Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínDwirinthalen kúriaNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 185 (3681. - 3700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3700. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-07 13:19:20
 ÚJ
>Harath Hardoghar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Sajnos későn érkezett, Sorayát agyonverte a csőcselék. Soraya tőrével még egyszer ellenőrzi a légzést, de nem látja nyomát, így - biztos-ami-biztos alapon - egy sima mozdulattal csúsztatja a tőrt a nő bordái közé. Ki akarja zárni, hogy élve hagyják a csőcselék kezén, az szörnyű sors lenne.*
- Késő. Menjünk! *már magához vette kardját, továbbá Soraya minden értéktárgyát és kulcsait is, aztán a két nőre pillant.*
- Gyertek! *tekintetével gyorsan felméri a környezetet, de mindenfelé csak hallottakat, sérülteket és zavarodottakat lát. Odább Rynizz teste hever, a másik oldalon Leandana holttestét menekítik kifelé a thargok.*
- A tisztásra, a thargok után. *nem akarja megkockáztatni, hogy a Szegénynegyedben ismét rajtaüssenek, mint a kerítésen átmászók, és most alig van olyan állapotban, hogy harcoljon. Lova is visszakerült hozzá, akihez azért lesz még egy-két keresetlen szava, de lassan rendeződni látszanak a dolgok.*
- Mozgás! Őket itt hagyjuk. *képtelen lenne elcipelni a nő testét.*
- Te vagy most a Dwirinthalen Ház feje, ugye? *pillant Estire, mert nincs tisztában a sötételf utódlási szokásokkal.*
- Merre vannak a többiek? *gyorsan lelépnek, közben Harath a megszerzett tárgyakat pakolja el zsebeibe.*

A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.07 13:27:34

3699. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-07 00:02:00
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Egy pillanatra már majdnem feladja magában a küzdelmet, ám úgy tűnik, hirtelen több segítője is akad, támadói pedig továbbra is félnek a sötét varázslóktól és a mágiától, így mégis minden adott számára a sikeres meneküléshez. A nyakát fojtogató gnómtól rögtön megszabadul, amikor az eltakarja a szemét, levéve kezeit a torkáról, a lábain térdelő férfit pedig, aki szintén nem látja, mire készül, remélhetőleg váratlanul éri, ahogy mocorogni kezd alatta, és így lehetősége nyílik annyira szabaddá tenni egyik lábát, hogy ágyékon rúghassa őt, így adva neki kellő motivációt a távozásra. Amint megérzi, hogy lábain enyhül a nyomás, gyorsan elhúzza őket, majd talpra is pattan, hogy ne foghassa le újra senki. A felállás azonban nem sikerül olyan zökkenőmentesre, mint tervezte, lábszárai ugyanis kellően elmacskásodtak fogságuk alatt, így meg kell kapaszkodni a mellette álló szőkeség karjában, ha állva akar maradni*
- Kösz! *fordul a lány felé, míg továbbra is arra vár, hogy kimenjen a zsibbadás az alsó végtagjaiból és képes legyen egyedül is megállni a lábán. A mélységi hím felé is megereszt egy rövid biccentést hálája jeléül, ám gyanakodva méri végig tetőtől-talpig, hiszen nem gyakran lát Eeyr-hívő sötételfet. ~Természetellenes~ gondolja magában némi megvetéssel, sokáig azonban nem merenghet a kérdésen, hisz sürgetőbb problémái is akadnak. Szemével a tömeget kezdi fürkészni, részben Sora után kutatva, részben azért, hogy felmérje az aktuális helyzetet*
- Mi történt itt? *kérdezi tárgyilagos hangon, miközben egyik segítőjéről a másikra néz, valami rövid összefoglalót várva, a földön fekve ugyanis nem sokat látott a környező harcokból. Nem mer nyíltan rákérdezni, tudják-e, mi lett Sorayával, fél ugyanis a választól, így igyekszik általánosabb formában megfogalmazni kérdését, remélve, hogy az elhunytak között nem hallja majd szeretett rokona nevét. ~De remélem, Rynizzét igen!~ villan meg szeme egy pillanatra, ahogy felidézi magában, amint a hím a gnóm kezébe nyomja a tőrét, majd sorsára hagyja őt. ~Csak azt kapná, amit megérdemel... ~ gondolja bosszúszomjasan, készen rá, hogy maga vegyen majd revánsot, ha a hím esetleg túlélte volna a támadásokat.*

3698. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-05 00:12:22
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*A helyzetük nem túl rózsás. Csámpás csak a csodának köszönheti, hogy még nem taposták el és a lány bár még kapaszkodik belé, de Quantall úgy véli, hogy sok erőt kivehet belőle is a haladás. A mögötte lévő csatazaj egyre közeledik. Talán ideje lenne varázsolni? Valaki megelőzte mert ismét nyugalom árad szét hála az égnek a katonákban is. A törpéhez eljutva olyasmit lát amit kevesen. Egy megtört törpe harcost. A nő már halott. Quantall nem ismerte, a nevét sem tudta és látott már hasonló állapotban lévő még gyerekeket is, de mint akkor is a szíve most is kicsit összébb szorul. Sajnálja, azt a számára ismeretlen nőt.*
~Remélem a másvilág nyugodalmat hoz majd neki.~
*A törpe szavaira bólint. A férfi valóban elég szörnyen néz ki. Vannak történetek Quantall fajtársairól akik vérben fürödtek. Valami hasonló látványt nyújthattak. A lányt akivel Quantall jött magához inti és kiküldi a veszélybe majd maga is harcra indul. A mágus egy darabig gondolkozik mit tegyen majd motyogva a lány mellé áll, aki egy szorongatott helyzetű mélységi nő segítségére igyekszik. Ha a varázslata sikerült akkor egy mágikus aura vette őt körbe. Komoly tekintettel néz a gnómokra miközben keze a fegyverein pihen.*
-Birtoklom Eeyr hatalmát. Elég vér folyt már ma. Menjetek haza!

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására három körön keresztül egy koncentrált energia lepel borítja be a varázslót, eltérítve a nem mágikus dobó- és lőfegyvereket. Ha a varázslat fény oltár mellett lett elmondva, a hatóidő a fény oltár szintjével megnövekedik.

3697. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-04 23:41:29
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Ahogy Quantall belé karol, ő is szorosan fűzi karját a másikéba. Ugyan egyáltalán nem ismeri a sötételfet, de most mégis megbízik benne... legfőképp azért, mert más választása nincs, de tényleg érez irányába valami bizalom féleséget. Talán azért, mert eddig nem hagyta veszni, pedig még a nevét sem tudja. Talán csak azért, mert kutyája van. Mindenesetre ha élve kijutnak ebből a rémálomból, az adósa lesz.
A gyilkolás zaja egyre közelebbről hallatszik, de Shaiyama még mindig nem pillant hátra. Tudja, hogy akkor olyasmit látna, ami jelen helyzetben nem adna túl sok erőt a folytatáshoz. Így sincs sok, de a túlélés ösztöne egyre erőteljesebben dolgozik benne, minden mást alárendelve ennek a nemes és egyszerű célnak.
Ahogy Quantall a törpéhez fordul, elengedi őt, majd ő is közelebb lép; ekkor látja meg, kit is tart a vörös hajú karjaiban. Egy hosszúra nyúló pillanat erejéig nem biztos benne, hogy valóban ő az, de aztán az összevert arc ellenére is belé hasít a felismerés. ~Leandana?!~
Hirtelen rosszullét fogja el, torka elszorul, ahogy a haldokló nőt nézi. Le sem tudja venni róla a szemét. ~Hisz pár órája még...~ Egészen összezavarodik, ahogyan ennek a végtelennek tűnő napnak emlékei rázúdulnak Lea látványától. Nem is tudja, mennyi idő telik el, amíg így, földbegyökerezett lábakkal bámulja a nőt; szinte fel sem tűnik neki, hogy a városőrök gyilkolásnak látszólag vége szakad.
Harathot jó darabig észre sem veszi, pedig nem messze áll tőle. Hangja is csak alapos késéssel jut el Shaiyama gondolataiig. Lassan felé fordul, végigméri vértől csatakos alakját. Kellőképp fáradt ahhoz, hogy ne álljon neki most gyűlölködni, épp csak egy gyilkos pillantást vet a sárgás szemekbe, többre nem méltatja az invitálást. Nyilván, nincs más választása, mint vele menni. Mivel nem látta, mi történt vele, csak reméli, hogy annak a vérnek egy részre a férfié, és nem másból fröccsent rá.
A biccentésre önkéntelenül is Estanellaria irányába fordul; az ő helyzete sem éppen rózsás. Szívesen vetne még egy értetlen pillantást Harathra, hogy mégis mit gondolt, hogyan segíthetne a sötételf nőn, de úgy ítéli meg, erre most nincs idő. Ha valamit tenni akar, akkor azt most kell. Közelebb lép, köpönyege zsebében rászorítva egyetlen tőre markolatára, majd pár lépés távolságban megállva egészen könnyed hangnemben szólítja meg a nő körül csoportosuló gnómokat.*
- Takarodjatok onnan. *Igyekszik azt az illúziót kelteni minden rezzenésében és mozdulatában, hogy képes pontosan apró kis gnóm fejük kellős közepébe találni időközben fenyegető helyzetbe emelt pengéjével, ha kérése nem teljesül. Ha mindez nem is válik be, Estanellaria talán időt nyer a menekülésre.*


