanítanak.*
"Az még a jövő zenéje. Én először a levegőt akarom kiismerni."
*Szóba hozza, hogy milyen költséges ezzel foglalkozni.*
- Tudja, kolléga - szólíthatom, így ugye?, megvan ám az okuk arra, hogy ne tanítsák fűnek-fának ezt a tudományt. Aki nem tud vele felelősen bánni, az sok bajt okozhat. Egész városokat, birodalmakat töröltek el azok, akiknek nem lett volna szabad megtanítani a mágiát. A pénz sem a legjobb megoldás, mert nem tanít meg arra, hogy az ember lelkiismeretesen bánjon a megszerzett hatalommal. Aki eleget dolgozik, hogy tanulásra is jusson és tényleg foglalkozik vele, az sajátíthatja el a mágiát.
*A gnóm is így csinálja: megkeresi a kenyérre valót és még egy kicsit többet, aztán a tanulásra fordítja.
A nyurga ember tart egy kis bemutatót. Olyan csomót varázsol, amit nem lehet kibogozni. Ahogy a gnóm megragad egy részt a kötélből és meglazítja, máshol kezd el szorulni. Végtelen körforgást alkot. Hallott már ezekről a trükkökről, amiket csak a feloldó varázslattal vagy egy varázsfegyverrel lehet lebírni. Mivel egyikkel sem rendelkezik, elismerően szól a varázsról.*
- Látom, tényleg foglalkozott a mágiával. Ismeri az ellenvarázst is?
*A gnóm kíváncsian várja a fejleményeket. A templom papjai mellett először lát úgymond "hétköznapi" embert, aki gyakorolja a tudományt.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.26 22:41:20
*Kiderül, hogy Pyrkon Dravok is konyít a mágiához. Ő a tűz ágazatot képviseli, amit a közeli karavánpihenőben tanítanak.*
"Az még a jövő zenéje. Én először a levegőt akarom kiismerni."
*Szóba hozza, hogy milyen költséges ezzel foglalkozni.*
- Tudja, kolléga - szólíthatom, így ugye?, megvan ám az okuk arra, hogy ne tanítsák fűnek-fának ezt a tudományt. Aki nem tud vele felelősen bánni, az sok bajt okozhat. Egész városokat, birodalmakat töröltek el azok, akiknek nem lett volna szabad megtanítani a mágiát. A pénz sem a legjobb megoldás, mert nem tanít meg arra, hogy az ember lelkiismeretesen bánjon a megszerzett hatalommal. Aki eleget dolgozik, hogy tanulásra is jusson és tényleg foglalkozik vele, az sajátíthatja el a mágiát.
*A gnóm is így csinálja: megkeresi a kenyérre valót és még egy kicsit többet, aztán a tanulásra fordítja.
A nyurga ember tart egy kis bemutatót. Olyan csomót varázsol, amit nem lehet kibogozni. Ahogy a gnóm megragad egy részt a kötélből és meglazítja, máshol kezd el szorulni. Végtelen körforgást alkot. Hallott már ezekről a trükkökről, amiket csak a feloldó varázslattal vagy egy varázsfegyverrel lehet lebírni. Mivel egyikkel sem rendelkezik, elismerően szól a varázsról.*
- Látom, tényleg foglalkozott a mágiával. Ismeri az ellenvarázst is?
*A gnóm kíváncsian várja a fejleményeket. A templom papjai mellett először lát úgymond "hétköznapi" embert, aki gyakorolja a tudományt.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.26 22:41:20
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-26 22:10:45
Üzenet elküldve: 2013-04-26 22:10:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Dwirinthalen-bál //
-Áhh a templom. Szép-szép a mágia, megvallom én is érdekelt vagyok ilyen téren, bár én inkább a tűzpárti vagyok. Gondoltam is rá, hogy egyik nap ismét át kéne utaznom a Hold Karavánpihenőbe. Azt mondják, hogy ott tanítják a legjobban a tűzmágiát. Persze nem veszélytelen az út, egyedül necces is.
*Megérkezett a következő pohár alkohol is. Pyrkon a kezébe veszi, méregeti kicsit, majd az asztalra rakja, kezével együtt, majd mindkettőt otthagyja.*
-Csak hát igen, az egyetlen problémám a pénzel van. Manapság nem úgy megy mint régen, hogy a szerzetesek és a papok csak úgy osztogatták a tudást mindenkinek. Manapság már ára is van. Ez szomorú, de hál' Istennek még nem tartunk ott, hogy megfizethetetlen legyen.
*Kicsit elmosolyodik, majd folytatja.*
-Bár valamit azért én is tudok, de inkább trükknek sorolható be, mintsem varázslat.
*Egy kis kötéldarabot húz elő szoknyája alól, csomót köt rajta, majd ismét kortyint egyet.*
-Funem nodis.
*Hallatszik a varázsige, szinte suttogva.*
~Nagyon remélem, hogy sikerül. Nagy szégyen lenne, ha most kudarcot vallanék.~
A varázsló egy Mágikus csomó nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására az általa készített csomót nem lehet kibontani, a kötelet csak mágikus fegyverrel lehet elvágni. A varázslat ismételt elmondásával a kötést bárki feloldhatja.
-Áhh a templom. Szép-szép a mágia, megvallom én is érdekelt vagyok ilyen téren, bár én inkább a tűzpárti vagyok. Gondoltam is rá, hogy egyik nap ismét át kéne utaznom a Hold Karavánpihenőbe. Azt mondják, hogy ott tanítják a legjobban a tűzmágiát. Persze nem veszélytelen az út, egyedül necces is.
*Megérkezett a következő pohár alkohol is. Pyrkon a kezébe veszi, méregeti kicsit, majd az asztalra rakja, kezével együtt, majd mindkettőt otthagyja.*
-Csak hát igen, az egyetlen problémám a pénzel van. Manapság nem úgy megy mint régen, hogy a szerzetesek és a papok csak úgy osztogatták a tudást mindenkinek. Manapság már ára is van. Ez szomorú, de hál' Istennek még nem tartunk ott, hogy megfizethetetlen legyen.
*Kicsit elmosolyodik, majd folytatja.*
-Bár valamit azért én is tudok, de inkább trükknek sorolható be, mintsem varázslat.
*Egy kis kötéldarabot húz elő szoknyája alól, csomót köt rajta, majd ismét kortyint egyet.*
-Funem nodis.
*Hallatszik a varázsige, szinte suttogva.*
~Nagyon remélem, hogy sikerül. Nagy szégyen lenne, ha most kudarcot vallanék.~
A varázsló egy Mágikus csomó nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására az általa készített csomót nem lehet kibontani, a kötelet csak mágikus fegyverrel lehet elvágni. A varázslat ismételt elmondásával a kötést bárki feloldhatja.
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-26 21:54:07
Üzenet elküldve: 2013-04-26 21:54:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Pyrkon Dravok egy furcsa, torz grimasz kíséretében válaszol. Valószínűleg nem ízlett neki az ital, amit lekapott a pincér tálcájáról. Ő is látogató, bár nem sokat mesél arról, hogy honnan jött, csak a sötét múltját említi.*
"Emögött akármi lehet. Talán mégiscsak jobb lesz óvatosnak lenni."
*Hamar elfogy az ital a poharából. Talán mégsem volt olyan rossz. Vagy csak ki akarja ütni magát...
A gnóm felel a kérdésre:*
- Bizony, vannak szép helyek! A Templomkert például nagyon tetszett. Ott van az is, amiért én idejöttem: a Levegő Temploma. Ugyanis mágiával foglalkozom. Az a tisztás az erdő szélén tele van vele.
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.26 22:41:07
*Pyrkon Dravok egy furcsa, torz grimasz kíséretében válaszol. Valószínűleg nem ízlett neki az ital, amit lekapott a pincér tálcájáról. Ő is látogató, bár nem sokat mesél arról, hogy honnan jött, csak a sötét múltját említi.*
"Emögött akármi lehet. Talán mégiscsak jobb lesz óvatosnak lenni."
*Hamar elfogy az ital a poharából. Talán mégsem volt olyan rossz. Vagy csak ki akarja ütni magát...
A gnóm felel a kérdésre:*
- Bizony, vannak szép helyek! A Templomkert például nagyon tetszett. Ott van az is, amiért én idejöttem: a Levegő Temploma. Ugyanis mágiával foglalkozom. Az a tisztás az erdő szélén tele van vele.
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.26 22:41:07
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-26 21:32:13
Üzenet elküldve: 2013-04-26 21:32:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Dwirinthalen-bál //
*A kis figura első látásra szimpatikus. Kívülről tanult embernek tűnik. Okosnak, sokat látottnak. Figyelmesen hallgatja a kis gnóm szavait, amikor végre megjön Pyrkon itala is. Meglepetésszerűen éri az alkohol íze a szájában, de igaz, nem tisztázta a felszolgálóval, hogy mit is szeretne rendelni. Az italtól kissé fancsali képet vágva válaszol az első kérdésre.*
-Bár eredetileg nem idevalósi vagyok, már egy jó ideje itt tartózkodok. Tetszik ez a város, sok szép hely van, amit érdemes megnézni.
*Kis mosolyt intéz a gnóm felé.*
-Rettentő messziről jöttem ide, nem is fárasztanám Uraságodat múltam sötét részleteivel, bizonyára nem is kíváncsi rá.
*Kicsit megáll, hörpint egy jókorát az italából, egy korty híján nem is maradt benne több.*
-Ami meg a dinnyecitromlét illeti még nem kóstoltam, de megérhet egy próbát.
*Kihörpinti az utolsó kortyot is, majd ismét int a felszolgálónak, hogy jöhet az újabb pohár.*
-És maga? Mi járatban erre? Megállapodik itt vagy netán csak átutazóba jött?
*A kis figura első látásra szimpatikus. Kívülről tanult embernek tűnik. Okosnak, sokat látottnak. Figyelmesen hallgatja a kis gnóm szavait, amikor végre megjön Pyrkon itala is. Meglepetésszerűen éri az alkohol íze a szájában, de igaz, nem tisztázta a felszolgálóval, hogy mit is szeretne rendelni. Az italtól kissé fancsali képet vágva válaszol az első kérdésre.*
-Bár eredetileg nem idevalósi vagyok, már egy jó ideje itt tartózkodok. Tetszik ez a város, sok szép hely van, amit érdemes megnézni.
*Kis mosolyt intéz a gnóm felé.*
-Rettentő messziről jöttem ide, nem is fárasztanám Uraságodat múltam sötét részleteivel, bizonyára nem is kíváncsi rá.
*Kicsit megáll, hörpint egy jókorát az italából, egy korty híján nem is maradt benne több.*
-Ami meg a dinnyecitromlét illeti még nem kóstoltam, de megérhet egy próbát.
*Kihörpinti az utolsó kortyot is, majd ismét int a felszolgálónak, hogy jöhet az újabb pohár.*
-És maga? Mi járatban erre? Megállapodik itt vagy netán csak átutazóba jött?
