Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-10 16:17:29
Üzenet elküldve: 2013-04-10 16:17:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
- A harcmező, mint háború, eddig elkerült. A család régi harcosaival edzettem, még kölyök koromban, apám felügyelte a kiképzésem. Később, mikor kiröppentünk a családi fészekből, az utca edzett tovább, de kétségtelen, hogy a kiképzésem nélkül elpusztultam volna már.
*De még mennyire! Edzett teste az egyetlen, mivel befolyását másra tudja gyakorolni és képes elviselni a kínzásokat. Ezért is tiltotta meg Sely, hogy a hátát nyíltan mutogassa.*
- Mellesleg, ha megengedi... Tetszik a haja.
*Lágy, elbűvölő mosolyt kanyarít arcára. Ritka alkalom, eddig talán a tömeg egyhangúsága és az események mozgása okán nem szúrt neki szemet, de most... Feltűnő bizony, hogy immáron nem csak ő rendelkezik a bálon résztvevők között kéklő tincsekkel.
Ha hallaná Xselyahra, hogy nem csak dicséretet mondott mézes-mázas modorával, de ráadásul ilyen közvetlen módon... Nem sokáig maradna a kialakított bálteremben, előbb kerülne vissza a póráz és Den is, büntetésének játékmezejére.*
- A harcmező, mint háború, eddig elkerült. A család régi harcosaival edzettem, még kölyök koromban, apám felügyelte a kiképzésem. Később, mikor kiröppentünk a családi fészekből, az utca edzett tovább, de kétségtelen, hogy a kiképzésem nélkül elpusztultam volna már.
*De még mennyire! Edzett teste az egyetlen, mivel befolyását másra tudja gyakorolni és képes elviselni a kínzásokat. Ezért is tiltotta meg Sely, hogy a hátát nyíltan mutogassa.*
- Mellesleg, ha megengedi... Tetszik a haja.
*Lágy, elbűvölő mosolyt kanyarít arcára. Ritka alkalom, eddig talán a tömeg egyhangúsága és az események mozgása okán nem szúrt neki szemet, de most... Feltűnő bizony, hogy immáron nem csak ő rendelkezik a bálon résztvevők között kéklő tincsekkel.
Ha hallaná Xselyahra, hogy nem csak dicséretet mondott mézes-mázas modorával, de ráadásul ilyen közvetlen módon... Nem sokáig maradna a kialakított bálteremben, előbb kerülne vissza a póráz és Den is, büntetésének játékmezejére.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-09 19:03:40
Üzenet elküldve: 2013-04-09 19:03:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
"Nem valami beszédes a fiatalúr. Azonban azt látom, hogy valóban örvend a társaságomnak, tehát valószínűsítem, hogy folytatni kívánja a társalgást. Azt viszont eléggé nehéz imígy, hogy semmiféle témával nem hozakodik elő. Úgy veszem észre, hogy nem éppen tartozik az erősségei közé a bájcsevej, vagy a vendégek szórakoztatása. Talán ezért is döntött úgy, hogy elvállalja az ajtónálló szerepét. Talán vár valakit. Ez esetben azonban nekem lesz a felelősségem, hogy szóval tartsam, amíg elszabadulhat őrhelyéről, avagy meg nem érkezik az, akire ilyen hűségesen várakozik az ajtóban. Pedig nem tűnik egy hűséges típusnak... de ne legyünk ennyire előítéletesek."
-Azt említette, hogy Xselyahra űrnő tiszteletére tartják ezt a kis bált. Beszéltünk a sokat látott, harcedzett bácsikájáról is... de mi a helyzet Önnel? Ön talán nem a harcmezőn edződött ily' szolgálatkész és remek képességű ajtónállóvá?
*A fricska után halkan felkuncog, hátát a falnak veti, és mélyen Denawarien szemébe néz.*
"Ha erről nem esik le neki, hogy én sem csak a pénzes réteg táncestjein és teapartijain nevelkedtem, akkor a feltevésem téves... de ez eddig ritkán esett meg eddig. Ez az alak kirí a többiek közül. Ezt tudom. A kérdéses csak az, hogy ezt az orromra akarja-e kötni."
A hozzászólás írója (Seganku Raedaisu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.09 19:04:01
"Nem valami beszédes a fiatalúr. Azonban azt látom, hogy valóban örvend a társaságomnak, tehát valószínűsítem, hogy folytatni kívánja a társalgást. Azt viszont eléggé nehéz imígy, hogy semmiféle témával nem hozakodik elő. Úgy veszem észre, hogy nem éppen tartozik az erősségei közé a bájcsevej, vagy a vendégek szórakoztatása. Talán ezért is döntött úgy, hogy elvállalja az ajtónálló szerepét. Talán vár valakit. Ez esetben azonban nekem lesz a felelősségem, hogy szóval tartsam, amíg elszabadulhat őrhelyéről, avagy meg nem érkezik az, akire ilyen hűségesen várakozik az ajtóban. Pedig nem tűnik egy hűséges típusnak... de ne legyünk ennyire előítéletesek."
-Azt említette, hogy Xselyahra űrnő tiszteletére tartják ezt a kis bált. Beszéltünk a sokat látott, harcedzett bácsikájáról is... de mi a helyzet Önnel? Ön talán nem a harcmezőn edződött ily' szolgálatkész és remek képességű ajtónállóvá?
*A fricska után halkan felkuncog, hátát a falnak veti, és mélyen Denawarien szemébe néz.*
"Ha erről nem esik le neki, hogy én sem csak a pénzes réteg táncestjein és teapartijain nevelkedtem, akkor a feltevésem téves... de ez eddig ritkán esett meg eddig. Ez az alak kirí a többiek közül. Ezt tudom. A kérdéses csak az, hogy ezt az orromra akarja-e kötni."
A hozzászólás írója (Seganku Raedaisu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.09 19:04:01
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-09 18:19:00
Üzenet elküldve: 2013-04-09 18:19:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Nem tud ilyen apró dolgoknál különbséget tenni színi játék és való között. Még őt is át lehet ejteni. Fegyvert nem hord, hiszen a kúria a család tulajdona. Van elég elrejtett eszköz, mi másnak szinte láthatatlan, valamint a szobája, mi kész fegyvertár.*
- Örvendek.
*Azzal, ha engedi, kezet csókol a tündérnek. Sosem baj, ha sikerül kicsit jobb benyomást tenni egy kereskedő család sarjára. *
- Legalább szívhatok egy kis friss levegőt.
*Apró mosoly, ahogy mélyen beszívja a levegőt, megtöltve tüdejét a hűvös éji léggel. Valóban kellemes. Persze, a munka nem. Az soha nem az, pedig most szabadabb, mint az elmúlt napokban... és mint lesz az elkövetkezendőkben.
Kicsit unalmas mindig Sely-t szolgálni, de az évek során megszokta, anyjuk alaposan belenevelte a matriarchális rendszert. Szerencse, hogy a kard útját szánta apja neki, még ha a család szárnya alatt is maradt. Így lett nővére testőre. Hát, ez is egy karrier, még ha legjobb esetben is régens lehet a család élén, míg egy gyermek van kijelölve utódnak. Ám Sely után Natynrae, majd Soraya következne, utána lehetne csak Den. Illetve, van valaki, ki még pályázhatna rá, de titok kiléte...
Család mindenek előtt? Tényszerű, hogy élvezetes a család tagjának lenni, már csak Sely és Naty miatt. Két szép, érett és vágytól éhes nő. Mi kellhetne még egy hímnek?*
- Nem tudom, de akármelyik legyen is, remélem sikerrel jár. Sok időt töltött a csatamezőn, megérdemli amúgy is a kikapcsolódást.
*Nem mintha Den nem éveket töltött volna edzéssel, a mai napig tökéletesíti testét.*
- Hát, hiányt nem szenved egyik irány sem.
*Valamiért mégis minden nő elfordult eddig felőle. S mind ez azért zavarja, mert Sely megtiltotta neki, hogy feltűnősködjön. Pedig egy kis erőszak mindig segített megoldást lelni. Kedves mosolya rejti őrült gondolatait, kéken csillogó szempárja pedig a tündér arcát fürkészi. Ha már az övé lágy ívű, csábítóan férfias és ében, legalább használja ki. Csak nehogy megint egy sötételf-fóbiás alak legyen... Igaz, akkor nem kezdeményezett volna vele bájcsevejt. Legalább ennyit már tudhat, mi csak növeli érdeklődését. Hiszen, ha nem is fóbiás szinten, de általában elkerülik őket, főleg a fiatal hímet. Pedig sokan nem is tudják, hogy miféle hírneve volt még Rév sötét negyedeiben.*
*Nem tud ilyen apró dolgoknál különbséget tenni színi játék és való között. Még őt is át lehet ejteni. Fegyvert nem hord, hiszen a kúria a család tulajdona. Van elég elrejtett eszköz, mi másnak szinte láthatatlan, valamint a szobája, mi kész fegyvertár.*
- Örvendek.
*Azzal, ha engedi, kezet csókol a tündérnek. Sosem baj, ha sikerül kicsit jobb benyomást tenni egy kereskedő család sarjára. *
- Legalább szívhatok egy kis friss levegőt.
*Apró mosoly, ahogy mélyen beszívja a levegőt, megtöltve tüdejét a hűvös éji léggel. Valóban kellemes. Persze, a munka nem. Az soha nem az, pedig most szabadabb, mint az elmúlt napokban... és mint lesz az elkövetkezendőkben.
Kicsit unalmas mindig Sely-t szolgálni, de az évek során megszokta, anyjuk alaposan belenevelte a matriarchális rendszert. Szerencse, hogy a kard útját szánta apja neki, még ha a család szárnya alatt is maradt. Így lett nővére testőre. Hát, ez is egy karrier, még ha legjobb esetben is régens lehet a család élén, míg egy gyermek van kijelölve utódnak. Ám Sely után Natynrae, majd Soraya következne, utána lehetne csak Den. Illetve, van valaki, ki még pályázhatna rá, de titok kiléte...
Család mindenek előtt? Tényszerű, hogy élvezetes a család tagjának lenni, már csak Sely és Naty miatt. Két szép, érett és vágytól éhes nő. Mi kellhetne még egy hímnek?*
- Nem tudom, de akármelyik legyen is, remélem sikerrel jár. Sok időt töltött a csatamezőn, megérdemli amúgy is a kikapcsolódást.
*Nem mintha Den nem éveket töltött volna edzéssel, a mai napig tökéletesíti testét.*
- Hát, hiányt nem szenved egyik irány sem.
*Valamiért mégis minden nő elfordult eddig felőle. S mind ez azért zavarja, mert Sely megtiltotta neki, hogy feltűnősködjön. Pedig egy kis erőszak mindig segített megoldást lelni. Kedves mosolya rejti őrült gondolatait, kéken csillogó szempárja pedig a tündér arcát fürkészi. Ha már az övé lágy ívű, csábítóan férfias és ében, legalább használja ki. Csak nehogy megint egy sötételf-fóbiás alak legyen... Igaz, akkor nem kezdeményezett volna vele bájcsevejt. Legalább ennyit már tudhat, mi csak növeli érdeklődését. Hiszen, ha nem is fóbiás szinten, de általában elkerülik őket, főleg a fiatal hímet. Pedig sokan nem is tudják, hogy miféle hírneve volt még Rév sötét negyedeiben.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-09 17:04:07
Üzenet elküldve: 2013-04-09 17:04:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
-Oh… *Kis szégyenkezést színlel, fejét leszegi, de csak azért, hogy közelebbről, jobban szemrevételezhesse új társalgópartnerét, mindenekelőtt övét, és az ahhoz esetlegesen csatolt fegyvereket.*
-Természetesen. A nevem Seganku Raedaisu. Egy kereskedőcsalád küldöttjeként érkeztem a városba nemrég, és úgy véltem, az út fáradalmait kipihenhetem egy kis mulatozással.
