Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-04-01 11:44:33
Üzenet elküldve: 2013-04-01 11:44:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
// Dwirinthalen-bál //
*A 'kicsim' szó hallatán már nem is kapja fel a vizet. Sokkal jobban aggasztja a kéz, ami domborulataira feszülve határozottan tartja, mindenféle illemtanra fittyet hányva.
Hallgatja Larten kitalált meséjét, s közben magában átkozza őt. Újra eszébe jut, hogy nyugodtan csaphatna valami műbalhét, akkor legalább nem lenne olyan eseménytelen ez a mai este... Rengeteg gondolat átfut az agyán, míg Larten kérdése vissza nem rángatja a jelenbe.*
- Éhes?
*Az előző gondolatokat újabbak váltják fel. Egyre növekvő éhsége láttat vele emlékeket. Élénkvörös, pocsolyás, átázott ruhájú, mámoros emlékeket - évtizedeseket és frisseket egyaránt.
Aztán vágyat. A másik bőrén végigcsorduló vörös cseppek látványának vágyát, a fémes ízét, a kezeire és arcára száradó életet...
Ugyan számára szinte teljesen érdektelen, kinek az életét oltja ki, az tény, hogy mindig is jobban vonzotta a fehér bőrön végigfutó vörös cseppek kontrasztja. Már szinte el is felejti, hogy pillanatokkal ezelőtt még az éjbőrű haláláról ábrándozott.*
- De. Most, hogy mondod, valóban kellene kerítsünk valamit.
*Sanda pillantást vet Denre, kissé megemeli a kupát is, amelyben az italt kapta, majd belekortyol. Rá is kacsint, mielőtt Lartenhez fordulna.
Egyenesen az ő nyakához fúrja az arcát, és fogaival egészen belecsíp a bőrébe. Egyáltalán nem a Larten-féle játék részének szánja ezt, inkább valamiféle figyelmeztető, feddő jelnek. Mert az biztos, hogy a hasonló viselkedést senkitől sem tűrné el, még józanul sem. Hát még a kínzó éhség mámorában! Legszívesebben itt helyben esne neki, hogy szép lassan és módszeresen megszabadítsa tőle magát és a világot... És a tetejébe még jól is lakjon.
Az alig pár másodperces tette után, melyet közönségük akár puha csóknak is hihet, ismét Den felé fordul, pajkos mosollyal az arcán.*
- Örülök, hogy megismerhettem. Remélem, a későbbiekben még lesz szerencsénk egymáshoz. Viszont, ha most megbocsát...
*Kimérten fejet hajt, miközben szabad kezét igyekszik saját teste és Larten keze közé szuszakolni. Ez után kézen fogja őt és úgy vezeti valamivel odébb.*
*A 'kicsim' szó hallatán már nem is kapja fel a vizet. Sokkal jobban aggasztja a kéz, ami domborulataira feszülve határozottan tartja, mindenféle illemtanra fittyet hányva.
Hallgatja Larten kitalált meséjét, s közben magában átkozza őt. Újra eszébe jut, hogy nyugodtan csaphatna valami műbalhét, akkor legalább nem lenne olyan eseménytelen ez a mai este... Rengeteg gondolat átfut az agyán, míg Larten kérdése vissza nem rángatja a jelenbe.*
- Éhes?
*Az előző gondolatokat újabbak váltják fel. Egyre növekvő éhsége láttat vele emlékeket. Élénkvörös, pocsolyás, átázott ruhájú, mámoros emlékeket - évtizedeseket és frisseket egyaránt.
Aztán vágyat. A másik bőrén végigcsorduló vörös cseppek látványának vágyát, a fémes ízét, a kezeire és arcára száradó életet...
Ugyan számára szinte teljesen érdektelen, kinek az életét oltja ki, az tény, hogy mindig is jobban vonzotta a fehér bőrön végigfutó vörös cseppek kontrasztja. Már szinte el is felejti, hogy pillanatokkal ezelőtt még az éjbőrű haláláról ábrándozott.*
- De. Most, hogy mondod, valóban kellene kerítsünk valamit.
*Sanda pillantást vet Denre, kissé megemeli a kupát is, amelyben az italt kapta, majd belekortyol. Rá is kacsint, mielőtt Lartenhez fordulna.
Egyenesen az ő nyakához fúrja az arcát, és fogaival egészen belecsíp a bőrébe. Egyáltalán nem a Larten-féle játék részének szánja ezt, inkább valamiféle figyelmeztető, feddő jelnek. Mert az biztos, hogy a hasonló viselkedést senkitől sem tűrné el, még józanul sem. Hát még a kínzó éhség mámorában! Legszívesebben itt helyben esne neki, hogy szép lassan és módszeresen megszabadítsa tőle magát és a világot... És a tetejébe még jól is lakjon.
Az alig pár másodperces tette után, melyet közönségük akár puha csóknak is hihet, ismét Den felé fordul, pajkos mosollyal az arcán.*
- Örülök, hogy megismerhettem. Remélem, a későbbiekben még lesz szerencsénk egymáshoz. Viszont, ha most megbocsát...
*Kimérten fejet hajt, miközben szabad kezét igyekszik saját teste és Larten keze közé szuszakolni. Ez után kézen fogja őt és úgy vezeti valamivel odébb.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-31 23:13:46
Üzenet elküldve: 2013-03-31 23:13:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
-Ne haragudj kicsim, a tiszteletreméltó főtanácsos úr úgy vélte, jobb ha vele maradok az ülés végéig.*válaszolja Rahilnak töretlen mosollyal, kezét pedig a legnagyobb nyugalommal tartja ott, ahol eddig is volt. Nevezetesen Rahil kerek tomporán. A szemének villanását észrevette ugyan, s el is könyvelte, azonban túl jól szórakozik a nő tehetetlen dühén. Valamint, mivel idejük jelentős többletét töltik együtt, Larten többé-kevésbé be tudja lőni, mikor is táplálkozott utoljára a kedves hölgy. Már pedig, mint tudjuk, sose cukkold az éhes démont Larten, te ostoba... Ez akár közmondásossá is válhatna.*
-Á, ha nem tévedek a nagyságos asszony öccséhez van szerencsém.*biccent Denawarien felé. Ha már elmegy valahova, szeret tisztában lenni a dolgokkal. Mellesleg tájékozottsága révén könnyebb játszania a szerepet is, mely szerint most éppen Consiglio főtanácsos titkára és testőre. Persze csak ha rákérdeznek, egyébiránt a homályos utalások sokkal többre vezethetnek.*
-Nos, gratulálok a szervezéshez, ha jól sejtem Önnek nem kevés része volt benne.*folytatja az udvariaskodást, majd újra Rahilra néz.*
-Drágám, nem vagy éhes?*kérdi a pofonra ingerlő mosolyával az arcán.*
-Akár keríthetnénk is valami harapnivalót...*épp csak a nyelvét nem ölti a nőre az évődés során. Bár tény, szívesen megtenné, ha nem volna ez túl gyermeteg gesztus. Feltett szándéka a végtelenségig felhúzni Rahilt, robbanásra ingerelve ezzel az időzített bombának is beillő nőszemélyt.*
-Ne haragudj kicsim, a tiszteletreméltó főtanácsos úr úgy vélte, jobb ha vele maradok az ülés végéig.*válaszolja Rahilnak töretlen mosollyal, kezét pedig a legnagyobb nyugalommal tartja ott, ahol eddig is volt. Nevezetesen Rahil kerek tomporán. A szemének villanását észrevette ugyan, s el is könyvelte, azonban túl jól szórakozik a nő tehetetlen dühén. Valamint, mivel idejük jelentős többletét töltik együtt, Larten többé-kevésbé be tudja lőni, mikor is táplálkozott utoljára a kedves hölgy. Már pedig, mint tudjuk, sose cukkold az éhes démont Larten, te ostoba... Ez akár közmondásossá is válhatna.*
-Á, ha nem tévedek a nagyságos asszony öccséhez van szerencsém.*biccent Denawarien felé. Ha már elmegy valahova, szeret tisztában lenni a dolgokkal. Mellesleg tájékozottsága révén könnyebb játszania a szerepet is, mely szerint most éppen Consiglio főtanácsos titkára és testőre. Persze csak ha rákérdeznek, egyébiránt a homályos utalások sokkal többre vezethetnek.*
-Nos, gratulálok a szervezéshez, ha jól sejtem Önnek nem kevés része volt benne.*folytatja az udvariaskodást, majd újra Rahilra néz.*
-Drágám, nem vagy éhes?*kérdi a pofonra ingerlő mosolyával az arcán.*
-Akár keríthetnénk is valami harapnivalót...*épp csak a nyelvét nem ölti a nőre az évődés során. Bár tény, szívesen megtenné, ha nem volna ez túl gyermeteg gesztus. Feltett szándéka a végtelenségig felhúzni Rahilt, robbanásra ingerelve ezzel az időzített bombának is beillő nőszemélyt.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-31 16:20:20
Üzenet elküldve: 2013-03-31 16:20:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
//Ser Lazzur Dwirinthalen figyelmébe//
*Kilép a mellékhelyiségből, látja, hogy az őr nézelődik. Biztosan felméri a terepet s vigyáz a bálozókra valamint a biztonságra.*
~Gondolom ez is a munkakör része, hogy itt bent is ügyeljen mindenre. Borzalmas lehet órák hosszat állni és várni.~
*Hallgatja az őrt, közben elindulnak az asztal felé, amin megannyi finomság s ital található. Ahogy közelebb érnek, látja a különböző falatkákat, süteményeket, mit egyszerű elfogyasztani, nem kell hozzá két evőeszköz. Továbbá felsorakoznak a különböző színű és ízű borok, pezsgők s rövid italok.*
~Azt a mindenit! Jól kitettek magukért!~
*Aggodalmasan feltekint az őrre, hiszen egész este nem ivott semmit.*
-Nagyon kiszáradhatott a torka, ha még nem ivott semmit. Gondolom nagyon fárasztó egy feladat.
*Hangja együtt érző, még a kéklő lélektükre is ezt sugallja. Elvesz a standról egy pezsgős poharat s koccintásra emeli.*
- A bálra!
*Ha ő is emeli poharát, úgy koccannak a poharak, majd egy aprót kortyol a finomságból.*
- Azért jöttem a bálra, hogy megismerjem a családtagokat, a szokásokat, hiszen nagyon nem láttam még sötételf családot. Másrészt, tudja, én ruhákat varrok nemeseknek, és szerettem volna megtekinteni, hogy inspirációt gyűjtsek. Talán egyszer még a matróna is felkeres, hogy varrjak neki valami csodás darabot.
*Tény, hogy nagyon reménykedik abban, hogy egyszer egy sötételf családfő felkérje őt, bármennyire is fél tőlük. Kortyol még egyet a pezsgőből, majd a kezét nyújtja az őr felé.*
- Amúgy hadd mutatkozzak be. A nevem Roxana Tavoreth.
*Arcán barátságos mosoly, pillantásában megannyi kíváncsiság.*
//Ser Lazzur Dwirinthalen figyelmébe//
*Kilép a mellékhelyiségből, látja, hogy az őr nézelődik. Biztosan felméri a terepet s vigyáz a bálozókra valamint a biztonságra.*
~Gondolom ez is a munkakör része, hogy itt bent is ügyeljen mindenre. Borzalmas lehet órák hosszat állni és várni.~
*Hallgatja az őrt, közben elindulnak az asztal felé, amin megannyi finomság s ital található. Ahogy közelebb érnek, látja a különböző falatkákat, süteményeket, mit egyszerű elfogyasztani, nem kell hozzá két evőeszköz. Továbbá felsorakoznak a különböző színű és ízű borok, pezsgők s rövid italok.*
~Azt a mindenit! Jól kitettek magukért!~
*Aggodalmasan feltekint az őrre, hiszen egész este nem ivott semmit.*
-Nagyon kiszáradhatott a torka, ha még nem ivott semmit. Gondolom nagyon fárasztó egy feladat.
*Hangja együtt érző, még a kéklő lélektükre is ezt sugallja. Elvesz a standról egy pezsgős poharat s koccintásra emeli.*
- A bálra!
*Ha ő is emeli poharát, úgy koccannak a poharak, majd egy aprót kortyol a finomságból.*
- Azért jöttem a bálra, hogy megismerjem a családtagokat, a szokásokat, hiszen nagyon nem láttam még sötételf családot. Másrészt, tudja, én ruhákat varrok nemeseknek, és szerettem volna megtekinteni, hogy inspirációt gyűjtsek. Talán egyszer még a matróna is felkeres, hogy varrjak neki valami csodás darabot.
*Tény, hogy nagyon reménykedik abban, hogy egyszer egy sötételf családfő felkérje őt, bármennyire is fél tőlük. Kortyol még egyet a pezsgőből, majd a kezét nyújtja az őr felé.*
- Amúgy hadd mutatkozzak be. A nevem Roxana Tavoreth.
*Arcán barátságos mosoly, pillantásában megannyi kíváncsiság.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-31 11:33:14
Üzenet elküldve: 2013-03-31 11:33:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Emeli kezét magasra, hogy jól látható legyen, s egy hangosabb csettintéssel utasítja maga közelébe az egyik felszolgálót. Sok a dolguk, de a család egy tagjára biztos képes valamelyikük időt szakítani, hogy a tálcáról levehessen egy kupa vörösbort és azt átadja a nőnek, az üres italhordót pedig a család alkalmazottjára bízza. Ő maga nem vesz saját részére italt, mind alkoholos. És még nem jött el az ideje, hogy fogyasszon azokból. Jól tudja, hogy már pár csepp bor is képes az ítélőképességre hatni. S nem kívánja most elrontani az estét egy elszólással, vagy valami ostoba cselekedettel.
