// Dwirinthalen-bál //
*Pillantása csupán elégedett, hiszen a család minden tagjának képviselnie kell magát, ki csak képes erre. Ez éppen annyira vonatkozik a család főágában élőkre, mint a mellékág tagjaira.
Ilz nem rest közelebb is jönni, ajkaira rögvest mosolyt varázsol, eddiginél egy halvány árnyalattal szélesebbet.*
- Szép estét neked is!
*Köszön viszont, ahogy a rokon közelebb ér hozzá. A következő szavak viszont egy ízben meglepik, mi nem látszik rajta, másodízben viszont jól esik a dicséret. Ő is olyan, mint mások, a bókok mindig kellemesen melengetik lelkét. Kár, hogy az csupán egy szétszabdalt, megtépázott cafat.*
- A Te öltözéked is kiváló.
*Lágy mosolyra ível ajka, ahogy eddig is így hordta kifejezését. Nem kíván mást elárulni, ezen az estén ő lesz a mosolygó, ki csupán figyel és kedveskedik, hol csak tud.
A maga részéről nem utálja a mellékági rokont. Ő is egy vérből való, még ha pusztán másodhegedűse a Dwirinthalen-eknek. Nem különösebben tartja veszélyesnek, vagy bármiféle gond forrásának, sőt, talán még pozitív is a véleménye, ahogy a többi rokonról is. Bár, leginkább a nőstények után Lazzur, kit kedvel. Kitagadták, s feloldozta Sely bűnei alól, így a harcos visszatért gyökereihez, kik azóta kiszakadtak ősi környezetükből.
A vállára érkező tenyér még jobban meglepi, mint a ruháját érő dicséret, ám viszonzásul ő is ekképpen érinti a sötételf vállát. A kép egy pillanatra mintha valóban olyanokat ábrázolna, kik közel állnak egymáshoz. Talán a tudós mélységi még fegyvertársa is lehetne...*
- Kösz. Jó szórakozást, rokon.
*Azzal visszahúzza ében kezét és megigazítja mellényét. Mosolya töretlen, ahogy figyeli, miként távozik Ilztdar Moon és Louis felé. Öröm látni, hogy lánya miként épül szervesen az ő világukba.
Merengéséből a csábító teremtés, Natynrae ébreszti, bár csak pillantásának kéklő tüzével. Sejtelmes mosoly, hasonló pillantás, majd ő is csatlakozik a társalgókhoz. Végül mégis kuzinja mellett köt ki, annak örömére...*
- Natynrae úrnő, öröm látni téged.
*Mosolyodik és egy halvány hajlás derékból, mi kijár a nősténynek. Majd tovább húzódik mosolya, ahogy kiegyenesedik. Vajon még meddig tud szélesedni?*
- Hasonlókat kívánok neked is, kuzin!
*S mivel Naty távozik, így ő is törődhet mással, mielőtt Xselyahra úrnő észrevenné, miféle dolgot művel. Denawarien szerint kijár a tisztelet a család többi nőstényének, amit ha jól emlékszik, nővére nem néz jó szemmel. Sőt, azt se ha bármilyen más nőneműre egy pillantásnál többet fordít.
Kisvártatva megérkezik az első vendég, méghozzá egy látszólag muzikális személy. Ugyan, megragad Lazzur tekintélyt parancsoló... Lényegében, maga a sötételf egymagában is az, ám bizonyára vendégként Daron hamar át fogja adni az ötven aranyat, úgy pedig beléphet a kúriába.*
- Üdvözlöm a Dwirinthalen kúriában! Érezze jól magát.
*Mosolyodik Den, szokásos nyájasságával és int tovább az előtérből a bálteremnek titulált helyiség felé, melyben Louis Archel úr biztosítja már a zenei aláfestést.
Majd lép tovább, hátha újabb vendéget érkezik.*