Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-22 22:38:35
Üzenet elküldve: 2013-04-22 22:38:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Dwirinthalen-bál //
- Engedje meg, hogy megköszönjem *Enged meg magának egy szelíd, bájos mosolyt, ahogy átveszi a gondos méréssel kiontott bort, hogy majdan koccintsanak kísérőjével.*
- Ahogy mondja, a szerencsés találkozásra, s Önre is egyaránt *Emeli meg finoman a poharat, miként Lazzur is felé billentette sajátját, hogy leheletnyire összeérinthessék a két italfogyasztásra alkalmatos kristálycsodát.
Óvatosan érinti szájához a hűvös kupát, mintha csak megfagyhatnának tőle egészségesen pirosló ajkai, s gyengéden megdöntve, hagyja, hogy elébb ugyanezek a rózsálló ajkak, majd pedig tovább csordogálva szája is megízlelhesse a vörös nedűt, melyet tagadhatatlanul elismerésre méltat. Egyrészről valóban régóta úton volt már, másrészről pedig a zamatos ital kétségkívül az egyik legjobb, amit valaha kóstolt.*
- Bizonyára sokak dicsérték e borokat már, de hagy gyarapítsam én is e tábort... Igazán ízletes járat, mondhatni mestermunka *Osztja meg elismerését a harcossal is, miként szavait továbbra sem engedi erős tónussal kibukkanni ajkai mögül. Óvatosan, mértéktartóan ejti a hangokat, mely a földöntúli beszédkészséggel összeegyeztetett tündékre jellemző. Ám ő nem találja kivételesnek magát, elvégre világéletében ekképp duruzsolt, mintha csak lágy énekeket engedne szabadjára.
Ezúttal azonban csönddel adózik Lazzur Dwirinthalennek, kivételes figyelemmel, s egy csipetnyi mosollyal az arcán hallgatja a férfi szavait. Ámbár nem sokáig, hamar ismét szót kaphat.*
- Tán sokan nem beszélnek Önről, s ha így nézzük, rólam sem tudhat mindenki. Elfek, éjelfek nagyjairól kevés ember hall, példának okáért... Ám minálunk egészen másképp alakult ez... S ha egy háborúban, melyben tündék hada harcol, egy éjbőrű bukkan fel eddig nem látott jellemmel, bizony minálunk szokás ezt megjegyezni és becsben tartani *Osztja meg nézeteit az urasággal, még egy aprócskát tovább fényezve a férfi hírnevét, elvégre láthatóan elkél néki. Na, nem mintha nem tűnne magabiztosnak, de Aravae fontosnak tartja, hogy tisztában legyen mindenki az értékeivel. Ő pedig úgy látja, hogy bár borzalmas háborúkban, de művészetében kitűnően jeleskedett a Dwirinthalen ház eme tagja, és ennek megéri pár szót adni.
Azonban hamarosan másfelé terelődik a téma, mely bár többnyire nem hozná zavarba az elf hölgyet, most mégis visszafogottan pillant a poharában hullámzó vörös nedűre, s résnyire ajkait is kinyitja, mint aki habozik a válaszadásban.
Aravae határozott, erős jellem, mégis, egy ilyen úr mellett mely nőnek ne támadna fel szívében az eredet, az a veleszületett gyengeség, ami hozzájuk tartozik? Nos, még ezen tünde nőben is felsejlik az érzet, hogy a rettegett harcos mellett az ő tudománya nem mérhető, ám ha Lazzur már ily szakedzett szemekkel kiszúrta egyfajta foglalkozását, miért is tagadná...
Mélykék lélektükreit oly' lassúsággal emeli a vele szembenállóra, mint mikor legelőször megpillantotta a lovagot a kapu felé igyekezvén. *
- Látja, Lazzur, Önnek valóban becsülni valója a tudománya, ha ily könnyedén kiszúr egy nőn hasonló foglalkozást... *Jegyzi meg gyengéden elmosolyodva, igyekezvén valami könnyedebb formába ültetni visszakozását.*
- Igaza van, valóban eltanultam édesapám s felmenőim művészetét, melynél hatalmasabb értéket nem igazán kaphattam volna. Szerencsére túl gyakori alkalmazásába nem kellett még bocsátkoznom *Válaszol ezúttal teljes egészében a kérdésre, majd ismét poharába pillant, mintegy eltervezvén, hogy akkor most újfent megízleli az italt. Úgy fest megfelelő rá az alkalom, rövidke csend telepszik rájuk.
A korty után néha összetalálkoznak pillantásaik, s Aravae szinte érzi, miféle téma fog eléjük nézni. Az elf hölgy azonban szemérmesebb annál, mintsem hogy kitartóan állja Lazzur sárgás tekintetét, de az is bizonyos, hogy lát bennük valami megfoghatatlant, ami folyton odavonzza lélektükreit.
Szerencsére hamar megszakad a csend, s a nő orcáira egészséges pír ül ki a kedveskedő bók nyomán.*
- Ugyan, kérem... Mindazonáltal én is rendkívül örülök, hogy találkozhattunk... Bátorkodom megjegyezni, hogy igazán kellemes a társasága, Ser Lazzur *Mosolyog rá szelíden, majd odébb pillant, felmérve környezetüket. Sok-sok szép nő, szemrevaló férfiak... Korában élő hölgyek inkább keresnék a fiús arculatú urakat, de ahogy rájuk tekint Aravae, valahogy szánalmat érez, s éretlenséget, még ha ez nem is így vagyon. Tán jelenlegi társa az, kinek végtelenül udvarias és szórakoztató jelleme elnyomja a többiekét, de bárhogy is legyen, örvend, amiért felkarolta az úr. Vagy épp azért, mert az uraság karolta fel, s nem más.*
- S mondja csak, Lazzur, házában amolyan őrként tevékenykedik? Leány... Így nevezte a házőrzőt, ha emlékezetem nem csal. Igazán termetes példány, régóta neveli? *Érdeklődik egyéb, tán nem oly fontos információkról, de számára érdekesekről, egyúttal a téma fonalát is más felé szövögetvén.
Amennyiben a férfi válaszol, újabb kérdés merül fel gondolatai közt, s reméli, hogy nem fog oly színben feltűnni, mint aki épp egy kihallgatást végez. Apropó... Idő közben teljesen megfeledkezett eredeti céljáról, s most valahogy elméjébe furakszik, hogy talán ezt sem ártana kiderítenie...*
- Tudja, Lazzur, oly régóta nem társalgunk itt, ám Önben bizalmamat lelem... Éppen ezért kérném szíves segítségét egy ügy felgöngyölítésében, ami nem volna hosszadalmas, csupán egy pillantás, de miként Önnek ismeretsége egészen nagy lehet, hátha segedelmemre lehet. Persze nem kívánom Önt kellemetlen helyzetbe hozni, így, ha nem kívánná elfogadni kérésem, én a legmélyebb tisztelettel fogom kezelni, s meg nem történtnek tekinteni. Remélem nem haragszik rám, amiért ilyesmivel hozakodok elő... *Vázolja fel a tőle telhető legilledelmesebb, ám nem túl megalázkodó hangnemben kérését, bizakodással és izgalommal várva az uraság tisztelt válaszára.*
- Engedje meg, hogy megköszönjem *Enged meg magának egy szelíd, bájos mosolyt, ahogy átveszi a gondos méréssel kiontott bort, hogy majdan koccintsanak kísérőjével.*
- Ahogy mondja, a szerencsés találkozásra, s Önre is egyaránt *Emeli meg finoman a poharat, miként Lazzur is felé billentette sajátját, hogy leheletnyire összeérinthessék a két italfogyasztásra alkalmatos kristálycsodát.
Óvatosan érinti szájához a hűvös kupát, mintha csak megfagyhatnának tőle egészségesen pirosló ajkai, s gyengéden megdöntve, hagyja, hogy elébb ugyanezek a rózsálló ajkak, majd pedig tovább csordogálva szája is megízlelhesse a vörös nedűt, melyet tagadhatatlanul elismerésre méltat. Egyrészről valóban régóta úton volt már, másrészről pedig a zamatos ital kétségkívül az egyik legjobb, amit valaha kóstolt.*
- Bizonyára sokak dicsérték e borokat már, de hagy gyarapítsam én is e tábort... Igazán ízletes járat, mondhatni mestermunka *Osztja meg elismerését a harcossal is, miként szavait továbbra sem engedi erős tónussal kibukkanni ajkai mögül. Óvatosan, mértéktartóan ejti a hangokat, mely a földöntúli beszédkészséggel összeegyeztetett tündékre jellemző. Ám ő nem találja kivételesnek magát, elvégre világéletében ekképp duruzsolt, mintha csak lágy énekeket engedne szabadjára.
Ezúttal azonban csönddel adózik Lazzur Dwirinthalennek, kivételes figyelemmel, s egy csipetnyi mosollyal az arcán hallgatja a férfi szavait. Ámbár nem sokáig, hamar ismét szót kaphat.*
- Tán sokan nem beszélnek Önről, s ha így nézzük, rólam sem tudhat mindenki. Elfek, éjelfek nagyjairól kevés ember hall, példának okáért... Ám minálunk egészen másképp alakult ez... S ha egy háborúban, melyben tündék hada harcol, egy éjbőrű bukkan fel eddig nem látott jellemmel, bizony minálunk szokás ezt megjegyezni és becsben tartani *Osztja meg nézeteit az urasággal, még egy aprócskát tovább fényezve a férfi hírnevét, elvégre láthatóan elkél néki. Na, nem mintha nem tűnne magabiztosnak, de Aravae fontosnak tartja, hogy tisztában legyen mindenki az értékeivel. Ő pedig úgy látja, hogy bár borzalmas háborúkban, de művészetében kitűnően jeleskedett a Dwirinthalen ház eme tagja, és ennek megéri pár szót adni.
Azonban hamarosan másfelé terelődik a téma, mely bár többnyire nem hozná zavarba az elf hölgyet, most mégis visszafogottan pillant a poharában hullámzó vörös nedűre, s résnyire ajkait is kinyitja, mint aki habozik a válaszadásban.
Aravae határozott, erős jellem, mégis, egy ilyen úr mellett mely nőnek ne támadna fel szívében az eredet, az a veleszületett gyengeség, ami hozzájuk tartozik? Nos, még ezen tünde nőben is felsejlik az érzet, hogy a rettegett harcos mellett az ő tudománya nem mérhető, ám ha Lazzur már ily szakedzett szemekkel kiszúrta egyfajta foglalkozását, miért is tagadná...
Mélykék lélektükreit oly' lassúsággal emeli a vele szembenállóra, mint mikor legelőször megpillantotta a lovagot a kapu felé igyekezvén. *
- Látja, Lazzur, Önnek valóban becsülni valója a tudománya, ha ily könnyedén kiszúr egy nőn hasonló foglalkozást... *Jegyzi meg gyengéden elmosolyodva, igyekezvén valami könnyedebb formába ültetni visszakozását.*
- Igaza van, valóban eltanultam édesapám s felmenőim művészetét, melynél hatalmasabb értéket nem igazán kaphattam volna. Szerencsére túl gyakori alkalmazásába nem kellett még bocsátkoznom *Válaszol ezúttal teljes egészében a kérdésre, majd ismét poharába pillant, mintegy eltervezvén, hogy akkor most újfent megízleli az italt. Úgy fest megfelelő rá az alkalom, rövidke csend telepszik rájuk.
A korty után néha összetalálkoznak pillantásaik, s Aravae szinte érzi, miféle téma fog eléjük nézni. Az elf hölgy azonban szemérmesebb annál, mintsem hogy kitartóan állja Lazzur sárgás tekintetét, de az is bizonyos, hogy lát bennük valami megfoghatatlant, ami folyton odavonzza lélektükreit.
Szerencsére hamar megszakad a csend, s a nő orcáira egészséges pír ül ki a kedveskedő bók nyomán.*
- Ugyan, kérem... Mindazonáltal én is rendkívül örülök, hogy találkozhattunk... Bátorkodom megjegyezni, hogy igazán kellemes a társasága, Ser Lazzur *Mosolyog rá szelíden, majd odébb pillant, felmérve környezetüket. Sok-sok szép nő, szemrevaló férfiak... Korában élő hölgyek inkább keresnék a fiús arculatú urakat, de ahogy rájuk tekint Aravae, valahogy szánalmat érez, s éretlenséget, még ha ez nem is így vagyon. Tán jelenlegi társa az, kinek végtelenül udvarias és szórakoztató jelleme elnyomja a többiekét, de bárhogy is legyen, örvend, amiért felkarolta az úr. Vagy épp azért, mert az uraság karolta fel, s nem más.*
- S mondja csak, Lazzur, házában amolyan őrként tevékenykedik? Leány... Így nevezte a házőrzőt, ha emlékezetem nem csal. Igazán termetes példány, régóta neveli? *Érdeklődik egyéb, tán nem oly fontos információkról, de számára érdekesekről, egyúttal a téma fonalát is más felé szövögetvén.
Amennyiben a férfi válaszol, újabb kérdés merül fel gondolatai közt, s reméli, hogy nem fog oly színben feltűnni, mint aki épp egy kihallgatást végez. Apropó... Idő közben teljesen megfeledkezett eredeti céljáról, s most valahogy elméjébe furakszik, hogy talán ezt sem ártana kiderítenie...*
- Tudja, Lazzur, oly régóta nem társalgunk itt, ám Önben bizalmamat lelem... Éppen ezért kérném szíves segítségét egy ügy felgöngyölítésében, ami nem volna hosszadalmas, csupán egy pillantás, de miként Önnek ismeretsége egészen nagy lehet, hátha segedelmemre lehet. Persze nem kívánom Önt kellemetlen helyzetbe hozni, így, ha nem kívánná elfogadni kérésem, én a legmélyebb tisztelettel fogom kezelni, s meg nem történtnek tekinteni. Remélem nem haragszik rám, amiért ilyesmivel hozakodok elő... *Vázolja fel a tőle telhető legilledelmesebb, ám nem túl megalázkodó hangnemben kérését, bizakodással és izgalommal várva az uraság tisztelt válaszára.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-22 21:45:39
Üzenet elküldve: 2013-04-22 21:45:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Még hallja fél füllel Xselyahra hozzá intézett szavait, de nem fordul vissza. Ha ezt tenné, ha bármennyire is mutatná, hogy társalgás közben italokért indult a végén még megsértődhetne a bál úrnője. Ezt nem engedheti meg magának, ezért úgy tesz, mintha egyáltalán nem hallotta volna a szavakat. Egy futó pillantással körbepásztázza a terepet, szemével megkeresi a pincért, és egyenesen felé indul. Mikor odaér köszönés nélkül, meg sem szólítva, még egy biccentéssel sem kísérve emel le a tálcáról két poharat. Gyűlöli magát amikor így kell viselkednie, de egyelőre nem tudja, hogy a résztvevők mennyire pöffeszkedőek, mennyire néznék ki őt, ha egyáltalán csak észrevenne egy cselédet a bál ideje alatt. Sajnos találkozott már nagyon rossz példákkal, és nem ismeri a helyi szokásokat. A leemelt két pohár mindegyike alkoholmentesnek tűnik. Kecsesen tartva a poharakat, fürge léptekkel indul vissza a többiekhez. Amennyiben ott találja őket, akkor az egyik poharat átnyújtja Denewariennek.*
-Egy kis frissítő az őrködéshez. Merészkedtem számítani arra, hogy Ön fogja kiszolgálni nővérét, lévén jobban ismeri nálam az ízlését. Remélem én eltaláltam az Önét.
*Ezután a matrónához fordul, és mintegy bocsánatkérésképpen, amennyiben az észrevette, hogy hallotta a hozzá intézett szavakat, rögtön az általa felhozott témával kezd.*
-Még a dédi alapította a céhet, aki még anno fűszerek és kelmék eladásából élt. Azt vallotta, hogy ha a céhet nem csak üzleti, hanem emberi kapcsolatokra is építjük, akkor sokkal hamarabb tudjuk felfuttatni az ágazatainkat. Ennek a hitnek az alárendeltjeként jó kapcsolatot ápolt a város legtöbb kézművesével, akik mind hozzá vitték portékájukat eladásra és terjesztésre. Ma már mintegy közvetítőként működik a család, összekapcsolva hét nagyváros és számos kis település forgalmát.
Én a szüleim egyetlen leányaként nem nagyon vethettem bele magam az otthoni munkába, lévén azt apám fivéreimnek szánta, és nem is vagyok egy otthonülő típus. Elhatároztam, hogy követem a dédi fogadalmát, és elindulok új kapcsolatokat találni. Így kerültem el ide is. Szeretném feltérképezni a városukban található üzleti erőforrásokat és lehetőségeket.