3696. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-03 23:05:31
 ÚJ
>Daewe Syl'dor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//

- Nem arra...
*Késve kap a fiú karja után, így a kölyök el tud tűnni a tömegben. Daewe nem érti, hogy mi vezérelte amikor kezébe nyomta azt az üvegcsét. Úgy gondolja, hogy a puszta segíteni vágyás. Lehet, hogy várt volna valamit cserébe amit meg is kapott volna. Csak nem itt, ebben a helyzetben nem. Ezért is küldte volna a hadúr felé, hiszen ott nagyobb biztonságban lehetett volna, és később leróhatta volna neki a háláját. De erre már nem nagyon kerülhet sor, és Daewe csak azt reméli, hogy nem éri baj a fiút ebben a felfordulásban.
Az ellen sem tud tiltakozni, hogy az óriás felemelje, és ha már így alakult, igyekszik alaposan körülnézni. A leérkezés hasonlóan fájdalmasra sikerül, mint amikor a lova dobta le nem is olyan régen, csak ezúttal a bokájába nyilall fájdalom.*
- Nagy... nagy a kavarodás.
*Dadogja, mert alaposan össze van zavarodva. Nem szokott hozzá, hogy egy csata vagy egy jókora ribillió kellős közepébe csöppenjen.*
- De azt hiszem, hogy Harath jobban van, túl fogja élni.
*A varázslat közben rá is kifejti a hatását, és ahelyett hogy megrémülne az orra előtt felbukkanó katonák látványától, szelíden pislog rájuk. Talán rájuk is mosolyogna, de az óriás gyorsabban kapcsol, és elkezdi elrángatni onnan. Csak ekkor jut el a tudatáig a törpe kiabálása. Most már eszmél, és nem kell tovább nógatni vagy rángatni, önmagától is gyors léptekkel igyekszik a kovácsmester után. Ezért Zaxdornak egyelőre magának kell cipelnie azokat a fegyvereket amiket összenyalábolt. Azt már messzebbről is látja, hogy a szellemjáró bizony rossz bőrben van, és amikor Hrtohgaar felfekteti a nőt a lovára, már a kezében van egy üvegcse. Amiben a létező legerősebb zöld ital lötyög.*
- Engedj!
*Lép a törpe mellé, és már pattintaná ki a dugót a fiolából, szabad kezével a nő nyakához nyúl. Nem érzi azt a lüktetést ami az életet jelenti. Elkésett.*
- Meghalt...
*Néz rémülten Hrothgaarra, azután az óriásra. A kétségbeesés szüli ezt az érzést, és a hirtelen támadt önvád. Hiszen azért tartott a társasággal, hogy ilyen helyzetekben is segítségükre lehessen a tudományával. Egy jól felkészült alkimista néha a halálnak is fityiszt tud mutatni.*
- Megmenthettem volna. Ha csak egy kicsit is előbb... megmenthettem volna.
*Mint egy szárnyaszegett madár, úgy hull le maga mellé a karja és csak nézi az élettelen testet. Együttérző szavakat hall maga mellett, és talán most fordul elő életében először, hogy úgy néz egy orkra, mint egy értelmes lényre. Mintha még el is mosolyodna ahogy Ordonokra néz, és egy könnycsepp gördül le az arcán.
Az újabb segélykiáltásra felkapja a fejét, és egy mélységit lát feléjük tántorogni. A még mindig a markában szorongatott üvegcse rajta még segíthet ha már Leán nem. Nem gondolkodik, ösztönösen indul el az irányába, hacsak a többiek vissza nem tartják.*

3695. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-03 21:05:35
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Keresi a lehetőséget, hogy újra varázsoljon, de a földön fekve, magzatpózban erre nem sok esélyt lát. Még mindig imádkozik a Vérúrhoz, hogy mentse meg, egyszer már megtette, csak nem hagyja cserben újra!
Aztán hirtelen valami történik. Nem látja tisztán, de nem is igazán érdekli. Összekaparja magát, nagy nehezen feláll a földről, és látja, hogy a tömeg, ami eddig körülvette és a halálára tört, oszlani kezd. Szépen ki is szúr egy alakot. Hallomásból ítélve pont úgy néz ki, mint az a híres hadúr.*
- SEGÍÍÍTSÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG!
*Üvölti el magát, ahogyan csak tudja. Nem ismeri azt a fickót, csak legendákat hallott róla, de neki épp elég. Ha azok igazak, akkor a páncélos talán megszánja őt. Ha pedig nem, akkor itt pusztul ebben a városban. Egy próbát megér.*
- SEGÍTSÉÉÉÉÉÉG! KÉREM, SEGÍTSEN! MEGTESZEK BÁRMIT!
*Kiáltja újra, majd megpróbál elbicegni arrafelé. Bár valami biztosan összetört, valami meg biztos, hogy leszakadt ott bent, és iszonyúan fáj mindene, járni még úgy ahogy, de tud. Éppen, hogy nem csúszik a földön, de ez is valami.
Annak most örül, hogy a hangok elhalkultak a fejében, talán a sokktól biztos azok is megijedtek. Akármi is legyen, tudja, hogy a Vérúr meghallgatta az imáját.*

3694. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-03 00:19:34
 ÚJ
>Ordonok Ullamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy egyenlőség napja//
*Káosz, az egész egy hatalmas káosz. Itt már a szavak nem segítenek. Mindenki az érzelmeivel harcol ahogy a varázslat megint nyugalmat szül a kúria előtt.*

*Orkunk rájön, hogy itt már a szavaknak értelme nincs, leugrik hát a kerítés belső oldalán. Az első dolog amit megpillant az Lea élettelen teste és a fölötte görnyedő Hrothgaar. Érzi, hogy a ő szeme is benedvesedik. Nem akarja letörölni könnyeit, hisz olyasvalakiért hullanak, aki megérdemli őket. Mielőtt elindulna még kikeresi íját a kupacból, ha nem is találja meg a sajátját, akkor legalább egy használhatót. Búsan ballag vissza társaihoz.*
-Tudom, hogy nektek nem jelent sokat egy ork szava, de... Részvétem. *biccent a törp felé. Most nem fog újra lábatlankodni. A többiek viszik amit vinni kell, azaz rámarad a társai védelme. Nem mintha lenne mitől, a dolgok eléggé lenyugodtak. Amúgy sincs semmi kedve harcolni.*

-Én most elmegyek. Valószínűleg ThargArod felé veszem az irányt, majd ott találkozunk. *biccent még a törp felé, majd elindul az erdőszéli tisztásra, hogy elhagyja a várost.*

3693. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-01 22:37:59
 ÚJ
>Danlo Rulhadan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy egyenlőség napja//

*Végignyalja pengevékony ajkát, miközben leengedi a fegyvert. Furcsa érzés fogja el, de igazán elment a kedve az erőszaktól. Lelkét nyugodt és kellemes érzés dönti el, igazán jó lenne egy nagyot beszélgetni most valakivel. Mindenesetre előtte felsejlik az óriás alakja, ezt nem hagyhatja figyelmen kívül.*
-Ha kérhetem, le a fegyvert.
*Szól oda nyugodtan, miközben a parancs szerint vonalba rendeződik a többiekkel. Ha a gyilkolástól a kedve el is ment, a sebesültnek tűnő óriás talán lesz olyan kedves és velük fárad majd a barakkba. Az igazán csodálatos lenne.*
-Mindenki dobja el a fegyvert légyszíves!
*Kiáltja a még körülöttük ténfergő népeknek, meg úgy általában mindenkinek, persze rajtuk kívül.*


