Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-04 15:29:51
Üzenet elküldve: 2013-04-04 15:29:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Hirtelen rossz érzés járja át egész valóját, mintha azt sugallná, nem kellett volna ennyire kíváncsiskodnia. S mikor belenéz a szemébe tudja, hogy ez rossz húzás volt tőle. Az ismételt bocsánatkérés már tényleg túlzás lenne, így csak tekintetével közli hogy ne haragudjon rá. Egy bólintással tudatja, hogy megértette s nem szeretné ezt a témát tovább feszegetni, inkább csendben hallgatja amit a férfi mondd.*
- Csak akkor hallgatom meg, ha Önnek ez nem okoz további kellemetlenséget, hiszen látom mennyire érzékeny pont. Nem vagyok vak. Szóval kérem, csak akkor mesélje el, ha szeretné.
*Tényleg nem akarja hogy rosszul érezze magát a bálon. A családi bálon. A téma végül a művészeteknél áll meg, mit szívesen boncolgat.*
-Számomra a művészet egyfajta kifejezőkészséget jelent, amivel maradandót alkothatsz a jövő nemzedékének. A festészetet és a zenét tartom művészetnek, nagyon sok mindent lehet egy-egy darabbal üzenni, kifejezni. Bár nem vagyok valami nagy szakértő, mégis látom mire utalnak a képek vagy éppen a dallam a muzsikában. Ön hogy van ezzel?
*Csak reménykedik abban, hogy ezzel a visszakérdezéssel nem szakít fel újabb sebeket.*
*Hirtelen rossz érzés járja át egész valóját, mintha azt sugallná, nem kellett volna ennyire kíváncsiskodnia. S mikor belenéz a szemébe tudja, hogy ez rossz húzás volt tőle. Az ismételt bocsánatkérés már tényleg túlzás lenne, így csak tekintetével közli hogy ne haragudjon rá. Egy bólintással tudatja, hogy megértette s nem szeretné ezt a témát tovább feszegetni, inkább csendben hallgatja amit a férfi mondd.*
- Csak akkor hallgatom meg, ha Önnek ez nem okoz további kellemetlenséget, hiszen látom mennyire érzékeny pont. Nem vagyok vak. Szóval kérem, csak akkor mesélje el, ha szeretné.
*Tényleg nem akarja hogy rosszul érezze magát a bálon. A családi bálon. A téma végül a művészeteknél áll meg, mit szívesen boncolgat.*
-Számomra a művészet egyfajta kifejezőkészséget jelent, amivel maradandót alkothatsz a jövő nemzedékének. A festészetet és a zenét tartom művészetnek, nagyon sok mindent lehet egy-egy darabbal üzenni, kifejezni. Bár nem vagyok valami nagy szakértő, mégis látom mire utalnak a képek vagy éppen a dallam a muzsikában. Ön hogy van ezzel?
*Csak reménykedik abban, hogy ezzel a visszakérdezéssel nem szakít fel újabb sebeket.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-03 22:06:15
Üzenet elküldve: 2013-04-03 22:06:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Dariskel belép a külső kapun és azonnal észreveszi a viszonylag nagyobb termetű de vékony testalkatú rövid szőrű kutyát amely fenyegetően húzza mosolyra pofáját. Dariskel így annál a pontnál ahol most áll tovább nem lép, inkább magabiztosan lehuppan a földre gondolataiba vetve magát. "Ez nem lehet egyszerű vendéglátó épület vagy hasonló. A kiszűrődő zene nem szimpla dalolászásnak tűnik." A mélységi maga is konyít a zenéhez, és több bonyolultabb dallamvonalat vél felfedezni, amelyet valószínűleg egy hivatásos zenész keze csalogat elő. "Akkor pedig bizonyára valamiféle aranyátúszó mulatozásról lehet szó." Különösebben nem kíváncsi, de ez a hely még annál is inkább árasztja magából a gazdagnegyed gőgjét, ami enyhe ambivalenciát mutat épület külsejével. Ha fények nélkül nézné távolról meg az ember talán azt hinné legfeljebb galambok laknak itt. Azonban közelebbről itt-ott feltűnik kívülről is az elegancia. A kormos közben figyeli mennyire elégedett, vagy épp nem elégedett a kutya a szituációval, és ugrásra készen helyezkedik. Kívül egy lélek sem kóborol, így nem tudja kitől megkérdezni mire fel a hacacáré. A két szintes épület nem mondható kicsinek, de azért nem is palota. "Fogadjunk azért egy kézen nem számolnám meg a szobák számát, minden esetre itt ma se nem eszek, se nem alszok, talán el kéne sétálni a Pegazusba ahogyan az eredeti terv szólt."*
A hozzászólás írója (Dariskel Skeldrather) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.03 23:03:30
*Dariskel belép a külső kapun és azonnal észreveszi a viszonylag nagyobb termetű de vékony testalkatú rövid szőrű kutyát amely fenyegetően húzza mosolyra pofáját. Dariskel így annál a pontnál ahol most áll tovább nem lép, inkább magabiztosan lehuppan a földre gondolataiba vetve magát. "Ez nem lehet egyszerű vendéglátó épület vagy hasonló. A kiszűrődő zene nem szimpla dalolászásnak tűnik." A mélységi maga is konyít a zenéhez, és több bonyolultabb dallamvonalat vél felfedezni, amelyet valószínűleg egy hivatásos zenész keze csalogat elő. "Akkor pedig bizonyára valamiféle aranyátúszó mulatozásról lehet szó." Különösebben nem kíváncsi, de ez a hely még annál is inkább árasztja magából a gazdagnegyed gőgjét, ami enyhe ambivalenciát mutat épület külsejével. Ha fények nélkül nézné távolról meg az ember talán azt hinné legfeljebb galambok laknak itt. Azonban közelebbről itt-ott feltűnik kívülről is az elegancia. A kormos közben figyeli mennyire elégedett, vagy épp nem elégedett a kutya a szituációval, és ugrásra készen helyezkedik. Kívül egy lélek sem kóborol, így nem tudja kitől megkérdezni mire fel a hacacáré. A két szintes épület nem mondható kicsinek, de azért nem is palota. "Fogadjunk azért egy kézen nem számolnám meg a szobák számát, minden esetre itt ma se nem eszek, se nem alszok, talán el kéne sétálni a Pegazusba ahogyan az eredeti terv szólt."*
A hozzászólás írója (Dariskel Skeldrather) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.03 23:03:30
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-03 20:45:14
Üzenet elküldve: 2013-04-03 20:45:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Lényegében, a hócipője is tele van már. Egyik nő után a másik kerül ki köréből, s lám, Natynrae sehol, Xselyahra sehol, Lazzur egy bájos hölggyel cseveg... Akinek megjelenése rémlik valahonnan Den-nek. De mindegy is, most pont nem érdekli. Nővérkéje nem látja, van lehetősége.
Egy új kupát vesz kezébe, benne most már bor. Nem tervezte, de muszáj lesz egy keveset innia. Így sétál az ajtóhoz, ahol Lazz helye lenne. Lám, vén kecske is megnyalja a sót? Mindegy is, egy kis friss levegő jót fog tenni most Denawarien-nek.
Alig lép ki a főbejárat méretes ajtaján, máris megpillantja a házőrző szukát.
~ Mit mondott Lazzur? Mi a neve? Ponty? Pisztráng? Jaj, dehogy... Lazac! ~
Melyik kezében nem a kupát fogja, benne a vérvörös borral, lehajolva megcirógatja a kutya füle tövét. Reméli, nem harapja meg, bár szagról aligha ismeri még. Igaz, a családtagok talán már kivételek, kikre nem vicsorog a szuka. Mindegy is, hamarost tovább is megy, egészen addig, míg csak a kúria körüli apró birtok tart. Nevetségesen kicsi, de mégis csak valami. Alig öt méter, szerencsére csak oldalirányba és szemből, hátra már egy paraszthajszállal több jutott.
Nyugodt léptekkel indul meg, hogy visszatérjen, ám mégsem... Nem a főbejáratot fogja használni. Mindenki azt csinálja, annyira snassz. Miért legyen a sok között egy, mikor lehet más is? Persze, Dwirinthalen ő is, így se az ötven arany terhe nem kell nehezítse oldalát, mitől megválik belépéskor, s még csak attól sem kell rettegnie, hogy a házőrző... Nem a kutya, annál sokkalta rejtettebb, kifürkéssze szándékát. Van itt ármány döglésig, nem csak arany és pompa a gazdagok világa... Intrika, hazugság, mérgek, csalárdság...
Eszmefutása bár csupán bandukol, ő maga egész hamar érte el a kis hátsó részt és lép a teraszra. Leül az egyik fekete vas székre és nyugodtan issza ki maradék borát. Lám, milyen nyugodt ez az éj, ha nem a zsúfolt tömeggel foglalkozik. Megnyugtató az éj, s bár a hold ezüstje szinte vakító, ahogy az égre magasodik, Den mégis kellemes érzéssel sütkérezik fényében. Mert bizony kilép a teraszt elfedő kis tetőrész alól, egyenest a holdvilágra. Milyen kellemes...
Kár, hogy vissza kell mennie. Kár, hogy nem lehet szabad, még hosszú időn át. Nagy kár.*
*Lényegében, a hócipője is tele van már. Egyik nő után a másik kerül ki köréből, s lám, Natynrae sehol, Xselyahra sehol, Lazzur egy bájos hölggyel cseveg... Akinek megjelenése rémlik valahonnan Den-nek. De mindegy is, most pont nem érdekli. Nővérkéje nem látja, van lehetősége.
Egy új kupát vesz kezébe, benne most már bor. Nem tervezte, de muszáj lesz egy keveset innia. Így sétál az ajtóhoz, ahol Lazz helye lenne. Lám, vén kecske is megnyalja a sót? Mindegy is, egy kis friss levegő jót fog tenni most Denawarien-nek.
Alig lép ki a főbejárat méretes ajtaján, máris megpillantja a házőrző szukát.
~ Mit mondott Lazzur? Mi a neve? Ponty? Pisztráng? Jaj, dehogy... Lazac! ~
Melyik kezében nem a kupát fogja, benne a vérvörös borral, lehajolva megcirógatja a kutya füle tövét. Reméli, nem harapja meg, bár szagról aligha ismeri még. Igaz, a családtagok talán már kivételek, kikre nem vicsorog a szuka. Mindegy is, hamarost tovább is megy, egészen addig, míg csak a kúria körüli apró birtok tart. Nevetségesen kicsi, de mégis csak valami. Alig öt méter, szerencsére csak oldalirányba és szemből, hátra már egy paraszthajszállal több jutott.
Nyugodt léptekkel indul meg, hogy visszatérjen, ám mégsem... Nem a főbejáratot fogja használni. Mindenki azt csinálja, annyira snassz. Miért legyen a sok között egy, mikor lehet más is? Persze, Dwirinthalen ő is, így se az ötven arany terhe nem kell nehezítse oldalát, mitől megválik belépéskor, s még csak attól sem kell rettegnie, hogy a házőrző... Nem a kutya, annál sokkalta rejtettebb, kifürkéssze szándékát. Van itt ármány döglésig, nem csak arany és pompa a gazdagok világa... Intrika, hazugság, mérgek, csalárdság...
Eszmefutása bár csupán bandukol, ő maga egész hamar érte el a kis hátsó részt és lép a teraszra. Leül az egyik fekete vas székre és nyugodtan issza ki maradék borát. Lám, milyen nyugodt ez az éj, ha nem a zsúfolt tömeggel foglalkozik. Megnyugtató az éj, s bár a hold ezüstje szinte vakító, ahogy az égre magasodik, Den mégis kellemes érzéssel sütkérezik fényében. Mert bizony kilép a teraszt elfedő kis tetőrész alól, egyenest a holdvilágra. Milyen kellemes...
Kár, hogy vissza kell mennie. Kár, hogy nem lehet szabad, még hosszú időn át. Nagy kár.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-03 19:49:34
Üzenet elküldve: 2013-04-03 19:49:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Hihetetlen ez a nő... előbírja azokat a témákat és dolgokat húzni Lazzur múltjából, melyek a leginkább sértik a férfi mivoltát.