Váratlanul egy felszíni lép kis társaságukhoz és jelenlegi társalgópartnerét szinte elragadja, ahogy csókot vált vele. Legszívesebben fintorogva nézne másfelé, s csupán az illem okán teszi mégis ezt, pusztán hanyagolva a kifejezés változását, lágy mosolyt tartva immár arcán. Bár a vigyor szelídülése is változás, nem oly mértékű, mint amit sötétlő lelke megkívánt hirtelen.*
- Kérem, semmi gond, a kedves hölgy társasága ajándék volt számomra.
*Mozdul enyhén feje, majd gyors mozdulattal ő is végigsimít mellényén. A vérszín anyag szinte teljesen rásimul testére, főleg az azt fedő ingre, s már mozdulna keze, hogy kézfogással üdvözölje a másikat, mikor kéklő pillantása kiszúrja, hogy a marok máshol talált menedéket magának. Nos, a meghajlás részéről is megesik, bár jóval kimértebb annál, szinte csak egy árnyalattal mozdul el jobban az eddig tartott testhelyzetből.*
- Denawarien Dwirinthalen. Részemről a szerencse.
*Mosolya töretlen, bár kissé meglepi a dolog, hogy a "pár" nem egy néven mutatkozott be. Úgy tűnik, hogy a hölgyemény nem kívánta felvenni drága férjura nevét. Érdekes...
Ámbár ez nem akadály számára, míg nem érzi égetően fontosnak a távozást, megfigyeli a dolgokat. Ha pediglen úgy véli, zavaró a vörösnek és a férfinek, hát keres más társaságot magának.*
*Emeli kezét magasra, hogy jól látható legyen, s egy hangosabb csettintéssel utasítja maga közelébe az egyik felszolgálót. Sok a dolguk, de a család egy tagjára biztos képes valamelyikük időt szakítani, hogy a tálcáról levehessen egy kupa vörösbort és azt átadja a nőnek, az üres italhordót pedig a család alkalmazottjára bízza. Ő maga nem vesz saját részére italt, mind alkoholos. És még nem jött el az ideje, hogy fogyasszon azokból. Jól tudja, hogy már pár csepp bor is képes az ítélőképességre hatni. S nem kívánja most elrontani az estét egy elszólással, vagy valami ostoba cselekedettel.
Váratlanul egy felszíni lép kis társaságukhoz és jelenlegi társalgópartnerét szinte elragadja, ahogy csókot vált vele. Legszívesebben fintorogva nézne másfelé, s csupán az illem okán teszi mégis ezt, pusztán hanyagolva a kifejezés változását, lágy mosolyt tartva immár arcán. Bár a vigyor szelídülése is változás, nem oly mértékű, mint amit sötétlő lelke megkívánt hirtelen.*
- Kérem, semmi gond, a kedves hölgy társasága ajándék volt számomra.
*Mozdul enyhén feje, majd gyors mozdulattal ő is végigsimít mellényén. A vérszín anyag szinte teljesen rásimul testére, főleg az azt fedő ingre, s már mozdulna keze, hogy kézfogással üdvözölje a másikat, mikor kéklő pillantása kiszúrja, hogy a marok máshol talált menedéket magának. Nos, a meghajlás részéről is megesik, bár jóval kimértebb annál, szinte csak egy árnyalattal mozdul el jobban az eddig tartott testhelyzetből.*
- Denawarien Dwirinthalen. Részemről a szerencse.
*Mosolya töretlen, bár kissé meglepi a dolog, hogy a "pár" nem egy néven mutatkozott be. Úgy tűnik, hogy a hölgyemény nem kívánta felvenni drága férjura nevét. Érdekes...
Ámbár ez nem akadály számára, míg nem érzi égetően fontosnak a távozást, megfigyeli a dolgokat. Ha pediglen úgy véli, zavaró a vörösnek és a férfinek, hát keres más társaságot magának.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-31 10:21:43
Üzenet elküldve: 2013-03-31 10:21:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Dwirinthalen-bál //
* Akadnak kései vendégek is. Van aki egy jó nevű fogadóból indult el megkésve ,hogy köszönthesse a városka új nemeseit. Most például Ewa elgondolkodva néz farkasszemet a kutyával és reménykedik benne, hogy valaki gyorsan lecsendesíti a dolgát igen hatékonyan végző állatot. Végül egy szolgáló járhat arra aki elvigyorodik és markát tartja az 50 aranyért amit igérete szerint majd átad Ser Lazzur Dwirinthalennek.
Ez is megvolt így Ewangel érdeklődve lép be a sötételfek kúriájába. Számára érdekes a sötétség hisz a fény gyermeke. Szereti a melegen cirógató napsugarakat miként a hold hűvös fényét is.
Lágy mégis megfontolt a mozgása. Fegyvert nem hozott, nem is volna hova rejtse becses holdfaiját na meg jobban is félti semmint itt a nagy tömegben lába kelljen és minek is fegyver egy minden szinten meghirdetett estélyre?. Öltözete visszafogott mégis kecses, talán még csábosnak is lehetne mondani emberi szemmel amint a meleg-barna selyemruha körbeöleli és kiemeli teste minden apró porcikáját. Az arany díszítés éppen elvonni hivatott a figyelmet a nő hetyke melleiről, karcsú derekáról amint kígyózva körülfonja ruházata fontosabb részeit. Szoknyája a földet sepri ha óvatosan nem emeli kissé meg féloldalt, egy apró gyöngyökkel kirakot gyűrű segítségével amit könnyedén a gyűrűsujjára akaszthat tánc közben vagy pedig egy észrevétlen mozdulattal sodorva le engedheti el, hogy uszályként kövesse a lépteit a földszín anyag.
Első útja az asztalhoz vezesse, hogy majd ott egy pohárka pezsgő avagy jófajta bor társaságában nézelődhessen tovább.*
* Akadnak kései vendégek is. Van aki egy jó nevű fogadóból indult el megkésve ,hogy köszönthesse a városka új nemeseit. Most például Ewa elgondolkodva néz farkasszemet a kutyával és reménykedik benne, hogy valaki gyorsan lecsendesíti a dolgát igen hatékonyan végző állatot. Végül egy szolgáló járhat arra aki elvigyorodik és markát tartja az 50 aranyért amit igérete szerint majd átad Ser Lazzur Dwirinthalennek.
Ez is megvolt így Ewangel érdeklődve lép be a sötételfek kúriájába. Számára érdekes a sötétség hisz a fény gyermeke. Szereti a melegen cirógató napsugarakat miként a hold hűvös fényét is.
Lágy mégis megfontolt a mozgása. Fegyvert nem hozott, nem is volna hova rejtse becses holdfaiját na meg jobban is félti semmint itt a nagy tömegben lába kelljen és minek is fegyver egy minden szinten meghirdetett estélyre?. Öltözete visszafogott mégis kecses, talán még csábosnak is lehetne mondani emberi szemmel amint a meleg-barna selyemruha körbeöleli és kiemeli teste minden apró porcikáját. Az arany díszítés éppen elvonni hivatott a figyelmet a nő hetyke melleiről, karcsú derekáról amint kígyózva körülfonja ruházata fontosabb részeit. Szoknyája a földet sepri ha óvatosan nem emeli kissé meg féloldalt, egy apró gyöngyökkel kirakot gyűrű segítségével amit könnyedén a gyűrűsujjára akaszthat tánc közben vagy pedig egy észrevétlen mozdulattal sodorva le engedheti el, hogy uszályként kövesse a lépteit a földszín anyag.
Első útja az asztalhoz vezesse, hogy majd ott egy pohárka pezsgő avagy jófajta bor társaságában nézelődhessen tovább.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-30 11:16:58
Üzenet elküldve: 2013-03-30 11:16:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
//Roxana Tavoreth figyelmébe//
*Míg a hölgy ügyes-bajos dolgát intézi, addig Lazzur némileg eligazítja magán a tépett farkasirhát és a bíbor színű palástot.
Figyeli a bent lévő embereket, mert bizony bőségesen megszaporodtak. Néhány családtagja táncot lejt, mások kellemesen vagy épp kelletlenebbül csevegnek...
S a kis várakozás elteltével Roxana alakja ismét megjelenik Lazzur mellett.
Félénk fiatal leány... legalábbis ahogyan a vén kecske végigméri.
Okfejtése jogos, ám érezhető, hogy tapasztalatból beszél.
Bólogat a válaszra és ebből az olvasható ki, hogy érthető számára és világos. Kicsit arrébb lépdelnek az illemhelységtől, nehogy véletlen valaki félreértse ezt a jelenetet s egy oszlop mellett állapodnak meg.
Lazzur pedig így felel, kiropogtatva nyakát, derekát és ujjait:*
-Nem vagyok már mai ló. Tőlem távol állnak a bálok és kiöltözést igénylő események. No meg a másik fele, hogy én állok őrt az ajtónál. De lassan szerintem el is vonulok onnét már csak nem jön több vendég...
*Mondja lassan és megfontoltan Lazzur. Ez azért hazugság, a vén kecske agyafúrtabb mint az látszik. Imádja az ilyen eseményeket, lesheti a kiválóbbnál... kiválóbb hölgyeket. Az már más kérdés, hogy felnőtt korának alkonyán nem jutott el annál tovább, hogy merjen vagy akarjon mélyebbre 'marni' a látszatnál.
A sötétségből Lazzur is visszatekint a lányra, de inkább olvasni próbál a tekintetéből. Majd így felel némi hallgatás után:*
-Csak alkoholt... nem volt még a torkomban ma semmi. Ha van kedve elsétálhatnánk az asztalig.Legalább megnézem a ház nemes tulajdonosai mit neveznek bornak.
*Azzal a boros asztalhoz invitálja Roxanat.
Közben néha megkerülnek pár társaságot s rokont. Lazzur akár szellemeken tekint át a tömegen, s mikor odaérnek, némi gondolkodás után így szól:*
-Mi vezérelte a Dwirinthalen kúriába Hölgyem? Felteszem... nem a família jó humora érdekelte...
*Mondja Lazzur, miközben láthatóan szakavatott borivó módjára válogat a vörös borok közt. Nem néz rá a lányra, ám a sisak széles réseiből fél szemmel láthatja mit reagál vagy mond.
És, hogy miért nem árulja el, hogy Ő is családtag? Minek mondja... majd rájönnek, addig is legalább úgy bánnak vele mint 'civillel'.*
//Roxana Tavoreth figyelmébe//
*Míg a hölgy ügyes-bajos dolgát intézi, addig Lazzur némileg eligazítja magán a tépett farkasirhát és a bíbor színű palástot.
Figyeli a bent lévő embereket, mert bizony bőségesen megszaporodtak. Néhány családtagja táncot lejt, mások kellemesen vagy épp kelletlenebbül csevegnek...
S a kis várakozás elteltével Roxana alakja ismét megjelenik Lazzur mellett.
Félénk fiatal leány... legalábbis ahogyan a vén kecske végigméri.
Okfejtése jogos, ám érezhető, hogy tapasztalatból beszél.
Bólogat a válaszra és ebből az olvasható ki, hogy érthető számára és világos. Kicsit arrébb lépdelnek az illemhelységtől, nehogy véletlen valaki félreértse ezt a jelenetet s egy oszlop mellett állapodnak meg.
Lazzur pedig így felel, kiropogtatva nyakát, derekát és ujjait:*
-Nem vagyok már mai ló. Tőlem távol állnak a bálok és kiöltözést igénylő események. No meg a másik fele, hogy én állok őrt az ajtónál. De lassan szerintem el is vonulok onnét már csak nem jön több vendég...
*Mondja lassan és megfontoltan Lazzur. Ez azért hazugság, a vén kecske agyafúrtabb mint az látszik. Imádja az ilyen eseményeket, lesheti a kiválóbbnál... kiválóbb hölgyeket. Az már más kérdés, hogy felnőtt korának alkonyán nem jutott el annál tovább, hogy merjen vagy akarjon mélyebbre 'marni' a látszatnál.
A sötétségből Lazzur is visszatekint a lányra, de inkább olvasni próbál a tekintetéből. Majd így felel némi hallgatás után:*
-Csak alkoholt... nem volt még a torkomban ma semmi. Ha van kedve elsétálhatnánk az asztalig.Legalább megnézem a ház nemes tulajdonosai mit neveznek bornak.
*Azzal a boros asztalhoz invitálja Roxanat.
Közben néha megkerülnek pár társaságot s rokont. Lazzur akár szellemeken tekint át a tömegen, s mikor odaérnek, némi gondolkodás után így szól:*
-Mi vezérelte a Dwirinthalen kúriába Hölgyem? Felteszem... nem a família jó humora érdekelte...
*Mondja Lazzur, miközben láthatóan szakavatott borivó módjára válogat a vörös borok közt. Nem néz rá a lányra, ám a sisak széles réseiből fél szemmel láthatja mit reagál vagy mond.
És, hogy miért nem árulja el, hogy Ő is családtag? Minek mondja... majd rájönnek, addig is legalább úgy bánnak vele mint 'civillel'.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-30 09:59:17
Üzenet elküldve: 2013-03-30 09:59:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
//Ser Lazzur Dwirinthalen figyelmébe//
*Kissé megszeppenve bólint s követi az őrt. Lopva végig méri őt, hiszen ilyen közelről még nem igazán látott ehhez hasonló díszes páncélt. Mikor megállnak az egyik szoba előtt zavartan elmosolyodik.*
-Köszönöm szépen. Azonnal jövök s válaszolok Önnek.
*Azzal belép a mellékhelyiségbe, viszonylag tágas terű s elegáns a berendezése. Csupa mély színek, mégis azaz világos szál, mi kettészeli a szobát feldobja a hangulatot. Kellemes a bent tartózkodás. Miután végzett, megmossa a kezét alaposan, megtörli s kimegy. Ha még ott áll az őr, úgy szelíden odalép s válaszol a feltett kérdésére.*
- Ami azt illeti, egyik sem. Nem köt se fogadalom, se család. Visszafogottságom pusztán elővigyázatosság. Meg amúgy sem vagyok olyan hölgy, ki mindent kipakol, hogy figyelmet kapjon.
