Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-24 15:21:38
Üzenet elküldve: 2015-07-24 15:21:38
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Ki mint vet, úgy arat//
//7-es dokk//
*Az őrök nem okoznak fennakadást, így vagy úgy de sikeresen meggyőzik őket és el is indulnak a kapitány kabinja felé, ahová út közben megjegyzik nekik, hogy milyen szerencsése, mert egyébként nincs a hajó ura a fedélzeten ilyenkor.*
-Drágám látom milyen jó hogy veled jöttem? Szerencsét hozok és remélem az üzleti ajánlatunk is ennyire sikeres lesz és a kapitány is szerencsésnek érzi majd magát. *Játssza a gazdag locsi fecsi nemest, a megfelelő arroganciával, hogy ő milyen fontos, főleg az ő drága férjének, akinek a belekarolt kezéhez közelebb húzódik, amíg beszél így keblei közelségét érezheti Anor, Myna csak reméli nem zökken ki a másik se a szerepéből. miközben mennek hátra tekint a jóképű testőrükre is aki leginkább a fenekét síröli úgy néz ki, gyorsan előre tekint és mivel senki sem látja küld hátra neki egy csábos mosolyt és rákacsintva küld egy puszit is, majd előre fordulva éli át újra szerepét és ráz kettő nagyobban a fenekével, hogy kedveskedjen követőjüknek, hisz ezeken a vékony folyosókon nem ugrik senki a nyakukba, nincs mitől tartani.
Mikor a kabin elé érnek Anor előre küldi az őröket, hogy mutassák be őket illendően és hozzájuk fordul, hogy láttak e valakit a többiek közül.*
-Nem, de inkább a szerepedre figyelj Drágám *majd Felt felé fordul és elmosolyodik* meg te is Édes, mert én nem akarok lebukni.*Ezzel az ajtó felé fordul és mint nemesi hölgy várja, hogy kinyissák előtte az ajtót és jöjjön a bemutatkozás és a többi etikett szokás. Nem is érti, miért kellene a többieket keresniük, mert ha így tenne elterelné figyelmét a munkáról, ami a hajó legénységének a figyelmének az elterelése, nem a sajátjuké, biztos ügyesek a többiek és megoldják, ha meg nem ő lebukás nélkül akarja elhagyni a fedélzetet.*
//7-es dokk//
*Az őrök nem okoznak fennakadást, így vagy úgy de sikeresen meggyőzik őket és el is indulnak a kapitány kabinja felé, ahová út közben megjegyzik nekik, hogy milyen szerencsése, mert egyébként nincs a hajó ura a fedélzeten ilyenkor.*
-Drágám látom milyen jó hogy veled jöttem? Szerencsét hozok és remélem az üzleti ajánlatunk is ennyire sikeres lesz és a kapitány is szerencsésnek érzi majd magát. *Játssza a gazdag locsi fecsi nemest, a megfelelő arroganciával, hogy ő milyen fontos, főleg az ő drága férjének, akinek a belekarolt kezéhez közelebb húzódik, amíg beszél így keblei közelségét érezheti Anor, Myna csak reméli nem zökken ki a másik se a szerepéből. miközben mennek hátra tekint a jóképű testőrükre is aki leginkább a fenekét síröli úgy néz ki, gyorsan előre tekint és mivel senki sem látja küld hátra neki egy csábos mosolyt és rákacsintva küld egy puszit is, majd előre fordulva éli át újra szerepét és ráz kettő nagyobban a fenekével, hogy kedveskedjen követőjüknek, hisz ezeken a vékony folyosókon nem ugrik senki a nyakukba, nincs mitől tartani.
Mikor a kabin elé érnek Anor előre küldi az őröket, hogy mutassák be őket illendően és hozzájuk fordul, hogy láttak e valakit a többiek közül.*
-Nem, de inkább a szerepedre figyelj Drágám *majd Felt felé fordul és elmosolyodik* meg te is Édes, mert én nem akarok lebukni.*Ezzel az ajtó felé fordul és mint nemesi hölgy várja, hogy kinyissák előtte az ajtót és jöjjön a bemutatkozás és a többi etikett szokás. Nem is érti, miért kellene a többieket keresniük, mert ha így tenne elterelné figyelmét a munkáról, ami a hajó legénységének a figyelmének az elterelése, nem a sajátjuké, biztos ügyesek a többiek és megoldják, ha meg nem ő lebukás nélkül akarja elhagyni a fedélzetet.*
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-24 13:03:13
Üzenet elküldve: 2015-07-24 13:03:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*A szék recseg Aern súlya alatt, még akkor is, ha az nem túl nehéz. A férfi felkészül, ugrani kész, menekülni akar. Lendületet vesz és… Nem sikerül neki. Ujjai végével épp hogy el tudja érni a perem szélét, de ez kevés, nem tudja magát megtartani. A fal mellett csúszik vissza. A korhadt szék megadja magát. Az elán oldalra dönti a testét, így az asztal helyett egyenesen a föld felé veszi az irányt. Macska ügyességgel könnyen elkerülheti, hogy ne törje nagyon össze magát. Egyéb esetben viszont meg fogja érezni a csontjai az esés lendületét.
Mivel művelete nem sikerült, ezért az Őr így talál rá. A nyitott ajtóban áll meg, s szemöldökét kíváncsian vonja fel.*
- Sokan próbálkoznak vele. Ezért tettük magasra az ablakot.
*Tudatja, majd bezárja az ajtót. Az új helyzet miatt az egyetlen szabadon lévő szék támláját megfogva fordítja Aern felé, s hellyel kínálja. Mivel már más nem áll rendelkezésére, ezért az asztal szélére ül. Kardja az oldalán pihen, kellő távolságba attól, hogy Aern ne akarjon hozzá nyúlni. A kérdést újra felteszi. Makacsnak tűnik a középkorú Őr, s nem fog tágítani innen, amíg meg nem tudja az igazat. Jegesen villanó szürke szemei, zord ábrázata sem jelez semmi mást.*
- Szóval. Maga azt állítja, hogy Lerant katonáit, a saját társai gyilkolták meg. Lerant őre teljesen mást állít. Tud, bármi bizonyítékot mondani, ami az ön ártatlanságát igazolja?
*Teszi fel hideg hangján a kérdést.*
*A szék recseg Aern súlya alatt, még akkor is, ha az nem túl nehéz. A férfi felkészül, ugrani kész, menekülni akar. Lendületet vesz és… Nem sikerül neki. Ujjai végével épp hogy el tudja érni a perem szélét, de ez kevés, nem tudja magát megtartani. A fal mellett csúszik vissza. A korhadt szék megadja magát. Az elán oldalra dönti a testét, így az asztal helyett egyenesen a föld felé veszi az irányt. Macska ügyességgel könnyen elkerülheti, hogy ne törje nagyon össze magát. Egyéb esetben viszont meg fogja érezni a csontjai az esés lendületét.
Mivel művelete nem sikerült, ezért az Őr így talál rá. A nyitott ajtóban áll meg, s szemöldökét kíváncsian vonja fel.*
- Sokan próbálkoznak vele. Ezért tettük magasra az ablakot.
*Tudatja, majd bezárja az ajtót. Az új helyzet miatt az egyetlen szabadon lévő szék támláját megfogva fordítja Aern felé, s hellyel kínálja. Mivel már más nem áll rendelkezésére, ezért az asztal szélére ül. Kardja az oldalán pihen, kellő távolságba attól, hogy Aern ne akarjon hozzá nyúlni. A kérdést újra felteszi. Makacsnak tűnik a középkorú Őr, s nem fog tágítani innen, amíg meg nem tudja az igazat. Jegesen villanó szürke szemei, zord ábrázata sem jelez semmi mást.*
- Szóval. Maga azt állítja, hogy Lerant katonáit, a saját társai gyilkolták meg. Lerant őre teljesen mást állít. Tud, bármi bizonyítékot mondani, ami az ön ártatlanságát igazolja?
*Teszi fel hideg hangján a kérdést.*
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-24 12:22:09
Üzenet elküldve: 2015-07-24 12:22:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Karnyújtásnyira//
*Nagyot sóhajt, a hatalmas kékség tiszta levegőjét tüdejébe juttatva, megforgatván azt, majd lágyan kifújván a szellőbe. Kellemes, sőt felüdítő, a kocsma rumgőzös, dohossága után. A nyári melegben ilyetén hűs szél valódi áldás. Khyrnek a tenger, s annak partja mindég is az otthona lesz, akárhol is járjon. A wegtoreni révben született és lelkének egy része mindég is ott marad. Nem létezik az a düh, szomorúság, kín, amely el tudja venni tőle azt a helyet, melyet honnak nevez. Ott csoportosul minden érzelme. Ha szeretett valaha is őszintén, az oda köt, ahogy oda húzza vissza az utolsó kötelék, ami az életét tartja, a testvérének és barátainak emléke.
Tekintetét a magasan keringő égitest alá irányítja, ahol a hullámok és az égbolt összemosódik. Mire tekintete megszokja a fényt és elméje visszatér a földre, Murgrind már mellette lehet.*
- Nos, fiatalúr. *Kezd bele, üzleties hangjába. Nem akar kicsusszanni a szerepéből.* Először is, kérdéssel fordulok feléd. Van e elegendő anyagod, hogy lenyűgözz a tudományoddal? *Szóla. S tengermélyét tükröző zöldjeit a férfire emeli, kérdőn tekint rá. Khyr nem tudja, mi minden kell ilyetén csapdák készítéséhez, de ha tippelnie kéne, akkor a kötél, a fa és az acél, esetleg vas jut eszébe. Talán még a háló, kövek, nyilak, s még ki tudja mennyi nyalánkság.
Bizony a rejteket védő csapda hálózatnak nem csupán letaglózó, de halálos is kell legyen. Elvégre, akinek rossz helyre téved a lába, az fizesse meg az árát. A Sziklaszírtek egyébként is tele vannak, gyilkosabbnál, halálosabb homárszörnyekkel, meg hatalmas kígyó szerzetekkel és ki tudja mennyi ocsmány rovarral.
Ha Khyr jobban értene az ilyen halállal fenyegető eszközökhöz, akkor mindenképpen bevonná a lyukakban megbúvó ocsmányságokat is. Talán ráveheti a mestert, hogy tanítsa.*
- Elvezetlek a dokkokhoz, ha szükséged van még erre, arra. Ne szégyenlősködj, bármit megszerzünk, ami hasznunkra lesz.
*Vigyorodik el. Pénzzel, vagy anélkül, de mindenképpen övék lesz, amire szükségük van.*
*Nagyot sóhajt, a hatalmas kékség tiszta levegőjét tüdejébe juttatva, megforgatván azt, majd lágyan kifújván a szellőbe. Kellemes, sőt felüdítő, a kocsma rumgőzös, dohossága után. A nyári melegben ilyetén hűs szél valódi áldás. Khyrnek a tenger, s annak partja mindég is az otthona lesz, akárhol is járjon. A wegtoreni révben született és lelkének egy része mindég is ott marad. Nem létezik az a düh, szomorúság, kín, amely el tudja venni tőle azt a helyet, melyet honnak nevez. Ott csoportosul minden érzelme. Ha szeretett valaha is őszintén, az oda köt, ahogy oda húzza vissza az utolsó kötelék, ami az életét tartja, a testvérének és barátainak emléke.
Tekintetét a magasan keringő égitest alá irányítja, ahol a hullámok és az égbolt összemosódik. Mire tekintete megszokja a fényt és elméje visszatér a földre, Murgrind már mellette lehet.*
- Nos, fiatalúr. *Kezd bele, üzleties hangjába. Nem akar kicsusszanni a szerepéből.* Először is, kérdéssel fordulok feléd. Van e elegendő anyagod, hogy lenyűgözz a tudományoddal? *Szóla. S tengermélyét tükröző zöldjeit a férfire emeli, kérdőn tekint rá. Khyr nem tudja, mi minden kell ilyetén csapdák készítéséhez, de ha tippelnie kéne, akkor a kötél, a fa és az acél, esetleg vas jut eszébe. Talán még a háló, kövek, nyilak, s még ki tudja mennyi nyalánkság.
Bizony a rejteket védő csapda hálózatnak nem csupán letaglózó, de halálos is kell legyen. Elvégre, akinek rossz helyre téved a lába, az fizesse meg az árát. A Sziklaszírtek egyébként is tele vannak, gyilkosabbnál, halálosabb homárszörnyekkel, meg hatalmas kígyó szerzetekkel és ki tudja mennyi ocsmány rovarral.