Már pedig a mélységi évek... már az a tizennyolc-tizenhét év eléggé sértő volt, főleg a megvénülő vérgőzös bajnokra nézve.
Minden volt Ő ott lenn... csak árnyéka nem annak a mai valóságnak ami itt tornyosul ezen a bálon.
A szeme ismét gyilkos komolyságot sugall Roxana felé és ignorálva minden kedvességet így felel:*
-A Mélységről nem igen bírok mesélni... elfelejtettem már mindent ami odalenn történt velem. Szerencsére.
*Közben szeme ide-oda jár s kicsit moderálja magát, majd így folytatja:*
-Életem és fiatal korom legjavát a Felföldeken töltöttem... emberekkel. Többnyire zsoldosokkal. Közel negyven év a pokolban... a földi pokolban. Több hadvezér... király... nemes... viselt hadat a Felföld vademberei ellen. Arról kicsit többet tudok mesélni...
*Bár erről nem igen akar senki sem hallani... főleg finom lelkű nők s leányok. Azok a történetek sötétek... véresek és kegyetlenek, egy olyan világról, ahol a civilizációnak nyoma sincs. Worg vonítás... halálhörgés... varjú krákogás és acél csöngés. Ezekkel lehetne legjobban jellemezni ezeket az éveket.
Lazzur nem egy hős alkat. Ő ott csak egy... katona... egy túlélő volt. Sosem ismerte el magát igazi bajnoknak. Ő csupán egy túlélő semmi több.
S témát váltva, Roxana Lazzur vérpáráját ruháiról szóló történeteivel törli el. Nem is gond... legalább nem vesz erőt a vén kecskén az erőszak utáni beteges ösztön, melyet úgy szedett fönn össze Lazzur, mint mások a vérbajt egy kéjes este után.*
-A legfontosabb az, hogy az ember szeresse azt amit csinál. S láthatóan... maga szereti is. Akkor rossz munkát nem csinálhat.
*Majd a borászkodás témájára így szól:*
-Ha lesz haladéktalanul át fogunk orientálódni a piacra. A borászatnál már csak a háború nagyobb művészet... véleményem szerint... s a minőségi tánc. Mindegyikbe van elég erő... elég virtus. Én sajnos ebből csak egynek vagyok mesterfokú művelője.
*Vélekedik Lazzur nem is kicsit egoistán saját tapasztalatáról a harctéren. Ám hangjának hordozása nem árulkodik egoizmusról.*
-Ön mit gondol... mit tart művészetnek? Ne legyen félénk... mondja ki...
A hozzászólás írója (Ser Lazzur Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.03 22:45:22
*Hihetetlen ez a nő... előbírja azokat a témákat és dolgokat húzni Lazzur múltjából, melyek a leginkább sértik a férfi mivoltát.
Már pedig a mélységi évek... már az a tizennyolc-tizenhét év eléggé sértő volt, főleg a megvénülő vérgőzös bajnokra nézve.
Minden volt Ő ott lenn... csak árnyéka nem annak a mai valóságnak ami itt tornyosul ezen a bálon.
A szeme ismét gyilkos komolyságot sugall Roxana felé és ignorálva minden kedvességet így felel:*
-A Mélységről nem igen bírok mesélni... elfelejtettem már mindent ami odalenn történt velem. Szerencsére.
*Közben szeme ide-oda jár s kicsit moderálja magát, majd így folytatja:*
-Életem és fiatal korom legjavát a Felföldeken töltöttem... emberekkel. Többnyire zsoldosokkal. Közel negyven év a pokolban... a földi pokolban. Több hadvezér... király... nemes... viselt hadat a Felföld vademberei ellen. Arról kicsit többet tudok mesélni...
*Bár erről nem igen akar senki sem hallani... főleg finom lelkű nők s leányok. Azok a történetek sötétek... véresek és kegyetlenek, egy olyan világról, ahol a civilizációnak nyoma sincs. Worg vonítás... halálhörgés... varjú krákogás és acél csöngés. Ezekkel lehetne legjobban jellemezni ezeket az éveket.
Lazzur nem egy hős alkat. Ő ott csak egy... katona... egy túlélő volt. Sosem ismerte el magát igazi bajnoknak. Ő csupán egy túlélő semmi több.
S témát váltva, Roxana Lazzur vérpáráját ruháiról szóló történeteivel törli el. Nem is gond... legalább nem vesz erőt a vén kecskén az erőszak utáni beteges ösztön, melyet úgy szedett fönn össze Lazzur, mint mások a vérbajt egy kéjes este után.*
-A legfontosabb az, hogy az ember szeresse azt amit csinál. S láthatóan... maga szereti is. Akkor rossz munkát nem csinálhat.
*Majd a borászkodás témájára így szól:*
-Ha lesz haladéktalanul át fogunk orientálódni a piacra. A borászatnál már csak a háború nagyobb művészet... véleményem szerint... s a minőségi tánc. Mindegyikbe van elég erő... elég virtus. Én sajnos ebből csak egynek vagyok mesterfokú művelője.
*Vélekedik Lazzur nem is kicsit egoistán saját tapasztalatáról a harctéren. Ám hangjának hordozása nem árulkodik egoizmusról.*
-Ön mit gondol... mit tart művészetnek? Ne legyen félénk... mondja ki...
A hozzászólás írója (Ser Lazzur Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.03 22:45:22
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-03 17:06:45
Üzenet elküldve: 2013-04-03 17:06:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
// Etniss Caval de Lone részlére //
*Gyorsan tudatosul benne, hogy jobb lesz nem faggatni Etnisst a magánéletéről. A lány hirtelen hangnemének változása erről árulkodik.*
~Legalább tudom milyen témát kell kerülnöm. Ha mosolyog szinte elbűvöl de ha rossz helyen tapogatózok hirtelen a szöges ellentétévé válik a másodperc tört része alatt. És lám megint úgy mosolyog. Nem láttam még senkit akinek ilyen gyorsan változna a hangulata. Szinte már félelmetes az egész de mégis csábító. Olyan érzésem van sok fejfájást fog még okozni ez a lány.~
*Mosolyodik el a gondolatra de gyorsan letörli kárörvendő mosolyát. A lányra pillant vajon felfedezte-e az előbbi hirtelen bekövetkezett változást arcán de legnagyobb megkönnyebbülésére épp az ablak felé pillant. Ezt megúszta.*
~Jobban kellene fegyelmeznem magam. Sosem tartozott a mosoly az erényeim közé.~
*Erre a tényre már nagyon rég rájött és nem is bánta igazán. Valahogy mindig mással bűvölte el a hölgyeket. De az is hozzátartozik, hogy az eddigi partnerei nem is voltak olyan magas rangúak mint Etniss. Ez kicsi fejtörést okoz neki de tudja gyorsan megtalálja a probléma kulcsát. Amit eddig nagyon akart azt bármi áron de megszerezte. Ez alól talán az érzelmek képeztek kivételt, ugyanis nem akart szerelmes lenni és ez ellen megtett mindent. Ha kellett inkább tovább állt azon nyomban, ha kellett más eszközökhöz folyamodott, hogy elkerülje-e számára végzetes emberi dolgot. Egyszer érezte magát szerelmesnek de akkor nagyon mellé fogott és megfogatta soha többé nem válik ilyen kiszolgáltatottá. De ez a nő aki vele szemben áll rózsaszín, gyönyörű báli ruhájában vágyat ébresztett benne. Olyan erős vágyat amit szinte már régen nem érzett. Hirtelen Etniss kérdése rángatja vissza a valóságba.*
-Nem tolakodás a kérdése. *Válaszolja kicsit lassabban és határozottabban. Végre újra magára talált, hangszíne megint a normális. Nem hiába fektetett nagy hangsúlyt gyerekkorában a koncentráció és fegyelmezettség fejlesztésére. Vissza tért szemébe a korábbi nyugalom, testtartása újra természetessé vált. Elméjében más megvilágítást kapnak eddigi tettei és szavai. Eddig csak hagyta hadd sodorja az ár de ez veszélyes dolog. A lány mosolya és az ahogy a hajtincseivel játszik világossá tette számára, hogy Etniss nem fogja lekoptatni egyenlőre.*
-Kérdésére felelve történt egy kisebb ~Egy halál esett mintha olyan kicsi dolog lenne~ *Gúnyosan jegyzi meg magában.* előre nem látható konfliktus a családom és egy magasabb rendű család között amit nekem kellett orvosolnom de ez nem volt ínyemre.-
*Mondandója közben nyugodt marad még a legapróbb hangnemváltást sem engedi meg magának.*
-A részletekbe nem mennék bele ugyanis ez családom és jómagam titka ~szégyene~ *teszi hozzá gondolatban* amit nem szívesen osztok meg még az olyan elbűvölő hölgyekkel sem mint maga. Talán majd egy későbbi időpontban.
*A levegő elég csípős már és lassan karajaiban érzi a hűvös levegő apró szúrásait így hát beljebb invitálja partnerét. Miközben a teremben szemlélődik egy közeli pincértől elemel 2 pohár bort ,majd az egyiket Etnissnek nyújtja.*
-Egyedül vagy partnerrel érkezett?
*Teszi fel a kérdést hátha Etnissnek akad udvarlója aki épp őket méregeti.*
-Nem megszokott, hogy egy önhöz hasonló személy kíséret nélkül jelenjen meg!? Mivel foglakozik mikor éppen nem egy bálon tartózkodik?
*Miközben e pár kérdéssel bombázza partnerét fél szemmel a környéken társalgókat méregeti hátha akad valaki közülük akinek nem tetszene jelenléte*
// Etniss Caval de Lone részlére //
*Gyorsan tudatosul benne, hogy jobb lesz nem faggatni Etnisst a magánéletéről. A lány hirtelen hangnemének változása erről árulkodik.*
~Legalább tudom milyen témát kell kerülnöm. Ha mosolyog szinte elbűvöl de ha rossz helyen tapogatózok hirtelen a szöges ellentétévé válik a másodperc tört része alatt. És lám megint úgy mosolyog. Nem láttam még senkit akinek ilyen gyorsan változna a hangulata. Szinte már félelmetes az egész de mégis csábító. Olyan érzésem van sok fejfájást fog még okozni ez a lány.~
*Mosolyodik el a gondolatra de gyorsan letörli kárörvendő mosolyát. A lányra pillant vajon felfedezte-e az előbbi hirtelen bekövetkezett változást arcán de legnagyobb megkönnyebbülésére épp az ablak felé pillant. Ezt megúszta.*
~Jobban kellene fegyelmeznem magam. Sosem tartozott a mosoly az erényeim közé.~
*Erre a tényre már nagyon rég rájött és nem is bánta igazán. Valahogy mindig mással bűvölte el a hölgyeket. De az is hozzátartozik, hogy az eddigi partnerei nem is voltak olyan magas rangúak mint Etniss. Ez kicsi fejtörést okoz neki de tudja gyorsan megtalálja a probléma kulcsát. Amit eddig nagyon akart azt bármi áron de megszerezte. Ez alól talán az érzelmek képeztek kivételt, ugyanis nem akart szerelmes lenni és ez ellen megtett mindent. Ha kellett inkább tovább állt azon nyomban, ha kellett más eszközökhöz folyamodott, hogy elkerülje-e számára végzetes emberi dolgot. Egyszer érezte magát szerelmesnek de akkor nagyon mellé fogott és megfogatta soha többé nem válik ilyen kiszolgáltatottá. De ez a nő aki vele szemben áll rózsaszín, gyönyörű báli ruhájában vágyat ébresztett benne. Olyan erős vágyat amit szinte már régen nem érzett. Hirtelen Etniss kérdése rángatja vissza a valóságba.*
-Nem tolakodás a kérdése. *Válaszolja kicsit lassabban és határozottabban. Végre újra magára talált, hangszíne megint a normális. Nem hiába fektetett nagy hangsúlyt gyerekkorában a koncentráció és fegyelmezettség fejlesztésére. Vissza tért szemébe a korábbi nyugalom, testtartása újra természetessé vált. Elméjében más megvilágítást kapnak eddigi tettei és szavai. Eddig csak hagyta hadd sodorja az ár de ez veszélyes dolog. A lány mosolya és az ahogy a hajtincseivel játszik világossá tette számára, hogy Etniss nem fogja lekoptatni egyenlőre.*
-Kérdésére felelve történt egy kisebb ~Egy halál esett mintha olyan kicsi dolog lenne~ *Gúnyosan jegyzi meg magában.* előre nem látható konfliktus a családom és egy magasabb rendű család között amit nekem kellett orvosolnom de ez nem volt ínyemre.-
*Mondandója közben nyugodt marad még a legapróbb hangnemváltást sem engedi meg magának.*
-A részletekbe nem mennék bele ugyanis ez családom és jómagam titka ~szégyene~ *teszi hozzá gondolatban* amit nem szívesen osztok meg még az olyan elbűvölő hölgyekkel sem mint maga. Talán majd egy későbbi időpontban.