*A rövid ismertető után belekortyol az italba, és örömmel tapasztalja, hogy valóban alkoholmenteset sikerült megkaparintania.*
*Még hallja fél füllel Xselyahra hozzá intézett szavait, de nem fordul vissza. Ha ezt tenné, ha bármennyire is mutatná, hogy társalgás közben italokért indult a végén még megsértődhetne a bál úrnője. Ezt nem engedheti meg magának, ezért úgy tesz, mintha egyáltalán nem hallotta volna a szavakat. Egy futó pillantással körbepásztázza a terepet, szemével megkeresi a pincért, és egyenesen felé indul. Mikor odaér köszönés nélkül, meg sem szólítva, még egy biccentéssel sem kísérve emel le a tálcáról két poharat. Gyűlöli magát amikor így kell viselkednie, de egyelőre nem tudja, hogy a résztvevők mennyire pöffeszkedőek, mennyire néznék ki őt, ha egyáltalán csak észrevenne egy cselédet a bál ideje alatt. Sajnos találkozott már nagyon rossz példákkal, és nem ismeri a helyi szokásokat. A leemelt két pohár mindegyike alkoholmentesnek tűnik. Kecsesen tartva a poharakat, fürge léptekkel indul vissza a többiekhez. Amennyiben ott találja őket, akkor az egyik poharat átnyújtja Denewariennek.*
-Egy kis frissítő az őrködéshez. Merészkedtem számítani arra, hogy Ön fogja kiszolgálni nővérét, lévén jobban ismeri nálam az ízlését. Remélem én eltaláltam az Önét.
*Ezután a matrónához fordul, és mintegy bocsánatkérésképpen, amennyiben az észrevette, hogy hallotta a hozzá intézett szavakat, rögtön az általa felhozott témával kezd.*
-Még a dédi alapította a céhet, aki még anno fűszerek és kelmék eladásából élt. Azt vallotta, hogy ha a céhet nem csak üzleti, hanem emberi kapcsolatokra is építjük, akkor sokkal hamarabb tudjuk felfuttatni az ágazatainkat. Ennek a hitnek az alárendeltjeként jó kapcsolatot ápolt a város legtöbb kézművesével, akik mind hozzá vitték portékájukat eladásra és terjesztésre. Ma már mintegy közvetítőként működik a család, összekapcsolva hét nagyváros és számos kis település forgalmát.
Én a szüleim egyetlen leányaként nem nagyon vethettem bele magam az otthoni munkába, lévén azt apám fivéreimnek szánta, és nem is vagyok egy otthonülő típus. Elhatároztam, hogy követem a dédi fogadalmát, és elindulok új kapcsolatokat találni. Így kerültem el ide is. Szeretném feltérképezni a városukban található üzleti erőforrásokat és lehetőségeket.
*A rövid ismertető után belekortyol az italba, és örömmel tapasztalja, hogy valóban alkoholmenteset sikerült megkaparintania.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-22 21:03:23
Üzenet elküldve: 2013-04-22 21:03:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Tekintete megvillan az elf férfi sóhajára, letagadhatatlan a benne rejlő lázadni vágyás és elégedetlenség, amivel a parancshoz viszonyul, de szerencséjére fennhangon ezt nem teszi szóvá. A matróna így lenyeli a büntetés ösztönét, némán emlékezteti magát, hogy idefent másképp működnek a dolgok, mivel csak fizet a férfi szolgálataiért, nincs joga, hogy fizikai fenyítést alkalmazzon. Azok voltak a szép idők, amíg ilyenekkel nem kellett foglalkoznia... Újra csak megérzi a családfői terhet a vállain, hogy még a saját elveit is szinte szembe kell köpnie, hogy a végső célt ne veszélyeztesse.*
-Elnézését kérem a kellemetlenségért, a kísérője bizonyára hamarosan újra csatlakozik Önökhöz.
*Ezúttal Eleonorhoz beszél, és bár szavai illemtudóak, mégis valahogy érezni a hangsúlyából, hogy nem veszi teljesen komolyan a saját szavait, hiszen nem úgy tűnt, hogy a nőnek nagyon ellenére volna az illetlen közelség. Lehet, hogy valami sötét kis titokra tapintott éppen? Lám lám, a telhetetlenség még a felszíniek körében is fel tudja ütni a fejét? Magában kellemesen mosolyog ezen, lám a képmutató emberek, akik hangosan ítélkeznek, ha a mélység gyermekei több szeretőt is tartanak, de közben lehet, hogy semmivel sem jobbak.
Miután ezt a kis problémát látszólag elrendezte, öccse felé veszi útját, aki egy tündérhölggyel társalog éppen. Nem árthat, ha kicsit körmére néz a hímnek, ki tudja, nem kezdett-e máris flörtölni, amíg ő távol volt.*
-Kereskedők küldöttje? Ez igazán érdekesen hangzik. Meséljen kérem a családjáról, mármint az üzletükről, ha szabad. Sosem árt, ha jó kapcsolatot ápolunk.
*Egy kereskedőcsalád, hmm... Nem lenne rossz dolog barátibb viszonyba keveredni velük, úgyis kell találnia valami módot, hogy állandó bevételt teremtsen a családnak, mert az örökségből nem élhetnek örökké, egy idő után elfogy. Érdemes diszkréten puhatolózni.*
-Kérem, ne fáradjon, elvileg van körbejáró pincérünk, aki majd hoz.
*Mire végigmondja a tündérke már el is ment italért, pontosan oda, ahova most Den is készül.*
-Valami alkoholmenteset. Nem engedhetem meg magamnak, hogy az ital megüssön.
*Egy kézmozdulattal ereszti a hímet útjára, ha annyira rohanhatnékja van, hát menjen, addig ő legalább elkaphatja Zetriatot, aki most egy elf hölgyeménnyel társalog.*
-Ha megbocsájt, egy pillanatra elrabolnám az urat.
*Kedves mosoly Wyssa irányába, majd Zetnek mutatja, hogy lépjenek ki az előtérbe, ott nyugodtabb, mintha itt, a bálozók között próbálnának komolyan szót váltani.*
-Íme egy kis illemtan óra: tudja, mit jelent, ha egy férfi elkísér egy hölgyet a bálra? Vagy a szolgája, vagy a rokona, vagy pedig a jegyese, férje. Tekintve, hogy az úr milyen ajándékkal kedveskedett, kizárom, hogy szolgáló legyen, nincs akkora hasonlóság, hogy rokoni kapcsolat legyen, szóval minden bizonnyal legalább udvarlója a hölgynek. Én kezeskedtem azért, hogy ön mellett a két nő jó helyen lesz, ehhez képest mikor visszatérek, azt látom, hogy szinte csak egymásra nem másznak. Számomra fontos a jó szomszédi kapcsolat, amit az úrral ma este pecsételtünk meg, így nem tűröm, hogy ebbe belerondítson. Most megússza egy figyelmeztetéssel, de ha még egyszer ilyen történik, fontolóra kell vennem az elbocsájtását. Remélem, megértettük egymást.
*Hangja halk, nem fog ordibálni, de még így is kiérződik a feszültség. A lelkét kiteszi a látszatért és a jó benyomásért, nem lenne jó, ha egy ilyen apróságon csúszna meg minden. Közben a szeme sarkából látja nagybátyját kivágtatni a kapuhoz, nyilván új vendég érkezett, aminek csak örülni lehet. Egy kis bevételi forrásként ez a bál is megteszi.
Zetriatot útjára engedi, hogy folytassa a munkáját, remélhetőleg, most már több körültekintéssel. Amíg arra vár, hogy öccse és a tündérhölgy visszatérjenek, már ha vissza fognak, egy eddig még ismeretlen női alak tűnik fel, mintha éppen kifelé haladna. Könnyed mosollyal lép közelebb Roxanához.*
-Szép estét, eddig még nem volt szerencsénk egymáshoz. Köszöntöm nálunk, örülök, hogy megtisztel minket a jelenlétével. A nevem Xselyahra Dwirinthalen.
*Már számolni sem tudja, hányadszorra mutatkozik be, de ez a társasági élet velejárója.*
*Tekintete megvillan az elf férfi sóhajára, letagadhatatlan a benne rejlő lázadni vágyás és elégedetlenség, amivel a parancshoz viszonyul, de szerencséjére fennhangon ezt nem teszi szóvá. A matróna így lenyeli a büntetés ösztönét, némán emlékezteti magát, hogy idefent másképp működnek a dolgok, mivel csak fizet a férfi szolgálataiért, nincs joga, hogy fizikai fenyítést alkalmazzon. Azok voltak a szép idők, amíg ilyenekkel nem kellett foglalkoznia... Újra csak megérzi a családfői terhet a vállain, hogy még a saját elveit is szinte szembe kell köpnie, hogy a végső célt ne veszélyeztesse.*
-Elnézését kérem a kellemetlenségért, a kísérője bizonyára hamarosan újra csatlakozik Önökhöz.
*Ezúttal Eleonorhoz beszél, és bár szavai illemtudóak, mégis valahogy érezni a hangsúlyából, hogy nem veszi teljesen komolyan a saját szavait, hiszen nem úgy tűnt, hogy a nőnek nagyon ellenére volna az illetlen közelség. Lehet, hogy valami sötét kis titokra tapintott éppen? Lám lám, a telhetetlenség még a felszíniek körében is fel tudja ütni a fejét? Magában kellemesen mosolyog ezen, lám a képmutató emberek, akik hangosan ítélkeznek, ha a mélység gyermekei több szeretőt is tartanak, de közben lehet, hogy semmivel sem jobbak.
Miután ezt a kis problémát látszólag elrendezte, öccse felé veszi útját, aki egy tündérhölggyel társalog éppen. Nem árthat, ha kicsit körmére néz a hímnek, ki tudja, nem kezdett-e máris flörtölni, amíg ő távol volt.*
-Kereskedők küldöttje? Ez igazán érdekesen hangzik. Meséljen kérem a családjáról, mármint az üzletükről, ha szabad. Sosem árt, ha jó kapcsolatot ápolunk.
*Egy kereskedőcsalád, hmm... Nem lenne rossz dolog barátibb viszonyba keveredni velük, úgyis kell találnia valami módot, hogy állandó bevételt teremtsen a családnak, mert az örökségből nem élhetnek örökké, egy idő után elfogy. Érdemes diszkréten puhatolózni.*
-Kérem, ne fáradjon, elvileg van körbejáró pincérünk, aki majd hoz.
*Mire végigmondja a tündérke már el is ment italért, pontosan oda, ahova most Den is készül.*
-Valami alkoholmenteset. Nem engedhetem meg magamnak, hogy az ital megüssön.
*Egy kézmozdulattal ereszti a hímet útjára, ha annyira rohanhatnékja van, hát menjen, addig ő legalább elkaphatja Zetriatot, aki most egy elf hölgyeménnyel társalog.*
-Ha megbocsájt, egy pillanatra elrabolnám az urat.
*Kedves mosoly Wyssa irányába, majd Zetnek mutatja, hogy lépjenek ki az előtérbe, ott nyugodtabb, mintha itt, a bálozók között próbálnának komolyan szót váltani.*
-Íme egy kis illemtan óra: tudja, mit jelent, ha egy férfi elkísér egy hölgyet a bálra? Vagy a szolgája, vagy a rokona, vagy pedig a jegyese, férje. Tekintve, hogy az úr milyen ajándékkal kedveskedett, kizárom, hogy szolgáló legyen, nincs akkora hasonlóság, hogy rokoni kapcsolat legyen, szóval minden bizonnyal legalább udvarlója a hölgynek. Én kezeskedtem azért, hogy ön mellett a két nő jó helyen lesz, ehhez képest mikor visszatérek, azt látom, hogy szinte csak egymásra nem másznak. Számomra fontos a jó szomszédi kapcsolat, amit az úrral ma este pecsételtünk meg, így nem tűröm, hogy ebbe belerondítson. Most megússza egy figyelmeztetéssel, de ha még egyszer ilyen történik, fontolóra kell vennem az elbocsájtását. Remélem, megértettük egymást.
*Hangja halk, nem fog ordibálni, de még így is kiérződik a feszültség. A lelkét kiteszi a látszatért és a jó benyomásért, nem lenne jó, ha egy ilyen apróságon csúszna meg minden. Közben a szeme sarkából látja nagybátyját kivágtatni a kapuhoz, nyilván új vendég érkezett, aminek csak örülni lehet. Egy kis bevételi forrásként ez a bál is megteszi.
Zetriatot útjára engedi, hogy folytassa a munkáját, remélhetőleg, most már több körültekintéssel. Amíg arra vár, hogy öccse és a tündérhölgy visszatérjenek, már ha vissza fognak, egy eddig még ismeretlen női alak tűnik fel, mintha éppen kifelé haladna. Könnyed mosollyal lép közelebb Roxanához.*
-Szép estét, eddig még nem volt szerencsénk egymáshoz. Köszöntöm nálunk, örülök, hogy megtisztel minket a jelenlétével. A nevem Xselyahra Dwirinthalen.
*Már számolni sem tudja, hányadszorra mutatkozik be, de ez a társasági élet velejárója.*
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-22 19:39:54
Üzenet elküldve: 2013-04-22 19:39:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
*A hegyesfülű ajkai bezáródnak vallomása befejeztével, egyelőre ennyit szeretett volna elmondani a szeretett nőnek. Idegesség, vagy ingerültség nyomai kivülről nem fedezhetőek fel. Egyedül, a külvilág elől elzárt nyelve árulkodhatna érzéseiről. Hisz hangképző szerve ütemsen csapódik fogaihoz. Ez nem idegességgét, annál inkább izgalmát jelzi. Fejében felkészült az összes eshetőségre, lelki szemei előtt lejátszódott az összes jelenet. Eleonor közelsége jól esik neki, de most mégsem ugyanolyan, mint azon az estén, mikor csak ketten volt, és csak a másikra koncentráltak. És ekkor váratlanul visszatér Xselyahra, ki Zetriatot utasítja munkája folytatására, nem mellesleg még beszélnie is akar a férfival. Ez mind nem is lenne gond, ha nem épp most lépett volna közbe mikor már kezdtek alakulni a dolgok, és az is lehet, hogy Zet most tudott utoljára beszélni a nemes hölggyel. Nincs mit tenni, muszáj engedelmeskednie munkaadójának, de egy halk sóhajtással jelzi, nem a legjobbkor lépett közbe a mélységi. Nem biztos, hogy ez volt a legjobb dolog amit most tehetett, de még az sem biztos, hogy Sely meghallotta. A tálcát egy egyszerű és gyors mozdulattal felkapja, de egyelőre nem követi a hófehér ruhába burkolózó nemest, hanem egy pár mondat erejéig közelebb hajol Eleonorhoz, és a fülébe súg.*
-A bál után szeretnék veled beszélni, mondjuk a kertetekben. Remélem ott leszel!
*Szavai nem parancsolóak, kedvesek, és reménykedőek. Még megsimogatja Emma buksiját, és átnyújt mindjettejüknek egy-egy poharat, majd követi úrnőjét. Kicsit olyan, mintha az engedelmes kis kutya követné gazdája parancsait. Szégyen, hogy egy az elfek nemes, és büszke népéből idájig sülyedt. Ha az ősapák látnák mi történt a régi időkben virágzó elfek társadalmával, biztosan elbujdosnának szégyenükbe. Zet gondolatai is valami ilyesmi körül forognak, mikor egy finom hang üti meg érzékeny fülét. Egy vörös tincsekkel rendelkező tünemény köszöntötte pincérünket.*
-A Földanya figyelje lépteid!
*Karját keresztbe lökve mellkasán meghajol a népebeli hölgy előtt, mint ahogy szokás volt még egykor. Legszívesebben anyanyelvükön köszöntené testvérét, de nem tudja, hogy illendő lenne egy ilyesfajta rendezvényen. ~Számomra nem a legkellemesebb, de elviselhető. Jobban érezném magam egy fa lombjai közt.~
-Sajnálom, most nincs időm leállni társalogni, de ha tudnál várni egy keveset, még meg is ismerkedhetnénk. Mindig örülök, ha megismerhetek egy hozzám hasonlót.
*Ha a nő megvárja visszatér miután Xselyahra elengedi, de most vár, mikor hívja magához.*
*A hegyesfülű ajkai bezáródnak vallomása befejeztével, egyelőre ennyit szeretett volna elmondani a szeretett nőnek. Idegesség, vagy ingerültség nyomai kivülről nem fedezhetőek fel. Egyedül, a külvilág elől elzárt nyelve árulkodhatna érzéseiről. Hisz hangképző szerve ütemsen csapódik fogaihoz. Ez nem idegességgét, annál inkább izgalmát jelzi. Fejében felkészült az összes eshetőségre, lelki szemei előtt lejátszódott az összes jelenet. Eleonor közelsége jól esik neki, de most mégsem ugyanolyan, mint azon az estén, mikor csak ketten volt, és csak a másikra koncentráltak. És ekkor váratlanul visszatér Xselyahra, ki Zetriatot utasítja munkája folytatására, nem mellesleg még beszélnie is akar a férfival. Ez mind nem is lenne gond, ha nem épp most lépett volna közbe mikor már kezdtek alakulni a dolgok, és az is lehet, hogy Zet most tudott utoljára beszélni a nemes hölggyel. Nincs mit tenni, muszáj engedelmeskednie munkaadójának, de egy halk sóhajtással jelzi, nem a legjobbkor lépett közbe a mélységi. Nem biztos, hogy ez volt a legjobb dolog amit most tehetett, de még az sem biztos, hogy Sely meghallotta. A tálcát egy egyszerű és gyors mozdulattal felkapja, de egyelőre nem követi a hófehér ruhába burkolózó nemest, hanem egy pár mondat erejéig közelebb hajol Eleonorhoz, és a fülébe súg.*
-A bál után szeretnék veled beszélni, mondjuk a kertetekben. Remélem ott leszel!