~Mondom ezt az álarcos bál után...~
*Felpillant tengerkék szemével a férfire, keresi a tekintetét, ám a sisak elrejti.*
-Ön miért nem tart a többiekkel? Szolgálatban van?
*Közben, ha arra jár egy pincér, úgy levesz egy pezsgőt, fejbiccentéssel megköszöni, majd belekortyol egy kisebbet.*
- Iszik valamit?
*Kérdezi kíváncsiskodva.*
//Ser Lazzur Dwirinthalen figyelmébe//
*Kissé megszeppenve bólint s követi az őrt. Lopva végig méri őt, hiszen ilyen közelről még nem igazán látott ehhez hasonló díszes páncélt. Mikor megállnak az egyik szoba előtt zavartan elmosolyodik.*
-Köszönöm szépen. Azonnal jövök s válaszolok Önnek.
*Azzal belép a mellékhelyiségbe, viszonylag tágas terű s elegáns a berendezése. Csupa mély színek, mégis azaz világos szál, mi kettészeli a szobát feldobja a hangulatot. Kellemes a bent tartózkodás. Miután végzett, megmossa a kezét alaposan, megtörli s kimegy. Ha még ott áll az őr, úgy szelíden odalép s válaszol a feltett kérdésére.*
- Ami azt illeti, egyik sem. Nem köt se fogadalom, se család. Visszafogottságom pusztán elővigyázatosság. Meg amúgy sem vagyok olyan hölgy, ki mindent kipakol, hogy figyelmet kapjon.
~Mondom ezt az álarcos bál után...~
*Felpillant tengerkék szemével a férfire, keresi a tekintetét, ám a sisak elrejti.*
-Ön miért nem tart a többiekkel? Szolgálatban van?
*Közben, ha arra jár egy pincér, úgy levesz egy pezsgőt, fejbiccentéssel megköszöni, majd belekortyol egy kisebbet.*
- Iszik valamit?
*Kérdezi kíváncsiskodva.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-29 09:44:36
Üzenet elküldve: 2013-03-29 09:44:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
//Roxana Tavoreth figyelmébe//
*A vén kecske, ráunt az egy helybe való álldogálásra, s kisvártatva fel-alá kezdett járkálni az ajtó előtt. Közben a bejárati kaput figyelte, s kardját elővéve annak pengéjét köszörüli.
Lassú íves mozdulatokkal érinti újra és újra a köszörűt a kard pengéjéhez, ami még pár héttel ezelőtt egy hegyi úr életét vette el.
Ám magánya hamarosan megszűnik, hiszen valaki keresi. Bár nem Őt a szó legszorosabb értelmében... egy félénk női hang szólítja meg. Lazzur szépen lassan elrakja a köszörű követ az egyik övtáskájába, majd lassan megfordul.
Lazac csak tekintetét emeli föl a csendre.
Lazzurral szemben egy viszonylag alacsonyabb fiatal elf leány áll. Elegánsan, de rendkívül visszafogottan öltözött. A kék és a gyöngyök kihozzák az alakját és a személyiségét, ám láthatóan tart valamitől, vagy valakitől.
De ez nem az ajtón álló dolga.*
-Estét kívánok Hölgyem. Az illemhelyiséget keresi? *Itt Lazzur elgondolkodik, hogy elsüsse-e előre betanult poénját... a fára mutasson ahová Ő szokott sunyiban vizelni, ám végül így szól a megszokott rekedt hangján.* Kövessen kérem. Nincs annyira elrejtve.
*Azzal visszainvitálja Roxanat a ház falai közé és az egyik földszinti szobához vezeti, ami pár növény mögé van rejtve, az a hölgyek illemhelye.
Most először lép be a kúriába, mióta a bál tart, ám tekintete hol átsiklik Roxanan, hol nem, tekintetével azonban Selyt és a vörösbe öltözött sötételf nőt keresi. Ám nem találja semelyiket sem, majd végül némi nyaknyújtás után így szól:*
-Eléggé visszafogta magát Hölgyem, már ha szabad megjegyezzem... talán tisztasági fogadalom vagy talán családos az élete?
*Utal Roxana eleganciájára ám visszafogottságára. Bármilyen fura Lazzur szimpátiáját ezzel az apró visszafogottsággal elnyerte. Mert a vénség véleménye szerint a szépség gyakran fedve van... s nem kell mindég tányéron tálalni.*
//Roxana Tavoreth figyelmébe//
*A vén kecske, ráunt az egy helybe való álldogálásra, s kisvártatva fel-alá kezdett járkálni az ajtó előtt. Közben a bejárati kaput figyelte, s kardját elővéve annak pengéjét köszörüli.
Lassú íves mozdulatokkal érinti újra és újra a köszörűt a kard pengéjéhez, ami még pár héttel ezelőtt egy hegyi úr életét vette el.
Ám magánya hamarosan megszűnik, hiszen valaki keresi. Bár nem Őt a szó legszorosabb értelmében... egy félénk női hang szólítja meg. Lazzur szépen lassan elrakja a köszörű követ az egyik övtáskájába, majd lassan megfordul.
Lazac csak tekintetét emeli föl a csendre.
Lazzurral szemben egy viszonylag alacsonyabb fiatal elf leány áll. Elegánsan, de rendkívül visszafogottan öltözött. A kék és a gyöngyök kihozzák az alakját és a személyiségét, ám láthatóan tart valamitől, vagy valakitől.
De ez nem az ajtón álló dolga.*
-Estét kívánok Hölgyem. Az illemhelyiséget keresi? *Itt Lazzur elgondolkodik, hogy elsüsse-e előre betanult poénját... a fára mutasson ahová Ő szokott sunyiban vizelni, ám végül így szól a megszokott rekedt hangján.* Kövessen kérem. Nincs annyira elrejtve.
*Azzal visszainvitálja Roxanat a ház falai közé és az egyik földszinti szobához vezeti, ami pár növény mögé van rejtve, az a hölgyek illemhelye.
Most először lép be a kúriába, mióta a bál tart, ám tekintete hol átsiklik Roxanan, hol nem, tekintetével azonban Selyt és a vörösbe öltözött sötételf nőt keresi. Ám nem találja semelyiket sem, majd végül némi nyaknyújtás után így szól:*
-Eléggé visszafogta magát Hölgyem, már ha szabad megjegyezzem... talán tisztasági fogadalom vagy talán családos az élete?
*Utal Roxana eleganciájára ám visszafogottságára. Bármilyen fura Lazzur szimpátiáját ezzel az apró visszafogottsággal elnyerte. Mert a vénség véleménye szerint a szépség gyakran fedve van... s nem kell mindég tányéron tálalni.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-28 23:44:42
Üzenet elküldve: 2013-03-28 23:44:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
// Etniss Caval de Lone részlére //
*Boldogan tapasztalja, hogy bókja célt ért és mintha a lány, fagyos hangja megenyhült volna. Legnagyobb meglepetésére széles mosollyal jutalmazta Etniss ami örömmel tölti el.*
-Jól áll önnek a mosoly kedves Etniss. Különösen kiemeli kegyed nem mindennapi báját.-
*Próbálkozik újra tőle nem megszokott kedvességgel. Végül nem tud ellenállni a belső késztetésnek és viszonozza a nő mosolyát. Nem is tudja már idejét mikor fordult elő ilyen vele. Mosolya tényleg őszinte, nem kell megjátszania. A nő iránti vonzódása kezdi zavarba ejteni és talán meg is ijeszti. Minden erejét megfeszítve leküzdi személyiségének azt a részét mely sok éven keresztül uralta lényét majd tudata legmélyére száműzi. Tudja ez a nő más mint az eddigiek. Eddig minden nővel nyers és lényegre törő volt. Most viszont valami megváltozott. Nem tudja eldönteni mi de abban biztos, hogy így történt.*
-Eltalálta kegyed. Nem idevalósi vagyok. Mondjuk úgy, messzire keveredtem számomra erős túlzással nevezhető otthontól.-
*Akaratlanul is visszaemlékezik gyűlölt otthonára mely kiérződik hangjából is. Etnissre pillant, fel tűnt-e neki hirtelen hangulatváltozása*
-Ne haragudjon ha az előbb kicsit faragatlan voltam de sajnos nem a legkedvesebb emlékekkel távoztam szülőföldemről de nem is akarom ezzel terhelni. Feltűnt, hogy ön sem a legjobb hangulatában volt találkozásunk pillanatában. Remélem nem sértette meg senki sem a jelenlévők közül. Mintha kicsit felzaklatta volna valaki vagy valami de nem akarok tapintatlan lenni ez csakis önre tartozik.- *Zavarában megigazítja köpenyét, ekkor veszi csak észre Etniss karján megjelenő libabőrt mely láttán tudatosul benne, hogy még a nyitott ablaknál állnak. Hűvös levegő árad az ablakon keresztül így nem csoda ha fázik.*
~Elég hűvös van itt az ablak közelében. Az illem azt diktálná adjam oda a köpenyem de nem igazán mondhatni egy szép darabnak.~
*Gyorsan mérlegeli a helyzetet majd lépésre szánja el magát.*
-Úgy látom mintha kicsit fázna kegyed. Szívesen felajánlanám a rajtam lévő ruhadarabot de félek nem méltó önhöz. Mit szólna ha kicsit beljebb folytatnánk a társalgást nehogy a végén még megfázzon.
*Mutat a terem egy belsőbb melegebb része felé.*
A hozzászólás írója (Crangough Svys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.28 23:45:06
// Etniss Caval de Lone részlére //
*Boldogan tapasztalja, hogy bókja célt ért és mintha a lány, fagyos hangja megenyhült volna. Legnagyobb meglepetésére széles mosollyal jutalmazta Etniss ami örömmel tölti el.*
-Jól áll önnek a mosoly kedves Etniss. Különösen kiemeli kegyed nem mindennapi báját.-
*Próbálkozik újra tőle nem megszokott kedvességgel. Végül nem tud ellenállni a belső késztetésnek és viszonozza a nő mosolyát. Nem is tudja már idejét mikor fordult elő ilyen vele. Mosolya tényleg őszinte, nem kell megjátszania. A nő iránti vonzódása kezdi zavarba ejteni és talán meg is ijeszti. Minden erejét megfeszítve leküzdi személyiségének azt a részét mely sok éven keresztül uralta lényét majd tudata legmélyére száműzi. Tudja ez a nő más mint az eddigiek. Eddig minden nővel nyers és lényegre törő volt. Most viszont valami megváltozott. Nem tudja eldönteni mi de abban biztos, hogy így történt.*
-Eltalálta kegyed. Nem idevalósi vagyok. Mondjuk úgy, messzire keveredtem számomra erős túlzással nevezhető otthontól.-
*Akaratlanul is visszaemlékezik gyűlölt otthonára mely kiérződik hangjából is. Etnissre pillant, fel tűnt-e neki hirtelen hangulatváltozása*
-Ne haragudjon ha az előbb kicsit faragatlan voltam de sajnos nem a legkedvesebb emlékekkel távoztam szülőföldemről de nem is akarom ezzel terhelni. Feltűnt, hogy ön sem a legjobb hangulatában volt találkozásunk pillanatában. Remélem nem sértette meg senki sem a jelenlévők közül. Mintha kicsit felzaklatta volna valaki vagy valami de nem akarok tapintatlan lenni ez csakis önre tartozik.- *Zavarában megigazítja köpenyét, ekkor veszi csak észre Etniss karján megjelenő libabőrt mely láttán tudatosul benne, hogy még a nyitott ablaknál állnak. Hűvös levegő árad az ablakon keresztül így nem csoda ha fázik.*
~Elég hűvös van itt az ablak közelében. Az illem azt diktálná adjam oda a köpenyem de nem igazán mondhatni egy szép darabnak.~
*Gyorsan mérlegeli a helyzetet majd lépésre szánja el magát.*
-Úgy látom mintha kicsit fázna kegyed. Szívesen felajánlanám a rajtam lévő ruhadarabot de félek nem méltó önhöz. Mit szólna ha kicsit beljebb folytatnánk a társalgást nehogy a végén még megfázzon.
*Mutat a terem egy belsőbb melegebb része felé.*
A hozzászólás írója (Crangough Svys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.28 23:45:06
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-28 22:30:18
Üzenet elküldve: 2013-03-28 22:30:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál - Crangough Svys//
*Miközben Etniss a bálteremben sétálgat, és igyekszik nem szemet szúrni azon pár embernek, akit ismer, addig Tessa unottan vegetál elméje hátsó részében. Miután nem sikerült rávennie, hogy szólítsa meg az ismeretlen sötételfet, megsértődött, és most nem keresi társaságát. Etniss ezt nem is bánja, jólesik végre egy kis csönd az elméjében. A kezében tartott pohár lassan kiürül, és ő szinte automatikusan nyúl is a következőért. A bor különösen finom, nem az a savanyú lőre, amit a kocsmákban szolgálnak fel. Nagyot kortyol az édes nedűből, majd megfordul… és a szüleivel találja szemközt magát.
Első pillantásra úgy tűnhet, Etniss kiköpött apja. Danom Caval de Lone-t jellegzetessé teszi középbarna haja és bajsza, de barna szeme köré, melyből semmi melegség nem árad, mély árkokat vésett az idő. Akár tejfehér bőre, fakó az egész nemes, mintha környezete kiszívta volna belőle az életet. Ám ha a megfigyelő megenged magának egy második pillantást is, láthatja, mennyi hasonlóság van anya és lánya között. Silva karcsú, de cseppet sem törékeny, alkatát nőiessé teszi dús keble. Barna hajának göndör csigái egészen a vállát verdesik, körbevéve szív alakú arcát. Tengerzöld szeme mindig nevet, szép ívű szája sarka gyakran gúnyosan lebiggyed, akárcsak Etnissé. A dajkája sokat mondogatta, hogy a kislány szakasztott nagyanyja, de a hasonlóságról már csak képek tanúskodnak.
