//Konyha//
*Valóban, az ízlése mit sem változott, így továbbra is rühelli Lars egyenes, szókimondó, kéretlen modorát, melyet az agyalágyult jelzőre ki is fejez egy undorodó fintorral. Rendre viszont nem utasítja nagybátyját, türelmetlenül várja a beszámolót, mely hamar elkezdődhet, hiszen egyetlen szó is elég, hogy a cselédlány eléjük rakva a vörösboros kancsót sietve távozzon.
Ryz pedig figyel, egészen jól, amíg tud. Ez pontosan addig tart, míg nagyanyja halálhírét nem hallja. Most felpattanna, őrjöngene, ezer kérdést, vádat, fenyegetést zúdítana bátyjára, de a mélységi szavaival együtt kínzó képek sora támad fel elméjében, az őrület határáig fokozva fejfájását. Immár falfehér arccal, összeszorított ajkakkal, halántékát tartva tenyerével, még könyöke az asztalon támaszkodik szótlanul, igyekszik figyelni mindkét irányba, hogy némán tűrje a kínt minden maradék erejét felemészti.*
-Nem.
*Jelenti ki végül, mire Lars mondandója végére ér, szaporán szedve a levegőt, a fájdalomtól, és láztól már gyöngyöző homlokát törölgetve.*
-Nem így volt.
*Pár mély lélegzet, úgy érzi az ájulás kerülgeti, halántékát dörzsölgetve igyekszik közös pontokat, értelmet találni saját kusza víziói és nagybátyja szavai között.*
-Azt mond, amit magad láttál, ne hallomásokról beszélj. Én ott sem voltam akkor, ezek pedig penge nyomai. Ebben biztos vagyok.
*Utal ismét mellkasára, magában már azt latolgatva, hogy kínzója keze mennyire messzire elérhet, ha ezt a pletykát így elterjesztették.
Nagy levegőt vesz, és várakozás teljesen tekint a férfire, igyekezve felkészülni az emlékek újabb rohamára, és a szavak okozta fizikai fájdalomra.
Ekkor lép be az elf, kérésének sorával melyekre csak beleegyezően int.*
-Vigyenek amit csak akarnak. A berendezéshez kérd Mordi segítségét, üzenem neki, hogy olyan legyen, ahogy _én_ szeretem.
*Adja meg az engedélyt Twini javainak széthordására, egyszersmind rendelkezik az új bútorok felől csendesen, de hangjában egy nemes határozottságával. Nyomatékosítva, hogy most a Dwirinthalen férfi szállása készül, nem egy szárnyas ringyóé.
A kis közjáték épp elég ahhoz, hogy ereje fogytán maga sürgesse a beszélgetést, így visszafordulva, immár újra kettesben hadarja el halkan mi rémlik neki az egészből.*
-Wegtorenben ért a hír. Nagyanya ügyeit intéztem ott a kérésére. Beszámoltak a mészárlásról, a hatalomátvételről. Felkerestem az üzletfeleket, kemény pénzeket szedtem be tőlük a Matróna nevében, és fizettek. Nem kérdezték melyik Matróna küldött. Ide akartam jönni, segítségért, harcosokat toborozni a pénzen, és visszafoglalni otthonunk. Ha jól számoltam hatan voltak, én egyedül. Bekerítettek, lefegyvereztek, és leütöttek. Már a föld alatt ébredten, kiláncolva. Kínoztak. Azt üzenik ne próbálkozzunk.
*Akadozva, megküzdve minden szóért adja elő azt amit emlékfoszlányaiból, felvillanó pillanatokból össze tud rakni. Balja homlokát markolja, jobbja ökölbe szorítva fekszik az asztalon, miközben valami beazonosíthatatlan messzeségbe réved tekintete.*