*Szavai nem parancsolóak, kedvesek, és reménykedőek. Még megsimogatja Emma buksiját, és átnyújt mindjettejüknek egy-egy poharat, majd követi úrnőjét. Kicsit olyan, mintha az engedelmes kis kutya követné gazdája parancsait. Szégyen, hogy egy az elfek nemes, és büszke népéből idájig sülyedt. Ha az ősapák látnák mi történt a régi időkben virágzó elfek társadalmával, biztosan elbujdosnának szégyenükbe. Zet gondolatai is valami ilyesmi körül forognak, mikor egy finom hang üti meg érzékeny fülét. Egy vörös tincsekkel rendelkező tünemény köszöntötte pincérünket.*
-A Földanya figyelje lépteid!
*Karját keresztbe lökve mellkasán meghajol a népebeli hölgy előtt, mint ahogy szokás volt még egykor. Legszívesebben anyanyelvükön köszöntené testvérét, de nem tudja, hogy illendő lenne egy ilyesfajta rendezvényen. ~Számomra nem a legkellemesebb, de elviselhető. Jobban érezném magam egy fa lombjai közt.~
-Sajnálom, most nincs időm leállni társalogni, de ha tudnál várni egy keveset, még meg is ismerkedhetnénk. Mindig örülök, ha megismerhetek egy hozzám hasonlót.
*Ha a nő megvárja visszatér miután Xselyahra elengedi, de most vár, mikor hívja magához.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-20 09:44:33
Üzenet elküldve: 2013-04-20 09:44:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*A bálterem hangulata kellemes... az emberek szórakoznak... a félhomály... a halk muzsika szó, s Aravea megigéző alakja s hangja, ruhakölteményének légiessége mégis kimértsége, teljesen bearanyozza az estét Lazzur számára is.*
-Igyekszem észben tartani Hölgyem, s nem kívánom más néven szólítani.
*Mondja alázattal Lazzur.
Nem büszkeséggel de egyfajta elégedettségi érzéssel vagy kellemes tudattal áll a felszíni elfek egyik kivételesen gyönyörű, s szépségéhez mégis felnőtt képviselője mellett Lazzur. Ám Aravae Lazzur szemében valami földöntúli... vagy örök szépség... kicsit elhaloványul a csatatér vérgőzös réme a nemesi világ csillagfénye mellett.
Ám a szóváltás s a beszélgetés folyik és váratlan kapcsolatot fedeznek föl mind a ketten. A nagybácsi révén... bizonyos Darthoridan Mithraniel révén Lazzurról már Aravae háza s maga a becses Hölgy is hallott. Lazzur ezt egy finom főlehajtással és mosollyal keretezett hümmentéssel veszi tudomásul.*
-Igen... az emlékeim már a Kénvidéki csata óta nem a régiek. De így már emlékszem a nevére Hölgyem... khm Aravae.
*Azzal a Hölgy kívánságára ugyanabból a karakteres vörös bajnokból önt Lazzur, melyből Ő fogyasztott egy pár perce egy pár kortyot. Óvatosan s Hölgynek mérten önt Lazzur, elvégre nem mérheti úgy az italt mintha egy komájával inna... nem... nem bizony nem.
S egy laza mozdulattal az utolsó csöppet is a kehelybe juttatja, majd átnyújtja Aravaenak az italt s saját kupáját kezébe fogva a Hölgy irányába emeli azt és így szól:*
-Aravae, Önre és a szerencsés találkozásra.
*Azzal a koccintottak s az első kortyot lenyelték Lazzur így folytatja:*
-Khmm Aravae szerénységre int a tudat, hogy hallott rólam. Meglep, hogy a nagybátyja vagy bárki más eljuttatta Önökhöz a híremet. A Felföldeken csak azt tettem amit... nos tennem kellett. *Majd rövid ideig hallgat és végignéz a Aravaen. Nem feltétlen mint nőn, hanem mint kardforgatón. Mert első tekintetre inkább a 'vadászat istennője' bókot kívánta feldobni Lazzur egy adott alkalommal, de ez így tárgytalan. A Hölgy karjai s karbantartott idomai azonban arra utalnak, maga is műveli a kardok művészetét.*
-Esetleg Aravae Ön is műveli a családja ősi hagyományát? A kardforgatás szabad művészetét?
*Majd némi csend beállta után s a mélykék szemek ismételt szugerálása után nem képes úrrá lenni magán és így szól:*
-Továbbra is nehezen bírom elhinni a szerencsés találkozást. S sajnálni tudom, hogy senkitől nem hallottam a hosszú útjaim folyamán, hogy Aravae Mithraniel házának milyen szép gyönyörűsége...
*Mondja Lazzur kicsit bókolós... udvarlós oldalát előhúzva.
Már pedig hallott nőkről sok mindent... bárónőkről... hercegnőkről... dámákról és a többi. De egy sem mérhető Aravae szépségével, s mindegyik kifakul az örök szépség mellett.*
*A bálterem hangulata kellemes... az emberek szórakoznak... a félhomály... a halk muzsika szó, s Aravea megigéző alakja s hangja, ruhakölteményének légiessége mégis kimértsége, teljesen bearanyozza az estét Lazzur számára is.*
-Igyekszem észben tartani Hölgyem, s nem kívánom más néven szólítani.
*Mondja alázattal Lazzur.
Nem büszkeséggel de egyfajta elégedettségi érzéssel vagy kellemes tudattal áll a felszíni elfek egyik kivételesen gyönyörű, s szépségéhez mégis felnőtt képviselője mellett Lazzur. Ám Aravae Lazzur szemében valami földöntúli... vagy örök szépség... kicsit elhaloványul a csatatér vérgőzös réme a nemesi világ csillagfénye mellett.
Ám a szóváltás s a beszélgetés folyik és váratlan kapcsolatot fedeznek föl mind a ketten. A nagybácsi révén... bizonyos Darthoridan Mithraniel révén Lazzurról már Aravae háza s maga a becses Hölgy is hallott. Lazzur ezt egy finom főlehajtással és mosollyal keretezett hümmentéssel veszi tudomásul.*
-Igen... az emlékeim már a Kénvidéki csata óta nem a régiek. De így már emlékszem a nevére Hölgyem... khm Aravae.
*Azzal a Hölgy kívánságára ugyanabból a karakteres vörös bajnokból önt Lazzur, melyből Ő fogyasztott egy pár perce egy pár kortyot. Óvatosan s Hölgynek mérten önt Lazzur, elvégre nem mérheti úgy az italt mintha egy komájával inna... nem... nem bizony nem.
S egy laza mozdulattal az utolsó csöppet is a kehelybe juttatja, majd átnyújtja Aravaenak az italt s saját kupáját kezébe fogva a Hölgy irányába emeli azt és így szól:*
-Aravae, Önre és a szerencsés találkozásra.
*Azzal a koccintottak s az első kortyot lenyelték Lazzur így folytatja:*
-Khmm Aravae szerénységre int a tudat, hogy hallott rólam. Meglep, hogy a nagybátyja vagy bárki más eljuttatta Önökhöz a híremet. A Felföldeken csak azt tettem amit... nos tennem kellett. *Majd rövid ideig hallgat és végignéz a Aravaen. Nem feltétlen mint nőn, hanem mint kardforgatón. Mert első tekintetre inkább a 'vadászat istennője' bókot kívánta feldobni Lazzur egy adott alkalommal, de ez így tárgytalan. A Hölgy karjai s karbantartott idomai azonban arra utalnak, maga is műveli a kardok művészetét.*
-Esetleg Aravae Ön is műveli a családja ősi hagyományát? A kardforgatás szabad művészetét?
*Majd némi csend beállta után s a mélykék szemek ismételt szugerálása után nem képes úrrá lenni magán és így szól:*
-Továbbra is nehezen bírom elhinni a szerencsés találkozást. S sajnálni tudom, hogy senkitől nem hallottam a hosszú útjaim folyamán, hogy Aravae Mithraniel házának milyen szép gyönyörűsége...
*Mondja Lazzur kicsit bókolós... udvarlós oldalát előhúzva.
Már pedig hallott nőkről sok mindent... bárónőkről... hercegnőkről... dámákról és a többi. De egy sem mérhető Aravae szépségével, s mindegyik kifakul az örök szépség mellett.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-19 22:21:55
Üzenet elküldve: 2013-04-19 22:21:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Dwirinthalen-bál //
- Lazzur... *Puhatolózik elő a hölgy rózsálló ajkai mögül, ahogy finoman ízlelgeti az éjbőrű kellemesen csengő nevét. Valahogyan ismerősnek bizonyul a nő számára, de egyelőre nem tudja behatárolni, honnét is hallhatta...*
- Ön se féljék, Lazzur, engem Aravaénak nevezni. Szíves örömest venném, ha megtisztelne ezzel *Ejti meg e pár szót még, minek elébe besétálnának a Kúriába, majdan pedig a bálterembe.
Minden esetre szavai nagy lépésnek bizonyulnak a nemesség köreiben, már-már oly közvetlenek, mintha csak azt kérte volna, tegezzék egymást nyugodalommal... Persze ilyesfajta szégyenletes dolgot sosem óhajtana, főként nem egy lovagtól, mivel hogy neki még mindig meggyőződése, hogy az úriember nem egyéb.
Nincs is oka bármiféle különb feltételezésre, hiszen a legapróbb mozdulatok, a szívélyes magatartás, a virágnyelv, melyet talentummal forgat ajkain... Megkérdőjelezhetetlen precizitásra és bizonyítékra utalnak. Nem mintha bármit is változna Aravae véleménye Lazzurról, ha világossá válna lélektükrei előtt az igazság.
Nem olyan nemes hölgy ő, aki csak a külsőségeknek, a rangnak él. Tán emberi vére, mi ilyféle személyiségjegyekkel látta el, tán csak a környezet, hol nevelkedett, nem tudni. Csupán az bizonyos, hogy nem él előítéletekkel, s ezt bizonyítván tart most egy kellemes csevejbe, oldalán egy éjelffel, kiket a felszínen mindenütt átkokkal és borzalmakkal társítanak.
Pedig az idősödő férfi elegáns magatartása, kellemes fizikuma és szelíd mosolya távol áll az általa elképzelt vérszomjas ragadozókról... Ilyesmiről nem szólt a fáma...
Közben lépdelnek befelé, s a nemes úr balját kínálja a hölgynek, ki minden további nélkül fogadja el eme kedveskedő gesztust. Egyúttal lehetősége nyílik arra is, hogy megszemlélje az alkar illetve felkarvédőt Lazzuron. Cifra, gyönyörű motívumok kusza vonalai, amint egy egészet, páratlant alkotnak. S ismételten nosztalgia fogja el a Mithraniel ház ifjú tagját, melynek okát továbbra sem tudja felidézni gondolatai közt. Nem is foglalkozik vele többet egyelőre, mélykék íriszeit szabadjára engedve csodálja meg a behatárolhatatlan, egyedi stílusban épült kúriát. Elképesztő, mégis megborzongtató, elvégre odahaza letisztult, világos falakkal néz szembe mindenütt, ám a Dwirinthalenek háza egészen másképp fest. Elkél majd egy kis idő, míg az ő tekintetének is elfogadott lesz ez a környezet.
Mindeközben felhangzik a Matróna neve, Xselyahra Dwirinthalen... Különös névvel áldották meg, mint az éjbőrűek legtöbbjét, mégis úgy vélekedik Aravae, hogy egy vezetőhöz illendő. Van benne valami erőt sugárzó, mégis nőies. Ám itt sem firtatja tovább gondolatai közt a felmerülő érdekességeket, inkább figyel újdonsült partnerére, kinek személye nem is engedi, hogy hosszútávon más egyébre koncentráljon.
Arról nem is ejtvén szót, hogy míg a fogadás helyszínére nem érnek, a lassú, kimért léptekben, a láncok fémes zajában úgy érzi, mintha minden más hirtelen elhalkult volna köröttük. Mintha csak megállt volna számukra az idő, hogy mint egy uralkodópár, végigvonulhassanak a vendégek armadáján.
Persze mindez alatt nem hagyja szó nélkül a férfi, melynek igazán örül, ám a különös összefüggésre egy pillanatra elkerekednek szemei, mintegy elvesztve eddig mereven tartott álarcát. Ilyenről azonban szó sincs, eddig sem színlelt semmifélét, csak épp hirtelenjében túl nagy meglepetés és felismerés érte Lazzur közlésének nyomán.*
- Hát innét oly ismerős maga, Lazzur... *Sóhajt fel könnyeden, ámde nőiesen, mint akinek végre megkönnyebbült a szíve a nagy terhektől. S hát hasonlót valóban érezhetett, mert állandó jelleggel ott lappangott benne az a különös tudat, hogy ez a név nem egy akármilyen légből kapott jelző.*
- Feltételezem, a nagybátyámra emlékezhet, Darthoridan Mithranielre. Sokat mesélt róla édesapám s lenyűgöző íjásztudásáról, sajnálatos módon azonban nem volt még alkalmam ővéle találkozni. De a történetek közt, egy nem is oly régi háborúban az Ön becses neve is felmerült, mint egy kivételes tagja az éjbőrűeknek. Igazán nagy örömömre szolgál, hogy megismerhetem végre, Lazzur... *Duruzsolja finom, bársonyos hangján, megejtve mondandója mellé egy szívélyesebb mosolyt is, mint amelyet odakint mutatott az uraság felé.
Közben az italokhoz érnek, s a döntés ideje is elérkezett. Hatalmas a választék, ahogy az várható is volt, ám a hölgy nem kívánkozik túl nagy különlegességekkel próbálkozni, s mint a vendégek többsége, ő is a bor mellett határoz.*
- Vörösbort, ha kérhetem... *Ejti ki visszafogottan a kérést, hogy még véletlen se mutatkozzék követelőzőnek, inkább illedelmesnek és udvariasnak.
S az előbbi téma fonalát követvén ismét szóra nyitja bájos ajkait, hogy ne temetkezzenek a csöndesség fagyos homályába.*
- Meg kell, valljam őszintén, azért nem sejtettem, hogy éppen itt fogok találkozni Önnel. Kérem, ne is vegye sértésnek szavaim, csupán meglep a tény, elvégre Ser Lazzur Dwirinthalenről messze földön emlékeznek kitűnő harcmodoráról. Édesapám olykor emlegette kardforgatásban tett jeleskedését, mely kiváltképpen esedékes minálunk. A Mithraniel ház egyéb ágaival szemben odahaza nem az íj a legfőbb harcos társ, hanem a kard... Gyönyörűek... *Teszi hozzá, kedves szavakkal emlékezve meg a finoman megmunkált, cirádákkal díszített, ellenálló anyagból mívelt eszközökre, melyek ugyan halálosak, mégis nagy hagyományuk van őnáluk. Olyannyira, hogy még ő is rendelkezik tapasztalatokkal a megszelídítésükben, de ezt természetest nem kívánkozza a lovag úr orra alá dörgölni.
S amennyiben Lazzur már kitöltötte néki az italt, kecses kacsójával ujjai közé fogja a boros pohár vékonyka szárát, hogy majdan ha az uraság is csatlakozni kíván, együtt élvezhesse vele a kellemes nedűt.*
- Lazzur... *Puhatolózik elő a hölgy rózsálló ajkai mögül, ahogy finoman ízlelgeti az éjbőrű kellemesen csengő nevét. Valahogyan ismerősnek bizonyul a nő számára, de egyelőre nem tudja behatárolni, honnét is hallhatta...*
- Ön se féljék, Lazzur, engem Aravaénak nevezni. Szíves örömest venném, ha megtisztelne ezzel *Ejti meg e pár szót még, minek elébe besétálnának a Kúriába, majdan pedig a bálterembe.
Minden esetre szavai nagy lépésnek bizonyulnak a nemesség köreiben, már-már oly közvetlenek, mintha csak azt kérte volna, tegezzék egymást nyugodalommal... Persze ilyesfajta szégyenletes dolgot sosem óhajtana, főként nem egy lovagtól, mivel hogy neki még mindig meggyőződése, hogy az úriember nem egyéb.
Nincs is oka bármiféle különb feltételezésre, hiszen a legapróbb mozdulatok, a szívélyes magatartás, a virágnyelv, melyet talentummal forgat ajkain... Megkérdőjelezhetetlen precizitásra és bizonyítékra utalnak. Nem mintha bármit is változna Aravae véleménye Lazzurról, ha világossá válna lélektükrei előtt az igazság.