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-26 21:15:30
Üzenet elküldve: 2013-04-26 21:15:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Dwirinthalen-bál //
*Minekután lehullott a lepel hobbijának eme különleges tárgyáról, felenged a feszélyezett, visszakozó hangulatából, s immáron nyíltabban vállalja művészetének kimagasló ágát. Bár valóban különös, hogy egy hölgy éppen ilyen mesterséget űzzön, főként az elfek nemesebbik földjén. *
- Ahogy említette... Bár legyen szó kezdeményezésről vagy önvédelemről, a kardforgatás művészi jellegéhez egyik funkciót sem társítanám nyugodt szívvel. Természetes hasznos mesterség, ha az élet védelméről essék szó, de sok egyéb másra is megtanít, melyet csupán azok érthetnek, akik maguk is karforgatók... Egyetért-e velem, Lazzur uram? *Villant meg felé egy sejtelmes, ámde az udvariasság határain belül eső mosolyfélét, mely a téma ködösségét hivatott erősíteni. Na, nem mintha a kardot használók számára nem lennének egyértelműek ezek az apró, ámde életfogytig tartó pozitívumok, de ha minden szavát tálcán kínálná a férfinek, valószínűleg hamar ráunnának a csevejre. Amely eddig nagyon is jól zajlik, s Aravae elméjében is megfogalmazódik, milyen régen nem akadt ilyen bölcs, kimért és szórakoztató társasága. A Dwirinthalenek "védőszentje" ugyan nem a humorával ékeskedik, de szórakoztatónak minősítendő egy szellemileg magasabb szinten zajló beszélgetés is, melyből többnyire csak odahaza van részesedése a nőnek, mert sajnálatosan fajtársainak jelentős része elkanászodott a városiasodás s ki tudja még miféle átkok révén.
Tán csak ő mondható túlzottan "idősnek" ehhez a világhoz, hogy nem mindig tudja megérteni a hozzá hasonszőrűek kétes viseltetését.
Azonban kissé elkanyarodtak gondolatai, de szerencsére még időben eszmél fel... Épp ekkor lát hozzá Lazzur otthoni tevékenységeinek ecseteléséhez, melyet oly' figyelemmel és megértéssel hallgat a hölgy, miként eddig is tette.
Éppen ezért figyel fel a pillanatnyi zavarra, arra a rövidke kis szünetre, mely a kutyáról szóló történetben akad. Hála az égieknek Aravae nem gondolatolvasó, de azt nem véli kétségesnek, hogy a mese közben az úrnak valami eszébe juthatott.
S minekután nem kívánkozza az orrára kötni, ő nem is kérdez bele. Egy finom, nőies mosolyt enged pirosló ajkaira kiülni, s így felel:*
- Úgy vélem jobb helye nem is akadhatott volna. Természeténél fogva van kezelve, s odakint várakozván kiegyensúlyozottságot tapasztaltam, annak ellenére, hogy első körben az ember fia igazán megrémülhet... *Ecseteli nyugodalommal, ezidáig könnyeden megszokható lágy, finomkodó hangján. Mondandója végén újból ajkaihoz emeli a kupát, s végül kiissza annak tartalmát, hogy ne foglalja tovább a kezét, na meg, amúgy is kedvére való volt a vörös nedű.
Óvatos mozdulattal simítja az asztalra az üres ivóalkalmatosságot, majd vetve egy felderítő pillantást a bálterem tagjaira, így szól:*
- Nem igazán tudom felmérni a levél tartalmának súlyosságát, melyet Önnek mutatni kívánnék, így szeretném egyelőre titokba burkolni meglétét. Minden esetre hálával adózom kedvességéért és segítőkészségéért... *Tekint vissza az uraságra azokkal az éjkék, csillogó szemekkel, melyek kimérten mozdulnak a férfi felé, s miként azt megtalálták, valami egészen nyugodt és szeretetteljes ködbe burkolóznak. Azonban arcára komolyság ül ki, ahogy azt az eset megkívánja.
Nem is váratja tovább Lazzurt, a szabad kezén függő halovány lila selyemtasakból előhúz egy levelet. Nem féli a harcos kezébe simítani azt, mert mint előbb is már utalt reá, ő valóban bizakodással van az újonnan megismert férfi iránt. Valami akad azokban a megviselt, sárgás szemekben, ebben a megfáradt, mégis fitt testben, ami elnyomja a nő óvatoskodását a másik iránt, s úgy kezeli, mint vajmi régről ismert jó barátot.
S amennyiben a Dwirinthalen felfedi az irományt, egy különleges motívumokkal szegélyezett papírlapot láthat, melyen az írás sietségre utal. A mondatok is ekképpen kuszák, de azért értelmezhetőek.*
- Édesapám ült rajt’ egy éjszakát, mire ki tudta deríteni, hogy családunk egy barátjától érkezhetett e levél. Mint láthatja, valami sürgető dologról lehet szó, melyet csak személyesen kíván közzétenni nem máshol, mint Arthenior, a Levegő városában. Gyanakvásra intő, hogy óhaját nem fogalmazta a levél írója e sorok közé, azonban ha figyelmen kívül hagyjuk, lehetséges, hogy valami igazán fontos dolgot dobunk odébb, tekintve azt jelentéktelennek. Ezt a családom nem engedheti meg magának, de ezen városban nem éppen vagyunk ismeretesek. Ha jól tudom Önök sem oly régóta élnek itt, de hiszek a véletlenek erejében, melynek ékes példája nem más, mint szerencsés találkozásunk... Bizakodom, hátha felismeri az írást... *Magyarázza csöndesen, amennyire a háttérzaj ezt megengedi, s közben hol Lazzurra, hol pedig a cirádás irományra pillant. Tekintete némi bizonytalanságot, annál több bizakodást s kíváncsiságot rejt magában, ahogy az úr becses válaszára várakozik.*
*Minekután lehullott a lepel hobbijának eme különleges tárgyáról, felenged a feszélyezett, visszakozó hangulatából, s immáron nyíltabban vállalja művészetének kimagasló ágát. Bár valóban különös, hogy egy hölgy éppen ilyen mesterséget űzzön, főként az elfek nemesebbik földjén. *
- Ahogy említette... Bár legyen szó kezdeményezésről vagy önvédelemről, a kardforgatás művészi jellegéhez egyik funkciót sem társítanám nyugodt szívvel. Természetes hasznos mesterség, ha az élet védelméről essék szó, de sok egyéb másra is megtanít, melyet csupán azok érthetnek, akik maguk is karforgatók... Egyetért-e velem, Lazzur uram? *Villant meg felé egy sejtelmes, ámde az udvariasság határain belül eső mosolyfélét, mely a téma ködösségét hivatott erősíteni. Na, nem mintha a kardot használók számára nem lennének egyértelműek ezek az apró, ámde életfogytig tartó pozitívumok, de ha minden szavát tálcán kínálná a férfinek, valószínűleg hamar ráunnának a csevejre. Amely eddig nagyon is jól zajlik, s Aravae elméjében is megfogalmazódik, milyen régen nem akadt ilyen bölcs, kimért és szórakoztató társasága. A Dwirinthalenek "védőszentje" ugyan nem a humorával ékeskedik, de szórakoztatónak minősítendő egy szellemileg magasabb szinten zajló beszélgetés is, melyből többnyire csak odahaza van részesedése a nőnek, mert sajnálatosan fajtársainak jelentős része elkanászodott a városiasodás s ki tudja még miféle átkok révén.
Tán csak ő mondható túlzottan "idősnek" ehhez a világhoz, hogy nem mindig tudja megérteni a hozzá hasonszőrűek kétes viseltetését.
Azonban kissé elkanyarodtak gondolatai, de szerencsére még időben eszmél fel... Épp ekkor lát hozzá Lazzur otthoni tevékenységeinek ecseteléséhez, melyet oly' figyelemmel és megértéssel hallgat a hölgy, miként eddig is tette.
Éppen ezért figyel fel a pillanatnyi zavarra, arra a rövidke kis szünetre, mely a kutyáról szóló történetben akad. Hála az égieknek Aravae nem gondolatolvasó, de azt nem véli kétségesnek, hogy a mese közben az úrnak valami eszébe juthatott.
S minekután nem kívánkozza az orrára kötni, ő nem is kérdez bele. Egy finom, nőies mosolyt enged pirosló ajkaira kiülni, s így felel:*
- Úgy vélem jobb helye nem is akadhatott volna. Természeténél fogva van kezelve, s odakint várakozván kiegyensúlyozottságot tapasztaltam, annak ellenére, hogy első körben az ember fia igazán megrémülhet... *Ecseteli nyugodalommal, ezidáig könnyeden megszokható lágy, finomkodó hangján. Mondandója végén újból ajkaihoz emeli a kupát, s végül kiissza annak tartalmát, hogy ne foglalja tovább a kezét, na meg, amúgy is kedvére való volt a vörös nedű.
Óvatos mozdulattal simítja az asztalra az üres ivóalkalmatosságot, majd vetve egy felderítő pillantást a bálterem tagjaira, így szól:*
- Nem igazán tudom felmérni a levél tartalmának súlyosságát, melyet Önnek mutatni kívánnék, így szeretném egyelőre titokba burkolni meglétét. Minden esetre hálával adózom kedvességéért és segítőkészségéért... *Tekint vissza az uraságra azokkal az éjkék, csillogó szemekkel, melyek kimérten mozdulnak a férfi felé, s miként azt megtalálták, valami egészen nyugodt és szeretetteljes ködbe burkolóznak. Azonban arcára komolyság ül ki, ahogy azt az eset megkívánja.
Nem is váratja tovább Lazzurt, a szabad kezén függő halovány lila selyemtasakból előhúz egy levelet. Nem féli a harcos kezébe simítani azt, mert mint előbb is már utalt reá, ő valóban bizakodással van az újonnan megismert férfi iránt. Valami akad azokban a megviselt, sárgás szemekben, ebben a megfáradt, mégis fitt testben, ami elnyomja a nő óvatoskodását a másik iránt, s úgy kezeli, mint vajmi régről ismert jó barátot.
S amennyiben a Dwirinthalen felfedi az irományt, egy különleges motívumokkal szegélyezett papírlapot láthat, melyen az írás sietségre utal. A mondatok is ekképpen kuszák, de azért értelmezhetőek.*
- Édesapám ült rajt’ egy éjszakát, mire ki tudta deríteni, hogy családunk egy barátjától érkezhetett e levél. Mint láthatja, valami sürgető dologról lehet szó, melyet csak személyesen kíván közzétenni nem máshol, mint Arthenior, a Levegő városában. Gyanakvásra intő, hogy óhaját nem fogalmazta a levél írója e sorok közé, azonban ha figyelmen kívül hagyjuk, lehetséges, hogy valami igazán fontos dolgot dobunk odébb, tekintve azt jelentéktelennek. Ezt a családom nem engedheti meg magának, de ezen városban nem éppen vagyunk ismeretesek. Ha jól tudom Önök sem oly régóta élnek itt, de hiszek a véletlenek erejében, melynek ékes példája nem más, mint szerencsés találkozásunk... Bizakodom, hátha felismeri az írást... *Magyarázza csöndesen, amennyire a háttérzaj ezt megengedi, s közben hol Lazzurra, hol pedig a cirádás irományra pillant. Tekintete némi bizonytalanságot, annál több bizakodást s kíváncsiságot rejt magában, ahogy az úr becses válaszára várakozik.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-26 21:08:15
Üzenet elküldve: 2013-04-26 21:08:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Henua Tikron annyira nézelődik, hogy észre sem veszi, amint a bejárat felől hirtelen mellette termett egy ember. Bizonyára új vendég, aki most érkezhetett, eddig nem látta. Jó magas fickó, nem csak a gnómhoz képest. Az ilyesmit hívják langalétának: hosszú kezei, lábai vannak, az arca is olyan megnyúlt. Még a körmeit is meghagyta, ráadásul hegyesek is. Színes ruháival nem lóg ki a bálozók közül, de a gnómnak van egy olyan érzése, hogy ez nem feltétlenül alkalmi ruha, hanem máskor is ilyet hord.*
"Remélem, nem valami vámpírféle! Ez a félhomály kedvezne nekik. Biztos, ami biztos, felhajtom a galléromat."
