*Maradt még ideje a vacsoráig, kicsit pihenni, rendbe szedni magát. Igyekszik észrevétlenül érkezni, és vonulni fel szobájába, hogy csak hamar egy kádnyi vízben elmerülve áztassa le a ledér hölgyike parfümjének illatát.
Nem várja a találkozást családtagjaival, ma nem. Pedig mennyire hiányolta Moont, az elmúlt napokban! De most, most a megtört, gyászoló unokaöcs szerepét testálják rá, s ehhez semmi kedve.
Azért legalább a külsőségekben igyekszik megfelelni az elvárásoknak, és ölti fel a fehéret. Persze nem leomló, szűzi ruhát. Csak dísztelen inget, zakót, nadrágot.*
~Ha leeszem Mordi rövidtávon küld nagybátyám után.~
*Fanyalog egy sort a nem kívánt színek miatt, majd nagy sóhajjal, immár rendezettebben lép ki szobájából, hogy átellenben induljon. Maga sem érti miért kopog, talán mert nem illik nőneműekre ajtóstul rontani.*
-Botjo? Itt vagy?
*Hang nem hallatszik ki, hát betessékeli magát, és néz körül a leány hajlékban. Az ágy oly szép rendben vetve, hogy kétséges inasa műve lenne, feltehetően Lina pakol a gyermek után.
A ruhásszekrényhez lépve tárja fel annak ajtajait.*
-Gyűlölni fog ezért!
*Sóhajt nagyot, de mégis gondos szemmel kezdi átvizsgálni az aprócska holmikat, megfelelőt keresve a vacsorához.
Van fehér ruhácska, fodros, csipkés, térd alá érő szoknyával. Sanz szereti az ilyesmit. Botjo viszont nem. Fejcsóválva akasztja vissza, és váll-vonva dönt a kényelmes barna nadrág, egyszerű fehér ing kombinációja mellett. Erősen bizonyos abban, hogy a kislány nem fogja azzal értékelni törődését, figyelmét, hogy önként, és dalolva lefürdik. Vagyis egy újabb csata elé néznek. Amit újra Ryz fog elveszíteni. Lehet jobb, ha fel sem hozza ezt a mosakodás ügyet.*