//Szalon//
*Aprócska biccentéssel fogadja a kellemetlen helyzet mihamarabbi lezárását, majd már épp indulna az ajtó felé, amikor Nestar uraság a köpenye felől érdeklődik, egy magabiztos kézmozdulattal előzvén meg a kérdését. Mélykék tekintetét a ruhanemű felé veti, s gondolatban egy mély sóhajt ereszt a világnak. A valóságban azonban nem mutatja ki a bensőjében bimbódzó frusztráltságot, csupán egy moderált mosolyt ajándékoz az úrfi figyelmességéért cserébe.*
- Ha lenne szíves. Igen, az enyém. *Válaszolja visszafogott hangon, továbbra is körültekintően kendőzve a kényelmetlenség érzetét. Olybá tűnik, hogy ezt a napot nem neki szánták az égiek, a személyére amúgy nem jellemző szétszórtságot tanúsít újra meg újra, mint holmi tapasztalatlan siheder leány. Tán erre mondják a halandók, hogy szívesebben süllyednének a föld mélyére, mintsem kiállják a sorozatos hibák okozta szégyent.
Szerencsére azért nem tart sokáig a "kín", mire a szalonba érnek, ismét visszaköltözik lelkébe a nyugodalom, bár ha tudná, hogy ez nem lesz hosszú életű, nagyobb becsben tartaná az időközi békességet. Mindenesetre az alkimista elbeszélése egyelőre leköti a figyelmét, ami információt pedig érdemesnek talál arra, azt elraktározza a memóriájában, bár most még semmi konkrétról nem esik szó.*
- Nem, valóban nem a véletlen műve az érdeklődésem, noha a kúriába nem kiváltképp ezért jöttem. Azonban mindég megéri egy igazi szakértő véleményét meghallgatni, viszont látva elfoglaltságát, illetve tekintettel a város helyzetére, igazán nem fárasztanám egyéb óhajokkal. *Céloz itt a tanításra, bár tényleg nem emiatt jött, így voltaképpen még az elszántság sincs meg benne. Ám az nem árthat senkinek, ha előre felméri a terepet. Talán, mire eltökéli magát a tanulásra, Nestar úr is kényelmesebben fog tudni gazdálkodni az idejével, már amennyiben vállal tanítást.*
- Sokan fordulnak el, hátha nem látja őket a veszély, mi közeleg. De megnyugtató tudni, hogy a család komolyan veszi a fenyegetést. *Bólint egyet, az élőholtak témáját pedig ennyiben is hagyja, egyrészt, mert a férfi sem tud további információkkal szolgálni a városban történtekről, másrészt, mert idő közben visszatér a matróna. Hangjától a félvérnek sem éppen a nyugalom jut az eszébe, s ezt megerősítendő, Nestar úr is a fedezékbe vonulást ajánlja. Némi kétkedéssel fogadja ennek ellenére a tanácsot, elvégre Arthenior egy ilyen elhíresült családjánál nem feltétlen kellene veszélyben éreznie magát az elf leányának, de hát volt már részese gyilkosságba torkollott bálnak...
Szóval, köszöntésül biccentve egyet a grafitbőrű hölgynek, felkel a székéből, s jobb híján a szalon egy másik pontjába lépdel. Igyekszik nem hallgatózni, ám igen csak nehezére esik, amikor egy légtérben helyezkedik a másik kettővel, s lassan hárommal, majd néggyel...
Kezdi úgy érezni, hogy vagy nagyon rosszkor jött, vagy tényleg rettentően elfoglalt az alkimista, s csupán a véletlen műve volt, hogy néhány percet rá is tudott szánni. Szíve szerint itt elbúcsúzna, ugyanis semmi köze a család dolgaihoz, igazi fekete bárányként ácsorog ott tanácstalanul a megannyi mélységi és ismeretlen személy ölelésében. Viszont épp annyira kínos lenne közbeszólni és a távozásával magára irányítani a figyelmet, amikor láthatóan nagyobb bajuk is akad.
Remélve, hogy nem kerül a felbőszült mélységi célkeresztjébe, némi riadalommal figyeli, amint a fiatalabbiknak esik, egyelőre csak szóval becsmérelve a szerencsétlent.*
A hozzászólás írója (Aravae Mithraniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.07 19:29:23