Ha Khyr jobban értene az ilyen halállal fenyegető eszközökhöz, akkor mindenképpen bevonná a lyukakban megbúvó ocsmányságokat is. Talán ráveheti a mestert, hogy tanítsa.*
- Elvezetlek a dokkokhoz, ha szükséged van még erre, arra. Ne szégyenlősködj, bármit megszerzünk, ami hasznunkra lesz.
*Vigyorodik el. Pénzzel, vagy anélkül, de mindenképpen övék lesz, amire szükségük van.*
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-24 11:51:00
Üzenet elküldve: 2015-07-24 11:51:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Ki mint vet, úgy arat//
//7-es dokk//
*Eddig szerencséje van. Biztonságban érkezik meg az újabb fedezékbe, ahonnan még Morf rövid és gyors akcióját is nyomon tudja követni egészen addig, amíg el nem tűnik az ablak mögött. A két közelgő hajóst is észreveszi, úgyhogy ha nem is néznek az irányába, azért meghúzza magát, de a kabinajtó csúkódásával már tovább is illan a hátsó raktárok irányába. Elvileg azok a legjobban őrizhető pontok egy hajón, leginkább a lejutás miatt. Egy lejárat és egy szellőzőszerűség, ami viszont rácsos. Vagy elterelés kéne hozzá, de az újabb trükk nem vetne túl jó fényt Anorra és Mynára vagy... kénytelen utánajárni a hátsó kis ablakoknak. Azok viszont nem éppen a hajó fedélzetére vannak kilátással. Valahol előrébb ajtónyitás, majd csukódás hangját hallja, úgyhogy maradva a raktár lejárat külső vonalán, egészen eloson a hajó hátsó traktusára, ahol is egy fakerevetbe kapaszkodva óvatosan kihajol a hajó oldalán. Az ablakocska ott van pár méterre alatta, viszont pici és fogás se nagyon odáig a hajón. Ellenőrizve pislant maga mögé, de a lépcső lejáratból felszürődő hangok itt már egészen halkak.
A biztonság kedvéért azért próbál takarásban maradni, de ha akarja azokat a gyöngyöket, akkor muszáj lesz másznia. Kezével máris tisztes kapaszkodó után kutat, majd jobb lábát átlendíti a Macska szélén. Most biztosan kapaszkodik, de lejebb még mindig nincs kisegítve.*
//7-es dokk//
*Eddig szerencséje van. Biztonságban érkezik meg az újabb fedezékbe, ahonnan még Morf rövid és gyors akcióját is nyomon tudja követni egészen addig, amíg el nem tűnik az ablak mögött. A két közelgő hajóst is észreveszi, úgyhogy ha nem is néznek az irányába, azért meghúzza magát, de a kabinajtó csúkódásával már tovább is illan a hátsó raktárok irányába. Elvileg azok a legjobban őrizhető pontok egy hajón, leginkább a lejutás miatt. Egy lejárat és egy szellőzőszerűség, ami viszont rácsos. Vagy elterelés kéne hozzá, de az újabb trükk nem vetne túl jó fényt Anorra és Mynára vagy... kénytelen utánajárni a hátsó kis ablakoknak. Azok viszont nem éppen a hajó fedélzetére vannak kilátással. Valahol előrébb ajtónyitás, majd csukódás hangját hallja, úgyhogy maradva a raktár lejárat külső vonalán, egészen eloson a hajó hátsó traktusára, ahol is egy fakerevetbe kapaszkodva óvatosan kihajol a hajó oldalán. Az ablakocska ott van pár méterre alatta, viszont pici és fogás se nagyon odáig a hajón. Ellenőrizve pislant maga mögé, de a lépcső lejáratból felszürődő hangok itt már egészen halkak.
A biztonság kedvéért azért próbál takarásban maradni, de ha akarja azokat a gyöngyöket, akkor muszáj lesz másznia. Kezével máris tisztes kapaszkodó után kutat, majd jobb lábát átlendíti a Macska szélén. Most biztosan kapaszkodik, de lejebb még mindig nincs kisegítve.*
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-24 10:27:14
Üzenet elküldve: 2015-07-24 10:27:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet, úgy arat//
//7-es dokk//
*A kabinban minden jól megy eleinte nem lát odabent senkit és át is tud nézni néhány helyet igaz kevés eredménnyel. Kintről az ajtó felől hangok hallatszódnak, így gyorsan kell kitalálnia hova is tudna elrejtőzni mielőtt minden bizonnyal benyitnak a léptek zaja alapján felé tartók. Mivel a kabin elég kicsi, inkább az ablakot választja és kikapaszkodva rajta húzza be résnyi nyílást hagyva, aztán oldalra guggol kikerülve a látótérből. Ha odakint lenne valaki aki vette a jelzését, akkor jelez neki, hogy ha lehet maradjon csendben. Nemsokára nyílik a kabin ajtó és be is lép rajta két fickó. Egyik sem tűnik éppen edzett marcona tengerésznek. Az egyik kimondottan szikár hosszúra nőtt ember, némileg bamba ábrázattal. A másik elég rendezett külsejű fickó nem látszik matróznak.* Akkor, ahogy megbeszéltük ne téveszd szem elől a zsákot a kirakodásnál. Mindenképpen épségben kell lekerülnie a hajóról. A jelölést láttad. A kirakodás holnap reggel lesz, ne hagyd, hogy a többi közé keveredjen, mert a kapitány elevenen nyúz meg. Világos? * Egyre érdekesebb a beszélgetés, de több fontos információt már nem tud belőle kinyerni. A másik helyesel esküdözik, hogy ő figyel, majd arra a zsákra nem lesz gond. Végül az alacsony fickó kitessékeli a bamba képűt és az asztalhoz ül. Valamit rendezget maga előtt a papírokon. A kendőt levéve a hajáról az arca elé köti, hogy a fekete anyag eltakarja.*
~Mint a régi szép időkben!~
*Az ablakot nesztelenül nyitja meg mögötte és újra csendben mászik be a kabinba. A fickó előre hajol a papírok fölé, mikor egy megcsúszik és észleli a szeme sarkából, mielőtt reagálhatna elkapj a nyakát és könyökhajlatába szorítva akadályozza meg, hogy levegője jusson hangos kiáltáshoz. Nemsokára fulladva vonaglik a keze alatt még egy sort aztán elterül a földön. További hangok szűrődnek az ajtó felől, de ezúttal valószínűleg a mellette lévő kabin felől. Több hang az egyik nagyon ismerősen cseng.*
~Anor, Mynával és gondolom Felttel. Máris a kapitányhoz jutottak volna? Ügyes, roppant ügyes.~
*Nem sokat hall az elhangzó szövegekből csak nevetést, azt hogy többen lehetnek körülöttük és egy másik kabinba tartanak. Úgy dönt bevárja, amíg elül a zaj, hogy észrevétlenül kiosonjon és a raktár készletek felé vegye az irányt. Annyi zsákot átnézni nem könnyű kellenének ehhez a többiek is, de Anorék be vannak fogva az álcával a többiek pedig még nem bukkantak fel. Ha sokáig nem jönnek újra ki kell másznia, hogy megkeresse Riqet. Az ájult fickót behúzza az asztal mögé, hogyha valaki benyit ne kerüljön szem elé, aztán vár még egy kicsit, hátha mégis az ajtó felé indulhat.*
//7-es dokk//
*A kabinban minden jól megy eleinte nem lát odabent senkit és át is tud nézni néhány helyet igaz kevés eredménnyel. Kintről az ajtó felől hangok hallatszódnak, így gyorsan kell kitalálnia hova is tudna elrejtőzni mielőtt minden bizonnyal benyitnak a léptek zaja alapján felé tartók. Mivel a kabin elég kicsi, inkább az ablakot választja és kikapaszkodva rajta húzza be résnyi nyílást hagyva, aztán oldalra guggol kikerülve a látótérből. Ha odakint lenne valaki aki vette a jelzését, akkor jelez neki, hogy ha lehet maradjon csendben. Nemsokára nyílik a kabin ajtó és be is lép rajta két fickó. Egyik sem tűnik éppen edzett marcona tengerésznek. Az egyik kimondottan szikár hosszúra nőtt ember, némileg bamba ábrázattal. A másik elég rendezett külsejű fickó nem látszik matróznak.* Akkor, ahogy megbeszéltük ne téveszd szem elől a zsákot a kirakodásnál. Mindenképpen épségben kell lekerülnie a hajóról. A jelölést láttad. A kirakodás holnap reggel lesz, ne hagyd, hogy a többi közé keveredjen, mert a kapitány elevenen nyúz meg. Világos? * Egyre érdekesebb a beszélgetés, de több fontos információt már nem tud belőle kinyerni. A másik helyesel esküdözik, hogy ő figyel, majd arra a zsákra nem lesz gond. Végül az alacsony fickó kitessékeli a bamba képűt és az asztalhoz ül. Valamit rendezget maga előtt a papírokon. A kendőt levéve a hajáról az arca elé köti, hogy a fekete anyag eltakarja.*
~Mint a régi szép időkben!~
*Az ablakot nesztelenül nyitja meg mögötte és újra csendben mászik be a kabinba. A fickó előre hajol a papírok fölé, mikor egy megcsúszik és észleli a szeme sarkából, mielőtt reagálhatna elkapj a nyakát és könyökhajlatába szorítva akadályozza meg, hogy levegője jusson hangos kiáltáshoz. Nemsokára fulladva vonaglik a keze alatt még egy sort aztán elterül a földön. További hangok szűrődnek az ajtó felől, de ezúttal valószínűleg a mellette lévő kabin felől. Több hang az egyik nagyon ismerősen cseng.*
~Anor, Mynával és gondolom Felttel. Máris a kapitányhoz jutottak volna? Ügyes, roppant ügyes.~
*Nem sokat hall az elhangzó szövegekből csak nevetést, azt hogy többen lehetnek körülöttük és egy másik kabinba tartanak. Úgy dönt bevárja, amíg elül a zaj, hogy észrevétlenül kiosonjon és a raktár készletek felé vegye az irányt. Annyi zsákot átnézni nem könnyű kellenének ehhez a többiek is, de Anorék be vannak fogva az álcával a többiek pedig még nem bukkantak fel. Ha sokáig nem jönnek újra ki kell másznia, hogy megkeresse Riqet. Az ájult fickót behúzza az asztal mögé, hogyha valaki benyit ne kerüljön szem elé, aztán vár még egy kicsit, hátha mégis az ajtó felé indulhat.*
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-24 09:43:24
Üzenet elküldve: 2015-07-24 09:43:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet, úgy arat//
//7-es dokk//
*Az őröket sikerült könnyűszerrel félrevezetni. Egyből indulnak, hogy Anorék mögöttük haladjanak és így jussanak el a kapitányhoz. Az egyik katona még meg is jegyzi:*
- Szerencsés napjuk van, a kapitány nem szokott a hajón lenni esténként, de a mai egy különleges nap.
*A férfi felhúzott szemöldökkel tekint társaira, hogy vajon mitől lehet olyan különleges ez a nap?
A középen elhelyezkedő kabinhoz közeledve harsány beszélgetés és nevetgélés szűrődik ki az ajtókon keresztül.*
- Parancsoljanak! Ez a kapitány kabinja. *szól az egyik őr és közben kezével előre mutat, jelezve, hogy szabad az út.*
- Már ne is haragudjanak, lennének kedvesek bemutatni minket a kapitánynak?
*Természetesen a kitalált neveket az őrök nem jegyezték meg, még Anor is nehezen idézi fel mit is hazudott az imént. A katonák belépnek a kabinba, ahonnan az ajtó nyílásakor még erősebb nevetgélés hangja szólal fel. Mikor azok eltűnnek a kabinban, míg a kapitánnyal beszélnek, Anor kihasználja helyzetet, hogy pár pillanatra egyedül maradtak.*
- Myna! Felt! Láttátok a többieket?
*Ha a válaszuk nem, az a legjobb, ugyanis ez azt jelenti, hogy sikerült úgy takarásban maradniuk, hogy saját társaik se vegyék észre őket.*
//7-es dokk//
*Az őröket sikerült könnyűszerrel félrevezetni. Egyből indulnak, hogy Anorék mögöttük haladjanak és így jussanak el a kapitányhoz. Az egyik katona még meg is jegyzi:*
- Szerencsés napjuk van, a kapitány nem szokott a hajón lenni esténként, de a mai egy különleges nap.