Nem olyan nemes hölgy ő, aki csak a külsőségeknek, a rangnak él. Tán emberi vére, mi ilyféle személyiségjegyekkel látta el, tán csak a környezet, hol nevelkedett, nem tudni. Csupán az bizonyos, hogy nem él előítéletekkel, s ezt bizonyítván tart most egy kellemes csevejbe, oldalán egy éjelffel, kiket a felszínen mindenütt átkokkal és borzalmakkal társítanak.
Pedig az idősödő férfi elegáns magatartása, kellemes fizikuma és szelíd mosolya távol áll az általa elképzelt vérszomjas ragadozókról... Ilyesmiről nem szólt a fáma...
Közben lépdelnek befelé, s a nemes úr balját kínálja a hölgynek, ki minden további nélkül fogadja el eme kedveskedő gesztust. Egyúttal lehetősége nyílik arra is, hogy megszemlélje az alkar illetve felkarvédőt Lazzuron. Cifra, gyönyörű motívumok kusza vonalai, amint egy egészet, páratlant alkotnak. S ismételten nosztalgia fogja el a Mithraniel ház ifjú tagját, melynek okát továbbra sem tudja felidézni gondolatai közt. Nem is foglalkozik vele többet egyelőre, mélykék íriszeit szabadjára engedve csodálja meg a behatárolhatatlan, egyedi stílusban épült kúriát. Elképesztő, mégis megborzongtató, elvégre odahaza letisztult, világos falakkal néz szembe mindenütt, ám a Dwirinthalenek háza egészen másképp fest. Elkél majd egy kis idő, míg az ő tekintetének is elfogadott lesz ez a környezet.
Mindeközben felhangzik a Matróna neve, Xselyahra Dwirinthalen... Különös névvel áldották meg, mint az éjbőrűek legtöbbjét, mégis úgy vélekedik Aravae, hogy egy vezetőhöz illendő. Van benne valami erőt sugárzó, mégis nőies. Ám itt sem firtatja tovább gondolatai közt a felmerülő érdekességeket, inkább figyel újdonsült partnerére, kinek személye nem is engedi, hogy hosszútávon más egyébre koncentráljon.
Arról nem is ejtvén szót, hogy míg a fogadás helyszínére nem érnek, a lassú, kimért léptekben, a láncok fémes zajában úgy érzi, mintha minden más hirtelen elhalkult volna köröttük. Mintha csak megállt volna számukra az idő, hogy mint egy uralkodópár, végigvonulhassanak a vendégek armadáján.
Persze mindez alatt nem hagyja szó nélkül a férfi, melynek igazán örül, ám a különös összefüggésre egy pillanatra elkerekednek szemei, mintegy elvesztve eddig mereven tartott álarcát. Ilyenről azonban szó sincs, eddig sem színlelt semmifélét, csak épp hirtelenjében túl nagy meglepetés és felismerés érte Lazzur közlésének nyomán.*
- Hát innét oly ismerős maga, Lazzur... *Sóhajt fel könnyeden, ámde nőiesen, mint akinek végre megkönnyebbült a szíve a nagy terhektől. S hát hasonlót valóban érezhetett, mert állandó jelleggel ott lappangott benne az a különös tudat, hogy ez a név nem egy akármilyen légből kapott jelző.*
- Feltételezem, a nagybátyámra emlékezhet, Darthoridan Mithranielre. Sokat mesélt róla édesapám s lenyűgöző íjásztudásáról, sajnálatos módon azonban nem volt még alkalmam ővéle találkozni. De a történetek közt, egy nem is oly régi háborúban az Ön becses neve is felmerült, mint egy kivételes tagja az éjbőrűeknek. Igazán nagy örömömre szolgál, hogy megismerhetem végre, Lazzur... *Duruzsolja finom, bársonyos hangján, megejtve mondandója mellé egy szívélyesebb mosolyt is, mint amelyet odakint mutatott az uraság felé.
Közben az italokhoz érnek, s a döntés ideje is elérkezett. Hatalmas a választék, ahogy az várható is volt, ám a hölgy nem kívánkozik túl nagy különlegességekkel próbálkozni, s mint a vendégek többsége, ő is a bor mellett határoz.*
- Vörösbort, ha kérhetem... *Ejti ki visszafogottan a kérést, hogy még véletlen se mutatkozzék követelőzőnek, inkább illedelmesnek és udvariasnak.
S az előbbi téma fonalát követvén ismét szóra nyitja bájos ajkait, hogy ne temetkezzenek a csöndesség fagyos homályába.*
- Meg kell, valljam őszintén, azért nem sejtettem, hogy éppen itt fogok találkozni Önnel. Kérem, ne is vegye sértésnek szavaim, csupán meglep a tény, elvégre Ser Lazzur Dwirinthalenről messze földön emlékeznek kitűnő harcmodoráról. Édesapám olykor emlegette kardforgatásban tett jeleskedését, mely kiváltképpen esedékes minálunk. A Mithraniel ház egyéb ágaival szemben odahaza nem az íj a legfőbb harcos társ, hanem a kard... Gyönyörűek... *Teszi hozzá, kedves szavakkal emlékezve meg a finoman megmunkált, cirádákkal díszített, ellenálló anyagból mívelt eszközökre, melyek ugyan halálosak, mégis nagy hagyományuk van őnáluk. Olyannyira, hogy még ő is rendelkezik tapasztalatokkal a megszelídítésükben, de ezt természetest nem kívánkozza a lovag úr orra alá dörgölni.
S amennyiben Lazzur már kitöltötte néki az italt, kecses kacsójával ujjai közé fogja a boros pohár vékonyka szárát, hogy majdan ha az uraság is csatlakozni kíván, együtt élvezhesse vele a kellemes nedűt.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-17 21:25:53
Üzenet elküldve: 2013-04-17 21:25:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Ahogy a dobberman szuka elhallgat... ahogy a zenebona a háttérben aláfagy... ahogy megszűnnek a sötételf elméjében a gondolatok rövid szálai... csak a Hölgyre koncentrál még pár pillanatig, s az üdvözlés formalitására térnek rá.
Aravea jól látta meg, hogy a vén Lazzur kin a kor vasfoga nehezen de fog ha nem is lovag... de a lovagok kultúráját átvette s komolyan műveli is azt. Még ha az gyakran nem is vehető észre.
Ám fémmellvértje, vascsizmája és karmokba végződő kesztyűje arra utalnak, hogy lovag, sajnos meg kell bizonyosodni, hogy nem... nem az. S csak 'Ser' jelzője is, vigasz a háborús szolgálataiért cserébe. Mikor feltekint látja, hogy Aravea felkínálta számára puha s makulátlan kezét. Lazzur tisztában van vele mit jelent ez... ám próbál vigyázatos lenni. Fémbe vert keze... s borostás arca nem oly dolog, melyet e női kéz csakúgy tolerál.
Óvatosan jobb markát a hölgy keze alá helyezi, ha a másik fél kívánja akár bele is temetheti a marokba, mely hasított bőrrel van fedve. Amíg az öklöt s a felkart zord fém fed.
Ajkát nem érinti a nő bőréhez hozzá. Nem illik az etikett szerint. Lévén vélhetően rangban... a másik alatt áll. No meg fehéres borostája is elég szúrós ehhez.
S kisvártatva kiegyenesedik és tisztelettel, ám mégis valami fura átszellemültséggel így felel a hölgynek:*
-Tiszteletem az Öné Hölgyem. Az én nevem Ser Lazzur Dwirinthalen... a Család Védelmezője, a Kard Rendjében.*Azzal megköszörüli a torkát és kicsit igazít a csuklóvédőjén.* Harcos Hölgyem. Kérem csak szólítson Lazzurnak.
*Lazzur nagyon rég nem lett ilyen szinten... meglepve? Megigézve? Esetleg feldúlva a szó legpozitívabb értelmében?
Aravae puszta lénye... nőies, visszafogott s mégis vonzó megjelenése senkiéhez sem fogható, akivel eddig találkozott. Pedig látott már sok mindent... Ám hangja s arcának játéka oly letisztult s makulátlan tán örök, melyet Ő halandó nem bír mérni senkiéhez sem.*
-Hölgyem... rendelkezésére állok az est bármely pontján, amikor csak óhajtja.
*Mondja határozottan, de kimérten Lazzur. Próbálja a rideg, fagyos stílusát most kicsit háttérbe szorítani. S előtérbe nyomni a szívélyes vendéglátót, s a férfit aki arcán őszintének mondható, ám halovány mosoly jelenik meg.
Egészen megváltozott s felengedett a vén katona alakja. Ami az elmúlt hetek, hónapok után tőle... rendkívül szokatlan.
Majd mikor Aravae belépett, mellé szegődik és felkínálja balját neki, ha kíván belé karolhat. Ám ez csak a Hölgy ízlésétől függ. Lazzur persze örömmel fogadná... s nem igen érdekelné ki látja... vagy ki nem...
Miközben befelé sétálnak a kúria sejtelmes, vonzó, ám mégis díszes falai közt ütemes hangot lépteik alá, Lazzur csizmája és fémvértjének halk csengése ad.
Ha Aravae esetleg végig futtatja Lazzur balján ujjait, láthatja a finoman és ügyesen megmunkált felkar és csuklóvédőt. Azon a gyönyörű letisztult motívumokat, melyek rendkívül hasonlítanak egy régi letűnt nép vagy vallás ékírásához. Láthatóan valami idézet vagy szó... Ám csak azok bírják leolvasni akik ezen ősi vagy letűnt nyelvet ismerik.
Lazzur s Aravae nagyjából egy magasságban vannak s ez a sötételfnek még inkább kedvére van. Lassú méltóságos léptekkel haladnak előre. Csak akkor szólal meg udvariasan s kimért, ám szívélyes hangon, mikor vendége is megszólal:*
-Köszönöm a családfő nevében is. Ez Úrnőm Xselyahra Dwirinthalen leleménye. Ő kívánta a család fényét ezzel emelni, nem mellesleg megismerkedni a város s annak környékén a nemességgel és esetleges... szövetségesekkel.
*Mondja Lazzur, ám tovább is gurítja a gombolyagot, miközben beérnek a fő fogadó terembe, ahol a tánctér van, a zenekar s a terített asztalok.*
-Én is hallottam az Ön házáról. Mithraniel. A hosszúra nyúlt háborúk alatt találkoztam egy 'másik' Mithraniellel, aki az egyik nemes úr mellett teljesített főtanácsadói feladatot. Íjászokat is képezett. S ha az emlékeim nem csalnak meg 'D'-vel kezdődött a neve. Kiváló lövész volt... mint felteszem az Ön felmenői is Hölgyem.
*Azzal megállnak az italok asztala előtt... Lazzur félszemmel a lehetőségek tárházára néz, majd így szól:*
-Hölgyem... mit Önthetek Önnek?
*Azzal ha még Aravae fogja balját, másik kezével leteszi míves sisakját s rámutat az italokra.
Jó minőségű pezsgők... fehér és vörös borok... sőt még úgynevezett jégbor is van, melynek íze rendkívül édes, s női ízlésnek termett, ám alkoholfoka csalókás. Ám ott sorakoznak az alkoholt nem tartalmazó italok is, gyümölcs italok és természetesen víz, ha valaki tényleges szomjas volna.*
*Ahogy a dobberman szuka elhallgat... ahogy a zenebona a háttérben aláfagy... ahogy megszűnnek a sötételf elméjében a gondolatok rövid szálai... csak a Hölgyre koncentrál még pár pillanatig, s az üdvözlés formalitására térnek rá.
Aravea jól látta meg, hogy a vén Lazzur kin a kor vasfoga nehezen de fog ha nem is lovag... de a lovagok kultúráját átvette s komolyan műveli is azt. Még ha az gyakran nem is vehető észre.
Ám fémmellvértje, vascsizmája és karmokba végződő kesztyűje arra utalnak, hogy lovag, sajnos meg kell bizonyosodni, hogy nem... nem az. S csak 'Ser' jelzője is, vigasz a háborús szolgálataiért cserébe. Mikor feltekint látja, hogy Aravea felkínálta számára puha s makulátlan kezét. Lazzur tisztában van vele mit jelent ez... ám próbál vigyázatos lenni. Fémbe vert keze... s borostás arca nem oly dolog, melyet e női kéz csakúgy tolerál.
Óvatosan jobb markát a hölgy keze alá helyezi, ha a másik fél kívánja akár bele is temetheti a marokba, mely hasított bőrrel van fedve. Amíg az öklöt s a felkart zord fém fed.
Ajkát nem érinti a nő bőréhez hozzá. Nem illik az etikett szerint. Lévén vélhetően rangban... a másik alatt áll. No meg fehéres borostája is elég szúrós ehhez.
S kisvártatva kiegyenesedik és tisztelettel, ám mégis valami fura átszellemültséggel így felel a hölgynek:*
-Tiszteletem az Öné Hölgyem. Az én nevem Ser Lazzur Dwirinthalen... a Család Védelmezője, a Kard Rendjében.*Azzal megköszörüli a torkát és kicsit igazít a csuklóvédőjén.* Harcos Hölgyem. Kérem csak szólítson Lazzurnak.
*Lazzur nagyon rég nem lett ilyen szinten... meglepve? Megigézve? Esetleg feldúlva a szó legpozitívabb értelmében?
Aravae puszta lénye... nőies, visszafogott s mégis vonzó megjelenése senkiéhez sem fogható, akivel eddig találkozott. Pedig látott már sok mindent... Ám hangja s arcának játéka oly letisztult s makulátlan tán örök, melyet Ő halandó nem bír mérni senkiéhez sem.*
-Hölgyem... rendelkezésére állok az est bármely pontján, amikor csak óhajtja.
*Mondja határozottan, de kimérten Lazzur. Próbálja a rideg, fagyos stílusát most kicsit háttérbe szorítani. S előtérbe nyomni a szívélyes vendéglátót, s a férfit aki arcán őszintének mondható, ám halovány mosoly jelenik meg.
Egészen megváltozott s felengedett a vén katona alakja. Ami az elmúlt hetek, hónapok után tőle... rendkívül szokatlan.
Majd mikor Aravae belépett, mellé szegődik és felkínálja balját neki, ha kíván belé karolhat. Ám ez csak a Hölgy ízlésétől függ. Lazzur persze örömmel fogadná... s nem igen érdekelné ki látja... vagy ki nem...
Miközben befelé sétálnak a kúria sejtelmes, vonzó, ám mégis díszes falai közt ütemes hangot lépteik alá, Lazzur csizmája és fémvértjének halk csengése ad.
Ha Aravae esetleg végig futtatja Lazzur balján ujjait, láthatja a finoman és ügyesen megmunkált felkar és csuklóvédőt. Azon a gyönyörű letisztult motívumokat, melyek rendkívül hasonlítanak egy régi letűnt nép vagy vallás ékírásához. Láthatóan valami idézet vagy szó... Ám csak azok bírják leolvasni akik ezen ősi vagy letűnt nyelvet ismerik.
Lazzur s Aravae nagyjából egy magasságban vannak s ez a sötételfnek még inkább kedvére van. Lassú méltóságos léptekkel haladnak előre. Csak akkor szólal meg udvariasan s kimért, ám szívélyes hangon, mikor vendége is megszólal:*
-Köszönöm a családfő nevében is. Ez Úrnőm Xselyahra Dwirinthalen leleménye. Ő kívánta a család fényét ezzel emelni, nem mellesleg megismerkedni a város s annak környékén a nemességgel és esetleges... szövetségesekkel.
*Mondja Lazzur, ám tovább is gurítja a gombolyagot, miközben beérnek a fő fogadó terembe, ahol a tánctér van, a zenekar s a terített asztalok.*
-Én is hallottam az Ön házáról. Mithraniel. A hosszúra nyúlt háborúk alatt találkoztam egy 'másik' Mithraniellel, aki az egyik nemes úr mellett teljesített főtanácsadói feladatot. Íjászokat is képezett. S ha az emlékeim nem csalnak meg 'D'-vel kezdődött a neve. Kiváló lövész volt... mint felteszem az Ön felmenői is Hölgyem.
*Azzal megállnak az italok asztala előtt... Lazzur félszemmel a lehetőségek tárházára néz, majd így szól:*
-Hölgyem... mit Önthetek Önnek?
*Azzal ha még Aravae fogja balját, másik kezével leteszi míves sisakját s rámutat az italokra.
Jó minőségű pezsgők... fehér és vörös borok... sőt még úgynevezett jégbor is van, melynek íze rendkívül édes, s női ízlésnek termett, ám alkoholfoka csalókás. Ám ott sorakoznak az alkoholt nem tartalmazó italok is, gyümölcs italok és természetesen víz, ha valaki tényleges szomjas volna.*
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-17 19:47:25
Üzenet elküldve: 2013-04-17 19:47:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Dwirinthalen-bál //
*A termetes eb morog, Aravae pedig kínos pillanatokat él át, ahogy odakint ácsorog a tavaszi szellő lágy ringatózásában, s a csillagok rideg ölelésében.