„Még hazudnom sem kell. Eddig elég könnyedén megy a társalgás.”
-Örömmel hallom, hogy szívesen fogadja közeledésemet. Bizonyára nem ínyére való a pénzszedő szerep, amikor mulathatna is a bálon, a saját köreivel.
*Természetesen régen észrevette, hogy az ’urat’ feszélyezi az a szerepkör, amit valószínűleg a családja erőltet rá. A mozdulatai bár rangjához méltóak, a szokásosnál is megjátszottabbak, és ami még meglepőbb, nem is igazán próbálja ezt titkolni. Azonban még kivár, hátha saját maga hozakodik elő ezzel.*
-Bár feltétlenül igazat kell adjak Önnek. A család mindenek előtt. *Kicsit keserű szájíz marad ezek után a szavak után, mert ő is gondolkodás nélkül otthagyta az övéit. Bár folyamatosan tartják a kapcsolatot, mindig hiányoznak... de mellettük egyszerűen képtelenség volt elérnie a céljait, megvalósítania önmagát.*
-Tán a kedves bácsikája ekkora Don Juan, vagy komoly partnert óhajt fogni a bálon? *Szemeivel gyorsan átfutja a tömeget.* Bár azt hiszem mindkettőre akadna felhozatal. *Szavait úgy alakítja, hogy egyszerre hallatsszon belőle egy kis pajkosság, de egyszerre a lenézés és a megvetés is. Az, hogy melyik irányul a nők után szaglászó bácsika, és melyik a könnyűvérű hölgyek felé, egyelőre nyitva hagyja Denawarien számára.*
A hozzászólás írója (Seganku Raedaisu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.09 17:05:30
-Oh… *Kis szégyenkezést színlel, fejét leszegi, de csak azért, hogy közelebbről, jobban szemrevételezhesse új társalgópartnerét, mindenekelőtt övét, és az ahhoz esetlegesen csatolt fegyvereket.*
-Természetesen. A nevem Seganku Raedaisu. Egy kereskedőcsalád küldöttjeként érkeztem a városba nemrég, és úgy véltem, az út fáradalmait kipihenhetem egy kis mulatozással.
„Még hazudnom sem kell. Eddig elég könnyedén megy a társalgás.”
-Örömmel hallom, hogy szívesen fogadja közeledésemet. Bizonyára nem ínyére való a pénzszedő szerep, amikor mulathatna is a bálon, a saját köreivel.
*Természetesen régen észrevette, hogy az ’urat’ feszélyezi az a szerepkör, amit valószínűleg a családja erőltet rá. A mozdulatai bár rangjához méltóak, a szokásosnál is megjátszottabbak, és ami még meglepőbb, nem is igazán próbálja ezt titkolni. Azonban még kivár, hátha saját maga hozakodik elő ezzel.*
-Bár feltétlenül igazat kell adjak Önnek. A család mindenek előtt. *Kicsit keserű szájíz marad ezek után a szavak után, mert ő is gondolkodás nélkül otthagyta az övéit. Bár folyamatosan tartják a kapcsolatot, mindig hiányoznak... de mellettük egyszerűen képtelenség volt elérnie a céljait, megvalósítania önmagát.*
-Tán a kedves bácsikája ekkora Don Juan, vagy komoly partnert óhajt fogni a bálon? *Szemeivel gyorsan átfutja a tömeget.* Bár azt hiszem mindkettőre akadna felhozatal. *Szavait úgy alakítja, hogy egyszerre hallatsszon belőle egy kis pajkosság, de egyszerre a lenézés és a megvetés is. Az, hogy melyik irányul a nők után szaglászó bácsika, és melyik a könnyűvérű hölgyek felé, egyelőre nyitva hagyja Denawarien számára.*
A hozzászólás írója (Seganku Raedaisu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.09 17:05:30
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-09 16:17:36
Üzenet elküldve: 2013-04-09 16:17:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Félrevonulnak, hogy a többiek ne hallják, hogy miről beszélgetnek. Úgy néz ki elsőre, hogy meghallgatja a szavait, azonban a válasz cseppet sem kedvező. Mikor megragadja Naty a csuklóját, akkor jobban összpontosít a szavaira.*
~Szóval ez édes kevés a bocsánathoz? Akkor mégis mit tegyek, hogy elnyerhessem? Talán valamit fel kellene ajánlanom neki?~* Szólal meg belül a hang. Azon kezd el agyalni, hogy mi lenne az a cselekedet, amivel újra el tudná nyerni a nő bizalmát. A hely és idő hiányában, azonban nem beszélhetnek többet. Elválnak útjaik, hogy aztán valamikor újra összefussanak.*
~Igen, talán ha elég időt adok magunknak, akkor kibékülhetünk.~*Véli magában, ezzel hangtalanul távozik a nőtől.Egyre távolabb kerül Naty-tól. Nem akarja elfelejteni, ám egy ideig biztosan nem fognak egymáshoz szólni. Eljön a nap mikor újra egymás karjaiban találnak majd nyugalmat, de addig is a tanulmányainak adja át a teret. Van pár befejezetlen kísérlete, ami bőven eltereli a figyelmét a kellemetlen dolgok felől.*
~De mi lesz Sely-vel? Vele is beszélgetnem kellene. Előbb-utóbb eljön mindennek az ideje.~* Sóhajt egyet, aztán körbenéz a báltermen, de a matrónát nem találja sehol. Reméli nincs rossz helyen. Elindul egy italért, hogy a keserűségét és mostani helyzetét enyhítse a minőségi bor ízlelésével. Másik részről beszélt már annyit, hogy szükségessé váljon.*
~De legalább minden rendben alakul a bálon.~
*Félrevonulnak, hogy a többiek ne hallják, hogy miről beszélgetnek. Úgy néz ki elsőre, hogy meghallgatja a szavait, azonban a válasz cseppet sem kedvező. Mikor megragadja Naty a csuklóját, akkor jobban összpontosít a szavaira.*
~Szóval ez édes kevés a bocsánathoz? Akkor mégis mit tegyek, hogy elnyerhessem? Talán valamit fel kellene ajánlanom neki?~* Szólal meg belül a hang. Azon kezd el agyalni, hogy mi lenne az a cselekedet, amivel újra el tudná nyerni a nő bizalmát. A hely és idő hiányában, azonban nem beszélhetnek többet. Elválnak útjaik, hogy aztán valamikor újra összefussanak.*
~Igen, talán ha elég időt adok magunknak, akkor kibékülhetünk.~*Véli magában, ezzel hangtalanul távozik a nőtől.Egyre távolabb kerül Naty-tól. Nem akarja elfelejteni, ám egy ideig biztosan nem fognak egymáshoz szólni. Eljön a nap mikor újra egymás karjaiban találnak majd nyugalmat, de addig is a tanulmányainak adja át a teret. Van pár befejezetlen kísérlete, ami bőven eltereli a figyelmét a kellemetlen dolgok felől.*
~De mi lesz Sely-vel? Vele is beszélgetnem kellene. Előbb-utóbb eljön mindennek az ideje.~* Sóhajt egyet, aztán körbenéz a báltermen, de a matrónát nem találja sehol. Reméli nincs rossz helyen. Elindul egy italért, hogy a keserűségét és mostani helyzetét enyhítse a minőségi bor ízlelésével. Másik részről beszélt már annyit, hogy szükségessé váljon.*
~De legalább minden rendben alakul a bálon.~
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-09 15:42:22
Üzenet elküldve: 2013-04-09 15:42:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Apró csókot lehel az elf kacsójára. Közben arra gondol, mi mindent tudna még művelni vele, csak lenne szabad a keze. Még talán élvezné is a nő, bár kétség nem fér hozzá, hogy Den úgy is, ha előbbi mégse tenné. Hiszen rejti csak az élvezetét a nő, ki nem adja magát könnyen. De egy részüknek vágyálma, hogy Denawarien kihasználja őket.
A tündérke gyorsan jön, s távozik is beljebb, majd Den figyelmét Natynrae mesés melódiája tereli el, így csak akkor kap ismét észbe, mikor tapsát befejezvén az előbbi tündér szólítja meg. Nevének hibás ejtésére csak egy kedves mosoly kanyarodik arcára, pedig az övét szokták legkevésbé elrontani.*
- Majdnem. Denawarien Dwirinthalen.
~ És az én nevem még könnyű... ~
- Kérem, semmi gond. Az egybegyűltek nem az én vendégeim, Xselyahra úrnő, családunk fiatal matrónája tiszteletére lett rendezve a bál. Örömmel fogadnám társaságát, mivel drága bácsikám, ki elvállalta a pénzszedő és ajtónálló szerepkört, most éppen egy fiatal hölggyel bájcseveg.De meg is érdemli, ezért váltom most jómagam.
*Lágy mosoly az arcán, beszédhangja is hasonló, ahogy selymesen vonaglik a tündér fülébe.
Az elf átadja neki a belépő árát, mit készségesen elfogad, s eltesz.*
- Részemről volna öröm a mielőbbi viszont látás.
*Udvarias félmosoly, ahogy búcsút vesz, majd ismét társaságára irányul figyelme. Igazán megkapó és elegáns öltözék, bár Denawarien számára az összes női ruha csupán felesleg. Persze, szép-szép, jobbnál is jobb lehet, ám a ruha egyszer úgyis lekerül. És ha úgy alakul, akkor ő ott lesz. Rossz szokása ez, igaz, egyes nők szeretik benne.
Ismét kisebb szívritmus zavar lép fel, mikor ében ujjaival rövid, kéklő hajába túr. Eltart egy darabig, míg megszokja ezt. De idővel...*
- Ha nem titok, elárulja a nevét, tündér kisasszony?
*Kérdi, rögvest mézes-mázas hanglejtést véve, miként megtanították a társalgásra. Pedig hogy szereti, mikor semmilyen illemszabály, semmilyen kötelezettség nem béklyózza viselkedését, s még csak egy kósza norma se szab neki gátat. Oly kellemes tud lenni a szabadság, így is csak a bál idejére érezheti ismét, miként torkát nem feszíti rablánc. Mézédes szabadság, míg a mulatozásnak vége nem szakad. De minél hamarabb vége, annál hamarabb igyekezhet nővére kedvében járni, hogy enyhüljön haragja, s a büntetés is.*
*Apró csókot lehel az elf kacsójára. Közben arra gondol, mi mindent tudna még művelni vele, csak lenne szabad a keze. Még talán élvezné is a nő, bár kétség nem fér hozzá, hogy Den úgy is, ha előbbi mégse tenné. Hiszen rejti csak az élvezetét a nő, ki nem adja magát könnyen. De egy részüknek vágyálma, hogy Denawarien kihasználja őket.
A tündérke gyorsan jön, s távozik is beljebb, majd Den figyelmét Natynrae mesés melódiája tereli el, így csak akkor kap ismét észbe, mikor tapsát befejezvén az előbbi tündér szólítja meg. Nevének hibás ejtésére csak egy kedves mosoly kanyarodik arcára, pedig az övét szokták legkevésbé elrontani.*
- Majdnem. Denawarien Dwirinthalen.
~ És az én nevem még könnyű... ~
- Kérem, semmi gond. Az egybegyűltek nem az én vendégeim, Xselyahra úrnő, családunk fiatal matrónája tiszteletére lett rendezve a bál. Örömmel fogadnám társaságát, mivel drága bácsikám, ki elvállalta a pénzszedő és ajtónálló szerepkört, most éppen egy fiatal hölggyel bájcseveg.De meg is érdemli, ezért váltom most jómagam.
*Lágy mosoly az arcán, beszédhangja is hasonló, ahogy selymesen vonaglik a tündér fülébe.