*A nyurga vendég Pyrkon Dravok néven mutatkozik be. A gnóm válaszol:*
- Szép napot magának is! Henua Tikron a becses nevem. Nemrég érkeztem ide a bálba, no meg a városba sem sokkal korábban. Maga ide valósi?
*Kortyol egyet az italból, amit korábban szerzett az egyik felszolgálótól.*
- Amúgy isteni ez a dinnyecitromlé. Kóstolta már? *mondja a magas fickónak.*
"Ha erre azt válaszolja, hogy inkább a vért szereti, akkor az arcába löttyintem a piát és kiabálok, hogy vámpír. A tömeg majd elintézi..."
*Ahogy jobban szemügyre veszi, látja, hogy nincs csuklyája, sapkája, kalapja vagy bármi, amivel a napfény ellen védekezhetett volna.*
"Talán mégsem vérszívó, csak utánozza a stílusukat."
*Az orrát kissé felfelé emeli, de olyan természetellenesen. Nyilván nem nemes, inkább csak próbál beilleszkedni.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.26 21:21:13
*Henua Tikron annyira nézelődik, hogy észre sem veszi, amint a bejárat felől hirtelen mellette termett egy ember. Bizonyára új vendég, aki most érkezhetett, eddig nem látta. Jó magas fickó, nem csak a gnómhoz képest. Az ilyesmit hívják langalétának: hosszú kezei, lábai vannak, az arca is olyan megnyúlt. Még a körmeit is meghagyta, ráadásul hegyesek is. Színes ruháival nem lóg ki a bálozók közül, de a gnómnak van egy olyan érzése, hogy ez nem feltétlenül alkalmi ruha, hanem máskor is ilyet hord.*
"Remélem, nem valami vámpírféle! Ez a félhomály kedvezne nekik. Biztos, ami biztos, felhajtom a galléromat."
*A nyurga vendég Pyrkon Dravok néven mutatkozik be. A gnóm válaszol:*
- Szép napot magának is! Henua Tikron a becses nevem. Nemrég érkeztem ide a bálba, no meg a városba sem sokkal korábban. Maga ide valósi?
*Kortyol egyet az italból, amit korábban szerzett az egyik felszolgálótól.*
- Amúgy isteni ez a dinnyecitromlé. Kóstolta már? *mondja a magas fickónak.*
"Ha erre azt válaszolja, hogy inkább a vért szereti, akkor az arcába löttyintem a piát és kiabálok, hogy vámpír. A tömeg majd elintézi..."
*Ahogy jobban szemügyre veszi, látja, hogy nincs csuklyája, sapkája, kalapja vagy bármi, amivel a napfény ellen védekezhetett volna.*
"Talán mégsem vérszívó, csak utánozza a stílusukat."
*Az orrát kissé felfelé emeli, de olyan természetellenesen. Nyilván nem nemes, inkább csak próbál beilleszkedni.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.26 21:21:13
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-26 20:32:02
Üzenet elküldve: 2013-04-26 20:32:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-bál//
*A ház ódon külseje magával ragadja Pyrkon személyét. Mindig is lenyűgözték a régies szobrok vagy festmények, nem is beszélve az épületekről. A szürke kőhöz kitűnően passzol a felfutó borostyán. Már kívülről lerí, hogy tágas és gyönyörű az épület belseje, bár túl sok fény nem lehet benne, tekintve, hogy alig lehet valahol belátni a függönyöktől.*
~Azért néhány gyertya talán akad.~
*Gondolja és elvigyorodik kissé.
Közeledve a bejárathoz nemigen talál akárkit is, aki pénzt szedne, esetleg kihajítaná, ha nem lenne nála elegendő arany a bejutáshoz. Közeledve már egyre jobban hallani a muzsikát, ami az épületből áramlik kifele a halk morajlással egyetemben.*
~Tán nem is lesz olyan borzalmas ez az este, mint ahogy kezdődött.~
A beltért éppoly fantasztikusnak találja, mint amennyit eddig látott a házból. A festmények és különböző kisebb virágok otthonos hatást kölcsönöznek a helynek és a fény sem olyan borzalmas, mint gondolta.
~Nézzük csak ki van itt. Néhány elf, talán egy gnóm és egy csomó sötételf. Csak nem én vagyok az egyetlen ember errefelé?~
Tekinteteket keres, kinek lehetne köszönni de csalódottan tapasztalja, hogy mindenki le van foglalva akit csak lát. Végül abba marad, hogy egy kis ideig így is úgy is valamennyire észrevétlennek kell tűnjön, nehogy számon kérjék rajta a belépőt, vagy probléma legyen, hogy nem fizette ki. A lehető leggyorsabban megpróbál beolvadni a környezetébe. Előveszi legpeckesebb járását, orrát kicsivel feljebb dugja. Meglátszódik rajta, hogy eddig nem mozgott ilyen puccosabb körökbe, de hát majd csak belerázódik idővel.*
//Henua Tikron//
*Társaságot keresve ismét a különböző lényeket vizsgálgatja körülötte, kihez is lehetne odamenni. Kis bóklászás után ismét megakad a szeme a kis gnómon. Közelebb furakodik hozzá, majd mikor már előtte áll megszólítja.*
-Üdv! Hogy telik az estéje? Nem bánja ha csatlakozok magához, ha jól láttam egyedül van.
*Elmosolyodik, majd nyújtja a kezét az idegen felé.*
-Jaj kérem bocsásson meg! Pyrkon Dravok, szolgálatára.
*Kacsint egyet, majd int egy felszolgálónak, hogy hozzon valamit inni.*
*A ház ódon külseje magával ragadja Pyrkon személyét. Mindig is lenyűgözték a régies szobrok vagy festmények, nem is beszélve az épületekről. A szürke kőhöz kitűnően passzol a felfutó borostyán. Már kívülről lerí, hogy tágas és gyönyörű az épület belseje, bár túl sok fény nem lehet benne, tekintve, hogy alig lehet valahol belátni a függönyöktől.*
~Azért néhány gyertya talán akad.~
*Gondolja és elvigyorodik kissé.
Közeledve a bejárathoz nemigen talál akárkit is, aki pénzt szedne, esetleg kihajítaná, ha nem lenne nála elegendő arany a bejutáshoz. Közeledve már egyre jobban hallani a muzsikát, ami az épületből áramlik kifele a halk morajlással egyetemben.*
~Tán nem is lesz olyan borzalmas ez az este, mint ahogy kezdődött.~
A beltért éppoly fantasztikusnak találja, mint amennyit eddig látott a házból. A festmények és különböző kisebb virágok otthonos hatást kölcsönöznek a helynek és a fény sem olyan borzalmas, mint gondolta.
~Nézzük csak ki van itt. Néhány elf, talán egy gnóm és egy csomó sötételf. Csak nem én vagyok az egyetlen ember errefelé?~
Tekinteteket keres, kinek lehetne köszönni de csalódottan tapasztalja, hogy mindenki le van foglalva akit csak lát. Végül abba marad, hogy egy kis ideig így is úgy is valamennyire észrevétlennek kell tűnjön, nehogy számon kérjék rajta a belépőt, vagy probléma legyen, hogy nem fizette ki. A lehető leggyorsabban megpróbál beolvadni a környezetébe. Előveszi legpeckesebb járását, orrát kicsivel feljebb dugja. Meglátszódik rajta, hogy eddig nem mozgott ilyen puccosabb körökbe, de hát majd csak belerázódik idővel.*
//Henua Tikron//
*Társaságot keresve ismét a különböző lényeket vizsgálgatja körülötte, kihez is lehetne odamenni. Kis bóklászás után ismét megakad a szeme a kis gnómon. Közelebb furakodik hozzá, majd mikor már előtte áll megszólítja.*
-Üdv! Hogy telik az estéje? Nem bánja ha csatlakozok magához, ha jól láttam egyedül van.
*Elmosolyodik, majd nyújtja a kezét az idegen felé.*
-Jaj kérem bocsásson meg! Pyrkon Dravok, szolgálatára.
*Kacsint egyet, majd int egy felszolgálónak, hogy hozzon valamit inni.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-26 15:19:07
Üzenet elküldve: 2013-04-26 15:19:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Egyszerű köszönés ez, mindig alkalomnak és személynek megfelelő módon teszi csak. Napot, Holdat, csillagot bárkinek lehet kívánni, ahogy a Szellemek, vagy saját hitének Istenétől való áldást is, de előbbi jobban használható, hisz az égen úszó fénypontok, a ragyogó napkorong vagy a Hold ezüstös gömbje mindenki által ismert, a hitek kérdése pedig túl sokrétű...*
- Részemről öröm.
*Elbűvölő mosollyal lép hát beljebb, s meg sem állnak egy asztalnál, hol a pincértől átvesznek egy-egy italt. Ő maga vérvörös bort választ, az mindig finom. Eddig sosem csalódott, még ha egy szakadt késdobálóban is szállt meg. A bor mindig ízletes, bár a rosszabb helyeken borsosabb az ára a minőségnek, míg a jobbaknál már a puszta tény okán, hogy náluk veszi amazt.*
- Déna a neve... Hollófekete haja van és holdfehér bőre, türkizen ragyogó szempárja és szívet melengető mosolya. Egy alacsony elf teremtés és általában ő is feketében jár, néha fehérben...
*Olyan gyengédséggel beszél róla, mintha szívében csak neki lenne hely. S ez igaz is. Az a tolvaj lány... Vele is csak egy éj, csak egy fürdő volt, többet nem is fogja látni. Ha igen, akkor is biztos az ő zsebéből akarja majd kivenni a szoba árát...*
- Főleg kardforgatással. Mondhatni, a tettek elfje vagyok.
