// Második szál //
-Nagyon ügyes kis leányka vagy te, de ezek után már nem kell magadra moss.
*Duruzsol halkan a gyermeknek, miközben somolyogva figyeli, ahogy barátságot köt új öltözékével. Természetesen rögvest segít gombokkal, bármivel, mikor annak szükségét látja, igyekezve az egészet úgy beállítani, mint egy szolga tettrekészségét, nem pedig egy felnőtt feljebb valóságát a kicsivel szemben.
Ezt követve már nincs is más hátra, mint hogy szobájába kísérje a csöppséget, maga is izgul, reméli elakad a kis szurtos szava is a látványtól. Számára nem is kérdéses, hogy az emeleten, az urak lakrészében szállásolja el a kislányt, közvetlen Sanzlyn kisasszony szobája mellett. Útközben még megmutatja azt az ajtót is, mely mögött Rynizz úrfi hajléka található. Végül egy szépen faragott, díszes nyílászáró előtt állnak meg, a szoba, melyet rejt még csak az alap felszereltséggel rendelkezik, kis gazdájára várva, hogy azt saját ízlése szerint csinosítja.
Apró ablak a falon, előtte sötét színű függöny, hatalmas ágy, puhára megvetve, terebélyes ruhásszekrény, melyet Lina már elkezdett feltölteni gyermekruhákkal. Mosdóállvány, tükörrel. Asztalka két székkel, süppedős fotel zsámollyal, szépmívű vaskályha meleg, pattogó tűzzel, és jókora szabad tér.*
-Pihenj le Kincsem, vagy csak nézz körül bátran, vacsora előtt érted jövök. Addig gondold ki mire lehet még szükséged, és holnap a legények beszerzik.
*Simogatja meg Botjo kobakját, s távozik gyorsan, egyrészt a sírás fojtogatja, másrészt van még dolga temérdek a konyhában.*