//A kiválasztott//
*Haza érve hagy némi gondolkodási időt a kis rokonnak, és parancsolja be a konyhába, étkezzen meg, majd várja a szalonban. Ő addig inasával Moon dolgozószobáját veszi birtokba, akad pár levél, mit meg kell írnia, és akad pár egyszerűbb bővített mondat, mit Botjoba kell sulykoljon. Történetesen azok, hogy merre találja leveleinek címzettjeit. Majd lányka csere, titkára végre fontos feladatott láthat el, mint futár, Malrion pedig helyet foglalhat az izzasztószékben, hogy zárt ajtók mögött beszélgessen el kicsikét újdonsült bátyjával.*
//Másnapon, vagyis egy másik napon//
//Sa'argathot Diadala//
*Mint a többi, indul ez is igazán unalmasnak, megszokottnak. Ébredés valahol a reggeli, és az ebéd között, némi testedzés, levelek átvétele, olvasása, Botjoval is gyakorolni kellene a betűvetést, Malrionnal mindazon ismereteket, melyek szükségesek, hogy nemesként boldoguljon. Lassan leányiskolát nyithatna. Ez a terv. Mármint nem a leányiskola, hanem a szokott napi rutin. Kezdi hát az első igazán eszmélt perceit az udvaron, egyszerű öltözékben, pengéi társaságában. A szürke fellegek nem riasztják, még szakadó esőben is képes lenne küzdeni mindazért, mire igazán vágyik, mit a sajátjának tudott, s amitől megfosztották.
Azonban hiába vár szakadó esőt, nagy vihart, szél, és égi dörgedelem, majd egy immár kardjait leengedve, a magasba bámulva szemlélheti a sötétségből kibontakozó arcot, és hallgathatja annak furcsa szavait megrökönyödve.
~Ócska ripacs.~
Ám hatalmas, félelmetes ócska ripacs, mely így együtt még inkább növeli aggodalmait, és húzódik be a fal mellé nyomban támadó villámoktól tartva.
Érthetetlen az egész, ijesztő, zagyva, még sem tudja tekintetét elvonni tőle, hátat fordítva a kúria falai közé menekülni.
Egy ponton mégis valami más, lényegesebb, közelebbi ragadja meg vérszín pillantását, és ez a Templomból feltörő fény változása, majd eltűnése.
Hiába ráncolja viszont homlokát, és hiába zakatol agya miérteket keresve sem a válaszokat nem találja, sem az egész helyzet értelmét.*