*Kacsint is a nemes hölgyre, remélve, hogy nem volt túl közvetlen. Még felpofozza arcátlan viselkedése miatt. S várja, hogy ha nem csattan arcán a csinos, ében kacsó, akkor milyen egyéb kérdést szegez neki. Ismeri a nemeseket, mindig kérdezősködnek, de mikor már kezd lejárni az általános körmondatok élettartama, akkor jön majd Arzu és a saját kérdései. Reméli, kitart addig válaszaival.*
*Egyszerű köszönés ez, mindig alkalomnak és személynek megfelelő módon teszi csak. Napot, Holdat, csillagot bárkinek lehet kívánni, ahogy a Szellemek, vagy saját hitének Istenétől való áldást is, de előbbi jobban használható, hisz az égen úszó fénypontok, a ragyogó napkorong vagy a Hold ezüstös gömbje mindenki által ismert, a hitek kérdése pedig túl sokrétű...*
- Részemről öröm.
*Elbűvölő mosollyal lép hát beljebb, s meg sem állnak egy asztalnál, hol a pincértől átvesznek egy-egy italt. Ő maga vérvörös bort választ, az mindig finom. Eddig sosem csalódott, még ha egy szakadt késdobálóban is szállt meg. A bor mindig ízletes, bár a rosszabb helyeken borsosabb az ára a minőségnek, míg a jobbaknál már a puszta tény okán, hogy náluk veszi amazt.*
- Déna a neve... Hollófekete haja van és holdfehér bőre, türkizen ragyogó szempárja és szívet melengető mosolya. Egy alacsony elf teremtés és általában ő is feketében jár, néha fehérben...
*Olyan gyengédséggel beszél róla, mintha szívében csak neki lenne hely. S ez igaz is. Az a tolvaj lány... Vele is csak egy éj, csak egy fürdő volt, többet nem is fogja látni. Ha igen, akkor is biztos az ő zsebéből akarja majd kivenni a szoba árát...*
- Főleg kardforgatással. Mondhatni, a tettek elfje vagyok.
*Kacsint is a nemes hölgyre, remélve, hogy nem volt túl közvetlen. Még felpofozza arcátlan viselkedése miatt. S várja, hogy ha nem csattan arcán a csinos, ében kacsó, akkor milyen egyéb kérdést szegez neki. Ismeri a nemeseket, mindig kérdezősködnek, de mikor már kezd lejárni az általános körmondatok élettartama, akkor jön majd Arzu és a saját kérdései. Reméli, kitart addig válaszaival.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-25 21:09:35
Üzenet elküldve: 2013-04-25 21:09:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Meghallgatja a férfit, hogy mit válaszol. Magában kicsit még jobban rácsodálkozik, hogy mennyire elfoglalt.*
-Rendben, akkor én itt fogok várakozni.*Mást nem tud tenni, mint kivárja, hogy a végez a dolgával. Addig a tekintetével megnézi, hogy mi történik körülötte. Beszélgető emberek, akik vagy ismerkednek vagy pedig más témában fejtik ki a véleményüket.*
~ Majd ha visszajön, akkor jót fogok beszélgetni. ~* Megindul egy kicsit, hogy megjárassa a lábát. Lassan halad, mert nem siet sehová. Szép tekintetével továbbra a bál díszítettségét bámulja, mert szeretné megjegyezni az első alkalmat és az emlékezetébe vésni.*
*Meghallgatja a férfit, hogy mit válaszol. Magában kicsit még jobban rácsodálkozik, hogy mennyire elfoglalt.*
-Rendben, akkor én itt fogok várakozni.*Mást nem tud tenni, mint kivárja, hogy a végez a dolgával. Addig a tekintetével megnézi, hogy mi történik körülötte. Beszélgető emberek, akik vagy ismerkednek vagy pedig más témában fejtik ki a véleményüket.*
~ Majd ha visszajön, akkor jót fogok beszélgetni. ~* Megindul egy kicsit, hogy megjárassa a lábát. Lassan halad, mert nem siet sehová. Szép tekintetével továbbra a bál díszítettségét bámulja, mert szeretné megjegyezni az első alkalmat és az emlékezetébe vésni.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-25 17:34:32
Üzenet elküldve: 2013-04-25 17:34:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Zene füleinek a köszöntés, még nem fordult elő, hogy valaki ily módon üdvözölje. Bájos mosolya töretlen, ám tekintetében haloványan izzik már a láng, csak türelem és idő kérdése minden. Az ajánlata pedig egyenesen visszautasíthatatlan. Sejtelmes mosolyra húzza ajkát, kéklő íriszébe merész bujaság költözik.*
- Nos, kedves Arzurel, fáradjon beljebb, kérem. Az feltételét pedig szíves örömest elfogadom.
*Búgó hangja szinte vérpezsdítő, s ezt igen csak kevés ember élvezheti. A kézcsók után beljebb kerülnek, egyenesen egy asztalhoz sétálnak, közben a pincér is megjelenik az italokkal. Az ezüst tálcán vegyesen sorakoznak a borok, pezsgők s gyümölcslevek. Elvesz egy boros poharat, majd ha a férfi is választott magának italt, illedelmesen megköszöni s elhajtja a felszolgálót. Felüti fejét Arzurel mondata, hiszen még egyszer sem látta a városban, pedig nem egyszer mozdul ki préda után kutakodva. Vajon kit kereshet? Biccent fejével s kortyol egyet a nedűből.*
- Pontosan kit keres, ha szabad érdeklődnöm. Hátha ismerem s így tudok segíteni.
~Jaj de nagylelkű ma valaki!~
*A bók hallatán elmosolyodik s halkan kuncog egyet.*
- Köszönöm e csodás dicséretet, ám nem én vagyok a ház úrnője. Én csak az unokatestvére vagyok. És mondja csak… mivel foglalkozik?
*Ez a kérdés létfontosságú, hiszen ez alapján tudja meg ki milyen rétegbe tartozik. Sajnos szüleit okolja, hogy ennyire válogatós lett felnőtt korára, ám néha azért tesz kivételt.*
~Jól néz ki. El tudnám képzelni az ágyamban kiláncolva.~
*Na de mikre nem gondol máris, még az alap köröket sem futották le. Így pislog párat, hogy a férfire figyeljen, s ne gondolataiba meredjen. Kék lélektükrével fürkészi a másikét kíváncsian.*
*Zene füleinek a köszöntés, még nem fordult elő, hogy valaki ily módon üdvözölje. Bájos mosolya töretlen, ám tekintetében haloványan izzik már a láng, csak türelem és idő kérdése minden. Az ajánlata pedig egyenesen visszautasíthatatlan. Sejtelmes mosolyra húzza ajkát, kéklő íriszébe merész bujaság költözik.*
- Nos, kedves Arzurel, fáradjon beljebb, kérem. Az feltételét pedig szíves örömest elfogadom.
*Búgó hangja szinte vérpezsdítő, s ezt igen csak kevés ember élvezheti. A kézcsók után beljebb kerülnek, egyenesen egy asztalhoz sétálnak, közben a pincér is megjelenik az italokkal. Az ezüst tálcán vegyesen sorakoznak a borok, pezsgők s gyümölcslevek. Elvesz egy boros poharat, majd ha a férfi is választott magának italt, illedelmesen megköszöni s elhajtja a felszolgálót. Felüti fejét Arzurel mondata, hiszen még egyszer sem látta a városban, pedig nem egyszer mozdul ki préda után kutakodva. Vajon kit kereshet? Biccent fejével s kortyol egyet a nedűből.*
- Pontosan kit keres, ha szabad érdeklődnöm. Hátha ismerem s így tudok segíteni.
~Jaj de nagylelkű ma valaki!~
*A bók hallatán elmosolyodik s halkan kuncog egyet.*
- Köszönöm e csodás dicséretet, ám nem én vagyok a ház úrnője. Én csak az unokatestvére vagyok. És mondja csak… mivel foglalkozik?
*Ez a kérdés létfontosságú, hiszen ez alapján tudja meg ki milyen rétegbe tartozik. Sajnos szüleit okolja, hogy ennyire válogatós lett felnőtt korára, ám néha azért tesz kivételt.*
~Jól néz ki. El tudnám képzelni az ágyamban kiláncolva.~
*Na de mikre nem gondol máris, még az alap köröket sem futották le. Így pislog párat, hogy a férfire figyeljen, s ne gondolataiba meredjen. Kék lélektükrével fürkészi a másikét kíváncsian.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-25 16:43:15
Üzenet elküldve: 2013-04-25 16:43:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Henua Tikron még nézelődik egy darabig. A bejárathoz közel egy fiatal elf nő beszélget egy sötételffel, aki nyilván a vendéglátók közé tartozik. Ritka elegáns és határozott nőnek tűnik. Az elf lány sem sokkal marad el mellette, de ő szemmel láthatólag visszahúzódóbb.
Közben fogynak a tálcákról a poharak. Van egy-két hangosabb vendég, aki valószínűleg nem csak az alkoholmentes italokat fogyasztja.
Nemrég lépett be az épületbe egy elf férfi, akihez egy másik Dwirinthalen-hölgy megy oda és szóba elegyednek.
A gnóm alaposan körbenéz, hogy hol van olyan társaság, amelyet nem zavarna meg és szívesen vennék, ha bekapcsolódna a beszélgetésbe. Közben fél szemét a könyvespolcokon tartja, mert nagyon csábítja a tudásvágy.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.25 17:12:09
*Henua Tikron még nézelődik egy darabig. A bejárathoz közel egy fiatal elf nő beszélget egy sötételffel, aki nyilván a vendéglátók közé tartozik. Ritka elegáns és határozott nőnek tűnik. Az elf lány sem sokkal marad el mellette, de ő szemmel láthatólag visszahúzódóbb.
Közben fogynak a tálcákról a poharak. Van egy-két hangosabb vendég, aki valószínűleg nem csak az alkoholmentes italokat fogyasztja.
Nemrég lépett be az épületbe egy elf férfi, akihez egy másik Dwirinthalen-hölgy megy oda és szóba elegyednek.
A gnóm alaposan körbenéz, hogy hol van olyan társaság, amelyet nem zavarna meg és szívesen vennék, ha bekapcsolódna a beszélgetésbe. Közben fél szemét a könyvespolcokon tartja, mert nagyon csábítja a tudásvágy.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.25 17:12:09
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-25 15:14:41
Üzenet elküldve: 2013-04-25 15:14:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Hirtelen feltárul előtte a benti tér egy darabkája, mikor is szembe találja magát egy ében szépséggel. Nocsak, érdekes... Nem is hitte volna, hogy ezekben az elkorcsosult népekben is lelni vonzó teremtésre.*
~Finom falat...~
- A Hold és ezer csillag óvja! Arzurel Dalhyshar, szolgálatára.
*Hajol meg, majd tudatosul benne, hogy eme csekély kis szerencséjével mentesült a fizetés alól. Így több marad arra, hogy testvérét felkutassa, ha itt nem lelné. Mennyi valós esély van rá, hogy itt bújik, valamelyik sötételf mögött?*
- Rettentően nagylelkű ajánlat, de csak egy feltétellel fogadhatom el. Ha valóban lehetek az Ön vendége.
*Csalóka, hamiskás mosoly kúszik arcára. Óhó, régen rossz, ha kifejezés is kerül oda, nem csak közönyös érzelemmentesség. Szegény Natynrae mit sem sejthet ebből.