Nem kívánkozik sokáig tartani pillantását az őrkutyán, így végül az épület tövében felderengő apró növényeket figyeli, meddiglen megérzéseinek vagy csupán a szerencsének köszönhetően észreveszi a közeledő Lazzurt.
Mélykék lélektükrei kimérten emelkednek fel az éjbőrű férfira, mintegy meglassítva az idő kerekét arra a pár pillanatra, amíg tekinteteik egybefonódnak a közjáték végett.
Megfáradtan sárgás szemek, melyek erőt és határozottságot engednek sejtetni, mégis az elfogadás halovány leple borul rájuk. Kivételes, bár nem mondható, hogy a felszíni nőnek túl sok dolga akadt volna a sötétek népével - hogy ezt megállapítsa -, az azonban számára is világos, hogy ez a szempár egészen más, mint a többi.
Szólni viszont ő sem szól, ameddig nem látja elérkezettnek. Amúgy is az őrkutyát kell elébb helyretennie a férfinak, s csak aztán következik a másik fél előzetes feltérképezése pillantásaik találkozása révén.
A nemes nő nem igazán tudja hova besorolni Lazzur Dwirinthalent... Tán nem is lehetséges, ám az kétség kívül zavarba ejtő, hogy egy mélységi uraság a föld világosabbik felén élő lovagok megkérdőjelezhetetlen gesztusaival éljék. Nem, bizony nem tűnik csalfa komédiának, mely a hírverés mélységes alárendelésében áll, láthatóan a vérében van ez az életforma, melyet többnyire az ember nemesek tudnak magukénak. Esedékesen egy szó eshetne jól ajkainak kimondani e tapasztalat révén; lenyűgöző.
S pont ez a lenyűgöző momentum, amely teljes tanácstalanságba sodorja a Mithraniel ház leány szülöttét. Elfek közt egyértelmű a köszöntés s embereknél sincs fennakadás, miként illetik viseltetni a nemesek köreiben, de egy ilyen köztes figura egyéni bánásmódot igényel. Valahogy érzi a nő, hogy nem volna ajánlatos hibáznia, viszont köszöntés nélkül nem hagyhatja az uraságot, így természetes könnyedséggel emeli kacsóját kézcsókra, ahogy egy lovag előtt is tenné.*
- Üdvözletem az Öné, Uram... Aravae Mithraniel... Önben kit tisztelhetek? *Hallik fel e pár szó a nő ajkai mögül. Bársonyos, finom hangok, melyek tovavesznének az éjszaka nyüzsgésében, ha éppenséggel nem volnának oly varázslatosak.*
- Látogatásomat inkább az érdeklődés hajtotta, semmint az ismeretség. Egy italt azonban szívesen elfogadnék, amennyiben azt az Ön társaságában fogyaszthatom el *Duruzsolja a Szépek népének lágy dallamú beszédstílusában, mialatt rózsálló ajkai visszafogott mosolyra húzódnak. Mimikája mégis inkább burkolózik a titokzatosság leplébe, semmint, hogy közvetlen kedvességgel ostromolják a láthatóan sokat megélt férfit. Éppen csak egy árnyalatnyi női báj, egy csipetnyi nemesség, amit arcára enged kiülni.
Közben persze nem tartja idétlen a levegőben kezét, ha megtörtént az első pillanatokban a tisztelet ilyesfajta kifejezése, vagy ha nem, visszaengedi maga mellé a lágy mozgású testrészt. S egyúttal Lazzur invitálására belép a Dwirinthalen bál tényleges helyszínére is.
Sötét falak, fehér virágok erős kontrasztja, mi elsőként a hölgy tudatába férkőzik, majd csak eztán szemrevételezi a temérdek vendég által takart vörös terítőket s a rajtuk heverő étkeket, italokat. Érdekes díszlet, azt meg kell hagyni, ám a lágy zene minden kétségét felülírja, s újdonsült kísérőjére vetül tengerkék tekintete.*
- Hallottam már a családról, s elismeréssel tartozom ennek a lenyűgöző bálnak. Igazán népes összejövetel... *Ejt meg pár jelentéktelen megjegyzést, hogy mégse a csönd távolságtartó homályába hagyja veszni kettejüket. Na meg, nem vághat csak úgy mindennek a közepébe, s valószínűleg a férfi sem fogja egyszeriben a személyes dolgairól faggatni. Mindennek megvan a maga módja, felvezetése... Ilyen ez a nemes élet.*
*A termetes eb morog, Aravae pedig kínos pillanatokat él át, ahogy odakint ácsorog a tavaszi szellő lágy ringatózásában, s a csillagok rideg ölelésében.
Nem kívánkozik sokáig tartani pillantását az őrkutyán, így végül az épület tövében felderengő apró növényeket figyeli, meddiglen megérzéseinek vagy csupán a szerencsének köszönhetően észreveszi a közeledő Lazzurt.
Mélykék lélektükrei kimérten emelkednek fel az éjbőrű férfira, mintegy meglassítva az idő kerekét arra a pár pillanatra, amíg tekinteteik egybefonódnak a közjáték végett.
Megfáradtan sárgás szemek, melyek erőt és határozottságot engednek sejtetni, mégis az elfogadás halovány leple borul rájuk. Kivételes, bár nem mondható, hogy a felszíni nőnek túl sok dolga akadt volna a sötétek népével - hogy ezt megállapítsa -, az azonban számára is világos, hogy ez a szempár egészen más, mint a többi.
Szólni viszont ő sem szól, ameddig nem látja elérkezettnek. Amúgy is az őrkutyát kell elébb helyretennie a férfinak, s csak aztán következik a másik fél előzetes feltérképezése pillantásaik találkozása révén.
A nemes nő nem igazán tudja hova besorolni Lazzur Dwirinthalent... Tán nem is lehetséges, ám az kétség kívül zavarba ejtő, hogy egy mélységi uraság a föld világosabbik felén élő lovagok megkérdőjelezhetetlen gesztusaival éljék. Nem, bizony nem tűnik csalfa komédiának, mely a hírverés mélységes alárendelésében áll, láthatóan a vérében van ez az életforma, melyet többnyire az ember nemesek tudnak magukénak. Esedékesen egy szó eshetne jól ajkainak kimondani e tapasztalat révén; lenyűgöző.
S pont ez a lenyűgöző momentum, amely teljes tanácstalanságba sodorja a Mithraniel ház leány szülöttét. Elfek közt egyértelmű a köszöntés s embereknél sincs fennakadás, miként illetik viseltetni a nemesek köreiben, de egy ilyen köztes figura egyéni bánásmódot igényel. Valahogy érzi a nő, hogy nem volna ajánlatos hibáznia, viszont köszöntés nélkül nem hagyhatja az uraságot, így természetes könnyedséggel emeli kacsóját kézcsókra, ahogy egy lovag előtt is tenné.*
- Üdvözletem az Öné, Uram... Aravae Mithraniel... Önben kit tisztelhetek? *Hallik fel e pár szó a nő ajkai mögül. Bársonyos, finom hangok, melyek tovavesznének az éjszaka nyüzsgésében, ha éppenséggel nem volnának oly varázslatosak.*
- Látogatásomat inkább az érdeklődés hajtotta, semmint az ismeretség. Egy italt azonban szívesen elfogadnék, amennyiben azt az Ön társaságában fogyaszthatom el *Duruzsolja a Szépek népének lágy dallamú beszédstílusában, mialatt rózsálló ajkai visszafogott mosolyra húzódnak. Mimikája mégis inkább burkolózik a titokzatosság leplébe, semmint, hogy közvetlen kedvességgel ostromolják a láthatóan sokat megélt férfit. Éppen csak egy árnyalatnyi női báj, egy csipetnyi nemesség, amit arcára enged kiülni.
Közben persze nem tartja idétlen a levegőben kezét, ha megtörtént az első pillanatokban a tisztelet ilyesfajta kifejezése, vagy ha nem, visszaengedi maga mellé a lágy mozgású testrészt. S egyúttal Lazzur invitálására belép a Dwirinthalen bál tényleges helyszínére is.
Sötét falak, fehér virágok erős kontrasztja, mi elsőként a hölgy tudatába férkőzik, majd csak eztán szemrevételezi a temérdek vendég által takart vörös terítőket s a rajtuk heverő étkeket, italokat. Érdekes díszlet, azt meg kell hagyni, ám a lágy zene minden kétségét felülírja, s újdonsült kísérőjére vetül tengerkék tekintete.*
- Hallottam már a családról, s elismeréssel tartozom ennek a lenyűgöző bálnak. Igazán népes összejövetel... *Ejt meg pár jelentéktelen megjegyzést, hogy mégse a csönd távolságtartó homályába hagyja veszni kettejüket. Na meg, nem vághat csak úgy mindennek a közepébe, s valószínűleg a férfi sem fogja egyszeriben a személyes dolgairól faggatni. Mindennek megvan a maga módja, felvezetése... Ilyen ez a nemes élet.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-16 22:45:56
Üzenet elküldve: 2013-04-16 22:45:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Közelítenek a matróna felé, ám úgy néz ki más fontos dolga akadt így várnia kell a bemutatkozással. Sebaj, így legalább nyer egy kis időt, hogy összeszedje magát.*
- Semmi baj, majd legközelebb.
*Vág a szavába s gyorsan kortyol egyet a finom vörös borból, mi sajnos egyre csak fogy poharából. Oldalra dönti fejét, úgy néz fel Lazzur-ra, ki szemmel láthatóan más felé tekinget.*
- Semmi gond, menjen csak.
*Hangja kissé csalódott, de ha el szeretne menni, hát nem akadályozza meg. Azzal tengerkék szemével követi egy darabon, mikor meglátja, hogy egy másik nőhöz vette az irányt. Faképnél lett hagyva. Elkönyveli magának, hogy nem egy érdekes személyiség. Még arra sem gondol, hogy esetleg ismerheti a hölgyet. Minek. Azzal lehajtott fővel elindul az ajtó felé. Útközben kiissza a pohár tartalmát s leteszi egy másik asztalhoz*
~Mindegy, jobb is így, legalább észrevétlenül távozhatok a színhelyről.~
*Azzal elindul kifelé.*
A hozzászólás írója (Roxana Tavoreth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.16 22:46:46
*Közelítenek a matróna felé, ám úgy néz ki más fontos dolga akadt így várnia kell a bemutatkozással. Sebaj, így legalább nyer egy kis időt, hogy összeszedje magát.*
- Semmi baj, majd legközelebb.
*Vág a szavába s gyorsan kortyol egyet a finom vörös borból, mi sajnos egyre csak fogy poharából. Oldalra dönti fejét, úgy néz fel Lazzur-ra, ki szemmel láthatóan más felé tekinget.*
- Semmi gond, menjen csak.
*Hangja kissé csalódott, de ha el szeretne menni, hát nem akadályozza meg. Azzal tengerkék szemével követi egy darabon, mikor meglátja, hogy egy másik nőhöz vette az irányt. Faképnél lett hagyva. Elkönyveli magának, hogy nem egy érdekes személyiség. Még arra sem gondol, hogy esetleg ismerheti a hölgyet. Minek. Azzal lehajtott fővel elindul az ajtó felé. Útközben kiissza a pohár tartalmát s leteszi egy másik asztalhoz*
~Mindegy, jobb is így, legalább észrevétlenül távozhatok a színhelyről.~
*Azzal elindul kifelé.*
A hozzászólás írója (Roxana Tavoreth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.16 22:46:46
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-16 21:52:07
Üzenet elküldve: 2013-04-16 21:52:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Érezte, hogy Roxanat eléggé meg fogja lepni vagyis ragadni a virág története.
Halálrózsa... ritka s nem hétköznapi.
Lazzur csak elégedetten bólogat, s így folytatja.*
-Azt hiszem Úrnőm elfoglalt, de tudjuk majd...
*Azzal akarva akaratlan oldalra tekint.
Többek közt Lazac morgása miatt is, más részről pedig megérzései miatt is, s bár nem állnak legföljebb egy nyolc-kilenc lépésre az ajtótól, mégis hunyorognia kell, hogy kivegye ki áll az ajtóban. Egy újabb vendég. Lazac, csak határozottan áll az ajtóban, nem tesz semmi rosszat, csak morog.
Ám Lazzurban megfagy a vér. Egy elf... vagy netán fél-elf nőszemély? Ám pár pillanatig, csak meredten néz előre. Az arca nem rebben, s alaposan végignézi a letisztult idomokkal és nemesi eleganciával keretezett idegen dívát.
Megremeg az egyik sárgás szeme, majd így szól Roxanahoz hirtelen:*
-Elnézést Hölgyem. Úgy néz ki hív a kötelesség. Kérem... nélkülözni bírna?
*Mondja Lazz, azzal sisakját kezébe szorítva megindul az idegen hölgy felé. Arca kicsit ellazul, próbálja tartását, katonához és megállapodott férfihoz illően rendezni. Szépen lassít, s hagyja, hogy a farkasbunda és a lila lepel szolga módra kövesse Őt miközben átlépi a küszöböt.
Tekintete most sokkal 'emberségesebb' mint a többi vendéggel szemben, s kis csönd után így szól határozottan Lazachoz az ebhez:*
-Leány... fekszik... nyugszik!
*Mutatja kezével, mire az eb elhallgat és elfekszik gazdája lábánál.
Lazzur ránéz a hölgyre, s nem idomait koslatja vagy sérti meg azzal, hogy egyből megszólítja, hanem némi tekintet beszéd után mélyen meghajol, hátához nyomva egyik kezét, míg a másikat mellkasához feszíti. Bal láb kiemelkedik, jobb hátrébb csúszik, s mikor ismét kiegyenesedik. Így szól tőle megszokott rideg, ám férfias hangon:*
-Üdvözlöm Hölgyem a Dwirinthalen család bálján. Esetleg megtudhatom, hogy valamely családtag meghívottja, vagy érdeklődő a bál iránt?
*Ám Lazzur ahogy végigméri eléggé erősen lehetséges, hogy nem családtag hívta meg. Ritkán hall olyat, hogy családja jó kapcsolatot ápolna a felszíni elfekkel...
Lazzur ezzel ellentétben áll. Ő mindég is szimpatizált a felszíni testvérekkel, s meg kell hagyni Aravae így látatlanba eléggé megfogta.
S majd ha a Hölgy is felel első kérdésére, akkor így folytatja.*
-Jöjjön kérem. Kövessen felteszem hosszú utat tett meg idáig, esetleg kér valamit inni, hogy szomját oltsa?
*Azzal eláll tisztelettel az ajtóból, s előre engedi jó etikett szerint Aravaet, s majd mellé szegődik.*
*Érezte, hogy Roxanat eléggé meg fogja lepni vagyis ragadni a virág története.
Halálrózsa... ritka s nem hétköznapi.
Lazzur csak elégedetten bólogat, s így folytatja.*
-Azt hiszem Úrnőm elfoglalt, de tudjuk majd...
*Azzal akarva akaratlan oldalra tekint.
Többek közt Lazac morgása miatt is, más részről pedig megérzései miatt is, s bár nem állnak legföljebb egy nyolc-kilenc lépésre az ajtótól, mégis hunyorognia kell, hogy kivegye ki áll az ajtóban. Egy újabb vendég. Lazac, csak határozottan áll az ajtóban, nem tesz semmi rosszat, csak morog.
Ám Lazzurban megfagy a vér. Egy elf... vagy netán fél-elf nőszemély? Ám pár pillanatig, csak meredten néz előre. Az arca nem rebben, s alaposan végignézi a letisztult idomokkal és nemesi eleganciával keretezett idegen dívát.
Megremeg az egyik sárgás szeme, majd így szól Roxanahoz hirtelen:*
-Elnézést Hölgyem. Úgy néz ki hív a kötelesség. Kérem... nélkülözni bírna?
*Mondja Lazz, azzal sisakját kezébe szorítva megindul az idegen hölgy felé. Arca kicsit ellazul, próbálja tartását, katonához és megállapodott férfihoz illően rendezni. Szépen lassít, s hagyja, hogy a farkasbunda és a lila lepel szolga módra kövesse Őt miközben átlépi a küszöböt.
Tekintete most sokkal 'emberségesebb' mint a többi vendéggel szemben, s kis csönd után így szól határozottan Lazachoz az ebhez:*
-Leány... fekszik... nyugszik!
*Mutatja kezével, mire az eb elhallgat és elfekszik gazdája lábánál.
Lazzur ránéz a hölgyre, s nem idomait koslatja vagy sérti meg azzal, hogy egyből megszólítja, hanem némi tekintet beszéd után mélyen meghajol, hátához nyomva egyik kezét, míg a másikat mellkasához feszíti. Bal láb kiemelkedik, jobb hátrébb csúszik, s mikor ismét kiegyenesedik. Így szól tőle megszokott rideg, ám férfias hangon:*
-Üdvözlöm Hölgyem a Dwirinthalen család bálján. Esetleg megtudhatom, hogy valamely családtag meghívottja, vagy érdeklődő a bál iránt?