*A férfi felhúzott szemöldökkel tekint társaira, hogy vajon mitől lehet olyan különleges ez a nap?
A középen elhelyezkedő kabinhoz közeledve harsány beszélgetés és nevetgélés szűrődik ki az ajtókon keresztül.*
- Parancsoljanak! Ez a kapitány kabinja. *szól az egyik őr és közben kezével előre mutat, jelezve, hogy szabad az út.*
- Már ne is haragudjanak, lennének kedvesek bemutatni minket a kapitánynak?
*Természetesen a kitalált neveket az őrök nem jegyezték meg, még Anor is nehezen idézi fel mit is hazudott az imént. A katonák belépnek a kabinba, ahonnan az ajtó nyílásakor még erősebb nevetgélés hangja szólal fel. Mikor azok eltűnnek a kabinban, míg a kapitánnyal beszélnek, Anor kihasználja helyzetet, hogy pár pillanatra egyedül maradtak.*
- Myna! Felt! Láttátok a többieket?
*Ha a válaszuk nem, az a legjobb, ugyanis ez azt jelenti, hogy sikerült úgy takarásban maradniuk, hogy saját társaik se vegyék észre őket.*
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-23 18:13:49
Üzenet elküldve: 2015-07-23 18:13:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kalózok markában//
*A lovag arcára apró kis mosoly ül ki. Bár tisztában van vele, hogy minden egyes perccel csak messzebb kerülnek azok a hitvány férgek, de azt is jól tudja, hogy már semmi esélye megtalálni őket. Egyedül és segítség nélkül nem. ~Talán a csapos ismerte őket.~ találgat a helyesnek tűnő megoldások közül ~Vagy ismer valakit, aki segíthetne.~ arca ha egy pillanatra is, de megkeményedik, melyben az alak elég hangos és zavaros pufogása is szerepet játszik.*
- Csak nyugodtan. *húzza ki magát ~Wegtoren-ben jól tudná ki vagyok, vagy a nevem hallatára egyből meghőkölne.~ csikorgatja mérgében a fogait. * De ha esetleg nem akarsz tenni semmi egyebet tenni, jobb ha félreál. *méretes keze megfeszül, tekintette, a megjelenése pedig immáron valóban jobban hasonlít egy Arthenior-i lovagéhoz.*
*De abban a pillanatban, a férfi is dűlőre jut, talán Valahin unszolására, esetleg a helyzet komolysága miatt. Szavai ugyanakkor egyszerűek és tökéletesen érthetőek egy egyszerű ember számára is. ~Szóval pénzért segítenél?~ a gúny kiül az arcára is, de azt már nehezebb megmondani, hogy az elhúzódó, leginkább egy mosolyra emlékeztető gesztusa, mit is takar. ~100 arany. Szóval ennyiben mérik a szél városában a segítséget.~ halk kuncogása, mely abban a pillanatban kitör belőle, ahogyan a férfi végzett az ajánlatával, elégé zavaró és kétségbeejtő.*
- Még Wegtoren tüzes mezején sem kérnek ilyen összeget egy kisebb segítségért barátom. *közli a férfival nyersen, arcán egy apró kis mosoly ül, de a szemei elárulják, mindezek ellenére, mégis érdekli az ajánlat.* 100 aranyért, három vagy négy zsoldost is felfogadhatok. Persze a rosszabb fajtából, viszont ha szerencsém van a szerencsétlenek majd ott hagyják a fogukat is. Így pedig fizetnem sem kell majd. *szavai sokkal inkább egy nyers és számító alak szavai, mind egy talpig becsületes lovagé. De valljuk be, Valahin nem sokra becsülte a zsoldosokat.* Kapsz 20 aranyat ha megmondod, hogy merre tanyáznak azok a semmirekellő haramiák. A többit pedig bízd rám. Azt hiszem egyedül is elbánok pár haramiával.
A hozzászólás írója (Valahin Arrowyen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.23 18:14:17
*A lovag arcára apró kis mosoly ül ki. Bár tisztában van vele, hogy minden egyes perccel csak messzebb kerülnek azok a hitvány férgek, de azt is jól tudja, hogy már semmi esélye megtalálni őket. Egyedül és segítség nélkül nem. ~Talán a csapos ismerte őket.~ találgat a helyesnek tűnő megoldások közül ~Vagy ismer valakit, aki segíthetne.~ arca ha egy pillanatra is, de megkeményedik, melyben az alak elég hangos és zavaros pufogása is szerepet játszik.*
- Csak nyugodtan. *húzza ki magát ~Wegtoren-ben jól tudná ki vagyok, vagy a nevem hallatára egyből meghőkölne.~ csikorgatja mérgében a fogait. * De ha esetleg nem akarsz tenni semmi egyebet tenni, jobb ha félreál. *méretes keze megfeszül, tekintette, a megjelenése pedig immáron valóban jobban hasonlít egy Arthenior-i lovagéhoz.*
*De abban a pillanatban, a férfi is dűlőre jut, talán Valahin unszolására, esetleg a helyzet komolysága miatt. Szavai ugyanakkor egyszerűek és tökéletesen érthetőek egy egyszerű ember számára is. ~Szóval pénzért segítenél?~ a gúny kiül az arcára is, de azt már nehezebb megmondani, hogy az elhúzódó, leginkább egy mosolyra emlékeztető gesztusa, mit is takar. ~100 arany. Szóval ennyiben mérik a szél városában a segítséget.~ halk kuncogása, mely abban a pillanatban kitör belőle, ahogyan a férfi végzett az ajánlatával, elégé zavaró és kétségbeejtő.*
- Még Wegtoren tüzes mezején sem kérnek ilyen összeget egy kisebb segítségért barátom. *közli a férfival nyersen, arcán egy apró kis mosoly ül, de a szemei elárulják, mindezek ellenére, mégis érdekli az ajánlat.* 100 aranyért, három vagy négy zsoldost is felfogadhatok. Persze a rosszabb fajtából, viszont ha szerencsém van a szerencsétlenek majd ott hagyják a fogukat is. Így pedig fizetnem sem kell majd. *szavai sokkal inkább egy nyers és számító alak szavai, mind egy talpig becsületes lovagé. De valljuk be, Valahin nem sokra becsülte a zsoldosokat.* Kapsz 20 aranyat ha megmondod, hogy merre tanyáznak azok a semmirekellő haramiák. A többit pedig bízd rám. Azt hiszem egyedül is elbánok pár haramiával.
A hozzászólás írója (Valahin Arrowyen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.23 18:14:17
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-23 12:48:25
Üzenet elküldve: 2015-07-23 12:48:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet, úgy arat//
//7-es dokk//
*Kiveszi a sötétben, hogy mindenki szerencsésen feljutott a hajóra. Egy kicsit távolabb van a többiektől lemászva a kabin ablakhoz oldalt. Egy ideig kémleli, hall e hangot odabentről a kabinból. Nem vesz ki egyetlen szót sem, ha vannak bent akkor vagy nagyon halkan beszélnek, vagy valaki egyedül van, még valószínűbb, hogy üres. Ha van bent valaki, akkor vár egy kicsit, hogy felszabaduljon odabent a terep. Ha nem szabadulna fel keres egy másik pontot, ahol megoldható a hajó belsejébe való jutás. Persze, ha közelebb hajolva hangokat hall kiszűrődni, azokat kikémleli, bár nem valószínű, hogy az általuk keresett gyöngyökről lesz szó éppen, de még ilyen szerencséje is. Ha nincs bent senki, akkor tőrével kifeszítve óvatosan az ablak zárat nyitja ki és mászik be végül, hogy körülnézzen. Miután meggyőződött, hogy tiszta a terep, kimászva újból az ablakon jelez a többieknek, hogy merre van szabad út a hajó belsejébe. Visszamászva a kabinba elkezdi a keresést, villámgyorsan húzkodva ki a fiókokat, nyitva ki az ott lévő ládát és körül nézve az asztalon, ahol sok papír és térkép hever, több más dolog mellett. Reményei szerint kutatása eredményes lesz, de addig is sűrűn pillant a bezárt kabin ajtó felé, hogyha hangokat hallana gyorsan tudjon reagálni a közeledőre és el tudjon rejtőzni valahová.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.23 12:54:16
//7-es dokk//
*Kiveszi a sötétben, hogy mindenki szerencsésen feljutott a hajóra. Egy kicsit távolabb van a többiektől lemászva a kabin ablakhoz oldalt. Egy ideig kémleli, hall e hangot odabentről a kabinból. Nem vesz ki egyetlen szót sem, ha vannak bent akkor vagy nagyon halkan beszélnek, vagy valaki egyedül van, még valószínűbb, hogy üres. Ha van bent valaki, akkor vár egy kicsit, hogy felszabaduljon odabent a terep. Ha nem szabadulna fel keres egy másik pontot, ahol megoldható a hajó belsejébe való jutás. Persze, ha közelebb hajolva hangokat hall kiszűrődni, azokat kikémleli, bár nem valószínű, hogy az általuk keresett gyöngyökről lesz szó éppen, de még ilyen szerencséje is. Ha nincs bent senki, akkor tőrével kifeszítve óvatosan az ablak zárat nyitja ki és mászik be végül, hogy körülnézzen. Miután meggyőződött, hogy tiszta a terep, kimászva újból az ablakon jelez a többieknek, hogy merre van szabad út a hajó belsejébe. Visszamászva a kabinba elkezdi a keresést, villámgyorsan húzkodva ki a fiókokat, nyitva ki az ott lévő ládát és körül nézve az asztalon, ahol sok papír és térkép hever, több más dolog mellett. Reményei szerint kutatása eredményes lesz, de addig is sűrűn pillant a bezárt kabin ajtó felé, hogyha hangokat hallana gyorsan tudjon reagálni a közeledőre és el tudjon rejtőzni valahová.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.23 12:54:16
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-23 10:40:48
Üzenet elküldve: 2015-07-23 10:40:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Ki mint vet, úgy arat//
*Kedvező helyet fogott ki magának az ordísz töve körül, így szinte láthatatlanul lapulva tudja biztosítani a terepet a többiek számára. Az égbolt felhős, még a hold kíváncsiskodó fénye sem világítja meg az előttük ringatózó hajó terepét, fedélzetét és tattját, így az árnyékban figyelve még vár egy keveset, amíg biztosra nem megy, hogy Ryrr is felmászott és elhelyezkedett valahol. Ha szerencséjük van és vagy Anorék jó munkát végeztek, akkor mindezeket teljesen észrevétlenül tehették meg, de ha valami gyanús us lenne, ott vannak a többiek, akik időben figyelmeztethetik őket.
Ha pedig tényleg nincs semmi fennakadás, még egyszer ellenőrzi az ebből a szögből látható embereket, az esetleges őrséget és az árnyékos helyeket. Ha nincs semmi baljóslatú mozzanat a Vemhes Macskán, akkor óvatosan előrébb kúszik, s vigyázva arra, hogy végig árnyékba maradjon, megpróbál 'elsuhanni' egyenesen a legközelebbi fedezékik, ami ezúttal egy mentőcsónak leengedő tekerős szerkezet. Innen néz csak el Morf és Ryrr irányába, hátha kell nekik segítség vagy éppen figyelmeztetés. Ha kell megadja.*
*Kedvező helyet fogott ki magának az ordísz töve körül, így szinte láthatatlanul lapulva tudja biztosítani a terepet a többiek számára. Az égbolt felhős, még a hold kíváncsiskodó fénye sem világítja meg az előttük ringatózó hajó terepét, fedélzetét és tattját, így az árnyékban figyelve még vár egy keveset, amíg biztosra nem megy, hogy Ryrr is felmászott és elhelyezkedett valahol. Ha szerencséjük van és vagy Anorék jó munkát végeztek, akkor mindezeket teljesen észrevétlenül tehették meg, de ha valami gyanús us lenne, ott vannak a többiek, akik időben figyelmeztethetik őket.
Ha pedig tényleg nincs semmi fennakadás, még egyszer ellenőrzi az ebből a szögből látható embereket, az esetleges őrséget és az árnyékos helyeket. Ha nincs semmi baljóslatú mozzanat a Vemhes Macskán, akkor óvatosan előrébb kúszik, s vigyázva arra, hogy végig árnyékba maradjon, megpróbál 'elsuhanni' egyenesen a legközelebbi fedezékik, ami ezúttal egy mentőcsónak leengedő tekerős szerkezet. Innen néz csak el Morf és Ryrr irányába, hátha kell nekik segítség vagy éppen figyelmeztetés. Ha kell megadja.*
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:57:28
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:57:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az aszott Banya és a Lopótök//
- Mert részegen még elviselhetetlenebb *- felel egyszerűen a kérdésre.
