Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínDwirinthalen kúriaNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 162 (3221. - 3240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3240. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-15 19:43:27
 ÚJ
>Naelmenich Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dolgozószoba//

*Arcára a meglepettség szórakoztató hálója szövi fonalát, majd miután józan ésszel felméri a helyzetet ráeszmél, hogy nem mutathat gyengeséget egy ilyen tekintélyes nőstény előtt. A hozzá hasonló könyörtelen, hideg teremtések sokszor rosszabbak, mint egy fekete özvegy szeszélyes, szerelmes csókja. Az olyanoknak, mint Soraya elég néhány szó, enyhe utalás, s már hófehéren ragyogó csapdájába is csalogatta a gyanútlan hímeket. Jobb vigyázni vele, s nem fejjel a falnak rohanni, mikor jelenléte átitatja a teret.
Nael magára erőszakol hát egy kifejezéstelen pofát, amely megkönnyíti abban is a dolgát, hogy a külvilág felé se dühét, se meglepettségét ne mutassa ki. Az már megint egy másik kérdés, vajon képes lesz-e ezt a maszkot itt tartózkodása idejéig hordani.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy teljesen megnyugodott volna. Még mindig emészti belülről ez az egész hihetetlen történet, amit Makhworr oly kedvesen előadott, mielőtt lelepleződött volna előtte. Jelenlegi lelkiállapotát figyelembe véve pedig a nő szerénységet sugárzó szavai teljesen hidegen hagyják. Ha ezt a képet szeretné láttatni, hát tegye! Miután hálás módon falaz neki, ezt is minden gond nélkül elfogadja, és szívesen táplálná tovább a hamis személyiségjegyeit. Ellenben a vállára szoruló kegyes kacsó teljesen felborzolja az idegeit.
Mindig is volt abban valami csodálatos, és szokatlan, mikor egy kedves rokon érintését kellett viselnie bőrén. Talán mert mindketten ugyanazt a nemes vért hordozzák ereikben, vagy csak egyszerűen őseitől örökölte meg ezt a nehezen megfogalmazható borzongást, mely a szorítás pillanatában végigfut az egész testén. Tulajdonképpen lényegtelen is. Az élmény elég intenzív, s mély nyomot hagy a férfi hangulatában. Egyszerűen ezzel a fura érzéssel egyetemben visszatér végtagjaiba az élet bíbor folyadéka is.
Sora előrelendül, Nael pedig követi tekintetével, s így most már újból szembe találja magát állítólagos kölykével.*
-Nagy kár! Pedig reméltem, hogy tudsz segíteni szerencsétlen fiúnak, hölgyem! Az én apám is elhagyott, szóval teljesen átérzem a helyzetét.
*Őszinte undor kúszik arcára apja említésével, amit szerencsére nem is kell rejtegetnie, sőt talán magyaráznia sem, ha az ifjonc is hasonló érzelmeket táplál az ő irányába. Bárhogy is van, egy fattyú szava nem fogja különösebben meghatni, akárhogy is lesz. Naelmenich csak egy buta hibát lát benne, ami életének egy korai szakaszában esett meg. Ma már biztosan jobban vigyázna, hogy a születése pillanatában Naekrah társaságában tudja saját vérét.
A kilétét zargató kérdést szándékosan hagyja figyelmen kívül, ami Sora hirtelen megjelenésének hála valószínűleg nem is kelt gyanút. Ám amikor az ikertestvérét említi... egy pillanatra újból megszédül a felgyülemlett haragtól, s legszívesebben itt helyben megfojtaná ezt a felfuvalkodott senkiházit. Vesz egy nagy levegőt, és inkább felvezeti a távozását.*
-Örvendek a találkozásnak, Makhworr úrfi, téged pedig Soraya rendkívüli volt újra látni! Viszont mint mondtam, még dolgom van! További jó társalgást, a viszont látásra!
*Úgy hajol meg, mintha valóban nem ennek a nemesi családnak a tagja lenne, s hacsak nem a nő szólítja fel maradásra úgy kiviharzik a helyiségből, hogy végre letépje magáról ezt az ócska szerepet, mit kénytelen volt magára ölteni. Utálja az alakoskodást, de ebben a világban nagyon hasznos tud lenni ez a képesség.*

A hozzászólás írója (Naelmenich Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.15 19:58:56


3239. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-14 23:20:10
 ÚJ
>Malrion Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Malrion szobája//

*Figyelmesen hallgatja a hangzatos szavakat, mint metafizika, meg matematika, na meg a csillagászat. Ha mindehhez ért is ReiDith, akkor nagyon okos lehet, Malrion örül, hogy olvasni megtanult valahogy, nem volt része nagy taníttatásban sosem. Persze érzi, hogy megint ugratja őt csak a fiú, így elmosolyodik és mikor jön a vagy szócska meg az ugrás, akkor már biztos is benne. Hátradől az ágyon és kezeivel a haját maga felé dobja szét, hogy mégse azon feküdjön, nem jó érzés a saját haját húzni, mert rajta helyezkedik el.*
-Úrnőd? Ez tetszik. *Kezeit rákulcsolja a másik nyakára.* Na de én nem szeretnék továbblépni a puszilkodástól egyelőre. *Nem árt leszögezni, mielőtt leszögeznék őt az ágyhoz. Ha ez tényleg a nagy szerelem vagy mifene, akkor tudnak várni és nem kell elsietni a dolgot. A csókolózásban benne van, na de ahogy telik az idő egyre többet kezd el ásítozni a lány.*
-Aludnunk kéne lassan. *Ásít egyet, majd hozzábújik a fiújához és félkarral megöleli. Ha békén hagyja ReiDith, akkor egy pillanat alatt elalszik a leányzó.*


3238. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-14 22:54:24
 ÚJ
>ReiDith az Őrült avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Malrion szobája//