Az elf átadja neki a belépő árát, mit készségesen elfogad, s eltesz.*
- Részemről volna öröm a mielőbbi viszont látás.
*Udvarias félmosoly, ahogy búcsút vesz, majd ismét társaságára irányul figyelme. Igazán megkapó és elegáns öltözék, bár Denawarien számára az összes női ruha csupán felesleg. Persze, szép-szép, jobbnál is jobb lehet, ám a ruha egyszer úgyis lekerül. És ha úgy alakul, akkor ő ott lesz. Rossz szokása ez, igaz, egyes nők szeretik benne.
Ismét kisebb szívritmus zavar lép fel, mikor ében ujjaival rövid, kéklő hajába túr. Eltart egy darabig, míg megszokja ezt. De idővel...*
- Ha nem titok, elárulja a nevét, tündér kisasszony?
*Kérdi, rögvest mézes-mázas hanglejtést véve, miként megtanították a társalgásra. Pedig hogy szereti, mikor semmilyen illemszabály, semmilyen kötelezettség nem béklyózza viselkedését, s még csak egy kósza norma se szab neki gátat. Oly kellemes tud lenni a szabadság, így is csak a bál idejére érezheti ismét, miként torkát nem feszíti rablánc. Mézédes szabadság, míg a mulatozásnak vége nem szakad. De minél hamarabb vége, annál hamarabb igyekezhet nővére kedvében járni, hogy enyhüljön haragja, s a büntetés is.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-09 13:53:48
Üzenet elküldve: 2013-04-09 13:53:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Egy páran odajönnek hozzá gratulálni, kérdezgetik mennyi idő míg elsajátította a hegedű művészetét, miért pont ez a hangszer és hasonlók. Természetesen mindegyikre örömmel válaszol, addig is ő van a középpontban.*
-Rengeteg idő, gyakorlás, könny és vér eredménye. Előfordult, hogy az ujjbegyeim a sok gyakorlástól vérezni kezdtek, annyira szorítottam a húrokat, de megért minden fáradságot. S hogy miért pont hegedű? Nem tudom, szeretem a hangját, akár csak a zongoráét, bár azt nehezen tudnám mozgatni.
*Kuncog egyet, majd egy fejbiccentéssel távoznak is a vendégek, hogy újabbak jöjjenek. S lám-lám kit kevert a gratulálok sorai közé a Sors, mint Ilzdart. Arrébb lép, nehogy valaki meghallja őket. Tekintetében az értetlenség, ám mélyen ott tombol az a tűz, mivel képes lenne hamuvá égetni az előtte álló hímet.*
-Mondd mit szeretnél?
*S ahogy a kérdés elhangzik, úgy jön a válasz visszakézből, sietve. Megdöbben, ám mellkasára fonja karjait s figyel.*
-Tisztázni? Hallgatlak!
*Sóhajt egy nagyot s hallgatja a verset, mit Ilzdar neki szánt.*
~Igazán figyelmes, tény és való, de ezzel még nem nyeri el a bocsánatom.~
*Miután elhangzott a vers, megragadja a csuklójánál fogva. Nem erős a szorítás, de nem is veszi lazára.*
-Nagyon szépen köszönöm a verset, igazán lényegre törő és bájos, de ez sajnos még édes kevés, hogy elnyerd bocsánatom. Tudod *közelebb hajol* még soha senki nem dobott el úgy magától, mint egy átkozott rongybabát, s ez egy szálka a szememben.
*Ellép tőle s kihúzza magát, mint ahogy azt egy nemes teszi.*
-Amúgy köszönöm a gratulációt.
*Fejével biccent felé s már fordul is hogy tovább halmozza a dicséreteket. Ám gondolatai mégis másfelé kalandoznak.*
~Mégis mire volt ez jó? Egyszerűen nem értem, miért döntött így. S a vers, nehezen lehet eldönteni mit is akar valójában. Lehet csak szórakozik Velem, mint én a többi férfivel. Hm! Majd kiderül egyszer.~
*Egy páran odajönnek hozzá gratulálni, kérdezgetik mennyi idő míg elsajátította a hegedű művészetét, miért pont ez a hangszer és hasonlók. Természetesen mindegyikre örömmel válaszol, addig is ő van a középpontban.*
-Rengeteg idő, gyakorlás, könny és vér eredménye. Előfordult, hogy az ujjbegyeim a sok gyakorlástól vérezni kezdtek, annyira szorítottam a húrokat, de megért minden fáradságot. S hogy miért pont hegedű? Nem tudom, szeretem a hangját, akár csak a zongoráét, bár azt nehezen tudnám mozgatni.
*Kuncog egyet, majd egy fejbiccentéssel távoznak is a vendégek, hogy újabbak jöjjenek. S lám-lám kit kevert a gratulálok sorai közé a Sors, mint Ilzdart. Arrébb lép, nehogy valaki meghallja őket. Tekintetében az értetlenség, ám mélyen ott tombol az a tűz, mivel képes lenne hamuvá égetni az előtte álló hímet.*
-Mondd mit szeretnél?
*S ahogy a kérdés elhangzik, úgy jön a válasz visszakézből, sietve. Megdöbben, ám mellkasára fonja karjait s figyel.*
-Tisztázni? Hallgatlak!
*Sóhajt egy nagyot s hallgatja a verset, mit Ilzdar neki szánt.*
~Igazán figyelmes, tény és való, de ezzel még nem nyeri el a bocsánatom.~
*Miután elhangzott a vers, megragadja a csuklójánál fogva. Nem erős a szorítás, de nem is veszi lazára.*
-Nagyon szépen köszönöm a verset, igazán lényegre törő és bájos, de ez sajnos még édes kevés, hogy elnyerd bocsánatom. Tudod *közelebb hajol* még soha senki nem dobott el úgy magától, mint egy átkozott rongybabát, s ez egy szálka a szememben.
*Ellép tőle s kihúzza magát, mint ahogy azt egy nemes teszi.*
-Amúgy köszönöm a gratulációt.
*Fejével biccent felé s már fordul is hogy tovább halmozza a dicséreteket. Ám gondolatai mégis másfelé kalandoznak.*
~Mégis mire volt ez jó? Egyszerűen nem értem, miért döntött így. S a vers, nehezen lehet eldönteni mit is akar valójában. Lehet csak szórakozik Velem, mint én a többi férfivel. Hm! Majd kiderül egyszer.~
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-09 13:02:50
Üzenet elküldve: 2013-04-09 13:02:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Örömmel hallja a szavakat, mit Lazzur mondd, hiszen soha életében nem hallott harci történeteket. Még édesapjától sem. Ezért is olyan nagy a kíváncsiság s az érdeklődés, bár tény és való, hogy a véresebb jelenetektől rosszul van. Lélektükre még mindig csillog, várva az izgalmas történetet.*
-Én szeretném hallani mik történtek a Nagy Világban, hiszen nem nagyon járok el otthonról, csak akkor ha piacra kell mennem.
*Így kortyol italából s feszülten várakozik. Egyszer csak egy gyönyörű dallamot hall a terem másik feléből, mi teljesen elvarázsolja.*
~Ez a muzsika teljesen a hatalmába kerít. Táncolni van kedvem.~
*Haloványan elmosolyodik, de ügyel arra, hogy ez az ártatlan kép ne zavarja össze a mélységi férfit. Hallgatja őt, meglepően emlékezteti arra a férfira, akivel a bálon megjelent. Vadász. Soha nem felejti el a vele való találkozást s azt a táncot, mivel nyertek a versenyen.*
-Érdekes amit mondd a művészetről. Főleg a vadászat része. Mintha... már egyszer hallottam volna valakitől.
~Akit nem mellesleg Vadásznak hívnak.~
*Örömmel hallja a szavakat, mit Lazzur mondd, hiszen soha életében nem hallott harci történeteket. Még édesapjától sem. Ezért is olyan nagy a kíváncsiság s az érdeklődés, bár tény és való, hogy a véresebb jelenetektől rosszul van. Lélektükre még mindig csillog, várva az izgalmas történetet.*
-Én szeretném hallani mik történtek a Nagy Világban, hiszen nem nagyon járok el otthonról, csak akkor ha piacra kell mennem.
*Így kortyol italából s feszülten várakozik. Egyszer csak egy gyönyörű dallamot hall a terem másik feléből, mi teljesen elvarázsolja.*
~Ez a muzsika teljesen a hatalmába kerít. Táncolni van kedvem.~
*Haloványan elmosolyodik, de ügyel arra, hogy ez az ártatlan kép ne zavarja össze a mélységi férfit. Hallgatja őt, meglepően emlékezteti arra a férfira, akivel a bálon megjelent. Vadász. Soha nem felejti el a vele való találkozást s azt a táncot, mivel nyertek a versenyen.*
-Érdekes amit mondd a művészetről. Főleg a vadászat része. Mintha... már egyszer hallottam volna valakitől.
~Akit nem mellesleg Vadásznak hívnak.~
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-08 21:39:13
Üzenet elküldve: 2013-04-08 21:39:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Megnézi elsősorban a szép öltözetbe burkolt sötételf férfit, aki készségesen válaszol a kérdésére, sőt megtoldja a saját nevével. Nincs ellenére, hogy ő is bemutatkozzon a hímnek, mert neki ilyen a nevelése.*
-Wyssa Cerlona.* Válaszol bájos mosollyal, miközben ez egyszer hagyja, hogy egy férfi ajak kezet csókoljon neki. Ha nem lenne bál, akkor minden bizonnyal elhúzta volna a kezét, mert nincs ehhez ő hozzászokva. Hirtelen a látóterükbe és hallóterükbe érkezik egy tündér, aki gyorsan odaadja a belépő árát.*
~Ha ennyire siet, akkor menjen. Engem nem zavar.~*Véli magában, majd visszafordul Denawarien felé. Már éppen szólalna meg, mikor észreveszi, hogy a férfi el van varázsolódva a zene miatt. Jót mosolyog magában, azonban az apró lény leáll a férfivel beszélgetni.*
~Szép mondhatom! Mindegy, talán benn mások is akadnak.~*Odalibben a másik kettőhöz, majd közelebb lépve a mélységihez egészen pontosan 50 aranyat ad át Denawarien Dwirinthalennek.
Megvált az 50 aranytól, így nem kell tartania, hogy ellopják a bál alatt.*
-Remélem még beszélgetünk.* Átadja a terepet a kis lénynek és lágy léptekkel lép be akadálytalanul a bálterembe. Megáll a táncparkett szélén, aztán alaposan körülnéz a szép íriszeivel.*
~Biztosan felfigyel rám valaki.~* Mosolyodik el magában, aztán elindul, hogy találjon magának partnert az estére.*
*Megnézi elsősorban a szép öltözetbe burkolt sötételf férfit, aki készségesen válaszol a kérdésére, sőt megtoldja a saját nevével. Nincs ellenére, hogy ő is bemutatkozzon a hímnek, mert neki ilyen a nevelése.*
-Wyssa Cerlona.* Válaszol bájos mosollyal, miközben ez egyszer hagyja, hogy egy férfi ajak kezet csókoljon neki. Ha nem lenne bál, akkor minden bizonnyal elhúzta volna a kezét, mert nincs ehhez ő hozzászokva. Hirtelen a látóterükbe és hallóterükbe érkezik egy tündér, aki gyorsan odaadja a belépő árát.*
~Ha ennyire siet, akkor menjen. Engem nem zavar.~*Véli magában, majd visszafordul Denawarien felé. Már éppen szólalna meg, mikor észreveszi, hogy a férfi el van varázsolódva a zene miatt. Jót mosolyog magában, azonban az apró lény leáll a férfivel beszélgetni.*
~Szép mondhatom! Mindegy, talán benn mások is akadnak.~*Odalibben a másik kettőhöz, majd közelebb lépve a mélységihez egészen pontosan 50 aranyat ad át Denawarien Dwirinthalennek.