*Ám Lazzur ahogy végigméri eléggé erősen lehetséges, hogy nem családtag hívta meg. Ritkán hall olyat, hogy családja jó kapcsolatot ápolna a felszíni elfekkel...
Lazzur ezzel ellentétben áll. Ő mindég is szimpatizált a felszíni testvérekkel, s meg kell hagyni Aravae így látatlanba eléggé megfogta.
S majd ha a Hölgy is felel első kérdésére, akkor így folytatja.*
-Jöjjön kérem. Kövessen felteszem hosszú utat tett meg idáig, esetleg kér valamit inni, hogy szomját oltsa?
*Azzal eláll tisztelettel az ajtóból, s előre engedi jó etikett szerint Aravaet, s majd mellé szegődik.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-16 21:08:37
Üzenet elküldve: 2013-04-16 21:08:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Dwirinthalen-bál //
*Azt est kibontakozóban, a Hold pedig a magasban, mikor késve, ámde megérkezik egy Artheniorban tán nem oly ismeretes hölgyemény. Félvér, efelől semmi kétség. Vonásai, termete megtévesztőek lehetnek egy beavatatlan számára, de könnyeden meg lehet állapítani rajt’ az ember s elf jegyeket egyaránt.
Ennek ellenére sem lehet beskatulyázni, a mélyre süllyeszteni azzal, hogy jelentéktelen...
Megjelenése eltérő a vendégek változatos felhozatalától. Egyáltalán nem kirívó, mégis, természetessége oly letisztult és páratlan, hogy nehéz lenne szem elől téveszteni személyét.
Karcsú, formás idomaira nem feszül ruhakölteménye, melyet kelletlen Arthenior egy szabójánál kellett az utolsó pillanatokban megvarratnia.
A halovány lila darab lágyan, finom vonallal követi a nő derekának kellemes formáját, ám csípőjétől könnyeden omlik tova, mígnem a feles anyag a földet csókolja, nem engedve viselőjének lábát előmutatkozni. A bálhoz azonban nem lehet csak úgy egy lepelanyagba burkolózni, kell még valami, ami kitűnteti a hétköznapok egyszerű viseleteitől. Ez pedig nem egyébben nyilvánul meg, minthogy karjain a bő anyag fel vagyon hasítva, szemérmetlenül engedve rálátást a puha domborokra s végtagokra, melyekből a jobbikon ezüst karperec ékeskedik. S mely a ruha ujjaiból maradt, egy-egy díszes kapoccsal fogatik össze vállainak csúcspontjain, hogy ne éktelenkedjék rendezetlenül, és finom hullámokkal, redőkkel kövessék a költemény fő vonalait egészen a földig.
Dekoltázsa szintén nem hivalkodó, az anyag fátyolos mivoltának köszönhetően mellkasán nem simul ki, helyette könnyed esést ad, jótékonyan elrejtve a kelletlen szemek elől a nő bájait.
Viseletét már csak ezüst nyakéke díszíti, melynek kacifántos vonalai a Mithraniel ház jelképét foglalják magukban.
Ám hiába a mesébe illő gúnya, ha viselője nem alkalmas a megtiszteltetése, de szerencsére Aravae tökéletes gazdájának bizonyul az öltözéknek. Kecses, a nemesasszonyokéra jellemző tartása, mozdulatai, járása mind-mind hozzájárulnak a ruhanemű megfelelő eséséhez, hogy a legelőnyösebben mutatkozzék őrajta.
Persze, ha eddig nem merült volna ki a szép fogalma a nő megjelenésében, nos, hajáról és arcáról nem is esett említés...
Sűrű, sötétbarna haja háta közepéig omlik alá, lágy eséssel formálva visszafogott hullámokat, amint két oldalt fel vagyon tűzve hegyes fülei mögé.
Egyetlen tincs sem keretezi arcát, de erre nem is kívánkozik a szükség, önmagában is elegendő látványt nyújthat a szépen ívelt állkapocs. Sminkje is egészen visszafogott... Tán némi pírrel emelte ki orcáinak meghatározó vonalait két oldalt, ajkait pedig szelíd, pirosas rúzzsal varázsolta vadítóbbá.
Dús, éjfekete szempilláihoz azonban bűn lett volna más egyebet alkalmazni, így azok természetes valójukban keretezik a tengerkék íriszeket, melyek most kíváncsian függenek a Dwirinthalen Kúria elképesztő épületén.
Egy pillanatra azért el kell gondolkodnia, valóban szükséges-e egy ilyen távoli - bár híres - félvér nőnek az éjbőrűek rezidenciáján mulatni az időt? Elvégre fontos feladattal bízta meg apja, ki kell derítenie, ki írta azokat az aggasztóan sürgető sorokat. Ám mi más lenne alkalmasabb egy ilyen nyomozásra, ha nem egy bál, ahol Arthenior minden képviselője megjelenik, s tán egyéb népekből is előfordulnak táncolni, enni, de legfőképpen ismerkedni vágyók.
Persze, mint felszíni lélek eleve elrendeltetett fenntartással van a mélységiek iránt, de az is világos a szemei előtt, hogy ez a család másképp óhajtja a hírnevet.
Ennek fényében indul meg újra a kapu felé, ahol azonban csak egy morgó ebbel, de őrökkel nem találkozik. Hirtelen tanácstalanság fogja el, hiszen tudja, mi illő és mi nem, a hívatlan betoppanás pedig egyenesen sértőnek és modortalannak minősítendő, semmint az illem hiányának.
Úgy dönt, várakozik...*
*Azt est kibontakozóban, a Hold pedig a magasban, mikor késve, ámde megérkezik egy Artheniorban tán nem oly ismeretes hölgyemény. Félvér, efelől semmi kétség. Vonásai, termete megtévesztőek lehetnek egy beavatatlan számára, de könnyeden meg lehet állapítani rajt’ az ember s elf jegyeket egyaránt.
Ennek ellenére sem lehet beskatulyázni, a mélyre süllyeszteni azzal, hogy jelentéktelen...
Megjelenése eltérő a vendégek változatos felhozatalától. Egyáltalán nem kirívó, mégis, természetessége oly letisztult és páratlan, hogy nehéz lenne szem elől téveszteni személyét.
Karcsú, formás idomaira nem feszül ruhakölteménye, melyet kelletlen Arthenior egy szabójánál kellett az utolsó pillanatokban megvarratnia.
A halovány lila darab lágyan, finom vonallal követi a nő derekának kellemes formáját, ám csípőjétől könnyeden omlik tova, mígnem a feles anyag a földet csókolja, nem engedve viselőjének lábát előmutatkozni. A bálhoz azonban nem lehet csak úgy egy lepelanyagba burkolózni, kell még valami, ami kitűnteti a hétköznapok egyszerű viseleteitől. Ez pedig nem egyébben nyilvánul meg, minthogy karjain a bő anyag fel vagyon hasítva, szemérmetlenül engedve rálátást a puha domborokra s végtagokra, melyekből a jobbikon ezüst karperec ékeskedik. S mely a ruha ujjaiból maradt, egy-egy díszes kapoccsal fogatik össze vállainak csúcspontjain, hogy ne éktelenkedjék rendezetlenül, és finom hullámokkal, redőkkel kövessék a költemény fő vonalait egészen a földig.
Dekoltázsa szintén nem hivalkodó, az anyag fátyolos mivoltának köszönhetően mellkasán nem simul ki, helyette könnyed esést ad, jótékonyan elrejtve a kelletlen szemek elől a nő bájait.
Viseletét már csak ezüst nyakéke díszíti, melynek kacifántos vonalai a Mithraniel ház jelképét foglalják magukban.
Ám hiába a mesébe illő gúnya, ha viselője nem alkalmas a megtiszteltetése, de szerencsére Aravae tökéletes gazdájának bizonyul az öltözéknek. Kecses, a nemesasszonyokéra jellemző tartása, mozdulatai, járása mind-mind hozzájárulnak a ruhanemű megfelelő eséséhez, hogy a legelőnyösebben mutatkozzék őrajta.
Persze, ha eddig nem merült volna ki a szép fogalma a nő megjelenésében, nos, hajáról és arcáról nem is esett említés...
Sűrű, sötétbarna haja háta közepéig omlik alá, lágy eséssel formálva visszafogott hullámokat, amint két oldalt fel vagyon tűzve hegyes fülei mögé.
Egyetlen tincs sem keretezi arcát, de erre nem is kívánkozik a szükség, önmagában is elegendő látványt nyújthat a szépen ívelt állkapocs. Sminkje is egészen visszafogott... Tán némi pírrel emelte ki orcáinak meghatározó vonalait két oldalt, ajkait pedig szelíd, pirosas rúzzsal varázsolta vadítóbbá.
Dús, éjfekete szempilláihoz azonban bűn lett volna más egyebet alkalmazni, így azok természetes valójukban keretezik a tengerkék íriszeket, melyek most kíváncsian függenek a Dwirinthalen Kúria elképesztő épületén.
Egy pillanatra azért el kell gondolkodnia, valóban szükséges-e egy ilyen távoli - bár híres - félvér nőnek az éjbőrűek rezidenciáján mulatni az időt? Elvégre fontos feladattal bízta meg apja, ki kell derítenie, ki írta azokat az aggasztóan sürgető sorokat. Ám mi más lenne alkalmasabb egy ilyen nyomozásra, ha nem egy bál, ahol Arthenior minden képviselője megjelenik, s tán egyéb népekből is előfordulnak táncolni, enni, de legfőképpen ismerkedni vágyók.
Persze, mint felszíni lélek eleve elrendeltetett fenntartással van a mélységiek iránt, de az is világos a szemei előtt, hogy ez a család másképp óhajtja a hírnevet.
Ennek fényében indul meg újra a kapu felé, ahol azonban csak egy morgó ebbel, de őrökkel nem találkozik. Hirtelen tanácstalanság fogja el, hiszen tudja, mi illő és mi nem, a hívatlan betoppanás pedig egyenesen sértőnek és modortalannak minősítendő, semmint az illem hiányának.
Úgy dönt, várakozik...*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-14 00:03:51
Üzenet elküldve: 2013-04-14 00:03:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-bál//
* Talán nem teljesen érti mi a döntő különbség Zetriat és Hodrel közt, azt viszont tudja, hogy Eleonor az előbbi mellett lenne boldog és Emma ezen szempont alapján ítéli meg a helyzetet. Választ nem kap a kérdezősködésére, viszont a férfi rosszkedvét elűzi vele. Tekintetében látja a hálát, amire egy mosoly a reakciója. Örül neki, hogy erőt tudott adni Zetnek és egyik felnőtt sem szidta le. Ez boldogsággal tölti el az apróság szívét. Volt, amikor a nagyok csak kinevették amiért beleszólt a dolgaikba és figyelembe sem vették amit a gyerek mondott, pedig párszor neki volt igaza. Ezért is nem szereti, hogy ilyen apró, ugyanis nem veszik komolyan. Buta lánynak nézik pedig megvan a magához való esze. A másik ok, amiért nem szeret ilyen kicsi lenni, mert nehezen ér el dolgokat, ez viszont nem tartozik ide.
Amit Zetriat mond az valóban meggyőző bizonyítéka annak mennyire szereti a nőt, aki beismeri az érzéseit, de időt kér. A lányka sem Zet nem tudja meg mit szeretett volna El mondani, mivel egy idegen nő máris elkezdi utasítani a férfit.*
~ Ki ez a néni és miért utasítgat? Mitől ilyen sötét a bőre? Talán nem fürdött már jó ideje? Ha nem fürdött akkor miért nem büdös és mi miatt tiszta a ruhája? ~
* Merül fel benne jó néhány kérdés Xselyahraval kapcsolatban. Emma még nem látott sötételfet, nem csoda hát ha piszkosnak hiszi a nő bőrét. Hagyja megfogni a kezét, miközben a gondalatban feltett kérdéseken töpreng választ keresve.*
* Talán nem teljesen érti mi a döntő különbség Zetriat és Hodrel közt, azt viszont tudja, hogy Eleonor az előbbi mellett lenne boldog és Emma ezen szempont alapján ítéli meg a helyzetet. Választ nem kap a kérdezősködésére, viszont a férfi rosszkedvét elűzi vele. Tekintetében látja a hálát, amire egy mosoly a reakciója. Örül neki, hogy erőt tudott adni Zetnek és egyik felnőtt sem szidta le. Ez boldogsággal tölti el az apróság szívét. Volt, amikor a nagyok csak kinevették amiért beleszólt a dolgaikba és figyelembe sem vették amit a gyerek mondott, pedig párszor neki volt igaza. Ezért is nem szereti, hogy ilyen apró, ugyanis nem veszik komolyan. Buta lánynak nézik pedig megvan a magához való esze. A másik ok, amiért nem szeret ilyen kicsi lenni, mert nehezen ér el dolgokat, ez viszont nem tartozik ide.
Amit Zetriat mond az valóban meggyőző bizonyítéka annak mennyire szereti a nőt, aki beismeri az érzéseit, de időt kér. A lányka sem Zet nem tudja meg mit szeretett volna El mondani, mivel egy idegen nő máris elkezdi utasítani a férfit.*
~ Ki ez a néni és miért utasítgat? Mitől ilyen sötét a bőre? Talán nem fürdött már jó ideje? Ha nem fürdött akkor miért nem büdös és mi miatt tiszta a ruhája? ~
* Merül fel benne jó néhány kérdés Xselyahraval kapcsolatban. Emma még nem látott sötételfet, nem csoda hát ha piszkosnak hiszi a nő bőrét. Hagyja megfogni a kezét, miközben a gondalatban feltett kérdéseken töpreng választ keresve.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-13 14:13:51
Üzenet elküldve: 2013-04-13 14:13:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Nem várakozik partnerekre, mikor megpillant egy pincért, aki ráadásul elf. Kicsit furcsának érzi, hogy a fajtársa ennyire lealacsonyodott volna a ranglétrán, hogy egy bálon kelljen neki italokat cipelnie. Próbál eltekinteni ettől a ténytől, de képtelen elsiklani mellette. Magától indul el, majd rögtön meg is torpan, mikor a nőt veszi észre.*
~Miről beszélgethettek? Kicsit kíváncsi rá, ám annál inkább fajtársa életére. A távolodást látja, így újra közeledik a férfihez( Zet ) és mellette megszólal finoman.*
-Az erdő vigyázzon rád!*Köszön finoman, majd aztán hagy időt arra, hogy a másik felfogja mi zajlik körülötte.*
-Kellemes a bál eddig.* Kezd bele a beszélgetésbe, s reméli, hogy a másik nem fogja elutasítani a társaságát. Kivár türelmesen a válaszra, aztán ha igent mond, akkor folytatja a beszédét.*
-Igazán különös, hogy egy fajtársam egy ilyen helyen megfordul és dolgozik.* Nem kertel, ám lehet, hogy a férfi megsértődik vagy rossz néven fogja venni.*
-Nem szeretnék kellemetlenségeket okozni, csak igazán felkeltette az érdeklődésemet.* Magyarázza végül, miközben a két szemével körülnéz egy kicsit, hogy kik vannak a közelükben. Jobb lenne, ha valahol kettesben tudna maradni a férfivel, ahol nincs ennyi nyüzsgés. Mikor szemével feltérképezte a terepet, akkor rámosolyog Zetre.*
-De természetesen ha nem szeretne róla mesélni, akkor tökéletesen megértem. * Azonban akkor tudatlanul hal meg.*
*Nem várakozik partnerekre, mikor megpillant egy pincért, aki ráadásul elf. Kicsit furcsának érzi, hogy a fajtársa ennyire lealacsonyodott volna a ranglétrán, hogy egy bálon kelljen neki italokat cipelnie. Próbál eltekinteni ettől a ténytől, de képtelen elsiklani mellette. Magától indul el, majd rögtön meg is torpan, mikor a nőt veszi észre.*
~Miről beszélgethettek? Kicsit kíváncsi rá, ám annál inkább fajtársa életére. A távolodást látja, így újra közeledik a férfihez( Zet ) és mellette megszólal finoman.*
-Az erdő vigyázzon rád!*Köszön finoman, majd aztán hagy időt arra, hogy a másik felfogja mi zajlik körülötte.*
-Kellemes a bál eddig.* Kezd bele a beszélgetésbe, s reméli, hogy a másik nem fogja elutasítani a társaságát. Kivár türelmesen a válaszra, aztán ha igent mond, akkor folytatja a beszédét.*
-Igazán különös, hogy egy fajtársam egy ilyen helyen megfordul és dolgozik.* Nem kertel, ám lehet, hogy a férfi megsértődik vagy rossz néven fogja venni.*
-Nem szeretnék kellemetlenségeket okozni, csak igazán felkeltette az érdeklődésemet.* Magyarázza végül, miközben a két szemével körülnéz egy kicsit, hogy kik vannak a közelükben. Jobb lenne, ha valahol kettesben tudna maradni a férfivel, ahol nincs ennyi nyüzsgés. Mikor szemével feltérképezte a terepet, akkor rámosolyog Zetre.*
-De természetesen ha nem szeretne róla mesélni, akkor tökéletesen megértem. * Azonban akkor tudatlanul hal meg.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-13 00:10:01
Üzenet elküldve: 2013-04-13 00:10:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Csak ámul és bámul a történeten. Bár tény és való, hogy lelkivilágának az erőszak nem tesz jót, mégis a Halálvirág hallatán nagy érdeklődéssel figyeli, szinte issza minden szavát a férfinek. Kivétel a véres jelenetet, azt valahogy nem igazán szerette volna elképzelni.*
-Nos... nagyon érdekes, ami történt Önnel, főleg a virág az mi nagyon megfogott. Szomorú eset, mégis látom benne a gyönyört.