3692. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-01 20:24:29
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy egyenlőség napja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Hangosan fújtatva emel, de sikerrel jár, a lány nehezebb, mint gondolta, vagy ő gyengébb inkább, szerencsére zavaró tényezők most nincsenek, így támadás nélkül képes kivitelezni mozdulatát. Miután a lány meggyőződik mindenről, s körbekémlel, jelez az óriásnak, ki leteszi, reményei szerint csak óvatosan.*
- Mit láttál... *kérdezi óvatosan, mert hirtelen ismét földöntúli nyugalom szállja meg.*
- A... kurva... picsába... *Bágyadtan néz körbe, s az idő lelassul körülötte. Egyetlen pislantása éveknek tűnik, s a záruló szemhéj tán vihart kavar valahol messze északon. A tömeg eltűnik előle, s nyugodtan méri végig az előtte álló, vörösposztós, tetőtől-talpig véres, elmeroggyant halálbrigádot.
~ Ez ám a méltóság, basszátok meg! Nagy hősök vagytok, kutyák. ~ Gondolja barátságosan és nyugodtan mosolyogva. Tekintetével végigkíséri a fegyverekről ólomsúllyal pottyanó vércseppeket, a földet érésüket mintha háromszoros hangerőn hallaná, szinte dobol füleiben. Nem messze tőle kósza és elkeseredett üvöltés, Hrothgaar a törp az, ki elveszett barátját siratja. Visszanéz az előtte felsorakozó sorfalra, s vállát megvonva indul el, majd összegyűjtve nyálát, oldalra fordulva köp egyet a városőrök lába elé, tekintete továbbra is nyugodt, de le nem venné a csapatról, ó, ha nem lenne ily baráti hangulatban.*
- Palackos! Gyere! *S maga után húzná a lányt, ha az nem jönne.* Hívnak. *Fejét megrázva indul el a törp irányába, ki már adja az utasítást. Kissé kába ugyan, de a fegyvergyűjtögetés még bizony nem egy harcos mozdulat, hát miért ne hajthatná végre. Ezen jár az agya, miközben átveszi a törptől a kalapácsát, majd a kupacot feltúrva markol fel mindannyit, amennyit csak tud, kardokat, kalapácsokat, íjakat, hogy ölbe fogva, a törp kalapácsával együtt vigye a többiek után. Majd' csak nem húzódik meg a háta. Ha Daewe átvesz tőle néhányat, az sem baj, minél több jut nekik annál jobb, ha már sajátját úgyis elveszítette. A lovakhoz érve, az összeszedett fegyvereket a nyergekhez erősíti. Harci lovak, minden bizonnyal rendelkeznek erre alkalmas tartóval.*
- Hrothgaar! Hát így megyünk el? *Kérdezi, s tekintetében szomorúság csillan, a dicsőséges érkezést felváltja a vállakat leeresztő távozás. Valószínűleg a tömeg még harsog mögöttük, vagy jajveszékelve és sikoltva menekül a városi őrség színeiben megjelenő maroknyi böllértől. Utoljára meggyőződik arról, hogy Daewe ott van e valahol, ha nem, biztos nem fogja itt hagyni. Indul, amerre a többiek, bár szívében bánat honol a dicstelen búcsú nyomot hagy, de egyszer még visszatér, azonban jelenleg az óriások méltóságával tűri az ürességet. Nem ismeri Leandana Thargodart, sohasem látta, de a lovon fekvő nő előtt mégis méltósággal fejet hajt.*
- Halálod értelmetlen volt és céltalan, nem úgy az út min elindulsz, ne sirasd hát törpe, ő már örökké élni fog. *Ismét megrázza fejét, s azt érzi, mit egy vesztes csata után.*

A hozzászólás írója (Zaxdor Karag) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.01 20:26:23

3691. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-01 19:50:54
 ÚJ
>Shauri Sethi Ishani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //

* Íjat és kardot zsákmányol vissza a halomból, s azon van, hogy még valamivel felfegyverezze magát. Így Harath főleg Hrothi segédletével köt ki mellettük, s csak fél szemmel méri végig a férfit. Szarul néz ki. Zsákmányolás után rögtön Lea és Hrothi mögött cövekel le, íját az acsarkodó tömeg ellen emelve. Le-lepillant a Szellemjáróra, az őt ölelő törpére. Leandana élettől búcsúzik, s kezeivel olyas valaki után nyújtózkodik, ki számukra láthatatlan. A nő szemei homályosulnak, s mikor nem kevés vért köhög fel, már tudja, vége. Kicsit inog meg, segítene, valamivel, de nem tud. Ahogy Hrothin sem tud igazából. A feléjük siető mélységi is csak azért nem kap hamar nyilat a nyakába, mert egyelőre nem tartja veszélyesnek. Mikor hallja, hogy gyógyító, ismét a tömeg felé fordítja a fegyverét. Hrothi tovább is küldi és ők is elindulnak, vissza, amerről jöttek. A hátuk mögé figyel s persze már megint látja a fényjátékot. De ez most legalább nem hátráltatja semmiben. Lassan bár, de kiérnek. Nagy szerencséjükre lovaik is a közelben vannak, így be tudják gyűjteni őket könnyen. Bár segít, ha kell, bármiben. Felszáll lovára, ha addig nem vette volna észre Kagant, valamilyen oknál fogva, így biztosan hamar kiszúrja őt. Nem töri meg a sort most sem, marad hátul, ahogy eddig is igyekezett ezt tenni és védeni társai hátát, amíg elég távol nem lesznek ettől a várostól. *

3690. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-01 14:30:34
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Az őket körülvevő világ teljesen megszűnik létezni Hrothgaar számára. Csak Leandanát figyeli. Minden idegszála azon dolgozik, hogy tartsa még az életet a nőben.*
- Kagan itt van a sarkon. Nemsokára ideér. Csak. Csak ne hunyd le a szemed, Lea!
*Ne hunyd le a szemed, mondja a nőnek, de azok a szemek már nem látnak semmit ezen az anyagi síkon. A törpe finoman megrázza a Szellemjáró fejét.*
- Nem. Nem! NEM! Nézz rám, Lea! Tarts ki, mindjárt kiviszünk!
*Ujjai a finom vonalú állon nyugszanak, újra megrázza picit, de a vajákos tekintete már nagyon-nagyon a messzeségbe néz. Hirtelen fut végig a hideg a hátán. A törpe megborzong egy pillanatra. Talán a felismerés nyilallt belé: nem tudják már megmenteni a Szellemjárót.*
- Lea! Nézz rám! Nem halhatsz meg itt! Mindjárt hazame...
*Nincs ideje befejezni a mondatot, mert a nő vért köhög fel. Nem is keveset. Egy része Hrothgaar arcát is összemaszatolja.*
- GYÓGYÍTÓ!
*Elkeseredett üvöltés szakad fel a törpéből. Eddigre már Leandana mellett térdel, karjai között tartja őt. Tekintete Kagant keresi, de nem leli.*
- Kerítsétek elő Kagant! Ki kell vinnünk a Szellemjárót és minél...
*Ekkor veszi észre. A nő teste teljesen elernyedt. Nincs már izom, ami dolgozna, nincs már ideg, ami harcolna. Félve, szinte rettegve tekint le a karjaiban fekvő nő arcára. Nincs már nyoma fájdalomnak, sem pedig az életért való küzdésnek. A Szellemjáró vak szemei a végtelen eget fürkészik, arcán békés mosoly. A törpe érzi, ahogy minden erő elhagyja testét. Mintha össze akarna rogyni ennek a pihekönnyű testnek a súlya alatt. De talán csak a gyász szakadt mellkasára. Szólni próbál, de hangja elcsuklik. Feltekint és barátokat keres, de nem lát, valami vizenyőssé, elmosódottá változtatja látóterét. Már levegőt sem képes venni, torkában hatalmas gombóc. Ahogy ismét letekint Leandanára, akkor gördül le az első könnycsepp. Majd követi a második, a harmadik és sorban a többi is.*
- Lea... *A máskor oly erős, recsegő hang most nevetségesen nyeklik-nyaklik.* Lea...
*Hallja ő, hogy valaki beszél hozzá, de a szavak értelme nem jut el egyelőre a tudatáig. Ahogy elcsigázottan feltekint, látja a mélységit, figyelme ekkor a karján lévő tetoválásra terelődik. Felismeri a jeleket, de nem tudja most mire méltatni. Alig érthető motyogásából kiveheti a sötételf, hogy a nő már meghalt. És látható, hogy Hrothgaar nem akarja elereszteni.*
- Harath. Neki is kell gyógyító. Nézd meg a férfit...
*Fejével bajtársa irányába bök. Őt talán nem kell majd elföldelni, vagy máglyán elégetni, ha végre kiszabadulnak ebből a földi pokolból. Kínosan lassú mozdulatokkal képes csak felkelni a földről. Karjaiban továbbra is a Szellemjárót tartja.*
- Indulunk! Utánam!
*Recsegi újra megerősödő hangon és el is indul. Pár pillanatig fura ezüstös csillogás vonja el a figyelmét, de alig egy-két lépést tesz és lába valamibe finoman belerúg. A Szellemjáró nyeregtáskája az.*
- Zax! Itt a kalapácsom! Hozd még a fegyvereket. Ügyeljetek a tömegre. Ne folyjék több vér feleslegesen.
*Intézi szavait mindazokhoz, akik követik őt és miután felmarkolja a nyeregtáskát, tovább is indul. Lassú léptekkel halad, de nem Leandana terhe lassítja őt.*
- Most, hogy a szél szólított engem,
Csillagom elhalványult, már csak gyenge derengés a végtelen űrben,
A bölcs Égi Anya kioltotta életem lángját...
*Abba az irányba halad, ahonnan feltűntek korábban. Talán ennek köszönhető, hogy nemsokára elszabadult lovak kis csapata kerül elő, közöttük pedig ott van Pejkó is. A törpe füttyszóval hívja magához az állatot és óvatosan fekteti keresztbe a nyergen a Szellemjáró élettelen testét. Ideje hazamenni.*