A felé nyújtott kezet, mikor beérnek már, elfogadja, rögvest lovagias csókkal illeti. S mielőtt felegyenesedne röpke meghajlásából, még eme mélyebb helyzetből pillant fel rá, áthatóan kéklő szempárjával. Szülei színezetét örökölte meg, így a kék átlagos árnyalatánál kicsit világosabb, kicsit zöldebb, mégis még a tengerkék a jellemző rá, miként amaz is lehet kissé zöldes, kissé világos...*
- Pedig már egy jó holdforduló óta itt töltöm napjaim. Keresek valakit... Ám válaszolva kérdésére, messzi földről érkeztem. Gondolom, Ön bizonyára a ház úrnője, megkapó szépsége erről árulkodik.
*Ha a kért ital megérkezik, tisztelettel veszi át, de miközben a borból, vagy pezsgőből éppen kortyot vesz ajkai közé, pillantását le sem szakítja a nő arcáról. Furcsa, de azóta a tolvajlány óta nem érezte ezt... Szerelem első pillantásra? Ugyan, hiszen egy kormos képű ez is, csak addig kell jó pofizni vele, ameddig ő akarja... Az ő háza, az ő vára...*
*Hirtelen feltárul előtte a benti tér egy darabkája, mikor is szembe találja magát egy ében szépséggel. Nocsak, érdekes... Nem is hitte volna, hogy ezekben az elkorcsosult népekben is lelni vonzó teremtésre.*
~Finom falat...~
- A Hold és ezer csillag óvja! Arzurel Dalhyshar, szolgálatára.
*Hajol meg, majd tudatosul benne, hogy eme csekély kis szerencséjével mentesült a fizetés alól. Így több marad arra, hogy testvérét felkutassa, ha itt nem lelné. Mennyi valós esély van rá, hogy itt bújik, valamelyik sötételf mögött?*
- Rettentően nagylelkű ajánlat, de csak egy feltétellel fogadhatom el. Ha valóban lehetek az Ön vendége.
*Csalóka, hamiskás mosoly kúszik arcára. Óhó, régen rossz, ha kifejezés is kerül oda, nem csak közönyös érzelemmentesség. Szegény Natynrae mit sem sejthet ebből.
A felé nyújtott kezet, mikor beérnek már, elfogadja, rögvest lovagias csókkal illeti. S mielőtt felegyenesedne röpke meghajlásából, még eme mélyebb helyzetből pillant fel rá, áthatóan kéklő szempárjával. Szülei színezetét örökölte meg, így a kék átlagos árnyalatánál kicsit világosabb, kicsit zöldebb, mégis még a tengerkék a jellemző rá, miként amaz is lehet kissé zöldes, kissé világos...*
- Pedig már egy jó holdforduló óta itt töltöm napjaim. Keresek valakit... Ám válaszolva kérdésére, messzi földről érkeztem. Gondolom, Ön bizonyára a ház úrnője, megkapó szépsége erről árulkodik.
*Ha a kért ital megérkezik, tisztelettel veszi át, de miközben a borból, vagy pezsgőből éppen kortyot vesz ajkai közé, pillantását le sem szakítja a nő arcáról. Furcsa, de azóta a tolvajlány óta nem érezte ezt... Szerelem első pillantásra? Ugyan, hiszen egy kormos képű ez is, csak addig kell jó pofizni vele, ameddig ő akarja... Az ő háza, az ő vára...*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-24 18:56:54
Üzenet elküldve: 2013-04-24 18:56:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*A gratuláció halmoknak vége, az utolsó unokanővére volt, maga a matróna, kinek tetszett e csodás melódia. Mosolyogva megköszöni, majd fejet hajtva tovább indul az innivalók felé. Most valami édesre vágyik, ám koránt sem alkoholra. Elvesz egy gyümölcslével töltött poharat, s kifelé indul, hogy kiszellőztesse a fejét. Ám előbb körülnéz felhozatal szempontból.*
~Nézzük csak, Ilzdtar most nem jöhet szóba, hiszen dobott, Lazzur épp egy hölgyeménnyel bájcseveg, Denawarien pedig... pedig szintén s amint látom Xselyahra is csatlakozott hozzájuk. Aztán, ott a kis felszolgáló, ám ő most el van foglalva a kis ügyes-bajos dolgaival. Az újonnan érkező gnóm nem az igazi. Áh a francba is!~
*Megízleli a finomságot, majd kiindul, egyenesen az ajtó felé veszi az irányt. Léptei kimértek, tartása igazi nemeshez illő. Hiszen ebbe született bele, a hanyagságnak mindig is ára volt, ám róla ez alig ha mondható el. Ahogy kinyitja az ajtót szembetalálja magát egy férfivel. Egy látszólag jóvágású férfivel. Odalép hozzá s udvariasan köszönti.*
~Friss hús!~
- Jó estét kívánok. Natynrae Dwirinthalen vagyok. Kérem hagyja csak azt az ötven aranyat, maradjon Önnél. Bent majd azt mondom, hogy az én vendégem. Nos kérem, fáradjon beljebb.
*Kezet nyújt felé, majd ha túl vannak a formalitáson, kinyitja az ajtót, hogy a vendég befáradjon a kúriába.*
- Érezze jól magát... öhm... szabad tudnom a becses nevét?
*Közben int az egyik pincérnek hogy hozzon valami ínycsiklandó bort, vagy pezsgőt.*
-Szabad megkérdeznem, hogy hova valósi? Még nem láttam a városba.
*Kérdezősködik, ahogy azt egy társasági lény szokta. Az alapvető kérdések szinte elengedhetetlenek. Név, hol lakik, mivel foglalkozik, aztán jöhetnek a kényesebb kérdések, de ez persze a jövő zenéje még. Tekintetében kíváncsiság bújik, arcán derű és jókedv látszódik.*
*A gratuláció halmoknak vége, az utolsó unokanővére volt, maga a matróna, kinek tetszett e csodás melódia. Mosolyogva megköszöni, majd fejet hajtva tovább indul az innivalók felé. Most valami édesre vágyik, ám koránt sem alkoholra. Elvesz egy gyümölcslével töltött poharat, s kifelé indul, hogy kiszellőztesse a fejét. Ám előbb körülnéz felhozatal szempontból.*
~Nézzük csak, Ilzdtar most nem jöhet szóba, hiszen dobott, Lazzur épp egy hölgyeménnyel bájcseveg, Denawarien pedig... pedig szintén s amint látom Xselyahra is csatlakozott hozzájuk. Aztán, ott a kis felszolgáló, ám ő most el van foglalva a kis ügyes-bajos dolgaival. Az újonnan érkező gnóm nem az igazi. Áh a francba is!~
*Megízleli a finomságot, majd kiindul, egyenesen az ajtó felé veszi az irányt. Léptei kimértek, tartása igazi nemeshez illő. Hiszen ebbe született bele, a hanyagságnak mindig is ára volt, ám róla ez alig ha mondható el. Ahogy kinyitja az ajtót szembetalálja magát egy férfivel. Egy látszólag jóvágású férfivel. Odalép hozzá s udvariasan köszönti.*
~Friss hús!~
- Jó estét kívánok. Natynrae Dwirinthalen vagyok. Kérem hagyja csak azt az ötven aranyat, maradjon Önnél. Bent majd azt mondom, hogy az én vendégem. Nos kérem, fáradjon beljebb.
*Kezet nyújt felé, majd ha túl vannak a formalitáson, kinyitja az ajtót, hogy a vendég befáradjon a kúriába.*
- Érezze jól magát... öhm... szabad tudnom a becses nevét?
*Közben int az egyik pincérnek hogy hozzon valami ínycsiklandó bort, vagy pezsgőt.*
-Szabad megkérdeznem, hogy hova valósi? Még nem láttam a városba.
*Kérdezősködik, ahogy azt egy társasági lény szokta. Az alapvető kérdések szinte elengedhetetlenek. Név, hol lakik, mivel foglalkozik, aztán jöhetnek a kényesebb kérdések, de ez persze a jövő zenéje még. Tekintetében kíváncsiság bújik, arcán derű és jókedv látszódik.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-24 17:26:56
Üzenet elküldve: 2013-04-24 17:26:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Árnyak óvják azt, ki magára haragítja a sötétben búvót! Vagy talán célja vezette rá, hogy kicsalja rejtekéből és holdvilág elé vezesse a bűnös lényt? Hisz átok fogja fejét, anyja s apja halála után testvérét is elvesztette. A sors sem ver úgy senkit, mint őt saját szerencséje. Már lassan egy teljes évtizede kutatja a lányt, ki egésszé tehetné, ki egy vérből van vele, de mégsem leli. Emlékei is halványak róla, mégis fontos részletek tudója. Fogadók forgataga és erdők, tisztások nyugodalma. Ez a kettő, minél megfordulhat testvére, jól tudja. Természethez való ragaszkodása buzog benne, ahogy a fiatalokban égő kalandvágy is, bátyja mégis őt kell kutassa, utána folytatott útján kell kalandokba botlania.
Mivel a várost keresztbe és hosszába is átkutatta már, de így sem lelte, készült továbbállni. Már maradék felszerelését is összepakolta, az istállóban a lovát bármikor készek felnyergelni és még egy kis tartalékot kellene beszereznie. A piacon viszont meghallotta, hogy valami bált szerveznek. Talán...
Éjnek sötétjébe hasító reménysugár a szó, miszerint a bálon sokan lesznek. Talán testvére is... Talán ő is tiszteletét teszi, úgy pedig Arzu végre elkaphatja a grabancát. Nem is törődött vele, hogy alaposabban kikutassa, kik adják a bált, hiszen ez az utolsó nap, mit a városban tölt, ha nem lesz más maradásra kényszerítő tényező, mint amilyen vére volna.
Tehát el kell menjen arra a bálra, hogy kiderítse... Utolsó esély magának címezve, nehogy azt mondja bárki, nem próbálta eléggé? Igen, ez a záró akkord eme epizód végére. S milyen kellemes muzsikával aláfestett részlet is ez. Egyre csak hangosabb, ahogy a hegyes fülű közelebb ér a kúriához. Nem lehet eltéveszteni, ódon és sokat megélt épület, borostyán nőtte be, s hosszú ablakait függöny barikádozza belülről. Mintha valamit rejtegetni akarnának. Hát, ilyenek ezek a mélységiek. Legalábbis, ha lehet hinni a sztereotípiáknak.
Ruházata egyszerű, mégis elegáns. Nem sokat költött rá, de annál többet, mint egy mezei kosztümre szokás. Tiszta, fekete csizmák, mellé szintén fekete nadrág, felette remekbe szabott, hófehér ing, mire egy vékony, hollófekete kabát került. Semmi különlegesség, mégis ad magára eleget. Így is minden bizonnyal látható lesz a különbség, hiszen ő nem nemes, soha nem is volt az... De erről senkinek nem kell tudnia.