Megvált az 50 aranytól, így nem kell tartania, hogy ellopják a bál alatt.*-Remélem még beszélgetünk.* Átadja a terepet a kis lénynek és lágy léptekkel lép be akadálytalanul a bálterembe. Megáll a táncparkett szélén, aztán alaposan körülnéz a szép íriszeivel.*
~Biztosan felfigyel rám valaki.~* Mosolyodik el magában, aztán elindul, hogy találjon magának partnert az estére.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-08 19:21:02
Üzenet elküldve: 2013-04-08 19:21:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A zene azon nyomban magával ragadja. Nem akar rögtön a lényegre térni. Árnyékba vonul, és figyeli a tömeget. Az érdekli, hogy kit kivel társíthat, kik az ismerősök, a barátok és nem utolsó sorban kik az ellenségek, akik csak azért jöttek el, hogy kölcsönösen megmutathassák a másiknak azt, hogy igen, ők is megengedhetik maguknak ezt az ötven aranyat, hogy illegessék magukat az úri osztály rétegeiben, és elmondhassák magukról, hogy ők is itt voltak azon az estén. Figyeli azt, hogy kik vonulnak félre hasonló magányosságba burkolózva mint ő maga. Kik viselkednek kissé kirívóan a tömegből, nem ideillően. Már maga a bált tartó személy is elég érdekes. Természetesen utánanézett a családnak mielőtt ide érkezett, így közelebb érve már tudta, hogy kivel áll szemben... de ez akkor is felettébb különös.*
"Sokszor fogadja maga a ház ura és úrnője a vendégeket, ez nem igazán lepett meg. Az azonban, ahogy fogadott már annál inkább. Furcsa módon a belépő szedésével is saját maga foglalkozik, és nem elegyedik szóba a vendégekkel."
*Megigazítja lepel szerű, szélein ezüstös és fekete hímzéssel futtatott lila ruháját, mely elegáns, mégis könnyed mozgást tesz lehetővé. Szereti ezt a ruhát. Mutatja, hogy a viselője szereti ha titokzatos, kiismerhetetlen maradhat, ha tartják tőle a megfelelő, udvarias távolságot, mégis kedveli, ha nem korlátozza valami nehéz ruhadarab, és megmaradhat teste könnyedsége. Ahogy az előbb elnézte a házigazda tekintetét, jobb is, ha már ruhájával közli, hogy mennyire keresi a másik fél társaságát.*
"Furcsa ez az úr. Talán a legudvariasabb, ha vele kezdem el a társalgást. Úgy sejtem büszke szerzet lehet. Lássuk mennyire."
*Odalép az ajtónállóhoz, és megszólítja.*
-Denawar Dwirinthal, ha nem tévedek. *Ejti szándékosan hibásan a nevét, majd előre nyújtja a kezét* Elnézést az udvariatlanságomért, nemrég érkeztem a városba, és nem ismerhettem föl. Furcsának találom, hogy ön alakítja az ajtónálló szerepét, amikor a beltérben is szórakoztathatná a vendégeit. Gondoltam társaságot nyújtok önnek, amennyiben nincs ellenére.
"Sokszor fogadja maga a ház ura és úrnője a vendégeket, ez nem igazán lepett meg. Az azonban, ahogy fogadott már annál inkább. Furcsa módon a belépő szedésével is saját maga foglalkozik, és nem elegyedik szóba a vendégekkel."
*Megigazítja lepel szerű, szélein ezüstös és fekete hímzéssel futtatott lila ruháját, mely elegáns, mégis könnyed mozgást tesz lehetővé. Szereti ezt a ruhát. Mutatja, hogy a viselője szereti ha titokzatos, kiismerhetetlen maradhat, ha tartják tőle a megfelelő, udvarias távolságot, mégis kedveli, ha nem korlátozza valami nehéz ruhadarab, és megmaradhat teste könnyedsége. Ahogy az előbb elnézte a házigazda tekintetét, jobb is, ha már ruhájával közli, hogy mennyire keresi a másik fél társaságát.*
"Furcsa ez az úr. Talán a legudvariasabb, ha vele kezdem el a társalgást. Úgy sejtem büszke szerzet lehet. Lássuk mennyire."
*Odalép az ajtónállóhoz, és megszólítja.*
-Denawar Dwirinthal, ha nem tévedek. *Ejti szándékosan hibásan a nevét, majd előre nyújtja a kezét* Elnézést az udvariatlanságomért, nemrég érkeztem a városba, és nem ismerhettem föl. Furcsának találom, hogy ön alakítja az ajtónálló szerepét, amikor a beltérben is szórakoztathatná a vendégeit. Gondoltam társaságot nyújtok önnek, amennyiben nincs ellenére.
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-08 18:57:37
Üzenet elküldve: 2013-04-08 18:57:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
~Bárcsak meg sem szólaltam volna! Én bolond!~
*Ha lehetne, az ifjú meg nem történtté tenné az előző gonosz megjegyzését. A féltékenység eltakarta előle azt ki igazán fontos számára, és felszakította a régóta mélyen a lelkébe zárt, és a világ elől elrejtett indulatokat. Akaraterejének köszönhető, hogy még időben képes volt megfékezni önmagát, különben örökre átkozta volna magát. De még így sem tud szabadulni a gondolattól, megsértette az imádott nőt, ki mellett ki állt, és védelmezte. A hölgyet, a fiatal lányt kire ha egyszer ráveti tekintetét többet nem szabadul többet láncaitól. Beesett arcát a talajra szegezi, szemei folyamatosan járnak valami nem létező dolog után kutatva. Egyszerűen nem bír Eleonor szemébe nézni. Hogy mitől? Az elutasítástól, attól, hogy nélküle kell leélnie a hátralévő jelentéktelen életét. Már-már feladja a reményt, de hirtelen minden megváltozik, egy vékonyka hangocskának köszönhetően. Arca újra kivirul, állát pedig felszegi. ~Nem, most nem adhatom fel! Akkor sem adtam fel mikor az őrségen keresztül kellett ki jutni a városból, vagy mikor a banditák karmai között reménykedtünk egy csodában, és ezt a csodát Geradras hozta el nekünk. Most sem fogom feladni, ha elvesztelek is, tűrni fogom, mint eddig mindent az életben.~ Egy gyengéd, de mégis határozott mozdulattal megragadja El csuklóját, és ha hagyja, egyre közelebb húzza magához. Ha egy pillanatra is összeakad a tekintete a kis Emmájéval, a pici kiolvashatja Zet íriszeiből a köszönetet, amiért erőt adott neki. Végül, mikor már alig van az elf és a nő között egy kevéske hely, Zetriat lecsúsztatja kezét a másik tenyerébe. Majd így tesz a szabad kezével is.*
-Eleonor, még a neved is oly szépen cseng. Az előző őrült nem én voltam, még én sem ismertem magamra. Látod ennyit tesz, ha a közeledbe vagyok. Úgy gondolom itt az ideje kitárnom előtted a szívemet, hisz meglehet, hogy ez lesz az utolsó alkalmam rá.
*Egy nagy sóhajtás következik, és egy aprócska hatásszünet után folytatja.*
-Nem tudom te számodra milyen volt az együtt töltött idő, de számomra felejthetetlen volt. Az egyik legszebb, ha nem a legszebb emlék. Nem szeretnélek elveszíteni, hisz megmondtam visszatérek hozzátok. Nem emlékszel? De én semmiképpen sem kényszerítenélek semmire, szóval ha úgy döntesz Hodrelt választod én, bár nem lesz egyszerű, de elfogadom. Szeretlek!
*Az utolsó mondatot közel hajolva a nőhöz a fülébe suttogja.*
~Bárcsak meg sem szólaltam volna! Én bolond!~
*Ha lehetne, az ifjú meg nem történtté tenné az előző gonosz megjegyzését. A féltékenység eltakarta előle azt ki igazán fontos számára, és felszakította a régóta mélyen a lelkébe zárt, és a világ elől elrejtett indulatokat. Akaraterejének köszönhető, hogy még időben képes volt megfékezni önmagát, különben örökre átkozta volna magát. De még így sem tud szabadulni a gondolattól, megsértette az imádott nőt, ki mellett ki állt, és védelmezte. A hölgyet, a fiatal lányt kire ha egyszer ráveti tekintetét többet nem szabadul többet láncaitól. Beesett arcát a talajra szegezi, szemei folyamatosan járnak valami nem létező dolog után kutatva. Egyszerűen nem bír Eleonor szemébe nézni. Hogy mitől? Az elutasítástól, attól, hogy nélküle kell leélnie a hátralévő jelentéktelen életét. Már-már feladja a reményt, de hirtelen minden megváltozik, egy vékonyka hangocskának köszönhetően. Arca újra kivirul, állát pedig felszegi. ~Nem, most nem adhatom fel! Akkor sem adtam fel mikor az őrségen keresztül kellett ki jutni a városból, vagy mikor a banditák karmai között reménykedtünk egy csodában, és ezt a csodát Geradras hozta el nekünk. Most sem fogom feladni, ha elvesztelek is, tűrni fogom, mint eddig mindent az életben.~ Egy gyengéd, de mégis határozott mozdulattal megragadja El csuklóját, és ha hagyja, egyre közelebb húzza magához. Ha egy pillanatra is összeakad a tekintete a kis Emmájéval, a pici kiolvashatja Zet íriszeiből a köszönetet, amiért erőt adott neki. Végül, mikor már alig van az elf és a nő között egy kevéske hely, Zetriat lecsúsztatja kezét a másik tenyerébe. Majd így tesz a szabad kezével is.*
-Eleonor, még a neved is oly szépen cseng. Az előző őrült nem én voltam, még én sem ismertem magamra. Látod ennyit tesz, ha a közeledbe vagyok. Úgy gondolom itt az ideje kitárnom előtted a szívemet, hisz meglehet, hogy ez lesz az utolsó alkalmam rá.
*Egy nagy sóhajtás következik, és egy aprócska hatásszünet után folytatja.*
-Nem tudom te számodra milyen volt az együtt töltött idő, de számomra felejthetetlen volt. Az egyik legszebb, ha nem a legszebb emlék. Nem szeretnélek elveszíteni, hisz megmondtam visszatérek hozzátok. Nem emlékszel? De én semmiképpen sem kényszerítenélek semmire, szóval ha úgy döntesz Hodrelt választod én, bár nem lesz egyszerű, de elfogadom. Szeretlek!
*Az utolsó mondatot közel hajolva a nőhöz a fülébe suttogja.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-08 18:08:26
Üzenet elküldve: 2013-04-08 18:08:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Naekrah istennő olvashat már megint Den gondolataiban, mert alig telik bele pár percbe, hogy nem is csak egy, de rögvest két nő is feltűnik a színen. Elsőnek a vörös hajút pillantja meg, mit egy virág kéksége ékesít, akárcsak az ajtónálló sötételf szemének szép párjában rejlő színezet. S bár jobb szereti a finoman (hát még a mélyen) dekoltált ruhákat, ez a zöld is igen csinos a kisasszonyon. Nem is beszélve, hogy szemének világa, mikor a férfi közelébe ér, zöld ékkőként ragyog rá. Mily édes, mily kívánatos... Már megint nem képes uralkodni gondolatain.*
- Kellemes estét Önnek is, kisasszony. Igen, nálam. Denawarien Dwirinthalen.
*Hajol meg kissé, nem túlozva el a mozdulatot, s ha előre nyújtja a kezét a nő, finom csókot lehel rá, más esetben ennyiben marad a köszönő gesztus.