-Hogy hogyan? Hát figyelj, foglalkozhatok úgy is veled, hogy bonyolult metafizikai vitákat bonyolítunk le a lélekvándorlásról, de akár megbeszélhetjük azt is, hogy melyik matematikai képletet alkalmazzák a csillagászat melyik ágában. Vaaagy... *ültéből feltérdel az ágyra, és komisz vigyorral a lány felé közeledik, majd egy lökéssel eldönti, ha az hagyja magát, és felé mászik, majd leengedi magát hozzá, és centikről suttogja neki: *
-Másféleképp is foglalkozhatunk egymással, illetve én veled. Természetesen, ahogy kívánod, Úrnőm


3237. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-14 00:16:05
 ÚJ
>Malrion Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Malrion szobája//

*Miután befejezi Malrion a múltjáról való beszédet és ReiDith folytatja a sajátjával, a párnát visszateszi a helyére és a fiúra figyel, aki nem fog ilyen hosszan beszélni, na de amit mondd, azért az is elég tartalmas mégis.*
-Az elfeket én is utálom, mindig azok bántottak a legtöbbet, mert ők a tiszták és mi meg csak kormos utánzatok vagyunk... *Felkacag a dolgon* Régen még el is hittem, na de ma már úgy vagyok vele, hogy megmutatom majd nekik, ki az erősebb. *Hasonló dolgokon mentek át, hasonló gyűlölet van a szívükben, lehet ezért ilyen rokonlelkek és ezért találtak így egymásra.*
-Na és hogy szándékozol velem foglalkozni? *Húzódik kicsit közelebb, ha már kapott egy ilyen magas labdát, akkor azt le kell ütni, rosszul ez úgy sem sülhet el elvileg. Sokkal nyitottabb már Rei irányába és egyre jobban levetkőzi a félelmét, hogy szeressen valakit, ami jó látható Malrion szemében is.*


3236. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-13 23:56:22
 ÚJ
>ReiDith az Őrült avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Malrion szobája//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Mivel szinte ideje sem volt bármit is hozzászólni az ajtó bezárásával kapcsolatban felmerült problémához, így csendben végighallgatja Malriont. Hát, nem volt egy egyszerű szamára a megélhetés. Bárcsak ő emlékezne ennyire. De hát, ő csak annyit tud, hogy... : *
-Igen, változtatunk. Gondolom most én jönnék *teszi fel a költői kérdést*, csak az a baj, hogy én semmire sem emlékszem. Volt valami balesetem, amitől ilyen a fejem amilyen. A nevem is csak úgy kaptam, mikor megkérdeztem higy hívnak. Elviekben benn égtem valahol, sőt, talán még a tüzet is én gyújtottam. Nem tudom. Ami biztos, hogy most itt vagyok, és amióta az eszemet tudom bosszú vágy és gyűlölet ég bennem az összes elf iránt. Volt anyám és apám, ha minden igaz egy húgom is. Megtámadtak, és megölték őket. Azt mondták emiatt rontottam rájuk, és gyújtottam rájuk a házat. Bosszúból. Ennyit tudok magamról. Jelen pillanatban itt vagyok, veled szándékozom foglalkozni. Érdekel még valami? *Érdeklődik figyelmesen. Amit tud, azt bármikor elmondja bárkinek a múltjáról, úgysem túl érdekes. Viszont az érzelmei, na az már más tészta. *


3235. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-13 22:23:41
 ÚJ
>Malrion Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Malrion szobája//

*ReiDith kikel az ágyból, amitől Malrion megijed egy pillanatig, hisz magára is hagyhatná őt a hím, amit nem szeretne, fura érzés, na de csak az ajtót kulcsolja magukra, hogy senki se zavarhassa meg őket.*
-Linán kívül egy szolgáló sem jöhet fel ide, és Moon a matróna meg nem keresett fel még magától egyszer sem, szóval annyira én nem tartok tőle, hogy bárki megzavarna minket, na de jobb így, szeretem a bezártságot. *Vallja be, mert hát ki másnak is mondhatná el kis titkait, ha nem a barátjának.*
-Gondoltam... jobban megismerhetnénk egymást, ki mit szeret meg a múltról meg ilyenek, amit eddig nem volt kivel megosztani. *Felül az ágyon és magához öleli a párnáját, kicsit szorong, de már a gondolat is kicsit megkönnyebbüléssel tölti el, hogy van akinek mesélhet a múltjáról és nem kell egyedül hordoznia ezt a titkot.*
-Kezdem én, mivel az én ötletem volt... *Az ujjaival a párna csücskét gyűrögeti, na de belevág a mondanivalóba is.*
-Tudod én nem éltem mindig ilyen gazdag helyen és a nemességet is még csak könyvből tanulom... Én messze innen születtem meg, elég homályosak az emlékeim. A szüleimre nem emlékszem, apukám nem is volt, az anyukám meg miután megkaptuk a tetoválásunkat nem sokra rá eltűnt és a szolgák neveltek tovább. Úgy sejtem, volt egy ikertesóm, akivel jóban voltam, de valami támadás szétválasztott minket. Onnantól az utca gyereke lettem és kisfiúnak adtam ki magam, összefogtam a hajam és hát több nem is kellett. Elég béna vagyok a lopásban, így legtöbbször koldulásból maradtam életben. Persze amikor nem jött össze a koldulásból elég pénz, muszáj voltam meglopni valakit és gyakran kerültem zárkába emiatt. *Nem szégyenli ezeket, legalább nem tűnik olyan tökéletesnek.* A családom kerestem, na de hogy mihez kezdek ha megtalálom, azt nem tudtam. Moon befogadott egyből és kaptam új ruhákat meg ezt a szobát. *Egyre könnyebb folytatnia, ahogy belemerül a kis mesélésbe, már a párnát sem birizgálja közben.*
-Persze itt is sikerült szinte az első napomon a dutyiba kerülnöm. *Elmosolyodik, bár ez nem volt annyira vicces dolog még akkor.* A kapuban megláttam egy gyönyörű kék madarat, amit el akartam kapni a tolláért, jó kis pénzt szerezhettem volna vele. Ezzel még az élőholtak támadásakor a templomhoz keveredtem, majd beszöktem oda. Az lezárt terület volt, szóval mikor elkaptak nem örültek a városőrök, bevittek és lecsuktak, amíg nem jött Rynizz, a legjobb fej rokon, ő mentett ki onnan. *Abba nem is megy bele, hogy tudott varázsolni egy darabig, na de ahogy megjelentek ezek az istennek nevezett akármik, akkor mindent elvesztett.*
-Aztán utána jöttél te, szóval nem túl tartalmas az életem, amióta itt lakom, na de majd változtatunk rajta. *Alig várja, hogy mérgeket keverjen meg ki tudja még miket tehet majd.*