Esze ágában sincs italt venni annak a némbernek. Még csak az kellene, hogy megint a vihogását kelljen hallgatnia, miközben nem bír magával. Akkor talán tényleg megharapná. Képes lenne rá, ebben biztos, főleg, ha megfosztják a további italellátmánytól. Így legalább megelégedett egyetlen rummal, ahelyett, hogy egyből lehúzott volna minimum négyet.
A kiköpött víztömeg épphogy elkerüli. Fél lépést előre is sietett, hogy az biztosan háta mögött csapódjon a padlóra, ne pedig rajta. Ekkor pedig végig is hallgathatja a felháborodást, miközben mankóként szolgálhat karjával a megfáradtnak. Lassan kezdi azt hinni, hogy ezzel a nővel sem lesz kevesebb gondja, mégis, tudja, hogy kit is kellene megvédenie, vagy mi a fenét csinálnia. Ezért is indul meg, mit sem törődve a másikkal. Az ajtó azonban becsukódik előtte. El is játszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha maradna, de végül csak megindul.*
- Én inkább boszorkának mondanám *- tesz azért még egy megjegyzést, némiképp késve ugyan, de mégis lereagálva a bent rekedt nő megjegyzését.
Odakint azonban tovább folytatódik minden. A félvér zsebre tett kézzel ballag a másik kettő után, mit sem törődve a megjegyzésekkel, egészen addig, míg hozzá nem intéznek egy kérdést. Akkor azonban végignéz mindkettőn, mielőtt még látványosan elfintorodna.*
- Ha egy aszott banyát akarok, kiások egy sírt. Az legalább nem harap és nem akar megölni.
*Válaszát követően újra csendben marad. Semmi megjegyezni valója nincs a történtekkel kapcsolatban. Vagy ha lenne sem örülnének neki, tekintve, hogy hülyének nézi mind a kettőt. Ami azt illeti, egyre inkább. Ismeri ugyan a járást, tudja is, hogy merrefelé mehetnek valójában, mégis inkább lemarad néhány lépéssel. Így legalább nem kell a másik kettő közelében lennie és hallgatnia az egyébként is jól hallható csacsogást, mi közvetlen mellettük valószínűleg csak még irritálóbb lenne. Odakint marad. Annyi esze csak lesz a kalóznak, hogy sikít, ha valami gondja akad odabent. Ha nem, hát akkor megérdemli, hogy kardélre hányják, vagy akármi mást tegyenek vele.*
- Aldren *mutatkozik be maga is röviden, le sem tagadva saját nevét.
Nem látja értelmét, tekintve, hogy a bent tevékenykedő Nadae pontosan tudja, hogy hogyan is hívják. Akkor pedig felesleges lenne mindenkinek más nevet mondania.*
- Azok után, hogy egy fél napot ezzel a boszorkával kellett töltenem, ne csodálkozz, ha merev vagyok. Egyébként sem engedném el magam mellette. Ahhoz túlontúl kedvesek a régi közös emlékek *ad rövid választ, még ha nem is lenne rá szükség.
Nadae addigra el is intézi, amit el akart. Visszakérdezni nem fog a férfi. Teljesen felesleges időpazarlás és szófecsérlés. Nem azért van itt, hogy ismerkedjen. Nagyon régen talán próbálkozott ilyesmivel, de ha őt kérdezik, sosem volt az a fajta. És nem is lesz. A néhány lépésnyi követési távolságnak pedig akad más előnye is, mint például az, hogy nem ront bele a kalózba, mikor az megtorpan Felmar látványától. Maga is a hajó felé sandít. Rég nem látta már azt a romhalmazt, mit meglepő mód még most is őriznek, teljesen feleslegesen. A banya már bele is kezd a tervezgetésbe. Az eltereléssel nem lehet gond, ahogyan mással sem, ha ügyesek, ennek ellenére, a félvérnek semmi kedve máris kockára tenni saját bőrét, csak azért, mert kedves védence gyújtogatni akar az este. Erre pedig, mindezek tetejébe, előjön egy orbitálisan ostoba ötlettel. Aldren már kínjában nevet fel. Fejét fogja, ezt követően közelebb lép és Nadae vállára teszi kezét.*
- Nem azt mondtad, hogy sok dolgod van? Ha csak ennyi volt, akkor mégis mi a francért keltettél fel? *kérdi, kissé dühösen.
És még Nerilil is nyavalyogni kezd a kirándulás miatt. Ebből nagyon kezd elege lenni. Csomagjába túrva elővesz egy almát, meg némi füstölt húst és a kezébe nyomja, hogy azokkal együtt vegye ölébe és már meg is indul.*
- Haladjunk! *- mordul a kalóznémberre, mit sem törődve azzal, hogy vajon megy-e, vagy sem. Ő megy, ahogyan Nerilil is, amennyiben nem kezd el kapálózni, ledobatva magát a férfival.*
- Mert részegen még elviselhetetlenebb *- felel egyszerűen a kérdésre.
Esze ágában sincs italt venni annak a némbernek. Még csak az kellene, hogy megint a vihogását kelljen hallgatnia, miközben nem bír magával. Akkor talán tényleg megharapná. Képes lenne rá, ebben biztos, főleg, ha megfosztják a további italellátmánytól. Így legalább megelégedett egyetlen rummal, ahelyett, hogy egyből lehúzott volna minimum négyet.
A kiköpött víztömeg épphogy elkerüli. Fél lépést előre is sietett, hogy az biztosan háta mögött csapódjon a padlóra, ne pedig rajta. Ekkor pedig végig is hallgathatja a felháborodást, miközben mankóként szolgálhat karjával a megfáradtnak. Lassan kezdi azt hinni, hogy ezzel a nővel sem lesz kevesebb gondja, mégis, tudja, hogy kit is kellene megvédenie, vagy mi a fenét csinálnia. Ezért is indul meg, mit sem törődve a másikkal. Az ajtó azonban becsukódik előtte. El is játszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha maradna, de végül csak megindul.*
- Én inkább boszorkának mondanám *- tesz azért még egy megjegyzést, némiképp késve ugyan, de mégis lereagálva a bent rekedt nő megjegyzését.
Odakint azonban tovább folytatódik minden. A félvér zsebre tett kézzel ballag a másik kettő után, mit sem törődve a megjegyzésekkel, egészen addig, míg hozzá nem intéznek egy kérdést. Akkor azonban végignéz mindkettőn, mielőtt még látványosan elfintorodna.*
- Ha egy aszott banyát akarok, kiások egy sírt. Az legalább nem harap és nem akar megölni.
*Válaszát követően újra csendben marad. Semmi megjegyezni valója nincs a történtekkel kapcsolatban. Vagy ha lenne sem örülnének neki, tekintve, hogy hülyének nézi mind a kettőt. Ami azt illeti, egyre inkább. Ismeri ugyan a járást, tudja is, hogy merrefelé mehetnek valójában, mégis inkább lemarad néhány lépéssel. Így legalább nem kell a másik kettő közelében lennie és hallgatnia az egyébként is jól hallható csacsogást, mi közvetlen mellettük valószínűleg csak még irritálóbb lenne. Odakint marad. Annyi esze csak lesz a kalóznak, hogy sikít, ha valami gondja akad odabent. Ha nem, hát akkor megérdemli, hogy kardélre hányják, vagy akármi mást tegyenek vele.*
- Aldren *mutatkozik be maga is röviden, le sem tagadva saját nevét.
Nem látja értelmét, tekintve, hogy a bent tevékenykedő Nadae pontosan tudja, hogy hogyan is hívják. Akkor pedig felesleges lenne mindenkinek más nevet mondania.*
- Azok után, hogy egy fél napot ezzel a boszorkával kellett töltenem, ne csodálkozz, ha merev vagyok. Egyébként sem engedném el magam mellette. Ahhoz túlontúl kedvesek a régi közös emlékek *ad rövid választ, még ha nem is lenne rá szükség.
Nadae addigra el is intézi, amit el akart. Visszakérdezni nem fog a férfi. Teljesen felesleges időpazarlás és szófecsérlés. Nem azért van itt, hogy ismerkedjen. Nagyon régen talán próbálkozott ilyesmivel, de ha őt kérdezik, sosem volt az a fajta. És nem is lesz. A néhány lépésnyi követési távolságnak pedig akad más előnye is, mint például az, hogy nem ront bele a kalózba, mikor az megtorpan Felmar látványától. Maga is a hajó felé sandít. Rég nem látta már azt a romhalmazt, mit meglepő mód még most is őriznek, teljesen feleslegesen. A banya már bele is kezd a tervezgetésbe. Az eltereléssel nem lehet gond, ahogyan mással sem, ha ügyesek, ennek ellenére, a félvérnek semmi kedve máris kockára tenni saját bőrét, csak azért, mert kedves védence gyújtogatni akar az este. Erre pedig, mindezek tetejébe, előjön egy orbitálisan ostoba ötlettel. Aldren már kínjában nevet fel. Fejét fogja, ezt követően közelebb lép és Nadae vállára teszi kezét.*
- Nem azt mondtad, hogy sok dolgod van? Ha csak ennyi volt, akkor mégis mi a francért keltettél fel? *kérdi, kissé dühösen.
És még Nerilil is nyavalyogni kezd a kirándulás miatt. Ebből nagyon kezd elege lenni. Csomagjába túrva elővesz egy almát, meg némi füstölt húst és a kezébe nyomja, hogy azokkal együtt vegye ölébe és már meg is indul.*
- Haladjunk! *- mordul a kalóznémberre, mit sem törődve azzal, hogy vajon megy-e, vagy sem. Ő megy, ahogyan Nerilil is, amennyiben nem kezd el kapálózni, ledobatva magát a férfival.*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:54:01
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:54:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Ki mint vet, úgy arat//
//7-es dokk//
//"A" terv//
*Ha minden úgy megy, és úgy alakul, ahogy az meg volt beszélve, és végre a kapitány színe elé jutnak, olybá tűnhet, hogy nem kell ökleit használnia egyelőre. Szó, mi szó, a karddal százszorta jobban bánik, akár négy, kis szerencsével több ilyen őrrel is elbánna úgy, főleg újdonsült mesterkardjával, de mivel ez jelen pillanatbab nincs nála, távoli képzelgések csupán. Ökleit és lábát viszont szintén jól tudja használni, ha kell, akkor felrúg meg felüt néhány manuszt, ezen ne múljék.
Ha a kapitányhoz vezetik őket, és ha lépcsőn mennek le, ha nem, szemei újra odatapadnak, ahová nem sokkal ezelőtt, történetesen a kisasszony fenekére. Van benne rizikó, hiszen elég egy futó hátrapillantás, és máris lebukik a magánakciójával, de amíg a férjnek az őrökre, neki erre helyzetre nincs B terve. Ki tudja? Talán még tetszene is a lánynak a bamba bámulása.*
//"B" terv//
*Ha az őrök nem engedik be őket, a terv egyszerű, de annál nagyszerűbb. Amint Anor jelez, ő szépen előrelép, és ahol, illetve ahogy éri a katonákat, úgy üti őket. Talán nem ártott volna egy tőrt kölcsönkérni valakitől, de még nem késő, ha a másik férfi látja a benne rejlő legendásan ügyes kardforgatót, akkor talán felajánlja neki egy kis időre tőrét, hátha nála jobb kezekben lenne. Egyelőre viszont neki a puszta kéz is megfelel, a B terv B terve lenne csupán a tőr elkérése.*
//7-es dokk//
//"A" terv//
*Ha minden úgy megy, és úgy alakul, ahogy az meg volt beszélve, és végre a kapitány színe elé jutnak, olybá tűnhet, hogy nem kell ökleit használnia egyelőre. Szó, mi szó, a karddal százszorta jobban bánik, akár négy, kis szerencsével több ilyen őrrel is elbánna úgy, főleg újdonsült mesterkardjával, de mivel ez jelen pillanatbab nincs nála, távoli képzelgések csupán. Ökleit és lábát viszont szintén jól tudja használni, ha kell, akkor felrúg meg felüt néhány manuszt, ezen ne múljék.
