//Idebent//
*Ahogy a hölgy kívánja, minden aszerint történik, ha csak teát óhajt, hát csak teát kap. Meg mellé süteményt, mert abból meg Mordi nem enged, más nem érintetlenül marad.
Máris rajongva imádja a kisasszonyt. Micsoda önzetlenség! Micsoda nemesség! Előbbre helyezni a rangnélküli nyomorultakat önmagánál! Ha nem lenne illemtudó szolga, most bizony megölelné, körbecsókolgatná.
Azért csak kibújik a szög a zsákból, mert annak az a természete. Mordié pedig a gyors, azonnali kombinálás. Sejtette ő, hogy csak mondvacsinált az indok Laz uraság közül. Lám csak, említeni kell a fiatalurat és mindjárt feledve vannak a menekültek, élőholtak, védelmi praktikák. Sokat értően mosolyog, és cseppet sem haragszik. Ilyen az ifjúság nah. Se lát, se hall a szerelemtől. Veszélyt se érez, miért is tenné?
Ez a drága lélek, ez a felcser kisasszonyka meg biztos epedve várta az úrfi válaszát levelére, hiába, hát maga jött el, kipuhatolózni a dolgokat. Mordi bizony nem áll az ifjak, és érzelmek útjába, sőt!*
-Ostoba és faragatlan vagy Gid!
*Torkolja le a tudálékos lovászt, tudja ő, hogy Aravea sosem járt még itt, legalábbis Mordi jelenlétében nem, pedig a vénasszony már a mélyben is a családot szolgálta. Ő nem tud róla, tehát meg sem történt. Amúgy sem illő titkos légyottokra ilyen pofátlanul rákérdezni.*
-Nestar úr a város, hanem a világ kerekének legnagyobb _agglegény_ alkimistája. Igen bölcs férfiú.
*Ez női beszéd, az elf szolga mit sem érthet hozzá, majd ő válaszol, úgy, hogy benne legyen mindaz, ami a felcser kisasszonykát érdekli.*
-Elfoglalt úriember, nincsen ideje a városban sétálgatni, látogatókat fogadni, se urak, se hölgyek nem jönnek hozzá. Olykor még a levelezései is érintetlenül hevernek. Most meg, ezekben a vészterhes időkben minden percét a város szolgálatának szenteli. Szegény kicsi lelkem, hallom sokszor még éjnek késői óráján is dolgozik. De persze olyan nemes, olyan szerény, sosem hangoztatná miért marad távol a nagy, vagy akármilyen világi élettől.
*Sóhajt nagyot, fél szemmel lesve a hölgyet. ~Ugye értjük egymást?~ És dobva rá még egy lapáttal.*
-Nem panaszkodik a drága úrfi sosem, pedig tudom én, magányos sokszor, de hát hol is találhatna társat az ilyen elfoglalt, felelősségtudatos férfiú?