Bár már fél éve nem látták lányukat, a szülők nem repesnek a viszontlátás örömétől, vagy ha mégis, hát igen rosszul fejezik ki.*
– Etniss, boldog vagyok, hogy hazatértél* kezdi az apja hivatalos udvariassággal.* Remélem, tanulmányaid során sok tapasztalatot szereztél, és rokonaid sikeresen megfékezték a kicsapongásaidat.
*Itt kis szünetet tart, talán valamilyen választ várhat, de mivel Etniss nem szólal meg, tovább folytatja.*
– Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk jelen lenni érkezésedkor, de mint látod, elszólított minket a kötelesség.* Nagyot sóhajtva körbemutat a teremben.
Etniss segélykérőn pillant anyja felé, aki, látva a kialakulóban lévő barátságtalan hangulatot, kérdésével gyorsan közbevág.*
– Hogy érzed magad? Tudom, hogy nem véletlenül engedett el Faltez doktor, de azért mégis…* elhúzza száját, jelezve, hogy kételkedik ebben a gyors gyógyulásban.
„Köszönöm, sokat segítettél.” gondolja Etniss epésen, de hangjában nyoma sincs a keserű hangszínnek.*
– Remekül, köszönöm. Nem kell aggódnotok értem!* nyugtatja meg szüleit.*
– Hát persze, hogy nem* helyesel szórakozottan Silva.* Az ott bor a kezedben?* mutat hirtelen a pohárra.* Tudod, hogy nem ihatsz alkoholt a problémáid miatt!* korholja lányát, és ellentmondást nem tűrően kiveszi a poharat Etniss ujjai közül.* Talán valóban rád férne még pár hónap kúra.
*Etniss szeme megtelik rettegéssel e szavak hallatán. Erre már Tessa is feladja sértődöttségét, hangosan tiltakozik feje hátsó részében.*
– Nem megyek vissza* sziszegi a lány, majd dühösen átvág a tömegen, a lehető legmesszebb a családjától. Útközben magához vesz egy kisebb poharat és egy hajtásra bedönti. A keserű ital égeti a torkát, így sietve elvesz hozzá egy narancssárga löttyel teli poharat, amiben úgy sejti, gyümölcslé lehet. Tudja, hogy ha így folytatja, a viselkedése lassan feltűnést fog kelteni, de még a gondolatát sem tudta elviselni annak, hogy újra visszavigyék abba a rettenetes cellába, ami az állapota súlyosbodása után lakhelyéül szolgált. Érzi, hogy lángol az arca, és lassan kezd a világ is furcsává válni, a hangok megerősödnek, és a feje is mintha kissé nehezebb lenne a szokottnál. Ez valószínűleg az elfogyasztott italmennyiség következménye. Az ablakhoz lép, hogy szívjon egy kis friss levegőt, hátha attól jobb lesz. Mélyeket lélegzik a hűvös esti légből, miközben a szellő libabőrt varázsol karjaira. Kezd fázni, így ellép az ablaktól… és a korábban figyelt sötételffel találja szemközt magát. Szíve hevesen megdobban, de ezt az ijedtség számlájára írja. Egy percig csak állnak egymást bámulva, amitől Etniss meglehetősen bugyután érzi magát, de az illem szerint nem köszönhetett előre egy férfinak. Szerencsére nem is kell, így a lány visszafogottan és valljuk be, némiképp gyanakvóan viszonozza a köszönést.*
– Önnek is jó estét!
„Ez elég vérszegényre sikeredett.”* jegyzi meg Tessa, aki remekül szórakozik. *„Majd még dogozunk rajta.”
– Örvendek, Crangough. Engem Etniss Caval de Lone-nak hívnak. * gyorsan pukedlizik egyet az etikett kedvéért.*
„El fogok aludni, ha a társalgás is ilyen hangnemben fog folyni.”* jegyzi meg pikírten Tess.* „Akarod, hogy besegítsek?” *kérdezi reménykedve.*
„Ne is álmodj róla.”
*A bók hallatán zavartan a füle mögé tűri egyik hajtincsét – azaz csak tűrné, de az ez alkalomra elkészített loknik minduntalan visszaugranak a helyükre. Ajkán széles mosollyal néz a mélységire.*
– Köszönöm * hangja most sokkal melegebb, mint korábban, vagy akár az este folyamán bármikor.* Maga nagyon kedves.
„Te tényleg nem értesz a pasikhoz.” *állapítja meg fejcsóválva Tessa. A lány elereszti a füle mellett a megjegyzést.*
– Nem idevalósi, ugye?* kérdezi inkább.*
*Miközben Etniss a bálteremben sétálgat, és igyekszik nem szemet szúrni azon pár embernek, akit ismer, addig Tessa unottan vegetál elméje hátsó részében. Miután nem sikerült rávennie, hogy szólítsa meg az ismeretlen sötételfet, megsértődött, és most nem keresi társaságát. Etniss ezt nem is bánja, jólesik végre egy kis csönd az elméjében. A kezében tartott pohár lassan kiürül, és ő szinte automatikusan nyúl is a következőért. A bor különösen finom, nem az a savanyú lőre, amit a kocsmákban szolgálnak fel. Nagyot kortyol az édes nedűből, majd megfordul… és a szüleivel találja szemközt magát.
Első pillantásra úgy tűnhet, Etniss kiköpött apja. Danom Caval de Lone-t jellegzetessé teszi középbarna haja és bajsza, de barna szeme köré, melyből semmi melegség nem árad, mély árkokat vésett az idő. Akár tejfehér bőre, fakó az egész nemes, mintha környezete kiszívta volna belőle az életet. Ám ha a megfigyelő megenged magának egy második pillantást is, láthatja, mennyi hasonlóság van anya és lánya között. Silva karcsú, de cseppet sem törékeny, alkatát nőiessé teszi dús keble. Barna hajának göndör csigái egészen a vállát verdesik, körbevéve szív alakú arcát. Tengerzöld szeme mindig nevet, szép ívű szája sarka gyakran gúnyosan lebiggyed, akárcsak Etnissé. A dajkája sokat mondogatta, hogy a kislány szakasztott nagyanyja, de a hasonlóságról már csak képek tanúskodnak.
Bár már fél éve nem látták lányukat, a szülők nem repesnek a viszontlátás örömétől, vagy ha mégis, hát igen rosszul fejezik ki.*
– Etniss, boldog vagyok, hogy hazatértél* kezdi az apja hivatalos udvariassággal.* Remélem, tanulmányaid során sok tapasztalatot szereztél, és rokonaid sikeresen megfékezték a kicsapongásaidat.
*Itt kis szünetet tart, talán valamilyen választ várhat, de mivel Etniss nem szólal meg, tovább folytatja.*
– Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk jelen lenni érkezésedkor, de mint látod, elszólított minket a kötelesség.* Nagyot sóhajtva körbemutat a teremben.
Etniss segélykérőn pillant anyja felé, aki, látva a kialakulóban lévő barátságtalan hangulatot, kérdésével gyorsan közbevág.*
– Hogy érzed magad? Tudom, hogy nem véletlenül engedett el Faltez doktor, de azért mégis…* elhúzza száját, jelezve, hogy kételkedik ebben a gyors gyógyulásban.
„Köszönöm, sokat segítettél.” gondolja Etniss epésen, de hangjában nyoma sincs a keserű hangszínnek.*
– Remekül, köszönöm. Nem kell aggódnotok értem!* nyugtatja meg szüleit.*
– Hát persze, hogy nem* helyesel szórakozottan Silva.* Az ott bor a kezedben?* mutat hirtelen a pohárra.* Tudod, hogy nem ihatsz alkoholt a problémáid miatt!* korholja lányát, és ellentmondást nem tűrően kiveszi a poharat Etniss ujjai közül.* Talán valóban rád férne még pár hónap kúra.
*Etniss szeme megtelik rettegéssel e szavak hallatán. Erre már Tessa is feladja sértődöttségét, hangosan tiltakozik feje hátsó részében.*
– Nem megyek vissza* sziszegi a lány, majd dühösen átvág a tömegen, a lehető legmesszebb a családjától. Útközben magához vesz egy kisebb poharat és egy hajtásra bedönti. A keserű ital égeti a torkát, így sietve elvesz hozzá egy narancssárga löttyel teli poharat, amiben úgy sejti, gyümölcslé lehet. Tudja, hogy ha így folytatja, a viselkedése lassan feltűnést fog kelteni, de még a gondolatát sem tudta elviselni annak, hogy újra visszavigyék abba a rettenetes cellába, ami az állapota súlyosbodása után lakhelyéül szolgált. Érzi, hogy lángol az arca, és lassan kezd a világ is furcsává válni, a hangok megerősödnek, és a feje is mintha kissé nehezebb lenne a szokottnál. Ez valószínűleg az elfogyasztott italmennyiség következménye. Az ablakhoz lép, hogy szívjon egy kis friss levegőt, hátha attól jobb lesz. Mélyeket lélegzik a hűvös esti légből, miközben a szellő libabőrt varázsol karjaira. Kezd fázni, így ellép az ablaktól… és a korábban figyelt sötételffel találja szemközt magát. Szíve hevesen megdobban, de ezt az ijedtség számlájára írja. Egy percig csak állnak egymást bámulva, amitől Etniss meglehetősen bugyután érzi magát, de az illem szerint nem köszönhetett előre egy férfinak. Szerencsére nem is kell, így a lány visszafogottan és valljuk be, némiképp gyanakvóan viszonozza a köszönést.*
– Önnek is jó estét!
„Ez elég vérszegényre sikeredett.”* jegyzi meg Tessa, aki remekül szórakozik. *„Majd még dogozunk rajta.”
– Örvendek, Crangough. Engem Etniss Caval de Lone-nak hívnak. * gyorsan pukedlizik egyet az etikett kedvéért.*
„El fogok aludni, ha a társalgás is ilyen hangnemben fog folyni.”* jegyzi meg pikírten Tess.* „Akarod, hogy besegítsek?” *kérdezi reménykedve.*
„Ne is álmodj róla.”
*A bók hallatán zavartan a füle mögé tűri egyik hajtincsét – azaz csak tűrné, de az ez alkalomra elkészített loknik minduntalan visszaugranak a helyükre. Ajkán széles mosollyal néz a mélységire.*
– Köszönöm * hangja most sokkal melegebb, mint korábban, vagy akár az este folyamán bármikor.* Maga nagyon kedves.
„Te tényleg nem értesz a pasikhoz.” *állapítja meg fejcsóválva Tessa. A lány elereszti a füle mellett a megjegyzést.*
– Nem idevalósi, ugye?* kérdezi inkább.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-28 16:17:43
Üzenet elküldve: 2013-03-28 16:17:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
*Karjait összefonódnak mellkasa előtt, így hallgatja végig Eleonor magyarázatát. Nem ilyen beszélgetésre számított az ifjú mikor végre újra találkozhat kedvesével. Most is legszívesebben átkarolná, és megcsókolná, de tudja nem teheti meg, addig nem, míg nem tisztázták a helyzetet.*
-A mi kapcsolatunk sem indult valami fényesen, nem? Mikor találkoztunk Geradrasszal voltál, én pedig egy egyszerű elf, aki volt olyan őrült, hogy segített egy hidegvérű gyilkosnak. Aztán pedig belédszerettem. Ott voltam melletted, mikor elkaptak minket, és Ő pedig végzett magával. Végig melletted voltam és te...
*A levegő egyszerűen nem képes eljutni tüdejéig, ledermed azoktól a szavaktól, mik elhagyták száját. ~Nem, ez nem én vagyok! Miért mondtam ezt egyáltalán?~ Zetriat megváltozott mióta találkozott a nővel, egy más elf lett belőle.*
-Sajnálom! Nem akartalak megbántani! Csak *tekintete a padlóra vándorol, nem bír El szemébe nézni, ezekkel a szemekkel nem.* egyszerűen kiszaladt a számon. Talán félre ismertél engem. Nem érdemellek meg!
*Zet tényleg így gondolja, akkor megszegte saját törvényeit, mikor megszerette az embert, de mégse bánt meg semmit vele kapcsolatban, az előbbi mondata kivételével.*
-Hodrel miatt pedig ne aggódj, nem gondolom, hogy Xselyahra bármi rosszat tenne vele. Nem olyannak ismertem meg.
*Karjait összefonódnak mellkasa előtt, így hallgatja végig Eleonor magyarázatát. Nem ilyen beszélgetésre számított az ifjú mikor végre újra találkozhat kedvesével. Most is legszívesebben átkarolná, és megcsókolná, de tudja nem teheti meg, addig nem, míg nem tisztázták a helyzetet.*
-A mi kapcsolatunk sem indult valami fényesen, nem? Mikor találkoztunk Geradrasszal voltál, én pedig egy egyszerű elf, aki volt olyan őrült, hogy segített egy hidegvérű gyilkosnak. Aztán pedig belédszerettem. Ott voltam melletted, mikor elkaptak minket, és Ő pedig végzett magával. Végig melletted voltam és te...
*A levegő egyszerűen nem képes eljutni tüdejéig, ledermed azoktól a szavaktól, mik elhagyták száját. ~Nem, ez nem én vagyok! Miért mondtam ezt egyáltalán?~ Zetriat megváltozott mióta találkozott a nővel, egy más elf lett belőle.*
-Sajnálom! Nem akartalak megbántani! Csak *tekintete a padlóra vándorol, nem bír El szemébe nézni, ezekkel a szemekkel nem.* egyszerűen kiszaladt a számon. Talán félre ismertél engem. Nem érdemellek meg!
*Zet tényleg így gondolja, akkor megszegte saját törvényeit, mikor megszerette az embert, de mégse bánt meg semmit vele kapcsolatban, az előbbi mondata kivételével.*
-Hodrel miatt pedig ne aggódj, nem gondolom, hogy Xselyahra bármi rosszat tenne vele. Nem olyannak ismertem meg.