3689. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-01 13:56:33
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*A káoszt csak a mágia tudja megfékezni, de a hatóidő és mágusainak ereje véges, így Kagan annak ellenére is a távozás mellett dönt, hogy nem tud arról: a Kúria varázstudója is elnémult a balszárnyon. Akárcsak a segítségére siető Khad'Un, aki egy irgalmatlan ütéstől hanyatlik el.*
- Tartsd őket féken, Kres! *mordul hátra sisakján át Krestvirnek, de több parancsot nem tud adni, mert a méretes döher óriás felé akarja hajítja a fegyverét.*
~ Miért dob valaki egy olyan fegyvert, ami nem arra való? ~ *villan fel benne a veteránok gondolata, ám azonnal revideál, mert megérti, mi motiválta az óriást. A fickó nyakából kiáll egy tőr, előtte Krestvir mágiája vágta földhöz, és mégis: irgalmatlan teret söpör vele maga körül.*
~ Az Ősökre... ~ *a fegyver sem lehet akármi, gyakorlatilag úgy csapott át csonton és húson, mintha ott sem lettek volna; az pedig immár nem vitatható, hogy az óriás baromi erős lehet, szinte legendásan bivaly. Vagy bölény.*
- Nanaia! Hozd Khadot! *szerencsére eszébe jut hátsó fedezete, így a lányt küldheti az időközben elhanyatló sesquadért. Ő maga pedig, mivel nem kíván még csak a közelébe se menni Bölénynek, újabb dobótőrrel hajtja el az óriást a búsba. Vállból, a tömeg feje felett hajít, hogy ne járjon bölényül, ismét a nyakat célozva. Kihasználja, hogy Bölény igen nagyot lendített, és így nyilván kinyílt.*
- Vissza! Vissza a többiekhez! *vagyis arra, amerre jöttek. Kagan fedezi a mágust és a Khadot rángató lányt.*

A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.01 14:01:35

3688. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-01 13:39:14
 ÚJ
>Harath Hardoghar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Nem annyira érzi jól magát, és akkor ezzel a gondolattal elnyerte az Artheniori Eufemizálók Vándorserlegét is.*
~ Nem annyira érzem jól magam. ~ *erősítgeti magában a gondolatot, mert még ez is jobb a valóságnál.*
- Na. *motyogja, és félredobja az üvegcsét. Baljával kitörölgeti a vért a szeméből, közben meg valami törpe kezdi el fogdosni.*
- Eressz! *de még arra sincs ereje, hogy visszaszerzett kardjával ellenállást fejtsen ki, főleg, mert látja, hogy Hrothgaar az, nem valamelyik kis rohadék, amelyik a földön rugdosta.*
- Miiih. *a bájital állóképességre vonatkozó hatása is kezd kiteljesedni, így már csak a vérveszteség okozta enyhe rosszullét és szédülés akadályozza.*
~ A folyóparton van egy kricsmi... ott jót lehet enni. ~ *csapong kicsit, aztán eszébe jut Shaiyama. Mintha látta volna, de lehet, hogy képzelte.*

*Hrothgaar végül elengedte, ő pedig kis támolygással marad állva.*
- Lea... *krahácsolja, de úgy látja, nincs mit tenni.*
- Lea... *Shaiyama is odaér mellé, így kezdenek a dolgok kontúrossá válni csupa vörös világában.*
- Nekem kellett volna megvédenem. *dünnyög, majd a törpére pillant.*
- Vigyétek ki, Hrothgaar. Az... óriással. Mondd meg Kagannak, hogy... sajnálom. Sajnálom. Nem kerülök a szeme elé, amíg nem akarja. *nem fog a vezér elé kerülni, mert nem élné túl a dühét. Vashegyi napjai egy időre véget értek.*
- Felszívódunk, és a Pintyben leszünk. Követjük a parancsot. *vagyis az orgyilkosok ügyét, amire Shaiyamát is összeszedte.*
- Gyere velem, Sziamia. *lassan feltápászkodik, majd maga után inti a lányt, hogy segítségére legyen.*

- Segíts annak. *biccent fejével Shaiyamának Estanellaria irányába.*

*Első, eleinte tétova, majd egyre határozottabb lépései a Sorayát szorongató népek felé vezet, és ha ez nem elegendő a távozásra bírásukra, akkor... akkor baj van, mert kardjával most meglehetősen kevéssé hatékony. Arra alapoz, hogy ha mégis rátámadnak, akkor egy ideig a mégoly biztosnak tűnő csapás elől is ki tud térni, orgyilkos képzésének hála, így erre készül - a rátörőket saját magabízásukkal és rövid, gyors szúrásokkal öli meg, ha tudja, illetve ha szükséges. Ha sikerül elrebbentenie onnan őket, megnézi, él-e még az ájult nőstény (bár az ütés alapján, amit kapott a nő, nincsenek túlzó reményei), majd magához veszi tőrét, dobótőrét, amulettjét és aranyát.*


A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.01 14:29:28

3687. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-08-01 12:11:04
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//A Nagy Egyenlőség Napja//

//Krestvir//

*Varázslata sikeresen létrejön, ha rá nem hatna, akkor is megnyugodhatna, a következő pillanatokban a körülötte lévők teljesen nyugodtan és békésen fognak viselkedni. Célját elérte, a Városi Őrség csapata lendületét vesztve torpan meg és ereszti le frissen ontott vértől vöröslő pengéit. A tömeg is lelassul, megnyugszik, de az a vágya, hogy a támadóktól minél messzebb kerüljön, nem tűnik el. Tülekedés nélkül, de egyre inkább összetömörülve igyekszik a nép távozni a másik irányba.

//Danlo//
//Fáradás 2 (Kombinált vért): 2/2//
//Fáradás 1: -1 Erő//

Mint a vihar előtt érkező szél, mely felkap minden szemetet, minden gallyat, ágat, levelet, úgy érkezik Danlo, a törvény pörölye, a rend kardja, a város bosszúja. Előtte, mint érett gabona a paraszt kaszája alatt, dől el mindenki, kit arató pengéje elér. Menekvése nincs élőnek s tán holtnak sem lenne, hacsak…

...hacsak valaki el nem járja a kerubi táncot, idéz meg egy nagy csomó ezüst gömböt, amitől mindenkit, aki csak látja őket, elönt a béke és a nyugalom. A Városi Őrség csapata úgy torpan meg, mintha mindenkit, egyesével tökön rúgtak volna, mínusz a fájdalom és a levegőtlen hörgés. Így Danlo sem emeli a kardot a csapács után ugyanazzal a lendülettel. Lelkét eltölti a béke, elméjét a nyugalom, vérében a tűz helyét egy lassan, békésen hömpölygő folyam veszi át. Ha körülnéz, láthatja, hogy társain is eluralkodik ez az valószerűtlen hangulat. Lendületük elenyészik, léptük meglassúdik. Leendő áldozataik hasonlóképpen megnyugodnak, de a véres torzók, amik körülöttük hevernek, azért hatnak annyira a józan eszükre, hogy teljesen nyugodtan és békésen, de felfogják, hogy innen le kéne lépni, ezért aztán a tömeg tovább tisztul előllük. Danlo viszont már nem halad tovább előre, így keletkezik előtte egy kis tér, nem nagy, talán egy tucat lépésnyi. Ennek a térnek a másik végén ott egy földről éppen feltápászkodó óriás, egy csuklyás alak, aki éppen összecsuklik, egy elf nő, meg egy sötételf egy kutyával.*

-Azért… azért álljatok vonalba. Legyetek kedvesek. *Az őrmester kissé zavarodottnak tetszik.

//Zaxdor//

Termete biztosítja számára azt a mozgékonyságot, amit egy bivaly tudhat magáénak, valamint azt a kecsességet, amivel egy bivaly is rendelkezik. Szinte akadálytalanul jön-megy, mert egyelőre nem akar arrafelé menni, amerre a tömeg nem akar, így nem kell másodpercenként több testet is arrébb nyomnia, amit másik testek nyomnak hátulról. Testi ereje most elégnek bizonyul a nő felemeléséhez, de a felső háti szakaszon és a nyakában is érzi, hogy szálas termet ide, dagadó izmok oda, de még a férfiasan vad frizura sem segít, ide bizony kell még egy kis edzés. Gyakrabban kellene vasakat emelgetnie, hogy az elf lányokkal is könnyedén boldoguljon. Azért a büszkeség nem hagyja cserben és a nyakán dagadó erekkel, nagyokat fújva ugyan, de megtartja a levegőben Daewét, amíg körülnéz és elhajít valamit, legalábbis a ránduló mozdulat erre enged következtetni.

