//Teljes káosz//
*RD feltépve az ajtót, szinte fülig érő vigyorral lép be a konyhába, amikor egy teljes női hadsereggel találja magát szembe. Számolni felesleges, ő ilyenekkel nem foglalkozik. Arcára fagyott mosollyal, pislog körbe. Ebből a transz-állapotból Malrion ébreszti fel, ahogy vállára teszi a kezét. *
~Hogy mit szeretnél? Milyen szolgáló? Mi vagyok én, kihordó fiú? Kísérő? Na meg egy fenét! ~ *Húzza össze durcásan a száját. Kívülről ez meglehetősen mókásan hathat, ugyanis mindeközben egy szót nem szól. Bár, ha nagyon megnézi a mélységi a dolgokat, éppenséggel túlságosan nincs is hova beszúrjon még csak egy köszönést sem. *
~Enni bizony! Mert marha éhes vagyok! Ennék már! ~
*Azonban ennyi nőstény közt még levegőt venni is elfelejt bármilyen fajú is legyen az illető lény. Ez esetben még rátesz egy lapáttal, hogy nem épp csúnyák, sőt, meglehetősen előkelőek, szépek, és ami a legfontosabbak, hogy az imént lelépő embert leszámítva, mélységiek, ha jól látja a dolgok, és a lányok állását. Azonban a gyomra kordul egyet, és csak reméli, hogy nem hallotta senki a nagy zűrzavarban. Amint alkalma nyílik, bemutatkozik. Az illem, mégiscsak illem! Hisz ez egy nemesi kúria, vagy mifene: *
-Amúgy kellemes szép napot kívánok, minden csodás ittlevőnek! Tiszteletem! ReiDith vagyok. ~Volt~ Ismerőseimtől az őrült ragadványnév maradt rajtam, de RD-nek szoktak hívni, az egyszerűség kedvéért. Egy minimális nemesi vér bennem is van, *utalva ezzel az érdekes "mit keres itt", és hasonló kaliberű, kíváncsiskodó tekintetekre* bár inkább magam felé elvárás az igényes megjelenés, és az illem.
*Ezzel színpadiasan, de nem túlozva, elegánsan meghajol. Haját a helyére igazítva szeme elől felegyenesedik. *
-Szabad lesz? *kérdezi, lényegében mindenkitől, de leginkább Malriontól, akit felkarol, és ha engedi, egy üres ülőalkalmatossághoz vezetve, a kihúzott szék személyében, hellyel kínálja. *
A hozzászólás írója (ReiDith az Őrült) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.26 22:09:09