3234. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-13 21:57:22
 ÚJ
>ReiDith az Őrült avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Malrion szobája//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Végül mégis csak eltolódik ez az elképzelt kis terv. Részben kicsit bosszantja Reit a dolog, mert jó ideje nem volt már vér a pengéjén, és igazán kívánja már a látványt. Egy kiguvadt szem, egy-egy megpattant ér. Na, de most itt van. Aminek végül is örül, jó vele, attól független, hogy nem ezt, és nem így tervezte e a dolgokat. Felkászálódik, és kulcsra kattintja az ajtót. *
-Nem szeretném, hogy bárki is kíváncsiskodjon, ha nem bánod. *Ezzel vissza zuttyan a lány mellé, és eldől az ágyon, tekintetük újra találkozik. *
-Miről szeretnél beszélni?


3233. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-13 13:27:23
 ÚJ
>Makhworr Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Dolgozószoba//

*Persze, adjon át egy üdvözletet, na de kitől is, mert hogy a családnak sok jó barátja lehet abban biztos.*
-Na és kinek az üdvözletét adjam át a matrónánknak? Utóbbihoz nem ígérek semmit. *Valamiért gyanús ez az alak, mert épp érkezett már távozna is, mikor szóba kerül az apja neve. Nem gondolja túl a dolgokat, nem érdekli a dolog annyira, hogy foglalkozzon vele, főleg mikor egy magabiztos nőstény társul hozzájuk, aki az apja unokatestvére. Végre találkozik egy rokonával, bár nem repdes örömében még sem.*
-Igazából nem csak Naelt keresem, hanem a család többi részét is, az ikertesómat is beleszámolva. *Gonosz vigyor jelenik meg arcán és a férfira néz kékjeivel, hogy lássa a reakcióját. Gyanúsak neki az öregek és biztos benne, hogy a hím tud valamit Naelról, de nem szándékozik elmondani, inkább menekülne.*
-Akkor talán mesélni tudnál róla, milyen is volt ő. *Odasétál az italokhoz és most már megkínálja magát valamivel, a kínálgatás nem az ő asztala, elvégre itt most ő a vendég, nem a házigazda.*



3232. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-12 23:46:14
 ÚJ
>Malrion Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Malrion szobája//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Hallgatja ReiDirt szavait, kicsit rekedtes hangján és próbálja értelmezni is azokat, hogy mi ebből a vicces és mi lehet a komoly. A meztelenség kicsit még taszítja, nem mutogatná magát csak úgy, na meg nézni sem vágyik másokat úgy. A felsőtest még oké, meg az altest is a combtól lefelé, na de a köztes részek maradjanak csak takarásban még egyelőre. Az, amikor a szerszám szóba kerül kicsi pírt csal Malrion arcára. Még elképzelése sincs, mit és hogyan kellene azzal a kis akármivel kezdeni, mert hát gyerekkorában látott más gyereket, aki más nemű volt, na körülbelül most is ugyanolyannak képzeli el a dolgot, bár a konyhában úgy tűnt, meg is tud az ott nőni, na de hogy és miként az rejtély.*
-Maradjunk itt és beszélgessünk egy kicsit, aludjunk és holnap majd munkához látunk! *Jó kis tervnek tűnik, kis ismerkedés, majd aludhatnak is együtt, egy ágyban. Na igen ez is fura lesz, na de talán hozzá tud szokni, hogy nincs már egyedül.*



3231. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-12 22:48:20
 ÚJ
>ReiDith az Őrült avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Malrion szobája//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Egy ideig csak nézi a lány szemeit, és száját, ahogy el-el nyílik, majd megszólal, kicsit rekedtes hangon: *
-Nem, szintem ezeket a vitákat meztelen, egymáson fekve, az ágyban szokták megvitatni, miközben egymás orrát puszilgatják, vigyorogva, bókolva, és hazugságokat halmozva egymásra. Főleg a milyen jó volt. Ez a kérdést többnyire a hím társak száját hagyja el, mikor megerősítést várnak, hogy ők azok, akik mindenkinél jobban tudják, mindenkinél nagyobb a szerszámuk. Ez egy ilyen hiedelem, hogy ha egy nő azt mondja, hogy ahh, igen nincs nálad jobb, akkor ő az aki majd innentől diktálni fog. Vagy valami ilyesmi.
~De idáig egyelőre nem tervezek elmenni~ *Ahogy Malrion mondta, most találkoztak alig fél napja, ne szaladjanak ennyire előre azért. Mindenképp érdemes volt a lányt megkóstolni, különb érzés mindennél, de egyenlőre maradna ennyinél. Meg aztán az kezdett a fejében járni, mi van ha eddig csak nem vett tudomást a bókokról Mal, és igazából kitudja hány hódolója van. Bár igaz ami igaz, ha le akarja cserélni, akkor le is fogja, mindegy mit tesz. Így ezt a kérdést ennyivel le is zárta... volna. *
~Nagyon finomakat lehet főzni sötételf husiból is, és aki ránéz kibelezem~
-Hogyan tovább? Sz-szeretnél még valamit csinálni, vagy esetleg visszatérünk az eredeti célunkhoz? Természetesen egyáltalán nem zavar ez a helyzet *szabadkozik azonnal, nehogy a lány félreértse* csak azt szeretném tisztázni, hogy a hátralevő pár órát a napból, mivel szeretnéd eltölteni? Megyünk és keresünk áldozatot, vagy tápászkodjak fel, zárjam az ajtót, és leszünk egymás áldozatai?


