//Az alkimista laboratóriuma//
*Most kivételesen, sietősen csapódik az ajtaja, ami már abból az okból is meglepő lehet, hogy ekkora hanggal jár a munkája és senki sincs életveszélyben. Mert amilyen veszélyesnek tűnik az varázsitalok kotyvasztása, jelenleg a legnagyobb veszély csak anyagilag fenyegeti, hiszen ez nem egy olyan dolog, amit ha elront, akkor könnyedén újrapróbálja. Előrelátásból, nem is pakolta el a laboratóriumi eszközöket, így szinte azonnal folytathatja egyből ott, ahol elkezdte. Persze, miután kötelezően elmosta és eltörölgette őket, hiszen nem szeretné, ha a por vagy egy szennyeződés elrontaná a kísérletet. Elsőnek a nehezebbel kezdi, de egy órányi megerőltető szellemi munka után a siker nyugalmával pihenhet vissza a székére, ekkor következik az az üvegcse, amit Moontól kapott és ami 'felrázódott'. Nem akarja kideríteni, hogy ez pontosan mit is jelent, inkább csak annyit vizsgál meg rajta, hogy mivel sínylette meg az ital, majd a matróna utasítására feljavítja a szert valami hatékonyabbra.*
//Idebent//
*Megkapta az üzenetet, hogy keresik, amikor átadni indult az üvegcséket a matrónának, majd ezt a gondolatát is elkaszálják, mivel éppen házon kívül tartózkodik. Ezzel és mivel a kevergetéssel végzett, tudja fogadni a vendéget, bár nem érti, hogy ehhez miért a konyhába kell mennie, a ház fele alkalmasabb vendégfogadó, mint az, azonban ebbe nem köt bele szóban. Belép a konyhának az ajtaján és, mivel nem egy túl nagy szobáról van szó, elég könnyedén kiszúrja az ismert és ismeretlen arcokat.*
-Üdvözletem, Nestar Erefiz!
*Egy újabb személy, aki kénytelen lesz megszokni Nestar érzelemmentes komorságát, ezt ellensúlyozza a kéznyújtással, hogy a köszöntésnek az illendő módját is megadja.*
-Elnézést, hogy ezzel nyitok, de nem lenne kényelmesebb a Szalonban társalogni? A konyhának, funkciójából adódólag megvannak a kényelmi korlátai, bár ha van valami különleges ok, ami miatt ragaszkodik a helyszínhez, úgy nekem is megfelel.