*A levegő elég csípős már és lassan karajaiban érzi a hűvös levegő apró szúrásait így hát beljebb invitálja partnerét. Miközben a teremben szemlélődik egy közeli pincértől elemel 2 pohár bort ,majd az egyiket Etnissnek nyújtja.*
-Egyedül vagy partnerrel érkezett?
*Teszi fel a kérdést hátha Etnissnek akad udvarlója aki épp őket méregeti.*
-Nem megszokott, hogy egy önhöz hasonló személy kíséret nélkül jelenjen meg!? Mivel foglakozik mikor éppen nem egy bálon tartózkodik?
*Miközben e pár kérdéssel bombázza partnerét fél szemmel a környéken társalgókat méregeti hátha akad valaki közülük akinek nem tetszene jelenléte*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-03 16:46:45
Üzenet elküldve: 2013-04-03 16:46:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Félrebiccenti fejét s elmosolyodik. Arcvonásai megenyhülnek, tekintete tiszta lesz*
-Semmi baj, semmi baj. Nem lehet egyszerű hozzászokni a felszíni élethez. Bár nem tudom milyen lent élni, de kíváncsi vagyok rá. Mesélne róla?
*Kíváncsian néz Lazzur szemébe, hiszen többet szeretne tudni róluk, a kultúráról, csak hogy tisztában legyen vele, nehogy olyan kellemetlenség érje, mint az előbb. Kortyol egyet italából s büszkén felel a feltett kérdésre.*
- Egészen kicsi korom óta varrok ruhákat. Még édesanyámtól lestem el a fortélyát. Először persze csak a babáimnak készítettem apró ruhákat, aztán később, mikor már nagyobb lettem elkezdtem olyan embereknek varrni, kik nem engedhették meg maguknak a szép öltözékeket. Mindez addig ment, míg egy nő fel nem figyelt a tehetségemre. Azóta már nemeseknek is készítek nem csak szegényeknek.
*Nagyon szereti a munkáját, szeret róla beszélni. Persze, csak mértékkel, hiszen egy idő után annyira belemerül, hogy nem figyeli, hogy érdekli-e a másikat vagy sem. Így most beéri ennyivel.*
- Óóó értem. Minden esetre, ha egyszer borászatba kezdenének, adják el a piacon. Mostanában nagyon jó keletje van. Főleg, ha nemes bor.
*Bár nem szakértője a boroknak, sokszor jár a piactéren, hogy lássa, mire van igény. Egy jó minőségű félédes vagy száraz borra mindig van kereslet.*
*Félrebiccenti fejét s elmosolyodik. Arcvonásai megenyhülnek, tekintete tiszta lesz*
-Semmi baj, semmi baj. Nem lehet egyszerű hozzászokni a felszíni élethez. Bár nem tudom milyen lent élni, de kíváncsi vagyok rá. Mesélne róla?
*Kíváncsian néz Lazzur szemébe, hiszen többet szeretne tudni róluk, a kultúráról, csak hogy tisztában legyen vele, nehogy olyan kellemetlenség érje, mint az előbb. Kortyol egyet italából s büszkén felel a feltett kérdésre.*
- Egészen kicsi korom óta varrok ruhákat. Még édesanyámtól lestem el a fortélyát. Először persze csak a babáimnak készítettem apró ruhákat, aztán később, mikor már nagyobb lettem elkezdtem olyan embereknek varrni, kik nem engedhették meg maguknak a szép öltözékeket. Mindez addig ment, míg egy nő fel nem figyelt a tehetségemre. Azóta már nemeseknek is készítek nem csak szegényeknek.
*Nagyon szereti a munkáját, szeret róla beszélni. Persze, csak mértékkel, hiszen egy idő után annyira belemerül, hogy nem figyeli, hogy érdekli-e a másikat vagy sem. Így most beéri ennyivel.*
- Óóó értem. Minden esetre, ha egyszer borászatba kezdenének, adják el a piacon. Mostanában nagyon jó keletje van. Főleg, ha nemes bor.
*Bár nem szakértője a boroknak, sokszor jár a piactéren, hogy lássa, mire van igény. Egy jó minőségű félédes vagy száraz borra mindig van kereslet.*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-02 22:02:03
Üzenet elküldve: 2013-04-02 22:02:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
-Köszönöm, igyekszem alkalmazkodni a felszíni szokásokhoz, hogy magam szolgáltassak példát családomnak a beilleszkedésről.
*Helyet foglal és türelmesen várja, hogy az emberek szavaival élve megtudja, mi volt annyira fontos és titkolózást érdemlő, hogy el kellett vonulni miatta a báli forgatagtól. Vendége szinte azon nyomban újra talpra áll és valami ajándékot emleget, amit szeretne itt helyben átadni. Lám, a jó modor nem veszett ki egészen az emberi fajból, a tiszteletet pedig illik viszonozni, így a matróna is felemelkedik, hogy illendő módon vehesse át a neki szánt apróságot, ami a családok közötti jó szomszédi viszont hivatott szimbolizálni. Nem árt észben tartani, hogy ha egyszer viszonozzák a látogatást, akkor ő is gondoskodjon hasonlóról.
Akkor kerekedik csak ki igazán a szeme, amikor meghallja, hogy mi is az a bizonyos ajándék: egy szolga. Vörös tekintete máris a hallgatag férfira ugrik, aki az elhangzottak alapján ezt a posztot betöltené. Csapda? Tesztelni akarják? Belső információkat szerezni ellenük? Agya máris pörög, miközben a magyarázatot hallgatja, számba vesz minden lehetőséget, ami sötét hátsó szándékként meghúzódhat az árnyékban. Lehet, hogy arra megy ki a játék, hogy egy óvatlan szóval vagy tettel elárulja magát, és akkor máris szárnyra kaphat a pletyka vagy még rosszabb... Természetesen marad az érdeklődő, enyhén meglepett arckifejezés, modortalanság lenne megsérteni a vendéget abban az esetben, ha a szándékai valóban nemesek.*
-Igazán hízelgő a figyelmessége, örömömre szolgál, hogy ilyen becses kinccsel tisztel meg. A dolgos kéznek mindig hasznát látjuk, mint bizonyára már észrevette, sajnos a háztartásunk még nem büszkélkedhet népes személyzettel. Köszönettel fogadom az ajándékát, és az intelmeit sem feledem. Enyém az öröm, ha a szomszédokkal ilyen jó viszont ápolhatok.
*Köszönete jeleként ő is fejet hajt, a meglepettség helyét átveszi egy meleg mosoly, majd Gidralds felé fordul.*
-A cselédszállás a pincében található, akad még bőven hely, így amennyiben úgy gondolja, könnyedén be is tud költözni. Amennyiben nincs más, úgy vissza is térhetünk a vendégek közé, házigazdaként nem ildomos sokáig távol lennem.
*Várakozón pillant egyikükről a másikra, ha nincs más égető fontosságú ügy, jó lenne újra mutatkozni, nehogy a család azt higgye, baja esett.*
-Köszönöm, igyekszem alkalmazkodni a felszíni szokásokhoz, hogy magam szolgáltassak példát családomnak a beilleszkedésről.
*Helyet foglal és türelmesen várja, hogy az emberek szavaival élve megtudja, mi volt annyira fontos és titkolózást érdemlő, hogy el kellett vonulni miatta a báli forgatagtól. Vendége szinte azon nyomban újra talpra áll és valami ajándékot emleget, amit szeretne itt helyben átadni. Lám, a jó modor nem veszett ki egészen az emberi fajból, a tiszteletet pedig illik viszonozni, így a matróna is felemelkedik, hogy illendő módon vehesse át a neki szánt apróságot, ami a családok közötti jó szomszédi viszont hivatott szimbolizálni. Nem árt észben tartani, hogy ha egyszer viszonozzák a látogatást, akkor ő is gondoskodjon hasonlóról.
Akkor kerekedik csak ki igazán a szeme, amikor meghallja, hogy mi is az a bizonyos ajándék: egy szolga. Vörös tekintete máris a hallgatag férfira ugrik, aki az elhangzottak alapján ezt a posztot betöltené. Csapda? Tesztelni akarják? Belső információkat szerezni ellenük? Agya máris pörög, miközben a magyarázatot hallgatja, számba vesz minden lehetőséget, ami sötét hátsó szándékként meghúzódhat az árnyékban. Lehet, hogy arra megy ki a játék, hogy egy óvatlan szóval vagy tettel elárulja magát, és akkor máris szárnyra kaphat a pletyka vagy még rosszabb... Természetesen marad az érdeklődő, enyhén meglepett arckifejezés, modortalanság lenne megsérteni a vendéget abban az esetben, ha a szándékai valóban nemesek.*
-Igazán hízelgő a figyelmessége, örömömre szolgál, hogy ilyen becses kinccsel tisztel meg. A dolgos kéznek mindig hasznát látjuk, mint bizonyára már észrevette, sajnos a háztartásunk még nem büszkélkedhet népes személyzettel. Köszönettel fogadom az ajándékát, és az intelmeit sem feledem. Enyém az öröm, ha a szomszédokkal ilyen jó viszont ápolhatok.
*Köszönete jeleként ő is fejet hajt, a meglepettség helyét átveszi egy meleg mosoly, majd Gidralds felé fordul.*
-A cselédszállás a pincében található, akad még bőven hely, így amennyiben úgy gondolja, könnyedén be is tud költözni. Amennyiben nincs más, úgy vissza is térhetünk a vendégek közé, házigazdaként nem ildomos sokáig távol lennem.
*Várakozón pillant egyikükről a másikra, ha nincs más égető fontosságú ügy, jó lenne újra mutatkozni, nehogy a család azt higgye, baja esett.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-02 17:19:45
Üzenet elküldve: 2013-04-02 17:19:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál - Crangough Svys//
– Ugyan, ön túloz. Bájom nagyon is mindennapi *legyint a lány. Persze ez inkább csak megjátszott szerénykedés volt, Etniss nagyon is tisztában volt saját vonzerejének, és szerette hallgatni mások dicséreteit. De az illem az illem.*
„Mellesleg ma tényleg nagyon jól festek”* állapítja meg, és vet egy gyors pillantást a nyitott ablaktáblán megjelenő tükörképére.*
„Csak el ne szállj magadtól” *rántja vissza Tessa a földre.* „Az önimádatod nem ismer határokat?”
„Te se épp a szerénységedről vagy híres!”
„Hát, én legalább tudok mit kezdeni a szépségünkkel.”* füstölög Tess.
Etniss az ajkába harap, hogy el ne mosolyodjon.*
„Ezt most vegyem kihívásnak?”
„Igen, pontosan. Ez a fickó nagyon teper, de fogadok, még így sem tudnád megszerezni!”
*Etniss pontosan tudta, hogy a lány a büszkeségére hajt, de nem tudott ellenállni neki, hogy bele ne sétáljon a csapdába.*
„Állom a fogadást.”
*Finoman félrebiccenti a fejét, és meghúzza az egyik göndör hajfürtjét. Tovább mosolyog, és ezúttal igyekszik ezt tőle telhetően csábítóan tenni, de közben nagyon nevetségesnek érzi magát.