S míg várja a további fejleményeket, egy újabb hölgy kerül elő, s bár ő is felszíni, mint az előbb jött elf, ám apróbb nála, tündér valójával. Lám-lám, egyre érdekesebb lesz ez, amióta a városban van, amúgy is rövid pórázra lett fogva és nem is tudja még, milyen lehet egy tündérrel. Biztos kellemetlen... a nőnek.*
- Szép estét Önnek is.
*Látja, hogy siet a másik, nem tartja tovább, súlyra érzi, hogy az ötven arany az erszényben lapul. Persze, lehet, hogy át akarta verni és kevesebb van benne... Ám Den múltja, mikor még távolabb próbált maradni a családtól, anyjától, megtanulta a pénz súlyát. Tolvajként ez fontos volt mindig is, bár jobban illett rá a rabló-gyilkos-erőszaktevő megnevezés. Pedig élvezték, de még mennyire.
Hegyes, ében fülpárjába éteri muzsika érkezik, ahogy Louis hanghordozását véli felfedezni, egy egyszerű keringő alapot muzsikál, viszont van, ki rá játszik. Csak nem?
Kénytelen kissé beljebb araszolni, hogy be tudjon lesni a kis pódiumra, hol Natynrae zenél. Oly gyönyörű, magával ragadó és meseszerű. Legszívesebben odamenne elé, hogy az első sorból élvezze, majd ama bűnös estén történtekből válogatva jutalmazná a tehetséget és a sikert, mit el fog érni a közönség soraiban.
Hallgatja a kellemes muzsikát, valódi csoda az egész, euforikus állapothoz közeli, mit képes kiváltani belőle. Nem hiába, maga is zenész-féle-fajta, bár nem igazán, inkább csak azért, mert anyjuk, mikor már kicsit megszokta az undorító hímségét, nemesebbé vágyta tenni, zenére is taníttatta. Bár a fúvósok mezőnyét erősíti, nagyon is tetszik neki kuzinja hegedű-játéka. Mikor a végére ér, finoman, de jól hallhatóan elkezd tapsolni. Ezzel nem csak saját elismerését fejezi ki, de a tömeget is buzdítja, hogy kövessék példáját. Közben azért nem veszti szem elől a hegyes fülű felszínit, ki még nem fizette meg a belépőt. Kivétel, ha mégis, úgy csak Naty-ra szegezi zafírkék tekintetét.*
*Naekrah istennő olvashat már megint Den gondolataiban, mert alig telik bele pár percbe, hogy nem is csak egy, de rögvest két nő is feltűnik a színen. Elsőnek a vörös hajút pillantja meg, mit egy virág kéksége ékesít, akárcsak az ajtónálló sötételf szemének szép párjában rejlő színezet. S bár jobb szereti a finoman (hát még a mélyen) dekoltált ruhákat, ez a zöld is igen csinos a kisasszonyon. Nem is beszélve, hogy szemének világa, mikor a férfi közelébe ér, zöld ékkőként ragyog rá. Mily édes, mily kívánatos... Már megint nem képes uralkodni gondolatain.*
- Kellemes estét Önnek is, kisasszony. Igen, nálam. Denawarien Dwirinthalen.
*Hajol meg kissé, nem túlozva el a mozdulatot, s ha előre nyújtja a kezét a nő, finom csókot lehel rá, más esetben ennyiben marad a köszönő gesztus.
S míg várja a további fejleményeket, egy újabb hölgy kerül elő, s bár ő is felszíni, mint az előbb jött elf, ám apróbb nála, tündér valójával. Lám-lám, egyre érdekesebb lesz ez, amióta a városban van, amúgy is rövid pórázra lett fogva és nem is tudja még, milyen lehet egy tündérrel. Biztos kellemetlen... a nőnek.*
- Szép estét Önnek is.
*Látja, hogy siet a másik, nem tartja tovább, súlyra érzi, hogy az ötven arany az erszényben lapul. Persze, lehet, hogy át akarta verni és kevesebb van benne... Ám Den múltja, mikor még távolabb próbált maradni a családtól, anyjától, megtanulta a pénz súlyát. Tolvajként ez fontos volt mindig is, bár jobban illett rá a rabló-gyilkos-erőszaktevő megnevezés. Pedig élvezték, de még mennyire.
Hegyes, ében fülpárjába éteri muzsika érkezik, ahogy Louis hanghordozását véli felfedezni, egy egyszerű keringő alapot muzsikál, viszont van, ki rá játszik. Csak nem?
Kénytelen kissé beljebb araszolni, hogy be tudjon lesni a kis pódiumra, hol Natynrae zenél. Oly gyönyörű, magával ragadó és meseszerű. Legszívesebben odamenne elé, hogy az első sorból élvezze, majd ama bűnös estén történtekből válogatva jutalmazná a tehetséget és a sikert, mit el fog érni a közönség soraiban.
Hallgatja a kellemes muzsikát, valódi csoda az egész, euforikus állapothoz közeli, mit képes kiváltani belőle. Nem hiába, maga is zenész-féle-fajta, bár nem igazán, inkább csak azért, mert anyjuk, mikor már kicsit megszokta az undorító hímségét, nemesebbé vágyta tenni, zenére is taníttatta. Bár a fúvósok mezőnyét erősíti, nagyon is tetszik neki kuzinja hegedű-játéka. Mikor a végére ér, finoman, de jól hallhatóan elkezd tapsolni. Ezzel nem csak saját elismerését fejezi ki, de a tömeget is buzdítja, hogy kövessék példáját. Közben azért nem veszti szem elől a hegyes fülű felszínit, ki még nem fizette meg a belépőt. Kivétel, ha mégis, úgy csak Naty-ra szegezi zafírkék tekintetét.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-08 15:37:01
Üzenet elküldve: 2013-04-08 15:37:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
"Hmm... szép épület. Egyszer-egyszer azért én is megengedhetek magamnak egy kis bohózatot. Rengeteget vándoroltam, és ez egy igen nagy város. Igen régóta nem vegyültem az úri osztállyal... remélem még nem szoktam el ettől a viselkedéstől."
*Hátát a falnak veti, igyekszik a félhomályban maradni, apró kezei között egy borostyánlevelet morzsolgat. Nem régóta van a városban, de itt, ezen a helyen egy nagy fogást tervez.*
"Egy picit én is szórakozhatok néha. Szeretem az embereket, szeretek a köznép köreiben mozogni, de néha erre is szükségem van. Nem dobhatok el mindent, ami a régi életemhez kötött."
*Szerencsére ezt nem csak most gondolja így. Szépen megőrizte a ládában az apjától kapott ruhákat, melyek ugyan visszafogottak, de ha valaki ismeri a finom és drága anyagokat, rögtön tudni fogja, hogy úri hölggyel van dolga... vagy legalább is gazdaggal.*
"Nos... akkor induljunk. Lássuk milyen titkokat rejteget a felső tízezer."
*Egy rövid kis kitérő megtétele után, hogy ne a sötétből lépjen elő, kecsesen, könnyed léptekkel közelíti meg a főbejáratot, nem bámészkodik, mindent úgy alakít, mintha ez a környezet lenne számára a legtermészetesebb, mintha el sem hagyta volna apja házát, mintha egy perc sem telt volna el bálok és estélyek nélkül.*
-Szép estét kívánok. *Mondja az ajtón álló őrnek, majd Denawarien Dwirinthalen tenyerébe helyezi az 50 aranyat tartalmazó erszényt.*
"Ez az első próba. Ha kinyitja és megszámolja, akkor már hatalmasat esett a szememben ez a társaság. A cicoma mögött sokszor elfelejtődik az úri modor és a becsület, pedig anélkül semmit nem ér."
*Miután átadta a zacskót, határozott bár továbbra is kecses léptekkel indul tovább.*
"Hmm... szép épület. Egyszer-egyszer azért én is megengedhetek magamnak egy kis bohózatot. Rengeteget vándoroltam, és ez egy igen nagy város. Igen régóta nem vegyültem az úri osztállyal... remélem még nem szoktam el ettől a viselkedéstől."
*Hátát a falnak veti, igyekszik a félhomályban maradni, apró kezei között egy borostyánlevelet morzsolgat. Nem régóta van a városban, de itt, ezen a helyen egy nagy fogást tervez.*
"Egy picit én is szórakozhatok néha. Szeretem az embereket, szeretek a köznép köreiben mozogni, de néha erre is szükségem van. Nem dobhatok el mindent, ami a régi életemhez kötött."
*Szerencsére ezt nem csak most gondolja így. Szépen megőrizte a ládában az apjától kapott ruhákat, melyek ugyan visszafogottak, de ha valaki ismeri a finom és drága anyagokat, rögtön tudni fogja, hogy úri hölggyel van dolga... vagy legalább is gazdaggal.*
"Nos... akkor induljunk. Lássuk milyen titkokat rejteget a felső tízezer."
*Egy rövid kis kitérő megtétele után, hogy ne a sötétből lépjen elő, kecsesen, könnyed léptekkel közelíti meg a főbejáratot, nem bámészkodik, mindent úgy alakít, mintha ez a környezet lenne számára a legtermészetesebb, mintha el sem hagyta volna apja házát, mintha egy perc sem telt volna el bálok és estélyek nélkül.*
-Szép estét kívánok. *Mondja az ajtón álló őrnek, majd Denawarien Dwirinthalen tenyerébe helyezi az 50 aranyat tartalmazó erszényt.
*"Ez az első próba. Ha kinyitja és megszámolja, akkor már hatalmasat esett a szememben ez a társaság. A cicoma mögött sokszor elfelejtődik az úri modor és a becsület, pedig anélkül semmit nem ér."