3230. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-12 21:50:33
 ÚJ
>Soraya Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Vakmerő

//Dolgozószoba//

*Elégedett mosoly terül el arcán, míg egy-egy biccentéssel fogadja a köszöntéseket, bár ez inkább szól a néma csendnek, melyet ő maga teremtett. Hosszasan fürkészi Naelnemich arcát, árulkodó jelek után kutakodva, majd hirtelen a dolgozószobában álló íróasztalhoz libben, hogy az ezidáig kezében lapuló ékszerdobozt annak közepére helyezze. Talán csak az ő maradi szokása ez, hiszen mondhatni otthonába érkezett, mégis úgy vélte illendő ajándékkal kedveskedni új vendéglátójának. Miután eme rövid közjátékkal elhelyezte a dobozkát, megpördül tengelye körül, s ismét a hímekre irányul figyelme.*
- Hátborzongató? Ugyan már!
*Hessegeti el a talán némi gúnnyal fűszerezett bókot, s a kutató pillantásait a fiatal hím felé irányítja. Kérdésére meglehetősen furcsa válasz érkezik, melyet elsőre nehezére esik értelmezni. Összevont szemöldökkel fordítja kétkedő tekintetét Naelnemich felé, s magában azon tanakodik, hogy miféle kórság okozhatta ezt a szokványosnak nem nevezhető tudathasadást. De nincs ideje sokáig tűnődni ezen, hisz a gyors mentéssel minden rögtön értelmet nyer. Így a kétkedés helyén most ismét az elégedettség lesz úrrá, s mohóság lángja kezd szikrát bontani a vörös szemekben.*
- Nos...
*Tagoltan kezd el beszélni, de épp csak egy lélegzetvételnyi szünet után folytatja is, cseppet sem leplezve, hogy lubickul az önelégültség tengerében. Vélhetően a fiatal hím, ezt nem tudja majd mire vélni, de az idősebb, talán már meg is bánta, hogy ilyen játékba invitálta unokatestvérét.*
- ...kedves Barátom és persze Makhworr, el kell keserítselek benneteket.
*Közben keze az ifjúnak még mindig háttal álló Naelnemich vállára kúszik, s ujjaival finoman bele is mar, mintha megkapaszkodna benne, hogy segítségével lendüljön előre, megközelítve a gyanútlan gyermeket. Ha ismerné az érzést, talán némi sajnálat is ébredezne benne irányába, hisz korából eredeztethető tapasztalatlansága miatt sejtelme sincs, milyen könnyen csapdába sétálhat. Izgalmas játéknak ígérkezik azonban, így az már bizonyos, hogy Naelnemich számíthat a nőstényre az ármány hálójának megszövésében.*
- Most érkeztem vissza több év után, így sejtelmem sincs, hogy unokatestvérem merre tartózkodhat.


3229. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-12 20:07:20
 ÚJ
>Naelmenich Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dolgozószoba//