A férfi közben felel kérdésére, de Etnisst olyannyira leköti, hogy bűbájos legyen, hogy nem tűnik fel neki a férfi hangszínének változása, csak mikor mentegetőzni kezd miatta, majd veszélyes vizekre eveznek, mikor szóba kerül a lány zaklatottsága. Ez egy pillanatra kibillenti a szerepéből.*
– Nem szeretnék beszélni róla* feleli vontatottan.* Családi ügy.
*Hangsúlya sejtetni engedi, hogy lezártnak tekinti a témát. Még nem jött el az ideje, hogy átgondolja a szüleivel folytatott beszélgetést, mely egyszerre keltett benne dühöt és rettegést. Elhessegeti kellemetlen gondolatait.*
– És hogy keveredett ide, ha nem veszi tolakodásnak a kíváncsiságomat?* Kérdezni mindig jobb szeretett, mint válaszolni. Nem szívesen osztott meg magáról semmit, nem szerette kiszolgáltatni magát idegeneknek, de még a szüleinek se. Egyedül Tessa volt az, akivel mindent megbeszélt, de mostanra vele is megromlott a viszonya. Pedig régen ő volt a legjobb barátja.*
„Még most is az vagyok”
*A javaslatra aggódva a terem belseje felé pillant, amerre a szüleit sejti. Semmilyen fogadás kedvéért nem volna tanácsos még jobban feldühítenie őket, de nagyon erős késztetést érzett, hogy borsot törjön az orruk alá, akár azzal is, hogy egy jóval rangján aluli illetővel mutatkozik.*
– De igen, az valóban kellemesebb lenne* feleli egy bíztató mosoly kíséretében és hagyja magát beljebb terelni.*
– Ugyan, ön túloz. Bájom nagyon is mindennapi *legyint a lány. Persze ez inkább csak megjátszott szerénykedés volt, Etniss nagyon is tisztában volt saját vonzerejének, és szerette hallgatni mások dicséreteit. De az illem az illem.*
„Mellesleg ma tényleg nagyon jól festek”* állapítja meg, és vet egy gyors pillantást a nyitott ablaktáblán megjelenő tükörképére.*
„Csak el ne szállj magadtól” *rántja vissza Tessa a földre.* „Az önimádatod nem ismer határokat?”
„Te se épp a szerénységedről vagy híres!”
„Hát, én legalább tudok mit kezdeni a szépségünkkel.”* füstölög Tess.
Etniss az ajkába harap, hogy el ne mosolyodjon.*
„Ezt most vegyem kihívásnak?”
„Igen, pontosan. Ez a fickó nagyon teper, de fogadok, még így sem tudnád megszerezni!”
*Etniss pontosan tudta, hogy a lány a büszkeségére hajt, de nem tudott ellenállni neki, hogy bele ne sétáljon a csapdába.*
„Állom a fogadást.”
*Finoman félrebiccenti a fejét, és meghúzza az egyik göndör hajfürtjét. Tovább mosolyog, és ezúttal igyekszik ezt tőle telhetően csábítóan tenni, de közben nagyon nevetségesnek érzi magát.
A férfi közben felel kérdésére, de Etnisst olyannyira leköti, hogy bűbájos legyen, hogy nem tűnik fel neki a férfi hangszínének változása, csak mikor mentegetőzni kezd miatta, majd veszélyes vizekre eveznek, mikor szóba kerül a lány zaklatottsága. Ez egy pillanatra kibillenti a szerepéből.*
– Nem szeretnék beszélni róla* feleli vontatottan.* Családi ügy.
*Hangsúlya sejtetni engedi, hogy lezártnak tekinti a témát. Még nem jött el az ideje, hogy átgondolja a szüleivel folytatott beszélgetést, mely egyszerre keltett benne dühöt és rettegést. Elhessegeti kellemetlen gondolatait.*
– És hogy keveredett ide, ha nem veszi tolakodásnak a kíváncsiságomat?* Kérdezni mindig jobb szeretett, mint válaszolni. Nem szívesen osztott meg magáról semmit, nem szerette kiszolgáltatni magát idegeneknek, de még a szüleinek se. Egyedül Tessa volt az, akivel mindent megbeszélt, de mostanra vele is megromlott a viszonya. Pedig régen ő volt a legjobb barátja.*
„Még most is az vagyok”
*A javaslatra aggódva a terem belseje felé pillant, amerre a szüleit sejti. Semmilyen fogadás kedvéért nem volna tanácsos még jobban feldühítenie őket, de nagyon erős késztetést érzett, hogy borsot törjön az orruk alá, akár azzal is, hogy egy jóval rangján aluli illetővel mutatkozik.*
– De igen, az valóban kellemesebb lenne* feleli egy bíztató mosoly kíséretében és hagyja magát beljebb terelni.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-02 10:59:33
Üzenet elküldve: 2013-04-02 10:59:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Lazzur a kelleténél hevesebb reakciót váltott ki. S arcvonásainak elrendezése majd szemének heves mozgatása után megenyhül és megemeli a kezét...*
-A városiakhoz való beszokásom még lassan megy Hölgyem. Én kérek elnézést...
*Mondja Lazzur s megdörzsöli a szemét kicsit és így szól, hogy egy kicsit terelje a kellemetlenséget:*
-Mióta foglalkozik szabással Hölgyem?
*Majd miközben lötyköli tovább a vöröset csak bólint.
Nem szabadna ennyire ellenszenvesnek lennie ez az az ok, ami miatt mindég is ott hagyták őt a nők... egyetlen barátja vagy bizalmasa sem volt a katonai táborokon kívül... elvadult és talán még a jobbik értelembe, mint más katonák.*
-A bor? Nem... kétlem. Ahhoz rövid ideje van itt a família főága, hogy bortermelésbe kezdjünk. De talán egy nap...
*Mondja Lazzur s elgondolkodik azon mi lenne ha egyszer levetné majd a vértet és vénséges korára, amikor már a kutyának kell felköltenie borászkodna? Tetszene neki.*
*Lazzur a kelleténél hevesebb reakciót váltott ki. S arcvonásainak elrendezése majd szemének heves mozgatása után megenyhül és megemeli a kezét...*
-A városiakhoz való beszokásom még lassan megy Hölgyem. Én kérek elnézést...
*Mondja Lazzur s megdörzsöli a szemét kicsit és így szól, hogy egy kicsit terelje a kellemetlenséget:*
-Mióta foglalkozik szabással Hölgyem?
*Majd miközben lötyköli tovább a vöröset csak bólint.
Nem szabadna ennyire ellenszenvesnek lennie ez az az ok, ami miatt mindég is ott hagyták őt a nők... egyetlen barátja vagy bizalmasa sem volt a katonai táborokon kívül... elvadult és talán még a jobbik értelembe, mint más katonák.*
-A bor? Nem... kétlem. Ahhoz rövid ideje van itt a família főága, hogy bortermelésbe kezdjünk. De talán egy nap...
*Mondja Lazzur s elgondolkodik azon mi lenne ha egyszer levetné majd a vértet és vénséges korára, amikor már a kutyának kell felköltenie borászkodna? Tetszene neki.*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-01 20:30:47
Üzenet elküldve: 2013-04-01 20:30:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Szinte áramütésként éri a az elhangzottak, hiszen ő is cipel egy számára súlyos terhet az álarcosbál óta. Nem elég, hogy cserben hagyta partnerét, még egy mélységi férfinek is odaadta magát. Ez szíven ütötte s ez látszik is arcmimikájából, de próbálja elterelni más vizekre gondolatait.*
- Értem. Bocsánat, ezzel nem akartam a fizikumára rosszat mondani, nem állt szándékomban.
*Vesz egy mély levegőt, éppen szólni kívánna mikor jön a második csapás. Ijedségében majdnem kiejti a kezéből a poharat, ám reflexei még a helyén vannak, így elkapja időben. Nyel egy nagyot s elfordítja tekintetét a táncolókra.*
-Sajnálom, nem akartam bámulni Önt.
~Ez a sok bocsánatkérés szánalmat kelthet a másikban nem gondolod? Nyugodj le és ha meg akarod kérdezni, hát most tedd fel a kérést!~
*A belső hang ismét megszólalt azzal az arrogáns hangjával, ám nem teszi fel a kérdést, megtartja magának. Lassan kiissza a pohár tartalmát, majd leteszi az asztalra, ahonnan elvette.*
-Nagyon szépen köszönöm, akkor majd felkeresem személyesen a matrónát.
*Csak egy pillanatra néz a szemébe, majd egy újabb pohárért nyúl.*
~Csak lassan, még a végén a fejedbe száll!~
- Minden esetre én örülök a találkozásnak, még ha így a látatlanba is vész.
*Azzal belekortyol a nedűbe. Édes vörösbor.*
-Igazán fenséges ez a bor! Saját?
*Szinte áramütésként éri a az elhangzottak, hiszen ő is cipel egy számára súlyos terhet az álarcosbál óta. Nem elég, hogy cserben hagyta partnerét, még egy mélységi férfinek is odaadta magát. Ez szíven ütötte s ez látszik is arcmimikájából, de próbálja elterelni más vizekre gondolatait.*
- Értem. Bocsánat, ezzel nem akartam a fizikumára rosszat mondani, nem állt szándékomban.
*Vesz egy mély levegőt, éppen szólni kívánna mikor jön a második csapás. Ijedségében majdnem kiejti a kezéből a poharat, ám reflexei még a helyén vannak, így elkapja időben. Nyel egy nagyot s elfordítja tekintetét a táncolókra.*
-Sajnálom, nem akartam bámulni Önt.
~Ez a sok bocsánatkérés szánalmat kelthet a másikban nem gondolod? Nyugodj le és ha meg akarod kérdezni, hát most tedd fel a kérést!~
*A belső hang ismét megszólalt azzal az arrogáns hangjával, ám nem teszi fel a kérdést, megtartja magának. Lassan kiissza a pohár tartalmát, majd leteszi az asztalra, ahonnan elvette.*
-Nagyon szépen köszönöm, akkor majd felkeresem személyesen a matrónát.
*Csak egy pillanatra néz a szemébe, majd egy újabb pohárért nyúl.*
~Csak lassan, még a végén a fejedbe száll!~
- Minden esetre én örülök a találkozásnak, még ha így a látatlanba is vész.
*Azzal belekortyol a nedűbe. Édes vörösbor.*
-Igazán fenséges ez a bor! Saját?
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-01 20:28:51
Üzenet elküldve: 2013-04-01 20:28:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
// Dwirinthalen-bál //
*Ismét csak hallgat, esetenként kuncog egy keveset. Abbéli hitében, hogy Larten féltékeny, a puszta szavak nem fogják megingatni. Pláne nem az ő szavai, amiket 'mentségére' kíván felhozni, amikkel Rahil állításának hamisságát igyekszik hangsúlyozni. Talán beképzeltség, talán csak az eddigi tapasztalatai okolhatók azzal, hogy ezt hiszi. De a lényeg egy: úgy érzi, alapos oka van ezt feltételezni. Ha másra nem is féltékeny Larten, arra mindenképp, hogy kihagyja a jóból. Mi másért is vettevolna zokon, hogy eljött nélküle? Mi másért is tett volna róla, hogy ne hálózhassa be ezt a fajankót? Mert ha nem s most szegte volna torkát a körülmények miatt, akkor hát egy más alkalommal. Már elképzelte őt, ahogy ugyanúgy könyörög az életéért, vagy fenyegetőzik, mint bárki más, ha szorul a hurok. Ha magával a Halállal találja szemben magát. Már szinte érezte a vére ízét a nyelvén... De most valószínűleg jó időbe fog telni, mire újra olyan közelségbe kerülhet vele, hogy elérje, hogy vele tartson cserébe egy kis szórakozásért...
Igen, biztosan azért szab gátakat, mert féltékeny. Bármiért is az.*
- Felszínes volnék? Ne mondd, hogy épp te vagy az, akinek ez számít, mikor soha másnak nem. Neked, aki a saját világát ugyanúgy érzések nélkül éli, akár én...
*Kezét a szája elé kapja, úgy neveti ki a férfit. S bár nehezére esik, a fegyvertelenséget illető megállapítást elengedi a füle mellett.*
- Szellemi csata? Ez csak évődés kedves, továbbra is. De ha nem igényled... Itt a remekbeszabott lehetőség, hogy előállj valami szerinted épkézláb ötlettel mára.