*Miután átadta a zacskót, határozott bár továbbra is kecses léptekkel indul tovább.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-07 16:13:25
Üzenet elküldve: 2013-04-07 16:13:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*A sorokat papírra veti, amit azután be is magol. Nem szeretne egy árva papírlappal feltűnést kelteni, mert lelepleződnének mindenki előtt. Mikor végzett a pajzán verssel, akkor feláll a dolgozóasztalától és elrendezi a szobáját. Itt makulátlan rendnek kell lennie, ahol könnyű takarítani. Könnyed lépésekkel hagyja el lakosztályát, aztán visszaindul a bálba. Naty már javában hegedül, mikor fenn megjelenik. A kilátás felülről igazán mesés, mert mindenkire rálát, hogy éppen mit csinál. A kellemes dallam eljut a füléhez és magával ragadja. Nem nehéz őt elcsábítani, mert szereti a zenét, a festményeket és egyben műgyűjtő is. Senki sem hinné el róla, hogy a dolgozó asztala egyik fiókjában régi korok érméit tárolja. Kis álldogálás után elindul, hogy a lépcsősor alján találja magát vagyis újra a rendezvényen. Bíbor íriszei Naty alakját és annak mozdulatait figyeli, hogy milyen trillákat és más hangzást szólaltat meg kecses kézmozdulataival. A befejezésnél tapsol, aztán a bátorságát összeszedi, hogy az oldalirányba húzódó nő után vesse magát. Pillanatokon belül ott terem a megsértett szépség mellett, majd aztán a következő szavakat találja mondani.*
-Szeretnék valamit elmondani neked.*Nem mosolyog, hanem túlságosan is komoly arccal áll a másikkal szemben.*
-Még ezernyi hibát vétek jól tudom, amit nem tagadok. Meg is sértettelek azzal, de ha engeded, akkor szeretném tisztázni a tetteim.* Itt nyel egyet, hiszen ennyire még sosem izgult, mint most. Kivárja Naty reakcióját és aztán belekezd a magyarázatba.*
-Azért tettem az eskünk felbontását, mert távol voltam. Egyszerűen az a érzés volt bennem, hogy nem vagyok senki számára sem fontos. S akkor minek az eskü és a csábító szavak melyet ajkaink kiejtenek? Semmit. De hazaértem és mikor megláttalak, akkor még tanácstalanabb lettem, sőt megtettem azt. Megszabadultam attól az eskütől. * Hagy időt, hogy a másik felfoghassa a szavakat, aztán csöpögteti szépen tovább a gondolatait.*
-Tudom dühös vagy, de egy verset akarok mondani neked. Csakis neked. * Odahajol Naty füléhez gyorsan, hogy elsuttogja neki a költött írást.*
Büntetsz és büntess
A kígyó is lehet szerelmes
Testemet ajánlom harcszíntérnek
S adjuk át magunkat az éjnek
Erősebb kötelék kordában tartana
Ezen este nem kapcsolatunk alkonya
Hanem egy újabb kezdet napja
Ahol Királynő a jót kapja
Nem csak szememmel cirógatnálak
Hanem hülyeségeimtől is óvnálak
Túl régen epekedek telt alakod után
S tetteid hatnak rám
Tűz és víz vagyunk
S egymásba kapunk
Bármi legyen a döntésed
Én mindig vágyom rád és az ölelésed
*Mikor sikerült elmondania a sorokat, akkor gyorsan kapcsol és ártatlanul ellép a lánytól.*
-Nagyon szépen játszottál a hegedűn. További sikereket.*Nem mosolyog, hanem elsétál onnan, hogy a másik és mások útjába ne álljon.*
A hozzászólás írója (Ilztdar Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.07 16:26:25
*A sorokat papírra veti, amit azután be is magol. Nem szeretne egy árva papírlappal feltűnést kelteni, mert lelepleződnének mindenki előtt. Mikor végzett a pajzán verssel, akkor feláll a dolgozóasztalától és elrendezi a szobáját. Itt makulátlan rendnek kell lennie, ahol könnyű takarítani. Könnyed lépésekkel hagyja el lakosztályát, aztán visszaindul a bálba. Naty már javában hegedül, mikor fenn megjelenik. A kilátás felülről igazán mesés, mert mindenkire rálát, hogy éppen mit csinál. A kellemes dallam eljut a füléhez és magával ragadja. Nem nehéz őt elcsábítani, mert szereti a zenét, a festményeket és egyben műgyűjtő is. Senki sem hinné el róla, hogy a dolgozó asztala egyik fiókjában régi korok érméit tárolja. Kis álldogálás után elindul, hogy a lépcsősor alján találja magát vagyis újra a rendezvényen. Bíbor íriszei Naty alakját és annak mozdulatait figyeli, hogy milyen trillákat és más hangzást szólaltat meg kecses kézmozdulataival. A befejezésnél tapsol, aztán a bátorságát összeszedi, hogy az oldalirányba húzódó nő után vesse magát. Pillanatokon belül ott terem a megsértett szépség mellett, majd aztán a következő szavakat találja mondani.*
-Szeretnék valamit elmondani neked.*Nem mosolyog, hanem túlságosan is komoly arccal áll a másikkal szemben.*
-Még ezernyi hibát vétek jól tudom, amit nem tagadok. Meg is sértettelek azzal, de ha engeded, akkor szeretném tisztázni a tetteim.* Itt nyel egyet, hiszen ennyire még sosem izgult, mint most. Kivárja Naty reakcióját és aztán belekezd a magyarázatba.*
-Azért tettem az eskünk felbontását, mert távol voltam. Egyszerűen az a érzés volt bennem, hogy nem vagyok senki számára sem fontos. S akkor minek az eskü és a csábító szavak melyet ajkaink kiejtenek? Semmit. De hazaértem és mikor megláttalak, akkor még tanácstalanabb lettem, sőt megtettem azt. Megszabadultam attól az eskütől. * Hagy időt, hogy a másik felfoghassa a szavakat, aztán csöpögteti szépen tovább a gondolatait.*
-Tudom dühös vagy, de egy verset akarok mondani neked. Csakis neked. * Odahajol Naty füléhez gyorsan, hogy elsuttogja neki a költött írást.*
Büntetsz és büntess
A kígyó is lehet szerelmes
Testemet ajánlom harcszíntérnek
S adjuk át magunkat az éjnek
Erősebb kötelék kordában tartana
Ezen este nem kapcsolatunk alkonya
Hanem egy újabb kezdet napja
Ahol Királynő a jót kapja
Nem csak szememmel cirógatnálak
Hanem hülyeségeimtől is óvnálak
Túl régen epekedek telt alakod után
S tetteid hatnak rám
Tűz és víz vagyunk
S egymásba kapunk
Bármi legyen a döntésed
Én mindig vágyom rád és az ölelésed
*Mikor sikerült elmondania a sorokat, akkor gyorsan kapcsol és ártatlanul ellép a lánytól.*
-Nagyon szépen játszottál a hegedűn. További sikereket.*Nem mosolyog, hanem elsétál onnan, hogy a másik és mások útjába ne álljon.*
A hozzászólás írója (Ilztdar Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.07 16:26:25
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-07 14:56:15
Üzenet elküldve: 2013-04-07 14:56:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*A bál nagyon jó hangulatban telik, hiszen a család megadja a módot, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Alkoholtól felbátorodott táncpárok, kik nem ismerik egymást, mégis úgy viselkednek, mintha ezer és egy éve barátságban lennének, beszélgető csendesebb vendégek, kik csak egy kis társasági életre vágynak, s vannak olyanok is, akik csak azért jöttek el, hogy mutogassák maguk. Ahogy végig néz csillogó szempárjával a termen bizony észrevehetően megnövekedett a számuk.*
~Lassan eljön az én időm.~
*Bizony kissé izgul, hiszen ahogy a dallam elhallgat átveszi a szerepet, hogy bejelentse a kis meglepetését, amivel készült. Vesz egy mély levegőt s elindul a zenész háta mögötti részhez ahova tette a hangszerét. Mutatóujjával végigsimít rajta, őszintén szólva nagyon a szívéhez nőtt ez a hegedű.*
~Emlékszem az első próbálkozásaimra, mikor tanultam hegedülni. Mindenkit kikergettem a házból, mert egyszerűen borzalmas volt ahogy megszólaltattam ezt a szépséget. De aztán, kemény gyakorlás után elértem azt, hogy tisztán varázsoljam elő a hangokat. Igen, hosszú idő elsajátítani a tudást s minden napos gyakorlást igényel.~
*A zene lassan elhalkul, ideje a tettek mezejére lépni. Felveszi a hangszert s a zenész elé lép.*
~Rajta Naty, menni fog!~
*Megköszörüli a torkát s nagy mosollyal kezd bele a mondanivalóba.*
- Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm Önöket ezen a családias bálon, mit nagyra becsült matrónánk, Xselyahra Dwirinthalen szervezett meg. Ennek fejében készültem egy kis előadással,kifejezve ezzel a kis csekélységgel köszönetemet, mind a családnak, mind a vendégeknek. Kívánok további jó mulatást!
*Azzal a közönség felé biccent egyet, majd hátrapillant, hogy kezdheti játszani a keringő alapot. Felemeli a hegedűt, a vállára fekteti, a vonót lassan ráhelyezi a húrokra, s mielőtt elkezdené végig tekint a termen.*
~Pompás. Lesz egy kis nézősereg s remélem, lesznek olyanok is, kik táncolnak rá.~
*Egy-két-há', egy-két-há', várja a megfelelő ütemet, majd lehunyja pilláit s bekapcsolódik a keringőbe, egy határozott, ám lassú kézmozdulattal. A hegedű tisztán szólal meg, akárcsak az érzelmei, mit a hallgatóság felé irányít. Őszinteség, lágyság, határozottság. Ezek a szavak jellemzik most őt. Kellemes, vidám dallam, mi táncra csábítja azokat, kik hallgatják. Könnyedén kúszik a fülbe a melódia, mint egy titokzatos bók a csillagok alatt.*
~A zene elképzelhetetlen tudás, szavakkal kifejezhetetlen; közvetlenül, a nyelv és a gondolatok segítsége nélkül áramlik az ember ujjaiból a hangszerbe. Ez volt a mesterem utolsó szavai hozzám s milyen igaza volt. Milyen igaza volt!~
*A hangzás hol erősödik, hol alábbhagy, finom ujjai, könnyeden játszanak a húrokon, mint a langy szellő, mikor belekap a szélcsengőbe. S máris a dal felénél jár. Trillázva játszadozik a hangokkal, s egy aprócska mosoly száll bájos arcára.*
~Ahh igen, emlékszem, mikor tanultam, véresre játszottam az ujjbegyeim, csak, hogy tökéletesre csiszoljam zenei ismereteimet. S lám, eltaláltam azt a hangot, mit eddig szinte mindig elvétettem. Siker!~
*A lezárás egész becsapós, hiszen felerősíti a dallamot, mintha még nem lenne vége, ám hirtelen elhalkul, majd ütemes, egy magas egy mély s egy ismét magas hanggal lezárja. *
~Vége! Túl vagy rajta!~
*Elégedetten feltekint, körül néz ismét a termen, majd meghajol s elindul oldalirányba, hogy lerakja a hangszert. Ha jönnek gratulálni, úgy kedves mosollyal fogadja, s megköszöni őket.*
A hozzászólás írója (Natynrae Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.07 15:54:12
*A bál nagyon jó hangulatban telik, hiszen a család megadja a módot, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Alkoholtól felbátorodott táncpárok, kik nem ismerik egymást, mégis úgy viselkednek, mintha ezer és egy éve barátságban lennének, beszélgető csendesebb vendégek, kik csak egy kis társasági életre vágynak, s vannak olyanok is, akik csak azért jöttek el, hogy mutogassák maguk. Ahogy végig néz csillogó szempárjával a termen bizony észrevehetően megnövekedett a számuk.*
~Lassan eljön az én időm.~
*Bizony kissé izgul, hiszen ahogy a dallam elhallgat átveszi a szerepet, hogy bejelentse a kis meglepetését, amivel készült. Vesz egy mély levegőt s elindul a zenész háta mögötti részhez ahova tette a hangszerét. Mutatóujjával végigsimít rajta, őszintén szólva nagyon a szívéhez nőtt ez a hegedű.*
~Emlékszem az első próbálkozásaimra, mikor tanultam hegedülni. Mindenkit kikergettem a házból, mert egyszerűen borzalmas volt ahogy megszólaltattam ezt a szépséget. De aztán, kemény gyakorlás után elértem azt, hogy tisztán varázsoljam elő a hangokat. Igen, hosszú idő elsajátítani a tudást s minden napos gyakorlást igényel.~
*A zene lassan elhalkul, ideje a tettek mezejére lépni. Felveszi a hangszert s a zenész elé lép.*
~Rajta Naty, menni fog!~
*Megköszörüli a torkát s nagy mosollyal kezd bele a mondanivalóba.*
- Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm Önöket ezen a családias bálon, mit nagyra becsült matrónánk, Xselyahra Dwirinthalen szervezett meg. Ennek fejében készültem egy kis előadással,kifejezve ezzel a kis csekélységgel köszönetemet, mind a családnak, mind a vendégeknek. Kívánok további jó mulatást!