*Csak áll bambán, mellkasa előtt keresztbe tett karokkal, és lélektükrei oly mód meredten méregetik a helyiség falait, hogy azt hihetnénk itt helyben kővé vált a hallottaktól. Olyan érzése van, mintha rögtön kifutna alóla a talaj, közben pedig mégis kitikkad az ő szemeiben börtönként megcsillanó szűk tér mivoltától. Mintha meg is szédülne egy pillanatra, amikor belekapaszkodik a hozzá legközelebb eső stabil bútor felületébe. Igyekszik ezt a kis affért egyszerű botlásnak álcázni, ami talán működhet is, hisz állítólagos fia mit sem tud erről az idegen pasasról. Fogalma sem lehet, hogy akinek ilyen szépen elmesélte terveit épp az az ember, akit keres.
Makhworr szavai után kétség sem fér ahhoz, hogy mit hisz Naelről ez a magát Dwirinthalennek tituláló, tájékozatlan alak. ~Még hogy a fiam!~ Most lép Nael a tagadás állapotába, mikor mindent elutasít, amit ez a kellemetlen alak állít róla, és esetleges kapcsolatukról. ~Nem, az nem lehet, én csak Rya...~ Szeretné elhitetni magával, hogy sosem kacsingatott más nők felé, finom, de mégis könyörtelen testvérén kívül, ám az igazság az, hogy igen is sokszor próbált meg kitörni a hozzákötött láncok szorításából.
Ha a másik valóban a magjából fogant, akkor már csak egy kérdés maradt. Mégis ki az anyja? Rya nem lehet, arról tudna, hisz túl idős ahhoz Makhworr, hogy útjaik elágazásának pillanatában fogant volna meg az anyaméhben. Mivel így testvére rögtön kizárva a továbbiak tulajdonképpen hidegen hagyják. Most már csak menekülni akar a kínos helyzetből. Minél távolabb a kúria, ő annál nagyobb biztonságban lesz. Ha igazán el akar rejtőzni ez a hibája sosem fog újból rátalálni. Márpedig most nem lát más lehetőséget arra, hogy elkerülje a húga kegyetlen megtorlását, amiért Nael hímtagja más mélységi hölgyeket is kiszolgált.
Mint akinek épp most jut eszébe valami fontos a fejéhez kap, s minden színészi tehetségét latba vetve próbálja előadni a fontos személyt.*
-Én hülye, el is felejtettem elintézni! Ha megbocsájt, uraságod, nekem most távoznom kell. Kérem adja át szívélyes üdvözletem a Matrónának, illetve ha esetlegesen találkozik az apjával, neki is!
*Igyekezne a kijárat felé, de még mielőtt kiléphetne az egyetlen menekülőúton, amiről tud egy váratlan vendég repül vissza a családi fészekbe. Az ében szépség paradox gyönyöre, és egyben taszító kisugárzása azonnal helyre tesz mindent összekuszált gondolatai rengetegében, majd rögtön megragadja az alkalmat, s puha kacsóját arra, hogy méltóképp üdvözölje régen látott unokatestvérét, a tökéletes mélységi nőstény megtestesítőjét.
Mikor végre felegyenesedik újra egy büszke nemes benyomását kelti, ki Soraya társaságában visszanyeri felhőtlen magabiztosságát. Talán pont ezért jött vissza, hisz ki egyszer megízlelte ennek az életnek a mind pozitív, mind negatív velejáróit teljes valójában sosem fog felszabadulni.
Csak az a fránya kérdést tartotta volna magában a nő, és akkor nem érezné úgy Nael újra magát, mint akinek rögtön hánynia kell. Ideje lenne minél hamarabb az érkező tudtára adni, hogy jelenleg az ő valódi kiléte tabu.*
-Ahogy én sem gondoltam, hogy valaha visszatérek ide, Soraya! Öröm újra hátborzongató szembogaraidat fürkészni!
*Mintha semmit sem öregedett volna, még mindig fizikai valójának a teljében van, amihez párosul egy érett nő felemelő lénye. Jobb híján, mint idősödő gavallér kellő eleganciával, de minden fennköltséget nélkülözve mutatja be a hölgyet Makhworrnak is.*
-Ahogy a szavaidból kivettem, Soraya, ti még nem ismeritek egymást. Makhworr, ő itt Soraya Dwirinthalen! Ő talán tud segíteni neked Nael keresésében, hisz ha jól emlékszem unokatestvérek.
*Szól az ifjonchoz, miközben próbálja az érkező tudtára adni a jelenlegi helyzetet. Hogy tiszta legyen, oda is fordul hozzá, és behízelgő hangsúllyal folytatja.*
-A fiú a szüleit keresi, és Naelmenichet nevezte meg édesapjának, tehát kizárt, hogy az én fattyam legyen. Hisz ismersz!
*Feszült mosoly kúszik az arcára, hisz nem lehet biztos benne, hogy a nő azonnal felfogja-e a helyzetet, és ha igen, hajlandó-e vele együttműködni.*


3228. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-12 15:12:44
 ÚJ
>Makhworr Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Dolgozószoba//

-Szükségem? *Gonoszan felnevet, a szó hallatán, mit ki nem néznek belőle, csak mert udvarias meg szépen fel van öltözve.* Csak látni szeretném ki volt az a szerencsétlen, aki összeállt anyámmal, nem akarok én tőle semmit sem. *Bár vannak egyéb tervei meg ötletei is, na de nem akarja nagy fába vágni a fejszéjét, előbb jó lenne megtudni pár dolgot róla.*
-Gyönyörű nőstény lett ja, bár nekem nem az esetem. *Elvigyorodik, nem akar ő semmit ettől a matrónától, sem más nőszemélytől.
Ekkor érkezik meg a szobába a különös teremtés, aki csöndet varázsol a megjelenésével és lehervad a vigyor is Makhworr arcáról, megkomolyodik, hisz elég erős kisugárzása van az új érkezőnek. A kezet, amit elé tolnak illedelmesen megpuszilja, de persze úgy, hogy szinte alig ér hozzá és nem is nyálazza össze. A gesztus a lényeg, nem az, hogy tényleges kézcsókot adjon. Nem szól semmit inkább, amíg nem kérdezik, csak elhúzódik az idősebb társaságtól, akik elég jól ismerhetik egymást.*


3227. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-12 14:21:18
 ÚJ
>Soraya Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Vakmerő