Az illemnek megfelelően fegyvertelen, s erszényében több is van, mint a belépő ötven aranya. A kétszárnyú ajtó előtt áll meg, hiszen ott nem lát senkit, csak egy igen jól kiképzettnek tűnő házőrzőt. Már abból ítélve, miként vicsorog, ha túl közel merészkedik. Hol egy őr? Hol egy illetékes, ki a belépőt szedi és a rettegett fenevadon átengedi a vendégeket? Vagy kihívás volna, s csak az léphet be, ki kicselezi az ebet? Előbb ölné meg... Amit a család, kik a bált is adják, bizonyosan nem értékelnének. Ejnye, felednie kell ezt az erőszakos, földhözragadt gondolkodásmódot. Inkább megpróbál a nyitott ajtófélen lesni befelé, hátha kiszúrja valaki... Ebből amúgy se lesz bejutás, míg a kutyát valaki nem utasítja rá, hogy hagyja békén.*
*Árnyak óvják azt, ki magára haragítja a sötétben búvót! Vagy talán célja vezette rá, hogy kicsalja rejtekéből és holdvilág elé vezesse a bűnös lényt? Hisz átok fogja fejét, anyja s apja halála után testvérét is elvesztette. A sors sem ver úgy senkit, mint őt saját szerencséje. Már lassan egy teljes évtizede kutatja a lányt, ki egésszé tehetné, ki egy vérből van vele, de mégsem leli. Emlékei is halványak róla, mégis fontos részletek tudója. Fogadók forgataga és erdők, tisztások nyugodalma. Ez a kettő, minél megfordulhat testvére, jól tudja. Természethez való ragaszkodása buzog benne, ahogy a fiatalokban égő kalandvágy is, bátyja mégis őt kell kutassa, utána folytatott útján kell kalandokba botlania.
Mivel a várost keresztbe és hosszába is átkutatta már, de így sem lelte, készült továbbállni. Már maradék felszerelését is összepakolta, az istállóban a lovát bármikor készek felnyergelni és még egy kis tartalékot kellene beszereznie. A piacon viszont meghallotta, hogy valami bált szerveznek. Talán...
Éjnek sötétjébe hasító reménysugár a szó, miszerint a bálon sokan lesznek. Talán testvére is... Talán ő is tiszteletét teszi, úgy pedig Arzu végre elkaphatja a grabancát. Nem is törődött vele, hogy alaposabban kikutassa, kik adják a bált, hiszen ez az utolsó nap, mit a városban tölt, ha nem lesz más maradásra kényszerítő tényező, mint amilyen vére volna.
Tehát el kell menjen arra a bálra, hogy kiderítse... Utolsó esély magának címezve, nehogy azt mondja bárki, nem próbálta eléggé? Igen, ez a záró akkord eme epizód végére. S milyen kellemes muzsikával aláfestett részlet is ez. Egyre csak hangosabb, ahogy a hegyes fülű közelebb ér a kúriához. Nem lehet eltéveszteni, ódon és sokat megélt épület, borostyán nőtte be, s hosszú ablakait függöny barikádozza belülről. Mintha valamit rejtegetni akarnának. Hát, ilyenek ezek a mélységiek. Legalábbis, ha lehet hinni a sztereotípiáknak.
Ruházata egyszerű, mégis elegáns. Nem sokat költött rá, de annál többet, mint egy mezei kosztümre szokás. Tiszta, fekete csizmák, mellé szintén fekete nadrág, felette remekbe szabott, hófehér ing, mire egy vékony, hollófekete kabát került. Semmi különlegesség, mégis ad magára eleget. Így is minden bizonnyal látható lesz a különbség, hiszen ő nem nemes, soha nem is volt az... De erről senkinek nem kell tudnia.
Az illemnek megfelelően fegyvertelen, s erszényében több is van, mint a belépő ötven aranya. A kétszárnyú ajtó előtt áll meg, hiszen ott nem lát senkit, csak egy igen jól kiképzettnek tűnő házőrzőt. Már abból ítélve, miként vicsorog, ha túl közel merészkedik. Hol egy őr? Hol egy illetékes, ki a belépőt szedi és a rettegett fenevadon átengedi a vendégeket? Vagy kihívás volna, s csak az léphet be, ki kicselezi az ebet? Előbb ölné meg... Amit a család, kik a bált is adják, bizonyosan nem értékelnének. Ejnye, felednie kell ezt az erőszakos, földhözragadt gondolkodásmódot. Inkább megpróbál a nyitott ajtófélen lesni befelé, hátha kiszúrja valaki... Ebből amúgy se lesz bejutás, míg a kutyát valaki nem utasítja rá, hogy hagyja békén.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-23 20:11:21
Üzenet elküldve: 2013-04-23 20:11:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*Miközben dolgozott náluk, Henua Tikronnak már sokat meséltek a gazdagok. Szó esett többek között e komornak tűnő épület lakóiról is. Egy arisztokrata sötételf család Arthenior gazdagnegyedében, saját kúriával.
A sötételfek nem állnak túl barátságos faj hírében, de úgy látszik, a Dwirinthalen család kivétel. Éppen bált tartanak, ahova a família tagjai és meghívottjai mellett érdeklődőket is szívesen fogadnak.
A gnóm kíváncsi a sötételfek báljára, ezért felveszi legelegánsabb, sárga-kék kalapját, melyet egy levélmintákkal díszített csat is szépít, bő, sárga inget ölt és hasonló színű övvel rögzített fekete nadrágot, majd ellátogat a kúriához.
Nagyon magas épület, pedig csak kétszintes. Tömör kőfalait befutotta a borostyán, ami talán jó is, mert megtöri a szürke falak egyhangúságát. Az ablakok kivétel nélkül el vannak függönyözve, kívülről nézve bordó bársony lehet az anyag. Olyanok, mintha szemhéjak lennének, mintha a ház szemei le lennének csukva. A bordó szín valahogy beleég az ember szemébe és még kíváncsibbá teszi.
Ha más értelemben nem is, de a gondolkodást tekintve egy másik világot jelenthet egy ilyen előkelő sötételf család lakhelye.
A gnóm úgy dönt, megnézi a bált. Nagy kétszárnyú ajtó vezet az épületbe, ahol félhomály van. Hát igen, nem szabad elfelejteni, hogy a sötételfek kitűnően látnak ennél sokkal sötétebb helyeken is, mivel alkalmazkodtak a földfelszín alatti élethez. Talán ezt mutatják a falakon sorakozó portrék is, melyeken az ősök arcából csak a szemek világítanak.
Van néhány növény és persze a függönyök, amik a szőnyegekkel együtt vörös-bordó színt adnak a feketéhez. Nagyon erős hangulata van ennek. Nem vidám, de nem is lehangoló, inkább valahogy feszültséget kelt a gnómban. Úgy érzi, még egy kicsit melege is lesz.
Számos sötételf van jelen a bálon és akad egy-két más fajbéli vendég is. Egyesek a társalgó kanapéin üldögélnek, mások az ajtóval szembeni polcok gazdag könyvgyűjteményét nézegetik. Ez utóbbi Tikronnak is szemet szúr. Sokat elárul egy tulajdonosról, hogy milyen könyvek vannak a polcain. Még többet elárul, hogy a könyvek közül melyeken látszik a legjobban, hogy forgatva voltak.
Kér egy alkoholmentes italt a legközelebbi felszolgálótól és kap is egy pohár szűrt dinnyecitromlevet. Igazi ínyencség!*
A sötételfek nem állnak túl barátságos faj hírében, de úgy látszik, a Dwirinthalen család kivétel. Éppen bált tartanak, ahova a família tagjai és meghívottjai mellett érdeklődőket is szívesen fogadnak.
A gnóm kíváncsi a sötételfek báljára, ezért felveszi legelegánsabb, sárga-kék kalapját, melyet egy levélmintákkal díszített csat is szépít, bő, sárga inget ölt és hasonló színű övvel rögzített fekete nadrágot, majd ellátogat a kúriához.
Nagyon magas épület, pedig csak kétszintes. Tömör kőfalait befutotta a borostyán, ami talán jó is, mert megtöri a szürke falak egyhangúságát. Az ablakok kivétel nélkül el vannak függönyözve, kívülről nézve bordó bársony lehet az anyag. Olyanok, mintha szemhéjak lennének, mintha a ház szemei le lennének csukva. A bordó szín valahogy beleég az ember szemébe és még kíváncsibbá teszi.
Ha más értelemben nem is, de a gondolkodást tekintve egy másik világot jelenthet egy ilyen előkelő sötételf család lakhelye.
A gnóm úgy dönt, megnézi a bált. Nagy kétszárnyú ajtó vezet az épületbe, ahol félhomály van. Hát igen, nem szabad elfelejteni, hogy a sötételfek kitűnően látnak ennél sokkal sötétebb helyeken is, mivel alkalmazkodtak a földfelszín alatti élethez. Talán ezt mutatják a falakon sorakozó portrék is, melyeken az ősök arcából csak a szemek világítanak.
Van néhány növény és persze a függönyök, amik a szőnyegekkel együtt vörös-bordó színt adnak a feketéhez. Nagyon erős hangulata van ennek. Nem vidám, de nem is lehangoló, inkább valahogy feszültséget kelt a gnómban. Úgy érzi, még egy kicsit melege is lesz.
Számos sötételf van jelen a bálon és akad egy-két más fajbéli vendég is. Egyesek a társalgó kanapéin üldögélnek, mások az ajtóval szembeni polcok gazdag könyvgyűjteményét nézegetik. Ez utóbbi Tikronnak is szemet szúr. Sokat elárul egy tulajdonosról, hogy milyen könyvek vannak a polcain. Még többet elárul, hogy a könyvek közül melyeken látszik a legjobban, hogy forgatva voltak.
Kér egy alkoholmentes italt a legközelebbi felszolgálótól és kap is egy pohár szűrt dinnyecitromlevet. Igazi ínyencség!*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-23 19:44:55
Üzenet elküldve: 2013-04-23 19:44:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Egyik lába már éppen hogy kint van a kúriából, mikor megszólítja egy finom női hang. Udvariasan hátrafordul s egyenesen leesik az álla, mikor megpillantja a mélységi úrnőt. Igen, jól tudja, kivel áll szemben, így nem habozik s rögtön fejet hajt előtte.*
-Valóban nem találkoztam még Önnel, csak az ajtóban, mikor beléptem a bálra, mélyen tisztelt Xselyahra. Az én nevem Roxana Tavoreth. Nagyon örvendek a szerencsének. Tudja beszéltem Ser Lazzur Dwirinthalen-nel a ruhakészítésről és megtisztelne, ha Önnek és családjának készíthetnék nemes anyagokból egyedi darabokat.
*Kissé zavarban van, de sikerül normálisan elmondani szándékát a matróna felé. Kéklő tekintete őszinte s mindent elárul személyiségéről. Csendes, visszahúzódó nő s ez ruházatán is meglátszik. Elegáns és szolid. Közben a semmiből egy szintén mélységi férfi lép oda hozzájuk italokat hozva. meg is illetődik egy pillanatra s elveszi a poharat tőle.*
-Nagyon szépen köszönöm. A nevem Roxana Tavoreth, örvendek kedves Denawarien.