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-28 15:36:51
Üzenet elküldve: 2013-03-28 15:36:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Lassan szedi a lábait kifelé s közben azon jár az esze, hogyan kerüljön ismét csendesebb helyre. Hiszen addig míg egyedül volt, elmerült a festészet világába, volt ideje arra, hogy minden portrét szemügyre vehessen alaposan. S az a gondolat, hogy azzal a férfivel, kivel az előbb váltott pár szót, az üzleti partnere lesz, kissé aggodalmat sző benne.*
~Mi lesz ha átver? Ha több aranyat követel, mint amennyiért beszerezte? Hm! Jobb, ha magam megyek a piacra, úgy legalább látom a valós helyzetet a portékáról, illetve arról, mi nekem kell.~
*Odalép a kijárati ajtóhoz, majd egy nagyobb lépéssel kint is terem. Felsóhajt egy nagyot. Végre kint a friss levegőn. Az őr még mindig kint áll s várakozik.*
~Ő vajon családtag vagy sima alkalmazott? Mindegy is.~
*Megigazítja a szoknyáját, majd megköszörülve a torkát megszólítja.*
-Szép jó estét! Kérem, meg tudná mondani merre találom az illemhelyiséget?
*Hangja bátortalan, de tisztán hallható. Felpillant a páncélra, keresi a másik tekintetét.*
*Lassan szedi a lábait kifelé s közben azon jár az esze, hogyan kerüljön ismét csendesebb helyre. Hiszen addig míg egyedül volt, elmerült a festészet világába, volt ideje arra, hogy minden portrét szemügyre vehessen alaposan. S az a gondolat, hogy azzal a férfivel, kivel az előbb váltott pár szót, az üzleti partnere lesz, kissé aggodalmat sző benne.*
~Mi lesz ha átver? Ha több aranyat követel, mint amennyiért beszerezte? Hm! Jobb, ha magam megyek a piacra, úgy legalább látom a valós helyzetet a portékáról, illetve arról, mi nekem kell.~
*Odalép a kijárati ajtóhoz, majd egy nagyobb lépéssel kint is terem. Felsóhajt egy nagyot. Végre kint a friss levegőn. Az őr még mindig kint áll s várakozik.*
~Ő vajon családtag vagy sima alkalmazott? Mindegy is.~
*Megigazítja a szoknyáját, majd megköszörülve a torkát megszólítja.*
-Szép jó estét! Kérem, meg tudná mondani merre találom az illemhelyiséget?
*Hangja bátortalan, de tisztán hallható. Felpillant a páncélra, keresi a másik tekintetét.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-27 21:56:11
Üzenet elküldve: 2013-03-27 21:56:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
// Etniss Caval de Lone részlére //
*Miközben az italát kortyolja kiszúr magának egy beszélgető párt. Gondosan tanulmányozza a két alakot, mintha az életet függne rajta. A férfi magas, hegyes fülei félelf származásról árulkodnak. Mintha ismerős lenne de nem tudja honnan. Majd hirtelen villámcsapásként éri a felismerés.*
~Ő volt ott az erdőben aki miatt végül is nem keveredett balhéba majd eltűnt mint a kámfor.~
*A férfi épp egy hölggyel társalog miközben zakóját igazgatja. A nő megigézve hallgatja az elf kalandját miközben tekintetével méregeti.*
~Nem egy csúnya teremtés de azért szépnek sem mondanám. Úgy issza a szavait mint egy buta tyúk. Ennél feltűnőbben nem is mutathatná ki szimpátiáját. Kíváncsi lennék milyen képet vágna ha egyszer csak előtte teremnék.~
*Elmosolyodik a gondolatra miközben egy újabb pohár után nyúl.*
~No de legalább nekik jól alakul az estéjük, nem úgy mint egyeseknek. Az ivást is vissza kéne fognom. Nem néznék jó szemmel ha kiengedném a fáradt gőzt. Majd máskor talán de nem most.~
*Azzal visszahúzza kezét és inkább egy pohár vizet vesz magához. Gyorsan kiissza tartalmát. Azon morfondírozik meglepje-e a férfit és, hogy miként. Eddig sikerül eljutnia mikor a pár arrébb lép és mögöttük megpillantja az ismerős szempárt. A nő valószínű észrevette pillantását ugyanis gyorsan elkapja arcát. Mintha halványan elvörösödött volna de ezt nem tudja biztosan.*
~Kár hitegetnem magam valószínű csak képzelődtem az előbb. Elég sötét van és valószínű csak a meleg miatt pirosodott ki. Igen ez lehet a magyarázat. Elég meleg van idebent~
*Mire feleszmél a nő elillan szeme elől. Kicsit csalódottan felkel kényelmes helyéről és az ablakok felé veszi az irányt. Abba reménykedik talán nyitva van valamelyik esetleg a szobából nyílik egy terasz. Jól esne számára a friss hűvös levegő és talán kibírná végre verni fejéből az a szempárt. Megpróbálkozik néhány erőtlen csevejjel pár ismeretlen alakkal de végül mindig tovább áll. Nem a szavak embere és ez nem is zavarja. Megtehette volna, hogy fejlessze ezt a képességét korábban egy elfek lakta faluban de ő nem kért belőle. Miért is tette volna hisz nem ebből akart megélni. Mikor az ablakhoz lép örömmel tapasztalja, hogy a levegő hűvösebb mint a terem többi részén. Hirtelen újra megpillantja a számára oly gyönyörű szempár tulajdonosát.*
~Bármit teszek vagy bárhova megyek úgy tűnik mindig összefutok vele. Úgy látom nincs más választásom vagy elhagyom a bált vagy pedig végre odalépek hozzá.~
*Végül az utóbbi mellett dönt. Miközben rohamosan csökken kettejük között a távolság gondolatok milliói rohanják meg elméjét. Pár pillanat alatt káosz keletkezik a mindig higgadt lelkében. Az út hosszú óráknak tűnt míg a valóságban nem telhetett el több fél percnél. A nő mellé lép és azon töpreng mit is mondjon. Lassan pánik keríti hatalmába mely odáig fajul, hogy inkább tovább áll de mielőtt megtehetné a nő feléje fordul. Kellemes illat lengi körül amit nem igazán tud beazonosítani. Mintha némi rózsa és valamilyen számára ismeretlen növény alkotná. Így közelről még szebbnek találja.*
~Mit is mondjak...... Öööö gondolkodj már te hülye.!~
-Ööö. Jó estét hölgyem! *Szaladnak ki száján a szavak, amiket szinte azon nyomban meg is bán.*
~Te marha! Mi van veled? Soha életedben nem izgultál semmi miatt! Most mi változott?~
*Korholja magát hirtelen lefagyása miatt. Elszégyelli magát az erőtlenre sikerült üdvözlés miatt de ennek legapróbb jele sem mutatkozik meg arcán. Már úgy sem lehet meg nem történté tenni ezért megpróbálja menteni a menthetőt.*
-Elnézést kérnék kegyedtől az előbbi rosszul sikerült bemutatkozás miatt! *Próbálja felidézni magában azt a kevés műveltséget ami rá ragadt*
-Először is bemutatkoznék kegyednek ha megengedi?! A nevem Crangough Svys. *Illedelmesen meghajol miközben próbálja elfedni zavarodottságát.*
-Örömömre szolgál, hogy vannak még oly szép teremtések ezen a bálon mint maga. Engedjen meg egy őszinte vallomást egy olyan idegentől mint jómagam de kegyed szemei egyszerűen gyönyörűek. Tudom, hogy sokszor hallhatta már e bókot de higgye el nem hagyta el még ilyen bók az ajkaim.
*Zavarában hirtelen elhallgat és azon töpreng nem támadta-e le túlságosan is a nőt. Sosem volt jó az udvarlásban de azért kicsit büszkén érezte magát, hogy sikerült értelmes és magához képest nem is annyira rossz bókot kinyögnie*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.03.27 23:56:12, a következő indokkal:
Kérésre
// Etniss Caval de Lone részlére //
*Miközben az italát kortyolja kiszúr magának egy beszélgető párt. Gondosan tanulmányozza a két alakot, mintha az életet függne rajta. A férfi magas, hegyes fülei félelf származásról árulkodnak. Mintha ismerős lenne de nem tudja honnan. Majd hirtelen villámcsapásként éri a felismerés.*
~Ő volt ott az erdőben aki miatt végül is nem keveredett balhéba majd eltűnt mint a kámfor.~
*A férfi épp egy hölggyel társalog miközben zakóját igazgatja. A nő megigézve hallgatja az elf kalandját miközben tekintetével méregeti.*
~Nem egy csúnya teremtés de azért szépnek sem mondanám. Úgy issza a szavait mint egy buta tyúk. Ennél feltűnőbben nem is mutathatná ki szimpátiáját. Kíváncsi lennék milyen képet vágna ha egyszer csak előtte teremnék.~
*Elmosolyodik a gondolatra miközben egy újabb pohár után nyúl.*
~No de legalább nekik jól alakul az estéjük, nem úgy mint egyeseknek. Az ivást is vissza kéne fognom. Nem néznék jó szemmel ha kiengedném a fáradt gőzt. Majd máskor talán de nem most.~
*Azzal visszahúzza kezét és inkább egy pohár vizet vesz magához. Gyorsan kiissza tartalmát. Azon morfondírozik meglepje-e a férfit és, hogy miként. Eddig sikerül eljutnia mikor a pár arrébb lép és mögöttük megpillantja az ismerős szempárt. A nő valószínű észrevette pillantását ugyanis gyorsan elkapja arcát. Mintha halványan elvörösödött volna de ezt nem tudja biztosan.*
~Kár hitegetnem magam valószínű csak képzelődtem az előbb. Elég sötét van és valószínű csak a meleg miatt pirosodott ki. Igen ez lehet a magyarázat. Elég meleg van idebent~
*Mire feleszmél a nő elillan szeme elől. Kicsit csalódottan felkel kényelmes helyéről és az ablakok felé veszi az irányt. Abba reménykedik talán nyitva van valamelyik esetleg a szobából nyílik egy terasz. Jól esne számára a friss hűvös levegő és talán kibírná végre verni fejéből az a szempárt. Megpróbálkozik néhány erőtlen csevejjel pár ismeretlen alakkal de végül mindig tovább áll. Nem a szavak embere és ez nem is zavarja. Megtehette volna, hogy fejlessze ezt a képességét korábban egy elfek lakta faluban de ő nem kért belőle. Miért is tette volna hisz nem ebből akart megélni. Mikor az ablakhoz lép örömmel tapasztalja, hogy a levegő hűvösebb mint a terem többi részén. Hirtelen újra megpillantja a számára oly gyönyörű szempár tulajdonosát.*
~Bármit teszek vagy bárhova megyek úgy tűnik mindig összefutok vele. Úgy látom nincs más választásom vagy elhagyom a bált vagy pedig végre odalépek hozzá.~
*Végül az utóbbi mellett dönt. Miközben rohamosan csökken kettejük között a távolság gondolatok milliói rohanják meg elméjét. Pár pillanat alatt káosz keletkezik a mindig higgadt lelkében. Az út hosszú óráknak tűnt míg a valóságban nem telhetett el több fél percnél. A nő mellé lép és azon töpreng mit is mondjon. Lassan pánik keríti hatalmába mely odáig fajul, hogy inkább tovább áll de mielőtt megtehetné a nő feléje fordul. Kellemes illat lengi körül amit nem igazán tud beazonosítani. Mintha némi rózsa és valamilyen számára ismeretlen növény alkotná. Így közelről még szebbnek találja.*
~Mit is mondjak...... Öööö gondolkodj már te hülye.!~
-Ööö. Jó estét hölgyem! *Szaladnak ki száján a szavak, amiket szinte azon nyomban meg is bán.*
~Te marha! Mi van veled? Soha életedben nem izgultál semmi miatt! Most mi változott?~
*Korholja magát hirtelen lefagyása miatt. Elszégyelli magát az erőtlenre sikerült üdvözlés miatt de ennek legapróbb jele sem mutatkozik meg arcán. Már úgy sem lehet meg nem történté tenni ezért megpróbálja menteni a menthetőt.*
-Elnézést kérnék kegyedtől az előbbi rosszul sikerült bemutatkozás miatt! *Próbálja felidézni magában azt a kevés műveltséget ami rá ragadt*
-Először is bemutatkoznék kegyednek ha megengedi?! A nevem Crangough Svys. *Illedelmesen meghajol miközben próbálja elfedni zavarodottságát.*
-Örömömre szolgál, hogy vannak még oly szép teremtések ezen a bálon mint maga. Engedjen meg egy őszinte vallomást egy olyan idegentől mint jómagam de kegyed szemei egyszerűen gyönyörűek. Tudom, hogy sokszor hallhatta már e bókot de higgye el nem hagyta el még ilyen bók az ajkaim.
*Zavarában hirtelen elhallgat és azon töpreng nem támadta-e le túlságosan is a nőt. Sosem volt jó az udvarlásban de azért kicsit büszkén érezte magát, hogy sikerült értelmes és magához képest nem is annyira rossz bókot kinyögnie*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.03.27 23:56:12, a következő indokkal:
Kérésre
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-27 20:02:28
Üzenet elküldve: 2013-03-27 20:02:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál - Crangough Svys//
*Lábujjhegyre állva les körbe a terembe, hátha megpillantja szüleit, de még ismerőst is alig, talál a sok sötételf között. Távolról megpillantja Eleonort, akit Tessa nagyon kedvelt lázadásai miatt… Etniss már kevésbé. Az egyik sötételf is ismerős neki, de a neve nem ugrik be neki, talán valamilyen Nadzyr? Meg persze az összes Dwirinthalen. Rengeteg sötételfet toboroztak itt össze, a lány nem is hitte, hogy ennyi mélységi él a városban. Lehet, hogy csak az utóbbi időben szaporodtak így el, amíg ő távol volt.