*Ütemes pata kopogás zaja hallik az utca vége felől, ahogy befordul a sarkon a két személyes fekete hintó. Mérete nem túl hivalkodó, ahogy aranyozott festéssel díszített motívumai sem, visszafogott mégis előkelő, nemesi hatást kelt a szemlélőben. Ablakai bíbor függönyök mögé rejtik a benne utazót, jótékony félhomályt teremtve a kupéban. Egy ében csődör léptet előtte büszkén, emelt fővel, bakján pedig díszes öltözetű ember férfi ül. Mereven bámul előre, lazán tartva a gyeplőt kezében, szigorú némasággal révedve a semmibe. Pár lassan lepergő perc elteltével a kúria kapujához érnek, ahol zajtalanul lefékezve állnak meg. A kocsis fürgén pattan le a bakról, hogy a kupé ajtaját egy halk kopogtatást követően óvatosan nyissa ki, kezét nyújtva nemes utasának. Egy kecses ében kacsó simul fehér tenyerébe, hogy tulajdonosa az inas segítségével leereszkedjen a kocsi oldalára illesztett lépcsőn. Kíváncsi szemnek még nem nyújt sok látványt az éj szín köpönyegbe burkolt kecses alak, kinek arcát még árnyékába rejti a hatalmas csuklya. Titokzatossága gondolatébresztő lehet, ám finom mozdulatai cseppet sem ijesztőek, a kúria környékén pedig megszokott lehet a fényérzékeny mélységiek ilyenfajta öltözködése. Szótlanul húzza vissza kezét, hogy köpönyege alá rejtse, majd szinte hangtalan léptekkel indul meg a kapu felé. Hosszú öltözete úgy sejteti, mintha csak könnyeden siklana a kikövezett úton, s olybá tűnik, hogy a vas kapu sem tarthatja majd vissza, ám mégis megáll előtte. A lovászinas közben szolgálatkészen kezdi leoldozni a hintó hátuljára rögzített utazó ládát, melyet aztán az oldalára rögzített kereken húz a kapu elé, mely kissé zörögve döcög utána. Ha a ház őrei ezidáig nem észlelték az újonnan érkezőket, erre a zajra már biztos felfigyeltek és hangos csaholással üdvözlik vendégeiket. A kecses alak, most csuklyáját kissé hátracsúsztatva próbál betekinteni a rácsok közt, s fel is fedez egyet a ház körül tevékenykedő szolgálók közül. Kezével jelezve inti magához, s meglepve tapasztalja, hogy Gidralst üdvözölheti személyében. A szolgáló is felismeri a ház korábbi lakóját, így egy tiszteletteljes üdvözlés után kinyitja a kaput az időközben ismét árnyékba burkolózó hölgynek, s a kutyákat arrébb tessékelve bevezeti őt és a kocsist a házba. Az előtér kellemes hűvösséggel és megnyugtató félhomállyal köszönti a hármasukat, ahol az inas utasításra olyan helyre helyezi el a csomagot, hogy ne legyen útban a későbbiekben. Munkája végeztél a járt úton távozik, s Gidrals is visszatér korábbi teendőihez. Amint az öreg kétszárnyú ajtó becsukódik a férfiak mögött, úgy a rég látott vendégről is lehull a jótékonyan takaró bársony köpönyeg. S most hogy lekerült, feltűnhet, hogy eddig takarásban lévő kezében egy könyv méretű dobozt tart. A félhomályban szinte vakító vibrálással bújik elő a vérvörös selyemből készült földig érő ruha, mely sokat sejtetőn simul a tökéletes testre. Ám mégsem kihívó ez a nemesi öltözet, hisz alig hagy fedetlenül némi éjszín bőrfelületet. Csupán a két kéz, a kecses nyak, s a szobor tökéletességű arc marad rejtek nélkül.
Több mint 10 éve már, hogy járt e falak közt, s bizony ez idő alatt rengeteg változást remélt, mivel most szembesülhet is. Kíváncsian vonul hát a lépcső aljába, ahol feltekintve megpillanthatja a matrónájukról készült festményt.*
~Szépen felcseperedtél.~
*Dús ajkai mosolyra húzódnak, majd a tőle megszokott puha, megfontolt léptekkel veszi az irányt a dolgozószoba felé, hogy méltóképp üdvözölhesse matrónáját, amennyiben itthon találja.*

//Dolgozószoba//

*Kissé meglepve tapasztalja, hogy átalakult a belső elrendezés, így fürkésző pillantásokkal kutatja a megfelelő irányt. Végül megpillantja a szinte mennyezetig érő szobrot a Sötét Anyáról, melyet főhajtással üdvözöl. Egy kis ideig megállapodik előtte, s bíbor színben izzó szemeiben reményteljes pillantást vélhetnének felfedezni. De nem időzik itt sokáig, hisz beszéd zajára lesz figyelmes a szomszédos szobából, mivel csak hímek hangját hallja kiszűrődni odabentről engedély kérés nélkül lép be az ajtón. A hirtelen felbukkanó vendég, talán torkukra forrasztja a szót, s néhány pillanatig megakasztja társalgásukat, míg értelmük síkjára helyezik a látottakat. Ki korábban ismerte, akár meglepve tapasztalhatja, hogy az idő bizony kegyesen bánt a mélységi nősténnyel, s vonásai ugyanazon tökéletességgel rajzolják ki arcát, mint hosszú évekkel ezelőtt. Talán csak a szemeiben tomboló őrült tűz lángja csitult épp annyira, hogy ne keltsen félelmet a gyanútlanokban. Derékig érő hosszú haja szelíd loknikban lágyan keretezi arcát, ezüst zuhatagként omlik le válláról mellkasára és hátára. Bőrénél is sötétebb ajkai finom mosolyt rajzolva pihennek szótlanul, míg a vörös fényben tündöklő szempár a teremben lévőket pásztázza. Előbb az ifjút méri végig, szinte egy szemvillanás alatt, nem sok figyelmet szentelve neki, majd az idősebbre irányul tekintete kiben egy rég látott rokont vél felfedezni. Ajkai most elnyílnak, ahogy mosolya még szélesebbre húzódik, s igazgyöngyként sorakozó fogai is előtűnnek a nagy gondossággal mímelt öröm következtében.*
- Micsoda meglepetés!
*Hangja szinte sóhajként tör fel, majd kellemesen mélyen búg tovább.*
- Nem gondoltam, hogy még valaha itt talállak!
*Közelebb is lép rég látott unokatestvéréhez, s kezét előrenyújtva jelzi, hogy kész fogadni a hím részéről a köszöntést, s ha ennek eleget tesz az ifjú felé fordul, természetesen felé is tartva kezét.*
- És az ifjú? Talán a gyermeked?
*A gyermek szó kiejtésével egyidejűleg talán öklendezni is kezdene, ha nem fejlesztette volna már ilyen magas szintűre önuralmát az évek során. De belülről mardosó undora rejtély marad a jelenlévők számára, s kíváncsisággal fürkészi a jelenlévők arcát.*

A hozzászólás írója (Soraya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.12 14:53:17


3226. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-12 14:09:38
 ÚJ
>Naelmenich Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dolgozószoba//