*Biccent fejével, ahogy azt az üdvözlésnél illik, majd belekortyol a nedűbe. Gyümölcslé, végre valami, amiben nincs szesz.*
~Milyen édes és rostos. Nagyon finom.~
-Kérem Xselyahra, ha bármilyen kérdése, kérése van szóljon. Nagyon szívesen varrok ruhákat. Példának okáért varrtam egy jelmezt még az álarcosbálra, egy vörös, abroncsos költeményt, nem tudom látta-e azt a darabot.
*Látszik rajta, hogy szinte rajong a munkájáért, hogy nem üres beszéd mit mondd.*
*Egyik lába már éppen hogy kint van a kúriából, mikor megszólítja egy finom női hang. Udvariasan hátrafordul s egyenesen leesik az álla, mikor megpillantja a mélységi úrnőt. Igen, jól tudja, kivel áll szemben, így nem habozik s rögtön fejet hajt előtte.*
-Valóban nem találkoztam még Önnel, csak az ajtóban, mikor beléptem a bálra, mélyen tisztelt Xselyahra. Az én nevem Roxana Tavoreth. Nagyon örvendek a szerencsének. Tudja beszéltem Ser Lazzur Dwirinthalen-nel a ruhakészítésről és megtisztelne, ha Önnek és családjának készíthetnék nemes anyagokból egyedi darabokat.
*Kissé zavarban van, de sikerül normálisan elmondani szándékát a matróna felé. Kéklő tekintete őszinte s mindent elárul személyiségéről. Csendes, visszahúzódó nő s ez ruházatán is meglátszik. Elegáns és szolid. Közben a semmiből egy szintén mélységi férfi lép oda hozzájuk italokat hozva. meg is illetődik egy pillanatra s elveszi a poharat tőle.*
-Nagyon szépen köszönöm. A nevem Roxana Tavoreth, örvendek kedves Denawarien.
*Biccent fejével, ahogy azt az üdvözlésnél illik, majd belekortyol a nedűbe. Gyümölcslé, végre valami, amiben nincs szesz.*
~Milyen édes és rostos. Nagyon finom.~
-Kérem Xselyahra, ha bármilyen kérdése, kérése van szóljon. Nagyon szívesen varrok ruhákat. Példának okáért varrtam egy jelmezt még az álarcosbálra, egy vörös, abroncsos költeményt, nem tudom látta-e azt a darabot.
*Látszik rajta, hogy szinte rajong a munkájáért, hogy nem üres beszéd mit mondd.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-23 16:02:16
Üzenet elküldve: 2013-04-23 16:02:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Miközben Lazzur átnyújtja becses partnerének a kupát, csak finoman mosolyog és egy pillanatra kivillantja a fogsorát. Valóban csak pár momentum volt ez... ha szívéből mosolyog, néha kivillannak a fogai, ez a szokás már a hosszú évek alatt, rossz szokásként ivódott belé.
Majd a koccintás után gáláns főhajtással nyugtázza a Hölgy mondatát. Jó kérdés ki a szerencsésebb ma... Aravae vagy Ő... vagy esetleg mind a ketten? Ezt csak a sors és a rögös jövő válaszolhatja meg...
Lazzur is kortyol a borból, miután természetéből fakadóan meglötykölte és megszaglászta a bort. Ezek praktikus dolgok... nem feltétlen elegánsak, de életet menthetnek néha...
Majd elismerően bólint Aravae irányába és így szól:*
-Valóban Aravae. A borok rendkívül jók ma este. Drága rokonaim javára legyen mondva, nagyon kitettek magukért.
*Mondja finoman. De valamiért a rokonság körbemutogatását későbbre kívánja hagyni. Valamiért figyelmét és agyának tekervényeit, a vele szemben álló személy sokkalta jobban leköti.
Komolyan szólva, régen találkozott olyan nővel... olyan elffel avagy tündével, aki ilyen mélyen leköti őt. S nem csak az érzékeit de a személyét is. Csakugyan igaz a legenda azokról az elfekről akik képesek a tudatot a puszta lényükkel önmagukra irányítani. Lazzur le sem veszi partneréről a tekintetét. Ahhoz valami igen komolynak kell történnie, hogy elengedje Aravae tekintetét.
A dicséretre és a hírére azonban Lazzur ismét csak szerényen kicsit megdönti hátát és a boros kehely szélére néz. Sosem akart híres lenni... illetve fiatal korában, mikor mindent és mindenkit gyűlölt, de legfőképp önmagát, akkor csak is a hírhedtségről áradozott. De elmúltak a régi idők és talán a múltjából csak halovány dolgok maradtak fönn.*
-Nos Aravae azt hiszem nem is kívánhatnék többet, mint azt... hogy olyan személyek ismerjenek akiket én is ismerni kívánnék...
*Dönti meg kicsit a fejét, s egyenesedik ki ismét. Utalva arra, hogy örül annak, hogy egy ilyen gyönyörű és kiegyensúlyozott Hölgy is felfigyelt rá.
S valahol révén a dicséret egyélű megfogalmazódik benne is, hogy mit nem adott volna azért élete teljében, hogy megismerhesse a vele szemben állót. Mit nem adott volna azokért az estékért, amiket végig tivornyázott alkoholgőzösen, egy esetleges udvarlásért. S ehelyett élete alkonya táján ismeri meg Aravaet. Ugyanis Lazzur csak aktív életének köszönheti fitt állapotát... míg az elfek, s különösen a nemestündék élete hosszúra nyúlik, addig az Ő önpusztító élete kérészi, Aravaehoz mérve.
S azzal nem várt hatást ért el akarva-akaratlan Lazzur a másik félnél. A Hölgyek többnyire szépségük firtatásától jönnek zavarba Lazzur véleménye szerint. Ám Aravae gyenge pontja pont a fegyverforgatás nemes művészete? Nagyon úgy néz ki. A sötételf beteges sárga tekintete ismét összeforr a sötétkék íriszekkel, s pár pillanatos habozás után választ ad:*
-Nagyon kevés Hölgy fogja a kezébe a legveszélyesebb szabad művészetet. A kardforgatást. S csak bele kell nézni az Ön szemeibe... azok teljesen mások, mint a többi.
*Utal arra Lazzur, hogy nem csak oktalanul keresi Aravae tekintetét az érzés kölcsönös. Ő is belé kíván látni.* A kezének s csípőjének tartása... minden arra utal, hogy az apja jól tanította. S a fegyver Önnek nem az egyetlen lehetőség... hanem az önvédelem lehetősége. Így vélekedik Aravae?
*Teszi föl a végén finoman a kérdését.
Ám a beszélgetést fordulatot vesz, kicsit személyesebbé válik a téma, s Aravae nemes hölgyhöz s hajadonhoz méltóan, ám tapasztaltan viselkedik. Ez tetszik Lazzurnak. S nem is erőlködik tovább. Nem kívánja bókok hadával... s vallomások ezreivel ostromolni a Hölgyet. Az nem úriemberhez méltó. Csak hümment egyet finoman, s Ő is körbenéz, majd haloványan mosolyogva így szól:*
-Ezt bóknak veszem Hölgyem... ha engedi.
*Majd azzal egy kicsit professzionálisabb kérdés következik és így szól az ajtó irányába sandítva:*
-Sokféle... munkát elvégzek, de igen többnyire a háznak a környékére figyelek. Esetlegesen a családtagok ha a segítségem kérik... 'bajos' ügyekben ott is hasznossá teszem magam.*Majd Lazacra a hegyes fülű dobbermann szukára vetül a szó, s Lazzur így folytatja, most talán kicsit elkalandozva.* A Leány... a Lazac nevet viseli. Körülbelül négy teles szuka. Egy alomnyi kölyökkel együtt vettem kezelésbe. Harci kutya. Fegyelmezett az ésszerűség határain belül, s egy pár hónapja van mellettem. Igazából boltoltam a piacon. Egy nő megkívánt tőle szabadulni...
*Azzal itt mintha elharapták volna a nyelvét.
Nem csak kutyát és bútort boltolt Ő aznap. Ó neem... hirtelen Aravae nyakára téved a tekintete. Ám arcára nem ül ki semmi... egy gyönyörű smaragdokkal díszített nyakéket is vett Ő aznap. Úgyszólván megérzésből... s azzal tovább folytatja az elharapott mondatot, mintha mi sem történt volna:* És a kölykeitől.
*Ezzel le is zárta a mondatot, ám Lazzur a fejében tovább szőtte a nyakék sorsát... jobban festene az a nyakék más nyakában mint az íróasztalán a sárkány dolmenen.
Azzal Aravae megelőzi Lazzurt. Mert jön is a következő kérdés... egy kicsit árnyaltabb és 'érdekesebb' dolog.
Aravae izgalommal kérné a segítségét Lazzurnak, ami egyszerre megtiszteli a sötételfet, de egyszerre óvatosságra is inti. Tán a nő bajban lenne? Ha bajban van... akkor Ő segít.
Körbenéz óvatosan, majd közelebb hajol és így szól:*
-Kérem... mutassa. Lehet tudok Önnek segíteni.
*Mondja Lazzur s várja a fejleményeket. Vajon mi lehet ennyire fontos a Hölgynek?*
*Miközben Lazzur átnyújtja becses partnerének a kupát, csak finoman mosolyog és egy pillanatra kivillantja a fogsorát. Valóban csak pár momentum volt ez... ha szívéből mosolyog, néha kivillannak a fogai, ez a szokás már a hosszú évek alatt, rossz szokásként ivódott belé.
Majd a koccintás után gáláns főhajtással nyugtázza a Hölgy mondatát. Jó kérdés ki a szerencsésebb ma... Aravae vagy Ő... vagy esetleg mind a ketten? Ezt csak a sors és a rögös jövő válaszolhatja meg...
Lazzur is kortyol a borból, miután természetéből fakadóan meglötykölte és megszaglászta a bort. Ezek praktikus dolgok... nem feltétlen elegánsak, de életet menthetnek néha...
Majd elismerően bólint Aravae irányába és így szól:*
-Valóban Aravae. A borok rendkívül jók ma este. Drága rokonaim javára legyen mondva, nagyon kitettek magukért.
*Mondja finoman. De valamiért a rokonság körbemutogatását későbbre kívánja hagyni. Valamiért figyelmét és agyának tekervényeit, a vele szemben álló személy sokkalta jobban leköti.
Komolyan szólva, régen találkozott olyan nővel... olyan elffel avagy tündével, aki ilyen mélyen leköti őt. S nem csak az érzékeit de a személyét is. Csakugyan igaz a legenda azokról az elfekről akik képesek a tudatot a puszta lényükkel önmagukra irányítani. Lazzur le sem veszi partneréről a tekintetét. Ahhoz valami igen komolynak kell történnie, hogy elengedje Aravae tekintetét.
A dicséretre és a hírére azonban Lazzur ismét csak szerényen kicsit megdönti hátát és a boros kehely szélére néz. Sosem akart híres lenni... illetve fiatal korában, mikor mindent és mindenkit gyűlölt, de legfőképp önmagát, akkor csak is a hírhedtségről áradozott. De elmúltak a régi idők és talán a múltjából csak halovány dolgok maradtak fönn.*
-Nos Aravae azt hiszem nem is kívánhatnék többet, mint azt... hogy olyan személyek ismerjenek akiket én is ismerni kívánnék...
