// Dwirinthalen-bál //
*Nem sokkal az első, láthatóan elég muzikális vendéget követően, kiről lerí, hogy szintén zenész, akárcsak a már bent lévő Archel, máris érkezik egy újabb szerzet, méghozzá nem is akárhogy. Sajnos Denawarien lemarad a műsorról, hiszen ő bent van és a kétszárnyú ajtó csak félig van nyitva, ott is Lazzur állja el az utat. Csak mikor Moon hangját hallja meg, hegyes füle rezdül is aprót, rögvest odasétál. Lépteiben nincs semmi különleges, nem siet, de nem is túl ráérősen lépked, mimikája a szokott nyugalmat sugallja és a lágy mosoly is ott trónol pofáján.
Lazz bácsikája mellől lép ki, hogy találkozzon, immáron közelebbről is titkolt lányával és... Egy elf? Egy undorító felszíni elf és az ő vére? Még szerencse, hogy semmit nem tesznek egymással, legbensőbb önmagát így is sikerült felhergelnie ezzel az egyszerű ténnyel. Ám mosolya töretlen, sőt, talán még szélesebb is lesz, még barátságosabb. Hihetetlen, miféle önuralommal bír, míg csak arcára kell ügyelnie és nem őrült elméjének véráztatta, beteges gondolatait kell igába hajtani.*
- Természetesen bemehettek, érezzétek jól magatokat! És Domerios uraság vissza kaphatja az ötven aranyát, amennyiben nem ajánlja fel a jótékony célra, melyből a szegénynegyedbelieket segítjük meg.
*Mondja Den, s tessékeli is befelé a párost, majd ha már el is indultak, Lazzur felé fordul.*
- Bocsánat, kiment a fejemből. Lista nincs, de tudomásom szerint csak Moonxylwery és Ilztdar. Ezt itt Domerios volt és még várunk egy Kaura nevezetű hölgyet.
*Vakargatja még tarkóját kissé zavart kifejezéssel, majd megrázza fejét. Vissza minden, régi mosoly, régi pofa. Ismét lágy mosollyal megy vissza a bálterem felé. Közben ismét beletúr rövid hajába, nagyon zavarja, hogy elvesztette szép, hosszú tincseinek tengerét.
Pillantása akaratlanul is Moont keresi, látni akarja, hogy miféle kapcsolat van közte és az elf között. Tudnia kell... Valamint pillantása mindenki mást is élesen végigmér, gyorsan pillant egyik személyről a másikra, nem kerüli el figyelmét semmi... Még szerencse, hogy nem tervez senki valami balhét, mert hamar kiengedni a ketrecbe zárt vadat, s festené a bálterem padlóját vörösre... A lélek pénzével szórná fel a táncteret, hogy az üres porhüvely vérben fürödhessen...*