Ha a kapitányhoz vezetik őket, és ha lépcsőn mennek le, ha nem, szemei újra odatapadnak, ahová nem sokkal ezelőtt, történetesen a kisasszony fenekére. Van benne rizikó, hiszen elég egy futó hátrapillantás, és máris lebukik a magánakciójával, de amíg a férjnek az őrökre, neki erre helyzetre nincs B terve. Ki tudja? Talán még tetszene is a lánynak a bamba bámulása.*
//"B" terv//
*Ha az őrök nem engedik be őket, a terv egyszerű, de annál nagyszerűbb. Amint Anor jelez, ő szépen előrelép, és ahol, illetve ahogy éri a katonákat, úgy üti őket. Talán nem ártott volna egy tőrt kölcsönkérni valakitől, de még nem késő, ha a másik férfi látja a benne rejlő legendásan ügyes kardforgatót, akkor talán felajánlja neki egy kis időre tőrét, hátha nála jobb kezekben lenne. Egyelőre viszont neki a puszta kéz is megfelel, a B terv B terve lenne csupán a tőr elkérése.*
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:48:32
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:48:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
// A Démon és a Kócos//
* Ha nem zavart meg semmit az csak jó, bár igazából az sem igazából érdekelné, ha mégis. Hálás, hogy ülhet, s hogy elnyúlhat egy kicsit a széken. Igaz, nem egy fotel vagy egy kanapé, de a kemény földnél, még mindig kényelmesebb. *
- Áhh vagy úgy? És miért józan? Hát, vegyünk neki valamit, mert így elviselhetetlen.
* Ajánlja a félvérnek, a távozó Nad után meredve, majd pillant fel a férfira. *
- Köszönöm. Aztán csak óvatosan, mert még képes lesz és megharap. * bólint s veszi el a kulcsot, s adja a következő jó tanácsot. Jól is fog neki esni, ha lepihenhet, s vehet egy forró fürdőt, utána pedig ehet is valamit. Nyúl az utolsó pohár vízért, hogy áldomást igyon az ötletére, emelve azt még meg a fickó felé is. Az első korty éppen, hogy a torkán gurul le, mikor a Kócos felszólítja, hogy menjen ő is. Az új név és a felháborodástól akár egy vízköpő is lehetne, ahogy kis sugárban szabadul meg a szájában lévő víztől. Megeshet, hogy még pont telibe találja vele a félelfet is. *
- Hogy mi? Nem gondoltad komolyan, ugye?
* De rá kell jönnie hamar, hogy biz annak minden szava komoly volt, így letéve a kupát a férfi csuklóját megragadva húzza fel magát, mint akinek vállát legalább száz év nyomná. *
- Fuccs a pihenésnek.* jelenti ki fáradtan. Valahogy más kép él emlékeiben, s már korán sem biztos abban, hogy jól döntött. *
- Ez egy hárpia.
* Teszi a következő megjegyzést, úgy kettőjüknek, bár helyeslést nem vár. Tudja, hogy ez így van és kész. A gyerekes viselkedésen, mely az ajtó becsapását illeti, csak jót kuncog, de szavakra már nem méltatja, bár fogalma sincs a pontos okáról, sejtése van arról, hogy a pasas tehet róla. S hogy ez így van, arról Nad szavai alá is támasztják. *
- He? Te udvarolsz neki? Makacs, lehet, ha így nem adja magát.
* Kérdez vissza meglepődve, noha az a kis élc ott bujkál a hangjába. *
- Nem vagy te egy kicsit válogatós? * hajol előre, hogy Nadon át nézzen a férfira.
Jelenleg Nerit a legkevésbé sem érdekli a látvány a nap meg még úgysem, hisz szinte már leégette bőrét, inkább vágyna egy hűsítő fürdőre, de úgy látszik ez még várat magára.*
- Furcsa dolog történt velem. Ezért is késtem. Valami félkegyelmű összezárt jó néhányunkat, hogy ajtókat nyitogassunk. Volt ott néhány elvont szerzet. Azt hittem örök kártyázásra vagyok ítélve. Aztán először felszálltam egy hajóra, mely idejött a Kikötőbe, de túlságosan siettem s a holmim a fogadóban hagytam, így vissza kellett menni érte. Gondoltam, inkább elindulok gyalog, a fene se gondolta, hogy ilyen messze lesz. Így bevetettem magam két nap után az erdőbe gondolván, hogy átvágva mindenen rövidebb lesz az út. Tévedtem.
* Meséje közben végig ártatlan fejet vág, mintha ő aztán nem tehetne semmiről, hisz ez csak a sors akarhatta így. *
- Az a Vörös, nem? Aki olyan kedvesen, megosztja mindenét, amije van. A rumját is. Apropó, azt mondja, hogy nem iszol már rumot. Igaz ez?
* Valahogy nem hisz ebben, tudja nagyon jól, hogy a Kócos anyatej helyett is azt ivott, miért pont most lenne ez másképp. A továbbiakban csak követi őket, odakint a ház előtt várja meg a Kalózt, ha a másik kint maradna vele úgy toporgásában s a néma csendben méregeti a férfit. *
- Nerilil. Te?
* Próbálkozik a legegyszerűbb ismerkedési szokással.*
- Hogy keveredtél a némber mellé? Eléggé… hogy is mondjam… merev vagy.
* Függeszti tekintetét a másikra, várva valami választ még mielőtt Nad ki nem jön. Utána már nem faggatózik, csak követi a lányt és reméli, minél hamarabb eljutnak egy olyan helyre ahol végre leteheti a hátsóját. Csak nézi a Kócos, ahogy a levegőbe beszél fogalma sincs róla, mit is számolgat ennyire, de mivel tovább nem jut háromnál, nem is firtatja a dolgot. *
- Kócos!
* Torpan meg az út közepén nem bírva már tovább.*
- Egy szikladarabban több együttérzés van, mint benned. Lejártam a lábam, fáradt vagyok éhes vagyok, jó mondjuk egy fürdő jól jönne, de gondolod, hogy nekem minden vágyam még most elcaplatni a szirtekhez? * fakad, ki belőle most már a nyűg melyet napok óta magában cipel.*
- Ha tudni akarod nem. Nem vagyok hajlandó innen tovább menni egy tapodtat sem, míg valamit nem eszek. * cövekel le az út közepén, s hogy nyomatékosítsa is azt, amit mond, még dobbant is a lábával. *
* Ha nem zavart meg semmit az csak jó, bár igazából az sem igazából érdekelné, ha mégis. Hálás, hogy ülhet, s hogy elnyúlhat egy kicsit a széken. Igaz, nem egy fotel vagy egy kanapé, de a kemény földnél, még mindig kényelmesebb. *
- Áhh vagy úgy? És miért józan? Hát, vegyünk neki valamit, mert így elviselhetetlen.
* Ajánlja a félvérnek, a távozó Nad után meredve, majd pillant fel a férfira. *
- Köszönöm. Aztán csak óvatosan, mert még képes lesz és megharap. * bólint s veszi el a kulcsot, s adja a következő jó tanácsot. Jól is fog neki esni, ha lepihenhet, s vehet egy forró fürdőt, utána pedig ehet is valamit. Nyúl az utolsó pohár vízért, hogy áldomást igyon az ötletére, emelve azt még meg a fickó felé is. Az első korty éppen, hogy a torkán gurul le, mikor a Kócos felszólítja, hogy menjen ő is. Az új név és a felháborodástól akár egy vízköpő is lehetne, ahogy kis sugárban szabadul meg a szájában lévő víztől. Megeshet, hogy még pont telibe találja vele a félelfet is. *
- Hogy mi? Nem gondoltad komolyan, ugye?
* De rá kell jönnie hamar, hogy biz annak minden szava komoly volt, így letéve a kupát a férfi csuklóját megragadva húzza fel magát, mint akinek vállát legalább száz év nyomná. *
- Fuccs a pihenésnek.* jelenti ki fáradtan. Valahogy más kép él emlékeiben, s már korán sem biztos abban, hogy jól döntött. *
- Ez egy hárpia.
* Teszi a következő megjegyzést, úgy kettőjüknek, bár helyeslést nem vár. Tudja, hogy ez így van és kész. A gyerekes viselkedésen, mely az ajtó becsapását illeti, csak jót kuncog, de szavakra már nem méltatja, bár fogalma sincs a pontos okáról, sejtése van arról, hogy a pasas tehet róla. S hogy ez így van, arról Nad szavai alá is támasztják. *
- He? Te udvarolsz neki? Makacs, lehet, ha így nem adja magát.
* Kérdez vissza meglepődve, noha az a kis élc ott bujkál a hangjába. *
- Nem vagy te egy kicsit válogatós? * hajol előre, hogy Nadon át nézzen a férfira.
Jelenleg Nerit a legkevésbé sem érdekli a látvány a nap meg még úgysem, hisz szinte már leégette bőrét, inkább vágyna egy hűsítő fürdőre, de úgy látszik ez még várat magára.*
- Furcsa dolog történt velem. Ezért is késtem. Valami félkegyelmű összezárt jó néhányunkat, hogy ajtókat nyitogassunk. Volt ott néhány elvont szerzet. Azt hittem örök kártyázásra vagyok ítélve. Aztán először felszálltam egy hajóra, mely idejött a Kikötőbe, de túlságosan siettem s a holmim a fogadóban hagytam, így vissza kellett menni érte. Gondoltam, inkább elindulok gyalog, a fene se gondolta, hogy ilyen messze lesz. Így bevetettem magam két nap után az erdőbe gondolván, hogy átvágva mindenen rövidebb lesz az út. Tévedtem.
* Meséje közben végig ártatlan fejet vág, mintha ő aztán nem tehetne semmiről, hisz ez csak a sors akarhatta így. *
- Az a Vörös, nem? Aki olyan kedvesen, megosztja mindenét, amije van. A rumját is. Apropó, azt mondja, hogy nem iszol már rumot. Igaz ez?
* Valahogy nem hisz ebben, tudja nagyon jól, hogy a Kócos anyatej helyett is azt ivott, miért pont most lenne ez másképp. A továbbiakban csak követi őket, odakint a ház előtt várja meg a Kalózt, ha a másik kint maradna vele úgy toporgásában s a néma csendben méregeti a férfit. *
- Nerilil. Te?
* Próbálkozik a legegyszerűbb ismerkedési szokással.*
- Hogy keveredtél a némber mellé? Eléggé… hogy is mondjam… merev vagy.
* Függeszti tekintetét a másikra, várva valami választ még mielőtt Nad ki nem jön. Utána már nem faggatózik, csak követi a lányt és reméli, minél hamarabb eljutnak egy olyan helyre ahol végre leteheti a hátsóját. Csak nézi a Kócos, ahogy a levegőbe beszél fogalma sincs róla, mit is számolgat ennyire, de mivel tovább nem jut háromnál, nem is firtatja a dolgot. *
- Kócos!
* Torpan meg az út közepén nem bírva már tovább.*
- Egy szikladarabban több együttérzés van, mint benned. Lejártam a lábam, fáradt vagyok éhes vagyok, jó mondjuk egy fürdő jól jönne, de gondolod, hogy nekem minden vágyam még most elcaplatni a szirtekhez? * fakad, ki belőle most már a nyűg melyet napok óta magában cipel.*
- Ha tudni akarod nem. Nem vagyok hajlandó innen tovább menni egy tapodtat sem, míg valamit nem eszek. * cövekel le az út közepén, s hogy nyomatékosítsa is azt, amit mond, még dobbant is a lábával. *
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:44:14
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:44:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//A Démon és a Rumlopó//
*Idegesen rúgja ki a Rumos ajtaját. Csakhogy az nem kifelé nyílik, hanem befelé. Így inkább a kilincs után nyúl. Fejét egy fél percre visszafordítja.*
- Lopótök! Gyere! *Üvölti el magát. Nem azért várt rá egész nap, hogy most itt hagyja. Nem is rá ideges. Inkább csak mehetnékje van. Majd este lefárasztja magát, hogy tudjon aludni. Egy kis testedzés nem árt neki. Nyitja az ajtót nagy lendülettel, s húzza is be maga után. Legfeljebb bezárja az utána igyekvő Démon elől.
~Még hogy gyerekes. S hogy nekem, mindegy hogy férfi vagy gyerek. Megvédeni nem tud egy gyerek.~
Zsörtölődik magába, no meg Rumlopó szavain is. Nem elég, hogy késik, s megváratja, még el is tévedett. Pedig csak tippelt. Ha netalán követik ki, akkor Nerililhez címzi szavait.*
- Nem zavartál meg, csak már elegem van a tétlenségből. Egész nap mást sem csináltam, csak ennek itt… *Bök fejével a Démon fejé.* - Tettem a szépet. A nap meg elszalad, s ezer dolgom lenne még.