Ahogy leteszi a lányt, mintha az eddigiekhez képest egy kissé nehézkesebbnek érezné magát. Múló érzés, de emlékezteti, többé nem hat a varázsital.

Aztán a tömeg hirtelen elfogy és egy csapat fegyveres, vértes, vörös köpenyes férfi áll előtte. Kissé zavarodottan, de határozottan nyugodtan pislognak szét, miközben pengéikről még csöpög a frissen ontott vér. Ugyanekkor az óriást is megszállja az éteri nyugalom.

Hajába, mint pajkos leány szeretőjének, úgy túr és borzol bele a szél.

//Daewe//

Ezzel a hármassal maga előtt nem sok mindentől kell tartania, már persze csak akkor, ha nem vétett az adózási rend ellen, mert ebben a nyomorult létben csak két biztos pontba kapaszkodhat a halandó, ezek pedig a halál és az adó. Egyelőre azonban nem fenyegetik kisstílűségükben is agresszív hivatalnokok, de még a kaszás sem feni rá a pengéjét, legfeljebb egy bokatörés réme lebeg felette, ahogy Zaxdor meg-megremegő karokkal tartja a magasban. Onnan aztán príma célzással juttatja célba a direkt a fél udvaron keresztül hajigálásra tervezett üvegcsét, ami a különleges biztonsági üvegnek köszönhetően szilánkmentesen csattan szét a célba vett koponyán. Bár amilyen véráztatta az a koponya, tán mindegy is lenne neki, hogy beleáll-e még némi üveg vagy sem, de Daewen nem múlik, Ő tényleg mindent elkövetett, amit ebben a helyzetben elkövetni érdemes volt.

Indokolatlan jótevője némi szem meregetés után úgy szívódik fel, mint a túl kevés elfogyasztott tömény szesz a lagziban éjfélre, mikor hozzák a malacot. Talán akart még valamit, valami ellentételezést például, de mit lehet azt tudni a felkelés közepén feltűnő kölyköknél? A lényeg, hogy már ott sincs, talán nem látta meg az üzleti partnert a lányban, vagy talán a sikolyoktól övezve érkező katonák miatt látta jobbnak, ha megpattan. Mert, hogy a katonák megérkeznek és kissé értetlen, de nagyon nyugodt arccal kezdenek nézelődni, úgy fél tucat lépésnyire a lánytól. Kardjuk, vértjük frissen ontott vértől iszamos, Ők maguk azonban rendkívül békésnek tűnnek. A furcsa kettősségen gyengébb idegzetűek már rettegve hánynának, de Daewe szívébe határtalan béke, lelkébe végtelen nyugalom költözik, jobb bokájába sajgás költözik, ahogy az óriás kissé zökkenve teszi le. Csak egy kis rándulás, de kellemetlen fájdalom. Azonban most ez sem izgatja föl, hála a kerubi tánc hatásának.

//Khad//

A helyzetet felmérve csalhatatlan szemmel szúrja ki a sötételfet, aki korábban a hatalmasra nőtt óriás hátán parádézott. A melák éppen tápászkodik vissza a talpára, miért is akarná hát ebben akadályozni, mi félni valója lenne tőle? Meg is célozza tehát a sunyi társat. Kötélfullánkja, ez az alattomos fegyver, mint marásra készülő kígyó, simul bele a kezébe. Khad szinte érezheti a benne lüktető gyilkos szándékot, szinte hallhatja, ahogy követeli, eresszék szabadjára, engedjék húsba szúrni, életbe döfni, gyilkolni. Értő kezű használója bölcsen helyezkedik, a legjobb szöget keresi és találja meg a támadásra. Egyik keze ráfog a kötél pengétől távolabbi végére. Azt hihetné a laikus, hogy ez csak amolyan pótcselekvés, pedig milyen tévedés! A ravasz támadó ezzel a kézzel méri ki azt a távolságot, amit a pengének adnia kell, hogy elérje a célpontot. Azonban túl sok kötelet sem hagyhat, hiszen a becsapódás után meglazuló kötél akadálya lehet a vissza rántásnak. Bár legendákban hallani olyan bérgyilkosokról, akik képesek voltak áldozataikat magukhoz rántani ilyen módon, ez azonban tényleg csak a rejtett bérgyilkos céhek legjobban őrzött, legtitkosabb tanaiból évtizedek alatt elsajátítható fogások. Itt és most Khad bőven megelégedhet annyival, hogy keze tévedhetetlenül markol rá ott a kötélre, ahol annak majd meg kell feszülnie a tökéletes támadás kivitelezéséhez. A másik kéz pedig, amelyik majd a megfelelő pillanatban a célpont irányába tereli a pörgetett penge energiáit, máris lendíti a kicsiny súlyt, hogy az néhányat körözve elég sebességet gyűjtsön gyilkos útjához.

Mivel pedig körülöttük még mindig sűrű a tömeg, ezzel az első mozdulattal szájon is talál egy vele nagyjából egymagas péklegényt. A penge megakad, a péklegény mélyen felrepedt szájából pedig dőlni kezd a vér. Khad magában esetleg még eljuthat odáig, hogy “ezt elszúrtam”, de nem tovább, mert a következő pillanatban úgy vágják szájon, hogy a világ már azelőtt elhomályosul, mielőtt rendesen összecsuklana. Szerencséjére a tömeg miatt nagyot nem tud esni, de ezt leghamarabb akkor gondolhatja végig, ha magához tért az ájulásból.

//Rynizz//

A sötételf férfi már leszámolt mindennel. A fájdalmas csapások nagyon hamar tompulnak el, utána már csak mintha közelről nézné, ahogy újra meg újra megrúgják, megtapossák. A körülötte hömpölygő, eleinte mindent elborító vadállati üvöltözés is zsongássá csendesül, ahogy látásán is valami bíbor árnyalatú köd kezd úrrá lenni. Ebből a ködből pedig egy szeretve imádott hang szól hozzá, egy tiszteletet parancsoló arc emelkedik ki, aki most büszke mosollyal bólint.*
-Jól szolgáltál, fiam. Büszke vagyok rád. *A Matróna arca az utolsó gondolat, amely Rynizz Dwirinthalen elméjében megjelenik, mielőtt magába zárná a hegymélyi királyságok tárnáinál is kérlelhetetlenebb sötétség.

//Harath//

Kínjaihoz képest elenyésző az az éles fájdalom, ahogy koponyáján egy üvegcse csattan szét. Bár a mindenhonnan ömlő vér mellett lehetetlen ellenőriznie, de nem okoz sérülést. Hatását azonnal érzi, bár a halál kapujából visszarántott teste még a fájdalom hangján sikoltozik elméjének, sebei varázslatos sebességgel indulnak gyógyulásnak. Csontok forrnak össze, izmok kapaszkodnak újra össze, az erekből szökő élet útjába áll a mágia.

Harath a vérveszteségtől kábán veszi elő saját italát és dönti le a torkán, de a jótékony hatást nem érzi azonnal. A szemébe folyt, lassan alvadó vértől félvakon nekiindul a fegyverét keresni. Alig látva túr bele a nagy halom mindenfélébe, számtalan kisebb sebbel tarkítva az előbbi traumától amúgy is sajgó kezét.

De legalább a pengék eltűnnek a nyakából, igaz, nem azért, amiért gondolja, már ha Soraya segítségére számít. De hát elég érzés az, ahogy kínos lassúsággal húzódnak kifelé, hogy aztán csörömpölve pottyanjanak a vértől csúszós kövezetre ahhoz, hogy ne maradjon esze az okokon töprengeni. A férfi közben továbbra is erősen hátráltatott látással kotor a fegyvere után, aminek hátránya, hogy újabb és újabb vágásokat gyűjt frissen gyógyult, még iszonyúan fájó kezeire, előnye viszont, hogy mindenféle ezüstös villogások nem befolyásolják az ítélőképességét.

A fenyegetően a tömeg felé indulásból így nem lesz semmi, annál is inkább, mivel erős törpe markok ragadják meg. A férfinak jelenlegi állapotában esélye sincs ellenállni, hamar Leandana mellett állva találja magát, akit még azon a szűk, bíboros résen keresztül is felismer, amin most a világot nézi.

Ordonok üvöltését nem hallja, az ork hangja elveszik a tömeg morajában, sikoltozásában és a saját fülében őrülten doboló vérben, ahogy szíve próbál rendet tenni a belsejében.

