//Vendégesdi//
*Ahogy nyílik ismét az ajtó, akkor ül fel egy sóhajjal és adja át a levelet és ül az asztalhoz, ahol a tálca van megrakva minden fajta finomsággal. Nem is nézi mit eszik, de neki is lát. Megtömi a száját és mint egy feldagadt pofazacskójú rágcsáló úgy néz ki. Látszik, hogy rég nem ehetett már rendesen, de étvágya sem volt hozzá. Hümmög, hogy finom az étel, de csak az ujjaival mutat a szája felé és utána a feltartott hüvelyujja jelzi annak kiválóságát. Ez a Mordi nagyon jól főz és biztos örül, hogy elfogyott minden étel, amit kinn hagyott. Miután már kellőképpen jól lakott és nem sok mindent hagy a tálcán szólal csak meg, miközben a gyümölcsléért nyúl.*
-Fú ez szinte életmentő volt, annyira jól esett, hogy el sem tudom mondani. *Mondja kicsit viccesen és elmosolyodik, majd megissza az innivalót.*
-Remélem elolvassa és jó döntést hoz, de sajnos többet nem tudok érte tenni, az akarata ellen meg nem érdemes menni, mert csak magunkra haragítjuk, az meg megint nem túl jó. *Ezzel egyelőre le is zárja magában a Mira témát, hiszen tehetetlen ezzel kapcsolatban.*
-Hát. *Sóhajt egyet és bemászik Jezabiel mellé.* A folyó mentén a kikötőbe mentünk és ott pedig a Rumos Rókalyukban szálltunk meg, akkor éjjel festettem be a hajam meg vágtam bele. Mikor tükörbe néztem nem bírtam elviselni a látványomat, de csak a mocskos emlékek miatt, kellett ez a változás, hogy érezzem új és szebb életem lesz. Le mentem éjjel a fogadóba, ahol énekeltem egy kocsmadalt és kaptam egy kalózszerű nőtől egy cetlit, hogy hajnalig menjek a Révészre, ha érdekel munka. Épp oda tartottunk, de nem találtuk a hajót ezért fellopakodtunk egy hajóra Morfiusszal és felmásztunk a legtetejére a kosárba, ahonnan belátni mindent. Néztem a tengert és akkor közölte velem, hogy neki ez nem fog menni és leugrott és a köteleken megkapaszkodva ért le és futott el a tömegbe, hogy a nyomába se érjek. Ott jöttem rá, hogy csak álmodoztam és túl szoros volt a póráz egy ilyen farkasnak, akit nem lehet idomítani. Hagytam elmenni és úgy éreztem haza kell jönnöm és tényleges új életet kezdeni, a jó oldalt. *Röviden tömören el is mondta a lényeget, biztos ez érdekelte a gnómot a leginkább és ő az első akinek elmeséli. Kicsit lehangoltabb lett és egy két könnycsepp is lecsurrant az arcán, de a végén elmosolyodik mégis, hiszen Morfiusszal ugyanúgy csak az alvilágban élt volna tovább.*
-Be kell valljam nem fáj már annyira az emlékezés, de nem szeretnék erről beszélni, ha nem bánod. *Kicsit összébb is húzza magát és barátságosan néz Jezabielre, hogy mit szól mindezekhez, hiszen ő előre megmondta, hogy ez lesz.*