*Majd hirtelen áll meg. Szemeit becsukja, s nagy levegőt vesz. Érzi, ahogy a tenger sós vizének illata marja az orrát, a torkát. Ez megnyugtatja. Még párszor elvégzi a műveletet. A nap süti arcát, sercegteti bőrét, s ez visszaidézi a hajót, a régi időket. Megnyugszik. Immár kedélyes vigyorral fordul Nerilil felé.*
- Na mesélj milyen utad volt, hogy így eltévedtél. *Vigyorodik rá.* - Addig feladunk pár levelet. Emlékszel még a harci macár? Akinek a lelkén szárad győzelmünk pénze? No annak a kis Vöröskének küldök pár levelet. *Szólal meg, miközben magabiztos léptekkel indul meg a galambos irányába. Nem reméli, hogy történik bármi is út közbe, mégis mi történne? Pár suhanc fut el mellettük, s nézi, ahogy neki mennek embereknek. Kicsiny tolvajok. Elvigyorodik, ahogy az ismerős képet látja. A raktáraknál kereskedők állnak sorba.
Hamar beérnek egy sötétebb, szürkébb, s árnyékosabb sikátorba. Nem egy hagyományos galamboshoz mennek. Azokban nem bízik. Inkább az alvilágiabbat kedveli. Ezt kedveli, itt tudja, hogy miként folynak a dolgok. Egy házba beérve, gyorsan elintézi dolgát. Egy, mely a város irányába megy, felrak két apró tekercset. De többet is tart a markában. Azokat is felrakja, ám külön galambokra, s engedi őket el. Fizetni csak akkor fog, ha tudja, hogy levelei megérkeztek. Egyéb esetben nem, s ezt tudja a bent lévő gnóm is. Csak int felé kifele menet, s halad tovább is.
Révészre most nem fecsérli az időt. Majd este, ha felmentek a barlangba megkeresi Leont, s megbeszéli vele a részleteket. Pár nap kell az átalakításhoz, s addig egy két morzsát elhinthet a Kikötőbe, hogy híre menjen. Biztos lesznek olyanok, kik ráharapnak.
A dokkok felé menet, viszont látószögébe kúszik Felmar. Megtorpan egy pillanatra, s szemügyre veszi. Még mindig két alak áll előtte, s figyelik, hogy ki megy fel. Kezei ökölbe szorulnak.*
- Ketten vigyáznak lent, négyen vannak még a hajóba. Az hat ember. Az olaj lent van a raktárba. Ehhez elég öt ember is. Kettő, ki terel, három ki…
*Fejébe rajzolódik ki a terv, de megakasztja szavait. Nincs kedve most szembesülni csalódásával. Megfordul, s Démonra és Rumlopóra tekint.*
- Nem akartok fürödni a tengerbe? A szirteknél tudok egy félreeső helyet.
~S az nincs is messze Felmartól. Oda tudnék úszni leskelődni. Újra.~
*Teszi fel a kérdést, s felvont szemöldökkel, csípőre tett kézzel várja a választ.*
*Idegesen rúgja ki a Rumos ajtaját. Csakhogy az nem kifelé nyílik, hanem befelé. Így inkább a kilincs után nyúl. Fejét egy fél percre visszafordítja.*
- Lopótök! Gyere! *Üvölti el magát. Nem azért várt rá egész nap, hogy most itt hagyja. Nem is rá ideges. Inkább csak mehetnékje van. Majd este lefárasztja magát, hogy tudjon aludni. Egy kis testedzés nem árt neki. Nyitja az ajtót nagy lendülettel, s húzza is be maga után. Legfeljebb bezárja az utána igyekvő Démon elől.
~Még hogy gyerekes. S hogy nekem, mindegy hogy férfi vagy gyerek. Megvédeni nem tud egy gyerek.~
Zsörtölődik magába, no meg Rumlopó szavain is. Nem elég, hogy késik, s megváratja, még el is tévedett. Pedig csak tippelt. Ha netalán követik ki, akkor Nerililhez címzi szavait.*
- Nem zavartál meg, csak már elegem van a tétlenségből. Egész nap mást sem csináltam, csak ennek itt… *Bök fejével a Démon fejé.* - Tettem a szépet. A nap meg elszalad, s ezer dolgom lenne még.
*Majd hirtelen áll meg. Szemeit becsukja, s nagy levegőt vesz. Érzi, ahogy a tenger sós vizének illata marja az orrát, a torkát. Ez megnyugtatja. Még párszor elvégzi a műveletet. A nap süti arcát, sercegteti bőrét, s ez visszaidézi a hajót, a régi időket. Megnyugszik. Immár kedélyes vigyorral fordul Nerilil felé.*
- Na mesélj milyen utad volt, hogy így eltévedtél. *Vigyorodik rá.* - Addig feladunk pár levelet. Emlékszel még a harci macár? Akinek a lelkén szárad győzelmünk pénze? No annak a kis Vöröskének küldök pár levelet. *Szólal meg, miközben magabiztos léptekkel indul meg a galambos irányába. Nem reméli, hogy történik bármi is út közbe, mégis mi történne? Pár suhanc fut el mellettük, s nézi, ahogy neki mennek embereknek. Kicsiny tolvajok. Elvigyorodik, ahogy az ismerős képet látja. A raktáraknál kereskedők állnak sorba.
Hamar beérnek egy sötétebb, szürkébb, s árnyékosabb sikátorba. Nem egy hagyományos galamboshoz mennek. Azokban nem bízik. Inkább az alvilágiabbat kedveli. Ezt kedveli, itt tudja, hogy miként folynak a dolgok. Egy házba beérve, gyorsan elintézi dolgát. Egy, mely a város irányába megy, felrak két apró tekercset. De többet is tart a markában. Azokat is felrakja, ám külön galambokra, s engedi őket el. Fizetni csak akkor fog, ha tudja, hogy levelei megérkeztek. Egyéb esetben nem, s ezt tudja a bent lévő gnóm is. Csak int felé kifele menet, s halad tovább is.
Révészre most nem fecsérli az időt. Majd este, ha felmentek a barlangba megkeresi Leont, s megbeszéli vele a részleteket. Pár nap kell az átalakításhoz, s addig egy két morzsát elhinthet a Kikötőbe, hogy híre menjen. Biztos lesznek olyanok, kik ráharapnak.
A dokkok felé menet, viszont látószögébe kúszik Felmar. Megtorpan egy pillanatra, s szemügyre veszi. Még mindig két alak áll előtte, s figyelik, hogy ki megy fel. Kezei ökölbe szorulnak.*
- Ketten vigyáznak lent, négyen vannak még a hajóba. Az hat ember. Az olaj lent van a raktárba. Ehhez elég öt ember is. Kettő, ki terel, három ki…
*Fejébe rajzolódik ki a terv, de megakasztja szavait. Nincs kedve most szembesülni csalódásával. Megfordul, s Démonra és Rumlopóra tekint.*
- Nem akartok fürödni a tengerbe? A szirteknél tudok egy félreeső helyet.
~S az nincs is messze Felmartól. Oda tudnék úszni leskelődni. Újra.~
*Teszi fel a kérdést, s felvont szemöldökkel, csípőre tett kézzel várja a választ.*
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-22 12:43:33
Üzenet elküldve: 2015-07-22 12:43:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
// Ki mint vet, úgy arat //
// 7-es dokk //
*Ha az őröket sikerül megvesztegetni és az elterelés első és legfontosabb részével a csalival megvolnának, amire ráharapnak a szerencsétlenek, akkor folytatódhat a móka, amire nem kell sokat várnia, mert ál-férje már rajta van az ügyön és már a kapitányhoz akarja kísértetni magukat. Bár ezt Myna nem tartja jó ötletnek, mert akkor most lehet felvernek mindenkit és több szem többet megláthat alapon könnyebben lebukhatnak, de persze elsülhet jól is, csak ő ennyire derűlátó, nem akar lebukni és menekülni, nem beszélve arról, hogy elbukhatja a vércsékhez a felvételijét. Ha többen kelnek fel, mint kéne akkor majd lazít a ruháján kicsit, hogy inkább őt nézzék és ne foglalkozzanak semmi más zajforrással. ~Szóval egyenesen a kapitány elé járulunk.~
Amint a kedves őrök elvezetik őket vélhetően a kapitányuk felé, mert ez egy nagyon méltányos ajánlat lehet, amit Myna is Anor beszéde közben helyeselt is, mert fő az álca a kedves helyeselő gazdag úrinő, aki amihez nem ért is helyesel, ha férje mondja.
Miután elindultak a férfi közel hajol hozzá és fülébe súg valamit, ami nem is olyan nagy hülyeség, de hogy ez ne össze sugdolózásnak tűnjön a lány egyik kezét lágyan arcára teszi és megcsókolja.*
-Alig várom, hogy találkozzunk a kapitánnyal és megszerezd ezt a szép hajót drágám. *Közben szemével elismerő pillantást küldd és kedvesen mosolyog.*
*A másik esetre, ha az őrök nem valami megvesztegethetőek a lány büszkén mosolyog és várja mivel rukkol elő Anor, de mikor hallja, hogy neki kell beszélni és a férfira tekint észreveszi annak kétségbeesett szemeit és a maszkja alatt akad csak ki. ~Ez meg mit képzelt, hogy csak egy tervvel rukkol elő és az beválik? Na ezt nem hiszem el, ha miattuk bukunk le és veszítem el a lehetőségem én kinyírom, ha ennek vége.~ Arca és szemei még mindig nemesiek, de kicsi csalódást enged látni belőle, a szerep érdekében természetesen.*
-Persze Drágám! *Szólal meg kedvesen és közben megsimogatja a karját, amit átkarol másik karjával.* Nekem kell ez a gyönyörű hajó és amit én szeretnék, azt az én Drága férjem vagy így, vagy úgy megszerzi nekem, én nem dühíteném fel a helyükben, mert elég befolyásos ember és a kapitányuk a legjobb befektetésétől fog elesni, ha nem vezetnek oda hozzá! *Hangja bájos, de érezteti, hogy mennyire akaratos és jó ura nem egy ártatlan, ha a nője kedvébe kell tegyen, nem fenyegető a hangvétel, de szinte lyukat beszél a hasukba, hogy ez egy tényleg nagyon gyümölcsöző árajánlat lesz, amit nem kéne visszautasítani és ha fele olyan befolyásos is az említett férj, mint a lány mondja és ezt megtudja kapitányuk, hogy elküldték lehet munka nélkül maradhatnának. Myna elégedetten mosolyog magában, hisz még ő maga is elhiszi, amit beszél és szeme sarkából néz csak Anorra, hogy reméli megfelel neki is a kis színjátéka.*
// 7-es dokk //
*Ha az őröket sikerül megvesztegetni és az elterelés első és legfontosabb részével a csalival megvolnának, amire ráharapnak a szerencsétlenek, akkor folytatódhat a móka, amire nem kell sokat várnia, mert ál-férje már rajta van az ügyön és már a kapitányhoz akarja kísértetni magukat. Bár ezt Myna nem tartja jó ötletnek, mert akkor most lehet felvernek mindenkit és több szem többet megláthat alapon könnyebben lebukhatnak, de persze elsülhet jól is, csak ő ennyire derűlátó, nem akar lebukni és menekülni, nem beszélve arról, hogy elbukhatja a vércsékhez a felvételijét. Ha többen kelnek fel, mint kéne akkor majd lazít a ruháján kicsit, hogy inkább őt nézzék és ne foglalkozzanak semmi más zajforrással. ~Szóval egyenesen a kapitány elé járulunk.~
Amint a kedves őrök elvezetik őket vélhetően a kapitányuk felé, mert ez egy nagyon méltányos ajánlat lehet, amit Myna is Anor beszéde közben helyeselt is, mert fő az álca a kedves helyeselő gazdag úrinő, aki amihez nem ért is helyesel, ha férje mondja.
