//Az alkimista laboratóriuma//
*Viszont, ha már elvesztegetett lehetőségek, eszébe is jut az, hogy neki itten lenne egy könyve, amit be kéne már fejezni, egyéni szeretetindextől és más elfoglaltságoktól függetlenül. Így neki is lát, nagyjából készen találja a művet, minden alapvető információ megakad hozzá, már csak rendszerezés, magyarázat és alapvető különbségtételek szükségeltetnek. Ezt kitűnően állja a papír, a tinta és természetességgel maga az alkotó is, hiszen nagy szerencséjére és persze megfontolásának következményeként, csak annyit véset le, amennyit bármely pályakezdő alkimistától elvárna, hogy ismernie kelljen, a többi információ, ami jelen esetben elég grandiózus méretű, megmarad a saját szekrénypolcainak őrizendő titkaiként. És, amiket azokra sem bízhat, azokat pedig a fejében tárolja. Néha ez a legmegfelelőbb megoldás, van, amit papírra se érdemes vetni és van, amit még maga is inkább elégetett a felfedezés kapujában, mintsem használni kívánja. Persze a rossz ismerete is ismeret és a jó és a rossz közötti döntés hatalma tesz emberré vagy éppen más humán lénnyé minket. Mert ami felett nem dönthetünk, ott nincs felelősség, nem kell gondolkodni és nem is lehet igazán tévedni. Persze sok helyen ezt nem értékelik annyira, hogy felismerjék a lehetőségét és ahogyan a bölcsek is megmondták, a döntés következménye a felelősség is, hiszen amit választottunk, annak lesznek következményei és ezek a következmények akár visszahathatnak az adott egyénre is. De elkalandozott a gondolata, a legfontosabb most helyretenni a papíros tartalmát, mert ez a gondolatmenet, bár kissé kacskaringós úton is, de pont elvezet attól, hogy arra a darab lapra fókuszáljon, amire éppen rá kéne vésnie az adott tartalmat. Ez pedig, nem feltétlenül előnyös, mert az ő szabadideje is véges, így ügyelnie kell a megfelelő beosztására. Hosszú órák telnek el és egy étkezés is kimarad, azonban következetesen kiismerve őt, egy szolgáló hozott neki házilag sült kisebb rágcsálnivalókat. Nem gondolkodik sokat, hogy ez kinek a gondoskodó kezei által történtek meg, így elmajszolgat egyet-egyet, amikor éppen pihenteti a kezét. A szabálytalan étkezés, bár rossz szokássá avanzsálódik, de legalább étkezés. Majd lehajtja a fedelet, amint már megszáradt és indul a célállomása felé, hogy eljuttassa.*