*Dönti meg kicsit a fejét, s egyenesedik ki ismét. Utalva arra, hogy örül annak, hogy egy ilyen gyönyörű és kiegyensúlyozott Hölgy is felfigyelt rá.
S valahol révén a dicséret egyélű megfogalmazódik benne is, hogy mit nem adott volna azért élete teljében, hogy megismerhesse a vele szemben állót. Mit nem adott volna azokért az estékért, amiket végig tivornyázott alkoholgőzösen, egy esetleges udvarlásért. S ehelyett élete alkonya táján ismeri meg Aravaet. Ugyanis Lazzur csak aktív életének köszönheti fitt állapotát... míg az elfek, s különösen a nemestündék élete hosszúra nyúlik, addig az Ő önpusztító élete kérészi, Aravaehoz mérve.
S azzal nem várt hatást ért el akarva-akaratlan Lazzur a másik félnél. A Hölgyek többnyire szépségük firtatásától jönnek zavarba Lazzur véleménye szerint. Ám Aravae gyenge pontja pont a fegyverforgatás nemes művészete? Nagyon úgy néz ki. A sötételf beteges sárga tekintete ismét összeforr a sötétkék íriszekkel, s pár pillanatos habozás után választ ad:*
-Nagyon kevés Hölgy fogja a kezébe a legveszélyesebb szabad művészetet. A kardforgatást. S csak bele kell nézni az Ön szemeibe... azok teljesen mások, mint a többi.
*Utal arra Lazzur, hogy nem csak oktalanul keresi Aravae tekintetét az érzés kölcsönös. Ő is belé kíván látni.* A kezének s csípőjének tartása... minden arra utal, hogy az apja jól tanította. S a fegyver Önnek nem az egyetlen lehetőség... hanem az önvédelem lehetősége. Így vélekedik Aravae?
*Teszi föl a végén finoman a kérdését.
Ám a beszélgetést fordulatot vesz, kicsit személyesebbé válik a téma, s Aravae nemes hölgyhöz s hajadonhoz méltóan, ám tapasztaltan viselkedik. Ez tetszik Lazzurnak. S nem is erőlködik tovább. Nem kívánja bókok hadával... s vallomások ezreivel ostromolni a Hölgyet. Az nem úriemberhez méltó. Csak hümment egyet finoman, s Ő is körbenéz, majd haloványan mosolyogva így szól:*
-Ezt bóknak veszem Hölgyem... ha engedi.
*Majd azzal egy kicsit professzionálisabb kérdés következik és így szól az ajtó irányába sandítva:*
-Sokféle... munkát elvégzek, de igen többnyire a háznak a környékére figyelek. Esetlegesen a családtagok ha a segítségem kérik... 'bajos' ügyekben ott is hasznossá teszem magam.*Majd Lazacra a hegyes fülű dobbermann szukára vetül a szó, s Lazzur így folytatja, most talán kicsit elkalandozva.* A Leány... a Lazac nevet viseli. Körülbelül négy teles szuka. Egy alomnyi kölyökkel együtt vettem kezelésbe. Harci kutya. Fegyelmezett az ésszerűség határain belül, s egy pár hónapja van mellettem. Igazából boltoltam a piacon. Egy nő megkívánt tőle szabadulni...
*Azzal itt mintha elharapták volna a nyelvét.
Nem csak kutyát és bútort boltolt Ő aznap. Ó neem... hirtelen Aravae nyakára téved a tekintete. Ám arcára nem ül ki semmi... egy gyönyörű smaragdokkal díszített nyakéket is vett Ő aznap. Úgyszólván megérzésből... s azzal tovább folytatja az elharapott mondatot, mintha mi sem történt volna:* És a kölykeitől.
*Ezzel le is zárta a mondatot, ám Lazzur a fejében tovább szőtte a nyakék sorsát... jobban festene az a nyakék más nyakában mint az íróasztalán a sárkány dolmenen.
Azzal Aravae megelőzi Lazzurt. Mert jön is a következő kérdés... egy kicsit árnyaltabb és 'érdekesebb' dolog.
Aravae izgalommal kérné a segítségét Lazzurnak, ami egyszerre megtiszteli a sötételfet, de egyszerre óvatosságra is inti. Tán a nő bajban lenne? Ha bajban van... akkor Ő segít.
Körbenéz óvatosan, majd közelebb hajol és így szól:*
-Kérem... mutassa. Lehet tudok Önnek segíteni.
*Mondja Lazzur s várja a fejleményeket. Vajon mi lehet ennyire fontos a Hölgynek?*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-22 23:24:05
Üzenet elküldve: 2013-04-22 23:24:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Lám, Xselyahra hiába tartaná szóval a hölgyet, s szúrja közbe még az információt is, miszerint szolgálóik ellátják az efféle igényeket, a tündér útra kel. Ez talán figyelmetlenségének az ára, vagy pusztán kicsit el kíván szakadni még az úrnőtől, mielőtt beleveti magát a beszélgetésbe. Talán most talál ki valami lehengerlően élethű hazugságot, mivel elhiteti, hogy az álnév mögött rejlő álszemélyiség valódi. Vagy csupán tényleg Den kezdi átvenni nővérkéje paranoid gondolatmeneteit. Miért is akarna hazudni egy olyan, akinek haszna válhat egy közös megegyezésből?
Rövidesen, miként a tündér hölgy után indult Den, beérve, szerez egy másik italt. Sely kedvence... Jobb szereti a bort, ahogy Den is, ám egyikük sem ihat most alkoholtól roskadó nedűt, nyomós okaik vannak.*
- Semmi szükség nem lett volna ilyesfajta cselekedetre, egy felszolgáló mindig figyeli a matróna, illetve az öccse jelzését. Ám most, hogy megvannak az italok, térjünk vissza az úrnőhöz, ha jól figyeltem, beszélni kívánt Önnel a kereskedés ügyében.
*Immáron meg se lehetne mondani hangvételéből, hogy nem oly nemes, mint bármelyik másik. Nem szereti ezt a szerepet. Túl merev, túl feszes, mégis a bálozók közt muszáj, nehogy egy kósza mondatát valaki meghallja, mikor nem eme szerepkörben tiszteleg éppen.
Visszatérve, mikor Sely már végzett Zetriat közelében és Roxanához igyekszik, beérik, viszont a bemutatkozással mindenképpen várni kell.*
- Nővérem, az italod.
*Nyújtja át olyan odaadó mozdulattal, mit egy talpnyaló szolga is megirigyelhetne. De csak Sely tudja, hogy miként jelent ez bármit is azon túl, mint mi látszik.*
- Szép estét! A nevem Denawarien Dwirinthalen, a matróna öccse vagyok.
*Hajol meg kissé, majd fordul és egy közeli szolgálót azon mód közelebb int, hogy rögvest elvegyen tőle egy italt. Nem is figyel igazán, reménykedik csupán, hogy eltalálja a megfelelőt. Hiszen legutóbbi szerzeményét, míg a többi társalgásban résztvevő között lefutnak a szokott körök, Roxana felé nyújtja. Valamint aprót szimatol a kezében lévő italból, mit a tündértől kapott. Méreg jellegzetes szagát nem érzi, ám olybá tűnhet, hogy valójában csak az alkoholtól való mentességét kívánta ellenőrizni.*
- Köszönöm.
*Mondja még a kéklő hajzuhatagú tündér hölgynek, ki idő közben el tudta regélni Xselyahra úrnőnek, miféle kereskedőcsaládból is származik. Ha komolyabban belefolynak a téma kivesézésébe, akkor ő lesz az újonnan társaságukba vett hölgyet szórakoztató személy, más esetben pusztán kiveszi a maga részét. Hiszen nincs olyan téma, nincs olyan beszélgetés, mibe Denawarien ne tudna közbeszólni, s tovább gördíteni valamilyen módon.*
*Lám, Xselyahra hiába tartaná szóval a hölgyet, s szúrja közbe még az információt is, miszerint szolgálóik ellátják az efféle igényeket, a tündér útra kel. Ez talán figyelmetlenségének az ára, vagy pusztán kicsit el kíván szakadni még az úrnőtől, mielőtt beleveti magát a beszélgetésbe. Talán most talál ki valami lehengerlően élethű hazugságot, mivel elhiteti, hogy az álnév mögött rejlő álszemélyiség valódi. Vagy csupán tényleg Den kezdi átvenni nővérkéje paranoid gondolatmeneteit. Miért is akarna hazudni egy olyan, akinek haszna válhat egy közös megegyezésből?
Rövidesen, miként a tündér hölgy után indult Den, beérve, szerez egy másik italt. Sely kedvence... Jobb szereti a bort, ahogy Den is, ám egyikük sem ihat most alkoholtól roskadó nedűt, nyomós okaik vannak.*
- Semmi szükség nem lett volna ilyesfajta cselekedetre, egy felszolgáló mindig figyeli a matróna, illetve az öccse jelzését. Ám most, hogy megvannak az italok, térjünk vissza az úrnőhöz, ha jól figyeltem, beszélni kívánt Önnel a kereskedés ügyében.
*Immáron meg se lehetne mondani hangvételéből, hogy nem oly nemes, mint bármelyik másik. Nem szereti ezt a szerepet. Túl merev, túl feszes, mégis a bálozók közt muszáj, nehogy egy kósza mondatát valaki meghallja, mikor nem eme szerepkörben tiszteleg éppen.
Visszatérve, mikor Sely már végzett Zetriat közelében és Roxanához igyekszik, beérik, viszont a bemutatkozással mindenképpen várni kell.*
- Nővérem, az italod.
*Nyújtja át olyan odaadó mozdulattal, mit egy talpnyaló szolga is megirigyelhetne. De csak Sely tudja, hogy miként jelent ez bármit is azon túl, mint mi látszik.*
- Szép estét! A nevem Denawarien Dwirinthalen, a matróna öccse vagyok.
*Hajol meg kissé, majd fordul és egy közeli szolgálót azon mód közelebb int, hogy rögvest elvegyen tőle egy italt. Nem is figyel igazán, reménykedik csupán, hogy eltalálja a megfelelőt. Hiszen legutóbbi szerzeményét, míg a többi társalgásban résztvevő között lefutnak a szokott körök, Roxana felé nyújtja. Valamint aprót szimatol a kezében lévő italból, mit a tündértől kapott. Méreg jellegzetes szagát nem érzi, ám olybá tűnhet, hogy valójában csak az alkoholtól való mentességét kívánta ellenőrizni.*
- Köszönöm.
*Mondja még a kéklő hajzuhatagú tündér hölgynek, ki idő közben el tudta regélni Xselyahra úrnőnek, miféle kereskedőcsaládból is származik. Ha komolyabban belefolynak a téma kivesézésébe, akkor ő lesz az újonnan társaságukba vett hölgyet szórakoztató személy, más esetben pusztán kiveszi a maga részét. Hiszen nincs olyan téma, nincs olyan beszélgetés, mibe Denawarien ne tudna közbeszólni, s tovább gördíteni valamilyen módon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760