A zene szól, de csak páran táncolnak, és összességében elég csöndes a hangulat.*
„Túl visszafogott. Pedig csomó fiatal van itt, igazán lehetne szórakoztatóbb ünneplést is csapni.” *nyavalyog Tessa.* „Pörgessük fel kicsit a bulit!”
„Eszedbe ne jusson!” *kiált rá a lány, persze csak gondolatban.* „Még csak azt kéne, hogy valami őrültséget csinálj.”
*Próbál kifejezéstelen arcot vágni belső párbeszédük alatt, de nehezen sikerül, szeme dühösen villog.*
„Nyugalom, megígértem, hogy jól viselkedem, nem emlékszel?” *csitítja Tessa.* „Te viszont nem. Ahelyett, hogy magadba fordulva elmélkedsz a világ nagy dolgairól, ahogy szoktad, elkezdhetnéd élvezni az életet!”
„Miattad váltam ilyenné. Az őrület határán jártam a kicsapongásaid miatt…”
*Tessa félbeszakítja:*
„Tudod, milyen unalmas tétlenül ülni idebent, miközben te játszod a jókislányt? Én csak egy kicsit szórakozni akartam, de most már tudom, hogy helytelenül cselekedtem. De ha megint visszatérünk a régi rendszerhez, én becsületszavamra újra megteszem.”
*Etniss nem tudja elnyomni a keserű mosolyt, ami az ajkára kívánkozik.*
„Úgysem tudsz a magad képére formálni, Tess.”
„Nem is kell.” *nevet a lány.* „Kezdetnek az is elég, ha iszol valamit. Elég kínos, hogy csak itt járkálsz egymagadban, ettől legalább nem tűnsz majd olyan szánalomra méltóan magányosnak.”
*Etniss azt teszi, amit mond, és leemel egy poharat a mellette elhaladó pincér tálcájáról. Beleszagol, és megkönnyebbülve konstatálja, hogy csak bor van benne. Szerencsére, mert az erősebb italok hamar a fejébe szállnak. Belekortyol az édes nedűbe, és tovább sétálgat.
Tessa eközben a jelenlévő férfiak választékát méri fel, de savanyú hangulata alapján nem jut túl sokra.*
„Rémes!” *panaszkodik.* „Nem találni olyat, aki mindkettőnknek megfelelne, és akit még te is meg tudnál szerezni.”
*Etniss iszik még egy kortyot, hogy elrejtse mosolyát. A vendégek még azt hiszik, megőrült… már ha figyel rá egyáltalán valaki.*
„Valaki biztosan. Nézd azt a sötételfet a sarokban! Időről-időre rád téved a tekintete.” *kuncog Tess. Etniss a mutatott irányba pillant, de nem látja, kire gondolhatott. Majd mikor az egyik cseverésző pár odébb lépett, kutató tekintete egy élénkzöld szempárba ütközik, mely mintha magába akarná szippantani. A lány, tudva, hogy leskelődésen kapták, gyorsan elfordítja fejét, de már érzi is, ahogy a rózsaszín pír szétterül az arcán.*
„Ne légy nyuszi.” *bíztatja Tessa.* „Nem rossz fogás.”
*Etniss belekortyol a borba, hogy leküzdje zavarát, csak azután válaszol.*
„Nem a mi köreinkből való, jól látod. Ezek után nem sok esélye van.”
*Szilárd meggyőződése ellenére valahogy mégis egyre közelebb sodródik a férfihoz, mintha valami mágneses vonzás irányítaná.*
A hozzászólás írója (Etniss Caval de Lone) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.27 20:07:42
*Lábujjhegyre állva les körbe a terembe, hátha megpillantja szüleit, de még ismerőst is alig, talál a sok sötételf között. Távolról megpillantja Eleonort, akit Tessa nagyon kedvelt lázadásai miatt… Etniss már kevésbé. Az egyik sötételf is ismerős neki, de a neve nem ugrik be neki, talán valamilyen Nadzyr? Meg persze az összes Dwirinthalen. Rengeteg sötételfet toboroztak itt össze, a lány nem is hitte, hogy ennyi mélységi él a városban. Lehet, hogy csak az utóbbi időben szaporodtak így el, amíg ő távol volt.
A zene szól, de csak páran táncolnak, és összességében elég csöndes a hangulat.*
„Túl visszafogott. Pedig csomó fiatal van itt, igazán lehetne szórakoztatóbb ünneplést is csapni.” *nyavalyog Tessa.* „Pörgessük fel kicsit a bulit!”
„Eszedbe ne jusson!” *kiált rá a lány, persze csak gondolatban.* „Még csak azt kéne, hogy valami őrültséget csinálj.”
*Próbál kifejezéstelen arcot vágni belső párbeszédük alatt, de nehezen sikerül, szeme dühösen villog.*
„Nyugalom, megígértem, hogy jól viselkedem, nem emlékszel?” *csitítja Tessa.* „Te viszont nem. Ahelyett, hogy magadba fordulva elmélkedsz a világ nagy dolgairól, ahogy szoktad, elkezdhetnéd élvezni az életet!”
„Miattad váltam ilyenné. Az őrület határán jártam a kicsapongásaid miatt…”
*Tessa félbeszakítja:*
„Tudod, milyen unalmas tétlenül ülni idebent, miközben te játszod a jókislányt? Én csak egy kicsit szórakozni akartam, de most már tudom, hogy helytelenül cselekedtem. De ha megint visszatérünk a régi rendszerhez, én becsületszavamra újra megteszem.”
*Etniss nem tudja elnyomni a keserű mosolyt, ami az ajkára kívánkozik.*
„Úgysem tudsz a magad képére formálni, Tess.”
„Nem is kell.” *nevet a lány.* „Kezdetnek az is elég, ha iszol valamit. Elég kínos, hogy csak itt járkálsz egymagadban, ettől legalább nem tűnsz majd olyan szánalomra méltóan magányosnak.”
*Etniss azt teszi, amit mond, és leemel egy poharat a mellette elhaladó pincér tálcájáról. Beleszagol, és megkönnyebbülve konstatálja, hogy csak bor van benne. Szerencsére, mert az erősebb italok hamar a fejébe szállnak. Belekortyol az édes nedűbe, és tovább sétálgat.
Tessa eközben a jelenlévő férfiak választékát méri fel, de savanyú hangulata alapján nem jut túl sokra.*
„Rémes!” *panaszkodik.* „Nem találni olyat, aki mindkettőnknek megfelelne, és akit még te is meg tudnál szerezni.”
*Etniss iszik még egy kortyot, hogy elrejtse mosolyát. A vendégek még azt hiszik, megőrült… már ha figyel rá egyáltalán valaki.*
„Valaki biztosan. Nézd azt a sötételfet a sarokban! Időről-időre rád téved a tekintete.” *kuncog Tess. Etniss a mutatott irányba pillant, de nem látja, kire gondolhatott. Majd mikor az egyik cseverésző pár odébb lépett, kutató tekintete egy élénkzöld szempárba ütközik, mely mintha magába akarná szippantani. A lány, tudva, hogy leskelődésen kapták, gyorsan elfordítja fejét, de már érzi is, ahogy a rózsaszín pír szétterül az arcán.*
„Ne légy nyuszi.” *bíztatja Tessa.* „Nem rossz fogás.”
*Etniss belekortyol a borba, hogy leküzdje zavarát, csak azután válaszol.*
„Nem a mi köreinkből való, jól látod. Ezek után nem sok esélye van.”
*Szilárd meggyőződése ellenére valahogy mégis egyre közelebb sodródik a férfihoz, mintha valami mágneses vonzás irányítaná.*
A hozzászólás írója (Etniss Caval de Lone) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.27 20:07:42
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-26 20:51:01
Üzenet elküldve: 2013-03-26 20:51:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
- Ha engem kérdez, a jó vendég, megérti vendéglátója érzéseit. Hiszen egy nagy rakás idegent enged otthonába. Hiába az őrség, fő az óvatosság. Bár tény, tőlem, tőlünk, nem kell tartania *nyugtatja érzelemmentes hangon az éjnőt.
Hodrel nyugodtan sétál. Otthonosan mozog a nemesek világában, így idegennek sem tartja ezen otthont, még akkor sem, ha az nem az övé.*
- Az Ön kedvéért igyekszem nem aggódni túlzottan a kisasszonyokért! *bólint.
Az ajtóban megáll. Megvárja, míg bebocsátást nyernek, majd könnyed léptekkel beballag, nyomában kísérőjével.*
- Kérem, ne szabadkozzon! Elvégre én magam kértem, hogy beszéljünk egy csendesebb helyen. A szobája... Bár bevallom, vonakodtam belépni, hisz mégis egy hölgy szobája, tökéletesen megfelel a célnak. És had említsem meg, igazán tetszetősen van berendezve *tesz elismerést.
Helyfoglalás előtt tiszteletteljesen, kihúzva magát, megvárja, míg a házigazda helyet foglal, s csak ezután helyezi ülepét a nővel szembeni alkalmatosságra. Kísérője szintén így tesz, még akkor is, ha tudja, nem tartózkodnak majd itt sokáig.*
- Nos, igen... Az ok, amiért ide jöttünk... *kezd bele, majd feláll, az illetlenség bármi jele nélkül.*
- Csupán szeretném személyesen átadni ajándékom! Tudja... Nemrég érkeztem a városba, nem ismerem rendesen a helyi szokásokat, éppen ezért, kissé elgondolkodtatott, hogy mit is adhatnék. Az apró csecsebecsékből véleményem szerint mindig akad elég. Így maradtam az otthoni szokásainknál, mellyel remélem, nem sértem meg! Felénk úgy járja, hogy a legszebb ékszereknél is jobb ajándék, egy igencsak hasznos szolga. Ezen úriember, ki velem jött, lenne az én ajándékom az Ön számára. Igazán sokoldalú alak... Jól fest, ha kicsit iszik, remek költő, jól bánik a szavakkal és főző tehetsége sem utolsó. Gyorsan tanul. Az udvari praktikákat három nap alatt sajátította el, miután kiemeltem a nyomor soraiból. Az ecsetet ugyan előbbre tartja a fegyvernél, de ha szükséges, egy üvegcse tintával is kiáll ura, vagy mostantól, ha elfogadja ajándékom, úrnője védelmében *tart némi beszámolót a mellette állóról és az ittlét tárgyáról.*
- Viszont... Mielőtt dönt, elmondanám kis hibáját, már ha ez hiba. Az úriember udvarlásban is jeleskedik, így a női családtagoknak okozhat némi kellemetlenséget. És ha büntetni akarja... Jobb, ha egyszerűen bezárja. A kínzást nagy valószínűséggel még élvezné is egy bizonyos fokig, tehát az nem jó módszer a fenyítésére *mondja Hodrel, mire Gidralds megereszt egy lágy, kellemes mosolyt.*
- Nos? Megtisztel azzal, hogy elfogadja ajándékom? Amennyiben nem, higgye el, igyekszem pótolni az ajándékban való elmaradásom és próbálom ápolni továbbra is a jó szomszédi viszonyt. Már ha reménykedhetek ilyesmiben! *enged meg magának egy enyhe meghajlást, arra utalva, hogy ebben bizony a Dwirinthalen szépségnek kell döntenie.*
- Ha engem kérdez, a jó vendég, megérti vendéglátója érzéseit. Hiszen egy nagy rakás idegent enged otthonába. Hiába az őrség, fő az óvatosság. Bár tény, tőlem, tőlünk, nem kell tartania *nyugtatja érzelemmentes hangon az éjnőt.
Hodrel nyugodtan sétál. Otthonosan mozog a nemesek világában, így idegennek sem tartja ezen otthont, még akkor sem, ha az nem az övé.*
- Az Ön kedvéért igyekszem nem aggódni túlzottan a kisasszonyokért! *bólint.
Az ajtóban megáll. Megvárja, míg bebocsátást nyernek, majd könnyed léptekkel beballag, nyomában kísérőjével.*
- Kérem, ne szabadkozzon! Elvégre én magam kértem, hogy beszéljünk egy csendesebb helyen. A szobája... Bár bevallom, vonakodtam belépni, hisz mégis egy hölgy szobája, tökéletesen megfelel a célnak. És had említsem meg, igazán tetszetősen van berendezve *tesz elismerést.