//Quantall//

A férfi egy úriember, vagy legalábbis használja az agyát, mivel nem hagyja, hogy a rémületében egyre vadabbul mozgó tömeg elragadja tőle Shaiyamát. A kutyával már nehezebb dolga lenne, ha egyáltalán lenne érkezése vele foglalkozni, de a húséges eb egyelőre mindig megtalálja a lábak között azt a rést, ahol gazdája után szökkenhet anélkül, hogy rálépnének. A vész viszont egyre közelebb, az összetömörödödő tömegben nem tudnak elég gyorsan haladni, mögöttük egyre közelebb kerülnek a sikolyok, a villogó kardok. A sötételf ellenes hangulatot elmossa a rettegés áradata, mindenki máshol akar lenni, mint ott, ahol csak meghalni lehet a pengék alatt.

Itt ha akarnának, sem tudnának már megállni, sodródnak egyre tovább, minden lépésére jut egy másik, amit nem önként tesz. Mire a kapuhoz érnek, ahol egyébként is egy kicsit ritkásabb a tömeg az elmúlt percek eseményei miatt, már csak pillanatok vannak hátra, hogy elérjék őket a gyilkos pengék. Ekkor azonban ezüstös fények villannak és mindenki megnyugszik, eluralkodik az indokolatlan béke. Ilyen közegben az utolsó lépéseket már jóval könnyebben teszik meg sötételf kísérőjével és a kutyával, úgyhogy hamar a guggoló, jelenlegi állapotában furcsán gondterheltnek, sőt, egyenesen ijedtnek tűnő törpe, egy csurom vér férfi meg egy földön fekvő, láthatóan csúnyán összevert nő mellett.

//Atehaner//

Nem egy jelenlévő van azon a véleményen, hogy a világ sokkal jobb hely lenne, ha a férfi és a mocskos fajtája megdöglene ott, ahol van. Többen az őrülten csapkodni, vagdalkozni kezdő szerencsétlen és a minden bizonnyal velejéig romlott Atehaner ténykedése között is felismerni vélik az összefüggést, azonban a tetleges igazságtételt több esemény is gátolja. Először is ott a megtébolyodott férfi, akit az elméjét elborító borzasztó rettegés hatására saját magát sem kímélve csapkod maga körül. Bár hamar akad, aki leüsse, addig is a figyelem középpontjába őrjöngi magát, nem egy fájdalmas sérülést osztva ki maga körül.

Aztán ott van az a tény, hogy a sötételf önjelölt hóhérai között eluralkodik az a nézet, hogy túl kéne élni a mai napot, aminek elsődleges akadályává lép elő az érkező Városi Őrség csapat, akik villogó pengéi vészes gyorsasággal közelednek a lincselés helyszínéhez. Az előbb még a földön fekvőt rugdosók felnéznek és azt látják, hogy pillanatokra vannak a meghalástól. Ettől hamar gondolják meg magukat a folytatást illetően és csatlakoznak a sikoltozva törtetők közé, akik máshol képzelik el a folytatást.

Aztán mikor már Atehaner is látja az alig néhány lépésnyi vastag élő fal túloldalán érkező, fémesen villogó halált, ezüstös fények borítanak be mindenkit. A sötételfben nem tudatosodik, hogy mi történik, a fájdalom miatt hiába nyugszik meg és lesz békés a hangulata, az nem kérdés számára, hogy innen el kell tűnnie. Mivel a tömeg körülötte egy-két fokkal higgadtabban kezd haladni, ezért nem tapossák le, ahogy elindul, hogy mentse az irháját. Sikerül is egy tucatnyi lépésnyire távolodni attól a helytől, ahol óriás barátja fekszik. Nem nagyon látja, merre halad, ahhoz túlságosan fáj mindene.

//Shauri//

A közeledő fegyvercsörgés és sikolyok alapján nagyon úgy tűnik, hogy szükség lesz rá, mint Hrothgaarék hátának éber őrére. A bájitallal felerősítés is jól jön, ahogy az egyre közelebb kerülő pengéktől egyre eszelősebben rettegő és menekülő tömeg egyre jobban nyomja. Már egészen közel, legfeljebb egy tucatnyi lépésre látja a tömeg feje fölött meg-megvillanni a csapásra emelt pengéket, mikor ezüstös fények öntik el az utcát. Jön a jól ismert béke, nyugalom és a pengék villogása is abbamarad. Bár aggodalom nem felhőzi gondolatait, az eddigiek alapján azt jól tudhatja, hogy ez az állapot hamar véget ér és semmi garancia nincs rá, hogy utána nem kezdődik újra a mészárlás. A körülöttük állók is ezen a véleményen lehetnek, mert immár sikoltozás nélkül és jóval nyugodtabban, de továbbra is elfelé igyekeznek az eddig megállíthatatlanul nyomuló katonáktól.

//Hrothgaar//
//Fáradás 1 (sodronying): 4/8//

A törpe erejével nem okoz gondot a tömegben mozgás, főleg, hogy nem annak ellenében akar haladni. Hallani csak az egyre közeledő sikolyokat, fegyvercsörgést hallja, amiből, ha eddig ne tette volna már meg, hát most megállapíthatná, hogy bizony, megjött a Városi Őrség. Az udvaron a tömegben nem könnyű nyugodt helyet találni, de pont a fegyver halom környékén sikerül, ahonnan az ilyen mértékű mágikus hatalmat látva mindenki távolodni igyekszik.

Ha korábban látta is ott a sötételf nőt, most sehol sem leli, ha egyáltalán foglalkozik ilyesmivel.

Shauri nem siet a segítségére, fegyver kereséssel van elfoglalva, így Harath arrébb rángatása rá marad. Még arra is marad egy lélegzetvételnyi ideje, hogy gyorsan belekotorjon a fegyver kupacba. Marka örömmel üdvözölheti a tőle rövid időre elszakított harci pörölyét.

Látja ugyan az ezüstös fények vetette árnyékokat, de a fények hatása nem érik, az övénél nagyobb átlagmagasságú tömeg is a mágia útját állja.

//Ordonok//

Az ork hiába próbálja jobban kiereszteni a hangját, az érkező Városi Őrségnek és a kaszabolásuk nyomán kelő sikolyoknak, a pánik hangjainak hála csak nagyobb lett a zaj. Így, hogy látótávolságban a halál, már senki nem figyel a kerítésen szónokló orkra. Látnia kell, hogy a szavak ideje elmúlt, hiszen a katonák válogatás nélkül ölik halomra, aki csak eléjük kerül.

A kerítésen ülve a kerubi tánc teljesen hatalmába keríti. Megnyugszik, lelkét béke szállja meg. Odalent láthatja, hogy számos más jelenlévő mellett a Városi Őrség katonáit is megbűvöli a varázslat. Frissen ontott vértől iszamos pengéiket leeresztik és kissé tanácstalanul, de teljesen nyugodtan méregetik az előbb még előlük menekülő, most inkább távozni igyekvő tömeget.

//Shaiyama//

A tömeg áramlása, lökdösése, utóbb menekülése próbára teszik a lány képességét a talpon maradásra. Szerencsére támaszra lel társában, aki képes magával húzni a kapu irányába, amit el is érnek. Közben azonban láthatja, hallhatja, hogy nem haladnak elég gyorsan, a katonák egyre közelebb kerülnek hozzájuk. Mire a kapuhoz érnek, ahol egyébként is egy kicsit ritkásabb a tömeg az elmúlt percek eseményei miatt, már csak pillanatok vannak hátra, hogy elérjék őket a gyilkos pengék. Ekkor azonban ezüstös fények villannak és mindenki megnyugszik, eluralkodik az indokolatlan béke. Ilyen közegben az utolsó lépéseket már jóval könnyebben teszik meg sötételf kísérőjével és a kutyával, úgyhogy hamar a guggoló, jelenlegi állapotában furcsán gondterheltnek, sőt, egyenesen ijedtnek tűnő törpe, egy csurom vér férfi meg egy földön fekvő, láthatóan csúnyán összevert nő mellett.

//Leandana//

A táskáért való kapálózás nem sokat ér jelenlegi állapotában. Ha Hrothgaar nem veszi a lapot vagy nem tartja elég fontosnak a nő személyes holmijait, akkor az ellenkezés dacára is könnyedén arrébb viheti Leandanát egy kevésbé zsúfolt területre, amit épp a fegyver kupac közelében lel meg.
Ebben a helyzetben a fekvés nem is lenne rossz ötlet, de Leában még ott dübörög az adrenalin, ami elvakítja a józan gondolkodás legapróbb morzsáit is, ugyanis amikor megpróbál ülésbe evickélni, valami elpattan benne. A hasa környékén éles fájdalom hasít a testébe, tudata pedig másodpercek alatt elhomályosul, hogy teret adjon valami kevésbé rossz, lagymatag és émelyítő érzésnek. A szervezete így próbál védekezni az Őt ért kínok ellen. Azt még látja és érzékeli, hogy Hrothgaar mellé rángatta Harathot és mintha új, idegen arcok is feltűnnének a közelben, ám a hangok eltompulnak. Úgy érezheti magát, mintha körbevette volna valami láthatatlan buborék és azon keresztül csak szűrt fényen át jutnának el hozzá a külvilág eseményei. Hrothgar utolsó szavaiból például már semmit nem ért. Az üvöltést ugyan hallja, látja az oly szeretett vörös szakállas törp mimikáit és arcvonásait, de semmi több.