*Kortyol egyet a pohárból s észreveszi, hogy másfelé tekint. Ő is lopva néz arra, ám mikor a kérdés feltevődik, kissé megdöbben.*
-Igen látom. Már találkoztam az Úrnővel, hiszen, mikor beléptem a kúriába kint tartózkodott. Nos... nem is tudom mit mondhatnék egy ilyen gyönyörű, elegáns nőnek,hiszen látni rajta, hogy nem szenved hiányt semmiből.
*Hangjában irigység rejlik, ám de miért is ne lenne, hiszen csupa pompa, csupa szépség.*
-Minden esetre, szeretném, ha bemutatna. Talán készíthetek Önöknek egy-egy mesés darabot.
~Rajta! Essünk túl rajta! Ne izgulj, csak nyugodtan!~
*Csak ámul és bámul a történeten. Bár tény és való, hogy lelkivilágának az erőszak nem tesz jót, mégis a Halálvirág hallatán nagy érdeklődéssel figyeli, szinte issza minden szavát a férfinek. Kivétel a véres jelenetet, azt valahogy nem igazán szerette volna elképzelni.*
-Nos... nagyon érdekes, ami történt Önnel, főleg a virág az mi nagyon megfogott. Szomorú eset, mégis látom benne a gyönyört.
*Kortyol egyet a pohárból s észreveszi, hogy másfelé tekint. Ő is lopva néz arra, ám mikor a kérdés feltevődik, kissé megdöbben.*
-Igen látom. Már találkoztam az Úrnővel, hiszen, mikor beléptem a kúriába kint tartózkodott. Nos... nem is tudom mit mondhatnék egy ilyen gyönyörű, elegáns nőnek,hiszen látni rajta, hogy nem szenved hiányt semmiből.
*Hangjában irigység rejlik, ám de miért is ne lenne, hiszen csupa pompa, csupa szépség.*
-Minden esetre, szeretném, ha bemutatna. Talán készíthetek Önöknek egy-egy mesés darabot.
~Rajta! Essünk túl rajta! Ne izgulj, csak nyugodtan!~
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-12 21:03:20
Üzenet elküldve: 2013-04-12 21:03:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Dwirithalen-bál//
*Úgy tűnik ebből a kényes, és egyre kellemetlen helyzetből nem igazán tudnak kiszabadulni. És aztán még Emma egyszerű, mégis őszinte hozzászólása is megzavarja. Hogy magyarázhatná el a kislánynak a Zetriat és Hodrel közötti különbséget? Hogyan értethetné meg vele, hogy kit és miért szeret, és kihez szabad hozzámennie? Akármennyire is szereti Zetriatot, és táplál még mindig gyengéd érzelmeket a férfi iránt, ő mégis csak egy elf. És jelenleg megfelelő háttérrel sem rendelkezik. És a kapcsolatai sincsenek meg, amik a nagyvilági élethez kellenek. Amíg Hodrel ugyanolyan ember, mint ő maga, biztos nemesi családi háttérrel rendelkezik, és kezdi kialakítani az itteni összeköttetéseket is. Erre Eleonor nem gondolt szívesen, mert ki tudja mit csinálnak azzal a nővel, odakinn.*
*És ekkor jön Zetriat szerelmi vallomása.*
-Zet, *lép közelebb hozzá. Le sem tagadhatná érzéseit, a szeretetet a teljes összezavarodottságban.* - én is szeretlek, tényleg, de gondolnom kell arra is, hogy mi lesz a jövőben. Én...
*Nem tudja folytatni a mondandóját, mert megjelenik Xselyahra, és hidegen, és parancsolóan - hiszen mégis ő a főnök - rendre utasítja Zetriatot. Eleonor csak bólint a felé intézett információra, nem mer megszólalni. Tekintetével Hodrelt keresi. Menekülni akar innen, hogy ne kelljen többet magyarázkodnia Zetriatnak, vagy Hodrelnek. Aztán bocsánatkérően néz Zetriatra, hiszen őt is kellemetlen helyzetbe hozta, és végül megfogja Emma kezét, hogy megkeressék Hodrelt, vagy ha ő találja meg őket, akkor azonnal odébb mehessenek.*
~Jajj, csak kerülne már elő.~ *gondolja magában.*
*Úgy tűnik ebből a kényes, és egyre kellemetlen helyzetből nem igazán tudnak kiszabadulni. És aztán még Emma egyszerű, mégis őszinte hozzászólása is megzavarja. Hogy magyarázhatná el a kislánynak a Zetriat és Hodrel közötti különbséget? Hogyan értethetné meg vele, hogy kit és miért szeret, és kihez szabad hozzámennie? Akármennyire is szereti Zetriatot, és táplál még mindig gyengéd érzelmeket a férfi iránt, ő mégis csak egy elf. És jelenleg megfelelő háttérrel sem rendelkezik. És a kapcsolatai sincsenek meg, amik a nagyvilági élethez kellenek. Amíg Hodrel ugyanolyan ember, mint ő maga, biztos nemesi családi háttérrel rendelkezik, és kezdi kialakítani az itteni összeköttetéseket is. Erre Eleonor nem gondolt szívesen, mert ki tudja mit csinálnak azzal a nővel, odakinn.*
*És ekkor jön Zetriat szerelmi vallomása.*
-Zet, *lép közelebb hozzá. Le sem tagadhatná érzéseit, a szeretetet a teljes összezavarodottságban.* - én is szeretlek, tényleg, de gondolnom kell arra is, hogy mi lesz a jövőben. Én...
*Nem tudja folytatni a mondandóját, mert megjelenik Xselyahra, és hidegen, és parancsolóan - hiszen mégis ő a főnök - rendre utasítja Zetriatot. Eleonor csak bólint a felé intézett információra, nem mer megszólalni. Tekintetével Hodrelt keresi. Menekülni akar innen, hogy ne kelljen többet magyarázkodnia Zetriatnak, vagy Hodrelnek. Aztán bocsánatkérően néz Zetriatra, hiszen őt is kellemetlen helyzetbe hozta, és végül megfogja Emma kezét, hogy megkeressék Hodrelt, vagy ha ő találja meg őket, akkor azonnal odébb mehessenek.*
~Jajj, csak kerülne már elő.~ *gondolja magában.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-11 18:28:58
Üzenet elküldve: 2013-04-11 18:28:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
- Nem különösebben. A családban főleg a fehér hajszín dominált mindig is.
*Bár apja hollótincsei és anyja hószín hajzuhataga érdekes módon vált Denawarien fején kékké, de ettől ő különlegesebbnek érezte magát. Nem úgy anyja, ki ezért is csak jobban utálta egy szem fiát.*
- Felmenőim kiképzéséről nem sokat tudok, két nővérem főleg elméjükben váltak erőssé, míg engem fizikailag képeztek megfelelővé.
*Hogy mire is? Hiszen egyetlen célja, hogy férfiként szolgálja a nőket, a matrónát, s ezáltal éppen most nővérét. Pedig milyen szép is volt kettesben járni az utcákat...*
- Nővéreimmel együtt indultunk felfedezni a közeli városokat a felszínen, így kerültem utcára. Persze, nem tartott sokáig, míg leltem egy társaságot, hová házunk pénze nem kellett. Kedveltem őket az elejétől fogva...
*Kedves emlékezés a két vörösre, édesek és démoniak. A szőke emberre, akivel rögvest ivócimborák lettek, vagy a selyemfiú, akivel talán csak erőszakosan tudna versenybe szállni saját területén. Vagy a büszke vezető, Baronthal... Sosem feledi azt a férfit, kész példakép... Lenne egy fiatalabb sötételfnek, ki nem saját torz világnézetei alapján akar kiigazodni a világon.
Alig hogy ismét szólna, nővérkéje érkezik és szakítja meg gondolatait.*
- Örömmel látlak ismét, nővérem.
*Szól kedves hangon, könyvtelen beszéddel, pusztán jóindulatból és hogy magára vonja figyelmét. Nem képes ugyan sokat kiolvasni a matróna pillantásából, de éppen eleget, hogy felmérje az állapotát.*
- Nem feledtem. Kérem, hagyja csak, majd én hozok valami frissítőt. Bort, pezsgőt, esetleg valami alkoholmentes italt?
*A kérdés már részéről is úgy hangozhat, mint nemrégiben nővére szavai. Nem rajong a nemesi társadalomért, sose szerette a bálok feszességét, de muszáj tartania magát legalább egy kicsit. Ezért is gondterhelt bensőjében, mit rejteget, ezért is vágyik minél hamarabb el. Hiába, elsőnek kellemes gondolat volt egy bált tartani otthonukban, mostanra csak púp a hátán. Még jó, hogy senki nem tud gondolatai között olvasni.
Amennyiben megkapta a választ, úgy nővére felé fordul.*
- Neked hozhatok valamit?
*Kedves, hízelgő kifejezés arcán, a méz és a máz csak úgy terjeng. Bár, azért egészséges keretek közé igyekszik szorítani, de ebből tudhatja nővére, hogy mennyire van jó hangulatban, míg Seganku inkább azt észlelheti, hogy nagyon kedves nővéréhez, a család fejéhez. Talán túlontúl is az...*
- Nem különösebben. A családban főleg a fehér hajszín dominált mindig is.
*Bár apja hollótincsei és anyja hószín hajzuhataga érdekes módon vált Denawarien fején kékké, de ettől ő különlegesebbnek érezte magát. Nem úgy anyja, ki ezért is csak jobban utálta egy szem fiát.*
- Felmenőim kiképzéséről nem sokat tudok, két nővérem főleg elméjükben váltak erőssé, míg engem fizikailag képeztek megfelelővé.
*Hogy mire is? Hiszen egyetlen célja, hogy férfiként szolgálja a nőket, a matrónát, s ezáltal éppen most nővérét. Pedig milyen szép is volt kettesben járni az utcákat...*
- Nővéreimmel együtt indultunk felfedezni a közeli városokat a felszínen, így kerültem utcára. Persze, nem tartott sokáig, míg leltem egy társaságot, hová házunk pénze nem kellett. Kedveltem őket az elejétől fogva...
*Kedves emlékezés a két vörösre, édesek és démoniak. A szőke emberre, akivel rögvest ivócimborák lettek, vagy a selyemfiú, akivel talán csak erőszakosan tudna versenybe szállni saját területén. Vagy a büszke vezető, Baronthal... Sosem feledi azt a férfit, kész példakép... Lenne egy fiatalabb sötételfnek, ki nem saját torz világnézetei alapján akar kiigazodni a világon.
Alig hogy ismét szólna, nővérkéje érkezik és szakítja meg gondolatait.*
- Örömmel látlak ismét, nővérem.
*Szól kedves hangon, könyvtelen beszéddel, pusztán jóindulatból és hogy magára vonja figyelmét. Nem képes ugyan sokat kiolvasni a matróna pillantásából, de éppen eleget, hogy felmérje az állapotát.*
- Nem feledtem. Kérem, hagyja csak, majd én hozok valami frissítőt. Bort, pezsgőt, esetleg valami alkoholmentes italt?
*A kérdés már részéről is úgy hangozhat, mint nemrégiben nővére szavai. Nem rajong a nemesi társadalomért, sose szerette a bálok feszességét, de muszáj tartania magát legalább egy kicsit. Ezért is gondterhelt bensőjében, mit rejteget, ezért is vágyik minél hamarabb el. Hiába, elsőnek kellemes gondolat volt egy bált tartani otthonukban, mostanra csak púp a hátán. Még jó, hogy senki nem tud gondolatai között olvasni.
Amennyiben megkapta a választ, úgy nővére felé fordul.*
- Neked hozhatok valamit?
*Kedves, hízelgő kifejezés arcán, a méz és a máz csak úgy terjeng. Bár, azért egészséges keretek közé igyekszik szorítani, de ebből tudhatja nővére, hogy mennyire van jó hangulatban, míg Seganku inkább azt észlelheti, hogy nagyon kedves nővéréhez, a család fejéhez. Talán túlontúl is az...*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-11 15:03:31
Üzenet elküldve: 2013-04-11 15:03:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Azt hitte, a vén dög, azaz Lazzur, már le is tudták a harctéri tapasztalatokat s kereshet újabb témát, de nem...
Roxana ragaszkodik a háborús élményekhez... "Biztos csak nem akar megbántani... ám legyen."
Gondolja agytekervényeiben majd így szól:*
-Ahogy akarja Hölgyem... ejthetek pár szót a Felvidékről. *Majd azzal körbenéz, s azt figyeli, hogy más nem-e figyeli őket, azzal így kezd bele:* Azt el kell mondani, hogy a Felföldek hidegek. Nyálkás és ködös, gyakran esős az időjárás. Többnyire fenyvesek és kevés lombhullató tarkítja a magas vidéket. A levegő tiszta, ám nehezen szívható. A források és vizek hidegek, tiszták és gyakran gyógyítóhatásúak. Valamint arrafelé nyílik talán az egyik legszebb vörös rózsa... vagy más néven a halálvirág. Helyiek szerint egy a fajta rózsa, csak elesett hősök teteme fölött nő ki s lesz a legszebb. Egy vén remete nekem azt mondta, egyenest a holt páncélosok szívéből nő ki s így él tovább annak a vitéznek szerelme például egy nő iránt. *Milyen szép... nemde? Ezt még Lazzur eléggé hihetően is mondja, majd fúj egyet és így folytatja:* Engem a mondák ilyen téren nem érdekelnek, de a virág valóban szép. Egyszer láttam egyet, de nem szakítottam le. Nem volt kinek adnom... Az is a szokás ilyenkor, hogy ha leszakajtja a virágot a férfi, akkor adja át párjának vagy szerelmének, akit a halálon túl is ölelni fog. Szép szokás... volt egy lovag az én zászlóm alatt, aki fél évre jött el szolgálni az ura mellé. Otthon hagyta a szerelmét s megígérte neki, hogy hazatér. Nem sok nappal a szolgálatának vége előtt talált egy halálrózsát... vagy halálvirágot... több neve is van... s leszakította és magához vette mondván ezt viszi haza a párjának. Ám az a bizonyos kerék amely a lovag életét irányította másképp fordult. Még aznap megütköztünk egy csapat hegyi emberrel... az idő úgy repült akár a hegyiek feje a földre. Magam is leterítettem két törzsfőt és azoknak három-három testőrét... ám mire a csata véget ért és számba vettük az elesetteket addigra késő volt. A lovagot kicsivel arrébb találtam meg az összecsapás színterétől. Egy dobólándzsa lékelte be a fejét. Esélye sem volt...
*Azzal a dallamra kicsit elhallgat.
Rokona Natynrae hegedőszólója volt ez, s oda is emeli lopva a tekintetét Selyre s a család másik dívájára. Kicsit csöndbe marad s finoman tapsol, majd így fejezi be:*
-A lovagot elföldeltük jó szokás szerint. Én csak a sisakját és a rózsát vettem magamhoz. Az én szolgálatom még akkor nem telt le, de nyakamba vettem három hét kemény utat és elvittem a halálhírt a hitvesének. A sisak s a rózsa, mely addigra már hervadozott, a leány kezébe került... Azóta hívnak sok helyen Fehér Varjúnak is. Sok szüzet... sok leányt... sok asszonyt rígattam már meg a gyászhírekkel... vagy a férjük megölésével... Egy igaz történet, a Felföldekről.
*Valami fura dekadencia vagy undor sejlik föl a sötételf végső mondataiból, majd így szól kicsit Selyt keresve Lazzur:*
-Artheniorban számos kiváló vadász van... egyet-kettőt még régebbről ismerek is.
*Majd azzal észreveszi Úrnőjét, aki éppen szót vált Dennel s egy újdonsült jövevénnyel. Lehet kicsit még vár, de azért így szól Xselyahrara mutatva:*
-Látja az ében bőrű hölgyet? Fehérben? Az ajtó közelében. Ő a házigazda s Úrnőm... bemutathatom esetleg Önnek? Egész biztos, hogy örülne...
*Azt hitte, a vén dög, azaz Lazzur, már le is tudták a harctéri tapasztalatokat s kereshet újabb témát, de nem...
Roxana ragaszkodik a háborús élményekhez... "Biztos csak nem akar megbántani... ám legyen."