Miután elindultak a férfi közel hajol hozzá és fülébe súg valamit, ami nem is olyan nagy hülyeség, de hogy ez ne össze sugdolózásnak tűnjön a lány egyik kezét lágyan arcára teszi és megcsókolja.*
-Alig várom, hogy találkozzunk a kapitánnyal és megszerezd ezt a szép hajót drágám. *Közben szemével elismerő pillantást küldd és kedvesen mosolyog.*
*A másik esetre, ha az őrök nem valami megvesztegethetőek a lány büszkén mosolyog és várja mivel rukkol elő Anor, de mikor hallja, hogy neki kell beszélni és a férfira tekint észreveszi annak kétségbeesett szemeit és a maszkja alatt akad csak ki. ~Ez meg mit képzelt, hogy csak egy tervvel rukkol elő és az beválik? Na ezt nem hiszem el, ha miattuk bukunk le és veszítem el a lehetőségem én kinyírom, ha ennek vége.~ Arca és szemei még mindig nemesiek, de kicsi csalódást enged látni belőle, a szerep érdekében természetesen.*
-Persze Drágám! *Szólal meg kedvesen és közben megsimogatja a karját, amit átkarol másik karjával.* Nekem kell ez a gyönyörű hajó és amit én szeretnék, azt az én Drága férjem vagy így, vagy úgy megszerzi nekem, én nem dühíteném fel a helyükben, mert elég befolyásos ember és a kapitányuk a legjobb befektetésétől fog elesni, ha nem vezetnek oda hozzá! *Hangja bájos, de érezteti, hogy mennyire akaratos és jó ura nem egy ártatlan, ha a nője kedvébe kell tegyen, nem fenyegető a hangvétel, de szinte lyukat beszél a hasukba, hogy ez egy tényleg nagyon gyümölcsöző árajánlat lesz, amit nem kéne visszautasítani és ha fele olyan befolyásos is az említett férj, mint a lány mondja és ezt megtudja kapitányuk, hogy elküldték lehet munka nélkül maradhatnának. Myna elégedetten mosolyog magában, hisz még ő maga is elhiszi, amit beszél és szeme sarkából néz csak Anorra, hogy reméli megfelel neki is a kis színjátéka.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-22 10:25:58
Üzenet elküldve: 2015-07-22 10:25:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Ki mint vet, úgy arat //
// 7-es dokk //
*Ha az őrök beadják a derekukat és nem kötekednek, sőt a zsebükbe csúsztatott tallérok még meg is győzték őket, a figyelem elterelése innen már szinte gyerekjáték lesz. Ebben az esetben Anor és két társa máris sikeresen elterelte a figyelmüket így nem fedezhették fel az időközben a hajóra surranó társaikat. A férfi úgy dönt, hogy folytatja a színjátékot és teljes erőbedobással adja elő magát.*
- Szóval, uraim! Lennének kedvesek a kapitányhoz vezetni, hogy megbeszélhessem vele a részleteket? Talán ő is örülne, ha önök mutatnának be minket, mint leendő üzlettársai. Egészen biztos vagyok benne, hogy visszautasíthatatlan ajánlatot tudok tenni neki a hajó árát illetően és abból az aranyból nyilván önök, a közvetítők is lecsippenthetnek egy keveset.
*Anor szerencséje, hogy megjelenésük és a megvillantott arany meggyőzte a tiszteket, ezért valószínűleg valóban elindulhatnak a kapitány felé. Mivel ebben az esetben az őrök elhagyják helyüket, a többiek is sokkal bátrabban indulhatnak a gyöngyök megszerzésére. Azt nem sejti a mágus, hogy még milyen akadályok állhatnak pontosan a társai előtt, de amit tőle vártak, annak egy részét már teljesítette is. Halkan Myna fülébe súg, úgy, hogy csak ő hallja:*
- Ha ennél is merészebbek és szemtelenebbek lennénk, még az legénységet is összehívnánk szemlézni, hogy kit akarunk megtartani.
*Komiszan mosolyog és kicsit élvezi a helyzetet. Ahogy a lányt karolja, fél szemmel hátrapillant és bólint Feltnek, ezzel jelezve, hogy eddig minden rendben, de tartsa nyitva a szemét.*
*Abban az esetben, ha az őrök nem hinnék el egy szavát sem, vagy nem nyűgözné le őket a jutalom, Anor valahol legbelül kicsit kétségbe esne. Valójában nem is készített B tervet erre az esetre, ezért improvizálniuk kell.*
- Drágám! *szólítja meg Mynát* - Lennél kedves elmagyarázni az uraknak, hogy mégis mit keresünk itt, és miért olyan fontos, hogy segítsenek nekünk az urak?
*Tekintete kétségbeesetten meredt, de ajka mosolyog. Az őrök csak akkor fedezhetik fel, ha elég szemfülesek és jól ismerik az emberi testbeszéd rejtelmeit. Ezt azonban a mágus nem feltételezné két közkatonáról, akiknek éppen az előbb csúsztatott a zsebébe egy-egy félnapi fizetést.
A férfi megvárja mivel áll elő az ál-kedvese, vagy hogy megpróbálja-e bevetni nőies bájai a katonák figyelmének elterelésére.
Ha a helyzet egyre feszültebbé kezd válni, mert az őrök továbbra sem hajlandóak beadni a derekukat, Anor a biztonság kedvéért háta mögé pöccint a lábával. Így jelez Felt sípcsontján, hogy nagy valószínűséggel szükség lesz a közbelépésre. Ő maga pedig ruháján keresztül akaratlanul is rászorít a tőrére.*
~Őszintén remélem, hogy nem most akartok hősködni fiúk, mert annak nem lesz jó vége a számotokra, de az akciónk számára sem. Mondjuk, hajítunk titeket a vízbe, aztán reggelig senki nem látja majd a vérfoltokat, de higgyétek el, jobb lesz, ha ezt az egészet csendesen intézzük.~ *Persze ez a monológ csak a mágus fejében hangzik el. És várja, hogy mi sül ki a dologból.*
// 7-es dokk //
*Ha az őrök beadják a derekukat és nem kötekednek, sőt a zsebükbe csúsztatott tallérok még meg is győzték őket, a figyelem elterelése innen már szinte gyerekjáték lesz. Ebben az esetben Anor és két társa máris sikeresen elterelte a figyelmüket így nem fedezhették fel az időközben a hajóra surranó társaikat. A férfi úgy dönt, hogy folytatja a színjátékot és teljes erőbedobással adja elő magát.*
- Szóval, uraim! Lennének kedvesek a kapitányhoz vezetni, hogy megbeszélhessem vele a részleteket? Talán ő is örülne, ha önök mutatnának be minket, mint leendő üzlettársai. Egészen biztos vagyok benne, hogy visszautasíthatatlan ajánlatot tudok tenni neki a hajó árát illetően és abból az aranyból nyilván önök, a közvetítők is lecsippenthetnek egy keveset.
*Anor szerencséje, hogy megjelenésük és a megvillantott arany meggyőzte a tiszteket, ezért valószínűleg valóban elindulhatnak a kapitány felé. Mivel ebben az esetben az őrök elhagyják helyüket, a többiek is sokkal bátrabban indulhatnak a gyöngyök megszerzésére. Azt nem sejti a mágus, hogy még milyen akadályok állhatnak pontosan a társai előtt, de amit tőle vártak, annak egy részét már teljesítette is. Halkan Myna fülébe súg, úgy, hogy csak ő hallja:*
- Ha ennél is merészebbek és szemtelenebbek lennénk, még az legénységet is összehívnánk szemlézni, hogy kit akarunk megtartani.
*Komiszan mosolyog és kicsit élvezi a helyzetet. Ahogy a lányt karolja, fél szemmel hátrapillant és bólint Feltnek, ezzel jelezve, hogy eddig minden rendben, de tartsa nyitva a szemét.*
*Abban az esetben, ha az őrök nem hinnék el egy szavát sem, vagy nem nyűgözné le őket a jutalom, Anor valahol legbelül kicsit kétségbe esne. Valójában nem is készített B tervet erre az esetre, ezért improvizálniuk kell.*
- Drágám! *szólítja meg Mynát* - Lennél kedves elmagyarázni az uraknak, hogy mégis mit keresünk itt, és miért olyan fontos, hogy segítsenek nekünk az urak?
*Tekintete kétségbeesetten meredt, de ajka mosolyog. Az őrök csak akkor fedezhetik fel, ha elég szemfülesek és jól ismerik az emberi testbeszéd rejtelmeit. Ezt azonban a mágus nem feltételezné két közkatonáról, akiknek éppen az előbb csúsztatott a zsebébe egy-egy félnapi fizetést.
A férfi megvárja mivel áll elő az ál-kedvese, vagy hogy megpróbálja-e bevetni nőies bájai a katonák figyelmének elterelésére.
Ha a helyzet egyre feszültebbé kezd válni, mert az őrök továbbra sem hajlandóak beadni a derekukat, Anor a biztonság kedvéért háta mögé pöccint a lábával. Így jelez Felt sípcsontján, hogy nagy valószínűséggel szükség lesz a közbelépésre. Ő maga pedig ruháján keresztül akaratlanul is rászorít a tőrére.*
~Őszintén remélem, hogy nem most akartok hősködni fiúk, mert annak nem lesz jó vége a számotokra, de az akciónk számára sem. Mondjuk, hajítunk titeket a vízbe, aztán reggelig senki nem látja majd a vérfoltokat, de higgyétek el, jobb lesz, ha ezt az egészet csendesen intézzük.~ *Persze ez a monológ csak a mágus fejében hangzik el. És várja, hogy mi sül ki a dologból.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-21 20:21:54
Üzenet elküldve: 2015-07-21 20:21:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Kalózok markában//
*Kezdi megszokni ezt a szorító, szúró érzést a gyomrában, amit mások félelemnek hívnak. Még a szájmenése is teljesen eltűnt, ami tényleg nagy szó, ha Dina-ról van szó, még Arun fenyegetőzésére is csak egy bizonytalan vállrándítással válaszol. Figyelmét inkább a környéken járó lényekre összpontosítja, hátha felbukkan az annyira várt lovag.*
~A hős lovag... Akár egy mesében.~ *Mosolyodik el keserűen.* ~Remélem boldog lesz a vége!~
*A legrosszabb helyzetben is próbálja felvidítani magát, ez az optimizmus az, ami miatt még nem esett teljesen pánikba és nem kezdett hisztériázni. Még gondolkodásra is maradt lélekjelenléte, és talán ez lesz az, ami megmenti az életét. Szerencséjére elrablói annyira belemerülnek a beszélgetésükbe, hogy nem figyelnek fel az anyag szakadására. A nyomokat elszórva kissé megkönnyebbül, úgy gondolja mindent megtett, amit csak lehet, most már csak reménykednie kell.*
~Máris itt lennénk? Ez gyors volt, túl gyors.~
*Ahogy a kalóz bemutatja neki a hajót, majd kiül arcára az a vészjósló vigyor, Dina hátán végigfut a hideg, s minden bizonnyal nem is alaptalanul. Nem látja merre viszik, csak az elhagyott lépcsőfokokat számlálja. Már legalább húszat maguk mögött hagytak, mikor végre lekerül az izmos vállról, és törékeny teste hangos puffanással ér földet a szénában.*
-Én viszont szívesen kikaparnám a szemed.
*Sziszegi a vezérnek, majd a padlóra köp, ezzel is kifejezve az undorát. Ha pillantással ölni lehetne, Arun már rég holtan terült volna el, ám sajnos nincs ekkora szerencséje. Nem tehet mást, mint vár, és reménykedik. Csupán egy pillantást vet új lakótársaira, hátha szóba tud velük elegyedni, ám mindketten úgy néznek ki, mint akik szörnyű dolgokat éltek át, ezért inkább távol tartja magát tőlük. Elvonul az egyik sarokba, maga alá húzza a lábát, és térdeibe fúrja arcát. Reménytelennek tűnik a helyzet, de biztos benne, hogy nem így ér véget a szabadsága... Egyszerűen nem lehet ilyen kegyetlen a Sors.*
*Kezdi megszokni ezt a szorító, szúró érzést a gyomrában, amit mások félelemnek hívnak. Még a szájmenése is teljesen eltűnt, ami tényleg nagy szó, ha Dina-ról van szó, még Arun fenyegetőzésére is csak egy bizonytalan vállrándítással válaszol. Figyelmét inkább a környéken járó lényekre összpontosítja, hátha felbukkan az annyira várt lovag.*
~A hős lovag... Akár egy mesében.~ *Mosolyodik el keserűen.* ~Remélem boldog lesz a vége!~
*A legrosszabb helyzetben is próbálja felvidítani magát, ez az optimizmus az, ami miatt még nem esett teljesen pánikba és nem kezdett hisztériázni. Még gondolkodásra is maradt lélekjelenléte, és talán ez lesz az, ami megmenti az életét. Szerencséjére elrablói annyira belemerülnek a beszélgetésükbe, hogy nem figyelnek fel az anyag szakadására. A nyomokat elszórva kissé megkönnyebbül, úgy gondolja mindent megtett, amit csak lehet, most már csak reménykednie kell.*
~Máris itt lennénk? Ez gyors volt, túl gyors.~
*Ahogy a kalóz bemutatja neki a hajót, majd kiül arcára az a vészjósló vigyor, Dina hátán végigfut a hideg, s minden bizonnyal nem is alaptalanul. Nem látja merre viszik, csak az elhagyott lépcsőfokokat számlálja. Már legalább húszat maguk mögött hagytak, mikor végre lekerül az izmos vállról, és törékeny teste hangos puffanással ér földet a szénában.*
-Én viszont szívesen kikaparnám a szemed.