*Ismét csak hallgat, esetenként kuncog egy keveset. Abbéli hitében, hogy Larten féltékeny, a puszta szavak nem fogják megingatni. Pláne nem az ő szavai, amiket 'mentségére' kíván felhozni, amikkel Rahil állításának hamisságát igyekszik hangsúlyozni. Talán beképzeltség, talán csak az eddigi tapasztalatai okolhatók azzal, hogy ezt hiszi. De a lényeg egy: úgy érzi, alapos oka van ezt feltételezni. Ha másra nem is féltékeny Larten, arra mindenképp, hogy kihagyja a jóból. Mi másért is vettevolna zokon, hogy eljött nélküle? Mi másért is tett volna róla, hogy ne hálózhassa be ezt a fajankót? Mert ha nem s most szegte volna torkát a körülmények miatt, akkor hát egy más alkalommal. Már elképzelte őt, ahogy ugyanúgy könyörög az életéért, vagy fenyegetőzik, mint bárki más, ha szorul a hurok. Ha magával a Halállal találja szemben magát. Már szinte érezte a vére ízét a nyelvén... De most valószínűleg jó időbe fog telni, mire újra olyan közelségbe kerülhet vele, hogy elérje, hogy vele tartson cserébe egy kis szórakozásért...
Igen, biztosan azért szab gátakat, mert féltékeny. Bármiért is az.*
- Felszínes volnék? Ne mondd, hogy épp te vagy az, akinek ez számít, mikor soha másnak nem. Neked, aki a saját világát ugyanúgy érzések nélkül éli, akár én...
*Kezét a szája elé kapja, úgy neveti ki a férfit. S bár nehezére esik, a fegyvertelenséget illető megállapítást elengedi a füle mellett.*
- Szellemi csata? Ez csak évődés kedves, továbbra is. De ha nem igényled... Itt a remekbeszabott lehetőség, hogy előállj valami szerinted épkézláb ötlettel mára.
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-01 20:08:53
Üzenet elküldve: 2013-04-01 20:08:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
-Rettenetesen féltékeny vagyok. Leghőbb vágyam, hogy az én torkom harapd át.*Larten hangjából csak úgy csöpög a maró gúny. Mindamellett, aki nem akar látni, azzal nem is lehet láttatni dolgokat.*
-Ahogy véled.*vonja meg a vállát újfent, majd újabb fürt szőlő után néz, amit rövid szemlélődés után meg is talál, s az előbbihez hasonló, rendkívül kifinomult módon kezdi fogyasztani azt.*
-Minden bizonnyal előbb dőlnék a kardomba, mint hogy veled töltsem kedvem. És talán kevesebb kínlódással is járna, ami a folyamat mibenlétét illeti, bár számomra talán egyúttal szórakoztatóbb is lenne...*böki oda, és ha jól érzi a burkolt sértés Rahilnak elevenébe találhat, hiszen önnön felsőbbrendűségének teljes tudatában nyilván azt gondolja, ő minden férfi álma. Nos, ez ebben a formában nyilvánvalóan nem állja meg a helyét, legalábbis Larten esetében semmiképpen sem.*
-Az én ízlésemnek egyébként is túl felszínes vagy.*fejezi be a gondolatmenetet, majd egy pohár borral öblíti le az imént elfogyasztott gyümölcsöket.*
-Viszont ez a remek este nem a mi kis szellemi csatánk végett van, no meg jelenleg ebben a harcban amúgy is fegyvertelen vagy, mit szólnál inkább, ha valóban szórakoznánk? Elvégre ezért jöttünk, vagy tévedek?
-Rettenetesen féltékeny vagyok. Leghőbb vágyam, hogy az én torkom harapd át.*Larten hangjából csak úgy csöpög a maró gúny. Mindamellett, aki nem akar látni, azzal nem is lehet láttatni dolgokat.*
-Ahogy véled.*vonja meg a vállát újfent, majd újabb fürt szőlő után néz, amit rövid szemlélődés után meg is talál, s az előbbihez hasonló, rendkívül kifinomult módon kezdi fogyasztani azt.*
-Minden bizonnyal előbb dőlnék a kardomba, mint hogy veled töltsem kedvem. És talán kevesebb kínlódással is járna, ami a folyamat mibenlétét illeti, bár számomra talán egyúttal szórakoztatóbb is lenne...*böki oda, és ha jól érzi a burkolt sértés Rahilnak elevenébe találhat, hiszen önnön felsőbbrendűségének teljes tudatában nyilván azt gondolja, ő minden férfi álma. Nos, ez ebben a formában nyilvánvalóan nem állja meg a helyét, legalábbis Larten esetében semmiképpen sem.*
-Az én ízlésemnek egyébként is túl felszínes vagy.*fejezi be a gondolatmenetet, majd egy pohár borral öblíti le az imént elfogyasztott gyümölcsöket.*
-Viszont ez a remek este nem a mi kis szellemi csatánk végett van, no meg jelenleg ebben a harcban amúgy is fegyvertelen vagy, mit szólnál inkább, ha valóban szórakoznánk? Elvégre ezért jöttünk, vagy tévedek?
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-01 20:01:43
Üzenet elküldve: 2013-04-01 20:01:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
// Dwirinthalen-bál //
*Hallgatja és hallgatja a másikból kiszakadó gondolatfüzéreket, miközben ebbe-abba belekóstol, ami az ételek közt helyet kapott. Ugyan egyik sem lenne még akkor sem fogára való dolog, ha nem épp valami merőben másra éhezne, de... legalább megvan az illúzió. Kénytelen már valamit rágcsálni, mert már úgy érzi, máskülönben a saját karját rágná le. És akkor bizony oda a bűvereje!
Larten monológja, saját igazának bizonygatása során elég gyakran futja el a düh, és igen, a beszédnek olyan részletei is akadnak, amikre legszívesebben csak valami harsány hahotával felelne.
Mikor végre szóhoz jut, előb vigyorogva megköszörüli torkát, majd úgy kezd beszélni.*
- Khhm... A szokásaimról, tapasztalataimról nem fogok veled vitatkozni, mivel úgy tűnik, fölösleges is, hiszen mindent úgy is jobban tudsz...
*Kiprésel magából egy rövid, gúnyos nevetés-félét.*
- Meg egyébként is, azzal fölösleges vitába szállni, aki féltékeny.
~Gőg ide vagy oda, nekem eddig is megfelelt így. Te meg csak főj szépen a levedben a megállapításom miatt, drága. Jó puhára...~
*Hallgatja és hallgatja a másikból kiszakadó gondolatfüzéreket, miközben ebbe-abba belekóstol, ami az ételek közt helyet kapott. Ugyan egyik sem lenne még akkor sem fogára való dolog, ha nem épp valami merőben másra éhezne, de... legalább megvan az illúzió. Kénytelen már valamit rágcsálni, mert már úgy érzi, máskülönben a saját karját rágná le. És akkor bizony oda a bűvereje!
Larten monológja, saját igazának bizonygatása során elég gyakran futja el a düh, és igen, a beszédnek olyan részletei is akadnak, amikre legszívesebben csak valami harsány hahotával felelne.
Mikor végre szóhoz jut, előb vigyorogva megköszörüli torkát, majd úgy kezd beszélni.*
- Khhm... A szokásaimról, tapasztalataimról nem fogok veled vitatkozni, mivel úgy tűnik, fölösleges is, hiszen mindent úgy is jobban tudsz...
*Kiprésel magából egy rövid, gúnyos nevetés-félét.*
- Meg egyébként is, azzal fölösleges vitába szállni, aki féltékeny.
~Gőg ide vagy oda, nekem eddig is megfelelt így. Te meg csak főj szépen a levedben a megállapításom miatt, drága. Jó puhára...~
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-01 19:43:32
Üzenet elküldve: 2013-04-01 19:43:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
-Hát persze kedvesem, nyilván nem kerülte el sasszemed az sem, hogy a zenész, mint nyilván beavatott folyamatosan szemmel tart mindenkit. Ne legyen kétséged, a drága házigazda úrfi kivételesen nem a bájaid miatt elegyedett szóba veled, hanem mert arról kifejezett utasítást kapott.*mondja a legnagyobb nyugalommal, miközben tovább szemezget az asztal gyümölcseivel.*
-Mert eljöttél, anélkül, hogy szóltál volna.*vonja meg a vállát, válaszolva Rahil a bosszúra vonatkozó kérdésére. Részéről a dolog egyébként is le van tudva, igen kevés jelenség akad, ami Larten figyelmét huzamosabb ideig magára tudná vonni. A mellette álló vörös hajú nőszemély történetesen az egyik ilyesmi, de ez most tökéletesen lényegtelen is.*
-Hát persze, a sok évszázados rutin, az sokat segít.*vág egy gúnyos fintort a nőre nézve.*
-Nyilván nem írható az éhség számlájára, hogy bizonyos tények elkerülték a figyelmed. Ez csupán... formaiság úgy vélem.*emel ki egy fürt szőlőt, ami a jó ég tudja honnan is kerülhetett ilyentájt az asztalra, majd egyesével dobálja a szemeket a szájába. A magokat persze kiköpködi, legkevésbé sem ügyelve rá, hogy hova.*
-Csak, hogy soroljam az ellenérveket: először is, mint említettem mindannyiunkat figyel a zenész, az a vén fajankó az ajtó előtt, aki őrnek nevezi magát, valamint, és nem is utolsó sorban a drága úrfi akivel az imént voltál kedves enyelegni. Ha hagyom, hogy elmenj vele, történetesen az úrnő öccsét és kedvenc ölebét tetted volna el láb alól. Mit gondolsz mennyi idejükbe tellett volna rátok találni? Ma este minden a mélységiekről szól. Elég egy pillanat, mikor valami félresikerül, máris keresni kezdik, s ha épp a te szádban találnak rá...*vonja meg újfent a vállát a kétértelmű célzás után, s tovább szemezget a szőlőfürttel.*
-Nyilván, rendkívül jól értesz hozzá, mit is kell tenned. Ezért is találtalak meg, ha jól emlékszem. Ahelyett, hogy folytatod a gőgös elzárkózást, talán megfontolhatnád, hogy a jelenlétem inkább előny, mint hátrány számodra, s mindamellett épp egy rendkívül komoly fiaskótól óvtalak meg. Pusztán mert nekem akkora hatalmas szívem van...*kuncog fel, majd körbenéz. A száját érő csók nem vált ki belőle érzelmi reakciót, nem is igazán foglalkozik vele, sőt úgy általánosságban véve, semmilyen módon nem reagálja le azt. "Aki a tűzzel játszik..." fut át a gondolat az agyán. "Az nyilván olyan vásári komédiás..." fejezi be végül. Joggal mondhatjuk, hogy ennek ilyen formában semmi értelme sincs, de ez Lartent legkevésbé sem zavarja. Egy párral több csavar jutott az agyába a kelleténél, így hajlamos önmagába tekeredni, aminek eredményeként az átlagember számára tökéletesen felfoghatatlan eszmefuttatások jönnek létre, ugyanakkor Larten számára teljesen átlátható, ami a nagy egészet illeti.*
-Egyébként is. Pillanatnyilag jobban szórakoztat az iménti kudarcod, mint bármi egyéb. Persze, ha fölöslegesnek tartod a jelenlétem, magadra hagyhatlak eme földi javak paradicsomában, hogy egy újabb baklövéssel koronázd meg az este dicsfényét.