Kagant sem látja sehol. Hiába nézelődik, férje alakja semerre sem tűnik fel, pedig ha csoda nem történik, ez lesz az utolsó alkalom, amikor szót válthat kedvesével.

Ellenben mások megjelennek. Hívatlanul, csöndes árnyként, akikkel sosem gondolta volna, hogy valaha találkozni fog az életben. Alakjuk enyhén derengő, gesztusaik, mozgásuk légies, ám a nő számára nagyon is valóságosnak hatnak.

//Kagan//
//Fáradás: 1 (Argath páncélja): 4/4//

Most, hogy a medál már nem úgy áll, ahogy eddig, hanem máshogy, érezni véli, ahogy az ereklyéből áradó bűbáj, mint finom ujjak, siklanak végig az elméjén. Az érzés elmúlik, a bizonyosság viszont megmarad, hogy mostantól legalább neki nem kell tartania a gondolataira, érzelmeire ható varázslatoktól. Egyelőre ennek nem látja hasznát, látja viszont, ahogy Khad egy kötélre kötözött pengét kezd lengetni. Látja azt is, mire megy vele.

Ekkora tömegben, melyet egyre jobban nyom a mostanra vészes közelségbe kerülő katonaság, szinte arra sincs hely, hogy valaki megvakarja a saját hátát. A hadúr páncélja, egész megjelenése azonban kelt annyi tiszteletet, vagy ami most még fontosabb, félelmet, hogy a mészárlásból menekülők igyekeznek kikerülni. Ez megadja neki azt az egy lépésnyi szabad levegőt, ami a gondos célzáshoz kell. Kapóra jön az is, hgoy az óriás is tett azért, hogy biztosabb célpont legyen, méghozzá azzal, hogy széles mozdulatokkal takarítottam maga körül a népeket. A tőr egyenesen száll a tápászkodó óriás irányába és fúródik bele a nyakába, ezt azonban Kagan már nem látja, mert a melák ebben a pillanatban kalapácsához kap és egy félköríves mozdulattal lekaszál maga körül 2-3 szerencsétlent. Dobni akarhatta a kalapácsot, vagy csak kicsúszott a kezéből, ez nem derül ki, de most ott áll a hatalmasra nőtt óriás, egyik keze üres, másik a nyakát markolja. Mégiscsak találhatott az a tőr.

//Bölény//
//Fáradás 2 (4 rétegű brigantin): 1/3//
//Fáradás 1: -1 Erő//

A szédülés miatt újra eleshetett, ha megint fel kell egyenesednie. Emiatt érzi, hogy egyik térde erősen sajog, valószínűleg az csattant a kövezethez. A pont kiszúrt páncélos fazon felé hajít valamit, de hiába kapja fel a kezét, a pont kiszúrt páncélos fazon irányából érkező tőr beleáll a nyakába. Tompa ütést érez és az ösztönösen odakapott mancsa egy hozzá képes apró nyelet érezhet. Fájdalmat nem érez, de ingere támad köhögni.

Másik keze közben lecsap a kalapácsa nyelére. Lendíti a dobásoz, de azzal nem számol, hogy karja hosszú, a tömeg pedig még mindig nem vált füstté körülötte. Akit elsőnek ér el a kalapács, annak beszakad a feje, a második elájul a fejének csapódó koponya közvetítette erőtől és még egy harmadikat is elsodornak, de itt elfogy a fegyver lendülete. A földre esve valakinek még összetöri a lábát, mert újabb üvöltés harsan. Ott marad a földön, talán három lépésnyire Bölénytől, a lábak erdejében.

//Dromel//

Egyre távolabb kerül a kapu előtt folyó eseményektől, a tömeg sodrásával haladva jó ütemben halad. Hirtelen ezüstös villanás érkezik hátulról. A körülötte állók felhördülnek, sokan eltakarják a szemüket, de egyébként semmi nem történik. Mindenki igyekszik egyre messzebb.

//Estanellaria//

A gnóm még mindig nincs meggyőzve, de ekkor ordítozás kezdődik mögötte, ami ismét a sötét mágusokról szól és arra buzdít, hogy takarják el a szemüket. A gnóm és társa is így tesznek, pedig hozzájuk csak a messzebb felvillanó ezüst fények vetette árnyékok jutnak el, h aegyáltalán. Így elég egyértelmű, hogy nem az elkövető mágust fogják le éppen, azonban ettől még nem pattannak le a nőről és kérnek elnézést. Valószínű, hogy most kell valami nagyon hatásosat mondani, ami megteremti a menekülés lehetőségét.

//Soraya//
//Passzív//

Még látja Harathot, ahogy vértől borítva tántorog, aztán körülötte üvöltés harsan. Még éppen felfogja, hogy a közelben állók azt hiszik, a thargot elborító fegyverhalmot Ő idézte, aztán valami tompán csattan a tarkóján és elsötétül számára a világ.

//Nanaina//
//Passzív//

Marad Kagan hátában és tőrét markolva nagyon éberen figyel, nehogy valaki hátba támadja a hadurat. Továbbra sem akad dolga, a thargok urának széles háta és a körülötte képződő kis menekülő mentes buborék még a komolyabb lökdösődéstől is megkíméli.*

3686. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-07-30 13:48:03
 ÚJ
>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Van egy pillanat, mikor nincsen többé fájdalom. Furcsa lebegést érez, Hrothit már nem is látja, csak a mögötte álló alakokat, egyik keze erőtlenül kinyúlik abba az irányba, ahol az ismerős, ám régen nem látott arcok sorakoznak. Egyelőre eszméletén van, de látszik a szemén, hogy nincsen már sok ideje.
Az egyik szellemalak a kezét nyújtja felé, Leában pedig fel sem merül az, hogy visszautasítsa az invitálást. A körülötte állók csak a kapálózását láthatják, a külvilágra megvakult tekintetét.*
- Nem hittem, hogy ilyen hamar viszontlátjuk egymást, kislány.
*Mondja a hasonló hajszerkezettel és szemszínnel rendelkező nagyra nőtt fickó szelleme, ő nyújtotta a kezét Leának, immáron külső szemlélőkként nézik a DW kúria udvarán a jelenetet. Leának volt már része hasonló élményben, de csak tudatmódosítókkal tudta elérni, viszont most tisztában van vele, hogy ezúttal nem fog magához térni a delíriumból.*
- Nem hittem, hogy egyáltalán viszontlátjuk egymást.
*Fordítja egy pillanatra a tekintetét a férfi szellemalakja felé. Lea maga állított tőrt a szívébe és áldozta fel a Szellemeknek egy sikeres hadjárat után, mikor a férfi fogságba esett.*
- Neked is ilyen volt? Meghalni?
*Sztoikus nyugalommal kérdezi a férfit - tulajdon apját -, aki csak a fejét rázza. Lea leguggol fizikai teste mellé, elhúzza a száját. Megfogja a saját kezét, hidegnek és izzadságtól iszamósnak találja.*
- Csúnyán elbántak velem.
*Hrothi vállára támaszkodva állna fel, de asztrálkeze nem talál támaszt a törpe fizikai testén. Ezen meglepődik, párszor átnyúl Hrothi vállán még, hogy újra megtapasztalja ezt a rettentő furcsa élményt. A saját testét meg tudta érinteni, de a törpéjét nem. Ahogyan a törpe mögött álló Shauri fején is átnyúl párszor. Tulajdonképpen szórakoztatja a dolog. El is vigyorodik.*
- Több komolyságot, éppen készülsz megtérni őseidhez, erre játszadozol, mint egy gyermek.
*Veti oda a férfi türelmetlenül, rendreutasítóan. Lea bólint, tulajdonképpen igaza van a másiknak. Kagant keresi a tekintete, indulna felé, de néhány lépésnél nem jut tovább, mintha erős sodrású folyóban próbálna haladni, éppen csak le nem dönti lábáról az "ár", lepillant a lábaira, de nincs ott semmiféle folyó. Kinyúl Kagan irányába, odakiált neki. Hangjában kétségbeesés, elszántabban próbál Kagan felé indulni, de egy lépést sem halad, hamar feladja. Aztán hátranéz apjára, a férfi mellkasa előtt összefont karokkal áll, egyik lábával idegesen dobol.*
- Nem tudsz odamenni. Túl messze van. Egyébként is mennünk kell.
*Lepillant az összetört testre, amaz éppen vért köhög fel, tekintete egyre üvegesebb. Nincs neki sok hátra.*
- Hová?
*Újra mellétérdel, felitatná a vért saját ajkairól, de nincs mivel. Nem akar meghalni, de tudja, hogy ez immáron elkerülhetetlen.*
- Őseidhez.
*A férfi újból kezét nyújtja Leának, aki ezúttal is gondolkodás nélkül fogja azt meg. Lepillant a saját testére, szíve ekkor szűnik meg dobogni, utolsó nyögés után pedig békés mosoly költözik az összevert arcra. A következő pillanatban pedig nincs már semmi, csupán furcsa, légüres tér, számtalan szellemalakkal, akik immáron körülveszik, mindahányan megérintenék, mindahányan más irányba invitálnák magukkal, kétségbeesetten, fuldokolva néz hátra, de a fizikai világ körvonalai elmosódnak. Mocskos üvegfalon néz ki és hiába veri ököllel az üveget, nem tud kikerülni mögüle. Hiába ragaszkodna az élethez, nincs már visszaút, az üveg áthatolhatatlan.*
- Később jobb lesz.
*Újabb férfi csatlakozik hozzá, együtt néznek kifelé.*
- Te Joryk vagy.
*Pillant végig a férfin.*
- Az vagyok és várom már a végét.
*Kagant bámulva mondja ezt, Lea pedig érzi, hogy elönti a harag, de nem mozdul, tudja, hogy ez az a hely, ahol semmi értelme az acsarkodásnak. Különben meg az egész csak egy hülye vízió, amibe elméje még egyszer, utoljára taszítja.*