*Egész életében minél messzebb akart kerülni a saját vérétől. Megtagadta, akár erőszakkal is eltaszította magától nővéreit, fivéreit. Minél távolabb volt a sok iszonyattól, melyet át kellett családja kötelékében élnie annál szabadabbnak érezte magát. Két kézzel habzsolta az életet, körbe utazta a fél világot, és ahogy teltek az évek úgy vált egyre terhesebbé az a végtelen szabadság, mibe azidági menekült. A teher végül ide hozta, s most itt áll, szemtől-szemben egy fiúval ki épp ellenkezőleg gondolkodik, mint ő élete hajnalán.
A családját keresi, a szüleit, kiknek magjából kisarjadt egy újabb élet, hogy aztán felelőtlenül eltékozolják azt. Hátrahagyták, és most ez a szerencsétlen kölyök azt várja, hogy ősei biztosan a keblükre ölelik majd, amint tudomásul veszik létezését. Egy újabb naiv lélek, ki a saját bőrén fogja megtapasztalni, hogy a valódi, régi vágású sötételfek világa ennél sokkal kegyetlenebb, nyersebb, mondhatni törekvőbb. Az élet számukra, ahogy Nael számára is csak egy gyönge falevél, melyet a kezedbe vehetsz, és eltépheted mindenféle erőfeszítés nélkül. Sajnálni fogod utána? Nem, bele sem gondolsz mit tettél, hisz a szemedben egy élettelen zöld apróság volt csak, semmi több.
Újból vizslatni kezdi szerencsétlen fiatalt, de egyetlen név sem villan be tudatalattijából, kihez legalább nyomokban hasonlít az arca.
Néhány másodpercnyi tűnődés után feladja a néma találgatást, és kimért lépteit egymás után helyezve inkább a helyiséget járja körbe, ahova egy egyszerű szolgáló zárta be mindkettejüket, várakozásra kárhoztatva ezzel a türelmetlen férfiakat. A hangulatos bútorok mellett elhaladva olykor végigsimít rajtuk párna puha ujjbegyeivel, s unalmát űzve fél füllel még meg is hallgatja a lelkes ifjú szavait.
~A szüleit keresi. Engem keres!~ A keresett személy hallatán egy rövid időre beszorul tüdejébe az összes levegő, s először egyszerű értetlenség lesz rajta úrrá, majd miután feldolgozta a helyzetet elönti valamiféle fura, megmagyarázhatatlan érzés, mit egyelőre nem tud hova tenni. Egyrészt a dühre hasonlít, de ez mégis valahogy más.
A képet viszont nem nehéz összerakni, hisz találkozásuk pillanatában azt állította a családja kutatása miatt érkezett ide, majd kijelentette, hogy magát Naelmenichet keresi. Azt hiszi róla tehát, hogy ő az apja... hacsak az idősebb férfi nem értette félre a ficsúr szavait.*
-Naelmenich... ismerős ez a név. Azt hiszem a korábbi matróna temetésén láttam utoljára. Mégis mi szükséged van neked arra a szemétládára?
*Biztosnak kell lennie a dolgában, hisz egy ilyen fontos dolgot nem lehet csak úgy félvállról venni. Tudnia kell, hogy mit akar tőle Makhworr.
Mikor teljesen körbejárja a szobát akkor sem kíván helyet foglalni, főleg nem emellett a kölyök mellett nem. Az is lehet, hogy ha kiderül az igazság azonnal olyan messzire megy Artheniortól, és a kúriától amennyire csak tud. Viszont mikor megemlítik Moon nevét, aki bizony eléggé szép státuszba verekedte fel magát ismét szíven üti a felismerés, hogy mennyi mindenről maradt le. ~Szóval az a kis fattyú ilyen magasra jutott? Vajon milyen ocsmányságok történtek még?~*
-Moont még gyerekkorából ismerem. Biztosan jól megnőtt már!


3225. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-12 10:54:32
 ÚJ
>Makhworr Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Dolgozószoba//

*Nem valami bőbeszédű az alak és látja a megvetést a szemeiben. Makhworr szája szélén akaratlanul is egy gonoszabb vigyor jelenik meg. Szereti magát gazdag és nemesi ficsúrnak eladni, jó színben feltüntetni, ami a matrónának bejött, hisz itt van nála a meghívás miatt.*
-Régi barát? Akkor megkérdezném, hogy nem ismeri e Naelmenichet? Őt keresem, de rég elhagyta a várost már, de eddig senki sem tudott róla semmit mondani. *Elvégre kutakodni van itt, nem beköltözni szeretne meg letelepedni, nincs miért. Meg szeretné ismerni az apját, ez még nem olyan nagy bűn. Persze nem remél a találkozástól nagy összeölelkezéses boldogságot, hamarabb kinézi, hogy az életére tőr az illető, na de talán csak van joga ahhoz, hogy megnézze ki a felmenője.*
-Moonxylwery Dwirinthalen a matróna itt egy ideje, de többet én sem tudok róla. *Legalább valami használható információt ő is mondd az idegennek, aki nem nagyon akart bemutatkozni.*

A hozzászólás írója (Makhworr Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.12 11:02:10


3224. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-12 10:43:05
 ÚJ
>Naelmenich Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Dolgozószoba//

