//Idebent//
*Reménye, hogy nem hozta túlzottan kellemetlen helyzetbe az uraságot, noha úgy tűnik, teljesen felesleges volt az előzékenysége, hiszen Nestar Úr kivételesen nem szűkölködik az időben. Ki tudja, máskor is olyan elfoglalt-e, mint ahogy Mordi mamáék emlegették, bár az asszonysággal ellentétben Gidralds nem tűnik olyan személyiségnek, aki nagy feneket kerítene a legapróbb dolgoknak, így talán csak szerencse, hogy van ideje egy kellemes csevejre az alkimistának.*
- Ezt örömmel hallom. Ha tudom, hogy nem szűkölködik az idejében, nem sújtottam volna e modortalansággal, természetest ráér később is. *Bólint egy egészen aprót a bájitalokat illetően, aztán visszaveszi magához az üvegcséket, hogy majd a kúria egy, a konyhánál előkelőbb és kellemesebb helyiségében nyújthassa át őket. A köpenyét ellenben ott felejti a szék háttámláján, de amúgy sem hinné, hogy bántalom érné a hideg elleni ruhadarabot, értékeit pedig annál közelebb tartja magához.
A járást ugyan ismeri, azonban meghagyja a férfinek az irányítást, elvégre úgy az illendő a vendégnek, ki nem fordul meg erre napi szinten. Viszont a szalonról már homályosabbak az emlékei, így belépésük után meghagy magának néhány pillanatot a helyiség alaposabb szemrevételezésére. Ha valaki hozzászokott a mélységiek egyedi stílusához, akkor igen csak esztétikus szobával ismerkedhet meg, mélykék tekintete viszont a míves bútorok és jó minőségű függönyök helyett a Sötét Anya szobrán állapodik meg. Nyilván a többséggel is így szokott ez lenni, azonban ő nem kezd el kérdezősködni a faragványról, inkább helyet foglal a székek valamelyikében.*
- Mordi asszonyság szerint messze földön Ön a legkiválóbb alkimista. Hozzáértésem nem mondható elmélyültnek, szívesen hallanék e mesterségről bővebben. Tudja, néhány esztendeje beleástam magamat a növények alaposabb tanulmányozásába, és úgy vélem, talán megérné egy magasabb tudománynak szentelni e tudást. Már amennyiben ez lehetséges, s a kompetenciáim sem bizonyulnak csekélynek hozzá. *Magyarázza csöndes, békés hangján, mígnem aztán megjelenik a Dwirinthalen matróna, bár eme címről ő még nem tud.*
- Üdvözletem. *Köszönti ő is a hölgyet, megtisztelve azzal közben, hogy felkel az ülőhelyéről, de mivel a mélységinek dolga akad Nestar Úrral, nem zavarja meg a beszélgetésüket a bemutatkozásával. Utána pedig oly' sebesen távozik a sötétbőrű, hogy esélye sincs udvariasabb formát keríteni a rövid találkozásnak, így egy egyszerű búcsúzáson kívül nem intéz több szót a nőnek. Helyette újfent helyét foglalja az ülő alkalmatosságon, és egy visszafogott, ámde szívélyes mosollyal fordul az uraság felé.*
- Csakugyan elfoglalt lehet, ha a család igényei mellett még a város kívánalmait is a szeme előtt tartja. A jó Gidraldsék említették, hogy a kialakulóban leledző káosz ellen is tevékenykedik. Nem tudja hát, miféle eredetű ez a folytonos zaj odakint? Számomra nem tűnik viharnak. *Kíváncsiskodik, immáron elkomolyodott vonásokkal, tekintetét ezúttal az ablak felé fordítva, bár a fény ellen történő ódzkodás miatt vélhetően nem láthat ki a gazdagnegyed utcáira és házaira.*