//Az alkimista szobája//
*Mint minden második kelaton, ez a napja is rugalmasabban van szervezve, mint az általánosság. Ennek a szükségszerűsége abban rejlik, hogy vannak olyan, munkához nem kötődő tervezetek, melyek ahhoz szükségeltetnek, hogy valamely kapcsolatot tartson az általános társadalmi elvárásokkal, a megkerülhetetlen szakadékról legalább a ködöt oszlassa, ha már átkelni veszélyes azon a korhadt faszerkezeten, ami a hídjául szolgál. A híd létezése nem kérdéses, azonban idővel teljesen elkorhadt, szakadozott, a köd pedig megnehezíti minden lépésének előretervezését. Ehhez valószínűleg kellene egy útvezető, de mivel nem tart kapcsolatot szinte senkivel, így nincs aki átvezesse sem. Legfeljebb Esyae lenne alkalmas erre a dologra, de úgy látja, hogy a testőre valamelyest megbékélt azzal, nagyon ritkán van szükség rá úgy egyáltalán és várakoztatással Nestar sem akart pazaroltatni az életidejéből a másiknak. Éppen ezért esik kicsit problémásnak, hogy most nincs itt, mert el kellene mennie, de rossz néven vennék, ha egyedül mászkálna. Megkérdezi, akit a környezetében talál, hogy merre lenne található, de úgy látszik, hogy házon kívül van, határozatlan ideig. Ezzel megbékél, valószínűleg nem lesz akkora veszélyhelyzet, hogy a szolgálataira igényt tartson, de azért felkészültebben lát neki az útnak, mintha lenne mellette egy testőr. Le is emeli azt a pár üvegcsét, amit ilyenkor szükségszerűnek lát, majd a megfelelő helyekre besuvasztva meg is indulhat az említetlen feladatára, mely egy új felsőnemű, amely az időjárási külső viszonyoknak megújult erővel kíván megfelelni, mivel takaró szerepére nem csak a direkt kontaktus miatt van szükség, hanem valamennyire stílust hordozó jegyekkel is el kell látni, hiszen ez a ruházati réteg fog szem elé is kerülni. Egyszerű gondolatokban ez a hosszúkabát címszóval illetődik, valószínűleg, bár ruházati szakismeretekben nem túl jártas, de ő így nevezné. Az, hogy esetleg a stílusából feladjon valamennyit vagy változást hozzon benne, elkerülhetetlen, azonban nagy mértékű eltérést a régi énjétől nem akar. Nem venné ki magát megfelelően, ha sokat változna, de a legnagyobb őszinteséggel, valamennyi aggály is megfogalmazódik magában az ellen, hogy egyáltalán akar-e változtatni. Nem is az igény a változásra szülte az igényt az újra, hanem az, hogy a régit lassan, de bizonyossággal viseli meg a kutatólabor környezete, a nehézkes szellőztetés és úgy általánosságban az életmódja. Nem kopik sokat, azonban a levegőbe párolgó szerek nem csak a ruhát kezdik ki, ezért sem él egy darab állat sem meg a környezetében, így maga sem ijed meg attól, hogy néha fel kell frissítenie az ellenálló-képességét a hordott ruházatoknak.*
~Talán jobb lenne egy laborbővítés.~
*Ezzel a gondolattal már eljátszadozott meglehetősen gyakran, ha a tudományos munkájába vetett gondolati mennyiséget nem számítjuk, de nem érzi úgy, hogy erre lenne elkülöníthető szabad kerete, amit ne a saját munkásságába akarna ölni bele. Hiszen nem lehet mindent kérve-kérni az úrnőtől, be kell osztania a vagyonát. A kapuról eszébe jut, hogy neki nincs kulcsa a főbejárathoz, ami többek közt elég problémás és Jezabiellel is elfelejtett beszélni a zár ügyét illetően. Ezekre is majd sort kerít a következőben.*