-Hát persze kedvesem, nyilván nem kerülte el sasszemed az sem, hogy a zenész, mint nyilván beavatott folyamatosan szemmel tart mindenkit. Ne legyen kétséged, a drága házigazda úrfi kivételesen nem a bájaid miatt elegyedett szóba veled, hanem mert arról kifejezett utasítást kapott.*mondja a legnagyobb nyugalommal, miközben tovább szemezget az asztal gyümölcseivel.*
-Mert eljöttél, anélkül, hogy szóltál volna.*vonja meg a vállát, válaszolva Rahil a bosszúra vonatkozó kérdésére. Részéről a dolog egyébként is le van tudva, igen kevés jelenség akad, ami Larten figyelmét huzamosabb ideig magára tudná vonni. A mellette álló vörös hajú nőszemély történetesen az egyik ilyesmi, de ez most tökéletesen lényegtelen is.*
-Hát persze, a sok évszázados rutin, az sokat segít.*vág egy gúnyos fintort a nőre nézve.*
-Nyilván nem írható az éhség számlájára, hogy bizonyos tények elkerülték a figyelmed. Ez csupán... formaiság úgy vélem.*emel ki egy fürt szőlőt, ami a jó ég tudja honnan is kerülhetett ilyentájt az asztalra, majd egyesével dobálja a szemeket a szájába. A magokat persze kiköpködi, legkevésbé sem ügyelve rá, hogy hova.*
-Csak, hogy soroljam az ellenérveket: először is, mint említettem mindannyiunkat figyel a zenész, az a vén fajankó az ajtó előtt, aki őrnek nevezi magát, valamint, és nem is utolsó sorban a drága úrfi akivel az imént voltál kedves enyelegni. Ha hagyom, hogy elmenj vele, történetesen az úrnő öccsét és kedvenc ölebét tetted volna el láb alól. Mit gondolsz mennyi idejükbe tellett volna rátok találni? Ma este minden a mélységiekről szól. Elég egy pillanat, mikor valami félresikerül, máris keresni kezdik, s ha épp a te szádban találnak rá...*vonja meg újfent a vállát a kétértelmű célzás után, s tovább szemezget a szőlőfürttel.*
-Nyilván, rendkívül jól értesz hozzá, mit is kell tenned. Ezért is találtalak meg, ha jól emlékszem. Ahelyett, hogy folytatod a gőgös elzárkózást, talán megfontolhatnád, hogy a jelenlétem inkább előny, mint hátrány számodra, s mindamellett épp egy rendkívül komoly fiaskótól óvtalak meg. Pusztán mert nekem akkora hatalmas szívem van...*kuncog fel, majd körbenéz. A száját érő csók nem vált ki belőle érzelmi reakciót, nem is igazán foglalkozik vele, sőt úgy általánosságban véve, semmilyen módon nem reagálja le azt. "Aki a tűzzel játszik..." fut át a gondolat az agyán. "Az nyilván olyan vásári komédiás..." fejezi be végül. Joggal mondhatjuk, hogy ennek ilyen formában semmi értelme sincs, de ez Lartent legkevésbé sem zavarja. Egy párral több csavar jutott az agyába a kelleténél, így hajlamos önmagába tekeredni, aminek eredményeként az átlagember számára tökéletesen felfoghatatlan eszmefuttatások jönnek létre, ugyanakkor Larten számára teljesen átlátható, ami a nagy egészet illeti.*
-Egyébként is. Pillanatnyilag jobban szórakoztat az iménti kudarcod, mint bármi egyéb. Persze, ha fölöslegesnek tartod a jelenlétem, magadra hagyhatlak eme földi javak paradicsomában, hogy egy újabb baklövéssel koronázd meg az este dicsfényét.
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-01 19:27:42
Üzenet elküldve: 2013-04-01 19:27:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
// Dwirinthalen-bál //
*Hallgatja a Larten és Den által folytatott pár mondatos eszmecserét a Dwirinthalenek nagylelkűségéről. Nem mondaná, hogy egészen új oldalát ismeri meg a férfinak, hiszen hiába a finomkodó szavak, Rahil képtelen bennük nem észrevenni a gúnyos élt. Bár talán mintha kicsit valóban jobban visszafogná magát a férfi társaságában, mint ahogyan négyszemközt vele viselkedik.
Még Den után vet egy pillantást, mikor kellő távolságba értek, és úgy hallgatja Larten hozzá fűződő szavait. Egy újabb korty bor után a valamivel fölébe magasodó férfira mosolyog.*
- Milyen bosszúról beszélsz?
*Komolyan nem érti, fogalma sincsen, mire hivatkozik Larten.*
~Vajon mit élhetett meg olyan 'traumaként', amiért cserébe bosszút kellett álljon? Talán mégsem annyira érzések nélküli férfi ő sem, mint amilyennek igyekszik beállítani magát...~
*E gondolatai még szélesebb mosolyt húznak arcára. A választ mindenképp megvárja, addig egy árva szót sem nyög ki. Utána viszont mindenképpen a férfi elé tárja saját gondolatait. Ellépdel hát mellette az említett asztalokhoz, ahol az ételek kaptak helyet, hogy - bár nem effélére éhezik valójában - magába tömjön valamit. Bár jól tudja, hogy ezen az éhségen holmi világi sültek, zöldségek, vagy tészták semmit sem fognak csillapítani. Sőt, talán még olajat is jelentenek a tűzre...*
- Talán bárgyú választás volt, de jóformán önként szaladt a karjaimba. Ha nem toppansz be, lefogadom, már csak pár tüzes pillantás kellett volna, hogy megmutasson egy helyet, ahol zavartalanul tehetjük, amit hisz, hogy tenni fogunk.
*Megvonja a vállát, ő maga is felkap valami süteményfélét, és okulva Larten példájából, először a felét harapja csak le. Semmit nem bíz a véletlenre, azonnal utána is küld pár korty bort. Bár ilyenkor már valóban egyre megy, mi szalad le a torkán.*
- Ha végzek vele, legyen a fajtája akármilyen bosszúálló is, senki sem tudta volna, hogy én tettem. Elég rég óta csinálom ezt, hogy mindenre figyelni tudjak. Ha pedig eltüntetem a nyomokat, amik rám utalhatnak, nos... élhetek az avítt szófordulattal, hogy bottal üthették volna a nyomom? Ugyanis senki nem figyelt minket, Larten. Az ég világon senki, még a zenészek és a szolgálók sem. Nem hogy egy őr, vagy a 'sasszemű' úrnő, akinek ez is a talpnyalója. Legfőképp ezek nem...
*Újabb falat sütemény, újabb korty borokkal.*
- Nincs szükségem arra, hogy segíts becserkészni valakit. Eddig is ment egyedül, most is menni fog. Vagyis menne, ha nincs ez a rendkívül hatásos belépőd. Így már figyelni fognak. Egyvalaki érdeklődését legalábbis, már mindenképp felkeltetted.
*Egyik ujjával Den felé bök.*
- Előtte nem fog menni. De...
*Végleg kiüríti kupája tartalmát, ma már harmadszor.*
- Ha az én lehetőségeimet egyelőre így eltiportad, miért nem keresel magadnak valakit, akivel jól szórakozol, ahelyett, hogy kioktass arról, ami a dolgom, kedves...?
*Nem csak hogy a férfira mosolyog, azzal a cinkos-pajkos mosolyával, de még közelebb is lép hozzá. Fejét látványosan felszegi, hogy azt a kis, korong alakú sült tésztát, amit vékony ujjai közt fog, Larten számára is igen látványosan helyezze enyhén kiöltött nyelvére, majd csúsztassa be ajkai közé. Újabb mosoly után rövid, halvány csókot is lehel a férfi ajkaira, majd mint aki jól végezte a dolgát, ismét a megterített asztalka felé fordul és nézelődni kezd: mit kellene még megkóstolnia?*
~Larten vére előtt, étvágyfokozónak...~
*Hallgatja a Larten és Den által folytatott pár mondatos eszmecserét a Dwirinthalenek nagylelkűségéről. Nem mondaná, hogy egészen új oldalát ismeri meg a férfinak, hiszen hiába a finomkodó szavak, Rahil képtelen bennük nem észrevenni a gúnyos élt. Bár talán mintha kicsit valóban jobban visszafogná magát a férfi társaságában, mint ahogyan négyszemközt vele viselkedik.
Még Den után vet egy pillantást, mikor kellő távolságba értek, és úgy hallgatja Larten hozzá fűződő szavait. Egy újabb korty bor után a valamivel fölébe magasodó férfira mosolyog.*
- Milyen bosszúról beszélsz?
*Komolyan nem érti, fogalma sincsen, mire hivatkozik Larten.*
~Vajon mit élhetett meg olyan 'traumaként', amiért cserébe bosszút kellett álljon? Talán mégsem annyira érzések nélküli férfi ő sem, mint amilyennek igyekszik beállítani magát...~
*E gondolatai még szélesebb mosolyt húznak arcára. A választ mindenképp megvárja, addig egy árva szót sem nyög ki. Utána viszont mindenképpen a férfi elé tárja saját gondolatait. Ellépdel hát mellette az említett asztalokhoz, ahol az ételek kaptak helyet, hogy - bár nem effélére éhezik valójában - magába tömjön valamit. Bár jól tudja, hogy ezen az éhségen holmi világi sültek, zöldségek, vagy tészták semmit sem fognak csillapítani. Sőt, talán még olajat is jelentenek a tűzre...*
- Talán bárgyú választás volt, de jóformán önként szaladt a karjaimba. Ha nem toppansz be, lefogadom, már csak pár tüzes pillantás kellett volna, hogy megmutasson egy helyet, ahol zavartalanul tehetjük, amit hisz, hogy tenni fogunk.
*Megvonja a vállát, ő maga is felkap valami süteményfélét, és okulva Larten példájából, először a felét harapja csak le. Semmit nem bíz a véletlenre, azonnal utána is küld pár korty bort. Bár ilyenkor már valóban egyre megy, mi szalad le a torkán.*
- Ha végzek vele, legyen a fajtája akármilyen bosszúálló is, senki sem tudta volna, hogy én tettem. Elég rég óta csinálom ezt, hogy mindenre figyelni tudjak. Ha pedig eltüntetem a nyomokat, amik rám utalhatnak, nos... élhetek az avítt szófordulattal, hogy bottal üthették volna a nyomom? Ugyanis senki nem figyelt minket, Larten. Az ég világon senki, még a zenészek és a szolgálók sem. Nem hogy egy őr, vagy a 'sasszemű' úrnő, akinek ez is a talpnyalója. Legfőképp ezek nem...
*Újabb falat sütemény, újabb korty borokkal.*
- Nincs szükségem arra, hogy segíts becserkészni valakit. Eddig is ment egyedül, most is menni fog. Vagyis menne, ha nincs ez a rendkívül hatásos belépőd. Így már figyelni fognak. Egyvalaki érdeklődését legalábbis, már mindenképp felkeltetted.
*Egyik ujjával Den felé bök.*
- Előtte nem fog menni. De...
*Végleg kiüríti kupája tartalmát, ma már harmadszor.*
- Ha az én lehetőségeimet egyelőre így eltiportad, miért nem keresel magadnak valakit, akivel jól szórakozol, ahelyett, hogy kioktass arról, ami a dolgom, kedves...?
*Nem csak hogy a férfira mosolyog, azzal a cinkos-pajkos mosolyával, de még közelebb is lép hozzá. Fejét látványosan felszegi, hogy azt a kis, korong alakú sült tésztát, amit vékony ujjai közt fog, Larten számára is igen látványosan helyezze enyhén kiöltött nyelvére, majd csúsztassa be ajkai közé. Újabb mosoly után rövid, halvány csókot is lehel a férfi ajkaira, majd mint aki jól végezte a dolgát, ismét a megterített asztalka felé fordul és nézelődni kezd: mit kellene még megkóstolnia?*
~Larten vére előtt, étvágyfokozónak...~
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-01 19:16:57
Üzenet elküldve: 2013-04-01 19:16:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Kicsit hitetlenkedve néz rá Roxanara és vonásai mintha elváltoznának:*
-Tudja mi a súlyos Hölgyem? Olyan terhet cipelni lelkünkben vagy vállunkon melyet cseppet sem kívántunk.
*Majd azzal hátrébb lép egyet.
Ezzel arra utalt a sötételf, hogy neki nem nehéz ezt a vértet viselni. Ergo nem érez bűntudatot az életében. Minden amit elkövetett...
Mikor megátkozta őseit, megtagadta istennőjét s megölt megannyi embert és fajtársat akik ellene vágtattak.