Helyfoglalás előtt tiszteletteljesen, kihúzva magát, megvárja, míg a házigazda helyet foglal, s csak ezután helyezi ülepét a nővel szembeni alkalmatosságra. Kísérője szintén így tesz, még akkor is, ha tudja, nem tartózkodnak majd itt sokáig.*
- Nos, igen... Az ok, amiért ide jöttünk... *kezd bele, majd feláll, az illetlenség bármi jele nélkül.*
- Csupán szeretném személyesen átadni ajándékom! Tudja... Nemrég érkeztem a városba, nem ismerem rendesen a helyi szokásokat, éppen ezért, kissé elgondolkodtatott, hogy mit is adhatnék. Az apró csecsebecsékből véleményem szerint mindig akad elég. Így maradtam az otthoni szokásainknál, mellyel remélem, nem sértem meg! Felénk úgy járja, hogy a legszebb ékszereknél is jobb ajándék, egy igencsak hasznos szolga. Ezen úriember, ki velem jött, lenne az én ajándékom az Ön számára. Igazán sokoldalú alak... Jól fest, ha kicsit iszik, remek költő, jól bánik a szavakkal és főző tehetsége sem utolsó. Gyorsan tanul. Az udvari praktikákat három nap alatt sajátította el, miután kiemeltem a nyomor soraiból. Az ecsetet ugyan előbbre tartja a fegyvernél, de ha szükséges, egy üvegcse tintával is kiáll ura, vagy mostantól, ha elfogadja ajándékom, úrnője védelmében *tart némi beszámolót a mellette állóról és az ittlét tárgyáról.*
- Viszont... Mielőtt dönt, elmondanám kis hibáját, már ha ez hiba. Az úriember udvarlásban is jeleskedik, így a női családtagoknak okozhat némi kellemetlenséget. És ha büntetni akarja... Jobb, ha egyszerűen bezárja. A kínzást nagy valószínűséggel még élvezné is egy bizonyos fokig, tehát az nem jó módszer a fenyítésére *mondja Hodrel, mire Gidralds megereszt egy lágy, kellemes mosolyt.*
- Nos? Megtisztel azzal, hogy elfogadja ajándékom? Amennyiben nem, higgye el, igyekszem pótolni az ajándékban való elmaradásom és próbálom ápolni továbbra is a jó szomszédi viszonyt. Már ha reménykedhetek ilyesmiben! *enged meg magának egy enyhe meghajlást, arra utalva, hogy ebben bizony a Dwirinthalen szépségnek kell döntenie.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-26 18:59:54
Üzenet elküldve: 2013-03-26 18:59:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál - Roxana Tavoreth//
*Miután látja, hogy a műsorával teljesen összezavarta csendes beszélgetőpartnerét, gyorsan nyugodtabb, lassabb hangnemet vesz fel és mozgása is leegyszerűsödik. *
-Nem kell megijedni, nem vagyok ennyire veszélyes.-*Elmosolyodik.*-Legfeljebb saját magamra. Menjen nyugodtan. Addig itt fogok várni, ha netán visszatérne.
*Ezután szomorúan konstatálja, hogy a hölgyemény egyenesen a kijárat felé indul el.* "Azért ennyire tényleg nem ijeszthettem meg. Valamint szerintem a varrókészlettel is félreérthetett valamit, azonban ennek most nem itt van az ideje, hogy kimagyarázzam a helyzetet. Azonban valami kisebb éteknek már igen, ugyanis már jó ideje üres gyomorra iszom. Talán nem is gond, de azért érdemlegesebb." *Elindul az asztalokhoz, ahol kisebb aprósüteményeken akad meg a szeme. Miután elkezdi kóstolgatni, kicsit édes, kicsit furcsa, azonban mindenképpen ízletes falatokat talál magának. Már el is vesztette figyelem elől a Roxana-t, azonban a jó érzése súgja, hogy nem érdemes utánamenni. Bohó szokásaként még a félig üres 'megunt' borospoharát az asztalon hagyja, majd egy másikat vesz el, mintha a sok rázogatás már elvette volna a régi ízét és most felcserélné egy jobbra.* "A rossz szokásokon nehéz változtatni, így úgy látszik, hogy erről sem fogok gyorsan leszokni. De mindegy is, addig nézelődök még egy kicsit a képek között, hátha barátságosabbnak fognak tűnni a vendéglátóink. Meg így könnyebb lesz felismerni is őket, ha netán szembefutnék velük. Bár azért vannak elég nem bizalomgerjesztő egyének, akiket joggal kihagynék az ismeretségi körömből, de inkább az én oldalamon legyenek, mint az ellenfeleimén. Jó, nekem igazán nincsen itt se oldalam, se jogom. Az egyetlen felsőbb hatalmasság, ami jelenleg mellettem áll az a pénzem. Illetve még az sem, mert ahogy a költségvetést nézem, itt a pénzemmel nem érek olyan sokat. Vajon, ha kiásnám... Nem azt nem szabad. Meg úgy sem találnám meg. Mindegy is, menjünk tovább." *Elmélkedve figyeli tovább a képeket, elemezgeti, azonban annál nem jut többre, hogy olyan túlmenően megkopottan régieket vagy feljavítottakat nem talál köztük.* "Vagy nincsenek ilyen képek vagy pedig inkább biztosabb helyen tárolják. Talán olyan állapotban vannak, hogy nem is érdemes őket kirakni. Egyetemben már megint csak szórakozom a poharammal. Rossz szokások sosem múlnak el igazán."
*Miután látja, hogy a műsorával teljesen összezavarta csendes beszélgetőpartnerét, gyorsan nyugodtabb, lassabb hangnemet vesz fel és mozgása is leegyszerűsödik. *
-Nem kell megijedni, nem vagyok ennyire veszélyes.-*Elmosolyodik.*-Legfeljebb saját magamra. Menjen nyugodtan. Addig itt fogok várni, ha netán visszatérne.
*Ezután szomorúan konstatálja, hogy a hölgyemény egyenesen a kijárat felé indul el.* "Azért ennyire tényleg nem ijeszthettem meg. Valamint szerintem a varrókészlettel is félreérthetett valamit, azonban ennek most nem itt van az ideje, hogy kimagyarázzam a helyzetet. Azonban valami kisebb éteknek már igen, ugyanis már jó ideje üres gyomorra iszom. Talán nem is gond, de azért érdemlegesebb." *Elindul az asztalokhoz, ahol kisebb aprósüteményeken akad meg a szeme. Miután elkezdi kóstolgatni, kicsit édes, kicsit furcsa, azonban mindenképpen ízletes falatokat talál magának. Már el is vesztette figyelem elől a Roxana-t, azonban a jó érzése súgja, hogy nem érdemes utánamenni. Bohó szokásaként még a félig üres 'megunt' borospoharát az asztalon hagyja, majd egy másikat vesz el, mintha a sok rázogatás már elvette volna a régi ízét és most felcserélné egy jobbra.* "A rossz szokásokon nehéz változtatni, így úgy látszik, hogy erről sem fogok gyorsan leszokni. De mindegy is, addig nézelődök még egy kicsit a képek között, hátha barátságosabbnak fognak tűnni a vendéglátóink. Meg így könnyebb lesz felismerni is őket, ha netán szembefutnék velük. Bár azért vannak elég nem bizalomgerjesztő egyének, akiket joggal kihagynék az ismeretségi körömből, de inkább az én oldalamon legyenek, mint az ellenfeleimén. Jó, nekem igazán nincsen itt se oldalam, se jogom. Az egyetlen felsőbb hatalmasság, ami jelenleg mellettem áll az a pénzem. Illetve még az sem, mert ahogy a költségvetést nézem, itt a pénzemmel nem érek olyan sokat. Vajon, ha kiásnám... Nem azt nem szabad. Meg úgy sem találnám meg. Mindegy is, menjünk tovább." *Elmélkedve figyeli tovább a képeket, elemezgeti, azonban annál nem jut többre, hogy olyan túlmenően megkopottan régieket vagy feljavítottakat nem talál köztük.* "Vagy nincsenek ilyen képek vagy pedig inkább biztosabb helyen tárolják. Talán olyan állapotban vannak, hogy nem is érdemes őket kirakni. Egyetemben már megint csak szórakozom a poharammal. Rossz szokások sosem múlnak el igazán."
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-26 17:53:06
Üzenet elküldve: 2013-03-26 17:53:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál - Solimin Theraxin//
*Töretlenül hallgatja a férfit, mesél, hogy honnan tud szerezni anyagot, illetve a varráshoz kiegészítőket. Ám mikor felötlik az a téma, hogy átvenné-e egy ismerőse nagynénijétől a varró boltot kikerekedik döbbenetében a szeme s alig tud megszólalni.*
-Hát, nem is tudom, ezen még soha sem gondolkoztam, és, ez így egy kicsit gyors nekem. Tény, hogy a megélhetés miatt varrok ruhákat, de hogy boltom is legyen hozzá... nos nem tudom. Később visszatérhetnénk erre?
*Hideg zuhany a köbön. Ám itt még nincs vége, hiszen a férfi össze-vissza kezd hablatyolni, már-már drámai képet festve. Egy darabig nézi s nem tudja hova tenni, így arcán a zavartság látszik.*
~Talán jobb, ha megyek!~
*Igazából nem tudja mit mondjon, hiszen ez a játék kissé összezavarta. Legszívesebben kimenne a levegőre, hogy kiszellőztesse a fejét. Sok volt ez neki.*
-Öhm, köszönöm szépen most nem vagyok szomjas. Ha megbocsájt, ki kell mennem a mosdóba.
*Biccent egyet fejével, majd elindul, hogy megkeresse az illemhelyet.*
~Ah! Túl nagy ez a kúria, nem tudom mi merre található! Talán aki az ajtóban állt, ő meg tudná mondani. Igen! Megyek megkérdezem!~
*Azzal elindul a kijárat felé, hogy aztán megkérdezze a személyzetet, mi merre található.*
*Töretlenül hallgatja a férfit, mesél, hogy honnan tud szerezni anyagot, illetve a varráshoz kiegészítőket. Ám mikor felötlik az a téma, hogy átvenné-e egy ismerőse nagynénijétől a varró boltot kikerekedik döbbenetében a szeme s alig tud megszólalni.*
-Hát, nem is tudom, ezen még soha sem gondolkoztam, és, ez így egy kicsit gyors nekem. Tény, hogy a megélhetés miatt varrok ruhákat, de hogy boltom is legyen hozzá... nos nem tudom. Később visszatérhetnénk erre?
*Hideg zuhany a köbön. Ám itt még nincs vége, hiszen a férfi össze-vissza kezd hablatyolni, már-már drámai képet festve. Egy darabig nézi s nem tudja hova tenni, így arcán a zavartság látszik.*
~Talán jobb, ha megyek!~
*Igazából nem tudja mit mondjon, hiszen ez a játék kissé összezavarta. Legszívesebben kimenne a levegőre, hogy kiszellőztesse a fejét. Sok volt ez neki.*
-Öhm, köszönöm szépen most nem vagyok szomjas. Ha megbocsájt, ki kell mennem a mosdóba.
*Biccent egyet fejével, majd elindul, hogy megkeresse az illemhelyet.*
~Ah! Túl nagy ez a kúria, nem tudom mi merre található! Talán aki az ajtóban állt, ő meg tudná mondani. Igen! Megyek megkérdezem!~
*Azzal elindul a kijárat felé, hogy aztán megkérdezze a személyzetet, mi merre található.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-26 12:06:39
Üzenet elküldve: 2013-03-26 12:06:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
* Elégedett mosollyal konstatálja, hogy új erdőjáró cimborát talált maga mellé Démonon kívül. Most már ténylegesen csak egy furulyára kell szert tegyen ,és elégedett lehet, mindent sikerült összehangolnia. Érdekes módon a vadászlak előteremtése egyenlőre nem érdekli bár ha sejtené, hogy Dom kártyajátékkal akar szert tenni rá biztosan jót nevetne, sőt még ujjával meg is fenyegetné egy, "Te javíthatatlan vagy!" felkiáltással.
A csíny az csíny ha jóindulatú, ha nem. Egy komoly gond lesz az már biztos! Feljutni, hisz minden családtag fél szeme a lépcsősoron van, a másik pedig az épp aktuális beszélgetőpartnerén.*
- Igen, épp csak hozzám. Van néhány doboznyi akvarellem meg akad olajfesték is. Szerintem te azt festesz amit akarsz a szomszédos ajtóra. *súgja halkan majd a folytatásra felsóhajt. *Egy szem ablak sincs a szobámon, olyan csak a kerengőn található. Szóval lepedő még csak csak akad de szerintem Lazac biztosan lefülelne amint lógsz a falon. *mondja szórakozottan, elképzelve amint a nagy dobermann fogait vagy az elf lábába vagy jobb esetben csak a kötélként használt anyag aljába mélyeszti. *Vagy ha Lazac nem akkor még ott vannak a belső udvaron a kiskutyák.* Minden esetre ez nem is annyira rossz ötlet hisz Moon gond nélkül felmehet a szobájába aztán meg Dom utána mászhat. A hátsóajtót már ismeri, épp csak egy jól rejtett ablakot kell kiválasztani. A kimagyarázkodásban a nőstény már nem annyira bízik így jobb ha nem kapják rajta őket semmin.
Táncra keltek, a zene lágy ritmusára összefogódzkodva lépnek egyszerre tovább. Moon most ismét éteri boldogságot érez. Milyen érdekes is tud lenni, hogy egy kis zene és néhány ügyes lépés na meg egy a derekát átkaroló kéz ilyen jó érzésekkel tölti meg az elméjét sőt egész testét. Nem figyel különösebben a táncra, nincsenek bírák kik a legjobban táncoló párt ki akarnák választani avagy figyelnék a legszebb báli ruhát. Jó érzés táncolni, sőt Domal táncolni a legjobb. Már sikerült megszoknia a férfi mozdulatait, a technikát amivel vezeti, forgatja így könnyedén képes követni. Észreveszi amint Naty nagynénje a zenész mellé lép és pár szót intéz felé ami valószínűleg a zene rövid időn belüli megszűnését jelenti. Úgy tűnik az első kúriabeli táncuk igen rövid lesz, de hosszú még az éjszaka.*
* Elégedett mosollyal konstatálja, hogy új erdőjáró cimborát talált maga mellé Démonon kívül. Most már ténylegesen csak egy furulyára kell szert tegyen ,és elégedett lehet, mindent sikerült összehangolnia. Érdekes módon a vadászlak előteremtése egyenlőre nem érdekli bár ha sejtené, hogy Dom kártyajátékkal akar szert tenni rá biztosan jót nevetne, sőt még ujjával meg is fenyegetné egy, "Te javíthatatlan vagy!" felkiáltással.
