//Malrion szobája//
~Kettőnk között? Milyen kérdés ez?!~
*Hát, RD sosem volt a társas kapcsolatok szakértője, sőt, mi több, mondhatni elég önző kis teremtés. Bár mi tagadás, azért őt is érdekelné mi ez az egész. Egyáltalán szüksége van neki erre az egészre? Nem. És ez zavarja a leginkább. Haszna van belőle? Egy cent pia nem sok, annyit sem fizet ezért senki. És mégis csinálja. Se szükség, se haszon nem hajtja, senki még csak nem is kényszeríti erre az egészre. És most mégis itt van. Evett az ételéből, ivott az italából, most meg a hálójában vannak, ketten, egy zárt ajtó mögött. Más esetben ezt ki kéne használja. De mégis, ez mitől különb, mint máskor? Valami nem stimmel. Még beszélni se tud. Ilyeneket nyög ki csak válaszul: *
-Mi? Mi az hogy "kettőnk közt"? *ismétli meg a lány mozdulatait* Én... Hát... Őőő... Honnan tudjak én ilyeneket? I-inkább csak induljunk el, aztán majd kitalálod út közben, merre is tovább!
*Nos igen, szeretne elindulni, de azok a lecövekelt béna lábai mindent csinálnak, csak amit kéne, azt nem. Ez esetben lépnie kéne, de a másik lába, az éppen mozduló lába előtt helyezkedik el, így a mozdulatsor nem igazán végrehajtható. Csak hogy ennek ellenére ő megkísérli, ennek eredményeképpen, egy botlás kíséretében a lány előtt esik térdre, annak derekában és kezében megkapaszkodva. Ha ez mégsem sikerülne, lehet hogy valami egyéb dologba akad bele, mint például a ruhájába, ami eme véletlen folytán kivillanthat ezt-azt a lány eddig fedett részeiből. RD felnéz:
~Hát persze, mi mást is vártam? Csak ez hiányzott!~ fel van készülve minden rosszra. A lehordástól kezdve, a pofonig bármire. *