Majd hirtelen ismét a lány szemeibe néz, amint az végigmustrálja. A vén sötételf ennél jobban pedig kevés dolgot tolerál nehezen... ha nézik. Ha osztályozzák... ha a nők elhelyezik őt egy ranglistán. A küllem... a küllem melyre mindenki ad. A máz... a máz ami minden rohadást eltakar. Lazzur ebből a szempontból is igaznak tartja magát... ami kint látható az bent is. Bent is sértettség, öregedés és megfásultság. A műveltség csak a tekintetére és megállapodott arcmozdulataira ül ki... nem gőg vagy rátartiság. A bölcsesség egyszerű vonásai... ám ez nem egy vonzó tulajdonság... senki nem ad az intellektualitására. Pontosabban Lazzur nem akarja, hogy adjanak rá.
S a hosszú feszült csönd után így szól:*
-Valamit esetleg lát? Vagy meg akar kérdezni? Akkor szokás a másikat ilyen gyermetegen nézni Hölgyem...
*Majd arcvonásai rendeződnek és így szól határozottan:*
-Az Úrnőm egészen biztos, hogy értékelné ha megmutatná neki talentumait, ruháinak terén. Meg különben is, azért van ez az est kedves Roxana... Önökért...
*Majd ismét kicsit változtat hangján és így fejezi be:*
-Semminek ne örüljön előre kedves Roxana... semminek.
*Simítja meg a vágás helyét Lazzur, majd kortyol a borból még egyet.*
*Kicsit hitetlenkedve néz rá Roxanara és vonásai mintha elváltoznának:*
-Tudja mi a súlyos Hölgyem? Olyan terhet cipelni lelkünkben vagy vállunkon melyet cseppet sem kívántunk.
*Majd azzal hátrébb lép egyet.
Ezzel arra utalt a sötételf, hogy neki nem nehéz ezt a vértet viselni. Ergo nem érez bűntudatot az életében. Minden amit elkövetett...
Mikor megátkozta őseit, megtagadta istennőjét s megölt megannyi embert és fajtársat akik ellene vágtattak.
Majd hirtelen ismét a lány szemeibe néz, amint az végigmustrálja. A vén sötételf ennél jobban pedig kevés dolgot tolerál nehezen... ha nézik. Ha osztályozzák... ha a nők elhelyezik őt egy ranglistán. A küllem... a küllem melyre mindenki ad. A máz... a máz ami minden rohadást eltakar. Lazzur ebből a szempontból is igaznak tartja magát... ami kint látható az bent is. Bent is sértettség, öregedés és megfásultság. A műveltség csak a tekintetére és megállapodott arcmozdulataira ül ki... nem gőg vagy rátartiság. A bölcsesség egyszerű vonásai... ám ez nem egy vonzó tulajdonság... senki nem ad az intellektualitására. Pontosabban Lazzur nem akarja, hogy adjanak rá.
S a hosszú feszült csönd után így szól:*
-Valamit esetleg lát? Vagy meg akar kérdezni? Akkor szokás a másikat ilyen gyermetegen nézni Hölgyem...
*Majd arcvonásai rendeződnek és így szól határozottan:*
-Az Úrnőm egészen biztos, hogy értékelné ha megmutatná neki talentumait, ruháinak terén. Meg különben is, azért van ez az est kedves Roxana... Önökért...
*Majd ismét kicsit változtat hangján és így fejezi be:*
-Semminek ne örüljön előre kedves Roxana... semminek.
*Simítja meg a vágás helyét Lazzur, majd kortyol a borból még egyet.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-01 18:59:49
Üzenet elküldve: 2013-04-01 18:59:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
-Nos, ez esetben úgy hiszem mind fejet hajthatunk a Dwirinthalenek nagylelkűsége előtt.*feleli Dennek, majd be is mutatja az említett gesztust.*
-Köszönjük, úgy hiszem lesz még alkalmunk hosszabban is elbeszélgetni egymással, rendkívül érdekfeszítő lenne.*feleli Den jókívánságaira a szórakozásukat illetően, majd Rahil után fordul. Természetesen nem hülye, az iménti nyakharapós utalás számára elég egyértelmű volt. Mikor távolabb kerülnek, Larten újfent átveszi a vezetést és az említett finomságok felé veszi az irányt.*
-Remélem nem zavartalak meg túlságosan. Bár a bosszút megérdemelted. Ó igen, kicsinyesnek lenni oly szórakoztató...*mondja a nőnek arcán töretlen udvarias, semmitmondó mosolyával.*
-Mindazonáltal, valóban érdemes lenne némi harapnivaló után nézni számodra, s ha jól sejtem az imént épp ettől fosztottalak meg. Meg kell jegyezzem azonban, a választás meglehetősen bárgyú volt, akit kinéztél az egyik feltörekvő reménysége a családnak. Na már most, ezek a mélységiek, gondolom nem kell ecseteljem, mennyire hajlamosak a bosszú fogalmát komolyan venni.*mondja zavartalanul a nőnek, nem kevés iróniával a hangjában.*
-Természetesen nem azért vagyok itt, hogy hátráltassalak, sőt, mindkettőnk ügyét előbbre lehetne lendíteni ezen az estélyen. Nézz ki valaki mást aki tetszik, és azt hiszem tehetségünket latba vetve rávehetnénk egy kis mókára az illetőt. Nekem elég ha nézhetem.*mondja, miközben valami fura kinézetű aprósütemény-szerűséget dob a szájába. Pár pillanattal később ugyanez a 'finomság' az asztalon lévő többi nyalánkság között landol ahogy a férfi eltávolítja azt a fogai közül. Úgy is mondhatnánk, egyszerűen kiköpte.*
-Nos, 'kedvesem', mit szólnál, ha kissé felpezsdítenénk az estét?
-Nos, ez esetben úgy hiszem mind fejet hajthatunk a Dwirinthalenek nagylelkűsége előtt.*feleli Dennek, majd be is mutatja az említett gesztust.*
-Köszönjük, úgy hiszem lesz még alkalmunk hosszabban is elbeszélgetni egymással, rendkívül érdekfeszítő lenne.*feleli Den jókívánságaira a szórakozásukat illetően, majd Rahil után fordul. Természetesen nem hülye, az iménti nyakharapós utalás számára elég egyértelmű volt. Mikor távolabb kerülnek, Larten újfent átveszi a vezetést és az említett finomságok felé veszi az irányt.*
-Remélem nem zavartalak meg túlságosan. Bár a bosszút megérdemelted. Ó igen, kicsinyesnek lenni oly szórakoztató...*mondja a nőnek arcán töretlen udvarias, semmitmondó mosolyával.*
-Mindazonáltal, valóban érdemes lenne némi harapnivaló után nézni számodra, s ha jól sejtem az imént épp ettől fosztottalak meg. Meg kell jegyezzem azonban, a választás meglehetősen bárgyú volt, akit kinéztél az egyik feltörekvő reménysége a családnak. Na már most, ezek a mélységiek, gondolom nem kell ecseteljem, mennyire hajlamosak a bosszú fogalmát komolyan venni.*mondja zavartalanul a nőnek, nem kevés iróniával a hangjában.*
-Természetesen nem azért vagyok itt, hogy hátráltassalak, sőt, mindkettőnk ügyét előbbre lehetne lendíteni ezen az estélyen. Nézz ki valaki mást aki tetszik, és azt hiszem tehetségünket latba vetve rávehetnénk egy kis mókára az illetőt. Nekem elég ha nézhetem.*mondja, miközben valami fura kinézetű aprósütemény-szerűséget dob a szájába. Pár pillanattal később ugyanez a 'finomság' az asztalon lévő többi nyalánkság között landol ahogy a férfi eltávolítja azt a fogai közül. Úgy is mondhatnánk, egyszerűen kiköpte.*
-Nos, 'kedvesem', mit szólnál, ha kissé felpezsdítenénk az estét?
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-01 18:40:54
Üzenet elküldve: 2013-04-01 18:40:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
- Nem? Pedig egész nap sétálni, állni egy ilyen nehéz páncélban. Mert gondolom súlyos egy ilyen vértezetet viselni.
*Bár annyira nem ért hozzá, csak is a ruhákhoz. Egy darabig nézegeti a poharat, majd a koccintás megtörténte után kortyol egy kisebbet. Felpillant, mikor az őr leveti sisakját s akkor látja, hogy egy mélységi férfi.*
~Sejthettem volna...~
* Lopva tekint az arcára, látja azokat a mély vonásokat, melyek olyan megtörtté teszi ábrázatát, s az a heg a szemén, egy életen át elkíséri emléke. Mégis a ráncok és a vágások ellenére sármosnak mondható. A sárgás szemeket látva kissé elfordítja a fejét.*
~ Vajon hol szerezte? Talán, ha rákérdeznék! Áh nem! Nem rám tartozik, s az is lehet, hogy kellemetlenül érné. ~
* Döbbenten néz a férfire, alig hisz a fülének. Bemutatni? Őt? A matrónának? Letekint a földre, mintha csak a cipőjét nézné, majd egy gyors korty a pohárból, csak hogy bátorságot merítsen belőle, hogy ismét belenézzen a szemébe.*
- Nem is tudom, mit mondjak, nagyon hálás lennék érte, bár nem szeretném elrontani a kedves matróna hangulatát azzal, hogy ilyen csekélységgel zavarjam meg. Ráér ez a holnapi vagy az azutáni napon.
*Valahogy nincs felkészülve arra, hogy személyesen beszéljen a családfővel, meg se tudna nyikkanni, oly annyira zavarban lenne.*
- Minden esetre, ha tényleg kell valamilyen alkalomra ruha, legyen az női, férfi vagy akár gyerek, jöjjek el a Piactérre, ott keressenek meg. A negyedik stand az enyém.
* Végül kissé hadarva, de elmondja a lényeget s az elérhetőséget. Szemérmes mosollyal fogadja a kézcsókot, majd szépen lassan leengedi a kezét.*
- Örülök, hogy megismerhetem Ser Lazzur.
~ Szóval családtag s egyben őr? Hmmm! Érdekes család, az egyszer biztos.~
- Nem? Pedig egész nap sétálni, állni egy ilyen nehéz páncélban. Mert gondolom súlyos egy ilyen vértezetet viselni.
*Bár annyira nem ért hozzá, csak is a ruhákhoz. Egy darabig nézegeti a poharat, majd a koccintás megtörténte után kortyol egy kisebbet. Felpillant, mikor az őr leveti sisakját s akkor látja, hogy egy mélységi férfi.*
~Sejthettem volna...~
* Lopva tekint az arcára, látja azokat a mély vonásokat, melyek olyan megtörtté teszi ábrázatát, s az a heg a szemén, egy életen át elkíséri emléke. Mégis a ráncok és a vágások ellenére sármosnak mondható. A sárgás szemeket látva kissé elfordítja a fejét.*
~ Vajon hol szerezte? Talán, ha rákérdeznék! Áh nem! Nem rám tartozik, s az is lehet, hogy kellemetlenül érné. ~
* Döbbenten néz a férfire, alig hisz a fülének. Bemutatni? Őt? A matrónának? Letekint a földre, mintha csak a cipőjét nézné, majd egy gyors korty a pohárból, csak hogy bátorságot merítsen belőle, hogy ismét belenézzen a szemébe.*
- Nem is tudom, mit mondjak, nagyon hálás lennék érte, bár nem szeretném elrontani a kedves matróna hangulatát azzal, hogy ilyen csekélységgel zavarjam meg. Ráér ez a holnapi vagy az azutáni napon.
*Valahogy nincs felkészülve arra, hogy személyesen beszéljen a családfővel, meg se tudna nyikkanni, oly annyira zavarban lenne.*
- Minden esetre, ha tényleg kell valamilyen alkalomra ruha, legyen az női, férfi vagy akár gyerek, jöjjek el a Piactérre, ott keressenek meg. A negyedik stand az enyém.
* Végül kissé hadarva, de elmondja a lényeget s az elérhetőséget. Szemérmes mosollyal fogadja a kézcsókot, majd szépen lassan leengedi a kezét.*
- Örülök, hogy megismerhetem Ser Lazzur.