A csíny az csíny ha jóindulatú, ha nem. Egy komoly gond lesz az már biztos! Feljutni, hisz minden családtag fél szeme a lépcsősoron van, a másik pedig az épp aktuális beszélgetőpartnerén.*
- Igen, épp csak hozzám. Van néhány doboznyi akvarellem meg akad olajfesték is. Szerintem te azt festesz amit akarsz a szomszédos ajtóra. *súgja halkan majd a folytatásra felsóhajt. *Egy szem ablak sincs a szobámon, olyan csak a kerengőn található. Szóval lepedő még csak csak akad de szerintem Lazac biztosan lefülelne amint lógsz a falon. *mondja szórakozottan, elképzelve amint a nagy dobermann fogait vagy az elf lábába vagy jobb esetben csak a kötélként használt anyag aljába mélyeszti. *Vagy ha Lazac nem akkor még ott vannak a belső udvaron a kiskutyák.* Minden esetre ez nem is annyira rossz ötlet hisz Moon gond nélkül felmehet a szobájába aztán meg Dom utána mászhat. A hátsóajtót már ismeri, épp csak egy jól rejtett ablakot kell kiválasztani. A kimagyarázkodásban a nőstény már nem annyira bízik így jobb ha nem kapják rajta őket semmin.
Táncra keltek, a zene lágy ritmusára összefogódzkodva lépnek egyszerre tovább. Moon most ismét éteri boldogságot érez. Milyen érdekes is tud lenni, hogy egy kis zene és néhány ügyes lépés na meg egy a derekát átkaroló kéz ilyen jó érzésekkel tölti meg az elméjét sőt egész testét. Nem figyel különösebben a táncra, nincsenek bírák kik a legjobban táncoló párt ki akarnák választani avagy figyelnék a legszebb báli ruhát. Jó érzés táncolni, sőt Domal táncolni a legjobb. Már sikerült megszoknia a férfi mozdulatait, a technikát amivel vezeti, forgatja így könnyedén képes követni. Észreveszi amint Naty nagynénje a zenész mellé lép és pár szót intéz felé ami valószínűleg a zene rövid időn belüli megszűnését jelenti. Úgy tűnik az első kúriabeli táncuk igen rövid lesz, de hosszú még az éjszaka.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-26 00:09:50
Üzenet elküldve: 2013-03-26 00:09:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál - Etniss Caval de Lone//
*A terem legcsendesebb sarkában nézi a kicicomázott vendégek sokaságát. Táncolnak, cseverésznek és iszogatnak. Látszatra mindenki jól szórakozik kivéve őt magát.*
~Mennyi kétszínű lélek ilyen kis helyre összezsúfolva. Ma még nevettek egymás szemébe, másnap viszont már kanállal vájnátok ki azt.~
*Morgolódik magában miközben az egyik pincérhez lép. Elvesz egy pohárral a tálcáról majd megint visszalép megszokott helyére. Beleszagol picit majd belekortyol. Kissé égeti torkát de egyben kellemes érzést is nyújt kiszáradt torkának.*
~Elég későre járhat már ideje lenne lelépnem innen. Nem ide tartozom és ezt ma is megtapasztalhattam.~
*Azzal a bejárat felé indul. Pár lépést tehet meg mikor egy alacsony nő lép be a szobába. Elsőre megakad pillantása a jövevényen. Mozgását és testtartását bármelyik nemes megirigyelhetné. Fiatal nő lehet de még az átlaghoz képest is elég alacsony. Rózsaszín báli ruhát visel melyek szabadon hagyják karcsú vállait. Bőre aranybarna árnyalatban játszik a lámpák gyér megvilágításában. Léptei közben szoknyája alól kivillannak karcsú formás lábai. De mindezek mellett pillantása ejti rabul a másodperc tört része alatt. Szemei egyszerre sugallanak határozottságot és komiszságot.*
~Azok a szemek! Van bennük valami méltóságteljes és valami..... leírhatatlan!~
*Döbbenten veszi észre, hogy ennél feltűnőbben nem is bámulhatná a nőt.*
~Úgy bámulok mint egy óvodás a cukorkaboltban vagy tudom is én, hogy mondják erre felé!~
*Korholja magát miközben gyorsan a közeli a ablakhoz lép szemét a nőn tartva. Hirtelen megfordul majd a szoba legtávolabbi sarkába indul. Miközben átverekedi magát a tömegen azon töpreng mi történt vele hirtelen. Még most is azokat a gyönyörű sötét szemeket látja maga előtt.*
~Még mielőtt belelovalnám magam bármi hülyeségbe rá kell jönnöm nem vagyok az ő szintjén. Ő egy nemes ez első ránézésre lerí róla, míg én egy kósza senki vagyok. Igaz hazudhatnák is de a viselkedésem egyből elárulna.~
*Sóhajt fel kicsit hangosabban mint azt szeretné. Elszánja magát ha nem másért hát csak az illem kedvéért köszönti a hölgyet bármi is történjen. Léptei halk visszhangot vernek a padló hideg kövén. Tekintete egy pillanatra egybefonódik a nő tekintetével. Még ilyen távolról is érzi pillantása erejét, mintha a lelkéig hatolna vagy annál is mélyebbre. Hideg fut végig hátán. Illedelmesen biccent feléje de ekkor egy fényes lovagi páncélt viselő elfhez lép majd a kezébe ad néhány pénzérmét. A lány a tömeg felé indul mikor hirtelen megáll és visszafordul a harcoshoz. Tétovázása sokba került döbben rá.*
~Ez van ha nem cselekedsz csak állsz magadban és azon töprengsz mi lett volna ha.... Talán lesz még alkalmam közelebbről is megismerni~
*Fut át rajta a gondolat miközben az asztalhoz lép majd leül egy üres székre. Körbepillant a termen de tekintetet mindig keresztülhalad a nőn és az elfen. Talán mintha féltékenységet érezne magában. Számára ismeretlen és szokatlan érzés. Mindig is büszke volt arra, hogy csakis a józan eszére hallgatott. Most viszont szöges ellentétben állnak érzései a józan eszével.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.03.26 16:58:25, a következő indokkal:
Fejléc hiba.
*A terem legcsendesebb sarkában nézi a kicicomázott vendégek sokaságát. Táncolnak, cseverésznek és iszogatnak. Látszatra mindenki jól szórakozik kivéve őt magát.*
~Mennyi kétszínű lélek ilyen kis helyre összezsúfolva. Ma még nevettek egymás szemébe, másnap viszont már kanállal vájnátok ki azt.~
*Morgolódik magában miközben az egyik pincérhez lép. Elvesz egy pohárral a tálcáról majd megint visszalép megszokott helyére. Beleszagol picit majd belekortyol. Kissé égeti torkát de egyben kellemes érzést is nyújt kiszáradt torkának.*
~Elég későre járhat már ideje lenne lelépnem innen. Nem ide tartozom és ezt ma is megtapasztalhattam.~
*Azzal a bejárat felé indul. Pár lépést tehet meg mikor egy alacsony nő lép be a szobába. Elsőre megakad pillantása a jövevényen. Mozgását és testtartását bármelyik nemes megirigyelhetné. Fiatal nő lehet de még az átlaghoz képest is elég alacsony. Rózsaszín báli ruhát visel melyek szabadon hagyják karcsú vállait. Bőre aranybarna árnyalatban játszik a lámpák gyér megvilágításában. Léptei közben szoknyája alól kivillannak karcsú formás lábai. De mindezek mellett pillantása ejti rabul a másodperc tört része alatt. Szemei egyszerre sugallanak határozottságot és komiszságot.*
~Azok a szemek! Van bennük valami méltóságteljes és valami..... leírhatatlan!~
*Döbbenten veszi észre, hogy ennél feltűnőbben nem is bámulhatná a nőt.*
~Úgy bámulok mint egy óvodás a cukorkaboltban vagy tudom is én, hogy mondják erre felé!~
*Korholja magát miközben gyorsan a közeli a ablakhoz lép szemét a nőn tartva. Hirtelen megfordul majd a szoba legtávolabbi sarkába indul. Miközben átverekedi magát a tömegen azon töpreng mi történt vele hirtelen. Még most is azokat a gyönyörű sötét szemeket látja maga előtt.*
~Még mielőtt belelovalnám magam bármi hülyeségbe rá kell jönnöm nem vagyok az ő szintjén. Ő egy nemes ez első ránézésre lerí róla, míg én egy kósza senki vagyok. Igaz hazudhatnák is de a viselkedésem egyből elárulna.~
*Sóhajt fel kicsit hangosabban mint azt szeretné. Elszánja magát ha nem másért hát csak az illem kedvéért köszönti a hölgyet bármi is történjen. Léptei halk visszhangot vernek a padló hideg kövén. Tekintete egy pillanatra egybefonódik a nő tekintetével. Még ilyen távolról is érzi pillantása erejét, mintha a lelkéig hatolna vagy annál is mélyebbre. Hideg fut végig hátán. Illedelmesen biccent feléje de ekkor egy fényes lovagi páncélt viselő elfhez lép majd a kezébe ad néhány pénzérmét. A lány a tömeg felé indul mikor hirtelen megáll és visszafordul a harcoshoz. Tétovázása sokba került döbben rá.*
~Ez van ha nem cselekedsz csak állsz magadban és azon töprengsz mi lett volna ha.... Talán lesz még alkalmam közelebbről is megismerni~
*Fut át rajta a gondolat miközben az asztalhoz lép majd leül egy üres székre. Körbepillant a termen de tekintetet mindig keresztülhalad a nőn és az elfen. Talán mintha féltékenységet érezne magában. Számára ismeretlen és szokatlan érzés. Mindig is büszke volt arra, hogy csakis a józan eszére hallgatott. Most viszont szöges ellentétben állnak érzései a józan eszével.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.03.26 16:58:25, a következő indokkal:
Fejléc hiba.
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-25 21:34:49
Üzenet elküldve: 2013-03-25 21:34:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Lazzur feje fölött telnek a percek... melyek óráknak tűnnek, s néha már úgy érzi a lába alatt a kőbe gyökeret vertek vascsizmás lábai. Sisakja ráfagyott arcára... vagy arca fagyott rá sisakjára? Lényegében nem is fontos. Az eredmény ugyanaz.
Emberek jönnek s mennek. Az elmúlt időszakban beeresztett egy elfet, aki állig volt fegyverezve... nem ártott volna leellenőrizni, de Den úgyis benn van és ha az alak erőlködni kezdene, akkor a család másik címeres támasza páros lábbal teszi ki a szűrét... aztán volt itt egy fajtárs. Bajkeverő elem lehet a férfi... lehet a bál alatt tesz egy rutin ellenőrzést. Ha végre elmozdulhat a posztjáról...
Aztán jött még egy férfi, egy ember. Nem tűnt bomlasztó elemnek, de jobb ráfigyelni mindenkire. Lehet Őt is megvizsgálja még az este folyamán...
Majd egy fiatalabb ember leány, aki még kicsit a sötételfet is felébresztette élénk megjelenésével... arany barnás bőr és rózsaszín? Nem férfias szín, de eléggé kizökkenti a vén rostélyost. Valami nemes kisasszony lehet... de kedve itt lenni? Vélhetően vajnyi. Egyszerűen a kezébe nyomja a pénzt, ahogy a többi ember is. Ő pedig csak áll és biccent, de a leány erős parfüme majd megfolytja a páncélost. Ő nem szokott az ilyen finom női dolgokhoz.
Erre még a csahos Lazac szuka is felkapja a fejét és a lány után szagol.
Egy picit még nézi a réveteg leányt Lazzur, majd így szól:*
-Te is érezted mi leány? Őrület ezek a nemes nők mit meg nem tesznek a szagukért. Ti ebek... meg állatok... nektek meg... jön a szagotok magától is.
*Ez egy eléggé vulgáris megnyilvánulás a vén családtagtól, ám Lazzur nem szokta véleményét véka alá rejteni ebe előtt meg főként. Valahogy Sely visszafogottabb stílus... az illatok terén, Naty sem az a fajta aki az illatokkal bódítja el partnereit... lehet ezért szokatlan a leány erős parfüme.*
A hozzászólás írója (Ser Lazzur Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.25 21:55:29
*Lazzur feje fölött telnek a percek... melyek óráknak tűnnek, s néha már úgy érzi a lába alatt a kőbe gyökeret vertek vascsizmás lábai. Sisakja ráfagyott arcára... vagy arca fagyott rá sisakjára? Lényegében nem is fontos. Az eredmény ugyanaz.
Emberek jönnek s mennek. Az elmúlt időszakban beeresztett egy elfet, aki állig volt fegyverezve... nem ártott volna leellenőrizni, de Den úgyis benn van és ha az alak erőlködni kezdene, akkor a család másik címeres támasza páros lábbal teszi ki a szűrét... aztán volt itt egy fajtárs. Bajkeverő elem lehet a férfi... lehet a bál alatt tesz egy rutin ellenőrzést. Ha végre elmozdulhat a posztjáról...
Aztán jött még egy férfi, egy ember. Nem tűnt bomlasztó elemnek, de jobb ráfigyelni mindenkire. Lehet Őt is megvizsgálja még az este folyamán...
Majd egy fiatalabb ember leány, aki még kicsit a sötételfet is felébresztette élénk megjelenésével... arany barnás bőr és rózsaszín? Nem férfias szín, de eléggé kizökkenti a vén rostélyost. Valami nemes kisasszony lehet... de kedve itt lenni? Vélhetően vajnyi. Egyszerűen a kezébe nyomja a pénzt, ahogy a többi ember is. Ő pedig csak áll és biccent, de a leány erős parfüme majd megfolytja a páncélost. Ő nem szokott az ilyen finom női dolgokhoz.
Erre még a csahos Lazac szuka is felkapja a fejét és a lány után szagol.
Egy picit még nézi a réveteg leányt Lazzur, majd így szól:*
-Te is érezted mi leány? Őrület ezek a nemes nők mit meg nem tesznek a szagukért. Ti ebek... meg állatok... nektek meg... jön a szagotok magától is.
*Ez egy eléggé vulgáris megnyilvánulás a vén családtagtól, ám Lazzur nem szokta véleményét véka alá rejteni ebe előtt meg főként. Valahogy Sely visszafogottabb stílus... az illatok terén, Naty sem az a fajta aki az illatokkal bódítja el partnereit... lehet ezért szokatlan a leány erős parfüme.*
A hozzászólás írója (Ser Lazzur Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.25 21:55:29
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760