*Azzal a közönség felé biccent egyet, majd hátrapillant, hogy kezdheti játszani a keringő alapot. Felemeli a hegedűt, a vállára fekteti, a vonót lassan ráhelyezi a húrokra, s mielőtt elkezdené végig tekint a termen.*
~Pompás. Lesz egy kis nézősereg s remélem, lesznek olyanok is, kik táncolnak rá.~
*Egy-két-há', egy-két-há', várja a megfelelő ütemet, majd lehunyja pilláit s bekapcsolódik a keringőbe, egy határozott, ám lassú kézmozdulattal. A hegedű tisztán szólal meg, akárcsak az érzelmei, mit a hallgatóság felé irányít. Őszinteség, lágyság, határozottság. Ezek a szavak jellemzik most őt. Kellemes, vidám dallam, mi táncra csábítja azokat, kik hallgatják. Könnyedén kúszik a fülbe a melódia, mint egy titokzatos bók a csillagok alatt.*
~A zene elképzelhetetlen tudás, szavakkal kifejezhetetlen; közvetlenül, a nyelv és a gondolatok segítsége nélkül áramlik az ember ujjaiból a hangszerbe. Ez volt a mesterem utolsó szavai hozzám s milyen igaza volt. Milyen igaza volt!~
*A hangzás hol erősödik, hol alábbhagy, finom ujjai, könnyeden játszanak a húrokon, mint a langy szellő, mikor belekap a szélcsengőbe. S máris a dal felénél jár. Trillázva játszadozik a hangokkal, s egy aprócska mosoly száll bájos arcára.*
~Ahh igen, emlékszem, mikor tanultam, véresre játszottam az ujjbegyeim, csak, hogy tökéletesre csiszoljam zenei ismereteimet. S lám, eltaláltam azt a hangot, mit eddig szinte mindig elvétettem. Siker!~
*A lezárás egész becsapós, hiszen felerősíti a dallamot, mintha még nem lenne vége, ám hirtelen elhalkul, majd ütemes, egy magas egy mély s egy ismét magas hanggal lezárja. *
~Vége! Túl vagy rajta!~
*Elégedetten feltekint, körül néz ismét a termen, majd meghajol s elindul oldalirányba, hogy lerakja a hangszert. Ha jönnek gratulálni, úgy kedves mosollyal fogadja, s megköszöni őket.*
A hozzászólás írója (Natynrae Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.07 15:54:12
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-05 20:13:17
Üzenet elküldve: 2013-04-05 20:13:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*A mai este nyugodt, ami tökéletesen jó arra, hogy körülnézzen a városban. Hívogatja az éjszakai világ és annak ezernyi rejtélye. Nem tud ellenállni a kísértésnek.*
~Már pedig szórakozni fogok. Nagyon régen nem voltam semmilyen eseményen.~*Nem tudja, hogy van egy Bál ezen az estén, ám ettől függetlenül felölti magára a legszebb ruháját. Elrendezi magán, aztán a díszes öv is felkerül a karcsú derekára. A ruha alja rejtekében egy éles tört dug el, hogy ha kell akkor meg tudja védeni magát. Az öltözete után a haját készíti el, ami kevés idejébe kerül. Megnézi magát a tükörben és elégedetten mosolyog magára.*
~Most már indulhatok.~*Az övére erősíti a szütyő pénzét, majd elindul. Fél óra sétálás után a gazdag negyed utcáit járja magányosan, mikor egy Kúriára lesz figyelmes, ahol a kapu nyitva áll. Veszi a bátorságot, hogy közelebb lépjen az örökhöz, akikkel pár szót vált. Innen tudja meg, hogy egy nemesi család bálja zajlik éppen és 50 arany fejében mindenki bejuthat. Megköszöni a felvilágosítást, majd távolabb tőlük megszámolja a szütyőjében csörgő aranyakat. Szándékos-e vagy sem, de pontosan annyi arany van nála.*
~Akkor ezt sem kell őriznem.~*Gondolja magában, mikor már el is határozza, hogy benéz. Nincs másik alkalom és ráadásul máshol nincs ilyen esemény. Határozott léptekkel halad át a kapun, hogy egy kellemes séta kíséretében az ajtóhoz érkezzen. Egy fiatal nő, aki húszas éveiben járhat. Vörös hajzuhataga kontyba van fogva, mindkét szélén egy-egy hajfonat teszi még inkább látványossá alkotását. A hajába egy szép ég-kék virág van beletűzve és a növény árasztja magából a kellemes illatot. Arcára nem kent semmit, mert a természetességet szereti. Leginkább a magával ragadó zöld szemszárt lehet látni és ráadásként az enyhe visszafogott mosolyt az orcáján. Öltözéke egyedi, mert egyrészes de mégis három részre osztható. A testét takaró szövet anyaga finom. A színe zöld, melyen finom virágos motívumok díszlenek tetejétől a talpáig. Felül egy blúznak néz ki, aminek felső szegélye fodrozott és a közepén egy barna masni van kötve. Nincs dekoltázsa az öltözetnek, de nem is kell, mert finoman idomul ez a rész a vonalaihoz. Középső rész egy vékony öv gazdagon díszítve, amin csak a pénzes szütyője csüng. Az utolsó rész egy szoknya, ha úgy nézi az ember, ahol az alsó húsz centiméter fodrozott. A lábán egy fekete topánka zárja a sort. Nincs túl sok csecsebecse vagy dísz rajta. Egyik a nyakán levő nyakdísz, aminek díszítése megegyezik az övével; míg a másik a karperec, ami nem lóg ki a sorból az előzőektől.*
-Szép estét.*Köszön az ajtóban álló férfinek. Hangja kellemesen szólal meg.*
-Önnél kell fizetni a belépőt?
*A mai este nyugodt, ami tökéletesen jó arra, hogy körülnézzen a városban. Hívogatja az éjszakai világ és annak ezernyi rejtélye. Nem tud ellenállni a kísértésnek.*
~Már pedig szórakozni fogok. Nagyon régen nem voltam semmilyen eseményen.~*Nem tudja, hogy van egy Bál ezen az estén, ám ettől függetlenül felölti magára a legszebb ruháját. Elrendezi magán, aztán a díszes öv is felkerül a karcsú derekára. A ruha alja rejtekében egy éles tört dug el, hogy ha kell akkor meg tudja védeni magát. Az öltözete után a haját készíti el, ami kevés idejébe kerül. Megnézi magát a tükörben és elégedetten mosolyog magára.*
~Most már indulhatok.~*Az övére erősíti a szütyő pénzét, majd elindul. Fél óra sétálás után a gazdag negyed utcáit járja magányosan, mikor egy Kúriára lesz figyelmes, ahol a kapu nyitva áll. Veszi a bátorságot, hogy közelebb lépjen az örökhöz, akikkel pár szót vált. Innen tudja meg, hogy egy nemesi család bálja zajlik éppen és 50 arany fejében mindenki bejuthat. Megköszöni a felvilágosítást, majd távolabb tőlük megszámolja a szütyőjében csörgő aranyakat. Szándékos-e vagy sem, de pontosan annyi arany van nála.*
~Akkor ezt sem kell őriznem.~*Gondolja magában, mikor már el is határozza, hogy benéz. Nincs másik alkalom és ráadásul máshol nincs ilyen esemény. Határozott léptekkel halad át a kapun, hogy egy kellemes séta kíséretében az ajtóhoz érkezzen. Egy fiatal nő, aki húszas éveiben járhat. Vörös hajzuhataga kontyba van fogva, mindkét szélén egy-egy hajfonat teszi még inkább látványossá alkotását. A hajába egy szép ég-kék virág van beletűzve és a növény árasztja magából a kellemes illatot. Arcára nem kent semmit, mert a természetességet szereti. Leginkább a magával ragadó zöld szemszárt lehet látni és ráadásként az enyhe visszafogott mosolyt az orcáján. Öltözéke egyedi, mert egyrészes de mégis három részre osztható. A testét takaró szövet anyaga finom. A színe zöld, melyen finom virágos motívumok díszlenek tetejétől a talpáig. Felül egy blúznak néz ki, aminek felső szegélye fodrozott és a közepén egy barna masni van kötve. Nincs dekoltázsa az öltözetnek, de nem is kell, mert finoman idomul ez a rész a vonalaihoz. Középső rész egy vékony öv gazdagon díszítve, amin csak a pénzes szütyője csüng. Az utolsó rész egy szoknya, ha úgy nézi az ember, ahol az alsó húsz centiméter fodrozott. A lábán egy fekete topánka zárja a sort. Nincs túl sok csecsebecse vagy dísz rajta. Egyik a nyakán levő nyakdísz, aminek díszítése megegyezik az övével; míg a másik a karperec, ami nem lóg ki a sorból az előzőektől.*
-Szép estét.*Köszön az ajtóban álló férfinek. Hangja kellemesen szólal meg.*
-Önnél kell fizetni a belépőt?
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-05 19:12:54
Üzenet elküldve: 2013-04-05 19:12:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Miután kicsit sütkérezett már a hold ezüst fényében, rövid kéklő haja csillog is alatta, s még mindig alig tudja elhinni, hogy Sely így büntette. Kár loboncáért, imádta kéklő hajzuhatagát, ahogy sok nő is.
Ideje visszatérni ám, így el is indul, hogy a teraszra vezető kis ajtón át visszatérjen az előcsarnokba. Gyorsan kerít egy felszolgálót, akinek odaadhatja üres kupáját, ám nem kér újabb adagot. Inkább a főbejárat felé veszi az irányt, hogy Lazzur bácsikája helyére álljon, míg amaz társalog azzal az ifjú hölggyel. Jobb is félig kint, élvezheti az éj nyugalmát, mégis közel marad a bálhoz.
Ahogy viszont megáll Lazac mellett, megpillant egy másik sötételfet. Nocsak, újabb vendég? Lazzur pedig nincs itt, hogy átvegye a belépő díját. Úgy tűnik, tényleg helyébe kell lépjen. Mint az előző matróna elsőszülött fia, harmadszülött gyermeke, s a jelenlegi matróna öccse, kötelessége mindent megtenni úrnőjéért.
Viszont addig csak nem fog odaszólni, míg ily távol van, s nem is biztos, hogy szándéka a betérés. Inkább kivár, kéklő tekintete türelmesen pillant rá, bár csupán nyájas álcája ez, sosem szerette az időt húzni, hacsak nem volt tőle izgalmasabb a játék. Óh, édes játékok, mennyire is hiányzik már neki egy nő társasága...*
*Miután kicsit sütkérezett már a hold ezüst fényében, rövid kéklő haja csillog is alatta, s még mindig alig tudja elhinni, hogy Sely így büntette. Kár loboncáért, imádta kéklő hajzuhatagát, ahogy sok nő is.
Ideje visszatérni ám, így el is indul, hogy a teraszra vezető kis ajtón át visszatérjen az előcsarnokba. Gyorsan kerít egy felszolgálót, akinek odaadhatja üres kupáját, ám nem kér újabb adagot. Inkább a főbejárat felé veszi az irányt, hogy Lazzur bácsikája helyére álljon, míg amaz társalog azzal az ifjú hölggyel. Jobb is félig kint, élvezheti az éj nyugalmát, mégis közel marad a bálhoz.
Ahogy viszont megáll Lazac mellett, megpillant egy másik sötételfet. Nocsak, újabb vendég? Lazzur pedig nincs itt, hogy átvegye a belépő díját. Úgy tűnik, tényleg helyébe kell lépjen. Mint az előző matróna elsőszülött fia, harmadszülött gyermeke, s a jelenlegi matróna öccse, kötelessége mindent megtenni úrnőjéért.