~ Szóval családtag s egyben őr? Hmmm! Érdekes család, az egyszer biztos.~
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-01 18:24:20
Üzenet elküldve: 2013-04-01 18:24:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Legkevésbé sem zavarja, hogy a jelenlétében viselkedik így a férfi. Addig jó, amíg csak Den előtt teszi, ki férfiként tökéletesen megérti, hogy miért is van ott az a bizonyos kéz. Ha tehetné, ő is ott nyugtatná ében mancsát. Bezzeg, ha nővére előtt próbálkozna bárki ilyennel... Aligha maradna a bálon, főleg ha maga a matróna tomporára kerülne a kéz. Ott aztán kő kövön nem maradna, nemhogy ép csont a szerencsét próbáló kezében, vagy fejében.*
- Úgy igaz. Nem volt egyszerű, de megérte, hiszen a bál bevételével is támogatjuk a Szegénynegyed árváit.
*Mondja teljes nyugalommal. Pedig nagyon kevés az igazság benne, s mint olyan, talán nincs is. Mert bár támogatják őket, ám a bevétel aligha köthető össze avval. A régi bútorokat, miket talán tüzelésre lehet már csupán használni, azt fogják adományozni, míg a bevétellel saját vagyonukat erősítik meg. Hiába van bőven tartalék, jobb előre felkészülni mindenre. Mert egyszer minden folyó kiszárad, csak idő kérdése.*
- Ha nem is túl laktató, ám annál finomabb falatokat találhatnak az asztalokon a bálterem túlvégén.
*A szakács első valódi feladata volt a bálra előkészíteni azokat, így nem is kapott eddig igazán nagy akadályt. De majd ha egy ünnepi ebédet kell elkészíteni, ráadásul Xselyahra és Denawarien szájíze szerint. Arról már említést sem téve, hogy utóbbi nagyon is ragaszkodik a mélyben megszokott fűszerezéshez.
A kis utalásból semmit nem ért, hiszen nem tudja, hogy a vörös fürtök alatt rejlő koponyában miféle gondolatok és emlékek cikáznak. Pedig ha látná, talán még inkább akarná, hogy a nővel lehessen. Arról nem is beszélve, ha tudná, hogy még csak nem is a férje, ki akként mutatkozott be.*
- Természetesen. Részemről volt a szerencse. További jó szórakozást Önöknek!
*Ismét egy kis meghajlás, majd fordul és távozik a közelükből. Amikor pedig úgy véli, senki nem látja már, végigcsikordulnak fogai, miként idegesen feszül meg állkapcsa. Akárhogyan próbálja, ez a mai este csak egyre rosszabb lesz neki. A végén tényleg az lesz, hogy a záróakkord előtt elszökik és talán vissza se tér. Úgy Sely rabláncától sem kell tartania, míg vissza nem tér... Bár, az újabb büntetés már talán kicsit súlyosabb lenne, mint a legutóbbi, mit a bál idejére feloldott.*
*Legkevésbé sem zavarja, hogy a jelenlétében viselkedik így a férfi. Addig jó, amíg csak Den előtt teszi, ki férfiként tökéletesen megérti, hogy miért is van ott az a bizonyos kéz. Ha tehetné, ő is ott nyugtatná ében mancsát. Bezzeg, ha nővére előtt próbálkozna bárki ilyennel... Aligha maradna a bálon, főleg ha maga a matróna tomporára kerülne a kéz. Ott aztán kő kövön nem maradna, nemhogy ép csont a szerencsét próbáló kezében, vagy fejében.*
- Úgy igaz. Nem volt egyszerű, de megérte, hiszen a bál bevételével is támogatjuk a Szegénynegyed árváit.
*Mondja teljes nyugalommal. Pedig nagyon kevés az igazság benne, s mint olyan, talán nincs is. Mert bár támogatják őket, ám a bevétel aligha köthető össze avval. A régi bútorokat, miket talán tüzelésre lehet már csupán használni, azt fogják adományozni, míg a bevétellel saját vagyonukat erősítik meg. Hiába van bőven tartalék, jobb előre felkészülni mindenre. Mert egyszer minden folyó kiszárad, csak idő kérdése.*
- Ha nem is túl laktató, ám annál finomabb falatokat találhatnak az asztalokon a bálterem túlvégén.
*A szakács első valódi feladata volt a bálra előkészíteni azokat, így nem is kapott eddig igazán nagy akadályt. De majd ha egy ünnepi ebédet kell elkészíteni, ráadásul Xselyahra és Denawarien szájíze szerint. Arról már említést sem téve, hogy utóbbi nagyon is ragaszkodik a mélyben megszokott fűszerezéshez.
A kis utalásból semmit nem ért, hiszen nem tudja, hogy a vörös fürtök alatt rejlő koponyában miféle gondolatok és emlékek cikáznak. Pedig ha látná, talán még inkább akarná, hogy a nővel lehessen. Arról nem is beszélve, ha tudná, hogy még csak nem is a férje, ki akként mutatkozott be.*
- Természetesen. Részemről volt a szerencse. További jó szórakozást Önöknek!
*Ismét egy kis meghajlás, majd fordul és távozik a közelükből. Amikor pedig úgy véli, senki nem látja már, végigcsikordulnak fogai, miként idegesen feszül meg állkapcsa. Akárhogyan próbálja, ez a mai este csak egyre rosszabb lesz neki. A végén tényleg az lesz, hogy a záróakkord előtt elszökik és talán vissza se tér. Úgy Sely rabláncától sem kell tartania, míg vissza nem tér... Bár, az újabb büntetés már talán kicsit súlyosabb lenne, mint a legutóbbi, mit a bál idejére feloldott.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-01 13:21:08
Üzenet elküldve: 2013-04-01 13:21:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Egy pillanatra megáll a válogatásban és feltekint a falra némán. Fárasztó? Az őrállás valóban fárasztó? Látszódik, hogy agya sem a régi már... mert egyből másfelé szövi a gondolatokat, majd hirtelen Roxana szavai után megemel egy boros üveget és a halovány fényforrás irányába tartja, hogy megnézze az alkohol minőségét.*
-Volt már rá példa, hogy majd egy hétig nem ittam semmit. Az őrállás nem egy kemény feladat Hölgyem.
*Majd némi dilemma után egy pohárért nyúl és önt a vörösborból. Óvatosan önt és figyel, majd a végén mint a szakértők az üveget ívesen megmozgatják a pohár fölött. Egy csepp se vesszen kárba.
Eztán lerakja az üvegest és megfogja a poharat, majd koccint Roxanaval. Ám a sisak még mindég a fején van.*
-A 'bálra'.
*Mondja enyhe éllel Ő is, s még Roxana belekortyol a pezsgőjébe, Ő addig meglötyköli a bort és ellenőrzi a minőségét... a bor akár az olaj vagy balzsam finoman folyik le a pohár belsején, üvegeket hagyva maga után. Ez jó minőség. Azzal leveszi sisakját és Ő is kortyol.
Most láthatja a másik fél a vén kecskét szemtől szembe. Bőre néhol ráncos, főleg a szemek és a homlok felé. Az ordítozás és sok erőszak nyomai megmaradtak az arc más pontjain, valamint a vágások és egy rosszul összeforrt seb az egyik szemén. Hosszú fehér hajában ezúttal nincsen fonat, csak szabadon és természetesen ér nyakáig. Ám borostájától nem volt hajlandó megválni, mely erősen elüt a fehér színével feketés-szürkés bőrétől. Beteges sárga szemei pedig valahogy elkerülik a következő mondatig Roxana tekintetét.*
-Hmmm nincs egyedül. Én is most látok igazából először egészséges sötételf családot. *Mondja enyhe éllel Lazzur és meghallgatja a mondat második felé és megint végigméri a ruházatát Roxananak. Talán ha Sely végez azokkal a bizonyos látogatókkal. Akár be is mutathatná neki a kis szabóleányt... ki annak ellenére, hogy mily félénk nem tagadhatja le érett női vonásait, melyeket próbál elrejteni.*
-Tehát ért a ruhákhoz... úgy vélem itt Artheniorban sokak vevők a minőségi és szép kelmékre. És ahogy elnézem Ön Hölgyem szép munkákat végez.*Utal ruhájára a leánynak, miközben meglötyköli a borospoharat.* A ház Úrnője és annak női rokonai pedig szeretik a divatos szép ruhákat. Ha kívánja... bemutathatom Önt az Úrnőmnek. Amennyire ridegnek tűnik a kiállása annyira kedves és a szaktudást... megfizeti és értékeli.
*Mondja Lazzur s reménykedik abban, hogy az ifjú leány nem rémül meg a lehetőségtől... no meg Sely is jó passzban jön ki szobájából.
Majd sor kerül a bemutatkozásra.*
-Örvendek Hölgyem. Lazzur... Ser Lazzur Dwirinthalen.
*Azzal szemérmesen megcsókolja a leány kezét, miközben meghajol. Ám nem néz föl rá, egész addig míg kezét el nem ereszti és ki nem egyenesedik.*
*Egy pillanatra megáll a válogatásban és feltekint a falra némán. Fárasztó? Az őrállás valóban fárasztó? Látszódik, hogy agya sem a régi már... mert egyből másfelé szövi a gondolatokat, majd hirtelen Roxana szavai után megemel egy boros üveget és a halovány fényforrás irányába tartja, hogy megnézze az alkohol minőségét.*
-Volt már rá példa, hogy majd egy hétig nem ittam semmit. Az őrállás nem egy kemény feladat Hölgyem.
*Majd némi dilemma után egy pohárért nyúl és önt a vörösborból. Óvatosan önt és figyel, majd a végén mint a szakértők az üveget ívesen megmozgatják a pohár fölött. Egy csepp se vesszen kárba.
Eztán lerakja az üvegest és megfogja a poharat, majd koccint Roxanaval. Ám a sisak még mindég a fején van.*
-A 'bálra'.
*Mondja enyhe éllel Ő is, s még Roxana belekortyol a pezsgőjébe, Ő addig meglötyköli a bort és ellenőrzi a minőségét... a bor akár az olaj vagy balzsam finoman folyik le a pohár belsején, üvegeket hagyva maga után. Ez jó minőség. Azzal leveszi sisakját és Ő is kortyol.
Most láthatja a másik fél a vén kecskét szemtől szembe. Bőre néhol ráncos, főleg a szemek és a homlok felé. Az ordítozás és sok erőszak nyomai megmaradtak az arc más pontjain, valamint a vágások és egy rosszul összeforrt seb az egyik szemén. Hosszú fehér hajában ezúttal nincsen fonat, csak szabadon és természetesen ér nyakáig. Ám borostájától nem volt hajlandó megválni, mely erősen elüt a fehér színével feketés-szürkés bőrétől. Beteges sárga szemei pedig valahogy elkerülik a következő mondatig Roxana tekintetét.*
-Hmmm nincs egyedül. Én is most látok igazából először egészséges sötételf családot. *Mondja enyhe éllel Lazzur és meghallgatja a mondat második felé és megint végigméri a ruházatát Roxananak. Talán ha Sely végez azokkal a bizonyos látogatókkal. Akár be is mutathatná neki a kis szabóleányt... ki annak ellenére, hogy mily félénk nem tagadhatja le érett női vonásait, melyeket próbál elrejteni.*
-Tehát ért a ruhákhoz... úgy vélem itt Artheniorban sokak vevők a minőségi és szép kelmékre. És ahogy elnézem Ön Hölgyem szép munkákat végez.*Utal ruhájára a leánynak, miközben meglötyköli a borospoharat.* A ház Úrnője és annak női rokonai pedig szeretik a divatos szép ruhákat. Ha kívánja... bemutathatom Önt az Úrnőmnek. Amennyire ridegnek tűnik a kiállása annyira kedves és a szaktudást... megfizeti és értékeli.
*Mondja Lazzur s reménykedik abban, hogy az ifjú leány nem rémül meg a lehetőségtől... no meg Sely is jó passzban jön ki szobájából.
Majd sor kerül a bemutatkozásra.*
-Örvendek Hölgyem. Lazzur... Ser Lazzur Dwirinthalen.
*Azzal szemérmesen megcsókolja a leány kezét, miközben meghajol. Ám nem néz föl rá, egész addig míg kezét el nem ereszti és ki nem egyenesedik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760