// Dolgozószoba //
-Nem, azt sem. Olvasni sem.
*Zárja rövidre a teendők sorát, és inkább nem kezdi el felsorolni mit nem kell még most, mint például fésülködni (holott erősen ráférne a kislányra), arcot, kezet mosni, illatos, habos vízben megfürödni, átöltözni.
Ahogy inasa megfordul Ryz egy nagy sóhajt ereszt a plafon felé, majd ellenőrzi le vörös tekintetével odaért e az. Feltehetően sosem fogja tudni Botjot megszelídíteni, pedig hogy próbálkozik! Ez a kevésbé zavaró tény, az sokkal jobban aggasztja, hogy a kislány talán sosem fog bízni benne, és mindig ütleget, szidást vár.
Gyors mozdulattal helyezi a láncot a leányka nyakába, kapcsolja be ügyesen.*
-Igen. Elégedett is vagyok veled. Megfordulhatsz. Kész.
*Az hogy Botjo ereiben csörgedezik-e Dwirinthalen vér maga a rejtély. Mordi mama szerint biztosan. Ryz szerint talán. A bizonysághoz még az is kevés lenne, ha tudnák ki az anyukája. A diplomatának viszont a kétség is elég, hogy felelősséget érezzen, és vállaljon.
Újabb apró dobozka nyílik, melyből egy alig tíz centis amulett kerül elő, konkrétan egy homokóra, szép faragott farámában.*
-Vicces kis játék ez. Látod, pereg, de nem változik.
*Mutatja Botjonak, hogy bár folyik a homok, szépen fentről lefelé, mégis ugyanannyinak tetszik.*
-Ha megforgatod a keretében előre ugraszt az időben pár percre.
*Imitálja hogyan kell elforgatni, de még mindig nem adja át.*
-Hasznos lehet, ha rád támadnak, vagy ha bajba kerülsz.
*Méri végig a kislányt némi keserűséggel, majd vigyorodik el. Legalább életrevaló, nem olyan mint Meropea.*
-Fogd, és ne feledd, csak egyszer lehet használni.
*Löki inasa kezébe a mágikus kis vacakot.*