*Sziszegi a vezérnek, majd a padlóra köp, ezzel is kifejezve az undorát. Ha pillantással ölni lehetne, Arun már rég holtan terült volna el, ám sajnos nincs ekkora szerencséje. Nem tehet mást, mint vár, és reménykedik. Csupán egy pillantást vet új lakótársaira, hátha szóba tud velük elegyedni, ám mindketten úgy néznek ki, mint akik szörnyű dolgokat éltek át, ezért inkább távol tartja magát tőlük. Elvonul az egyik sarokba, maga alá húzza a lábát, és térdeibe fúrja arcát. Reménytelennek tűnik a helyzet, de biztos benne, hogy nem így ér véget a szabadsága... Egyszerűen nem lehet ilyen kegyetlen a Sors.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:20:05
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:20:05
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Aern azért nem teljesen őrült. tudja jól, hogyha tényleg elkezdenek nyomozni a dolog iránt akkor hamar elég komoly bajba fog kerülni. A holtesteken szabja nyomai vannak nem pedig, lándzsáé és azok mégiscsak egy kereskedő őrei. Mikor odatolja az asztalt és a székeket akkor egy igen kellemetlen és veszélyes dolgot vesz észre. Azt hogy ugrania kell ami ha nem sikerül akkor az a vacak összeesik alatta. De akkor is meg kell kockáztatnia. Felkészül és ugrik. Előnyére szolgál, hogy nincs nála semmi és hogy kicsi és mozgékony. Ha a dolog nem jön össze akkor nem is igyekszik a dolgokat a helyére visszatenni. Egyszerűen leül az egyetlen megmaradt székre. ÉS mikor megérkezik az őr akkor megjátszott idegességgel feláll és néz rá mintha sokra tartaná.*
*Aern azért nem teljesen őrült. tudja jól, hogyha tényleg elkezdenek nyomozni a dolog iránt akkor hamar elég komoly bajba fog kerülni. A holtesteken szabja nyomai vannak nem pedig, lándzsáé és azok mégiscsak egy kereskedő őrei. Mikor odatolja az asztalt és a székeket akkor egy igen kellemetlen és veszélyes dolgot vesz észre. Azt hogy ugrania kell ami ha nem sikerül akkor az a vacak összeesik alatta. De akkor is meg kell kockáztatnia. Felkészül és ugrik. Előnyére szolgál, hogy nincs nála semmi és hogy kicsi és mozgékony. Ha a dolog nem jön össze akkor nem is igyekszik a dolgokat a helyére visszatenni. Egyszerűen leül az egyetlen megmaradt székre. ÉS mikor megérkezik az őr akkor megjátszott idegességgel feláll és néz rá mintha sokra tartaná.*
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:08:46
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:08:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*A kikötői őrök szinte meg sem szólalnak út közben. Az az egy, aki meg üldözte, tovább dühöng, s szóraj szitkokat mind Aernre, mind pedig az őrökre. Válogatott szavait egy kocsmáros is megirigyelhetné. Fenyegetőzik mindennel, de mintha a kis négy fős őrséget meg sem hatná a dolog.
Ahogy beérnek, Aern rögtön munkához is lát. A szék nyikorogva lódul neki a falhoz. A széket rátéve sem éri el nagyon az ablak alját, legfeljebb, ha ugrálna. Ám mind a szék, mind az asztal igen rozoga, ahhoz, hogy ne kelljen félnie, ha nem sikerül neki, akkor összeszakad alatta.
Ha úgy dönt, hogy nem próbálja meg, s visszarendez mindent, akkor még épp időbe tette. Nagy lendülettel lép be az a férfi, ki szóba elegyedett vele. Talán ő a vezető, de nem lehet tudni. Megáll az asztal mellett.*
- Kérem üljön le. *Szólal meg, érces, magabiztos hangján, ha Aern nem ülne. Ha mégis, akkor csak szembe ül le vele. Addig nem, amíg a férfi le nem ül.*
- Maga azt állítja, hogy az a férfi megölte a társait. Tud erre bármi bizonyítékot? Az a férfi az egyik legbefolyásosabb kereskedőnk őre. Jogunk van feltételezni, hogy maga hazudik. De ha mégsem, akkor is ki kell vizsgálnunk az ügyet.
*Csap bele, szinte a közepébe. Semmi előzmény, semmi széptevés. A férfi csak tudni akarja, hogy mi folyik itt.*
*A kikötői őrök szinte meg sem szólalnak út közben. Az az egy, aki meg üldözte, tovább dühöng, s szóraj szitkokat mind Aernre, mind pedig az őrökre. Válogatott szavait egy kocsmáros is megirigyelhetné. Fenyegetőzik mindennel, de mintha a kis négy fős őrséget meg sem hatná a dolog.
Ahogy beérnek, Aern rögtön munkához is lát. A szék nyikorogva lódul neki a falhoz. A széket rátéve sem éri el nagyon az ablak alját, legfeljebb, ha ugrálna. Ám mind a szék, mind az asztal igen rozoga, ahhoz, hogy ne kelljen félnie, ha nem sikerül neki, akkor összeszakad alatta.
Ha úgy dönt, hogy nem próbálja meg, s visszarendez mindent, akkor még épp időbe tette. Nagy lendülettel lép be az a férfi, ki szóba elegyedett vele. Talán ő a vezető, de nem lehet tudni. Megáll az asztal mellett.*
- Kérem üljön le. *Szólal meg, érces, magabiztos hangján, ha Aern nem ülne. Ha mégis, akkor csak szembe ül le vele. Addig nem, amíg a férfi le nem ül.*
- Maga azt állítja, hogy az a férfi megölte a társait. Tud erre bármi bizonyítékot? Az a férfi az egyik legbefolyásosabb kereskedőnk őre. Jogunk van feltételezni, hogy maga hazudik. De ha mégsem, akkor is ki kell vizsgálnunk az ügyet.
*Csap bele, szinte a közepébe. Semmi előzmény, semmi széptevés. A férfi csak tudni akarja, hogy mi folyik itt.*
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:01:24
Üzenet elküldve: 2015-07-21 16:01:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*A kérdés nem zökkentette ki Aern-t a dolgokból. Nem először hazudik városőröknek.*
-Bizonyíték? Mégis mi...
*Viszont mégsem mondhatja el. Út közben idegesíti azokat a fickókat akik jól sejtette tényleg hamar dühbe is jönnek.*
-Ti mocskok! Ennyit ér nektek az emberi élet, hogy rohadnátok meg. Remélem keselyűk fogják kivájni a szemeteket.
*Az épülethez megérkezve is folytatja Aern a szitkozódást egészen addig míg a szobába be nem zárják. Ott gyorsan szemügyre veszi a helyet. Megpróbálja az asztalt az ablak alá tolni és egy széket rátenni, hogy kinézzen vagy kijusson. Ha nem tud akkor mindent a helyére tesz.*
*A kérdés nem zökkentette ki Aern-t a dolgokból. Nem először hazudik városőröknek.*
-Bizonyíték? Mégis mi...
*Viszont mégsem mondhatja el. Út közben idegesíti azokat a fickókat akik jól sejtette tényleg hamar dühbe is jönnek.*
-Ti mocskok! Ennyit ér nektek az emberi élet, hogy rohadnátok meg. Remélem keselyűk fogják kivájni a szemeteket.
*Az épülethez megérkezve is folytatja Aern a szitkozódást egészen addig míg a szobába be nem zárják. Ott gyorsan szemügyre veszi a helyet. Megpróbálja az asztalt az ablak alá tolni és egy széket rátenni, hogy kinézzen vagy kijusson. Ha nem tud akkor mindent a helyére tesz.*
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-07-21 15:51:04
Üzenet elküldve: 2015-07-21 15:51:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*A férfi, ki talán kapitánya lehet a kisebb, négyfős csapatnak, csak megingatja fejét, de csak tovább áll csendesen. Hallgatja Aern kiabálást, s kétségbeesett kijelentését.*
- Mi a bizonyítéka uram?
*Teszi fel a kérdést, de addigra odahozzák a másik egyént. Így csak int Aernek, hogy ne mondjon semmit.*
- Majd az őrsön.
*S ezzel el is indulnak. Nem tudják, hogy mi folyik itt, de nem is ezért viszik el. A férfi feladata, hogy felülvizsgálja az ügyet, s addig bizony őrizetbe kell venniük a két férfit. Amíg ki nem derítik, hogy mi az igazság.
Csendben sétálnak előre, egy szót sem szól egyik őr sem. Csak Aern vádaskodik, mire a másik férfi sem rest válaszolni.*
- Halj éhen, te szemét! Te voltál, ki megölte őket! Nézzék csak meg! Csupa vér! S lopott is tőlünk!
*Magyarázkodik, s próbálna kitörni, de a két őr erősen tartja.*
- Maguk átkozottak! Ezt még megkeserülik. Lerant a főnököm! Tudják maguk, hogy ki ő? *Sipítozik, ahogy egyre közelebb érnek egy épülethez. Kőből épült, s egy sima, kétszárnyú faajtó nyitja. Hamar kitárul előttük a kapu, s egy kisebb udvarra érnek, ahonnan pár szoba nyílik csak. Rögtön a bejárati ajtóval szembenibe indulnak el. Beérve egy folyosóra a két férfit, két külön irányba viszik el.
Aern előtt kinyílik egy ajtó, ahova betessékelik, de rögtön rá is zárják az ajtót. A szoba sötét, egyetlen ablak, legalább három méter magasan van. Pár fáklya világítja meg a helységet, melyben egy asztal van, két székkel, egymással szemben. Semmi más. Pár percig egyedül hagyják.*
*A férfi, ki talán kapitánya lehet a kisebb, négyfős csapatnak, csak megingatja fejét, de csak tovább áll csendesen. Hallgatja Aern kiabálást, s kétségbeesett kijelentését.*
- Mi a bizonyítéka uram?
*Teszi fel a kérdést, de addigra odahozzák a másik egyént. Így csak int Aernek, hogy ne mondjon semmit.*
- Majd az őrsön.
*S ezzel el is indulnak. Nem tudják, hogy mi folyik itt, de nem is ezért viszik el. A férfi feladata, hogy felülvizsgálja az ügyet, s addig bizony őrizetbe kell venniük a két férfit. Amíg ki nem derítik, hogy mi az igazság.
Csendben sétálnak előre, egy szót sem szól egyik őr sem. Csak Aern vádaskodik, mire a másik férfi sem rest válaszolni.*
- Halj éhen, te szemét! Te voltál, ki megölte őket! Nézzék csak meg! Csupa vér! S lopott is tőlünk!
*Magyarázkodik, s próbálna kitörni, de a két őr erősen tartja.*
- Maguk átkozottak! Ezt még megkeserülik. Lerant a főnököm! Tudják maguk, hogy ki ő? *Sipítozik, ahogy egyre közelebb érnek egy épülethez. Kőből épült, s egy sima, kétszárnyú faajtó nyitja. Hamar kitárul előttük a kapu, s egy kisebb udvarra érnek, ahonnan pár szoba nyílik csak. Rögtön a bejárati ajtóval szembenibe indulnak el. Beérve egy folyosóra a két férfit, két külön irányba viszik el.
Aern előtt kinyílik egy ajtó, ahova betessékelik, de rögtön rá is zárják az ajtót. A szoba sötét, egyetlen ablak, legalább három méter magasan van. Pár fáklya világítja meg a helységet, melyben egy asztal van, két székkel, egymással szemben. Semmi más. Pár percig egyedül hagyják.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5253-5272