// Dwirinthalen-bál //
*Moon amúgy is nyugodtan kimehet a hátsó teraszra, akárki társaságában. A család teljes jogú tagja, ha minden igaz, ráadásul nőstény fajzat, így meg aztán főleg.
Sely szavaira csak mosolyogva forgatja kicsit fejét. Pontosan tudja, hogy nem egy dologgal kell előrukkolnia, hogy ismét kegyébe fogadja hű ölebét a drága matróna.
Mellesleg, ha rá akarná venni a vérfürdőre a hamis nevet mondó nőstényt, akkor bizonyosan más módszert választana. Kardot szegezne torkához, mire a válasz aligha lenne más, mint egy könnyed támadás. Így pedig röpke harc, s lévén Elwy profi bérgyilkos, mellesleg családi háttere okán még ennél is jobb, így aligha lenne esélye ellene, főleg, hogy neki csak látható fegyvere van. Semmi aljadék, mocskos trükk, felvállalja, hogy mivel harcol. Még csizmájának szárában sincs tőr. Pedig rossz szokása, másra nem, meneküléskor használni. Talán ezért sem mártotta még soha húsba... Den nem fut el...*
- S ki mondta, hogy kegyed védtelen?
*Még csak nem is gondolta, hogy könnyű lenne a papnőt megölni. Már ha valóban papnő. Talán ügyes mágiahasználó, esetleg tenyeréből képes pengét varázsolni, hogy kettéhasítsa. S ha erre van érkezése, hát tegye! Váljon a bál véres mészárlássá és égjenek mind lángok közt, őrült sötétségbe taszítva, ezt a felettébb kellemes kis ünnepélyt.*
- Elnézést, rossz szokásom... Vagy talán vonzó külseje...
*Terül el a széles mosoly, mintha valóban ketté kívánná az ajkait ékítő görbület metszeni arcát.
Ekkor viszont nagy hátrálása közepette Elwy nekiütközik Ilznek, aki mágikus csettintésével Den szempárját is magára vonja. Így pediglen ő is figyelemmel követi a dolgokat, míg nem, se szó, se beszéd, a nő lelép. Csak úgy... Otthagyja őket... Ráadásul még egy poharat is széttört...
Den számára ez sértés. Utálat és gyűlölet éled benne. Őt nem lehet ennyivel lerázni, ám nem követi. Csupán Ilz mellé lép.*
- Szemtelen szuka...
*Szinte csak leheli a szavakat, miket csak Ilz hallhat. Követhetné, kihallgathatná mit tesz a hozzá hasonló, talán rokon sötételffel. A bőre alapján, valamint egy gyors mustra után egy családba sorolja őket, még neve tudata nélkül is. Persze, tévedhet, ám számára egyszerű logika, hogy a hasonlóak egy vérből vannak, akárcsak... Mondjuk, Sely nem jó példa mellé, hiszen az alapvető vonásaik egyeznek, amit akár a véletlen is tehet, inkább csak az elme olykor betegesen torz megnyilvánulásai utalnak a rokoni kapcsolatra.
A két nő elbeszélget, s ez talán érdekes is lenne... Lenne, ha érdekelné Den-t. Nem, aki őt faképnél hagyja, az kikerül az érdeklődéséből, s magára vonzza a hím utálatát. Ám ez eddig sosem volt akadálya egy nyögésektől és parázsló vágytól terhes estének.
Den nem hazudhat, ha Sely-hez beszél, ezt már egész kicsi korától kezdve belenevelték. Ez igaz volt minden női rokonra, aki fiatal korában környezetében volt. Tehát másik nővére és anyja... Ám ez a kettő már halott... Nagyon is az.
S most, jobb híján, még mindig figyelve mindenkit, megindul a törpe felé. A vörös hajú nőt inkább a végére hagyja, ám észre kell vegye, hogy odamegy ahhoz a szukához és a kis rokonához. Ej, nem kéne, nem kéne...
De Den mégis oda megy. Egyenest a kis trió felé lépked, hogy utána érkezésével egy időben, mikor már szinte érezhető lesz jelenléte, s bizonyára a suttogásnak is vége szakad, nehogy kiderüljön valami, így szól:*
- Mi még nem találkoztunk. Üdvözlöm, a nevem Denawarien Dwirinthalen.
*Hajol Eryn felé, majd később a törpe felé is.*
- Esetleg az önök nevét is megtudhatnám? Szeretném tudni, ha csak nem kívánják, hogy távozzak társalgásuk megzavarása okán.
*Vigyorodik el újfent. Teljes joggal tehetnék, hiszen ki ő, hogy zavarjon. Azon kívül, hogy a kúria lakója, a matróna öccse, testőre, tanácsadója és még sok egyéb, unalmas cím...
Ám most jobban érdekli a hármas két ismeretlen tagja. A másik nőre, kinek csak álnevét tudja, mit sem sejtve, még pillantását sem kapja. Próbál mindig a lehető leggyorsabban átsiklani felette, még ha meg is szólítja, akkor sem fog felé nézni...*