// Ebédidő tájékán //
*Úgy látszik, hiába kéri Gidraldsot, csak nem tágít a dologtól pedig neki esze ágában sem volt megzavarni az étkezést. Nem tehet mást, ő is kicsit meghajol a tiszteletadás jeleként, ami elég furcsán veszi ki magát, de nincs mit tenni. Gidralds szavaiból viszont egyértelműen kiveszi, hogy a felajánlás nem véletlen udvariasság, illetve az is, de lényegében egyszerűsített formája annak, hogy megbeszéljék a dolgaikat.*
-Köszönöm, az invitációt elfogadom, várjanak meg, mindjárt fordulok is vissza.
*Csak egy gyors kör a konyhába, felrak teavizet főni és elveszi a kirakott dolgokat, ha nincs, akkor sebtében összeállítja magának. Az utóbbi mellett annyi is szól, hogy igazából nem tervez enni, mert tartja Gidralds mondanivalóját annyira, hogy mellőzi addig az étkezést, ameddig társalognak. Ezen túl van egy érzése, hogy nem Gidralds maga, hanem valaki nevében beszél vele, ami gyakorta előfordul.*
-Igazán ne fáradjon.
*Szól, amikor Esyae segítségét látja, majd mikor vissza is ér, meg is ejti a bemutatkozását egy formális kézcsókkal, a maga kimért, érzelemmentes hangján. Igazából egyre többször ütközik abba az incidensbe, hogy indokolatlanul is előzékenyek vele, bár lehet, hogy csak ő szokott el tőle annyira, hogy zavarja a kedvesség. De ezt kénytelen lenyelni, viszont a köszönésnek mindenképpen örül, ha már Gidralds nem mutatta be őket egymásnak, erre amúgy sem volt sok ideje, megelőzték vele.*
-Nestar Erefiz, örvendek a találkozásnak. És... pontosan miről is lenne szó?
*Majd várja, hogy valaki előálljon a dologgal, bár még nincs tisztában azzal, mivel is.*