//Itthon//
*A konyha meg üres, már nem úgy üres, hogy alaposan kifosztották, és se élelem, se ital sehol, de még a sublótot is elorozta valaki, hanem kifejezetten és határozottan cseléd nélküli. Nem vészes azonban a szituáció, Ryznek sose fájt, ha önmagáról kellett gondoskodnia. A kölyköt hallgatva térül a kamrához, keríti elő a vörösboros palackot, a tálaló szekrényből poharat és tölt magának. Csak magának.*
-Hát ha így adod elő magad még tényleg az lesz.
*Vagyis szerencsés Mordi mama tudományát legendás jelzővel illetni, ez biztos út a kegyeibe.
Támaszkodik meg a szekrény oldalán, és kortyolgatva figyel.*
-A Matrónának van testőre, megbízható, képzett harcos.
*Nem mellesleg egy személyben a szeretője is, így kétséges, hogy lemondana-e róla.*
-Én pedig meg tudom védeni magam.
*Nyilvánvalóan igazat szól, alkata, kiállása, határozottsága egy harcosé.*
-Így a testőrre szorulók tábora erősen lecsökkent kishúgomra. No mellé meg nem adnék akárkit.
*Valahol szórakoztató a csikasz, meg ez a sok remény benne. És hát ki ő, hogy gátat szabjon egy potenciális nagy harcos, testőr jövőjének? Pláne miután maga karolt fel egy írástudatlan lelencet, és tette meg titkárjának.
Meg aztán az elveszett haderőt csak pótolni kell, mondjuk nem tervezte, hogy ennyire kicsiben kezdje, de szórakoztató a gyermek. Rövidtávon mindenképp. Ám most már szabadulna tőle.*
-Jól van kölyök.
*Kortyol a borból, somolyog kicsit, majd immár komolyan emelve vérszín tekintetét a leánykára zárja le ezt a képtelen beszélgetést.*
-Harcos akarsz lenni? Testőr? Rendben. Adok egy esélyt. Menj a barakkba, és addig ne térj vissza még más vérét nem veszed.
*Olykor biztos picit ijesztő, de már gyakorló Apuka, így hamar enyhülnek feltételei.*
-Legyen az a körmöd alatt, az öklödön, az ingeden, bánom is én. De anélkül a szemem elé ne kerülj újra! Most pedig tűnés!
*Várja be szigorú képpel a távozást, csak azt követve rázza meg fejét, és sóhajt fel hangosan.*
-Kölykök!