Viszont addig csak nem fog odaszólni, míg ily távol van, s nem is biztos, hogy szándéka a betérés. Inkább kivár, kéklő tekintete türelmesen pillant rá, bár csupán nyájas álcája ez, sosem szerette az időt húzni, hacsak nem volt tőle izgalmasabb a játék. Óh, édes játékok, mennyire is hiányzik már neki egy nő társasága...*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-05 16:51:10
Üzenet elküldve: 2013-04-05 16:51:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-bál//
* A felnőttek elvannak foglalva azzal, hogy az érzéseiket tárják fel a másik előtt. Rájön, hogy teljesen feleslegesen tekintettel próbálnia sugallani valamiit, ha a fiatalok rá sem hederítenek, úgy érzi magát, mintha levegőből lenne. Rosszul esik neki, az hogy nem tud segíteni a szerelmeseknek és ő is azt szeretné, ha Eleonor és Zetriat együtt lenne, nem pedig sanyargatnák magukat Iskandir utolsó kívánsága miatt. Ha tehetné jól kiosztaná Isket, akinek a lánya boldogságánál fontosabb a vagyon mennyisége. Sajnos nem veszekedhet az apával, hiszen az már nem tartózkodik az élők sorai között. Szinte nem tehet mást, csak állhat és várhatja a csodát és azt, hogy minden rendbe jöjjön. Kicsit sem tetszik neki a nagyok veszekedése, inkább békülnének ki, El pedig mondaná meg Hodrelnek, hogy neki Zet mellett van a helye. A dolgok viszont nem lehetnek ilyen egyszerűek, a sorsnak egyszerűen állandóan, ráadásul teljesen felesleg túl kell bonyolítani az életet. Nem érti ez miét van így, ám gyerekként ez még érthető. Talán felnőttkorában se fogja sosem megérteni miért ennyire nehéz kifürkészni a sors útjait. Miközben a gondolatival van elfoglalva megfeledkezik a beszélgetésre figyelni és Eleonor hangja zökkenti ki az elmélkedéséből. Szerencsére a kérdést tisztán hallja. Úgy érzi nem tudja mit kellene felelnie erre, mivel ő maradna Zetriat közelében, viszont a nő szomorúsága miatt menni kellene. Eddig nem volt képes beleütni a nóziját a szerelmesek ügyébe, de most egyszerűen eljött ennek az ideje.*
- Ana miféjt nyem monyfod med Hodjej bácinyaf, hof ed nyefed nyem med? Afucid ic aft cejjetné, hod bojdof jedéj.*árulja el a véleményét mit sem törődve a távozással kapcsolatos kérdéssel. Úgy hiszi, ha a nagyok leszeretnék amiatt szidni, akkor tegyék csak meg nyugodtan, de ezt ki kellett adnia magából.*
* A felnőttek elvannak foglalva azzal, hogy az érzéseiket tárják fel a másik előtt. Rájön, hogy teljesen feleslegesen tekintettel próbálnia sugallani valamiit, ha a fiatalok rá sem hederítenek, úgy érzi magát, mintha levegőből lenne. Rosszul esik neki, az hogy nem tud segíteni a szerelmeseknek és ő is azt szeretné, ha Eleonor és Zetriat együtt lenne, nem pedig sanyargatnák magukat Iskandir utolsó kívánsága miatt. Ha tehetné jól kiosztaná Isket, akinek a lánya boldogságánál fontosabb a vagyon mennyisége. Sajnos nem veszekedhet az apával, hiszen az már nem tartózkodik az élők sorai között. Szinte nem tehet mást, csak állhat és várhatja a csodát és azt, hogy minden rendbe jöjjön. Kicsit sem tetszik neki a nagyok veszekedése, inkább békülnének ki, El pedig mondaná meg Hodrelnek, hogy neki Zet mellett van a helye. A dolgok viszont nem lehetnek ilyen egyszerűek, a sorsnak egyszerűen állandóan, ráadásul teljesen felesleg túl kell bonyolítani az életet. Nem érti ez miét van így, ám gyerekként ez még érthető. Talán felnőttkorában se fogja sosem megérteni miért ennyire nehéz kifürkészni a sors útjait. Miközben a gondolatival van elfoglalva megfeledkezik a beszélgetésre figyelni és Eleonor hangja zökkenti ki az elmélkedéséből. Szerencsére a kérdést tisztán hallja. Úgy érzi nem tudja mit kellene felelnie erre, mivel ő maradna Zetriat közelében, viszont a nő szomorúsága miatt menni kellene. Eddig nem volt képes beleütni a nóziját a szerelmesek ügyébe, de most egyszerűen eljött ennek az ideje.*
- Ana miféjt nyem monyfod med Hodjej bácinyaf, hof ed nyefed nyem med? Afucid ic aft cejjetné, hod bojdof jedéj.*árulja el a véleményét mit sem törődve a távozással kapcsolatos kérdéssel. Úgy hiszi, ha a nagyok leszeretnék amiatt szidni, akkor tegyék csak meg nyugodtan, de ezt ki kellett adnia magából.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-04 22:42:49
Üzenet elküldve: 2013-04-04 22:42:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Látva beszélgetőpartnerének leányi lelkivilágát és ártatlanságát úgy dönt Lazzur, nem Ő lesz az aki elveszi a békesség s ártatlanság 'szűzi' állapotát Roxananról, csak fúj egy nagyot és így szól:*
-Engem nem bánt meg... örömmel mesélek a Felvidék akármelyik hadjáratáról. De Ön Hölgyem szerintem nem akarja hallani azokat a történeteket...
*Ezzel részéről lezárja a történetet, de ha Roxana mégis hallani akar egy-két dolgot, akkor Lazzur elmesél pár könnyebb történetet. A pestis járványt az egyik földalatti erődrendszerben... a kénbombák és kénméreg csatája, amikor összeégette a bal vállát és mellkasát... vagy az egyik hatalmas Hegyi úr udvartartása ellen folytatott harc, ahol idomított óriásfarkasok tépték szét elevenen az embereket. Van itt bőségesen szívderítő 'esti mese'.
Majd láthatóan Roxanat alaposan leköti Lazzur a művészet témájával.
A képek... a zene... és a festészet az ami rendkívül érdekes Roxana számára. Lazzur semelyiket sem ellenzi vagy preferálja túlontúl. Egy biztos egy-két dallam többet ér, mint egy-két nagy csata. A csaták gyakran feledésbe merülnek... a muzsikák? Kevéssé.*
-Hmmm... én komoly dolognak tartom a szabad művészeteket, ám nekem más a nagyban becsülendő. Harc és háború... vadászat... avagy tánc. Semelyik sem maradandó... mind mulandó. Olyan mint a kérész... pár percig tart, s az örökkévalósághoz pár évtized... pár óra... vagy a tánc esetében pár perc csak egy kis idő. Ám én ezeket találom rendkívülieknek. Szenvedélyesek és egész embert igényelnek...
*Látva beszélgetőpartnerének leányi lelkivilágát és ártatlanságát úgy dönt Lazzur, nem Ő lesz az aki elveszi a békesség s ártatlanság 'szűzi' állapotát Roxananról, csak fúj egy nagyot és így szól:*
-Engem nem bánt meg... örömmel mesélek a Felvidék akármelyik hadjáratáról. De Ön Hölgyem szerintem nem akarja hallani azokat a történeteket...
*Ezzel részéről lezárja a történetet, de ha Roxana mégis hallani akar egy-két dolgot, akkor Lazzur elmesél pár könnyebb történetet. A pestis járványt az egyik földalatti erődrendszerben... a kénbombák és kénméreg csatája, amikor összeégette a bal vállát és mellkasát... vagy az egyik hatalmas Hegyi úr udvartartása ellen folytatott harc, ahol idomított óriásfarkasok tépték szét elevenen az embereket. Van itt bőségesen szívderítő 'esti mese'.
Majd láthatóan Roxanat alaposan leköti Lazzur a művészet témájával.
A képek... a zene... és a festészet az ami rendkívül érdekes Roxana számára. Lazzur semelyiket sem ellenzi vagy preferálja túlontúl. Egy biztos egy-két dallam többet ér, mint egy-két nagy csata. A csaták gyakran feledésbe merülnek... a muzsikák? Kevéssé.*
-Hmmm... én komoly dolognak tartom a szabad művészeteket, ám nekem más a nagyban becsülendő. Harc és háború... vadászat... avagy tánc. Semelyik sem maradandó... mind mulandó. Olyan mint a kérész... pár percig tart, s az örökkévalósághoz pár évtized... pár óra... vagy a tánc esetében pár perc csak egy kis idő. Ám én ezeket találom rendkívülieknek. Szenvedélyesek és egész embert igényelnek...
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-04 21:16:20
Üzenet elküldve: 2013-04-04 21:16:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Dwirithalen-bál//
*Hallgatja Zetriatot és rosszul esik neki a kioktatása. Hiszen nemcsak ő tehet arról, hogy nem tudtak mihez kezdeni a helyzettel, ami adódott. Az elején Zet volt az, aki teljesen visszahúzódó volt, és csakis Eleonor közeledése miatt nyílt meg. A végén pedig még ő lesz leszúrva amiatt, hogy most másként alakultak a dolgok.*
~Szóval csak kicsúszott a száján. És nem érdemel meg? Talán én nem érdemlem meg őt.~
*Megint az ajtó felé néz, ahol Hodrel eltűnt. Rossz ötlet volt idejönni. Itt van Zetriat, Hodrel pedig azzal a másik nővel eltűnt az ajtó mögött.*
-Figyelj! Nem tudom, hogy mi történt kettőnkkel az elmúlt napokban, de azt hiszem mindketten megváltoztunk. Nekem most már azon kell gondolkodnom, hogy hogyan tudom fenntartani a családunk jó hírnevét. Már csak én maradtam, és apám számított rám. Hogy éljem le az életemet, ha azon rágódom, hogy nem tettem meg mindent, hogy apám büszke legyen rám? Zet, kérlek, meg kell értened. Nagyon jól érzem magam veled, és nem akarlak elveszíteni, de... itt van Hodrel. Neki is legalább akkora szüksége van rám, mint neked. Sőt.
~Hodrel, gyere már ki! El akarok innen menni!~
*Eleonor Emmára néz.*
-Emma! Nem akarsz körbenézni? Hiszen még nem is láttad, hogy mennyi finomság van itt.
*Menekülni akar. Menekülni Zet elől, a szomorúság elől, ami a szemében van, a csalódottsága elől. Menekülni, hogy ne lássa a férfi arcát, és menekülni a bűntudat elől. Kinyújtja a kezét a kislány felé, jelezve, hogy ő menni szeretne.*
*Hallgatja Zetriatot és rosszul esik neki a kioktatása. Hiszen nemcsak ő tehet arról, hogy nem tudtak mihez kezdeni a helyzettel, ami adódott. Az elején Zet volt az, aki teljesen visszahúzódó volt, és csakis Eleonor közeledése miatt nyílt meg. A végén pedig még ő lesz leszúrva amiatt, hogy most másként alakultak a dolgok.*
~Szóval csak kicsúszott a száján. És nem érdemel meg? Talán én nem érdemlem meg őt.~
*Megint az ajtó felé néz, ahol Hodrel eltűnt. Rossz ötlet volt idejönni. Itt van Zetriat, Hodrel pedig azzal a másik nővel eltűnt az ajtó mögött.*
-Figyelj! Nem tudom, hogy mi történt kettőnkkel az elmúlt napokban, de azt hiszem mindketten megváltoztunk. Nekem most már azon kell gondolkodnom, hogy hogyan tudom fenntartani a családunk jó hírnevét. Már csak én maradtam, és apám számított rám. Hogy éljem le az életemet, ha azon rágódom, hogy nem tettem meg mindent, hogy apám büszke legyen rám? Zet, kérlek, meg kell értened. Nagyon jól érzem magam veled, és nem akarlak elveszíteni, de... itt van Hodrel. Neki is legalább akkora szüksége van rám, mint neked. Sőt.
~Hodrel, gyere már ki! El akarok innen menni!~
*Eleonor Emmára néz.*
-Emma! Nem akarsz körbenézni? Hiszen még nem is láttad, hogy mennyi finomság van itt.
*Menekülni akar. Menekülni Zet elől, a szomorúság elől, ami a szemében van, a csalódottsága elől. Menekülni, hogy ne lássa a férfi arcát, és menekülni a bűntudat elől. Kinyújtja a kezét a kislány felé, jelezve, hogy ő menni szeretne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760