Gondolja agytekervényeiben majd így szól:*
-Ahogy akarja Hölgyem... ejthetek pár szót a Felvidékről. *Majd azzal körbenéz, s azt figyeli, hogy más nem-e figyeli őket, azzal így kezd bele:* Azt el kell mondani, hogy a Felföldek hidegek. Nyálkás és ködös, gyakran esős az időjárás. Többnyire fenyvesek és kevés lombhullató tarkítja a magas vidéket. A levegő tiszta, ám nehezen szívható. A források és vizek hidegek, tiszták és gyakran gyógyítóhatásúak. Valamint arrafelé nyílik talán az egyik legszebb vörös rózsa... vagy más néven a halálvirág. Helyiek szerint egy a fajta rózsa, csak elesett hősök teteme fölött nő ki s lesz a legszebb. Egy vén remete nekem azt mondta, egyenest a holt páncélosok szívéből nő ki s így él tovább annak a vitéznek szerelme például egy nő iránt. *Milyen szép... nemde? Ezt még Lazzur eléggé hihetően is mondja, majd fúj egyet és így folytatja:* Engem a mondák ilyen téren nem érdekelnek, de a virág valóban szép. Egyszer láttam egyet, de nem szakítottam le. Nem volt kinek adnom... Az is a szokás ilyenkor, hogy ha leszakajtja a virágot a férfi, akkor adja át párjának vagy szerelmének, akit a halálon túl is ölelni fog. Szép szokás... volt egy lovag az én zászlóm alatt, aki fél évre jött el szolgálni az ura mellé. Otthon hagyta a szerelmét s megígérte neki, hogy hazatér. Nem sok nappal a szolgálatának vége előtt talált egy halálrózsát... vagy halálvirágot... több neve is van... s leszakította és magához vette mondván ezt viszi haza a párjának. Ám az a bizonyos kerék amely a lovag életét irányította másképp fordult. Még aznap megütköztünk egy csapat hegyi emberrel... az idő úgy repült akár a hegyiek feje a földre. Magam is leterítettem két törzsfőt és azoknak három-három testőrét... ám mire a csata véget ért és számba vettük az elesetteket addigra késő volt. A lovagot kicsivel arrébb találtam meg az összecsapás színterétől. Egy dobólándzsa lékelte be a fejét. Esélye sem volt...
*Azzal a dallamra kicsit elhallgat.
Rokona Natynrae hegedőszólója volt ez, s oda is emeli lopva a tekintetét Selyre s a család másik dívájára. Kicsit csöndbe marad s finoman tapsol, majd így fejezi be:*
-A lovagot elföldeltük jó szokás szerint. Én csak a sisakját és a rózsát vettem magamhoz. Az én szolgálatom még akkor nem telt le, de nyakamba vettem három hét kemény utat és elvittem a halálhírt a hitvesének. A sisak s a rózsa, mely addigra már hervadozott, a leány kezébe került... Azóta hívnak sok helyen Fehér Varjúnak is. Sok szüzet... sok leányt... sok asszonyt rígattam már meg a gyászhírekkel... vagy a férjük megölésével... Egy igaz történet, a Felföldekről.
*Valami fura dekadencia vagy undor sejlik föl a sötételf végső mondataiból, majd így szól kicsit Selyt keresve Lazzur:*
-Artheniorban számos kiváló vadász van... egyet-kettőt még régebbről ismerek is.
*Majd azzal észreveszi Úrnőjét, aki éppen szót vált Dennel s egy újdonsült jövevénnyel. Lehet kicsit még vár, de azért így szól Xselyahrara mutatva:*
-Látja az ében bőrű hölgyet? Fehérben? Az ajtó közelében. Ő a házigazda s Úrnőm... bemutathatom esetleg Önnek? Egész biztos, hogy örülne...
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-11 08:32:01
Üzenet elküldve: 2013-04-11 08:32:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Végre megérkezik az a valaki is, aki miatt ez az egész este megrendezésre került, aki miatt Seganku végre lazíthat egy picit, és aki miatt talán új megvilágításba kerül ez az egész város, és annak lakói.*
-Jó estét kívánok Önnek is asszonyom. Nem, valóban nem találkozhatott még velem, nem rég érkeztem a városba, egy kereskedőcsalád küldöttjeként. *Illedelmesen meghajol.* Seganku Raedaisu vagyok. Örvendek, hogy megismerhetem Önt. Ne aggódjon, az öccse tökéletesen bánik a vendégekkel, örömömre szolgál a társaságában tölteni az időt.
"Igen. Ez már egy igazi, nemeshez méltó beszélgetés. Hosszúra nyújtott és kacifántos, mégis semmit mondó. Vajon a kedves öcsike miért nem ilyen?"
-Úgy veszem észre kettesben kívánnak maradni. Megfogadom a kedves tanácsát, és hozok valami italt. Ha nincs ellenére, akkor az öccsének is. Kezd hideg lenni idekint.
*Újból meghajol, és meg sem várva a választ elindul az egyik asztal felé, hogy magának egy teát, a védencének pedig valami alkoholosabbat kerítsen.*
A hozzászólás írója (Seganku Raedaisu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.11 08:32:31
*Végre megérkezik az a valaki is, aki miatt ez az egész este megrendezésre került, aki miatt Seganku végre lazíthat egy picit, és aki miatt talán új megvilágításba kerül ez az egész város, és annak lakói.*
-Jó estét kívánok Önnek is asszonyom. Nem, valóban nem találkozhatott még velem, nem rég érkeztem a városba, egy kereskedőcsalád küldöttjeként. *Illedelmesen meghajol.* Seganku Raedaisu vagyok. Örvendek, hogy megismerhetem Önt. Ne aggódjon, az öccse tökéletesen bánik a vendégekkel, örömömre szolgál a társaságában tölteni az időt.
"Igen. Ez már egy igazi, nemeshez méltó beszélgetés. Hosszúra nyújtott és kacifántos, mégis semmit mondó. Vajon a kedves öcsike miért nem ilyen?"
-Úgy veszem észre kettesben kívánnak maradni. Megfogadom a kedves tanácsát, és hozok valami italt. Ha nincs ellenére, akkor az öccsének is. Kezd hideg lenni idekint.
*Újból meghajol, és meg sem várva a választ elindul az egyik asztal felé, hogy magának egy teát, a védencének pedig valami alkoholosabbat kerítsen.*
A hozzászólás írója (Seganku Raedaisu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.11 08:32:31
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-10 23:10:27
Üzenet elküldve: 2013-04-10 23:10:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Mivel úgy tűnik, nincs már mit ilyen titokzatosan, elvonulva megbeszélni, így tisztelettel kikíséri vendégeit, majd visszakalauzolja őket a bálteremmé alakított lenti szint felé. A lépcső tetején azonban mégis visszafogja kicsit őket, hegedűszót hall, és onnan, ahol állnak, pontosan rálátnak a zenészpódiumra. Natynrae áll ott, és kísérettel hegedül, meglepően szépen és tisztán. A matróna lassan leereszti a szemhéjait, csöndben dúdolva az ismerős dallamot ringatózik kicsit. Tökéletes előadás, kedve lenni máris behajtani az ígért táncot bácsikáján, de nem szeretne visszarohanni a terembe, még a végén feltűnése elvonná a megérdemelt figyelmet unokatestvéréről. Egy jó vezetőnek tudnia kell, mikor érdemes az árnyékba húzódva megállni és hagyni, hogy más élvezze a ragyogást.
Amikor az utolsó hangok is elhalnak, ő maga is tapssal jutalmazza az előadást, most már szabad a visszajárás a terembe is, első útja természetesen egyből a rokonhoz vezet.*
-Natynrae, hadd köszönjem meg, fület gyönyörködtető volt a muzsikád. Nem is tudtam, hogy ennyire ügyes lettél.
*Még az elsők között sikerül gratulálnia, majd tovább is halad, új arcokat vél felfedezni a tömegben, akiket illene köszöntenie. Elsőként azonban Zetriaton akad meg a tekintete, aki félretéve minden józan gondolatot, szinte már megengedhetetlen közelségben tartózkodik egy nemes hölgyhöz. Gyors léptekkel vág át a termen, reméli, hogy még Hodrel előtt, kellemetlen lenne, ha a férfi is észrevenné, hiszen a matróna maga kezeskedett alkalmazottja magatartásáért.*
-Elnézést, hogy így beleszólok, de kisasszony, a kísérője máris érkezik. Zetriat, kérem, azt a tálca italt, ami ott van az asztalon, ossza szét, utána pedig szeretnék beszélni önnel.
*Hangja, akárcsak tekintete, kemény és hűvös, most sehol sincs a vendégszerető házigazda kedvessége. Kezességet vállalt, és most úgy tűnik, szégyenben marad, pont azután, hogy Hodrel igazán figyelemreméltó ajándékkal kedveskedett.
addig nem tágít, ameddig a helyzet nem rendeződik, utána ölti csak újra magára kellemes mosolyát és halad tovább. A következő célpont öccse, aki egy tündérkével társalog. Csöppnyi féltékenység éled a családfő lelkében a látványra, de esze ágában sincs ezt kimutatni, ahogy odalép hófehér ruhájában, elbűvölő arckifejezésével, szinte maga a megtestesült jóság.*
-Jó estét, Önnel még úgy hiszem, nem találkoztam. A nevem Xselyahra Dwirinthalen, a család matrónája, nagyon örülök, hogy elfáradt hozzánk. Látom, az öcsém volt olyan figyelmes, és szóval tartotta, amíg engem egy másik vendég foglalt le. Remélem, kellemesen érzi magát. Ivott már valamit?
*Mintha könyvből olvasná, olyan könnyedén és folyékonyan képes a bájcsevegést elindítani. Újabban egyre többet kell társaságban megfordulnia, nem csoda, ha ilyen magas szintre tudta fejleszteni a képességeit.*
-Remélem, a többi vendéget sem hanyagoltad el, amíg én a szomszédi viszony ápolásával voltam elfoglalva.
*Tekintete most a hímre fordul, a szinte már viccelődőnek ható szavak mögött csakis ő értheti a figyelmeztető élt. Szűk a határ, aminek a keretein belül ma este mozoghat, nem biztos, hogy túl szerencsés lenne ezeket feszegetni.*
*Mivel úgy tűnik, nincs már mit ilyen titokzatosan, elvonulva megbeszélni, így tisztelettel kikíséri vendégeit, majd visszakalauzolja őket a bálteremmé alakított lenti szint felé. A lépcső tetején azonban mégis visszafogja kicsit őket, hegedűszót hall, és onnan, ahol állnak, pontosan rálátnak a zenészpódiumra. Natynrae áll ott, és kísérettel hegedül, meglepően szépen és tisztán. A matróna lassan leereszti a szemhéjait, csöndben dúdolva az ismerős dallamot ringatózik kicsit. Tökéletes előadás, kedve lenni máris behajtani az ígért táncot bácsikáján, de nem szeretne visszarohanni a terembe, még a végén feltűnése elvonná a megérdemelt figyelmet unokatestvéréről. Egy jó vezetőnek tudnia kell, mikor érdemes az árnyékba húzódva megállni és hagyni, hogy más élvezze a ragyogást.
Amikor az utolsó hangok is elhalnak, ő maga is tapssal jutalmazza az előadást, most már szabad a visszajárás a terembe is, első útja természetesen egyből a rokonhoz vezet.*
-Natynrae, hadd köszönjem meg, fület gyönyörködtető volt a muzsikád. Nem is tudtam, hogy ennyire ügyes lettél.
*Még az elsők között sikerül gratulálnia, majd tovább is halad, új arcokat vél felfedezni a tömegben, akiket illene köszöntenie. Elsőként azonban Zetriaton akad meg a tekintete, aki félretéve minden józan gondolatot, szinte már megengedhetetlen közelségben tartózkodik egy nemes hölgyhöz. Gyors léptekkel vág át a termen, reméli, hogy még Hodrel előtt, kellemetlen lenne, ha a férfi is észrevenné, hiszen a matróna maga kezeskedett alkalmazottja magatartásáért.*
-Elnézést, hogy így beleszólok, de kisasszony, a kísérője máris érkezik. Zetriat, kérem, azt a tálca italt, ami ott van az asztalon, ossza szét, utána pedig szeretnék beszélni önnel.
*Hangja, akárcsak tekintete, kemény és hűvös, most sehol sincs a vendégszerető házigazda kedvessége. Kezességet vállalt, és most úgy tűnik, szégyenben marad, pont azután, hogy Hodrel igazán figyelemreméltó ajándékkal kedveskedett.
addig nem tágít, ameddig a helyzet nem rendeződik, utána ölti csak újra magára kellemes mosolyát és halad tovább. A következő célpont öccse, aki egy tündérkével társalog. Csöppnyi féltékenység éled a családfő lelkében a látványra, de esze ágában sincs ezt kimutatni, ahogy odalép hófehér ruhájában, elbűvölő arckifejezésével, szinte maga a megtestesült jóság.*
-Jó estét, Önnel még úgy hiszem, nem találkoztam. A nevem Xselyahra Dwirinthalen, a család matrónája, nagyon örülök, hogy elfáradt hozzánk. Látom, az öcsém volt olyan figyelmes, és szóval tartotta, amíg engem egy másik vendég foglalt le. Remélem, kellemesen érzi magát. Ivott már valamit?
*Mintha könyvből olvasná, olyan könnyedén és folyékonyan képes a bájcsevegést elindítani. Újabban egyre többet kell társaságban megfordulnia, nem csoda, ha ilyen magas szintre tudta fejleszteni a képességeit.*
-Remélem, a többi vendéget sem hanyagoltad el, amíg én a szomszédi viszony ápolásával voltam elfoglalva.
*Tekintete most a hímre fordul, a szinte már viccelődőnek ható szavak mögött csakis ő értheti a figyelmeztető élt. Szűk a határ, aminek a keretein belül ma este mozoghat, nem biztos, hogy túl szerencsés lenne ezeket feszegetni.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-10 17:25:11
Üzenet elküldve: 2013-04-10 17:25:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
-Oh! Köszönöm szépen. *Megigazítja hajfürtjeit, és benne a pillangós díszcsatot is, majd visszamosolyog.* A családban senkinek nem volt ilyen hajkoronája. Ha jól sejtem Önöknél sem volt jellemző. Néhány öreg a faluban azt rebesgette, hogy ez valamiféle jel. Abban sajnos már nem egyezett a véleményük, hogy áldás vagy átok. *Lesüti szemeit, elgondolkodik egy picit, mintha időre lenne szüksége, mintha félne attól, hogy feltegye a kérdést. Ezután felnéz beszélgetőpartnerére, íriszkék szemeivel mélyen, érdeklődően a másik szemébe néz, majd egy halk sóhaj után megszólal.*
-Azzal tisztában vagyok, hogy az... *Szemeit körbefuttatja az épület belsején.* ...ilyen gazdag családok, mint feltételezem az Önöké, részesítik a gyermekeiket katonai neveltetésben. Már csak a büszkeség miatt is, illetőlegesen az okból, hogy rendre és fegyelemre neveljék ifjoncaikat. Azonban furcsa azt hallanom, hogy Ön az utcára került. Talán kegyvesztetté vált volna egy időre? Netalántán önnön elhatározásból indult felfedezőútra?
"Az utcán nevelkedett? Mellesleg, ha megengedi? Furcsa ez a kettősség. Egyre jobban érdekelnek az igazi okok."
A hozzászólás írója (Seganku Raedaisu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.10 17:26:18
-Oh! Köszönöm szépen. *Megigazítja hajfürtjeit, és benne a pillangós díszcsatot is, majd visszamosolyog.* A családban senkinek nem volt ilyen hajkoronája. Ha jól sejtem Önöknél sem volt jellemző. Néhány öreg a faluban azt rebesgette, hogy ez valamiféle jel. Abban sajnos már nem egyezett a véleményük, hogy áldás vagy átok. *Lesüti szemeit, elgondolkodik egy picit, mintha időre lenne szüksége, mintha félne attól, hogy feltegye a kérdést. Ezután felnéz beszélgetőpartnerére, íriszkék szemeivel mélyen, érdeklődően a másik szemébe néz, majd egy halk sóhaj után megszólal.*
-Azzal tisztában vagyok, hogy az... *Szemeit körbefuttatja az épület belsején.* ...ilyen gazdag családok, mint feltételezem az Önöké, részesítik a gyermekeiket katonai neveltetésben. Már csak a büszkeség miatt is, illetőlegesen az okból, hogy rendre és fegyelemre neveljék ifjoncaikat. Azonban furcsa azt hallanom, hogy Ön az utcára került. Talán kegyvesztetté vált volna egy időre? Netalántán önnön elhatározásból indult felfedezőútra?
"Az utcán nevelkedett? Mellesleg, ha megengedi? Furcsa ez a kettősség. Egyre jobban érdekelnek az igazi okok."
A hozzászólás írója (Seganku Raedaisu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.10 17:26:18
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760