3685. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-07-25 16:40:17
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //

*Valahogy kezd kitisztulni a kép, mintha eddig szunyált volna. Fogalma sincs hogy került ide, meg hogy hova tűnt a lándzsája mondjuk??!!, meg hogy minek rugdossák??!! És miért nincs sehol a mágus?*
~ Mi a viharos kuurva annyád van mán'? ~
*Aztán csak fókuszba kerül, és felegyenesedik, pont ebben a pillanatban sikerül kiszúrnia a páncélos fazont. Ösztönösen kapja felfelé hatalmas mancsát. S bízik benne hogy a tőr, vagy kés vagy akármi, majd azon pattan meg*
-Mi va' hülyegyerök?*Kérdi, s a mihez tartás végett ő is hajít valamit a másiknak. Egy behemót nagy harci kalapácsot, amit letép az oldaláról. Csak hogy az is érezz a törődést.*

3684. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-07-14 23:10:06
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Qaunatall próbálja követni a többieket a tömegben és közben arra is figyelni, hogy Csámpást lehetőleg ne tapossák le. Ez egyik sikerül a másik csak félig. A tharg harcost ugyanis valahol elhagyta, de az elf hölgy még megvan. A helyzet nem túl rózsás, az ő szemszögéből pedig főleg. Valahol irtják a tömeget, akik mélységi vért akarnak látni, ő meg itt van egy kutyával és egy törékeny nővel, akin úgy látszik ha így halad akkor a helyzet túl fog nőni. Quantall szétnéz a tömegben és egy törpét meglátva mentőötlete támad. Vagyis remény kel benne. A lány kérdésére tőle eddig nem látott határozottsággal válaszol.*
-Maradj mellettem.
*Ezzel szó nélkül bele is karol a lányba és igyekszik a törpe felé haladni. Most vagy legalább az egyiküket megmenti vagy nagyobb bajba keveri őket. Ha sikeresen elért a felismerhetetlenségig megvert nőhöz és a törpéhez akkor meg is szólítja az utóbbit.*
-Tiszteletem törp uram. Varázsló volnék és tudok gyógyítani talán segíthetek a hölgyön. Kérem bízzon meg bennem.
*Feljebb húzza a ruhája ujját a bal kezén, hogy a törpék teremtőistenének jeleit megmutassa. Eddig hárman vagy négyen ha felismerték a szimbólumot, de abból az egyik törpe volt. Talán most szerencséje lesz. Egy törp szövetséges nagyon jó lenne most ebben a felhajtásban. Ha legalább a lányt rábízhatná az remek lenne.*

3683. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-07-11 12:10:35
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

// A Nagy Egyenlőség Napja //

*A varázslat hat, a kiválasztott alak - akinek valószínűleg nem ez a szerencse napja - borzasztó látomásokat kezd látni, hangosan üvölt, majd a környezetében lévőket letarolva menekül a tömegből.*
~Tökéletes.~
*Bár a félvér oldala iszonyúan fáj - biztos, hogy a cipőzés során valami nagyon-nagyon megsérült - nem adja fel. A hirtelen keletkezett résen próbál minél gyorsabban eltűnni, kívülről csak annyi látszódhat, hogy sietősen biceg, de belül úgy küzd, ahogyan csak tud. Azért előveszi mind a két tőrét, és jelzésértékűen próbálja védeni magát velük. Hiába a helyzet súlyossága, senkit sem akart megölni, vagy súlyosabban megsebesíteni, míg valaki nem ad rá okot. Nem mintha ez sokat segítene, és nagyobb esélyei lennének, de reménykedik abban, hogy a Véristen megszánja, és ad neki még egy lehetőséget.*

3682. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-07-09 20:29:00
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Úgy tűnik, a gnómot nem nagyon hatotta meg a magyarázata, fegyver nélkül pedig nem sok esélye van a két támadó, és a több tucat közelben álló lázongó ellen, ráadásul már a lába is piszkosul fáj, így talán életében először örül, hogy megpillantja Rynizzt. Reménykedni kezd, hogy talán valami furcsa, családi köteléken alapuló indíttatásból a hím úgy dönt, mégis a segítségére siet, ezen reményei azonban szertefoszlanak, mikor Rynizz a gnóm fülébe suttog, majd egy tőrt nyom a kezébe. Bár nem hallja tisztán a szavakat, az értelmüket anélkül is ki tudja találni, miközben szemében ezúttal igazi félelem csillan*
- Mondtam már, hogy nem vagyok az! Szerinted ha az lennék, eltüntetném a saját fegyvereimet is? *válaszol a vádakra, felmutatva üres tenyerét, hogy nyomatékot adjon szavainak. Reméli, hogy a gnómnak vagy a társának szöget üt a fejében a gondolat, vajon hogy lehet, hogy a mélységi hímnél még maradt fegyver, ha mindenki más kezéből eltűnt. ~Talán inkább ő a mágus?~ igyekszik elültetni fejükben az ötletet, ugyanakkor annyi értelmet és higgadt logikát, ami ennek a megértéséhez szükséges, nem néz ki heves vérmérsékletű támadóiból, így lélekben már felkészül rá, hogy többé soha nem fog felkelni innen a földről, magában átkozva a percet, mikor úgy döntött, Artheniorba jön.*

3681. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2018-07-09 19:46:59
 ÚJ
>Shauri Sethi Ishani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

* Szándékosan néz a lábai elé, le a földre. Nem sok kedve van hozzá, hogy megint bambán bámuljon egy varázslat miatt. Biztosabb pontként ott van Hrothi meg Zax. A nagy csörömpölést hallja, sikolyokat. Halad társai után és füleit hegyezve azért figyel, ám mégis csak kénytelen felpillantani és körbelesni, hogy most mégis mi a fasz van? Zaxdor a nyakába veszi bájitalosukat, Hrothi meg a kúria irányába csörtet, Leával a karjában. Szerencsére Hrothi nem minimalista törpe, így egész jól halad a Szellemjáróval, aki nincs jó bőrben. Így aztán nem igazán foglakozik azzal, hogy a többiek merre. Mikor Hrothi az udvarra fordul, őt követi és vigyáz rá és a Szellemjáróra hátulról. Itt már nem pislog lefelé, épp senki sem máguskodik. Velük megy az udvarra és az eddiginél még hangosabb csörömpölést hall. Hrothi hamarabb ismeri fel a húsmasszát, aki az égből potyogó fegyverhalom kellős közepén áll. Utálat ide vagy oda, ő is a félvér felé kiált. Csak jobb, ha együtt vannak és persze az sem utolsó, ha a nagy halom fegyver közelében vannak. Ő is próbál a halomból gyorsan íjat kotorni, hiszen tegeze roncsoló hegyű nyilai meg vannak még. Azért most nem viszi túlzásba, még mindig Hrothi és Leandana mögött áll és vigyáz rájuk. Fél szemmel pedig a bájitalos lány, Daewe után kutat az igencsak ellenséges környezetben. Nála biztosan akad olyan lötyi, ami a Szellemjáró hasznára válna. *

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760