*Izgatott... a családja miatt. Ez a mondat rögtön húsevő növényként burjánzik el Nael tudatában, s kezdi el szépen berendezni magát a lepukkant enyészetben. Mikor elég nagyra nő, és felfogja Nael is, hogy elszórta spóráit agyvelejében, elérnek hozzá az idegen mélységi szavai is. Szóval ő is éppúgy Dwirinthalen, mint ez a szótlan aggastyán. Igazán érdekes tény ez, csak épp arra képtelen rájönni kivel is van dolga, hisz még hírből sem hallott erről a bizonyos Makhworr Dwirinthalenről!
Egyelőre igen érdekfeszítően alakul a visszatérése a fészekbe, ahol úgy tűnik új madárfiókák is megfogantak, míg távol volt. Milyen izgalmas is kideríteni melyik szerencsétlennek a fattya ez a kutyaképű ficsúr, ki rögtön színtiszta megvetést lobbant fel a bíborszín szempárban.*
-Üdv!
*Gyorsan végigszánkázik tekintete a másikon, és hamar megállapítja micsoda piperkőc alakról van is szó. Ez régen nem volt divat a család berkein belül, de ez az új generáció egészen elkorcsosult már. Ami végül is ennyi belterjes keveredés után nem is csoda. Távolléte alatt igyekezett minél több tudást felszippantania magába, így ismerkedhetett meg a vérfertőzés esetleges, utódokban jelentkező káros hatásival. Találkozott nyomorékokkal, ráadás csökevény végtagokkal született csecsemőkkel, és eldeformált arcú tizenévesekkel. Kutatásai végül ráébresztették az okokra, mi rögtön eszébe juttatták drága jó családtagjait.
Most ahogy végignéz ezen a kölykön kissé csodálkozik is, hogy nem három karral, és két nemi szervvel éli az életét.*
-A család egyik régi barátja vagyok, örvendek a találkozásnak!
*Feleslegesnek tartja megemlíteni, hogy tulajdonképpen ő is rokon, inkább megmaradna egyelőre az anonimitás szürke homályában.*
-Rég nem jártam már erre, megkérdezhetem ki jelenleg a Matróna?


3223. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-12 09:16:39
 ÚJ
>Makhworr Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Dolgozószoba//

*Miközben a családi képeket és a berendezést szemléli a helyiségben, ismét kutyaugatás következik, majd az ajtóban álló másik sötételf is megérkezik mellé. Most úgy tűnik nincs gondolatai közé meredve, így ismét bepróbálkozhat nála a fiatal mélységi.*
-Üdv ismét! Bocsánat, hogy megelőztem a bejövetellel, de nagyon izgatott vagyok a családom miatt, azt már sikerült kiderítenem, hogy valaha itt laktak a szüleim, de jó ideje eltűntek a városból. *Majd hát észbe kap, hogy nem ártana bemutatkoznia sem.*
-Makhworr Dwirinthalen. *Illedelmesen kissé előredől, nem szokása mindenkivel kezet fogni, ha nem muszáj.*

A hozzászólás írója (Makhworr Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.12 09:54:18


3222. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-12 00:08:56
 ÚJ
>Naelmenich Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A gazdagnegyedben elmerengve a régi emlékeken észre sem veszi, hogy valaki megszólítja, mire pedig feleszmél a révületből az idegent már el is nyelte a föld. Nem szentel ennek különösebb figyelmet, hisz ha fontos lett volna, akkor minden bizonnyal tovább próbálkozott volna.
Ellenben ráveszi magát arra, hogy végre megkíséreljen belépni a kúria ódon falai közé, hisz mégis csak a család tagja, annak ellenére is, hogy jó ideig távol volt kedves rokonaitól. Ilyen a jelleme, nem tud egy helyben ülni, ezt pedig senki nem róhatja fel neki. Ha mégis megtenné, mondjuk Den, hát örömmel emlegeti fel számára az ő hibáit, mit eddigi életük során szépen elraktározott elméjében büszke Naelünk.
A családi fészek kapujában állva cseppet sem zavartatva magát a ténnyel, hogy évek óta nem járt itt, lépne is be rajta. Azonban mint rögtön meghallja a hely azóta megváltozott, s kutyák őrzik a telket a hívatlan látogatóktól. Nem tud rögtön bevágtatni a házba, meg kell várnia, míg valaki észreveszi az ebek ugatását, és végre átengedi a család ezen becses tagját az ajtókon. A férfi nem ismeri fel a szolgálót, akinek miután elmondta a szándékát, és hogy a család egy jó barátja, aki látogatóba jött, elkíséri egy helyiségbe, mi leginkább egy dolgozószobához hasonlít.
Az ismerős félhomály végre nem próbálja elszakítani tőle vérvörös szemeinek oly nagy becsben tartott világát, ami egy olyan tulajdonsága ennek az épületnek, mit már korábbról is igen szimpatikusnak talált. Körbenéz, és tekintete egy fiatal sötételfre siklik, ki hasonló cipőben járhat, mint ő. Biccent felé, ha észreveszi, de miután nem ismerik egymást nem kíván különösebben szóba elegyedni vele.*


3221. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2017-08-11 22:44:52
 ÚJ
>Malrion Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Malrion szobája//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Malrion eldöntötte, hogy hagyja magát sodródni, így nem tesz ellene, ha a hajába túrnak, mert azt még ő is megtette, nem nagy cucc. A simogatástól viszont libabőrös lesz, élvezi meg egyszerre rémisztő is kicsit. Szerencsére nem tart olyan sokáig és megállapodik a kéz a derekán, szoros ölelés formájában. Egész kellemes ez a szeretet dolog, amíg nem tovább lépnek még ennél is. A csók megszakad és helyette a nyakát éri a támadás, hisz harapdálja azt ReiDith. Persze ez kellemes harapdálás, nem a fájó érzéses harapás, mint mikor ártani akarsz valakinek, aki túl közel került hozzád és le akarod rázni vagy megölni, amiért hozzád ért.*
-Azt mondtad nem eszel meg! *Viccelődik kicsit, majd legurul a fiújáról, már ha nem ellenkezik eme tett ellen az oldalára fordulva, hogy a másik szemébe nézhessen.*
-Na és szerinted ez után szokott jönni a nyálas veszekedés, hogy ki szereti jobban a másikat, meg milyen jó volt szöveg meg ilyenek? *Érdeklődik, mert hát fogalma sincs, hogy mit is mondjon. Jól elvannak az tény, jobban érzi magát tőle, hogy megtörtént és most már úgy érzi tud másra is koncentrálni. Na meg hirtelen fontossá váltak egyéb dolgok is, mint például kisajátítani magának ReiDithet és nem engedni más ik nőstényt a közelébe sem.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760